Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Bauer Ferenc
2 tétel
2013. július 8.
Vasvári Pál emlékét éltetik tovább Körösfőn
Tizenkilencedik alkalommal szervezett Vasvári Pál-emléknapokat a Körösfői Rákóczi Kultúregylet és a Rákóczi Szövetség Kalotaszegi helyi szervezete a hétvégén, amelyre minden évben szívesen járnak vissza a magyarországi, Vasvári Pál szellemiségét magukénak valló szervezetek képviselői, akárcsak a helyi és környékbeli lakosság. A kétnapos rendezvénysorozat szerves része a Rákóczi Szabadcsapat útvonalának követése, a szabadságharcos halálának helyszínén – a Vasvári Havason – való megemlékezés, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) és a Nyírvasvári önkormányzat által szervezett biciklis teljesítmény- és emléktúra, a magyarországi és helyi résztvevők gálaműsora, a szombat esti fáklyás felvonulás, valamint a vasárnapi ünnepi istentiszteletet követő díjkiosztás és a koszorúzási ünnepség a templomdomb alatti Vasvári-kopjafánál.
Az előző évekhez hasonlóan szombaton Vasvári Pál nyomában jártak a Körösfőre érkezett vendégek – fiatalok, idősebbek egyaránt –, amelynek végállomásánál, a Vasvári Havason emlékeztek meg a szabadságharcos őrnagyról, aki az ottani csatában vesztette életét. Ugyancsak a Vasvári Pál-emléknapok jól megszokott programpontja az EKE és a Nyírvasvári önkormányzat által szervezett biciklitúra, amelynek résztvevőit szombaton délután a körösfői Vasvári-emlékoszlopnál fogadják évről évre.
Két keréken Vasvári nyomában
Tóth Zoltán nyírvasvári polgármestertől megtudtuk, hogy harmadik alkalommal szerveztek biciklis emléktúrát, de először fordult elő, hogy két nap alatt tekerték le a távot. – Már februárban meghirdetjük a Vasvári kerékpáros körversenyt, amely március 15-én zajlik, és amelynek díjazottjai részt vehetnek ezen a teljesítmény- és emléktúrán – beszélt az előkészületekről a polgármester. A helyi versenyzők hét korcsoportban indulhatnak a nyírvasvári versenyen, a 16–45 év közötti korosztály legjobbjaival pedig Körösfőre indulnak. – A 245 kilométeres távot most két napra osztottuk, tartottunk egy éjszakai pihenőt Krasznán, majd a tíztagú bicikliscsapattal onnan indultunk tovább két körösfői és három krasznai túrázóval kiegészülve – mondta a polgármester.
Nemcsak a biciklitúrának, hanem az esti gálaműsornak és tábortűzzel záródó fáklyás menetnek is hagyománya van a körösfői Vasvári Pál-emléknapokon. Szombaton a helyi művelődési házban a Sárospataki Táncművészeti Iskola diákjainak műsorát tekinthette meg a szép számban összegyűlt közönség, utána pedig a helyi Budai Evelin, valamint Péntek Zsuzsa és zenekarának fellépése kínált könnyed hétvégi kikapcsolódást. De még mindig nem ért véget a programsorozat, hiszen a malomdombra való fáklyás felvonulás, tábortűz és bál zárta a napot.
Alternatív történelemóra az emlékszobában
Vasárnap reggel alternatív történelemóra helyszíne volt a Vasvári Pál Emlékház, amely évente kíváncsi látogatók tucatjait vonzza ilyenkor. Ez most sem történt másképp, és Péntek László, a Rákóczi Kultúregylet elnöke fáradhatatlanul mesélte Vasvári Pál történetét kicsiknek-nagyoknak. – Idén az emlékszoba gyűjteménye kiegészült egy 1926-os eredeti fényképpel, amely Prohászka Ottokár püspököt ábrázolja, amint felavatja Vasvári Pál emléktábláját a budapesti Nemzeti Múzeum lépcsőjén, valamint a Rákóczi Szabadcsapat beköttetett jegyzékével – mesélte a büszke elnök, majd bemutatta a Vasvári Pál halálának körülményeit ábrázoló makettet, amely mesterien kidolgozott ólomkatonáival különösen a gyermekek fantáziavilágát indítja be.
Ugyancsak az emlékszobában tett látogatáskor derült fény a Kultúregylet elnökének régóta dédelgetett álmára: jó lenne, ha Budapesten egész alakos szobor őrizné Vasvári Pál emlékét. – Az ideális helyszín a Magyar Nemzeti Múzeum kertje lenne, de egyelőre még csak addig jutottunk, hogy ki kell jelölni a szobor számára legalkalmasabb helyszínt – mondta Péntek.
A körösfői református templom ünnepi istentiszteletét követően a Vasvári-kopjafánál folytatódott a tiszteletadás. Antal János helyi polgármester beszédében hangsúlyozta: hivatásos forradalmárnak nem lehet születni. – Hivatásos forradalmárrá csak az válhat, aki végigjárta a társadalmi tapasztalás és az osztályok harcának iskoláját. Vasvári Pál kijárta ezt az iskolát, ezért válhatott a nép felszabadulásáért küzdő hivatásos forradalmárok ragyogó mintaképévé – hangzott a méltatás. – Megvan minden okunk rá, hogy büszkék legyünk népünk azon fiaira, akik hangosan kimondták és tettre váltották a jelszót, hogy a magyarnak a haladásban élen járó népek között van a helye – zárta beszédét az elöljáró.
Miniatűr kopjafa elismerésül
Évről évre Vasvári-díjjal ismerik el azok munkáját, akik a Vasvári-kultusz megteremtéséért, a szabadságharcos emlékének ápolásáért fáradoznak, amelyet a templomdomb alatti kopjafa tövében adnak át. A kopjafa kicsinyített mását és oklevelet idén Péntek Tihamér Sándor az RMDSZ Körösfő községi szervezetének titkára, Szomor Ferenc a Rákóczi Szövetség Szigetvári Szervezetének alapító tagja, valamint Lévai István Zoltán Budapest XVIII. kerületének alpolgármestere nevében Bauer Ferenc, a Vasvári Pál Polgári Egyesület alapító tagja vette át. Koszorúval tisztelegtek a forradalmár emléke előtt a tiszavasvári, a nyírvasvári, a hetényi, a pestszentimrei és a körösfői önkormányzat, a Kolozs megyei, a kalotaszentkirályi, a körösfői RMDSZ, a Kolozs Megyei Tanács, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány, a tiszavasvári Vasvári Pál Társaság, a Sárospataki Táncművészeti Iskola, a körösfői református egyházközség, a Magyarok Világszövetsége és a tiszavasvári Rákóczi Szövetség, a nyírvasvári Vasváriak Vasváriért Egyesület, a pestszentimrei Vasvári Pál Polgári Egyesület, valamint a körösfői Rákóczi Kultúregylet képviselői.
– Idén is nagyon örültem annak, hogy a biciklitúrások a hosszú út ellenére épen-egészségesen célba értek, örültem, hogy a csata helyszínén, a tónál minden rendben ment és annak is, hogy a vendégek jól érezték magukat. Ha összeszámolom, akkor 30-40 magyarországi település képviselőit sikerült összegyűjteni a rendezvényre: önkormányzati vezetőket, kulturális szervezeteknek a vezetőit és régi barátainkat – értékelte a rendezvényt Péntek László.
A helyiek kis létszámát illetően a kultúregylet elnöke politikai jellegű nézetkülönbségekre hivatkozott, bár ezt a hozzáállást nem tartotta helyesnek. – Sajnos ilyenkor látható még inkább, hogy két pártra szakadt a falu, hiszen az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői nem jöttek el a rendezvényre, hiába hívtuk meg a tanácsosokat személyesen is. De ez nem riaszt el bennünket, mert mindig is hangsúlyoztam, hogy ha tíz embernek is, de megszervezzük az emléknapokat – magyarázta Péntek, akitől azt is megtudtuk, hogy a helyi önkormányzat 5000 lejjel, a Budapesti Rákóczi Szövetség pedig 100 ezer forinttal támogatta az emléknapokat, amely egy nemzetközi tábor zárórendezvénye is volt.
Szabadság (Kolozsvár)
Tizenkilencedik alkalommal szervezett Vasvári Pál-emléknapokat a Körösfői Rákóczi Kultúregylet és a Rákóczi Szövetség Kalotaszegi helyi szervezete a hétvégén, amelyre minden évben szívesen járnak vissza a magyarországi, Vasvári Pál szellemiségét magukénak valló szervezetek képviselői, akárcsak a helyi és környékbeli lakosság. A kétnapos rendezvénysorozat szerves része a Rákóczi Szabadcsapat útvonalának követése, a szabadságharcos halálának helyszínén – a Vasvári Havason – való megemlékezés, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) és a Nyírvasvári önkormányzat által szervezett biciklis teljesítmény- és emléktúra, a magyarországi és helyi résztvevők gálaműsora, a szombat esti fáklyás felvonulás, valamint a vasárnapi ünnepi istentiszteletet követő díjkiosztás és a koszorúzási ünnepség a templomdomb alatti Vasvári-kopjafánál.
Az előző évekhez hasonlóan szombaton Vasvári Pál nyomában jártak a Körösfőre érkezett vendégek – fiatalok, idősebbek egyaránt –, amelynek végállomásánál, a Vasvári Havason emlékeztek meg a szabadságharcos őrnagyról, aki az ottani csatában vesztette életét. Ugyancsak a Vasvári Pál-emléknapok jól megszokott programpontja az EKE és a Nyírvasvári önkormányzat által szervezett biciklitúra, amelynek résztvevőit szombaton délután a körösfői Vasvári-emlékoszlopnál fogadják évről évre.
Két keréken Vasvári nyomában
Tóth Zoltán nyírvasvári polgármestertől megtudtuk, hogy harmadik alkalommal szerveztek biciklis emléktúrát, de először fordult elő, hogy két nap alatt tekerték le a távot. – Már februárban meghirdetjük a Vasvári kerékpáros körversenyt, amely március 15-én zajlik, és amelynek díjazottjai részt vehetnek ezen a teljesítmény- és emléktúrán – beszélt az előkészületekről a polgármester. A helyi versenyzők hét korcsoportban indulhatnak a nyírvasvári versenyen, a 16–45 év közötti korosztály legjobbjaival pedig Körösfőre indulnak. – A 245 kilométeres távot most két napra osztottuk, tartottunk egy éjszakai pihenőt Krasznán, majd a tíztagú bicikliscsapattal onnan indultunk tovább két körösfői és három krasznai túrázóval kiegészülve – mondta a polgármester.
Nemcsak a biciklitúrának, hanem az esti gálaműsornak és tábortűzzel záródó fáklyás menetnek is hagyománya van a körösfői Vasvári Pál-emléknapokon. Szombaton a helyi művelődési házban a Sárospataki Táncművészeti Iskola diákjainak műsorát tekinthette meg a szép számban összegyűlt közönség, utána pedig a helyi Budai Evelin, valamint Péntek Zsuzsa és zenekarának fellépése kínált könnyed hétvégi kikapcsolódást. De még mindig nem ért véget a programsorozat, hiszen a malomdombra való fáklyás felvonulás, tábortűz és bál zárta a napot.
Alternatív történelemóra az emlékszobában
Vasárnap reggel alternatív történelemóra helyszíne volt a Vasvári Pál Emlékház, amely évente kíváncsi látogatók tucatjait vonzza ilyenkor. Ez most sem történt másképp, és Péntek László, a Rákóczi Kultúregylet elnöke fáradhatatlanul mesélte Vasvári Pál történetét kicsiknek-nagyoknak. – Idén az emlékszoba gyűjteménye kiegészült egy 1926-os eredeti fényképpel, amely Prohászka Ottokár püspököt ábrázolja, amint felavatja Vasvári Pál emléktábláját a budapesti Nemzeti Múzeum lépcsőjén, valamint a Rákóczi Szabadcsapat beköttetett jegyzékével – mesélte a büszke elnök, majd bemutatta a Vasvári Pál halálának körülményeit ábrázoló makettet, amely mesterien kidolgozott ólomkatonáival különösen a gyermekek fantáziavilágát indítja be.
Ugyancsak az emlékszobában tett látogatáskor derült fény a Kultúregylet elnökének régóta dédelgetett álmára: jó lenne, ha Budapesten egész alakos szobor őrizné Vasvári Pál emlékét. – Az ideális helyszín a Magyar Nemzeti Múzeum kertje lenne, de egyelőre még csak addig jutottunk, hogy ki kell jelölni a szobor számára legalkalmasabb helyszínt – mondta Péntek.
A körösfői református templom ünnepi istentiszteletét követően a Vasvári-kopjafánál folytatódott a tiszteletadás. Antal János helyi polgármester beszédében hangsúlyozta: hivatásos forradalmárnak nem lehet születni. – Hivatásos forradalmárrá csak az válhat, aki végigjárta a társadalmi tapasztalás és az osztályok harcának iskoláját. Vasvári Pál kijárta ezt az iskolát, ezért válhatott a nép felszabadulásáért küzdő hivatásos forradalmárok ragyogó mintaképévé – hangzott a méltatás. – Megvan minden okunk rá, hogy büszkék legyünk népünk azon fiaira, akik hangosan kimondták és tettre váltották a jelszót, hogy a magyarnak a haladásban élen járó népek között van a helye – zárta beszédét az elöljáró.
Miniatűr kopjafa elismerésül
Évről évre Vasvári-díjjal ismerik el azok munkáját, akik a Vasvári-kultusz megteremtéséért, a szabadságharcos emlékének ápolásáért fáradoznak, amelyet a templomdomb alatti kopjafa tövében adnak át. A kopjafa kicsinyített mását és oklevelet idén Péntek Tihamér Sándor az RMDSZ Körösfő községi szervezetének titkára, Szomor Ferenc a Rákóczi Szövetség Szigetvári Szervezetének alapító tagja, valamint Lévai István Zoltán Budapest XVIII. kerületének alpolgármestere nevében Bauer Ferenc, a Vasvári Pál Polgári Egyesület alapító tagja vette át. Koszorúval tisztelegtek a forradalmár emléke előtt a tiszavasvári, a nyírvasvári, a hetényi, a pestszentimrei és a körösfői önkormányzat, a Kolozs megyei, a kalotaszentkirályi, a körösfői RMDSZ, a Kolozs Megyei Tanács, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány, a tiszavasvári Vasvári Pál Társaság, a Sárospataki Táncművészeti Iskola, a körösfői református egyházközség, a Magyarok Világszövetsége és a tiszavasvári Rákóczi Szövetség, a nyírvasvári Vasváriak Vasváriért Egyesület, a pestszentimrei Vasvári Pál Polgári Egyesület, valamint a körösfői Rákóczi Kultúregylet képviselői.
– Idén is nagyon örültem annak, hogy a biciklitúrások a hosszú út ellenére épen-egészségesen célba értek, örültem, hogy a csata helyszínén, a tónál minden rendben ment és annak is, hogy a vendégek jól érezték magukat. Ha összeszámolom, akkor 30-40 magyarországi település képviselőit sikerült összegyűjteni a rendezvényre: önkormányzati vezetőket, kulturális szervezeteknek a vezetőit és régi barátainkat – értékelte a rendezvényt Péntek László.
A helyiek kis létszámát illetően a kultúregylet elnöke politikai jellegű nézetkülönbségekre hivatkozott, bár ezt a hozzáállást nem tartotta helyesnek. – Sajnos ilyenkor látható még inkább, hogy két pártra szakadt a falu, hiszen az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői nem jöttek el a rendezvényre, hiába hívtuk meg a tanácsosokat személyesen is. De ez nem riaszt el bennünket, mert mindig is hangsúlyoztam, hogy ha tíz embernek is, de megszervezzük az emléknapokat – magyarázta Péntek, akitől azt is megtudtuk, hogy a helyi önkormányzat 5000 lejjel, a Budapesti Rákóczi Szövetség pedig 100 ezer forinttal támogatta az emléknapokat, amely egy nemzetközi tábor zárórendezvénye is volt.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. szeptember 22.
Beszélő kövek Óradnán
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által a Beszterce-Naszód megyei Óradnán és a közigazgatásilag hozzá tartozó Radnaborbereken július közepén tartott riporttábor termését mutatták be szeptember 12-én az óradnai kultúrházban a X. Óradnai Magyar Napok során. A Szűcs László által szerkesztett, Nem magyarul magyarok című könyvben megjelent szocioriportok, tényfeltáró anyagok, a környék múltját, az ércbányászat szerepét, a két település magyar közösségének rendhagyó identitástudatát bemutató írások között helyet kapott Szekeres Attila, a Háromszék munkatársa Beszélő kövek Óradnán című írása, melyet terjedelmi okokból rövidítve közlünk.
Radna, a Radnai-havasok névadója érc, legfőképp ezüstkitermeléséről volt híres. A ruda szláv szó ércet jelent. Így, más érclelőhelyekhez hasonlóan, ez a település is a Radna nevet kapta. A 19. század második felében került neve elé a régiséget jelző előtag, Óradna néven említik, a később keletkezett közeli Újradna településtől való megkülönböztetésként. Mesél a múlt
Óradna központjába érve a könyvekből, képekről, tévéfelvételről ismert középkori templomromot kerestük. Nem találtuk, s rá kellett kérdeznünk. Az 1965-ben felszentelt nagyméretű ortodox templom mögött áll, eltakarva. Mögötte görögkatolikus templom, mellette az ahhoz tartozó harangtorony. A romok hatalmas méretű egykori épületről tanúskodnak. Építészet- és művészettörténészek feltárásai alapján kéttornyos, háromhajós bazilika állt itt. Az egykori két tornyából szemből nézve a jobb oldalinak a keleti fala maradt meg, az ablaknyílások tanúsága szerint két emelet magasságig. Némi falmaradvány is hozzá tartozik. Az egykori két torony közötti homlokzatfalból is megmaradt egy rész, s azon szakszerűtlenül renovált portálé, a nyugati kapu tátong. A betonos beavatkozást felirata szerint 1925-ben végezték.
A romos épület köveit felhasználva az egykori templom szentélyét újjáépítették – templommá. Ezt az építkezést 1260–1270 közé időzíti Entz Géza művészettörténész. Bejárata fölötti román nyelvű felirat szerint 1859-ben renoválták, és meghosszabbították az 1242-ben a mongolok által lerombolt templom romjain. Valójában egy évvel korábban zúdultak itt be a tatárok.
Óradna ezüstbányászatáról volt híres. Német telepesek érkeztek ide a 12. század második felében, és bányavárost építettek ki. Korábban szláv település lehetett itt, erre utal neve. Temploma alatt II. István király korabeli pénzérmékre bukkantak. Az uralkodó 1172-ben hunyt el, tehát e dátum előtt épülhetett a nagy méretű szerzetesi templom, melyet Domonkos-rendinek vagy Ferenc-rendinek említenek. Egy orosz krónikában Родна (Rodna) néven szerepel a virágzó bányaváros, az 1235-ben keletkezett iratnak egy 1425 körül készült másolata maradt fenn. Aztán a város hatalmas templomát 1241-ben lerombolták a tatárok. Erről Rogerius mester váradi kanonok ír Siralmas énekében: Kadan király elérte a gazdag Radnát, amely a hegyek között feküdt, egy királyi német várost ezüstbányákkal, amelyben nagyszámú nép lakott. Más leírás így szól: A tatároknak egy vad csoportja Kadán vezér alatt észak felől rontott Erdélynek. Három napig tartott, míg a radnai szoroson áthatolhattak és Radna vidékére érkeztek. Ott akkor egy német város állott, melynek lakói gazdagok valának és bányászattal foglalkoztak. Egyes utólagos leírásokban szerepel, hogy a tatárok lemészárolták a templomban összesereglett radnaiakat.
A krónikákból kitűnik, hogy nagy, virágzó település volt Radna, akkor főként Rodna-ként említve. Ám 1440-re mintha megállt volna az élet. Luxemburgi Erzsébet királyné a már lakatlan Radnát a Jakcs családnak adományozta.
Később ismét megtelt élettel. 1631-től luteheránus papjait említik. Az utolsó lelkész 1766-ban hagyta el a települést. Ez ismét német lakosságra utal. Időközben 1764-ben a határőrség megszervezésekor Mária Terézia királynő a görögkatolikus egyháznak adta az egykori Mária-templom maradványait és környékét. Ez időszakban, amikor Naszód vidéke román többségűvé vált, számos konfliktust jeleztek a Radna-völgyi románok és az óradnai szászok, illetve magyarok között. Több magyar család hagyta el a vidéket, részben Máramarosba, de főleg Moldvába telepedtek át. 1760. március 16-án a radnai magyarok és szászok a hatóságok segítségét kérik a valachok önkényeskedése ellen. Templomok A középkori német szerzetesi templom szentélye helyén 1260–1270 között kis templomot építettek. Az a reformáció után protestánssá vált. 1764-ben a román görögkatolikus egyház kapta meg, s 1859-ben bővítette. Ma is áll. A római katolikusok az 1770-es években fakápolnát építettek, 1782–1783-ban plébániát alapítottak, majd a kápolna helyére 1824-ben kincstári támogatással kőtemplomot emeltek a Szentháromság tiszteletére, ma is használják.
Időközben megszaporodott a román lakosság Óradnán. Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című gyűjteményes munka Erdélyt tárgyaló, 1901-ben megjelent kötetében olvasható: ma falusias község, melynek 4340, többnyire oláh földmívesekből és bányászcsaládokból s csak kevés magyarból álló lakossága van. Felmerült egy ortodox templom építésének szükségessége. 1938-ban letették annak alapkövét. Ám 1940-ben a vidék Észak-Erdéllyel együtt Magyarország részévé vált. A második világégést követően ismét Romániához került, de az akkori rendszer nem kedvezett a templomépítésnek. 1948-ban a szocialista Románia vallásrendelete megszüntette a görögkatolikus egyházat, és vagyonát az ortodox egyháznak adta. 1965-ben befejezték az új templomot. Hatalmas, egy központi és két melléktornyos, kupolás neobizánci stílusú építmény. Uralja a központot. Az 1989-es rendszerváltást követően a feléledt görögkatolikus egyház visszakövetelte templomát, épületeit és telkét. Nem ment egyszerűen. A Beszterce-Naszód Megyei Törvényszék 2013-ban elrendelte a telek megosztását olyanképpen, hogy a régi templom, a harangtorony és a templomrom a görögkatolikusoké legyen, az ortodoxoké marad a templomuk és közvetlen környezete. Utóbbiak fellebbeztek. A Kolozsvári Táblabíróság tavaly hozott végleges ítéletében helyben hagyta az alapfokú döntést, és perköltség megtérítésére kötelezte az ortodox egyházat – derül ki az igazságszolgáltatás honlapjáról. Sírkövek a temetőben
Kíváncsiak voltunk, miről mesélnek a kövek a temetőben. Kalauzunk Strâmbuné Osztrovszki Erzsébet, akinek hozzátartozói a dombon nyugszanak, az úgynevezett magyar temetőben. Az első, településre néző részben magyar, magyaros nevekkel vagy csak magyar keresztnevekkel találkoztunk, továbbá idegen hangzású vezetéknevekkel is, de már jócskán keveredtek ide román családnevek. Hátrébb már szinte csak román nevek olvashatóak a síremlékeken.
Itt nyugszik felirat alatt olyan nevek szerepelnek, mint: Szilágyi András, Bráz Ignác, Viliczki János, Debreczeni Ana, Schultz Ilonka, Miskolczi János, Skhneider Ferencz, Varga Petru, Kellner Károly, Lönhardt Antal, Karácsonyi János, Kincses János, Bauer Ferenc, Schuller Nándor, Tersancki Marika, Perhált Péter, Bindiu Ilona. Megjegyezzük, egy családnevet csupán egyszer tüntettünk fel. Egyik kereszten csupán ennyi jelent meg: Visky család. Más kövön Fodor Gheorghe neve, alatta: Istenem kezedbe ajánlom lelkemet.
Más magyar/magyaros nevekkel is találkoztunk: Sturavics Antal, Tankovics Antal, Körösi Péter, Barany Károl, Vinkler Lajos, Tersánszki Ferdinánd. Továbbá magyar vezeték- és román vagy románra fordított keresztnevekkel: Szabo Iosif, Mezöfi Florian. De román feliratú sírköveket is láttunk. Aici odihnesc (Itt nyugszik) felirat alatt: Viliczki Vasile, Somkereki Mihai, Tankovics Vergina, Szilagyi Istvan, Fari Bela, Ernszt Ioan. Továbbá Sabo Emil, Czervenski Norbert, Konrad Stefan neve alatt: Dormiţi în pace (Nyugodjék békében). A magyar temetőből szép kilátás nyílik a városra. Gyönyörű a hegyes, erdős környék, ám kimagaslik a neobizánci stílusú ortodox templom fehér tömege, s rondítja a tájat a központban levő szálló kék tetőzete. Gróf Zichy Domonkos emléke
A dombról leereszkedve egy másik temető terül el az erdő alatt, az utca mentén. Román temető, ám annak legmagasabb pontján kiemelkedik egy csiszolt fekete obeliszk, zicsi és vázsonykői gróf Zichy Domonkos (1808–1879) – a felirat szerint a szenvedő felebarátok jótevője, orvosa, ápolója – síremléke. A felirat fölött egy lyuk látszik, abból jócskán megfakult piros-fehér-zöld szalag lóg. Hozzá kell tennünk, hogy a síremlék felállításakor oda grófi koronát erősítettek, ám annak nyoma veszett. Zichy Domonkos előbb rozsnyói (1841), majd veszprémi püspök (1842). Öccsét, Zichy Ödönt Görgei Artúr árulás vádjával kivégeztette. Zichy Domonkos lemondott püspöki tisztségéről, Salzburgba menekült. 1858-ban az Órada közelében levő Majoron telepedett le. Ottani kúriáján kívül Radnaborbereken és Dombháton is villája volt. Megromlott egészségi állapota miatt választotta a jó levegőjű, gyógyfürdővel rendelkező vidéket, ám az év hidegebbik felében már nem tartózkodott itt. Ismert volt jótékonykodásairól. Csak az óradnaiakra szorítkozunk. Életrajzírója, Bíró Vencel közölte róla 1942-ben: 1872-ben az óradnai római katolikus templomnak gyönyörű készleteket vett, majd lila színű miseruhát ajándékozott. A következő évben ugyanoda orgonát ígért, melyet utóbb el is készíttetett. 1874-ben baldachint, miseruhát, négy év múlva meg két oltárt ajándékozott e templomnak. Egyiket lugosi házi kápolnájából, a másikat Olaszországból hozatta. Ez utóbbi ereklyés oltárt a borbereki templomban helyezték el. Az óradnai templomnak 1879-ben is ajándékozott miseruhákat. Áldozatkészsége jutalmazására az ottani egyházközség őt 1877-ben tiszteletbeli főgondnokká választotta.
Kalauzunktól megtudtuk, Pál Vilmos Barna csíkszentgyörgyi plébános, főesperes még óradnai szolgálata idejében kezdeményezte Zichy-emléktábla állítását.
A római katolikus templomba Kiss Attila plébános kísért el. Megtudtuk, a liturgia magyarul és románul zajlik. A templomlátogatók száma meghaladja a kétszázat, ám a nagy többség csak gépiesen mondja a betanult magyar válaszokat, a magyar prédikációt tucatnyian, ha értik. A falon fehér márványtábla hirdeti: Gróf Zichy Domonkos 1879–1999 volt veszprémi püspök halálának 120. évfordulója alkalmából állít(t)atott az óradnai hívek hálája jeléül az orgonáért és a harangokért. Az orgona koronázópárkányán ott díszeleg a Zichy család grófi címere. Nem akármilyen hangszerrel állunk szemben. Építője az F. Rieger & Söhne cég. A Franz Rieger által alapított osztrák orgonaépítő cég hírnevét bécsi, salzburgi, londoni, budapesti (Mátyás-templom) orgonák öregbítik. Zichy Domonkos adományát az idő kikezdte. Az első világháború idején főbb sípjaiból golyót öntöttek, aztán az 1970-es években teljesen elnémult. Osztrovszki Erzsébet elmondta, a helyi tanács RMDSZ-es tagjaként sikerült kiharcolnia, hogy az önkormányzat támogassa az orgonajavítást, így mintegy harmincévnyi szünet után 2007 óta ismét szól.
A Zichy-tábla szomszédságában egy egészen friss emlékkő is áll a falon: Ez a tábla BAUERNÉ MADARÁSZ ILONA (1942–2013) Julianus-díjas tanár emlékére állíttatott a római-katolikus hívekért és a magyar gyermekekért végzett több mint 45 éves áldozatos munkásságának elismeréseként. „NIHIL SINE DEO”.
Isten nélkül semmit fordítású latin jelmondat alatt román nyelven is megismétlik, kinek mily érdemeiért állították a jelt. Különben a család készíttette az emléktáblát. Visszatérve Zichy Domokosra: amint emléktáblája jelzi, a templom harangjai is az ő adományából kerültek a toronyba. A plébánia honlapján is olvashatjuk a most is meglévő egyik harang feliratát: Hegyen, völgyön, e szép tájon zengő szavad tovaszálljon.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által a Beszterce-Naszód megyei Óradnán és a közigazgatásilag hozzá tartozó Radnaborbereken július közepén tartott riporttábor termését mutatták be szeptember 12-én az óradnai kultúrházban a X. Óradnai Magyar Napok során. A Szűcs László által szerkesztett, Nem magyarul magyarok című könyvben megjelent szocioriportok, tényfeltáró anyagok, a környék múltját, az ércbányászat szerepét, a két település magyar közösségének rendhagyó identitástudatát bemutató írások között helyet kapott Szekeres Attila, a Háromszék munkatársa Beszélő kövek Óradnán című írása, melyet terjedelmi okokból rövidítve közlünk.
Radna, a Radnai-havasok névadója érc, legfőképp ezüstkitermeléséről volt híres. A ruda szláv szó ércet jelent. Így, más érclelőhelyekhez hasonlóan, ez a település is a Radna nevet kapta. A 19. század második felében került neve elé a régiséget jelző előtag, Óradna néven említik, a később keletkezett közeli Újradna településtől való megkülönböztetésként. Mesél a múlt
Óradna központjába érve a könyvekből, képekről, tévéfelvételről ismert középkori templomromot kerestük. Nem találtuk, s rá kellett kérdeznünk. Az 1965-ben felszentelt nagyméretű ortodox templom mögött áll, eltakarva. Mögötte görögkatolikus templom, mellette az ahhoz tartozó harangtorony. A romok hatalmas méretű egykori épületről tanúskodnak. Építészet- és művészettörténészek feltárásai alapján kéttornyos, háromhajós bazilika állt itt. Az egykori két tornyából szemből nézve a jobb oldalinak a keleti fala maradt meg, az ablaknyílások tanúsága szerint két emelet magasságig. Némi falmaradvány is hozzá tartozik. Az egykori két torony közötti homlokzatfalból is megmaradt egy rész, s azon szakszerűtlenül renovált portálé, a nyugati kapu tátong. A betonos beavatkozást felirata szerint 1925-ben végezték.
A romos épület köveit felhasználva az egykori templom szentélyét újjáépítették – templommá. Ezt az építkezést 1260–1270 közé időzíti Entz Géza művészettörténész. Bejárata fölötti román nyelvű felirat szerint 1859-ben renoválták, és meghosszabbították az 1242-ben a mongolok által lerombolt templom romjain. Valójában egy évvel korábban zúdultak itt be a tatárok.
Óradna ezüstbányászatáról volt híres. Német telepesek érkeztek ide a 12. század második felében, és bányavárost építettek ki. Korábban szláv település lehetett itt, erre utal neve. Temploma alatt II. István király korabeli pénzérmékre bukkantak. Az uralkodó 1172-ben hunyt el, tehát e dátum előtt épülhetett a nagy méretű szerzetesi templom, melyet Domonkos-rendinek vagy Ferenc-rendinek említenek. Egy orosz krónikában Родна (Rodna) néven szerepel a virágzó bányaváros, az 1235-ben keletkezett iratnak egy 1425 körül készült másolata maradt fenn. Aztán a város hatalmas templomát 1241-ben lerombolták a tatárok. Erről Rogerius mester váradi kanonok ír Siralmas énekében: Kadan király elérte a gazdag Radnát, amely a hegyek között feküdt, egy királyi német várost ezüstbányákkal, amelyben nagyszámú nép lakott. Más leírás így szól: A tatároknak egy vad csoportja Kadán vezér alatt észak felől rontott Erdélynek. Három napig tartott, míg a radnai szoroson áthatolhattak és Radna vidékére érkeztek. Ott akkor egy német város állott, melynek lakói gazdagok valának és bányászattal foglalkoztak. Egyes utólagos leírásokban szerepel, hogy a tatárok lemészárolták a templomban összesereglett radnaiakat.
A krónikákból kitűnik, hogy nagy, virágzó település volt Radna, akkor főként Rodna-ként említve. Ám 1440-re mintha megállt volna az élet. Luxemburgi Erzsébet királyné a már lakatlan Radnát a Jakcs családnak adományozta.
Később ismét megtelt élettel. 1631-től luteheránus papjait említik. Az utolsó lelkész 1766-ban hagyta el a települést. Ez ismét német lakosságra utal. Időközben 1764-ben a határőrség megszervezésekor Mária Terézia királynő a görögkatolikus egyháznak adta az egykori Mária-templom maradványait és környékét. Ez időszakban, amikor Naszód vidéke román többségűvé vált, számos konfliktust jeleztek a Radna-völgyi románok és az óradnai szászok, illetve magyarok között. Több magyar család hagyta el a vidéket, részben Máramarosba, de főleg Moldvába telepedtek át. 1760. március 16-án a radnai magyarok és szászok a hatóságok segítségét kérik a valachok önkényeskedése ellen. Templomok A középkori német szerzetesi templom szentélye helyén 1260–1270 között kis templomot építettek. Az a reformáció után protestánssá vált. 1764-ben a román görögkatolikus egyház kapta meg, s 1859-ben bővítette. Ma is áll. A római katolikusok az 1770-es években fakápolnát építettek, 1782–1783-ban plébániát alapítottak, majd a kápolna helyére 1824-ben kincstári támogatással kőtemplomot emeltek a Szentháromság tiszteletére, ma is használják.
Időközben megszaporodott a román lakosság Óradnán. Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című gyűjteményes munka Erdélyt tárgyaló, 1901-ben megjelent kötetében olvasható: ma falusias község, melynek 4340, többnyire oláh földmívesekből és bányászcsaládokból s csak kevés magyarból álló lakossága van. Felmerült egy ortodox templom építésének szükségessége. 1938-ban letették annak alapkövét. Ám 1940-ben a vidék Észak-Erdéllyel együtt Magyarország részévé vált. A második világégést követően ismét Romániához került, de az akkori rendszer nem kedvezett a templomépítésnek. 1948-ban a szocialista Románia vallásrendelete megszüntette a görögkatolikus egyházat, és vagyonát az ortodox egyháznak adta. 1965-ben befejezték az új templomot. Hatalmas, egy központi és két melléktornyos, kupolás neobizánci stílusú építmény. Uralja a központot. Az 1989-es rendszerváltást követően a feléledt görögkatolikus egyház visszakövetelte templomát, épületeit és telkét. Nem ment egyszerűen. A Beszterce-Naszód Megyei Törvényszék 2013-ban elrendelte a telek megosztását olyanképpen, hogy a régi templom, a harangtorony és a templomrom a görögkatolikusoké legyen, az ortodoxoké marad a templomuk és közvetlen környezete. Utóbbiak fellebbeztek. A Kolozsvári Táblabíróság tavaly hozott végleges ítéletében helyben hagyta az alapfokú döntést, és perköltség megtérítésére kötelezte az ortodox egyházat – derül ki az igazságszolgáltatás honlapjáról. Sírkövek a temetőben
Kíváncsiak voltunk, miről mesélnek a kövek a temetőben. Kalauzunk Strâmbuné Osztrovszki Erzsébet, akinek hozzátartozói a dombon nyugszanak, az úgynevezett magyar temetőben. Az első, településre néző részben magyar, magyaros nevekkel vagy csak magyar keresztnevekkel találkoztunk, továbbá idegen hangzású vezetéknevekkel is, de már jócskán keveredtek ide román családnevek. Hátrébb már szinte csak román nevek olvashatóak a síremlékeken.
Itt nyugszik felirat alatt olyan nevek szerepelnek, mint: Szilágyi András, Bráz Ignác, Viliczki János, Debreczeni Ana, Schultz Ilonka, Miskolczi János, Skhneider Ferencz, Varga Petru, Kellner Károly, Lönhardt Antal, Karácsonyi János, Kincses János, Bauer Ferenc, Schuller Nándor, Tersancki Marika, Perhált Péter, Bindiu Ilona. Megjegyezzük, egy családnevet csupán egyszer tüntettünk fel. Egyik kereszten csupán ennyi jelent meg: Visky család. Más kövön Fodor Gheorghe neve, alatta: Istenem kezedbe ajánlom lelkemet.
Más magyar/magyaros nevekkel is találkoztunk: Sturavics Antal, Tankovics Antal, Körösi Péter, Barany Károl, Vinkler Lajos, Tersánszki Ferdinánd. Továbbá magyar vezeték- és román vagy románra fordított keresztnevekkel: Szabo Iosif, Mezöfi Florian. De román feliratú sírköveket is láttunk. Aici odihnesc (Itt nyugszik) felirat alatt: Viliczki Vasile, Somkereki Mihai, Tankovics Vergina, Szilagyi Istvan, Fari Bela, Ernszt Ioan. Továbbá Sabo Emil, Czervenski Norbert, Konrad Stefan neve alatt: Dormiţi în pace (Nyugodjék békében). A magyar temetőből szép kilátás nyílik a városra. Gyönyörű a hegyes, erdős környék, ám kimagaslik a neobizánci stílusú ortodox templom fehér tömege, s rondítja a tájat a központban levő szálló kék tetőzete. Gróf Zichy Domonkos emléke
A dombról leereszkedve egy másik temető terül el az erdő alatt, az utca mentén. Román temető, ám annak legmagasabb pontján kiemelkedik egy csiszolt fekete obeliszk, zicsi és vázsonykői gróf Zichy Domonkos (1808–1879) – a felirat szerint a szenvedő felebarátok jótevője, orvosa, ápolója – síremléke. A felirat fölött egy lyuk látszik, abból jócskán megfakult piros-fehér-zöld szalag lóg. Hozzá kell tennünk, hogy a síremlék felállításakor oda grófi koronát erősítettek, ám annak nyoma veszett. Zichy Domonkos előbb rozsnyói (1841), majd veszprémi püspök (1842). Öccsét, Zichy Ödönt Görgei Artúr árulás vádjával kivégeztette. Zichy Domonkos lemondott püspöki tisztségéről, Salzburgba menekült. 1858-ban az Órada közelében levő Majoron telepedett le. Ottani kúriáján kívül Radnaborbereken és Dombháton is villája volt. Megromlott egészségi állapota miatt választotta a jó levegőjű, gyógyfürdővel rendelkező vidéket, ám az év hidegebbik felében már nem tartózkodott itt. Ismert volt jótékonykodásairól. Csak az óradnaiakra szorítkozunk. Életrajzírója, Bíró Vencel közölte róla 1942-ben: 1872-ben az óradnai római katolikus templomnak gyönyörű készleteket vett, majd lila színű miseruhát ajándékozott. A következő évben ugyanoda orgonát ígért, melyet utóbb el is készíttetett. 1874-ben baldachint, miseruhát, négy év múlva meg két oltárt ajándékozott e templomnak. Egyiket lugosi házi kápolnájából, a másikat Olaszországból hozatta. Ez utóbbi ereklyés oltárt a borbereki templomban helyezték el. Az óradnai templomnak 1879-ben is ajándékozott miseruhákat. Áldozatkészsége jutalmazására az ottani egyházközség őt 1877-ben tiszteletbeli főgondnokká választotta.
Kalauzunktól megtudtuk, Pál Vilmos Barna csíkszentgyörgyi plébános, főesperes még óradnai szolgálata idejében kezdeményezte Zichy-emléktábla állítását.
A római katolikus templomba Kiss Attila plébános kísért el. Megtudtuk, a liturgia magyarul és románul zajlik. A templomlátogatók száma meghaladja a kétszázat, ám a nagy többség csak gépiesen mondja a betanult magyar válaszokat, a magyar prédikációt tucatnyian, ha értik. A falon fehér márványtábla hirdeti: Gróf Zichy Domonkos 1879–1999 volt veszprémi püspök halálának 120. évfordulója alkalmából állít(t)atott az óradnai hívek hálája jeléül az orgonáért és a harangokért. Az orgona koronázópárkányán ott díszeleg a Zichy család grófi címere. Nem akármilyen hangszerrel állunk szemben. Építője az F. Rieger & Söhne cég. A Franz Rieger által alapított osztrák orgonaépítő cég hírnevét bécsi, salzburgi, londoni, budapesti (Mátyás-templom) orgonák öregbítik. Zichy Domonkos adományát az idő kikezdte. Az első világháború idején főbb sípjaiból golyót öntöttek, aztán az 1970-es években teljesen elnémult. Osztrovszki Erzsébet elmondta, a helyi tanács RMDSZ-es tagjaként sikerült kiharcolnia, hogy az önkormányzat támogassa az orgonajavítást, így mintegy harmincévnyi szünet után 2007 óta ismét szól.
A Zichy-tábla szomszédságában egy egészen friss emlékkő is áll a falon: Ez a tábla BAUERNÉ MADARÁSZ ILONA (1942–2013) Julianus-díjas tanár emlékére állíttatott a római-katolikus hívekért és a magyar gyermekekért végzett több mint 45 éves áldozatos munkásságának elismeréseként. „NIHIL SINE DEO”.
Isten nélkül semmit fordítású latin jelmondat alatt román nyelven is megismétlik, kinek mily érdemeiért állították a jelt. Különben a család készíttette az emléktáblát. Visszatérve Zichy Domokosra: amint emléktáblája jelzi, a templom harangjai is az ő adományából kerültek a toronyba. A plébánia honlapján is olvashatjuk a most is meglévő egyik harang feliratát: Hegyen, völgyön, e szép tájon zengő szavad tovaszálljon.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)