November 11-én Kálnokon emléktáblára helyezett portrédomborművet állítottak kálnoki dr. Bedő Albert (1839-1918) államtitkárnak szülőfaluja iskolájának homlokfalán, amely 2001 óta a jeles ember nevét is viseli. /Kisgyörgy Zoltán: Emléktábla Bedő Albertnek (Kálnok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

Harmadszor érkezett haza holta után Kálnokra, szülőföldjére dr. Bedő Albert (1839-1918), a magyar erdőtörvény megalkotója. Először, amikor a szülőföld temetőjébe kívánkozott édesanyja sírjának közelébe, azután 2001-ben, amikor a kálnoki elemi iskola felvette nevét, példaképül állították őt az eljövendő nemzedék elé, s most, november 11-én, amikor az új köntösbe öltöztetett, szép iskolaépület homlokfalán elhelyezték bronzból készült emléktábláját, E. Lakatos Aranka debreceni szobrászművész munkáját. Bedő Albert Sepsikőröspatakon született, a kolozsvári Farkas utcai Főgimnáziumban érettségizett 1858-ban. A kolozsvári egyetemen hallgatott jogot és teológiát, de lemondott a lelkészi pályáról, és 1860-ban átiratkozott a Selmecbányai Magyar Királyi Erdészeti Akadémiára. Két társával közösen elkészítették a magyar erdőtörvényt, mely 1880-ban lépett hatályba. Magyar erdészeti szakiskolák létesítésén dolgozott, tankönyvet szerkesztett. Magyarország erdőségei címmel írta meg székfoglaló beszédét, ekkor választotta levelező tagjai sorába a Magyar Tudományos Akadémia. Bedő Albert volt az 1899-ben Marosvásárhelyen megalapított Székely Egyesület elnöke. A mostani ünnepségen beszédet mondott Szakács Sándor, a Székelyudvarhelyi Erdészet vezetője, az EMT erdészeti szakosztályának elnöke. /Kisgyörgy Zoltán: Kálnok emlékünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 16./

Árkoson a falunapon Gelei József portrédomborművel ékített márvány emléktáblát avattak, melyet a Kaán Kálmán Alapítvány és Mezőtúr testvértelepülés önkormányzata helyezett el a tudós nevét viselő iskola homlokzatára, dr. Gelei József (1885–1952) halálának 55. és a testvértelepülési kapcsolat felvételének 15. évfordulóján. A Gelei János-portrédomborművet, akárcsak a kálnoki dr. Bedő Albertét, E. Lakatos Aranka készítette, akinek több mint ötven köztéri szobra áll a Kárpát-medencében, s aki a mezőtúri művészeti telep alapító tagja. Márk Attila gitárművész emelte a bensőséges hangulatú ünnepség színvonalát. /Kisgyörgy Zoltán: Emléktábla dr. Gelei Józsefnek (Árkos napja). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

„Az állam összes erdejében a Földmívelésügyi Minisztérium által jóváhagyott ütemterv alapján kell gazdálkodni” – áll az első magyar nyelvű erdőtörvényben. Az 1879-es jogszabály kidolgozásában Bedő Albert országos főerdőmesternek, államtitkárnak volt a legnagyobb szerepe. A politikus-szakember mellszobrát október 7-én avatták fel szülőfalujában, a Kovászna megyei Kálnokon. Stróbl Alajos művének másolatát a magyarországi ásotthalmi Bedő Albert Erdészeti Szakközépiskola és Kollégium segítségével állíttatták fel a falu református vártemploma előtti téren. Tamás Sándor felsőháromszéki parlamenti képviselő, aki szenvedélyes térképgyűjtő is, a szoboravatáson arról számolt be, hogy gyűjteményének egyik legértékesebb darabja a Kárpát-medence első erdészeti térképe, amelyet éppen Bedő Albert készített. Az egykori főerdőmester a millenniumra elkészítette Magyarország erdőinek leírását is. /A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása, Budapest, 1885/. „A négykötetes mű melléklete volt az angyalokkal körülvett, Nagy-Magyarország címerével díszített gyönyörű térkép is, amely a mai műholdas technika korában is megdöbbentően pontosnak számít” – mondta Tamás Sándor. Dr. Bedő Albert erdész szakíró, főerdőtanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a Kovászna megyei Kálnokon született 1839-ben, ősi székely családból, apja unitárius lelkész volt. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Kolozsváron végezte, majd áttért a gazdasági pályára, és elkezdett az erdészettel foglalkozni. A selmeci akadémián 1866-ban erdészeti államvizsgát tett, majd az Országos Erdészeti Egyesület titkári állását töltötte be. 1868-ban lépett a Pénzügyminisztérium szolgálatba. 1873-tól Kerkapoly Károly pénzügyminiszter a kincstári erdők ügyosztályának előadói tisztségével bízta meg. Bedő a kor színvonalához képest teljes értékű összefoglaló tanulmányt és hozzá tartozó térképművet alkotott. 1881-ben országos főerdőmester, 1895-től pedig a Földmívelési Minisztérium államtitkára. 1918-ban halt meg. Bedő Albert rakta le a Kárpát-medencében az erdőgazdálkodás tudományának alapjait, négy ma is működő erdészeti iskolát alapított. Emlékezetére az Országos Erdészeti Egyesület 1957-ben megalapította a Bedő Albert-emlékérmet, amelyet évente ítélnek oda. /Kovács Zsolt: Szobor a falu nagy szülöttjének. = Krónika (Kolozsvár), okt. 9./

Tizenhatodik évébe lépett Sepsikőröspatak és a magyarországi Mezőtúr város testvértelepülési kapcsolata. A tizenötödik évfordulót nemrég közösen ünnepelték meg a Vadas alatti faluban. A kapcsolat ápolásában nemcsak a községközpont, hanem a hozzá tartozó Kálnok is jeleskedik. Évente kölcsönösen meglátogatták egymást a települések küldöttségei. Mezőtúr önkormányzata emléktáblát és mellszobrot állított a kálnoki Bedő Albert (1839–1918) erdőtörvény-alkotónak, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának, s szeretné megörökíteni a sepsikőröspataki Szinte Gábor (1855–1914) néprajz- és művelődéstörténeti kutató emlékét is. /Kisgyörgy Zoltán: Tartós kapcsolat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./

Öt háromszéki civil szervezet – a Civilek Háromszékért Szövetség, az Amőba Alapítvány, az Eventus Plusz Egyesület, a Rika Egyesület, valamint a Bedő Albert Környezetvédelmi és Ifjúsági Egyesület – vett részt a hét végén a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány által megszervezett ONG Fest nevű országos civil fesztiválon és kiállításon Bukarestben. Az eseményen több mint 200 civil szervezet képviselői jelentek meg. A háromszéki kiállítósátrakat látogatók közül többen elmondták, jártak már Székelyföldön, tisztelik az ott élőket, de többüknek el kellett magyarázni, merre is van ez a vidék, a háromszéki civilek pedig az autonómiatörekvésekről szóló tévhiteket is próbálták eloszlatni. A háromszéki szervezeteknek több partnerségi kapcsolatot, együttműködést sikerült kialakítaniuk. /(Farcádi): Háromszéki civil szervezetek Bukarestben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

Bod Péter nyomában a dél-erdélyi szórványban
Kálnoki IKE-sek és presbiterek – a helybeli református egyházközség és a Dr. Bedő Albert Környezetvédelmi, Ifjúsági és Közművelődési Egyesület szervezésében – egy napon felkerekedtünk, és elindultunk, hogy utánanézzünk a Dél-Erdélyben élő magyarok sorsváltozásának, és annak, hogy a valamikori erős magyar közösségeket milyen történelmi-politikai forgószelek szórták szét, szívták ki az életnedvét, -kedvét.
Eddig csak hallottunk a szászvárosi református kollégium kényszerű eladásáról, a fogarasi magyarság zsugorodásáról, az őraljaboldogfalvi református templom kulcsát őrző román tanítóról, a magyarigeni magyarság Avram Iancu által vezetett lemészárlásáról. Közelről akartuk érezni a történelem szelét, amelyik Dél-Erdélyben átformálta, szétszórta vagy éppen elpusztította az ott élő magyarokat. Az a kíváncsiság is élt bennünk, hogy vajon milyen erő tartja meg a dél-erdélyi szórványban szolgáló lelkipásztorok, orvosok, értelmiségiek küzdeni akarását, szolgálatkészségét, hűségét? Az erősebb, nagyobb dél-erdélyi magyar közösségek öröméből-küzdelméből is szerettünk volna tanulni. Meg Bod Péter is hívott: „Gyertek, lássátok meg, milyen sorsra jutottunk itt, Hegyalján, tanuljatok ebből, és vigyázzatok a nyelvetekre, iskoláitokra. Becsüljétek meg az értetek küzdőket és úgy ragaszkodjatok Istenhez, mint a szőlővessző a tőkéhez.” Idős Szegedi László, Bod Péter XX. századi utóda Magyarigenben, a kövek és emlékek lelkipásztora is biztatott: „Gyertek, mert itt, a szórványban, a bánat és szomorúság között megerősödhettek az Úr Istenbe vetett reménységben, és abban a hitben is, hogy a borús idők után jó idők is jönnek, a nyomorúság után öröm is fog jönni.” Engedtünk a hívásnak, és felkutattunk huszonöt dél-erdélyi települést: Lorántffy Zsuzsanna, Árva Bethlen Kata és Babits Mihály Fogarasát, az 1848-as vízaknai csaták helyét, az egy utcában négy templomot építő (szász evangélikus, román, magyar, német nyelvű római katolikus, református, görögkeleti), Orth István képzőművész által színezett Szebent, az elrabolt református kollégiumú, gr. Kun Kocsárd és gr. Kuun Géza által dédelgetett Szászvárost, az elrejtőzött Hátszeget, az értéksugárzó magányába húzódó, valamikor a Kendeffyek erejéből élő Őraljaboldogfalvát, a pusztulással, letűnt dicsőséggel, élni akarással keveredő levegőjű Vajdahunyadot, ahol a várban Zsargó János református lelkipásztor kalauzolt hozzáértéssel, az ősi székely rend szerint élő Rákosdot, a dél-erdélyi magyar szórvány lüktetését-értelmét biztosító Dévát, Piskit, ahol az egyetlen református konfirmándus sem tud magyarul, a történelem viharai ellenére mindig újrakezdésre képes, de a természet csapásaiba belefáradt és elnéptelenedett Alvincet, Erdély legyengült szívét, a fejedelmi Gyulafehérvárt, az 1848-as szabadságharcban Avram Iancu seregei által feldúlt és lemészárolt Sárdot, Boroskrakkót, Magyarigent, a Bod Péter szellemét ápoló zarándokhelyet, a felüdítő szórvány-oázist, az összetartó Vajasdot, az árván maradt, Jékely Zoltán által megsiratott Marosszentimrét, a történelem során ötször elpusztított és ötször talpra állt református fellegvárat, Nagyenyedet, a majdnem teljesen magyarlakta, életerőt, hitet sugárzó Magyarlapádot, a Bethlen grófok bölcsőjét, Bethlenszentmiklóst, a vendégszerető, hangulatos óvárosú Medgyest, a marasztaló, többnyelvű, ugyancsak élni akaró szász-székely határvárost, Segesvárt, a Petőfi-zarándokhelyet, Fehéregyházát, a szórvány diákokat átölelő, küzdelmes életű Kőhalmot és Árva Bethlen Kata lelki tusáinak, értékteremtő szolgálatának színhelyét, Olthévizet. Hullámzó érzéssel jártuk végig a tragédiák és újjászületések, a küzdelmek és reménységek színtereit, a dél-erdélyi magyar szórványokat. Szembesültünk az elvakult gyűlölet évszázadokra kiható pusztító erejével, a beolvadás egyre fenyegetőbb jelenlétével. Találkoztunk elnémult, csak az üres templomában és sírköveiben élő gyülekezetekkel, még magyarul imádkozókkal, a magyar szóra felcsillanó könnyes tekintetekkel. Beszélgettünk aggódó idősekkel, reménykedő, tanulni, itthon maradni akaró fiatalokkal. A szálláshelyeinken, Szebenben, Déván, Gyulafehérváron és Segesváron úgy éreztük: egy család vagyunk. Egy nagy család, amelyikben egymásra vagyunk utalva. Erőt, reménységet merítettünk a lelkipásztorok, presbiterek, templomukat javító utolsó őrállók, kétkezi munkások küzdelmeiből, mosolyából, kitartásából. Mi, tömbben élő székelyek, akik mindezt láttuk, megdöbbentünk, mert nem tudtuk elképzelni, hogy a szórvány magyar élet mennyivel jóval nehezebb, mint a miénk. Ott nem azon gondolkodnak a szülők, hogy milyen iskolát válasszanak a gyerekeiknek (az iskolaválasztás nagyon fontos!), hanem azon, hogy egyáltalán iskolát teremtsenek, vagy az egyetlen meglévőt miként tartsák fenn. Rádöbbentünk: még jobban kell ragaszkodnunk a mi Atyánkhoz, édes anyanyelvünkhöz, templomainkhoz, iskoláinkhoz, egymáshoz, minden lelki, nemzeti értékünkhöz. Figyelmeztetést is kaptunk: ha nem vigyázunk, mi is elszórványosodhatunk. Ha nem lesznek önfeláldozó, a nemzetükért küzdő, éles látású, tiszta erkölcsű, családjukat szerető vezetőink, akkor majd Székelyföld is szórványemlékhellyé válhat. Székelyföld etnikai összetétele felborulásának veszélyére Bedő Albert, a magyar erdészet atyja is felfigyelt. A XIX–XX. század fordulóján tömegek szegényedtek el és vándoroltak külföldre, főként Amerikába. A kivándorlás a székelyek körében is nagy méreteket öltött. 1899-ben Marosvásárhelyen megalakul a Székely Egyesület, melynek a Kálnokon nyugvó államtitkár, főerdőmester, Bedő Albert volt az elnöke. Az egyesület a következő célkitűzésekkel indult útnak: 1. tárják fel a bajok társadalmi- gazdasági gyökereit, orvosolják a gondokat, 2. a székelyeket tartsák helyben, 3. az ősi székely szálláshely etnikai jellegét őrizzék meg. Az ötnapos felmérő-tapasztalatszerző kirándulás mély nyomokat hagyott bennünk, kálnokiakban. Kívánjuk, minél több székelyföldi bátorkodjék bebarangolni ezeket a vidékeket. GÖDRI MIKLÓS SZABOLCS kálnoki református lelkipásztor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyvbemutatóval zárult a Bod Péter Emlékév
A múltidézés távlatai címmel tartották szerda este a Bod Péter Megyei Könyvtárban a Bod Péter Emlékév zárórendezvényét, melynek során felidézték az eseménysorozat mozzanatait, bemutatták Bod Péternek az erdélyi románok egyházáról szóló történelmi munkáját, valamint az alkalomra összeállított, a sepsiszentgyörgyi könyvtárakat bemutató kötetet. Tartalmas műsorral közreműködött a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző színjátszó csoportja. A Látjátok feleim... című műsort Szováti Mária táncoktató és Zakariás Zalán rendező közreműködésével Deák Magdolna és Fejér Piroska magyar szakos tanár állította össze.  A házigazda Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszönetet mondott a rendezvénysorozat résztvevőinek, támogatóinak, majd Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kitért a székelyföldi szórványprogramra, mely által „ésszel és jó szándékú akarattal” a nehéz gazdasági helyzetben is támogatták a szórványt. Szonda Szabolcs vetített képes előadásban elevenítette fel az emlékév stációit. 2012. február 22-én, születésének 300. évfordulóján a tudós pap, irodalom- és egyháztörténész emlékhelyein tartottak ünnepséget: az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeum és a felsőcsernátoni református templom kertjében álló mellszobornál, a Bod Péter szülőháza helyén álló kopjafánál és a felsőcsernátoni Bod Péter Népházban. Ezt követően számos rendezvény zajlott: többek között Kultúra és társadalom kapcsolata és kihívásai címmel műhelytalálkozót tartottak, nemzetközi tudományos konferencia zajlott Nagyenyeden és Magyarigenben, Bod Péter-vetélkedőt szerveztek diákoknak, sor került a Bod-leszármazottak családtalálkozójára, a Kálnoki Református Egyházközség és a Dr. Bedő Albert Környezetvédelmi, Ifjúsági és Közművelődési Egyesület buszos emléktúrát kezdeményezett, november 17-én Magyarigenben Bod Péter-mellszoborot, Vargha Mihály alkotását avatták, majd 24 órás olvasómaratont tartott a baróti Gyulai Líviusz Városi Könyvtár. Az ismertetőt követően levetítették Simon József Bod Péterről és az emlékév eseményeiről készített filmjét. Gudor Kund Botond lelkész, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, történész, Bod Péter-kutató bemutatta az általa szerkesztett, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Vármegye Kiadó és a csíkszeredai Státus Kiadó közös gondozásában megjelent, Bod Péter két munkáját összesítő, Az erdélyi románok egyháztörténetének két könyve című kötetet. Igazi kincs, jellemezte a művet a szerkesztő, amely a görög katolikus egyház megalakulásának ismertetése céljával bemutatja a románok eredetét, népszokásait, egyházi életét, egyházi személyiségeit. A román történetírás számára megkerülhetetlen munka, ám némelyek ma sem akarnak tudomást venni róla. Demeter Lajos helytörténész az általa szerkesztett, a Háromszék Vármegye Kiadónál megjelent, Tékák az időben – Sepsiszentgyörgyi könyvtárak a Kaszinótól a Bod Péter Megyei Könyvtárig című könyvet mutatta be. A megyeszékhelyi egykori és mai könyvtárakat Demeter Lajos mellett Csáki Árpád és Tóth Szabolcs Barnabás történész, Csikós Júlia, a Székely Mikó Kollégium könyvtárosa és Kiss Jenő, a megyei könyvtár volt igazgatója méltatta.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Faluünnep emlékállítással
Az emlékállítás került a szombati falunap középpontjába: Sepsikőröspatakon emléktáblát avattak a település jeles szülöttének, dr. Bedő Albertnek, a magyar erdőtörvények megalkotójának, Kálnokon emlékművet állítottak az 1848–49-es magyar szabadságharc hőseinek és a két világháború áldozatainak. A harmadik rendezvény az első világégés emlékkiállítása volt Mezőtúr magyarországi ikertelepülés ünnepi ajándékaként.
A kőröspataki unitárius parókia homlokfalára elhelyezett emléktáblát a magyar erdészutókor készíttette, avatóünnepségén képviseltette magát az erdélyi magyar erdészdinasztia, valamint Sepsikőröspatak és Kálnok testvértelepülései is. A nagyszámú résztvevőt Kisgyörgy Sándor, a község polgármestere üdvözölte, az ünnep jelentőségéről Andrásiné Ambrus Ildikó, az Országos Erdészeti Egyesület alelnöke és az Ásotthalmi Erdészeti Szakközépiskola igazgató-mérnöke beszélt. Az unitárius dalkör megszólaltatta az erdészhimnuszt, áldást mondott Tordai Ernő unitárius lelkész, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit.
Az ünneplők innen Sepsikálnokra mentek, ahol részt vettek a Hosszú Zoltán Kultúrotthon előtt újonnan állított hősi emlékmű avatóünnepségén. A sepsibükszádi terméskőből épített emlékművön az alig 400 lakosú Kálnok több mint negyven hősének nevét márványtábla őrzi. Imát mondott Tóth Anna helybeli református lelkipásztor, áldást Szabó Adél Júlia unitárius lelkész, elhelyezték a késői emlékezés virágait. Az ünnepség hangulatát emelte a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszárfelvonulása és a kálnok–kőröspataki fúvószenekar.
Az emlékezést követő ünnepi műsor a máról szólt. A megnyitón felszólaltak a testvértelepülések – Mezőtúr, Gárdony, Somogygeszti – önkormányzatának képviselői, köszöntötték a 18. életévüket betöltő fiatalokat, a község díszpolgárává avatták a 102. életévét töltő nt. Nemes Dénes egykori kálnoki unitárius lelkészt. Bemutatkozott a helybeli Morzsák és Kőrös gyerekegyüttes, a kőröspataki ifjak Zumba modern táncosai, a gárdonyi Aranypáva-díjas előadók, a helyi nőszövetségek. A gazdag műsort lovastorna és lovas-íjas bemutató zárta.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki a Kossuth téren – Bedő Albert-szobrot avattak Budapesten 
Ünnepélyes körülmények között, mintegy 300 résztvevővel avatták fel tegnap a budapesti Kossuth téren, a Földművelési Minisztérium árkádjában kálnoki dr. Bedő Albert mellszobrát. A magyar modern erdőgazdálkodás atyjának emlékművét háromszéki küldöttség is megkoszorúzta, és Tordai Ernő sepsikőröspataki unitárius lelkész áldotta meg.
A szobrot Fazekas Sándor magyar földművelési miniszter és Zambó Péter, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke leplezte le, majd Tamás Sándor megyetanácselnök és Kisgyörgy Sándor, Kőröspatak polgármestere koszorúzta meg.
– Számunkra rendkívül megtisztelő, hogy községünk szülötte szobrot kapott Magyarország legfontosabb terén, a Kossuth téren – mondta el megkeresésünkre Kisgyörgy Sándor. – Aki ezentúl eljár a Kossuth téren, megbizonyosodhat arról, hogy micsoda nagyszerű embert adott a mi kis falunk a magyar tudománynak, társadalomnak – mondta nem kis büszkeséggel a hangjában.
Ünnepi beszédében Zambó Péter, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke arról értekezett, hogy Bedő Albert egész életművét a „közjó szolgálatába állította”.
Lomniczi Gergely, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára, a Székely Hírmondónak elmondta: Bedő Albert rászolgált, hogy szobra legyen a Kossuth téren.
– Nekünk, mai utódainak semmi egyéb dolgunk nincs, mint hogy fenntartsuk és továbbvigyük a Bedő Albert által 150 évvel ezelőtt megfogalmazott alapelveket, amelyek megalapozták a fenntartható erdőgazdálkodást a Kárpát-medencében – nyilatkozta a főtitkár.
Lomniczi Gergely hozzátette: a Bedő Albert iránti tiszteletből június 23–24-én, az Országos Erdészeti Egyesület alapításának 150. évfordulója alkalmából Kőröspatakon tartják a testület éves vándorgyűlését. – Bedő Albert eszméinek fénye a mai napig áthidalja a Sepsikőröspatak és a mai magyar erdőgazdálkodás fellegvára, Sopron közötti majdnem ezer kilométeres távolságot – mondta el az eseményen részt vevő Tamás Sándor. A megyei tanács elnöke hozzátette: Bedő Albert tette le 1866-ban az Országos Erdészeti Egyesület alapkövét, és 14 évig főtitkára volt.
– Ő a példa rá, hogy a történelmi Magyarország legtávolabbi csücskéből olyan emberek kerültek ki, aki szakmájuknak és hazájuknak büszkeségére válnak – fogalmazott Tamás, hozzátéve: Kőröspatakból egyféle szakmai zarándokhelyet szeretnének csinálni. Most épül a Bedő Albert-emlékház, „amely biztosan kitűzi Kálnokot a magyar erdőgazdálkodás térképére”.
Bedő Albert 1839-ben született Sepsikőröpatakon, állami ösztöndíjjal elvégezte a selmecbányai erdészeti akadémiát. 1872-ben kinevezték főerdőmesternek, s 1873-tól a pénzügyminisztériumban az állami erdők ügyeinek főelőadója lett, majd 1878-tól főerdőtanácsos, társalkotója volt az új és európai színvonalú Erdőtörvénynek. A Magyar Tudományos Akadémia 1880-ban levelező tagjai sorába iktatta, 1885-ben államtitkár lett. 1918-ban hunyt el, Kálnokon helyezték örök nyugalomra. 
Erdély András
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Erdélyben ünnepel a Magyar Országos Erdészeti Egyesület
Alapításának másfél évszázados ünnepli évfordulóját Magyarország egyik legrégebbi, folyamatosan működő szakmai civil szervezete, az Országos Erdészeti Egyesület. A 147. vándorgyűlést Erdélyben szervezik, a székelyföldi programok fő helyszíne Kőröspatak és Kálnok lesz.
Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) 2016-ban ünnepli alapításának 150-ik évfordulóját. Az egyesületet alapító titkár, majd tiszteletbeli elnök Bedő Albert szülő- és nyughelyén szerveznek programokat az Országos Erdészeti Egyesület Vándorgyűlése keretében. A székelyföldi programok központi helyszíne a Kovászna megyei Sepsikőröspatak és Kálnok lesz, ahol június 23-án ünnepi közgyűlésen tisztelegnek az elmúlt 150 év erdészeinek értékteremtő tevékenysége előtt.
A rendezvényen szakmai és kulturális terepi programok is helyet kapnak, főként Háromszék, Erdővidék, Brassó és Csíkszék környékének erdészeti és kulturális látnivalóit bemutatva. Lomniczi Gergely, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára az eseménnyel kapcsolatosan szervezett pénteki sajtótájékoztatón elmondta: „Bedő Albert személyisége nemcsak a múltat és a jövőt kapcsolja össze, hanem a határon túli és az anyaországi szakembereket is, ugyanakkor ezt az összetartozást fejezi majd ki az egyesület jubileumi vándorgyűlése júniusban, Erdélyben.”
„Az erdész szakma egyik legkiemelkedőbb személyisége, az első magyar erdészeti törvény kidolgozója, az egyesületet alapító főtitkár Sepsikőröspatakon született és a kálnoki református temetőben helyezték örök nyugalomra. Ezért is fontos, hogy az egyesület jubileumi ülését itt tartja” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Az elnök hangsúlyozta, legfontosabb céljuk, hogy Kőröspatakot és Kálnokot szakmai zarándokhellyé emeljék.
„Bedő Albert kevés időt töltött Sepsikőröspatakon, apja az unitárius egyház lelkésze volt, áttelepedtek Kálnokra, majd 1918. október 20-án itt helyezték örök nyugalomra. Ő térképezte fel Nagy-Magyarország erdős területeit, szakmai anyagokat dolgozott ki. Nevét ma már ismeri a helyi szakma is” – elevenítette fel a mára már mintegy 3500 fős tagságot számláló alapító munkásságát Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere. Hozzátette, a háromszéki és sepsikőröspataki önkormányzat, valamint az országos egyesület közös együttműködésével sírjához közel Bedő Albert emlékházat építenek még ez év végéig. „Dr. Bedő Albert Emlékházért Egyesületet is alapítottunk, mely által szintén támogatni lehet az emlékház építését” – magyarázta Kisgyörgy Sándor.
Mint ismeretes, az OEE az erdélyi és a felvidéki magyar szakemberek bevonásával komoly hangsúlyt fektet a Kárpát-medence erdészeti értékeinek megőrzésére. Az egyesület által minősített erdészeti erdei iskola hálózatába tartozó intézmények évente ötvenezer gyermeket fogadnak a fenntartható gazdálkodást bemutató programokon. Az OEE a társadalom erdőkkel kapcsolatos felelős gondolkodását segíti ismeretterjesztő programjaival, mint például az „Év fája” mozgalom vagy az „Erdők Hete” rendezvénysorozat létrehozásával. A tagok jellemzően magyarországi állami és magánerdészeteknél, az erdészeti és természetvédelmi hatóságoknál, a kutatási, a képzési vagy éppen az erdőpedagógiai területen dolgozó szakemberek, de Erdélyből is több mint 150 erdész vesz részt aktívan az egyesület munkájában.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

A Néppártot vádolják (Kampányban az RMDSZ)
Bohóckodásnak elég, viszont településfejlesztéshez kevés, amit az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) az önkormányzati választások eddigi kampányában felmutatott – véli Tamás Sándor, a Háromszéki Területi RMDSZ elnöke. A politikus a szövetség sepsikőröspataki, illetve gidófalvi polgármesterjelöltjeinek bemutatása kapcsán minősítette az ellenzéki alakulatot, Kisgyörgy Sándor és Berde József pedig konkrét példákkal szolgált a szerintük egyre aljasabbá váló néppárti szavazatszerzési praktikákról.
Az RMDSZ megyei elnöke szerint egyre világosabb, hogy az EMNP jelöltjei úgy viselkednek, mintha egy szavalóversenyen vennének részt, betanulnak egy szöveget, és azt ismételgetik, függetlenül attól, hogy az köthető vagy sem az önkormányzati munkához. Ezentúl pedig a párt szlogenje – Tiszta lappal – mögé olyan személyek álltak be polgármesteri babérokra törve, mint a számtalan román pártot megjárt Silviu Ioachim Sepsikőröspatakon, aki húsz évig községvezető is volt különböző politikai színekben, vagy a minden erdélyi magyar alakulatot megjárt Máté István Gidófalván, akiknek értékeiről nem egy rendben volt alkalmuk meggyőződni – részletezte az elnök. Tamás Sándor szerint mindkét jelölt esetében kétséget kizáróan igaz a mondás, mely szerint „kilóra képesek eladni a ködöt”. A politikus továbbá úgy értékelte: a „jobb sorsra érdemes” Erdélyi Magyar Néppárttól, valamint polgármesterjelöltjeiktől elvárható lenne, hogy ne azon a minősíthetetlen szinten nyilvánuljanak meg, amilyet a párt legutóbbi, Silviu Ioachim arcképét és üzenetét hordozó kampányszórólapja tükröz. Jelöltjüknek bőven lett volna ideje megvalósítani mindazt, amit a jelenlegi községvezetésen számonkér, ráadásul aljas, alpári modorban, amely a kampányhoz sem méltó. „Emberi tartást feltételeznénk az EMNP jelöltjeitől, de úgy tűnik, mindkét községben hiányzik ez” – részletezte Tamás Sándor.
Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere egyszerűen ocsmányságnak minősítette a községben szétszórt kampányanyagot, amely azonkívül, hogy valótlan, torzított állításokkal van tele, és hemzseg a helyesírási hibáktól. Egy magát nemzetinek és magyarnak nevező alakulattól ez elfogadhatatlan, és a párt felső vezetését is minősíti – véli Kisgyörgy Sándor, hozzátéve: a szórólapok szétosztásánál még annyira sem voltak képesek, hogy az emberek szemébe nézzenek, személyesen nyújtva át. Az RMDSZ jelöltje ezt követően tételesen elemezte és cáfolta a szórólapon felsorolt állításokat, egyrészt Silviu Ioachim megvalósításait illetően, másrészt az ő személyét érintő kijelentéseket. Az elöljáró szerint hamis állítás, hogy a képviselő-testület ülései nem magyarul folynak, amint az is, hogy naprakész pályázatok a fiókban hevernének. A területalapú támogatásokat illető vádak pedig egyszerűen a tavalyi törvényváltozás hozta új helyzet elferdítése. Kisgyörgy Sándor megjegyezte: érdekes, hogy ellenjelöltje a község magyarságáról mint kisebbségről beszél, ami szerinte megalázó a sepsikőröspataki és kálnoki emberekre nézve. Ami az általa vezetett hivatal „közpénzpazarlását” illeti – a szórólap négy példát említ –, az elöljáró elmondta: ezek egy része egyszerűen értelmezhetetlen, így az állítólagos titkárnőre költött pénz (vélhetőleg itt a jegyzőre gondoltak), az ügyvédi és felértékelő tiszteletdíjak pedig az előző községvezetéstől örökölt ügyek rendezése miatt szükségesek. A szórólapon mintegy mottóként szereplő mondatról, mely szerint a mostani vezetés megfélemlíti, terrorizálja a község lakóit, a polgármester kifejtette: feltételezi, hogy a roma közösséggel szembeni kemény fellépését próbálják így beállítani. A szigorításokra szükség volt, hiszen egyrészt felszámoltak egy kiskorúakból álló bűnbandát, amelynek tagjai betörésekkel foglalkoztak, illetve valamelyest visszaszorították az illegális legeltetést, valamint az állandósult randalírozásokat. Kihívója megvalósításait illetően Kisgyörgy Sándor kifejtette: a vízhálózat kiépítése csak részben valósult meg, a sportcsarnok felépítése egy kormányprogram része volt, és a Demokrata Párt akkori minisztereinek köszönhető, a köztéri park és játszótér kialakítását, a kálnoki iskola felújítását, valamint az utakat és hidakat érintő beruházásokat azóta a finanszírozó minisztérium, a korrupcióellenes ügyészség, illetve a gazdasági rendőrség vizsgálja. Több százezer lejes túlfizetésekre, forráseltérítésekre, sikkasztásra, sorozatos okirat-hamisításra derült fény, és nem egy beruházást saját zsebből kénytelenek befejezni, így például a Bedő Albert-emlékházat. Ebből mindössze egy betonalapot sikerült a korábbi polgármester idején megönteni egy tisztázatlan jogi helyzetű telken, ami így is kétszázezer lejbe került – tette hozzá. Zárásként a polgármester megemlítette: nevére tizenöt feljelentést nyújtott be az elmúlt négy évben Silviu Ioachim különböző hatóságokhoz. Kisgyörgy Sándorral ellentétben Berde József az elmúlt tizenkét év megvalósításait sorolta fel, az infrastrukturális beruházásokra helyezve a hangsúlyt (ivóvíz-, szennyvízhálózat, önkormányzati ingatlanok, művelődési otthonok), illetve a tervekről is beszámolt. Utóbbiak között újabb szennyvízhálózat-bővítés, aszfaltozás, híd- és átereszépítés, ravatalozóházak szerepelnek. Berde József a személyét érintő, a Facebookon névvel és névtelenül közzétett vádakról is szólt. Ezek szerint az önkormányzat elhallgat több problémát, így az ivóvíz szennyezettségét a község adott településein, a kalákában megvalósított beruházások kisajátítását, a választók lekenyerezését stb. Az elöljáró szerint nevetséges ez „a mocskolódás” az EMNP részéről, és kifogásolta azt is, hogy megvalósíthatatlan ígéreteket tesznek. Ezek közül Berde a szakorvossal rendelkező mentőállomás létesítését és a kölcsönzött tűzoltóautót említette.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Száz év után újból Háromszéken (A Kárpát-medence erdészei találkoznak)
Kevesebb mint egy hét van hátra a magyarországi Országos Erdészeti Egyesület (OEE) vándorgyűléséig, melynek ez alkalommal, 118 év után újból Háromszék ( Kálnok és Sepsikőröspatak) ad otthont. A június 22. és 25. között zajló eseménysorozat elsősorban ünnep és emlékezés, melyen nagyjából ezer, a Kárpát-medence minden szegletéből érkező erdész hajt fejet a szakma egyik legkiemelkedőbb személyisége, a sepsikőröspataki születésű Bedő Albert egykori főerdőmester és földművelésügyi államtitkár emléke előtt. Az egyesület a 147. vándorgyűlését üli, illetve fennállásának a 150. évét ünnepli.
Kádár Tibor-Sándor, a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetsége sajtóreferense az esemény kapcsán egyebek mellett arról tájékoztatott, hogy az egyesület célja, hogy mind Kálnokot (ahol az 1918-ban elhunyt Bedő Albertet végső nyugalomra helyezték), mind Sepsikőröspatakot szakmai zarándokhellyé emeljék, és az egykori főerdőmester (a Magyar Királyság erdős területeinek feltérképezője és az 1879-ben megjelenő új erdőtörvény egyik kidolgozója) személyisége révén hidat teremtsenek a határon túli és az anyaországi szakemberek között. A júniusi vándorgyűléssel ezt az összetartozást szeretnék kifejezésre juttatni. A közelmúltban egyébként Háromszéken járt Lomniczi Gergely, az egyesület főtitkára, aki hasonló üzenetet fogalmazott meg, amint arról lapunkban akkor be is számoltunk.
A Bedő Albert által 150 éve alapított, és Európa és Magyarország egyik legrégebbi, folyamatosan működő egyesületévé vált szervezet, mely mára már 3500 fős tagságot számlál, erdélyi és felvidéki magyar szakemberek bevonásával a Kárpát-medence erdészeti értékeinek megőrzésére és hagyományainak ápolására törekszik. Az egyesület 2010-ben megalakította Erdélyi Helyi Csoportját, melynek 175 tagja van, akik aktívan vesznek részt az egyesület munkájában, így a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetségének képviselői is. Az Országos Erdészeti Egyesület tagjai jellemzően állami és magánerdészeteknél, az erdészeti és természetvédelmi hatóságoknál, a kutatási, a képzési vagy éppen az erdőpedagógiai területen dolgozó szakemberek – olvasható a Kádár Tibor jegyezte tájékoztatásban.
Amint azt már lapunkban korábban jeleztük, a vándorgyűlés előzményeként tavaly már Kaposváron átvették a hagyományos vándorzászlót az erdélyi delegáció képviselői, illetve idén március 21-én Budapesten felavatták Bedő Albert mellszobrát a földművelésügyi minisztérium épületének árkádjai alatt. Magára az ünnepi közgyűlésre június 23-án kerül sor. Annak keretében az elmúlt 150 év erdészeinek értékteremtő tevékenysége előtt róják le tiszteletüket. Az eseményen Áder János, Magyarország köztársasági elnöke mond ünnepi beszédet. Román–magyar szakmai találkozóra Tusnádfürdőn kerül sor, illetve Háromszék, Erdővidék, Barcaság és Csíkszék erdészeti és kulturális látnivalóit is megtekintik a háromnapos rendezvény részeként.(ndi)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldön méltatta a magyar erdészeket Áder János
A magyar erdészek már másfélszáz éve felismerték: az erdő védendő érték, egy nemzet pótolhatatlan vagyona – mondta Áder János köztársasági elnök a 150 éves Országos Erdészeti Egyesület sepsikőröspataki ünnepi vándorgyűlését köszöntő beszédében csütörtökön.
Az államfő felidézte: a székelyföldi származású Bedő Albert által szerkesztett Erdészeti Lapok az 1870-es években arról írt, hogy az erdőpusztítások hatással vannak „a klíma szabálytalanságára", a hőmérsékletre, a levegő és a vizek minőségére. Áder János emlékeztetett arra is: már az 1879-es magyar erdészeti törvény kimondta, hogy az erdő „hasznot csak úgy hajt, ha a vele való törődés kiállja a fenntarthatóság próbáját".
A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy az Országos Erdészeti Egyesület alapítóinak, a máramarosi Aknasugatagból származó Wagner Károlynak, a selmecbányai Divald Adolfnak, és a sepsikőröspataki Bedő Albertnek az egyik célja a magyar nyelvű erdészképzés megteremtése volt. „A 150 évvel ezelőtti bátor kezdeményezőknek köszönhető, hogy a józan mértékletesség lett a vezérfonal, és a Kárpát-medence erdői nem váltak a féktelen felhasználás martalékává" – idézte az MTI Áder Jánost. Az államfő hozzátette, egy kicsiny, de elszánt szakmai közösségnek köszönhetően „előrelátó, a jövő iránt felelős erdőgazdálkodás vette kezdetét" Magyarországon.
„Volt és maradt a cél: erdeink óvása, gondozása, ápolása, telepítése, a felelős gazdálkodás. Ezt a célt tartották szem előtt mindazok, akik tekintélyt adtak a magyar erdészszakmának. Akik minden történelmi veszteség után is hűek maradtak hivatásukhoz Magyarországon, a Kárpát-medencében és mindenütt a világon" – fogalmazott Áder János. Úgy vélte: ezt az örökséget őrizték meg azok a magyar erdészek, akik a Trianon után határon túlra került területek hatalmas erdőségeiben, vagy az 1956-os forradalom után Kanada erdőiben kamatoztatták tudásukat. Beszéde végén Áder János köszönetet mondott azért, hogy a jó hagyományt követve a magyar erdészek ma is ugyanúgy gondolnak a jövőre, mint nagyszerű elődeik.
Az Országos Erdészeti Egyesület – mely Magyarország egyik legrégebbi, folyamatosan működő szakmai civil szervezete – Bedő Albert alapító tiszteletére tartja 147. vándorgyűlését az OEE alapító titkárának, majd tiszteletbeli elnökének szülőfalujában, a Kovászna megyei Sepsikőröspatakon. A csütörtöki jubileumi közgyűlésen – amelyen több mint ezren vesznek részt, és beszédet mond Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és Fazekas Sándor földművelési miniszter is – tiszteleg a tagság az elmúlt 150 év erdészeinek értékteremtő tevékenysége előtt. Pénteken Sepsiszentgyörgyön hajt fejet az egyesület az 1898. évi közgyűlés és Bedő Albert emléke előtt.
kronika.ro

Szövetségben a székelyföldi magánerdészetek
– interjú Kádár Tibor Sándor erdőmérnökkel –
Nemrég lapunkban is olvashatták a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetségének közleményét, melyben többek között arról tájékoztatták a nagyérdeműt, hogy több mint 3,6 millió csemetét ültettek el idén tavasszal a 15 székelyföldi magánerdészet által kezelt erdőterületeken. Ennek, no meg a magyar Országos Erdészeti Egyesület 147. vándorgyűlésének apropóján váltunk kíváncsivá az öt éve alakult szerveződés mibenlétére. Kérdéseinkre Kádár Tibor Sándor okleveles erdőmérnök, a szövetség sajtóreferense válaszolt.
– Mikor alakult a szövetség, milyen megfontolásból?
– 2011-ben alakult azért, hogy összefogja a magánerdészeteket és az ezeket létrehozó erdőtulajdonosi társulások szövetségeit, képviselje az érdekeiket, emellett kiemelten jelenítse meg a közbirtokosságok kérdéskörét. Mivel egy Székelyföldre jellemző tulajdonosi társulásról van szó, sajnos, ez a tulajdonforma igencsak kimaradt minden olyan kezdeményezésből, amely az erdészeti infrastruktúra fejlesztéséről, vonatkozó törvénymódosításról szólt.
Erdei iskolákra van szükség
– Mely magánerdészetek az alapító tagjai?
– A gyergyói, udvarhelyi, zetelakai, csíkszépvízi, szovátai, baróti és parajdi magánerdészetek, illetve az erdészeteket létrehozó tulajdonosi társulások alapították, utólag csatlakozott a csíki, a berecki és a kézdialmási magánerdészet, így a tagerdészetek mostanra több mint 200 ezer hektár erdőterületet kezelnek. A régióban tevékenykedő magánerdészeteknek és tulajdonosi társulásoknak természetesen nyitott a lehetőség a csatlakozásra, tagsági díj nincs. A vezetőség a szövetségben legaktívabban résztvevő erdészetvezetőkből áll össze, természetesen mindenki önkéntes alapon vállal tisztséget.
– A célkitűzéseik közül eddig mit sikerült megvalósítani, mik a közeljövőbeli és távlati terveik?
– Jelentős lépésnek tartjuk az Romániai Erdőgazdálkodók Szövetségével megkötött megállapodást, melynek értelmében szövetségünk mindenkori elnöke az országos egyesületen belül alelnöki tisztséget tölt be, illetve a szövetségnek egy helye van az országos egyesület igazgatótanácsában is. További egyezmények köttettek a Magyar Erdőgazdálkodók Országos Szövetségével is, amellyel ugyancsak jó kapcsolatokat ápolunk. A székelyföldi szövetség egyik nagy sikerének tartjuk, hogy sikerült összefogni és tanúsíttatni több mint 70 ezer hektáron a felelős és fenntartható erdőgazdálkodást, így a tulajdonosok ezekből az erdőkből FSC-tanúsított faanyagot értékesíthetnek. Jövőbeli feladatunknak az erdeiiskola-hálózat megszervezését tartjuk a régióban, az erdő szeretetére és tiszteletére hívni fel a figyelmet, erre biztatni a társadalmat az erdészek munkájának bemutatásával, erdei, tematikus programok szervezésével és különböző, erdőt érintő információknak a nagyközönséghez való eljuttatásával. Arra biztatni és segíteni ebben a társadalom tagjait, hogy megfelelő tisztelettel látogassák az erdőt, hiszen szépsége, csendje, gazdag élővilága miatt bőséges lehetőséget kínál a feltöltődésre, kikapcsolódásra is. Azt reméljük, hogy az erdőt megszeretve, vigyázni fognak annak szépségére, tisztaságára, és az erdészkollégákkal együtt törekedni fognak lakói megvédésére.
Nem a fafeldolgozók jelentik a veszélyt
– Mi az egyesület álláspontja a rétyi fafeldolgozó üzem tekintetében? Jót vagy rosszat tett a magánerdő-tulajdonosoknak? Veszélyezteti-e a székelyföldi erdőket?
– Nagyon nehéz állást foglalni ebben a kérdésben, mivel a probléma rendkívül összetett. A tulajdonosok az ország erdőtörvényének és idevonatkozó előírásainak a betartásával, illetve ezen felül bizonyos esetekben szigorú FSC-szabályok szerint kitermelt faanyag értékesítéséből élnek, és tartják fent az erdőgazdálkodási egységeket, természetesen figyelembe véve azt a jogos elvárást is, hogy a faanyag feldolgozása minél nagyobb fokon és helyben valósuljon meg. Amennyiben az erdészetek és erdőtulajdonosok felelős, fenntartható és ezáltal hosszú távú erdőgazdálkodást folytatnak, ahogy történik az egyesületi tagjainak esetében, főleg ahol FSC-tanúsított erdőgazdálkodás folyik, sem a rétyi feldolgozó, sem más feldolgozó működése nem tud kárt tenni az erdeinkben. Az üzemtervek (erdőgazdálkodási tervek) betartása nem akarat kérdése, hanem törvényes kötelezettség. Törvényes formában nem kerülhet nagyobb mennyiség kitermelésre, mint az üzemtervben előírt famennyiség, kivételt képezhetnek a természeti katasztrófák sújtotta övezetek, de reméljük, ezek elkerülik régiónkat.
– Mi a véleménye az „erdőradar” hatékonyságáról?
– Természetesen az erdészetek aktívan részt vesznek az erdők őrzésében, megóvásában a fatolvajoktól, ez a legfontosabb célkitűzéseink egyike, és egyben létfenntartásunk alapja is. Mi kategorikusan a törvények legszigorúbb betartása mellett kívánunk fenntartható erdőgazdálkodást folytatni, és a ránk bízott erdőterületeket megvédeni. Ez nem kis erőfeszítést igényel, mivel sok esetben szinte magunkra maradva kell megóvnunk az erdőállományt az illegális kitermelésektől, lopásoktól. Ezért minden kezdeményezésnek örülünk, amely a folyamatok korszerűsítését tűzi ki célul, és van hozadéka, eredménye, másfelől viszont az erdőradar-rendszer bevezetése rengeteg pénzbe és energiába került. Ennek az árát az erdészeteknek kellett megfizetniük, nap mint nap vesződni az informatikai rendszer hiányosságaival és az akadozó javítási folyamatok bürokráciájával.
---
A magyar Országos Erdészeti Egyesület június 22-25. között Székelyföldön tartja 147. vándorgyűlését. Az ünnepi program során a résztvevők az egyesület egyik alapítója, első titkára, majd tiszteletbeli elnöke, dr. Bedő Albert egykori országos főerdőmester és államtitkár nyughelyét is felkeresik a kálnoki unitárius temetőben, az ünnepi közgyűlést ma 10 órától tartják a sepsikőröspataki sportcsarnokban. Pénteken 9.30-kor a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban avatnak emléktáblát, 10.30-kor a vadászmúzeumban Bedő Albert-kiállítás nyílik.
A fenntartható erdőgazdálkodás helyi gyakorlatára és a térségbeli kulturális örökségre koncentráló terepi programok Háromszék, Erdővidék, Brassó és Csíkszereda környékének szakmai és kulturális látnivalóit mutatják be. A vándorgyűlés külön érdekessége, hogy érinti a 118 évvel korábban, 1898-ban ugyanezen térségben, Sepsiszentgyörgy központtal szervezett 32. vándorgyűlés egykori helyszíneit. Részletes program a vandorgyules.hu oldalon.
---
Kádár Tibor Sándor nagybaconi származású, az erdészet iránti kötődését édesapjától „örökölte”. Ez irányú tanulmányait a Brassói Erdőmérnöki Egyetemen végezte, 2008-tól a baróti magánerdészet, 2016-tól a zetelakai magán erdőgazdaság erdőgazdálkodási részlegét vezette. Közben, 2011-ben, részképzős ösztöndíjjal öt hónapot töltött a soproni erdőmérnöki karon, idéntől a Székelyföldi Erdőtulajdonosok és Erdőgazdálkodók Szövetsége közönségkapcsolatáért is ő felel.
„Szeretném, ha az emberek többet megtudnának az erdőgazdálkodásról, mert végső soron a társadalom határozza meg a nyersanyagok felhasználásának mértékét – mondja. – Az erdő legfőbb termékének tekintett fa is elsősorban a társadalom igényeinek megfelelően kerül piacra, ezért ha a társadalom pazarlóan használja ezt a természeti erőforrást (megújuló nyersanyagot), akkor az erdőkre gyakorol nagy nyomást, és azon keresztül ránk, szakemberekre is. A továbbiakban is nagyon fontos, hogy egységesen lépjünk fel érdekeink érvényesítésében, és a jövőben egy közös székelyföldi erdészeti stratégia kialakításában.”
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Építhetünk Bedő Albert örökségére (Az Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlése)
Szerény és mégis ünnepélyes keretek között zajlott tegnap a sepsikőröspataki sportcsarnokban az anyaországi Országos Erdészeti Egyesület 147. vándorgyűlése, amelyen a magas rangú meghívottak mellett több mint ezren – elsősorban az erdészszakmát képviselők – tették tiszteletüket. A háromnapos esemény központi rendezvényén az ünnepi közgyűlés mellett a résztvevők a község nagy szülötte, Bedő Albert egykori főerdőmérnök, az egyesület egyik alapítója előtt is lerótták tiszteletüket nyughelyén, Kálnokon.
A rangos esemény a szakmai civil szervezet 150 éves fennállásának jubileumi pillanata is, amelyen mások mellett díszvendégként Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, valamint Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter társaságában. A meghívottak között szerepelt továbbá Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, valamint Borbély László volt környezetvédelmi miniszter, szenátor. Egyházi részről Kató Béla református, valamint Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök volt jelen.
A magyar és a román himnusz elhangzását követően az ünnepi közgyűlést Zambó Péter, az egyesület elnöke nyitotta meg. Felszólalását Bedő Albert szavaival indította: „Összetartás által a kis dolgok is naggyá lesznek, de a széthúzás által a legnagyobbak is megsemmisülnek.” Az egyesület vezetője szerint az egykori alapító intelmének első felét sikerült megfogadniuk, hiszen méltán lehetnek büszkék, hogy Európa egyik legrégebbi szakmai szervezeteként most is képesek az egész Kárpát-medence erdészeit összefogni és a határokon átívelő szakmai együttműködést megteremteni és fenntartani. Az elnöki megnyitót követően Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának vezetője házigazdaként is szólt a megjelentekhez. Az önkormányzati vezető Zambó Péterhez mintegy csatlakozva kijelentette: „a határok változtak ugyan, de nemzetileg, szakmailag együtt vagyunk ma is”. Tamás Sándor a székelyföldi erdőgazdálkodásról is szólt, elmondva: a magánerdő-tulajdon megszilárdítása biztosítékot jelent a térség jövője szempontjából. Az elnök megemlítette: nagy felelősséggel járó vagyon a több mint 500 ezer hektár magántulajdonban és magánkezelésben lévő székelyföldi erdő, éppen ezért külön megtiszteltetés 118 év után a vándorgyűlés újabb háromszéki jelenléte, amely egy hároméves álom megvalósulása is egyben. A megyei önkormányzat elnöke zárásként Mikes Kelemen zágoni tölgyfája letörött ágának egy darabját adta ajándékba Áder Jánosnak.
Áder János Áprily Lajos soraival indított beszédében („Engem az erdő véd és szeret”) az erdészek örökös lelki kötődésének tényét domborította ki. Értelmezése szerint ennek köszönhető, hogy a magyar erdészek már 150 évvel ezelőtt felismerték: az erdők oly értéket képviselnek, amelyet védeni kell, hiszen a nemzet pótolhatatlan vagyonát jelenti. Egy maroknyi csapat, az Országos Erdészeti Egyesület alapítói – a máramarosi Aknasugatagból származó Wagner Károly, a selmecbányai Divald Adolf és a sepsikőröspataki Bedő Albert – vállalták elszántsággal a feladatot, hogy a felelős, jövőbe tekintő erdőgazdálkodás alapjait megteremtsék, és másfél évszázad után elmondható, hogy „a józan mértékletesség lett a vezérfonal, és a Kárpát-medence erdői nem váltak a féktelen felhasználás martalékává”. A bátor kezdeményezők által akkor kijelölt irányvonal az 1879-es magyar erdészeti törvényben is fellelhető, amely kimondja: „az erdő hasznot csak úgy hajt, ha a vele való törődés kiállja a fenntarthatóság próbáját”. A köztársasági elnök Bedő Albert előrelátása és szakmai nagysága példájaként említette: az általa szerkesztett Erdészeti Lapokban már az 1870-es években arról írt, hogy az erdőpusztítások hatással vannak „a klíma szabálytalanságára”, a hőmérsékletre, a levegő és a vizek minőségére. A bátor kezdeményezők ugyanakkor tisztában voltak azzal, hogy csakis az alapos szakmai tudással felvértezett erdészek képesek ezt az emberpróbáló feladatot ellátni, ezért egyik céljukként a magyar nyelvű erdészképzést tűzték ki és valósították meg. Áder János felhívta a jelenlévők figyelmét: maradt jócskán tennivaló, a cél ugyanaz, erdeink óvása, gondozása, ápolása, telepítése, a felelős gazdálkodás. Ezt a célt az elődök, akik tekintélyt adtak a magyar erdészszakmának, szem előtt tartották, és minden történelmi veszteség ellenére „hűek maradtak hivatásukhoz Magyarországon, a Kárpát-medencében és mindenütt a világon”. Áder János úgy vélte: az elődök örökségét őrizték meg azok a magyar erdészek, akik a Trianon után határon túlra került területek hatalmas erdőségeiben vagy az 1956-os forradalom után Kanada erdőiben kamatoztatták tudásukat. A köztársasági elnök örömmel nyugtázta, hogy a mostaniak is továbbviszik e hagyományokat.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében az erdőket illető szélsőséges gondolkodásmód elvetésének szükségességét hangsúlyozta. Meglátása szerint két szélsőségről beszélhetünk: egyrészt az ipari lobbiról, amely az ökológiai szempontokat hanyagolva, csak nyersanyagot lát az erdőben, másrészt azokról, akik kitiltanák az embereket az erdőből, így előzve meg a pusztítást. Ami a vándorgyűlés Székelyföldre hozatalát illeti, Semjén kifejtette: egybeesik a magyar kormány nemzetpolitikájával, hogy a különböző szakmák, érdeklődési körök Kárpát-medencei keretben szerveződjenek, és egyúttal a legméltóbb alkalom, hogy a szakmai civil szervezet egyik alapítója, a Sepsikőröspatakon született Bedő Albert előtt tisztelegnek. A magyar kormány képviselője továbbá Bedő Albert egyik érdemeként említette, hogy felismerte a magyar erdészeti szaknyelv megteremtésének szükségességét, hiszen szoros az összefüggés a tudományosság és az anyanyelv között. Semjén Zsolt továbbá Bedő Albert kiemelkedő, polihisztori képességének igazolását látta abban, hogy négy nagy területen (erdészet, vadászat, politika, vallásügy) is képes volt maradandót alkotni. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter aktuális kérdéskörökre építette mondandóját. Elsősorban a készülő magyarországi erdészeti törvényről beszélt, amely véleménye szerint új kihívásokhoz alkalmazkodó, friss szemléletet hozó jogszabály.
Az ünnepi közgyűlés a szakmai elismerések átnyújtásával zárult. Az egyesület legrangosabb kitüntetését, a Bedő Albert Emlékérmet hárman érdemelték ki. A határon túli szakemberek közül kilencen vehettek át elismerő oklevelet.
Az ünnepi rendezvénysorozat Kálnokon, Bedő Albert szobránál folytatódott, ahol a kegyelet koszorújának elhelyezését megelőzően Kisgyörgy Sándor sepsikőröspataki polgármester szólt elsőként a megjelentekhez, köszönetnyilvánításában egyebek mellett tiszteletbeli székelynek avatva erre a pár napra minden vendéget. Beszédet mondott továbbá Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, aki többek között kifejtette: Bedő Albert is büszke lehet arra, amint utódai, az erdészek mai napig képesek megélni hagyományaikat. Egyúttal köszönetet mondott az egyesületnek a magyar agrárium megreformálásában nyújtott segítségért.
A vándorgyűlés első napjának hivatalos eseményeit az unitárius temető évszázados tölgye alatt zárták. Szabó Adél Júlia kálnoki unitárius lelkész Isten áldását kérte, hogy méltó utódjai lehessünk a szürke eminenciásként, szerény székely emberként szolgáló Bedő Albertnek. „Bedő Albert az erdő szerelmeseként élt, az ott megtapasztalt életerő vezette útján” – hívta fel a figyelmet Bálint-Benczédi Ferenc az Újszövetség, valamint Wass Albert soraira épített beszédében. A székely unitárius családból hozott istenfélelem, szolgálat jellemezte, de itt tanulta meg a felelős munkavégzést is, és élete során az erdőben rejlő gazdagságot nemzetünk erősítésére használta – idézte meg a község nagy szülöttének szellemét az unitárius egyház püspöke. Zárásként Zambó Péter az egykori főerdőmester részletes pályáját, illetve az egyesület további történetét ismertette, majd leleplezték a Bedő Albert emlékét őrző cserefa műalkotást, amely életútját is ismerteti, illetve elhelyezték a kegyelet koszorúit az egyesület által idén felújított sírhelyen.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Áder: a magyar erdészek már 150 éve felismerték, hogy az erdő védendő érték
A magyar erdészek már másfélszáz éve felismerték: az erdő védendő érték, egy nemzet pótolhatatlan vagyona – mondta Áder János magyar köztársasági elnök a 150 éves Országos Erdészeti Egyesület sepsikőröspataki ünnepi vándorgyűlését köszöntő beszédében csütörtökön.
A magyar államfő felidézte: a székelyföldi származású Bedő Albert által szerkesztett Erdészeti Lapok az 1870-es években arról írt, hogy az erdőpusztítások hatással vannak "a klíma szabálytalanságára", a hőmérsékletre, a levegő és a vizek minőségére.
Áder János emlékeztetett arra is: már az 1879-es magyar erdészeti törvény kimondta, hogy az erdő "hasznot csak úgy hajt, ha a vele való törődés kiállja a fenntarthatóság próbáját".
Hangsúlyozta, hogy az Országos Erdészeti Egyesület alapítóinak, a máramarosi Aknasugatagból származó Wagner Károlynak, a selmecbányai Divald Adolfnak és a sepsikőröspataki Bedő Albertnek az egyik célja a magyar nyelvű erdészképzés megteremtése volt.
"A 150 évvel ezelőtti bátor kezdeményezőknek köszönhető, hogy a józan mértékletesség lett a vezérfonal, és a Kárpát-medence erdői nem váltak a féktelen felhasználás martalékává" – állapította meg Áder János. Hozzátette, egy kicsiny, de elszánt szakmai közösségnek köszönhetően "előrelátó, a jövő iránt felelős erdőgazdálkodás vette kezdetét" Magyarországon.
"Volt és maradt a cél: erdeink óvása, gondozása, ápolása, telepítése, a felelős gazdálkodás. Ezt a célt tartották szem előtt mindazok, akik tekintélyt adtak a magyar erdészszakmának. Akik minden történelmi veszteség után is hűek maradtak hivatásukhoz Magyarországon, a Kárpát-medencében és mindenütt a világon" – fogalmazott Áder János.
Úgy vélte: ezt az örökséget őrizték meg azok a magyar erdészek, akik a Trianon után határon túlra került területek hatalmas erdőségeiben, vagy az 1956-os forradalom után Kanada erdőiben kamatoztatták tudásukat.
Beszéde végén Áder János köszönetet mondott azért, hogy a jó hagyományt követve a magyar erdészek ma is ugyanúgy gondolnak a jövőre, mint nagyszerű elődeik.
Az Országos Erdészeti Egyesület – mely Magyarország egyik legrégebbi, folyamatosan működő szakmai civil szervezete – Bedő Albert alapító tiszteletére tartja 147. vándorgyűlését.
Népújság (Marosvásárhely)

Nemzetpolitikába illeszkedve
Az OEE 147. vándorgyűlése Kőröspatakon
Több mint ezer meghívott részvételével, példamutató módon másodpercre pontosan 10 órakor kezdte meg tegnap munkálatait Sepsikőröspatakon a Magyar Országos Erdészeti Egyesület (OEE) vándorgyűlése. A szervezet alapításának 150. évfordulója alkalmával szervezett jubileumi eseményen Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is részt vett.
A magyar és a román himnusz elhangzása után Lomniczi Gergely (Bedő Albert utódja az OEE főtitkári tisztségében) üdvözölte az illusztris vendégeket Erdélyből, Kárpátaljáról, Szlovéniából, Horvátországból, Ausztriából és Németországból.
A sorrendben 147. vándorgyűlést „ezen a kultikus vidéken, a legnagyobb magyar erdész, Kálnoki Bedő Albert szülőhelyén” Zambó Péter, az erdészeti egyesület elnöke nyitotta meg.
– Történelmi pillanatot élünk: az OEE vándorgyűlése 118 év után visszatért Székelyföldre. Tanúi lehetünk, amint Kárpát-medence erdészei összegyűlnek, szakmánk és magyarságunk egybeforr – mondta az elnök.
Tamás Sándor ünnepi beszédében kiemelte: Székelyföldön több mint ötszázezer hektár erdő van magántulajdonban, amely „hatalmas vagyon, és hatalmas felelősség”. Bejelentette: Kálnokon Bedő Albert-emlékházat hoznak létre, és azt szeretnék elérni, hogy ez a Kárpát-medencei erdészek szakmai zarándokhelyévé váljon. Nem kis derültséget keltett, amikor az önkormányzati vezető stílszerűen a zágoni Mikes-tölgy egy letörött ágának darabját ajánlotta fel ajándékként az „elnök úrnak”, amiért aztán a köztársasági és az egyesületi elnök egyaránt „jelentkezett”.
Másfél évszázada megszületett a modern magyar erdészettudomány. A 150 évvel ezelőtti bátor kezdeményezőknek köszönhető, hogy a józan mértékletesség lett a vezérfonal, és a Kárpát-medence erdői nem váltak a féktelen felhasználás áldozatává – mondta ünnepi beszédében Áder János.
– Lecsupaszított hegyek és völgyek kapták vissza fáikat, gyenge erdők erősödhettek meg, és a tudomány szempontjai szabták meg az okos gazdálkodás feltételeit – emelte ki a magyar köztársasági elnök.
Szabó Fruzsina gyönyörű éneke után Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes kijelentette: a vándorgyűlés „hajszálpontosan illik a nemzetpolitikába”, majd az anyanyelvű oktatás, a magyar szaknyelv megőrzésének fontosságáról beszélt. Fazakas Sándor földművelési miniszter úgy fogalmazott: itt, Erdélyben van „az ország egyik legrégebben működő civil szervezete, mi, magyarok, összetartozunk, és itthon vagyunk”.
Hárman vehették át az „erdészeti Oscar-díjnak” számító Bedő Albert-emlékérmeket, majd az ünnepség Bedő Albert kálnoki szobránál folytatódott. Kisgyörgy Sándor kőröspataki polgármester felszólalásában kijelentette, nincs feljegyzésük arról, hogy községükben valaha járt volna még köztársasági elnök, ezért a megjelenteket „tiszteletbeli székelyekké” nyilvánította.
Az unitárius sírkertben Zambó Péter méltatta Bedő Albert életútját, majd leleplezték a Bedő Albert-emléktáblát, és megkoszorúzták az egykori főerdésznek az OEE által felújított sírhelyét.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bedő Albert győzelme (Kiállítás a vadászmúzeumban)
Az Országos Erdészeti Egyesület erdélyi, háromszéki jubileumi vándorgyűlése alkalmából szervezett rendezvénysorozat részeként az egyesület alapító titkára, majd tiszteletbeli elnöke emlékére állandó kiállítás nyílt Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Vadászati Kiállításnak helyet adó Bene-házban tegnap.
Az ünnepélyes megnyitón közreműködött Kolcsár József színművész, aki elmondta Szilágyi Domokos Hegyek, fák, füvek című versét. Ezt követően Demeter János, a vadászati múzeum igazgatója, a Vadon Egyesület ügyvezetője köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, amikor tavaly arra kérték, javasoljon helyszínt a Bedő Albert életét és munkásságát bemutató állandó kiállítás elhelyezésére, a vadászati múzeum oktatótermét jelölte meg, hiszen az tudományos és tudománynépszerűsítő előadásnak, valamint gyerektevékenységeknek ad otthont. Bedő Albert nem csupán a modern magyar erdőgazdálkodás egyik megteremtője, hanem szakmai oktatásszervező is volt, és nem mellékesen a Vadászati Védegylet tagja is. A róla elnevezett teremben igazán lehet az erdő és a vad szeretetére, megbecsülésére oktatni a gyerekeket, mondotta az igazgató. Örömmel értesült arról, hogy jövőben magyar nyelvű erdészeti oktatás indul Sepsiszentgyörgyön, és reményét fejezte ki, az erdészeti kar Bedő Albert nevét viseli majd. Micsoda győzelme ez Bedő Albertnek, annak az embernek, aki Székelyföldről elindulva megtapasztalta a szakmai oktatás fontosságát! – hangsúlyozta Demeter János, hozzátéve: mi, magyarok nem tévedünk akkor, amikor az oktatásba, kultúrába fektetünk be, mert ez lehet a záloga egy sikeres nemzetnek és esélye Székelyföldnek. Bitay Márton Örs, a magyarországi földművelési és vidékfejlesztési minisztérium államtitkára párhuzamot vont Bedő Albert nemzedéke és a miénk között. A kiegyezés utáni időszakban Bedő Alberték úttörők voltak, mint ahogyan a mai Erdélyben úttörő ez a vadászati múzeum. És most már itt, Erdélyben is meg lehet nézni, elődeink – akik vadászati világhatalommá tették Magyarországot – hogyan ápolták a vadászati hagyományokat. Ehhez Bedő Albert is szervesen kapcsolódik, és méltó, hogy az első erdélyi vadászati múzeumban egy terem ezentúl az ő nevét viseli. Az udvaron tartott megnyitó után felavatták az alagsorban berendezett Kálnoki Bedő Albert élete és munkássága (1839–1918) című kiállítást. A terem minden falát molinók borítják, melyeken végigkövethető Bedő Albert életpályája a sepsiszéki gyökerektől a székelyek ügyének felpártolásán és hivatali munkáján keresztül a tudományos, akadémiai tevékenységéig. Oroszi Sándor erdészettörténész, a kiállítás kurátora tárlatvezetés gyanánt ismertette a pannók tartalmát.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdészeti vándorgyűlés Háromszéken
Emléktáblát és termet avattak Bedő Albert tiszteletére
Sikeresnek minősítette Lomniczi Gergely, az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) főtitkára a szervezet megalakulásának 150. évfordulója alkalmából Háromszéken tartott jubileumi Vándorgyűlést. A kétnapos rendezvény Bedő Albert-emléktábla avatásával, múzeumterem „keresztelőjével” és szakmai kirándulással ért véget.
Minden emléktábla értéket őriz és alkalmat ad arra, hogy a mai ifjúság követendő, méltó példaképet válasszon elődei közül – mondta Kondor Ágota. A Székely Mikó Kollégium igazgatója annak az emléktáblának az avatásán beszélt, amely megemlékezik arról, hogy 1898-ban, kálnoki dr. Bedő Albert akkori főerdőmester kezdeményezésére, az iskola dísztermében tartották az OEE Vándorgyűlését. Az igazgatóasszony szerint Bedő Albert életútját minden mai gyereknek ismernie kell.
Az erdélyi gyökerekkel rendelkező dr. Bitay Márton Örs, állami földprogramért felelős államtitkár köszöntőjében kifejtette: az 1848-as forradalom és szabadságharc után a bánya- és erdőgazdálkodás mentén állt talpra Magyarország.
– 118 évvel ezelőtt Bedőék a fejlődés motorját képviselték, pontosan tudták, mit és hogyan kell tenni ahhoz, hogy hosszú távon fenntartható, emelkedő pályára állítsák az országot – jelentette ki az államtitkár.
Újvárossy 200 hektár erdőt adott el az iskoláért
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke úgy fogalmazott: „egy történelmi egyesületnek, egy történelmi helyszínen, történelmi eseményt megörökítő rendezvényén veszünk részt”. Tóth Bartos András történész az eredeti helyszínen, az egykor karzatos díszteremben ismertette az 1898-as évi közgyűlés történetét. Bedő Alberték munkája már csak azért is meghatározó volt, mert az akkori Magyarország területének több mint 60 százalékát erdő borította – mutatott rá a történész. Kifejtette: bár Székelyföldön évszázadok óta a faipar volt a meghatározó, ennek modern, gépesített formájáról csak a 19. század végétől beszélhetünk. Az OEE vándorgyűlése akkor, éppen úgy, mint napjainkban, alkalmat adott a komoly szakmai vélemények megfogalmazása mellett a vidék megismerésére, de találkozásra, szórakozásra is.
A díszterem történetét, amelynek karzatát azután kellett elbontani, hogy az 1940-es földrengésben erősen megsérült, Kondor Ágota mutatta be, nem feledkezve meg Újvárossy Józsefről, aki miután a selmecbányai erdészeti akadémián oklevelet szerzett, az iskola főgondnoka lett, és 200 hektár erdejét adta el azért, hogy anyagi segítséget adjon a kollégiumnak.
Magyarrá tette az erdészetet
A rendezvény a Székelyföldi Vadászati Kiállítás épületében folytatódott, ahol tárlatot nyitottak és termet neveztek el Bedő Albertről. Ennek kapcsán Demeter János, az intézmény igazgatója elmondta: most, hogy a kiállítási anyag elkészült és jó helyre került, más szellemisége van a helynek, „amiről meggyőződésem,
hogy a Vadon Egyesület és a Székelyföldi Vadászati Kiállítás oktató-nevelő munkája is új lendületet kap”. Az intézmény oktatóterme, amelyben a természet, a növény- és állatvilág, az erdő szeretetére, a tudomány tiszteletére oktatják a fiatalokat, nem is viselhetne a Bedő Alberténél méltóbb nevet – mondta az igazgató.
A teremben az igényesen összeállított kiállítást Oroszi Sándor erdészettörténész ismertette. Külön tabló foglalkozik Bedő Albert sepsiszéki gyökereivel, pályájának indulásával, a székely nép iránti elkötelezett ragaszkodásával. Megtudjuk, hogy amikor 1902-ben, Székelykeresztúr országgyűlési képviselőjeként megnyitotta a Székely Kongresszust, a legégetőbb gondnak a fiatalok elvándorlását nevezte.
A falon helyet kap a magyar állam összes erdőségeinek Bedő Albert által kidolgozott, lenyűgöző pontosságú térképe, amelyen a mai ultramodern, műholdas technikával is alig találnánk javítani valót, részletezik a tudós hivatali munkáját. 1893-ban, Bedő Albert állami szolgálatának 25. jubileumán, az ország minden jelentős személyisége – a miniszterelnökkel az élen – köszöntötte az akkori államtitkárt. Érdemeit ekképpen foglalták össze: „az erdészet magyarrá tétele, erdészeti irodalmunk jelenlegi polcára emelése, az erdőtörvény sikeres és eredményes végrehajtása, erdészetünk tekintélyének és társadalmi állásának megteremtése, a lelkes, odaadó és önfeláldozó munkásságnak meghonosítása, az erdőkultúrának általánossá tétele, a szakképzettség magas fokra való fejlesztése, az erdő védelmének kellő szervezése és szakképzett erdőtiszti személyzet teremtése – egyedül az ő soha el nem vitatható, örökké élő érdeme marad”.
Erdei tanösvény a Kormos-völgyében
Külön pannó foglalja össze tudományos szervező, akadémikusi munkáját (ő indította és több mint egy évtizedig szerkesztette a ma is működő Erdészeti Lapokat), az országos Erdészeti Egyesület megalakításának körülményeit, az erdészeti oktatás alapjainak lerakását, a társszakokat összefogó tevékenységét, politikai és egyéb társadalmi tevékenységeit, valamint egész Kárpát-medencére kiterjedő emlékezetét.
Az OEE 147. Vándorgyűlésén résztvevő mintegy ezer erdész és egyéb szakember különböző csoportokban látogatást tett Sepsiszentgyörgy központjában, a Székely Nemzeti Múzeumban és ellátogatott Háromszék különböző településeire.
A választható tizenegy kirándulás közül mintegy 70 anyaországi résztvevő az erdővidéki Kormos-völgyében található erdei tanösvény meglátogatására voksolt.
– A nagy érdeklődésnek örvendő folyamatos erdőborítás és szálaló erdőgazdálkodási mód időszerűsége miatt a szakma számos elismert és kiemelkedő egyénisége választotta ezt a programot. A téma azért is aktuális, mivel a székelyföldi erdőgazdálkodás reformja halaszthatatlan, és a kutatások szerint a fenti gazdálkodási modell lenne a leghatékonyabb, és székelyföldi adottságainknak legmegfelelőbb – mondta el lapunknak Kádár Tibor Sándor erdőmérnök.
„Meglepetés”-kiállítás Csernátonban
A berecki magánerdészet udvarán Dimény György bemutatta az általa vezetett hivatalt, majd emléklapot adott át a hetvenhat magyarországi vendégnek. Ezt követően a résztvevők Ojtozba utaztak, ahol előbb a Hármashalom-emlékműnél helyeztek el koszorút, majd meglátogatták a helyi fűrésztelepet. A visszaúton a Mogyorós-tetőn terülj asztalkám várta a látogatókat, az ebédet a hirtelen kerekedett zápor sem zavarhatta meg a szervezők által felállított sátraknak köszönhetően. Bereckbe visszatérve a Commenius-iskola diákjai és a polyáni tánccsoport kedveskedett előadással a meghívottaknak.
A Gelencére érkezett hetvenöt magyarországi vendég előbb a Szent Imre műemlék templomot látogatta meg, majd kiszálltak terepre, ahol Szmolka Péter erdőmérnök a bükk–fenyő-elegyerdőkről, míg Bartha Zsolt geológus az erdős területeken folytatott kőolaj-kitermelésről tartott előadást. A kézdivásárhelyi magánerdészet által szervezett programot friss sajt- és ordakóstolóval fűszerezett esztenalátogatás is színesítette, végül a csernátoni Haszmann Pál Múzeumot is meglátogatta a csapat. Akárcsak a többi, közel tíz autóbusznyi erdész, akiket többek között egy, az erdőgazdálkodással és erdőkiéléssel kapcsolatos alkalmi kiállítással várták, melyet Haszmann Pál és Haszmann József szakmai irányításával állítottak össze a múzeum munkatársai.
A zágoni magánerdészet részéről Bessenyi István és Porzsolt Levente, Mocan Ervin, Péterfy Zsolt kalauzolta a gondjaira bízott, 55, Kovászna és más megyéből érkező erdészt. Kisgyörgy Zoltán geológus vezetésével ellátogattak a Rétyi Nyírbe, majd Zágonban megnézték a Mikes Kulturális Központot, és koszorút helyeztek el Mikes mellszobránál. Csomakőrösön, a keletkutató emlékét őrző szobában egy rövidfilmet tekintettek meg Kőrösi Csoma Sándor életútjáról, ezt követően megkoszorúzták a szobrát. Átutaztak Kovásznán, majd a Nyergestetőn hajtottak főt a 48-as hősök előtti tiszteletadásképpen.
Összesen 71 vendégerdész tekintette meg Miklós Barna felsőlemhényi erdész kalauzolásában a Veresvizet, aki a láp keletkezésének történetét ismertette, beszélt az ottani védett növényekről. A kisebb-nagyobb szünetekkel eleredő eső miatt az erdészek már csak ebéden vettek részt, a kézdiszentléleki kirándulás elmaradt, majd a Nyergestető érintésével Tusnádfürdőre mentek.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nemzetszolgálat
„Föl-földobott kő, földedre hullva,/ Kicsi országom újra meg újra/ Hazajön fiad” – emlékezett életének utolsó éveiben hazájára, szülőföldjére Ady Endre.
Bedő Albert is mindig hazakívánkozott, és végül haza is jött megpihenni szülőfaluja, Kálnok temetőjébe.
Közösségéért élő emberként, magyar népének szolgálatát felvállalva mindig is e közösséghez tartozónak érezte magát. Már otthonról, a családból magával vitte azt a hitet, hogy az ember a szíve mélyén örökké odavaló, ahol születik. „A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége” – vallotta töretlenül. Ezt a kötelességet végezte egész életében.
Szakmai-közéleti tevékenysége kezdetétől a magyar erdészeti szaknyelv és szakirodalom kimunkálásán fáradozott. Székely szülőföldje erdővel, erdészettel kapcsolatos népi kifejezéseit, vagy más tájak erdészeti szavait beemelte a szaknyelvbe, országos közhasználatba. Az erdészeti szakma fő motorja ebben az időben az Országos Erdészeti Egyesület volt, és szinte minden eredményéhez Bedő Albert egyesületi vagy hivatali tevékenysége is hozzájárult. Közreműködött az első modern polgári erdőtörvény megalkotásában és végrehajtásának megszervezésében. A törvény bevezette az üzemterv szerinti gazdálkodást és az erdőfelügyelet szervezetét. Ezek a határozatok ma is érvényben vannak. Meghatározó szerepe volt az állami erdészképzés megszervezésében.
Az Ásotthalmon – Királyhalmán (1883), Temesvár – Vadászerdőn (1885), Liptóújváron (1886) és Görgényszentimrén (1893) létrehozott oktatási intézmények az ő nevéhez fűződnek. Erdő-őr című könyvéből erdésznemzedékek tanultak. Az Országos Erdészeti Egyesület Budapesten az Alkotmány utcában felépített és 1886-ban birtokba vett háromemeletes székháza, az első magyar erdészeti közgyűjtemény (múzeum) is az ő közreműködésével létesült. Szakkönyvtárát ennek az intézményeknek adományozta.
Bedő Albert írásaiban, melyek az Erdészeti Lapokban jelentek meg, kizárólag a magyar erdészetet fenyegető veszélyekre emlékeztet. Hivatkozik arra, hogy éppen a szaktársak körében is hanyatlik és meggyengült az összetartás. Mindez a személyeket a közérdek kárára elidegeníti, és egyéni érdekek túlzott szolgálatára vezethet. „Mivel erőnk és hatalmunk nincs olyan erős, mint az, amelyikkel a nemzeti és gazdasági létünk örökös küzdelmét vívjuk, nem marad más számunkra, mint nem lankadó eréllyel és kitartással a köz- és magánéletnek körében hazánk javára szolgáljunk, nem feledkezvén meg, hogy az egyetértés és az összetartás hiányából keletkezett a mohácsi vész is” – vallotta következetesen több szakmunkája bevezetőjében.
1918. október 20-án bekövetkezett halálakor az OEE Budapest Alkotmány utcai, még Bedő Albert által 1884–1886 között felépíttetett székházában felravatalozott földi maradványait az unitárius egyház szertartását követően az Országos Erdészeti Egyesület búcsúztatta. Saját végakaratának megfelelően, hazaszállították Kálnokra, az unitárius temetőbe édesanyja, leánykori nevén Jancsó Anna hamvai közelében temették el. A ritka állású, több évszázados öreg tölgyfák között lévő sírjára állított kopjafa, a kőröspataki szülői házra nemrég elhelyezett emléktábla ékes példája, hogy Bedő Albert szelleme itt maradt közöttünk. Egész életében következetesen vallott hitvallása aktuális maradt a mai és a jövő nemzedékek számára is.
„Szeressük hazánkat, nemzetünket és szakunkat hűséggel, egyetértéssel és összetartással!”
Zsigmond Sándor
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az utca hangja
N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. A fúvószenekarok 25. nemzetközi találkozója óriási élmény volt a Rétyre és Sepsiszentgyörgyre gyűlt népes közönségnek, legalábbis a megnyitóünnepségeken. Később azonban már lehangoló volt látni, hogy a rétyi szabadtéri rendezvényen sorra fellépő zenekarokat – akik szebbnél szebb zeneműveket mutattak be, és tudásuk legjavát adták – nem mindenki értékelte megfelelően.
A nagyszínpad előtt nem padok vagy székek, hanem asztalok voltak elhelyezve, és a közönség egy része (tisztelet a kivételnek) nem a zenét hallgatta, hanem evett-ivott, hangoskodott, kacarászott, kiabált, egyesek még énekeltek is. A valódi zenekedvelőket ez nagyon zavarta – úgy látszik, némelyeknek messze van a kultúrotthon... A jövőre nézve tehát azt javasolnám az esemény szervezőinek, hogy a színpad elé csak a zenehallgatásra való ülőalkalmatosságokat tegyék, az asztaloknak van hely hátrébb is, ahol már kevésbé zavaró a mulatozók hangja, és még a zenekarokat is hallani lehet. Így örömet szereznének azoknak, akik nem a sörért, hanem a fúvósokért mentek oda, és még belépőjegyet is fizettek. Nem mellesleg, a zenekarok sem ezt érdemlik. MIHÁLY ANDRÁS, Árkos. Július 14-én elvették a villanyt valamilyen munkálatok miatt, ezt meg is hirdették, de azt nem, hogy az áramszolgálató emberei mit tesznek. A magasfeszültségű vezeték ott megy át a kertemen, amely magánterület, és be is van kerítve, de ők csak úgy bejöttek, meg se kérdezték, szabad-e, noha látták, hogy ott vagyok. A kert végében folyik a patak, ott az égerfákat kivágták – derékból, mint a lehajolni rest fatolvajok – az ágakat beleverték, beletaposták a sarjúba, és ott hagyták. Most már hátulról, a földekről be sem tudok menni a kertembe, előbb el kell takarítanom a mocskukat. Ugyanígy berontottak a szomszédhoz is, ott a cserefa ágait vágták le és törték össze. Így dolgoztak a patak partján 150 méter hosszan, csak a rendetlenség mAradt utánuk. Voltam a rendőrségen, azt mondták, hiába teszek panaszt, úgysem kapok kártérítést kapni, de nem tudom lenyelni, hogy a villanyosok csak úgy belerondíthatnak akárki területébe. M. M. G., Sepsiszentgyörgy. A nemrég lezajlott Bedő Albert-ünnepség kapcsán szeretném közölni, hogy Gödri Miklós volt kálnoki református lelkész csiholta ki az emlékezés szikráját, amely mindannyiunk örömére lánggá terebélyesedett.
JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos. A legfőbb motivációja a tusványosi szabadegyetemnek a pártatlan útkeresés volt, habár a mikénteken már érződött a pártállás. Az RMDSZ, mint mindig, saját döntéseit minősítette a legjobbnak, elégedett a helyhatósági választások eredményével, és hitelesnek tartja programját, az MPP egy-két parlamenti helyért besorolt mögéje, az EMNP elhalasztotta a döntést, de részt akar venni a parlamenti választásokon...
NAGY ISTVÁN, Zabola. Egészségügyi miniszterünk (akinek elődeit sűrűn váltogatták) mert mondani egy nagyot: korrupció egyenlő csúszópénz. Így mi lettünk a hibásak, mert orvosaink éhbérét pótoljuk. Én inkább hálapénznek nevezném, egyféle sebtapasz ez a sok helyen vérző ágazaton, habár attól nekem is kinyílik a bicska a zsebemben, ha előre követelik... Érdekes módon, politikusaink általában külföldön kezeltetik még kisebb bajaikat is: Victor Ponta volt kormányfő fájós térdével Erdogan bácsi orvosait kereste fel, és amit ott hagyott, abból egy kisebb hazai kórház alkalmazottjainak havi munkabérét ki lehetett volna fizetni; s lehet, közben tanult is a török elnöktől arról, hogy miként lehet Napóleon egy „demokráciában”. Jelenlegi egészségügyi miniszterünk tudja, hogy a parlamentet az orvosi, ápolói bérek nem foglalkoztatják, elfoglalja őket, hogy olyan extra nyugdíjat biztosítsanak maguknak, amelyből telik német klinikára. Nekünk meg sajnos sokszor a pap bácsi az orvosunk, az utolsó kenettel... Velem az történt, hogy mikor az egészségügyi könyvembe rejtettem a szerintem elvárt „figyelmességet”, ugyanúgy vissza is kaptam. Következőkor virágot vittem, és öröm volt látni az orvosnő arcát: mosolyától, biztatásától félig meg is gyógyultam...
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bedő Albertre emlékeztek
Az 1866-ban megalakult Országos Erdészeti Egyesület alapító titkárára, Bedő Albertre (1839–1918) emlékezett múlt hét végén a szervezet erdélyi csoportja.
Szakács Sándor, az egyesület vezetője lapunknak elmondta, a kilencvennyolc évvel ezelőtt elhunyt országos főerdész és volt magyar államtitkár kálnoki sírját, valamint a faluban lévő mellszobrát koszorúzták meg. A csoport azt tervezi, hogy Bedő halálának századik évfordulójáig emlékházat hoznak létre, mely reményeik szerint az erdélyi magyar erdészek zarándokhelyévé válik majd.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Megtartó kapcsok
Öröm az egykor egy önkormányzat irányította hármas településnek, Sepsikőröspataknak, Kálnoknak és az azóta önálló utakon járó Árkosnak, hogy nem fogyó baráti szeretettel ápolja azt a testvértelepülési kapcsolatot, amely negyedszázada jött létre a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Mezőtúr városa és a mi három sepsiszéki falunk között.
Az alföldi erdőtelepítés atyja, Kaán Károly (1867–1940) születésének 125. évfordulója és a negyedszázados baráti viszony volt az, ami miatt tőlünk is egy küldöttség utazott a kettős évfordulón abba a városba, amelyet többszálú régi kapcsolatok is fűznek Háromszékhez. Kaán Károly munkásságában mondhatni hasonmása volt az erdőtörvény atyjának, a sepsikőröspataki és kálnoki Bedő Albertnek. „Azt tekintem feladatomul, hogy tájékoztatást nyújtsak a természet kultusza mindenrendű művelőjének, felköltsem az érdeklődését a természetvédelem és a természeti emlékek gondozására, természeti kincseink védelmére” – mondta és írta 1931-ben Kaán Károly.
A mi hármas településünket több emlék köti Mezőtúrhoz. Az ottani református kollégium tanára volt Árkosi Benkő Gyula, az egyik terem az ő nevét viseli. Árkoson a Kaán Károly Alapítvány állított emléktáblát. Mezőtúr történetének kutatói, jelesen levéltárosai a bodoki Fodor fivérek voltak, egykori önkormányzatának „jogtudora” pedig sepsikőröspataki Asztalos György jogász, akinek szép emléktábla örökíti meg nevét szülőfalujában. Történelmi szálak ezek, amelyek serkentői a hármas település jelenlegi kapcsolatainak is. Nem beszélve a lepergett negyedszázad lelki-baráti kötődéseiről, amelyek már mély gyökeret hajtottak!  A XXV. országos természet- és környezetismereti versenyen a mai Magyarország 25 iskolájának tanulócsoportjai vetélkedőn emlékeztek Kaán Károlyra abban a mezőtúri református kollégiumban, amely az ország egyik legrégibb történelmi skólája, hiszen alapítása 1530-ra nyúlik vissza. A kollégium a helybeli református egyházközség tulajdona, a mezőtúri tanulók ez alkalommal is színvonalas emlékműsorral idézték a reformáció félezredik évfordulójának jelentőségét, és dr. Krizsán Józsefné Józsa Piroska, a hármas település kedves Piroska nénije beszélt a verseny 25 éves történetéről és hozadékáról. Túl azon, hogy a vetélkedőn tiszteletét tette a téma számos magyarországi tudós személyisége, számunkra elégtétel volt, hogy – a szabályok miatt ugyan versenyen kívül – a sepsikőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskola két ötödik osztályos tanulója, Marhát Apollónia és Bálint Balázs is sikerrel vett részt, bemutatták a községközpont természeti értékeit, azok védelmének fontosságát. Felkészítő tanáruk Gaál Zsuzsa volt.  A jubileum három napra terjedő programjának része volt az a terepgyakorlat, amelynek hozadékára sokáig visszaemlékezünk. A Szabadszállás – a Hortobágy egy részének megtekintése –, Karcag és Tiszaigar települések útvonalán megszervezett terepgyakorlatot az útvonal kitűnő ismerője és idegenvezető szakembere, dr. Tóth Albert vezette. Számunkra az amúgy egyhangúnak hitt Hortobágy marad emlékezetes, nem is gondoltuk volna, hogy annyira változatos és ritka fajokkal bővelkedő növényvilágon legel ott a gulya. Élmény volt a kánikulai árnyékban ismerkedni a szabadszállási Erzsébet liget faritkaságaival, a karcagi, de különösképpen a tiszaigari nagy kiterjedésű arborétummal. Mindvégig madárdal kísért bennünket, a környék madárvilágának jó ismerői intettek mindenhol csendre, hogy hallgathassuk a vidáman éneklők csicsergését-dalait. A Tiszaigari Arborétum a Tisza-tó közelében található. Története 1867-ig vezethető vissza, amikor Széky Péter sétakert építésébe kezdett. A kéthektáros területet lépésenként húszhektárosra bővítették, az év minden napján látogatható. Az arborétum fő funkciója, hogy megőrizze a keményfaligetek megmaradt egyedeit, és azokat a növénykert más hazai és tájidegen fajaival együtt gondozza, fejlessze. Jelenleg több mit 400 növényfaj tekinthető meg benne. Az arborétum természetvédelmi terület. A magyar vendégszeretettel is itt, a csoda világában ismerkedtünk, ahol a tudomány mellett a terített asztalon ízleltük az igazi magyar sertéspörköltet, a lekváros buktát, nemkülönben a homoki szőlők levét. Az arborétum szélén, a Tiszai-hátság változatos vidékén fotózhattuk Mátyás király tölgyfáját. Az évszázados fához itt is monda kötődik. Amikor a király erre járt, ennek a fának az árnyékában pihent meg, itt sütötte meg szalonnáját. Védett fának nyilvánították – tájékoztatott Blaskó Mihály, az egység igazgatója, aki maga is szakember, mint Erdély-ismerő szeretettel fogadott, hiszen néhány évvel ezelőtt a marosvásárhelyi Sapientia egyetemen a fásítási és kertészmérnöki órák előadója volt.  A mezőtúri nagy vetélkedőn a gyermekek remekeltek mind természetismeretből, mind előadó-művészetből. Volt, aki a Verpeléti Várhegyet, más a virginiai holdrutát, lakóhelyét, Zombát, Csepel szépségeit és rémségeit, a Zselici erdő varázslatos vidékét, a rábaközi tájat, a Naszály-hegy természeti értékeit, a szarkát mutatta be.  Képviseltette magát a jubileumon a földművelésügyi minisztérium, a kollégium vezetősége, Mezőtúr önkormányzata, az Ásotthalmi Erdészeti Szakközépiskola, az Országos Erdészeti Egyesület és Sepsikőröspatak önkormányzata Kisgyörgy Sándor polgármester és erdész személyében. A háromszéki három település és Mezőtúr kapcsolatának ünnepi felidézésére július 22-én a Kőröspataki napok alkalmával kerül sor, ahol jelen lesznek mindazok, akik ennek ottani és helyi megteremtői-fenntartói voltak és azok ma is.
Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az erdő támogatásra szorul (Közbirtokosság)
Közel két évtizede majd minden székelyföldi településen feléledt legalább egy közbirtokosság. Csákány Lászlóval, a Szemerja-Görgő Egyesített Közbirtokosság elnökével arra kerestük a választ, hogy milyen feladatokat tud ellátni egy közbirtokosság, miként lehet összeegyeztetni az erdőgazdálkodási és az egyéb, például környezetvédelmi szempontokat, mindez hogyan működtethető az érvényben lévő jogi kerettel.
Rendelkezni a tulajdonjoggal
– A közbirtokosság sajátos jogi forma. Milyen jogi környezetben működik ma, rendeződtek-e a tulajdonjogi viszonyok?
– Jogilag a közbirtokosságok tulajdoni rendszere két lépcsőben ugyan, de rendeződött. A tizenhét évvel ezelőtti félszárnyas visszaszolgáltatást utólag nagyjából rendezte a jogalkotó. A közbirtokosságok mai működését sokkal inkább az nehezíti, hogy van tulajdon, de a tulajdonos nem rendelkezik közvetlenül tulajdonjoga fölött. Egy kissé furcsa hasonlattal, van fürdőszobánk, de nem engedik, hogy benne fürödjünk. A tulajdonjog fölött rendelkezünk, de a gazdálkodási jogot átruházták egy teljesen más intézményre. Európában bizonyára egyedülálló – és nem véletlenül –, hogy az erdőtulajdonosnak nincs gazdálkodási joga. Sem a fa, sem a vadállomány, sem az egyéb hasznot hozó részterületek tekintetében. A visszaélések megfékezésére egy sor intézményt működtetnek, egy sor intézkedést bevezettek és bevezetnek, csak azt nem veszik számításba, hogy ezek az intézmények mind-mind az erdők terhére vannak. Ebből az következik, hogy az erdő védelme helyett még többet kell kitermelni – mert a fa eladásából lehet a legtöbb jövedelmet biztosítani –, hogy ezeket a pluszköltségeket fedezni lehessen.
– Mi a jellegzetessége ennek a gazdálkodási formának?
– Az erdészeti törvény szabályozza, hogy milyen formában lehet erdőgazdálkodást folytatni. Nálunk legkevesebb nyolcezer hektárral kell rendelkeznie egy tulajdonosnak ahhoz, hogy az állami erdészet mintájára egy magánerdészeti struktúrát hozzon létre és működtessen. Márpedig egyetlen közbirtokosság sincs abban a helyzetben, hogy ezt megtegye, így közbirtokosságok szövetsége jött létre, ezek általában magánerdészeteket bíznak meg a gazdálkodással. A költségek tehát meglehetősen sokrétűek, ami mind-mind az erdőt terheli. Csak a fát látjuk benne
– Ez a gazdálkodás része, de az egykori közbirtokosságok valójában egy közösséget szolgáltak.
– Ez mára gyakorlatilag megfordult. Ugyan 1972-ben Buenos Airesben elfogadták az erdők többhasznúságának a tételét, ezt nálunk ma senki nem veszi figyelembe. Az erdőben csak a fát látjuk, az abból származó közvetlen hasznot. Az utóbbi időben egyre több támadás éri az erdőtulajdonosokat, illetve az erdésztársadalmat. Mindenki a fakivágásokról, az erdőirtásról beszél, de az erdőre és közvetetten a tulajdonosokra, a szakmára háruló terhekről kevesen beszélnek. Nálunk az erdő mindenkié, de amikor a költségekről esik szó, akkor csak a tulajdonosok, illetve a szakma jön számításba, a költségek terhe az ő vállukat nyomja. Pedig minden egyes ötvenéves fa egy vegetációs ciklusban egy teherautónyi árut bocsát a társadalom rendelkezésére. Elég, ha csak a „megtermelt” oxigénre gondolok, vagy arra, hogy egy fa egy vegetációs időszakban 4200 liter vizet képes megtisztítani. A csapon folyó vízért fizetni kell, de annak az összegnek a töredéke sem jut el az erdőtulajdonosokig. Holott az erdőt például adóteher sújtja. Amit az egykori közbirtokosságok nyújtottak a társadalomnak, a megváltozott helyzet miatt vissza kellene segíteni az erdőnek, illetve a tulajdonosoknak. Ennek a lényege az, hogy tehermentesítsük az erdőt (például adómentességgel vagy támogatással, akárcsak a mezőgazdaságot), mert ha nem, egyre több fát kell kitermelni. A másik különbség, hogy annak idején a közbirtokosságnak nem csupán erdeje, legelője, hanem ingatlanjai is voltak, a mindenkori tanító, kántor jövedelmét abból biztosították, nem beszélve a szegények segítéséről, a tűzifával való ellátásról. Vagyis közfeladatokat látott el, az oktatás, a kultúra, a vallásgyakorlás egyik háttérintézménye tudott lenni. Ma már ezeket a feladatokat más intézmények, állam, önkormányzat látja el, más költségvetésből finanszírozzák részben vagy egészben. Vagyis a régi közbirtokosságok társadalmi funkciója jelentős volt, segítette a közösséget, ma a közbirtokosság szorulna segítségre, támogatásra, elsősorban az erdők, az élhető környezet védelme érdekében.
Az élet alapfeltételei nélkülözhetetlenek
– A környezetvédelmi szempontok hosszú távú gondolkodást feltételeznek, holott manapság a hatékony gazdálkodási szempontok a meghatározóak.
– A magyarországi modell – bár ők jóval kevesebb erdővel rendelkeznek – jónak bizonyult, hiszen ők nem közbirtokosságként, hanem zárt részvénytársaságokként (Zrt.) gazdálkodnak, önállóan. Vagy Ausztriában, aki 30 árnál nagyobb erdőterülettel rendelkezik, az önállóan gazdálkodhat a tulajdonjogával. Bedő Albert annak idején felismerte, hogy az erdővel gazdálkodni kell, megfelelő üzemterv alapján. De saját belátása szerint végzi vagy éppen végezteti el a munkát. Természetesen állami feladat az ellenőrzés, hogy az üzemtervet betartják-e. Nálunk azonban ez nem megengedett, a gazdálkodásnál még ráépül egy-két struktúra, ami teher – ahogy már jeleztem.
– Ráadásul az erdő mint ökoszisztéma a környezetvédelemben is meghatározó szerepet játszik. Hogyan lehet a gazdálkodási és a környezetvédelmi szempontokat összeegyeztetni?
– Van olyan felmérés – az ENSZ-statisztikákban olvastam –, hogy egy hektár erdőnek az egészségre gyakorolt hatása értékben háromszor meghaladja a fa értékét. Ezzel szemben senkinek nem jutott eszébe, hogy egy aszpirin értékét visszafordítsa az erdők megőrzésére. Globális paradigmaváltást kellene eszközölni. Ugyanis a gazdasági szempontok azt diktálják, hogy addig, amíg kereslet van, a kínálat is megjelenik. Az esztelen fogyasztás esztelen kitermelést eredményez. Az 1945-ös államosításhoz képest például Sepsiszentgyörgy közigazgatási területén egyharmaddal csökkentek az erdős területek a mezőgazdasági területek, vagyis a legelők javára. De állattartás immár nem folyik a városban. A fölöslegessé vált területek visszaerdősítése azonban nem megoldott. A környezet egyébként rendelkezik öngyógyító tulajdonsággal, a probléma az, hogy nekünk nincs időnk ezt kivárni. Azt kellene belátnunk, hogy egy sor dologra nincs szükségünk, de jó vízre, jó levegőre, napfényre és élhető talajra igen, vagyis az élet alapfeltételei nélkülözhetetlenek. Ezeket kell megvédeni.
– Rövid távon mi lenne az első lépés, hogy a dolgok helyükre kerüljenek?
– A törvényes keret megváltoztatása lehetne az első lépés, hogy a tulajdonosnak legyen joga gazdálkodást is folytatni. A folyamatok leegyszerűsödnének, átláthatóbbak lennének, sőt, ellenőrizhetőbbek. És persze kevesebb költséget generálnának. Ferencz Csaba / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)