Kanada részlegesen feloldotta a vízumkényszert a román állampolgárokkal szemben
MTI - Repülővel vízum nélkül utazhatnak hétfőtől Kanadába azok a román állampolgárok, akik az utóbbi tíz évben rendelkeztek már kanadai vízummal, vagy akiknek van az Egyesült Államokra érvényes vízumuk (non-immigrant visa) – közölte hétfőn a bukaresti külügyminisztérium.
A szárazföldön, vagy tengeri úton Kanadába érkezőknek továbbra is szükségük van vízumra, legalábbis decemberig, amikor Kanada várhatóan teljesen eltörli a vízumkötelezettséget a román állampolgárokkal szemben.
A többi vízummentes külföldihez hasonlóan május elsejétől a repülővel Kanadába érkező román állampolgároknak is előzetesen elektronikus beutazási engedélyt (eTA) kell beszerezniük, kivéve, ha érvényes vízummal rendelkeznek. Az online néhány perc alatt beszerezhető, hét kanadai dollárba kerülő eTA hétfő délutántól kezdődően igényelhető a Kanadába repülő román állampolgárok számára. A mostani részleges vízummentesség csak fél évnél nem hosszabb, turisztikai, üzleti, vagy rokonlátogatási tartózkodásra érvényes: a munkavállalási vagy tanulmányi célú beutazás továbbra is engedélyhez kötött.
Romániának hosszas halogatás után tavaly ősszel sikerült megállapodnia Kanadával a vízumkötelezettség lépcsőzetes eltörléséről. Bukarest akkor Ottawa értésére adta, hogy nem tudja támogatni az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) megkötését, ha Kanada továbbra is fenntartja a román állampolgárok hátrányos megkülönböztetését a térség többi uniós tagállamának állampolgáraihoz képest.
Szabadság (Kolozsvár)

Trianon 100 - Budapest visszautasítja, hogy Magyarország propagandaháborút folytatna Románia ellen
MTI - A magyar külgazdasági és külügyminisztérium (KKM) határozottan visszautasít "minden olyan képtelenséget", hogy Magyarország propagandaháborút folytatna Románia ellen, még ha az tudományos körökből érkező rágalom formájában jelenik is meg.
Az MTI azzal kapcsolatban kereste meg a tárcát, hogy a román médiában a magyar kormány "románellenes" propaganda-főosztályaként állították be a magyarországi Trianon 100 nevű kutatócsoportot, amely a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület nevű, fiatal kutatók számára kiírt pályázatán nyert harmincmillió forintos támogatást a békeszerződéssel kapcsolatos ismeretek kiegészítését, összegzését és közzétételét célzó ötéves projektre.
A román sajtóban kedden is tovább gyűrűzött annak "leleplezésnek" a visszhangja, amely Ioan Aurel Pop történésztől származik. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora múlt heti előadásában azt állította, hogy Románia Magyarországgal is „információs és kommunikációs háborút visel", Budapest pedig "saját költségvetéssel rendelkező állami főosztályt hozott létre Trianon 100 elnevezéssel", miközben a bukaresti kormány által létrehozott Románia Centenáriuma főosztálynak nincs elkülönített költségvetése.
A magyar külügy az MTI érdeklődésére közölte: Magyarország változatlanul bízik abban, hogy az új román kormánnyal a kétoldalú kapcsolatok új lendületet vehetnek, ahogy erről a két külügyminiszter legutóbbi, februári budapesti megbeszélésén is szó volt.
Az MTA Lendület programja egy nyílt, tudományos projekt, amelynek célja a múlt jobb feltárása, megismerése - mutattak rá. Úgy vélték, "sajnálatos, hogy vannak olyan román tudományos körök, melyek ellenérdekeltek a múlt közös, sokszor eltérően értelmezett vagy értékelt folyamatainak feltárásában". Egy ilyen tudományos munka csak közelebb hozhatja a két népet - hangsúlyozták.
Kiemelték: a közös múlt feltárását, az erről zajló tudományos diskurzust a KKM a jövőben is támogatni fogja és eszközeivel segíti a magyar és a román kutatók párbeszédét.
„Intelligens, szegregációs bomba”
Az Evenimentul Zilei és az Adevarul című lap is idézte Cozmin Gusa politikai tanácsadónak egy hétvégi tévéműsorban kifejtett értelmezését, miszerint a Trianon 100 "egy az egész térség destabilizációjához vezető, intelligens, szegregacioista bomba", amelyet szerinte a magyar kormány a román centenáriumi ünnepségek - Erdély és a Román Királyság 1918 december elsején kikiáltott egyesülésének közelgő századik évfordulója - ellensúlyozására hozott létre.
"Akik mindig is Románia ellen cselekedtek, most összeálltak egy jól finanszírozott projektben" - vélekedett az elemző, megjegyezve, hogy Románia első számú vezetői alkalmatlanok arra, hogy "büntessék" a Trianon 100-ért Magyarországot, amely szerinte egy románellenes médiaprojekt.
Közben az Adevarul hasábjain a lap blogrovatának két publicistája, Mircea Morariu és Demény Péter a BBTE rektora által reflektorfénybe hozott témáról vitatkozik. Morariu Trianon 100 című írásában egyebek között hétfőn azt sérelmezte, hogy a magyar történészek Erdély 1920-as Romániának ítéléséről beszélnek, "és eltekintenek attól a ténytől, hogy a régió már 1918-ban a Román Királysághoz csatlakozott".
Demény Péter keddi válaszában leszögezte: a Trianon 100 nem kormányzati intézmény, hanem tudományos kutatókból álló munkacsoport. Szerinte Morariunak és Popnak azt kellene megértenie, hogy a trianoni évforduló kapcsán nem egy focimeccsről van szó, amely után az "igazságát" érvényesítő csapat majd győztesen vonulhat az öltözőbe, a normalitás helyreállításához tárgyilagosságra, és görcsösség nélküli párbeszédre van szükség.
Szabadság (Kolozsvár)

Egyszerre bírálja és támogatja a PNL-t a Miért
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) hátat fordított az Európa Néppártnak (EPP), amikor az RMDSZ törvénykezdeményezését megtámadta az alkotmánybíróságon – hangoztatták az Európai Néppárt Ifjúsági Szervezetének (YEPP) dubrovniki kongresszusán a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) képviselői, akik ennek ellenére támogatták a PNL-es politikus megválasztását.
Az április 28-30. között rendezett tisztújító kongresszuson felszólalt Ambrus Zsombor, a Miért-küldöttség vezetője is. Emlékeztetett, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megszavazta ugyan a parlamentben a kisebbségek kórházi anyanyelvhasználatának kiterjesztésére vonatkozó RMDSZ-es törvénykezdeményezést, később viszont két másik párttal, a Mentsétek Meg Romániát Szövetséggel (USR) és a Népi Mozgalom Pártjával (PMP) az alkotmánybíróságon támadta meg a jogszabályt. Ezzel a cselekedettel a Nemzeti Liberális Párt hátat fordított az Európai Néppárt értékrendjének, hiszen a néppárt mindig kiemelt figyelmet fordított a kisebbségi jogok védelmére és a nacionalizmus elleni küzdelemre" – idézte az RMDSZ hírlevele Ambrus Zsombort. Antal Lóránt, az RMDSZ ifjúsági ernyőszervezetének elnöke a YEPP-kongresszus kapcsán kifejtette: a román pártok sok esetben „kettős játékot játszanak". „Nyitottságról beszélnek Brüsszelnek és a nagyvilágnak a kisebbségi kérdéseket illetően, itthon pedig megpróbálnak megakadályozni mindent, ami előrelépést jelenthet a kisebbségi problémák megoldásában. Az alkotmánybíróságon megtámadott RMDSZ-es törvényjavaslat is ezt bizonyítja" – nyilatkozta Antal. Különben a dubrovniki kongresszuson éppen Andrianos Giannout, a PNL ifjúsági szervezetének (TNL) alelnökét választották az Európai Néppárt ifjúsági szervezete (YEPP) elnökének. A TNL képviselője két évig lesz elnöke a legnagyobb és legbefolyásosabb ifjúsági politikai szervezetnek, amelynek 60 tagszervezete van. Érdekes, hogy miközben élesen bírálta a PNL-t, a Miért szintén a román politikus megválasztását támogatta. Ambrus Zsombor ezzel kapcsolatban közölte, Andrianos Giannou ismeri az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét, ezért is támogatják őt „teljes vállszélességgel". A PNL tájékoztatása szerint Andrianos Giannou a londoni City Universityn szerezte jogász oklevelét. 2005 óta vesz részt az ifjúsági szervezet nemzetközi kapcsolatok osztályának munkájában. 2015 és 2017 között az Európai Néppárt ifjúsági szervezete alelnöki tisztségét töltötte be. Krónika (Kolozsvár)

Megújult a Krónika honlapja
A Krónika honlapja május 2-ától új külsővel jelenik meg. Szűk tizenegy hónappal azután hajtottuk végre ezt a formaváltást, hogy nyomtatott napilapunk is kisebb arculatátalakításon ment keresztül.
Akárcsak az akkorinak, a mostani megújulásnak is az a lényege, hogy „szellősebb", látványosabb, áttekinthetőbb legyen a Krónika – ezúttal már az online felület is. Lapcsaládunk hírportáljához, a Székelyhonhoz hasonlóan immár a Krónika, illetve az Erdélyi Napló honlapja is korszerűbb, közismert kifejezéssel: mobilbarát lett, hiszen
az oldal megjelenítését mobileszközökre is optimalizálták. Jól ismert állandó rovatainkat ugyanúgy megtalálja ezentúl is az olvasó, a tartalmat pedig – amely nem feltétlenül a nyomtatott lapban megjelent cikkek tükre – igyekszünk a legérthetőbben, olvasmányosabban, élvezetesebben közzétenni. Ami viszont nem változik, hogy nekünk nem célunk a kattintásvadászat. Továbbra is kerüljük a romániai médiában manapság oly divatos, az olvasóközönség többsége által viszont bosszantónak tartott „csalicímeket", amelyekre rákattintva az olvasó úgy érzi, hogy átverték. Mi egyszerűen tájékoztatni akarunk, de mondhatnánk úgy is: egyszerűen akarunk tájékoztatni. Cikkeinkhez ugyanakkor kizárólag regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá, fűzhetnek kommentárt. Lapcsaládunknak ugyanakkor új oldala is van: a Liget. A legújabb kiadvány a könnyed, de cseppet sem komolytalan témakörök lapja, amelynek hitvallása: emberekről embereknek. A portál szerkesztői hangsúlyozzák: bár tudatában vannak annak, hogy az ilyen kiadványokat többnyire a hölgyek szeretik böngészni, biztosíthatják az urakat, hogy ők is találnak az oldalon nekik szánt olvasnivalót. Köszönjük eddigi hűségüket és figyelmüket, hasznos és kellemes időtöltést kívánunk a megújult Krónika böngészésével!
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

Bentlakás és hotel egyben a szentgyörgyi Fidelitas – Református Egyetemi Kollégium és Szálló
A Sapientia EMTE sepsiszentgyörgyi tevékenységének támogatása céljából jött létre a hétvégén felavatott egyetemi kollégium, amelynek egy része szállóként üzemel.
Egyetemi bentlakásként és hotelként is üzemel a Sepsiszentgyörgyön hétvégén felavatott Fidelitas – Református Egyetemi Kollégium és Szálló elnevezésű létesítmény. Az épületben egykor munkásszálló működött, akkor még az Olt textilgyár tulajdonában volt, és mintegy kétszáz szövőnőt tudtak elszállásolni az ingatlanban. A magánosítás után az új belga tulajdonos kiüríttette a helyiek által leányotthonként ismert épületet, amely több mint egy évtizedig üresen állt, majd a református egyház újíttatta fel.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a hétvégi megnyitón elmondta: a kollégiumot a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tevékenységének támogatására hozták létre.
Kató hangsúlyozta: Sepsiszentgyörgyöt, de a református egyházat is súlyos veszteség érte, „amikor a Székely Mikó Kollégiumot elvették”. Akkor fogalmazódott meg benne, hogy „nem szabad ezt a várost iskolák, intézmények nélkül hagynunk”.
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora úgy értékelt: egy kollégium elsősorban azt tanítja meg a diákoknak, hogy milyen egy összetartó közösséghez tartozni, és értékelni azt. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere köszönetet mondott az önkormányzat és a város polgárai nevében a református egyháznak, amiért újabb, nemzetpolitikai szempontból is fontos intézménnyel gyarapodhatott a város. Kijelentette: ez az átadás azt üzeni azoknak, akik gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi építeni tudunk akkor, hogyha összefogunk”.
Török Áron építész, a megújult ingatlan egyik tervezője arról beszélt, hogy a szocialista realizmus stílusjegyeit magán viselő épület az ipari léptékű előregyártás és az igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi kézműves ingatlanok egyike volt Sepsiszentgyörgyön, ezt a jelleget igyekeztek megőrizni, és továbberősíteni. Az új intézmény Magyarország kormányának és a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően jött létre.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Felvirradnak a Fehér Megyei Magyar Napok
Első alkalommal szervezik meg a Fehér Megyei Magyar Napokat: a helyi magyarságot összefogni és erősíteni kívánó rendezvénysorozatra június 15. és 18. között kerül sor.
A szervezők közleményéből kiderült: 20 településen, összesen 28 helyszínen tartanak majd eseményeket, ezek mindegyikére ingyenes lesz a belépés, a program ugyanakkor még bővülni fog. A magyar napok központja Nagyenyed lesz, a Bethlen Gábor Kollégium udvarán fog például koncertezni a sztármeghívott, a Republic zenekar június 17-én. Fellép ugyanakkor a nagyenyedi Smic Blues Band, a Hajdina Néptánc együttes Marosludasról és a nagybaconi néptáncegyüttes Kovászna megyéből. Az érdeklődőket emellett kulturális rendezvényekre, sporteseményekre, természetvédelmi akcióra, családi és gyermekeknek szóló programokra várják. A kicsik szabadtéri játszóházba látogathatnak el, kézműves foglalkozásokon vehetnek részt, a kollégium udvarán kézműves házikók és sátrak csábítják az igényes kézimunkák, ékszerek, kerámiák, fajátékok és egyéb kiegészítők kedvelőit. A rendezvénysorozat arra is alkalmat nyújt, hogy a környékről elszármazottak hazalátogathassanak, és közösen ünnepelhessenek. Az ízek szerelmeseinek ajánlják a hagyományos magyar ételeket a gasztronómiai sarokban, a szervezők szerint ugyanakkor a legfinomabb kézműves sör és a híres nagyenyedi borok várják, hogy végigkóstolják őket. „Több száz év alatt magyar és román nemzetiségűek csiszolódtak egymáshoz, és éltek együtt a megyében, viszont kevés olyan fórum és csatorna létezik, amely elősegíti a kultúrák találkozását. Arra törekszünk, hogy a magyar kultúrát olyan formában mutassuk be, hogy elérhető legyen más anyanyelvű érdeklődők számára is” – olvasható a közleményben. A magyar napok jogi lebonyolítója a Dr. Brendus Gyula Egyesület, a szervezésben civil szervezetek, tanintézetek, egyházak, vállalkozók és a helyi társadalom tagjai is segítenek, illetve igénybe veszik az RMDSZ Fehér megyei szervezetének infrastruktúráját. A rendezvénysorozat részletes programja megtalálható a fesztivál Facebook-oldalán. Krónika (Kolozsvár)

Összevissza vegyülés
Amikor Csíkszeredába költöztem, szerkesztőm felhívta a figyelmemet, hogy földrajzilag Csíkország nem több, mint két részre osztható: a Zsögödi-szorostól délre található Alcsík, attól északra pedig Felcsík. Az Oldalcsík és a Középcsík megnevezés csak a köznyelvben létezik, a sajtóban való használata helytelen. Tudtom szerint eddig a pillanatig nem is írtam le egyszer sem, de a Középcsík Kistérségi Fejlesztési Egyesület létrehozásával változik a tényállás, Középcsík a sajtóban is megkerülhetetlen földrajzi egység lesz. Én rajongója vagyok a köznyelvnek, ezért nem is keserít el különösebben, hogy Középcsíkot „sajtólegitimmé” tették, annak viszont sajtósként nem tudok őszintén örülni, hogy egy újabb fejlesztési egyesülettel (ADI-val) érték el. Azért nem, mert ezzel létrejött egy újabb szervezet, amelyet gyakorlatilag lehetetlen minden alkalommal helyesen megnevezni. Ezért: Felcsík Kistérségi Társulás. Felcsíki Önkormányzati Fejlesztési Társulás. Bogát Önkormányzati Fejlesztési Társulás. Alcsíki Kistérségi Fejlesztési Társulás. Hargita-hegység Közösségi Fejlesztési Társulás. Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás. Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökség. És még sorolhatnám, de megállok. Szinte minden esetben használják – nemcsak a köznyelvben, hanem a szervezet vezetősége is – a társulás helyett az egyesület megnevezést, a közösségit az önkormányzatival pedig véletlenszerűen keveri tulajdonképpen mindenki. Felcsíkon egyszerűen Felcsík a kistérségi társulás – és van belőle önkormányzati fejlesztési is –, Alcsíkon már alcsíki és kistérségi fejlesztési. Ha az ember alapos akar lenni, bizony gondot okoz a társulásokban való tájékozódás, mert a pontos megnevezést olykor a honlapon is nehéz előbányászni, sőt az sem segít, ha esetleg románból próbálnánk meg fordítani, mert akkor sem találunk következetességet. Ezek után csak remélni merem, hogy a madéfalvi és a karcfalvi alpolgármester, a vacsárcsi közbirtokossági elnök és a Star Academy-győztes Szőcs Reni cselgáncsozó édesapja egy napon nem jelentkeznek be azzal, hogy van egy-egy második keresztnevük is, amit használnunk kellene: mind a négyen Szőcs Lászlók, és rettentően bonyolítaná a helyzetet, ha emellett mondjuk Lajosok, Péterek, Csabák vagy Ferencek is lennének.
Kovács Hont Imre / Hargita Népe (Csíkszereda)

Tantárgy
A székelyföldi magyar fiatalok zöme a térségből kilépve szembesül azzal a ténnyel, hogy a román nyelv nem pusztán tantárgy, hanem élő nyelv, emberek használják arra, hogy egymással kommunikáljanak.
Míg a más idegen nyelveket – főleg az egyre szélesebb körben használt angolt vagy a gyakorlati értékkel bíró németet – úgy sajátítják el, hogy értelmét látják, ugyanis gyakorlati, azonnal hasznosítható tudást ad, addig a román nyelv az elvont, archaikus, tájnyelvi irodalmi szövegek nyelve, s ezen a nyelven nem lehet kenyeret vásárolni, számlát fizetni, elmondani az orvosnak, hogy hol fáj, s az a fájdalom milyen jellegű, nem alkalmas a vásárlás lebonyolítására vagy a munkahelyi beszélgetésekre.
A hétvégén ismét terítékre került a téma annak kapcsán, hogy felcsíki kezdeményezésre, a térség romántanárainak összefogásával, a tanfelügyelőség és a helyi közösségek támogatásával tenni kívánnak annak érdekében, hogy jobbak legyenek mifelénk is a jegyek a nyolcadikos záróvizsgákon és az érettségi vizsgákon a román nyelv és irodalom tárgyból.
Ez rendben is van, ugyanis valós segítséget nyújt az idén vizsga előtt állóknak arra, hogy jobban teljesítsenek, magasabb osztályzatot kapjanak, ezáltal pedig esélyük legyen jobb középiskolába nyerni felvételt vagy egyetemen folytatni tanulmányaikat. De mindez csak tüneti kezelés, nem szünteti meg az okot. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy nemrégiben hallott történet, miszerint a megyeszékhely egyik jobb középiskolájába nagy számban kerülnek be az egyik felcsíki faluban végzett diákok, ugyanis romántanáruk megtanította őket… vizsgázni. Azaz elsajátították a záróvizsga-feladatok szerkezetét, azt, hogy milyen jellegű feladatokat kapnak, azokra milyen szerkezetű válaszokat kell adni, s mindezt gépiesen bemagolják. Látszólag minden rendben: a diákok jól teljesítenek a vizsgán, javul az iskola statisztikája és megítélése. A szépséghiba csupán annyi, hogy az így trenírozott gyermekek már az első félévben lemaradnak társaikhoz képest, tudásuk nem arra szolgált, hogy arra építeni lehessen, csupán az eredményes záróvizsgát és felvételit célozta. A megoldásra a szükség vitte rá a tanárt, s a pillanatnyi sikeren túl nem szolgálja a célt: a román nyelv elsajátítását.
A mostani gyermekek olyan családokban nőttek fel, amelyekben már a szülők is hasonló gondokkal küzdöttek, a román nyelv tanulása nem társult sikerélménnyel, inkább kudarcok sorozata társult hozzá: több tanóra, gyengébb vizsgaeredmények, netán sikertelen vizsga miatt elvesztegetett évek, s mindez megfejelve azzal a felismeréssel, hogy ha az ember kilépik megszokott környezetéből és román többségű közegbe kerül, kudarcok, frusztrációk sorozatával kell szembesülnie a hiányos nyelvismeret miatt.
Ki a hibás, hogy ide jutottunk? Elsősorban a román nyelv oktatásához kapcsolódó uralkodó szemlélet, miszerint az nem lehet idegen nyelv senki számára Romániában. Hibás a nyelvismeretet ránk erőltetni akaró hatalom és román közösségi elvárás. S nem utolsósorban hibásak vagyunk mi magunk is, ugyanis a mi köreinkből származnak azok a tanítók, tanárok, akik nem tudnak túllépni a teljesítménycentrikus központi oktatási szemléleten, nem képesek a tantervtől kissé elrugaszkodni és nem a vizsgákon, hanem a mindennapokban használható tudást adni a diákoknak. S hibásak vagyunk abban is, hogy a tanügyi döntéshozó szervekbe nem tudtunk politikai szervezeteink által olyan személyeket delegálni, akik az elvesztegetett lassan 28 évben érdemben tettek volna valamit az áldatlan állapotok megváltoztatása érdekében. Míg ez nem történik meg, a dicséretes felcsíki kezdeményezés és a hozzá hasonló próbálkozások csak tüneti kezelést jelentenek, de nem szüntetik meg a baj okát. El kell jutnunk oda, hogy a román nyelv ne maradjon meg tantárgynak, hanem váljék hatékony kommunikációs eszközzé.
Sarány István / Hargita Népe (Csíkszereda)

Volt hadifoglyok visszaemlékezései
A tizenhatodik kötet
Csütörtök este a kézdivásárhelyi Kosztándi Képtárban mutatták be Iochom István újságíró, a Háromszék napilap felsőháromszéki munkatársa Hadifogolyélet Nyugaton és a Szovjetunióban című új könyvét.
A szép számban megjelent érdeklődőket házigazdaként Hegedűs Ferenc köszöntötte, majd dr. Ambrus Ágnes magyartanár, ny. egyetemi adjunktus, a szerző beszélgetőtársa mutatta be a könyvet. Iochom István tizenhatodik kötete tíz évvel az első, negyven kézdiszéki volt hadifogoly visszaemlékezéseit tartalmazó, Élet a csipkésdrót mögött – Volt hadifoglyok visszaemlékezései a szovjet lágerekről című könyv megjelenése után látott napvilágot. A jelenlegi kiadványban eredetileg kizárólag a Nyugaton hadifogságba esett volt magyar honvédkatonák emlékeit tette volna közzé a szerző, azonban, mivel ezekből már nem gyűlt össze egy kötetre való, fele-fele arányban olvashatók Nyugaton, illetve a Szovjetunióban raboskodott egykori hadifoglyok visszaemlékezései.
„A legtöbb egykori hadifogoly átlagéletkora kilencven esztendő. Fő célom az volt, hogy összefogó képet adjak arról, hogy a fogságba került kisemberek hogyan vészelték át a rabság hónapjait, éveit. Ennyi év távlatából nem minden adatközlő emlékezett vissza pontosan a hadifogságban történtekre, van, aki jobban, mások kevésbé tudták elmesélni a velük történteket, de ettől függetlenül azok a visszaemlékezések is helyet kaptak a kötetben.” A legidősebb a 99. életévébe lépő ozsdolai Felcser Miklós, míg a legfiatalabb a 92. esztendős kézdiszentléleki Bara András. Iochom István kifejtette, pár év múlva már nem lehetett volna összehozni ezeket a köteteket, hiszen a tíz éve megjelent első kötet szereplőiből mindössze öten élnek.
Az eseményen jelenlévő Bara András háborús élményeiről mesélt a hallgatóságnak. „Nem vádolom az oroszokat, jók és rosszak egyaránt voltak közöttük is”, summázott az egykori hadifogoly. A szerző magánkiadásában megjelent kötet a kézdivásárhelyi Bandi újságárudában és könyvesboltban, Iochom Ildikónál, továbbá Ozsdolán, a közbirtokosság székhelyén vásárolható meg 25 lejért, ahol a féléve megjelent Az ozsdolai szabó, aki megélt két világháborút – Borbáth József visszaemlékezései című kötet is beszerezhető 23 lejért. Közben előkészületben van Iochom István újabb kiadványa, a Bartos Lóránttal közösen szerkesztett Dálnok képes albuma, melynek megjelenése a dálnoki falunapokra esedékes. „Megvan már a következő könyv témája is, kuláksors Kézdiszéken”, osztotta meg a jelenlévőkkel a szerző.
Daczó Hodor Barna
Élet a csipkésdrót mögött – Volt hadifoglyok visszaemlékezései a szovjet lágerekről /Magánkiadás, Kézdivásárhely, 2007/ Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nemzetpolitikai fontosságú intézmény született
Oktatás nélkül nincs jövő
Szombaton Kató Béla református püspök, Antal Árpád András polgármester, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Török Áron tervező és népes közönség jelenlétében avatták fel Sepsiszentgyörgyön a Fidelitas Református Egyetemi Kollégiumot és Szállót. Az épület egyik fele egyetemi bentlakásként, a másik szállóként fog működni, hogy a bentlakást fenn lehessen tartani.
Kató Béla püspök köszöntő beszédében arra emlékeztetett, hogy amikor az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei megalapították a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, arra kötelezték el magukat, hogy minden erejükkel támogatni fogják az erdélyi magyar felsőoktatást. Így a Sepsiszentgyörgyön átadott kollégium is a Sapientia munkáját hívatott segíteni.
Azt sem rejtette véka alá, hogy amióta a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumot elvették az egyházától úgy érzik, hogy ebben az országban csak a saját területükön és épületeikben lehetnek viszonylagos biztonságban. Éppen ezért a gazdasági tevékenységeket bonyolító Fidelitas cégük vásárolta meg és újította fel az épületet, melynek egyik szárnyában egyetemi kollégium kapott otthont. A másikat szállodaként fogják működtetni, de csak a kellő diáklétszám eléréséig. Létrehozásának fő célja ugyanis az oktatás elősegítése volt és maradt. Azé az oktatásé „amely nélkül nincs jövő, nincs egyház, és nincs közösség” – jelentette ki végezetül Erdély református püspöke. Dávid László rektor a Kárpát-medence-szerte fontos szerepet játszó kollégiumok szükségességére hívta fel a hallgatóság figyelmét. Véleménye szerint ugyanis az innen kikerülő értelmiségiek már egyetemista korukban egy közösség tagjaivá válva, megtapasztalván annak összetartó és felhajtó erejét, később is közösségben fognak gondolkozni, valamint érte fognak cselekedni. Elszigetelődéstől fertőzött világunkban pedig az a legfontosabb, hogy gyermekeink már fiatal korban belekóstoljanak a közösségi lét édes gyümölcsébe. Ugyanakkor nem titkolt büszkeséggel említette, hogy eddig elért eredményeinek köszönhetően a Kárpát-medence legjobb határon kívüli magyar felsőoktatási intézményévé nőtte ki magát a Sapientia EMTE.
Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere az általa vezetett hivatal és a lakosság nevében is köszönetet mondott a református egyháznak, hogy jóvoltából a város egy újabb, nemzetpolitikai szempontból is nagyon fontos intézménnyel gyarapodhatott. Ugyanakkor kijelentette: „ez az átadás azt üzeni azoknak, akik igen-igen gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, nem tudnak annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi építeni tudunk akkor, hogyha összefogunk.”
Az egykori „leányblokk” történetét, valamint felújításának részleteit ennek egyik megtervezője, Török Áron építész ismertette az egybegyűltekkel. Miután Kántor Csaba püspökhelyettes megáldotta és Kató Béla püspök, Dávid László rektor, valamint Antal Árpád András polgármester elvágta a nemzeti színű avatószalagot, az újonnan létrejött intézményt belülről is meg lehetett tekinteni. Ennek során pedig meggyőződhettünk, hogy itt valóban átlagon felüli körülményeket biztosítanak a diákoknak.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Interneten is böngészhető a Kogutowicz-féle etnikai térkép
A magyar térképtörténet talán leghíresebb darabja az a hatalmas etnikai térkép, ami a trianoni békeszerződésen lett volna a magyar delegáció csodafegyvere. A magyar térképek önhibájukon kívül csődöt mondtak, a győztesek szempontjai erősebbek voltak a valós nemzetiségi viszonyoknál.
A Bátky Zsigond és Kogutowicz Károly által tervezett térkép eredeti példánya csak a közelmúltban, majdnem száz év után került elő. A térkép digitalizálva, georeferálva most már interneten is böngészhető.
Az anyanyelvi viszonyokat az Iparművészeti Főiskola hallgatói heteken át festették fel a szobányi méretű óriástérképekre. A carte rouge legrészletesebb, 1:200000 arányú változata mindössze 23 példányban készült el. A 45 lapból álló alaptérképet nyomtatták, de a részletes etnikai arányokat jelző körök színei már kézzel kerültek fel. Ez nagyjából 100 000 apró jel kiszínezését jelentette.
Országos léptékben ilyen részletességű és méretarányú anyanyelvi térképet korábban nem csináltak
– mondta az Indexnek Segyevy Dániel.
A geográfusnak nemrég jelent meg könyve a Térképművek Trianon árnyékában címmel. Módszertanilag szerinte a térkép legfőbb újdonsága a népsűrűség és az anyanyelvi viszonyok együttes ábrázolása volt. „Ez az egyik legfontosabb megoldandó kérdése volt akkoriban ezeknek a térképeknek, hiszen egy egyszerű felületszínezés esetén egy sűrűn lakott város színfoltja jóval kisebb, mint a környező, akár más nemzetiségek által lakott vidéké. Ezt látni például Kolozsvárnál, ahol a kisebb magyar színfolt valójában jóval több lakost jelentett, mint a környező román területeket jelző foltok.”
A minden korábbinál részletesebb térkép négy hónapnyi munkával 1918 decemberére készülhetett el, elsősorban azzal a céllal, hogy a magyar szempontból kevésbé hátrányos határok érdekében meggyőzze a külföldi békedelegációkat. Erre azonban nem volt esély: hiába lettek meg vele gyorsan, a Kárpát-medence részletes etnikai térképét valószínűleg be sem mutatták a párizsi béketárgyalásokon.
A térkép egyszerűen túl részletes volt ahhoz, hogy a delegációkban ülő politikusok vegyék az üzenetét, számukra Teleki térképe túl precíz, gigantikus és kevéssé áttekinthető lett volna. Ezt feltehetően a magyar küldöttek is belátták, így a híres carte rouge-t eredetileg ki sem vitték. Teleki csak menet közben, Budapestről szállíttatott ki egyes, a Szeged környéki etnikai viszonyokat tükröző lapokat, bizonyítandó, hogy a magyar álláspontnak komoly tudományos háttere van. A teljes térkép háttéranyagként mégis ott volt Párizsban, de az amerikai delegátusok jóvoltából: az ő szakértőik, mielőtt a békekonferenciára utaztak volna, más térképek mellett ezt is átnézték, és a delegáció pecsétjei szerint el is vitték magukkal Párizsba.
A magyar delegáció Párizsba végül 26 másik térképészeti anyaggal együtt csak a kevésbé részletes, 1:300000 arányú, feleakkora térképet vitte magával. Ezek közül az antant politikusai csak Teleki hires vörös térképét nézték meg Apponyi Albert záróbeszéde közben.
„Apponyi Albert visszaemlékezései szerint az általa bemutatott vörös térképnek hatása lehetett arra, hogy a britek és részben az olaszok megkísérelték újból felvetni egyes határmenti területek, így a Csallóköz hovatartozásának kérdését” – mondja Ablonczy Balázs, az MTA „Lendület” Trianon Munkacsoportját vezető történész. Egy kisebb változatot Teleki a főtárgyaláson is elővett egy kritikus pillanatban. Amikor Lloyd George brit miniszterelnök a határon túlra kerülő magyar népesség nagyságát firtatta, Teleki melléülve mutatta meg a vörös színnel jelölt magyar területeket.
Ha utólag kiderül, hogy Magyarország igényei jogosak, és hogy egész magyar közösségeket úgy adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek, mint egy-egy marhacsordát csak azért, mert a konferencia elutasította a magyar ügy megvitatását, azt „nem lesz könnyű megvédeni – idézik Magyarországon szívesen Lloyd George reakcióját; mely, mint tudjuk, hatástalan maradt.
Ahhoz képest, hogy a carte rouge-ről azért szokás tudni, meglepő, hogy a sokkal részletesebb, és utólag nagyobb nemzetközi hatást kiváltó hatalmas térképanyag lelőhelye időközben feledésbe merült. Ha a levéltárban a kezébe is akadt esetleg néha valakinek, valószínűleg nem azonosították be, a címlap ugyanis nem készült el. Amikor Segyevy elhatározta, hogy megkeresi az eredeti térképet, csak egy 1918-as cikkből tudott kiindulni, amiben volt néhány kivágat a térképből. Ezzel járta végig a szóba jöhető magyar térképtárakat, hogy összehasonlítsa a nála lévő ábrával a kikért térképeket. Két hónap után, 2014 nyarán találta meg azt, amit keresett. Időközben szerzett is egy példányt, amit hasonmás-kiadásként szeretne megjelentetni.
Bár ez nem kapott nagy hírverést, a nagyfelbontású carte rouge ma már az Arcanum térképes Mapire oldalán is fent van. A georeferálást végző Bartos-Elekes Zsombornak köszönhetően ez most szabadon böngészhető, és a lehető legpontosabban látszódnak benne az 1910-es, I. világháború előtti nemzetiségi viszonyok. Minden egyes falu, sőt, még a települések külterületeinek az etnikai arányai is pontosan kivehetők. A térkép ezt az úgynevezett pontmódszerrel vizualizálja: a nagyobb körök (az eredeti nyomtatott térképeken ezek 25 mm² -esek) ezer, a tizedakkora kisebbek 100 embert jelölnek, de mivel félkörök is vannak, a térkép 50 fős pontossággal jelenítette meg a Kárpát-medence népességét.
1910-ben Kolozsvár lakosságának 82 százaléka magyar anyanyelvűnek vallotta magát – most a város 15 százaléka magyar. (Abszolút számokban látszólag minimális a változás: akkor 51 ezer, most 49 ezer magyarról van szó, időközben azonban Erdély legnagyobb városa ötször akkora lett.)
A térkép készítői nem véletlenül választották a vöröst a magyarság jelölésére. Az élénk színnel a valóságosnál dominánsabbnak látszik a magyar arány, miközben az Erdély egészében már akkor is többségben lévő románok halványlila színe például árnyékban marad. Ez bevett optikai eljárás volt a korszakban. A térkép tudományosan rendkívül alapos, de közben egyértelműen politikailag motivált is - a szakmaiság és a manipulatív szándék egyszerre igaz rá.
„Én valójában ezeknél a térképeknél azt a nemzetközi kontextust vizsgálom, amelyben a térképek keletkeztek. Arra vagyok kíváncsi, hogy mi volt a térképszerkesztők, illetve a megrendelők célja, és ez a térképeken miként köszön vissza” – mondja Segyevy Dániel.
Habár az 1918-as magyar térkép politikailag nem ért el semmit, az etnikai viszonyokat megjelenítő módszerét később a románok és a náci Németország térképészei is lemásolták, így valójában jóval nagyobb módszertani hatást fejtett ki külföldön, mint a híres carte rouge. 1940-ben készült például egy olyan német térkép, ami szinte teljesen ugyanúgy néz ki, mint a húsz évvel korábbi magyar, csak itt politikai megfontolásokból nem a magyarok, hanem a németek szerepeltek pirossal. Viszont ennek a térképnek már gyakorlati hatása is volt: a második bécsi döntésnél használták fel a németek Észak-Erdély új határainak meghúzásához.
Index.hu; http://itthon.ma/karpatmedence

Péntektől hangolódhatunk a nagyváradi Festum Varadinumra
Több mint 150 program, egyházi események, klasszikus és könnyűzenei koncertek, kiállítások, színházi előadások, tudományos ülésszakok és ifjúsági események várják az érdeklődőket május 7–21. között a XXVI. Festum Varadinumon. Az ünnepségsorozatnak elő- és utórendezvényei is lesznek.
Bár hivatalosan csak vasárnap kezdődik a fesztivál, már pénteken könnyűzenei programok lesznek: 20 órától három kávéházban is koncertekre várják a rajongókat. A Gekko Pub rendezvénytermében az AK26 zenekar, a Moszkva Kávéházban az Elefánt zenekar lép fel, a Bodega Kávéházban pedig ingyenes Aurevoir-koncertre kerül sor. A Gekko Pub és a Moszkva Kávéház eseményeire jegyek elővételben, illetve a helyszínen kaphatók.
Szombaton 10 órától kezdődik a VI. Európai Fotográfiai Fesztivál, amelynek idén a Nagyváradi Vármúzeum ad otthont. Az Euro Foto Art Egyesület szervezte eseménysorozat programjában fényképészeti kiállítások és workshopok is helyet kapnak.
Ugyanaznap, 12 órától az Ady Endre Emlékmúzeumban nyitják meg a Puskás Ferenc-kiállítást, amelyet 14 órától a Varadinum Kupa labdarúgó gála követ.
Szintén szombaton, 18 órától rendhagyó Törzsasztal Könyvdélután lesz, amelyben a Noran Libro és a Naphegy kiadók újdonságait ismertetik a házigazdák.
Az estet a Moszkva Kávéházban 20 órától az ART – Po3tri összművészeti esemény, a nagyváradi várban pedig a magyar könnyűzene egyik legfontosabb zenekara, a Kiscsillag szintén 20 órától kezdődő koncertje zárja.
Május 7-én, vasárnap 11 órától ünnepi istentisztelet nyitja az egyházi események sorát: az Unitárius Templomban szószéki szolgálatot végez Pap Gy. László, a Debreceni Unitárius Egyházközség lelkésze. Május 14-én Egyházmegyei Zarándoklati Nap lesz, 20-án pedig Őrizd a várat! címmel a nagyváradi várban tarják a Református Egységnapot.
A vársáncban május 7-én a Mindenki Majálisa! elnevezésű, immár hagyományos rendezvényre várják az érdeklődőket. A magyar tannyelvű iskolák, illetve intézmények bemutatkozóit követően a vársáncban felállított színpadon Magyarország legnépszerűbb zenekarai koncerteznek: 16 órától Gryllus Vilmos, 17 órától a Desperado, 18 órától pedig a Soulwave zenekar lép színpadra. Az estet 19.30-tól a Wellhello, 21 órától pedig Szikora Róbert koncertje zárja.
A rendezvénysorozat része a Körösvidéki Múzeum új székhelyénekmegnyitó ünnepsége, május 18-án 10 órától a debreceni Déry Múzeum a 20. század elején keletkezett pasztell- és akvarellképekből, szén- és ceruzarajzokból, illetve fotográfiákból álló kiállítási anyagát, valamint a Kisinyovi Természettudományi és Etnográfiai Múzeum társszervezésében nyíló tárlatot láthatja a közönség.
Az elmúlt évtized legjobb magyar filmes termésével vár mindenkit a Nagyváradi Magyar Diákszövetség által második alkalommal megszervezett Magyar Film Napjai. A XXVI. Festum Varadinum kísérőrendezvényén vígjátékok, ifjúsági- és animációs filmek, krimik és dokumentumfilmek egyaránt láthatók lesznek a Lotus Centerben található Cinema Palace vetítőtermeiben.
Fried Noémi Lujza / maszol.ro

Strasbourgban mondhatnak végszót a csíkszeredai Városháza felirat ügyében
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik a csíkszeredai Városháza felirat ügyét az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselői. Soós Szabó Klára, Tőke Ervin és Márk Dezső önkormányzati képviselők csíkszeredai polgárokként nyújtanak be keresetet ez ügyben.
Mindezt sajtótájékoztató keretében jelentette be kedden Tőke Ervin csíkszeredai önkormányzati képviselő. Hozzátette, a Jogaink egyesület segítségével összeállítottak egy dokumentációt a Városháza felirat eltávolítása kapcsán, amelyet elküldenek a strasbourgi bírósághoz. Romániában kimerültek a jogorvoslati lehetőségek, a polgármesteri hivatal másodfokon is elveszítette a pert a feliratügyben. Az ítélet nem minden pontját tekintjük jogszerűnek – nyilatkozta a politikus, majd hozzátette, a Városháza felirat nem a polgármesteri hivatalt mint intézményt jelöli, hanem magát az épületet, abban az épületben pedig több intézmény is működik. „Ugyanakkor az ítélet végrehajtása jogsértésre kötelezné a polgármestert több ügyben is: egyik, hogy az épület műemlék, ezért a homlokzatáról nem lehet levenni vagy épp feltenni a feliratokat. Másik, hogy ha végrehajtja a polgármester az ítéletet, a városi magyar közösség hátrányba kerül a románnal szemben. A közigazgatási törvények értelmében a közintézményeken mindkét felirat fenn kell legyen, mind a román, mind a magyar, ha a magyar kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot. Csíkszereda esetében ez több mint nyolcvan százalék. Egyértelmű diszkriminációra kényszeríti a polgármestert az ítélet” – számolt be Tőke Ervin. Hozzáfűzte, azok a városiak, akik tenni szeretnének ez ügyben, keressék meg őket, a segítségükkel pedig csíkszeredai polgárok is beszállhatnak a perbe. Mint ismeretes, február közepén a Marosvásárhelyi Ítélőtábla elutasította azt a rendkívüli perorvoslati kérelmet, amelyet Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és a helyi önkormányzat nyújtott be, a Városháza felirat eltávolításáról rendelkező jogerős ítélet megsemmisítését kérve. A felirat még a helyén van, de le kell venni. Feliratháttér Tőke Ervin kijelentése kapcsán fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az épület valóban műemlék, de a Városháza felirat csak a '90-es években került fel a homlokzatra, nem pedig az építéskor, akkor ugyanis megyeházának épült. Továbbá megjegyzendő, hogy a Városháza felirat majdani – esetleges – eltávolítása után valóban nem marad kétnyelvű felirat az épületen, ilyen ugyanis most sincs a polgármesteri hivatal bejáratánál. Az épületen jelenleg nem jelölik, hogy abban székel Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és Helyi Tanácsa.
Molnár Rajmond / Székelyhon.ro

Szabadon elvihető olvasnivaló a Teleki Téka bejárata előtt
Három éve Lázok Klára, a marosvásárhelyi Teleki Téka osztályvezetőjének kezdeményezésére működik az úgynevezett Szabadpolc a Teleki Téka bejáratánál, ahol szabadon elvihető könyvek várják az olvasókat, illetve azokat, akik fölöslegessé vált könyveiket szívesen átadnák másoknak.
A Könyv Nemzetközi Napja alkalmából, április 23-tól egy héten keresztül a Szabadpolc az olvasás örömére figyelmeztette a járókelőket, illetve arra a lehetőségre, hogy bárki elvihet a kihelyezett kötetekből, vagy odateheti a saját gyűjteményéből fölöslegessé váltakat. László Lóránt, a Teleki Téka könyvtárosa érdeklődésünkre elmondta, sikeres volt az Olvassunk együtt nevet viselő kezdeményezés, hiszen több száz kötet cserélt gazdát, sokan válogattak a kihelyezett magyar és román nyelvű könyvek közül, illetve tettek újakat azok helyére. Leginkább a szépirodalmi és a történelmi tematikájú művek iránt volt nagy az érdeklődés, de a művészeti albumok, természettudományi kiadványok is új tulajdonosra leltek. László Lóránt elmondta, három éve működtetik a Szabadpolcot, ahová a Teleki Tékába adományként bekerült könyvekből teszik ki azokat, amelyekre a könyvtár nem tart igényt. Leginkább családi örökségekkel szoktak a Tékához fordulni azok, akik nem tudják mit kezdjenek a megörökölt könyvekkel, vagy egy-egy költözés, lakásátalakítás során fölöslegessé vált kiadványokat adományozzák a könyvtárnak. Ezek közül a szakemberek kiválasztják azokat, amelyek a könyvtár számára fontosak, a történelmi-, társadalom-tudományi munkákat, illetve kisebb falusi-, vagy iskolai könyvtáraknak is juttatnak belőlük. Vannak, akik egy-egy címet keresve többször is benyitnak a kapun, hátha szerencséjük lesz, és valaki beviszi a sokat keresett kiadványt, mások találomra keresgélnek a könyvek között. Többnyire a rendszerváltás előtt, a hazai kiadóknál megjelent szépirodalmi műveket lehet megtalálni, világirodalmi vagy magyar klasszikusat, de arra is volt már példa, hogy valaki a Lenin összes művei sorozatot vitte be, amely rövid időn belül tulajdonost is cserélt. A könyvtárba hétfő kivételével hétköznapokon 10 és 13 óra között lehet könyvet bevinni, vagy a kitett könyvek között válogatni.
Antal Erika / Székelyhon.ro

Újabb halálos áldozata van a kanyarónak
Meghalt kanyaróban egy kilencéves kislány Temes megyében. A lány nem volt beoltva, és már két hete kórházban feküdt légzési problémák miatt. A tavaly kitört kanyarójárvány kezdete óta ez volt a 24. haláleset. A legtöbb áldozatot Temes megyében szedte a kanyaró. Florian Bodog egészségügyi miniszter nemrég azt mondta, május 10-én érkezik az országba 115 ezer MMR-vakcina. Az oltóanyaghiány február óta problémát jelent országszerte. digi24; Transindex.ro

Észak dél mellett!
Avagy délvidéki látlelet a Felvidéknek
Eredj csak, – mondta egy barátom, amikor megtudta, hogy kísérőként dr. Morvai Krisztina egyetemi docens, büntetőjogász, független európai parlamenti képviselő délvidéki monitorozó körútjára készülök – ha a felvidéki magyarság helyzeténél rosszabbat akarsz megismerni, ott megtalálod!
Bár tudomásom volt a korábban sokszor hallott magyarellenes atrocitásokról, a temerini fiúk meghurcoltatásáról, mégis hittem is, meg nem is az intelmeket, hiszen Martoson a VMSz vezetőjétől egészen mást hallottam; megvalósult teljes körű területi és személyi elvű autonómiát, és számunkra vágyálomként ecsetelt jogokat.
Induláskor, mintegy felkészülésként megkaptuk a mai Szerbia területén hatályos jogszabályokat. Gyönyörű dolgokat olvastam. Például azt, hogy ha a magyarok százalékaránya eléri a 15%-ot, akkor a helyi önkormányzati egységeknél, a közigazgatási és a bírósági eljárásban, vagy a közhatalmi szervek előtt a nemzeti kisebbség nyelvének és írásának egyenrangú és kötelező a használata. Ugyanakkor „abban a helyi önkormányzati egységben, amelyben a törvény meghozatalának idején a nemzeti kisebbség nyelve hivatalos használatban van, e nyelv hivatalos használatban marad”, vagyis függetlenül a százalékaránytól használni kell.
Magyar nyomtatványok, ügyintézések, magyarul kiadott jogszabályok, oktatás, médiatér, nemzeti szimbólumok használata, stb. Ami mégis a legjobban megragadott az volt, hogy „a közszolgálatban való munkaviszony-létesítéskor, beleértve a rendőrséget is, figyelembe kell venni a lakosság nemzeti összetételét, a megfelelő képviseleti arányt és a szerv vagy szolgálati működési területén beszélt nyelv ismeretét”. Magyarán; arányos foglalkoztatás és nyelvismeret.
Óbecsére érve örömmel nyugtáztam a városházán lobogó címeres magyar zászló jelenlétét, melyet a délvidéki magyarság saját nemzeti szimbólumaként határozott meg.
Bent a városházán azonban kezdtem magam otthon érezni. Magyarul beszélő hivatalnokra nem akadtunk, ahogyan magyar nyelvű nyomtatványt sem tudtak rendelkezésünkre bocsátani. Az életmentő készülék használatát, vagy a menekülési útvonalakat illetve egyéb veszélyt jelző vagy tiltást feltüntető feliratok sem tájékoztattak magyar nyelven.
Kísérőnk tolmácsolásában a titkárságot vezető hölgytől megtudtuk, hogy éppen testületi ülés van. A szerb polgármester mégis talált ránk időt és lelt maga mellé tolmácsot is. Mosolyogva ígérte meg minden tapasztalt hiányosság felszámolását.
Útban a bíróságra a felvidéki keverékpárt óriásplakátjairól ismerős magyartalanság köszönt rám az „SNS” jelöltjét propagáló VMSz plakátról, imígyen megszólítva: „Aleksandar Vučič a mi jelöltünk Szerbia össz lakosának elnöke lesz”.
Magyar nyomtatványokat, arányos foglalkoztatást, nyelvismeretet, csupán nyomokban találtunk Óbecsén, Zentán, Szabadkán; bíróságon, ügyészségen, a földhivatalban és a rendőrségen is.
Címeres magyar zászlót viszont már nem volt szerencsém sehol sem látni, pedig javarészt a VMSz territóriumán haladtunk keresztül. (Lehet, hogy ezt a jelképet csupán a szerb polgármesterek teszik ki? Talán a felvidéki zászlóval is valamely magyar település szlovák polgármesterénél kellene próbálkoznunk?)
Ott délen jól érzékelhető a „kisemberek” lappangó, suttogó félelme a hatalomtól.
Folyik a lakosság számarányának célirányos megváltoztatása is, részben koszovói, gyakran írástudatlan romák és mohamedánok bevándoroltatásával, letelepítésével kizárólag a nemzeti „kisebbségek” által lakott területeken. Szabadkán például 2008-ban a mohamedánok szent könyvének, a koránnak átnyújtásával és a déli imával nyitották meg az első iszlám vallási létesítményt a Délvidéken; a Muhádzsír dzsámit. Mindemellett pedig a magyar állampolgárságot felvevők tömeges kivándorlása is veszélyezteti a délvidéki magyar közösség megmaradását, felépülését, gyarapodását. Ugyanakkor az ellenzékbe szorult délvidéki magyar pártok és mozgalmak vezetői és tagjai, – hol több, hol kevesebb sikerrel, – szinte minden elérhető fórumon számon kérik az immár ott is érvényes, a lakosság összetételének megváltoztathatatlanságára vonatkozó EU-s jogszabályt. Teszik ezt az olyan látszólagos fejlesztések esetén is, amikor a lakosság igényeinek kielégítése helyett a bevándoroltatott népeknek készülnek új lakóhelyet kialakítani, s ezzel a lakosság összetételének számarányát megváltoztatni.
Minderről, és egyebekről is részletesebben számol be Bozók Antal délvidéki jogász és jogvédő nemrég megjelent A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYAROK HELYZETE ÉS JOGAI (Árnyék)jelentés 2017 című könyvében. Alaposan dokumentált „jelentésében” megemlíti a 3 délvidéki közösség magyarjainak kollektív bűnösségét deklaráló törvények hatályon kívül helyezését. Ez a jogi aktus a kollektív bűnösséget csak a „jövőre nézve” szünteti meg, de „jogi értelemben a jogszabály a hatályon kívül helyezése által nem szűnik meg, sőt, továbbra is érvényes marad, csak éppen már nem vált ki joghatásokat”, viszont „az annak alapján létrejött jogviszonyt érintetlenül hagyja”, ezáltal ellehetetlenítve a rehabilitációt, restitúciót és kárpótlást. (Honnan olyan ismerős ez a módszer?)
Az esti fórumokon tenni akaró lelkes emberek jöttek össze, mondták el keserveiket, sikereiket, próbálkozásaikat, kértek tanácsot és fogadták dr. Morvai Krisztina, dr. Gaudi-Nagy Tamás és Mgr. Bozók Antal jogérvényesíthetőségi tapasztalatait, tanácsait, és magyarázatát.
Említést érdemel még a zentai önkormányzat „kórképet tükröző” döntése, mely az arrogáns hatalmi önkény iskolapéldáját írásos határozatban is kiadta. Ebben egy – a kifizetéssel jogszerűen létrejött – bérleti szerződést a közbiztonság, béke és közrend, valamint a közerkölcs megzavarására hivatkozva közigazgatási határozattal szüntette meg, de ennek megnyilvánulását semmilyen eszközzel alá nem támasztotta, megnyilvánulásának mibenlétét nem indokolta.
Apropó, hazaérkezvén az SzK kormányhivatalának egyetlen válaszlevele is megérkezett. Pedig mi az eredeti beadványunkban feltett (481 település törvénysértésére vonatkozó) öt kérdésünk ügyében megvalósított lépéseket, öt különálló levélben tudakoltuk információ kérelmeinkkel. Az SzK magyar nemzetiségű állampolgárai törvényekben garantált jogai korlátozásának és megsértésének a bejelentése és felülvizsgálatának kezdeményezése ügyében egyetlen kérdésünkre sem kaptunk választ, sőt az eddig megtett lépések és a várható eredmény iránti érdeklődésünket elintézték annyival, hogy „az SzK Kormányhivatala foglalkozik beadványukkal, miközben jelenleg az intézési stádiumban van.
Lám, a Kárpát-hazában így kerül jogállásában párhuzamba észak és dél, jogérvényesíthetőségben Felvidék Délvidék mellé. Azt ígérem mégis, és azt üzenem, hogy nem maradunk restek! Már készülnek az egykori levéltárakban majdan kutatható fellebbezések, levelek, nyomok, melyekkel következetesen továbbvisszük jogérvényesítő kezdeményezéseinket emberi és nemzeti méltóságunk helyreállásának szolgálatában itt is, ott is.
Mi lehetne számunkra a délvidéki tapasztalataim tanulsága itt, a Felvidéken? Talán elsősorban az, hogy isten óvjon meg minket a jelenlegi délvidéki autonómiától!
Összességében pedig arra jutottam, hogy nekünk, „túsz” magyaroknak, egymásról tudva és egymást segítve, a tudásból származó bátorság eszközeivel kell tovább folytatnunk küzdelmeinket jogérvényesítésért, önrendelkezésért, emberi méltóságunk megőrzéséért, és gyarapodásunk érdekében.
Elhunyt nemzeti jogvédőnk, dr. Grespik László 2016.11.30-án elhangzott szavaival élve:
„Arra kérek mindenkit, hogy tudatosan tudja, hogy igazunk van, és ne bizonytalankodjon! Attól, hogy egy, száz, vagy ezer ember mond egy igazságot, attól az még nem gyengébb igazság! Az igazság nem megszavazható kérdés! Az nem attól függ, hogy hányan mondják, hanem az igazság mibenlététől függ!
És igazunk van, és köszönöm!“
Polgár Hajnalka / Felvidék.ma

Nagy Koppány Zsolt: Költőnek lenni rock’n roll, prózát írni pepecselés
Nagy Koppány Zsolt prózaíróval, műfordítóval, szerkesztővel beszélgetett László Noémi az Álljunk meg egy szóra című rendezvénysorozat áprilisi eseményén. Az udvarhelyi születésű író a 2000-es évek elején, Kolozsváron kezdte pályáját, ahonnan Budapestre költözött.
Nagy Koppány Zsolt első könyve 2000-ben jelent meg Arról, hogy milyen nehéz címmel az Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség gondozásában Kolozsváron. László Noémi kérdésére az író kifejtette, miért is nehéz az irodalmi érvényesülés, majd számos humoros történettel alá is támasztotta kijelentését: elmesélte, hogyan vásárolja fel saját köteteit különböző könyvesboltokban, majd bukik le mindig a kasszánál, avagy hogyan tévesztette őt össze a „híres-neves kolozsvári főszerkesztő” Dragomán Györggyel. Emiatt kapta a kötet ezt a címet, amelyről az író is bevallotta, nem a legsikeresebb választás volt, de kifejezi, mennyire aggályos ember, leírja megfelelési kényszerét. A kötet kapcsán Nagy Koppány Zsolt felelevenítette, milyen volt a 2000-es évek elején Kolozsvár, és hogyan teltek mindennapjai az Erdélyi Híradó sétatéri szerkesztőségében, hogyan aludt Szőcs Géza kötetein, valamint azt is, hogy milyen számítógépes játékokat játszódtak.
László Noémi Berszán Istvánt idézve elmondta: a fiatalok mostanában ismét felfedezték a verset, és inkább verseket írnak, nem prózát. Ezzel kapcsolatban arról kérdezte Nagy Koppány Zsoltot: szerinte mit könnyebb kezdőként írni, verset vagy prózát? „Költőnek lenni rock’n roll, míg prózát írni pepecselés” – fejtette ki az író álláspontját a kérdésről. Elmondta, gyermekkorában ő is verseket írt, ám kamaszként áttért a prózára, azóta is ebben a műnemben alkot, így nem tudja, kezdőként mi az egyszerűbb. Viszont kifejtette, a prózaírás frusztráló, hisz egy vers két sorban, néhány szóban megalkot egy teljes világot, míg a prózának ugyanerre többszáz oldalban van csak lehetősége. Az író elmesélte, egyszer ő is költőnek érezhette magát, amikor a Kalligram közölte Családi pör című versét, amelyet a Viperával támadt kliensre a strici című Indexes cikk ihletett, a felező tizenkettesekben írt verset fel is olvasta a beszélgetésen. Kiderült, novellát már csak határidőre tud írni, regényeket nyomás alatt, vagy Székelyudvarhelyen, apja orvosi rendelőjében.
Nagy Koppány Zsolt az est folyamán bevallotta, szereti magát is beleírni a regényeibe, saját frusztrációja miatt. – Elég fontos szerepük van a saját figuráimnak is a könyvekben, azért, hogy elébemehessek a kritikáknak. A nagy megfelelési kényszeremben meg akarom előzni azt, hogy más szidalmazhassa a könyveket. Ezért én létrehozok mindig egy szereplőt, aki hasonlít hozzám, ő mondja ki a legdurvább véleményeket a könyvről, én meg jót röhögök a markomba, hogy kitoltam a kritikusokkal – fűzte hozzá az író.
A meghívott bevallota, Térey Jánosnak köszönhető, hogy ő, mint erdélyi író a Magvető Kiadóhoz került. Térey jóindulatának tulajdonítható az ő irodalmi szocializációja, hiszen ő mutatta be Sárközy Bencének is, aki akkor a Magvető egyik szerkesztője volt. Mint elmondta, neki mutatta be a Jozefát néhány részletét. A Jozefát úr, avagy a regénykedés című, az Alexandra kiadónál megjelent kötete mintájára, a Nagyapám tudott repülni című novelláskötetet is két ciklusra osztotta. Ez volt az első könyve, amely a Magvető gondozásában jelent meg, a kötetet be is válogatták a Magvető novellárium sorozatba, ennek célja a novella irodalmi köztudatba való visszahozása volt.
A beszélgetés végén Nagy Koppány Zsolt mesélt a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-nél betöltött mentori szerepéről. Az író szerint a tehetséggondozó indulatokat, viharokat kavart, amelyeknek egy része valósak, kiemelte azonban, nem szabad elfeledni azt sem, hogy pályakezdőket is támadnak ezáltal, olyanokat, akik első alkalommal találkoznak az irodalmi élettel, ez pedig ugyancsak kérdéses erkölcsi szempontból. Az író szerint nem erkölcstelen amit csinál, hiszen szövegekkel foglalkozik. Ugyanezt belátta a Magvető kiadó is, és képesek külöbséget tenni a szépíró Nagy Koppány Zsolt és a mentor között.
Az est zárásaként levetítették Személyi figyelő című novellájából készült, azonos című rövidfilmet, Lakatos Róbert és Bálint Arthur rendezésében.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Sem büntetések, sem ellenőrzések nem térítenek le az autonómia útjáról
Az Országos Adó- és Pénzügyi Hivatal csalás elleni ügyosztálya az elmúlt hetekben ismét ellenőrizte a Siculitas Egyesületet és a vele együttműködő Sepsireform Egyesület pénzügyi ügyvitelét. Előbbinek a vezetője Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, az utóbbinak pedig Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke. Székelyföld határkivilágítása után, amelynek mindkét egyesület szervezője volt 2015-ben, hasonló pénzügyi ellenőrzést végzett ugyanaz a hatósági szerv.
Akkor a Siculitas Egyesületet 10 000 lejes büntetéssel sújtották, amelyet utólag a bíróság eltörölt. A Siculitas Egyesület ellen lefolytatott első vizsgálat 2013. március 10-ét, a Székely Szabadság Napját követően zajlott, amikor az ellenőrző szerv a maros megyei Pénzügyőrség volt. Sem akkor, sem most, az elmúlt hetekben a kiterjedt és alapos pénzügyi vizsgálat a két egyesület ügyvitelében nem talált hibát, amit a kibocsátott jegyzőkönyvek is tanúsítanak. A Siculitas Egyesületnek két másik ügye is van folyamatban a március tizedikei tüntetésekkel kapcsolatban. A 2014-es március tizedikei tüntetés alkalmával kirótt csendőrségi büntetéssel kapcsolatos keresetet érdemi tárgyalás nélkül utasította vissza a bíróság, és a 12 000 lejes büntetést a Siculitas Egyesület bankszámláján lefoglalták. Ebben a kérdésben az egyesület a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul. Másodfokon várható a bírósági ítélet a 2016-ban, ezúttal Izsák Balázsra kirótt 4 000 lejes csendőrségi büntetés ügyében, szintén a Székely Szabadság Napjával kapcsolatban.
Ugyanakkor nyolcvan önkéntes nevére állítottak ki büntető jegyzőkönyvet, amelyek mindenikét a törvényszék érvénytelenített. Mindez arra enged következtetni, hogy Székelyföld autonómiájáért demokratikus, békés, mindvégig teljes nyíltsággal, a nyilvánosság előtt cselekvő igyekezetünk immár nem csupán politikai akadályokba ütközik, hanem hatósági úton is el kívánják lehetetleníteni. A büntetések, az évente elrendelt ellenőrzések nem fognak letéríteni a demokratikus, törvényeknek teljes mértékben megfelelő útról, és a székelység autonómia igényéről sem mondunk le.
Sajtóközlemény
Erdély.ma

Ami bevált és ami nem (Szent György Napok)
Számokat és visszajelzéseket is közölt Antal Árpád polgármester az idei Szent György Napok kiértékelő sajtótájékoztatóján, de hangsúlyozta, hogy véleménye ugyanannyira szubjektív, mint bárki másé, aki a városünnepen részt vett. Az elöljáró a sikerek mellett a program azon elemeit is felsorolta, amelyeken változtatni kellene.
Elsőként köszönetet mondott azoknak, akik számára az a rendezvénysorozat legjobb pillanata, amikor hétfő reggel kiürül a város: a központban lakók türelme és megértése a szórakozásra vágyók iránt megérdemli az elismerést. Megköszönte a szervezőknek, az önkormányzat belső és kívülről bevont embereinek, az önkénteseknek és különösen az egészet irányító Knop Ildikónak az „emberfeletti” munkáját, valamint azt is, hogy a park zöldövezeteit a tömegek nem taposták le: ez komoly civilizációs üzenet. Elmondta: utólag már jobban látják, hogy melyek voltak a jó és rossz döntések, és igyekeznek tanulni belőlük. Az egyik hiba a későn indult szervezés és az emiatt megcsúszott kommunikáció volt: nem sikerült az előző években megszokott ütemben közölni a program alakulását. A rendezvények számán is el kell gondolkodni: habár évek óta hallani, hogy túl sok van belőlük, nem nagyon sikerül 300 alá menni, pedig senki sem tud egyszerre több helyen megjelenni, és a közönséghiány olykor kínos helyzetek okozója; az alternatív színházi előadások nem váltak be (volt, amelyiket negyed házzal játszották), és az irodalmi találkozókat is újra kell gondolni. Akárcsak a Közösségi színpad előtti teret is, amely zsúfolt és rendetlen volt. A főszínpad jól működött, elhelyezése és az üresen hagyott főtér is bevált, ott inkább a műsoron kellene módosítani: kevesebb fellépővel és későbbi kezdettel talán jobb lenne. A polgármester szerint jó ötlet volt a lacikonyhákat kizárni a főtérről, jövőben az összes étkeztetőt a Lábas Ház elé költöztetnék. A kézművesvásárnak is új helyet keresnek, idén annak ellenére is zsúfoltnak hatott, hogy a hétvégén megtartott brassói napok elszippantottak néhány eladót. A tűzijátékot korábbra fogják beütemezni, hogy a gyermekek is örüljenek neki. A gyermekprogramokról egyébként nagyon jók a visszajelzések, a vakáció dacára minden bábszínházi előadáson tele volt a terem, a parki lovagképző is keresett volt. Kedvező a Múzeumkert megítélése is, az idén visszakerült Borudvarral együtt a békés, nyugodt időtöltést szolgálta, erre is van igény, tehát így marad – szögezte le a polgármester, végül pedig azt is elmondta: a városlakók fele 1989 előtt nőtt fel, a másik fele már egy másféle világban, és még generáción belül is sokfélék az emberek, ezért nem könnyű minden ízlést kielégítő programot szervezni; az előző években inkább a fesztiváljelleget erősítették, idén azonban családiasabbra próbálták hangolni a Szent György Napokat. A számvetéshez a főszervező Knop Ildikó adatokkal járult hozzá: a 300 rendezvényből mindössze 2 maradt el, a kulturális héten 3680 jegyet vásároltak meg, a kézművesvásárban 250 sátrat húztak fel, a rendezvényekről 37 fős kommunikációs csapat tájékoztatott, aki tehát lemaradt valamiről, az a városnapok honlapjáról vagy közösségi oldaláról még pótolhatja a kiesést. A főszínpad hátterén futó látvány nagyrészt helybeliek érdeme – csak két zenekar hozott saját képanyagot –, és a vasárnap esti sárkányos performansz is. A nyitó és a záró rendezvény is nagyon erős momentum volt, amely szépen keretbe foglalta a többit; előbbi egy nemzetközi színpadokról hozott zenei produkció volt, amelyet háromszor tapsoltak vissza (ilyen sem volt még), de azután mindvégig „pengeélen táncoltunk”, a sikerhez pedig az is hozzájárult, hogy „az idő és a tömeg is velünk tartott”. Az új arculat és logó bevált, senki sem kifogásolta, ezért ezt is megtartják.
A rendezvény költségvetését még nem összesítették, eddig annyit tudni, hogy egymillió lej körül mozog: ebben az önkormányzat és a támogató cégek hozzájárulása mellett a vásári bevételek is benne vannak.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Románellenességgel vádolják a magyar kormányt
A magyar kormány „románellenes” propaganda-főosztályaként állították be a bukaresti médiában a magyarországi Trianon 100 nevű kutatócsoportot, amely a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület nevű, fiatal kutatók számára kiírt pályázatán nyert harmincmillió forintos támogatást a békeszerződéssel kapcsolatos ismeretek kiegészítését, összegzését és közzétételét célzó ötéves projektre. A magyarországi Külgazdasági és Külügyminisztérium határozottan visszautasít „minden olyan képtelenséget”, hogy Magyarország propagandaháborút folytatna Románia ellen, még ha az tudományos körökből érkező rágalom formájában jelenik is meg.
A román sajtóban tegnap is tovább gyűrűzött annak a „leleplezésnek” a visszhangja, amelyet Ioan Aurel Pop történész, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tett egy múlt heti rendezvényen, amelyen a Román Akadémia újonnan létrehozott – főleg Oroszországgal foglalkozó – „Információs Hadviselést és Stratégiai Kommunikációt Elemző Laboratóriuma” (LARICS) mutatkozott be. A kolozsvári rektor előadásában azt állította, hogy Románia „egy másik szomszédjával, Magyarországgal is információs és kommunikációs háborút visel”, Budapest pedig „saját költségvetéssel rendelkező állami főosztályt hozott létre Trianon 100 elnevezéssel”, miközben a bukaresti kormány által létrehozott Románia Centenáriuma főosztálynak nincs elkülönített költségvetése.
Az Evenimentul zilei és az Adevărul lap is idézte Cozmin Guşă politikai tanácsadónak egy hétvégi tévéműsorban kifejtett értelmezését, miszerint a Trianon 100 „egy, az egész térség destabilizációjához vezető, intelligens, szegregacionista bomba”, amelyet szerinte a magyar kormány a román centenáriumi ünnepségek – Erdély és a Román Királyság 1918. december elsején kikiáltott egyesülésének közelgő századik évfordulója – ellensúlyozására hozott létre. „Akik mindig is Románia ellen cselekedtek, most összeálltak egy jól finanszírozott projektben” – vélekedett az elemző, megjegyezve, hogy Románia első számú vezetői alkalmatlanok arra, hogy „büntessék” a Trianon 100-ért Magyarországot, amely szerinte egy románellenes médiaprojekt. Közben az Adevărul hasábjain a lap blogrovatának két publicistája, Mircea Morariu és Demény Péter, a BBTE rektora által reflektorfénybe hozott témáról vitatkozik. Morariu Trianon 100 című írásában egyebek között hétfőn azt sérelmezte, hogy a magyar történészek Erdély 1920-as Romániának ítéléséről beszélnek, „és eltekintenek attól a ténytől, hogy a régió már 1918-ban a Román Királysághoz csatlakozott”. Demény Péter tegnapi válaszában leszögezte: a Trianon 100 nem kormányzati intézmény, hanem tudományos kutatókból álló munkacsoport. Szerinte Morariunak és Popnak azt kellene megértenie, hogy a trianoni évforduló kapcsán nem egy focimeccsről van szó, amely után az „igazságát” érvényesítő csapat majd győztesen vonulhat az öltözőbe, a normalitás helyreállításához tárgyilagosságra és görcsösség nélküli párbeszédre van szükség. A magyarországi Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) határozottan visszautasít „minden olyan képtelenséget”, hogy Magyarország propagandaháborút folytatna Románia ellen, még ha az tudományos körökből érkező rágalom formájában jelenik is meg. A KKM tegnap közölte: Magyarország változatlanul bízik abban, hogy az új román kormánnyal a kétoldalú kapcsolatok új lendületet vehetnek, ahogy erről a két külügyminiszter legutóbbi, februári budapesti megbeszélésén is szó volt. Az MTA Lendület programja egy nyílt, tudományos projekt, amelynek célja a múlt jobb feltárása, megismerése – mutattak rá. Úgy vélték, „sajnálatos, hogy vannak olyan román tudományos körök, melyek ellenérdekeltek a múlt közös, sokszor eltérően értelmezett vagy értékelt folyamatainak feltárásában”. Egy ilyen tudományos munka csak közelebb hozhatja a két népet – hangsúlyozták. Ablonczy Balázs történész, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetője az mta.hu-n tegnap megjelent nyilatkozata szerint a 22 kutató részvételével létrejött munkaközösség nem kormányzati intézmény, hanem kizárólagosan tudományos célok mentén, a nyilvánosság előtt működő kezdeményezés. Az MTA BTK Történettudományi Intézete keretében 2016-ban létrejött csoport céljai között szerepel román, szlovák, szerb és nyugat-európai kutatók bevonása a multidiszciplináris kutatásokba – tette hozzá. A csoport eddigi működése során workshopokat, konferenciákat szervezett, levéltári kutatásokat koordinált, forráskiadványokat és monográfiákat készített elő. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagyobb támogatást terveznek (Külhoni magyarság)
A külhoni magyarság kiemelt támogatásra számíthat jövőre: a költségvetési támogatás több soron, és a feladatok alapján egyes tárcáknál elkülönítve jelenik meg Magyarország jövő évi költségvetés-tervezetében. A Miniszterelnökségnél 8,4 milliárdos tétel szerepel, a Bethlen Gábor Alapkezelő 26 milliárdból gazdálkodhatna.
A határon túli magyarok programjaira, nemzetpolitikai tevékenységre a Miniszterelnökség fejezetében idén több mint 6,5 milliárd forintot különítettek el, ez nőne 8,4 milliárdra. A Bethlen Gábor Alapkezelő 26 milliárd forintjából a nemzetpolitikai célú támogatás 19,7 milliárd, az alapkezelő működési költsége 1,15 milliárd. A Magyarság Háza program 216 milliós kerettel szerepel a tervezetben.
A Határtalanul! tanulmányi kirándulási program az Emberi Erőforrások Minisztériumának költségvetésében csaknem 2 milliárd forinttal jelenik meg az idei 1,22 milliárddal szemben. A határon túli oktatás területén köznevelési kiadásokra 231,6 millió, felsőoktatásra 801 millió szerepel. Határon túli oktatási feladatokra 800 millió volt az idei összeg. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet az idei évhez hasonlóan 1,2 milliárdból gazdálkodhatna jövőre. A Rákóczi Szövetség 50 millió forinttal szerepel a tervezetben.
A gazdaságfejlesztési előirányzatok között a Vajdaság 7,5 milliárd, Kárpátalja csaknem 5 milliárd, Horvátország és Muravidék 500–500 millió, Erdély és Felvidék 1–1 milliárd forinttal szerepel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Többen szültek külföldön
Tavaly először fordult elő, hogy több román gyermek született külföldön, mint Romániában – jelentette ki tegnap Andreea Pastarnac, a határon túli románokért felelős miniszter.
A politikus az ifjúság napja alkalmából szervezett konferencián vett részt, ahol az általa vezetett szaktárca feladatairól beszélt. A tárcavezető az Eurostat adataira hivatkozva kijelentette, tavaly először fordult elő, hogy a román állampolgárságú anyák több gyermeket szültek külföldön, mint Romániában. A miniszter szerint Románia határain kívül 4,4 millió román állampolgár él, és ez számos kérdőjelet vet fel arra vonatkozóan, hogy miként viszonyulnak a román állampolgárok a mobilitáshoz, hogyan képzelik el jövőjüket. Hangsúlyozta: az általa vezetett minisztériumnak az egyik fő feladata az anyanyelvű oktatás, amely jelenleg számos külföldi országban nincs biztosítva, ezért a külföldre kivitt és az ott született gyerekek nagy többsége nem tanulja meg anyanyelvét, a románt. Közölte, a minisztérium kampányt indított, amelynek során minél több nyomtatott és elektronikus tankönyvet, táblagépeket próbálnak juttatni a külföldön élő román közösségeknek a hivatalosan elismert, valamint az önkéntesek által végzett nem hivatalos román nyelvoktatás biztosítása érdekében.
A miniszter nem közölt konkrét adatokat arról, hogy hány gyermek született külföldön és hány az országban. A statisztikai intézet kimutatása szerint tavaly 189 783 gyermek született Romániában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Helyben kell megoldani
Miniszteri ultimátum
Kedden többórás maratoni tárgyalás után, amelyből nem hiányoztak a magyarellenes felhangok sem, Pavel Năstase közoktatási miniszter ultimátumot adott: Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala, a városi tanács és a tanfelügyelőség kell megtegye május 15-ig a szükséges intézkedéseket a Római Katolikus Teológiai Líceum működésének rendezése ügyében. Ha ez nem történik meg, miniszterelnöki vizsgálóbizottságot küld a helyszínre, hogy megállapítsa, ki a felelős a történtekért – nyilatkozta Csíki Csengele, a szülők képviselője.
A miniszter azt is kijelentette, hogy ne várjanak minisztériumi határozatot egy olyan ügyben, amelynek a megoldása a helyi hatóságokra hárul. A tárgyaláson valamennyi érdekelt szerv, a polgármesteri hivatal, a megyei tanfelügyelőség szakemberei, a prefektus, az RMDSZ szenátora, parlamenti és megyei szervezetének képviselője, városi tanácsosok, valamint az iskola szülői bizottságának megbízottai vettek részt. A megbeszélésen megjelent az Unirea Főgimnázium szülői bizottságát és érdekes módon a megyei szülői bizottságot képviselő Delia Peter és ügyvédjük, Horea Hădărău, valamint Marius Paşcan parlamenti képviselő, akik próbálták magyarellenes irányba terelni a beszélgetést. Zsigmond Imola a szülők nevében elmondta, hogy az Unirea Főgimnázium volt igazgatónője ajánlotta fel az iskolába járó gyermekek szüleinek a lehetőséget, hogy átiratkozhatnak a katolikus iskolába, tehát nem kényszerítette őket senki erre a lépésre.
A katolikus iskola ügyében kért szót Novák Zoltán RMDSZ-szenátor, Vass Levente parlamenti képviselő, Peti András városi tanácsos, Kovács Levente, a megyei szervezet ügyvezető elnöke. A Szabad Emberek Pártját képviselő Hermann Mark Christian városi tanácsos hozzászólásában azt hangsúlyozta, hogy adminisztratív kérdésről van szó, majd érdeklődésünkre elmondta, hogy kedden be is nyújtott három határozattervezetet, hogy május 4-i ülésén a marosvásárhelyi tanács visszatérjen korábbi kifogásolt határozataira és módosítsa olyan módon, hogy világos legyen: jóváhagyja és nem csak javasolja a Római Katolikus Teológiai Líceum működését.
Egyértelmű véleményként körvonalazódott, hogy a történtek büntetőjogi részét külön kell választani, és az esetleges adminisztratív hibát korrigálni kell és lehet. A miniszter és államtitkárának határozott véleménye is megegyezett abban, hogy amíg nincs az ügyben végleges és visszavonhatatlan bírói ítélet, addig sem az előkészítő osztályba való beiratkozást, sem a kilencedik osztályok indítását nem lehet felfüggeszteni, és az iskolát sem lehet a megyei hálózatból törölni – nyilatkozták a tanácskozás résztvevői.
Dr. Tamási Zsolt József iskolaigazgató hatósági felügyeletét sajnos meghosszabbította a Korrupcióellenes Ügyészség helyi szervezete.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

Heti értékelő Faragó Péter parlamenti képviselővel
Az Alkotmánybírósági döntése a jogállamiság próbaköve
Faragó Péter RMDSZ Arad megyei elnökkel, parlamenti képviselővel a legutóbbi politikai értékelőnkön azt vitattuk, hogy a Képviselőház döntéshozó szervként, szinte egyhangúlag elfogadta azt az RMDSZ-es törvénytervezetet, miszerint az egészségügyi és szociális intézményekben a nemzeti kisebbségek nyelvén beszélő személyt is alkalmazni kell olyan helyeken, ahol a jelzett kisebbség számarány eléri a 20%-ot. Néhány nap múlva ugyanazok, akik megszavazták a törvénytervezetet, az Alkotmánybíróságon támadták azt meg.
– Képviselő úr mi a véleménye e kétszínű megnyilvánulásról?
– Nagyon fontos törvényt fogadott el a Képviselőház, amely jóváhagyta a kezdeményezésünket, miszerint az állami egészségügyi és szociális egységben, ahol egy-egy kisebbség számaránya eléri a 20%-ot, illetve nagyvárosban eléri az 5 ezer főt, ott a kisebbségiek hivatalosan használhassák az anyanyelvüket is. A törvénynek 2018. január 1-jétől kellene életbe lépnie. Nagyon fontos lenne, hiszen az elmúlt esztendőkben számos negatív példa került, amikor a jelzett intézményekben magyar nemzetiségű embereket diszkrimináltak. Ennek a megszüntetését is célozza a törvénytervezet. A szakbizottságokban, illetve a Képviselőház plénumában is mindenki megértette, elfogadta az RMDSZ érvelését, ezért szinte egyhangúlag fogadta el döntő testületként a Képviselőház. Éppen ezért, megdöbbenve értesültünk pár nap múlva, hogy Traian Băsescu pártjának a képviselői aláírásokat gyűjtenek annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróságon megtámadhassák a törvényt. Az alkotmánybírósági megkeresést a Népi Mozgalom Pártja (PMP) tagjai írták alá, de legnagyobb meglepetésünkre, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) frakciója, de néhány Románia Megmentésének az Egységpártja (USR) honatya is aláírta. Nem tudjuk megérteni, hogyan lehetséges: ha valaki megszavaz egy törvénytervezetet, néhány nap múlva, ugyanannak a megsemmisítését kérvényezi? Heteken, hónapokon keresztül lehetősége lett volna felhozni az aggályait, a véleményét, ha nem ért vele egyet. Az Alkotmánybíróság május 10-én tárgyalja a beadványukat. Mindennek tudatában azt is elmondhatjuk: nem biztos, hogy rosszul jött az övön aluli ütés, hiszen általa képet kaphatunk a jogállamiságról; lesz egy alkotmánybírósági döntés a Romániában élő nemzeti kisebbségek nyelvhasználatával kapcsolatban. Ha ugyanis a fellebbezés, netalán elfogadásra kerül, azt jelenti: hatalmas problémák vannak ma a román jogállamisággal és a kisebbségi nyelvhasználattal. Ha viszont az Alkotmánybíróság elutasítja a megkeresést, bebizonyosodik: az út, amin járunk, az jó. A magunk elé tűzött célok helyesek, tervezhetjük a további lépéseinket, elképzeléseinket a romániai anyanyelvhasználat terén. Megvannak a terveink, az elképzeléseink, melyek szerint, a következő időszakban tovább kívánunk lépni az adminisztrációban történő, kisebbségi anyanyelvhasználat bővítése terén.
– Ha az Alkotmánybíróság mégis helyt ad az ellenzéki megkeresésének, az RMDSZ a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordul-e?
– Ez még nem volt téma, hiszen a dolog még elég friss, ezért frakciónként még nem beszéltünk a továbblépésről, de ha mégis helyt adna az óvásnak, vagyis megtiltanák a kisebbségeknek az anyanyelvhasználatot, az hatalmas pofon lenne a román jogállamiságnak. Annál is inkább, mert nagyon sokszor élet-halál kérdése, hogy a beteg pontosan elmondhassa panaszait, illetve pontosan megértse a neki, az orvos által felírt kezelést, a gyógyulási módot.
– Mi a véleménye a magas rangú önkormányzati tisztségviselők javadalmazásának a megemeléséről?
– Úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos az önkormányzatok polgármestereinek, alpolgármestereinek, illetve a megyei tanácsok elnökeinek és alelnökeinek a 30%-os fizetésemelése. Ők hatalmas felelősséget vállaltak magukra, amikor a közösségek vezetését elvállalták, ezért a munkájukat kissé javuló bérezési feltételek mellett végezhetik. El kell mondani, hogy egy polgármester vagy alpolgármester fizetése egyáltalán nem versenyképes, ezért nem szabad elvitatni a jogot: ha elvállalt egy közösségi tisztséget, akkor egy méltányosabb javadalmazásban részesülhessen. Biztos vagyok abban: ha méltányosabb fizetést kapnak, háttérbe szorul a korrupciós kísértés. Abban is biztos vagyok, hogy méltányosabb bérezés mellett a jövőben felkészültebb, rátermettebb, több tudással rendelkező személyek kerülhetnek az önkormányzatok élére.
– Köszönöm szépen a tájékoztatót.
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Az aradi tanács és a gyülekezet jóvoltából
Megújult a toronysüveg a templomon
A Mosóczy-telepi református templom toronysüvegén új rézlemez-burkolat ragyog a napsütésben. A felújítás felől nt. Sipos András lelkipásztornál érdeklődtünk, aki elmondta: tavaly Arad Város Tanácsától a gyülekezet, templomjavítás céljára 25 ezer lejnyi támogatást kapott. Az összeghez maguk is hozzátettek mintegy 10 ezer lejt, így tavasszal hozzáfogtak a régi, elavult horganyzott lemeznek a leszereléséhez, majd a toronysüvegre szerelték az új rézlemezt, ami remélhetően sokkal tovább eltart a horganyzott lemeznél. Nt. Sipos András lelkipásztor ezúttal is köszönetet mond Bognár Levente alpolgármesternek, városi tanácsosnak és Szabó Mihály tanácsos kollégájának, amiért kezdeményezték a tanácsnak a támogatás jóváhagyását, ugyanakkor a gyülekezeti tagoknak is, akik komoly áldozatokat hoztak a toronysüveg felújításáért. Nyugati Jelen (Arad)

Trianon 100 – avagy egy élő szindrómáról
A Magyar Tudományos Akadémia jól ismert kutatási programja, a Lendület-projektek keretében kaptak lehetőséget Ablonczy Balázs történész és kollégái, hogy öt éven át kutassák a békeszerződés századik évfordulója alkalmával a magyar kollektív mentalitásban traumaként élő és aktuálpolitikai kérdésekben még mindig jelen levő Trianon körülményeit és következményeit. Hogy mennyire kényes témáról van szó, azt jelzi Ioan Aurel Pop történésznek, akadémikusnak, a BBTE rektorának elmarasztaló nyilatkozata is, aki a román történetírást és nemzettudatot féltve reagált a Trianon 100 elnevezésű magyarországi projektre.
Az elmúlt hónapokban megszaporodott Pop-féle nacionalista megnyilvánulásokon már aligha kell meglepődnünk: ő a Román Akadémia tagja, ennélfogva érthető, hogy a vezető politikai párt ideológiáját kell követnie és a hagyományos román történetírás beidegződéseit kell ismételgetnie. Különösen most, az 1918-as egyesülés centenáriuma előtt. A román nemzet egységét már-már paranoid módon féltő, Erdély történetét újraíró és a Batthyanaeum sorsát megpecsételő püspöki testamentum egyik fordítójaként a magyar közvéleményt megbotránkoztató történész az Ablonczy-féle projektről elképesztő hangnemben nyilatkozott. Azzal vádolta a történészeket és az azt támogató magyar kormányt, hogy a projekthez tartozó angol és külföldi közleményekben Romániát „fiatal nemzetként” akarják ábrázolni, Iancu de Hunedoara személyét „elmagyarosítják” Jánosra, szándékukban áll rontani Románia hírnevét külföldön, és meggyalázzák a román kormány által hivatalosan támogatott 1918–2018-as centenáriumi ünnepségsorozatot.
A román sajtóban – nem tudni mi okból – úgy fogalmaztak, hogy Magyarországon külön bizottság („departament”) jött létre Trianon kutatására, ami tévedés. A Trianon 100 nevű Lendület kutatócsoport egy, a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott kiválósági projekt-sorozat egyikeként indult el, tehát nem egy bizottságról, tanszékről, „mozgalomról” vagy állami programról van szó, hanem egy tudományos kutatócsoportról, amely az European Research Council (ERC) nagy projektjeinek modelljét követve jött létre 2016-ban az MTA égisze alatt. A projektről az MTA BTK Történettudományi Intézetének honlapján az alábbi leírást találjuk: „A Trianon 100 Lendület Kutatócsoport Trianon 100 év után: kontextus, lokalitás, régió című pályázata azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a legfrissebb történeti tudást, új tudást teremtve és a meglévőt mozgósítva rávilágítson a trianoni békeszerződés új oldalaira, megvilágítsa a döntés megszületésének egyes, eddig árnyékban hagyott vagy esetleg félreinterpretált oldalait és a 100. évfordulóra készülve olyan új, friss és érvényes műveket publikáljon, amelyekkel a szélesebb magyar közvélemény számára is orientációs pontot jelenthetnek”.
Aki ismeri Ablonczy Balázs munkásságát, tudhatja, hogy a Ioan Aurel Pop-féle szélsőjobboldali vádak és uszítás minden alapot nélkülöz. A 42 éves, de 150 közölt munkával rendelkező fiatal történész művei a történettudomány Marc Bloch-féle ápolásának és művelésének mintapéldája: forrásokra alapul és európai kontextusba helyezi a magyar történelem 20. századi eseményeit. Bizonyos művei, így legutóbbi Keletre magyar! A magyar turanizmus története című kötete vagy a Trianon-legendák című 2010-es munkája is jól jelzi: távol áll attól, hogy Trianont szubjektív módon, nacionalista propagandaként kutassa.
A Lendület-projektek európai rangú, nemzetközi kutatási eredményeken alapuló tanulmányokat igényelnek, így Ablonczyék munkája meglehetősen nehéz lesz. Egyrészt céljukként tűzték ki a magyar nagyközönség szakszerű tájékoztatását, másrészt a nemzetközi tudományos világgal és a környező országok szakértőivel való együttműködést is. Ioan Aurel Pop nyilatkozata egyrészt az akadémikusi fairplay és a tudományos munkát nem tisztelő reakció volt, amely sajnos jól mutatja a két ország közötti feszültségeket. A nagy egyesülés és Trianon centenáriuma két olyan esemény lesz, amely az amúgy is megtépázott román–magyar kapcsolatoknak valószínűleg súlyosan fog ártani, és sajnos még távolabb tolja annak a lehetőségét, hogy a román és magyar történetírás közös nevezőre jusson, és az ún. Trianon-szindrómát helyre hozza, hiszen ez a mindennapokban valójában már réges rég begyó¬gyult hegként tátong Közép-Kelet-Európa kollektív köztudatában. Reméljük, hogy mindennek ellenére a Trianon 100 nevű projekt egy lépéssel közelebb viszi a régió lakóit egy objektív, távolságtartó történelem-képhez, amelyben Trianon és következményei történelmi távlatként, nem pedig élő sebként fogja 101. esztendejét megérni.
T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár)

A Költészet Tavasza Zilahon
Május 4-6. között kerül sor Zilahon a Költészet Tavasza elnevezésű rendezvényre, amelynek szervezői a Szilágy Megyei Tanács, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ, a Szilágy Megyei Tanfelügyelőség, a Magyar Versmondók Egyesülete és az RMDSZ Szilágy Megyei Szervezete, derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményből.
A nemzetközi találkozót a hagyomány szerint az ezredforduló óta minden évben megszervezik, a résztvevők kétnyelvű antológiában mutatkoznak be, ezúttal tíz román, tíz magyar költő verseit jelentette meg a sorozatot gondozó Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ, és a hozzátartozó Caiete Silvane folyóirat, illetve könyvkiadója.
A régióban egyedülálló kiadványból az elmúlt években jelent meg már román, magyar és német nyelvű kötet is, de volt példa olyanra is, amely angol, roma nyelvű lírikus alkotást is tartalmazott.
Május 4-én, csütörtökön délelőtt rendhagyó irodalomórákkal indul a rendezvény (10 óra: Gheorghe Șincai Pedagógiai Líceum; 11 óra: Silvania Főgimnázium; 11 óra: Zilahi Református Wesselényi Kollégium). Délután, 16 órától román-magyar irodalmi kerekasztal-beszélgetés, 18 órától román és magyar írók és költők találkozója . (résztvevők: Visky András, Ioan Groșan, Lakatos Mihály, Halmosi Sándor, Daniel Săuca, téma: Fordítás: mesterség és empátia. Moderátor: Demény Péter
Helyszín: Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ, Zilah -Európai párbeszédek terem).
Május 5-én, pénteken 9 órától tartják a Költészet Tavasza magyar nyelvű vers- és prózamondó vetélkedőt, 17 órától Csóka László magyarországi festőművész kiállítását nyitják meg, továbbá bemutatja könyvét Thököly Vajk Ráncok a reményhez címmel, és a XVII. Költészet Tavasza kétnyelvű versantológia bemutatására is ekkor kerül sor. A napot román és magyar költők felolvasóestje zárja, közreműködik a Poéták Zenekar (Budapest). Helyszín: Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ).
Május 6-án, szombaton 9 órától román nyelvű versmondó vetélkedő zárja a Költészet Tavaszát (Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ).
A 2017-dik évi antológia szerzői romániai román és magyar, illetve magyarországi költők. A román fordítások Dósa Andrei, illetve Kocsis Franciska, a magyar fordítások Demény Péter, Lövétei Lázár László és Halmosi Sándor munkái. A XVII. Költészet Tavasza kétnyelvű versantológia ingyenes kiadvány, a helyszínen lehet igényelni. Szabadság (Kolozsvár)

Strasbourgban védenék meg a csíkszeredai Városháza feliratot
A strasbourgi bírósághoz fordulnak a néppárt tanácsosai, mivel a csíkszeredai polgármesteri hivatal a hazai törvények által biztosított minden jogi lehetőséget kimerített annak érdekében, hogy megvédje a Városháza feliratot.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak a csíkszeredai Városháza felirat ügyében az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselői. Soós Szabó Klára, Tőke Ervin és Márk Dezső önkormányzati képviselők bejelentették: csíkszeredai polgárokként nyújtanak be keresetet ez ügyben. Mindezt sajtótájékoztató keretében jelentette be kedden Tőke Ervin csíkszeredai önkormányzati képviselő, s mint mondta, a Jogaink Egyesület segítségével összeállítottak egy dokumentációt a Városháza felirat eltávolítása kapcsán, amelyet elküldenek a strasbourgi bíróságához. Mint ismeretes, február közepén a marosvásárhelyi ítélőtábla elutasította azt a rendkívüli perorvoslati kérelmet, amelyet Csíkszereda polgármesteri hivatala és a helyi önkormányzat nyújtott be, a Városháza felirat eltávolításáról rendelkező jogerős ítélet megsemmisítését kérve. A felirat még a helyén van, de el kell távolítani az épületről. A Városháza felirat eltávolításáért a magyarellenes feljelentéseiről ismert Dan Tanasă által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) nyújtott be keresetet még 2015 novemberében. Tőke Ervin emlékeztetett, Romániában kimerültek a jogorvoslati lehetőségek, hiszen a polgármesteri hivatal másodfokon is elveszítette a pert a feliratügyben. Az ítélet nem minden pontját tekintjük jogszerűnek. A felirat egyébként nem a polgármesteri hivatalt, mint intézményt jelöli, hanem magát az épületet, abban az épületben pedig több intézmény is működik” – mutatott rá Tőke Ervin, aki szerint az ítélet végrehajtása jogsértésre kötelezné a polgármestert több ügyben is: egyik, hogy az épület műemlék, ezért a homlokzatáról nem lehet levenni, vagy épp feltenni a feliratokat. Másik, hogy a felirat levétele által diszkriminálják a város magyar közösségét a románokkal szemben. A közigazgatási törvények értelmében amennyiben egy településen egy kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot, román és magyar felirat is kell legyen a közintézményeken. Csíkszereda esetében ez több mint nyolcvan százalék. Egyértelmű diszkriminációra kényszeríti a polgármestert az ítélet” – számolt be Tőke Ervin. Hozzáfűzte, azok a városlakók, akik tenni szeretnének ez ügyben, keressék meg őket, a segítségükkel a csíkszeredai polgárok is beszállhatnak a perbe. Tőke Ervin kijelentése kapcsán fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az épület valóban műemlék, de a Városháza felirat csak a 90-es években került fel a homlokzatra, nem pedig az építéskor, akkor ugyanis megyeházának épült. Továbbá megjegyzendő, hogy a Városháza felirat majdani – esetleges – eltávolítása után valóban nem marad kétnyelvű felirat az épületen, ilyen ugyanis jelenleg sincs a polgármesteri hivatal bejáratánál. Az épületen jelenleg nem jelölik, hogy abban székel Csíkszereda polgármesteri hivatala és helyi tanácsa. Krónika (Kolozsvár)

Fejtörést okoz a korszerű technológia a pedagógusok számára
A Csíkszeredában és a környező településeken tanító pedagógusok nagy része úgy véli: nem tud lépést tartani a korszerű technológiával. A diákok e téren szerzett tapasztalatai ugyanakkor a pedagógusi szerepkör megváltozásával is járnak a Sapientia oktatója és hallgatója által végzett kutatás szerint.
A csíkszéki pedagógusok többsége elmaradottnak érzi magát diákjaival szemben a korszerű digitális eszközök, technológia használata terén – többek között ez derült ki a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) csíkszeredai oktatója, Bíró A. Zoltán, valamint Páll Zelinda magiszteri hallgató által tavaly készített tanulmányból. A szakértők mintegy félszáz Csíkszeredában, valamint a környező települések általános, illetve középiskoláiban tanító pedagógussal készítettek interjút. Az oktatók életkor szerinti megoszlása vegyes volt, elsősorban pedig arra kellett választ adniuk, hogy milyen mértékben vonják be a digitális technológiát a tanítási folyamatba. A kutatók kíváncsiak voltak például arra, hogy használják-e a tanórákon az internetet, hogyan vélekednek a diákokról mint „digitális bennszülöttekről”, ilyen szempontból mi a véleményük az oktatási rendszerről, illetve milyen mértékben érzik magukat „digitális bevándorlónak”. Gyors megoldást nyújt az internet A tanulmányból kiderült, hogy egyetlen pedagógus sem zárkózik el teljes mértékben az online információszerzés alkalmazásától. Az oktatók egy része szerint a digitális technológia bevonása nagyobb interaktivitást eredményez, és sokat segíthet a nyelvtanulásban is. Többen megemlítették: az okostelefonok használata alkalmas a tanórán felmerülő problémák gyors megoldására, például kifejezések lefordítására, és váratlan helyzetre is az internet jelenthet megoldást. Olyan pedagógus is van, aki használja a diákok által kedvelt Facebookot, illetve tagja a tanulók által létrehozott közösségimédia-csoportoknak, ahol akár az aznapi tananyagot is megbeszélhetik. A pedagógusok egy része ugyanakkor szeretne még fejlődni, mert úgy érzi, utol kell érnie tanítványait, és érdekesebbé teheti a tananyagokat az iskolások számára, ha azokat az általuk kedvelt eszközökkel tanítja. A fiatalok nem célszerűen használják az okoseszközöket A kutatásban részt vevő oktatók arról is beszéltek, hogy szerintük a mai gyerekek kevésbé tudnak lelkesedni az új dolgok, a tanulás iránt, mert leköti őket a technológia. Mivel hozzászoktak a gyors információszerzéshez, órán a figyelmük könnyen másfelé terelődik. A pedagógusok úgy vélik: a fiatalok kiválóan, viszont nem célszerűen használják okoseszközeiket, például nem tudnak szöveget szerkeszteni és értelmezni, viszont filmeket, zenét vagy játékokat letölteni annál egyszerűbben. Fontos szempont az is, hogy az online kommunikációban használt rövidítéseket az oktatási nyelvezetbe is belekeverik, ezért nem alakul ki egyfajta igényesség a saját anyanyelvükkel szemben. A tanulmányból az is kiderült, hogy a tanárok szerint a közoktatási rendszer átfogó reformjára lenne szükség, a mai kor elvárásainak ugyanis már nem tud megfelelni, például nem használja ki, hogy a gyerekek értenek a számítógéphez. Problémás az is, hogy sok iskolában egyszerűen nincs internet-hozzáférés, illetve a költségvetés nem elég a korszerű eszközök beszerzésére. Olyan tanintézetek is vannak viszont, ahol rendelkezésre állnak a modern készülékek, de a pedagógusok nem tudják használni ezeket. Néhány oktató ugyanakkor úgy véli, a tananyag leadása mellett nincs elég idő arra, hogy még a technológiai újításokkal is foglalkozzanak. Nem tudnak lépést tartani a korral A tanulmány utolsó témakörének elemzéséből az tűnik ki, hogy a pedagógusok nagy része úgy gondolja, nem tud lépést tartani a korral. Mások véleménye szerint már nem a tanár az információ egyetlen birtokosa, mint régen, akit a gyerekek tiszteltek tudásáért. Vannak azonban olyan pedagógusok is, akik a házi feladatot az interneten keresztül küldik el a gyermekeknek. A kutatók szerint a viszonyulások mögött három magatartási modell húzódik meg. Első az úgynevezett distanciatermelés, azaz a pedagógusok azon meglátása, miszerint a digitális világ nem az ő területük, ezért távol tartják magukat tőle, maradnak a számukra hagyományos oktatási módszerek mellett. A második a pedagógusi szerep autoritásával kapcsolatos kételyek, feltevődik ugyanis a kérdés, hogy tulajdonképpen ki tanít kicsodát? Ennek kapcsán felvetődik a hagyományos pedagógusi szerepről való lemondás kérdése. A harmadik viszonyulási mód az egyéni kezdeményezéseket és megoldásokat helyezi előtérbe, tehát akkor is tenni kell valamit, ha a személyes képességek, tudás nem elegendő, illetve az intézményi feltételek nem megfelelőek. Krónika (Kolozsvár)

„Irodalmi lázba” hozzák Csíkszeredát
Második alkalommal szervezik meg Csíkszeredában a Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásárt, amely új helyszínen várja a közönséget csütörtöktől három napon keresztül. A rendezvényen mintegy 40 romániai és magyarországi kiadó, terjesztő kínálatából válogathatnak a könyvbarátok.
Új helyszínen, a csíkszeredai Erőss Zsolt-sportarénában tartják május 4. és 7. között a Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásárt. A másodízben tartott rendezvény szervezői szerint az arénában átláthatóbb lesz a vásár, a bejelentkező kiadók száma is nőtt a tavalyihoz képest, ugyanakkor az is előnye a rendezvény mostani helyszínének, hogy a személygépkocsikkal érkező látogatók könnyen találnak parkolóhelyet. A vásárt a csíkszeredai Expo-Har rendezvény- és kiállításszervező cég rendezi Csíkszereda polgármesteri hivatalával, a Hargita Megyei Tanáccsal és a Hargita Megyei Kulturális Központtal közösen. „Már a tavaly úgy gondoltuk, hogy Csíkszereda és környéke megérdemel egy ilyen rendezvényt. Szerettünk volna valami hiánypótlót, ami értéket képvisel. Múlt évben nem tudtuk biztosan, hogy lesz-e második alkalom, de a támogatásoknak köszönhetően sikerült. Ezúttal sokkal több magyarországi kiadó, könyvterjesztő, kiállító lesz jelen, mint tavaly, és sokkal nagyobb számban képviseltetik magukat a román kiadók is. Mivel minden évben szeretnénk még egyedibbé, még nagyobbá, értékesebbé tenni a kiállítást, úgy gondoltuk, hogy szükség van egy nagyobb helyszínre” – mutatott rá Földi Zsuzsa, az Expo-Har ügyvezető igazgatója. A rendezvény célja, hogy bemutatkozhassanak a kiadók, hogy a csíkiak is hozzáférjenek a könyvújdonságokhoz, és kedvezményes áron tudjanak kiadványokat vásárolni, ugyanakkor a kiadók is megismerik, látják egymás termékeit. A II. Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár hivatalos megnyitóját csütörtökön délután négy órától tartják, ezt követően a Sebő együttes koncertezik. Május 4-én, 5-én és 6-án délelőtt tíz és este hét óra között, május 7-én délelőtt tíz és délután négy óra között várják a látogatókat. Az érdeklődők nemcsak könyvmustrára, hanem a kiadók által kínált különböző programokra is számíthatnak: könyvbemutatókra, író-olvasó találkozókra ülhetnek be. Lesz gyereksarok, szombaton pedig gyerekeknek foglalkozás. A szervezők igyekeznek megszólítani minden korosztályt, a Grundban szombat este kilenc órától slam poetryt tartanak, György Ádám, Bájer Máté, Irlanda Máté, André Ferenc és Horváth Benji közreműködésével. A könyvvásárhoz kapcsolódó rendezvények várják a közönséget a Csíki Moziban és a Kriterion Galériában is. „Próbálunk minden korosztályt megszólítani, szeretnénk, hogy a fiatalok is minél inkább bekapcsolódnának a könyvek világába. És szeretnénk, ha ismét „irodalmi lázba” hoznánk Csíkszeredát” – hangsúlyozta Földi Zsuzsa. Hozzátette, a vásár ideje alatt a város különböző helyein lehet majd könyveket találni, amelyeket nyugodtan lehet ott a helyszínen forgatni. Aki pedig olvas, pluszmeglepetésben is részesül. Krónika (Kolozsvár)