"Ünnepi megemlékezést tartott dec. 14-én, Kolozsváron a Farkas Gyula Egyesület a kétszáz éve született legnagyobb magyar matematikus emlékére. A tudományos ülésen több előadás elhangzott Bolyai János munkásságáról, korszakalkotó felfedezéséről. Kiss Elemér marosvásárhelyi szakember Bolyai János az újabb kutatási eredmények tükrében című előadása a tudósnak a Teleki Tékában őrzött 14 000 oldalnyi, máig sem teljesen feldolgozott kéziratába engedett bepillantást. Benkő Samu az egyaránt kétszáz éve született Bolyai és Kossuth közötti hasonlóságokat vette számba. Az előadók között volt többek között Oláh-Gál Róbert (Csíkszereda), Toró Tibor (Temesvár), Weszely Tibor (Marosvásárhely). Megkoszorúzták a Bolyai János szülőházánál (Bolyai utca 1.) elhelyezett emléktáblát, valamint az ünnepeltnek a Babes-Bolyai Tudományegyetem főépületének udvarán található mellszobrát. Este az Állami Magyar Operában ünnepi előadásra került sor, 58 év, amely megrengette a geometriát címmel. Itt részletek hangzottak el Németh László, Tabéri Géza, Orbán Balázs, Lászlóffy Aladár, Kölcsey Ferenc, Babits Mihály műveiből. A műsor összeállítója Szőcs Géza volt. /Ördög I. Béla: Kétszáz éve született Bolyai János. Tudósok és művészek méltatták munkásságát Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./"

"Dec. 24-én lesz tíz éve, hogy először jelentkezett a Duna Televízió. Az intézmény dec. 18-án ünnepelte születésnapját. Mádl Ferenc köztársasági elnöknek az összetartozás szimbóluma volt a Duna TV tizedik születésnapja. Csoóri Sándort említette kezdeményezőként és Antall József néhai miniszterelnököt kivitelezőként. "A Duna TV az a média, ahol az emberi helytállásnak is hírértéke van", húzta alá az államelnök. Sára Sándor volt elnököt méltatta: semmiből teremtett működő intézményt, stábot, volt bátorsága szembe szállni a kordivattal. Mádl Ferenc állami kitüntetéseket adott át Sára Sándornak, Hanák Gábor történésznek, Lugossy László filmrendezőnek és másoknak. Benkő Samu történész, az MTA külső tagja az erdélyiek nevében beszélt mondott köszönetet. Azt sugallta: maradjon a családok televíziója a Duna, mely távol tartja műsorától a trágárságot, a reklámozásban is mérvadó, a tudást gyarapítja, s az egészséges vigasságot sem zárja ki adásaiból. Pekár István elnök a határon túli magyar szervezetek díjait vehette át, többek között az EMKE-díjat Kötő József elnöktől. A most létesített Pátria-díjban részesült: Jankovics Marcell, Csoóri Sándor, Kovács K. Zoltán, dr. Szöllösy Árpád, Benkő Samu, Zelnik József, Kőhalmi Ferenc, Boross Péter és Kósa Ferenc. II. János Pál pápa bíboros- államtitkára által üzent. /(Máthé Éva): Önmagát ünnepelte a Duna Televízió. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./ "

"Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár jan. 31-én hunyt el, febr. 4-én helyezték örök nyugalomra Kolozsvárott a Házsongárdi temetőben. A temetésen Szabó Árpád unitárius püspök hirdette a vigasztalás igéjét. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nevében Egyed Ákos elnök, a Babes-Bolyai Egyetem nevében Camil Muresan és Csucsuja István tanárok méltatták az elhunyt munkásságát. A lap közölte Benkő Samu búcsúbeszédét. Benkő Samu kerek hatvan esztendeje ismerte meg Imreh Istvánt és élete nagy ajándékának tartja a barátságot. 1990 után már betegen, de hatalmas buzgalommal dolgozott. A nagy elidegenedések idején igényelte a bensőséges emberi kapcsolatokat. /Benkő Samu: In memoriam Imreh István. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./"

"Febr. 11-én Kolozsváron, a Pro Iuventute Egyesület székházában Benkő Samu tartott előadását Kós Károlyról. Rollinger Ágnes, az RMDSZ belmonostori kerületének elnöke köszöntőjében kifejtette: a Pro Iuventute szocio-kulturális egyesület, amint azt neve is mutatja, elsősorban az ifjúságért igyekszik tenni valamit, ezért is számít különös örömnek az, hogy ennyire sok fiatal volt jelen. Kós Károly Temesváron született, a házon táblácska emlékeztet az eseményre. Iskoláit Szebenben kezdte, és a kolozsvári református Kollégiumban folytatta. Budapesten az Állatkert több épülete, iskolák, lakótelepek, templomok fűződnek a nevéhez. Kós sokat tanult a kalotaszegi, székelyföldi építészettől is, bár azt sem tagadta meg soha, hogy kedvenc áramlatai közé tartozik a keresztény keleti művészet. Kós Károly ma is élő példakép lehet minden generáció számára. /Sándor Boglárka Ágnes: Kósról, fiataloknak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./"

"Magyar Örökség Díjat adományozott a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak a Magyarországért Alapítvány. A kitüntetést márc. 22-én adják át Budapesten. A Magyarországért (Pro Hungaria) Alapítvány 1995-ben hozta létre a Magyar Örökség Díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre kezdeményezésére. A szervezet a díjak odaítélése révén azt reméli, hogy a világ pozitív eseményei közé emelkednek azok a tények, amelyek a magyar önazonosság-tudat szempontjából meghatározóan fontosnak minősíthetők, "s az unokáink unokái számára is példát jelentenek". "Tapasztalataink szerint az utolsó ötven év magyar történelme és benne a társadalmi-tudományos-kulturális múltunk igaztalan, torz módon jelenik meg a közvélemény előtt, és sok esetben a negatív történések vannak túlsúlyban. Szükséges tehát, hogy megnevezzük azokat a felemelő tényeket, erőfeszítéseket, építő személyiségeket, melyek kiegyenlítik az említett hamis arányokat, illetve akik létükkel és személyes teljesítményükkel valóságos egyensúlyt teremtenek" - foglalja össze tevékenységének lényegét, szellemiségét az alapítvány alapszabálya. A szervezet által felkért Magyar Örökség Bírálóbizottság tagjai között szerepel Erdélyből Benkő Samu kolozsvári történész és Veres-Kovács Attila nagyváradi református lelkész. A Magyar Örökség Díjat évente négyszer adják át, pénzjutalom nem jár vele. Legutóbb, 2002 decemberében elismerésben részesült Batthyány-Strattman László szegényeket istápoló munkássága, Hajós Alfréd sportemberi és építészeti teljesítménye, Nyírő József székelységhez hű írói munkássága, V. Majzik Mária szakrális szobrászatot újító formavilága, Balázs Árpád kórus- és hangszeres zeneszerzői munkássága, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum két évszázados, kultúraápoló tevékenysége, valamint Böjte Csaba és az általa vezetett dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégium árvákat nevelő testvéri szeretete. /Rostás Szabolcs: A Magyarok Aranykönyvébe kerülnek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./"

"Venczel József születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából szervezett kétnapos konferenciát az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi, valamint Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi szakosztálya. A Venczel József öröksége - múlt, jelen és jövő a falukutatásban című rendezvénysorozatnak május 16-án volt a megnyitása Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ székházában. Keszegh Vilmos, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi szakosztály elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy a konferenciának, amelynek megszervezésében Szász Alpár Zoltán, a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi szakosztály elnöke oroszlánrészt vállalt, kettős célja van: emlékezni Venczel Józsefre, ugyanakkor alkalom arra, hogy beszéljenek a falukutatás jelenéről és jövőjéről is. Elsőnek Soó Tamás emlékezett a kitűnő falukutatóra, aki 62 év távlatából visszaemlékezett arra az időre, amit együtt töltött Venczel Józseffel. A jelenlévők meghallgathatták Neményi Ágnes Venczel József és a falukutatás időszerűsége Erdélyben, valamint Balázs Sándor Mikó Imre és a falukutatás című előadásait. /Köllő Katalin: A falukutatás múltja, jelene és jövője. Emlékezés Venczel Józsefre. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./ A konferencián Benkő Samu művelődéstörténész és Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője Venczel József pályáját ismertette. Rostás Zoltán szociológus Venczel és a Dimitrie Gusti-féle iskola kapcsolatáról beszélt, Cseke Péter pedig a venczeli szerepről az erdélyi fiatalok falukutatásaiban. Vincze Mária közgazdász a Kászonok vidékének kistérségi fejlesztési stratégiáját vázolta és Gagyi József antropológus a "varázstalanított székely falu" generációváltással kapcsolatos értékváltásairól beszélt. /Rostás-Péter Emese: Konferencia Venczel József születésének kilencvenedik évfordulóján. = Krónika (Kolozsvár), máj. 19./ "

"Jakab Gábor, a Vasárnap katolikus hetilap főszerkesztője körutat tett az erdélyi főegyházmegyében. A papokkal folytatott beszélgetések során szóba kerültek a hívek lelki és anyagi gondjai, megélhetési nehézségei. Jakab meggyőződhett arról, hogy korunk papjának rendkívül sokrétű elfoglaltsága van. Nemcsak igehirdetés, hitoktatás és szentségkiszolgálás (első áldozás és bérmálás előkészítése, keresztelés, házasságkötés és temetés) a feladata, hanem "világi" természetű ügyek intézése is: iskolaszervezés, új közösségi épületek fölhúzása (valamint régiek karbantartása és tatarozása), nyári táborok szervezése, munkalehetőségek felkutatása a munka nélküli hívek számára, a legsürgősebb mezőgazdasági munkák elvégzése a visszajuttatott egyházi birtokokon, állattenyésztéssel és földműveléssel kapcsolatos szaktanfolyamok szervezése fiatalabbak részére és egyebek... A legtöbb lelkipásztort népének nagyon is jövőtlennek látszó sorsa foglalkoztatja. Mi lesz hosszú távon a vészesen fogyatkozó lélekszámú (ma még magyar!) városainkkal és falvainkkal? Mi lesz az "élet" nélkül maradt udvarokkal és elhagyott házakkal? Mit fognak csinálni a szinte kizárólagosan pityókatermesztéssel foglalkozó csíki és háromszéki közösségek, ha idővel ezen a téren a piac teljes romlása következik be? Mi lesz azokkal a vadkapitalista vállalatokban dolgozó férfiakkal, ilyen gyárakban megélhetést kereső nőkkel, akiket külföldi érdekeltségű munkaadójuk néhány év alatt nemcsak fizikailag, de idegileg is teljesen kizsigerelt? Mi lesz Erdély-szerte a fiatalokkal, akik megélhetés szempontjából nem látják jövőjüket szülőföldjükön biztosítottnak, s máshol álmodnak tanulási lehetőséget, majd annak eredményeként egzisztenciát maguknak? Mi lesz a visszaszerzett vagy ezután visszaszerzendő földbirtokokkal, intézményekkel és iskolákkal? További probléma a szolidaritás és "kaláka-szellem" elsorvadása, az önzés gátlástalan elhatalmasodása s ennek következtében a szegények ijesztő méretű elszegényedése és a gazdagok egyre szemérmetlenebb gazdagodása. Mit is mondhatott volna bátorításul? Most mindenkinek a maga feladatát, a maga helyén lelkiismeretesen el kell végeznie! A többi a gondviselő Isten kezében van. "Hinni kell a csodában!" - mondta Benkő Samu akadémikus a minap egy Kolozsvár magyar jövőjét firtató televíziós műsorban. A pozitív gondolkodás már egymagában is jelentős változás. /Jakab Gábor: "Turistaként" egyháznézőben. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 25./"

"Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./"

"Nov. 29-én Székelyudvarhelyen az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány munkásságuk elismeréséül irodalmi díjakat adott át a 60-as, 70-es és 80-as éveikben járó íróknak. A meghívottak közül hiányzott Benkő Samu, Domokos Géza és Tóth Mária. Pomogáts Bélát Hídverő-díjjal tüntették ki. Díjat kapott az esten Benkő Samu, Dáné Tibor, Dávid Gyula, Domokos Géza, Gábor Ferenc, Gálfalvi Zsolt, Kiss János és Tóth Mária. A díjátadáson részt vett Kalász Márton, a Magyar Írószövetség elnöke, aki a magyar intézmény részéről szintén elismerő oklevelet nyújott át az íróknak. /(bb): Munkássága elismeréséül Pomogáts Hídverő-díjat vett át. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./"

"Megjelent Benkő Samu Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2003/ című könyve. Előzőleg Benkő Samu szerkesztésében 1968-ban jelent meg egy monográfia, Bolyai János vallomásai címmel. Benkő Samu munkája a Bolyai János enciklopédiának tervezett üdvtanának írásait, a hagyaték befejezett, valamint befejezettnek tekinthető fejezeteit tartalmazza. A szerző ezúttal nem vállalkozott a kéziratok értelmezésére. Vallomása szerint a mű mikrofilológiai munkára jellemző alapossággal készült. /Szima Attila: Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./"

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában, Benkő Samu szerkesztésében jelent meg Bolyai János marosvásárhelyi kéziratainak első kötete, a Fogalmazványok a Tanhoz, illetve az Üdvtanhoz. Benkő Samu akadémikus több mint ötven éve foglalkozik Bolyai-kéziratokkal, azok megfejtésével, rendszerezésével. Elmondta, hogy Kolozsváron lett egyetemi tanársegéd, de 1952-ben kitették az egyetemről. Akkoriban kerestek valakit, aki hajlandó Kolozsvárról Vásárhelyre jönni, és a Bolyai-emlékkötet előkészületeit a kéziratok rendszerezésével segíteni. Nagyjából tizenötezer lap volt együtt számozatlan összevisszaságban, amelyből meg kellett állapítani, hogy melyek az összetartozó levelek, a szövegösszefüggésből kikövetkeztetni, hogy melyik lap után mi következik. Másrészt pedig meg kellett fejteni mindennek az értelmét. /Antal Erika: „Bolyai koporsóját kísértem”. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ – Romániai Magyar Akadémia Testület tagjai kötelességüknek tekintik, hogy állást foglaljanak a kettős állampolgárság ügyében. Ez a nemzet jövőjét meghatározó távlati döntés: a határozott IGEN szavazat a nemzeti szolidaritást, együvé tartozást nyilvánítja ki, azt a nyelvi és szellemi egységet, amely összekapcsolja az anyaország, a Kárpát-medence és a világ magyarságát. Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kiss Elemér, Kiss István, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy-Tóth Ferenc, Péntek János, Péter Mihály, Toró Tibor, Uray Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia külső és tiszteleti tagjai, Lászlóffy Aladár, a Román Akadémia levelező tagja /EME – állásfoglalás a kettős állampolgárság ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

Megjelent az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványa, az Erdélyi Múzeum 2004. 3–4. füzete. Az új számban olvasható többek között W. Kovács András A cegei Wass család története (16–20. század) című tanulmánya. Az erdélyi fejedelemség korának jogi nyelvéről Tamásné Szabó Csilla írt. Balázs Lajos Mit ér a népi kultúra a globalizáció korában? címen publikált. A periodika hírt adott egy 2001 októberében tartott freiburgi interdiszciplináris konferenciáról, melyet Milyen történelmi körülmények között kerültek a románok többségbe jelenlegi államuk területén címmel rendeztek. Néhány alcím: A kontinuitás kérdése, napjainkig és a jövőre nézve; Bizonyíték-e a kontinuitás ellenében a románok legősibb keresztény szókincse?; Transzhumálás és hegyi nomadizáció; Románok a Kárpátoktól keletre; Románok a Kárpátokon belül. Az In memoriam rovatban Csetri Elek a 2004-ben elhunyt Faragó József akadémikust, Benkő Samu Jenei Dezsőt, az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya pedig Puskás György professzort búcsúztatta. /(n): Lapról lapra. Erdélyi Múzeum/2004. 3–4. Füzet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

Az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE), majd az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet (EMGE), illetve ezek későbbi jogutódja, az 1990-ben alakult Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) története elevenedik meg a nemrég megjelent könyv /Az EGE, EMGE, RMGE 150 éves története/ hasábjain, amely az erdélyi (magyar) gazdatársadalom elmúlt 150 évét tekinti át. A 2004-ben megjelent könyvet Farkas Zoltán szerkesztette. Kós Károly, Venczel József, Kacsó Sándor, Pap István, illetve a ma is aktív szerzők, Veress István, Takács Csaba, Benkő Samu, Csávossy György, Cseke Péter, Makkay József, Tibori Szabó Zoltán, és Farkas Zoltán írásai az erdélyi magyar gazdák történetének alapos elemzései. Tibori Szabó Zoltán írásában gróf Teleki Bélát mutatta be, Makkay József Pap Istvánra, a hazai magyar agrár szakírás egyik legnagyobb egyéniségére emlékezett. /Kovács Ferenc: Könyv az erdélyi magyar gazdatársadalom 150 éves történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Veress Dániel /1929-2002/ késleltetett indulása után világirodalmi tárgyú esszékkel indulva, a peregrinusok igazságát vallotta – használni akart, tudását a közösség vélt vagy valós érdekében mozgósítani –, nagyon hamar visszatért örök témájához: Erdélyhez, ide kapcsolódnak drámái Mikesről, a véres farsangról, Kemény Zsigmondról, Wesselényiről, esszéi az erdélyi emlékirat-irodalomról, Wesselényiről, Németh Lászlóról, Mikes Kelemenről, Kemény Zsigmondról, akinek borongó kedélye szinte átsüt Veress Dániel mondatain, hiszen ő is szerette a setétet és a szélzúgást!… Nemhiába volt Veress Dániel íróként és irodalomtörténészként is Erdély egyik legjobb ismerője, tudta folytatni Benkő Samu példás megfogalmazását a helyzetről, a bajvívó értelemről. /Bogdán László: Veress Dánielről pontosan, pontatlanul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./

November 18-án kétnapos fórum kezdődött Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) rendezésében „A Magyar Tudomány Napja Erdélyben” elnevezéssel. A Vízi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének védnökségét élvező, negyedik alkalommal megtartott rendezvény központi témájául az erdélyi magyar tudománytörténet szolgál. Egyed Ákos, az EME elnöke elmondta, beindult az erdélyi magyar tudományos örökség felmérése. Hamarosan monográfiát jelentetnek meg az EME múltjáról. Régóta küzdenek elkobzott értékeik visszaszerzése érdekében. Mivel a Babes–Bolyai Tudományegyetemhez és az RMDSZ-hez eljuttatott kéréseikre eddig nem kaptak választ, gyűjteményeik hozzáférhetőségéért újabb lépéseket terveznek. Berényi Dénes, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, az egyetemes és a magyar tudomány történetével kapcsolatos gondolatait osztotta meg közönségével. Az erdélyi tudományosság az egyetemes magyar tudomány része. Kiss Elemér, az MTA külső tagja, a Bolyai-kutatás múltjáról és jelenéről értekezett. Kiemelte Benkő Samu munkásságát, aki jeleskedett Bolyai János kéziratainak feldolgozásában. Péntek János, az MTA külső tagja, az EME és a kolozsvári nyelvészeti iskola kialakulásáról beszélt. Kolumbán József, az MTA külső tagja, a kolozsvári matematikai iskola kialakulásáról szólt. Arany János érmet kapott Antal Árpád irodalomtörténész és Jakó Zsigmond történész. Az EME újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként Hidvégi Gróf Mikó Imre emléklapot nyújtottak át a következőknek: Benkő Samu, Berényi Dénes, Feszt György, Meskó Attila (MTA-tag), Monok István (Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója), Kiss András, Kerekes Jenő, Fekete Károly. /Ördög I. Béla: A Magyar Tudomány Napja Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Március 11-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben tisztújító közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Az erdélyi magyar tudományos élet legrangosabb egyesületi eseményén Egyed Ákos elnök vázolta az elmúlt négy esztendő munkájának legjelentősebb eredményeit. Az EME helyzete stabilizálódott. Nem mondott le elsődleges feladatairól: az anyanyelven történő tudományművelésről, az erdélyi tudományos ismeretek hagyományának ápolásáról. Önállósodott a Matematikai és Informatikai Szakosztály, megalakult az Agrártudományi Szakosztály. Állandó fórummá nőtte ki magát a magyar tudomány napja Erdélyben rendezvénysorozat, az EME-t együttműködési megállapodás köti a Magyar Tudományos Akadémiához. A munkatervben helyet kapott a szervezet könyvtári anyagának elektronikus feldolgozása, az EME 150 éves fennállása megünneplésének előkészítése, az 1956-os magyarországi forradalom romániai eseményeit feltáró bizottság munkába állása stb. A hozzászólásokban volt, aki a Rhédey-házbeli központi könyvtár állományának bővülésére hívta fel a figyelmet (Újvári Mária főkönyvtáros), és volt, aki nagyobb gazdasági hatékonyságot, minél kevesebb meddő gyűlést sürgetett (Gyenge Csaba alelnök). Kovács Dezső, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerésztudományi Szakosztály vezetője, több gazdasági önállóságot követelt az egyes szakosztályok számára, és azt, hogy az elkobzott ingatlanok visszaszerzése érdekében kérjenek politikai támogatást. Az elnöki válaszból kiderült: Ha minden szakosztály autonómiát kapna, széthullna az EME. Garda Dezső hangsúlyozta, hogy Székelyföldön a román állam az erdők visszaszolgáltatásának elodázásával valóságos genocídiumot hajt végre, mert az ottani lakosság középosztályának megélhetése került ezáltal veszélybe. A közgyűlés elfogadta a létrejövő Kutatóintézet szervezeti szabályzatát. Elfogadott felhívásuk értelmében összehangolt eljárást indítanak az EME államosított gyűjteményeinek visszaigénylésére. Ezek az ingó javak jelenleg a Központi Egyetemi Könyvtár, az Állami Levéltár, a Történelmi Múzeum, a Művészeti Múzeum és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tulajdonában találhatók. Az EME vissza akarja szerezni a tulajdon- és felügyeleti jogot ezen tudományos kutatási értékek fölött, ehhez kérik az RMDSZ és a hazai közvélemény támogatását, szükség esetén a nyugati világ segítségét is igénybe fogják venni. Tiszteleti tagokat választottak /Antal Árpád irodalomtörténész, Benkő Samu művelődéstörténész, Gazda Klára néprajzkutató, Péter Mihály orvosprofesszor/. A Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, Monok István (főigazgató, Országos Széchenyi Könyvtár) életműdíjként nyújtotta át Jakó Zsigmond professzornak az újonnan létrehozott Teleki József–díjat, amelyet ötévente adományoznak az erdélyi, partiumi, máramarosi és bánsági magyarság történetét, néprajzát, szociológiai értékeit legigényesebben feltáró munkák szerzőinek. A közgyűlés második alkalommal osztott ki Mikó Imre–emlékplaketteket. Ezúttal Vizi E. Szilveszternek /a MTA elnökének/, Czirják Árpádnak, Murádin Lászlónak, Soó Tamásnak és Várhelyi Csabának. A tisztújítás eredményeként az új elnökség: Egyed Ákos elnök, Brassai Zoltán, Péntek János, Sipos Gábor, Gyenge Csaba alelnökök, Bitay Enikő főtitkár, Farkas Mária gazdasági tanácsos, Bányai József jogtanácsos, Somai József ellenőr. A választmány, a szokásos évi egyharmados megújítása során, a következő tagokkal cserélődött: Gaal György, Fejér Tamás, Kovács András, Csomortáni Magdolna, Jakó Zsigmond, Balla Árpád, Bocskay István, Feszt György, Bódizs György, Feyné Vincze Mária, Vallasek Magdolna, Kolumbán József és Farkas Zoltán. /Ördög I. Béla: Az EME tisztújító közgyűlése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

A jövőben megkezdené működését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kolozsvári területi bizottsága. Dr. Egyed Ákos történészprofesszor, az EME elnöke, az MTA külső tagja elmondta, hogy Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke felkérte az EME-t, hogy 2007. január 1-től lássa el az Akadémia első határon túli területi bizottsági funkcióját. A tudományterjesztő, valamint tudománypártoló értelmiség igen jelentős része tagja az 1990-ben újraalakult EME-nek, a tagok között 16 akadémiai külső tag, 317 köztestületi tag. Jelenleg mintegy nyolcvanezerre tehető az EME könyvtárában a tudományos kötetek száma. Az EME létrehozta a műszaki, informatikai és az agrártudományi szakosztályt is. Kutatóintézetének nyolc főállású munkatársa több külső munkatársa van. Sürgős feladat a tudományos utánpótlás megoldása. Az EME újra birtokba akarja venni volt gyűjteményeit és tulajdonát. Annak idején Wass Otília grófnő által az EME-nek adományozott, Kolozsvár főterén álló bérházat a román kormány 1999-ben sürgősségi kormányrendelettel visszaítélte az egyesületnek, de gyakorlatilag semmi sem történt a birtokba helyezés érdekében. Az EME szeretné elérni, hogy akkreditációt kapjon kiadványaira és magára az intézményre is. Valamikor egyedül volt az EME, mint tudományos szervezet, de kilencven óta sok olyan egyesület, társaság jött létre, amelyek célja a tudomány művelése, terjesztése. Ez azonban szétszórtságot eredményez, sok a párhuzamosság. Az MTA romániai külső tagjai és szakterületük: Benkő Samu, művelődéstörténész, Brassai Zoltán, orvostudomány, Csetri Elek, történettudomány, Demény Lajos, történettudomány, Egyed Ákos, történettudomány, Gábos Zoltán, elméleti fizika, Gyenge Csaba, műszaki tudományok, Kiss Elemér, matematika, Kolumbán József, matematika, Maros Dezső, műszaki tudományok, Nagy-Tóth Ferenc, biológia, Péntek János, nyelvészet, Péter Mihály Heinrich, mikrobiológia, Toró Tibor, elméleti fizika, Uray Zoltán, sugárbiológia. Tiszteletbeli tag: Jakó Zsigmond, középkori történelem. A MTA 1990–2006 között elhunyt külső és tiszteleti tagjai: Faragó József, Imreh István, Kékedy László, Kiss István, Pataki József. /Papp Annamária: Területi bizottságot hoz létre Kolozsváron az MTA. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület látná el az új feladatot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület március 11-én Kolozsvárott tartott közgyűlése utasította az EME elnökségét, hogy minden törvényes eljárás igénybevételével valamennyi tudományos gyűjteményét illetően érvényesítse tulajdonjogát. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület a gyűjteményeit – tulajdonjoga fenntartása mellett – bérleti szerződés alapján az egyetem használatába bocsátotta. A főhatalom változása (1919) után a román egyetem magyar elődje jogutódjaként továbbra is használta az EME gyűjteményeit, anélkül azonban, hogy a korábbi szerződéses kötelezettségeket is teljesítette volna. Elismerte ugyan az EME tulajdonjogát, tárgyalt is a használatról, de az éveken át folyó tárgyalások nem vezettek szerződés kötéséhez. A kolozsvári egyetem és az EME közötti jogviszony és a gyakorlati kérdések újbóli rendezésére csak 1942-ben került sor újabb szerződés keretében. Minthogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1949. évi megszüntetése az akkor érvényes romániai jogszabályok teljes mellőzésével történt önkényes intézkedésnek minősül, az EME gyűjteményeit illető tulajdonjogát nem érinthette. E gyűjtemények a következők: az EME könyvtára (ősnyomtatványok, régi magyar könyvek, kéziratok, térképek, metszetek, könyvek stb.) a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár kezelésében, az EME levéltára (családi és intézményi levéltárak, letétek, az Egyesület saját irattára 1950-ig) a Román Nemzeti Levéltár Kolozs megyei Igazgatósága kezelésében, az EME levéltárának kézikönyvtára és levéltári gyűjteményei a Román Akadémia kolozsvári fiókja könyvtárának kezelésében, régészeti, múzeumi és numizmatikai gyűjtemény az Erdélyi Történeti Múzeum kezelésében, képzőművészeti gyűjtemény a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum kezelésében, ásványtani, botanikai és állattani gyűjtemények a Babes–Bolyai TE különféle karainak kezelésében. Mivel ezek a tudományos gyűjtemények az erdélyi magyarság kulturális örökségének tárgyai és egyben az egyetemes magyar tudománynak is szerves részei, az EME érvényesíteni kívánja a különböző állami intézmények által évtizedek óta kezelt gyűjteményeit illető tulajdonjogát. Ennek érdekében az EME szükségesnek látja, hogy minél előbb tárgyalások kezdődjenek az illetékes állami hatóságokkal a jogi és a gyakorlati kérdésekről. Kolozsvár, 2006. május 17. Jakó Zsigmond, Benkő Samu, az EME volt elnökei, az EME jelenlegi vezetősége nevében Egyed Ákos elnök, Bitay Enikő főtitkár. /Az EME közgyűlésének állásfoglalása tudományos gyűjteményeivel kapcsolatosan. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

November 30-án Hantz Péter és Kovács Lehel, a két állásából menesztett magyar oktató sajtótájékoztatót tartott. Elmondták, hogy meghallgatásra hívta őket a rektorátus gyűléstermébe az úgynevezett kivizsgáló bizottság. Erről a két magyar oktatót külön-külön levélben értesítették, amelyek azonban sem iktatószámmal, sem pecséttel, sem aláírással nem voltak ellátva. Ezért Hantz és Kovács a sajtó jelenlétében levélborítékokkal, írószerekkel ajándékozta meg a BBTE vezetőségét, amelyek továbbítására az intézmény kapusát kérték meg. A BKB két alelnöke úgy vélte: mivel a kapott értesítők formailag nem feleltek meg a jogi előírásoknak, nem tettek eleget a felszólításnak. A két magyar oktató Nicolae Bocsannak, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorának és Szamosközi Istvánnak, az Akadémiai Tanács alelnökének lemondását követelték. Szamosközi István támogatta az egyetemről való eltávolításukra vonatkozó javaslatot. A két oktató jó és határozott lépésnek tekinti a magyar rektor-helyettesek – Nagy László és Salat Levente – lemondását. Beszámoltak arról, hogy egyelőre semmiféle hivatalos értesítést nem kaptak az elbocsátásukat szentesítő szenátusi határozatról, folyamatosan megtartották óráikat. Köszönetet mondtak annak a három román tanárnak is, akik a menesztésük ellen szavazott. Elmondták: ha kézhez kapják az írásos felmentésüket, akkor beperelik az egyetem rektorát és magát az intézményt is. Szándékukban áll tovább folytatni az elkezdett akciót, várhatóan jövő hét elejére készülnek el azok a magyar és német nyelvű táblák, amelyeket a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken helyeznek majd el. A BBTE kivizsgáló bizottsága november 30-án közlemény adott ki, miszerint előzetesen értesítették Hantz Pétert és Kovács Lehelt, ennek ellenére nem jelentek meg az ülésen. A bizottság szerint a két oktató nem is szándékozott a felkérésnek eleget tenni, olvasható a Radu N. Catana főkancellár által jegyzett iratban. Hantzék beszámoltak arról, hogy egyre több román kolléga és diák szimpatizál a magyar tagozat álláspontjával. A román oktatók és kari vezetők körében felháborodást váltott ki a rektornak az a megállapítása, miszerint a leköszönő két rektor-helyettes nem végezte volna szakszerűen munkáját, hiszen Salat Levente és Nagy László számos olyan területtel foglalkozott, amely nem a magyar tagozattal, hanem az egész egyetem működésével volt összefüggésben. Nicolae Bocsan rektor ugyanis közölte: sajnálja a magyar rektor-helyettesek lemondását, ugyanakkor elmarasztalta szakmai tevékenységüket. A rektor szerint a két magyar tagozatvezető tevékenységét túlságosan beárnyékolta a „más ügyekért” folytatott küzdelmük, ezért munkájukban számos feladatot nem valósítottak meg. Bocsan úgy véli: Hantz és Kovács magatartása elfogadhatatlan, és a szenátus döntése a két oktató sorozatos szabálysértése alapján történt, s nem a véleménynyilvánítás miatt. A BBTE rektorátusa által kibocsátott közlemény hangsúlyozza: az elmúlt években az egyetem vezetőségét az foglalkoztatta, hogy az intézményt a világ ötszáz legjobb egyeteme közé sorolják. A BBTE elítéli mind az 1989-et követő román, mind a mostani magyar szélsőséges megnyilvánulásokat, és a kormánytól várja a helyzet megoldását. Nyílt levelében Salat Levente lemondását azzal indokolta, hogy az események túlléptek azokon a módszereken, amelyekben bízva 2004 márciusában elvállalta a magyar tagozat rektorátusi szintű képviseletét. „Most azoknak az ideje jött el, akik az elmúlt két és fél év során mindent megtettek annak érdekében, hogy az általam választott módszerek eredménytelenek maradjanak. Lemondásom tiltakozás kíván lenni ugyanakkor az ellen a vezetési stílus, illetve döntéshozói eljárások ellen, amelyek az utóbbi időben, az egyetemet ért támadások nyomán kialakult hangulatban váltak gyakorlattá az egyetemvezetés legfelsőbb szintjein” – olvasható a nyílt levélben. Kollégája, Nagy László az egyetemvezetés merev viselkedésére hivatkozott, arra a módra, ahogyan az utóbbi időben a rektori hivatal döntéseit meghozta, és nem a BKB – általa nem helyeselt – akcióira. „Az egyetemvezetés és a BKB viszonya olyan, mint egy tanár és egy szemtelen, provokatív viselkedésű gyerek közötti viszony. Egy bölcs tanár tudja, hogyan kezelje az ilyen helyzeteket. Más esetleg felmérgesedik, és hirtelen haragjában egy kiadós pofont ad a gyereknek. És tudjuk jól, ha egy tanár fizikailag bántalmaz egy gyereket, akkor nem mentség az, hogy az szemtelen volt, vagy sértegette. Ezért döntöttem úgy, hogy egy ilyen, „pofozkodó” egyetemvezetéssel nem tudok tovább együttműködni” – szögezi le. Tovább özönlenek a szerkesztőségbe a magyar nyelvű oktatásért síkra szálló Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökével szolidarizáló különböző nyilatkozatok és állásfoglalások. Az Erdélyi Református Egyházkerület is tiltakozott a két tanársegéd elbocsátása ellen. Közleményében leszögezte: a református egyház kötelességének tartja az alapvető emberi jogok, így az anyanyelv korlátozás nélküli használatának védelmében való síkraszállást és erdélyi magyar közösség minden jogos követelésének pártolását. Hangsúlyozták: a BBTE református tanári kara képviseletének a szenátusi ülésen kinyilvánított véleménye nem egyezik az igazgatótanács álláspontjával. Ezért elhatárolódnak a két magyar oktató kizárását lehetővé tevő szavazástól. Egyúttal elmarasztalták a BBTE református tanári karának képviseletét a nézeteiknek ellentmondó megnyilvánulásáért. A közleményben felszólították a BBTE szenátusát, hogy Hantz Péter és Kovács Lehel kizárását vonja vissza, tegye lehetővé a magyar nyelvű táblák kifüggesztését és az önálló magyar karok megalakulását. Közös állásfoglalásukban Jakubinyi György római katolikus érsek, Tempfli József római katolikus püspök, Tőkés László és Pap Géza református püspökök erkölcsileg szintén elítélik a szerintük jogtalan és méltatlan eljárást, és felszólítják az egyetem vezető tanácsát diszkriminatív határozatának visszavonására. Ugyanakkor a kétnyelvű feliratozás bevezetésével teljes mértékben egyetértenek. „Messzemenő testvéri szolidaritást vállalunk a BBTE tanári karából eltávolított két egyetemi tanárral, akik jogos és békés küzdelmet folytatnak a magyar tanuló ifjúság – Európában honos – esélyegyenlőségéért. Meggyőződésünk, hogy az egységes Európa tagjaként országunk nem engedheti meg magának az őket és az általuk képviselt ügyet sújtó hátrányos megkülönböztetés alkalmazását” – szögezik le állásfoglalásukban. Tiltakoznak a BBTE-n történtek ellen az akadémikusok, aktív és nyugalmazott egyetemi tanárok is: Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy Tóth Ferenc, Péntek János, Péter Mihály, Toró Tibor, Uray Zoltán. Megállapítják, hogy a Victor Babes és Bolyai Egyetemek egyesítése valójában a Bolyai Egyetem felszámolásával, a magyar nyelvű oktatás fokozatos megszüntetésével volt egyértelmű. Az 1990-es években multikulturálisnak kikiáltott BBTE-n a magyar oktatás tért nyert ugyan, de a kétnyelvűség, az egyenjogúság a mai napig sem valósult meg. A többnyelvű feliratok nem jelentek meg sem az egyetemi épületeken, sem azok belsejében (az egyes karok, hivatalok, termek stb. jelölésére). A feszült helyzetet csakis az európai normák szerint, az egyetemi magyar (és német) oktatási vonal autonómiája, tanrendjének újragondolása, a kétnyelvűség minden vonatkozásban való érvényesítése oldhatja meg. A többnyelvű feliratok kifüggesztését Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktus hajtotta végre, de mögötte az egyetemi magyar oktatók nagy többségének akarata és az egyetem vezetőségének közel másfél éves határozata áll. A két említett egyetemi oktató munkaszerződésének felbontása semmiképpen sincs arányban az ellenük felhozott kitalált indoklással. Schöpflin György, a Fidesz európarlamenti képviselője november 28-án az Európai Parlament plénuma előtt tiltakozott a történtek ellen. Emlékeztetett arra, hogy múlt héten a BBTE többnyelvűségét bemutató európai parlamenti kiállítást rendezett Brüsszelben. A két egyetemi tanársegéd elbocsátása azonban komoly kételyeket vet fel e többnyelvűség realitását illetően. /P. A. M.: Bocsan és Szamosközi lemondását követelik. Kivizsgáló bizottság elé rendelték a két magyar oktatót. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

Március 4-én Budapesten elhunyt Benkőné Nagy Margit /sz. Gyoma, 1928. máj. 4./ – erdélyi művészettörténész. Férje, Benkő Samu művelődéstörténész tájékoztatása szerint feleségét a közeljövőben temetik el Kolozsváron. /Elhunyt Benkő Samuné Nagy Margit művészettörténész. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./ Jelentős munkái: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták (XVII-XVIII. Századi erdélyi összeírások és leltárok), Kriterion, 1973, Stílusok, művek, mesterek (Kriterion, Bukarest, 1977), sajtó alá rendezte Kelemen Lajos hagyatékát: Művészettörténeti tanulmányok (Kriterion, I. kötet: 1978, II. kötet: 1981)

Az Európai Parlament Petíciós Bizottságához intézett beadványon 25 aláírás szerepel, köztük 15 romániai magyar akadémikusé, Kányádi Sándor költőé és több más jeles erdélyi magyar személyiségé. A petíció bemutatja a romániai magyar felsőoktatásban, különösen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) fennálló helyzetet, külön kitérve a magyar feliratok és az önálló magyar struktúrák létesítése érdekében tett lépésekre, illetve azok következményeire. Arra kérik a testületet, ténymegállapítás céljából szervezzen általános meghallgatást a kérdésben, az eset kivizsgálására küldjön képviselőket a helyszínre, továbbá kérje ki az Európai Parlament Kulturális és Oktatási, illetve Állampolgári Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottságainak véleményét. Kérelmezik, hogy a bizottság kezdeményezze a rektornál a jogtalanul elbocsátott oktatók visszavételét, illetve a többnyelvű feliratok elhelyezését. Románia mintegy 21 millió állampolgárából 1,5 millió magyar nemzetiségű. Bár a magyar nemzetiségű lakosság Románia lakosságának 6,6 százalékát teszi ki, a felsőoktatásban tanulóknak csak 4,4 százaléka magyar nemzetiségű, és csak 1,6 százalékuk tanulhat magyar nyelven – fejtik ki az aláírók, majd felvázolják az 1959-es eseményeket, amelyek során a két önálló egyetem összeolvasztásával létrejött a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE). A BBTE ma a romániai magyar diákság által legnagyobb számban látogatott felsőoktatási intézmény. Önmagát multikulturálisként határozza meg, azonban az egyetem vezetősége akadályozza a magyar nyelv hivatalos használatát az intézményi adminisztrációban, a magyar oktatási vonal nagyobb önállóságát és a magyar tagozat számára a valós önigazgatást biztosító magyar tannyelvű karok beindítását. Jelenleg Romániában nincsen önálló, államilag finanszírozott magyar oktatási nyelvű egyetem. A petícióban említették a „tábla-akciót” is, amelynek során 2006. november 22-én Hantz Péter egyetemi adjunktus az egyetem három épületében magyar nyelvű feliratokat helyezett el a román nyelvű feliratok alá. Ezeket a biztonsági személyzet néhány órán belül eltávolította, majd tisztázatlan körülmények között, a rektor javaslatára elbocsátották a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) két alelnökét, Hantz Pétert és Kovács Lehelt. Bár Kovács Lehel személyesen nem vett részt a feliratok elhelyezésében, az egyetem vezetőinek értelmezésében az akció előkészítésében játszott szerepe miatt sújtották a szankcióval. Hantz Péter a lapnak elmondta: az aláírási folyamatot többen is akadályozni próbálták, és valamilyen mértékben sajnos tudták is. Közben az egyetemen történt néhány – egyelőre bátortalan – lépés a többnyelvűsítés irányába, május 19-én dr. Máthé János vegyészprofesszorról termet neveztek el, kétnyelvű táblát függesztettek ki, ezenkívül plakátok-hirdetések szintjén is lehet olykor találkozni a magyar nyelvvel. A beadványt aláírták: Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete – Budapest, Magyar Ifjúsági Értekezlet – Csíkszereda, Magyar Ifjúsági Tanács – Kolozsvár, továbbá Benkő Samu akadémikus, Brassai Zoltán akadémikus, Csetri Elek akadémikus, Demény Lajos akadémikus, Egyed Ákos akadémikus, Forray Ferenc egyetemi adjunktus, Gábos Zoltán akadémikus, Gyenge Csaba akadémikus, Jakó Zsigmond akadémikus, Kányádi Sándor költő, Kolumbán József akadémikus, Maros Dezső akadémikus, Nagy-Tóth Ferenc akadémikus, Németh Sándor akadémikus, Péter Mihály akadémikus, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Sógor Csilla egyetemi adjunktus, Tánczos Vilmos egyetemi tanár, Toró Tibor akadémikus, Uray Zoltán akadémikus, Kovács Lehel István informatikus, Hantz Péter fizikus. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Európához intézett petíció a romániai magyar felsőoktatásért. A kezdeményezést a romániai magyar akadémikusok zöme támogatja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Megalakult Kolozsváron a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Akadémiai Bizottsága. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság tagjai az MTA romániai külső tagjai és a megválasztott köztestületi tagok. Jelenleg 392 romániai tagja van az MTA külső köztestületének. A 2007. júniusában lezajlott belső választások során a romániai köztestület megválasztotta a hat tudományterület 5–5 képviselőjét. Hozzájuk csatlakozik az MTA 17 romániai külső tagja, és együtt alkotják a 47 tagú Kolozsvári Akadémiai Bizottságot. A Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) tagsága az ősz folyamán megválasztja elnökét és alelnökeit. A KAB tagjai: A) Az MTA romániai külső tagjai: Benkő Samu, Brassai Zoltán, Csetri Elek, Demény Lajos, Egyed Ákos, Gábos Zoltán, Gyenge Csaba, Jakó Zsigmond, Kolumbán József, Maros Dezső, Nagy-Tóth Ferenc, Néda Zoltán, Németh Sándor, Péntek János, Péter Mihály Heinrich, Toró Tibor, Uray Zoltán. B) A megválasztott köztestületi tagok tudományterületek szerint: I. Bölcsészettudományok: Dávid Gyula, Kovács András, Egyed Emese, Keszeg Vilmos, Pál Judit. II. Társadalomtudományok: Bíró A. Zoltán, Rostás Zoltán, Salat Zakariás Levente, Benedek József, Vincze Mária. III. Orvosi tudományok: Kun Imre, Egyed-Zsigmond Imre, Szilágyi Tibor, Kovács Dezső, Jung János. IV. Műszaki tudományok: Dávid László, Csibi Vencel-József, Bitay Enikő, Köllő Gábor, Preitl István György. V. Természettudományok: Kása Zoltán, Szilágyi Pál, Paizs Csaba, Lingvay József, Fodorpataki László. VI. Agrártudományok: Csedő Károly, Tiboldi István, Wagner István, Márkus István, Bedő Imre. /Kolozsvári Akadémiai Bizottság – első szakasz/Kolozsvári Akadémiai Bizottság – első szakasz. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Istentisztelettel és osztálytalálkozókkal folytatódott október 13-án a kolozsvári Református Kollégium alapításának 450. évfordulója alkalmával szervezett ünnepség. Székely Árpád igazgató leleplezte a kollégium udvarán lévő emléktáblát, amely a református oktatás 450. évfordulóját hirdeti. Ezt követően került sor a kollégium dísztermében a kiadványok bemutatására. Péntek János akadémikus, nyelvész az Apáczai Csere János Baráti Társaság emlékkönyvét ismertette. „Az emlékkönyv nem csak a társaság munkásságát, hanem a Kolozsvári Református Kollégium, az Apáczai Csere János Líceum, valamint az apácai (Brassó megye) általános iskola életébe nyújt betekintést”, hangsúlyozta a professzor. A kolozsvári Apáczai-líceum már régóta az anyanyelvi mozgalom erdélyi bázisának tekinthető. Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka Kolozsvári József: Litteris et pietati sacrum című munkáját mutatta be, amely a kollégium történetét tárja fel olvasmányos formában. Ezt az első kötetet még további kettő követi. A kolozsvári Szabó Dezső Egyesület második évkönyvének bemutatását Molnos Lajos vállalta. „Ez az évkönyv nem csak Szabó Dezsőről szól, hanem magáról a városról és a kollégiumról is” emelte ki Molnos. A kollégium évkönyvét Rácz Melinda magyartanár ismertette, Sipos Gábor levéltáros pedig Benkő Samunak Nagy Géza egykori kollégiumi tanárról írt kiadványáról értekezett. Szőcs Ráchel tanár Kolozsvári József: A világítótorony című munkájáról szólt, majd felolvasta fiának, Szőcs Géza költőnek Zürichben kelt, az ünnepi eseményhez kapcsolódó levelét. A kiadványok bemutatása után a díszteremben további három tanárportrét lepleztek le. Lőrinczy Ferenc torna-, Balázs János magyartanár és Kovács Dezső egykori igazgató arcképe Opra-Tompos Ágota munkáját dicséri. /Nagy-Hintós Diana: Közel fél évezredes áldozatos iskolaépítő munka. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

Kelemen Lajos történészének szentelt tudományos konferencia kezdődött október 16-án Marosvásárhelyen, amelyen az erdélyi történészek és levéltárosok jeles képviselői vesznek részt. – Végre olyan magyar vonatkozású esemény részesei vagyunk, amelyet nem a magyar, hanem a román állam támogat – mondta Soós Zoltán, a Megyei Múzeum igazgatója. A konferenciát Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke nyitotta meg, aki a nagy elődről, Kelemen Lajos történészről, levéltárosról beszélt. Kelemen Lajos igazi otthona az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ volt, melynek keretében Kolozsváron munkássága nagy részét kifejtette. Az EME titkára, igazgatója, levéltárosa és kutatója volt. Benkő Samu akadémikus is emlékezett a tudósra, majd bemutatták a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetet, melyet Sas Péter művelődéstörténész ajánlott a közönség figyelmébe. /Mezey Sarolta: Kelemen Lajos öröksége nem csak a szakmabelieké. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Február 25-én lesz Benkő Samu nyolcvanéves. Egy Kis-Küküllő menti székely falucskában látta meg a napvilágot; menetelt a „fényes szellők” csapatában, a Móricz-kollégisták között; volt Gaál Gábor tanítványa, majd tanársegédje, végül egy akadémiai kutatóállás íróasztala mellett állapodott meg, hogy több mint fél évszázad céltudatos munkájával létrehozza azt az alkotóműhelyt, amelyet, számon tarthatunk az erdélyi magyar „egyszemélyes intézmények” sorában, írta róla Dávid Gyula. Művészettörténész felesége és fia nevéhez szintén rangos könyvek, az erdélyi régészet és középkorkutatás alapművei kapcsolódnak. Benkő Samu tanácsosként állt Domokos Géza mellett a Kriterion Könyvkiadó szellemi teljesítményei körüli bábáskodásban, ott volt 1989 karácsonyán a kolozsvári Hívó szót megfogalmazók között, s nem sokkal utána az Erdélyi Múzeum-Egyesület újraalakításánál, majd egy ideig a tudós testület elnökeként. Azután visszatért az íróasztala mellé. Erdélyi filozófia, erdélyi történelem az a két terület, amelynek művelésére vállalkozott, továbbá Bolyai János vallomásainak kibetűzésével és elemzésével, továbbá az erdélyi 48-nak a hivatalos román dokumentum-korpuszból kirekesztett forrásértékű iratanyagát tette közzé. Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc, Apor Péter, Bod Péter, Bölöni Farkas Sándor, Bolyai Farkas és János, Köteles Sámuel, Széchenyi István, Kemény Zsigmond, Orbán Balázs, Újfalvi Sándor, Kós Károly, Szász Pál, Bánffy Miklós, Márton Áron, Kelemen Lajos, Szabó T. Attila, Nagy Géza – csak néhány név azok közül, akiknek életét és művét beépítette a kisebbségi közgondolkodás pillérei közé. Benkő Samu Alkalmak és szavak című kötetének előszavában ezt írta: „A szavak egymás mellé illesztésében elsősorban erkölcsi parancsnak engedelmeskedtem... Mindig boldogsággal töltött el, ha bárhol megbizonyosodtam az erkölcsi erőfeszítés diadaláról, és a magam dolgaira tekintve szívből örvendtem, ha a szavaimból összeálló monológ itt-ott visszhangra talált, vagy ha egyszer-másszor éppen dialógussá sikerült terebélyesednie. ” /Dávid Gyula: Az értelemformáló sors tudós faggatója. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./

A 80 éves Benkő Samu egy életen át végezte nemzeti kultúránk történéseinek feltárását. Műveiben közölt adatok a jövőbeli kutatók részére nélkülözhetetlen forrásanyagok lesznek. Benkő Samu /sz. Lőrincfalva, 1928. febr. 25./ 1953 óta volt a Román Akadémia kolozsvári Történettudományi Intézetének kutatója. Könyveiben és tanulmányaiban művelődéstörténeti kutatásainak eredményeit közölte. Ilyen könyvei: Bolyai János vallomásai (1968), Sorsformáló értelem (1971), a nyárádmenti szülőföldi barangolásai révén megírt Murokország (1972), A helyzettudat változásai (1977), Apa és fiú (1978), Haladás és megmaradás (1979), Őrszavak (1984). Németh László, aki 1960-ban a két Bolyairól drámát írt, később azt nyilatkozta, hogyha annak idején már ismerhette volna Benkő Samu 1968-ban megjelent Bolyai János vallomásai című munkáját is, akkor színművét másképpen írja meg. Benkő Samu szerkesztésében több kiemelkedő személyiség írása látott napvilágot. Ezek között van: Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában (1966), Kemény Zsigmond naplója (1966), Bolyai-levelek (1975), II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból (1976), Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai I. (2003). Mindemellett éveken át volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. /Weszely Tibor: Benkő Samu 80 éves. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

A XVII. Szabédi-napokat az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Korunk Stúdió, valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia szervezte Kolozsváron. Május 16-án megkoszorúzták a Lázár utcai Szabédi-ház falán elhelyezett emléktáblát, majd kerekasztal-beszélgetést tartottak az újabb irodalmi forráskiadványokról és szövegkritikákról dr. Görömbei András akadémikus, dr. Egyed Emese egyetemi tanár, dr. Kántor Lajos irodalomtörténész, dr. Bartha Katalin Ágnes irodalomtörténész, valamint két doktorandusz, Demeter Zsuzsa és Bíró Annamária részvételével. A beszélgetés kiindulópontját a Szabédi Emlékház kiadásában nemrég megjelent, A Lázár utcától a Postakert utcáig című kötet képezte. Az EMKE részéről Dáné Tibor Kálmán elnök a nemrég kibővített és felújított Szabédi Emlékházról is szólt, amely mára irodalomtörténeti emlékhellyé, intézetté vált. Az ingatlan nem csupán az EMKE országos elnökségnek lett a székhelye, hanem a hamarosan megalakuló Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet is itt talál majd fedelet. A konferencián dr. Fóris-Ferenczi Rita egyetemi tanár a mostani kollégiumok értékteremtő és értékmentő munkájára hívta fel a figyelmet. Az egykori református kollégium szellemiségét elevenítette fel előadásában dr. Benkő Samu akadémikus és dr. Kántor Lajos irodalomtörténész. /S. B. Á. : Irodalomtörténeti emlékhely lett a Szabédi-ház. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

Május 16-án Kolozsváron a régi kollégiumoknak az irodalomhoz való kötődéséről volt szó a XVII. Szabédi Napok rendezvénysorozatán. Bartha Katalin Ágnes tartott előadást Szabédi és az Unitárius Kollégium kapcsolatáról. Szabédi Székely László nyolc évet tanult és 1925-ben érettségizett a kollégiumban, diáklapot szerkesztett és elnöke is volt az önképzőkörnek. Györfi Dénes a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diáklapjainak történetét vette számba. Róth András Lajos a székelyudvarhelyi református kollégiumban folytatott irodalomkutatásról értekezett. Dóczy Örs előadásának címe Klasszika literatúra a 18. század második felében a marosvásárhelyi ev. ref. kollégiumban volt, és a korabeli latin nyelvű oktatást vizsgálta. Szabédi László sírjának megkoszorúzásával zárultak a XVII. Szabédi Napok kolozsvári rendezvényei. A Házsongárdi temetőben Egyed Péter filozófus, író mondott beszédet. Május 17-én a résztvevők Szabédra látogattak, ahol ünnepi műsorral zárták az idei Szabédi-napokat. /Ö. I. B., K. K. : Szabédi, a diák és tanár. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./ Szabédi László (eredeti nevén Székely) 1907. május 9-én született Sáromberkén, de igazi szülőhelyének ősei fészkét, Szabédot tartotta mindig. Akárcsak Bözödi György, ő is faluja és népe iránti tiszteletből vette föl annak nevét. Kolozsváron tizenhét esztendeje emlékeznek rá a születésnap közelében, Szabédon tizenötödszörre gyűltek össze a tudós nyelvész és kiváló költő tisztelői. Május 17-én Szabéd fogadta a zarándokokat. Benkő Samu akadémikus emlékezőbeszédében két 1946-os keltezésű levélre hivatkozott, amelyeket Kurkó Gyárfáshoz és Jordáky Lajoshoz intézett Szabédi László. Bennük kifejti, hogy az erdélyi magyarság egyetlen megmenekülési útja az összefogás. Összefogva kell vállalnia megörökölt intézményeit, köztük az egyházakat, az új világ építésében. Világnézeti különbségek nem okozhatnak ellentéteket az erdélyi magyarok között. Szabédi László emberi méltóságában és írói szabadságában sértve 1959. április 18-án választotta a tragikus kilépést e világból. /Bölöni Domokos: Emlékezés Szabédon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

Beke Mihály András hetek óta izgalmas olvasmányt olvas. Apja, Beke György író nem akart belenézni, attól tartott, csalódnia kell. Vannak benne nyomozók, rendőrök és gyanúsítottak, csak az, hogy kik a gyilkosok, kik az igazi bűnösök és az igazi áldozatok, az nem derül ki az olvasmány végére sem… A családi „szekus dossziét”, apja és – meglepően vaskos – saját nyomozati anyagát böngészi. Kíváncsi lett saját múltjára, úgy, ahogyan mások, a nem-barátai látták. Apjáról két dosszié, róla egy készült, elég vaskosak és állítólag ez csak az eddig előkerült anyag. Majd szólnak, ha még lesz. A konspiratív neveket csak felelőtlen ember tudná teljes bizonyossággal azonosítani. A nevek azonosítását külön kellett kérnie, mondták: talán, majd, egyszer, valamikor. Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a „forrás” („sursa”) mikor jelent megfigyelt személyt és mikor besúgót. Beke Mihály András megtudta, hogy a „szekus keresztségben” apja „Barbu”, ő meg „Béla” lett, Magyarországot csak „Helga”-ként emlegetik, megtudta, hogy őt így jellemzik: „merev, zárkózott, rögeszmés nacionalista”, továbbá számára ismeretlen hölgyekkel akarták összeházasítani; megtudta,, hogy az egyik illusztris megfigyeltnek, Tőkés Lászlónak olyan konspiratív névjegykártyával kellett volna bemutatkoznia, amelyikre átszúrt szívet kellett volna rajzolnia. /!/ A „szeku” jól tudta kezelni a lehallgató magnókat, ezekből valóban sok volt. Kiváló követési jegyzőkönyvet tudtak írni arról, hogy apja például – igen gyanús módon – paradicsomot vásárolt a piacon. Egyébként egyetlen magyar nyelvű jelentés szerepelt a paksamétában. A dossziék jól dokumentálják a hajdani rendszer logikáját. Alig találni utalást arra, hogy bárki bírálni merészelte volna a Ceausescut, a Kondukátort vagy a szocialista rendszert. A megfigyelt személyek magatartásának a jelzője a „nem megfelelő” („nekorászpunzátor”). Az összes magyar megfigyelt „irrendenta és nacionalista” eszméket vallott. Azonban többen voltak a tisztességesek, mint remélni merte volna! Nagyon sok volt a besúgó, de kevesebb, mint amennyitől rettegtek az emberek. Néhányra persze kíváncsi lenne: ki volt végülis „Bíró Ferenc”, aki apjáról is szorgalmasan írta jelentéseit; ki lehetett „Adam”, a Korunk szerkesztője; ki volt „Vasilescu”, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője, akitől a Szentendrei Múzeum igazgatója – Balogh Edgár, Benkő Samu és apám mellett – írást kért Kós Károlyról; és ki volt „Literat”, az Utunk szerkesztője, írója, neves értelmiségi („intelectuál cu prestigiu”), aki morálisan apjára is hatással volt? Ki volt „Goga”, Bartha”, „Szabó Tibor”, „Rusz Péter”, „Dinu”, „Udrea”, „Kovács”, a szebeni „Ghergel”, a besztercei „Peiut”,”Stelian”, „Dragan”, a nagybányai „Kiss Gheorhe”, a kolozsvári „Suster”, a szilágysági „András” ,”Constantinescu”, a kolozsvári „Horea”, „Luca”,”Maes”, a bákói „Clejeanu” ,”Constantinescu”? A jelentgetők kevesen voltak, szánalmasak és nevetségesek. /Beke Mihály András: Töltőtoll. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./