Markó Béla József Attila-díjat kapott. A díjat Mádl Ferenc művelődési miniszter adta át Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. /Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./

Markó Béla József Attila-díjas költő volt november 26-án Kolozsváron, a Bulgakov Kávéház irodalmi estjének vendége. Orbán János Dénes költő, a rendezvény házigazdája és a Bulgakov Kávéház tulajdonosa faggatta költői pályájáról az RMDSZ szövetségi elnökét. Markó egyetemi hallgatóként 1971 és 1973 között a Gál Gábor Irodalmi Kör diákelnöke volt. A Gál Gábor Kör tagjai péntek esténként találkoztak egymással, ilyen alkalmakkor 60–80 személy gyűlt össze, de arra is volt példa, hogy száznál is többen voltak jelen, verseket szavaltak, vitáztak, neves személyiségeket hívtak meg. Markó 1976-tól az Igaz Szó belső munkatársa, 1990-től a Látó címmel újjáalakult folyóirat főszerkesztője volt. Az est végén Markó felolvasta a Költők koszorúja című szonettkoszorúját. /Ferencz Zsolt: Emlékezés a költői pálya állomásaira. Irodalmi est Markó Bélával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Elismerés a nemzet részéről
Ex Libris-díjjal tüntették ki a vargyasi Sütő családot
Június 27-én tartották Gyergyócsomafalván a dr. Gubcsi Lajos magyarországi közgazdász által alapított Magyar Művészetért Díjrendszer 14. székelyföldi gálájának központi ünnepségét, amelyen az alapító Ex Libris-díjjal tüntette ki a vargyasi Sütő családot, azaz Sütő Gábort és fiait, Istvánt, Béla Józsefet, valamint az ifjabb Gábort, továbbá Gábor testvéreit, a Budapesten élő Sütő Leventét és a Brassóban élő Sütő Jusztinát.
Idősebb Sütő Gábor úgy fogalmazott, számukra fontos elismerés ez a díj, annál is inkább, hogy a Vargyason több mint 400 éves múltra visszatekintő fafaragó- és bútorfestő család legutóbb 1942-ben kapott elismerést Magyarországról. Akkor nagyapjának, idős Sütő Bélának személyesen Horthy Miklós kormányzó köszönte meg azt, hogy más erdővidéki fafaragókkal közösen – az erdőfülei Nagy Fábiánnal és fiával, ifjabb Sütő Bélával és Ferenc Lajossal – székelykaput készítettek kenderesi birtokára.
– A közönség engedelmével most is felemeltem, és őseink felé is felmutattam a díjat, hiszen lélekben ők is közöttünk vannak – mondta id. Sütő Gábor, egyben reményét fejezve ki, hogy három fia és azok majdani utódai (jelenleg két unokája van, Miklós és Zsombor) még legalább négyszáz évig folytatják a családi hagyományt.
Az is öröm számukra, fejtette ki, hogy a díj által a Székelyföldért, a székelyföldi hagyományok ápolásáért tevő, más, jelenleg aktív emberekkel, civil szervezetekkel kerültek egy besorolásba. Néhány példát is megemlített a közösség javát szolgáló munkáikból: Makovecz Imrének díjmentesen kopjafát faragtak, az építész által tervezett vargyasi református templomba az ő ötletük alapján rendeztek istentiszteletet a temetésével egy időben, édesapjával, Sütő Bélával közösen kaput ajándékoztak a vargyasi unitárius kántori laknak, legutóbb pedig a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet számára készítettek faragott padot, melyet ezután adnak át.
Telefonon a díj alapítóját, dr. Gubcsi Lajost is sikerült elérnünk, aki elmondta, ebben az elismerésben már más háromszékieket is részesítettek, 2011-ben a szárazajtai faluközösséget az 1944-ben lemészároltak emlékére is, 2012-ben a Haszmann Pál Múzeumot, a Háromszéki Közösségi Alapítványt, a sepsiszentgyörgyi EMI-t és még sok más szervezetet, személyt, hiszen a huszonhét éve létező díjrendszerrel a magyar nemzet minden kiemelkedő tehetségét bátorítani kívánják, éljen az bárhol a világon. A Sütő családról pedig megjegyezte: „ha négy évszázadon át folytatni tudták ezt a mesterséget, és annak ma is hírét viszik a nagyvilágban, mint Sütő Levente, aki Budapestet is meghódította munkáival, akkor megérdemlik, hogy elismerésünket e díj által is kifejezésre juttassuk”.
Böjte Ferenc, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Sütőék öröksége, a magyarok öröksége (Barót)
A Magyarországért Alapítvány, valamint a Magyar Örökség és Európa Egyesület kicsit elszámolta magát, amikor a bútorfestő és fafaragó Sütő családnak fél évezredes hagyományőrző művészetéért Magyar Örökség Díjat adományozott – vélhetnénk a díszes oklevél tüzetesebben szemügyre vételekor. Sütőék szerint nem az adományozók számtantudásával van a baj: az igaz, hogy „csak” 1568 óta, azaz 448 éve élnek Vargyason, de az oklevélben azért írtak néhány évtizeddel többet, mert előlegnek szánták: a család tizenhatodik nemzedéke egyre népesedik, biztos, lesz, aki a családi örökséget még sokáig ápolja és őrizze.
A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott díjátadó ünnepség után Baróton az Erdővidék Múzeumában a család XIV. és XV. nemzedékéhez tartozó Sütő Gábor Csabát, illetve a három fia közül a két itthon élőt – de nem feledve a távol élő ifjabb Gábort –, Istvánt és Béla Józsefet, illetve az anyaországban alkotó testvért és nagybácsit, Sütő Levente Lehelt méltatták. Sütőék óriási megtiszteltetésnek mondották, hogy ebben az értékes kitüntetésben részesültek, de úgy vélték, ez csak kismértékben az ő érdemük: leginkább azoknak szól, akik előttük jártak, és hagyománnyá fejlesztették az otthonaink díszévé váló bútorok festését.
Sütő István családjuk történetéről tartott ismertetőjében szólt a Fiatfalváról 1568-ban a Daniel-kastély újjáépítésére és bebútorozására Vargyasra került első Sütőkről, a különböző lustrákban fellelhető családtagokról, a régi, ám esetenként ma is használatos szerszámokról, a festékkeverés titkairól, Kós Károlynak a családról írt, A vargyasi festett bútor című könyvéről, a munkamegosztásról – István jobban fest, Béla szívesebben farag –, és a jelenlevők meghallgathatták a Marosvásárhelyi Rádió által 1975-ben idős Sütő Bélával (1895–1982) rögzített beszélgetést is.
A család feje, id. Sütő Gábor a népművészetet hivatásként megélők mindennapjairól beszélt, beleszővén életszemléletét is. Mint mondotta, amikor a látogatóknak az általuk készített bútorokról, a díszes ládákról, a használati tárgyakról és életformáról beszél, mindig szót ejt történelmünk nagy pillanatairól, megpróbálja felhívni a figyelmet kultúránk értékeire. Sütő Gábor szerint ott kell szépet és jót alkotnunk, ahol születtünk. Édesapja mondanivalóját erősítette meg István: bár voltak olyan idők, amikor háttérbe szorították a népművészeket, ma már nincs így. Újra divatja kezd lenni a hagyományos szépnek, nemcsak a hazai, de távolabbi vidékről is érkeznek megrendelések, és ez lehetővé teszi családjuk tisztes megélhetését.
A nemrég nyugalomba vonult unitárius tiszteletes, Andorkó Ferenc és Ilkei Ferenc vargyasi polgármester Sütő-anekdotákat mesélt, majd kérdésre válaszolva Gábor neje, Olga vallott arról, milyen is a Sütőkkel élni, Sütőket nevelni. A rendezvény végén nem hiányoztak a személyes jókívánságok sem, sokan biztatták őket: dolgozzanak tovább rendületlenül, öregbítsék Vargyas és Erdővidék hírnevét.
Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)