Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Bende Jenő
2 tétel
2002. július 19.
"A kilencven esztendős kézdimárkosfalvi Bende Jenő nyugalmazott agrármérnök önéletírása /Zord idők sodrásában, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ tavasszal jelent meg. Bende Jenő többszörösen megtapasztalta a trianoni diktátum erdélyi "jótéteményeit", majd a bécsi döntés "áldásait" s végül a kommunizmus "diadalát". /(Ferencz L. Imre): Emlékirat és agrártörténet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./"
2014. október 1.
Száz év után
A borzalmas 20. század élő tanúi
Az idősek világnapja alkalmából alább két, ma is élő, a 100. évét már betöltött háborús veteránt mutatunk be, akik nemcsak ifjúként, hanem később sem hátráltak meg a sors elől. Bende Jenő 89 évesen könyvet írt, Lázár Imrének még ma is néha „csűrdöngölős” kedve kerekedik.
Bende Jenő áprilisban töltötte 101. életévét. Jelenleg menye és fia gondozzák kézdivásárhelyi otthonában, mivel ágyhoz kötötte az életkora. Mivel már nehezen kommunikál, helyette fia, Bende János mesélte el az öreg baka életét, aki 2002-ben könyvet is adott ki emlékeiről, Zord idők sodrában címmel; ezt „egy agronómus zaklatott életeként” ajánlotta az olvasó figyelmébe. A kötet nemcsak a 19. század elejéig visszanyúló családtörténet, hanem a múlt század agrár- és társadalomtörténetének helyi korképe is egyben. Amint fia, Bende János is megfogalmazta, édesapja éppen azokban a kollektivizálás előtti, zaklatott időkben irányította a megye mezőgazdaságát, amikor élet-halál harc dúlt a földek kisajátítása miatt.
Az Úz völgyében is harcolt
De ne vágjunk a történet elébe, a Zabolán született és sokáig ott élő, már kétgyerekes apát 1940-ben sorozták be a hadseregbe, hogy az orosz határig vigyék. Később hadnagyként megjárta az Úz völgyi poklot is, hogy az osztrák határig fedezzék a németek visszavonulását. Miután hazatért, folytatta a gazdálkodást, és a kialakulóban levő új rendszerben felkérték a megyei mezőgazdaság megszervezésére.
Miután „fokozódott az osztályharc”, 1950-ben ráfogták, hogy Zabolán a kollektivizálás ellen lázadást szított, és elvették a földjeit. Családostól 18 évre száműzték Dobrudzsába, ahol a Duna-csatornától emelték ki egy ottani kollektívbe, mert szakemberhiány volt. A megyésítés után hazatérhetett, nyugdíjazásáig a borosnyói tsz-t vezette. Utána még vagy 30 évet, ágyba kerüléséig Márkosfalván gazdálkodott.
Csűrdöngölős idők
Lázár Imre egy évvel fiatalabb, ő 1914-ben született, de korához viszonyítva még mindig jó egészségi állapotnak örvend. Így fogalmaz: „a Jóisten segítségével túléltem a 20. század borzalmait, többek között a négy év nyolc hónap szovjet hadifogságot is”.
Tizenketten voltak testvérek, de rajta kívül már csak egy él. Vargyasra nősült, ahol a fogságból való szabadulása után a kollektívben, majd a bányánál dolgozott. 42 évvel ezelőtt ment nyugdíjba, feleségét tíz éve veszítette el.
Életében mindig szerette a jó zenét, a mulatságot, súlyosabb betegség soha nem gyötörte. Amint fiától megtudtuk, édesapja, ha teheti, zenét hallgat a rádióban, pipázik, jön-megy, egy-egy szép nóta hallatán pedig a régi, „csűrdöngölős” időkre emlékezik. Hat gyermeke közül még négyen élnek, egy fiú és három lány; 13 unokája és 23 dédunokája van.
Jancsó Katalin, Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A borzalmas 20. század élő tanúi
Az idősek világnapja alkalmából alább két, ma is élő, a 100. évét már betöltött háborús veteránt mutatunk be, akik nemcsak ifjúként, hanem később sem hátráltak meg a sors elől. Bende Jenő 89 évesen könyvet írt, Lázár Imrének még ma is néha „csűrdöngölős” kedve kerekedik.
Bende Jenő áprilisban töltötte 101. életévét. Jelenleg menye és fia gondozzák kézdivásárhelyi otthonában, mivel ágyhoz kötötte az életkora. Mivel már nehezen kommunikál, helyette fia, Bende János mesélte el az öreg baka életét, aki 2002-ben könyvet is adott ki emlékeiről, Zord idők sodrában címmel; ezt „egy agronómus zaklatott életeként” ajánlotta az olvasó figyelmébe. A kötet nemcsak a 19. század elejéig visszanyúló családtörténet, hanem a múlt század agrár- és társadalomtörténetének helyi korképe is egyben. Amint fia, Bende János is megfogalmazta, édesapja éppen azokban a kollektivizálás előtti, zaklatott időkben irányította a megye mezőgazdaságát, amikor élet-halál harc dúlt a földek kisajátítása miatt.
Az Úz völgyében is harcolt
De ne vágjunk a történet elébe, a Zabolán született és sokáig ott élő, már kétgyerekes apát 1940-ben sorozták be a hadseregbe, hogy az orosz határig vigyék. Később hadnagyként megjárta az Úz völgyi poklot is, hogy az osztrák határig fedezzék a németek visszavonulását. Miután hazatért, folytatta a gazdálkodást, és a kialakulóban levő új rendszerben felkérték a megyei mezőgazdaság megszervezésére.
Miután „fokozódott az osztályharc”, 1950-ben ráfogták, hogy Zabolán a kollektivizálás ellen lázadást szított, és elvették a földjeit. Családostól 18 évre száműzték Dobrudzsába, ahol a Duna-csatornától emelték ki egy ottani kollektívbe, mert szakemberhiány volt. A megyésítés után hazatérhetett, nyugdíjazásáig a borosnyói tsz-t vezette. Utána még vagy 30 évet, ágyba kerüléséig Márkosfalván gazdálkodott.
Csűrdöngölős idők
Lázár Imre egy évvel fiatalabb, ő 1914-ben született, de korához viszonyítva még mindig jó egészségi állapotnak örvend. Így fogalmaz: „a Jóisten segítségével túléltem a 20. század borzalmait, többek között a négy év nyolc hónap szovjet hadifogságot is”.
Tizenketten voltak testvérek, de rajta kívül már csak egy él. Vargyasra nősült, ahol a fogságból való szabadulása után a kollektívben, majd a bányánál dolgozott. 42 évvel ezelőtt ment nyugdíjba, feleségét tíz éve veszítette el.
Életében mindig szerette a jó zenét, a mulatságot, súlyosabb betegség soha nem gyötörte. Amint fiától megtudtuk, édesapja, ha teheti, zenét hallgat a rádióban, pipázik, jön-megy, egy-egy szép nóta hallatán pedig a régi, „csűrdöngölős” időkre emlékezik. Hat gyermeke közül még négyen élnek, egy fiú és három lány; 13 unokája és 23 dédunokája van.
Jancsó Katalin, Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)