Középajtán szept. 20-án avatják fel a falu nagy szülöttje, Benkő József /1740-1814/ történettudós, botanikus mellszobrát, Petrovits István /Sepsiszentgyörgy/ alkotását. A szobrot a szintén Középajtán született, Kanadában élő Pusztai Péter grafikusművész állíttatta. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

"Kádár Gyula felidézte az 1784-es parasztlázadást, melyet Benkő József történész /1740-1814/ "oláh zenebonának" nevezett. A román történetírás túlzott jelentőséget tulajdonít ennek a parasztlázadásnak. A Horea vezette lázadást gyakran mint az erdélyi románság nemzeti felszabadító harcát tálalják. A lázadás kezdetén, az eskütétel alkalmával Horea és Closca kereszttel a kezükben hirdették: "Az Isten akarja, a császár parancsolja, hogy a magyarok mind megölessenek." A lázadók elpusztították Verespatakot, majd lerohanták a védtelen Abrudbányát. A lázadók kihirdették: aki ortodox vallásra nem tér át, "és oláh köntösben nem jár, vagy nyársra húzzák vagy fejét veszik." /Kádár Gyula: Az 1784-es "oláh zenebona". = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./"

Jún. 14-én mutatta be Benkő József Transsylvania specialis /Kriterion/ című könyvét Kolozsváron, az EME-házban Benkő Samu, valamint a kötet fordítója és gondozója, Szabó György. Benkő József: Transsylvania specialis című, 1777-ben latinul írt történelmi, filológiai, botanikai munkáját Szabó György fordította le. Benkő Samu, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke méltatta Szabó György következetes, kitartó munkásságát, melynek során feltérképezte Benkő József (1740-1814) egész életművét. Benkő József az egyetemes magyarság és azon belül az erdélyi magyarság tudományának egyik élenjárója volt. Szabó György 1977 szeptemberében kezdte el a fordítást és 1980. januárjában fejezte be, de a Kriterionnál a kiadást felsőbb utasításra letiltották. A fordításnak tizenkilenc évet kellett várnia a megjelenésére, amikor mégiscsak a Kriterion Kiadó jóvoltából látott most napvilágot. Benkő József kétkötetes műve újító jellegű, főként a gazdaságtörténet és a numizmatika tekintetében, a szerző kritikai érzékkel igyekezett visszamenni a forrásokig, botanikai vonatkozásban pedig úttörő: Linné rendszerét elsőként ő vezette be Erdélyben. /19 évi kényszervárakozás után Klasszikus történelemkönyvvel gazdagodtunk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Demény Péter, a Kriterion szerkesztője beszámolt a kiadó 1999. évi tevékenységéről, a megjelent kötetekről és könyvtervekről. Az első félév sikeres volt. Kiemelkedő Hervay Gizella: Az idő körei című, a Romániai Magyar Írók sorozatban megjelent kötete, mely a költőnő összegyűjtött verseit tartalmazza, valamint Benkő József Transsylvania specialis című műve. Ez a Fehér Könyvek sorozatban megjelent könyv aprólékosságig menő leírása a tizennyolcadik századi Erdélynek, Orbán Balázs A Székelyföld leírása elődjének is tekinthető. A Romániai Magyar Írók sorozatban - mely olyan írók műveit közli, ahol az életmű már lezárult -, megemlíthető Székely János Semmi - soha, valamint Páskándi Géza: Erdélyi triptichon című kötete. A Téka sorozatban Kis András levéltáros összeállításában a Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák című kötet jelent meg, mely a XVI-XIX. század boszorkánypereivel foglalkozik. A középiskolásoknak és egyetemistáknak szánt Kincses Könyvtár sorozatban látott napvilágot Dienes István: A honfoglaló magyarok. Megjelent még Murvai László: Bárd Oszkár monográfia, Fodor Sándor: Bimbi tábornok, Pusztai János: Csapdában, Tüdős S. Kinga: Székely főnemesi életmód a XVII. század alkonyán, Benkő József: Ószékely népballadák. A közeljövőben a Történelmi Regények sorozatban hozzák ki Makkai Sándor: Sárga vihar című kötetét, a másik a Gordiusz sorozat, melyben V. András János fordításában Lucian Boia román történész egy művét jelentetik meg. - Az anyagi fedezetet többnyire pályázatok útján sikerül előteremteniük, elsősorban a román, illetve a magyar művelődési minisztériumtól, valamint a Soros Alapítványtól (bár ez utóbbi kezdi felfüggeszteni könyvprogramját, egyre szűkebb keretek között támogatja a könyvkiadást). Olykor önköltségen is adunk ki köteteket (pl. Egyed Emese: Mesék, Lászlóffy Csaba: Hosszú galopp Liliputban). A budapesti Magyar Könyvklubbal közösen jelentették meg Szilágyi Domokos: Leltár az évszakokról című kötetét. /Kriterion 1999 - első félév. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

"Székelyudvarhelyen október 15-én a Haáz Rezső Múzeum udvarán felavatják a László Gyula régész, festőművész emlékére elhelyezett táblát. "Barátainkkal elhatároztuk, hogy a múzeum udvarán emléket állítunk azoknak a történészeknek, etnográfusoknak, akik legtöbbet tettek a székelység megismeréséért, megismertetéséért" - mondta Zepeczaner Jenő múzeumigazgató. Az emlékplakett Sánta Csaba szovátai szobrászművész munkája. A jövőben szeretnék elhelyezni Lakatos István, Jakab Elek, Benkő József, Kővári László és P. Boros Fortunát plakettjeit is a múzeum falán. /László Gyula-emlékplakettet lepleztek le Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./"

Reprint kiadásban jelentették meg az Erdélyi csillagok című, hajdan népszerű kötetet, amelyben Bánffy Miklós, Tavaszy Sándor, Vita Zsigmond és mások írtak esszéportrékat az erdélyi múlt olyan nevezetességeiről, mint Apáczai Csere János, Bethlen Miklós, Pápai Páriz Ferenc, Benkő József, Jósika Miklós, Wesselényi Miklós, Kriza János, Orbán Balázs vagy Székely Bertalan? A mintaszerű elemzések mindig arra keresik a választ, hogyan történt mindaz, ami megtörtént a portré hőseivel? /Olvasólámpa. Erdélyi csillagok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./

"A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ októberi ülésén Nagyenyed nagy korszakai és szenvedései címmel tartott előadást Király László nagyenyedi tanár, tankönyvíró. A kollégium régi professzorai és diákjai között volt Pápai Páriz Ferenc, Aranka György, Köteles Sámuel, Tótfalusi Kis Miklós, Bod Péter, Benkő József, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós, Szász Károly, Kemény Zsigmond, Makkai Sándor, Áprily Lajos és Sütő András. Nagyenyed tragédiái: 1704 (virágvasárnapkor a labancok felégették, kifosztották a várost, huszonnyolc diák vesztette életét), 1784 (a móc parasztlázadás fájdalmas emléket hagyott a városlakók életében), 1848 (az Axente Sever által vezetett román csapatok megtámadták a várost, felégették a kollégiumot, az el nem menekült magyar lakosok felét lemészárolták, nyolcszázra becsülik a halálos áldozatok számát), 1918 (az impériumváltás esztendeje). A város csodálatos regenerálódási képessége: minden tragédia után képes volt talpra állni. Az idén megnyitott Magyar Ház is ezt bizonyítja. Ezután Hantz Lám Irén Város az őrhegy alatt című könyvét mutatta be. /Sz. L.: Kemény Zsigmond Társaság. Nagyenyed nagy korszakai és szenvedései. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 12./"

"Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./"

"Kisgyörgy Zoltán kimutatást vezet a háromszéki településekről készült, készülő, kéziratban vagy nyomtatásban megjelent-megjelenő falumonográfiákról. Most a Gáspár-féle köpeci monográfiáról adott hírt. Gáspár József (1899-1989) református kántortanító, helytörténész az 1960-as évek elején összegyűjtötte Köpec bányászfalu és a vele szomszédos Miklósvár történetére vonatkozó adatokat. A rendszerváltás után az unokák fénymásolatot készítettek nagyapjuk monográfiájáról, a vaskos kéziratot, a nagyapa szép gyöngybetűivel, hét kötetbe szerkesztették, helytörténeti bibliográfiaként megőrzés végett a köpeci református egyháznak és a falu iskolájának adták. Egy példányt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak, egyet pedig dr. Egyed Ákos történésznek ajándékoztak. A Gáspár unokák megmentették a kéziratot. Gáspár József kéziratban hagyta például Lisznyó monográfiáját, hisz ennek a falunak is tanítója volt. Tanulmányokat írt a tudós középajtai pap Benkő Józsefről, aki hat esztendeig Köpecen szolgált, az 1661-es csemeréti csatavesztésről, az író Ádám Éváról (Kamenitzky Etelkáról), a keresztúti emlékmű lerombolásáról stb. /Kisgyörgy Zoltán: Köpec históriája (Falumonográfiák sorsa). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./"

"Kibontakozóban van a felekezeti oktatás Erdélyben. Az 1949-ben megszüntetett székelyudvarhelyi Református Kollégium jogutód intézményében, a Benedek Elek Tanítóképzőben ezelőtt tíz évvel református osztályt/évfolyamot indítottak. Ma pedig már önálló tanintézetként működik a Backamadarasi Kiss Gergely Református Gimnázium. Tőkés Zsolt tanár, az iskola igazgatója felvázolta a múltat. Az 1949-es államosítás után csak a tanítóképző maradt, amely felvette Benedek Elek nevét és középfokú tanintézetként működött s működik, noha ma már van tanítóképző főiskola is Székelyudvarhelyen. 1994-ben indítottak egy évfolyamot református osztályként, 1997-re már négy évfolyamra teljesedett, ez már arra is jó volt, hogy református iskoláról beszéljenek. 1997-ben már úgy működött a négy évfolyamot magáénak tudó tanintézet, mint a Benedek Elek Tanítóképző jogi személyű részlege. 2001-ben a főiskola indulásával lehetőség nyílt arra, hogy külön igazgatója legyen a református középiskolának. Ma már gazdasági szempontból elkülönültek, a régi kollégiumi épületszárnyakat megkapták. Udvarhelyen minden iskolának neve van, természetes volt, hogy nevet adtak intézményüknek. Itt diákoskodott például Benedek Elek, Ravasz László, Kányádi Sándor, Toró Tibor és olyan tanárok tanítottak, mint a névadó Kiss Gergely, Benkő József, Gönczi Lajos és mások. Ez a felekezeti iskola tulajdonképpen állami iskola (ez is a porhintés tipikus példája Romániában). Jó példa az efféle zűrzavarra a zilahi Wesselényi Kollégium helyzete, ahol az igazgató - az egyik magyar szenátor felesége - megtagadja az egyházkerület fennhatóságát. Tőkés Zsolt viszont erkölcsi kötelességének tartja felettes szervének tekinteni az egyházkerületet, és csak utána a tanfelügyelőséget. Nem tesznek különbséget vallásfelekezeti hovatartozás szempontjából, jöhetnek az iskolába más vallású tanulók is. Az újabb, módosított román alkotmány is csak az állami iskolák esetében említ anyagi támogatást. Ez így nem igazságos! /Komoróczy György: Bontakozó felekezeti oktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./ "

Az EMKE Maros Megyei Szervezete az erdélyi honvédek tiszteletére második világháborús tárgyi kiállítást rendezett Marosvásárhelyen, az unitárius templom kiállító termében. Berekméri Árpád Róbert történész a marosvásárhelyi református egyházmegyei levéltárban dolgozik, László Márton történésztársával közösen foglalkoznak a második világháborús tárgyak összegyűjtésével. A kiállítási tárgyak száma a tavalyihoz képest megkétszereződött. Egy kilencedik osztályos kisfiú, Benkő József a saját maga gyűjtötte anyagot bocsátotta a rendelkezésükre. A gyűjtemény számára még nincs tárolási hely. /Máthé Éva: Második világháborús emlékek tárháza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Befejeződött Barót első írásos említése emlékére rendezett háromnapos ünnepség. Fellépett a nagybaconi fúvószenekar, a vallásos beatzenét játszó Baki csoport (tagjai a baróti katolikus egyház ifjai), a Csipike bábcsoport, majd a Mozaik moderntánc-csoport. Bemutatták Veszely Károly A baróti plébánia, valamint Benkő József Filius Posthumus című, nemrég hasonmás kiadásban megjelentetett kötetét. A Kájoni Consort régizene-együttes hangulatos előadást tartott, volt utcabál is.  Az ünnepség utolsó napja a néptáncosoké volt, fellépett az olaszteleki ifjúsági néptánccsoport, a Pásztortűz (Nagybacon), a Tulipán (baróti Tanulók Klubja), a Forrás (Bölön), az Erdővidék és Bene Erika, az Őrkő (sepsiszentgyörgyi romák) és a Csudálókő (Vargyas). Ezután a Háromszék Táncegyüttes egyórás előadása következett. /Hecser László: Sikeres Barót Napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./ Demeter László baróti történész Veszely több mint 130 éve megírt könyvét a legteljesebb Barót-monográfiaként jellemezte, mely demográfiai és családtörténeti szempontból is fontos. Benkő József Filius Posthumus 1771-ben írt, de nyomtatásban még meg nem jelent munkáját Buzogány Dezső, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egyetemi tanára, az Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek szerkesztője és Csáki Árpád sepsiszentgyörgyi történész az első korszerű egyháztörténeti munkák közé sorolta. /(hecser): Szép könyvek szép szavai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 21./

Véget értek a XII. Erdővidéki Közművelődési Napok Baróton. Bemutatta első régészeti gyűjteményét az Erdővidéki Tájmúzeum. Demeter László, a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke elmondta, a múzeum még használhatatlan. A közművelődési napokon sikeres volt Sylvester Lajos előadása, Kónya Ádám II. Rákóczi Ferencről szóló ismeretterjesztője és Jánosi József Háromszéki táncok című kötete is. Megnyílt a Megálló vizuális műhely tagjainak /Albert Levente, Daczó Enikő, Kolumbán Hanna és Péter Alpár/ kiállítása. Bardócon és Olaszteleken bemutatták Benkő Józsefnek a kézirat elkészülte után 233 évvel, idén kiadott Filius Posthumus című egyháztörténeti kötetét. A komolyzene kedvelői a Kájoni Consort együttes régizene-hangversenyén vehettek részt. Fellépett a baróti római katolikus ifjak BAKI együttese, a vargyasi Csudálókő néptánccsoport, az Erdővidék néptáncegyüttes, a diákcsapatok pedig a Ki mit tud Bölöni Farkas Sándorról? című vetélkedőn mérkőztek. A közművelődési napokkal párhuzamosan zajlott Baróton a TUDEK, 2004 elnevezésű, diákok számára kiírt Kárpát-medencei tudományos verseny erdélyi döntője. Közel 120 dolgozatot mutattak be a diákok. /Benkő Levente: Múzeum nincs, tárlat van. = Krónika (Kolozsvár), nov. 23./

A Középajtai Falunapokon a Szőlőskertben a Benkő József Arborétum és Füvészkert lelkészi áldással elhelyezett alapkövénél a neves botanikus érdemeiről, a középajtai három füvészkertről Kubánda Gizella nyugalmazott tanítónő beszélt. Ezután megkoszorúzták Benkő József sírját. Az ünnepségen részt vett Majosháza testvértelepülés, valamint Szigetcsép küldöttsége. A középajtai gyülekezet számára Szenczi Molnár Albert 1612-ben kiadott Bibliájának hasonmását és a református templom orgonájának javításához 60 000 forint adományt adtak. Benkő József munkásságát dr. Demeter János megyei tanácselnök és Sylvester Lajos, a lap munkatársa méltatta. /(Kispataki): Füvészkert Benkő József emlékére (Középajta). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 25./

Szeptember 4-én volt 200 éve annak, hogy megszületett „Erdély Széchenyije”, gróf Mikó Imre. Ebből az alkalomból szervezett előadássorozatot október 8-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa Kolozsváron. Egyed Ákos tartott előadást, Mikó Imre, Erdély Széchenyije és az EME megalapítója címmel. Fiának többek között ezt írta: aki őseitől nagyobb vagyont örökölt, attól a hon kétszerte jobban elvárhatja, mint másoktól a hazának tett áldozatot. Tonk István az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokaként mutatta be gróf Mikó Imrét. Mind a kolozsvári Református Kollégium, mind a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium sokat köszönhet neki. Végül Pomogáts Béla Mikó Imre irodalomtörténeti érdemeit méltatta, aki Bod Péter és Benkő József életrajzának megírásával is hozzájárult az irodalom „fehér foltjainak” eltüntetéséhez. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Mikó Imrére emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

A sepsiszentgyörgyi születésű, 37 éves Sepsiszéki Nagy Balázs Budapesten, az ELTE néprajz-szakán szerzett oklevelet, és azon kevesek közé tartozik, akik visszatértek a szülőföldjükre. Orbán Balázs nyomdokaiba lépve több mind tíz éve céljául tűzte ki Székelyföld végigbarangolását. Főállásban a Kovászna Megyei Művelődési Központ alkalmazottja. Az Úz-völgyében megismerkedett Karácsony Gyula havasi mesemondóval. Neki köszönhetően járt oda vissza, s végül gyökeret eresztett ott. Megvásárolt egy lakatlanná vált tanyát, és a szabadideje nagy részét ott tölti családjával. Ide építik fel Székelyföld első erdei iskoláját, melynek szomszédságában a Csíki-havasok növényvilágát bemutató botanikus kertet létesítenek. Sepsiszéki Nagy Balázs szellemi és erkölcsi tekintetben hét vezérét tartja követendőnek: Kőrösi Csoma Sándort, Benkő Józsefet, gróf Mikó Imrét, Orbán Balázst, Kriza Jánost, Benedek Eleket és Tamási Áront. Hamarosan megjelenik a Székelyföld-sorozatának negyedik kötete. Következő munkájának témája a magyar jövő Székelyföldön, 500 falu bejárása példáján. Közgazdaságilag, demográfiailag, erkölcsileg szeretné elemezni szülőföldjét és a rá váró jövőt. /Dimény Árpád: Hét vezér nyomában – keresztül-kasul Székelyföldön. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 23./

„Maros megyéből a don-kanyari harcokban és az azt követő visszavonulás során 577-en estek el, sebesültek meg vagy kerültek fogságba” – mondta el Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezetének elnöke a január 8-án, a doni katasztrófa kezdetének évfordulójára való megemlékezés kapcsán. Az EMKE megyei szervezete által kezdeményezett emlékrendezvényt követően megkoszorúzták a katolikus temetőben felállított emlékművet. 1943. január 12-én kezdődött a Don mentén a szovjet támadás, mely a II. magyar hadsereg pusztulásához vezetett. A több mint kétszázezres hadseregből hozzávetőlegesen 125 ezerre tehető az áldozatok száma. Az elesettek, eltűntek, fogságba esettek között nagy számban voltak erdélyiek is. Január 8-án az unitárius egyházközség tanácstermében Benkő József gyűjteményéből rendeztek kiállítást. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke nyitotta meg a kiállítást, utána szólt az egybegyűltekhez Nagy László unitárius esperes és Berekméri Róbert történész, majd Benkő József mesélt arról, hogy miként sikerült összegyűjtenie a kiállítás anyagát. A tárlókban fegyvereket, lőszereket, katonai egyenruhákat, -eszközöket, kitüntetéseket, háborús dokumentumokat láthatnak a látogatók. A kiállítás az akkor szembenálló feleket egyaránt bemutatja. A katolikus temető kapuja mellett álló emlékműnél veterán frontharcosok, egyesületek, ifjúsági szervezetek és magánszemélyek helyezték el a megemlékezés koszorúit. „Tavaly, a Hősök Napján felavathattuk a don-kanyari hősök és áldozatok emlékművét, és immár van egy hely, ahol koszorúzva, gyertyát gyújtva lehet emlékezni, hisz megérdemlik, hogy hosszú hallgatás után nyíltan beszéljünk róluk és emlékezzünk rájuk” – jegyzete meg Ábrám, hozzátéve, az EMKE megyei szervezete állandó kiállítást tervez a hősök tiszteletére, további tervük pedig egy veterán-küldöttséggel a csaták helyszínére látogatni. /Bakó Zoltán: Koszorúk a Don-kanyar erdélyi áldozataiért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Erdély a hadak útján címmel kiállítás nyílt Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. A tárlaton az első és második világháborúban szolgált magyar, német, orosz és román katonák használati tárgyait, öltözékeit tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás anyaga egy 17 éves marosvásárhelyi diák, Benkő József magángyűjteményének része. A megnyitón bemutatták az újonnan elkészített 1942-es váradi térképet is, melyhez utcanévjegyzék is tartozik. Csomortány István, az 1942-es térkép készítője elmondta: az eredeti, nagyon rossz állapotban volt, s a rengeteg utca, rajzolnivaló miatt több száz órányi munkára volt szükség a térkép újbóli elkészítéséhez. A térképhez tartozik egy, a város lakosságával kapcsolatos statisztikai adatokat tartalmazó tájékoztatófüzet s egy utcanévjegyzék is. Azért készítette el ezt a térképet, hogy az elfeledett, régi magyar utcanevek újra bekerüljenek a köztudatba. Szeretnének sorozatot indítani, s ily módon elkészíteni Kolozsvár, Marosvásárhely és Szatmárnémeti térképét is. /Tóth Hajnal: Sorsokról mesélő emléktárgyak. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 18./

Nagyenyeden a Bethlen Dokumentációs Könyvtár gróf Mikó Imre, a Bethlen Kollégium főgondnoki tisztségét 38 éven át betöltő közéleti személyiség és író emlékkiállításával nyitotta meg az új tanévet. Győrfi Dénes könyvtáros azért választotta a főgondnok személyét, mert szeptember 16-án emlékeztek meg halálának 130. évfordulójáról. “Erdély Széchenyije” 1838–1876 között volt a Kollégium főgondnoka. 1863-ban könyvtárának 5000 kötetét, valamint érmegyűjteményét az iskolának adományozta. Ő képviselte a Kossuth-kormányt a székelyek agyagfalvi gyűlésén, ő alapította meg 1859-ben a nevét viselő sepsiszentgyörgyi kollégiumot, és ugyanebben az évben létrehozta Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesületet. Az emlékére rendezett kiállításon első alkalommal kerül közszemlére az a 20 levél, melyet 1855–1864 között intézett a kollégium elöljáróságához. A kéziratok mellett néhány műve is megtekinthető, így az 1856-ban Kolozsváron kiadott háromkötetes Erdélyi történelmi adatok, a Pesten 1867-ben megjelent Benkő József élete és munkái. Az Irányeszmék, valamint Bod Péter élete és munkái című műve Pesten látott napvilágot 1861-ben, illetve 1862-ben. /T. I.: Gróf Mikó Imre-kiállítás a Bethlen-könyvtárban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

Benkő József gyűjteményét immár évente bemutatják Marosvásárhelyen. Január 7-én ismét tárlók üvege alá, falakra került a messze földön egyedülálló kollekció: a második világháborúból fennmaradt tárgyak sorakoztak a helyi unitárius egyházközség Bolyai téri tanácstermében. A tárlattal a Don-kanyari ütközet hatvannegyedik évfordulójára emlékeztek az EMKE Maros megyei szervezete és a vendéglátók közös szervezésében. Az immáron harmadszor fölállított kiállítás gyűjtője évente más-más vetületét igyekszik megmutatni a háborúnak, az idén a Maros megyei harcok kaptak hangsúlyos szerepet. Berekméri Róbert történész mutatta be a tárlatot. Az Erdélyben egyedülálló tárlat már régen nem csak a magyar királyi honvédségről szól, a gyűjtőkörutakkal egyre gazdagodott a gyűjtemény: most már a magyar hadsereggel együtt harcoló német, de az ellenséges orosz, illetve román haderő anyaga is bemutathatóvá vált. /Nagy Botond: Emlékezés a Don-kanyari áldozatokra. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

Székelyszáldoboson, a református székelymagyar faluban egyre számosabb a román anyanyelvű, cigány nemzetiségű lakosság. A 670 lelket számláló református egyházközség megyebírója, Benkő Imre elmondta, tavaly modernizálták a paplak konyháját. Tervezik a templom tetőzetének felújítását. A helyi anyaegyház áldozott a vargyasi leányegyházközség templomára is. Holland segítséggel felépült az új templom, melyet Makovecz Imre tervezett, ez már Vargyas idegenforgalmi látnivalója. Tókos Jenő, a Benkő József Általános Iskola igazgatója szerint az óvodások és iskolások hetven százaléka román anyanyelvű cigány gyerek. A száldobosi cigányok egytől egyig román nemzetiségűnek vallották magukat a 2002-es népszámláláskor. Rajtuk kívül román nemzetiségűek nem élnek Száldoboson, a 876 roma a falu összlakosságának (1780) 49,2 százalékát tette ki 2002-ben. 1954-ben 12 roma család élt itt, 1977-ben 228 lelket tartottak nyilván, s jelen pillanatban lélekszámuk meghaladja az ezret. /Kisgyörgy Zoltán: A templomot s az iskolát (Egyházában, iskolájában él a nemzet). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./

Az 1332-es, az 1333-as illetve az 1334-es évi pápai tízed jegyzékek mind Gyergyó, mind pedig Gyergyószentmiklós történetében az első okleveles említéseket jelképezik. Az 1581-es évi gyergyószentmiklósi falutörvény megfogalmazása a helyi közösség által, településünket azon három közösség tagjai közé sorolja, melyek az okiratok alapján első három településként fogalmaztak meg communitásaik számára olyan jogi normákat, melyek meghatározták a határrendtartást, és döntő módon befolyásolták az egyén és közösség viszonyát a földművelés, állattartás, az egyéni irtás és a székely örökség rendszere tekintetében. A XVI–XVII. századi forrásaink a legnépesebb településként mutatták be a korabeli Gyergyószentmiklóst. Az 1614-es évi Bethlen lustrában ugyanis 209 családot írtak össze a Békény-parti településen. Ugyanebben a katonai összeírásban Sepsiszetgyörgyön 128, Kézdivásárhelyen 155, Ilyefalván 138, Székelyudvarhelyen 174 családfőt jegyeztek fel. Ez a népesség településünkön huszonkilenc esztendő múlva megkétszereződött. Az 1643-as évi, I. Rákóczi György által szervezett összeírás szerint Gyergyószentmiklós népességét 472 család alkotta. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem 1607-ben vásárjogot adományozott Gyergyószentmiklósnak. A vásártartás joga döntő módon hozzájárult az örmények gyergyószentmiklósi letelepedéséhez. Gyergyószentmiklós közigazgatási-jogi szempontból is a gyergyói térség központját jelentette. Itt tartották ugyanis az alszék gyűléseit, a széki hatóságoknak pedig igazságszolgáltatási feladatköre is volt. 1763-ban az első székely határőrezredet, a székely határőrség gyergyói központját Gyergyószentmiklóson hozták létre. Benkő József leírása mellett az 1721-es, az 1750-es, az 1785-ös, valamint az 1820-as évi összeírások is úgy mutatják be Gyergyószentmiklóst, mint a Gyergyói-medence gazdasági, közigazgatási, jogi és katonai központját. A köztudat szerint Orel Dezső polgármester nevéhez kötődik a városi jog megszerzése. Az utókor megfeledkezett arról, akinek döntő szerepe volt a városjog kiharcolásában: Gyergyószentmiklós korabeli jegyzőjéről, Puskás Adolfról van szó. /Dr. Garda Dezső: Vásárjog, mezővárosi státus és városjog Gyergyószentmiklós történetében. Az Orel-korszak = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), jún. 14. – 24. sz. / 

Benkő József (1740–1814) református lelkész, füvész, tudós nevét veszi fel a középajtai általános iskola. Az ünnepségen Kolumbán Vilmos egyetemi tanár a tudós életéről és munkásságáról értekezik, Demeter László pedig Erdővidék nagyjai címmel tart előadást. Incze Irén igazgató kiemelte, Középajta nevét Benkő József tette híressé. Előbb emlékplakettet avattak, majd a Montrealban élő Pusztai Péter grafikus támogatásával a templom udvarán mellszobrot állítottak 1992-ben, 2003-ban a templom egyik helyiségében emlékszobát rendeztek be, 2005-ben az első falunap alkalmával pedig letették az arborétum, vagy ahogy Benkő József nevezte, a Szőlőkert alapkövét. /Hecser László: Iskolanévadó Középajtán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

A tavaszi hibát sikerült nagyrészt helyrehozni, reagált Csoma Botond kolozsvári tanácsos, az RMDSZ frakcióvezetője a kolozsvári tanács döntésére, amellyel 36 pályázónak összesen 1,157 millió lej vissza nem térítendő támogatást utaltak ki művelődési és tudományos tevékenységekre. A támogatott civil szervezetek közül 13 magyar. Az összesen 632 ezer lejes támogatáshoz jutó magyar egyesületek, intézmények közül az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME), a Magyar Doktorandusok és Kutatók Egyesülete, az Amaryllis Egyesület, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség 5–5 ezer lejes támogatást kapott. A Mátyás király trónra lépése 550. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a VIII. Filmfest megszervezésére a Filmtett, a Kolozsvár – Reneszánsz rendezvénysorozatra a Kolozsvár Társaság, a kolozsvári Fő tér dokumentációja elkészítésére pedig a Kelemen Lajos Műemlékvédő Egyesület 15-15 ezer lejt vehet át. A X. Szent István folklórfesztivál megszervezésére a Heltai Gáspár Könyvtáralapítvány, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoportról szóló esettanulmány elkészítésére pedig az Erdélyi Műemlékvédő és Restauráló Egyesület 20-20 ezer lejt kap, a kortárs művészetek fesztiválja megszervezésére a Tranzit Alapítvány, Ciro Pinsuti Mattia Corvino című darabja kolozsvári bemutatójára a Kolozsvári Állami Magyar Opera 30 ezer lejben részesül. A Kolozsvári Állami Magyar Színház megkapja az Európai Színházak Szövetsége XVII., kolozsvári fesztiváljára az önkormányzat által ígért támogatás másik felét, azaz 350 ezer lejt. Tavasszal, április 14-én a bizottság által pozitívan elbírált 52 pályázatból a polgármesteri hivatal pénzhiányra hivatkozva 24-et – köztük 18 magyart – ejtett. /Benkő József: Részleges jóvátétel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Nagybaczoni Molnár Ferenc budapesti történész meglepetést szerzett Tábornokok földje, Erdővidék /Tortoma Könyvkiadó, Barót/ című könyvével. Erdővidék az írók, tudósok, lelkészek sokasága, Apáczai Csere János, Bölöni Farkas Sándor, Kriza János, Benedek Elek, Baróti Szabó Dávid, Gaál Mózes, Benkő József és társaik mellett a történelem során a magyar katonatisztek sokaságát állította az ország, a haza szolgálatába. Róluk a Trianon utáni Erdélyben politikai-ideológiai okok miatt nem sok szó eshetett, kivéve a ,,kicsi magyar világ” négy évét, de utólag erről sem volt tanácsos beszélni. Nagybaczoni Nagy Vilmos tábornok-honvédelmi minisztert azért lehetett Romániában említeni, mert dr. Petru Groza a félelmetes hatalmú Rákosi Mátyásnál interveniált a méltányosabb és emberségesebb bánásmódért. (Nagybaczoni Molnár Ferenc könyvéből lehet megtudni, hogy a súlyos börtönbüntetésre ítélt katonatiszt fiát is Groza kérésére engedték szabadon Rákosi pribékjei.) Nagybaczoni Nagy Vilmos sokoldalú tehetség volt, jó tollú író, számon tartott festő is volt, s könyve, A végzetes esztendők (1986) a magyar történetírás ínséges esztendeiben revelációként hatott. Erdővidéken az élő emlékezet is megőrizte az 1940-es szülőföldi katonai bevonulás fantasztikus emlékét. Csupán Nagybaconból öt család, a Nagybaczoni (Telegdibaczoni) Nagy, a Sepsi-Nagybaconi Molnár, a Sepsibaczoni Toókos és a Telegdibaczoni Keresztes, továbbá valószínűsíthetően a Nagybaczoni Baló öt tábornokot (!) „állított ki”, három ezredest, két alezredest és két őrnagyot küldött a magyar honvédelem szolgálatába. Aki tud még Európában egy kistelepülésen belül ilyen főtiszti ,,katonatermésről”, az szóljon, írta Sylvester Lajos. A XX. században Háromszék négy magyar honvédelmi minisztert ,,adott”, s az sem véletlen, hogy a háromszéki nemesi családok címermezejében olyan sűrűséggel szerepel a kardot markoló páncélozott kar. /Sylvester Lajos: Katonanemzet – voltunk (Tábornokok földje, Erdővidék). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

Benkő József történelem szakos egyetemi hallgatónak a második világháborús relikviákat tartalmazó magángyűjteményéből nyílt kiállítás Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. /(N. -H. D.): Hadtörténeti kiállítás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Kolozsváron tartották a Kolozsvár a II. világháborúban címmel Benkő József hadtörténeti kiállítását. Benkő József elmondta, a kiállítás sikeres volt. Ezzel a kiállításával a második világháborúban elesett magyar katonáknak és a bombázások civil áldozatainak állít emléket, az idei 65 éves évforduló keretében. A megnyitóra az előadó tanárokon kívül több szemtanút is meghívtak, akik személyes beszámolót tartottak az amerikai bombázás szörnyűségeiről, amely Kolozsváron több ezer áldozatot követelt. A veteránok örültek, hogy végre valaki foglalkozik velük úgy, mint olyan személyekkel, akik a magyarságért harcoltak. Benkőnek a kolozsvári kiállítása a nyolcadik volt. Háromszor állított már ki Marosvásárhelyen, Nagyváradon egy alkalommal, Gyergyószentmiklóson, Mezőpaniton, és Cseresznyéspusztán szintén egy alkalommal. Minden egyes kiállításának más a témája és az összeállítása. Marosvásárhelyen bemutatta az egyenruhákat (magyar, német, román, orosz), katonai felszereléseket. Ezután nekifogott Partium felkutatásának, aminek a végén egy újabb kiállítást hozott létre Nagyváradon. A következő kiállítás helyszíne Gyergyóremete lesz, majd következik Szatmár, Csíkszereda, Székelyudvarhely és Barót. Benkő József gyermekkora óta gyűjt. Később kezdte a komolyabb kutató munkát. Kerékpárral bejárta Maros megye többségében magyarlakta falvait, ahol felkereste a második világháborúban részt vett veteránokat, videóra rögzítette elmesélt élményeiket. Jelenleg a történelem szakot végzi, az egyetem elvégzése után hadtörténész szeretne lenni, de tudomása szerint Budapestre kell majd kiutaznia, hogy erre a pályára szakosodjon. Céljai közé tartozik egy veteránokról szóló riportfilm elkészítése, hagyományőrző egyesület létrehozása és egy önálló magánmúzeum megteremtése. /Sipos M. Zoltán: A vitéz hadtörténet-kutató. Interjú Benkő József másodéves történelem szakos hallgatóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

Pedagógus-napok címmel tartotta szokásos tanulmányi évzáróját a tudománnyal és művészettel foglalkozó Interkulturali-THÉ egyesület Kolozsváron, június 19-én, ismertetve idei kutatási eredményeit. Bililbók Renáta (BBTE magyar-angol szak, II. év) Aranka György A lélek halhatatlansága című kéziratos filozófiai értekezéséről beszélt, Kasza Zsolt (BBTE magyar-finn szak, I. év) Bod Péter Magyar Athenasának Benkő József által készített kiegészítését, az Additamentát mutatta be. Moritz Kinga, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék irodalom és társadalom mesterképző programjának hallgatója Körmöczi János többnyelvű filozófia-jegyzetéről értekezett. A színháztörténeti kérdésekkel kapcsolatban dr. Bartha Katalin Ágnes egy méltatlanul elfeledett Shakespeare-színész, Szakács Andor alakításait értelmezte a korabeli színpadi jelnyelv szempontjából. Bazaráth Tünde az irodalom és társadalom mesterképző program hallgatójaként készítette el tanulmányát Nóra lányai. Nők, színésznők, női szerepek címmel. Sófalvi Emese (a Gheorghe Dima Zeneakadémia II. éves mesterképzős hallgatója) Bartók nyelvén gyermekeknek címen vetítéssel, hangszeres előadással illusztrálva érvelt a színvonalas művészi alkotásokkal való korai kapcsolat érdekében. Mike Ágnes (BBTE, német-magyar szak, III. év) bécsi és kolozsvári kutatóhelyeken gyűjtött forrásanyagot ahhoz a német nyelven megírt szakdolgozatához. Az estet dr. Kelemen Attila, a BBTE adjunktusa (Skandináv nyelvek és irodalmak tanszéke) A lappok nyelvéről című előadása zárta. /Dr. Egyed Emese, Dr. Tar Gabriella Nóra: Bod Pétertől a lappokig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./

Petrovits István hét végén megnyílt kiállításán a kaput mint monumentális emblémát használta. Sepsiszentgyörgyön a Gyárfás Jenő Képtárban történelmi személyiségek képmásai, negyven év válogatása látható bronzban, rajzban. Petrovits István huszonhat köztéri szobrát tartja életműve legfontosabb állomásainak: Mikó Imre, Márton Áron, Benkő József, Czecz János, Kőrösi Csoma Sándor... többnyire Háromszékhez is kötődő történelmi személyiségek képmásai. /Albert Levente: Kapu. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./

Honvédeink áldozatára emlékeztek
Folyamatosan fogy a valaha magyar hazájukért vérüket ontó honvédeink száma: a Baróton tíz esztendővel ezelőtt először megszervezett bajtársi találkozón még háromszáznál többen vettek részt, mára már alig tizedük emlékezhet a régmúlt időkre. Mégsem kong az eseménynek otthont adó református templom, hiszen itt vannak a hadfik özvegyei, az édesapák és nagyapák emlékeit ápoló gyermekek és unokák, s mindazok, akik fontosnak tartották, hogy hőseink áldozatvállalása előtt őszintén fejet hajtsanak — mondotta Krizbai Imre, a találkozót tizenharmadik alkalommal megszervező református lelkipásztor.
Dénes Csaba, a sepsiszentgyörgyi református egyházmegye esperese Nábot történetével példázta az őseinktől örökölt rög jelentőségét. Mint mondotta, bár ma is szép számban akadnak, akik készek atyáik örökségét elcserélni, áruba bocsátani, idegen nyelvet és kultúrát magukra ölteni, népünk igazi hagyatéka mégsem veszhet el, többen vannak, akik áldozatot vállalva készek a cselekvésre. Barót polgármestere, Nagy István a honvédek több nemzedék számára is követendő példamutatását emelte ki. Mint mondta, a templomot a székely helytállás templomának kellene elnevezni, amiért az eseménynek évről évre otthont biztosít, a néhai leventéknek lelki támaszt nyújt. Szegedi Csanád jobbikos EP-képviselő úgy fogalmazott, hogy gyakori látogatásai nyomán előbb lélekben, majd marosvásárhelyi irodájának megnyitásával ténylegesen is székelynek érzi magát. Úgy fogalmazott, az első bajtársi találkozó óta eltelt időszakban jelentősen változott a nemzeti kérdések megítélése: míg akkor még csak csendben emlékezhettek a nemzetet Trianonban ért tragédiáról, napjainkban már országosan hívják fel Európa figyelmét, hogy nem felejtünk. A Jobbik alelnöke és parlamenti képviselője, Novák Előd az állampolgársági törvény jelentőségét emelte ki, s nevezte azt az együvé tartozás erősítőjének. Miklós Árpád exképviselő a magyar hadsereg baróti, Benedek József volt honvéd a nagybaconi bevonulására emlékezett, Nagy B. Imre, a földvári fogolytábor 85 éves túlélője és v. Balogh Antal az átéltekről szólt.
Erdővidék Múzeumában v. Benkő József történész második világháborús történetét fényképeken, használati tárgyakon, egyenruhákon és hatástalanított fegyvereken keresztül bemutató gyűjteményéből nyílt kiállítás. A fiatal történész elmondta, a kiállítás anyagát azért tartotta fontosnak összegyűjteni, mert meggyőződése, hogy a borzalmakat át nem élő nemzedékek sokat tanulhatnak, s elkerülhetik a történelem megismétlődését. A találkozón fellépett a baróti református egyház Zathureczky Gyula Kórusa, az Új Magyar Gárda tagjaiból álló Gróf Tisza István Dalkör, Fitori Miklós és Máthé Boglárka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)