Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. június 16.
Lusta, félénk magyar elöljárók
Hivatalosan magyarul – Kétnyelvűség a polgármesteri hivatalokban címmel tartott Maros megye 9 kisrégiójában képzést a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO). A Bethlen Gábor-alap által támogatott programban mintegy 150 magyar önkormányzati tisztségviselő és közalkalmazott vett részt. A CEMO, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem nyelvészei úgy látják, a legtöbb helyen csak formailag teljesül a törvény biztosította kétnyelvűség. Szigeti Enikő főszervező szerint éppen a színmagyar települések elöljárói hanyagolják a leginkább az anyanyelvhasználatot. – INTERJÚ
– A legtöbb magyarlakta településen azt látni, hogy a homlokzati és helységnévtáblák kifüggesztésében kimerül a közigazgatási törvény alkalmazása. A tréningek során önök mit tapasztaltak?
– Nagyjából ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy némely polgármesteri hivatalban az ajtókra is kikerültek a kétnyelvű táblák, illetve a színmagyar településeken értelemszerűen magyarul beszélnek az önkormányzathoz forduló személyekkel. Mindenki tud a tíz évvel ezelőtt megjelent, 215-ös számú közigazgatási törvényről, de ennek az anyanyelvi jogokra vonatkozó részeit ismerik a legkevésbé. Romániában a mai napig az az erőteljes hiedelem él, hogy ami hivatalos, az csakis román nyelvű lehet. Ha János bácsi nem tud románul, a magyar polgármesterhez címzett kérvényét nem írja anyanyelvén, inkább a szomszédhoz fordul, hogy az segítsen a fordításban. Ennél szomorúbb viszont, hogy a polgármester sem ismeri annyira az anyanyelvét, hogy írásban azon kommunikáljon. A kurzusok résztvevői kinevettek, amikor megkérdeztem, hogy polgármesterként, helyetteseként vagy jegyzőként az elmúlt évtizedben ki mit tett annak érdekében, hogy oszlassa szét a magyar nyelv másodrangúságára vonatkozó tévhitet a lakosság körében. Pedig egy egyszerű, egyoldalas felhívás kifüggesztésébe vagy egy, a település lakóihoz címzett levélbe került volna. Ha létezne egyéni felelősségvállalás, nem fordulna elő, hogy a színmagyar településeken benyújtott lakossági kérvények és formanyomtatványok alig egy százaléka íródjon magyar nyelven. Tudtam, hogy rosszul állunk ezen a területen, de abban reménykedtem, hogy ez az arány eléri az 5 százalékot. Csalódnom kellett, arról nem is beszélve, hogy a válaszok – melyek a törvény értelmében a kérvény nyelvén kell hogy íródjanak – még az egy százalékot sem érték el. Vagy mondjak mást: Maros megyében csak Vásárhelyen tartják be a törvényt, és fordítják le a közérdekű információnak minősülő tanácsi határozatokat. Hihetetlen, de azokban az önkormányzati testületekben, ahol egy-két román ajkú tanácsos is tevékenykedik, a gyűlések az állam nyelvén folynak, ritka az olyan magyar képviselő, aki anyanyelvén szólalna fel. A jegyzőkönyvet is kizárólag egy nyelven vezetik.
– Miként szembesültek az elöljárók az általuk tolerált hiányosságok feltárásával?
– A magyar nyelvhasználattal kapcsolatos törvényi cikkelyek fontossága sokakban csak a képzések során tudatosult. Ám akadtak olyan polgármesterek és jegyzők is, akik kioktatásként élték meg a nyelvészek, szociológusok, önkormányzati szakértők kérdéseit és útmutatóit. Olyan házigazdánk is volt, aki kivonult a tréningről, és a hivatal alkalmazottait is a terem elhagyására szólította fel. Holott mi nem vontunk senkit felelősségre, és nem is jelöltünk ki feladatokat. Csak elmondtuk, hogy a kétnyelvűség megvalósítása az egész magyar közösség kötelezettségévé kell hogy váljon.
– A magyar községek polgármesterei általában a román nemzetiségű jegyző ellenlépéseivel indokolják visszafogottságukat.
– Sok esetben valóban a román jegyző az, aki fékként nyilvánul meg. Ahol a polgármester nem áll a sarkára, ott a jegyző diktálja a törvényt. A Maros megyei magyar települések mintegy 80 százalékában román jegyző van. Olyan küküllőmenti magyar községben is jártunk, ahol az illető egyik rokonát alkalmaztatta anyakönyvvezetőnek, ebből kifolyólag a magyar párok esketése románul folyik. Egy másik említésre méltó túlkapás a helyi titkár részéről, hogy még a magyarországi testvértelepülésről kapott leveleket is kötelező módon román nyelvre fordíttatja a polgármesterrel. Hasonlóan negatív szerepet játszik a prefektúra is, amely nem a törvényesség fölött őrködik, inkább az anyanyelvvel kapcsolatos kezdeményezéseket próbálja elfojtani. Elmondtuk: elképzelhető, hogy visszadobnak néhány magyarul fogalmazott okiratot, de ha egy kistérség több önkormányzata bizonyos területeken egységesen lép fel, ezek a kiskirályok sem tudnak már oly vehemensen visszavágni. Sőt egy idő után beleunnának.
– Magyar polgármestereink nem tisztelik a törvényt? Vagy még rosszabb: fittyet hánynak anyanyelvükre?
– Egyszerűen nem érdekli őket. Több helyen is megkérdeztük, hogy amikor Marosvásárhely valamelyik állami intézményébe érkeznek településeik ügyeit intézni, zavarja-e őket a kétnyelvűség hiánya. A legtöbb jegyző és elöljáró nemmel válaszolt.
– Sok olyan magyar polgármesterrel lehet találkozni, aki mindig valami más tevékenységet tart fontosabbnak a kétnyelvűség alkalmazásánál. Útjavítás, vízvezetés, csatornázás stb…
– Ezzel szembesültünk mi is. „Hagyjanak engem békén, ne oktassanak a kétnyelvűségről, hisz milliárdos infrastrukturális beruházásaim vannak, most azokra kell összpontosítanom!” – jelentette ki az egyik, Marosvásárhely környéki nagyközség polgármestere. Gondolkodásmódjával nem volt egyedül, mások is előtérbe helyezik a látványos beruházásokat, holott a két ügy nem zárja ki egymást. A szórványban élők sokkal objektívebben látják a dolgokat. A dicsőszentmártoni RMDSZ elnöke meg is fogalmazta, amikor azt mondta, hogy a szövetségnek nem egy aszfaltozó vállalkozásként kell működnie.
– Az ügyintézés anyagi oldalát is szóba hozták?
– Azok, akiknek nem szívügyük a kétnyelvűség, igen. Érdekes, hogy nem a szegényebb települések elöljárói tették pénz kérdésévé a kétnyelvűség alkalmazását, hanem azokéi, ahol fürdőtelep, ipari park vagy bevásárlóközpont működik. Pedig ha a kérdés gyakorlati oldalát vesszük, a közigazgatás tele van sablonszövegekkel. Ezeket egyszer kell bepötyögni a számítógépbe, utána a másolási programmal lehetne ide-oda illeszteni – akárcsak a román nyelvű változat esetében.
– Voltak pozitív ellenpéldák?
– Minden helységben történtek jó dolgok is, de távolról sem annyi, amennyit a közigazgatási törvény lehetővé tesz. Az ellenpélda Kolozs megyéből érkezett, ahol igazán nem lehet túlzott magyarbarátsággal illetni a megyei hatóságokat. Ennek ellenére Körösfőn példamutató módon működik a kétnyelvűség.
– Amint elkészül a jelentés, bemutatják az RMDSZ vezetőségének?
– Abban az esetben, ha kíváncsiak rá. Azért mondom feltételes módban, mert a szervezet programjában ugyan szerepel az igazi kétnyelvűség megvalósítása, de én eddig semmiféle ez irányú, határozott stratégiát, netán utólagos számonkérést nem tapasztaltam. A legtöbb polgármester vagy helyettese még emlékszik arra a Markó Béla által írt körlevélre és magyar nyelvre fordított közigazgatási formanyomtatványokat tartalmazó CD-re, amit a volt RMDSZ-elnök még 2008-ban küldött szét, de a legtöbb helyen ezek a prototípusok a polgármesteri hivatal valamelyik fiókjában porosodnak.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
Hivatalosan magyarul – Kétnyelvűség a polgármesteri hivatalokban címmel tartott Maros megye 9 kisrégiójában képzést a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO). A Bethlen Gábor-alap által támogatott programban mintegy 150 magyar önkormányzati tisztségviselő és közalkalmazott vett részt. A CEMO, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem nyelvészei úgy látják, a legtöbb helyen csak formailag teljesül a törvény biztosította kétnyelvűség. Szigeti Enikő főszervező szerint éppen a színmagyar települések elöljárói hanyagolják a leginkább az anyanyelvhasználatot. – INTERJÚ
– A legtöbb magyarlakta településen azt látni, hogy a homlokzati és helységnévtáblák kifüggesztésében kimerül a közigazgatási törvény alkalmazása. A tréningek során önök mit tapasztaltak?
– Nagyjából ugyanezt, azzal a különbséggel, hogy némely polgármesteri hivatalban az ajtókra is kikerültek a kétnyelvű táblák, illetve a színmagyar településeken értelemszerűen magyarul beszélnek az önkormányzathoz forduló személyekkel. Mindenki tud a tíz évvel ezelőtt megjelent, 215-ös számú közigazgatási törvényről, de ennek az anyanyelvi jogokra vonatkozó részeit ismerik a legkevésbé. Romániában a mai napig az az erőteljes hiedelem él, hogy ami hivatalos, az csakis román nyelvű lehet. Ha János bácsi nem tud románul, a magyar polgármesterhez címzett kérvényét nem írja anyanyelvén, inkább a szomszédhoz fordul, hogy az segítsen a fordításban. Ennél szomorúbb viszont, hogy a polgármester sem ismeri annyira az anyanyelvét, hogy írásban azon kommunikáljon. A kurzusok résztvevői kinevettek, amikor megkérdeztem, hogy polgármesterként, helyetteseként vagy jegyzőként az elmúlt évtizedben ki mit tett annak érdekében, hogy oszlassa szét a magyar nyelv másodrangúságára vonatkozó tévhitet a lakosság körében. Pedig egy egyszerű, egyoldalas felhívás kifüggesztésébe vagy egy, a település lakóihoz címzett levélbe került volna. Ha létezne egyéni felelősségvállalás, nem fordulna elő, hogy a színmagyar településeken benyújtott lakossági kérvények és formanyomtatványok alig egy százaléka íródjon magyar nyelven. Tudtam, hogy rosszul állunk ezen a területen, de abban reménykedtem, hogy ez az arány eléri az 5 százalékot. Csalódnom kellett, arról nem is beszélve, hogy a válaszok – melyek a törvény értelmében a kérvény nyelvén kell hogy íródjanak – még az egy százalékot sem érték el. Vagy mondjak mást: Maros megyében csak Vásárhelyen tartják be a törvényt, és fordítják le a közérdekű információnak minősülő tanácsi határozatokat. Hihetetlen, de azokban az önkormányzati testületekben, ahol egy-két román ajkú tanácsos is tevékenykedik, a gyűlések az állam nyelvén folynak, ritka az olyan magyar képviselő, aki anyanyelvén szólalna fel. A jegyzőkönyvet is kizárólag egy nyelven vezetik.
– Miként szembesültek az elöljárók az általuk tolerált hiányosságok feltárásával?
– A magyar nyelvhasználattal kapcsolatos törvényi cikkelyek fontossága sokakban csak a képzések során tudatosult. Ám akadtak olyan polgármesterek és jegyzők is, akik kioktatásként élték meg a nyelvészek, szociológusok, önkormányzati szakértők kérdéseit és útmutatóit. Olyan házigazdánk is volt, aki kivonult a tréningről, és a hivatal alkalmazottait is a terem elhagyására szólította fel. Holott mi nem vontunk senkit felelősségre, és nem is jelöltünk ki feladatokat. Csak elmondtuk, hogy a kétnyelvűség megvalósítása az egész magyar közösség kötelezettségévé kell hogy váljon.
– A magyar községek polgármesterei általában a román nemzetiségű jegyző ellenlépéseivel indokolják visszafogottságukat.
– Sok esetben valóban a román jegyző az, aki fékként nyilvánul meg. Ahol a polgármester nem áll a sarkára, ott a jegyző diktálja a törvényt. A Maros megyei magyar települések mintegy 80 százalékában román jegyző van. Olyan küküllőmenti magyar községben is jártunk, ahol az illető egyik rokonát alkalmaztatta anyakönyvvezetőnek, ebből kifolyólag a magyar párok esketése románul folyik. Egy másik említésre méltó túlkapás a helyi titkár részéről, hogy még a magyarországi testvértelepülésről kapott leveleket is kötelező módon román nyelvre fordíttatja a polgármesterrel. Hasonlóan negatív szerepet játszik a prefektúra is, amely nem a törvényesség fölött őrködik, inkább az anyanyelvvel kapcsolatos kezdeményezéseket próbálja elfojtani. Elmondtuk: elképzelhető, hogy visszadobnak néhány magyarul fogalmazott okiratot, de ha egy kistérség több önkormányzata bizonyos területeken egységesen lép fel, ezek a kiskirályok sem tudnak már oly vehemensen visszavágni. Sőt egy idő után beleunnának.
– Magyar polgármestereink nem tisztelik a törvényt? Vagy még rosszabb: fittyet hánynak anyanyelvükre?
– Egyszerűen nem érdekli őket. Több helyen is megkérdeztük, hogy amikor Marosvásárhely valamelyik állami intézményébe érkeznek településeik ügyeit intézni, zavarja-e őket a kétnyelvűség hiánya. A legtöbb jegyző és elöljáró nemmel válaszolt.
– Sok olyan magyar polgármesterrel lehet találkozni, aki mindig valami más tevékenységet tart fontosabbnak a kétnyelvűség alkalmazásánál. Útjavítás, vízvezetés, csatornázás stb…
– Ezzel szembesültünk mi is. „Hagyjanak engem békén, ne oktassanak a kétnyelvűségről, hisz milliárdos infrastrukturális beruházásaim vannak, most azokra kell összpontosítanom!” – jelentette ki az egyik, Marosvásárhely környéki nagyközség polgármestere. Gondolkodásmódjával nem volt egyedül, mások is előtérbe helyezik a látványos beruházásokat, holott a két ügy nem zárja ki egymást. A szórványban élők sokkal objektívebben látják a dolgokat. A dicsőszentmártoni RMDSZ elnöke meg is fogalmazta, amikor azt mondta, hogy a szövetségnek nem egy aszfaltozó vállalkozásként kell működnie.
– Az ügyintézés anyagi oldalát is szóba hozták?
– Azok, akiknek nem szívügyük a kétnyelvűség, igen. Érdekes, hogy nem a szegényebb települések elöljárói tették pénz kérdésévé a kétnyelvűség alkalmazását, hanem azokéi, ahol fürdőtelep, ipari park vagy bevásárlóközpont működik. Pedig ha a kérdés gyakorlati oldalát vesszük, a közigazgatás tele van sablonszövegekkel. Ezeket egyszer kell bepötyögni a számítógépbe, utána a másolási programmal lehetne ide-oda illeszteni – akárcsak a román nyelvű változat esetében.
– Voltak pozitív ellenpéldák?
– Minden helységben történtek jó dolgok is, de távolról sem annyi, amennyit a közigazgatási törvény lehetővé tesz. Az ellenpélda Kolozs megyéből érkezett, ahol igazán nem lehet túlzott magyarbarátsággal illetni a megyei hatóságokat. Ennek ellenére Körösfőn példamutató módon működik a kétnyelvűség.
– Amint elkészül a jelentés, bemutatják az RMDSZ vezetőségének?
– Abban az esetben, ha kíváncsiak rá. Azért mondom feltételes módban, mert a szervezet programjában ugyan szerepel az igazi kétnyelvűség megvalósítása, de én eddig semmiféle ez irányú, határozott stratégiát, netán utólagos számonkérést nem tapasztaltam. A legtöbb polgármester vagy helyettese még emlékszik arra a Markó Béla által írt körlevélre és magyar nyelvre fordított közigazgatási formanyomtatványokat tartalmazó CD-re, amit a volt RMDSZ-elnök még 2008-ban küldött szét, de a legtöbb helyen ezek a prototípusok a polgármesteri hivatal valamelyik fiókjában porosodnak.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2011. június 22.
Semjén: szeptemberben elindul a nemzeti regiszter
- Szeptemberben elindul a nemzeti regiszter - jelentette be Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerdán a Parlamentben.
A kereszténydemokrata politikus a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság ülése után újságírók előtt elmondta, hogy a regisztert a közigazgatási és igazságügyi tárca fogja koordinálni. Mint kifejtette, 2500 magyar szervezet nevét ismerik, rajtuk keresztül szeretnék elérni a különböző üzenetekkel a világ magyarságát. Az emigrációban élők nemcsak magyarul, hanem angolul is megkapják majd az üzeneteket, a későbbiekben pedig spanyolul is eljuttatják azokat a dél-amerikaiakra való tekintettel - mondta.
Hozzátette: ennek a jelentősége az, hogy a magyar nemzet történelmi okokból világnemzet lett, amely nemcsak Magyarországon és a Kárpát-medencében él, hanem a világban szétszórtan, és “mi nem mondunk le egyetlen magyarról sem”, azokról sem, akik az emigrációban harmadik-negyedik generációként már nem tudnak úgy magyarul, mint az anyaországiak. Az egyes minisztériumok még a nyár folyamán elkészítik azokat az üzeneteket, amelyeket saját területükről a magyarság felé szeretnének eljuttatni - mondta.
Közölte azt is, felkérte a tárcákat, hogy “belátható időn belül” gyűjtsék össze azokat a jogszabályokat, amelyek a határon túl élő, de már magyar állampolgárságúakra vonatkozhatnak. Ezeket szeretnék áttekinteni, hogy az egyes kedvezményekből, támogatási formákból ők is részesülhessenek.
Semjén Zsolt az ülés után szolidaritását és együttérzését fejezte ki a gyulafehérvári magyarokat ért atrocitás miatt. Úgy fogalmazott: a katolikus rektort brutálisan bántalmazták magyarsága és egyházhoz tartozása miatt. Leszögezte: Magyarország és személyesen ő is, mélységesen elkötelezett a román-magyar együttműködés mellett, mindkét országnak nemzeti érdeke a legszorosabb együttműködés. Az elmúlt időszakban nagy lépéseket tettek a bizalmi alapon való együttműködésre, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lennének problémák, s példaként említette a házsongárdi temető magyar sírjainak meggyalázását, illetve ezt a nyilvánvalóan etnikai, “esetleg vallási hátterű akciót Gyulafehérváron”. Az együttműködés érdekeit azt szolgálja, ha a román hatóságok hathatós lépéseket tesznek az ilyen esetek megakadályozására és a felelősök megbüntetésére, a temető sírjainak védelmére - mondta. Kitért arra is, hogy Magyarország elkötelezett Románia schengeni csatlakozása mellett, s az, hogy ez ilyen előre haladott állapotban van, Magyarországnak meghatározó szerepe van.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta, az ülésen tájékoztatót tartott Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a hamarosan a Bethlen Gábor alap keretében működő nyilvántartási rendszerről. Ebben minden olyan támogatás, ami határon túlra kerül megtalálható lesz - mondta, hozzátéve: arra hívták fel az egyes tárcákat, hogy a náluk működő különböző támogatásokat tüntessék fel ebben a rendszerben. Mint kiemelte: pontosan szeretnék látni, mely területeken vannak párhuzamosságok, illetve hol van még szükség esetleg plusz támogatásokra.
A helyettes államtitkár hangsúlyozta: a különböző tárcákkal folyamatos a kapcsolattartás a határon túli ügyekben, s szinte minden minisztérium hatáskörében megjelennek ilyen feladatkörök. A tanácskozáson szó volt az EU-elnökség eredményeiről is, és elhangzott, hogy különösen a kulturális sokszínűség témájában értek el eredményeket. A nemzeti kisebbségek védelme hangsúlyosabban szerepel az alapjogi kartában és a jogi elvek között is - tette hozzá.
Semjén Zsolt kérdésre válaszolva a határon túli magyarok szavazati jogáról ismét leszögezte: lesz szavazati joguk, ez következik az alaptörvényből is. A “KDNP és számos meghatározó Fidesz-KDNP politikus álláspontja az, hogy a legegyszerűbb és legjobb, ha az uniós választásokhoz hasonlóan egy pártlista van”, és erre lehet a világon mindenhonnan voksolni. A magyarországi pártok listáin szerepelhetnének emblematikus határon túli magyar képviselők, s a választás lebonyolítása így lenne legegyszerűbb – mondta.
MTI
- Szeptemberben elindul a nemzeti regiszter - jelentette be Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerdán a Parlamentben.
A kereszténydemokrata politikus a nemzetpolitikai tárcaközi bizottság ülése után újságírók előtt elmondta, hogy a regisztert a közigazgatási és igazságügyi tárca fogja koordinálni. Mint kifejtette, 2500 magyar szervezet nevét ismerik, rajtuk keresztül szeretnék elérni a különböző üzenetekkel a világ magyarságát. Az emigrációban élők nemcsak magyarul, hanem angolul is megkapják majd az üzeneteket, a későbbiekben pedig spanyolul is eljuttatják azokat a dél-amerikaiakra való tekintettel - mondta.
Hozzátette: ennek a jelentősége az, hogy a magyar nemzet történelmi okokból világnemzet lett, amely nemcsak Magyarországon és a Kárpát-medencében él, hanem a világban szétszórtan, és “mi nem mondunk le egyetlen magyarról sem”, azokról sem, akik az emigrációban harmadik-negyedik generációként már nem tudnak úgy magyarul, mint az anyaországiak. Az egyes minisztériumok még a nyár folyamán elkészítik azokat az üzeneteket, amelyeket saját területükről a magyarság felé szeretnének eljuttatni - mondta.
Közölte azt is, felkérte a tárcákat, hogy “belátható időn belül” gyűjtsék össze azokat a jogszabályokat, amelyek a határon túl élő, de már magyar állampolgárságúakra vonatkozhatnak. Ezeket szeretnék áttekinteni, hogy az egyes kedvezményekből, támogatási formákból ők is részesülhessenek.
Semjén Zsolt az ülés után szolidaritását és együttérzését fejezte ki a gyulafehérvári magyarokat ért atrocitás miatt. Úgy fogalmazott: a katolikus rektort brutálisan bántalmazták magyarsága és egyházhoz tartozása miatt. Leszögezte: Magyarország és személyesen ő is, mélységesen elkötelezett a román-magyar együttműködés mellett, mindkét országnak nemzeti érdeke a legszorosabb együttműködés. Az elmúlt időszakban nagy lépéseket tettek a bizalmi alapon való együttműködésre, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lennének problémák, s példaként említette a házsongárdi temető magyar sírjainak meggyalázását, illetve ezt a nyilvánvalóan etnikai, “esetleg vallási hátterű akciót Gyulafehérváron”. Az együttműködés érdekeit azt szolgálja, ha a román hatóságok hathatós lépéseket tesznek az ilyen esetek megakadályozására és a felelősök megbüntetésére, a temető sírjainak védelmére - mondta. Kitért arra is, hogy Magyarország elkötelezett Románia schengeni csatlakozása mellett, s az, hogy ez ilyen előre haladott állapotban van, Magyarországnak meghatározó szerepe van.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta, az ülésen tájékoztatót tartott Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a hamarosan a Bethlen Gábor alap keretében működő nyilvántartási rendszerről. Ebben minden olyan támogatás, ami határon túlra kerül megtalálható lesz - mondta, hozzátéve: arra hívták fel az egyes tárcákat, hogy a náluk működő különböző támogatásokat tüntessék fel ebben a rendszerben. Mint kiemelte: pontosan szeretnék látni, mely területeken vannak párhuzamosságok, illetve hol van még szükség esetleg plusz támogatásokra.
A helyettes államtitkár hangsúlyozta: a különböző tárcákkal folyamatos a kapcsolattartás a határon túli ügyekben, s szinte minden minisztérium hatáskörében megjelennek ilyen feladatkörök. A tanácskozáson szó volt az EU-elnökség eredményeiről is, és elhangzott, hogy különösen a kulturális sokszínűség témájában értek el eredményeket. A nemzeti kisebbségek védelme hangsúlyosabban szerepel az alapjogi kartában és a jogi elvek között is - tette hozzá.
Semjén Zsolt kérdésre válaszolva a határon túli magyarok szavazati jogáról ismét leszögezte: lesz szavazati joguk, ez következik az alaptörvényből is. A “KDNP és számos meghatározó Fidesz-KDNP politikus álláspontja az, hogy a legegyszerűbb és legjobb, ha az uniós választásokhoz hasonlóan egy pártlista van”, és erre lehet a világon mindenhonnan voksolni. A magyarországi pártok listáin szerepelhetnének emblematikus határon túli magyar képviselők, s a választás lebonyolítása így lenne legegyszerűbb – mondta.
MTI
2011. június 27.
Nem cáfolja a magyar kormány: Tőkés László csúsztatott
A határon túli magyarság támogatására szánt keretből finanszírozza a magyar a kormány az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett demokrácia-központokat. Ezt támasztja alá, hogy lapunk által megkeresett budapesti illetékesek nem cáfolták az irodahálózat finanszírozására vonatkozó magyarországi lapértesüléseket.
A Népszava korábban arról írt: Tőkés László, az EMNT elnöke „nyilvánvalóan téved vagy csúsztat”, amikor azt állítja: nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekből működtetik az egyszerűsített honosítási eljárásról tájékoztató demokrácia-központokat, az összeget „jószándékú támogatóktól” kapták.
A cikk szerzője, Gál Mária korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársa volt. Írásában úgy fogalmaz: „Mivel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól érkeztek a pénzek, azok igenis az egész külhoni magyarság támogatására szánt keretből valók, a magyar kormánytól, nem pedig jó szándékú támogatóktól”.
Mint ismert, az Evenimentul zilei napilap leleplező cikke nyomán Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke elismerte, hogy magyarországi kormánypénzeket kapnak a demokrácia-központok működtetésére. Nem cáfolta a lapnak azokat az információit sem, miszerint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) egyik alapítványától 2,25 millió lejt, mintegy 500 ezer eurót kaptak Budapestről. Tőkéshez hasonlóan azonban hangsúlyozta, ezek a pénzek nem a magyar kisebbségnek szánt pénzeket kezelő Bethlen Gábor Alapból származnak, az összeget meghívásos pályázat alapján nyerték el.
A Toró által mondottakból kiindulva lapunk előbb Wetzel Tamástól, az egyszerűsített honosítási eljárásért felelős miniszteri biztostól szerette volna megtudni: milyen alapból finanszírozza a magyar állam az állampolgárság igényléséről tájékoztató erdélyi irodákat? A kormányilletékes azonban úgy fogalmazott: a tájékoztatás anyagi vonzata „nem az ő asztala”, és arra kért, forduljunk a kért információkért a KIM keretében működő nemzetpolitikai államtitkárság stratégiai tervező és tájékoztatási főosztályához.
Megkeresésünkre Lukács Bence főosztályvezető-helyettes készséggel választ ígért a kérdéseinkre. Előbb azonban egy kis időt kért. „Kell futnom egy kört” – jelentette ki, majd azt is igényelte, hogy kérdéseinket fogalmazzuk meg elektronikus levélben. Ezt június 10-én, azaz több mint két hete megtettük. Levelünkben azt kérdeztük: egészen pontosan milyen alapból (előirányzatból) finanszírozza a magyar állam az állampolgárság igényléséről tájékoztató erdélyi irodákat? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ha az EMNT meghívásos pályázat útján kapott pénzt, kiket hívott még meg a magyar állam a pályázatra?
Lukács Bence már másnapra, június 11-re választ ígért, ám az nem érkezett meg. A tájékoztatás elmaradásának okait firtató későbbi megkeresésünkkor biztosította lapunkat arról, hogy a kért közérdekű információkat „természetesen megkapjuk”, ám további egy hetet igényelt a válaszadásra azzal az indokkal, hogy „az ügy nem olyan egyszerű, mint gondolnánk”.
A hét eltelt, a főosztályvezető-helyettes kérdéseinkre nem válaszolt, annak ellenére, hogy jeleztük: az Népszava által közölt információk hitelességét szeretnénk tisztázni.
A magyarországi lap egyébként arról is írt: az Erdélybe irányuló magyarországi támogatás jogilag nem kifogásolható, mivel a demokrácia-központokat a civil szervezetnek számító EMNT működteti. „Ám ha tényleg ugyanezekben az irodákban, ugyanezzel a személyzettel működnek majd a hivatalosan megszülető néppárt területi fiókjai is, akkor Budapestnek be kell szüntetnie a finanszírozást, mivel az tiltott párttámogatásba mehet át” – fogalmazott a Népszava munkatársa.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)
A határon túli magyarság támogatására szánt keretből finanszírozza a magyar a kormány az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által működtetett demokrácia-központokat. Ezt támasztja alá, hogy lapunk által megkeresett budapesti illetékesek nem cáfolták az irodahálózat finanszírozására vonatkozó magyarországi lapértesüléseket.
A Népszava korábban arról írt: Tőkés László, az EMNT elnöke „nyilvánvalóan téved vagy csúsztat”, amikor azt állítja: nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekből működtetik az egyszerűsített honosítási eljárásról tájékoztató demokrácia-központokat, az összeget „jószándékú támogatóktól” kapták.
A cikk szerzője, Gál Mária korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársa volt. Írásában úgy fogalmaz: „Mivel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól érkeztek a pénzek, azok igenis az egész külhoni magyarság támogatására szánt keretből valók, a magyar kormánytól, nem pedig jó szándékú támogatóktól”.
Mint ismert, az Evenimentul zilei napilap leleplező cikke nyomán Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke elismerte, hogy magyarországi kormánypénzeket kapnak a demokrácia-központok működtetésére. Nem cáfolta a lapnak azokat az információit sem, miszerint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) egyik alapítványától 2,25 millió lejt, mintegy 500 ezer eurót kaptak Budapestről. Tőkéshez hasonlóan azonban hangsúlyozta, ezek a pénzek nem a magyar kisebbségnek szánt pénzeket kezelő Bethlen Gábor Alapból származnak, az összeget meghívásos pályázat alapján nyerték el.
A Toró által mondottakból kiindulva lapunk előbb Wetzel Tamástól, az egyszerűsített honosítási eljárásért felelős miniszteri biztostól szerette volna megtudni: milyen alapból finanszírozza a magyar állam az állampolgárság igényléséről tájékoztató erdélyi irodákat? A kormányilletékes azonban úgy fogalmazott: a tájékoztatás anyagi vonzata „nem az ő asztala”, és arra kért, forduljunk a kért információkért a KIM keretében működő nemzetpolitikai államtitkárság stratégiai tervező és tájékoztatási főosztályához.
Megkeresésünkre Lukács Bence főosztályvezető-helyettes készséggel választ ígért a kérdéseinkre. Előbb azonban egy kis időt kért. „Kell futnom egy kört” – jelentette ki, majd azt is igényelte, hogy kérdéseinket fogalmazzuk meg elektronikus levélben. Ezt június 10-én, azaz több mint két hete megtettük. Levelünkben azt kérdeztük: egészen pontosan milyen alapból (előirányzatból) finanszírozza a magyar állam az állampolgárság igényléséről tájékoztató erdélyi irodákat? Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ha az EMNT meghívásos pályázat útján kapott pénzt, kiket hívott még meg a magyar állam a pályázatra?
Lukács Bence már másnapra, június 11-re választ ígért, ám az nem érkezett meg. A tájékoztatás elmaradásának okait firtató későbbi megkeresésünkkor biztosította lapunkat arról, hogy a kért közérdekű információkat „természetesen megkapjuk”, ám további egy hetet igényelt a válaszadásra azzal az indokkal, hogy „az ügy nem olyan egyszerű, mint gondolnánk”.
A hét eltelt, a főosztályvezető-helyettes kérdéseinkre nem válaszolt, annak ellenére, hogy jeleztük: az Népszava által közölt információk hitelességét szeretnénk tisztázni.
A magyarországi lap egyébként arról is írt: az Erdélybe irányuló magyarországi támogatás jogilag nem kifogásolható, mivel a demokrácia-központokat a civil szervezetnek számító EMNT működteti. „Ám ha tényleg ugyanezekben az irodákban, ugyanezzel a személyzettel működnek majd a hivatalosan megszülető néppárt területi fiókjai is, akkor Budapestnek be kell szüntetnie a finanszírozást, mivel az tiltott párttámogatásba mehet át” – fogalmazott a Népszava munkatársa.
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. július 2.
Domokos Pál Péter, a moldvai csángók apostola
Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas magyartanár, történész, néprajzkutató, "a moldvai csángók apostola" – miként Beke György nevezte – születésének 110. évfordulójáról nekünk, székelyföldieknek erkölcsi kötelességünk megemlékezni.
A magyar nemzetrész legelárvultabb fiainak, a moldvai csángó magyarok sorsának alakulását hosszú élete során nemcsak figyelemmel kísérte, hanem, amint erre a mindenkori sanyarú időkben lehetősége volt, támogatta, s azt az archaikus szellemi kincset, amelyet a moldvai magyarok megmaradt töredékei birtokolnak, hozzáértő érzékenységgel emelte be a magyar kultúrába. Egyébként a csángó sorsot, amellyel azonosulni tudott, nemcsak megélte, hanem életének alakulása is sok mindenben hasonlatos, szülőföldjéről neki is el kellett bujdosnia, volt eset rá, hogy "cseberből vederbe esett", mert Magyarországon is üldöztetésben, mellőzésben volt része. Viszont képes volt arra, hogy hátrányos helyzeteit is előnnyé változtassa. Idősen is figyelemmel kísérte a csángók sorsának alakulását, és székelyföldi szülőföldjére hajlott korában is ellátogatott. A diktatúra éveiben, mikor Romániából kitiltották, Kézdivásárhelyen, életének egyik állomáshelyén Szőcs Mihály gimnáziumi igazgató barátját és kollégáját is felkereste, ahol bizony bújtatniuk kellett. A véletlen során jómagam is egy ilyen alkalomkor kerültem – Szőcs Géza lakásán – személyes kapcsolatba vele. Beszélgetésünk már az első percekben a moldvai csángók irányába kanyarodott. A kézdivásárhelyi tanítóképzőben Erőss Péter és Kaszap István pusztinai csángó gyermekek is tanultak. Osztálytársaim közül többen, köztük Buna István hétfalusi csángó a képző elvégzése után küldetéstudattal moldvai iskolát választott, feleségével, Molnár Olgával együtt. Ezt tették ismeretségi körömből mások is. A beszédtéma e közös szálaira aztán nagy nyomatékkal épült rá az, hogy a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeum létesítésének előkészületei során találtam rá Szentkatolnai Bakk Endre paptanár 1896-ban kiadott könyvére, A kézdivásárhelyi Jancsó család és annak története című vaskos monográfiájára, benne a milkói római katolikus püspökség (Milcov) históriájára. 1991-ben, halála előtt egy évvel budai találkozásunk idején Domokos Pál Péter mintegy végrendeletként ismételte: minden moldvai csángót egyenként is meg kell menteni. Át kell menteni őket Erdélybe, mert otthon menthetetlenül beolvadnak a nagy többségbe. Az 1989-es romániai fordulat után ez az intelem úgy módosult, hogy otthon is, Erdélyben is, Magyarországon is "menteni" kell őket. Ez az ügy most minden kétséget kizáróan jobb úton van, mint negyedszázaddal ezelőtt. A magyar oktatás részben lehetségessé vált, a csángók közül népes értelmiségi csoport emelkedett ki, intézmények alakultak, a nem csángók közül is sokan misszióként vállalják a moldvai magyarság szellemi felemelkedését. Személyes kapcsolataink alakulására visszautalva tulajdonképpen arra is Domokos Pál Pétertől kaptam ösztönzést, hogy könyveimmel, publicisztikai írásaimmal támogassam a "csángó ügyet". Napjaink viszont, sajnos, újabb kihívásokkal terheltek: a legújabb jelenség, amire Domokos Pál Péter örökségének szellemében fel kell figyelnünk, az, hogy a moldvai csángók tömegesen vállalnak munkát nyugat-európai országokban. És ennek következtében áll elő az a helyzet, hogy missziós papjaik, az asszimiláció elkötelezettjei is követik őket, és elrománosításuk sok esetben Spanyol- és Olaszországban fejeződik be, a román nyelvű egyházi szolgáltatások révén. A csángóföldi munkaerő-fölösleget ajánlatos lenne akár program alapján is Magyarország felé irányítani. Domokos Pál Péter intelmének – minden csángót egyenként is meg kell menteni – így lehet és kell érvényt szerezni.
Domokos Pál Péter hatgyermekes földműves családban született 1901-ben Csíkvárdotfalván. Gyermekkorában megtapasztalta a csíksomlyói kegyhely pünkösdi búcsújának különlegességét. Ekkor találkozott először az ide zarándokló moldvai csángókkal. A csíksomlyói tanítóképzőbe járt, amit az 1916-os román betörés miatt egy időre meg kellett szakítania, Debrecenben végzett egy évet, majd otthon fejezte be tanulmányait. A csíkkarcfalvi tanítóskodás után Krajován a román hadsereg katonája. Ez idő tájt határozta el, hogy az elszakadt magyarságért tennie kell, beiratkozott a budapesti Tanárképző Főiskolára, ahol matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon végzett. 1926-ban hazatért, és Vulkánban, majd Csíkszeredában a tanítóképzőben tanított. Tudatosan hordani kezdte vasárnapokon és ünnepnapokon a népviseletet, néptáncokat tanult, hogy később továbbadhassa. Ő szervezte meg először Csíksomlyón az Ezer Székely Leány Napja néven ma is élő rendezvényt. Három év után elbocsátották, mert Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem fogadta el. Olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé. Moldvából visszatérve újra tanítani kezdett Kézdivásárhelyen, míg végleg el nem tiltották a pályától. Gyergyóalfaluba került három esztendőre kántornak. Összegyűjtött anyagát bemutatta Bartóknak és Kodálynak, további kutatásokra ösztönözték. A bécsi döntés után Hóman Bálint kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává, 1943-ban summa cum laude doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból a kolozsvári egyetemen. A bukovinai székelyek Magyarországra telepítése kapcsán Teleki Pál is véleményét kérte. Domokos ellenezte a Bácskába való telepítést. 1944 őszén családjával Budapestre menekült, 1945-től a közoktatási, majd a népjóléti minisztériumban dolgozott. 1948-ban elbocsátották, mert a segélyezéshez amerikai civil adományokat vett igénybe. Szárászpusztán birtokot kapott, gazdálkodásba kezdett. Egyházaskozár, Szárászpuszta és Mekényes községekben a Bukovinából idetelepített székelyek közt tovább folytatta az anyaggyűjtést. Három év múlva elvitte az ÁVO, a földjét is elvették. Munkásként, jobbára építkezéseken dolgozott, később egy általános iskolában taníthatott. Ezután nyugdíjba vonulásáig (1961) Budapesten gimnáziumi tanárként tanított. 1991-ben könyvtára csángó vonatkozású anyagait átadta a győri Hungarológiai Tanszéknek. Százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó fiatalok képzésére, akik diplomaszerzés után visszatérnek szülőföldjükre. Díjai, elismerései:
Bethlen Gábor-díj (1986); Széchenyi-díj (1991); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1991); Magyar Örökség-díj (2002); Magyar Művészetért-díj (2006, posztumusz). Munkái: A moldvai magyarság, 1931; Zemlényi János kéziratos énekeskönyve (XVII. század), 1939; Adalékok Moldva történetéhez, 1940; Mert akkor az idő napkeletre fordul. Ötven csángó magyar népdal, 1940; Moldvai csángó mese és négy csángó magyar ének, 1942; Rezeda. 96 csángó magyar népdal, 1953; Hangszeres magyar zene a XVIII. században, 1978; "...édes Hazámnak akartam szolgálni...", 1979; Az én Erdélyem, 1988; Rendületlenül. Márton Áron, Erdély püspöke, 1989; Moldvai útjaim, 2005.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas magyartanár, történész, néprajzkutató, "a moldvai csángók apostola" – miként Beke György nevezte – születésének 110. évfordulójáról nekünk, székelyföldieknek erkölcsi kötelességünk megemlékezni.
A magyar nemzetrész legelárvultabb fiainak, a moldvai csángó magyarok sorsának alakulását hosszú élete során nemcsak figyelemmel kísérte, hanem, amint erre a mindenkori sanyarú időkben lehetősége volt, támogatta, s azt az archaikus szellemi kincset, amelyet a moldvai magyarok megmaradt töredékei birtokolnak, hozzáértő érzékenységgel emelte be a magyar kultúrába. Egyébként a csángó sorsot, amellyel azonosulni tudott, nemcsak megélte, hanem életének alakulása is sok mindenben hasonlatos, szülőföldjéről neki is el kellett bujdosnia, volt eset rá, hogy "cseberből vederbe esett", mert Magyarországon is üldöztetésben, mellőzésben volt része. Viszont képes volt arra, hogy hátrányos helyzeteit is előnnyé változtassa. Idősen is figyelemmel kísérte a csángók sorsának alakulását, és székelyföldi szülőföldjére hajlott korában is ellátogatott. A diktatúra éveiben, mikor Romániából kitiltották, Kézdivásárhelyen, életének egyik állomáshelyén Szőcs Mihály gimnáziumi igazgató barátját és kollégáját is felkereste, ahol bizony bújtatniuk kellett. A véletlen során jómagam is egy ilyen alkalomkor kerültem – Szőcs Géza lakásán – személyes kapcsolatba vele. Beszélgetésünk már az első percekben a moldvai csángók irányába kanyarodott. A kézdivásárhelyi tanítóképzőben Erőss Péter és Kaszap István pusztinai csángó gyermekek is tanultak. Osztálytársaim közül többen, köztük Buna István hétfalusi csángó a képző elvégzése után küldetéstudattal moldvai iskolát választott, feleségével, Molnár Olgával együtt. Ezt tették ismeretségi körömből mások is. A beszédtéma e közös szálaira aztán nagy nyomatékkal épült rá az, hogy a kézdivásárhelyi céhtörténeti múzeum létesítésének előkészületei során találtam rá Szentkatolnai Bakk Endre paptanár 1896-ban kiadott könyvére, A kézdivásárhelyi Jancsó család és annak története című vaskos monográfiájára, benne a milkói római katolikus püspökség (Milcov) históriájára. 1991-ben, halála előtt egy évvel budai találkozásunk idején Domokos Pál Péter mintegy végrendeletként ismételte: minden moldvai csángót egyenként is meg kell menteni. Át kell menteni őket Erdélybe, mert otthon menthetetlenül beolvadnak a nagy többségbe. Az 1989-es romániai fordulat után ez az intelem úgy módosult, hogy otthon is, Erdélyben is, Magyarországon is "menteni" kell őket. Ez az ügy most minden kétséget kizáróan jobb úton van, mint negyedszázaddal ezelőtt. A magyar oktatás részben lehetségessé vált, a csángók közül népes értelmiségi csoport emelkedett ki, intézmények alakultak, a nem csángók közül is sokan misszióként vállalják a moldvai magyarság szellemi felemelkedését. Személyes kapcsolataink alakulására visszautalva tulajdonképpen arra is Domokos Pál Pétertől kaptam ösztönzést, hogy könyveimmel, publicisztikai írásaimmal támogassam a "csángó ügyet". Napjaink viszont, sajnos, újabb kihívásokkal terheltek: a legújabb jelenség, amire Domokos Pál Péter örökségének szellemében fel kell figyelnünk, az, hogy a moldvai csángók tömegesen vállalnak munkát nyugat-európai országokban. És ennek következtében áll elő az a helyzet, hogy missziós papjaik, az asszimiláció elkötelezettjei is követik őket, és elrománosításuk sok esetben Spanyol- és Olaszországban fejeződik be, a román nyelvű egyházi szolgáltatások révén. A csángóföldi munkaerő-fölösleget ajánlatos lenne akár program alapján is Magyarország felé irányítani. Domokos Pál Péter intelmének – minden csángót egyenként is meg kell menteni – így lehet és kell érvényt szerezni.
Domokos Pál Péter hatgyermekes földműves családban született 1901-ben Csíkvárdotfalván. Gyermekkorában megtapasztalta a csíksomlyói kegyhely pünkösdi búcsújának különlegességét. Ekkor találkozott először az ide zarándokló moldvai csángókkal. A csíksomlyói tanítóképzőbe járt, amit az 1916-os román betörés miatt egy időre meg kellett szakítania, Debrecenben végzett egy évet, majd otthon fejezte be tanulmányait. A csíkkarcfalvi tanítóskodás után Krajován a román hadsereg katonája. Ez idő tájt határozta el, hogy az elszakadt magyarságért tennie kell, beiratkozott a budapesti Tanárképző Főiskolára, ahol matematika, fizika, kémia, és ének-zene szakon végzett. 1926-ban hazatért, és Vulkánban, majd Csíkszeredában a tanítóképzőben tanított. Tudatosan hordani kezdte vasárnapokon és ünnepnapokon a népviseletet, néptáncokat tanult, hogy később továbbadhassa. Ő szervezte meg először Csíksomlyón az Ezer Székely Leány Napja néven ma is élő rendezvényt. Három év után elbocsátották, mert Magyarországon szerzett diplomáját a román állam nem fogadta el. Olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé. Moldvából visszatérve újra tanítani kezdett Kézdivásárhelyen, míg végleg el nem tiltották a pályától. Gyergyóalfaluba került három esztendőre kántornak. Összegyűjtött anyagát bemutatta Bartóknak és Kodálynak, további kutatásokra ösztönözték. A bécsi döntés után Hóman Bálint kinevezte a Kolozsvári Állami Tanárképző igazgatójává, 1943-ban summa cum laude doktorált néprajzból, Kelet-Európa történelméből és magyar irodalomból a kolozsvári egyetemen. A bukovinai székelyek Magyarországra telepítése kapcsán Teleki Pál is véleményét kérte. Domokos ellenezte a Bácskába való telepítést. 1944 őszén családjával Budapestre menekült, 1945-től a közoktatási, majd a népjóléti minisztériumban dolgozott. 1948-ban elbocsátották, mert a segélyezéshez amerikai civil adományokat vett igénybe. Szárászpusztán birtokot kapott, gazdálkodásba kezdett. Egyházaskozár, Szárászpuszta és Mekényes községekben a Bukovinából idetelepített székelyek közt tovább folytatta az anyaggyűjtést. Három év múlva elvitte az ÁVO, a földjét is elvették. Munkásként, jobbára építkezéseken dolgozott, később egy általános iskolában taníthatott. Ezután nyugdíjba vonulásáig (1961) Budapesten gimnáziumi tanárként tanított. 1991-ben könyvtára csángó vonatkozású anyagait átadta a győri Hungarológiai Tanszéknek. Százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó fiatalok képzésére, akik diplomaszerzés után visszatérnek szülőföldjükre. Díjai, elismerései:
Bethlen Gábor-díj (1986); Széchenyi-díj (1991); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1991); Magyar Örökség-díj (2002); Magyar Művészetért-díj (2006, posztumusz). Munkái: A moldvai magyarság, 1931; Zemlényi János kéziratos énekeskönyve (XVII. század), 1939; Adalékok Moldva történetéhez, 1940; Mert akkor az idő napkeletre fordul. Ötven csángó magyar népdal, 1940; Moldvai csángó mese és négy csángó magyar ének, 1942; Rezeda. 96 csángó magyar népdal, 1953; Hangszeres magyar zene a XVIII. században, 1978; "...édes Hazámnak akartam szolgálni...", 1979; Az én Erdélyem, 1988; Rendületlenül. Márton Áron, Erdély püspöke, 1989; Moldvai útjaim, 2005.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. július 5.
Csíkszeredai Régizene Fesztivál hétfőtől
Sajtótájékoztatón ismertették a július 11–17. között megrendezendő Csíkszeredai Régizene Fesztivál programjait az eseménysorozat szervezői július 5-én a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) székhelyén. A sajtótájékoztatón a nemzetközi fesztivál főszervezője, Hargita Megye Tanácsának alintézményeként működő Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársai, valamint a társszervező intézmények képviselői, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Antal Attila Csíkszereda Megyei Jogú Város alpolgármestere vettek részt.
Borboly Csaba megyei tanácselnök felszólalásában kiemelte: „nagyon fontosnak tartjuk ezt a fesztivált, mert nemcsak Csíknak, Hargita megyének, hanem egész Székelyföldnek a nagykövete a nagyvilágban”. – A fesztivál fontos kulturális értéket jelent térségünk számára és egyben turisztikai vonzerővel is bír. Ezért a megyei tanács részéről uniós pályázatot nyújtottunk be azzal a céllal, hogy a következő két évben nemcsak az országon belül, hanem nemzetközi szinten is növeljük a fesztivál hírnevét, és ezáltal a csíki térségbe, Hargita megyébe egy hetes időszakra sok vendéget, turistát vonzzunk – nyilatkozta a megyei tanács elnöke a fesztivál kapcsán. Hozzátette: „a kultúra és a gazdaság egymást erősítő hatással bírhat. A megyei tanácsnak az a célja, hogy a mezőgazdaság és a turizmus együttesen biztosítsa a kilábalást a jelenlegi válságos helyzetből, és az ilyen irányú építkezéshez ehhez hasonló eseményekre is szükség van”.
Antal Attila alpolgármester a Csíkszereda Megyei Jogú Város és a Hargita Megyei Kulturális Központ között a fesztivál szervezése során évek jól működő partnerséget emelte ki, a szervezők, a kulturális központ munkatársai – Márton Judit, Filip Ignác Csaba, Péter Boglárka és Botár László – pedig a fesztivál szervezésével és programjával kapcsolatos részletekről tájékoztattak.
A három évtizedet betöltött Csíkszeredai Régizene Fesztivál számos újdonsággal várja a közönséget 2011-ben: 14 koncert, gyermekprogramok, reneszánsz táncház, új zenei témákkal, premier előadásokkal, ritkán hallott zeneszerzők műveivel és a fesztivál repertoárjában szereplő új hangszerekkel (a natúrkürt és a barokk trombita).
A koncertek és programok témái a kelet- és nyugat-európai zenetörténeti, ugyanakkor a mai zenei életben is fellelhető kapcsolatokra hívják fel a figyelmet.
A fesztivál a Régizenei Nyári Egyetem programjaival, ezen belül a mesterkurzussal kezdődik július 11-én. A Nyári Egyetemen az előző évekhez képest új szakok indulnak, amelyekre egyetemisták, zeneszakos gimnazisták és kisgyerekek is jelentkeztek. A HMKK ösztöndíjban részesítette a Nagy István Művészeti Líceum két diákját, a La Stravaganza barokk verseny díjazott együttesének tagjait. Hargita Megye Tanácsa szórványprogramja keretében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium három diákjának ingyenes részvételét biztosítja a kurzusokon, akik a Gabrielense Régizene és Táncegyüttes tagjai. Július 12-én a kolozsvári La Stravaganza régizenei verseny díjazott együttese, a Senza nome lép fel, amelynek tagjai bukaresti és kolozsvári egyetemisták Mihail Ghiga művészeti irányításával. 13-án a Nyári Egyetem tanárai mutatkoznak be koncerttel, majd 14-én lesz a fesztivál ünnepélyes megnyitója. Ezt követően a Codex együttes lép fel meghívottjaival (Györfi Erzsébet, Elekes Emőke, Ádám Rebeka, Szabó Anikó, Szutor Péter) a Kájoni-kódexből és a Bocskor János énekeskönyvéből játszva darabokat. Hallhatják az Észak-Olaszországból érkező Dramsam együttest, akik az itáliai középkori és reneszánsz zene kitűnő előadói, trecento-beli muzsikát játszanak.
15-e, péntek egyfajta barokk nap, a zenei együttműködések bemutatásával. Két nemzetközi workshop teljesedik ki a koncertekkel:
- fellép a Barokk Fesztiválzenekar, amely a hazai barokk hangszeren játszó muzsikusokat fogja össze külföldi közreműködőkkel és Ulrike Titze, barokk hegedűművész vezetésével. Szólisták: Kiss Noémi (szoprán) és Hegyi Gábor (barokk trombita).
- a Kremsier projekt koncertje: egy csehországi város, Kromerzsízs zenei örökségét mutatja be, Karl Liechenstein-Kastelkorn herceg-püspök egyedi gyűjteményét. A projektben nyolc hazai és külföldi zenész vesz részt, közülük többen hazai származásúak, de külföldön tevékenykednek. A projekt művészeti vezetője: Chereji Szilárd (Ausztria).
Július 16-án, szombaton gyerekprogramok várják a kicsiket, így hangszerbemutató és gyerekkoncert, a nyári egyetemen végzett gyerekek mutatják be a kurzusokon tanult műveket. Szombaton a program a délutáni kurzuszáró koncerttel folytatódik, este a hazai együttesek – Flauto Dolce, Collegium – mellett Antoni Pilch lengyel lantművész lép fel. Késő este táncház, Gyergyószárhegyen pedig a Lyceum Consort (Bukarest) koncertje lesz.
A fesztivál zárónapján, 17-én, vasárnap délelőtt szintén gyerekprogramok lesznek, délben Steffen Schlandt (Brassó) és Hegyi Gábor (Németország) orgona és trombita hangversenye szerepel a programban. Fellépnek a fesztivál jól ismert szereplői a magyarországi Kobzos Kiss Tamás, a törökországi Erdal Şalikoğlu és a fesztivál zárókoncertjeként a Musica Historica.
További információkat, valamint a sajtótájékoztatón készült fotókat a fesztivál honlapján (www.musica-antiqua-hr.ro) találnak. Erdély.ma
Sajtótájékoztatón ismertették a július 11–17. között megrendezendő Csíkszeredai Régizene Fesztivál programjait az eseménysorozat szervezői július 5-én a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) székhelyén. A sajtótájékoztatón a nemzetközi fesztivál főszervezője, Hargita Megye Tanácsának alintézményeként működő Hargita Megyei Kulturális Központ munkatársai, valamint a társszervező intézmények képviselői, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Antal Attila Csíkszereda Megyei Jogú Város alpolgármestere vettek részt.
Borboly Csaba megyei tanácselnök felszólalásában kiemelte: „nagyon fontosnak tartjuk ezt a fesztivált, mert nemcsak Csíknak, Hargita megyének, hanem egész Székelyföldnek a nagykövete a nagyvilágban”. – A fesztivál fontos kulturális értéket jelent térségünk számára és egyben turisztikai vonzerővel is bír. Ezért a megyei tanács részéről uniós pályázatot nyújtottunk be azzal a céllal, hogy a következő két évben nemcsak az országon belül, hanem nemzetközi szinten is növeljük a fesztivál hírnevét, és ezáltal a csíki térségbe, Hargita megyébe egy hetes időszakra sok vendéget, turistát vonzzunk – nyilatkozta a megyei tanács elnöke a fesztivál kapcsán. Hozzátette: „a kultúra és a gazdaság egymást erősítő hatással bírhat. A megyei tanácsnak az a célja, hogy a mezőgazdaság és a turizmus együttesen biztosítsa a kilábalást a jelenlegi válságos helyzetből, és az ilyen irányú építkezéshez ehhez hasonló eseményekre is szükség van”.
Antal Attila alpolgármester a Csíkszereda Megyei Jogú Város és a Hargita Megyei Kulturális Központ között a fesztivál szervezése során évek jól működő partnerséget emelte ki, a szervezők, a kulturális központ munkatársai – Márton Judit, Filip Ignác Csaba, Péter Boglárka és Botár László – pedig a fesztivál szervezésével és programjával kapcsolatos részletekről tájékoztattak.
A három évtizedet betöltött Csíkszeredai Régizene Fesztivál számos újdonsággal várja a közönséget 2011-ben: 14 koncert, gyermekprogramok, reneszánsz táncház, új zenei témákkal, premier előadásokkal, ritkán hallott zeneszerzők műveivel és a fesztivál repertoárjában szereplő új hangszerekkel (a natúrkürt és a barokk trombita).
A koncertek és programok témái a kelet- és nyugat-európai zenetörténeti, ugyanakkor a mai zenei életben is fellelhető kapcsolatokra hívják fel a figyelmet.
A fesztivál a Régizenei Nyári Egyetem programjaival, ezen belül a mesterkurzussal kezdődik július 11-én. A Nyári Egyetemen az előző évekhez képest új szakok indulnak, amelyekre egyetemisták, zeneszakos gimnazisták és kisgyerekek is jelentkeztek. A HMKK ösztöndíjban részesítette a Nagy István Művészeti Líceum két diákját, a La Stravaganza barokk verseny díjazott együttesének tagjait. Hargita Megye Tanácsa szórványprogramja keretében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium három diákjának ingyenes részvételét biztosítja a kurzusokon, akik a Gabrielense Régizene és Táncegyüttes tagjai. Július 12-én a kolozsvári La Stravaganza régizenei verseny díjazott együttese, a Senza nome lép fel, amelynek tagjai bukaresti és kolozsvári egyetemisták Mihail Ghiga művészeti irányításával. 13-án a Nyári Egyetem tanárai mutatkoznak be koncerttel, majd 14-én lesz a fesztivál ünnepélyes megnyitója. Ezt követően a Codex együttes lép fel meghívottjaival (Györfi Erzsébet, Elekes Emőke, Ádám Rebeka, Szabó Anikó, Szutor Péter) a Kájoni-kódexből és a Bocskor János énekeskönyvéből játszva darabokat. Hallhatják az Észak-Olaszországból érkező Dramsam együttest, akik az itáliai középkori és reneszánsz zene kitűnő előadói, trecento-beli muzsikát játszanak.
15-e, péntek egyfajta barokk nap, a zenei együttműködések bemutatásával. Két nemzetközi workshop teljesedik ki a koncertekkel:
- fellép a Barokk Fesztiválzenekar, amely a hazai barokk hangszeren játszó muzsikusokat fogja össze külföldi közreműködőkkel és Ulrike Titze, barokk hegedűművész vezetésével. Szólisták: Kiss Noémi (szoprán) és Hegyi Gábor (barokk trombita).
- a Kremsier projekt koncertje: egy csehországi város, Kromerzsízs zenei örökségét mutatja be, Karl Liechenstein-Kastelkorn herceg-püspök egyedi gyűjteményét. A projektben nyolc hazai és külföldi zenész vesz részt, közülük többen hazai származásúak, de külföldön tevékenykednek. A projekt művészeti vezetője: Chereji Szilárd (Ausztria).
Július 16-án, szombaton gyerekprogramok várják a kicsiket, így hangszerbemutató és gyerekkoncert, a nyári egyetemen végzett gyerekek mutatják be a kurzusokon tanult műveket. Szombaton a program a délutáni kurzuszáró koncerttel folytatódik, este a hazai együttesek – Flauto Dolce, Collegium – mellett Antoni Pilch lengyel lantművész lép fel. Késő este táncház, Gyergyószárhegyen pedig a Lyceum Consort (Bukarest) koncertje lesz.
A fesztivál zárónapján, 17-én, vasárnap délelőtt szintén gyerekprogramok lesznek, délben Steffen Schlandt (Brassó) és Hegyi Gábor (Németország) orgona és trombita hangversenye szerepel a programban. Fellépnek a fesztivál jól ismert szereplői a magyarországi Kobzos Kiss Tamás, a törökországi Erdal Şalikoğlu és a fesztivál zárókoncertjeként a Musica Historica.
További információkat, valamint a sajtótájékoztatón készült fotókat a fesztivál honlapján (www.musica-antiqua-hr.ro) találnak. Erdély.ma
2011. július 10.
Határon túliak támogatása
Pénteken Szatmárnémetiben járt Ulicsák Szilárd, a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatok és költségvetési források áttekintéséért és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter.
A Magyarországról érkezett miniszteri biztos teljes mértékben áttekinti a 2010-es határon túli magyar-, valamint a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatokat és egyéb költségvetési forrásokat, beleértve a többi tárca vonatkozó pénzeszközeit is. Feladata, hogy egyeztessen a tárcák e tárgyban érintett képviselőivel. Az ő hatáskörébe tartozik a 2011. évi költségvetésben a határon túli magyarok programjainak végrehajtását és nemzeti intézményeik működését biztosító pénzeszközök megtervezése, a támogatási rendszer újragondolása. A biztos a nemzetpolitikáért felelős miniszter képviseletében konzultációt kezdeményez és folytat le a különböző tárcák határon túli magyar célelőirányzatokat kezelő államtitkáraival és szakmai stábjaikkal is.
Szatmári kötődések
Ulicsák Szilárd bevezetőjében elmondta, hogy 1973–ban született Szatmárnémetiben, magyar görög katolikus papi családban. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kezdte tanulmányait, 1989–ben családjával együtt települt át Magyarországra. 1999–től vett részt a Határon Túli Magyarok Hivatalában induló Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapítási munkálataiban, majd 2000–től az ezzel a feladattal megbízott programirodát (később főosztályt) vezette. 2004–ben lépett ki a HTMH-tól, majd az Európai Parlamenti választásokat követően Gál Kinga EP–képviselő magyarországi tanácsadója lett. A határon túliakat támogató Bethlen Gábor Alap nem véletlen kapta nevét a fejedelemről, akinek céljai között szerepelt a Tündérkert, vagyis Erdély független államként való létrehozása. A határon túli magyarok támogatására már 1990–ben pénzt különített el az akkori kormány, később a támogatásra szánt összeget közalapítványok osztották szét. Jelenleg 12–13 milliárd forintot szán a kormány a határon túliaknak, ennek nyolcvan százalékát oktatási és nevelési támogatásokra fordítják. Az oktatás mellett, kiemelt pont az egyházak és a válalkozások támogatása. A népességfogyás, csak része a demográfiai fogyásnak, a problémát az asszimiláció és az elvándorlás okozza. Ezt pedig csak úgy lehet megállítani, ha a határon túliak segítséget kapnak életszinvonaluk növeléséhez. Legnagyobb problémák a szórványokban vannak. Nem biztos, hogy érdemes olyan térségekbe befektetni, ahol a magyarok nem tudnak megmaradni, sokkal eredményesebb őket a tömbbe csalogatni és ott biztosítani számukra megélhetést.
Hosszú távú tervek
Mátis Jenő, az EMNT gazdasági bizottságának elnöke ismertette azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket 2020–ig le lehet hívni. A pályázati lehetőségekről és a támogatási összegek lehívásáról a Szatmárnémeti Demokrácia Központban is lehet érdeklődni.
Zatykó Gyula, az EMNT Demokrácia Központ irodahálózatának regionális koordinátora arról beszélt, hogy az EMNT legfőbb célkitűzése a határon túli magyarok szülőföldjükön történő megmaradása. Szülőföldjükön kell tartani a fiatalokat, ennek feltétele a jobb életszínvonal. Ki kell használni a határ menti lehetőségeket. A nemzeti összetartozás benne kell legyen a hétköznapjainkban.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke eredményesnek tartja a Demokrácia Központok munkáját, régi álom egy ilyen hálózat kialakítása. A Bethlen Gábor Alap, egy olyan támogatási forma, amelyikről le akarják rántani a pártpolitikai burkot. Ezért van az, hogy a hamarosan bejegyzésre kerülő Erdélyi Magyar Néppárt nemzetpolitikával, az EMNT nemzeti és gazdasági kérdésekkel fog foglalkozni. erdon.ro
Pénteken Szatmárnémetiben járt Ulicsák Szilárd, a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatok és költségvetési források áttekintéséért és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter.
A Magyarországról érkezett miniszteri biztos teljes mértékben áttekinti a 2010-es határon túli magyar-, valamint a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatokat és egyéb költségvetési forrásokat, beleértve a többi tárca vonatkozó pénzeszközeit is. Feladata, hogy egyeztessen a tárcák e tárgyban érintett képviselőivel. Az ő hatáskörébe tartozik a 2011. évi költségvetésben a határon túli magyarok programjainak végrehajtását és nemzeti intézményeik működését biztosító pénzeszközök megtervezése, a támogatási rendszer újragondolása. A biztos a nemzetpolitikáért felelős miniszter képviseletében konzultációt kezdeményez és folytat le a különböző tárcák határon túli magyar célelőirányzatokat kezelő államtitkáraival és szakmai stábjaikkal is.
Szatmári kötődések
Ulicsák Szilárd bevezetőjében elmondta, hogy 1973–ban született Szatmárnémetiben, magyar görög katolikus papi családban. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kezdte tanulmányait, 1989–ben családjával együtt települt át Magyarországra. 1999–től vett részt a Határon Túli Magyarok Hivatalában induló Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapítási munkálataiban, majd 2000–től az ezzel a feladattal megbízott programirodát (később főosztályt) vezette. 2004–ben lépett ki a HTMH-tól, majd az Európai Parlamenti választásokat követően Gál Kinga EP–képviselő magyarországi tanácsadója lett. A határon túliakat támogató Bethlen Gábor Alap nem véletlen kapta nevét a fejedelemről, akinek céljai között szerepelt a Tündérkert, vagyis Erdély független államként való létrehozása. A határon túli magyarok támogatására már 1990–ben pénzt különített el az akkori kormány, később a támogatásra szánt összeget közalapítványok osztották szét. Jelenleg 12–13 milliárd forintot szán a kormány a határon túliaknak, ennek nyolcvan százalékát oktatási és nevelési támogatásokra fordítják. Az oktatás mellett, kiemelt pont az egyházak és a válalkozások támogatása. A népességfogyás, csak része a demográfiai fogyásnak, a problémát az asszimiláció és az elvándorlás okozza. Ezt pedig csak úgy lehet megállítani, ha a határon túliak segítséget kapnak életszinvonaluk növeléséhez. Legnagyobb problémák a szórványokban vannak. Nem biztos, hogy érdemes olyan térségekbe befektetni, ahol a magyarok nem tudnak megmaradni, sokkal eredményesebb őket a tömbbe csalogatni és ott biztosítani számukra megélhetést.
Hosszú távú tervek
Mátis Jenő, az EMNT gazdasági bizottságának elnöke ismertette azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket 2020–ig le lehet hívni. A pályázati lehetőségekről és a támogatási összegek lehívásáról a Szatmárnémeti Demokrácia Központban is lehet érdeklődni.
Zatykó Gyula, az EMNT Demokrácia Központ irodahálózatának regionális koordinátora arról beszélt, hogy az EMNT legfőbb célkitűzése a határon túli magyarok szülőföldjükön történő megmaradása. Szülőföldjükön kell tartani a fiatalokat, ennek feltétele a jobb életszínvonal. Ki kell használni a határ menti lehetőségeket. A nemzeti összetartozás benne kell legyen a hétköznapjainkban.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke eredményesnek tartja a Demokrácia Központok munkáját, régi álom egy ilyen hálózat kialakítása. A Bethlen Gábor Alap, egy olyan támogatási forma, amelyikről le akarják rántani a pártpolitikai burkot. Ezért van az, hogy a hamarosan bejegyzésre kerülő Erdélyi Magyar Néppárt nemzetpolitikával, az EMNT nemzeti és gazdasági kérdésekkel fog foglalkozni. erdon.ro
2011. július 11.
Bővül a felsőoktatási kínálat Székelyudvarhelyen
Tovább bővül a felsőoktatási kínálat Székelyudvarhelyen. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem a már meglévő tanítóképzés mellett ősztől informatika szakot is indít, 2012-től pedig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek is lesz a városban kihelyezett tagozata.
A kihelyezett kar beindításáról Bunta Levente polgármester tavaly már egyeztetett a BBTE rektorával, nemrégiben pedig személyesen tárgyalt a matematika és informatika kar tanszékvezetőjével és dékánhelyettesével, dr. Soós Annával. Ennek eredményeként 20–30 hellyel beindulhat a diplomás képzés Székelyudvarhelyen is. A matematika–informatika oktatás a Móra Ferenc Általános Iskolában zajlik majd.
Bunta Levente polgármester ugyanakkor megbeszélést folytatott Ulicsák Szilárddal, a Bethlen Gábor Alap vezetőjével, továbbá Kató Bélával, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökével is azért, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek Udvarhelyen is legyen kirendeltsége. A tárgyalások eredményeként 2012-től Székelyudvarhelyen faipari, energetikai és turisztikai szakokon is tovább lehet majd tanulni, a város vezetése még keresi a megfelelő ingatlant.
A székely város elöljárója úgy látja, az elmúlt évtizedekben Udvarhely a felsőoktatás fejlesztésében lemaradt Csíkszeredához, Marosvásárhelyhez és Sepsiszentgyörgyhöz képest, de a jövőben igyekszik felzárkózni a közeli nagyobb városokhoz ezen a területen is. Nem szegényes most sem egyébként a felsőoktatási kínálat Székelyudvarhelyen. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tanítóképzés folyik, a magyarországi Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának kihelyezett tagozatán több szakon is tovább lehet tanulni, valamint a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetem kihelyezett tagozatán is szerezhető felső fokú oklevél.
Deák Emese. Krónika (Kolozsvár)
Tovább bővül a felsőoktatási kínálat Székelyudvarhelyen. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem a már meglévő tanítóképzés mellett ősztől informatika szakot is indít, 2012-től pedig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek is lesz a városban kihelyezett tagozata.
A kihelyezett kar beindításáról Bunta Levente polgármester tavaly már egyeztetett a BBTE rektorával, nemrégiben pedig személyesen tárgyalt a matematika és informatika kar tanszékvezetőjével és dékánhelyettesével, dr. Soós Annával. Ennek eredményeként 20–30 hellyel beindulhat a diplomás képzés Székelyudvarhelyen is. A matematika–informatika oktatás a Móra Ferenc Általános Iskolában zajlik majd.
Bunta Levente polgármester ugyanakkor megbeszélést folytatott Ulicsák Szilárddal, a Bethlen Gábor Alap vezetőjével, továbbá Kató Bélával, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnökével is azért, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek Udvarhelyen is legyen kirendeltsége. A tárgyalások eredményeként 2012-től Székelyudvarhelyen faipari, energetikai és turisztikai szakokon is tovább lehet majd tanulni, a város vezetése még keresi a megfelelő ingatlant.
A székely város elöljárója úgy látja, az elmúlt évtizedekben Udvarhely a felsőoktatás fejlesztésében lemaradt Csíkszeredához, Marosvásárhelyhez és Sepsiszentgyörgyhöz képest, de a jövőben igyekszik felzárkózni a közeli nagyobb városokhoz ezen a területen is. Nem szegényes most sem egyébként a felsőoktatási kínálat Székelyudvarhelyen. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tanítóképzés folyik, a magyarországi Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának kihelyezett tagozatán több szakon is tovább lehet tanulni, valamint a nagyszebeni Lucian Blaga Egyetem kihelyezett tagozatán is szerezhető felső fokú oklevél.
Deák Emese. Krónika (Kolozsvár)
2011. július 12.
Kárpát-medencei vidékfejlesztési, együttműködési fórum
Két év késésben?
A hét végén Budapesten tartották a Magyarország Kormánya és Vidékfejlesztési Minisztériuma által szorgalmazott, 2020-ig kitekintő Nemzeti Vidékstratégia részeként a „Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködések” nemzeti programját, mely magában foglalja a gazdaszervezetek, illetve az anyaországi és a külhoni gazdák közötti kapcsolatépítés, együttműködés ösztönzését a közös álláspont, a térség kormányainak is javasolható egységes fellépés érdekében. A fórumra meghívták az elszakított területek mértékadó magyar politikai, illetve gazdatömörüléseinek a képviselőit, köztük Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Észak-Erdélyi Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, továbbá a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének a képviselőit is.
Az anyaországi meghívottak között volt Font Sándor, a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke; Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke; Ulicsák Szilárd, a Bethlen Gábor Alap elnöke; Horváth József, az Orosházi Gazdakör elnöke, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Külügyminisztérium is államtitkári rangon képviseltette magát.
A Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési fórumról kiadott közös nyilatkozatban kijelentik: a magyarság által lakott vidék nem tekinthető az államhatár által lezártnak, a vidéken élő, dolgozó emberek boldogulása, a területek fejlesztésének előmozdítása egységes szempontok által vezérelve valósulhat meg Kárpát-medence szerte. A magyar közösségek által lakott területek gazdasági ereje nem függetleníthető egymástól: egyazon piacban, egy hálózatban kell, hogy gondolkodjunk.
A vidékfejlesztés terén is fenntarthatóságra, partnerségre, közösségi szellemre van szükség. Ezért az új nemzetpolitika a legszélesebb partnerségben gondolkodik a stratégiaalkotás, a támogatáspolitika, valamint a helyi közösségek és az egyének szintjén.
E törekvéseket tükrözik a Magyar Kormány eddigi lépései, az egyszerűsített honosítás bevezetése, a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény meghozatala, a megújított támogatáspolitika és a MÁÉRT összehívása is.
A találkozón – Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nemzetpolitikai kereteket, valamint Jakab István, az országgyűlés alelnöke a Kárpát-medencei gazda-együttműködéseket ismertető előadását követően – Ángyán József, a VM parlamenti államtitkára ismertette a nemzeti konzultációra bocsátott Nemzeti Vidékstratégia Koncepció – 2020 főbb elemeit, melyhez a társminisztériumok képviselőit követően a határon túli magyar szervezetek és gazda-érdekképviseletek fűztek véleményt, fejtették ki elképzeléseiket.
A hét szomszédos ország küldöttei kifejezték közreműködési szándékukat a Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési program kidolgozásában, és készségüket a további külhoni szervezetekkel, valamint kormányzati tényezőkkel kibővülő konzultációsorozat folytatására.
Az egyeztető fórumon az RMGE-t Sebestyén Csaba elnök és Kocsik József elnökségi tag képviselte. Amint az elnök elmondta, ha a 2009-ben Aradon elhatározott Kárpát-medencei agrárstratégia kidolgozását a jelenlegi magyar kormány felvállalta volna, beemelte volna az anyaország vidékfejlesztési stratégiájába, most két év előnyben lehetnénk. Ezzel viszont elszalasztottunk egy óriási lehetőséget: az anyaország akkor volt az EU soros elnöke, amikor Adrian Cioloş a mezőgazdasági biztos. Most, talán olyan Kárpát-medencei agrárstratégiát lehetett volna elfogadtatni, ami minden magyar gazdának segíthetett volna. Sebestyén Csaba elnök szerint, most már ezzel kicsit késésben vagyunk, mivel a 2013. utáni EU-agrárpolitika már ki van dolgozva. Az RMGE-képviselők külön találkoztak Ángyán József államtitkárral, akivel tisztázták: a Minisztérium és az Egyesület között létezik érvényes együttműködési megállapodás. Közben azonban változtak az idők és a miniszterek, ezért azt fel kell újítani – az újnak az aláírását szeptemberre tervezik. A Minisztérium továbbra is támogatja az Egyesület tagjainak az anyaországi kiállításokon való részvételét – összegezte az Ángyán József államtitkárral folytatott külön megbeszélések eredményeit Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke.
Nyugati Jelen (Arad)
Két év késésben?
A hét végén Budapesten tartották a Magyarország Kormánya és Vidékfejlesztési Minisztériuma által szorgalmazott, 2020-ig kitekintő Nemzeti Vidékstratégia részeként a „Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködések” nemzeti programját, mely magában foglalja a gazdaszervezetek, illetve az anyaországi és a külhoni gazdák közötti kapcsolatépítés, együttműködés ösztönzését a közös álláspont, a térség kormányainak is javasolható egységes fellépés érdekében. A fórumra meghívták az elszakított területek mértékadó magyar politikai, illetve gazdatömörüléseinek a képviselőit, köztük Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Észak-Erdélyi Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, továbbá a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének a képviselőit is.
Az anyaországi meghívottak között volt Font Sándor, a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke; Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke; Ulicsák Szilárd, a Bethlen Gábor Alap elnöke; Horváth József, az Orosházi Gazdakör elnöke, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Külügyminisztérium is államtitkári rangon képviseltette magát.
A Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési fórumról kiadott közös nyilatkozatban kijelentik: a magyarság által lakott vidék nem tekinthető az államhatár által lezártnak, a vidéken élő, dolgozó emberek boldogulása, a területek fejlesztésének előmozdítása egységes szempontok által vezérelve valósulhat meg Kárpát-medence szerte. A magyar közösségek által lakott területek gazdasági ereje nem függetleníthető egymástól: egyazon piacban, egy hálózatban kell, hogy gondolkodjunk.
A vidékfejlesztés terén is fenntarthatóságra, partnerségre, közösségi szellemre van szükség. Ezért az új nemzetpolitika a legszélesebb partnerségben gondolkodik a stratégiaalkotás, a támogatáspolitika, valamint a helyi közösségek és az egyének szintjén.
E törekvéseket tükrözik a Magyar Kormány eddigi lépései, az egyszerűsített honosítás bevezetése, a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény meghozatala, a megújított támogatáspolitika és a MÁÉRT összehívása is.
A találkozón – Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nemzetpolitikai kereteket, valamint Jakab István, az országgyűlés alelnöke a Kárpát-medencei gazda-együttműködéseket ismertető előadását követően – Ángyán József, a VM parlamenti államtitkára ismertette a nemzeti konzultációra bocsátott Nemzeti Vidékstratégia Koncepció – 2020 főbb elemeit, melyhez a társminisztériumok képviselőit követően a határon túli magyar szervezetek és gazda-érdekképviseletek fűztek véleményt, fejtették ki elképzeléseiket.
A hét szomszédos ország küldöttei kifejezték közreműködési szándékukat a Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési program kidolgozásában, és készségüket a további külhoni szervezetekkel, valamint kormányzati tényezőkkel kibővülő konzultációsorozat folytatására.
Az egyeztető fórumon az RMGE-t Sebestyén Csaba elnök és Kocsik József elnökségi tag képviselte. Amint az elnök elmondta, ha a 2009-ben Aradon elhatározott Kárpát-medencei agrárstratégia kidolgozását a jelenlegi magyar kormány felvállalta volna, beemelte volna az anyaország vidékfejlesztési stratégiájába, most két év előnyben lehetnénk. Ezzel viszont elszalasztottunk egy óriási lehetőséget: az anyaország akkor volt az EU soros elnöke, amikor Adrian Cioloş a mezőgazdasági biztos. Most, talán olyan Kárpát-medencei agrárstratégiát lehetett volna elfogadtatni, ami minden magyar gazdának segíthetett volna. Sebestyén Csaba elnök szerint, most már ezzel kicsit késésben vagyunk, mivel a 2013. utáni EU-agrárpolitika már ki van dolgozva. Az RMGE-képviselők külön találkoztak Ángyán József államtitkárral, akivel tisztázták: a Minisztérium és az Egyesület között létezik érvényes együttműködési megállapodás. Közben azonban változtak az idők és a miniszterek, ezért azt fel kell újítani – az újnak az aláírását szeptemberre tervezik. A Minisztérium továbbra is támogatja az Egyesület tagjainak az anyaországi kiállításokon való részvételét – összegezte az Ángyán József államtitkárral folytatott külön megbeszélések eredményeit Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke.
Nyugati Jelen (Arad)
2011. július 12.
Határon túliak támogatása
Pénteken Szatmárnémetiben járt Ulicsák Szilárd, a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatok és költségvetési források áttekintéséért és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter.
A Magyarországról érkezett miniszteri biztos teljes mértékben áttekinti a 2010-es határon túli magyar-, valamint a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatokat és egyéb költségvetési forrásokat, beleértve a többi tárca vonatkozó pénzeszközeit is. Feladata, hogy egyeztessen a tárcák e tárgyban érintett képviselőivel. Az ő hatáskörébe tartozik a 2011. évi költségvetésben a határon túli magyarok programjainak végrehajtását és nemzeti intézményeik működését biztosító pénzeszközök megtervezése, a támogatási rendszer újragondolása. A biztos a nemzetpolitikáért felelős miniszter képviseletében konzultációt kezdeményez és folytat le a különböző tárcák határon túli magyar célelőirányzatokat kezelő államtitkáraival és szakmai stábjaikkal is.
Szatmári kötődések
Ulicsák Szilárd bevezetőjében elmondta, hogy 1973–ban született Szatmárnémetiben, magyar görög katolikus papi családban. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kezdte tanulmányait, 1989–ben családjával együtt települt át Magyarországra. 1999–től vett részt a Határon Túli Magyarok Hivatalában induló Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapítási munkálataiban, majd 2000–től az ezzel a feladattal megbízott programirodát (később főosztályt) vezette. 2004–ben lépett ki a HTMH-tól, majd az Európai Parlamenti választásokat követően Gál Kinga EP–képviselő magyarországi tanácsadója lett. A határon túliakat támogató Bethlen Gábor Alap nem véletlen kapta nevét a fejedelemről, akinek céljai között szerepelt a Tündérkert, vagyis Erdély független államként való létrehozása. A határon túli magyarok támogatására már 1990–ben pénzt különített el az akkori kormány, később a támogatásra szánt összeget közalapítványok osztották szét. Jelenleg 12–13 milliárd forintot szán a kormány a határon túliaknak, ennek nyolcvan százalékát oktatási és nevelési támogatásokra fordítják. Az oktatás mellett, kiemelt pont az egyházak és a vállalkozások támogatása. A népességfogyás, csak része a demográfiai fogyásnak, a problémát az asszimiláció és az elvándorlás okozza. Ezt pedig csak úgy lehet megállítani, ha a határon túliak segítséget kapnak életszínvonaluk növeléséhez. Legnagyobb problémák a szórványokban vannak. Nem biztos, hogy érdemes olyan térségekbe befektetni, ahol a magyarok nem tudnak megmaradni, sokkal eredményesebb őket a tömbbe csalogatni és ott biztosítani számukra megélhetést.
Hosszú távú tervek
Mátis Jenő, az EMNT gazdasági bizottságának elnöke ismertette azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket 2020–ig le lehet hívni. A pályázati lehetőségekről és a támogatási összegek lehívásáról a Szatmárnémeti Demokrácia Központban is lehet érdeklődni.
Zatykó Gyula, az EMNT Demokrácia Központ irodahálózatának regionális koordinátora arról beszélt, hogy az EMNT legfőbb célkitűzése a határon túli magyarok szülőföldjükön történő megmaradása. Szülőföldjükön kell tartani a fiatalokat, ennek feltétele a jobb életszínvonal. Ki kell használni a határ menti lehetőségeket. A nemzeti összetartozás benne kell legyen a hétköznapjainkban.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke eredményesnek tartja a Demokrácia Központok munkáját, régi álom egy ilyen hálózat kialakítása. A Bethlen Gábor Alap, egy olyan támogatási forma, amelyikről le akarják rántani a pártpolitikai burkot. Ezért van az, hogy a hamarosan bejegyzésre kerülő Erdélyi Magyar Néppárt nemzetpolitikával, az EMNT nemzeti és gazdasági kérdésekkel fog foglalkozni. Erdon.ro
Pénteken Szatmárnémetiben járt Ulicsák Szilárd, a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatok és költségvetési források áttekintéséért és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter.
A Magyarországról érkezett miniszteri biztos teljes mértékben áttekinti a 2010-es határon túli magyar-, valamint a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő előirányzatokat és egyéb költségvetési forrásokat, beleértve a többi tárca vonatkozó pénzeszközeit is. Feladata, hogy egyeztessen a tárcák e tárgyban érintett képviselőivel. Az ő hatáskörébe tartozik a 2011. évi költségvetésben a határon túli magyarok programjainak végrehajtását és nemzeti intézményeik működését biztosító pénzeszközök megtervezése, a támogatási rendszer újragondolása. A biztos a nemzetpolitikáért felelős miniszter képviseletében konzultációt kezdeményez és folytat le a különböző tárcák határon túli magyar célelőirányzatokat kezelő államtitkáraival és szakmai stábjaikkal is.
Szatmári kötődések
Ulicsák Szilárd bevezetőjében elmondta, hogy 1973–ban született Szatmárnémetiben, magyar görög katolikus papi családban. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban kezdte tanulmányait, 1989–ben családjával együtt települt át Magyarországra. 1999–től vett részt a Határon Túli Magyarok Hivatalában induló Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapítási munkálataiban, majd 2000–től az ezzel a feladattal megbízott programirodát (később főosztályt) vezette. 2004–ben lépett ki a HTMH-tól, majd az Európai Parlamenti választásokat követően Gál Kinga EP–képviselő magyarországi tanácsadója lett. A határon túliakat támogató Bethlen Gábor Alap nem véletlen kapta nevét a fejedelemről, akinek céljai között szerepelt a Tündérkert, vagyis Erdély független államként való létrehozása. A határon túli magyarok támogatására már 1990–ben pénzt különített el az akkori kormány, később a támogatásra szánt összeget közalapítványok osztották szét. Jelenleg 12–13 milliárd forintot szán a kormány a határon túliaknak, ennek nyolcvan százalékát oktatási és nevelési támogatásokra fordítják. Az oktatás mellett, kiemelt pont az egyházak és a vállalkozások támogatása. A népességfogyás, csak része a demográfiai fogyásnak, a problémát az asszimiláció és az elvándorlás okozza. Ezt pedig csak úgy lehet megállítani, ha a határon túliak segítséget kapnak életszínvonaluk növeléséhez. Legnagyobb problémák a szórványokban vannak. Nem biztos, hogy érdemes olyan térségekbe befektetni, ahol a magyarok nem tudnak megmaradni, sokkal eredményesebb őket a tömbbe csalogatni és ott biztosítani számukra megélhetést.
Hosszú távú tervek
Mátis Jenő, az EMNT gazdasági bizottságának elnöke ismertette azokat a pályázati lehetőségeket, amelyeket 2020–ig le lehet hívni. A pályázati lehetőségekről és a támogatási összegek lehívásáról a Szatmárnémeti Demokrácia Központban is lehet érdeklődni.
Zatykó Gyula, az EMNT Demokrácia Központ irodahálózatának regionális koordinátora arról beszélt, hogy az EMNT legfőbb célkitűzése a határon túli magyarok szülőföldjükön történő megmaradása. Szülőföldjükön kell tartani a fiatalokat, ennek feltétele a jobb életszínvonal. Ki kell használni a határ menti lehetőségeket. A nemzeti összetartozás benne kell legyen a hétköznapjainkban.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke eredményesnek tartja a Demokrácia Központok munkáját, régi álom egy ilyen hálózat kialakítása. A Bethlen Gábor Alap, egy olyan támogatási forma, amelyikről le akarják rántani a pártpolitikai burkot. Ezért van az, hogy a hamarosan bejegyzésre kerülő Erdélyi Magyar Néppárt nemzetpolitikával, az EMNT nemzeti és gazdasági kérdésekkel fog foglalkozni. Erdon.ro
2011. július 12.
Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési fórum – Két év késésben
Hét végén Budapesten tartották a Magyarország Kormánya és Vidékfejlesztési Minisztériuma által szorgalmazott, 2020-ig kitekintő Nemzeti Vidékstratégia részeként a „Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködések” nemzeti programját, mely magában foglalja a gazdaszervezetek, illetve az anyaországi és a külhoni gazdák közötti kapcsolatépítés, együttműködés ösztönzését a közös álláspont, a térség kormányainak is javasolható egységes fellépés érdekében. A fórumra meghívták azelszakított területek mértékadó magyar politikai, illetve gazdatömörüléseinek a képviselőit, köztük Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Észak-Erdélyi Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, továbbá a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének a képviselőit is.
Az anyaországi meghívottak között volt Font Sándor, a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke; Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke; Ulicsák Szilárd, a Bethlen Gábor Alap elnöke; Horváth József, az Orosházi Gazdakör elnöke, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Külügyminisztérium is államtitkári rangon képviseltette magát.
A Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési fórumról kiadott közös nyilatkozatban kijelentik: a magyarság által lakott vidék nem tekinthető az államhatár által lezártnak, a vidéken élő, dolgozó emberek boldogulása, a területek fejlesztésének előmozdítása egységes szempontok által vezérelve valósulhat meg Kárpát-medence szerte. A magyar közösségek által lakott területek gazdasági ereje nem függetleníthető egymástól: egyazon piacban, egy hálózatban kell, hogy gondolkodjunk.
A vidékfejlesztés terén is fenntarthatóságra, partnerségre, közösségi szellemre van szükség. Ezért az új nemzetpolitika a legszélesebbpartnerségben gondolkodik a stratégiaalkotás, a támogatáspolitika, valamint a helyi közösségek és az egyének szintjén.
E törekvéseket tükrözik a Magyar Kormány eddigi lépései, az egyszerűsített honosítás bevezetése, a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény meghozatala, a megújított támogatáspolitika és a MÁÉRT összehívása is.
A találkozón – Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nemzetpolitikai kereteket, valamint Jakab István, az országgyűlés alelnöke a Kárpát-medencei gazda-együttműködéseket ismertető előadását követően – Ángyán József, a VM parlamenti államtitkára ismertette a nemzeti konzultációra bocsátott Nemzeti Vidékstratégia Koncepció – 2020 főbb elemeit, melyhez a társminisztériumok képviselőit követően a határon túli magyar szervezetek és gazda-érdekképviseletek fűztek véleményt, fejtették ki elképzeléseiket.
A hét szomszédos ország küldöttei kifejezték közreműködési szándékukat a Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési program kidolgozásában, és készségüket a további külhoni szervezetekkel, valamint kormányzati tényezőkkel kibővülő konzultációsorozat folytatására.
Az egyeztető fórumon az RMGE-t Sebestyén Csaba elnök és Kocsik József elnökségi tag képviselte. Amint az elnök elmondta, ha a 2009-ben Aradon elhatározott Kárpát-medencei agrárstratégia kidolgozását a jelenlegi magyar kormány felvállalta volna, beemelte volna az anyaország vidékfejlesztési stratégiájába, most két év előnyben lehetnénk. Ezzel viszont elszalasztottunk egy óriási lehetőséget: az anyaország akkor volt az EU soros elnöke, amikor Adrian Cioloş a mezőgazdasági biztos. Most, talán olyan Kárpát-medencei agrárstratégiát lehetett volna elfogadtatni, ami minden magyar gazdának segíthetett volna. Sebestyén Csaba elnök szerint, most már ezzel kicsit késésben vagyunk, mivel a 2013. utáni EU-agrárpolitika már ki van dolgozva. Az RMGE-képviselők külön találkoztak Ángyán József államtitkárral, akivel tisztázták: a Minisztérium és az Egyesület között létezik érvényes együttműködési megállapodás. Közben azonban változtak az idők és a miniszterek, ezért azt fel kell újítani – az újnak az aláírását szeptemberre tervezik. A Minisztérium továbbra is támogatja az Egyesület tagjainak az anyaországi kiállításokon való részvételét – összegezte az Ángyán József államtitkárral folytatott külön megbeszélések eredményeit Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
Hét végén Budapesten tartották a Magyarország Kormánya és Vidékfejlesztési Minisztériuma által szorgalmazott, 2020-ig kitekintő Nemzeti Vidékstratégia részeként a „Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködések” nemzeti programját, mely magában foglalja a gazdaszervezetek, illetve az anyaországi és a külhoni gazdák közötti kapcsolatépítés, együttműködés ösztönzését a közös álláspont, a térség kormányainak is javasolható egységes fellépés érdekében. A fórumra meghívták azelszakított területek mértékadó magyar politikai, illetve gazdatömörüléseinek a képviselőit, köztük Erdélyből a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Észak-Erdélyi Szarvasmarha-tenyésztők Szövetsége, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, továbbá a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületének a képviselőit is.
Az anyaországi meghívottak között volt Font Sándor, a Magyar Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke; Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke; Ulicsák Szilárd, a Bethlen Gábor Alap elnöke; Horváth József, az Orosházi Gazdakör elnöke, de a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Külügyminisztérium is államtitkári rangon képviseltette magát.
A Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési fórumról kiadott közös nyilatkozatban kijelentik: a magyarság által lakott vidék nem tekinthető az államhatár által lezártnak, a vidéken élő, dolgozó emberek boldogulása, a területek fejlesztésének előmozdítása egységes szempontok által vezérelve valósulhat meg Kárpát-medence szerte. A magyar közösségek által lakott területek gazdasági ereje nem függetleníthető egymástól: egyazon piacban, egy hálózatban kell, hogy gondolkodjunk.
A vidékfejlesztés terén is fenntarthatóságra, partnerségre, közösségi szellemre van szükség. Ezért az új nemzetpolitika a legszélesebbpartnerségben gondolkodik a stratégiaalkotás, a támogatáspolitika, valamint a helyi közösségek és az egyének szintjén.
E törekvéseket tükrözik a Magyar Kormány eddigi lépései, az egyszerűsített honosítás bevezetése, a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény meghozatala, a megújított támogatáspolitika és a MÁÉRT összehívása is.
A találkozón – Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár nemzetpolitikai kereteket, valamint Jakab István, az országgyűlés alelnöke a Kárpát-medencei gazda-együttműködéseket ismertető előadását követően – Ángyán József, a VM parlamenti államtitkára ismertette a nemzeti konzultációra bocsátott Nemzeti Vidékstratégia Koncepció – 2020 főbb elemeit, melyhez a társminisztériumok képviselőit követően a határon túli magyar szervezetek és gazda-érdekképviseletek fűztek véleményt, fejtették ki elképzeléseiket.
A hét szomszédos ország küldöttei kifejezték közreműködési szándékukat a Kárpát-medencei vidékfejlesztési együttműködési program kidolgozásában, és készségüket a további külhoni szervezetekkel, valamint kormányzati tényezőkkel kibővülő konzultációsorozat folytatására.
Az egyeztető fórumon az RMGE-t Sebestyén Csaba elnök és Kocsik József elnökségi tag képviselte. Amint az elnök elmondta, ha a 2009-ben Aradon elhatározott Kárpát-medencei agrárstratégia kidolgozását a jelenlegi magyar kormány felvállalta volna, beemelte volna az anyaország vidékfejlesztési stratégiájába, most két év előnyben lehetnénk. Ezzel viszont elszalasztottunk egy óriási lehetőséget: az anyaország akkor volt az EU soros elnöke, amikor Adrian Cioloş a mezőgazdasági biztos. Most, talán olyan Kárpát-medencei agrárstratégiát lehetett volna elfogadtatni, ami minden magyar gazdának segíthetett volna. Sebestyén Csaba elnök szerint, most már ezzel kicsit késésben vagyunk, mivel a 2013. utáni EU-agrárpolitika már ki van dolgozva. Az RMGE-képviselők külön találkoztak Ángyán József államtitkárral, akivel tisztázták: a Minisztérium és az Egyesület között létezik érvényes együttműködési megállapodás. Közben azonban változtak az idők és a miniszterek, ezért azt fel kell újítani – az újnak az aláírását szeptemberre tervezik. A Minisztérium továbbra is támogatja az Egyesület tagjainak az anyaországi kiállításokon való részvételét – összegezte az Ángyán József államtitkárral folytatott külön megbeszélések eredményeit Sebestyén Csaba, az RMGE országos elnöke.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)
2011. július 23.
Kolozsvár magyarságának támogatására is számítanak
Hóstáti szobákat rendeznének be a Kétágú templom tornyában
Az egykor állattenyésztéssel, fuvarozással és növénytermesztéssel foglalkozó hóstátiaknak kíván emléket állítani az utókor: a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség Presbitériuma március 8-i határozatában hóstáti emlékszoba kialakításáról és működtetéséről döntött, amelyet a tervek szerint a Kétágú templom keleti tornyában rendeznének be. Az egyházközség az elmúlt években előkészítette a helyszínt, a további költségek előteremtéséhez, valamint a tárgyi és kulturális emlékek összegyűjtéséhez azonban ennél jóval több szükséges, már ami az anyagiakat illeti. Ennek reményében fordulnak a kincses város magyarságához, valamint a világ különböző részein élőket is arra biztatják: amennyiben tehetik, támogassák az emlékszoba létrehozásának ügyét. Különösen aktuális ez napjainkban, amikor a hóstátiak közössége fellazult, s a leszármazottaknak viszonylag kevés lehetőségük van az egymással való találkozásra, kapcsolatteremtésre.
A hóstátiak életére és kultúrájára kívánják felhívni a figyelmet az emlékszoba ötletének kitervelői, hogy létrehozásával a leszármazottak, a Kolozsváron és a világ más részein élők is megismerjék a várfalakon kívül, egykor földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó közösséget, illetve annak múltját. A Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség Presbitériuma március 8-i határozatában döntött a hóstáti emlékszoba kialakításáról és működtetéséről. Székely József lelkipásztor lapunknak elmondta: azon is gondolkodtak, hogy egy, már létező hóstáti kertes házat vásároljanak meg, és azt alakítsák át a célra, erről azonban csakhamar le kellett mondaniuk: amellett, hogy jóval több anyagi ráfordítást igényelt volna, mint a jelenlegi megoldás, a turisták is nehezebben közelíthették volna meg – például a Pacsirta vagy a Beszterce utcában kevésbé lett volna elérhető, mint a belvárosban, a Magyar/21 Decembrie 1989 utcában).
Kétágú kötődés
– A hóstátiak mindig is ragaszkodtak a Kétágú templomhoz, ezért is szerencsés a választás, hogy az emlékszobát itt rendezzük be. Jelenleg is létezik egy terem, ahol a Bethlen Gábor Földész Dalkör tablói vannak kiállítva. A Kétágú templomhoz való kötődés jele az is, hogy az említett dalkör több mint egy évszázada tevékenykedik itt; éppen az idén, pünkösd után ünnepeltük a dalkör fennállásának 125. évfordulóját. Nem kis dolog, hogy egy kórus – valamennyi rendszerváltás közepette – ilyen hosszú ideig fennmaradt. Csak egy példa: a Mátyás-szobor hivatalos, 1902-es avatásán énekelt az akkori dalkör, a mostani pedig jelen volt és szolgált az idei újraavatáson is. A Kétágúhoz való kötődés jele az is, hogy ősztől tavaszig a gyülekezeti teremben tartják a próbákat, és ünnepi istentiszteleteken rendszeresen énekelnek a templomban – magyarázta Székely.
Tervezik, hogy valamilyen formában a földész dalkör fennmaradt tablóit és zászlóit is kiállítsák; a hóstáti emlékszobák (konyha, tiszta szoba) mellett ugyanakkor egy filmes terem kialakítása is az elképzeléseik között szerepel, ez a legfelső toronyszobában kapna majd helyet. Ebben a teremben az érdeklődők Csép Sándor Hóstátról készített filmjét is megtekinthetik: a Kalandos Társaság, avagy hóstáti ünnep- és hétköznapok címmel 1979–1980-ban készült filmet folytatva és befejezve, a rendező is segíteni kívánja a hóstáti emlékszoba létrejöttét.
Nem elég a jó szándék
A terv megvalósításához a jó szándékon túl pénzre van szükség. Ennek érdekében arra kérnek mindenkit, hogy amennyiben teheti, lehetőségei szerint járuljon hozzá az ügy megvalósulásához. A pénzadományokat a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség irodájában (1989. December 21 út/Magyar utca 39. sz.) lehet személyesen befizetni hétfőtől péntekig délelőtt 9 és 12, valamint délután 4 és 6 óra között (tel.: 0040-264-592017 begin_of_the_skype_highlighting 0040-264-592017 end_of_the_skype_highlighting; e-mail: ketagu@gmail.com, honlap: www.ketagu.ro). Banki átutalás esetén a következő számlaszámokat lehet igénybe venni: Lej-számla: RO13 CECE CJ01 36RO N010 1659; Euró-számla: RO04 CECE CJ01 C1EU RO68 6461; CEC Bank SA – Sucursala Cluj; Cod BIC (SWIFT): CECEROBUXXX; Parohia Reformata nr. 2. Cluj; Cod fiscal: 5150165.
– Itt az ideje, hogy Kolozsvár magyarsága is megértse: az emlékszobák létrehozása közös ügyünk, s ha itt valami kialakul, az nem csak a mi gyülekezeti közösségünket szolgálja. Ilyen értelemben jó lenne még inkább összefogni, ahogyan több más, közös ügy esetében is szükséges lenne. A gyülekezet jelenleg nem rendelkezik a szükséges pénzalappal, hiszen a tornyok javítása, a templomépület karbantartása minden anyagi lehetőséget felemészt, ezért van szükség arra, hogy aki ezt az ügyet fontosnak tartja, az gyakorlatilag is támogassa – hangsúlyozta Székely József. A kolozsvári polgárok mellett természetesen a világ különböző pontjain – Magyarországon, Svédországban, Kanadában stb. – élők (hóstáti leszármazottak és nemcsak) anyagi hozzájárulására is számítanak. A helyszín adott, s amint a folytatáshoz szükséges pénzösszeg összegyűl, következhet az ablakcsere, a vakolás és a villanyszerelés, ezt követően pedig majd a szoba berendezésén is gondolkodhatnak.
Székely József szerint nagyon fontos, hogy reklámozzuk a tervet: beszéljünk róla baráti körben, rokoni társaságban vagy éppen idegenek előtt is. Míg a hetvenes évek végén voltak hóstáti népviseletbe öltözött hívek az istentiszteleten, addig napjainkra lassacskán nem csak a népviselet, de a valamikori népes közösség is eltűnik. Ezért is van szükség a hóstáti szobára, ahol a különböző használati tárgyak mellett a viseletek is helyet kaphatnak, teszi hozzá a lelkipásztor.
Egyén, közösség, származástudat
Nem ez az első nagyszabású projekt, amelynek a Kétágú templom helyt ad, és amelynek a lebonyolításából kiveszi a részét: idén június elején Kelemen Hunor kulturális miniszter nyitotta meg ott a XVIII. századi orgonaépítő, Michael Kestner életéről és munkásságáról szóló tárlatot. A hóstáti emlékszoba kialakítása mellett pedig egy gyülekezettörténeti kiállítás megszervezését is tervezik; így az ide érkező turisták egyik jeles anyag után a másikat tekinthetik meg, ha a jövőben betérnek hozzájuk.
Az elképzelést Bányai József ügyvéd is felkarolta, aki már korábban is a hóstátiak mellé állt. – Az utódokban általában létezik a származástudat, hogy honnan jönnek, kik ők, és mit akarnak. Természetesen vannak olyanok is, akik ezekről a dolgokról nem vesznek tudomást, vagy eleve szégyellik a származásukat, de ők szerencsére jóval kevesebben vannak. A magam részéről tudomásul veszem, hogy honnan jövök, és megpróbálok tenni is a közösségemért – mondta Bányai. Bár az időt nem lehet visszafordítani, s semmissé tenni a múlt eseményeit, hisz abban, hogy az egyéni előrehaladásnál jóval fontosabb a közösségi szinten való érvényesülés, érdekérvényesítés.
– Az elmúlt harminc év történései – erőszakos kollektivizálás, falurombolás stb. – nyomán ez a közösség fellazult, s bár az egyének továbbra is kisebb-nagyobb csoportokba tömörülve élnek, javarészük szétszóródott a városban, nincsenek meg azok a közösségi formák, amelyekben ezek az emberek találkoznának, hogy kommunikáljanak, szórakozzanak, információt cseréljenek. Kivételt képez ez alól a Kalandos Társaság Máramaros utcában működő kultúrháza, ahol különböző eseményekre kerül sor: bálokat tartanak és rendszeresek a találkozások, a város más területeiről azonban csak ritkán járnak át oda az emberek – részletezte az ügyvéd, aki szerint az emlékszoba létrehozása a hóstáti leszármazottaknak és a kolozsvári magyarságnak egyaránt hasznára lehet.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)
Hóstáti szobákat rendeznének be a Kétágú templom tornyában
Az egykor állattenyésztéssel, fuvarozással és növénytermesztéssel foglalkozó hóstátiaknak kíván emléket állítani az utókor: a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség Presbitériuma március 8-i határozatában hóstáti emlékszoba kialakításáról és működtetéséről döntött, amelyet a tervek szerint a Kétágú templom keleti tornyában rendeznének be. Az egyházközség az elmúlt években előkészítette a helyszínt, a további költségek előteremtéséhez, valamint a tárgyi és kulturális emlékek összegyűjtéséhez azonban ennél jóval több szükséges, már ami az anyagiakat illeti. Ennek reményében fordulnak a kincses város magyarságához, valamint a világ különböző részein élőket is arra biztatják: amennyiben tehetik, támogassák az emlékszoba létrehozásának ügyét. Különösen aktuális ez napjainkban, amikor a hóstátiak közössége fellazult, s a leszármazottaknak viszonylag kevés lehetőségük van az egymással való találkozásra, kapcsolatteremtésre.
A hóstátiak életére és kultúrájára kívánják felhívni a figyelmet az emlékszoba ötletének kitervelői, hogy létrehozásával a leszármazottak, a Kolozsváron és a világ más részein élők is megismerjék a várfalakon kívül, egykor földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó közösséget, illetve annak múltját. A Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség Presbitériuma március 8-i határozatában döntött a hóstáti emlékszoba kialakításáról és működtetéséről. Székely József lelkipásztor lapunknak elmondta: azon is gondolkodtak, hogy egy, már létező hóstáti kertes házat vásároljanak meg, és azt alakítsák át a célra, erről azonban csakhamar le kellett mondaniuk: amellett, hogy jóval több anyagi ráfordítást igényelt volna, mint a jelenlegi megoldás, a turisták is nehezebben közelíthették volna meg – például a Pacsirta vagy a Beszterce utcában kevésbé lett volna elérhető, mint a belvárosban, a Magyar/21 Decembrie 1989 utcában).
Kétágú kötődés
– A hóstátiak mindig is ragaszkodtak a Kétágú templomhoz, ezért is szerencsés a választás, hogy az emlékszobát itt rendezzük be. Jelenleg is létezik egy terem, ahol a Bethlen Gábor Földész Dalkör tablói vannak kiállítva. A Kétágú templomhoz való kötődés jele az is, hogy az említett dalkör több mint egy évszázada tevékenykedik itt; éppen az idén, pünkösd után ünnepeltük a dalkör fennállásának 125. évfordulóját. Nem kis dolog, hogy egy kórus – valamennyi rendszerváltás közepette – ilyen hosszú ideig fennmaradt. Csak egy példa: a Mátyás-szobor hivatalos, 1902-es avatásán énekelt az akkori dalkör, a mostani pedig jelen volt és szolgált az idei újraavatáson is. A Kétágúhoz való kötődés jele az is, hogy ősztől tavaszig a gyülekezeti teremben tartják a próbákat, és ünnepi istentiszteleteken rendszeresen énekelnek a templomban – magyarázta Székely.
Tervezik, hogy valamilyen formában a földész dalkör fennmaradt tablóit és zászlóit is kiállítsák; a hóstáti emlékszobák (konyha, tiszta szoba) mellett ugyanakkor egy filmes terem kialakítása is az elképzeléseik között szerepel, ez a legfelső toronyszobában kapna majd helyet. Ebben a teremben az érdeklődők Csép Sándor Hóstátról készített filmjét is megtekinthetik: a Kalandos Társaság, avagy hóstáti ünnep- és hétköznapok címmel 1979–1980-ban készült filmet folytatva és befejezve, a rendező is segíteni kívánja a hóstáti emlékszoba létrejöttét.
Nem elég a jó szándék
A terv megvalósításához a jó szándékon túl pénzre van szükség. Ennek érdekében arra kérnek mindenkit, hogy amennyiben teheti, lehetőségei szerint járuljon hozzá az ügy megvalósulásához. A pénzadományokat a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Egyházközség irodájában (1989. December 21 út/Magyar utca 39. sz.) lehet személyesen befizetni hétfőtől péntekig délelőtt 9 és 12, valamint délután 4 és 6 óra között (tel.: 0040-264-592017 begin_of_the_skype_highlighting 0040-264-592017 end_of_the_skype_highlighting; e-mail: ketagu@gmail.com, honlap: www.ketagu.ro). Banki átutalás esetén a következő számlaszámokat lehet igénybe venni: Lej-számla: RO13 CECE CJ01 36RO N010 1659; Euró-számla: RO04 CECE CJ01 C1EU RO68 6461; CEC Bank SA – Sucursala Cluj; Cod BIC (SWIFT): CECEROBUXXX; Parohia Reformata nr. 2. Cluj; Cod fiscal: 5150165.
– Itt az ideje, hogy Kolozsvár magyarsága is megértse: az emlékszobák létrehozása közös ügyünk, s ha itt valami kialakul, az nem csak a mi gyülekezeti közösségünket szolgálja. Ilyen értelemben jó lenne még inkább összefogni, ahogyan több más, közös ügy esetében is szükséges lenne. A gyülekezet jelenleg nem rendelkezik a szükséges pénzalappal, hiszen a tornyok javítása, a templomépület karbantartása minden anyagi lehetőséget felemészt, ezért van szükség arra, hogy aki ezt az ügyet fontosnak tartja, az gyakorlatilag is támogassa – hangsúlyozta Székely József. A kolozsvári polgárok mellett természetesen a világ különböző pontjain – Magyarországon, Svédországban, Kanadában stb. – élők (hóstáti leszármazottak és nemcsak) anyagi hozzájárulására is számítanak. A helyszín adott, s amint a folytatáshoz szükséges pénzösszeg összegyűl, következhet az ablakcsere, a vakolás és a villanyszerelés, ezt követően pedig majd a szoba berendezésén is gondolkodhatnak.
Székely József szerint nagyon fontos, hogy reklámozzuk a tervet: beszéljünk róla baráti körben, rokoni társaságban vagy éppen idegenek előtt is. Míg a hetvenes évek végén voltak hóstáti népviseletbe öltözött hívek az istentiszteleten, addig napjainkra lassacskán nem csak a népviselet, de a valamikori népes közösség is eltűnik. Ezért is van szükség a hóstáti szobára, ahol a különböző használati tárgyak mellett a viseletek is helyet kaphatnak, teszi hozzá a lelkipásztor.
Egyén, közösség, származástudat
Nem ez az első nagyszabású projekt, amelynek a Kétágú templom helyt ad, és amelynek a lebonyolításából kiveszi a részét: idén június elején Kelemen Hunor kulturális miniszter nyitotta meg ott a XVIII. századi orgonaépítő, Michael Kestner életéről és munkásságáról szóló tárlatot. A hóstáti emlékszoba kialakítása mellett pedig egy gyülekezettörténeti kiállítás megszervezését is tervezik; így az ide érkező turisták egyik jeles anyag után a másikat tekinthetik meg, ha a jövőben betérnek hozzájuk.
Az elképzelést Bányai József ügyvéd is felkarolta, aki már korábban is a hóstátiak mellé állt. – Az utódokban általában létezik a származástudat, hogy honnan jönnek, kik ők, és mit akarnak. Természetesen vannak olyanok is, akik ezekről a dolgokról nem vesznek tudomást, vagy eleve szégyellik a származásukat, de ők szerencsére jóval kevesebben vannak. A magam részéről tudomásul veszem, hogy honnan jövök, és megpróbálok tenni is a közösségemért – mondta Bányai. Bár az időt nem lehet visszafordítani, s semmissé tenni a múlt eseményeit, hisz abban, hogy az egyéni előrehaladásnál jóval fontosabb a közösségi szinten való érvényesülés, érdekérvényesítés.
– Az elmúlt harminc év történései – erőszakos kollektivizálás, falurombolás stb. – nyomán ez a közösség fellazult, s bár az egyének továbbra is kisebb-nagyobb csoportokba tömörülve élnek, javarészük szétszóródott a városban, nincsenek meg azok a közösségi formák, amelyekben ezek az emberek találkoznának, hogy kommunikáljanak, szórakozzanak, információt cseréljenek. Kivételt képez ez alól a Kalandos Társaság Máramaros utcában működő kultúrháza, ahol különböző eseményekre kerül sor: bálokat tartanak és rendszeresek a találkozások, a város más területeiről azonban csak ritkán járnak át oda az emberek – részletezte az ügyvéd, aki szerint az emlékszoba létrehozása a hóstáti leszármazottaknak és a kolozsvári magyarságnak egyaránt hasznára lehet.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)
2011. július 28.
EMI-tábor: központi téma a népesedés
Megszámláltattál. És híjával találtattál? mottóval szervezi meg augusztus 10–14-e között nemzeti jellegű táborát Gyergyószentmiklóson az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI). – Annak idején a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen szerettünk volna kint lenni egy EMI-sátorral, de a szervezők nem engedélyezték. Akkor fogalmazódott meg bennünk egy, a nemzeti értékekre összpontosító tábor ötlete – emlékezett Soós Sándor EMI-elnök tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján. – Már az első tábor résztvevőinek száma is túlszárnyalta elvárásainkat, tavaly pedig már 17 ezren fordultak meg az eseményen. A fesztiválszervezésre alkalmas helyszínek már foglaltak, ezért nekünk évente az alapoktól kell felépítenünk a tábort, amelyre az egész Kárpát-medencéből várjuk az érdeklődő családokat – mondta.
Soós Sándor elmondta: a népesedés, a szórvány tematikája még inkább időszerű így a népszámlálást megelőzően, ezért idén fokozott figyelmet fordítanak erre, külön sátor várja a téma iránt érdeklődőket. Kifejtette: a tartalmas előadások mellett esténként csak magyar zenekarok szórakoztatják a táborlakókat: első nap Charlie, második nap a Kárpátia, harmadik nap a Bojtorján és Kalapács, negyedik nap a Bikini, ötödik nap pedig az Ossián lesz a húzónév.
– A rendezvény más táboroktól eltérően nemzetpolitikai műhely szeretne lenni, ahova minden politikai faktort meghívunk, olyan embereket, akik valójában formálói a nemzetpolitikának – hangsúlyozta az EMI-elnök, aki hozzátette: úgy igyekeznek összeállítani a programot, hogy minden korosztály találjon számára megfelelő foglalkozást.
– Az előadások közül kiemelném Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének új alkotmányról, állampolgárságról, szavazati jogról szóló előadását és Vona Gábornak, a Jobbik elnökének Nemzetpolitika ellenzékből című előadását. De ugyanilyen érdekesnek ígérkezik az autonómia, a politikai, a sajtó és a sportkerekasztal is – részletezte a programot az elnök.
– A tábor költségeit igyekszünk a belépők árából fedezni, de természetesen támogatóink is vannak. Idén a Bethlen Gábor Alap, Hargita Megye Tanácsa, a Magyar Parlament Elnöki Hivatala, a Fabó Imre Alapítvány, a gyergyószentmiklósi önkormányzat is hozzájárul a fesztivál megszervezéséhez – mondta. – A tábor költségvetése más táborokhoz képest jóval alacsonyabb, mert a 100–110 fős szervezőcsapat önkéntes alapon dolgozik, de becsléseim szerint idén is eléri a 240 ezer lejt – tette hozzá.
Lovassy Cseh Tamás alelnök a tematikus sátrakról beszélt. Kézműves sátor, Keskeny út missziós sátor, EMI társalgósátor, a Caritas Családsegítő Egyesület sátra, művészetek sátor, film- és borsátor várja az érdeklődőket a fesztivál ideje alatt. Újdonságnak számít a tavaly bemutatott szórványsátor népesedés sátorral való bővülése, valamint az Erdélyi Mentőcsoport jelenléte. De lesz táncház a kisszínpadon, íjászverseny, és EKE által szervezett túralehetőség is. A tábor honlapján (www.emitabor.hu/erdely) minden hasznos információ, újdonság megtalálható.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)
Megszámláltattál. És híjával találtattál? mottóval szervezi meg augusztus 10–14-e között nemzeti jellegű táborát Gyergyószentmiklóson az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI). – Annak idején a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen szerettünk volna kint lenni egy EMI-sátorral, de a szervezők nem engedélyezték. Akkor fogalmazódott meg bennünk egy, a nemzeti értékekre összpontosító tábor ötlete – emlékezett Soós Sándor EMI-elnök tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján. – Már az első tábor résztvevőinek száma is túlszárnyalta elvárásainkat, tavaly pedig már 17 ezren fordultak meg az eseményen. A fesztiválszervezésre alkalmas helyszínek már foglaltak, ezért nekünk évente az alapoktól kell felépítenünk a tábort, amelyre az egész Kárpát-medencéből várjuk az érdeklődő családokat – mondta.
Soós Sándor elmondta: a népesedés, a szórvány tematikája még inkább időszerű így a népszámlálást megelőzően, ezért idén fokozott figyelmet fordítanak erre, külön sátor várja a téma iránt érdeklődőket. Kifejtette: a tartalmas előadások mellett esténként csak magyar zenekarok szórakoztatják a táborlakókat: első nap Charlie, második nap a Kárpátia, harmadik nap a Bojtorján és Kalapács, negyedik nap a Bikini, ötödik nap pedig az Ossián lesz a húzónév.
– A rendezvény más táboroktól eltérően nemzetpolitikai műhely szeretne lenni, ahova minden politikai faktort meghívunk, olyan embereket, akik valójában formálói a nemzetpolitikának – hangsúlyozta az EMI-elnök, aki hozzátette: úgy igyekeznek összeállítani a programot, hogy minden korosztály találjon számára megfelelő foglalkozást.
– Az előadások közül kiemelném Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének új alkotmányról, állampolgárságról, szavazati jogról szóló előadását és Vona Gábornak, a Jobbik elnökének Nemzetpolitika ellenzékből című előadását. De ugyanilyen érdekesnek ígérkezik az autonómia, a politikai, a sajtó és a sportkerekasztal is – részletezte a programot az elnök.
– A tábor költségeit igyekszünk a belépők árából fedezni, de természetesen támogatóink is vannak. Idén a Bethlen Gábor Alap, Hargita Megye Tanácsa, a Magyar Parlament Elnöki Hivatala, a Fabó Imre Alapítvány, a gyergyószentmiklósi önkormányzat is hozzájárul a fesztivál megszervezéséhez – mondta. – A tábor költségvetése más táborokhoz képest jóval alacsonyabb, mert a 100–110 fős szervezőcsapat önkéntes alapon dolgozik, de becsléseim szerint idén is eléri a 240 ezer lejt – tette hozzá.
Lovassy Cseh Tamás alelnök a tematikus sátrakról beszélt. Kézműves sátor, Keskeny út missziós sátor, EMI társalgósátor, a Caritas Családsegítő Egyesület sátra, művészetek sátor, film- és borsátor várja az érdeklődőket a fesztivál ideje alatt. Újdonságnak számít a tavaly bemutatott szórványsátor népesedés sátorral való bővülése, valamint az Erdélyi Mentőcsoport jelenléte. De lesz táncház a kisszínpadon, íjászverseny, és EKE által szervezett túralehetőség is. A tábor honlapján (www.emitabor.hu/erdely) minden hasznos információ, újdonság megtalálható.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 3.
Személyi változások magyarságügyben
Ulicsák Szilárd távozik, új poszton Zákonyi Botond
Távozik a Bethlen Gábor alapkezelő éléről Ulicsák Szilárd és az igazgatóság több tagja – erősítette meg az MTI információját a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága tegnap. Mint közölték, a jelenlegi igazgatóság szeptember közepéig látja el feladatát, az ügyintézés folyamatos
Ulicsák Szilárd április közepén került az alap forrásait koordináló alapkezelő zrt. élére, előtte miniszteri biztosként felügyelte a határon túli magyarok támogatáspolitikáját. A Bethlen Gábor Alap a Szülőföld Alap általános jogutódjaként egységesíti a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert, az erről szóló törvényjavaslatot 2010. december 23-án fogadta el a magyar parlament.
Az alaphoz kapcsolódó Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. a határon túli magyarok számára a közigazgatási tárca költségvetésében elkülönített mintegy 13 milliárd forint szétosztásáért felelős. Ulicsák Szilárdot a tegnapi nap folyamán próbáltuk megkeresni, hogy megtudjuk távozásának okát, de nem vette fel a telefont.
Zákonyi Botond személyében kisebbségpolitikai szakértő, volt brüsszeli és bukaresti diplomata vette át a héten a Magyar Külügyi Intézet (MKI) vezetését. A 41 éves, történész végzettségű, nemzet- és szomszédságpolitikával foglalkozó kutató az MKI igazgatói székében Magyarics Tamás amerikanisztikaprofesszort váltja, aki ősztől Magyarország írországi nagykövete lesz.
Zákonyi Botond kifejtette: úgy tervezi, hogy a magyar külügyminisztérium háttérintézményeként működő intézet tucatnyi kutatója rendszeresen előadásokat tart majd diplomatáknak, a hagyományos külpolitikai témák mellett tájékoztatást adnának például az Európai Unió intézményrendszerének változásairól.
A történész az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzése után, az 1990-es években a Pro Minoritate alapítványnál az azonos című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott, elsősorban az emberi és kisebbségi jogok témakörét, valamint a közép-európai népek együttműködésének lehetőségeit tanulmányozta.
A külügyminisztérium munkatársaként 2000 óta Délkelet-Európával, elsősorban Romániával, továbbá Törökországgal, Görögországgal és Ciprussal foglalkozott; diplomataként Romániában, Moldovában és Brüsszelben, az EU melletti magyar állandó képviseleten volt külszolgálaton. Új Magyar Szó (Bukarest)
Ulicsák Szilárd távozik, új poszton Zákonyi Botond
Távozik a Bethlen Gábor alapkezelő éléről Ulicsák Szilárd és az igazgatóság több tagja – erősítette meg az MTI információját a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága tegnap. Mint közölték, a jelenlegi igazgatóság szeptember közepéig látja el feladatát, az ügyintézés folyamatos
Ulicsák Szilárd április közepén került az alap forrásait koordináló alapkezelő zrt. élére, előtte miniszteri biztosként felügyelte a határon túli magyarok támogatáspolitikáját. A Bethlen Gábor Alap a Szülőföld Alap általános jogutódjaként egységesíti a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert, az erről szóló törvényjavaslatot 2010. december 23-án fogadta el a magyar parlament.
Az alaphoz kapcsolódó Bethlen Gábor Alapkezelő Nonprofit Zrt. a határon túli magyarok számára a közigazgatási tárca költségvetésében elkülönített mintegy 13 milliárd forint szétosztásáért felelős. Ulicsák Szilárdot a tegnapi nap folyamán próbáltuk megkeresni, hogy megtudjuk távozásának okát, de nem vette fel a telefont.
Zákonyi Botond személyében kisebbségpolitikai szakértő, volt brüsszeli és bukaresti diplomata vette át a héten a Magyar Külügyi Intézet (MKI) vezetését. A 41 éves, történész végzettségű, nemzet- és szomszédságpolitikával foglalkozó kutató az MKI igazgatói székében Magyarics Tamás amerikanisztikaprofesszort váltja, aki ősztől Magyarország írországi nagykövete lesz.
Zákonyi Botond kifejtette: úgy tervezi, hogy a magyar külügyminisztérium háttérintézményeként működő intézet tucatnyi kutatója rendszeresen előadásokat tart majd diplomatáknak, a hagyományos külpolitikai témák mellett tájékoztatást adnának például az Európai Unió intézményrendszerének változásairól.
A történész az Eötvös Loránd Tudományegyetem elvégzése után, az 1990-es években a Pro Minoritate alapítványnál az azonos című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott, elsősorban az emberi és kisebbségi jogok témakörét, valamint a közép-európai népek együttműködésének lehetőségeit tanulmányozta.
A külügyminisztérium munkatársaként 2000 óta Délkelet-Európával, elsősorban Romániával, továbbá Törökországgal, Görögországgal és Ciprussal foglalkozott; diplomataként Romániában, Moldovában és Brüsszelben, az EU melletti magyar állandó képviseleten volt külszolgálaton. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 8.
Fogadd örökbe a múltad – kampány a történelmi iratokért
A történelmi iratok fontosságára kívánják ráirányítani a szakma és a széles közönség figyelmét a Fogadd örökbe a múltad elnevezésű kampány szervezői, az Erdélyi Magyar Levéltárosok Egyesületének munkatársai. „Fogadj örökbe egy oklevelet, és örökbe fogadod a múltad! – nem túlzás ezt kijelenteni, hiszen Kolozsvár város levéltárában az évszázadok során összegyűlt, közel 600 folyóméternyi irat mindegyikében ott van a múltunk”, olvasható a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
A Flóra Ágnes egyesületi elnök által jegyzett irat nyomatékosítja: az oklevélgyűjtemény a város évszázadokon át elnyert kiváltságleveleit, jogbiztosító okleveleit, iratait tartalmazza. Olyan jelentőségű iratokat, amelyek döntően befolyásolták a város fejlődését, történelmét. „Éppen emiatt, a gyűjtemény mindig kitüntetett figyelemnek örvendett, s történelmi értékük miatt évszázadokon át megőrizték. A gyűjtemény legrégibb eredeti oklevele 1326-ból való, azonban átiratban megtalálható az 1224-es Andreanum is. A fontosabb oklevelek közül, a teljesség igényét mellőzve, megemlíthető Zsigmond király 1405-ös kiváltságlevele, amellyel Kolozsvárt a szabad királyi városok sorába emelte, Mátyás tucatnyi különböző jogokat biztosító oklevelei. Szapolyai János oklevele, amelyben a várost a leghűségesebbnek nevezte, Izabella királyné adománylevelei vagy éppen Bethlen Gábor reneszánsz díszítésű oklevele, az 1668-as szabad királyi városi rang elvesztése utáni szabályrendelet, és annak visszaszerzésének bizonyítéka, az 1709-ik évi I. József kiváltságlevele”, írják. Emellett számos más, gazdasági és társadalmi, a város belső életét szabályozó oklevél és irat is gazdagítja a gyűjteményt.
A most induló kampány célja, hogy a Román Országos Levéltár Kolozs megyei levéltárában őrzött iratok egy részének, a rendkívül értékes oklevélgyűjteménynek, korszerű tárolást biztosítsanak. Elsősorban a korszerűtlen, savas papírból készült palliumokat és dobozokat szeretnék kicserélni jó minőségű és méretre szabott tároló anyagokkal. Egy korszerű, pergamen tárolására alkalmas doboz és pallium maximum 20 euróba kerül. Kolozsvár város levéltárának oklevélgyűjteménye közel 500 értékesebbnél értékesebb iratot tartalmaz, papír és pergamen irathordózón egyaránt, az 1224-től 1832-ig terjedő időszakra. Ez csupán egy töredéke a teljes városi anyagnak, de ha összefogással sikerül ezek tárolásán javítani, teljes sikerként értékelhető. A kolozsváriak, a történelem, a múlt iránt érdeklődők, valamint mindazok, akik a cél érdekében adományoztak, büszkén mesélhetik unokáiknak múltuk örökbefogadásának történetét. Hogy ezt elősegítsék, az örökbefogadói oklevél mellé elküldik Mátyás király azon oklevelének másolatát, amelyben a király büszkén utalt arra, hogy Isten kegyelméből ebben a városban született.
Az örökbefogadható oklevelek közül néhány, illetve Kolozsvár város levéltárában található régi iratok másolataiból összeállított kiállítás augusztus 18–19-én tekinthető meg a Román Országos Levéltár (Kogălniceanu/Farkas u. 10. szám) emeleti előcsarnokában. Csoportos tárlatvezetés augusztus 18-án és 19-én 13 és 14 órától. Tárlatvezető Flóra Ágnes levéltáros, találkozó a levéltár előtt. Az adományokat a Kolozsvári Magyar Napok keretében, az Erdélyi Magyar Levéltárosok Egyesületének standjánál, illetve banki átutalással tehetik meg. További információk a 0745-198501-es telefonszámon (Flóra Ágnes) és az emle.kvar@gmail.com címen igényelhetnek az érdeklődők. Szabadság (Kolozsvár)
A történelmi iratok fontosságára kívánják ráirányítani a szakma és a széles közönség figyelmét a Fogadd örökbe a múltad elnevezésű kampány szervezői, az Erdélyi Magyar Levéltárosok Egyesületének munkatársai. „Fogadj örökbe egy oklevelet, és örökbe fogadod a múltad! – nem túlzás ezt kijelenteni, hiszen Kolozsvár város levéltárában az évszázadok során összegyűlt, közel 600 folyóméternyi irat mindegyikében ott van a múltunk”, olvasható a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
A Flóra Ágnes egyesületi elnök által jegyzett irat nyomatékosítja: az oklevélgyűjtemény a város évszázadokon át elnyert kiváltságleveleit, jogbiztosító okleveleit, iratait tartalmazza. Olyan jelentőségű iratokat, amelyek döntően befolyásolták a város fejlődését, történelmét. „Éppen emiatt, a gyűjtemény mindig kitüntetett figyelemnek örvendett, s történelmi értékük miatt évszázadokon át megőrizték. A gyűjtemény legrégibb eredeti oklevele 1326-ból való, azonban átiratban megtalálható az 1224-es Andreanum is. A fontosabb oklevelek közül, a teljesség igényét mellőzve, megemlíthető Zsigmond király 1405-ös kiváltságlevele, amellyel Kolozsvárt a szabad királyi városok sorába emelte, Mátyás tucatnyi különböző jogokat biztosító oklevelei. Szapolyai János oklevele, amelyben a várost a leghűségesebbnek nevezte, Izabella királyné adománylevelei vagy éppen Bethlen Gábor reneszánsz díszítésű oklevele, az 1668-as szabad királyi városi rang elvesztése utáni szabályrendelet, és annak visszaszerzésének bizonyítéka, az 1709-ik évi I. József kiváltságlevele”, írják. Emellett számos más, gazdasági és társadalmi, a város belső életét szabályozó oklevél és irat is gazdagítja a gyűjteményt.
A most induló kampány célja, hogy a Román Országos Levéltár Kolozs megyei levéltárában őrzött iratok egy részének, a rendkívül értékes oklevélgyűjteménynek, korszerű tárolást biztosítsanak. Elsősorban a korszerűtlen, savas papírból készült palliumokat és dobozokat szeretnék kicserélni jó minőségű és méretre szabott tároló anyagokkal. Egy korszerű, pergamen tárolására alkalmas doboz és pallium maximum 20 euróba kerül. Kolozsvár város levéltárának oklevélgyűjteménye közel 500 értékesebbnél értékesebb iratot tartalmaz, papír és pergamen irathordózón egyaránt, az 1224-től 1832-ig terjedő időszakra. Ez csupán egy töredéke a teljes városi anyagnak, de ha összefogással sikerül ezek tárolásán javítani, teljes sikerként értékelhető. A kolozsváriak, a történelem, a múlt iránt érdeklődők, valamint mindazok, akik a cél érdekében adományoztak, büszkén mesélhetik unokáiknak múltuk örökbefogadásának történetét. Hogy ezt elősegítsék, az örökbefogadói oklevél mellé elküldik Mátyás király azon oklevelének másolatát, amelyben a király büszkén utalt arra, hogy Isten kegyelméből ebben a városban született.
Az örökbefogadható oklevelek közül néhány, illetve Kolozsvár város levéltárában található régi iratok másolataiból összeállított kiállítás augusztus 18–19-én tekinthető meg a Román Országos Levéltár (Kogălniceanu/Farkas u. 10. szám) emeleti előcsarnokában. Csoportos tárlatvezetés augusztus 18-án és 19-én 13 és 14 órától. Tárlatvezető Flóra Ágnes levéltáros, találkozó a levéltár előtt. Az adományokat a Kolozsvári Magyar Napok keretében, az Erdélyi Magyar Levéltárosok Egyesületének standjánál, illetve banki átutalással tehetik meg. További információk a 0745-198501-es telefonszámon (Flóra Ágnes) és az emle.kvar@gmail.com címen igényelhetnek az érdeklődők. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 11.
Egy fedél alatt a Jobbikkal – Borboly és a Communitas is támogatja a Vona Gábort és a gárdásokat felvonultató EMI-tábort
Nem panaszkodhatnak hátrányos megkülönböztetésre a Communitas Alapítvány részéről az RMDSZ-szel szemben álló politikai szervezetek: az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett hagyományos nyári tábor az RMDSZ-es elnök által vezetett Hargita Megyei Tanács és az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány anyagi támogatását is élvezi.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök már harmadik éve mecénása a magyarországi és erdélyi magyar szélsőjobb „színe-javát” felvonultató rendezvénynek, premiernek számít viszont a Communitas megjelenése a programsorozat kiemelt támogatói között. Ami a médiapartnereket illeti, a kép igencsak „tarka”: a Krónika és a Háromszék erdélyi lapok mellett ott vannak olyan szélsőjobboldali magyarországi sajtóorgánumok, mint a Kurucinfó portál és a Jobbikos politikusok által tulajdonolt Barikád hetilap.
A Magasbükk szomszédságában zajló EMI-tábor elsősorban a magyarországi szélsőjobboldali párt, a Jobbik politikusainak biztosít kiemelt szerepet. Szombaton előadást tart Vona Gábor, a Jobbik elnöke és Szávay István, a párt nemzetpolitikai kabinetvezetője. A következő napokban felszólalnak a Magyar Polgári Párt (MPP), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői is. Az RMDSZ-t a jövő évi önkormányzati választásokról szóló beszélgetésen Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere képviseli.
„Természetes” támogatás
Az Erdélyi Magyar Ifjak táborában évek óta helyet kapnak a szélsőséges politikai eszmék és jelképek, tavaly felsorakoztak a Magyar Gárda tagjai is. Bár a szervezők több koncertet is meghirdettek a vasárnap estig tartó rendezvénysorozaton – többek között olyan szélsőjobboldaliként ismert együttesek is fellépnek, mint a Hungarica és Kárpátia –, az idei EMI-tábor sem elsősorban kulturális rendezvénysorozat. Túlsúlyban vannak ugyanis a politikai jellegű rendezvények, pártpolitikai propaganda folyik a Gyilkos-tó felé vezető út mentén levő táborhelyszínen.
Borboly Csaba tanácselnök a Hargita megyei önkormányzat által nyújtott támogatást tavaly azzal indokolta, hogy a tanács a térségben élők „kulturális és közösségi igényeit” finanszírozza, ideológiai megszorítások nélkül. A Communitas Alapítvány ifjúsági szaktestületének elnökét, Bodor Lászlót tegnap arról kérdeztük, miért támogatta a Communitas a szélsőjobboldali politikusoknak helyet adó rendezvényt?
Bodor azzal indokolta az egyébként csekély összegű, 1000 lejes támogatást, hogy „az EMI ifjúsági szervezet, és mint ilyen nyújtott be és nyert pályázatot”. A radikális megnyilatkozásairól ismert Erdélyi Magyar Ifjak egyébként tagja az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak (EMEF), amely az RMDSZ és az ellenlábas erdélyi magyar politikai szervezetek közötti egyeztetés fórumaként jött létre, és amelynek keretében a rivális szervezetek az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány által megítélt támogatásokból követeltek maguknak részt.
MIÉRT: ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel
Az EMEF ugyan nem ülésezett az utóbbi egy év során, az EMI ennek ellenére elérte, hogy idéntől a Communitas támogassa rendezvényeit, mégha szélsőséges eszmék hirdetését is szolgálják. Bodor László egyébként – aki „természetesnek” nevezte a támogatást – kérdésünkre elismerte, hogy nem ismeri a Gyergyószentmiklós melletti EMI-tábor pontos programját, és azt állította, hogy nem tudott Vona Gábor Jobbik-elnök ottani fellépéséről.
A Communitas ifjúsági szaktestületének elnöke csupán annyit fűzött hozzá felvetésünkhöz, hogy a Communitas Alapítvány ellenőrzi: a pályázati kiírásnak megfelelően valósult-e meg a program, és ez az EMI-tábor idei rendezvényeire is érvényes.
Az Erdélyi Magyar Ifjak táborának egyik főtámogatója a magyarországi Bethlen Gábor Alap, amely 1,8 millió forintot szánt erre a célra. Ugyanaz a Bethlen-alap elutasította egyébként a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) által július elején Marosfőn szervezett EU-tábor támogatását. A MIÉRT elnöke és az EU-tábor alapítója nem más, mint Bodor László. Új Magyar Szó (Bukarest)
Nem panaszkodhatnak hátrányos megkülönböztetésre a Communitas Alapítvány részéről az RMDSZ-szel szemben álló politikai szervezetek: az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) által szervezett hagyományos nyári tábor az RMDSZ-es elnök által vezetett Hargita Megyei Tanács és az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány anyagi támogatását is élvezi.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök már harmadik éve mecénása a magyarországi és erdélyi magyar szélsőjobb „színe-javát” felvonultató rendezvénynek, premiernek számít viszont a Communitas megjelenése a programsorozat kiemelt támogatói között. Ami a médiapartnereket illeti, a kép igencsak „tarka”: a Krónika és a Háromszék erdélyi lapok mellett ott vannak olyan szélsőjobboldali magyarországi sajtóorgánumok, mint a Kurucinfó portál és a Jobbikos politikusok által tulajdonolt Barikád hetilap.
A Magasbükk szomszédságában zajló EMI-tábor elsősorban a magyarországi szélsőjobboldali párt, a Jobbik politikusainak biztosít kiemelt szerepet. Szombaton előadást tart Vona Gábor, a Jobbik elnöke és Szávay István, a párt nemzetpolitikai kabinetvezetője. A következő napokban felszólalnak a Magyar Polgári Párt (MPP), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) képviselői is. Az RMDSZ-t a jövő évi önkormányzati választásokról szóló beszélgetésen Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere képviseli.
„Természetes” támogatás
Az Erdélyi Magyar Ifjak táborában évek óta helyet kapnak a szélsőséges politikai eszmék és jelképek, tavaly felsorakoztak a Magyar Gárda tagjai is. Bár a szervezők több koncertet is meghirdettek a vasárnap estig tartó rendezvénysorozaton – többek között olyan szélsőjobboldaliként ismert együttesek is fellépnek, mint a Hungarica és Kárpátia –, az idei EMI-tábor sem elsősorban kulturális rendezvénysorozat. Túlsúlyban vannak ugyanis a politikai jellegű rendezvények, pártpolitikai propaganda folyik a Gyilkos-tó felé vezető út mentén levő táborhelyszínen.
Borboly Csaba tanácselnök a Hargita megyei önkormányzat által nyújtott támogatást tavaly azzal indokolta, hogy a tanács a térségben élők „kulturális és közösségi igényeit” finanszírozza, ideológiai megszorítások nélkül. A Communitas Alapítvány ifjúsági szaktestületének elnökét, Bodor Lászlót tegnap arról kérdeztük, miért támogatta a Communitas a szélsőjobboldali politikusoknak helyet adó rendezvényt?
Bodor azzal indokolta az egyébként csekély összegű, 1000 lejes támogatást, hogy „az EMI ifjúsági szervezet, és mint ilyen nyújtott be és nyert pályázatot”. A radikális megnyilatkozásairól ismert Erdélyi Magyar Ifjak egyébként tagja az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumnak (EMEF), amely az RMDSZ és az ellenlábas erdélyi magyar politikai szervezetek közötti egyeztetés fórumaként jött létre, és amelynek keretében a rivális szervezetek az RMDSZ által alapított Communitas Alapítvány által megítélt támogatásokból követeltek maguknak részt.
MIÉRT: ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel
Az EMEF ugyan nem ülésezett az utóbbi egy év során, az EMI ennek ellenére elérte, hogy idéntől a Communitas támogassa rendezvényeit, mégha szélsőséges eszmék hirdetését is szolgálják. Bodor László egyébként – aki „természetesnek” nevezte a támogatást – kérdésünkre elismerte, hogy nem ismeri a Gyergyószentmiklós melletti EMI-tábor pontos programját, és azt állította, hogy nem tudott Vona Gábor Jobbik-elnök ottani fellépéséről.
A Communitas ifjúsági szaktestületének elnöke csupán annyit fűzött hozzá felvetésünkhöz, hogy a Communitas Alapítvány ellenőrzi: a pályázati kiírásnak megfelelően valósult-e meg a program, és ez az EMI-tábor idei rendezvényeire is érvényes.
Az Erdélyi Magyar Ifjak táborának egyik főtámogatója a magyarországi Bethlen Gábor Alap, amely 1,8 millió forintot szánt erre a célra. Ugyanaz a Bethlen-alap elutasította egyébként a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) által július elején Marosfőn szervezett EU-tábor támogatását. A MIÉRT elnöke és az EU-tábor alapítója nem más, mint Bodor László. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 13.
Magyarországi támogatás a Téglás-iskolának
Három millió forintot (50 000 lejt) nyert el a dévai Téglás Gábor iskola magyarországi pályázatokon.
A Szülőföld Alap örökébe lépő Bethlen Gábor alapítványtól egymillió forintot nyertek el az aula felszerelésére. Nevezetesen korszerű világítótestek, reflektorok fénymixer, valamint hangosító-berendezés vásárlására és felszerelésére, ismertette a helyzetet Kocsis Attila iskola-igazgató. Az aula ugyanis a dévai magyar iskola nagyterme, ott zajlanak a különböző rendezvények (tanévnyitó, évzáró, gólyabál, iskolaünnepségek, diákelőadások, március 15-i megemlékezések, stb.), ahol fontos a megfelelő megvilágítás és akusztika. Ez eddig problémát jelentett, a magyarországi támogatás nyomán, viszont megoldódott.
Egy másik pályázaton – szintén a budapesti Bethlen Gábor alapítványtól – 1,5 millió forintot nyertek el az információs központ kialakítására. Nevezetesen íróasztalokat, könyvespolcokat, számítógépeket vásároltak, illetve szélessávú internetes hozzáférhetőséget biztosítottak. Ez amolyan multifunkcionális terem, ahol a diákok széleskörű információkhoz juthatnak, hagyományos könyvek, vagy az információs világháló révén. Ősztől a helység a bennlakó diákok ott fognak felkészülni délután. Ráadásul a nyár folyamán a nyíregyházi megyei könyvtár 5 tagú szakember-gárdája, dr. Vraukóné Lukács Ilona vezetésével rendszerezte, osztályozta és pontra tette az iskolai könyvtárat, mely Balogh-Botár Csaba aligazgató szerint jelenleg olyan 5000 címet tartalmaz.
Végül a budapesti Balassi Intézet félmillió forinttal támogatta a nem dévai diákok ingáztatását a környező – vagy távolabbi – településekről Hunyad megye egyetlen magyar iskolájába. Nyugati Jelen (Arad)
Három millió forintot (50 000 lejt) nyert el a dévai Téglás Gábor iskola magyarországi pályázatokon.
A Szülőföld Alap örökébe lépő Bethlen Gábor alapítványtól egymillió forintot nyertek el az aula felszerelésére. Nevezetesen korszerű világítótestek, reflektorok fénymixer, valamint hangosító-berendezés vásárlására és felszerelésére, ismertette a helyzetet Kocsis Attila iskola-igazgató. Az aula ugyanis a dévai magyar iskola nagyterme, ott zajlanak a különböző rendezvények (tanévnyitó, évzáró, gólyabál, iskolaünnepségek, diákelőadások, március 15-i megemlékezések, stb.), ahol fontos a megfelelő megvilágítás és akusztika. Ez eddig problémát jelentett, a magyarországi támogatás nyomán, viszont megoldódott.
Egy másik pályázaton – szintén a budapesti Bethlen Gábor alapítványtól – 1,5 millió forintot nyertek el az információs központ kialakítására. Nevezetesen íróasztalokat, könyvespolcokat, számítógépeket vásároltak, illetve szélessávú internetes hozzáférhetőséget biztosítottak. Ez amolyan multifunkcionális terem, ahol a diákok széleskörű információkhoz juthatnak, hagyományos könyvek, vagy az információs világháló révén. Ősztől a helység a bennlakó diákok ott fognak felkészülni délután. Ráadásul a nyár folyamán a nyíregyházi megyei könyvtár 5 tagú szakember-gárdája, dr. Vraukóné Lukács Ilona vezetésével rendszerezte, osztályozta és pontra tette az iskolai könyvtárat, mely Balogh-Botár Csaba aligazgató szerint jelenleg olyan 5000 címet tartalmaz.
Végül a budapesti Balassi Intézet félmillió forinttal támogatta a nem dévai diákok ingáztatását a környező – vagy távolabbi – településekről Hunyad megye egyetlen magyar iskolájába. Nyugati Jelen (Arad)
2011. augusztus 17.
EMI tábor: Keskeny Út ökumenikus fesztiválmisszió
Az EMI tábor és a Keskeny Út ökumenikus fesztiválmisszió annyira összetartoznak, hogy elképzelhetetlen EMI tábor Keskeny út sátor nélkül. Ebben az évben is ott voltunk Gyergyóban az egyik talán legfiatalabb résztvevőkből álló csapatunkkal.
A sátrat szerdán 13 órakor nyitottuk meg, majd rövidesen Bencze Zsuzsanna negyedéves unitárius teológiai hallgató tartott bemutatót a Protestáns Teológiai Intézetben való tevékenységekről illetve a teológusi életről. A napot élményszínházzal, gitárdélutánnal folytattuk, majd zsíros kenyér és tea mellett beszélgetéssel zártuk le.
Csütörtökön reggel a csend beszél programunk után egy áhítaton vehettünk részt melyet Bencze Zsuzsanna tartott. Ezt követte Imre István Zoltán előadása, Értékes vagy!? címmel. A délutáni időszakot kézműves foglalkozással, agyagozással, bogozással, rajzolással, és festéssel töltöttük. Ezt követően filmet néztünk Good Will Hunting, majd a filmről és a nap témáról beszélgettünk arról, hogy Értékesek vagyunk és hogy ez miben áll, kinek kinek a saját véleménye szerint.
Pénteken az áhítatot Bardócz Csaba ikafalvi lelkész tartotta, a Keskeny Út fesztiválmissziós csapat vezetője, aki megemlékezett egyik társunkról, Nap Katiról, aki már az Úr országában szolgál, és onnan figyeli mindennapi tevékenykedésünket. Előadást hallgathattunk, Teremtés és/vagy evolúció témában Bartos Károly interaktív előadásában. A délutáni időszakban gitáron csendültek fel ismertebb és ismeretlenebb dalok, majd témába illő film következett Megint 17. A film után az elmaradhatatlan zsíros kenyér és üdítő is szerepet kaptak a beszélgetés során.
A szombati nap előadása Terhesség vagy áldás címet viselte, a témát Szabó Erdős Erzsébet gyergyógyszentmiklósi pszichológus fejtette ki számunkra, egyrészt szakmai másrészt női szemszögből. Délutáni programunk élményszínház volt, a heti témával, Értékes vagy, majd filmnézés következett, Ikrek- Élet az anyaméhben címmel. Az ezt követő beszélgetés a testvérkapcsolatokról, a testvérek közötti viszonyról is szólt.
Vasárnap reggel szentmisén vettünk részt, melyet Böjte Csaba ferences rendi szerzetes tartott, a táborlakóknak. Egy kis pihenés után kézműves foglalkozás volt, újdonsággal a programban, gipszmaszkok is készültek, amíg az időjárás meg nem zavarta a tevékenységet, majd élményszínház és egy energia-levezető sátorzáró következett.
Köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Alapnak, Nap Kati szeretteinek és az EMI tábor szervezőinek, akik támogatták munkánkat.
Vas Zsuzsanna. Erdély.ma
Az EMI tábor és a Keskeny Út ökumenikus fesztiválmisszió annyira összetartoznak, hogy elképzelhetetlen EMI tábor Keskeny út sátor nélkül. Ebben az évben is ott voltunk Gyergyóban az egyik talán legfiatalabb résztvevőkből álló csapatunkkal.
A sátrat szerdán 13 órakor nyitottuk meg, majd rövidesen Bencze Zsuzsanna negyedéves unitárius teológiai hallgató tartott bemutatót a Protestáns Teológiai Intézetben való tevékenységekről illetve a teológusi életről. A napot élményszínházzal, gitárdélutánnal folytattuk, majd zsíros kenyér és tea mellett beszélgetéssel zártuk le.
Csütörtökön reggel a csend beszél programunk után egy áhítaton vehettünk részt melyet Bencze Zsuzsanna tartott. Ezt követte Imre István Zoltán előadása, Értékes vagy!? címmel. A délutáni időszakot kézműves foglalkozással, agyagozással, bogozással, rajzolással, és festéssel töltöttük. Ezt követően filmet néztünk Good Will Hunting, majd a filmről és a nap témáról beszélgettünk arról, hogy Értékesek vagyunk és hogy ez miben áll, kinek kinek a saját véleménye szerint.
Pénteken az áhítatot Bardócz Csaba ikafalvi lelkész tartotta, a Keskeny Út fesztiválmissziós csapat vezetője, aki megemlékezett egyik társunkról, Nap Katiról, aki már az Úr országában szolgál, és onnan figyeli mindennapi tevékenykedésünket. Előadást hallgathattunk, Teremtés és/vagy evolúció témában Bartos Károly interaktív előadásában. A délutáni időszakban gitáron csendültek fel ismertebb és ismeretlenebb dalok, majd témába illő film következett Megint 17. A film után az elmaradhatatlan zsíros kenyér és üdítő is szerepet kaptak a beszélgetés során.
A szombati nap előadása Terhesség vagy áldás címet viselte, a témát Szabó Erdős Erzsébet gyergyógyszentmiklósi pszichológus fejtette ki számunkra, egyrészt szakmai másrészt női szemszögből. Délutáni programunk élményszínház volt, a heti témával, Értékes vagy, majd filmnézés következett, Ikrek- Élet az anyaméhben címmel. Az ezt követő beszélgetés a testvérkapcsolatokról, a testvérek közötti viszonyról is szólt.
Vasárnap reggel szentmisén vettünk részt, melyet Böjte Csaba ferences rendi szerzetes tartott, a táborlakóknak. Egy kis pihenés után kézműves foglalkozás volt, újdonsággal a programban, gipszmaszkok is készültek, amíg az időjárás meg nem zavarta a tevékenységet, majd élményszínház és egy energia-levezető sátorzáró következett.
Köszönetet mondunk a Bethlen Gábor Alapnak, Nap Kati szeretteinek és az EMI tábor szervezőinek, akik támogatták munkánkat.
Vas Zsuzsanna. Erdély.ma
2011. augusztus 17.
Külhoni Magyar Fiatalok Találkozója
Pénteken kezdődik és egy hétig tart a Külhoni Magyar Fiatalok Találkozója, amelyre 17 országból 450 – 16 és 20 év közötti – magyar származású fiatalt várnak – mondta keddi sajtótájékoztatóján Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.
A fiatalokat Gödöllőn, Szentendrén és Budapesten sétahajózás, strandolás és táncház is várja. A programok célja, hogy a világ különböző pontjairól érkező magyar származású fiatalok megismerjék egymást – fogalmazott Répás Zsuzsanna. A Kárpát-medencéből, Európa más országaiból, valamint Kanadából, az Egyesült Államokból és Uruguayból érkező fiatalok részt vesznek az augusztus 20-ai ünnepi rendezvényeken, és zenés-táncos előadásokat tartanak Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére.
A program házigazdája Gödöllő. Gémesi György, a város polgármestere az uniós elnökséghez mérhető "gigantikus" rendezvénynek nevezte az eseménysorozatot. A csaknem félezer magyar származású fiatal háromnegyed része először érkezik Magyarországra. A programok költségeinek 90 százalékát a Bethlen Gábor Alapból finanszírozzák a szervezők. Népújság (Marosvásárhely)
Pénteken kezdődik és egy hétig tart a Külhoni Magyar Fiatalok Találkozója, amelyre 17 országból 450 – 16 és 20 év közötti – magyar származású fiatalt várnak – mondta keddi sajtótájékoztatóján Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.
A fiatalokat Gödöllőn, Szentendrén és Budapesten sétahajózás, strandolás és táncház is várja. A programok célja, hogy a világ különböző pontjairól érkező magyar származású fiatalok megismerjék egymást – fogalmazott Répás Zsuzsanna. A Kárpát-medencéből, Európa más országaiból, valamint Kanadából, az Egyesült Államokból és Uruguayból érkező fiatalok részt vesznek az augusztus 20-ai ünnepi rendezvényeken, és zenés-táncos előadásokat tartanak Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója tiszteletére.
A program házigazdája Gödöllő. Gémesi György, a város polgármestere az uniós elnökséghez mérhető "gigantikus" rendezvénynek nevezte az eseménysorozatot. A csaknem félezer magyar származású fiatal háromnegyed része először érkezik Magyarországra. A programok költségeinek 90 százalékát a Bethlen Gábor Alapból finanszírozzák a szervezők. Népújság (Marosvásárhely)
2011. augusztus 18.
Fesztivál – Mikó Imre Terv Erdélyért
Az erdélyi magyar közösség alulról építkező, önálló gazdaságfejlesztési tervezeteként megfogalmazott Mikó Imre Terv kapcsán szervezett gazdasági témájú kerekasztal-beszélgetést a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a Bethlen Gábor Alapítvány.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) gazdasági bizottságának alelnöke, Mátis Jenő által moderált rendezvényen Szatmáry Kristóf, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára, Péti Márton, a VÁTI Nonprofit Kft. irodavezetője, Jakabos Janka, az EMNT háromszéki elnöke és a Mikó Imre Terv koordinátora, valamint Juhász Jácint, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) dékánhelyettese, közgazdász-szakértő vett részt meghívottként. A terv véglegesítését az erdélyi polgárok, fiatalok, értelmiségiek, a tudományos és gazdasági élet szereplői, a civil és szakmai szervezetek, illetve a fejlesztések érdekeltjeivel együtt szeretnék megvalósítani – derül ki a közzétett Vitairatból.
Jakabos Janka előadásában felvázolta az EMNT által kezdeményezett, erdélyi és magyarországi szakértők, valamint a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium Kárpát-medencei Térség Gazdaságfejlesztési Főosztálya, a Nemzeti Stratégia Tervezési Hivatala, illetve a Váti Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság felkért szakértői által összeállított Mikó Imre Terv alapvető célkitűzéseit, illetve ezek megvalósítására vonatkozó elképzeléseket.
A terv megfogalmazásának folyamata példátlan, háromszintű – szakmai, nemzetpolitikai és társadalmi – összefogást feltételezett. Az erdélyi magyarság megerősödése, autonómiájának építése nem lehetséges stabil gazdasági alapok nélkül – fejtette ki Jakabos Janka. A romániai magyar nemzeti közösség gazdaságfejlesztési javaslataként kidolgozott Mikó Imre Tervet partnerségben való megvalósításra ajánlják fel a magyar és román kormányoknak, és kérik hozzá az Európai Unió támogatását is – olvasható a tervezet Vitairatában. – Elképzeléseink szerint a terv iránytűként, másrészt az összmagyarság gazdasági szereplőit összekötő hídként is működne – emelte ki az EMNT háromszéki elnöke. Erdély oly módon formálható „Kelet Svájcává”, ha megteremtik azokat a feltételeket, amelyek a társadalom egészének fejlődését gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásban egyaránt egységként kezelik – részletezte.
A stratégia kidolgozásában és a részcélok rendszerezésében fontos szerepet játszott a helyi sajátosságokat kiemelő területi lebontás, a szakterületek meghatározása. Stratégiai célokként fogalmazták meg a versenyképes és megújuló erdélyi magyar gazdaság, az autonóm erdélyi magyar gazdasági közösségek kiépítését, munkahelyek és hasznosítható tudás biztosítását minden magyarnak, az összmagyar gazdasági és nemzeti kapcsolatok erősítését, és alapvetően az erdélyi magyar társadalom megújulását. A terven dolgozó szakemberek nevesítették a különböző prioritásokat és az egyes szakterületekhez csatolt kitörési pontokat – például a befektetésösztönzést, hálózati gazdaságfejlesztést, a megújuló energia, vízipar és zöldgazdaságfejlesztést – is. – A tervezési munka mellett a célkitűzések megvalósítását lehetővé tevő intézményrendszer kiépítésén is tevékenykedünk – magyarázta Jakabos Janka, aki tájékoztatott arról, hogy a demokráciaközpontok hálózatára egyablakos rendszerben gazdasági tanácsadói irodák is épülnek majd a vállalkozói réteg szakmai támogatására.
Szatmári Kristóf, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára megállapította: a Mikó Imre Terv, bár jelenleg több kérdést vet fel, mint választ kínál, mindenképpen irányt ad az erdélyi magyar gazdasági élet fejlesztésének, felzárkózásának. Az erdélyi magyarság gazdasági és egyéb jellegű támogatása mellett messzemenően elkötelezett jelenlegi magyar kormány feladata, hogy a megfelelő intézményrendszerek kiépítése és az európai uniós keretek között alkalmazható jogi megoldások tekintetében is kapcsolódhasson a Mikó Imre Tervhez – magyarázta a politikus. Mint kifejtette, ez a tervezet rámutathat arra, hogy az erdélyi magyar közösség autonómiájából gazdasági fejlődés származhat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a terv finanszírozásának hármas, Budapest–Brüsszel–Budapest lábon kell állnia, a források elnyeréséhez pedig a teljes közösség támogatásával, legalábbis hallgatólagos egységével rendelkeznie kell.
A VÁTI Nonprofit Kft. a magyar kormányzat területfejlesztési háttérintézménye – magyarázta Péti Márton, aki a magyar tapasztalatok összegzésével a nemzetközi fejlesztéspolitikai folyamatok kontextusában tárgyalta a Mikó Imre Tervet. Mint kiemelte, műfajában és tartalmában egyaránt sok hasonlóságot hordoz az Új Széchenyi Tervvel, amely a Kárpát-medencét kiemelt gazdaságfejlesztési övezetként kezeli. Kidolgozásának folyamata már önmagában értékes felületet képez, amely összeköt szereplőket, akik képesek az óriási potenciált hordozó nemzetpolitikai elképzeléseket beépíteni egy állandó taktika és egységes értékrend által jellemzett gazdaságfejlesztési rendszerbe. Az uniós fejlesztési irányok megváltoztak, a nemzetközi együttműködési intézményrendszert megújították, a transznacionális források is ennek megfelelően kerülnek kiosztásra. A tapasztalat szerint nem elég hatékonynak bizonyult regionális fejlesztési szint jelenleg már háttérbe szorul a helyileg beilleszkedő projektcsomagok koncepciójával szemben, illetve fókuszba kerülnek az újszerű fejlesztések is – részletezte Péti Márton. Mint kiemelte, a 2014–2020-as uniós fejlesztési ciklusra már most ajánlatos projektekkel készülni. – Fantázia van a többségi nemzetet partnerként való megnyerésében – mondta a szakember, aki az uniós támogatások lehívására való törekvés megvalósítása mellett hangsúlyozta a kisléptékű, sokakat érő fejlesztések beépítésének fontosságát is. Úgy vélte, a Mikó Imre terv nemzeti alapú fejlesztéspolitikaként nemcsak a Kárpát-medencei magyar kisebbségek, hanem Magyarország számára is alternatívákat, impulzusokat szolgáltathat.
Juhász Jácint, a BBTE dékánhelyettese előadásában a szakértői csapatával közösen kidolgozott, a befektetésösztönzésre, iparosításra és hálózati gazdaságfejlesztésre vonatkozó prioritási pont mögött rejlő tartalmi elemeket magyarázta el. Mint kifejtette, értelemszerű kiindulópontnak tekintették, hogy a nagyvállalatok 1989 utáni leépülését követően létesült, kis- és közép vállalkozások között megfelelő kommunikáció megteremtését javasolják, illetve támogatást találjanak az erdélyi magyar vállalkozói szféra életképes projektjeinek. Ennek érdekében egyrészt egy erdélyi vállalati kataszter kialakítását tervezik, megkönnyítve a kommunikáció és piacra lépés esélyeit, javasolták továbbá a magyar példák alapján az uniós források felhasználásának összekapcsolását is. Egy garanciaalap létrehozása által könnyítenék a bankhitelek, uniós források megszerzését, a bevezetendő kedvezményes hitelprogramok a valós értékteremtő tevékenység megvalósítására képes vállalatokat céloznák meg. A magánpénzekre alapuló, nyugat-európai és angliai példákra alapozó, kockázati tőkekomponens tőkét pumpálna úgymond a legjobban működő vállalatokba. Az erdélyi és a magyar termékcsere érdekében a kereskedelmi integrációt fokoznák, megszervezve a területenként már létező kapcsolatokat. A szakember hangsúlyozta a magán-szféra állásbörzékre való erőteljesebb bevonulásának fontosságát, az egyetemi gyakorló programok intenzívebb megszervezését, az ösztöndíj- és diákhitel programok kiterjesztésének szükségességét, hogy az oktatás a háttérbe szorult közösségek tagjai számára is elérhetővé váljon.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)
Az erdélyi magyar közösség alulról építkező, önálló gazdaságfejlesztési tervezeteként megfogalmazott Mikó Imre Terv kapcsán szervezett gazdasági témájú kerekasztal-beszélgetést a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a Bethlen Gábor Alapítvány.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) gazdasági bizottságának alelnöke, Mátis Jenő által moderált rendezvényen Szatmáry Kristóf, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára, Péti Márton, a VÁTI Nonprofit Kft. irodavezetője, Jakabos Janka, az EMNT háromszéki elnöke és a Mikó Imre Terv koordinátora, valamint Juhász Jácint, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) dékánhelyettese, közgazdász-szakértő vett részt meghívottként. A terv véglegesítését az erdélyi polgárok, fiatalok, értelmiségiek, a tudományos és gazdasági élet szereplői, a civil és szakmai szervezetek, illetve a fejlesztések érdekeltjeivel együtt szeretnék megvalósítani – derül ki a közzétett Vitairatból.
Jakabos Janka előadásában felvázolta az EMNT által kezdeményezett, erdélyi és magyarországi szakértők, valamint a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium Kárpát-medencei Térség Gazdaságfejlesztési Főosztálya, a Nemzeti Stratégia Tervezési Hivatala, illetve a Váti Területi Tervezési és Értékelési Igazgatóság felkért szakértői által összeállított Mikó Imre Terv alapvető célkitűzéseit, illetve ezek megvalósítására vonatkozó elképzeléseket.
A terv megfogalmazásának folyamata példátlan, háromszintű – szakmai, nemzetpolitikai és társadalmi – összefogást feltételezett. Az erdélyi magyarság megerősödése, autonómiájának építése nem lehetséges stabil gazdasági alapok nélkül – fejtette ki Jakabos Janka. A romániai magyar nemzeti közösség gazdaságfejlesztési javaslataként kidolgozott Mikó Imre Tervet partnerségben való megvalósításra ajánlják fel a magyar és román kormányoknak, és kérik hozzá az Európai Unió támogatását is – olvasható a tervezet Vitairatában. – Elképzeléseink szerint a terv iránytűként, másrészt az összmagyarság gazdasági szereplőit összekötő hídként is működne – emelte ki az EMNT háromszéki elnöke. Erdély oly módon formálható „Kelet Svájcává”, ha megteremtik azokat a feltételeket, amelyek a társadalom egészének fejlődését gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásban egyaránt egységként kezelik – részletezte.
A stratégia kidolgozásában és a részcélok rendszerezésében fontos szerepet játszott a helyi sajátosságokat kiemelő területi lebontás, a szakterületek meghatározása. Stratégiai célokként fogalmazták meg a versenyképes és megújuló erdélyi magyar gazdaság, az autonóm erdélyi magyar gazdasági közösségek kiépítését, munkahelyek és hasznosítható tudás biztosítását minden magyarnak, az összmagyar gazdasági és nemzeti kapcsolatok erősítését, és alapvetően az erdélyi magyar társadalom megújulását. A terven dolgozó szakemberek nevesítették a különböző prioritásokat és az egyes szakterületekhez csatolt kitörési pontokat – például a befektetésösztönzést, hálózati gazdaságfejlesztést, a megújuló energia, vízipar és zöldgazdaságfejlesztést – is. – A tervezési munka mellett a célkitűzések megvalósítását lehetővé tevő intézményrendszer kiépítésén is tevékenykedünk – magyarázta Jakabos Janka, aki tájékoztatott arról, hogy a demokráciaközpontok hálózatára egyablakos rendszerben gazdasági tanácsadói irodák is épülnek majd a vállalkozói réteg szakmai támogatására.
Szatmári Kristóf, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára megállapította: a Mikó Imre Terv, bár jelenleg több kérdést vet fel, mint választ kínál, mindenképpen irányt ad az erdélyi magyar gazdasági élet fejlesztésének, felzárkózásának. Az erdélyi magyarság gazdasági és egyéb jellegű támogatása mellett messzemenően elkötelezett jelenlegi magyar kormány feladata, hogy a megfelelő intézményrendszerek kiépítése és az európai uniós keretek között alkalmazható jogi megoldások tekintetében is kapcsolódhasson a Mikó Imre Tervhez – magyarázta a politikus. Mint kifejtette, ez a tervezet rámutathat arra, hogy az erdélyi magyar közösség autonómiájából gazdasági fejlődés származhat. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a terv finanszírozásának hármas, Budapest–Brüsszel–Budapest lábon kell állnia, a források elnyeréséhez pedig a teljes közösség támogatásával, legalábbis hallgatólagos egységével rendelkeznie kell.
A VÁTI Nonprofit Kft. a magyar kormányzat területfejlesztési háttérintézménye – magyarázta Péti Márton, aki a magyar tapasztalatok összegzésével a nemzetközi fejlesztéspolitikai folyamatok kontextusában tárgyalta a Mikó Imre Tervet. Mint kiemelte, műfajában és tartalmában egyaránt sok hasonlóságot hordoz az Új Széchenyi Tervvel, amely a Kárpát-medencét kiemelt gazdaságfejlesztési övezetként kezeli. Kidolgozásának folyamata már önmagában értékes felületet képez, amely összeköt szereplőket, akik képesek az óriási potenciált hordozó nemzetpolitikai elképzeléseket beépíteni egy állandó taktika és egységes értékrend által jellemzett gazdaságfejlesztési rendszerbe. Az uniós fejlesztési irányok megváltoztak, a nemzetközi együttműködési intézményrendszert megújították, a transznacionális források is ennek megfelelően kerülnek kiosztásra. A tapasztalat szerint nem elég hatékonynak bizonyult regionális fejlesztési szint jelenleg már háttérbe szorul a helyileg beilleszkedő projektcsomagok koncepciójával szemben, illetve fókuszba kerülnek az újszerű fejlesztések is – részletezte Péti Márton. Mint kiemelte, a 2014–2020-as uniós fejlesztési ciklusra már most ajánlatos projektekkel készülni. – Fantázia van a többségi nemzetet partnerként való megnyerésében – mondta a szakember, aki az uniós támogatások lehívására való törekvés megvalósítása mellett hangsúlyozta a kisléptékű, sokakat érő fejlesztések beépítésének fontosságát is. Úgy vélte, a Mikó Imre terv nemzeti alapú fejlesztéspolitikaként nemcsak a Kárpát-medencei magyar kisebbségek, hanem Magyarország számára is alternatívákat, impulzusokat szolgáltathat.
Juhász Jácint, a BBTE dékánhelyettese előadásában a szakértői csapatával közösen kidolgozott, a befektetésösztönzésre, iparosításra és hálózati gazdaságfejlesztésre vonatkozó prioritási pont mögött rejlő tartalmi elemeket magyarázta el. Mint kifejtette, értelemszerű kiindulópontnak tekintették, hogy a nagyvállalatok 1989 utáni leépülését követően létesült, kis- és közép vállalkozások között megfelelő kommunikáció megteremtését javasolják, illetve támogatást találjanak az erdélyi magyar vállalkozói szféra életképes projektjeinek. Ennek érdekében egyrészt egy erdélyi vállalati kataszter kialakítását tervezik, megkönnyítve a kommunikáció és piacra lépés esélyeit, javasolták továbbá a magyar példák alapján az uniós források felhasználásának összekapcsolását is. Egy garanciaalap létrehozása által könnyítenék a bankhitelek, uniós források megszerzését, a bevezetendő kedvezményes hitelprogramok a valós értékteremtő tevékenység megvalósítására képes vállalatokat céloznák meg. A magánpénzekre alapuló, nyugat-európai és angliai példákra alapozó, kockázati tőkekomponens tőkét pumpálna úgymond a legjobban működő vállalatokba. Az erdélyi és a magyar termékcsere érdekében a kereskedelmi integrációt fokoznák, megszervezve a területenként már létező kapcsolatokat. A szakember hangsúlyozta a magán-szféra állásbörzékre való erőteljesebb bevonulásának fontosságát, az egyetemi gyakorló programok intenzívebb megszervezését, az ösztöndíj- és diákhitel programok kiterjesztésének szükségességét, hogy az oktatás a háttérbe szorult közösségek tagjai számára is elérhetővé váljon.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 18.
Közlekedő kultúrák
Ha a kisfiúk kaviccsal dobálják a péket, nem kell annak azonnal két kilós kenyerekkel visszadobnia!
A brassói magyar, ha kimozdul otthonából, ma is meglepve tapasztalhatja, hogy a többnyelvűség, ami a Cenk alatt természetes, máshol tilos.
Messzire is lehet tapasztalatot gyűjteni az idegengyűlöletről. Például Szlovákiában, ahol csak a brassói könyvesboltban vásárolt útikönyvből lehet tudni, hogy Presov az az Eperjes (ott ízlett oly nagyon a nyáreleji gyümölcs II. Vak Bélának). Igaz, a múlt század elején még zömében magyarok lakta városban ma mindössze kétszáz magyar él. Loviceről sem derül ki, hogy a Fehér Asszony városa, Lőcse. Talán Kezmar nevéből még lehet következtetni Késmárkra...
De még a magyar históriában oly fontos szerepet játszó Kassán is hiába keresünk, ha nem is magyar, de legalább német vagy angol nyelvű feliratot a gazdag történelmi múltról. Az 1910-ben háromnegyedében még magyar város főterén semmi sem utal arra, hogy 1625. március 2-án itt tartotta esküvőjét Bethlen Gábor Brandenburgi Katalinnal. Arról is csak holt nyelvű, latin tábla figyelmeztet, hogy 1906-ban a dóm kriptájába temették el II. Rákóczi Ferencet.
Kapható volt viszont a turisztikai irodákban az Európai Régiófejlesztési Alapból is finanszírozott ingyenes kiadvány, az „Oficiális városi kalauz”, amelyből a magyar turista megtudhatja, hogy „a Kassai Látogatóközpontból először a város bugyraiba fognak áthaladni.” Ám megnyugodhat, mert olvashatja, hogy „ha már a városban van, összpontosult központjában problémamentes a mozgás.” S ha nem sejtené, milyen élményekkel kecsegtet a főtér, az Oficiális városi kalauz eligazítja: „A városközpontban lévő épületekre vetett tekintetünk által belemerülhetünk a porlepte sorsokba.”
Óhatatlanul Kassa, az Oficiális városi kalauz bikkfanyelve jut eszembe, amikor olvasom a közleményt: „A kolozsvári rendőrök felderítették, hogy négy magyarországi illetőségű személy magyar nyelvű helységnévtáblát helyezett el a helyszínen, majd gépkocsijukban (amelyben a 43 éves B. Ildikó és egy tízéves gyermek ült) találtak egy másik magyar nyelvű helységnévtáblát Torda felirattal. A magyar állampolgárokat közerkölcs elleni vétség és csendháborítás gyanújával kísérték be a rendőrségre.”
Elképzelem, amint a meglett férfikorban lévő magyar turisták rövid nadrágban és zokni nélkül sértegetik a híres Kolozsvári közerkölcsöt, néhány száz méterre a bájaikat kínáló – milyen szép szó! – örömlányoktól. Szinte hallom, amint a digitális fényképezőgép zümmögése felveri a nagyváros csendjét. Ám ujjongok, hogy a rendőrség éberen vigyáz a közerkölcsre és a csendre.
Dehogyis ujjongok! Fölháborító és érthetetlen a kolozsvári rendőrök ügybuzgalma. Akkor is az, ha netán igaz, hogy szélsőjobboldali provokáció történt, mert még a bibliai parancs teljesítését is mérlegelni kell. Ahogyan Karinthy írta: ha a kisfiúk kaviccsal dobálják a péket, nem kell annak azonnal két kilós kenyerekkel visszadobnia! Karhatalmi fellépés előtt meg igazán érdemes felmérni a rendőri akció következményeit!
Ezúttal ugyanis az derült ki, hogy Kassa és Kolozsvár a primitív, gyűlölettel kezelni próbált idegenfóbia tengelyének mentén helyezkedik el.
Megnyugtató hazatérni oda, hol a bejáratoknál a kölcsönös tisztelet és elfogadás jeleként Braşov–Kronstadt–Brassó felirat áll, és szabad fényképezkedni alatta!
És némileg megnyugtató az is, hogy ezen a héten Kolozsvár már nem a túlbuzgó rendőrök, a piacnyító polgármester városa, hanem az Erdélyi magyar kultúra fővárosa. De csak részben az. Egészen megnyugtató akkor lenne, ha végre több történne, mint amit Cseke Péter üdvözölt pénteki vezércikkében. Kétségtelenül fontos, hogy az RMDSZ és az EMNT összefogásával „legalább egy hétig ismét a magyaroké lehet a kincses város főtere.” Mert Kolozsvár csak akkor szakadhat le a kassai-pozsonyi tengelyről, ha a magyar napoknak (is) köszönhetően a város különböző kultúrái közeledő kultúrákká válnak, nem csupán a magyaroké, hanem a transzilvanizmust ma is elfogadó magyaroké, románoké, zsidóké, németeké, romáké lesz nem csupán a főtér, hanem egyáltalán a kulturális és politikai cselekvés tere.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)
Ha a kisfiúk kaviccsal dobálják a péket, nem kell annak azonnal két kilós kenyerekkel visszadobnia!
A brassói magyar, ha kimozdul otthonából, ma is meglepve tapasztalhatja, hogy a többnyelvűség, ami a Cenk alatt természetes, máshol tilos.
Messzire is lehet tapasztalatot gyűjteni az idegengyűlöletről. Például Szlovákiában, ahol csak a brassói könyvesboltban vásárolt útikönyvből lehet tudni, hogy Presov az az Eperjes (ott ízlett oly nagyon a nyáreleji gyümölcs II. Vak Bélának). Igaz, a múlt század elején még zömében magyarok lakta városban ma mindössze kétszáz magyar él. Loviceről sem derül ki, hogy a Fehér Asszony városa, Lőcse. Talán Kezmar nevéből még lehet következtetni Késmárkra...
De még a magyar históriában oly fontos szerepet játszó Kassán is hiába keresünk, ha nem is magyar, de legalább német vagy angol nyelvű feliratot a gazdag történelmi múltról. Az 1910-ben háromnegyedében még magyar város főterén semmi sem utal arra, hogy 1625. március 2-án itt tartotta esküvőjét Bethlen Gábor Brandenburgi Katalinnal. Arról is csak holt nyelvű, latin tábla figyelmeztet, hogy 1906-ban a dóm kriptájába temették el II. Rákóczi Ferencet.
Kapható volt viszont a turisztikai irodákban az Európai Régiófejlesztési Alapból is finanszírozott ingyenes kiadvány, az „Oficiális városi kalauz”, amelyből a magyar turista megtudhatja, hogy „a Kassai Látogatóközpontból először a város bugyraiba fognak áthaladni.” Ám megnyugodhat, mert olvashatja, hogy „ha már a városban van, összpontosult központjában problémamentes a mozgás.” S ha nem sejtené, milyen élményekkel kecsegtet a főtér, az Oficiális városi kalauz eligazítja: „A városközpontban lévő épületekre vetett tekintetünk által belemerülhetünk a porlepte sorsokba.”
Óhatatlanul Kassa, az Oficiális városi kalauz bikkfanyelve jut eszembe, amikor olvasom a közleményt: „A kolozsvári rendőrök felderítették, hogy négy magyarországi illetőségű személy magyar nyelvű helységnévtáblát helyezett el a helyszínen, majd gépkocsijukban (amelyben a 43 éves B. Ildikó és egy tízéves gyermek ült) találtak egy másik magyar nyelvű helységnévtáblát Torda felirattal. A magyar állampolgárokat közerkölcs elleni vétség és csendháborítás gyanújával kísérték be a rendőrségre.”
Elképzelem, amint a meglett férfikorban lévő magyar turisták rövid nadrágban és zokni nélkül sértegetik a híres Kolozsvári közerkölcsöt, néhány száz méterre a bájaikat kínáló – milyen szép szó! – örömlányoktól. Szinte hallom, amint a digitális fényképezőgép zümmögése felveri a nagyváros csendjét. Ám ujjongok, hogy a rendőrség éberen vigyáz a közerkölcsre és a csendre.
Dehogyis ujjongok! Fölháborító és érthetetlen a kolozsvári rendőrök ügybuzgalma. Akkor is az, ha netán igaz, hogy szélsőjobboldali provokáció történt, mert még a bibliai parancs teljesítését is mérlegelni kell. Ahogyan Karinthy írta: ha a kisfiúk kaviccsal dobálják a péket, nem kell annak azonnal két kilós kenyerekkel visszadobnia! Karhatalmi fellépés előtt meg igazán érdemes felmérni a rendőri akció következményeit!
Ezúttal ugyanis az derült ki, hogy Kassa és Kolozsvár a primitív, gyűlölettel kezelni próbált idegenfóbia tengelyének mentén helyezkedik el.
Megnyugtató hazatérni oda, hol a bejáratoknál a kölcsönös tisztelet és elfogadás jeleként Braşov–Kronstadt–Brassó felirat áll, és szabad fényképezkedni alatta!
És némileg megnyugtató az is, hogy ezen a héten Kolozsvár már nem a túlbuzgó rendőrök, a piacnyító polgármester városa, hanem az Erdélyi magyar kultúra fővárosa. De csak részben az. Egészen megnyugtató akkor lenne, ha végre több történne, mint amit Cseke Péter üdvözölt pénteki vezércikkében. Kétségtelenül fontos, hogy az RMDSZ és az EMNT összefogásával „legalább egy hétig ismét a magyaroké lehet a kincses város főtere.” Mert Kolozsvár csak akkor szakadhat le a kassai-pozsonyi tengelyről, ha a magyar napoknak (is) köszönhetően a város különböző kultúrái közeledő kultúrákká válnak, nem csupán a magyaroké, hanem a transzilvanizmust ma is elfogadó magyaroké, románoké, zsidóké, németeké, romáké lesz nem csupán a főtér, hanem egyáltalán a kulturális és politikai cselekvés tere.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 19.
Fesztivál – Levéltári kincsek, titkok, érdekességek nyomában
Óriási érdeklődés övezte a Román Országos Levéltár tegnapi csoportos tárlatvezetését. Flóra Ágnes levéltáros a tömeg láttán elmondta: azért nem számított ilyen nagy érdeklődésre, mert az emberek általában a levéltárakról nagyon keveset tudnak. „A médiában, a közbeszéd szintjén a levéltárakról alig esik szó, viszont a könyvtárakról sokkal többet tud az ember, hiszen könyve, könyvespolca, esetleg régi könyve mindenkinek van otthon” – mondta. „Valamiért emberközelibb a könyv, mint a történelmi irat, ennek a kiállításnak pedig pont az a lényege, hogy felhívja a levéltári értékekre a figyelmet” – tette hozzá. Az Erdélyi Magyar Levéltárosok Egyesületének Fogadd örökbe a múltad elnevezésű kampánya is ehhez kapcsolódik: célja, hogy Kolozsvár régi okleveleinek olyan tárolási körülményeket biztosítson, ami valamilyen szinten garantálja azt, hogy évtizedeken, akár évszázadokon át is megőrződjenek az értékes iratok.
A tárlat egyik célja egyrészt az volt, hogy az oklevélgyűjteményt valamilyen szinten bemutassák, valamint a teljes levéltári anyagból olyan érdekességeket állítsanak ki, ami eddig ismeretlen volt a közönség számára, illetve olyan levéltári iratokat akartak a közönség elé tárni, amelyeken végig lehet követni a polgár, a város fejlődését az egészen korai időszakból a 19–20. századig.
Kuriózumnak számít a 15. századi közjegyzői oklevél, amelyen korabeli közjegyzői, ún. notáriusi jel látható. Akkoriban mindenki tudta, hogy az adott jel melyik notáriushoz tartozik, és az általa kiállított oklevél ezzel a rajzzal ellátva hiteles okmánynak számított. A tárlaton látható Kolozsvár 16. századi polgárkönyvéből is három lap, amely azon személyek névsorát tartalmazza, akik Kolozsváron polgárjogot szereztek, tehát rendelkeztek ingatlannal.
A tárlatlátogatás során megtekinthető I. Lajos király kiváltságlevele is, amelyben tulajdonképpen megerősíti Károly 1316-os oklevelét, amiben Kolozsvárt városi rangra emeli. Ugyanakkor olyan személyiségek oklevelei is láthatóak, akik különösen kötődtek Kolozsvárhoz, például János király vagy Izabella királyné. A városfejlődéshez közvetlenül kapcsolódik Mátyás király azon oklevelének másolata, amelyben a budai jogkönyv artikulusait engedélyezi alkalmazni a kolozsvári tanácsválasztás esetében.
A levéltáros szerint a kutatók és a nagyközönség is általában nagy érdeklődéssel követte a boszorkánypereket, amelyek a 16. században új reneszánszukat élték az új protestáns klerikának és puritanizmusnak köszönhetően. Egy ilyen per ítéletének írott formája látható a tárlaton, illetve a tanács határozata a paráznák megbüntetésének módjáról.
Érdekességnek számít még az Erzsébet híd egyik kivitelezetlen terve, illetve egy korabeli fotó a hídról, továbbá látható egy óratorony tervrajza is, amely a Monostor utcai óratorony adatait rögzíti az utókor számára. 1943-ban döntöttek arról, hogy a régi, tűzvészben megrongált reneszánsz tanácsházat lebontják és újat építenek helyébe. Sporlás végett ekkor lebontották a Monostor utcai óratoronyot, és kőanyagát beépítették a mai napig álló tanácsházba.
A 19. századi polgárra jellemző, hogy szereti jól tölteni a szabadidejét, ezért nőegyleti kezdeményezésre eldöntötték, hogy sétateret alakítanak ki a kolozsvári polgárság számára. Az erről készült rajzok és fotók szintén láthatók a tárlaton. Kolozsvárt bekapcsolta a nagyvárosok hálózatába a vasút építése is. A magyar keleti vasút térképe látható a levéltári kiállításon, és Mikó Imre nyilatkozata, amikor a vasút felépítése érdekében lemond a kártérítésről, amelyet földjének kisajátítása miatt fizettek volna neki.
Az oklevélmásolatok és korabeli fényképek mellett eredeti oklevelek is vannak a tárlaton, így láthatjuk a városi irattár első latin és magyar nyelvű jegyzékét, I. József császár kiváltságlevelét, az 1405-ös szabad királyi rangra emelés oklevelét, az 1537-es városi statutum oklevelét, Mátyás király oklevelét, amely tartalmazza a király kézjegyét, illetve Bethlen Gábor oklevelét Kolozsvár harckötelezettségéről.
(dézsi) Szabadság (Kolozsvár)
Óriási érdeklődés övezte a Román Országos Levéltár tegnapi csoportos tárlatvezetését. Flóra Ágnes levéltáros a tömeg láttán elmondta: azért nem számított ilyen nagy érdeklődésre, mert az emberek általában a levéltárakról nagyon keveset tudnak. „A médiában, a közbeszéd szintjén a levéltárakról alig esik szó, viszont a könyvtárakról sokkal többet tud az ember, hiszen könyve, könyvespolca, esetleg régi könyve mindenkinek van otthon” – mondta. „Valamiért emberközelibb a könyv, mint a történelmi irat, ennek a kiállításnak pedig pont az a lényege, hogy felhívja a levéltári értékekre a figyelmet” – tette hozzá. Az Erdélyi Magyar Levéltárosok Egyesületének Fogadd örökbe a múltad elnevezésű kampánya is ehhez kapcsolódik: célja, hogy Kolozsvár régi okleveleinek olyan tárolási körülményeket biztosítson, ami valamilyen szinten garantálja azt, hogy évtizedeken, akár évszázadokon át is megőrződjenek az értékes iratok.
A tárlat egyik célja egyrészt az volt, hogy az oklevélgyűjteményt valamilyen szinten bemutassák, valamint a teljes levéltári anyagból olyan érdekességeket állítsanak ki, ami eddig ismeretlen volt a közönség számára, illetve olyan levéltári iratokat akartak a közönség elé tárni, amelyeken végig lehet követni a polgár, a város fejlődését az egészen korai időszakból a 19–20. századig.
Kuriózumnak számít a 15. századi közjegyzői oklevél, amelyen korabeli közjegyzői, ún. notáriusi jel látható. Akkoriban mindenki tudta, hogy az adott jel melyik notáriushoz tartozik, és az általa kiállított oklevél ezzel a rajzzal ellátva hiteles okmánynak számított. A tárlaton látható Kolozsvár 16. századi polgárkönyvéből is három lap, amely azon személyek névsorát tartalmazza, akik Kolozsváron polgárjogot szereztek, tehát rendelkeztek ingatlannal.
A tárlatlátogatás során megtekinthető I. Lajos király kiváltságlevele is, amelyben tulajdonképpen megerősíti Károly 1316-os oklevelét, amiben Kolozsvárt városi rangra emeli. Ugyanakkor olyan személyiségek oklevelei is láthatóak, akik különösen kötődtek Kolozsvárhoz, például János király vagy Izabella királyné. A városfejlődéshez közvetlenül kapcsolódik Mátyás király azon oklevelének másolata, amelyben a budai jogkönyv artikulusait engedélyezi alkalmazni a kolozsvári tanácsválasztás esetében.
A levéltáros szerint a kutatók és a nagyközönség is általában nagy érdeklődéssel követte a boszorkánypereket, amelyek a 16. században új reneszánszukat élték az új protestáns klerikának és puritanizmusnak köszönhetően. Egy ilyen per ítéletének írott formája látható a tárlaton, illetve a tanács határozata a paráznák megbüntetésének módjáról.
Érdekességnek számít még az Erzsébet híd egyik kivitelezetlen terve, illetve egy korabeli fotó a hídról, továbbá látható egy óratorony tervrajza is, amely a Monostor utcai óratorony adatait rögzíti az utókor számára. 1943-ban döntöttek arról, hogy a régi, tűzvészben megrongált reneszánsz tanácsházat lebontják és újat építenek helyébe. Sporlás végett ekkor lebontották a Monostor utcai óratoronyot, és kőanyagát beépítették a mai napig álló tanácsházba.
A 19. századi polgárra jellemző, hogy szereti jól tölteni a szabadidejét, ezért nőegyleti kezdeményezésre eldöntötték, hogy sétateret alakítanak ki a kolozsvári polgárság számára. Az erről készült rajzok és fotók szintén láthatók a tárlaton. Kolozsvárt bekapcsolta a nagyvárosok hálózatába a vasút építése is. A magyar keleti vasút térképe látható a levéltári kiállításon, és Mikó Imre nyilatkozata, amikor a vasút felépítése érdekében lemond a kártérítésről, amelyet földjének kisajátítása miatt fizettek volna neki.
Az oklevélmásolatok és korabeli fényképek mellett eredeti oklevelek is vannak a tárlaton, így láthatjuk a városi irattár első latin és magyar nyelvű jegyzékét, I. József császár kiváltságlevelét, az 1405-ös szabad királyi rangra emelés oklevelét, az 1537-es városi statutum oklevelét, Mátyás király oklevelét, amely tartalmazza a király kézjegyét, illetve Bethlen Gábor oklevelét Kolozsvár harckötelezettségéről.
(dézsi) Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 23.
Alanyi jogú sajtó?
Nem hozott meglepetést a Bethlen Gábor Alap döntése az Új Magyar Szó támogatási pályázatáról: a magyar állam 2011-ben is nulla forinttal járul hozzá az egyetlen országos romániai magyar napilap megjelenéséhez.
A határon túli magyar kultúra támogatására létrehozott Bethlen Gábor Alapnak (BGA) a napokban közzétett pályázati eredményhirdetése szerint ugyanis hasonló döntés született, mint a Szülőföld Alap (a BGA elődje) tavaly őszi pályázatainak esetében: az akkor szétosztott, összesen 1,315 milliárd forint összegű támogatásból egyetlen forint sem jutott az ÚMSZ-nek, miközben a magyar állami költségvetési pénzekkel gazdálkodó intézmény bőkezűnek bizonyult a jelenlegi budapesti kormány „szívének kedves” erdélyi magyar médiával.
Akadályverseny
Az idei, két részletben meghirdetett támogatások esetében újdonság, hogy – a korábbi gyakorlattal ellentétben – gazdasági vállalkozások nem pályázhattak, ami – legalábbis formálisan – leszűkítette a médiaintézmények pályázási lehetőségeit, a sajtóintézményeket ugyanis zömmel kereskedelmi társaságok – korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok – működtetik. Ez nem jelentett azonban áthághatatlan akadályt a pályázni szándékozóknak, ugyanis – mint ahogyan tette azt például az Új Magyar Szó vagy a kolozsvári Szabadság napilap – az illető médiaintézmények a tulajdonos civil szervezetekkel pályáztak: a Free Press Alapítvánnyal, illetőleg a Minerva Művelődési Egyesülettel.
Utóbbi sikerrel, még ha a támogatás összegével aligha lehetnek elégedettek kolozsvári lap pénzügyeinek irányítói: a kért ötmillió forintból alig 600 ezret ítélt meg számukra a Bethlen-alap az „első körben”. Igaz, a „második körben” ezt megtoldották további 700 ezer forinttal.
Hasonlóan kis összeget kapott a Média Index egyesülettel pályázó Transindex portál, amelynek meg kellett elégednie szintén 600 ezer forinttal, a „második körben” azonban a „transindexesek” már nem jártak sikerrel: a Pénzcsinálók.ro honlap működtetésére vonatkozó pályázatukra nem kaptak támogatást.
Magyarázatok
Első látásra meglepőnek tűnhet, hogy nem jelennek meg a korábban menetrendszerűen pályázó médiaintézmények sorában a tavaly ősszel bőkezűen támogatott, a Fideszhez közel állónak tartott sajtóorgánumok.
A 2010 őszi kiírás során a legnagyobb összegű támogatásban részesült Krónika lapigazgatója, Marton Sándor az ÚMSZ megkeresésére elmondta: az tántorította el őket a pályázástól, hogy idén csak civil szervezetek jelentkezhettek támogatásért. (A kiírás eme feltételét figyelmen kívül hagyó Hargita Népe Lapkiadó Kft. pályázatát például érvénytelennek is tekintették – szerk. megj.) Hasonlóan nem jelenik meg a pályázók listáján a tavaly szintén kiemelten támogatott Erdélyi Napló hetilap, illetve a Háromszék sepsiszentgyörgyi napilap.
A kérdés kulcsa?
Aligha hihető azonban, hogy éppen a magyar kormány szívéhez közel álló erdélyi médiaintézmények mondtak le a budapesti költségvetési pénzekről. A választ alighanem a budapesti kormánynak a határon túli támogatásokért felelős, azóta leváltott miniszteri biztosa lapunknak adott korábbi nyilatkozatában kell keresni. Néhány hónappal ezelőtt Ulicsák Szilárd az ÚMSZ-nek a Szülőfüld Alaphoz benyújtott pályázatok nagy mennyisége miatti „kezelhetetlenségre” panaszkodott.
Ulicsák akkor elmondta, a tervek szerint a 2011-ben külön járnak el a „kis pályázókkal”, akik néhány százezer, legtöbb 2-3 millió forint összegű támogatásra számíthatnak – ha egyáltalán –, miközben az úgynevezett „kiemelt jelentőségű” intézményeket normatív alapon támogatják. Így vélhetően a Fidesz-közelinek tartott határon túli sajtó is lemondott az apró-cseprő támogatásokkal való bíbelődésről, és normatív alapon, tehát alanyi jogon jut magyar költségvetési támogatáshoz.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)
Nem hozott meglepetést a Bethlen Gábor Alap döntése az Új Magyar Szó támogatási pályázatáról: a magyar állam 2011-ben is nulla forinttal járul hozzá az egyetlen országos romániai magyar napilap megjelenéséhez.
A határon túli magyar kultúra támogatására létrehozott Bethlen Gábor Alapnak (BGA) a napokban közzétett pályázati eredményhirdetése szerint ugyanis hasonló döntés született, mint a Szülőföld Alap (a BGA elődje) tavaly őszi pályázatainak esetében: az akkor szétosztott, összesen 1,315 milliárd forint összegű támogatásból egyetlen forint sem jutott az ÚMSZ-nek, miközben a magyar állami költségvetési pénzekkel gazdálkodó intézmény bőkezűnek bizonyult a jelenlegi budapesti kormány „szívének kedves” erdélyi magyar médiával.
Akadályverseny
Az idei, két részletben meghirdetett támogatások esetében újdonság, hogy – a korábbi gyakorlattal ellentétben – gazdasági vállalkozások nem pályázhattak, ami – legalábbis formálisan – leszűkítette a médiaintézmények pályázási lehetőségeit, a sajtóintézményeket ugyanis zömmel kereskedelmi társaságok – korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok – működtetik. Ez nem jelentett azonban áthághatatlan akadályt a pályázni szándékozóknak, ugyanis – mint ahogyan tette azt például az Új Magyar Szó vagy a kolozsvári Szabadság napilap – az illető médiaintézmények a tulajdonos civil szervezetekkel pályáztak: a Free Press Alapítvánnyal, illetőleg a Minerva Művelődési Egyesülettel.
Utóbbi sikerrel, még ha a támogatás összegével aligha lehetnek elégedettek kolozsvári lap pénzügyeinek irányítói: a kért ötmillió forintból alig 600 ezret ítélt meg számukra a Bethlen-alap az „első körben”. Igaz, a „második körben” ezt megtoldották további 700 ezer forinttal.
Hasonlóan kis összeget kapott a Média Index egyesülettel pályázó Transindex portál, amelynek meg kellett elégednie szintén 600 ezer forinttal, a „második körben” azonban a „transindexesek” már nem jártak sikerrel: a Pénzcsinálók.ro honlap működtetésére vonatkozó pályázatukra nem kaptak támogatást.
Magyarázatok
Első látásra meglepőnek tűnhet, hogy nem jelennek meg a korábban menetrendszerűen pályázó médiaintézmények sorában a tavaly ősszel bőkezűen támogatott, a Fideszhez közel állónak tartott sajtóorgánumok.
A 2010 őszi kiírás során a legnagyobb összegű támogatásban részesült Krónika lapigazgatója, Marton Sándor az ÚMSZ megkeresésére elmondta: az tántorította el őket a pályázástól, hogy idén csak civil szervezetek jelentkezhettek támogatásért. (A kiírás eme feltételét figyelmen kívül hagyó Hargita Népe Lapkiadó Kft. pályázatát például érvénytelennek is tekintették – szerk. megj.) Hasonlóan nem jelenik meg a pályázók listáján a tavaly szintén kiemelten támogatott Erdélyi Napló hetilap, illetve a Háromszék sepsiszentgyörgyi napilap.
A kérdés kulcsa?
Aligha hihető azonban, hogy éppen a magyar kormány szívéhez közel álló erdélyi médiaintézmények mondtak le a budapesti költségvetési pénzekről. A választ alighanem a budapesti kormánynak a határon túli támogatásokért felelős, azóta leváltott miniszteri biztosa lapunknak adott korábbi nyilatkozatában kell keresni. Néhány hónappal ezelőtt Ulicsák Szilárd az ÚMSZ-nek a Szülőfüld Alaphoz benyújtott pályázatok nagy mennyisége miatti „kezelhetetlenségre” panaszkodott.
Ulicsák akkor elmondta, a tervek szerint a 2011-ben külön járnak el a „kis pályázókkal”, akik néhány százezer, legtöbb 2-3 millió forint összegű támogatásra számíthatnak – ha egyáltalán –, miközben az úgynevezett „kiemelt jelentőségű” intézményeket normatív alapon támogatják. Így vélhetően a Fidesz-közelinek tartott határon túli sajtó is lemondott az apró-cseprő támogatásokkal való bíbelődésről, és normatív alapon, tehát alanyi jogon jut magyar költségvetési támogatáshoz.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 24.
XXXV. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia az erdővidéki Bölönben
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) évenkénti konferenciája az erdélyi unitárius ifjúság életében nagy múltra tekint vissza: az 1900-ban alakult ODFIE első ilyen jellegű seregszemléjét 1928-ban szervezte.
A 1991-től újrakezdett és évente megrendezett konferenciák munkálatai elsősorban egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúság életében fontos szerepet játszanak.
Az idei, immár 35. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciát augusztus 25–28. között szervezik az erdővidéki Bölönben, témája: hagyomány és haladás (tegnapom holnapja).
A konferencia részvételi díja a helyszínen jelentkezőknek 50 lej. Az elszállásolás helybeli családoknál, tömegszálláson, illetve a sátortáborban történik. Az ünnepi megnyitóra csütörtökön, augusztus 25-én du. 18.30 órától kerül sor, a rendezvény pedig vasárnap délben ér véget.
Az idei konferencia megszervezését támogatta az Erdélyi Unitárius Egyház, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Civil Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Alap és a Communitas Alapítvány. Erdély.ma
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) évenkénti konferenciája az erdélyi unitárius ifjúság életében nagy múltra tekint vissza: az 1900-ban alakult ODFIE első ilyen jellegű seregszemléjét 1928-ban szervezte.
A 1991-től újrakezdett és évente megrendezett konferenciák munkálatai elsősorban egy megadott téma feldolgozását célozzák, többnyire olyan területekről, amelyek az ifjúság életében fontos szerepet játszanak.
Az idei, immár 35. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferenciát augusztus 25–28. között szervezik az erdővidéki Bölönben, témája: hagyomány és haladás (tegnapom holnapja).
A konferencia részvételi díja a helyszínen jelentkezőknek 50 lej. Az elszállásolás helybeli családoknál, tömegszálláson, illetve a sátortáborban történik. Az ünnepi megnyitóra csütörtökön, augusztus 25-én du. 18.30 órától kerül sor, a rendezvény pedig vasárnap délben ér véget.
Az idei konferencia megszervezését támogatta az Erdélyi Unitárius Egyház, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Civil Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Alap és a Communitas Alapítvány. Erdély.ma
2011. augusztus 25.
Közelebb került a Házsongárd öröksége a törvény oltalmához
Befejeződött a kolozsvári pantheon helyrajzi felmérése
Mára lezárult a Házsongárd műemlék jellegű sírjai topográfiai felmérésének terepmunka része – tájékoztatta lapunkat Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Az alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság még a tél folyamán javasolta a művelődési tárcának, hogy a temető értékes emlékeit terjesszék fel a műemléki státus elnyerésére. Az összeállított jegyzéket azonban helyrajzi számokkal kellett kiegészíteni, amelyeket a temetőt felügyelő hivatal tavaly májusban titkosított. Június végén a művelődésügyi minisztérium Kolozs megyei igazgatósága a szaktárca utasítására elindította a szükséges munkálatok folyamatát. Együttműködési szerződést kötött a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal, így a felkért szakemberek és önkéntesek elkezdhették a terepmunkát – magyarázta a felmérésben vezető szerepet vállaló Maksay Ádám építőmérnök, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki előadója.
A kulturális és örökségvédelmi minisztérium engedélyének, támogatásának birtokában az Erdélyi Református Egyházkerület a Bethlen Gábor Alapnál (a korábbi Szülőföld Alap jogutódjánál) félmillió forintot pályázott meg a helyrajzi felmérés elvégzésére. – A Leonard Horvath által vezetett művelődésügyi igazgatóság teljes mértékben segítségünkre volt a munkálatok lebonyolításában, amelyekben többek között részt vett Virgil Pop, a Területi Műemlékvédő Bizottság főtanácsosa is – részletezte Maksay Ádám. A műemlékvédelmi szakember lapunknak már korábban elmondta: a topográfiai mérések elkészülése nyomán irányító szerepet vállal majd az országos műemlékvédelemhez felterjesztendő dokumentáció elkészítésében. Virgil Pop egyébként a művelődésügyi tárcának eredetileg leadott magyar nyelvű jegyzéket átdolgozta, román nyelvre átírta, ez szolgált a topográfiai munkálatok alapjául is – tette hozzá a műszaki előadó.
A terepmunka folyamán több mint 500 sírt, sírkövet sikerült feltérképeznie az Alexandru Terebesy által vezetett helyrajzi felmérést végző csoportnak, amelyben mindenki a legcéltudatosabban dolgozott, az elvégzett munka értéke pedig nem fél, hanem gyakorlatilag két és fél millió forintnak felelne meg – fejtette ki Maksay Ádám. A műemlékké nyilvánításra javasolt emlékek jegyzéke körülbelül 300 tételből áll, de a nemzetközi szabványoknak megfelelő, kiterjedt topográfiai térkép például a kallódó sírköveket is tartalmazza. – Az egyházi tulajdonban levő lutheránus temető kivételével a köztemető régi részét feltérképeztük, mindent bemértünk, hogyha majd a törvényi védelemre javasolt listát bővíteni lehet, ne kelljen majd újra elkezdeni a munkát – magyarázta Gergelyné Tőkés Erzsébet. Mint kiemelte a műemlékvédő fórumok viszonyulása a lehető legsegítőkészebb, együttműködésük kiváló volt. A helyrajzi adatok összegyűjtése azonban csak a műemlékké nyilvánítás első lépése: a különálló tételekre bontott jegyzék minden egyes eleméhez egy adatlapot kell ugyanis csatolni, amelynek kitöltése további aprólékos munkát, kutatást igényel, és amelyet véleménye szerint nagymértékben megnehezíthet az a tény, hogy a temető igazgatósága a sírok adatait csak a családtagoknak adja ki. Mint kifejtette, egy immár sokadik helyszínen kallódó sírkő jellemzőit például nehéz lesz a temető nyilvántartásához való hozzáférés nélkül a műemlékvédelmi adatlap követelményeinek megfelelően összegezni.
– Hatalmas munka vár még ránk, amelynek megvalósításában a Megyei Művelődési Felügyelőség alkalmazottai, kutatói, valamint a náluk szakmai gyakorlatot végző egyetemi hallgatók segítségünkre voltak és lesznek a továbbiakban is – hangsúlyozta a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Maksay Ádám tájékoztatása szerint szeptember 15-ig minden egyes emlék dokumentációjához csatolni kell az említett, úgynevezett analitikai adatlapot, de a szakemberek közreműködésével fel lehet majd tüntetni rajtuk a szükséges adatokat.
Virgil Pop a kolozsvári Építészeti és Városrendészeti Egyetem professzoraként két tanársegédjével a házsongárdi kripták és síremlékek széleskörű építészeti felmérését kezdeményezte a hallgatók bevonásával – fejtette ki Maksay Ádám. A diákok a projekt- és a restaurálási javaslatok elkészítése által tettek eleget a szaktantárgy gyakorlati követelményeinek, és igen értékes munkát végeztek, ugyanis az általuk összeállított dokumentáció adatai segítségül szolgálnak az említett adatlapok kitöltésében.
Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter műemlékvédelmi kérdésekért felelős tanácsosa lapunknak elmondta: a topográfiai dokumentáció csak egy részét képezi a pozíciónként értelmezett törvényi védelem megszerzésére irányuló folyamatnak, az emlékek különálló iratcsomóinak hiánytalan összeállítását követően pedig az Országos Műemlékvédő Bizottságnak kell jóváhagynia a felterjesztett jegyzéket, amelyet miniszteri rendelet erősít majd meg. – A folyamat még nem ért véget. Reméljük, hogy a szeptemberi határidőig sikerül összeállítani a szükséges dokumentációt – mondta Hegedüs Csilla
ZAY ÉVA, NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
Befejeződött a kolozsvári pantheon helyrajzi felmérése
Mára lezárult a Házsongárd műemlék jellegű sírjai topográfiai felmérésének terepmunka része – tájékoztatta lapunkat Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Az alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság még a tél folyamán javasolta a művelődési tárcának, hogy a temető értékes emlékeit terjesszék fel a műemléki státus elnyerésére. Az összeállított jegyzéket azonban helyrajzi számokkal kellett kiegészíteni, amelyeket a temetőt felügyelő hivatal tavaly májusban titkosított. Június végén a művelődésügyi minisztérium Kolozs megyei igazgatósága a szaktárca utasítására elindította a szükséges munkálatok folyamatát. Együttműködési szerződést kötött a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal, így a felkért szakemberek és önkéntesek elkezdhették a terepmunkát – magyarázta a felmérésben vezető szerepet vállaló Maksay Ádám építőmérnök, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki előadója.
A kulturális és örökségvédelmi minisztérium engedélyének, támogatásának birtokában az Erdélyi Református Egyházkerület a Bethlen Gábor Alapnál (a korábbi Szülőföld Alap jogutódjánál) félmillió forintot pályázott meg a helyrajzi felmérés elvégzésére. – A Leonard Horvath által vezetett művelődésügyi igazgatóság teljes mértékben segítségünkre volt a munkálatok lebonyolításában, amelyekben többek között részt vett Virgil Pop, a Területi Műemlékvédő Bizottság főtanácsosa is – részletezte Maksay Ádám. A műemlékvédelmi szakember lapunknak már korábban elmondta: a topográfiai mérések elkészülése nyomán irányító szerepet vállal majd az országos műemlékvédelemhez felterjesztendő dokumentáció elkészítésében. Virgil Pop egyébként a művelődésügyi tárcának eredetileg leadott magyar nyelvű jegyzéket átdolgozta, román nyelvre átírta, ez szolgált a topográfiai munkálatok alapjául is – tette hozzá a műszaki előadó.
A terepmunka folyamán több mint 500 sírt, sírkövet sikerült feltérképeznie az Alexandru Terebesy által vezetett helyrajzi felmérést végző csoportnak, amelyben mindenki a legcéltudatosabban dolgozott, az elvégzett munka értéke pedig nem fél, hanem gyakorlatilag két és fél millió forintnak felelne meg – fejtette ki Maksay Ádám. A műemlékké nyilvánításra javasolt emlékek jegyzéke körülbelül 300 tételből áll, de a nemzetközi szabványoknak megfelelő, kiterjedt topográfiai térkép például a kallódó sírköveket is tartalmazza. – Az egyházi tulajdonban levő lutheránus temető kivételével a köztemető régi részét feltérképeztük, mindent bemértünk, hogyha majd a törvényi védelemre javasolt listát bővíteni lehet, ne kelljen majd újra elkezdeni a munkát – magyarázta Gergelyné Tőkés Erzsébet. Mint kiemelte a műemlékvédő fórumok viszonyulása a lehető legsegítőkészebb, együttműködésük kiváló volt. A helyrajzi adatok összegyűjtése azonban csak a műemlékké nyilvánítás első lépése: a különálló tételekre bontott jegyzék minden egyes eleméhez egy adatlapot kell ugyanis csatolni, amelynek kitöltése további aprólékos munkát, kutatást igényel, és amelyet véleménye szerint nagymértékben megnehezíthet az a tény, hogy a temető igazgatósága a sírok adatait csak a családtagoknak adja ki. Mint kifejtette, egy immár sokadik helyszínen kallódó sírkő jellemzőit például nehéz lesz a temető nyilvántartásához való hozzáférés nélkül a műemlékvédelmi adatlap követelményeinek megfelelően összegezni.
– Hatalmas munka vár még ránk, amelynek megvalósításában a Megyei Művelődési Felügyelőség alkalmazottai, kutatói, valamint a náluk szakmai gyakorlatot végző egyetemi hallgatók segítségünkre voltak és lesznek a továbbiakban is – hangsúlyozta a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Maksay Ádám tájékoztatása szerint szeptember 15-ig minden egyes emlék dokumentációjához csatolni kell az említett, úgynevezett analitikai adatlapot, de a szakemberek közreműködésével fel lehet majd tüntetni rajtuk a szükséges adatokat.
Virgil Pop a kolozsvári Építészeti és Városrendészeti Egyetem professzoraként két tanársegédjével a házsongárdi kripták és síremlékek széleskörű építészeti felmérését kezdeményezte a hallgatók bevonásával – fejtette ki Maksay Ádám. A diákok a projekt- és a restaurálási javaslatok elkészítése által tettek eleget a szaktantárgy gyakorlati követelményeinek, és igen értékes munkát végeztek, ugyanis az általuk összeállított dokumentáció adatai segítségül szolgálnak az említett adatlapok kitöltésében.
Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter műemlékvédelmi kérdésekért felelős tanácsosa lapunknak elmondta: a topográfiai dokumentáció csak egy részét képezi a pozíciónként értelmezett törvényi védelem megszerzésére irányuló folyamatnak, az emlékek különálló iratcsomóinak hiánytalan összeállítását követően pedig az Országos Műemlékvédő Bizottságnak kell jóváhagynia a felterjesztett jegyzéket, amelyet miniszteri rendelet erősít majd meg. – A folyamat még nem ért véget. Reméljük, hogy a szeptemberi határidőig sikerül összeállítani a szükséges dokumentációt – mondta Hegedüs Csilla
ZAY ÉVA, NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)
2011. augusztus 26.
[Az Új Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
Az átlátható nemzetpolitika mérlege
A második Orbán-kormány hivatalba lépését követően azonnal a nemzetpolitikában is forradalmat hirdetett. Először lehetővé tette a magyar állampolgárság könnyített megszerzését a külhoni magyarok számára, majd a támogatáspolitikában kezdett gyökeres átalakításba.
A honosítási folyamat zökkenőmentesen halad, ám a támogatáspolitikában inkább csak a megválaszolatlan kérdések gyűlnek, s ezzel arányosan a külhoni magyar értetlenség és elégedetlenség.
Az új nemzetpolitikai vezetés első lépésként megszüntette a határon túli magyarok támogatását kezelő Szülőföld Alapot, helyette pedig a Bethlen Gábor Alap létrehozását irányozta elő. Hivatalos indoklás szerint erre azért volt szükség, mert a korábbi támogatási rendszer átláthatatlan, az ellenőrzési mechanizmus pedig gyenge volt.
A bejáratott és működőképesnek bizonyult rendszer elleni legnagyobb kifogás az volt, hogy nem egységes, nem átlátható: van pénz a Szülőföld Alapnál is, de leginkább a fejezeti kezelésű előirányzatoknál, a különböző minisztériumok fejezetében. Ezt tarthatatlan állapotnak minősítették, és bejelentették, hogy ezentúl csupán egyetlen forrásból, a Bethlen Gábor Alapból lehet támogatáshoz jutni, ide vonják össze a korábban szétszórt pénzeket.
A helyzet „normalizálása” érdekében külön kormánybiztost neveztek ki a határon túli magyar támogatások felügyeletére, aki később a sok hónapos vajúdás után, idén április 18-án bejegyzett Bethlen Gábor Alap (BGA) alapkezelőjének vezérigazgatója lett. A támogatások közben leálltak, egyetlen dolgot lehetett tudni, azt, hogy lesz pénz, mégpedig több, mint korábban, a 11 milliárd helyett 13 milliárd áll majd rendelkezésre.
Van pénz, de mennyi?
A BGA bejegyzése után sem tisztult a kép. Máig nem világos, mekkora is a határon túli támogatásokra szánt alap, de az sem, hogy ki-kik rendelkeznek fölötte. Az Alapkezelő két nyílt pályázatot írt ki csupán – 1,2 milliárdot a külhoni magyar szervezetek, és 500 milliót a magyarországi iskolák külhoni osztálykirándulásai számára. Az ugyancsak az alapkezelő által folyósított, a kedvezménytörvény (státustörvény) alapján járó oktatási-nevelési támogatások kerete és felhasználása kötött, mértéke mintegy 5 milliárd.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium augusztus 11-i közleménye szerint az idei kormányzati támogatás megközelíti a 7 milliárd forintot. Több nyílt pályázatot nem írnak már ki, erről egy tavaszi döntés rendelkezik. A bejelentett 13 milliárd forintnak azonban még közel fele hiányzik.
Annyi menet közben kiderült, bár hivatalosan nem jelentették be, hogy a 10 százalékos működési költséggel dolgozó BGA Alapkezelő eleve elvisz 1,3 milliárdot a keretből, a júliusi költségvetési elvonás közel egy milliárd volt ezen a területen. Összességében máris az elmúlt évek szintje alá esett a külhoni támogatásokra szánt keret, de még így is közel 5 milliárd áll állítólag rendelkezésre, amelyről senki sem beszél, amelyre már több pályázat nem íródik ki.
Van pénz, de mire?
Az átalakítás indoka ugyebár az volt, hogy egyetlen forrásból, az Alapból kell biztosítani a támogatásokat, nem pedig különböző fejezeti kezelésű előirányzatokból, minisztériumi keretek között. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár az új irányelveket ismertetve azt ígérte, hogy a külhoni programokra nyílt pályázaton lehet támogatást szerezni, az alaptevékenységet ellátó nemzeti jelentőségű intézmények működésére pedig normatív finanszírozást biztosítanak.
Arról beszélt, hogy a MÁÉRT dönti el a támogatások irányvonalát, a konkrét kiírásoknál a MÁÉRT-szakbizottságok ajánlásait veszik figyelembe. Az átláthatatlannak nevezett korábbi ciklusban a miniszterelnök és a határon túli vezetők év végi magyar–magyar fórumán döntöttek a támogatások irányvonaláról, arról, hogy a felhasználható keret hány százalékát fordítják majd oktatásra, kultúrára, önkormányzati-informatikai támogatásokra.
A Szülőföld Alap támogatási céljairól a Regionális Egyeztető Fórum döntött, amelynek keretében a különböző régiók számára biztosított arányokról is döntöttek egymás között a politikai felelősök. Itt évente a romániai és a felvidéki magyarság képviselői lemondtak a számarányos elosztásról a rosszabb helyzetű kárpátaljai és délvidéki magyarok számára. A pályázatok kiírásakor pontosan lehetett tudni, melyik országra mekkora keret jut, és azon belül mennyi az oktatásra, mennyi a kultúrára felhasználható pénz.
Ezt az „átláthatatlanságot” hivatott orvosolni az egycsatornás finanszírozás, a Bethlen Gábor Alap. A tavalyi MÁÉRT nem döntött a támogatásokról (idén még nem volt), a kiadott közlemények és a megkérdezett résztvevők szerint szó sem esett a kérdésről. A BGA pályázati kiírásakor nem lehetett tudni, hogy mekkora a különböző területek megpályázható kerete. Azt mondták, majd a beérkezett pályázatok függvényében döntik el. A pályázók ezt kevésbé találták átláthatónak.
Az egyetlen dolog, ami tiszta és biztos volt a kiírás pillanatában is, az, hogy lehet pályázni fesztiválra, táborra, kirándulásra stb., de működésre nem, holott a határon túli magyar nyelv és kultúra megtartásának biztosítéka a kisebbségi magyar oktatási-kulturális intézmények működése, nem a nyári táborok. Az átalakítás szépségét és átláthatóságát leginkább mégis egy kormányrendelet jelzi.
Már a BGA bejegyzése előtt az egyes fejezeti kezelésű előirányzatokból nyújtott egyedi támogatásokról szóló 49/2011. korm. rendelet, amelyet természetesen Orbán írt alá, határon túli támogatásokról rendelkezik. Ezt azóta kétszer bővítették, augusztusra 820 millióra nőtt az egyedi támogatások sora. A támogatásra szoruló halandó számára megválaszolatlan kérdés marad, hogy hová, kihez kell fordulnia: az Alaphoz, a KIM-hez vagy az egyedi támogatásokat szignáló kormányfőhöz? Ki dönt a pénzek fölött?
Az Alap pályázatai esetében, a szabályzat szerint Semjén Zsolt kormányfő-helyettes, Gál András Levente közigazgatási államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes-államtitkár hozza a döntéseket. A megszüntetésre ítélt, de virágzó fejezeti kezelésű előirányzatokról azonban nem tudható, ki rendelkezik. Néhány hete a KIM bejelentette, hogy távozik a BGA vezetősége. Csak találgatni lehet, hogy a hattagú igazgatótanács öt tagja lemondott vagy eltávolították.
Ám, mivel a támogatási zavarok miatt egyre több kritika éri a kormányt már a határon túl is, az tűnik valószínűbbnek, hogy maguktól távoztak. Talán épp a jelzett átláthatatlanságért vagy azért, mert a gyakorlatban, vezető beosztásuk ellenére teljesen hatáskör nélkül működtették a rendszert, és viselték olyan döntések következményeit, amelyekhez semmi közük nem volt. Ha eltávolították volna őket, a rendszer minden hibáját számlájukra is írták volna. De ez nem történt meg. Távozásuk csak az amúgy is sokasodó kérdések sorát gyarapította.
Van pénz, de kinek?
A támogatási döntések alapján, az ígéret ellenére sem politikamentes a kép: a Fidesz külhoni partnereinek vonzáskörzetébe tartozó szervezetek taroltak. Az erdélyi támogatások leosztása egyben arra is válaszfélét nyújt, hogy ki a támogatáspolitika ura. Tulajdonképpen érdekzónák vannak Orbán, Németh Zsolt és Kövér László körül. A nemzetpolitikáért felelős Semjén Zsoltnak nem látszik a befolyása. (...)
Három furcsa döntés is ebbe az irányba mutat. (...) A harmadik eset is magyarázatra szorulna. Miközben az RMDSZ-től elvették az információs irodák működtetését, a feladatot a külképviseletekre adták át, és ugyanezt tették Ukrajnában az UMDSZ állítólagos (de azóta sem közölt) „visszaéléseire” hivatkozva, aközben a két legkisebb magyar közösség lakóhelyén, Horvátországban és Szlovéniában nemcsak fenntartják, de még növelték is a támogatást.
A horvátországi partner az a HMDK, amely a magyar kormány támogatása dacára elveszítette a kisebbségi választásokat. A 7 milliárd és az ígért 13 közötti különbség sorsa egyelőre titok, mint ahogyan a működési támogatásra váró nemzeti jelentőségű intézményeké is. Répás Zsuzsanna májusban jelentette be, hogy a nagyobb szervezetek a jövőben meghatározott, világos kritériumok alapján normatív támogatást kapnak, és felkérte őket, hogy ne pályázzanak a BGA pályázatra.
A Transindex akkor azt írta: „Mondjuk én vagyok a nemzeti jelentőségű intézmény. Ma, május 26-án akkor mit tegyek? Répás Zsuzsanna szerint csak a jövőben derül ki, kapok-e normatívot, és ha igen, mennyit. Akkor adjak le pályázatot vagy nem? Ha nem adok le, lehet, nem kapok normatívot sem. Na de ha leadok, és kapok pénzt pályázati úton, akkor lehet, azért nem kapok normatívot. A múltban kaptam pályázati támogatást is. Most akkor mit tegyek?” Ma, augusztus 23-án még mindig nincs válasz.
Ki a kollaboráns?
Kövér László a nemzetpolitikai változásokról beszélve egy interjúban azt állította, azért volt szükség rá, mert tizenkét évig egy nemzettagadó ún. balliberális kormányzás dúlt Magyarországon, s a nemzetpolitikát is ez határozta meg. Állította, hogy a munka nehezebb része még ezután következik, azoknak a szálaknak összebogozása, amelyeket az idő önmagában is elvékonyít, és az utódállamok politikai elitje szándékosan próbál széttépni, elszakítani.
„Ebbe a körbe azok a kollaboráns politikai erők is beletartoznak, akik magyarnak adják ki magukat, de valójában nem a magyarokat képviselik az adott állam politikai döntéshozatalában, hanem fordítva, a többségi politikai elit érdekeit próbálják érvényesíteni a saját maguk által vezetett közösségeken belül” – mondta Kövér. Az Országgyűlés elnöke nem nevezte meg kik a kollaborránsok, de az egyéves nemzetpolitikai mérleg alapján bátran találgathatunk. Netalán az RMDSZ? a Híd-Most, az UMDSZ?
Népszava. Új Magyar Szó (Bukarest)
Az átlátható nemzetpolitika mérlege
A második Orbán-kormány hivatalba lépését követően azonnal a nemzetpolitikában is forradalmat hirdetett. Először lehetővé tette a magyar állampolgárság könnyített megszerzését a külhoni magyarok számára, majd a támogatáspolitikában kezdett gyökeres átalakításba.
A honosítási folyamat zökkenőmentesen halad, ám a támogatáspolitikában inkább csak a megválaszolatlan kérdések gyűlnek, s ezzel arányosan a külhoni magyar értetlenség és elégedetlenség.
Az új nemzetpolitikai vezetés első lépésként megszüntette a határon túli magyarok támogatását kezelő Szülőföld Alapot, helyette pedig a Bethlen Gábor Alap létrehozását irányozta elő. Hivatalos indoklás szerint erre azért volt szükség, mert a korábbi támogatási rendszer átláthatatlan, az ellenőrzési mechanizmus pedig gyenge volt.
A bejáratott és működőképesnek bizonyult rendszer elleni legnagyobb kifogás az volt, hogy nem egységes, nem átlátható: van pénz a Szülőföld Alapnál is, de leginkább a fejezeti kezelésű előirányzatoknál, a különböző minisztériumok fejezetében. Ezt tarthatatlan állapotnak minősítették, és bejelentették, hogy ezentúl csupán egyetlen forrásból, a Bethlen Gábor Alapból lehet támogatáshoz jutni, ide vonják össze a korábban szétszórt pénzeket.
A helyzet „normalizálása” érdekében külön kormánybiztost neveztek ki a határon túli magyar támogatások felügyeletére, aki később a sok hónapos vajúdás után, idén április 18-án bejegyzett Bethlen Gábor Alap (BGA) alapkezelőjének vezérigazgatója lett. A támogatások közben leálltak, egyetlen dolgot lehetett tudni, azt, hogy lesz pénz, mégpedig több, mint korábban, a 11 milliárd helyett 13 milliárd áll majd rendelkezésre.
Van pénz, de mennyi?
A BGA bejegyzése után sem tisztult a kép. Máig nem világos, mekkora is a határon túli támogatásokra szánt alap, de az sem, hogy ki-kik rendelkeznek fölötte. Az Alapkezelő két nyílt pályázatot írt ki csupán – 1,2 milliárdot a külhoni magyar szervezetek, és 500 milliót a magyarországi iskolák külhoni osztálykirándulásai számára. Az ugyancsak az alapkezelő által folyósított, a kedvezménytörvény (státustörvény) alapján járó oktatási-nevelési támogatások kerete és felhasználása kötött, mértéke mintegy 5 milliárd.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium augusztus 11-i közleménye szerint az idei kormányzati támogatás megközelíti a 7 milliárd forintot. Több nyílt pályázatot nem írnak már ki, erről egy tavaszi döntés rendelkezik. A bejelentett 13 milliárd forintnak azonban még közel fele hiányzik.
Annyi menet közben kiderült, bár hivatalosan nem jelentették be, hogy a 10 százalékos működési költséggel dolgozó BGA Alapkezelő eleve elvisz 1,3 milliárdot a keretből, a júliusi költségvetési elvonás közel egy milliárd volt ezen a területen. Összességében máris az elmúlt évek szintje alá esett a külhoni támogatásokra szánt keret, de még így is közel 5 milliárd áll állítólag rendelkezésre, amelyről senki sem beszél, amelyre már több pályázat nem íródik ki.
Van pénz, de mire?
Az átalakítás indoka ugyebár az volt, hogy egyetlen forrásból, az Alapból kell biztosítani a támogatásokat, nem pedig különböző fejezeti kezelésű előirányzatokból, minisztériumi keretek között. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár az új irányelveket ismertetve azt ígérte, hogy a külhoni programokra nyílt pályázaton lehet támogatást szerezni, az alaptevékenységet ellátó nemzeti jelentőségű intézmények működésére pedig normatív finanszírozást biztosítanak.
Arról beszélt, hogy a MÁÉRT dönti el a támogatások irányvonalát, a konkrét kiírásoknál a MÁÉRT-szakbizottságok ajánlásait veszik figyelembe. Az átláthatatlannak nevezett korábbi ciklusban a miniszterelnök és a határon túli vezetők év végi magyar–magyar fórumán döntöttek a támogatások irányvonaláról, arról, hogy a felhasználható keret hány százalékát fordítják majd oktatásra, kultúrára, önkormányzati-informatikai támogatásokra.
A Szülőföld Alap támogatási céljairól a Regionális Egyeztető Fórum döntött, amelynek keretében a különböző régiók számára biztosított arányokról is döntöttek egymás között a politikai felelősök. Itt évente a romániai és a felvidéki magyarság képviselői lemondtak a számarányos elosztásról a rosszabb helyzetű kárpátaljai és délvidéki magyarok számára. A pályázatok kiírásakor pontosan lehetett tudni, melyik országra mekkora keret jut, és azon belül mennyi az oktatásra, mennyi a kultúrára felhasználható pénz.
Ezt az „átláthatatlanságot” hivatott orvosolni az egycsatornás finanszírozás, a Bethlen Gábor Alap. A tavalyi MÁÉRT nem döntött a támogatásokról (idén még nem volt), a kiadott közlemények és a megkérdezett résztvevők szerint szó sem esett a kérdésről. A BGA pályázati kiírásakor nem lehetett tudni, hogy mekkora a különböző területek megpályázható kerete. Azt mondták, majd a beérkezett pályázatok függvényében döntik el. A pályázók ezt kevésbé találták átláthatónak.
Az egyetlen dolog, ami tiszta és biztos volt a kiírás pillanatában is, az, hogy lehet pályázni fesztiválra, táborra, kirándulásra stb., de működésre nem, holott a határon túli magyar nyelv és kultúra megtartásának biztosítéka a kisebbségi magyar oktatási-kulturális intézmények működése, nem a nyári táborok. Az átalakítás szépségét és átláthatóságát leginkább mégis egy kormányrendelet jelzi.
Már a BGA bejegyzése előtt az egyes fejezeti kezelésű előirányzatokból nyújtott egyedi támogatásokról szóló 49/2011. korm. rendelet, amelyet természetesen Orbán írt alá, határon túli támogatásokról rendelkezik. Ezt azóta kétszer bővítették, augusztusra 820 millióra nőtt az egyedi támogatások sora. A támogatásra szoruló halandó számára megválaszolatlan kérdés marad, hogy hová, kihez kell fordulnia: az Alaphoz, a KIM-hez vagy az egyedi támogatásokat szignáló kormányfőhöz? Ki dönt a pénzek fölött?
Az Alap pályázatai esetében, a szabályzat szerint Semjén Zsolt kormányfő-helyettes, Gál András Levente közigazgatási államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes-államtitkár hozza a döntéseket. A megszüntetésre ítélt, de virágzó fejezeti kezelésű előirányzatokról azonban nem tudható, ki rendelkezik. Néhány hete a KIM bejelentette, hogy távozik a BGA vezetősége. Csak találgatni lehet, hogy a hattagú igazgatótanács öt tagja lemondott vagy eltávolították.
Ám, mivel a támogatási zavarok miatt egyre több kritika éri a kormányt már a határon túl is, az tűnik valószínűbbnek, hogy maguktól távoztak. Talán épp a jelzett átláthatatlanságért vagy azért, mert a gyakorlatban, vezető beosztásuk ellenére teljesen hatáskör nélkül működtették a rendszert, és viselték olyan döntések következményeit, amelyekhez semmi közük nem volt. Ha eltávolították volna őket, a rendszer minden hibáját számlájukra is írták volna. De ez nem történt meg. Távozásuk csak az amúgy is sokasodó kérdések sorát gyarapította.
Van pénz, de kinek?
A támogatási döntések alapján, az ígéret ellenére sem politikamentes a kép: a Fidesz külhoni partnereinek vonzáskörzetébe tartozó szervezetek taroltak. Az erdélyi támogatások leosztása egyben arra is válaszfélét nyújt, hogy ki a támogatáspolitika ura. Tulajdonképpen érdekzónák vannak Orbán, Németh Zsolt és Kövér László körül. A nemzetpolitikáért felelős Semjén Zsoltnak nem látszik a befolyása. (...)
Három furcsa döntés is ebbe az irányba mutat. (...) A harmadik eset is magyarázatra szorulna. Miközben az RMDSZ-től elvették az információs irodák működtetését, a feladatot a külképviseletekre adták át, és ugyanezt tették Ukrajnában az UMDSZ állítólagos (de azóta sem közölt) „visszaéléseire” hivatkozva, aközben a két legkisebb magyar közösség lakóhelyén, Horvátországban és Szlovéniában nemcsak fenntartják, de még növelték is a támogatást.
A horvátországi partner az a HMDK, amely a magyar kormány támogatása dacára elveszítette a kisebbségi választásokat. A 7 milliárd és az ígért 13 közötti különbség sorsa egyelőre titok, mint ahogyan a működési támogatásra váró nemzeti jelentőségű intézményeké is. Répás Zsuzsanna májusban jelentette be, hogy a nagyobb szervezetek a jövőben meghatározott, világos kritériumok alapján normatív támogatást kapnak, és felkérte őket, hogy ne pályázzanak a BGA pályázatra.
A Transindex akkor azt írta: „Mondjuk én vagyok a nemzeti jelentőségű intézmény. Ma, május 26-án akkor mit tegyek? Répás Zsuzsanna szerint csak a jövőben derül ki, kapok-e normatívot, és ha igen, mennyit. Akkor adjak le pályázatot vagy nem? Ha nem adok le, lehet, nem kapok normatívot sem. Na de ha leadok, és kapok pénzt pályázati úton, akkor lehet, azért nem kapok normatívot. A múltban kaptam pályázati támogatást is. Most akkor mit tegyek?” Ma, augusztus 23-án még mindig nincs válasz.
Ki a kollaboráns?
Kövér László a nemzetpolitikai változásokról beszélve egy interjúban azt állította, azért volt szükség rá, mert tizenkét évig egy nemzettagadó ún. balliberális kormányzás dúlt Magyarországon, s a nemzetpolitikát is ez határozta meg. Állította, hogy a munka nehezebb része még ezután következik, azoknak a szálaknak összebogozása, amelyeket az idő önmagában is elvékonyít, és az utódállamok politikai elitje szándékosan próbál széttépni, elszakítani.
„Ebbe a körbe azok a kollaboráns politikai erők is beletartoznak, akik magyarnak adják ki magukat, de valójában nem a magyarokat képviselik az adott állam politikai döntéshozatalában, hanem fordítva, a többségi politikai elit érdekeit próbálják érvényesíteni a saját maguk által vezetett közösségeken belül” – mondta Kövér. Az Országgyűlés elnöke nem nevezte meg kik a kollaborránsok, de az egyéves nemzetpolitikai mérleg alapján bátran találgathatunk. Netalán az RMDSZ? a Híd-Most, az UMDSZ?
Népszava. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 27.
Tilos volt a honosítást népszerűsíteni a Partiumi Magyar Napokon
A Szatmárnémetiben zajló Partiumi Magyar Napokon a városi RMDSZ szervezete megtiltotta a kettős állampolgárság népszerűsítését a tömegrendezvényein.
Veres-Kupán Enikő, az Erdélyi Magyar nemzeti Tanács Szatmár megyei szervezetének elnöke a szatmári Demokrácia Központ számára egy sátrat szeretett volna felállítani a Kossuth-kertben, ahol két színpadon is zajlanak a rendezvények, így meglehetősen nagy a forgalom. A szervezők viszont -, amint azt a Szatmári Monitor megtudta -, különféle nevetséges okokra hivatkozva, nem járultak hozzá a sátor felállításához.
Közismert, hogy a Bethlen Gábor Alap kétmillió forinttal támogatta az RMDSZ alapítványa, az Identitas Alapvány révén az ötmillió forint összköltségvetésű Partiumi Magyar Napokat, így aztán az a különös helyzet állt elő, hogy ugyanaz az Alap, amely hatalmas pénzeket fordít a határon túl élő magyar lakosságnak az egyszerűsített honosítással való megismertetésére, most, teljes jóhiszeműséggel és akaratlanul, önmaga ellen fordult, s maga finanszírozta egy másik programjának az elszabotálását.
Csak sejteni véljük, hogy a Bethlen Gábor Alap kuratóriuma nem abból a megfontolásból fogadta el az Identitas Alapítvány pályázatát, s nem azért támogatta a szatmári RMDSZ rendezvényét kétmillió forinttal, hogy az nehézségeket gördítsen a kettős állampolgárság megszerzésének útjába. Sajnálatos módon a szatmári RMDSZ ezt a gesztust így értékelte, s a magyar adófizetők pénzét arra használta fel, hogy egy, ugyancsak a magyar adófizetők pénzén finanszírozott programnak “keresztbe tegyen”. Ez a BGA számára mindenképpen tanúlságként kell szolgáljon a jövőre nézve, s a pályázati pénzek megítélésekor még körültekintőbben kell majd eljárjon. Az is érdekessége ennek az esetnek, hogy mindez történik akkor, amikor az RMDSZ országos elnöke, Kelemen Hunor néhány nappal ezelőtt azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a szervezete kész az EMNT-vel való együttműködésre. Ezek után azt kell gondoljuk, hogy Kelemen kijelentésének semmilyen erkölcsi fedezete nincs, s az elnök csupán eljátsza a nemzeti együttműködésre való hajlandóságot. Nyilván, az Orbán-kormány megtévesztése céljából.
Bódi Sándor. Szatmari-monitor.ro
A Szatmárnémetiben zajló Partiumi Magyar Napokon a városi RMDSZ szervezete megtiltotta a kettős állampolgárság népszerűsítését a tömegrendezvényein.
Veres-Kupán Enikő, az Erdélyi Magyar nemzeti Tanács Szatmár megyei szervezetének elnöke a szatmári Demokrácia Központ számára egy sátrat szeretett volna felállítani a Kossuth-kertben, ahol két színpadon is zajlanak a rendezvények, így meglehetősen nagy a forgalom. A szervezők viszont -, amint azt a Szatmári Monitor megtudta -, különféle nevetséges okokra hivatkozva, nem járultak hozzá a sátor felállításához.
Közismert, hogy a Bethlen Gábor Alap kétmillió forinttal támogatta az RMDSZ alapítványa, az Identitas Alapvány révén az ötmillió forint összköltségvetésű Partiumi Magyar Napokat, így aztán az a különös helyzet állt elő, hogy ugyanaz az Alap, amely hatalmas pénzeket fordít a határon túl élő magyar lakosságnak az egyszerűsített honosítással való megismertetésére, most, teljes jóhiszeműséggel és akaratlanul, önmaga ellen fordult, s maga finanszírozta egy másik programjának az elszabotálását.
Csak sejteni véljük, hogy a Bethlen Gábor Alap kuratóriuma nem abból a megfontolásból fogadta el az Identitas Alapítvány pályázatát, s nem azért támogatta a szatmári RMDSZ rendezvényét kétmillió forinttal, hogy az nehézségeket gördítsen a kettős állampolgárság megszerzésének útjába. Sajnálatos módon a szatmári RMDSZ ezt a gesztust így értékelte, s a magyar adófizetők pénzét arra használta fel, hogy egy, ugyancsak a magyar adófizetők pénzén finanszírozott programnak “keresztbe tegyen”. Ez a BGA számára mindenképpen tanúlságként kell szolgáljon a jövőre nézve, s a pályázati pénzek megítélésekor még körültekintőbben kell majd eljárjon. Az is érdekessége ennek az esetnek, hogy mindez történik akkor, amikor az RMDSZ országos elnöke, Kelemen Hunor néhány nappal ezelőtt azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a szervezete kész az EMNT-vel való együttműködésre. Ezek után azt kell gondoljuk, hogy Kelemen kijelentésének semmilyen erkölcsi fedezete nincs, s az elnök csupán eljátsza a nemzeti együttműködésre való hajlandóságot. Nyilván, az Orbán-kormány megtévesztése céljából.
Bódi Sándor. Szatmari-monitor.ro
2011. augusztus 29.
Sic: vicc vagy pénz?
Nem csak az RMDSZ vezetői, hanem Tusnádfürdő MPP-s polgármestere is elhatárolódott a hét végén a „székely pénz” bevezetésének gondolatától, amelyet a román politikusok a magyar szeparatista törekvések újabb bizonyítékaként kommentáltak
Ebben szerepet játszhat, hogy a kezdeményezés annak a tusnádi Éltes Zoltán vállalkozónak a nevéhez fűződik, aki tavaly új magyar párt megalakítását hirdette meg Erdélyi Erő néven. Az alakulat egyebek mellett a Szent Korona tanaira épít, és azt hirdeti, hogy 2030-ra az „erdélyi civilizációt” svájci színvonalra emeli.
E színvonal elérésének egyik eszköze lenne Éltes Zoltán szerint a Sic nevű pénzhelyettesítő utalványok bevezetése, egyelőre csak Hargita megyében. A vállalkozó első lépésként Siculorum-Bes Bank néven többedmagával pénzintézetet hozna létre, az abba belépő vállalkozók és magánszemélyek egymás közti üzletkötésekben és elszámolásokban Sic-et használhatnák mint csereeszközt.
„Olyan közösségi pénzintézetet akarunk létrehozni, ahol a pénzünk és megtakarított anyagi, valamint szellemi javaink is biztonságban vannak, és gyarapodnak” – magyarázta korábban a szekelyhon.ro-nak Éltes Zoltán, akit tegnap lapunknak a kezdeményezést népszerűsítő honlapon feltüntetett telefonszámok egyikén sem sikerült elérni. Tájékoztatása szerint a Sic pénz lehetőséget adna a tagok közötti cserekereskedelemre, ugyanakkor Székelyföld egyfajta jelképévé is válhatna, mivel azon a térség hírességeinek portréi lennének láthatók. Az egysicest például Bethlen Gábor erdélyi fejedelem arcképe díszítené.
Szándékaik szerint a bankalapítók szeptember végén véglegesítenék az új pénzintézet működései szabályzatát, ám előtte szűk körű találkozót terveztek szombatra egy tusnádfürdői csárdában. A hét végi találkozó azonban vélhetően nem jött létre, mert a vendéglő tulajdonosa, Albert Tibor polgármester lefújta a rendezvényt. Az elöljáró a Mediafaxnak arra hivatkozott, hogy a sajtóból tudta meg, mi a találkozó célja.
„Éltes Zoltán két hete megkért arra, hogy a csárdámban összejövetelt tarthasson, ám a rendezvény témáját nem árulta el. Amikor megtudtam, miről van szó, megtiltottam, hogy belépjen a vendéglőmbe” – számolt be a történtekről Albert. A polgármester hangsúlyozta: nem ért egyet az új pénznem bevezetésével és az új bank létrehozásával, Éltes Zoltánt pedig „kétes személynek” tartja.
Az RMDSZ szövetségi elnöke, Kelemen Hunor viccnek, politikai alelnöke, Borbély László pedig „egzotikus vágyálomnak” nevezte Éltes Zoltán kezdeményezését. „Bankókról nem lehet szó, hiszen ezt a román törvények tiltják. Ha jól értettem, ilyesmire volt precedens Svácjban és Magyarországon. Ez azonban még csak székelyföldi vállalkozók vágyálma. Higgyék el, senki nem akarja megszűntetni a román lejt az ország területén” – magyarázta a román újságírók kérdésére szombaton Borbély László.
A politikai alelnök által emlegetett egyik precedens a Magyarországon már évek óta használatos soproni kékfrank: ez egy olyan utalvány, más néven pénzhelyettesítő, amely biztosítja a gazdasági kapcsolatban levő szövetkezeti tagok között a hivatalos fizetőeszköz (forint) nélküli elszámolásokat.
A Wikipédia szerint a svájci WIR helyi számlapénz-rendszer az egyik legrégebbi a világon, ami hetven éve működik: a WIR Bank és a hozzá kapcsolódó helyi fizetőeszköz, a WIR eredetileg 16 taggal indult az 1929-es világválság után. A rendszer a vásárlóerő megteremtését teszi lehetővé saját kibocsátású pénzhelyettesítővel, amit egy 60 ezer résztvevőből álló nemzeti üzleti kör biztosít. Új Magyar Szó (Bukarest)
Nem csak az RMDSZ vezetői, hanem Tusnádfürdő MPP-s polgármestere is elhatárolódott a hét végén a „székely pénz” bevezetésének gondolatától, amelyet a román politikusok a magyar szeparatista törekvések újabb bizonyítékaként kommentáltak
Ebben szerepet játszhat, hogy a kezdeményezés annak a tusnádi Éltes Zoltán vállalkozónak a nevéhez fűződik, aki tavaly új magyar párt megalakítását hirdette meg Erdélyi Erő néven. Az alakulat egyebek mellett a Szent Korona tanaira épít, és azt hirdeti, hogy 2030-ra az „erdélyi civilizációt” svájci színvonalra emeli.
E színvonal elérésének egyik eszköze lenne Éltes Zoltán szerint a Sic nevű pénzhelyettesítő utalványok bevezetése, egyelőre csak Hargita megyében. A vállalkozó első lépésként Siculorum-Bes Bank néven többedmagával pénzintézetet hozna létre, az abba belépő vállalkozók és magánszemélyek egymás közti üzletkötésekben és elszámolásokban Sic-et használhatnák mint csereeszközt.
„Olyan közösségi pénzintézetet akarunk létrehozni, ahol a pénzünk és megtakarított anyagi, valamint szellemi javaink is biztonságban vannak, és gyarapodnak” – magyarázta korábban a szekelyhon.ro-nak Éltes Zoltán, akit tegnap lapunknak a kezdeményezést népszerűsítő honlapon feltüntetett telefonszámok egyikén sem sikerült elérni. Tájékoztatása szerint a Sic pénz lehetőséget adna a tagok közötti cserekereskedelemre, ugyanakkor Székelyföld egyfajta jelképévé is válhatna, mivel azon a térség hírességeinek portréi lennének láthatók. Az egysicest például Bethlen Gábor erdélyi fejedelem arcképe díszítené.
Szándékaik szerint a bankalapítók szeptember végén véglegesítenék az új pénzintézet működései szabályzatát, ám előtte szűk körű találkozót terveztek szombatra egy tusnádfürdői csárdában. A hét végi találkozó azonban vélhetően nem jött létre, mert a vendéglő tulajdonosa, Albert Tibor polgármester lefújta a rendezvényt. Az elöljáró a Mediafaxnak arra hivatkozott, hogy a sajtóból tudta meg, mi a találkozó célja.
„Éltes Zoltán két hete megkért arra, hogy a csárdámban összejövetelt tarthasson, ám a rendezvény témáját nem árulta el. Amikor megtudtam, miről van szó, megtiltottam, hogy belépjen a vendéglőmbe” – számolt be a történtekről Albert. A polgármester hangsúlyozta: nem ért egyet az új pénznem bevezetésével és az új bank létrehozásával, Éltes Zoltánt pedig „kétes személynek” tartja.
Az RMDSZ szövetségi elnöke, Kelemen Hunor viccnek, politikai alelnöke, Borbély László pedig „egzotikus vágyálomnak” nevezte Éltes Zoltán kezdeményezését. „Bankókról nem lehet szó, hiszen ezt a román törvények tiltják. Ha jól értettem, ilyesmire volt precedens Svácjban és Magyarországon. Ez azonban még csak székelyföldi vállalkozók vágyálma. Higgyék el, senki nem akarja megszűntetni a román lejt az ország területén” – magyarázta a román újságírók kérdésére szombaton Borbély László.
A politikai alelnök által emlegetett egyik precedens a Magyarországon már évek óta használatos soproni kékfrank: ez egy olyan utalvány, más néven pénzhelyettesítő, amely biztosítja a gazdasági kapcsolatban levő szövetkezeti tagok között a hivatalos fizetőeszköz (forint) nélküli elszámolásokat.
A Wikipédia szerint a svájci WIR helyi számlapénz-rendszer az egyik legrégebbi a világon, ami hetven éve működik: a WIR Bank és a hozzá kapcsolódó helyi fizetőeszköz, a WIR eredetileg 16 taggal indult az 1929-es világválság után. A rendszer a vásárlóerő megteremtését teszi lehetővé saját kibocsátású pénzhelyettesítővel, amit egy 60 ezer résztvevőből álló nemzeti üzleti kör biztosít. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. augusztus 30.
Udvarházak, kastélyok és lakóik (In memoriam Demény Lajos)
Nemzetközi történészkonferenciát tartanak kora ősszel a Székely Nemzeti Múzeum égisze alatt a nemrég elhunyt nagy székely történész, Demény Lajos emlékének szentelten. A Múzeum ezzel és hasonló rendezvényeivel egyre inkább betölti azt a szerepet, melyet mindig is szántak neki, s mely sajátos körülményeink között többszörösen indokolt, nevezetesen, hogy az akadémiai rangú kutatás mentora és fóruma legyen. Az eseményre azért érdemes már most felhívni a figyelmet, mert várhatóan fontos állomása lesz az egyre erőteljesebb együttműködésnek az erdélyi és anyaországi, illetve nemzetközi tudományos körök között.
A kezdeményező dr. Tüdős S. Kinga ismert háromszéki tudományos kutató, aki a szervezők egyikeként is beszámol az alábbiakban arról, amit az eseményről már most tudni lehet. Teszi ezt a figyelemfelkeltés szándékával is, a szervezők és támogatóik a szélesebb nagyközönséghez és a tanulóifjúsághoz is fordulni kívánnak ajánlatukkal.
Tüdős S. Kingának különben, mint ismeretes, tucatnyi kötete közül nem egynek idevágó a témája, hogy csak párat említsünk közülük: Erdélyi hétköznapok, Székely főnemesi életmód a XVII. század alkonyán, A régi gernyeszegi várkastély, Erdélyi védőrendszerek a XV– XVII. században, illetve az Erdélyi testamentumok sorozat kötetei, de ide sorolhatnánk a Székely oklevéltár szerkesztésében játszott szerepét is. A kutató nyugdíjba meneteléig a bukaresti Nicolae Iorga Intézetben dolgozott, több rendben volt vendégprofesszora a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemnek és előadó több történettudományi intézetben.
Kastélylakók – Udvarházak, kastélyok és lakóik 1700-ig, az erdélyi fejedelemkor végéig – e cím alatt hirdettük meg a konferenciát – tájékoztat a kutató, hozzátéve, hogy a legrégibb időkbe bevilágító, újabban örvendetesen fellendült székelyföldi régészeti kutatásoknak is szentelnek pár előadást. – Kik fogadták el meghívásukat? – A teljesség igénye nélkül: nagy megtiszteltetés, hogy jelentkeztek a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Magyar Levéltár igazgatói, a résztvevők fele-fele arányban erdélyiek és anyaországiak lesznek. Nem titkoltan kapcsolatépítési lehetőséget is kínálunk azok számára, akik érdemben foglalkoznak a székelység történetével határon innen és túl. Rendezvényünk mintegy folytatja, amit egy hasonló debreceni is pedzett, vagy részben a májusban megtartandó Rákóczy-konferencia is folytat, mivel oda székely témákkal is lehet jelentkezni. Háromnaposra terveztük, szeptember 22–23–24-ére, a dolgozatok bemutatásának és vitájának két napot szentelünk, a harmadikat pedig jutalomkirándulásnak. Kiemelten említem a jelentkezők közt Egyed Ákos akadémikust, aki Demény Lajosnak kortársa is volt, és nem kell külön bemutatni. A helyiek közül részt vesz Jánó Mihály, Benczédi Sándor, Csáki Árpád és Boér Hunor. Ennek kapcsán megjegyzem, hogy az első nap a történészeké, a második nap a régészeké és művészettörténészeké lesz. Azért tágítottuk ki az időbeli kereteket, hogy a régészeket is be tudjuk vonni. Tudni kell, a Székelyföldön valóban dolgoznak nagyon jó régészek. Reméljük, eljön Benkő Elek is Magyarországról, aki korábban Székelykeresztúron dolgozott, itt lesz Kordé Zoltán, az ismert székely eredetkutató Szegedről, ugyanonnan Papp Sándor, továbbá Gebei Sándor, Csoma Zsigmond a Mezőgazdasági Múzeumból, Pásztor Emese az Iparművészeti Múzeumból, ketten a Nemzeti Múzeumból és a fejedelemkori témákkal újszerűen foglalkozó Balogh Judit a miskolci egyetemről. Úgy tervezzük, hogy egy címereknek szánt oklevél-kiállítást is megrendezünk, melynek anyaga a Magyar Országos Levéltárban található, s melynek poszter alakban készült színes fénymásolatait bocsátaná rendelkezésünkre az intézmény. Székely nemesi családok címereiről van szó.
Asszonyszemmel – A történettudomány pár évtizede sokat foglalkozik a valamikori hétköznapok témáival, saját kutatásai is ezt tükrözik. – Az életmódról annyit: nagy élményt jelentett Kálnoky Sámuel erdélyi vicekancellár életének kutatása, ő alapozta meg különben a mai grófi ág hírnevét. Hasonlóképpen vizsgáltam például az első Mikes Kelemen – az író egyik nagybátyjának apja volt – halála kapcsán a kor temetkezési szokásait és eseményeit, hogyan szólalkozott össze Teleki uram Bethlen Miklós urammal a csíksomlyói templomban tartott gyászszertartáson. Aki elmélyed az iratanyagban, az előbb-utóbb egy témánál leragad. Legutóbb például az tűnt fel nekem, hogy milyen sokan kaptak címeres nemesi oklevelet a fejedelemtől írástudásuknak köszönhetően. Sokáig azt hitték, nem tudtak írni-olvasni a székelyek, holott ennek a fordítottja igaz. A székely katonai rendben az írástudás elterjedt volt. Erdélyben I. Rákóczi Györgytől 33-an kaptak e révén nemesi címet, 24 százalékuk a Székelyföldről származott. – Egy személyes kérdés: levéltári búvárkodásai közben kiemelten foglalkozott a nőlét kérdéseivel, mégpedig interdiszciplináris megközelítésben. Rokonszenves nőfigurákat állít elénk. – Igen, ebben hasznát vettem az ELTE-n végzett művészettörténészi és lélektani tanulmányaimnak. Egy kutatónak fantáziája is kell hogy legyen, különben amit produkál, nem egyéb fűrészkorpánál. Nekem több nagyasszonnyal van abszolút "személyes" kapcsolatom. Kálnoky Sámuel feleségével például, Lázár Druzsiannával, aki a Bethlen Gábor-féle Lázár családhoz tartozott. Nem Druzsina, hanem Druzsianna, ez így szép! Másik kedvencem Bethlen Druzsianna, Mikes Mihály felesége, az említett Mikes Kelemen menye. A harmadik Mindszenthy Krisztina, aki előbb Erdélyi István, majd Csáky István felesége volt. "Bensőséges viszonyban" állok stúdiumaim révén Bölcsesti Sára Székely Lászlónéval is. Ő román bojárfamíliából származott, mely összeházasodás révén bekerült Erdélybe. Édesanyja Szalánczy lány volt, szülei is már Erdélyben éltek. Hatalmas vagyonnal bírt. Hozzáment az erkölcsileg vitatott Székely Lászlóhoz, aki még a fejedelmi címmel is kacérkodott, végig a fejedelmek embere lévén. Meghalt, és három fiút hagyott maga után. Sára pedig másodszor Haller István katolikus gubernátorhoz ment férjhez. Nem az érdekelt, hogy katolizált-e, hanem a házasságkötés módja, a lakodalom lefolyása stb. – Van-e valami közös ezekben a nőalakokban? – Hogyne lenne. Nem tudom, hogy Mindszenthy Krisztinát hol tanították, de a korban a nemes kisasszonyokat is képezték, neki pedig aláírását láttam, tehát tudott írni. Nem vagyok semmilyen vonatkozásban feminista, de meg szeretném írni róluk, hogy megállták a helyüket a férjük mellett. Nem igaz, hogy kizárólag a szülés és gyermeknevelés volt a dolguk. A férjek sokszor voltak távol, a viszonylag nagy földbirtokot igazgatni kellett. Kálnoky azt írja levélben feleségének, ne riogassa a jobbágyokat, amíg ő odalesz, bánjon kesztyűs kézzel velük, mert akkor jobban dolgoznak majd neki. Számos adatom van arra, hogy ezek a nagyasszonyok szekéren mentek egyik helységből a másikba, gyerekkel az oldalukon, vagy hogy receptes könyvet írtak, feljegyzéseket vezettek, este mesét olvastak a gyereknek, emellett más nemesek gyerekét is maguk mellé vették, mint egy nevelőintézetben. Vezettek számadáskönyveket, vagy ellenőrizték azokat. Gyűjtöttek gyógyfüvet, udvart tartottak. Többször leírtam, hogy minden sikeres férfinak a háta mögött ott állt egy okos, kiegyensúlyozott, kedves teremtés: a feleség, az anyós, a szerető, a múzsa, akinek távolról sem az volt az egyedüli szerepe, hogy szüljön és szaporítsa a nemzetet! A konferenciáról még annyit: a Székely Nemzeti Múzeum segítsége mellett a szállásadásban a szervezők élvezik a megyei tanács támogatását, az élelmezéshez még szponzorokat keresnek. A Kálnoky család ösztöndíjat kíván felajánlani a konferencián egy középiskolásnak meghatározott téma kifejtésére, a pályázatot a rendezvényen fogják kihirdetni.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nemzetközi történészkonferenciát tartanak kora ősszel a Székely Nemzeti Múzeum égisze alatt a nemrég elhunyt nagy székely történész, Demény Lajos emlékének szentelten. A Múzeum ezzel és hasonló rendezvényeivel egyre inkább betölti azt a szerepet, melyet mindig is szántak neki, s mely sajátos körülményeink között többszörösen indokolt, nevezetesen, hogy az akadémiai rangú kutatás mentora és fóruma legyen. Az eseményre azért érdemes már most felhívni a figyelmet, mert várhatóan fontos állomása lesz az egyre erőteljesebb együttműködésnek az erdélyi és anyaországi, illetve nemzetközi tudományos körök között.
A kezdeményező dr. Tüdős S. Kinga ismert háromszéki tudományos kutató, aki a szervezők egyikeként is beszámol az alábbiakban arról, amit az eseményről már most tudni lehet. Teszi ezt a figyelemfelkeltés szándékával is, a szervezők és támogatóik a szélesebb nagyközönséghez és a tanulóifjúsághoz is fordulni kívánnak ajánlatukkal.
Tüdős S. Kingának különben, mint ismeretes, tucatnyi kötete közül nem egynek idevágó a témája, hogy csak párat említsünk közülük: Erdélyi hétköznapok, Székely főnemesi életmód a XVII. század alkonyán, A régi gernyeszegi várkastély, Erdélyi védőrendszerek a XV– XVII. században, illetve az Erdélyi testamentumok sorozat kötetei, de ide sorolhatnánk a Székely oklevéltár szerkesztésében játszott szerepét is. A kutató nyugdíjba meneteléig a bukaresti Nicolae Iorga Intézetben dolgozott, több rendben volt vendégprofesszora a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemnek és előadó több történettudományi intézetben.
Kastélylakók – Udvarházak, kastélyok és lakóik 1700-ig, az erdélyi fejedelemkor végéig – e cím alatt hirdettük meg a konferenciát – tájékoztat a kutató, hozzátéve, hogy a legrégibb időkbe bevilágító, újabban örvendetesen fellendült székelyföldi régészeti kutatásoknak is szentelnek pár előadást. – Kik fogadták el meghívásukat? – A teljesség igénye nélkül: nagy megtiszteltetés, hogy jelentkeztek a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Magyar Levéltár igazgatói, a résztvevők fele-fele arányban erdélyiek és anyaországiak lesznek. Nem titkoltan kapcsolatépítési lehetőséget is kínálunk azok számára, akik érdemben foglalkoznak a székelység történetével határon innen és túl. Rendezvényünk mintegy folytatja, amit egy hasonló debreceni is pedzett, vagy részben a májusban megtartandó Rákóczy-konferencia is folytat, mivel oda székely témákkal is lehet jelentkezni. Háromnaposra terveztük, szeptember 22–23–24-ére, a dolgozatok bemutatásának és vitájának két napot szentelünk, a harmadikat pedig jutalomkirándulásnak. Kiemelten említem a jelentkezők közt Egyed Ákos akadémikust, aki Demény Lajosnak kortársa is volt, és nem kell külön bemutatni. A helyiek közül részt vesz Jánó Mihály, Benczédi Sándor, Csáki Árpád és Boér Hunor. Ennek kapcsán megjegyzem, hogy az első nap a történészeké, a második nap a régészeké és művészettörténészeké lesz. Azért tágítottuk ki az időbeli kereteket, hogy a régészeket is be tudjuk vonni. Tudni kell, a Székelyföldön valóban dolgoznak nagyon jó régészek. Reméljük, eljön Benkő Elek is Magyarországról, aki korábban Székelykeresztúron dolgozott, itt lesz Kordé Zoltán, az ismert székely eredetkutató Szegedről, ugyanonnan Papp Sándor, továbbá Gebei Sándor, Csoma Zsigmond a Mezőgazdasági Múzeumból, Pásztor Emese az Iparművészeti Múzeumból, ketten a Nemzeti Múzeumból és a fejedelemkori témákkal újszerűen foglalkozó Balogh Judit a miskolci egyetemről. Úgy tervezzük, hogy egy címereknek szánt oklevél-kiállítást is megrendezünk, melynek anyaga a Magyar Országos Levéltárban található, s melynek poszter alakban készült színes fénymásolatait bocsátaná rendelkezésünkre az intézmény. Székely nemesi családok címereiről van szó.
Asszonyszemmel – A történettudomány pár évtizede sokat foglalkozik a valamikori hétköznapok témáival, saját kutatásai is ezt tükrözik. – Az életmódról annyit: nagy élményt jelentett Kálnoky Sámuel erdélyi vicekancellár életének kutatása, ő alapozta meg különben a mai grófi ág hírnevét. Hasonlóképpen vizsgáltam például az első Mikes Kelemen – az író egyik nagybátyjának apja volt – halála kapcsán a kor temetkezési szokásait és eseményeit, hogyan szólalkozott össze Teleki uram Bethlen Miklós urammal a csíksomlyói templomban tartott gyászszertartáson. Aki elmélyed az iratanyagban, az előbb-utóbb egy témánál leragad. Legutóbb például az tűnt fel nekem, hogy milyen sokan kaptak címeres nemesi oklevelet a fejedelemtől írástudásuknak köszönhetően. Sokáig azt hitték, nem tudtak írni-olvasni a székelyek, holott ennek a fordítottja igaz. A székely katonai rendben az írástudás elterjedt volt. Erdélyben I. Rákóczi Györgytől 33-an kaptak e révén nemesi címet, 24 százalékuk a Székelyföldről származott. – Egy személyes kérdés: levéltári búvárkodásai közben kiemelten foglalkozott a nőlét kérdéseivel, mégpedig interdiszciplináris megközelítésben. Rokonszenves nőfigurákat állít elénk. – Igen, ebben hasznát vettem az ELTE-n végzett művészettörténészi és lélektani tanulmányaimnak. Egy kutatónak fantáziája is kell hogy legyen, különben amit produkál, nem egyéb fűrészkorpánál. Nekem több nagyasszonnyal van abszolút "személyes" kapcsolatom. Kálnoky Sámuel feleségével például, Lázár Druzsiannával, aki a Bethlen Gábor-féle Lázár családhoz tartozott. Nem Druzsina, hanem Druzsianna, ez így szép! Másik kedvencem Bethlen Druzsianna, Mikes Mihály felesége, az említett Mikes Kelemen menye. A harmadik Mindszenthy Krisztina, aki előbb Erdélyi István, majd Csáky István felesége volt. "Bensőséges viszonyban" állok stúdiumaim révén Bölcsesti Sára Székely Lászlónéval is. Ő román bojárfamíliából származott, mely összeházasodás révén bekerült Erdélybe. Édesanyja Szalánczy lány volt, szülei is már Erdélyben éltek. Hatalmas vagyonnal bírt. Hozzáment az erkölcsileg vitatott Székely Lászlóhoz, aki még a fejedelmi címmel is kacérkodott, végig a fejedelmek embere lévén. Meghalt, és három fiút hagyott maga után. Sára pedig másodszor Haller István katolikus gubernátorhoz ment férjhez. Nem az érdekelt, hogy katolizált-e, hanem a házasságkötés módja, a lakodalom lefolyása stb. – Van-e valami közös ezekben a nőalakokban? – Hogyne lenne. Nem tudom, hogy Mindszenthy Krisztinát hol tanították, de a korban a nemes kisasszonyokat is képezték, neki pedig aláírását láttam, tehát tudott írni. Nem vagyok semmilyen vonatkozásban feminista, de meg szeretném írni róluk, hogy megállták a helyüket a férjük mellett. Nem igaz, hogy kizárólag a szülés és gyermeknevelés volt a dolguk. A férjek sokszor voltak távol, a viszonylag nagy földbirtokot igazgatni kellett. Kálnoky azt írja levélben feleségének, ne riogassa a jobbágyokat, amíg ő odalesz, bánjon kesztyűs kézzel velük, mert akkor jobban dolgoznak majd neki. Számos adatom van arra, hogy ezek a nagyasszonyok szekéren mentek egyik helységből a másikba, gyerekkel az oldalukon, vagy hogy receptes könyvet írtak, feljegyzéseket vezettek, este mesét olvastak a gyereknek, emellett más nemesek gyerekét is maguk mellé vették, mint egy nevelőintézetben. Vezettek számadáskönyveket, vagy ellenőrizték azokat. Gyűjtöttek gyógyfüvet, udvart tartottak. Többször leírtam, hogy minden sikeres férfinak a háta mögött ott állt egy okos, kiegyensúlyozott, kedves teremtés: a feleség, az anyós, a szerető, a múzsa, akinek távolról sem az volt az egyedüli szerepe, hogy szüljön és szaporítsa a nemzetet! A konferenciáról még annyit: a Székely Nemzeti Múzeum segítsége mellett a szállásadásban a szervezők élvezik a megyei tanács támogatását, az élelmezéshez még szponzorokat keresnek. A Kálnoky család ösztöndíjat kíván felajánlani a konferencián egy középiskolásnak meghatározott téma kifejtésére, a pályázatot a rendezvényen fogják kihirdetni.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. szeptember 5.
BGA: egyszemélyes vezetés
Egyszemélyű „vezetőség” irányítja a hét végétől a határon túli magyarok támogatásával foglalkozó Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt.-t, amelynek vezérigazgatójává Lélfai Koppányt nevezték ki. A BGA korábbi ügyvezetését ellátó igazgatóság megszűnik – közölte a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága.
Egyszemélyű „vezetőség” irányítja a hét végétől a határon túli magyarok támogatásával foglalkozó Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt.-t, amelynek vezérigazgatójává Lélfai Koppányt nevezték ki. A BGA korábbi ügyvezetését ellátó igazgatóság megszűnik – közölte a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága.
Az indoklás szerint a vezérigazgató kezében összpontosított vezetés költségtakarékos, a döntések előkészítése és a végrehajtás megszervezése pedig gyors és közvetlen lesz, az Alap működése hatékonyabbá válik. Lélfai Koppány a Fidesz önkormányzati képviselője Kispesten, kinevezésének pillanatában az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank Zrt. jogi és humánpolitikai főosztályát vezette.
Mint korábban beszámoltunk róla, az alapkezelő eddigi vezetője, Ulicsák Szilárd és az igazgatóság több tagja augusztus elején adta be felmondását. Ulicsák április közepén került az alap forrásait koordináló zrt. élére, előtte miniszteri biztosként felügyelte a határon túli magyarok támogatáspolitikáját. Magyarországi lapok augusztusban arról cikkeztek, hogy a határon túli magyaroknak járó támogatások, az új pályázati rendszer kialakításának csúszása miatt kellett távozniuk a Bethlen Gábor Alap vezetőinek. Ezt utóbb Ulicsák tagadta, de felmondását azóta sem indokolta meg.
Korábbi közlések szerint Ulicsák Szilárdnak ügyvezetőként szeptember közepéig kellett volna az alapkezelő élén maradnia, ám a vezetőváltást előbbre hozták. Az ÚMSZ múlt szerdán értesült arról, hogy az új vezérigazgató másnap, csütörtökön mutatkozik be beosztottjainak. A bemutatkozás azonban nem sikeredett túl jóra, ugyanis csütörtök délután a beosztottak még nem tudták pontosan az intézményvezető nevét. „Úgy rémlik, hogy Koppány a keresztneve” – mondta kérdésünkre az alapkezelő egyik munkatársa.
A Bethlen Alap vezetőjére egyébként csak végrehajtói szerep hárul a határon túli támogatások szétosztásában. Az alappal egy háromtagú bizottság rendelkezik, amelynek Semjén Zsolt magyar kormányfő-helyettes, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár és Gál András Levente közigazgatási államtitkár a tagja. Új Magyar Szó (Bukarest)
Egyszemélyű „vezetőség” irányítja a hét végétől a határon túli magyarok támogatásával foglalkozó Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt.-t, amelynek vezérigazgatójává Lélfai Koppányt nevezték ki. A BGA korábbi ügyvezetését ellátó igazgatóság megszűnik – közölte a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága.
Egyszemélyű „vezetőség” irányítja a hét végétől a határon túli magyarok támogatásával foglalkozó Bethlen Gábor Alapkezelő (BGA) Zrt.-t, amelynek vezérigazgatójává Lélfai Koppányt nevezték ki. A BGA korábbi ügyvezetését ellátó igazgatóság megszűnik – közölte a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága.
Az indoklás szerint a vezérigazgató kezében összpontosított vezetés költségtakarékos, a döntések előkészítése és a végrehajtás megszervezése pedig gyors és közvetlen lesz, az Alap működése hatékonyabbá válik. Lélfai Koppány a Fidesz önkormányzati képviselője Kispesten, kinevezésének pillanatában az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank Zrt. jogi és humánpolitikai főosztályát vezette.
Mint korábban beszámoltunk róla, az alapkezelő eddigi vezetője, Ulicsák Szilárd és az igazgatóság több tagja augusztus elején adta be felmondását. Ulicsák április közepén került az alap forrásait koordináló zrt. élére, előtte miniszteri biztosként felügyelte a határon túli magyarok támogatáspolitikáját. Magyarországi lapok augusztusban arról cikkeztek, hogy a határon túli magyaroknak járó támogatások, az új pályázati rendszer kialakításának csúszása miatt kellett távozniuk a Bethlen Gábor Alap vezetőinek. Ezt utóbb Ulicsák tagadta, de felmondását azóta sem indokolta meg.
Korábbi közlések szerint Ulicsák Szilárdnak ügyvezetőként szeptember közepéig kellett volna az alapkezelő élén maradnia, ám a vezetőváltást előbbre hozták. Az ÚMSZ múlt szerdán értesült arról, hogy az új vezérigazgató másnap, csütörtökön mutatkozik be beosztottjainak. A bemutatkozás azonban nem sikeredett túl jóra, ugyanis csütörtök délután a beosztottak még nem tudták pontosan az intézményvezető nevét. „Úgy rémlik, hogy Koppány a keresztneve” – mondta kérdésünkre az alapkezelő egyik munkatársa.
A Bethlen Alap vezetőjére egyébként csak végrehajtói szerep hárul a határon túli támogatások szétosztásában. Az alappal egy háromtagú bizottság rendelkezik, amelynek Semjén Zsolt magyar kormányfő-helyettes, Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár és Gál András Levente közigazgatási államtitkár a tagja. Új Magyar Szó (Bukarest)
2011. szeptember 9.
Idén lassan, de biztosan jön a támogatás
Évek óta biztosan érkező anyagi segítségnek számít a magyarul tanuló iskolások számára a Szülőföldön magyarul névvel meghirdetett nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás.
A 20 ezer forintnyi összeget 2002 óta ajánlja fel a magyar állam mindazoknak a diákoknak, akik szülőföldjükön magyar nyelvű oktatásban vesznek részt. Idén újdonságként az óvodások is megkaphatják a támogatást. Kolozs megyében összesen 9800 pályázati csomagot osztottak szét (ez a kinyomtatott pályázati adatlapot és pályázati útmutatót, valamint a pályázati iroda címével ellátott válaszborítékot tartalmazta) – mondta el lapunknak Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Kolozs megyei elnöke, aki a pályázatok elbírálásának és az összeg átutalásának menetét is ismertette. A Pedagógusok Szövetségét idén május 4-én kérte fel a Bethlen Gábor Alap a pályázat lebonyolítására. Az adatlapokat tartalmazó pályázati csomagokat pedagógusaink segítségével juttattuk el a szülőkhöz. Az RMPSZ adatbázisa alapján Kolozs megyében több mint 9800 adatlapot kézbesítettünk, eljutva minden kis településre, ahol magyar tagozat működik. De figyelembe vettünk olyan helységeket is, ahol nincs magyar tagozat, de a diákok fakultatív módon tanulnak magyarul: Mezőkara jó példa erre, itt hat kisdiákot tanít magyarul az egyik pedagógus, aki el is juttatta hozzájuk az adatlapokat. Nem részesülhetnek azonban támogatásban azok a magyar gyermekek, akiknek lenne ugyan lehetőségük anyanyelvükön tanulni, mégsem teszik, hanem román óvodába, iskolába járnak – ismertette a megyei elnök. Kérdésünkre, hogy mi az eljárás azon diákok esetében, akiknek a településén nem működik magyar tagozat, és inkább a román oktatást választják ahelyett, hogy a szomszédos településre ingáznának, Tárkányi Erika elmondta: ezek egyéni elbírálásban részesülnek, és bár az RMPSZ írhat egy ajánlást vagy indoklást ilyen esetekben, a támogatás odaítéléséről a pályáztató szervezet, esetünkben a Bethlen Gábor Alap dönt. – A szövetség csak a pályázati csomagok kézbesítését, majd a visszajuttatott adatlapok összegyűjtését és az adatok feldolgozását kellett hogy elvégezze. A szovátai Teleki Oktatási Központban el is készültek a munkával, sikerült tartani a határidőt. Az átutalások megkezdését a Bethlen Gábor Alap szeptember 17-e utánra ígérte, idén ezt az OTP bankon keresztül oldja meg. – mondta az alelnök. A Pedagógusok Szövetsége, vállalt kötelezettségének megfelelően értesíteni fogja a szülőket arról, hogy sikeresen pályáztak-e, hol és hogyan vehetik fel a bankkártyát és a megítélt támogatást. Az értesítéseket nem postai úton, hanem akárcsak a pályázati adatlapokat, pedagógusaink által juttatjuk el a pályázókhoz. Esetenként az OTP bank útján már jutottak el bankkártyák a pályázóknak. Ők is megkapják a Szövetség értesítését, amelyben megtalálják a kifizetés módjával kapcsolatos tudnivalókat.
Az előző évekhez képest a késlekedés természetes, ha arra gondolunk, hogy idén nem áprilisban, hanem június végén járt le a pályázati határidő, és a létszám is növekedett az óvodásokkal. A szülők megszokhatták, hogy az őszi szezon elején biztosan érkezik a támogatás, és ez idén is így lesz, csak a folyamat valamivel több időt vesz igénybe – biztosított a megyei elnök.
S. B. Á. Szabadság (Kolozsvár)
Évek óta biztosan érkező anyagi segítségnek számít a magyarul tanuló iskolások számára a Szülőföldön magyarul névvel meghirdetett nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás.
A 20 ezer forintnyi összeget 2002 óta ajánlja fel a magyar állam mindazoknak a diákoknak, akik szülőföldjükön magyar nyelvű oktatásban vesznek részt. Idén újdonságként az óvodások is megkaphatják a támogatást. Kolozs megyében összesen 9800 pályázati csomagot osztottak szét (ez a kinyomtatott pályázati adatlapot és pályázati útmutatót, valamint a pályázati iroda címével ellátott válaszborítékot tartalmazta) – mondta el lapunknak Tárkányi Erika, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Kolozs megyei elnöke, aki a pályázatok elbírálásának és az összeg átutalásának menetét is ismertette. A Pedagógusok Szövetségét idén május 4-én kérte fel a Bethlen Gábor Alap a pályázat lebonyolítására. Az adatlapokat tartalmazó pályázati csomagokat pedagógusaink segítségével juttattuk el a szülőkhöz. Az RMPSZ adatbázisa alapján Kolozs megyében több mint 9800 adatlapot kézbesítettünk, eljutva minden kis településre, ahol magyar tagozat működik. De figyelembe vettünk olyan helységeket is, ahol nincs magyar tagozat, de a diákok fakultatív módon tanulnak magyarul: Mezőkara jó példa erre, itt hat kisdiákot tanít magyarul az egyik pedagógus, aki el is juttatta hozzájuk az adatlapokat. Nem részesülhetnek azonban támogatásban azok a magyar gyermekek, akiknek lenne ugyan lehetőségük anyanyelvükön tanulni, mégsem teszik, hanem román óvodába, iskolába járnak – ismertette a megyei elnök. Kérdésünkre, hogy mi az eljárás azon diákok esetében, akiknek a településén nem működik magyar tagozat, és inkább a román oktatást választják ahelyett, hogy a szomszédos településre ingáznának, Tárkányi Erika elmondta: ezek egyéni elbírálásban részesülnek, és bár az RMPSZ írhat egy ajánlást vagy indoklást ilyen esetekben, a támogatás odaítéléséről a pályáztató szervezet, esetünkben a Bethlen Gábor Alap dönt. – A szövetség csak a pályázati csomagok kézbesítését, majd a visszajuttatott adatlapok összegyűjtését és az adatok feldolgozását kellett hogy elvégezze. A szovátai Teleki Oktatási Központban el is készültek a munkával, sikerült tartani a határidőt. Az átutalások megkezdését a Bethlen Gábor Alap szeptember 17-e utánra ígérte, idén ezt az OTP bankon keresztül oldja meg. – mondta az alelnök. A Pedagógusok Szövetsége, vállalt kötelezettségének megfelelően értesíteni fogja a szülőket arról, hogy sikeresen pályáztak-e, hol és hogyan vehetik fel a bankkártyát és a megítélt támogatást. Az értesítéseket nem postai úton, hanem akárcsak a pályázati adatlapokat, pedagógusaink által juttatjuk el a pályázókhoz. Esetenként az OTP bank útján már jutottak el bankkártyák a pályázóknak. Ők is megkapják a Szövetség értesítését, amelyben megtalálják a kifizetés módjával kapcsolatos tudnivalókat.
Az előző évekhez képest a késlekedés természetes, ha arra gondolunk, hogy idén nem áprilisban, hanem június végén járt le a pályázati határidő, és a létszám is növekedett az óvodásokkal. A szülők megszokhatták, hogy az őszi szezon elején biztosan érkezik a támogatás, és ez idén is így lesz, csak a folyamat valamivel több időt vesz igénybe – biztosított a megyei elnök.
S. B. Á. Szabadság (Kolozsvár)