Félistenként élt Mihail Sadoveanu a kommunista Romániában
A rendszer dicsőítéséért cserében élete végéig nyugalom és anyagi bőség vette körül. Ha úgy hozta, politikai szereplőként halálos ítéleteket is aláírt.
Egészen a legutóbbi időkig ellentmondásos megítélése volt Mihail Sadoveanu kommunista korszakbeli közéleti szerepvállalásának. A két világháború közötti időszak neves írói, irodalmárai közül, akik együttműködtek a kommunista rezsimmel, Sadoveanu volt az, aki jelentős anyagi előnyöket, magas állami kitüntetéseket is kapott, és propagandaszövegeket is aláírt – írja az Adevărul. 1945 utáni műveiben – pl. a Mitrea Cocor vagy a Szovjetunióról szóló riportkötete, a Lumina vine de la Răsărit – a szovjet szocialista realizmus szolgálatába állt. Orientációjáért a Nagy Nemzetgyűlés Prezídiumának elnökévé nevezték ki. A legmagasabb politikai funkció, amit író töltött be a kommunista rezsimben, számos privilégiummal is járt. Sadoveanu politikai és közigazgatási rendszerben való felemelkedése az 1946. november 19-i, szovjet csapatok vigyázó tekintete előtt tartott választások után kezdődött, amikor független bukaresti képviselőként a Demokratikus Pártok Blokkja választási koalíció listáján jutott be a parlamentbe.
Elcsábította az új rezsim
Mi több, 1945. december 5. és 1948. február 24. között a képviselőház elnökeként halálos ítéleteket és egyéb kommunista bírósági ítéleteket írt alá, valamint 1947 nyarán elnöklete alatt döntött a képviselőház a Nemzeti Parasztpárt törvényen kívülre való helyezéséről. Victor Frunză író, újságíró kutatásai szerint ebben a megrendezett folyamatban aktívan részt vett Sadoveanu is, akit kényelmetlenül érintett, hogy a parasztpárti sajtó személyes vagyonáról cikkezett.
Sadoveanu Ion Biberi írónak 1946-ban úgy fogalmazott: nem azért lépett politikai pályára, hogy az egyetlen legyen, aki ellenőrzi a világot. „Jobboldali személy vagyok, aki a Viaţa Românească folyóirat szellemiségének megfelelően a népies irányzatot céljait követem” – mondta. Vladimir Tismăneanu történész szerint Sadoveanu egyike volt a kommunista párt és a rezsim által elcsábított nem kommunista értelmiségieknek.
Mihály király trónfosztása után az államvezetést egy ideiglenes prezídium vette át, amelynek elnöke C. I. Parhon volt, egyik alelnöke pedig Mihail Sadoveanu. A nagy nemzetgyűlés megalakulása után tagja volt az elnökségnek. 1956. június 23-án a román írószövetség elnökévé választják, a funkciót 1961. november 19-ig tölti be. 1961-ben Lenin-békedíjat kapott, valamint megkapta a Szocialista Munka Hőse címet is.
A „burzsoá-földesúri rendszer” képviselőjeként Sadoveanu több lakást, földterületet, malmot is birtokolt, amelyek luxuskörülményeket biztosítottak számára. „Ünnepelt, kitüntetett, megbecsült félistenként élt a kommunista rezsimben, és még életében a legnagyobb írónak nevezték. A legmagasabb rangú kollaboráns volt, aki számtalan szolgálatot tett a szovjeteknek és bukaresti szolgáiknak. A Lumina vine de la răsărit című riportkönyvében Sztálinnal szemben tanúsított engedelmessége kifizetődött, hisz békés, gazdag életet biztosított 1961-es haláláig. A kommunista párt több házat, villát, vadászházat biztosított neki, és valódi nagybirtokosként, nábobként élt. A rezsim felhasználta presztízsét és tekintélyét, cserébe busásan kárpótolta” – írta Sadoveanuról Stelian Tănase író. Misztikus élményben volt része a szovjet alkotmány olvasása közben
Nem habozott, hogy elismerését fejezze ki a sztálinizmus egyik alappillére, a szovjet alkotmány iránt. 1945-ben azt mondta, hogy „Sztálin érveitől megvilágosodott”, és arra kérte közönségét, olvassák el a Lumina vine de la Răsărit dokumentumot annak „őszinteségéért”, majd megjegyezte, hogy a szovjet alkotmány elolvasása felér egy „misztikus revelációval.”
Adrian Cioroianu történész szerint ezt a feladatot a Román-Szovjet Baráti Társaság (ARLUS) részéről kapta Sadoveanu abban az időben, amikor a szervezet ingyen osztogatta a románra fordított szovjet alkotmányt. Az író 1954-ben az ARLUS elnöke lett.
„Ugyan részben értesültem az ARLUS megvalósításairól, bevallom, nekem is voltak kifogásaim. Ezek egyrészt félinformációkból, másrészt előítéletekből fakadtak. Mit jelent ott a szabadság, amikor az egyén a közösségi érdekek alá van rendelve? Mivé lesz az otthonom, a családom? Milyen helyzetben vannak az értelmiségiek egy olyan társadalomban, amelyikben megvalósult az kiegyenlítődés, tehát a középszerűség?… Valamiféle misztikus revelációban volt részem az 1936-os szovjet alkotmányt olvasva. Minden, az új keleti világgal szembeni fenntartásomra pontos és egyértelmű választ találtam. A világunkra telepedett beteg propaganda ködje felszáll, a kelet napsugarai legyőzik kétségeim sárkányát… A kelet győzedelmes seregei az új világ igazságának törvényét hozzák a régi világba” – írja Sadoveanu 1945-ös esszéjében.
Írásának célja azt a célt szolgálta, hogy javítsa a sztálinizmusról kialakult képet Romániában. Szintén 1945-ben Sadoveanu az ARLUS-os kollégáival az orosz tudományos akadémia meghívására a Szovjetunióba látogatott, ahol kolhozokat és bölcsődéket látogatott, és tárgyalásokat folytatott Nikolaj Tsitsinnel, a növénynemesítés professzorával, Sztálin közeli barátjával. Hazatérése után több ellentmondásos szövegek is publikált, amelyekben a szovjet rendszert dicsőíti.
Kollégája, Iorgu Iordan szerint Sadoveanu könnyekben tört ki az egyik szovjetunióbeli kirándulás alkalmával, amikor egy bölcsődét látogatott meg. 1952-ben, a második köztársasági alkotmány elfogadása és az antikommunistákkal szembeni fellépés erősödésével egy időben Sadoveanu az egyik legellentmondásosabb nyilatkozatát tette. Úgy vélte, az egykori román királyságot hosszú időn keresztül a szervezett korrupció és minden téren való szervezetlenség jellemezte. Ioan Stanomir kritikus szerint Sadoveanu az új rezsimre emberi, méltóságteljes igazságtevőként tekintett, amelyik a kultúrában és a közoktatásban is érezteti hatását.
S.I.
Transindex.ro