Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Bazsó Zsigmond
4 tétel
2000. október 18.
A Szabadság okt. 18-i száma a napilap háromezredik száma. A háromezer szám majdnem tizenegy év alatt született meg. A magyar nyelvterületről és Romániából egyaránt elsőként jelent meg a napilap a világhálón. /Balló Áron: A háromezredik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./ Az elmúlt évtizedben a Szabadság három belső munkatársa hunyt el: Krizsán Zoltán olvasószerkesztő, rendszeresen közölt színház- és filmkritikákat. Bazsó Zsigmond falu, a mezőgazdaság iránt elkötelezett újságíróként marad meg az emlékezetben. Maga is faluról, Magyarfenesről ingázott be napi rendszerességgel a szerkesztőségbe. Pálfi Mircea, a szerkesztőség titkára tördelési, szerkesztési munkája mellett apró fricskáival - Hallottuk címmel - jelentkezett. /Akik távoztak közülünk. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./
2004. december 22.
A Szabadság napilap elmúlt 15 éve alatt a szerkesztőség többen tagja meghalt, így Bazsó Zsigmond, Krizsán Zoltán, Nagy Károly, Okos György és Pálfi Mircea, akik a rendszerváltás utáni években még aktív tagjai voltak a lapnak. Sok olyan kolléga van, aki innen ment nyugdíjba, vagy más lapoknál keresett magának munkahelyet, többen Magyarországra telepedtek át. Gál Mária, Dózsa Sándor, Horváth Gyöngyvér, Kiss János, Krajnik-Nagy Károly, László Ferenc, Lokodi András, Nits Árpád, Nits Ilonka, Orbán Ferenc, Ördög Béla, Pillich László, Szabó Piroska, Székely Raymond és Turós Jakab László hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak a Szabadság belső munkatársaiként. /Makkay József: Munkatársaink voltak... = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2009. december 12.
A Szabadság ünnepi emlékező számában volt kollégák egy-egy régi cikkét közölte újra, felidézve az elhunyt munkatársakat: Pálfi Mircea /1934–1999/, Krizsán Zoltán /1940–1993/, Bazsó Zsigmond /1938–1997/, Nits Árpád /1938–2005/, Balló Áron /1967–2006/, továbbá a már nem a lapnál dolgozókat Pillich László, Dózsa Sándor, Orbán Ferenc. /Kollégáink voltak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./
2013. február 19.
Bajka Pál (1929–2013)
Valamikor az ötvenes évek derekán került a kolozsvári magyar napilap, az Igazság szerkesztőségébe, akkortájt, amikor Kovács András, az újság legendás főszerkesztője jó képességű fiatal tollforgatók egész sorát kezdte alkalmazni, hogy a lapnak frissességet, új lendületet adjon. Bajka Pali agrármérnöki végzettséggel rendelkezett, értett is a szakmájához, így természetesen többnyire a földművelésből és állattartásból élők munkájáról és életéről írt. A mezőgazdasági rovatot vezette aztán évtizedeken keresztül, 1974 és 1988 között az Igazság szerkesztőbizottságának tagjaként.
Ahhoz a szakember-generációhoz tartozott, amelynek tagjai a kommunizmus adta körülmények és lehetőségek közepette megpróbálták a tájékoztatás terén is a megkockáztatható legtöbbet elérni, akik magukra vállalták a művelődésszervezés, a népnevelés és ezekkel együtt a félszavakból építkező, sorok közé rejtett identitásmegőrzés többnyire veszélyes és hálátlan feladatát. Bajka Pál értette a falvak népének nyelvét, ismerte gondjaikat-bajaikat, mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó írásai ezért rendre népes olvasótábor figyelmét keltették fel. A közülünk több mint 16 évvel ezelőtt eltávozott Bazsó Zsigmonddal és a nála is korábban elhunyt Kászoni Gáspárral együtt járták a terepet, Besztercétől Zilahig, Kalotaszegtől az Aranyos völgyéig, s olyan részletesen ismerték Közép-Erdély vidéki lakosainak hétköznapjait, hogy az adott körülmények közepette is megtalálták a valóság bemutatását szolgáló megoldásokat. Szakmai tevékenységük jelentős része persze hiábavalóságokkal telt el, hiszen napi rendszerességgel voltak kénytelenek megrendelésre gyártani a kampányírásokat is.
Bajka Pál jó felkészültségű, megbízható, komoly, céltudatos újságíróként maradt meg kollégáinak emlékezetében. Sportolni, kirándulni imádó ember volt, a szerkesztőségek közötti futballmérkőzések és a hétvégi kirándulások egyik alapembere. A szerkesztőségben hozzájárult a jó hangulat megteremtéséhez, közösségi ember volt, aki minden tevékenységben részt vett. 1989 végén vonult nyugalomba. Később a sors Magyarországra sodorta, de időről időre hazatért, felkereste a szerkesztőséget, és őszintén drukkolt a lap sikeréért. Aztán betegsége miatt a látogatások elmaradtak. Február 16-án, szombaton, 84 évesen Budapesten örökre megpihent. Jó kollégaként, szelíd kritikájú és csendes humorú munkatársként tartjuk meg őt emlékezetünkben. Olyan emberként emlékszünk majd rá, akivel lehetett vitatkozni is, és akit következetes, logikus okfejtéssel meg is lehetett győzni.
Nyugodjék békében!
Tibori Szabó Zoltán
Szabadság (Kolozsvár),
Valamikor az ötvenes évek derekán került a kolozsvári magyar napilap, az Igazság szerkesztőségébe, akkortájt, amikor Kovács András, az újság legendás főszerkesztője jó képességű fiatal tollforgatók egész sorát kezdte alkalmazni, hogy a lapnak frissességet, új lendületet adjon. Bajka Pali agrármérnöki végzettséggel rendelkezett, értett is a szakmájához, így természetesen többnyire a földművelésből és állattartásból élők munkájáról és életéről írt. A mezőgazdasági rovatot vezette aztán évtizedeken keresztül, 1974 és 1988 között az Igazság szerkesztőbizottságának tagjaként.
Ahhoz a szakember-generációhoz tartozott, amelynek tagjai a kommunizmus adta körülmények és lehetőségek közepette megpróbálták a tájékoztatás terén is a megkockáztatható legtöbbet elérni, akik magukra vállalták a művelődésszervezés, a népnevelés és ezekkel együtt a félszavakból építkező, sorok közé rejtett identitásmegőrzés többnyire veszélyes és hálátlan feladatát. Bajka Pál értette a falvak népének nyelvét, ismerte gondjaikat-bajaikat, mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó írásai ezért rendre népes olvasótábor figyelmét keltették fel. A közülünk több mint 16 évvel ezelőtt eltávozott Bazsó Zsigmonddal és a nála is korábban elhunyt Kászoni Gáspárral együtt járták a terepet, Besztercétől Zilahig, Kalotaszegtől az Aranyos völgyéig, s olyan részletesen ismerték Közép-Erdély vidéki lakosainak hétköznapjait, hogy az adott körülmények közepette is megtalálták a valóság bemutatását szolgáló megoldásokat. Szakmai tevékenységük jelentős része persze hiábavalóságokkal telt el, hiszen napi rendszerességgel voltak kénytelenek megrendelésre gyártani a kampányírásokat is.
Bajka Pál jó felkészültségű, megbízható, komoly, céltudatos újságíróként maradt meg kollégáinak emlékezetében. Sportolni, kirándulni imádó ember volt, a szerkesztőségek közötti futballmérkőzések és a hétvégi kirándulások egyik alapembere. A szerkesztőségben hozzájárult a jó hangulat megteremtéséhez, közösségi ember volt, aki minden tevékenységben részt vett. 1989 végén vonult nyugalomba. Később a sors Magyarországra sodorta, de időről időre hazatért, felkereste a szerkesztőséget, és őszintén drukkolt a lap sikeréért. Aztán betegsége miatt a látogatások elmaradtak. Február 16-án, szombaton, 84 évesen Budapesten örökre megpihent. Jó kollégaként, szelíd kritikájú és csendes humorú munkatársként tartjuk meg őt emlékezetünkben. Olyan emberként emlékszünk majd rá, akivel lehetett vitatkozni is, és akit következetes, logikus okfejtéssel meg is lehetett győzni.
Nyugodjék békében!
Tibori Szabó Zoltán
Szabadság (Kolozsvár),