Idén június 5-én, pünkösdhétfőn negyedik alkalommal gyűltek össze Nagyváradon a várad-újvárosi Szent László-templom hívei, hogy szentmisén emlékezzenek meg az egykori templomvédőkről. Történt, hogy 1964. május 17-én, e napra esett pünkösd, Dászkál István felolvasta a Szent László-templom „.halálos ítéletét”, azt a tanácsi határozatot, mely szerint a hatalom lebontatja a templomot. A hívek körülállták a templomot, nem mozdultak onnan. Az eddigi hagyományhoz híven az akkori ellenálló szemtanúk közül szólaltak meg hárman. Hetzke Jenő elmondta, az akkori pünkösdkor nagy hőség volt, és a fiatal Jenő mind az őrtállásból, mind az ivóvízhordásból kivette részét. Barcza István nyugalmazott színész arra emlékezett, hogy a bontásra kirendelt utász század parancsnoka megtagadta a bontás megkezdését, mondván: a lehulló törmelék emberéleteket követelne, erre pedig senki sem kötelezheti. Más vallásúak, sőt más nemzetiségűek is vállalták az akkori hatalommal való nyílt szembeszegülést, védték a Szent László-templomot. Berinde Rozália emlékezett: természetesen féltek a védők, de az istenháza körül három napig mégis ott álltak. Hiába volt a Securitate fenyegetése, mindenki kitartott. Végül harmadnapon újra megnyitották a templomot. /Tüzes Bálint: A Szentlélek járt Nagyváradon. A testükkel védték a templomot. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 7./