Nov. 7-én temették el Budapesten dr. Lőrinczy Dengezics (1938-2000) orvost. Szeretettel emlékeznek rá volt szatmárnémeti orvoskollégái. Dr. Lőrinczy Dengezics a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem egyik legértékesebb képviselője volt. A radiológia volt a szakterülete. Az általa bevezetett radiológiai módszerek közkinccsé váltak. Közleményei a hazai, magyarországi szaklapokban jelentek meg, de közölt angol szakfolyóiratban is. Tíz éve Budapestre telepedett, de mindig segítőkész volt a szülőföldről hozzá fordulók irányában. /Dr. Bauer Béla: In memoriam Dr. Lőrinczy Dengezics (1938-2000) = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 10./

Május 27-én Szatmárnémetiben Paula Mare, a megyei tanács alelnöke átnyújtotta a testület által adományozott ez évi okleveleket és díjakat. A magyar díjazottak Czintos József színművész, Fejér Kálmán népzenekutató, valamint dr. Bauer Béla gyermekgyógyász. /A Szatmár Megyei Tanács kitüntetettjei. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 29./

Valkóváron ülésezett a Magyar Ifjúsági Konferencia
Június 7–9-e között tartotta soros ülését a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) a délvidéki Valkóváron (ma: Vukovár), amelyen a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és tagszervezetei az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE), a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) képviselői is jelen voltak.
Az esemény nyitányaként Vass Larissza, a Horvátországi Magyarok Ifjúsági Közösségének nevében üdvözölte a résztvevőket. Ezt követően Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntötte a résztvevő szervezetek képviselőit. Felszólalásában a Magyar Kormány által támogatott oktatási programokról tájékoztatta a jelenlévőket, kiemelten említve a Kisiskolások Éve, a Julianus Program és a Kőrösi Csoma Sándor Program néven kezdeményezett projekteket.
Az elnöki köszöntőt a régiós beszámolók követték. Bozsó Imre Lehel, a MIK Állandó Bizottságának (ÁB) erdélyi régiós képviselője, MIT-elnök az elmúlt időszakban lezajlott erdélyi ifjúsági rendezvényeket, programokat mutatta be.
A régiós helyzetképek vázolása után Bauer Béla szociológus, kutató, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet munkatársa a határon túli fiatalok kutatásának főbb eredményeit, tanulságait ismertette. A Mozaik kutatásnak elnevezett felmérés bemutatása után a résztvevők munkacsoportok keretében folytatták az előző, kecskeméti konferenciaülésen megkezdett, a MIK jelenének és jövőjének alakítását célzó munkát.
A stratégiai munkacsoport elsősorban a MIK jogi személyiségéről beszélt, a különböző lehetséges jogi formák pró és kontra érveinek felsorakoztatása által tett javaslatokat az ÁB-nek a további lépések megtételére. A tagszervezeti kapcsolatokat tematizáló beszélgetésben résztvevők a MIK-ben jelen lévő szervezetek közti viszonyt, az egyes régiók közti együttműködési lehetőségeket vették górcső alá. A harmadik munkacsoport feladata a MIK-tábor előkészítése volt, különös tekintettel a tartalmi és szervezési kérdésekre. A beszélgetés eredményeként egy olyan rendezvény körvonalazódott, amely a szakmaiságra, illetve a MIK-ben résztvevő szervezetek közti kapcsolat erősítésére kívánja fektetni a hangsúlyt szakmai előadások, kerekasztal-beszélgetések, viták, kulturális, közművelődési és szabadidős tevékenységek által.
A valkóvári konferencia zárásaként a jelenlévők nyilatkozatot fogadtak el, amelyben az erdélyi régiót képviselő szervezetek kezdeményezésére a MIK tagszervezetei Románia közigazgatási felosztásával kapcsolatos aggodalmaiknak is hangot adtak és felkérték a Magyar Kormányt, hogy lehetőségeihez mérten lépjen fel a régiós átszervezésével járó kisebbségi jogsérelmekkel szemben.
MIT-sajtóiroda
Nyugati Jelen (Arad)

Ülésezett a KMKF Társadalmi szervezetek munkacsoportja
November 27-én ülésezett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának Társadalmi szervezetek munkacsoportja. A találkozón jelen voltak a Kárpát-medencei magyar pártok képviselői, valamint meghívásukra az ifjúsági szervezetek vezetői is. Felvidékről a Magyar Közösség Pártját Szigeti László, a Via Nova ICS-t pedig Gubík László képviselte. A munkacsoport ülés legfőbb programpontja a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Századvég Alapítvány két héttel ezelőtt bemutatott külhoni ifjúságkutatása volt, amit Bali János és Bauer Béla mutattak be a résztvevőknek. A testület egyetértett abban, hogy egy nagyon alapos és átfogó elemzés készült a külhoni magyar fiatalok helyzetéről, állapotáról és identitásáról. A munkacsoport társelnökei, Bóna Zoltán ( Fidesz-KDNP ) és Szávay István ( Jobbik ) a kutatása anyaga alapján egy átfogó Kárpát-medencei ifjúsági program és cselekvési terv kidolgozását javasolják a Nemzetpolitikai Államtitkárság számára. Szigeti László, az MKP országos tanácsának elnöke az anyanyelvi oktatás és a magyar oktatási-nevelési intézmények pótolhatatlan szerepét hangsúlyozta, mint a jövő nemzedékek gyarapodásának legfőbb zálogát. Az ülésen résztvevők a kutatási eredmények alapján az ifjúsági szervezetek szerepére, helyzetére is kitértek. Gubík László csatlakozva a többi felszólalóhoz szintén köszönetét fejezte ki az elvégzett pontos munkáért. Véleménye szerint a felmérés eredménye visszatükrözi, ami az ifjúság világában a terepen tapasztalható. A felmérésben elhangzott általános tapasztalatként, hogy a mai fiatal generáció a közöny ifjúságának tekinthető. Gubík szerint ezt a közönyt csak fiatalok saját nyelvén szóló közösségi programokkal, célzottan őket megszólító rendezvényekkel lehet megváltoztatni. Ez a mai kornak az egyik legnagyobb kihívása és a külhoni ifjúsági vezetők felelőssége, hiszen a közöny az asszimilációnak a melegágya. Ezek a célkitűzések, az asszimiláció közösségi élmények által történő mérséklése az ifjúság körében, adják szervezetének, a Via Novának is a fő arculatát. Úgy véli, kiváltképp fontos lenne az önszerveződő szervezetek programalapú támogatása mellett azok normatív támogatása is, hiszen ez hosszú távú stabil működésük záloga. A kutatás eredményeképp elhangzott, hogy a „Haza" fogalmáról ma jellemzően nem a történelmi nagyságra és a büszkeségre asszociálnak a fiatalok, hanem elsősorban az otthonérzet és biztonság igénye váltja fel a korábbi generációk tudatában még rendíthetetlen pilléreket. A Kárpát-medencei fogalomrendszer is tisztázásra szorulna. Szükséges lenne egyfajta szótár létrehozására, mert sok fiatal bizonytalan az anyaország, külhoni magyarság, kisebbség, földrajzi fogalmak és hasonló kifejezések használatában, vagy épp keverik azokat. Ahogy több felszólaló is kiemelte, Gubík is fontosnak tartja egy új magyar márka megteremtését. A Via Nova elnöke szerint Kárpát-medence szerte az olyan sportolók, művészek, rendezvények, események, termékek, egyesületek sikertörténetének kiemelése, mint Rúzsa Magdi, a DAC, a Tisza cipő, a Felvidéki Szépe, Tusványos, székely zászló terjedése stb. mind hozzátartozik a lokálpatriotizmus és egy új, fiatalok számára könnyen vonzóvá tehető „magyar márka" erősítéséhez. Nagyon fontos azonban, hogy korunk új hősei és márkái ne a hagyományos értékek helyett, hanem azok mellett jelenjenek meg.
Csonka Ákos
Felvidék.ma

110 éve született dr. Szentkirályi István gyermekgyógyász-professzor
Nem volt sem irigye, sem haragosa – emeltük ki a címben, de úgy tűnik, hogy a lexikonszerkesztőkön kívül méltatója is kevés, holott élete legtermékenyebb bő két évtizedét a gyermekek gyógyításának, a kutatásnak, orvosnemzedékek képzésének szentelte a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetben.
A sok ezerből valószínűleg ma is élnek olyan felnőttek, akiket gyermekkorukban meggyógyított, akiknek megmentette az életét, és tanítványai közül is sokan, akiket legjobb tudása szerint felkészítve a "gyógyítás szent útján" elindított.
Dr. Szentkirályi István 1906. december 29-én a Fehér megyei Zalatnán látta meg a napvilágot. Iskolába Gyulafehérváron, Szászvárosban és a tordai unitárius gimnáziumba járt, majd annak megszűnése után a román tannyelvűben érettségizett. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd egyetem orvosi karán végezte román nyelven. 1933. április 8-án avatták doktorrá. 1934–35-ben Magyarországon képezte tovább magát, előbb a gyulai kórház szülészeti- nőgyógyászati osztályán, majd a szegedi egyetem gyermekklinikáján.
Magas, vékony, szőke, sokoldalú fiatalemberként sportolt (bokszolt), vadászott, horgászott, szépen korcsolyázott, ügyesen faragott, remek karikatúrákat rajzolt. Végtelenül szerény volt, de igényes önmagával szemben. Remek humorérzéke környezetét elbűvölte. Lovagias volt, sportszerű, aki a gyengébbet sohasem bántja, a kis halakat visszadobja.
1935-ben Tordán nyitott magánrendelőt. A második bécsi döntés után 1940 szeptemberében áttelepült Kolozsvárra. 1940-től az Anya és Csecsemővédő Intézet gyermekorvosa, 1943-tól az Országos Társadalombiztosítási Alap orvosa is volt. A megélhetés érdekében Kismester utcai lakásának egyik szobájában magánrendelőt nyitott. 1945-től a Dermata cipőgyár bölcsődéjének gyermekorvosaként dolgozott.
1949-ben prof. dr. Csőgör Lajos rektor meghívta a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet gyermekgyógyászati klinikájára előadótanárnak, ahol később professzori címet nyert. 1949–1971 között 22 évfolyam gyermekgyógyászait oktatta, kiváló szakemberek kerültek ki a keze alól.
Szakirodalmi tevékenységének az eredménye 12 tudományos dolgozat, amelynek első szerzője, nyolcban pedig társszerzőként szerepelt. Fő kutatási területe a csecsemőkori enterocolitisek, postdysenteriás állapotok, csecsemőkori atrophia és kezelésük; a vérplazmával végzett terápiás kísérletek gyermekkori reumás fertőzésben; a méz hatása koraszülöttek súlygyarapodására; a csecsemők malignus syndromája; a húgyutak fejlődési rendellenessége, a húgyúti gyulladások patológiája, az emzimopathiák felismerése.
Tanulmányai, dolgozatai hazai (Orvosi Szemle, Pediatrie) és külföldi szakfolyóiratokban (Gyermekgyógyászat, Kinderärzliche Praxis, Kísérletes orvostudomány; Med. Wochenschrift, Wiener. stb.) jelentek meg.
Egyetemi hallgatói részére 1951–60 között kilenckötetnyi litografált jegyzetet írt (Gyermekgyógyászati jegyzetek I., II., III. – három átdolgozott kiadásban). Közel 2.500 oldalt gépelt otthoni kis Erika írógépén. A Bukarestben megjelent Gyermekgyógyászat tankönyvbe (1962, 1965) fejezetet írt. Rendszeresen megszerezte az akkor legkorszerűbb svájci Fanconi gyermekgyógyászati szakkönyv több kiadását, és jegyzeteibe beépítette a szakmával kapcsolatos legfrissebb tudnivalókat. Kapcsolatot tartott az európai hírű budapesti dr. Kramár Jenő és dr. Dobszai László professzorokkal. Rengeteget olvasott, fiatalkorában filozófusokat is, aztán sorra fedezte fel a világirodalom nagyjait és a magyar költőket Adytól Székely Jánosig, akinek verseit olvasta és mondta magnóba még a halálos ágyán is.
Egész magatartását az igazi emberszeretet jellemezte. 1944 előtt az üldözötteket segítette, gyógyította, 1944 után szintén a hátrányos helyzetbe került emberek, a kilakoltatottak orvosa volt. Nem érdekelte a pénz, irtózott az anyagias emberektől, nem is volt több vagyona, mint egy kis moped motorkerékpár, egy svájci bicska meg a horgászfelszerelése.
Feleségével és három gyermekével bérelt lakásban laktak, idős szüleit és felesége szüleit, akik a háború után nincstelenekké váltak, halálukig segítette, eltartotta. Családján kívül rendkívüli módon ragaszkodott fiatalkori jó barátaihoz, elsősorban Csőgör Lajoshoz és Guzner Miklóshoz, akik Marosvásárhelyen tanártársai és majdhogynem szomszédai is voltak.
Súlyos betegsége (tüdőrák) miatt kényszerült abbahagyni a munkáját, s bár C. Carpinisean professzor 1968-ban Bukarestben megoperálta, 1973-ban, 67 éves korában tüdőrákban elhunyt.
Sem irigye, sem haragosa nem volt soha. Példaképet jelentett az orvosi szakmában, az orvosi etika betartásában. Orvosként dolgozó gyermekei szerint otthon, édesapaként úgyszintén. Ezért érzik méltánytalannak, hogy a MOGYE történetéről megjelent kötetekben alig vagy a legújabban meg sem említik a nevét. Életéről, pályájáról a Romániai magyar irodalmi lexinkonban (5. kötet) olvashatunk.
In memorian prof. dr. Szentkirályi István
Prof. dr. Szentkirályi István a marosvásárhelyi orvosi egyetem gyermekgyógyászati karának a legkedveltebb egyénisége volt. Magas, szikár, szűkszavú tanítómesterem hatalmas tudású, igényes, pedáns klinikus volt …, aki bevezetett engem a gyermekgyógyászat szövevényes berkeibe. Tette mindezt annyi méltósággal és hivatásbéli hitelességgel, hogy a mi generációnknak kitörölhetetlen emberi példaképe maradt. Ő vezetett be a tudományos munka és kutatás világába is. Fia, dr. Szentkirályi István kiváló fogorvos hosszú ideig Szatmáron élt, és a barátom volt. Amikor úgy hozta a sors, hogy szeretett tanítómesterem eltávozott közülünk, István barátom nekem ajándékozta azokat a számomra felbecsülhetetlen értéknek számító gyermekgyógyászati szakkönyveket, a klasszikus német gyermekgyógyászok munkáit, feljegyzéseit és írásait, amit az utókorra hagyott… Olyan tisztességgel, orvosi hittel őrzöm mindmáig, mint a gyermekgyógyászat katekizmusát. Szatmárnémeti, 2012. január 26-án" – olvasható az egykori tanítvány, dr. Bauer Béla PhD honlapján, aki nyugdíjazásáig a szatmári városi kórház gyermekosztályának vezető főorvosa volt, és gyógyító tevékenysége mellett gazdag tudományos és irodalmi munkásságot mondhat magáénak.
A dr. Szentkirályi István debreceni fogorvostól származó adatok alapján összeállította Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Milyenek a mai magyar fiatalok a Kárpát-medencében?
Egy friss felmérés nemcsak a címben szereplő kérdésre ad választ, hanem arra is rávilágít, hogy miben különbözik az erdélyi fiatal a Kárpát-medence más régióiban élőktől.
Az egész világgal folyik a „harc” a magyar fiatal erőforrásért, ezért fontos tisztán látni és tudományos eszközökkel is felmérni a helyzetüket – jelentette ki Balog Zoltán miniszter (Emberi Erőforrások Minisztériuma) azon a tusványosi kerekasztal-beszélgetésen, amelynek témája az Y és a Z generációk helyzete és a bennük rejlő lehetőségek volt.
A beszélgetés meghívottai voltak Balog Zoltán (miniszter, Emberi Erőforrások Minisztériuma), Bauer Béla (ifjúságkutató, szociológus), Dávid László (rektor, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem), Szalai Zoltán (igazgató, Mathias Corvinus Collegium), Veres Valér (szociológus, a Kárpát-medencei fiatalokról készült gyorsjelentés erdélyi kutatója), Zsigmond Barna (alpolgármester, Újpest, határon túli magyar ügyekért felelős igazgató, Fidesz). Moderált Novák Katalin (család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, nemzetközi ügyekért felelős államtitkár, Emberi Erőforrások Minisztériuma).
A beszélgetés aktualitását az adta, hogy elkészült az Új Nemzedék Központ felmérése, amely átfogó képet fest a Kárpát-medencében élő magyar fiatalok családalapítási terveikről, a munkavállalással kapcsolatos megfontolásaikról, magyar nyelvű tanulási lehetőségeikről, nemzeti identitásukról, valamint szabadidős szokásaikról. Egy korábbi felméréssel együtt értékes adatokkal szolgál a fiatalok jövőképéről.
Amint Balog Zoltán is hangsúlyozta, először készült egyidjű nagymintás felmérés a magyarországi és a külhoni fiatalokról, mely lehetővé teszi a régiók közötti különbségek feltérképezését is. A nyolcezer megkérdezett közül mintegy négyezer a határon túli területekről származik. A fiatalok döntő többsége (kétharmada) a Kárpát-medencei magyarságot egységesnek látja, és
egyetért abban, hogy a külhoni magyarok részét képezik a magyar nemzetnek.
Balog Zoltán szerint a fiatalok kapcsán is fontos, hogy elfogadjuk-e az európai demográfiai trendeket, vagy tudunk-e a szembemenni azokkal. Miközben szerte az Európai Unióban csökkenőben van a házasságkötések száma, és 2002 és 2010 között Magyarországon is 27 százalékkal csökkent a frigyre lépők száma, 2011-től sikerült megfordítani a trendet, és 46 százalékos növekedést elérni. Az elmúlt hat évben megduplázták a családtámogatást Magyarországon, de 2018 januárjától a határon túlra is kiterjesztik az anyasági támogatást és a babakötvény lehetőségét. „Mi saját erőforrásainkból szeretnénk megújulni, és nem a bevándorlás által” – fogalmazott a miniszter aki szerint a magyar anyanyelvű romák integrálásának kérdését is időszerű lenne átgondolni.
A felmérésből kiderül: a megkérdezett 15 és 29 év közötti fiatalok háromnegyede magyar nemzetiségűnek (is) vallja magát, magyarul érintkezik a közvetlen kapcsolataival és legalább hattizedük magyarul is gondolkodik. Minden második Kárpát-medencei fiatal magyar nyelven is internetezik és néz TV-t. A legtöbb régióban az internetezők száma meghaladta a TV-nézőkét. A külhoni ifjúság legalább fele vallásos – lényegesen többen, mint Magyarországon. A megkérdezett fiatalok
jellemzően kétgyermekes családmodellben gondolkodnak.
A felmérés gyorsjelentését egy kiadvány formájában adták közre a készítők, ennek regionális összefoglalójából megtudhatjuk, hogy az erdélyi válaszadók 45 százaléka elsősorban a magyar közösséghez kötődik, 20 százalék erdélyi magyarnak vallja magát, 8 százalék pedig székelynek. Az erdélyi megkérdezettek 85 százalékának van magyar házastársa vagy partnere.
A négy külhoni régió közül Erdélyben volt a legmagasabb a még oktatásban lévő fiatalok és a tanulmányaikat folytatni szándékozó fiatalok aránya. A megkérdezettek 94 százaléka magyarul beszél a családi körben, 4 százalék vegyesen használja a román és a magyar nyelvet, 1 százalék pedig románul beszél a családtagokkal. foter.ro

Határon túli magyar fiatalok: a pénztelenség és a munkanélküliség a legfontosabb problémájuk
Ezt a korosztályt nehéz ugyanazokkal az identitásra és etnikumra kihegyezett diskurzusokkal megszólítani
Kerekasztal-beszélgetést szervezett Budapesten a Mathias Corvinus Collegium a kárpát-medencei magyar ifjúságról. Milyen a határon túli magyar fiatalok értékvilága, politikai részvétele, vallásossága? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vizsgált az MTA és a Mathias Corvinus Collegium GeneZYs 2015 nevet viselő kutatása, amelynek eredményeit tavaly januárban ismertették először. Zsigmond Csilla, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány budapesti ügyvezetője és a Genezys 2015 kutatást végző kutatócsoport tagja Sokszínű Ifjúság című előadásában magáról a kutatásról, és az eredményeket tárgyaló, most megjelenő könyvről beszélt. A GeneZYs 2015 célcsoportja a 15-29 év közötti fiatalok voltak, a módszertan egy kvótás mintavétel volt, amely korra, végzettségre, településtípusra nézve reprezentatív volt. Személyes megkereséssel 2700 fő vett részt a felmérésben. A kutatásra azért volt szükség, mert kárpát-medencei viszonylatban csak 2001-ben készült hasonló (MOZAIK 2001) szociológiai felmérés – mondta Zsigmond Csilla. A GeneZYs 2015 néhány fő témaköre a társadalmi mobilitás, az oktatási részvétel, gyerekvállalási hajlandóság, munkaerőpiaci életút, vallásosság, előítéletek, szabadidő-használat, migrációs hajlandóság voltak. A médiahasználatot és a digitális tájkép elkészítését emelte még ki Zsigmond a témakörökből, hiszen az elmúlt évekből igen kevés fogódzó volt. Az első eredmények közül a nemzethez tartozás kérdésében van lényeges eltérés a 2016-os Magyar Ifjúságkutatás gyorsjelentésének adataihoz képest. A kisebbségben élő magyarok részét képezik-e a magyar nemzetnek kérdésben három ország esetében csak 3-5%os eltérés volt mérhető, viszont Szlovákia esetében 86%-ról mindez 67%-ra esett vissza. Nem tudjuk a Magyar Ifjúságkutatás pontos módszertanát, mindenesetre ennek a 21%-os eltérésnek a vizsgálata új szakmai beszélgetések elindítására adhat okot – fejtette ki Zsigmond. A GeneZYs 2015 kutatásban az a kérdés is megjelent, hogy a kisebbségi magyarság részét képezi-e a többségi nemzetnek. Itt viszont azt láthatjuk, hogy a szlovákiai magyarok azok, akik legkisebb arányban gondolják azt, hogy a szlovákiai magyarok a szlovák nemzet részét képezik.
A pénztelenség és a munkanélküliség, vagyis a létfenntartáshoz szükséges problémák azok, amelyek mind a négy régióban (Erdély, Szlovákia, Kárpátalja és Vajdaság) a fiatalok számára a legfontosabbnak bizonyultak. Zsigmond Csilla szerint ez jelzésértékű lehetne a politikum számára is, hogy ezt a korosztályt nehéz ugyanazokkal az identitásra és etnikumra kihegyezett diskurzusokkal megszólítani, hiszen nem ezek azok a témák, amelyek őket érdeklik. Amikor értékekről van szó, akkor pedig sokkal fontosabb a család, a barátok és ismerősök, mint a közösségi élet problémái. Illetve az adatokból az is kiderül, hogy az anyanyelven való továbbtanulást sem sorolták feltétlenül előre a problémák között. Zsigmond szerint kérdés lehet, hogy Kárpátalján az elfogadott ukrán oktatási törvény mennyire változtatja ezt meg az ott élőkben.
Erdélyben a fiatalok többsége rugalmasabb munkaidőt, de alacsonyabb fizetést választana, derül ki az első eredményekből. Ezzel szemben a többi régióban inkább a magas fizetést és a kötött munkaidőt választanák a fiatalok.
A könnyű drogok használata területén belül is megfigyelhető a régiók közötti különbség. Míg Vajdaságban a fiatalok körülbelül fele kipróbált valamilyen könnyű drogot, addig Kárpátalján vagy Erdélyben csak a megkérdezettek 20%-a állítja ezt.
A határon túli fiatalság tekintetében hangsúlyosabb a jobbra tolódás, mint a magyarországi fiatalok esetében. Az önmagukat leginkább jobboldalinak vallóak a szlovákiai magyarok, a legkevésbé a vajdaságiak. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy miben áll a határon túli magyarok jobboldalisága, akkor azt mondhatjuk, hogy a szlovákiai magyarok esetében a legerősebben jellemző a másság elutasítása. Ez leginkább a homoszexuálisok illetve a kábítószerhasználók ellen irányul, ugyanakkor nem gondolják azt, hogy az általános rossz gazdasági helyzet az ifjúságra veszélyt jelentene, és az átlagosnál jobban rokonszenveznek az oroszokkal.
A vajdasági magyar fiatalok esetében a fiatalok jobboldalisága leginkább abban mérhető, hogy kevésbé preferálják az alkotó szabadidőt, mint önmagukat kevésbé jobboldalinak valló társaik. Fontosabb számukra a cselekvő magyarság, azaz a magyar pártra való szavazás, és a magyar nyelven való tanulás. Az erdélyi, önmagukat jobboldalinak valló fiatalokra kevésbé jellemző az önállóság, pozitívabb a saját csoport, illetve a határon túli többi magyar csoport megítélése, valamint egyértelműen negatívabban viszonyulnak a többségi nemzethez.
Az adatokból azt láthatjuk még, hogy a liberális nyitottság elsősorban a vajdasági magyarokra jellemző, őket követik a szlovákiai magyarok, az erdélyi magyarokra közepes szinten jellemző, a kárpátaljaiakra pedig egyáltalán nem. Azok akik politikai attitűdjüket tekintve liberálisabbak, azokra egyúttal jellemző a felnőtt világgal szembeni erősebb oppozíció is. Szlovákiai és erdélyi fiatalok esetében ez a vallási, illetve a politikai vezetőkkel szembeni ellenszenvben nyilvánul meg. A szociális biztonságot pedig elsősorban a kárpátaljai és az erdélyi fiatalok preferálják, és elutasítás a vajdasági és a szlovákiai magyarok esetében mutatkozik.
Ha egy síkon szeretnénk elhelyezni a különböző régiók fiataljait, akkor a két ellentétes végpontnak Vajdaságot illetve Kárpátalját mondhatjuk. A kárpátaljaiak egy erősen hagyományos értékrendet képviselve, míg a vajdasági egy jóval nyitottabb értékrendet támogatva. A vajdasági fiatalokhoz közel helyezkednek el a szlovákiai fiatalok. Az erdélyi fiatalság esetében pedig, több kérdésben inkább közelítenek a vajdasági fiatalok által adott válaszokhoz, viszont számos kérdésben pedig a sokkal hagyományosabb értékrendet képviselik.
Migráció szempontjából lényeges különbségek vannak a régiók között. Erdély esetében létező trend Magyarország, de általánosságban nagyobb többségben mennek Nyugat-Európába – mondta el Orbán Balázs, a Migrációkutató Intézet főigazgatója az előadás után tartott Változásban. Beszélgetés a Kárpát-medencei magyar ifjúságról című kerekasztal-beszélgetés keretében. Szerinte Magyarország gravitációs ereje csökkent, ez a környező országok gazdasági felzárkózásának tudható be. Kárpátalján még mindig Magyarországra való költözési hajlam.
Orbán Balázs szerint a nemzetpolitikában gondolkodók körében mára konszenzus van arról, hogy nem jó folyamat az, hogy a határon túli fiatalok szülőhelyükről elvándorolnak, még akkor is, ha adott esetben Magyarországról van szó. Cél tehát így az lehet, hogy az adott régiók magyarságmegtartó képességet növeljük. Megemlítette továbbá azt is, hogy a kettős állampolgárság egyrészről segíti a magyarság megmaradását, de ezzel együtt az elszívó erőt növelte. Orbán Balázs szerint a magyar nemzetpolitika akkor lesz erős, ha egy gazdasági lábat is növeszt magának. Nem elég etnikai illetve kulturális folyamatokat elindítani. Akkor lesz Kolozsváron vagy Pozsonyban jó magyarnak lenni, ha gazdasági szempontból is megéri magyarnak lenni. A nemzetpolitikának így nemcsak kulturális és etnikai, hanem gazdasági kérdéssé is kell válnia.
Ha Magyarország nem versenyképes, akár a környező országok tekintetében is, akkor nincs sok esély – tette hozzá Talpas Botond, az Igen tessék! Egyesület elnöke. Szerinte először a környező országokban kell Magyarországnak teljesítenie ahhoz, hogy EU-ban is versenyképes legyen. Talpas kiemelte még az internet, illetve a kommunikáció fejlődését, amely segíti a magyar nyelv használatát a kisebbségben. A határon túli magyarság sokkal inkább informált a magyar közéletet illetően, mint eddig volt. Szerinte érdekes dolog lesz az, amikor felnő az a generáció, aki ugyanazokat a médiaorgánumokat fogyasztotta fiatalkorában, mint az anyaországi fiatalság.
A kerekasztal-beszélgetésen kitértek az elfogadott ukrán oktatási törvényre is. Papp Z. Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint a 2015-ös kárpátaljai tendencia megváltozott, akkor a magyar fiatalok jelentős része a többségi nyelvű tanintézményekben vett részt oktatásban. Ma a magyarul tanulók százalékos aránya megnőtt. Jelenleg a felsőfokú oktatásban is körülbelül fele-fele arányban tanulnak kisebbségi illetve többségi nyelveken. Ha a jelenlegi oktatási törvény így marad, az a kárpátaljai magyarság teljes asszimilációját jelentheti. Papp Z. Attila szerint fontos megjegyezni, hogy a környező országok esetében nemzetállamokról van szó. A többségi nyelv identitásképző erő is így egyben. Illetve azt is ki kell emelni, hogy ha a közeg nem szimpatikus az adott fiatalnak, akkor a nyelvet is nehezebben tanulják meg. Azaz, amíg a kisebbség negatívan viszonyul a többségi nemzethez, addig az adott ország államnyelvének elsajátítása nehézségeket fog szülni.
Amikor arról beszélünk, milyen nyelven tanulnak, akkor fontos figyelembe venni a szociális helyzetet – tette hozzá Bauer Béla, a Századvég Alapítvány vezető kutatója. Kiemelte, hogy a magyar nyelvű iskolák nemcsak a magyar nyelvű tanításról szólnak, hanem a tradíció, ünnepek, hagyományok átadásáról is. Az ukrán nyelvtörvény így megkérdőjelezi a jelenlegi identitás-viszonyokat is. Novák Péter / Transindex.ro