"A Soros Alapítvány által támogatott Holmi folyóirat /főszerkesztője Réz Pál/ novellapályázatot hirdetett, a századik számában közölték az első helyezett híján élen díjazott írást, Bán Zoltán András Kotányi főhadnagy című elbeszélését. A novella pozitív főhőse egy ávós tiszt. Szegény menekülni kénytelen, végül az állítólag forradalmi eszméket valló, ávósgyűlölő, külföldre tartó népség megöli őt. Bánnál ez a házmesterek forradalma, akik kihasználják a zűrzavart. A novella a forradalom leverése után készült Fehér könyv, Asperján György, Berkesi András fordulatait idézik, 1956 októberének "sunyi" éjszakáit, a bűzös, mocskos körmű csőcseléket. - Folyik tehát a forradalom átértékelése. /Osztovits Ágnes: Jubiláló Holmi. = Magyar Nemzet, febr. 2./ A Holmi 1998. januári száma a jubileumi, 100. szám."

Moldova György könyvet írt Kádár Jánosról, az igazságosról. Meg sem jelent, de már készülőben a botrány. Valamikor népszerű volt Moldova otthon és Erdélyben is. A rendszer tűrte. Azóta nyilvánvaló, hogy a megtűrtségnek ára volt. Ahhoz, hogy közkedvelt lehessen valaki, jóváhagyás kellett. Elsősorban a rendszernek teljesítettek. Berkesi András, Szilvási Lajos, Hofi Géza színpadon – és még annyian mások. Moldova György nem titkolta, fegyverrel harcolt ötvenhatban. Regényben (Akar velem beszélgetni?) emléket állított az eseményeknek. Akkor végzett volna akár Kádárral is. Most már bánja és szégyelli. Moldova könyve a forradalom ötvenedik évfordulójára jelenik meg. Ez sértő. Moldova igazolni akarja Kádárt egy hamis életrajzzal, holott Kádár hazaáruló volt. A szovjet harckocsik védelme alatt érkezett a parlamentbe, még a felesége is így fogadta: „Ezt a sz...t hagyhattad volna Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.” Kétszázezer magyar elmenekült, tizenhatezer-kétszázat állítottak törvény elé, 229 a vérpadra jutott. Moldova mégis tántoríthatatlan. A kilencvenes évek elején egy pesti színházban műsorra tűztek holmi sebtében összefércelt drámát Kádár feleségéről, Mariska néniről. Főszerepben a Marosvásárhelyről áttelepült színésznővel. Korai volt az igyekezet, bukott minden, és a jobb sorsra érdemes művésznőnek megbocsátás azóta sincs. /Pakot Fülöp: Előlegezett botrány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./