Kisebbségvédelem nemzetközi fórumokon címmel rendezett szakmai képzést Budapesten a Magyar Emberi Jogi Alapítvány (HHRF) a múlt héten, amelyen pályázat útján kiválasztott tizenkét határon túli fiatal vett részt. „Kimondott célunk, hogy a képzésen részt vevők közül minél többen bekapcsolódjanak alapítványunk munkájába, és a határon túli magyar kisebbségek javára kamatoztassák a jövőben az itt szerzett tudást” – mondta Papp Tamás, a HHRF budapesti irodavezetője. A résztvevők meghallgatták Hámos László, a HHRF elnökének üdvözletét, aki videofelvételről jelezte egy Brüsszelben felállítandó nem kormányzati tájékoztató iroda létrehozását a magyar kisebbségek számára. Vizi Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének (MTAKI) munkatársa a kisebbségvédelem területén született nemzetközi egyezményeket és dokumentumokat ismertette. Bene Béla, az MTAKI kutatója bemutatta, hogy az intézet által kifejlesztett interetnikus tudásmenedzsment adatbázis hogyan segíti a kisebbségekkel foglalkozó szakemberek mindennapos munkáját az internet útján. /Emberjogi képzés határon túli fiataloknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./

Még „időben”, december hó folyamán értesítést kapott több közalapítvány, hogy megszüntetik őket. Ezután, januárban (post mortem, nyolc hónappal a kormányprogram megszületése után) jelent meg a Miniszterelnöki Hivatal honlapján a stratégiai koncepció az új magyarságpolitikáról, amelyben már nem szerepeltek a megszüntetésre ítélt közalapítványok. Januártól nem lehet elérni a határon túli magyarok támogatásainak mindenki számára nyitott adatbázisát, mely több mint két éve folyamatosan működött az interneten. Ezzel három jogszabályt sértenek: a 2001. évi LXII. törvényt a szomszédos államokban élő magyarokról, a 2003. évi XXIV. ún. „üvegzseb” törvényt és a 2005. évi XC. törvényt az elektronikus információszabadságról. 2003-ban jelent meg az ezzel összefüggő közbeszerzés ajánlattételi felhívása. Szakmai követelményeit a cikkíró, Bene Béla állította össze, ő vezettem a fejlesztési projektet a HTMH részéről. Olyan egységes azonosítási rendszert hoztak létre, amellyel összesíteni lehetett egy pályázó valamennyi beadott pályázatát, vagy éppen kiválogatni egy adott feltételnek eleget tevő pályázókat, vagy pályázatokat. Az on-line módon kezelhető rendszert Csepeli György államtitkár mutatta be a 2004. novemberi (utolsó) MÁÉRT-en. 2006 végén megközelítőleg 58 milliárd forintnyi igény és 35 milliárd forintnyi megítélt támogatás adatait lehetett elérni a rendszeren keresztül. Azonban a hivatali vezetők folyamatosan csökkentették a nyílt elérésű felületeket, némely pályázó adatainak beviteléről hallani sem akartak. Érdemes számításba venni, mennyit fordítottak a megszüntetett közalapítványok saját informatikai rendszereikre, mibe került a most kidobott rendszer fejlesztése és eddigi működtetése, mennyi lehet egy új rendszer kifejlesztése. Ennek az újrateremtő buzgalomnak a fedezetét az idei költségvetésbe nem tervezték be, ezért elképzelhető, hogy más „rendszerelemek” kiadásaiba fogják majd ezt beletenni. /Bene Béla: Mindentudó csákányosok. = Népszabadság, 2007. március 20./ A szerző a megszüntetett Határon Túli Magyarok Hivatalának volt munkatársa.