„Hazaérkezett” a Spectrum Színház
Új magyar színház nyílik Marosvásárhely főterén: a tavaly bemutatkozott Spectrum Színház mostantól saját székhellyel rendelkezik. A társulat nemsokára a régi Ifjúsági mozi épületébe várja a nézőket.
Az új székhelyet a Boszorkány című darabbal avatják fel pénteken este 7 órától. Vasárnap egy másik bemutatóval várják a publikumot, a Szomorú vasárnapot tűzik műsorra.
Egy új színház létrehozása régóta foglalkoztatta Török Viola rendezőt, a Spectrum vezetőjét, azonban ehhez társulat is kellett, mert „kölcsönkért” színészekkel nehéz volt együttműködni. Lassan kialakult az a közösség, amellyel megvalósíthatóvá vált az ötlet, így már nem társulatot, hanem helyszínt kellett keresni.
Nagy lendülettel indult a Spectrum Gyógyszergyár által támogatott színház: az elmúlt évben három előadást mutatott be a társulat A nép ellensége, a Vitéz lélek, illetve a Vihar című darabokat. Ezeket eddig több helyszínen láthatta a közönség: a Stúdió Színházban, a Mihai Eminescu Ifjúsági Házban, illetve a Csűrszínházban.
„Másként szeretnénk színházat csinálni – mondta Török Viola a szerdai sajtótájékoztatón. – Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi foglalkoztatja az itteni közönséget, ugyanakkor a magyar kultúra színfoltjában, és az egyetemes színjátszásban is szeretnénk meghatározni a helyünket.” Az elmúlt évben felléptek a budapesti Thália Színházban, színházfesztiválon is szerepeltek már, így a rendező szerint a nagyközönség tudomást szerezhetett a létezésükről.
A csapat rendkívül színes, vannak fiatal tehetségek, akik számára az új színház egy hatalmas lehetőséget jelent, és vannak tapasztalt színészek, akik egyengethetik a fiatalok útjait. Szélyes Ferenc színművész a sajtótájékoztatón kijelentette: pontosan emiatt erős és dinamikus ez a társulat.
„Az, hogy Marosvásárhely főterén egy új magyar színház nyitja meg kapuit most 2014-ben, óriási dolog. A színészhallgatók számára is jó hír, mert van egy újabb lehetőség az elhelyezkedésre, ugyanakkor a nyugdíjas művészeknek is jó alkalom, hogy folytathassák munkájukat” – hangsúlyozta a színművész.
„Utolsó éves színészhallgatóként mindenki elgondolkodik azon, hogy hogyan tovább, hol kezdheti el színészi pályafutását – mondta Kovács Károly fiatal színész. – Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha valamelyik színházban hordozhatnám majd a tálcát. Ez meg is valósult, csak nem úgy ahogy én gondoltam, ugyanis a tálcát hordozom majd pincérkét a Szomorú vasárnap című darabban, és más fontos szerepek is várnak ránk. Az új helyszínben az a különleges, hogy most helyezik el a deszkákat a teremben, és mi leszünk azok, akik alatt először ropog majd.”
Becze Dalma
Krónika (Kolozsvár)

Tabutémák a színpadon magyar és román szemszögből
A román–magyar együttélésről beszélni kell Marosvásárhelyen, a színház sem hallgathat erről. Hosszú egyeztetés után megszületett az együttműködés, amelynek eredményeként kényes és provokatív kérdéseket boncolgatnak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar és román színészei egy közös produkcióban.
A szombaton bemutatott Double Bind című előadást két vásárhelyi művész, Kincses Réka és Alina Nelega írta és rendezte. Kincses Réka jelenleg Berlinben élő filmrendező, tavaly a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban rendezte A Pentheszileia-program című darabot.
Alina Nelega számos színdarabot írt és rendezett már, és a két alkotó elmondása szerint mindketten nagyon hasonlóan látják a vásárhelyi román–magyar kérdést. A színház igazgatója, Gáspárik Attila a bemutatót megelőzően elmondta, nem „útközben” jöttek rá arra, hogy kellene egy olyan darab, ami erről a témáról szól.
„Szándékosan provokáltuk ezt, mert úgy gondolom, hogy erről beszélni kell még a színházban is. Valószínűleg provokatívan hat majd ez a közönségre, és lesznek kemény kritikák is, de feladatunknak érezzük – főként, hogy ebben a színházban is egy román és egy magyar társulat dolgozik egymással párhuzamosan –, hogy közös pontokat keressünk. Viszont különbözőségeinket is szeretnénk bemutatni úgy ahogy vannak: őszintén” – mondta az intézményvezető.
„Számomra ez a projekt szívügy, mivel marosvásárhelyi vagyok, és úgy gondolom, hogy az író a közösségnek is kell írjon, amelyhez tartozik. Azonkívül, hogy itt élek és dolgozom, mindeddig semmi konkrétat nem alkottam kifejezetten Vásárhely számára – habár itt születtem, ez az én városom, és nem hagyhat hidegen az, ahogyan élünk” – fogalmazott Alina Nelega.
Mint mondta, régóta gondolkozik egy olyan darabon, amelyben be szeretné mutatni Vásárhelyt, azonban arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet bemutatni ezt a várost magyar szemszög nélkül. Az ő felkérésére vállalta el a projektet Kincses Réka, aki úgy véli, nagyon jól megy a közös munka főként azért, mert hasonlóan gondolkodnak a kérdésről.
„Én már készítettem egy filmet, ami hasonló dolgokat is feszeget, a Balkán bajnokot, annak kapcsán fedeztem fel az élveboncolás gyönyörűségét. Szövegei alapján tudtam Alináról is, hogy hasonló hajlamai vannak. Mindketten szeretünk tabukat feszegeti, és olyan dolgokról beszélni, amitől félni szokás” – mondta az alkotótárs.
Kincses szerint nemcsak az Alina Nelega és az ő elképzelései vannak benne ebben a darabban, a színészek is hozták személyes tapasztalataikat, ők ugyanúgy hozzájárultak a történethez. „Abból indultunk ki, hogy a ki nem mondott dolgok alkotják azt a falat, ami a két nemzet közé áll. Érdekes tapasztalat volt megismerni a román kollégák rólunk alkotott képét, ezt nagyon hasznosnak tartom” – mondta Kincses Réka.
A Double Bind című előadást szombaton mutatták be a teátrum Underground termében. Az érdeklődők legközelebb december 20-án tekinthetik meg az előadást.
Becze Dalma
Krónika (Kolozsvár)

„Elvérezhetnek” a Caritas programjai
Jelentős állami támogatástól esett el idén a Gyulafehérvári Caritas, így a szervezet számos preventív tevékenységre fókuszáló programja került veszélybe. A szociális szervezet több más civil szervezettel karöltve nyílt levélben fordult a munkaügyi minisztériumhoz, melyben a szociális programokra kiírt pályázatok elbírálásának módját nehezményezték.
Jelentős állami támogatástól esett el idén a Gyulafehérvári Caritas, így a szervezet számos preventív tevékenységre fókuszáló programja került veszélybe. A szociális szervezet több más civil szervezettel karöltve nyílt levélben fordult a munkaügyi minisztériumhoz, melyben a szociális programokra kiírt pályázatok elbírálásának módját nehezményezték.
Mint mondta, egyelőre egyik programjukat sem függesztik fel, még át kell gondolják lehetőségeiket. „Nem tudjuk még a válaszokat, de az biztos, hogy eddig is elköteleztük magunkat az emberek, a rászorulók, a munkatársaink és a közösség mellett, és ezután is ehhez tartjuk magunkat" – hangsúlyozta Márton András. Péter György ágazati igazgató hozzáfűzte, hogy a tavalyi nehéz időszakban például nagy segítség volt számukra az önkormányzatok pozitív hozzáállása.
Nem prioritás a szociális ellátás
A civil szervezet évek óta pályázik állami támogatásra működési költségeinek részbeni fedezésére, több éven át erre biztos forrásként alapozhattak. Az öt megyében (Maros, Hargita, Kovászna, Fehér és Hunyad) tevékenykedő szervezet az idén kapott 2,2 millió lejt az idősekkel foglalkozó programokra fordíthatja, ám az összeg azt sem fedezi teljes mértékben. A hátrányos helyzetben vagy fogyatékkal élő gyerekekkel, illetve fiatalokkal foglalkozó programokat teljesen mellőzi a támogatás, hangzott el a marosvásárhelyi sajtótájékoztatón.
Ludescher László ágazati igazgató elmondta, veszélybe kerülnek a nappali foglalkoztató központok, a gyermek programok, illetve a fogyatékkal élők foglalkoztatása, és nem utolsósorban a személyzet fenntartása.
„Nagy ütés volt ez a minisztériumi döntés a szervezetünk számára. Nonprofit szervezet vagyunk, szociális profitot szeretnénk elérni, ezért nem tehetjük meg azt, hogy pénzt kérjünk a szolgáltatásainkért. Olyan emberekkel dolgozunk szinte teljes mértékben, akiknek alig jut arra, hogy megéljenek. Indoklásként azt a választ kaptuk a szaktárcától, hogy idén más prioritások vannak. Egy pár éve még a vidéken zajló szociális munka volt a prioritás, mi pedig a munkánk 80 százalékát ott végezzük, de sajnos hamar változik a fontossági sorrend" – fogalmazott Ludescher.
Más forrásokban reménykednek
Többek között a Maros megyei programok sem kapnak támogatást idéntől. A korai nevelő- és fejlesztőközpontban ez nem újdonság, már tavaly is csökkent a támogatásuk. A program vezetője, Mezei Borbála elmondta, 710 családdal foglalkoznak, azonban csak 260 számára kértek támogatást, de ezt sem kapták meg.
„Leányanyákkal, koraszülöttekkel és szociálisan hátrányos helyzetű családokkal foglalkozunk. Helyenként az önkormányzatoktól is kapunk segítséget, és azt látjuk, hogy nagy igény van ezekre a tevékenységekre. Erre jó példa Szováta, ahol a helyiek kérésére indítottuk a foglalkozásokat, és az önkormányzat finanszírozza. Az esetek többségében azonban nem tudjuk mitévők legyünk, igyekszünk minél több pályázati lehetőséget kihasználni és szponzorokat keresni" – mondta a programfelelős.
A családsegítő központ vezetője, Récsei Szilárd elmondta, eddig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy vidéken is kiépítsék a hálózatukat, erre pedig károsan hat a támogatás megvonása. „Isteni gondviselésnek tartjuk, hogy egy tavalyi norvégiai pályázatot nyertesnek ítéltek nemrégiben, azonban ez csak a költségeink felét fedezi" – mondta a programvezető. Ludescher László hangsúlyozta, nem fogják az elmúlt 10–15 év munkáját anynyiban hagyni.
Barabás Hajnal, Becze Dalma
Krónika (Kolozsvár)

Őszintén a román-magyar együttélésről
Ki nem mondott dolgoktól és hangosan kikiabált igazságoktól volt „fülledt” a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Underground terme. A Double Bind című előadás után a román-magyar együttélésről szervezett beszélgetést a MagyaRománia/MaghiaRomânia társaság.
„Magyar vagyok, itt születtem, ez az én városom. Bukarestben szeretem a románokat, ott kedvesek, viccesek, ott otthon vannak. De ebben a városban nem akarom látni őket, számomra nem léteznek.” „Román vagyok, itt születtem, ez az én városom. Budapesten szeretem a magyarokat, ott kedvesek hozzám, ott otthon vannak, és én is otthon vagyok náluk. De ebben a városban nem akarom látni őket, számomra nem léteznek.” Ilyen és hasonló mondatok hangzottak el a Double Bind című előadásban, amelyet a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu és a Tompa Miklós Társulat színészei adtak elő.
Alina Nelega rendező, a Liviu Rebreanu Társulat művészeti igazgatója már rég szeretett volna írni egy darabot Marosvásárhelyről, de úgy érezte, a város kultúrájának fele ismeretlen számára, pedig itt él. Így jött az ötlet, hogy felkérje Kincses Réka rendezőt egy közös projektre. Rendkívül közvetlen előadásnak lehetnek tanúi a nézők, helyenként sokkoló, egy-két esetben talán túlzó jelenetek tárulnak elénk, amelyet mindenki természetesen a saját szubjektivitásának tükrében értelmez. Az alkotóknak volt bátorságuk kimondani, a nézők elé tárni például olyan jeleneteket, amikor a Székelyföldről Vásárhelyre költözött lány kimondja, hogy utálja a románokat, a bukaresti, szintén Vásárhelyt választó lány pedig azt, hogy utálja a magyarokat. Botoşani-ból, Szebenből és Bukarestből is ebbe a városba jött tanulni, dolgozni, élni az előadásban szereplő több színész, akik saját tapasztalataikat osztották meg a színpadon.
Egyikük meg akart tanulni magyarul, mert úgy gondolta, ha a város fele magyarul beszél, neki is kell tudnia legalább alapszinten. Mindkét fél részéről elutasításban részesült, természetesen a magyarok felháborodtak, hogy ők márpedig el nem utasítanának egy ilyen kérést. Őszinte vallomások hangzottak el a két rendező részéről is az előadásban. „Réka, te csak a magyarokról írsz” – jegyezte meg Alina Nelega a darabban, akit Elena Purea alakított. „Te pedig azt hiszed, hogy tudod mi zajlik a magyarok fejében” – vágott vissza a Berekméri Katus által játszott Kincses Réka.
A számos különbség láttán, egy dolog nyilvánvalóan átjött a nézőknek: bár óvodásként veszekedünk azon, hogy Marosvásárhely az enyém vagy a tied, valahol mindkettőnknek ez az otthona. Ezzel indult a beszélgetés, amelynek moderátora Mircea Sorin Rusu színikritikus és fordító volt, aki a marosvásárhelyi Gutenberg könyvesboltban talált egy budapesti kiadású könyvet, ennek segítségével románként magyarul tanul.
Az első reakció a közönségből az volt, hogy „fájdalmas”. Fájdalmas volt ezt végignézni – mondta az egyik néző, és erre a gondolatra épült szinte minden hozzászólás. Sokan megköszönték az alkotóknak az előadást, és javasolták, hogy vigyék ennek hírét. Vigyék Bukarestbe, nyílt térre, és hívják meg a parlamenti képviselőket is két ülés között – ötletelt valaki. Abban is egyetértett minden jelenlevő, hogy szükség lenne román nyelvű kiadványokra, amelyekből megtanulhatnak magyarul a román anyanyelvűek is. Mindenekfelett pedig szükség lenne megbocsájtásra. Sok minden elhangzott, voltak, akik magukban tartották gondolataikat. Aki azonban részt vett az előadáson, majd a beszélgetésen, mély benyomással távozott a Nemzeti Színház Underground terméből.
Becze Dalma
Székelyhon.ro

Pontot tesz a kiadás végére a Mentor
Több mint húsz év munkája és egy kiváló csapat odaadása vész el a marosvásárhelyi Mentor Kiadó megszűntével, amely ellen csődeljárás indult.
Mintegy 65 ezer könyv kerül állami kézbe, ami akár azt is jelentheti, hogy papírhulladék lesz belőle. A kiadó vásárhelyi könyvesboltja bezár, a Mentorból így az eddig felmutatott érték és néhány örök érvényű kiadvány marad fenn. A 23 éve működő kiadó 1998-tól kezdődően hozta igazán a formáját, öt év tevékenység után évi 40–50 könyvet adott ki – tudtuk meg a kiadó vezetőjétől, Káli Király Istvántól.
„Elkötelezetten közszolgálati jellegű kiadóként mi voltunk azok, akik olyan könyvek megjelentetését vállaltuk, amelyek nagy valószínűséggel nem lehettek nyereségesek. Ezt 1999 és 2006 között a Wass Albert életmű-sorozat jövedelméből fedeztük. Amikor a sorozat kiadása befulladni látszott, a jövedelmek egyre csökkentek és lassan nem tudtuk fedezni a történelmi, néprajzi, művészettörténeti könyvek kiadási költségeit” – ecsetelte Káli Király István.
Rámutatott, a gondok 2007-ben kezdődtek igazán – ez nagy vonalakban egybeesik a könyv válságának kezdetével is. „Magyarországi terjesztőnk csődöt jelentett, több millió forintunk odaveszett. Ez a terjesztő vállalt garanciát egy debreceni nyomda számláinak kifizetésére, erre nem volt lehetősége, ezért viszszaadta a nyomdának a Wass Albert életműsorozat könyveit. A nyomda pedig ahelyett, hogy szólt volna nekünk, továbbadta egy magyarországi terjesztőnek, így abban a pillanatban, amikor megpróbáltunk az anyaországban könyveket terjeszteni, azt mondták, a piac telített” – fejtette ki Káli.
Mint fogalmazott, több mint 9 millió forintjuk és a kiadó piaca is odaveszett, ráadásul volt egy hibás könyvelésük is. Hangsúlyozta, a román államot nem csapták be, csak valamit rosszul könyveltek el, emiatt elvitték körülbelül egy évi forgótőkéjüket. „Ennek következtében 2007 szeptemberében odajutottunk, hogy nem tudtuk fizetni az adókat és illetékeket, emiatt lefoglalták a kiadó vagyonát. Akkor kölcsön kértem, kifizettem az adósságokat, utána pedig eladtam a családi házat, hogy viszszafizessem a kölcsönt, és annyira finanszírozhassam a kiadót, hogy működőképes legyen” – panaszolta a kiadó vezetője.
Elmondása szerint így a 2008-as és 2009-es évet jobban zárták, majd 2010-ben, amikor begyűrűzött a gazdasági válság a könyvszakmába is, ismét bajba kerültek. Zárolták a számlájukat, el kellett bocsátaniuk az alkalmazottakat, le kellett csökkenteniük a kiadott könyvek számát.
„Az adósságok halmozódtak, 2013 májusa végén kénytelenek voltunk fizetésképtelenséget jelenteni. 2013. június 12-től jóváhagyták a három éves átszervezési tervet, illetve az adósság-kifizetés átütemezésének tervét, amivel a csődtörvény előírásai alapján próbáltuk megmenteni a kiadót. Becsülettel tartottuk is a vállalásainkat, de aztán ráébredtünk, hogy az állammal szembeni adósságunk nőtt, holott fizettük a tartozást” – mondta Káli.
Egyre nehezebbé vált a helyzet annak ellenére, hogy igyekeztek legalább a napi kötelezettségeket kifizetni, végül idén január végén kimondták a csődeljárás megkezdését és a cég felszámolását. Mint mondta, kiváló közösség munkája válik semmivé.
„Nagyszerű szerkesztők, kiadói munkatársak tevékenysége vész oda, hiszen több mint 65 ezer könyv az állam birtokába kerül. Nem volna gond, ha értékesíteni tudnák, de úgy gondolom, nem ezt teszik, az is lehet, hogy elkótyavetyélik hulladékpapír-áron. Ez az én nagy fájdalmam, hiszen több mint 20 éven keresztül szenvedéllyel, odaadással szolgáltam a szakmát, és közös munkával igazi értéket teremtettünk” – tette hozzá a kiadó. Legalább 200-250 olyan kötetet adott ki a Mentor, amelyek több évtized múlva is forrásként használhatók, úgyhogy a munka kézzelfogható nyoma nem vész el teljesen.
„Az, hogy a csődöt kimondták, az én személyes hibám, ugyanis adott pillanatban felvetődött a kérdés: áttérjünk-e olcsóbb kiadványok megjelentetésére. Így nagyobb lett volna a bevétel, kifizethettük volna az adókat, és a kiadó működhetett volna tovább. Én azonban úgy találtam, hogy a Mentornak olyan neve van – elsősorban a tényirodalomban –, hogy ezt a fajta váltást nem vállalhatjuk” – mondta a kiadóvezető.
A Mentor megjelentette azokat a könyveket, amelyek 2014-es tervükben szerepeltek, 2015-ben is pályáztak, és támogatja őket a Nemzeti Kulturális Alap. Káli kifejtette, azokat a kéziratokat, amelyek szerzőivel szerződést kötöttek, mindenképp megjelentetik idén. A folytatást illetően még elmondta, felkérték, hogy vállalja el egy másik kiadó felelős szerkesztői munkáját, amire igent mondott.
Becze Dalma
Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt Becze Dalma újságíró
Megrendülten értesültünk marosvásárhelyi kollégánk, Becze Dalma hirtelen haláláról.
Az Udvarhelyi Híradó Kft. munkaközössége (Vásárhelyi Hírlap, Udvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap, Gyergyói Hírlap, Székelyhon, Krónika, Erdélyi Napló) fájó szívvel búcsúzik a mindössze 25 évesen elhunyt kollégától. Ezúton is részvétünket fejezzük ki hozzátartozóinak.
Temetését szombaton délután egy órától tartják a marosvásárhelyi református temetőben.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott!
Székelyhon.ro