Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. november 6.
Jubileumi unitárius zarándoklat Déva várában
Szellemi megújulás örök értékek alapján
Mint minden év novemberében, szombaton több száz erdélyi magyar unitárius zarándokolt el magas Déva várába, hogy lerója kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító sírjánál. Erdély minden részéről érkeztek, Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból, a Zsil-völgyéből és természetesen Székelyföldről. Szellemi feltöltődésért jöttek, erőt meríteni a nagy reformátor tanaiból, meríteni abból a történelmi örökségből, melyet e várfalak őriznek. És az Erdély sorsát is lényegesen megváltoztató egyetemes reformációt ünnepelni.
A szombati ünnepség a kettős jubileum jegyében zajlott, ez volt ugyanis 20. modernkori zarándoklat, a reformáció 500. évfordulóján.
Új bor új tömlőben
A tizenhatodik század elején érési folyamat teljesedett be Európában, a hit szabad megélésének óhaja, az Istennel való közvetlen kapcsolat eszméje ért be. A hitbéli reformáció eszmeáradata futótűzként terjedt el a kontinensen, noha a kommunikációs eszközök meglehetősen kezdetlegesek voltak. Az új bor azonban kiforrt, az új szellemiség kibontakozott, már nem lehetett megállítani.
Új borhoz pedig új tömlő kell – erre építette ünnepi igehirdetését Rácz Mária kolozsvári lelkész asszony. Az új tömlő meg is lett, akár a nagy reformátorok elképzelése ellenére is. Az isteni akarat rendelte el, az új vallási szemlélet nem tudott kibontakozni az akkori egyház kereteiben. Új felekezetek keletkeztek. Új, rugalmas tömlők az új bor tárolására. A bor ugyanis átveszi az edény alakját, olyan, mint a lélek az emberben. A különféle protestáns egyházak is a reformáció különféle irányzatainak alakját vették fel. Mint a magyar unitárius egyház Erdélyben, amely Dávid Ferenc tanainak biztosít keretet.
A megújulás azonban nem lezárt dolog, hanem egy állandó folyamat. Néha gyorsabb, néha lassabb ütemű, de mindig is jelen van, mindig is szükség van rá. Mindkét vonatkozásban, szellemi és formai szempontból egyaránt. A lelket, a hitet ugyanúgy kell feltölteni szellemi frissességgel, mint annak keretét, az egyházat – erről szól a reformáció szellemisége.
Mindezt megfontolt óvatossággal, bölcsességgel kell megvalósítani, a régiből is meg kell tartani a jót. Az új bor is a régi eljárással készül. A keresztény hit is örök értékekből, örök igazságokból áll, ezek jelentik az alapot, amire építeni, újítani kell. A szertartást többi részét a szónok asszony férje, Rácz Norbert szintén kolozsvári lelkész végezte.
Erdély szellemiségének üzenete
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte a zarándokok nagy száma kapcsán, ami nagyszerű bizonyíték, hogy Erdély legkisebb magyar nemzeti egyházában is milyen sokan zarándokolnak el Dévára, a tiszta forráshoz, az egyházalapító sírjához, hogy bölcsességgel és szellemi erővel töltődjenek fel.
A reformációnak köszönhetően manapság már természetes az, ami korábban nem volt. Mindenekelőtt a lelkiismeret szabadsága és a kölcsönös tolerancia, üzente az unitárius zarándokoknak Rátoni Csaba dévai református lelkipásztor. A reformáció minden protestáns egyház közös ünnepe, a vallási tolerancia pedig Erdély jellegzetessége, a világon először a tordai országgyűlés nyilvánította ki azt 1568-ban. Olyan közös örökség, amelyre valamennyi felekezet híve büszke.
Kettős kisebbségből sem vagyunk kevesebbek, mint mások, üzente házigazdaként Koppándi Zoltán, a dévai unitárius gyülekezet lelkipásztora. Itt, a szórványban is erős a hit összetartó ereje, Déva vára biztos pont, a történelmi gyökerek és ugyanakkor a megújulás helye, az isteni gondviselés jelképe.
Dávid Ferenc öröksége nemcsak az unitárius magyaroknak fontos, hanem Déva számára is, üzente az egybegyűlteknek Răzvan Mareş alpolgármester, azt ígérvén, hogy a városvezetés igyekszik a jövőben még méltóbb körülményeket biztosítani a zarándoklatnak, konkrétan a belső udvar felújítását. A 2008 és 2016 közötti nagy renoválás nem érintette a belső udvart, az továbbra is zárva van a látogatók számára, csak az unitárius zarándoklat alkalmával nyitják meg.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél. A várbéli ünnepség után a zarándokok a dévai templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitárius gyülekezet meleg teával és aprósüteményekkel fogadta a vendégeket. A fiatalokat az azzal szemben lévő Melite református házban várta hasonló fogadtatás, a két erdélyi magyar protestáns felekezet testvérisége megtestesítőjeként. Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)
Szellemi megújulás örök értékek alapján
Mint minden év novemberében, szombaton több száz erdélyi magyar unitárius zarándokolt el magas Déva várába, hogy lerója kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító sírjánál. Erdély minden részéről érkeztek, Kolozsvárról, Torockóról, Brassóból, a Zsil-völgyéből és természetesen Székelyföldről. Szellemi feltöltődésért jöttek, erőt meríteni a nagy reformátor tanaiból, meríteni abból a történelmi örökségből, melyet e várfalak őriznek. És az Erdély sorsát is lényegesen megváltoztató egyetemes reformációt ünnepelni.
A szombati ünnepség a kettős jubileum jegyében zajlott, ez volt ugyanis 20. modernkori zarándoklat, a reformáció 500. évfordulóján.
Új bor új tömlőben
A tizenhatodik század elején érési folyamat teljesedett be Európában, a hit szabad megélésének óhaja, az Istennel való közvetlen kapcsolat eszméje ért be. A hitbéli reformáció eszmeáradata futótűzként terjedt el a kontinensen, noha a kommunikációs eszközök meglehetősen kezdetlegesek voltak. Az új bor azonban kiforrt, az új szellemiség kibontakozott, már nem lehetett megállítani.
Új borhoz pedig új tömlő kell – erre építette ünnepi igehirdetését Rácz Mária kolozsvári lelkész asszony. Az új tömlő meg is lett, akár a nagy reformátorok elképzelése ellenére is. Az isteni akarat rendelte el, az új vallási szemlélet nem tudott kibontakozni az akkori egyház kereteiben. Új felekezetek keletkeztek. Új, rugalmas tömlők az új bor tárolására. A bor ugyanis átveszi az edény alakját, olyan, mint a lélek az emberben. A különféle protestáns egyházak is a reformáció különféle irányzatainak alakját vették fel. Mint a magyar unitárius egyház Erdélyben, amely Dávid Ferenc tanainak biztosít keretet.
A megújulás azonban nem lezárt dolog, hanem egy állandó folyamat. Néha gyorsabb, néha lassabb ütemű, de mindig is jelen van, mindig is szükség van rá. Mindkét vonatkozásban, szellemi és formai szempontból egyaránt. A lelket, a hitet ugyanúgy kell feltölteni szellemi frissességgel, mint annak keretét, az egyházat – erről szól a reformáció szellemisége.
Mindezt megfontolt óvatossággal, bölcsességgel kell megvalósítani, a régiből is meg kell tartani a jót. Az új bor is a régi eljárással készül. A keresztény hit is örök értékekből, örök igazságokból áll, ezek jelentik az alapot, amire építeni, újítani kell. A szertartást többi részét a szónok asszony férje, Rácz Norbert szintén kolozsvári lelkész végezte.
Erdély szellemiségének üzenete
Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke örömét fejezte a zarándokok nagy száma kapcsán, ami nagyszerű bizonyíték, hogy Erdély legkisebb magyar nemzeti egyházában is milyen sokan zarándokolnak el Dévára, a tiszta forráshoz, az egyházalapító sírjához, hogy bölcsességgel és szellemi erővel töltődjenek fel.
A reformációnak köszönhetően manapság már természetes az, ami korábban nem volt. Mindenekelőtt a lelkiismeret szabadsága és a kölcsönös tolerancia, üzente az unitárius zarándokoknak Rátoni Csaba dévai református lelkipásztor. A reformáció minden protestáns egyház közös ünnepe, a vallási tolerancia pedig Erdély jellegzetessége, a világon először a tordai országgyűlés nyilvánította ki azt 1568-ban. Olyan közös örökség, amelyre valamennyi felekezet híve büszke.
Kettős kisebbségből sem vagyunk kevesebbek, mint mások, üzente házigazdaként Koppándi Zoltán, a dévai unitárius gyülekezet lelkipásztora. Itt, a szórványban is erős a hit összetartó ereje, Déva vára biztos pont, a történelmi gyökerek és ugyanakkor a megújulás helye, az isteni gondviselés jelképe.
Dávid Ferenc öröksége nemcsak az unitárius magyaroknak fontos, hanem Déva számára is, üzente az egybegyűlteknek Răzvan Mareş alpolgármester, azt ígérvén, hogy a városvezetés igyekszik a jövőben még méltóbb körülményeket biztosítani a zarándoklatnak, konkrétan a belső udvar felújítását. A 2008 és 2016 közötti nagy renoválás nem érintette a belső udvart, az továbbra is zárva van a látogatók számára, csak az unitárius zarándoklat alkalmával nyitják meg.
Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói rövid, de roppant érdekes várjátékot adtak elő, majd fáklyákkal és virágokkal a zarándokok és a szervező Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet képviselői lerótták kegyeletüket az egyházalapító emlékművénél. A várbéli ünnepség után a zarándokok a dévai templomhoz vonultak, ahol a kis létszámú, ámde roppant lelkes dévai unitárius gyülekezet meleg teával és aprósüteményekkel fogadta a vendégeket. A fiatalokat az azzal szemben lévő Melite református házban várta hasonló fogadtatás, a két erdélyi magyar protestáns felekezet testvérisége megtestesítőjeként. Chirmiciu András / Nyugati Jelen (Arad)
2017. december 1.
Egyházi elöljárók Európa és a nemzet szolgálatában
Csáky Pál szlovákiai néppárti európai képviselő meghívására és szervezésében népes felvidéki utazócsoport és egyházi küldöttség látogatott Brüsszelbe folyó év november 29-én. Ugyanazon a napon belkörű eszmecserére került sor az Európai Parlament székhelyén. A kisebbségi nyelvek szerepe az egyházak pasztorációs tevékenységében címmel. Egyúttal a házigazda Dialógus Európa lelkéért című új kötetét is bemutatták, mely tizenhat szlovákiai magyar pappal, lelkésszel és egy világi egyházi tisztségviselővel készített interjúját tartalmazza. A beszélgetőpartnerek között találhatók Fazekas László református püspök és laikus elnöktársa, Fekete Vince főgondnok, valamint Parák József, a besztercebányai, Kiss Róbert, a komáromi és Pásztor Zoltán, a kassai római katolikus egyházmegyék püspöki helynökei, továbbá Puss Sándor jezsuita szerzetes és Vakles Attila görögkatolikus esperes, akik a brüsszeli küldöttségben is részt vettek. Szlovákiai magyar katolikus püspök hiányában Beer Miklós váci megyéspüspök tette teljessé a magas rangú ökumenikus egyházi képviseletet.
Csáky Pál felkérésére Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő is köszöntötte a felvidéki vendégeket. Elismeréssel szólt képviselőtársa könyvéről és a rendhagyó tanácskozás megszervezéséről, melyek egyaránt a nemzetszolgálat és az ökuménia ügyét jelenítik meg az Európai Parlamentben. Európa identitásválságának a körülményei között a bemutatott könyv elsősorban arra keresi a választ, hogy „kontinensünk mi mindent köszönhet a kereszténységnek-keresztyénségnek” – olvasható a kötet előszavában. Erdélyi képviselőnk ezzel kapcsolatban idézte meg hitünk, vallásunk mentő szerepét a Római Birodalom széthullását követő évszázadokban, külön is kitérve nemzetmegtartó szerepére a honfoglalás utáni kereszténységre térés, valamint a török hódoltság, illetve a Habsburg uralom korszakaiban. A szovjet kommunizmus és az ideológiai ateizmus idején sem volt ez másképpen – mondotta –, csak arra nem számítottunk, hogy 1989 után „cseberből vederbe esünk”, s utóbb a nyugati szekularizációval, sőt az Európai Unió által kedvezményezett migrációval és iszlamizációval szemben kell védelmeznünk magunkat és a „keresztény Európát”. Tőkés László annak a reményének adott hangot, hogy hitükben megpróbált kelet-közép-európai egyházaink – s köztük is a Kárpát-medencei magyar egyházak – mintegy a kovász szerepét tölthetik be a jelenkori, hitében és értékrendjében megzavarodott egyesült Európában.
Beszéde második részében európai képviselőnk azt a szoros erdélyi–felvidéki együttműködéstelevenítette fel, melynek ő maga is az egyik szervezője lett parlamenti szolgálata idején, s melynek keretében 2013 szeptemberében, majd 2016 áprilisában két közmeghallgatásra került sor Brüsszelben, olyan jeles egyházi személyiségek részvételével, mint Erdélyi Géza előző és Fazekas László jelenlegi felvidéki református püspökök, valamint Kató Béla református és Bálint-Benczédi Ferenc unitárius erdélyi elöljárók, továbbá Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát, akik a Romániában és Szlovákiában a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása ügyét vitték az illetékes európai fórumok elé. Köszönettel szólt arról is, hogy 2012-ben, majd 2015-ben Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke hathatós közreműködésével két ízben is sikerült az EP Petíciós Bizottsága (PETI) elé terjeszteniük panaszaikat, melyek intézésében Csáky Pál, ezen bizottság alelnöke is cselekvő részt vállalt. Annak idején szintén főbenjáró ügynek számított a Benes-dekrétumok kérdése, mely mindmáig a PETI napirendjén szerepel. A jog és a hit fegyvereivel folytatjuk békés küzdelmünket – zárta beszédét Tőkés László.
Csáky Pál – egyebek mellett – különleges elismeréssel méltatta a felvidéki keresztyén református egyházat, mely szerinte a sikereit annak is köszönheti, hogy intézményi autonómiával rendelkezik.
A tanácskozás a testvéregyházak vezető képviselőinek a hozzászólásaival folytatódott. Esterházy János áldozatának példáját követve egyházainknak továbbra is vállalniuk kell „a kereszténység védőbástyájának küldetését” – vonta le a következtetését Molnár Imre, a Balassi Intézet pozsonyi kirendeltségének igazgatója. Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma
Csáky Pál szlovákiai néppárti európai képviselő meghívására és szervezésében népes felvidéki utazócsoport és egyházi küldöttség látogatott Brüsszelbe folyó év november 29-én. Ugyanazon a napon belkörű eszmecserére került sor az Európai Parlament székhelyén. A kisebbségi nyelvek szerepe az egyházak pasztorációs tevékenységében címmel. Egyúttal a házigazda Dialógus Európa lelkéért című új kötetét is bemutatták, mely tizenhat szlovákiai magyar pappal, lelkésszel és egy világi egyházi tisztségviselővel készített interjúját tartalmazza. A beszélgetőpartnerek között találhatók Fazekas László református püspök és laikus elnöktársa, Fekete Vince főgondnok, valamint Parák József, a besztercebányai, Kiss Róbert, a komáromi és Pásztor Zoltán, a kassai római katolikus egyházmegyék püspöki helynökei, továbbá Puss Sándor jezsuita szerzetes és Vakles Attila görögkatolikus esperes, akik a brüsszeli küldöttségben is részt vettek. Szlovákiai magyar katolikus püspök hiányában Beer Miklós váci megyéspüspök tette teljessé a magas rangú ökumenikus egyházi képviseletet.
Csáky Pál felkérésére Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő is köszöntötte a felvidéki vendégeket. Elismeréssel szólt képviselőtársa könyvéről és a rendhagyó tanácskozás megszervezéséről, melyek egyaránt a nemzetszolgálat és az ökuménia ügyét jelenítik meg az Európai Parlamentben. Európa identitásválságának a körülményei között a bemutatott könyv elsősorban arra keresi a választ, hogy „kontinensünk mi mindent köszönhet a kereszténységnek-keresztyénségnek” – olvasható a kötet előszavában. Erdélyi képviselőnk ezzel kapcsolatban idézte meg hitünk, vallásunk mentő szerepét a Római Birodalom széthullását követő évszázadokban, külön is kitérve nemzetmegtartó szerepére a honfoglalás utáni kereszténységre térés, valamint a török hódoltság, illetve a Habsburg uralom korszakaiban. A szovjet kommunizmus és az ideológiai ateizmus idején sem volt ez másképpen – mondotta –, csak arra nem számítottunk, hogy 1989 után „cseberből vederbe esünk”, s utóbb a nyugati szekularizációval, sőt az Európai Unió által kedvezményezett migrációval és iszlamizációval szemben kell védelmeznünk magunkat és a „keresztény Európát”. Tőkés László annak a reményének adott hangot, hogy hitükben megpróbált kelet-közép-európai egyházaink – s köztük is a Kárpát-medencei magyar egyházak – mintegy a kovász szerepét tölthetik be a jelenkori, hitében és értékrendjében megzavarodott egyesült Európában.
Beszéde második részében európai képviselőnk azt a szoros erdélyi–felvidéki együttműködéstelevenítette fel, melynek ő maga is az egyik szervezője lett parlamenti szolgálata idején, s melynek keretében 2013 szeptemberében, majd 2016 áprilisában két közmeghallgatásra került sor Brüsszelben, olyan jeles egyházi személyiségek részvételével, mint Erdélyi Géza előző és Fazekas László jelenlegi felvidéki református püspökök, valamint Kató Béla református és Bálint-Benczédi Ferenc unitárius erdélyi elöljárók, továbbá Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát, akik a Romániában és Szlovákiában a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása ügyét vitték az illetékes európai fórumok elé. Köszönettel szólt arról is, hogy 2012-ben, majd 2015-ben Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke hathatós közreműködésével két ízben is sikerült az EP Petíciós Bizottsága (PETI) elé terjeszteniük panaszaikat, melyek intézésében Csáky Pál, ezen bizottság alelnöke is cselekvő részt vállalt. Annak idején szintén főbenjáró ügynek számított a Benes-dekrétumok kérdése, mely mindmáig a PETI napirendjén szerepel. A jog és a hit fegyvereivel folytatjuk békés küzdelmünket – zárta beszédét Tőkés László.
Csáky Pál – egyebek mellett – különleges elismeréssel méltatta a felvidéki keresztyén református egyházat, mely szerinte a sikereit annak is köszönheti, hogy intézményi autonómiával rendelkezik.
A tanácskozás a testvéregyházak vezető képviselőinek a hozzászólásaival folytatódott. Esterházy János áldozatának példáját követve egyházainknak továbbra is vállalniuk kell „a kereszténység védőbástyájának küldetését” – vonta le a következtetését Molnár Imre, a Balassi Intézet pozsonyi kirendeltségének igazgatója. Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma