Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Bihari Zoltán
5 tétel
1999. december 28.
Dec. 26-án Szatmárnémetiben, a Székesegyházban Reizer Pál római katolikus püspök diakónussá szentelte Steiner Ferencet, aki Láposbányáról származik. Innen, a kicsiny bányásztelepülésről indult el dr. Bihari Zoltán jezsuita szerzetes is, aki évtizedek óta Japánban él, a tokiói Sophiana Katolikus Egyetem tanára. /Diakónusszentelés a Székesegyházban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 28./
2000. december 13.
Megjelent a Magyarok a világban, Kárpát-medence /CEBA Kiadó, Budapest/ című átfogó kiadvány, tulajdonképpen lexikon. A hamarosan véget érő millennium évének egyik meghatározó fontosságú terméke. A kézikönyv az immár 80 éve szétdarabolt nemzetrészek történelmét, földrajzát, gazdasági életét, vallási és demográfia helyzetképét, kultúráját foglalta össze lexikonhoz méltó tömörséggel. Megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Kultúra Alapítvány és az Új Kézfogás Közalapítvány támogatta. Ennyi értékes információt az anyaország határain túl élő magyarságról nemigen talál egyhelyen másutt az olvasó. A kötet Ajánlásában Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke kiemelte, hogy a különböző fejezeteket, alfejezeteket az érintett régiók kiváló szakértői állították össze. A Románia fejezet szerzői például: Benkő András, Dr. Csiha Kálmán, Csűry István, Dávid Gyula, Fischer Fülöp Ildikó, Dr. Kerekes Jenő, Mezei Géza, Mózes Árpád, Pozsonyi Ferenc, Szekernyés János, Tánczos Vilmos, Tonk Sándor, Dr. Vofkori László. Az erdélyi magyarság kulturális egyesületeit, intézményeit, sajtóját bemutató fejezet Dávid Gyula összeállítása. Bihari Zoltán főszerkesztő kifejtette, hogy hiteles kordokumentum összeállítására törekedtek. /Az államalapítás és a kereszténység felvétele 1000. évfordulója évében. Kézikönyv az anyaország határain kívül élő magyarságról. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 13./
2001. március 29.
"Megjelent Magyarok a világban - Kárpát medence /CEBA Kiadó, Budapest/ címmel egy 800 oldalas, lexikon formátumú kézikönyv a Kárpát-medencében Magyarország határain kívül élő magyar nemzetrészekről. A kézikönyv főszerkesztője Bihari Zoltán, a Xantusz Nemzetközi Koordinációs Iroda igazgatója, szerzői pedig határontúli magyar szaktekintélyek. A Magyar Kultúra Alapítvány székházában márc. 27-én megtartott könyvbemutatót Szabó Tibor, a HTMH elnöke nyitotta meg. Jelen voltak a régiók szerzői kollektíváinak képviselői is: Erdélyből Tonk Sándor, Szlovákiából Tóth Károly, Vajdaságból Gábrityné dr. Molnár Irén, Kárpátaljáról Dupka György, Horvátországból Szkála Károly, Szlovéniából Göncz László, Burgerlandból Kelemen László. /(Guther M. Ilona, Budapest): Magyarok a világban - Kárpát medence. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./"
2001. május 19.
"Máj. 17-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén két könyvet mutattak be. A Homoród füzes partján című tanulmánykötet keletkezéséről, előzményeiről és tartalmáról a szerkesztők, Cseke Péter és Hála József számoltak be. A kötet bemutatja a Homoród-mente településeit, lakóit, szokásait és hagyományait. A másik, A magyarok a világban című munka szintén hiánypótló kiadvány, derült ki a kötet szerkesztőjének, Bihari Zoltánnak beszámolójából. A részekben élő magyarság XX. század végi átvilágítása feltérképezi Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság, Szlovákia, Muravidék és Burgenland magyar lakosságát. Ezen kívül tartalmaz még különböző adattárakat, és igen gazdag illusztrációs anyaggal is rendelkezik. /(S. B. Á.): Újabb könyvekkel gazdagodtunk. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./"
2015. február 3.
Megszűnt a Mentor Kiadó
"Nincs bennem elmúlásérzet..."
2015. január 29-én törvényszéki határozat értelmében véglegesen beszüntette tevékenységét a marosvásárhelyi Mentor Kiadó. Ezzel egy időben a George Enescu utcában levő könyvesbolt is bezárt. A hétvégétől a kiadó honlapja sem látogatható, bár ennek meggátolására Káli Király István, a Mentor igazgatója szerint addig, amíg a csődeljárás lezártával a céget nem törölték a nyilvántartásból, senkinek nem lett volna joga. Káli Király Istvánnal a kiadó születéséről, fejlődéséről, hullámvölgyeiről, illetve arról beszélgettünk, hogy mikor és hogyan indult el a lavina.
– 1992. február 5-én jegyezték be a céget, amelyet a Látó szépirodalmi folyóirat akkori munkatársaival, összesen kilencen alapítottunk. Akkoriban bizonytalan volt a Látó léte, ezért úgy gondoltuk, szükség lenne egy kiadóhivatalra, hogy biztosítsa a lap további működését. A folyóiratot azonban még abban az évben átvette a megyei önkormányzat, ettől fogva jó kiadói szerkezettel rendelkezhetett. Ezután döntöttünk úgy, hogy elindítjuk a könyvkiadást. Arra gondoltunk, hogy az íróasztalfiókokban számos értékes kézirat rejtőzik, és a Látó kapcsolatban állt azokkal az alkotókkal, akik abban az időszakban Erdélyben számítottak. Így kezdtük el a kiadói tevékenységet. Az évek során folyamatosan fejlődtünk, 1993-ban öt, 1994-ben tizenkét, 1995-ben tizenhét könyvet adtunk ki. 1998-ban 38 könyvet publikáltunk, és attól kezdve 40-50 könyv volt az éves "termésünk". 2009-ben 53 címmel jelentkeztünk.
Wass Albert áldásával
– A 2009-es volt a legsikeresebb év?
– A kiadás mennyisége szempontjából igen. Az igazán jó éveink azonban 1999-2005 között voltak, amikor sikerült nyereséget is termelnünk. 1998-ban indítottuk el a Wass Albert-életműsorozatot, és annak a bevételéből tudtuk fedezni minden olyan kiadványunknak a költségeit, amelyek nem tartották volna el a kiadót. A kezdetektől az volt az elvünk, hogy olyan könyveket adjunk az olvasók kezébe, amelyek fontos támpontjai az írott magyar kultúrának, néprajznak, történelemnek, szépirodalomnak, illetve amelyeket lehet, hogy anyagi meggondolásból más kiadók nem vállaltak volna fel.
Az első veszteség
– Mi történt 2005 után?
– 2006-2007-ben csökkent a kereslet a Wass Albert-könyvek iránt. 2007 számunkra nagyon kritikus esztendő volt. Az volt az első év, amikor nem tudtuk teljesíteni az állammal szembeni kötelezettségeinket. Egy nagy adóhivatali ellenőrzés több mint százezer (régi egymilliárd) lejt vitt el tőlünk egy téves könyvelés miatt, meggyőződésem szerint jogtalanul. Az az összeg egyévi forgótőkénknek felelt meg. Ugyanabban az évben jelentett csődöt a magyarországi terjesztőnk, a Lap-Ics Kiadó, amely azóta is 9 és fél millió forintunkkal tartozik. Közben más kereskedelmi egységek is az adósainkká váltak kisebb-nagyobb összegekkel. Önerőből sikerült talpraállnunk, és az elkövetkező két évben úgy tűnt, hogy működik is a dolog.
Könyvet vagy adót?
– Aztán jött a gazdasági válság.
– 2008-2009-ben a nehéz anyagi helyzet a könyvpiacot is érintette, mégis sikerült tartanunk a szintet. Akkoriban a Mentor Kiadónak már neve volt a könyvpiacon, minőségi munkát végző, megbízható cégként ismertek, így sikeresen pályáztunk. 2010-ben kezdődtek újra a nehézségek, amikor két-három tönkrement magyarországi könyvterjesztőnk miatt újra jelentős összegeket veszítettünk. Attól kezdődően nem tudtuk többé fizetni az állammal szembeni járandóságot. Mérlegelnünk kellett, hogy könyvet adunk ki vagy a járandóságokat fizetjük, és mi az előbbi mellett döntöttünk. 2010. január végén zárolták a kiadó bankszámláit. Mivel Romániában a készpénzben történő fizetéseknél van egy felső határ, sok gondot okozott nekünk az, hogy csak készpénzben tudtunk fizetni a partnereinknek, akik viszont nagyon megértőek voltak, szükség esetén részletekben számlázták a nyomdai és egyéb szolgáltatások költségét. 2013 júliusában kénytelenek voltunk fizetésképtelenségi eljárást kérni. Ezt egy átszervezési tervvel, illetve az adósságok átütemezésének tervével el is fogadta a törvényszék.
Tavaly nyáron indult el a lavina
– Gondolom, az átszervezési tervben költségcsökkentő intézkedéseknek kellett szerepelniük. Hoztak ilyen intézkedéseket?
– Természetesen átértékeltük a lehetőségeinket, csökkentettük a kiadványaink számát, és a munkatársaink egy részétől is meg kellett válnunk. Korábban 26 alkalmazottal működött a kiadó, ezt a létszámot 12 főre csökkentettük. Az átütemezett fizetési vállalásoknak 2014 júniusáig eleget is tudtunk tenni, de utána már nem. Az illetékes hatóság negyedévente elemezte a helyzetünket. Amikor első alkalommal nem tettünk eleget a fizetési vállalásnak, halasztást kaptunk, de mivel a következő negyedévben sem változott a helyzet, nem lehetett kivédeni a csődeljárás elindítását. A törvényszéki végzés szerint január 29-én szűnt meg a Mentor Kiadó működése. Zárolták a cég teljes vagyonát, és ütemtervet készítettek, amelynek értelmében április 24-éig mindent előkészítenek a kiadó tulajdonában levő értékek eladására. Nekünk február 9-éig kell leadnunk a vagyoni helyzetről szóló jelentést.
– Mekkora ez a vagyon?
– Több mint 65 ezer kötetnyi készlet, illetve a könyvesbolt teljes készlete. A boltban, amelyet 29-én bezártunk, a napokban leltároznak. A könyvekben van a kiadó értéke, egyebünk nincs, legfeljebb két régi számítógép és egy öreg nyomtató.
– Mi lesz az alkalmazottakkal?
– Még nem egyértelmű, hogy azonnal fel kell-e bontani a munkaszerződését annak a tíz személynek, akik a múlt héten még a kiadónál dolgoztak, vagy van egy húsznapos felmondási idő. A béreket decemberrel bezárólag kiadtuk, a januári fizetést valószínűleg az állami garanciaalapból kapják meg. Ami engem illet, én utoljára 2007 májusában vettem fel a fizetésemet, azóta ingyen dolgozom átlagban heti 60 órát.
"A csőd felelőssége az enyém"
– Mi lesz a félbemaradt munkákkal, a gondozás alatt levő kiadványokkal?
– Mivel sejtettük, hogy mi következik, minden tervbe vett munkát mostanra befejeztünk. Vannak viszont olyan kiadványok, amelyekre megítéltek támogatást, de még nem kaptuk meg a pénzt. Ezeket a könyveket megpróbáljuk más úton, egy másik kiadóval közösen megjelentetni. Van közöttük hat-hét igen értékes kézirat, amelyeket kár lenne elveszíteni. Már elő is vannak készítve arra, hogy végigjárják a könyvkiadás folyamatait. Ami engem illet, én utolsó percig úgy dolgoztam, mintha semmilyen veszély nem fenyegetné a kiadót.
– A kiadó vezetőjeként, fenntartójaként hogyan érinti Önt a Mentor megszűnése?
– Egy olyan szomorúság van bennem, amelyet akkor érezhet egy ember, ha közel 25 éves munkáját látja megszűnni. Életem, energiám, tudásom, többé-kevésbé kihasznált képességeim mind benne vannak ebben a kiadóban. Mégsem kísért valamiféle elmúlásérzet, mert most is hiszem, hogy van 200-250 olyan kiadványunk, amely az elkövetkező években, évtizedekben is tudományos munkák, kutatások forrása lesz. Ez egy csapatmunka volt, amelyet közösen vittünk diadalra. A csőd felelőssége pedig az enyém. Én voltam az, aki a válságos pillanatokban, amikor a többiek úgy érezték, hogy nem érdemes ezt tovább csinálni, vállaltam a folytatást. Többségi tulajdonosként ez egyszemélyes határozat volt, de sohasem éltem vissza a helyzetemmel.
Az adósok megmenthették volna
– Említette a Lap-Ics Kiadót mint a Mentor adósát. Vannak még más cégeknek is tartozásai a kiadóval szemben?
– A Duna International 4,7 millió forintunkkal, a Xantus Könyv vezetője, Bihari Zoltán 2,2 millió forintunkkal tartozik. Ha minden adósunk tartozását összeszámolnánk, talán ki tudnánk fizetni az adóhivatalnál a tartozást.
– Nem gondolt arra, hogy a törvényhez forduljon az elmaradások behajtása érdekében?
– Nem bízom a magyarországi igazságszolgáltatásban. Hiába fogadtam volna ügyvédet, évekig elhúzódott volna a per, és végül úgysem nyertem volna. Hasonló forgatókönyv szerint már zajlottak peres ügyek.
– Magyarországon egyébként még kaphatók Mentor-könyvek?
– Nagyon kevés van már kint belőlük, és az utóbbi időben itthon is csak bizományban terjesztettük a kiadványainkat.
"Nem adom fel"
– Ön a Romániai Magyar Könyves Céh vezetője. A Mentor Kiadó megszűnése változtat ezen?
– Választott elnök vagyok, és ebben az évben még mindenképpen vállalom a könyves céh vezetését. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár sem marad el, már komolyan készülünk az előkészítésére.
– Hogyan tovább?
– Én semmiképpen nem adom fel, hiszen erre a hivatásra tettem fel az életem. A Mentor Kiadó volt az utóbbi négy év legsikeresebb pályázója a Nemzeti Kulturális Alapnál, ez azt bizonyítja, hogy a minőségi munkának hitele van. Kiváló szerzőkkel dolgoztunk együtt, akik nem a honoráriumot tekintették elsődleges céljuknak. A mi dolgunk annyi volt, hogy teret adjunk annak a munkának, amelyet csak egy értelmezhetetlen szenvedéllyel lehet végezni.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)
"Nincs bennem elmúlásérzet..."
2015. január 29-én törvényszéki határozat értelmében véglegesen beszüntette tevékenységét a marosvásárhelyi Mentor Kiadó. Ezzel egy időben a George Enescu utcában levő könyvesbolt is bezárt. A hétvégétől a kiadó honlapja sem látogatható, bár ennek meggátolására Káli Király István, a Mentor igazgatója szerint addig, amíg a csődeljárás lezártával a céget nem törölték a nyilvántartásból, senkinek nem lett volna joga. Káli Király Istvánnal a kiadó születéséről, fejlődéséről, hullámvölgyeiről, illetve arról beszélgettünk, hogy mikor és hogyan indult el a lavina.
– 1992. február 5-én jegyezték be a céget, amelyet a Látó szépirodalmi folyóirat akkori munkatársaival, összesen kilencen alapítottunk. Akkoriban bizonytalan volt a Látó léte, ezért úgy gondoltuk, szükség lenne egy kiadóhivatalra, hogy biztosítsa a lap további működését. A folyóiratot azonban még abban az évben átvette a megyei önkormányzat, ettől fogva jó kiadói szerkezettel rendelkezhetett. Ezután döntöttünk úgy, hogy elindítjuk a könyvkiadást. Arra gondoltunk, hogy az íróasztalfiókokban számos értékes kézirat rejtőzik, és a Látó kapcsolatban állt azokkal az alkotókkal, akik abban az időszakban Erdélyben számítottak. Így kezdtük el a kiadói tevékenységet. Az évek során folyamatosan fejlődtünk, 1993-ban öt, 1994-ben tizenkét, 1995-ben tizenhét könyvet adtunk ki. 1998-ban 38 könyvet publikáltunk, és attól kezdve 40-50 könyv volt az éves "termésünk". 2009-ben 53 címmel jelentkeztünk.
Wass Albert áldásával
– A 2009-es volt a legsikeresebb év?
– A kiadás mennyisége szempontjából igen. Az igazán jó éveink azonban 1999-2005 között voltak, amikor sikerült nyereséget is termelnünk. 1998-ban indítottuk el a Wass Albert-életműsorozatot, és annak a bevételéből tudtuk fedezni minden olyan kiadványunknak a költségeit, amelyek nem tartották volna el a kiadót. A kezdetektől az volt az elvünk, hogy olyan könyveket adjunk az olvasók kezébe, amelyek fontos támpontjai az írott magyar kultúrának, néprajznak, történelemnek, szépirodalomnak, illetve amelyeket lehet, hogy anyagi meggondolásból más kiadók nem vállaltak volna fel.
Az első veszteség
– Mi történt 2005 után?
– 2006-2007-ben csökkent a kereslet a Wass Albert-könyvek iránt. 2007 számunkra nagyon kritikus esztendő volt. Az volt az első év, amikor nem tudtuk teljesíteni az állammal szembeni kötelezettségeinket. Egy nagy adóhivatali ellenőrzés több mint százezer (régi egymilliárd) lejt vitt el tőlünk egy téves könyvelés miatt, meggyőződésem szerint jogtalanul. Az az összeg egyévi forgótőkénknek felelt meg. Ugyanabban az évben jelentett csődöt a magyarországi terjesztőnk, a Lap-Ics Kiadó, amely azóta is 9 és fél millió forintunkkal tartozik. Közben más kereskedelmi egységek is az adósainkká váltak kisebb-nagyobb összegekkel. Önerőből sikerült talpraállnunk, és az elkövetkező két évben úgy tűnt, hogy működik is a dolog.
Könyvet vagy adót?
– Aztán jött a gazdasági válság.
– 2008-2009-ben a nehéz anyagi helyzet a könyvpiacot is érintette, mégis sikerült tartanunk a szintet. Akkoriban a Mentor Kiadónak már neve volt a könyvpiacon, minőségi munkát végző, megbízható cégként ismertek, így sikeresen pályáztunk. 2010-ben kezdődtek újra a nehézségek, amikor két-három tönkrement magyarországi könyvterjesztőnk miatt újra jelentős összegeket veszítettünk. Attól kezdődően nem tudtuk többé fizetni az állammal szembeni járandóságot. Mérlegelnünk kellett, hogy könyvet adunk ki vagy a járandóságokat fizetjük, és mi az előbbi mellett döntöttünk. 2010. január végén zárolták a kiadó bankszámláit. Mivel Romániában a készpénzben történő fizetéseknél van egy felső határ, sok gondot okozott nekünk az, hogy csak készpénzben tudtunk fizetni a partnereinknek, akik viszont nagyon megértőek voltak, szükség esetén részletekben számlázták a nyomdai és egyéb szolgáltatások költségét. 2013 júliusában kénytelenek voltunk fizetésképtelenségi eljárást kérni. Ezt egy átszervezési tervvel, illetve az adósságok átütemezésének tervével el is fogadta a törvényszék.
Tavaly nyáron indult el a lavina
– Gondolom, az átszervezési tervben költségcsökkentő intézkedéseknek kellett szerepelniük. Hoztak ilyen intézkedéseket?
– Természetesen átértékeltük a lehetőségeinket, csökkentettük a kiadványaink számát, és a munkatársaink egy részétől is meg kellett válnunk. Korábban 26 alkalmazottal működött a kiadó, ezt a létszámot 12 főre csökkentettük. Az átütemezett fizetési vállalásoknak 2014 júniusáig eleget is tudtunk tenni, de utána már nem. Az illetékes hatóság negyedévente elemezte a helyzetünket. Amikor első alkalommal nem tettünk eleget a fizetési vállalásnak, halasztást kaptunk, de mivel a következő negyedévben sem változott a helyzet, nem lehetett kivédeni a csődeljárás elindítását. A törvényszéki végzés szerint január 29-én szűnt meg a Mentor Kiadó működése. Zárolták a cég teljes vagyonát, és ütemtervet készítettek, amelynek értelmében április 24-éig mindent előkészítenek a kiadó tulajdonában levő értékek eladására. Nekünk február 9-éig kell leadnunk a vagyoni helyzetről szóló jelentést.
– Mekkora ez a vagyon?
– Több mint 65 ezer kötetnyi készlet, illetve a könyvesbolt teljes készlete. A boltban, amelyet 29-én bezártunk, a napokban leltároznak. A könyvekben van a kiadó értéke, egyebünk nincs, legfeljebb két régi számítógép és egy öreg nyomtató.
– Mi lesz az alkalmazottakkal?
– Még nem egyértelmű, hogy azonnal fel kell-e bontani a munkaszerződését annak a tíz személynek, akik a múlt héten még a kiadónál dolgoztak, vagy van egy húsznapos felmondási idő. A béreket decemberrel bezárólag kiadtuk, a januári fizetést valószínűleg az állami garanciaalapból kapják meg. Ami engem illet, én utoljára 2007 májusában vettem fel a fizetésemet, azóta ingyen dolgozom átlagban heti 60 órát.
"A csőd felelőssége az enyém"
– Mi lesz a félbemaradt munkákkal, a gondozás alatt levő kiadványokkal?
– Mivel sejtettük, hogy mi következik, minden tervbe vett munkát mostanra befejeztünk. Vannak viszont olyan kiadványok, amelyekre megítéltek támogatást, de még nem kaptuk meg a pénzt. Ezeket a könyveket megpróbáljuk más úton, egy másik kiadóval közösen megjelentetni. Van közöttük hat-hét igen értékes kézirat, amelyeket kár lenne elveszíteni. Már elő is vannak készítve arra, hogy végigjárják a könyvkiadás folyamatait. Ami engem illet, én utolsó percig úgy dolgoztam, mintha semmilyen veszély nem fenyegetné a kiadót.
– A kiadó vezetőjeként, fenntartójaként hogyan érinti Önt a Mentor megszűnése?
– Egy olyan szomorúság van bennem, amelyet akkor érezhet egy ember, ha közel 25 éves munkáját látja megszűnni. Életem, energiám, tudásom, többé-kevésbé kihasznált képességeim mind benne vannak ebben a kiadóban. Mégsem kísért valamiféle elmúlásérzet, mert most is hiszem, hogy van 200-250 olyan kiadványunk, amely az elkövetkező években, évtizedekben is tudományos munkák, kutatások forrása lesz. Ez egy csapatmunka volt, amelyet közösen vittünk diadalra. A csőd felelőssége pedig az enyém. Én voltam az, aki a válságos pillanatokban, amikor a többiek úgy érezték, hogy nem érdemes ezt tovább csinálni, vállaltam a folytatást. Többségi tulajdonosként ez egyszemélyes határozat volt, de sohasem éltem vissza a helyzetemmel.
Az adósok megmenthették volna
– Említette a Lap-Ics Kiadót mint a Mentor adósát. Vannak még más cégeknek is tartozásai a kiadóval szemben?
– A Duna International 4,7 millió forintunkkal, a Xantus Könyv vezetője, Bihari Zoltán 2,2 millió forintunkkal tartozik. Ha minden adósunk tartozását összeszámolnánk, talán ki tudnánk fizetni az adóhivatalnál a tartozást.
– Nem gondolt arra, hogy a törvényhez forduljon az elmaradások behajtása érdekében?
– Nem bízom a magyarországi igazságszolgáltatásban. Hiába fogadtam volna ügyvédet, évekig elhúzódott volna a per, és végül úgysem nyertem volna. Hasonló forgatókönyv szerint már zajlottak peres ügyek.
– Magyarországon egyébként még kaphatók Mentor-könyvek?
– Nagyon kevés van már kint belőlük, és az utóbbi időben itthon is csak bizományban terjesztettük a kiadványainkat.
"Nem adom fel"
– Ön a Romániai Magyar Könyves Céh vezetője. A Mentor Kiadó megszűnése változtat ezen?
– Választott elnök vagyok, és ebben az évben még mindenképpen vállalom a könyves céh vezetését. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár sem marad el, már komolyan készülünk az előkészítésére.
– Hogyan tovább?
– Én semmiképpen nem adom fel, hiszen erre a hivatásra tettem fel az életem. A Mentor Kiadó volt az utóbbi négy év legsikeresebb pályázója a Nemzeti Kulturális Alapnál, ez azt bizonyítja, hogy a minőségi munkának hitele van. Kiváló szerzőkkel dolgoztunk együtt, akik nem a honoráriumot tekintették elsődleges céljuknak. A mi dolgunk annyi volt, hogy teret adjunk annak a munkának, amelyet csak egy értelmezhetetlen szenvedéllyel lehet végezni.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)