Kettős ünnep Nagyajtán
Emlékoszlopot avattak, kiállítást nyitottak
Nagyajta központi terén, vasárnap délután emlékoszlopot avattak. Péterffy Dénes munkája ezentúl a két testvértelepülés, Nagyajta és a magyarországi Csákánydoroszló lakóinak barátságára emlékezteti az arra járókat, arra a barátságra, mely idén a 21. születésnapját ünnepelte. Az emlékjelt Csákánydoroszló község önkormányzata állíttatta, azon egy Ismerős Arcok-idézet olvasható: „Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk”.
Az ünnepségre gyülekező helybélieket és vendégeket Benkő Klára tanítónő köszöntötte, elmondva, idén éppen tizedik alkalommal találkoztak a két település lakói, akik között a fennálló kapcsolat túlmutat egy szokásos testvértelepülési viszonyon.
A barátság szimbóluma
„Huszonegy éves barátságunk szimbóluma ez a csodálatos kopjafa” – fogalmazott, átadva a szót Kozó József csákánydoroszlói iskolaigazgatónak, aki a magyarság történelmének fájó pontjaira emlékeztetve világított rá arra, hogy bár sokszor, sokan voltak azok, akik hagyományainktól, szokásainktól, épületeinktől megfosztani akartak, mindig akadtak olyanok, akik helytálltak a nehéz időkben. „A kopjafák megmAradásunk jelképei, mutatják az utat, melyen haladni érdemes”– hangoztatta.
Barabás Mihály volt nagyajtai iskolaigazgató, Horváth István csákánydoroszlói és Bihari Edömér nagyajtai polgármester is szólt az ünneplőkhöz. Köszönetet mondtak azoknak, akik a két, egymástól egyébként ezer kilométerre levő település barátságának alapjait lerakták. A kopjafaavatás rövid ünnepi műsorral ért véget, majd Fekete Levente unitárius és Nagy Károly Kázmér református lelkészek megáldották a két település barátságának jelképét.
Értékek egy szobában
A falu ünnepi délutánja ezután az óvoda épületében folytatódott, ahol Nagyajta értéktára címmel nyílt kiállítás, melyet a magyarországi Kemestaródfa polgármestere, Takó Gábor nyitott meg. Az általa vezetett önkormányzat volt ugyanis az, amely tavaly pályázatot nyújtott be a Magyar Földművelésügyi Minisztériumhoz, támogatást nyerve értéktárak létrehozására, felkérve a nagyajtaiakat, kapcsolódjanak be abba.
A hárommillió forint összértékű pályázatból állandó kiállítást rendeztek be Kemestaródfán és Nagyajtán is, az utóbbi települést megillető 1,7 millió forintból hordozható számítógépet, más ajándékokat is vásároltak, készítettek az erdővidékieknek.
Bihari Edömér, Nagyajta polgármestere elmondta, örömmel kapcsolódtak be a pályázatba, ugyanakkor köszönetet mondott Bihari Katalin óvónőnek és Benkő Tünde kultúrfelelősnek is, akik helyi szinten sokat tettek azért, hogy a kiállítás létrejöhessen.
A tárlatot bemutatva kifejtette, hogy azon Nagyajta értékeinek csak egy kis hányada látható, a 350 éves kupás cseréptől kezdve, régi iratokon, a Péterffy család 1594-ig visszavezetett családfáján, régi használati tárgyakon, díszokleveleken át egészen a Kuttlik Rudolf által szerkesztett és szabadkézzel írt Nagyajtai Sport című újság egy-egy példányáig, a talán ezer egykori futballista kartotékját is tartalmazó ládáig.
A pannókon számos régi, a falu valamikori életébe bepillantást engedő fénykép is megtekinthető, többek között az egykori cigányzenekar és a rezesbanda, osztályképek, csoportképek, faluképek, ugyanakkor megszemlélhető a nagyajtai Péterffy család feljegyzéseinek tavaly kiadott könyve is, benne Nagyajta történelmére vonatkozó számos érdekességgel.
– Bár Nagyajta legnagyobb értéke a vártemplom, ezt a kiállítást is érdemes megtekinteni a múltunk iránt érdeklődőknek – ajánlotta végül a község polgármestere.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nagyajta Budapestre vitte értékeit
A Polgárok Háza Kárpát-medencei magyar népművészet rendezvénysorozatának őszi évadában az erdélyi unitárius közösségek kerülnek a figyelem központjába. Az anyaországi meghívásnak az elmúlt hétvégén a nagyajtaiak tettek eleget, bemutatták évszázados és ma is élő értékeiket.
Az esemény, amely mintegy háromszáz érdeklődőt vonzott, a Magyarok Háza kulturális programigazgatójának üdvözlőbeszédével vette kezdetét, majd Fekete Levente nagyajtai unitárius lelkész és a község polgármestere, Bihari Edömér szólalt fel. Kriza Ildikó Magyar Örökség-díjas néprajzkutató felmenője, Kriza János életútját, munkásságát és fő művét, a Vadrózsák című népköltési gyűjteményt ismertette. Szóltak az egyházközségben folyó munkáról, a templomvár felújítása érdekében tett erőfeszítésekről, bemutatták Benkő Klára frissen megjelent kötetét, a Járjunk táncot, ripegőt, ropogót, amely az iskolai néptánctanítás segédkönyvének tekinthető és a Bihari Katalin–Bihari Edömér által összeállított Nagyajta értékei című kiadványt is. Az Áfonya citerazenekar népdalokat adott elő, az iskola Vadrózsák néptánccsoportja erdővidéki táncrendet járt, a hangulatot leány- és legénycsúfolóval színesítették, a IV. osztályos Nagy Magor és az egy esztendővel idősebb ifj. Bihari Edömér botos tánccal lépett fel, az éneklő gyermekeket Nagyajta volt református lelkésze, Nagy Károly Kázmér és neje, Nagy Adél hegedűvel, illetve brácsával kísérte. Boda Szabina Tekla népdalt, ifj. Bihari Edömér az Apám lakodalma című tréfás mesét adta elő, és bemutatták a Nagy Adél és Fekete Judit által készített, illetve az ő irányításukkal létrehozott nemezelt darabokat. Nem csak a léleknek, a testnek is kijutott a jóból, mert a vendégfogadást és a kapott kedvességet finom falatokkal viszonozták az erdővidékiek. Előkerült házi kenyér, paprikás és fokhagymás szalonna, juhsajt és orda, borsikaszalámi, székely köményes, tejföles lepény, aki pedig kóstolót vitt volna haza, megtehette, a gyermekek szülei által pakolt dzsemekből, szörpökből és zakuszkából vásárolhatott is. Fekete Levente felejthetetlen emléknek mondotta a csütörtöktől vasárnapig tartó kirándulást: szülőföldjüket képviselhették és megmutathatták, milyen gazdag Erdővidék. „Csodás napokat töltöttünk Budapesten. A Polgárok Háza működtetőinek jóvoltából többek közt meglátogathattuk a Parlament épületét, ahol majd ebédünket is elkölthettük, a Kossuth tér közelében ’56-os kiállítást nézhettünk meg, mindeközben rengeteg jó barátot szereztünk, akik biztosítottak róla, itthon is fel fognak keresni. Öröm volt látni, bár távol élünk, nem vagyunk idegenek egymás számára, és sokakat érdekli a sorsunk” – mondotta a nagyajtaiak lelkésze. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)