Jeges, a harmadik betyár
Máté Györgyről, akit a mai napig mindenki Jegesként emleget, csak egyetlen hiteles fénykép maradt fenn. A kászonaltízi özvegy Becze Józsefné Keresztes Mária tulajdonában található az 1950-ben készült fehér-fekete felvétel, amelyen Jeges együtt látható katonacimborájával, néhai Becze Józseffel. Tudomásunk szerint több fénykép nem került elő Jegesről, a harmadik betyárról, az ozsdolai Dézsi Dénes és Pusztai Ferenc harcostársáról.
Máté György, Jeges 1928. március 23-án Kászonfeltízben született. Apja Máté Imre negyven éves földműves, anyja, Hamar Rozália harminchat éves (külön élt első férjétől, akitől Jeges született, és összeállt Sánta Györggyel, aki a születést is bejelentette). Jeges gyermekéveit Kászonfeltízben töltötte. 1936-ban íratták be az első osztályba. 1950 áprilisában bált tartottak Kászonimpérben. Okos Dénes, Kászonaltíz legelső kommunista néptanácselnöke is jelen volt a szombat esti táncmulatságon. Bicskafokkal hozzáütött az akkor huszonkét esztendős Máté Györgyhöz, akivel egy lány lekérése miatt szólalkozott össze. Hamarosan Jegest a Brassó környéki mészkőbányába munkaszolgálatos katonának vitték. Lelke mélyén forrt benne a bosszú, hogy minden rosszat a néptanácselnöknek köszönhet.
Egy hónap után pár napra hazaengedték. Május 28-án este, amikor a néptanács elnöke belépett a háza kapuján, valaki lelőtte. Jeges éppen május 28-án késő este érkezett vissza a katonai egységhez, amikor azzal fogadták, hogy keresik. Az első számú gyanúsított ő volt, mivel mindenki tudta, hogy haragban volt Okos Dénessel. Jeges hiába állította, hogy ő aznap már a kora délutáni órákban elindult a tusnádi vasútállomásról, nem hittek neki, az ő nyakába varrták a gyilkosságot, s így lett belőle egyik napról a másikra katonaszökevény. A tettes kilétére azóta sem derült fény. Jeges a havasokon keresett és kapott menedéket. Felfegyverkezett, és előbb magányos farkasként, majd Dézsi Dénes halála után Pusztai Ferenccel együtt harcolt a gyűlölt kommunista rendszer ellen. 1955. október 23-án, vasárnap a milicisták üldözőbe vették a Kászonokban tartózkodó Jegest. Kászonaltízben aznap kifosztotta az ökröket és hizlalt borjúkat átvevő kézdivásárhelyi központ alkalmazottjait, akik az átvett állatokért a sorban álló gazdáknak pénzt akartak adni. Elvette tőlük az állatok kifizetésére szánt összeget, azt hangoztatva, hogy az állam pénzét viszi el, nem az emberekét. Megkezdődött az üldözése.
Tűzharc közben Jeges a mezőn át Kászonújfalu irányába menekült, ahol nyomát veszítették. A falu szélén Borbáth András udvarán talált búvóhelyet. Aznap Kalányos József (Sudri) önkéntesen beállt a Jegest üldözők közé. Ez lett a veszte: amikor Borbáth András udvarán kinyitotta a tyúkketrec ajtaját, és meglátta Jegest, elkiáltotta magát: Itt van Jeges! Jeges nem tétovázott, három golyót röpített a testébe. Az üldözést vezető tiszt kiadta a tűzparancsot: szitává lőtték a tyúkketrecet, ahonnan Máté György élettelen testét is kivonszolták. (A Borbáth-portáról a tyúkketrec 2008-ban Kézdisárfalvára került, ahol Balázs Barna kocsmárosnál, régiséggyűjtőnél ma is látható.) Odahívatták az édesapját, hogy nézze meg a fiát, akit először nem ismert meg az arcáról, de amikor kigombolták az ingét, és megnézte testén az egyik forradást, már tudta, hogy az ő fiát lőtték le. Jeges és Kalányos holttestét a kézdivásárhelyi kórház boncolótermébe szállították. A boncolás után Sudrit hősként temették el, Jeges testét azonban nyomtalanul eltüntették. A fáma szerint elégették. Ma sem lehet tudni, hogy valóban mi történt Jeges holttestével. A Hargita megyei Volt Politikai Foglyok Szövetsége 1998. október 17-én a kászonaltízi temetőben emlékkeresztet állíttatott Jeges emlékére. A kereszten a Máté György Jeges, 1928–1955, a kommunista rendszer áldozata bajtársaival, Dézsi Dénessel és Pusztai Ferenccel együtt. E jel állíttatott 1998 októberében felirat olvasható.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)