Terrorvád: fellebbezett az ügyészség
Az ügyészség elégedetlen a Szőcs Zoltán és Beke István perében született alapfokú ítélettel és fellebbezett a bukaresti táblabíróságon – mondta el Dragoş Cristian Lică, Beke István ügyvédje.
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) ügyészeinek a fellebbezését már április 13-án iktatták a bukaresti táblabíróságon, épp aznap, amikor Beke István kézhez kapta a végzést az alapfokú ítéletről. Mint ismeretes, első fokon felmentette a vádak egy része alól a bukaresti táblabíróság április 7-én a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) terrorizmussal vádolt székelyföldi aktivistáit, így sem Beke Istvánnak, a HVIM kézdivásárhelyi elnökének, sem Szőcs Zoltánnak, a HVIM erdélyi szervezete vezetőjének nem kell további börtönbüntetést letöltenie, ha az ítélet jogerőre emelkedik. A vádlottakat a pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekért ítélték csak 11, illetve 10 hónap és néhány nap letöltendő börtönbüntetésre, éppen annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították. Dragoş Cristian Lică emlékeztetett: ügyfele megbízatását teljesíti, és fellebbezni fognak, a védelem teljes felmentést kér. A terrorizmus vádja alól már az alapfokú ítéletben felmentették ügyfelemet. De teljes felmentést akarunk, mert én még nem hallottam olyan esetről, hogy valakit letöltendő börtönbüntetésre ítélnek, csak mert tűzijáték vagy petárda volt a birtokában – fogalmazott az ügyvéd. Beke István ügyvédje hangsúlyozta, a védelem stratégiája a per tárgyalása során is változhat, az ügyészek által felsorakoztatott érvek függvényében. Mint ismeretes, Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt azzal vádolták meg, hogy 2015-ben házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhelyen a decemberi elsejei felvonuláson.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

Beke István az igazságkeresés útján
A kézdivásárhelyi, 42 éves Beke István kétgyerekes családapát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi vezetőjét 2015 novemberének végén a hatóságok terrorizmus vádjával letartóztatták. Hét hónapot és 9 napot tartották fogdában, majd házi őrizetben, ám nemrég alapfokon felmentették az alkotmányellenes merénylet kísérletének vádja alól. Az ügy állásáról, a börtönben töltött időszakról, megfigyeléséről, a HVIM-ről kérdeztük. – Jelenleg milyen fázisban tart az ügye?
– Alapfokon váratlan döntés született, ugyanis hirtelen felmentettek az alkotmányellenes merénylet kísérletének vádja alól, holott az ügyészség utolsó percig maximális büntetést kért, még az utolsó tárgyaláson is próbálta ellehetetleníteni a bíró döntését, megvádolva Szőcs Zoltánt, hogy befolyásolta a tanúkat. A fő vádpont alól felmentettek, de kellett valami, amivel indokolják a házi őrizettel együtt leült 11 hónapos fogságomat, ezért a nálam talált petárdák és két tűzijáték okán elítéltek pirotechnikai eszközök jogtalan használatáért (eredeti csomagolásban volt egy cipős dobozban 195 db petárda, 2 tűzijáték és tortára való fényszórók). Ezt természetesen megfellebbezzük, hiszen Románián kívül nem tudom, hogy van-e olyan ország, ahol ennyi petárda birtoklásáért börtönt adnak, letöltendőt, sőt másfél évig terrorizmussal vádolnak. Nem használtam őket, és bizonyítottuk, hogy 2014 decemberében kifizetett rendelést küldött el az illető cég. Az írásos indoklást a mai napig nem kaptuk kézhez, ez mindenképpen szükséges az érdembeli fellebbezéshez.
Fellebbezni kéne, de indoklás még nincs
– Jól értem? Még nem kapták kézhez az indoklás szövegét?
– Jól érti. Elvileg 30 nap alatt kellene az írásos indoklást kiközölniük, de ez még nem történt meg. Ez után következik a másodfokú tárgyalás a Legfelsőbb Semmítőszéken, amiről nem lehet tudni mikor, lesz. Tehát várunk, de mindenképpen jogi lépéseket fogunk tenni a megfelelő időben azokkal szemben, akik sárba tiporták minden emberi jogomat, semmibe vették az ártatlanság vélelemét, bűnösnek kiáltottak ki bizonyítékok nélkül, mutogatták a családomat, gyerekeinket, személyes adatainkat, aminek köszönhetően a családomat fenyegetések érték telefonon és interneten. És azzal szemben, aki hamisan vallott ügyemben. Az elsőfokú döntés alapján van némi bizodalmam a román igazságszolgáltatásban, de ha mégsem így lenne, akkor jogorvoslásért valószínűleg Strasbourghoz fordulunk.
– Mesélne a börtönben töltött időszakról?
– Annyi minden történt ott, hogy regényt lehetne írni róla. Mondhatnám, hogy az első hónapokban kaptam a legnagyobb pszichikai nyomást. Először a családommal „kínoztak”, hogy mit csinálnak ők a távollétemben, majd előadásokat hallhattam fegyverekről, hogy miből, hogyan, milyen robbanóeszközt lehet készíteni. „Véletlenül” olyan „letartóztatottak” kerültek mellém, akik túl sokat tudtak az ügyemről, vagy épp akarták tudni azt is, amit én nem. Bukarestben az első hónapban köztörvényesek közé voltam bezárva, tízen egy szobában, olyan körülmények közepette, ami joggal érhetné el az emberjogi bíróság ingerküszöbét. Kosz, mocsok, igénytelenség mindenütt, az ágyakban a matracok még a Cseau-időkből származhattak, tele bogarakkal, a cella sarkában egyben volt a WC és a tussoló, a tusolófej a WC-lefolyó fölé szerelve, természetesen ajtó nélkül; a letartóztatottak szereltek tusolófüggönyt, hogy bármi nyoma legyen a civilizációnak. Kellett vigyázni, hogy az ember ne akkor egyék, amikor más a nagydolgát végzi. Az étel ehetetlen volt, csak azt fogyasztottam, amit otthonról kaptam, persze, csak a megengedett mennyiséget, így sikeresen fogytam 17 kilót.
A börtönlakók nem hajtanak az etnikumra
– A börtönben éreztették önnel, hogy magyar?
– Nem. Amikor legelőször bevittek a cellába, a WC-be irányítottak, amit megtagadtam, de amikor megtudták, azért vagyok itt, mert én lennék a „székely terrorista”, csak nevettek, és testvérüknek neveztek. A maszkosok is hittek nekem, bátorítottak, hogy tartsak ki, mert családom van, hazamegyek, sőt, ők is javasolták az emberi jogi bírósághoz való folyamodást meghurcoltatásomért. Néha reggeltől estig ment a tévé, benne a manele – na, ez részemre felért egy kínzással, de tudván, hogy ilyen „híresség” van a cellában, esténként megnézték a híreket, hogy tudják a fejleményeket velem kapcsolatban. Sosem „bozgoroztak”, nem éreztettek velem ellenszenvet, és nem éreztem, hogy utálnának, mert magyar vagyok, sőt, mondhatnám, bizonyos értelemben felnéztek rám, úgy gondolván, valamiféle vezetője vagyok a magyarságnak, mert a hírekben látták, milyen sok ember kiáll mellettünk.
– Egyéb hasznuk volt-e a szimpátiatüntetéseknek?
– Felbecsülhetetlen! A sok rossz, ami nagyon rövid idő alatt történt velem, úgy érzem, tompul, ha arra gondolok, mit éreztem akkor, amikor feleségem által értesültem arról az összefogásról, kiállásról, amit a lakosság tanúsított irányomban. Nagyon sokan és sok helyen álltak ki értem, értünk, amit soha érdemben nem fogok tudni megköszönni. Ártatlan vagyok, és hittem magamban, a családomban, a Jóistenben, de a bizalom, amit kaptam, óriási erőt adott a kitartáshoz! Mondhatom azt is, hogy a megmozdulások hozzájárultak az ügyem tisztázásához. A politikum hozzáállása viszont már más történet. A román politikusok, ahogy észrevettem, ellenszenvvel kezelték a történteket, míg a magyar idézőjeles érdekképviseletünk, hogy ne használjak szebb szavakat, az első perctől hivatalosan elhatárolódott, és hallgatólagosan elfogadta a vádakat, amelyeket a DIICOT, a titkosszolgálat, az ügyészség rám húzott. Tisztelet annak a kevés politikusnak, akinek volt bátorsága kiállni mellettünk.
Maradt a megfigyelés?
– Ha már a titkosszolgálatot említette: mit gondol, továbbra is megfigyelik?
– Azt, hogy a telefonomat lehallgatják-e, nincs, ahogy észrevegyem, de nagyon valószínűnek tartom. Az, hogy követnek-e különböző személyek, soha nem figyeltem erre. Miután hazaengedtek, ez megváltozott, akaratlanul is észreveszi az ember, a történtek fényében, és ez nem a bűnösségről szól, vagy hogy bujkálnom kellene valamiért. A feleségem a fodrászatból fényképezte le őket, többször látott ismeretlen embert álldogálni az utcánk végén vagy egy utcával odébb, akinek hirtelen el kellett fordulnia, vagy hajnali háromkor követte autó, amikor épp Bukarestbe indult. Miután hazajöttem, többen is felhívták a figyelmemet: nem tűnt fel nekem, hogy egy autó mindig az utcánk közelében állt, ugyanazokkal a személyekkel, csak más számtáblával? Amikor Kézdivásárhely központjában március 15-re cseréltük ki a tönkrement székelyzászlót, megérkezett egy A6-os Audi, benne három „emberkével”, akiket az oldaltáskáról és napszemüvegről, valamint a baseball-sapkáról fel lehetett ismerni, és végig fényképeztek, mint turisták, csak nem a főteret, hanem minket. Hasonszőrű személyek Gyimesbükkön is eljátszották a napokban, hogy civilek (bár ott egyikük szalmakalapot viselt), és egymást fényképezik, de a másik annyira beleélte magát a megfigyelésembe, hogy még akkor is engem fotózott, amikor a társai már továbbléptek. Intettem neki, hogy a kollégái már elmentek, mire vár? Erre elmosolyodott, és továbbment.
– A HVIM kézdivásárhelyi szervezete még működik?
– Igen, tovább működik, amennyire ezt működésnek lehet nevezni, hiszen törvényen kívülinek akarják tudni. Valahol erre is irányult az a „fantasztikus tragikomédia”, hogy tiltsák be szervezetként, jelképeivel együtt. A vádiratban ide sorolják a kettős keresztet vagy az Árpád-sávos zászlót is, melyek nemzeti jelképeink, és ha nem lenne szomorú, akár mosolyoghatnánk is a tudatlanságukon. Vagy talán szándékos félreértésről lenne szó? No, de végleges döntés még nincs arra nézve, hogy ne működhetne.
Ha visszaforgathatná az időt
– Ha visszamehetne az időben, mit fogalmazna meg másként azon a bizonyos októberi beszélgetésen, ahol a „bizonyítékként” szolgáló hanganyag elkészült?
– Többször beszélgettünk októberben, és nem tudom, mit változtatnék. Továbbra sem él bennem a gyanú, hogy baráti társaságban valaki azért legyen ott, hogy a beszélgetéseket felvegye, megvágja (ezt a bíróságon hanggörbékkel bizonyítottam), leadja, majd a hatóság kénye-kedve szerint helytelenül lefordítsa úgy, ahogy a vád kéri. Ha nem ez lett volna, eddig a védett tanút is vádolnák, hogy félrevezette a hatóságokat. Ez a beszélgetés nem a tervezésről szólt, a bomba szó egyszer sem hangzott el. Az a bizonyos nap is olyan volt, mint a többi, nem volt semmi megszervezve a részünkről, nem terveztünk semmit, hanem beszélgettünk. Lehetne filozofálni, hogy mit tehettem volna másként, de szerintem ez már annyira meg volt írva a titkosszolgálat részéről, hogy úgy is kaptak volna „valamit”. A történtekből kiindulva: bárkire rá lehet húzni bármit. Csak azt nem értem, hogy ha ennyire hülyének néztek, mármint hogy képes lennék az általuk koholt borzalmakra (más kérdés, hogy néhány petárda és egy sziréna mire lett volna elég), miért nem végeztek rajtam pszichiátriai vizsgálatot, vagy miért nem szervezték meg a tettenérést?
– Milyen most a kapcsolata B. Sz.-szel, aki tanúvallomásában nem erősítette meg, hogy önök tulajdonképpen csak viccelődtek azon a beszélgetésen?
– Nagyon érdekes a jelenlegi kapcsolatunk, mert ő volt az egyetlen, aki hátat fordított nekem. Amikor folyt a kihallgatás, voltak olyan megjegyzései, amikkel mintha engem szándékosan ki szeretetett volna emelni. Pl. amikor megkérdezték tőle, hogy petárdákat távirányítóval lehet-e működtetni, azt mondta: mindenki igent mondott, még Beke István is, aki elektrotechnikus. Az is érdekes, hogy ő volt, aki a beszélgetés után néhány napra eljött hozzám, és rákérdezett, hogy a „pizzával” lesz-e valami? Amikor én nem értettem, miről beszél, a fülembe súgta, én meg hülyének neveztem, és határozottan mondtam, hogy NEM. Aztán utólag ezt elfelejtette, majd mégis eszébe jutott, és nyilatkozott róla a médiának. Viszont a 3 és fél órás rögzített beszélgetést igazolta, arra már emlékezett! Másfél órás tanúkihallgatása során igazolt egy három és fél órás beszélgetést (többszöri újrahallgatás után sem tudom megtenni, mert nagyon sok helyen érthetetlen, egymásra beszélünk, a megvágások miatt értelmezhetetlen szövegrészek vannak, a fordítónő a jóváhagyott 20 percnek, ami az állítólagos bombatervről szólt, a nyilvános meghallgatásán az öt százalékát nem értette meg), azonosított minket, és írt egy tízoldalas tanúvallomást. Furcsa volt az is, hogy a tízoldalas vallomását románul írta, tökéletes románsággal, a tárgyaláson mégis tolmácsot kért, mert két mondat után nem ment neki a román. Én nem vétettem neki, és nem mi neveztük téglának, hanem a médiában jött le így. Az én lelkiismeretem tiszta, nem értem, miért kerül. Szerintem az lenne a helyes és tisztességes magatartás, ha kiállna, és megbeszélnénk, ami történt, én vállalom a nyilvánosságot akár a tévében is. Ezt veheti akár felkérésnek is.
Téglákról, román-magyar viszonyról
– A HVIM-ben vannak téglák?
– Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy ki mint él, úgy ítél. Soha nem nyomoztam senki becsülete, gerincessége vagy gerinctelensége után, az idő mindenre fényt derít, még a téglákra is. Amit a Vármegye keretén belül tettünk, dolgoztunk, szerveztünk, önkéntesekként és lélekből tettük, a téglának meg lelke rajta. A Jóisten az egyetlen igaz bíró, aki megadja mindenkinek, amit érdemel.
– Mindezek tükrében milyen következtetést vont le a román-magyar viszonyról?
– A civilek közt nem mondhatnám, hogy létezik ellentét, a politikum és a média próbálják ezt folyamatosan generálni, sajnálatos módon a volt securitate utódjainak az irányításával. A civil szféra minimális ellenőrzést sem tud gyakorolni ez irányban, viszont folyamatos elszenvedője a tudatosan provokált nemzeti konfliktusoknak.
– Az önnel történtek után mit üzen a hazafias lelkületű székelyeknek?
– Ami nem öl meg, az megerősít! Legyenek bármennyire nemzeti érzelműek is, azzal még nem követtek el semmi bűnt, sem törvénysértést. Maradjanak azok, akik mindig is voltak. Nagy Szabolcs Attila / Székely Hírmondó Erdély.ma

Maroknyi székely tüntetett elismerésért Budapesten
Mintegy százhúszan vonultak fel kedd délután a Thököly út és a Hősök tere között a székely nép létjogosultságának elismerését követelve. A megmozdulást a Székelyek Világszövetsége szervezte. Úgy tudjuk, hogy a kicsi, de elszánt tüntetőcsoporttal vonult Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom merényletkísérlettel megvádolt, majd tíz hónapra elzárt kézdivásárhelyi szervezője, de MIÉP-es vezetők és Ludányi-Horváth Attila volt kolozsvári konzul is részt vett a rendezvényen.
A menet kevéssel dél után a román nagykövetség elől indult, ahol egy petíciót szerettek volna átadni – sikertelenül. „Azt szerettük volna, hogy a román kormány ismerje el a székely nép őshonosságát, de át sem vették a kérelmünket. Majd megkapják postán is, aztán július 1-jén elvisszük a petíciót Bukarestbe” – mondta lapunknak az elutasítás ellenére is bizakodó András Mihály, a világszövetség elnöke. A szervezet ugyanezt kéri a magyar kormánytól is: a kérelemhez szükséges ezer aláírást már összegyűjtötték, de két alkalommal is visszapattantak a Nemzeti Választási Bizottságról – mind a kétszer technikai hiba miatt utasították el beadványukat. András Mihályékat ennyi még nem tántorítja el, mindenképp a magyar parlament elé szeretnék vinni kérelmüket. Ugyanakkor arra is felkészültek, hogy máshol kell támogatót találniuk. „Ha a magyar kormány nem foglalkozik velünk, akkor megyünk az oroszokhoz és az amerikaiakhoz. A lényeg, hogy találjunk egy államot, amely elismeri őshonosságunkat Székelyföldön, és később is kiáll mellettünk” – magyarázta András Mihály, aki azt is megmagyarázta, miért fontos az őshonos nép státuszának megszerzése. Azzal együtt, hogy így nyilvánosan elismerik a székelység helyhez kötött identitását, népszámláláskor nem számolnák őket a román népességhez – és ami a legfontosabb, a székelyek törvényesen, az ENSZ támogatásával kijelenthetnék önrendelkezési jogukat is. A demonstráció később a Hősök terén folytatódott szónoklatok és népzenei koncertek kíséretében: a helyszínválasztás szimbolikus, hiszen 1988-ban több tízezren tiltakoztak ugyanitt a romániai falurombolások ellen – ez volt az 1956 utáni legnagyobb spontán tömegdemonstráció Magyar­országon.
KONCZ TAMÁS (Magyar Nemzet) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Beke-ügyről az EMI-táborban
Nagy érdeklődés övezte Beke István Attila és Szőcs Zoltán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi, illetve erdélyi elnökének beszámolóját a székelyföldi terrorvádként elhíresült ügyről a 13. EMI-táborban szombaton.
Meghurcoltatásukról szabad emberekként tartottak beszámolót a fiatalok, hiszen alapfokon épp annyi büntetést kaptak, amennyit előzetes letartóztatásban előzőleg már eltöltöttek, az első fellebbezési tárgyalást pedig csak szeptember 15-re tűzték ki. A két fiatal beszélt a házkutatásokról, a börtönben töltött időszakról, az ott uralkodó körülményekről. „A tény, hogy nem beszélhetsz, nem láthatod a családodat, elviselhetetlen. Mi ezt azoknak sem kívánjuk, akik ide juttattak minket” – jegyezték meg.
Az előzetes letartóztatást végző intézményekről, valamint a börtönbeli körülményekről Kis Júlia ügyvéd is tartott egy rövid ismertetőt. Szerinte sem biztosítanak megfelelő körülményeket ezek az intézmények, így a legerősebb embert is próbára teszik. Az előzetes letartóztatás ilyen szempontból megfélemlítés is lehet – vélekedett. Arra a kérdésre, hogy mikor és milyen végkifejlettel lesz vége az ügynek, nem tudtak pontos választ adni, minden a tárgyalásoktól függ. A fiatalok azonban bíznak és vallják, hogy minden szenvedésnek van értelme és van vége. A szervezők közleménye szerint a 13. EMI-tábor szombati napján a Beke-ügy mellett politikai panelek is helyet kaptak: a délelőtti előadások között Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke beszélt az erdélyi magyar érdekképviselet lehetőségeiről. A későbbiekben Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő szólalt fel. A könnyedebb témák között a Kurultáj bemutatói és előadásai kaptak helyet, az EMI-sátorban a TrollFoci Facebook-mémoldal szerkesztői tartottak közönségtalálkozót. Az estet a Romantikus Erőszak és az Ossian koncertje zárta, majd őket követte az Alteregó kisegyüttes. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az EMI-tábor meghívottai voltak a „székely terroristák”
Hogyan áll a Beke ügy?
Beke István Attila és Szőcs Zoltán neve a székely terrorizmus vádja kapcsán vált ismertté. A háromszéki fiatalok a 13. EMI-táborban az ügy helyzetéről, valamint várható kimeneteléről tartottak beszámolót szombaton, az Előadósátorban.
A helyi és az országos médiában egyaránt hosszú ideig voltak napirenden a 2015 decemberében Beke István, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnöke és Szőcs Zoltán, a szervezet erdélyi elnöke ellen indult ügy eseményei. Terrorizmus gyanúja volt a vád ellenük, a tettet 2015. december 1-jén, Románia nemzeti ünnepén vitték volna végbe a kézdivásárhelyi megemlékezésen. Az alkotmányos rend elleni cselekedetek elkövetésének szándéka és robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértése vádjaival kellett szembenézniük, és vállalniuk a hosszú ideig tartó pereskedést.
Az esetről ma már szabad emberekként tartottak beszámolót a fiatalok, akik épp annyi időt töltöttek előzetes letartóztatásban, amennyi büntetést kaptak később a bíróságtól. Mint megtudhattuk, ebből az ügyből kifolyólag lettek más bírósági tárgyalásaik is, amelyek következtében Beke István nem lehet saját cégje vezetője, mivel közveszélyesnek ítélték személyét.
A nagy érdeklődésnek örvendő előadáson többek között a házkutatásokról, a börtönben töltött időszakukról meséltek. Olyan élményekről számoltak be, amelyeket a közönség soraiban ülők megdöbbenten hallgattak.
„Nem használhattunk akármilyen szavakat a börtönben: a börtönőrök között voltak jobbak és rosszabbak. A társak, mint embert, tiszteltek, és nem ítéltek el minket. Amikor betettek az autóba, a fények, a rácsok, a maszkok, a bilincsek elképzelhetetlen lelkiállapotot okoztak. A tény, hogy nem beszélhetsz, nem láthatod a családodat, elviselhetetlen. Mi ezt azoknak sem kívánjuk, akik ide juttattak minket” – mesélték.
Az előzetes letartóztatást végző intézményekről, valamint a börtönkondíciókról Kis Júlia ügyvéd is tartott egy rövid ismertetőt. Szerinte sem megfelelő körülményeket biztosítanak ezek az intézmények, amelyek a legerősebb embert is próbára teszik, valamint az előzetes letartóztatás ilyen szempontból megfélemlítés is lehet.
Arra a kérdésre, hogy szerintük mikor és milyen végkifejlettel lesz vége az ügynek, nem tudtak pontos választ adni, ugyanis a tárgyalásoktól függ minden.
„Nehéz eldönteni, hogy mikor lesz vége, lehet fél év múlva, lehet két év múlva, mivel nem lehet tudni, hogy mikor lesznek a tárgyalások” – fejtette ki Beke István. Szeptember 15-én másodfokon újabb tárgyalások indulnak, a fiatalok azonban bíznak, és vallják, hogy minden szenvedésnek van értelme és van vége. (Az EMI-tábor közleményéből)

Dragomir és a székely „terroristák”
Portálunkon tegnap közzétett írásában Rostás-Péter István már érintette a kiugr(at)ott SRI-tiszt, Daniel Dragomir leleplezéseit, de egyetlen konkrét kérdésre összpontosított: a sajtóba plántált titkosügynökökre. Érdemes ugyanakkor kitérni az igazságszolgáltatás és a titkosszolgálat kapcsolatát érintő vádakra is, még akkor is, ha a Román Hírszerző Szolgálat korábbi ezredese nem a leghitelesebb bírálója a két intézménynek, miután a SRI-től kitették a szűrét, a Korrupcióellenes ügyészség (DNA) pedig vizsgálatot folytat ellene. Elemi logika, hogy az állításai attól még igazak lehetnek.
Előrebocsátom: számomra is nyilvánvaló, hogy a büntető eljárás alatt lévő Daniel Dragomir támadva védekezik a médiaszerepléseivel, amiként az is, hogy bizonyos körök megpróbálják felhasználni az igazságszolgáltatás elleni – tehát nem annak javítását célzó – harcukban. Mindezektől függetlenül, illetve a cikk elején említett hitelességi problémák ellenére felelőtlennek tartom az államfő reakcióját. Az ENSZ közgyűlésére New Yorkba kiutazott Klaus Iohannis „kánkánnak” minősítette a volt SRI-tiszt nyilatkozatait hangsúlyozva, hogy az illető büntetőjogi problémák miatt volt kénytelen elhagyni a szolgálatot. Lehet oszolni, nincs itt semmi látnivaló. Ez a magatartás legfeljebb akkor volna helyes, ha Dragomir nyilatkozatait a „párhuzamos állam” létezéséről nem támasztanák alá egyéb információk is. Csakhogy nem ő az első, aki felveti a témát, mi több, nyilatkozataiban érintett egy olyan problémát, amellyel magam is találkoztam újságírói munkám során, amikor az úgynevezett székely terroristák peréről tudósítottam.
Daniel Dragomir első és legsúlyosabb vádja az, hogy bizonyos ügyekben a vádiratot a SRI állítja össze. Beke István és Szőcs Zoltán perében éppen ezt tapasztaltam.
Ahogy annak idején is megírtam, az egész ügy a SRI 2015. október 23-i keltezésű átiratával kezdődött, amelyben a titkosszolgálat jelezte a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészségnek (DIICOT), hogy potenciálisan a nemzetbiztonságot fenyegető cselekmények jutottak a tudomására. Ennek az iratnak az alapján indult meg a büntetőeljárás előbb ismeretlen tettes, majd Beke István és Szőcs Zoltán ellen.
Amikor volt szerencsém áttanulmányozni az ügycsomót a Bukaresti Táblabíróságon, felfigyeltem egy terjedelmes dokumentumra, amely kinézetre (betűtípus, tördelés stb.) nemhogy periratnak, de egyáltalán hivatalos iratnak sem tűnt, és a címe alapján („Documentar”) nem sok keresnivalója lett volna egy büntetőper dossziéjában. Az első gondolatom az volt, hogy „töltelék”, de amikor belelapoztam, ismerős mondatokkal találkoztam. A dokumentumot a Román Hírszerző Szolgálat a vizsgálat elindítását kiváltó 2015. október 23-i átirattal együtt továbbította a DIICOT-nak, majd az ügyészek jóformán szó szerint átemelték a vádiratba. Onnan volt ismerős a szöveg.
Alapos olvasásra a „dokumentáció” egyáltalán nem tűnt már tölteléknek – a benne foglaltak a vád, illetve az egész ügy gerincét képezték. Az ügyészség nem tett egyebet, mint megpróbálta a nyomozás során, majd a bírósági szakaszban bizonyítani azt, amit a SRI „documentar”-ja megfogalmazott, és amivel 2015. december elsején megtöltötte a román sajtót: Szőcs és Beke sok-sok emberáldozatot követelő merényletre készült Kézdivásárhelyen. A DIICOT ennek szellemében vezette le a kihallgatásokat, értelmezte a bizonyítékokat, illetve rendelt szakértői jelentést. Sőt, az ügyészek elmentek addig, hogy amikor kiderült, hogy a lefoglalt eszközökből nem lehet szöges bombát gyártani, a lefoglalt tárgyi bizonyítékokat „kipótolták”.
A dokumentumról másolatot kértem, és noha első lépésben a Bukaresti Táblabíróság elnöke engedélyt adott, később az ügyet tárgyaló bíró kérésére megtagadták az irat kiadását. Úgyhogy bizonyítékom egyelőre nincs, de az iratok áttanulmányozása alapján ki merem jelenteni: meglátásom szerint elmondható, hogy a „székely terroristák” ügyében a vádiratot gyakorlatilag a SRI állította össze.
Az államfő nyilatkozatára visszatérve, Daniel Dragomir állításait már csak azért sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, mert az első, akinek belülről lehetett rálátása a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás – más információk által is sejtetett – bűnös együttműködésére.
Szőcs Levente
Rostás-Péter István írása: maszol.ro, 2017. szept. 21.
Hatvanötök és egyéb csemegék. maszol.ro

Folytatódik az egyenlőtlen harc (Székelyföldi terrorvád)
A bukaresti Legfelső Semmítő és Ítélőszéken folytatódik a székelyföldi terrorvádként elhíresült Beke–Szőcs-ügy, az első tárgyalást pénteken tartották. Mint ismeretes, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt terrorizmussal vádolják, alapfokon felmentették, petárdák miatt viszont elítélték (ugyanannyi letöltendő börtönbüntetésre, mint amennyit már előzetes letartóztatásban töltöttek – szerk. megj.). A mostani tárgyaláson Beke István és ügyvédje is jelen volt, Szőcs Zoltánt csak védőügyvédje képviselte. A történtekről Beke István írásban tájékoztatta lapunkat, az alábbiakban közleményéből idézünk. A következő tárgyalást december 8-ra tűzték ki.
A tárgyalás közel egyórás késéssel kezdődött, majd ismét halasztottak fél órát, hogy a bíróság által igényelt fordító is jelen lehessen. „A fordító jelenléte ebben az esetben szükségtelen volt, hiszen én az eltelt közel két év alatt soha nem igényeltem fordítót. Amikor letartóztattak, és másfél napos folyamatos kihallgatásnak és meghurcoltatásnak vetettek alá, nem volt fontos, hogy a hullafáradt, szellemileg kifárasztott embernek biztosítsák ezt a jogát!” – véli Beke. Szőcs Zoltán nem jelent meg a pénteki tárgyaláson, távollétét ügyvédje franciaországi munkáltatója által kiállított irattal igazolta. A bíró megkérdezte Bekét, kíván-e újabb nyilatkozatot adni, amire ő közölte, nem, mert fenntartja eddigi vallomását, amelyet a Bukaresti Táblabíróság előtt tett. Ugyanezt erősítette meg Szőcs Zoltán védőügyvédje is. Ezt követően az ügyész kapott szót – magyarázza Beke –, elfelejtve közölni, hogy a másodfokon javasolt bizonyítékok listáját a tárgyalás időpontjáig nem tették le, ellentétben a védelemmel. Beszédét azzal kezdte, hogy új nyilatkozatokat remél a vádlottaktól, mivel az eddigiek ellentmondásosak, majd kérte az alapfokú döntés felülvizsgálatát, „a helyzet újraértelmezését” az általuk bizonyítottak alapján. Kérte Hodor István újbóli kihallgatását, az ő nyilatkozatait is ellentmondásosnak minősítve, „ellenben nem kérte Bandi Szabolcs kihallgatását, mert az övét az egyetlen őszinte vallomásnak tartják október 10-ére vonatkozóan”. Az ügyész közölte, a következő tárgyaláson bemutatja a bizonyítékot, hogy Szőcs Zoltán befolyásolni próbálta a tusnádi tanúkat (ezt már alapfokon megtették), és egy független fordítót megbíznak azzal, hogy megfelelő fordítást végezzen.
Az ügyész beszéde után Beke István ügyvédje a védett tanú (aki a védelem és a bíróság egyetlen kérdésére sem válaszolt), illetve Bandi Szabolcs (B. Sz.) újbóli kihallgatását kérte, illetve azt is, hogy a bíróság ellenőrizze, azonos-e a védett tanú egy bizonyos tanúval, mert ha igen, ismételten sértik jogaikat. Az ügyvéd azt is kérte, hogy az ügyészség végre bocsássa rendelkezésre az eredeti vevőeszközt, az eredeti hanganyagot, határozzák meg a beszélgetés valódi időpontját. A védőügyvéd kérte továbbá „az eredeti hanganyag kriminalisztikai elemzését, a résztvevők azonosítását (akiket a nyomozóhatóság fordítója és Bandi Szabolcs azonosított, több esetben helytelenül)”, valamint a nyomozóhatóság fordítójának kihallgatását, hiszen a hanganyag csak töredékeiben érthető. Szőcs Zoltán ügyvédje közölte: elfogadhatatlan, hogy egy ilyen ügyben az ominózus beszélgetés résztvevőit egy tanú és egy fordító azonosítsa, és hogy a fordítás hiányos és hibás legyen.
Miután az ügyész újra szót kapott, „folytatta a torzítások sorát – állítja Beke István. – Szerinte mi, vádlottak elismertük a beszélgetést, nem érti, miért kellene foglalkozni vele, vizsgálni a beszélők azonosságát, hiszen ahhoz nem szükséges semmiféle szakmai képzés, hogy egy beszélgetésen (három és fél órás hangzavar) részt vevő tanú (B. Sz.) azonosítson öt hangot.” Ezután az ügyész védelmébe vette a védett tanút és Bandi Szabolcsot, mondván, hogy „kihallgatásukkor mindketten válaszoltak a kérdésekre, és a védett tanú nyilatkozata teljes mértékben megegyezik a felvett hanganyaggal, nem kell őket újból kihallgatni, főként azután, hogy B. Sz-t nyilatkozatai miatt megfenyegette a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom”.
„Nagyon érdekes – zárja közleményét Beke István – és sokat eláruló magatartás: a vád koronatanúit nem akarják, hogy újból kihallgassák, egyetlen »bizonyítékukkal«, a hanganyaggal pedig nem kell foglalkozni! Üljünk csak szépen, örüljünk, hogy jelenleg is követnek, a főtéren fényes nappal filmeznek, éjszakai telefonálásokkal zaklatnak.” Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ellentmondásos, balkáni meghallgatás
A Beke-ügy a semmítőszéken
Hosszas szünet után – szeptemberben ugyanis halasztottak – október 27-én megtartották az első érdemleges tárgyalást az ún. Beke-ügy kapcsán a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken. Jelen volt Beke István és ügyvédje, Szőcs Zoltán igazoltan hiányzott, így őt szintén ügyvéd képviselte. A Beke István által szerkesztőségünknek eljuttatott „tudósítás” szerint a meghallgatás jellemző balkáni menetrend szerint zajlott, ellentmondásos, furcsa kérések és megállapítások hangzottak el.
Mint ismeretes, Beke István és Szőcs Zoltán, a terrorizmussal vádolt, de alapfokon felmentett, petárdák miatt elítélt székely fiatalok ügye nem zárult le, miután mind a két érintett, mind a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Ügyészség (DIICOT) fellebbezett ez év áprilisában. Beke István szerint a tárgyalás majdnem órás késéssel kezdődött, majd ismét halasztottak fél órát a bíróság által kötelezett fordítói jelenlét hiánya miatt. Ami ez esetben szükségtelen volt, hiszen Beke az eltelt majd két év alatt soha nem igényelt fordítót. Szőcs Zoltán távollétét ügyvédje a franciaországi munkáltatója által kiállított igazolással bizonyította.
A bíró elsősorban arra volt kíváncsi, hogy Beke kíván-e új nyilatkozatot tenni, amire az jelezte, hogy fenntartja azt a vallomást, amit a táblabíróságon mondott. Ezt követően az ügyész kapott szót, elfelejtvén közölni, hogy a másodfokra javasolt bizonyítékok listáját a tárgyalás időpontjáig nem nyújtották be, ellentétben a védelemmel. Az ügyész is újabb nyilatkozatot akart Beke Istvánból kicsikarni, az eddigieket ellentmondásosaknak minősítve, majd kérte az alapfokú döntés felülvizsgálatát, a „helyzet újraértelmezését” az általuk bizonyítottak alapján. Kérte Hodor István ismételt kihallgatását, ugyancsak ellentmondásos nyilatkozatai miatt (az ügyészség minősítése), ellenben nem tartott igényt Bandi Szabolcs újbóli meghallgatására, őszintének tartva korábbi vallomását. Az ügyész közölte: a védelem által benyújtott bizonyíték, a petárdás cég vezetője és Beke István között Messengeren történt beszélgetés – melyben a vállalkozó jelezte, hogy küldi tartozását – nem elfogadható; az a megfelelő, ami a vádiratban szerepel. Továbbá azt is közölte, hogy a következő tárgyaláson benyújtja a bizonyítékokat arra nézve, hogy Szőcs Zoltán próbálta befolyásolni a tusnádi tanúkat (ezt már alapfokon megtették), ill. egy független fordítót: ez utóbbit is megpróbálta befolyásolni, hogy a számára megfelelő fordítást végezzen. Korábban a petárdás cég vezetője a táblabíróság előtt elismerte Beke állítását, hogy régebbi rendelést teljesített.
Beke ügyvédje kérte a védett tanú ismételt kihallgatását (mert a védelem és a bíróság egyetlen kérdésére sem válaszolt), és Bandi Szabolcs újbóli kihallgatását a bizonyítékokkal ellentétes nyilatkozatai okán. Azt is kérte, hogy a bíróság ellenőrizze: a védett személy azonos-e egy bizonyos tanúval, mert ha igen, ismételten sértik Bekéék jogait. Kérte továbbá, hogy az ügyészség bocsássa rendelkezésre az eredeti felvevőeszközt, az eredeti hanganyagot, annak átírását magyarra. És ami fontos: határozzák meg végre térben és időben a beszélgetés valódi időpontját, az eredeti hanganyag kriminalisztikai elemzését, a résztvevők azonosítását (akiket a nyomozóhatóság fordítója és Bandi Szabolcs azonosított, több esetben helytelenül és szakmai felkészültség mellőzésével). A kérések között szerepelt Radu Cătălina fordító (aki a hanganyagot fordította) kihallgatása, hiszen a táblabíróság alkalmazottja az alapfokú tárgyaláson megerősítette: a hanganyag alig 5 százaléka érthető. Szőcs Zoltán ügyvédje hasonlóan pontozott, majd elmondta, elfogadhatatlan, hogy egy ilyen ügyben az ominózus beszélgetés résztvevőit egy tanú és egy fordító azonosítsák, hogy a fordítás hiányos és hibás legyen, hogy egyébnek lehessen beállítani.
A bíróság a bizonyítékok elfogadására vonatkozó döntését elnapolta. A következő tárgyalás időpontja december 8. Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

„Hol a bomba?” – két éve tartóztatták le a terrorizmussal vádolt Beke Istvánt
„Köszönés helyett azt kérdezték: hol a bomba?” – idézte fel letartóztatásának kétéves évfordulóján a Maszolnak a 2015. november 30-i házkutatásokat a terrorizmus vádja alól alapfokon felmentett Beke István. A kézdivásárhelyi férfi fellebbezésének újabb tárgyalását december 8-án tartják a legfelsőbb bíróságon.
Kereken két éve, 2015. december elsején attól volt hangos a román sajtó, hogyletartóztatták a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi vezetőjét, Beke Istvánt, aki a terrorizmus ellenes ügyészség (DIICOT) szerint házi készítésű bombát akart a román nemzeti ünnepen a városban felrobbantani. Néhány héttel később letartóztatták a HVIM erdélyi elnökét, Szőcs Zoltánt is.
Tavaly májusban állították bíróság elé őket. Az ügyészség Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel (terrorizmussal), valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolta (a vádiratot itt ismertettük). A bíróság mindkettejük esetében az első vádpontnál a büntetőjogi besorolást az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló kísérletre (illetve felbujtásra) változtatta.
Melléfogott a DIICOT
Idén áprilisban a Bukaresti Ítélőtábla alapfokon felmentette Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló kísérlet vádja alól. Csupán pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekért ítélték 11, illetve 10 hónap és néhány nap letöltendő börtönbüntetésre őket, éppen annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították.
Az ítélet ellen a DIICOT és Beke Istvánék is fellebbeztek. A két vádlott a teljes felmentésüket kérte. Beke Istvántól megtudtuk, fellebbezése következő tárgyalását december 8-án tartják. Eddig mindössze egy tárgyalás volt, egy hét múlva várhatóan a tanúk kihallgatása következik. „Szinte mindent nulláról kell kezdeni” – magyarázta a Maszolnak a kézdivásárhelyi HVIM vezetője, aki időközben ügyvédet is váltott.
„Nekik sikerült elkészíteni a médiabombát”
A fellebbezés várható kimeneteléről Beke elmondta: bízik abban, hogy koholt vádak alapján nem ítélhetik el. „Első fokon bebizonyosodott, hogy azért csak működik az igazságszolgáltatás. A fellebbezés vége az lehet, hogy az ügyészség addig húzza a pert, amíg feledésbe merül minden, és amikor jogerős ítéletet hoznak, az már senkit sem fog érdekelni. Nem mi készítettünk bombát, ők készítettek médiabombát két évvel ezelőtt” – jelentette ki.
A két évvel ezelőtt történtekről elmondta: 2015. november 30-án délelőtt a cége székhelyére indult a lakásáról, mert meg akart bütykölni valamit az autóján. „Amikor kiértem az utca végére, meg volt állva egy Duster. Ki volt szállva két maszkos férfi és két civil. Az egyik meglátta, hogy közeledem, rám mutatott, és felkiáltott: El e, prindeti-l! (Ő az, fogjátok meg)” – mesélte.
Beke István felidézte: nyilván nem szaladt el, hanem kezét felemelve közeledett a hatóságiakhoz, és az egyiket mosolyogva figyelmeztette arra, hogy óvatosan mozogjanak, mert megcsúsznak a jeges úton. „Láttam rajtuk a meglepetést, mert gondolom, hogy ők egy kalasnyikovos terroristára számítottak, nem mosolyra” – jegyezte meg.
A tűzszerészt nem érdekelték a petárdák
Ezután Bekét beültették a Dusterbe, és a cégéhez hajtottak. Ott már várta őket a bukaresti hatósági különítmény többi része, összesen legalább negyvenen lehettek. A céghez belépve egy fehér ruhás férfi, aki tűzszerész lehetett, köszönés helyett a következő kérdést szegezte a kézdivásárhelyi HVIM vezetőjéhez: „Unde e bomba?” (Hol a bomba?)
Beke azt válaszolta, hogy nem érti a kérdést. Ekkor azt kérdezte tőle ugyanaz a férfi, hogy milyen robbanószereket birtokol? „Elmondtam, hogy az irodámban, a székem mellett van egy csomag petárda, amit még egy évvel korábban rendeltem szilveszterre és az airsoft-pályámhoz, de amit csak most küldtek el. Szerencsére ezt bizonyítani a bíróságon” – idézte fel a történteket.
A tűzszerészt láthatóan nem érdekelték a petárdák. „Megnézte, majd félretaszította a petárdákat. Majd újra hozzám fordult: add ide a bombát, hol a bomba?” – mesélte Beke. Ezután a bukaresti különítmény kettévált, egyik része a HVIM-elnök lakásán tartott házkutatást. Beke felesége kérte, hogy az eljárás ideje alatt a gyerekek mehessenek át a nagyszülőkhöz, de ezt nem engedték meg. Amikor ott végeztek, a férfi üzletében, majd az esztelneki airsoft-pályán is házkutatást tartottak.
A házkutatások lejárta után Bekével közölték, hogy elviszik Bukarestbe kihallgatásra. „Azt sem mondták el, hogy mivel vádolnak. Úton Bukarestbe győzködtek, hogy nagyon súlyos bűncselekménnyel gyanúsítanak, és jobb, ha beismerő vallomást teszek, mert akkor kisebb lesz a büntetés” – részletezte. Kihallgatása után Bekével közölték, hogy a fővárosi fogdában marad, majd megtudta, hogy elrendelték a 30 napos előzetes letartóztatását. Cseke Péter Tamás / maszol.ro

Ügyészek és ügynökök meséje
Az ügyészek és a hírszerző szolgálat emberei találták ki, hogy a „székely terroristák” robbantani akarnak – írja a Főtér hírportál az Átlátszó Erdély által közzétett összefoglaló alapján, abból az alkalomból, hogy – fél évvel az alapfokú ítélet kihirdetése után (amelyben Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a bíró felmentette a merénylet tervezésének vádja alól) – napvilágot látott az ítélet indoklása is.
Eszerint a terroristaellenes ügyészség hiába készíttetett olyan szakértői jelentést a román hadsereg mérnökével, amelyben nemcsak petárdák pukkantak, hanem szöges bomba robbant, és hiába töltött meg 35 CD-lemezt a kísérleti robbantás felvételeivel, ha a fő bizonyítékként kezelt, lehallgatott beszélgetés a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi tagjai között egyszerűen nem támasztotta alá, hogy petárdás riogatáson kívül bármi másra készültek volna 2015. december elsején. Ezért a bíróság ejtette a terrorvádat, az ítélet indoklásában pedig kissé megfeddte az ügyészséget: „az eljárásnak kétségbevonhatatlan tényekre kell alapoznia, és észszerű következtetéshez kell vezetnie”. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Két tanút hallgattak ki (Székelyföldi terrorvád)
Újabb tárgyalás zajlott a Beke-ügyben Bukarestben a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken pénteken. A 9 órakor kezdődött és majdnem délig tartó tárgyalás túlnyomó részét a két tanú – B. Sz. és H. I. – kihallgatása képezte. Ennek kétharmadát a védelem által visszahívott tanú, B. Sz. kihallgatása tette ki: csak a bíróság részéről mintegy ötven kérdésre kellett válaszolnia, majd az ügyészére és a védelem által feltettekre is. Ellentmondásos nyilatkozatok miatt két tanú – a védett tanú és B. Sz. – ismételt kihallgatását kérte Beke István és Szőcs Zoltán. A vádhatóság pedig H. I. újbóli kihallgatását szeretné.
Beke István Facebook-bejegyzése szerint a bírónő teljes pártatlansággal és szakmaisággal vezette a tárgyalást, kérdései a lényegre irányultak, és bár az ügyész ismételten próbált ködösíteni, a tanú újabb nyilatkozatából egyértelműen kiderítette, hogy Szőcs Zoltán nem adott ki parancsot semmiféle merényletre, és Beke István nem vállalta be semmiféle robbanószerkezet elkészítését, nem létezett semmilyen aprólékos merénylettervezet, és nem beszéltek áldozatokról.
A vád tanúja, B. Sz. ugyanakkor fenntartotta, hogy 2015. október 10-én zajlott az a találkozó, amely alapján az ügyészség megfogalmazta a terrorvádat. A telefonokra vonatkozóan szintén fenntartotta, hogy a találkozón ezek nem voltak jelen, de Beke István ügyvédjének a kérdésére, hogy akkor védence és mások miként beszélhettek mobilon, azt mondta, nem emlékszik, végül lehetségesnek tartotta, hogy mégis ott voltak a készülékek. A résztvevők azonosítására vonatkozóan most már csak három-négy személyben volt biztos, holott az első kihallgatáson ő volt az azonosító a fordítóval együtt. Kihallgatása végén azt is elmondta, hogy 2016-ban és még a napokban is fenyegetéseket kapott, célponttá lett.
Beke István Facebook-bejegyzésében jelezte, hogy ő maga is célpont: „Én és a családom két éve vagyunk azok. Nagyon jól tudjuk, mit jelent fenyegetve lenni ártatlanul, a feleségem két gyerekkel magára hagyva kapott nagyon sok fenyegetést, durvábbnál durvábbakat, de hittünk és hiszünk az igazságban, hogy a jó Isten vigyáz ránk, a hazugság pedig akkor is üldöz, ha nem derül ki! Ennek a tanúnak a nevét nem fogom leírni, a neve kezdőbetűit sem, és nem ellentmondásos nyilatkozatai miatt, hanem azért, mert nem szeretném többé meghallani, hogy én is rossz hírét keltettem Kézdivásárhelyen, Négyfaluban meg Esztelneken, hogy egy Facebook-bejegyzésemben csak róla beszélek, hogy szabálytalanul előztem meg személygépkocsimmal, és egyszer nem tartottam be a követési távolságot (ezek miatt agresszívnek minősítette a viselkedésemet). Ezek után még a szemkontaktust is kerülni fogom. Csúfondárosnak szánta a tájékoztatást, hogy a feleségének is autót szeretne cserélni, és a pénzt nem a terrorelhárítástól kapta” – összegzett a pénteki tárgyalás és a tanú kapcsán Beke István a Facebookon.
H. I.-t, a második tanút az ügyészség kérette vissza, az ő kihallgatása sokkal rövidebb volt. Ő kitartott eddigi nyilatkozatai mellett. Elmondta: nem beszéltek robbanószerkezet készítéséről, és Szőcs Zoltán nem adott semmiféle parancsot Beke Istvánnak, és arról is nyilatkozott, hogy mivel foglalkozott Beke István a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomban, de a legtöbb kérdésre azt válaszolta, az eltelt idő miatt nem emlékszik.
A következő tárgyalás időpontja február 9., amikor talán az is kiderül, hogy mi lesz a védett tanúval. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pártatlan bírónő, fondorlatos ügyész
Újabb tárgyalás a Beke-ügyben
Pénteken zajlott a bukaresti Legfelsőbb Semmítőszéken az ún. Beke-ügy legújabb tárgyalása. A táblabírósági per folytatásában (a felek mind fellebbeztek) tovább zajlik a tanúk újbóli kihallgatása. Beke István a Facebook-oldalán tette közzé, hogy mi történt december 8-án, a 9 és 12 óra között zajló tárgyalás legújabb felvonásán.
A tárgyalás túlnyomó részét a tanúk kihallgatása képezte, ennek két harmadát a védelem által visszahívotté, kinek csak a bíróság részéről majdnem ötven kérdésre kellett válaszolnia, majd az ügyészére és védelem által feltettekre – írja Beke István. Az előző tárgyaláson a bíróság nem hagyta jóvá a Szőcs Zoltán által kért Radu Cătălina és Turóczy Árpád fordítók kihallgatását.
B. Sz.-t ellentmondásos nyilatkozatai miatt kérték visszahívni, akárcsak a védett tanút (Joseph Sandor néven fut). Beke szerint a bírónő teljes pártatlansággal és szakmaisággal vezette a tárgyalást, kérdései a lényegre irányultak. Ennek tudható be, hogy bár a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyosztályt (DIICOT) képviselő ügyész ismételten próbált ködösíteni, a bírónő a tanú újabb nyilatkozatából egyértelműen kiderítette, hogy Szőcs Zoltán nem adott ki parancsot, Beke pedig nem vállalt be semmiféle robbanószerkezet-készítést, nem létezett semmiféle aprólékos merénylettervezet, és nem beszéltek áldozatokról.
B. Sz. továbbra is fenntartotta az állítólagos szervezkedés találkozási időpontjaként 2015. október 10-ét, a telefonján levő, aznap készített képekre hivatkozva, jóllehet a bizonyítékok ellene szólnak. Az is érdekes, hogy azt állította, hogy a találkozón nem voltak telefonok, jóllehet a hangfelvételen egyedül az hallatszik kitűnően, hogy a mobilok többször is csengenek. A védelem ügyvédjének ez irányú kérdésére már lehetségesnek tartotta. A résztvevők azonosítására vonatkozóan most már csak 3–4-ben volt biztos (hangilag), holott az első kihallgatáson ő volt az azonosító a fordítóval. A kihallgatása végén azt is közölte, 2016-ban és még a napokban is fenyegetéseket kapott, célponttá vált.
„Én és a családom két éve vagyunk célpontok. Nagyon jól tudjuk, mit jelent fenyegetve lenni ártatlanul, a feleségem két gyerekkel magára hagyva, kapott nagyon sokat, durvábbnál durvábbakat, de hittünk és hiszünk az igazságban, hogy a Jóisten vigyáz ránk, a hazugság pedig akkor is üldöz, ha nem derül ki!” – írja Beke István. A második tanút (H. I.-t) az ügyészség kérette vissza, az ő kihallgatása sokkal rövidebb volt. Kitartott eddig adott nyilatkozatai mellett, elmondta, nem beszéltek robbanószerkezet készítéséről, hogy Szőcs Zoltán nem adott semmiféle parancsot Bekének. A következő tárgyalás időpontja 2018. február 9-e, amikor elvileg talán az is kiderül, hogy mi lesz a védett tanúval, azaz Sándor Józseffel. Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)