Módosították az oktatási törvényt Ponta miatt
A kormány hétfői ülésén rendeleti úton módosította az oktatási törvényt, hogy a jogszabály lehetővé tegye a diplomákról, tudományos fokozatokról való lemondást.
Sorin Campeanu oktatási miniszter a kormányülés utáni sajtótájékoztatón elmondta, mindeddig csupán Victor Ponta miniszterelnök jelezte, hogy lemond a vitatott jogi doktorátusáról. A tárcavezető közölte, a módosított jogszabály szerint a tudományos fokozatáról lemondó személynek nem kell megindokolnia döntését. Ha azonban újból meg szeretné szerezni a tudományos címet, saját költségén kell elölről kezdenie a cím megszerzésének a teljes folyamatát.
A Bukaresti Tudományegyetem etikai bizottsága korábban plágiumnak minősítette azt a dolgozatot, amely alapján Victor Pontának 2003-ban megítélte a jogtudományok doktora címet, de megállapította, hogy nem áll módjában megvonni a tudományos címet. Victor Ponta két héttel ezelőtt jelezte az egyetemnek, hogy lemond doktori címéről.
A kormányfő akkor arra kérte a rektort, hogy vegye tudomásul döntését. Kifejtette: ezt a lépést már korábban, a vádak megjelenése pillanatában meg kellett volna lépnie, de nem tette, mert jóhiszeműnek tartotta érvelését, és nem akarta összekeverni a szakmai dolgokat a politikával. Ponta azt is közölte, hogy a politikából való visszavonulása után újból meg akarja szerezni a jogtudományok doktora címet, betartva valamennyi tudományos kritériumot.
A Nature című brit tudományos hetilap 2012 júniusában adott hírt arról, hogy Ponta 2003-ban a Nemzetközi Büntetőbíróságról írt román nyelvű doktori disszertációjának több mint fele plágium. A kifogásolt szövegrészeket két román szerző munkáiból másolta anélkül, hogy forrásait megnevezte volna. Ponta akkor azzal védekezett, hogy az akkori tudományos szabványoknak megfelelően írta doktori disszertációját, és politikai ellenfele, a jobboldali Traian Basescu államfő lejárató kampányának minősítette a plágiumvádat.
A plágiumot az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács is megállapította 2012-ben, de a testületet az akkori oktatásügyi miniszter feloszlatta, még mielőtt a döntését közzétehette volna. Az oktatási tárca szerint mind a tudományos fokozatot kiadó egyetem, mind pedig az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács illetéktelenül vizsgálódott a plágiumügyben: csak a tárca alárendeltségébe tartozó Országos Etikai Tanács (CNE) hivatott a magas rangú közhivatalnokok feddhetetlenségével kapcsolatos kételyeket vizsgálni. A CNE állásfoglalása szerint Victor Ponta nem plagizált. Ugyanerre a végkövetkeztetésre jutott 2014 márciusában a Legfelsőbb Bíróság is, egy feljelentés alapján vizsgálva az ügyet.
MTI
Erdély.ma

A "nagy menetelések" és perek éve
Mindenki a rendszerváltás 25. évfordulójáról beszél. Azóta számos esemény évfordulóját tartották meg, de egy fontos esemény, a Budapesti nyilatkozat kimaradt, amelyet román és magyar értelmiségiek 1989. június 16-án írtak alá – jelentette ki év végi összegző sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki szerint ez az alig egyoldalas nyilatkozat pontosan tartalmazza azt, hogy hogyan képzelik el román és magyar értelmiségiek közösen a jövőt.
Az akkor megkezdett párbeszédről az aláírók úgy gondolták, hogy a jó kapcsolat alapjává válik a két nemzet számára. Azt mondták, Erdély egymást kiegészítő kultúrák hazája, a kulturális és vallási pluralizmus hazája kell legyen.
Erdélynek ezt a sokszínűségét meg kell tartania, ez a román nemzetnek is érdeke. A nyilatkozatot, amely kitér a kolozsvári magyar egyetem visszaállítására is, olyan személyiségek írták alá, mint Antall József, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Stelian Tanase, Mihnea Berindei, Dinu Zamfirescu, Vladimir Tismaneanu és mások.
Izsák Balázs szerint a nyilatkozat körüli csend azzal is magyarázható, hogy az aláírók közül senki sem található meg a ’89 utáni időszak közszereplői között, a romániai magyarság képviselete pedig visszatért a ’89 előtti trendhez: nem a román és a magyar nemzet történelmi megbékéléséből indult ki, nem abból, hogy egyenrangú társnemzetek, egymást kiegészítő kultúrák Erdélyben, hanem abból, hogy – ahogyan azt a Román Kommunista Párt kisebbségi politikája is tartotta – Romániában van egy többségi nemzet, és van 18 kisebbség, és ennek a 18-nak egyike a magyar.
A továbbiakban arról beszélt, hogy a közelmúlt legfontosabb eseménye az önkormányzatok 2013. októberi nagy menetelése volt, amelyen a szervezők becslése szerint több mint 100 ezren alakítottak ki 53 kilométeres összefüggő menetoszlopot a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán, Székelyföld területi autonómiáját követelve.
Az SZNT kezdeményezésére 44 székelyföldi önkormányzat fogadott el olyan határozatot, amely szerint egy közigazgatási egységbe kívánnak tartozni, és amelynek sarkalatos törvény szavatolja a különleges státust. Ezek a határozatok eljutottak az Európai Unió és az Európa Tanács különböző hivatalaiba is, túllépték a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának ingerküszöbét, így napirenden marad a székelyföldi önkormányzatok által jelzett kérés, amint kivétel nélkül napirenden lesznek és az SZNT vezetői által indított perek is, a luxemburgi per, amelyre 2015-ben lehet ítéletet várni – mondta az SZNT elnöke.
Elmondta, hogy a bukaresti bíróságon alapfokon elveszítették azt a pert, amelyet Traian Basescu, Victor Ponta, Liviu Dragnea és Crin Antonescu indítottak, de letették a fellebbezést, és a pert folytatják. Az SZNT kezdeményezésére a kovásznai Fenyő szálló ügyében indított pert 2014. október 13-án felfüggesztette a bíróság, és az alkotmánybírósághoz fordult, hogy vizsgálja meg a 114/2013. számú kormányrendelet alkotmányosságát, amely az ortodox egyháznak juttatta a szállodát. Jelenleg az alkotmánybíróság döntésére várnak. De nem zárult le a március 10-i csendőrségi büntetés ügyében indított per sem, ennek újabb határideje január 29.
Izsák Balázs kijelentette: az SZNT 2015. évi tevékenységét egyfelől a helyi közösség akaratára, hagyományaira és érdekeire, másrészt a többségi közösséggel folytatott párbeszédre, harmadrészt pedig a nemzetközi jogra és a nemzetközi fórumok keretében történő együttműködésre kívánják alapozni.
Az SZNT elnöke úgy vélte, 2015-ben be kell nyújtani a parlamentbe a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet. Mint mondta, a többségi közösséggel folytatott párbeszéd helyszíne is a parlament kell hogy legyen. Arról is beszélt, hogy az SZNT tovább kívánja építeni a baszkokkal és katalánokkal kialakított kapcsolatait, illetve, hogy az idén újabb kísérletet tesznek arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek közös nevezőre jussanak Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetéről.
– Elsősorban a magyar közösségen belül keressük a kompromisszumot, hogy egy összehangolt tervezetünk legyen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy amikor a román közösséggel akarunk párbeszédet folytatni, azt vágják a fejünkhöz, hogy ti sem tudjátok, mit akartok – jelentette ki.
Izsák Balázs szerint a megegyezés kiindulópontja nem lehet a Dél-Tirol autonómiáját biztosító 1972-es statútumnak az RMDSZ által készített magyar fordítása, hiszen azt már Dél-Tirolban is túlhaladottnak tekintik. Ezért meg fogják nézni, hogy az RMDSZ tervezetéből mit lehet beépíteni az SZNT által készített tervezetbe, hogy egy kompromisszumos szöveg alakulhasson ki.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Az új év kilátásai
Nem tudni, miért is, de egy régi román szólás úgy tartotta: „új esztendő, új király”, pedig akkorjában királyaik sem voltak, csak vajdáik. Most lenne királyuk, de még sincs, lenne trónörökös is fölös számban, de az sincs igazán. Így mi vagyunk az egyetlen királyos köztársaság, s a hazatelepedett Hohenzollernek a köztársaságos királyok. Udvartartással, minden egyéb kellékkel, de hatalom nélkül.
Hát királyunk – igazi! – nincs, de van annál több lottón nyert politikusunk, s ha nem vigyázunk, pártunk is annyi lesz, hogy megszámolni is bajos lészen. Szerencsére ez csak a választások körül érzékelhető, különben a számos pártocskák békésen hibernálnak. Egyik-másik viszont igazi kivétel, romániai kuriózum, mondhatnánk: románikum, hiszen meg sem született, s máris kormányoz. Ilyen Tăriceanu liberális reformer gyülekezete.
Különben a pártoknak is olyan a természete, mint minden élőlénynek vagy élőlényekből szerveződött társulásnak e teremtett világban: születnek, felnőnek, virulnak, sorvadnak, majd meghalnak. Előbb-utóbb. Úgy tűnik, hogy a nagy csatavesztés után például a szocdemek most a sorvadás és a lombhullatás időszakába léptek, s ha nem is múlnak ki nyomtalanul és dicstelenül rövidesen, a tavaszi kongresszusokon nagy jégzajlások fognak esni, és fejek hullani. Kérdés, hogy ezt a ma még kormányzó egész vircsaftot ki fogja kézhez venni?
A jobboldal vezető pártja, a liberálisokból és demokratákból összeboronálandó „nagy párt” kétségtelenül kormányzati szerepre áhítozik, s erre reális esélyei vannak. Ezért nincs reális esélye Monica Macovei táborának, nemhogy a megerősödésre, de még a pártalakításra sem. De van a Népi Mozgalom Pártjának, melyet Elena Udrea már most tálcán kínál fel Traian Băsescu volt államelnöknek, s ahogyan a ravasz matrózt ismerjük, nem fogja azt visszautasítani, s akár komoly tényezővé is teheti a népi mozgalmasokat. De bizonyosan ki fog múlni a közeljövőben Dan Diaconescu csőcselék-pártja, a nagyromániások már kölcsönökből és koldulásból sem maradnak fenn, s az RMDSZ-nek is csipkednie kell magát, ha parlamenti tényező akar maradni.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Átvállalt felelősség
A Bánság szerbiai részén élő román fiatalok szerbtanulását finanszírozza a román állam. Az állítás bizony meghökkentő – lenne, ha igaz lenne. De nem az.
Holott akár lehetne is, mivel például a Timok völgyében kétszáz éve nincs iskola, templomi szertartás román nyelven, a szerbül nem beszélő nagy- és dédszülők nem tudnak szót váltani a románul már nem beszélő unokáikkal, az ottani közösség két és fél évtizede megfogalmazott igénye ellenére pedig Bukarest máig adós anyanyelvi identitásuk megőrzésének támogatásával. És akkor miért ne ösztönözné Románia a szerbtanulást, amely ellen bizonyára Belgrádnak sem lenne ellenvetése?
Az ötletért elegendő a szomszédtól merítenie: a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet 850 székelyföldi magyar végzős diákot készít fel az érettségire, elsősorban román nyelv és irodalomból. Ennek a – lapunk által is ismertetett – hírnek meg éppenséggel a valóságalapja kelthet csodálkozást.
Először is a korrepetálási program – amúgy dicséretes és üdvözlendő – beindításával Magyarország olyan feladatot vállal magára, amelynek „abszolválása” mindenekelőtt a román állam felelőssége és kötelessége. Csakhogy a hazai oktatási rendszer régóta bukásra áll e téren, Románia a saját állampolgáraival szemben nem viselkedik felelősen.
Az erdélyi magyar szakmai és politikai szervezetek folyamatos igénye, sőt Traian Băsescu exállamfő ez irányú helyeslése ellenére a román nyelvet továbbra is anyanyelvként tanítják a kisebbségi diákok számára, olyan tanterv és tankönyvek alapján, amelyek lehetetlenné teszik az állam nyelvének hatékony és viszonylag könnyű elsajátítását.
Ráadásul miközben a kisebbségi fiatalok elé éppen a román állam gördít akadályt – egyértelműen hátrányos helyzetbe sodorva őket –, a többségi társadalom menetrendszerűen felháborodik, ha a magyarok törik a román nyelvet.
Arról nem beszélve, hogy amikor a magyar állam a romántanuláshoz nyújt segítséget, gyakorlatilag az erdélyi magyarok romániai beilleszkedését ösztönzi, rácáfolva az Erdély elszakítását vizionáló többségi félelmekre. Jó lenne, ha Budapest szokatlan, de jó szándékú kezdeményezése Bukarestet is ráébresztené a helyzet visszásságára és a saját felelősségére.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Visszaélésekhez vezethet (Nem kell Big Brother-törvény)
Nincs szükség a telefonok lehallgatására és az internetes kommunikáció megfigyelésére vonatkozó, úgynevezett Big Brother-törvényre semmilyen formában. A jelenleg létező, érvényes jogszabályok bőven lehetőséget teremtenek arra, hogy az illetékes szervek nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, bírósági engedély nélkül lehallgassanak, vizsgáljanak bárkit, aki gyanúsított – fogalmazta meg véleményét Márton Árpád RMDSZ-es képviselő.
Örvendetesnek tartja, hogy Victor Ponta miniszterelnök bejelentette, nincs szándékában felelősségvállalással elfogadni az erre vonatkozó törvényt, szerinte ez akár a kormány bukásához is vezethetne. Az RMDSZ korábban sem szavazta meg az alkotmánybíróság által is alaptörvény-ellenesnek talált jogszabályt, és ha ez ismét hasonló formában kerül napirendre, újra ellene voksolnak, akár egy bizalmatlansági indítvány során is. A képviselő úgy véli, a jelenlegi jogszabályi keret bőven elegendő, a túlzott intézkedések Romániában többnyire visszaéléshez vezetnek, „meglovagolnak egyesek, akik korlátlan hatalmat akarnak egy-egy ilyen helyzetet, és kierőltetnek ilyen intézkedéseket” – utalt a franciaországi terrorista merényletre, de az amerikai külügy második embere, Victoria Nuland látogatására is.
Meglátása szerint parlamenti, bírósági és civil társadalmi ellenőrzés alatt kell tartani ezeket a folyamatokat, „mert mint Traian Băsescu is megfogalmazta, a titkosszolgálatok hajlamosak a minél nagyobb hatalom megszerzése érdekében minden eszközt felhasználni”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Paktumosdi
Nagy vívmányként harangozta be Klaus Johannis államelnök a védelmi kiadások biztosítása érdekében aláírt pártközi egyezményt.
Úgy mutatta be, mint valami előzmény nélküli csodaszert, holott tudjuk jól, hogy a paktumosdi nem most kezdődött. Az ötlet az államfő elődjétől, Traian Băsescutól ered, aki annak idején nem csak néhány mondatból álló egyezményt hozott tető alá, hanem alapos tanulmányt is készíttetett az oktatás és az egészségügy reformjáról tucatnyi szakember bevonásával. A munka eredményeként terjedelmes elemzésekkel gazdagodtunk, de a megfogalmazott javaslatok közül igen keveset ültettek gyakorlatba. Paktumból is volt már egy, az oktatásról szóló egyezményt 2008-ban írták alá a pártok. Ennek fő célja az volt, hogy a parlament és a kormány megadja az oktatásnak a GDP 6 százalékát, ami persze, azóta sem valósult meg.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Băsescu perei
Traian Băsescu volt államelnök neve 68 bűnügyi aktában szerepelt az elmúlt tíz évben, és ebből nyolc esetben még vizsgálódik az illetékes vádhatóság – közölte tegnap a legfőbb ügyészség, ahol 58, Băsescuval kapcsolatos vizsgálatot folytattak le; a korrupcióellenes ügyészségnél négy, a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségnél pedig további hat ilyen ügyet jegyeztek.
Ezek nagy részét lezárták anélkül, hogy bűnvádi eljárást indítottak volna, hét esetben még előzetes vizsgálatot folytatnak. Traian Băsescu második és egyben utolsó elnöki mandátuma december végén járt le, azóta nem élvezi már az államelnököket megillető mentelmi jogot. A legfőbb ügyészség jelenleg egy ügyben folytat vizsgálatot, egy másikban pedig a korrupcióellenes ügyészség, amely eddig három esetben döntött úgy, hogy nem indít bűnvádi eljárást a volt államelnök ellen. A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségen levő hat iratcsomó közül csak egyet zártak le, további ötben vizsgálódnak. Tavaly az ügyészek újból megnyitották azt az aktát, amelyben Gabriela Firea szociáldemokrata szenátor zsarolással vádolta Traian Băsescut. A volt államfő egy televíziós nyilatkozatban kijelentette Firearól, hogy inkább a polgármester férjével foglalkozna, akinek a hivatalában gyanús dolgok történnek, és lehet, hogy egy napon nem találja otthon, utalva ezzel arra, hogy letartóztathatják. A legnagyobb sajtóvisszhangot az úgynevezett Flotta-ügy kapta, amelyben Băsescu és további 79 személy ellen indítottak bűnügyi vizsgálatot azzal a gyanúval, hogy 1991 és 2000 között Románia kereskedelmi flottájából tizenhat hajót mélyen áron alul adtak el egy külföldi cégnek. Ez esetben az ügyészség 2008-ban szüntette meg a büntetőjogi eljárást
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Verespatak-ügy – Az Alburnus Maior helyteleníti Klaus Johannis nyilatkozatát
A verespataki beruházást ellenző, helybelieket tömörítő civil szervezet, az Alburnus Maior szerint Klaus Iohannis államelnöknek az aranybányával kapcsolatos legújabb állásfoglalása ellentmond korábbi nyilatkozatának.
A beruházást ellenző fő civil szervezet ezt pénteken az MTI-hez eljuttatott közleményben jelentette ki, miután Iohannis arra kérte a román kormányt és a beruházót, hogy kezdjék újra a tárgyalásokat a projektről. Klaus Iohannis kifejtette, hogy a verespataki beruházásról folytatott tárgyalásokat nem megfelelő módon kezelték a felek.
Hangoztatta, tavaly novemberi elnökké választása óta nem változott álláspontja, és úgy gondolja, hogy a projektet újból meg kell vizsgálni. Hozzátette: komoly és célirányos tárgyalás nélkül nem lehet megoldani a vitás kérdéseket, és meggyőződését fejezte ki, hogy lehetséges a párbeszéd.
Eugen David, az Alburnus Maior elnöke helyteleníti az államelnök nyilatkozatát, mert szerinte csak újból felszítja a tervet ellenzők elégedetlenségét. Úgy vélekedett, Klaus Iohannis mostani nyilatkozata nagyon hasonlít Victor Ponta miniszterelnök, Emil Boc volt kormányfő és Traian Basescu volt államelnök állásfoglalásaihoz, ami miatt több tízezer ember vonult utcára 2013-ban. „Ezek az optimizmust sugárzó hatósági megnyilatkozások tartották felszínen a nem életképes és törvénytelen beruházási tervet, hozzájárulva a kanadai beruházó részvényeinek tőzsdei árfolyam-emelkedéséhez" – olvasható a közleményben.
David szerint Klaus Iohannis mostani nyilatkozata ellentmond korábbi, sokkal határozottabb állásfoglalásának. Példaként idézi a dokumentum azt a kijelentést, amelyben Klaus Iohannis kifejtette: a verespataki beruházás kezdettől fogva rosszul indult, és nem kell folytatni ugyanazon az úton. Nem érthetünk egyet egy olyan technológiával, amely katasztrófákhoz vezethet – idézi a közlemény Iohannis korábbi kijelentését. Az egyesület szerint a hangnemváltozás megkérdőjelezi azt a bizalmat, amellyel a román társadalom Klaus Iohannist felruházta a tavalyi elnökválasztáson. MTI
Erdély.ma

Hírszerzési attak
Legutóbb 2012-ben, a Traian Băsescu akkori államfő leváltását célzó második népszavazás idején nehezedett akkora politikai nyomás a bukaresti alkotmánybíróságra, mint napjainkban.
Akkor a taláros testületen múlt, hogy az elnök visszatérhetett a Cotroceni-palotába, az alkotmánybírák ugyanis kimondták: a referendum érvényességéhez elengedhetetlen a választói névjegyzékben szereplők többségének részvétele.
A népszavazás érvényességi küszöbét megszüntető kétharmados balliberális hatalom annyira zokon vette a talárosok döntését, hogy megpróbálta megnyirbálni a testület hatáskörét. Az alkotmánybírák azonban a Velencei Bizottságnál és más európai intézményeknél panaszolták be a Ponta-kormányt, az alkotmányosság felszámolására irányuló törekvésként értelmezve a hatalom ellene irányuló támadásait. Brüsszeli nyomásra aztán Pontáék „leszálltak” a taláros testületről, és lemondtak az intézmény működésének „megreformálását” célzó elképzelésükről.
Most ismét az Európai Bizottsághoz szaladtak panaszkodni az alkotmánybírák, ezúttal azonban az információbiztonsági törvény elutasítása kapcsán őket ért támadások miatt. A Nagy Testvér-törvényekként elhíresült jogszabályok elmeszelése nyomán tapasztalt fenyegetések hatására a talárosok egyike azt üzente Brüsszelnek, hogy Romániában veszélyes hivatásnak számít alkotmánybíróként tevékenykedni.
Miközben segélykiáltása minden bizonnyal nem marad visszhang nélkül, kérdéses, hogy milyen következményei származhatnak ebből a támadó félnek. Amely nem más, mint a megfigyelési törvények visszautasítását a nemzetbiztonság elleni „merényletként” tálaló titkosszolgálat, amelynek parancsnoka gyakorlatilag felelőtlen, hozzá nem értő hivatalnokocskákként festette le az alkotmánybírákat.
A SRI igazgatója tulajdonképpen azzal vádolta a testület tagjait, hogy erkölcsileg ők tehetők felelőssé egy esetleges romániai terrortámadás bekövetkezte esetén. Úgy fest, a hatalma kiterjesztése érdekében mindent elkövető hírszerzés teljes pályás letámadásba fogott.
Még az sem kizárt, hogy ezt szolgálja Toni Greblă alkotmánybíró feltételezett korrupciós ügyének múlt heti kiteregetése is, amely nagymértékben hozzájárul a taláros testület hiteltelenítéséhez.
Rostás Szabolcs |
Krónika (Kolozsvár)

Johannis meglátogatta a Securitate irattárát
Nem lehet továbblépni a kommunista közelmúlttal való szembenézés nélkül, ezért is szükség van arra, hogy Romániában létrejöjjön a kommunizmus múzeuma - jelentette ki Klaus Johannis államfő hétfőn, miután meglátogatta a Securitate - az egykori kommunista titkosszolgálat - irattárát.
"Fontosnak tartom, hogy ne próbáljuk túl gyorsan túltenni magunkat a közelmúlton. Jobban meg kell ismernünk a történelmünket, a kommunizmus éveit ahhoz, hogy a végén megbékélhessünk saját múltunkkal" - jelentette ki az elnök.
Johannis úgy vélekedett, hogy - a román átvilágítási testületként működő - Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnak (CNSAS) fontos szerepe lesz a kommunizmus múzeumának létrehozásában. Az államfő decemberben, a Ceausescu-diktatúrát megdöntő forradalom kirobbanásának 25. évfordulója alkalmából Temesváron tartott ünnepi beszédében jelentette be: kezdeményezni fogja egy ilyen intézmény megalapítását, amely átfogó oktatási programokat bonyolíthatna le, és tematizálhatná a közbeszédet.
"Szükség van az emlékezésre és az emlékeztetésre, csak így tudjuk megvédeni magunkat a kommunizmustól" - jelentette ki Johannis tavaly decemberben a temesvári megemlékezésen.
Évente ezren kérnek átvilágítást
Az országban 1999-ben fogadtak el törvényt arról, hogy bárki tanulmányozhatja azokat az aktákat és feljegyzéseket, amelyeket a Securitate készített róla. Ennek érdekében első körben 2001-ben a CNSAS 700 folyóméternyi iratot, vagyis mintegy 10 ezer megfigyelési dossziét vett át a Securitate feloszlatása után 1990 márciusában létrehozott Román Hírszerző Szolgálattól (SRI).
A Securitate-akták jelentős része Traian Băsescu elnökké választása után, 2005 márciusával kezdődően került az átvilágítási testülethez: a korabeli híradások szerint akkor 12 folyókilométernyi irat került a CNSAS-hoz abból az archívumból, amelyet az SRI vett át a kommunista politikai rendőrségtől és kémelhárítástól.
A CNSAS honlapján megtalálható utolsó, 2013-as éves jelentés szerint az átvilágítási testületnél ma már 25 folyókilométernyi Securitate-iratot tanulmányozhatnak a történészek és az érdeklődők. A kimutatás szerint évente mintegy ezer új látogató jelentkezik az átvilágítási testületnél, hogy a róla vagy felmenőiről készült megfigyelési aktákat kikérje.
maszol.ro/MTI

Titkosszolgálati befolyás
Az elmúlt napokban megerősítést kaptunk arról, hogy a titkosszolgálatok aggasztóan nagy befolyásra tettek szert a hazai közéletben. Erre a tendenciára az a Traian Băsescu volt államelnök világított rá már tavaly, akinek két mandátuma alatt erősödött meg számottevően a titkosszolgálati befolyás. Băsescu egy tavalyi, nem sokkal a választások és mandátuma lejárta előtt adott nyilatkozatában aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a titkosszolgálatok túl nagy befolyásra tesznek szert.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi tíz évben alapos reformon estek át a hírszerzési szervek, miközben a parlament részben a politikusok gyenge minősége és hozzá nem értése miatt egyre gyengébb ellenőrzést képes gyakorolni a „kék szeműek” fölött. Úgy vélte, hogy a titkosszolgálatok alaptermészetüknél fogva egyre nagyobb befolyásra próbálnak szert tenni. Mondhatjuk, ezek után cseppet sem meglepő, hogy a párizsi terrorcselekmények után George Maior volt SRI-főnök alkalmasnak látta a pillanatot, hogy még jobban kiterjessze a hírszerzők befolyását.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Nemzeti érdek SRI-szemszögből
Amennyire nagy „játékos-elnök” volt Traian Băsescu, pont annyira akcióban próbált lenni a legfontosabb román titkosszolgálat élén kinevezettje, a héten végre lemondott George Maior.
Hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) feje jócskán túllépte hatáskörét, nem újdonság. Jómagam épp ebben a rovatban kifogásoltam tavaly nyáron azt a Maior-interjút, amiben a „titkosszolga” állást foglalt olyan kérdésekben, amelyek nem rá tartoznak: a területi autonómia ügyében, amelyet „19. századi magyar nemzetpolitikai törekvésnek” bélyegzett, s kifejtette, azon lesznek, hogy ezt meggátolják. De az ország „nemzeti érdekét” megfogalmazva szót ejtett az igazságszolgáltatás függetlenségéről, az ország energiapolitikájáról, a Németországgal való viszonyról, az oroszokkal való párbeszédről is – úgy nézett ki abban a pillanatban, mintha elnökjelöltségét készítette volna elő, főleg, hogy meg is lebegtette esetleges lemondásának lehetőségét az elnökválasztás kontextusában. Túlkapását akkor még az RMDSZ nagy öregjei, Borbély László és Verestóy Attila is elítélték, pedig egyikük sem „vádolható” túl autonómiapárti állásponttal. Az elnökválasztás előtt aztán hirtelen mint miniszterelnök-jelölt bukkant fel George Maior neve, méghozzá az államelnökjelölt Victor Ponta rövid listáján, igaz, nem az első helyen. Klaus Johannis székfoglalása után ezért is volt furcsa, hogy az új elnök látszólag nem akart személycserét a SRI élén: közvetetten néhány napja még erre tett utalást.
Aztán kipattant a botrány a SRI és az Alkotmánybíróság között, s hirtelen minden megváltozott. George Maior élesen bírálta az Alkotmánybíróságnak azon döntését, amellyel elutasították a bírói mandátum nélküli megfigyelések lehetőségét. Ez már a jelek szerint túl sok volt Johannisnak, ő is észrevette, hogy nyolcéves SRI-igazgatói mandátuma ellenére Maior kevésbé „szakmai”, mint szeretné. Nemcsak beleszól az ország bel- és külpolitikájába, minősíti Románia polgárai egy részének politikai törekvéseit, azzal, hogy véleményt mondott az Alkotmánybíróság döntéséről, a demokratikus berendezkedés egyik alapszabálya ellen vétett súlyosan: a hatalmi ágak szétválasztásáról van szó.
Több mint ironikus, hogy a nyáron még az igazságszolgáltatás függetlenségéről papoló Maior éppen az igazságszolgáltatás feletti nyomásgyakorlás miatt veszi kalapját. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a legnagyobb román titkosszolgálat feje mennyire opportunista volt.
Az sem segített valószínűleg Maiornak, hogy elárulta: beépített ügynököket tartanak a különböző sajtóorgánumok szerkesztőségeiben. Ez persze jó ideje már nem titok: az egykor mérvadónak számító Robert Turcescu televíziós újságíró maga ismerte be, hogy ő is egy ilyen beépített ügynök volt. Maior arra hivatkozott, hogy nincs több sajtóbeli ügynökük, mint a nyugat-európai demokráciákban működő titkosszolgálatoknak. De vajon mi az ilyen ügynökök feladata Európa azon táján? Vajon az-e, hogy kulcspozíciókat szerezzenek a kiadóknál, szerkesztőségekben, s jelentősen befolyásolják a sajtótermékek irányultságát, a médiumok politikáját? Vajon hogy jutott oda a romániai sajtó az elmúlt években, hogy igazi harcos kutyából ilyen vagy olyan politikai és gazdasági érdekek kiszolgálójává váljon, s az újságírói legyen az egyik legjobban lenézett szakma? S mennyi közük van ehhez a saját „nemzeti” érdekeiket védő „titkos” szolgálatoknak?
Ne feledjük, ha a sajtó nem látja el hivatását, az a társadalom egészségének igencsak árt. Az ilyen jellegű titkosszolgálati beavatkozás a sajtó dolgaiba nemcsak káros, egyenesen mérgező. Ezért csak csatlakozni tudok a román közszolgálati televízió elnök-vezérigazgatójának felszólításához. Stelian Tănase szerdán nyílt levélben fordult Florin Codlea ideiglenes SRI-vezetőhöz, hogy hívja vissza az ügynököket az intézményből. A vezérigazgató mellett kilenc médiaegyesület is kéri a hírszerzést, hogy vonja ki „munkatársaikat” a médiából. Azt is javasolják a parlamentnek, foglalják bele a nemzetbiztonsági törvényekbe, hogy a hírszerzés többé nem szervezhet be médiában dolgozókat.
Nekem úgy tűnik, inkább ez volna a nemzeti érdek, nem az autonómiatörekvések gátolása. Nem igaz, kedves SRI?
Rédai Attila |
Székelyhon.ro

Feddhetetlenség
Szédületes iramot diktál a Korrupcióellenes ügyészség, szinte nincs nap, hogy valamely magas rangú tisztségviselőt, volt vagy jelenlegi minisztert, államtitkárt, szenátort, képviselőt vagy önkormányzati vezetőt ne idéznének be kihallgatásra, vennének őrizetbe.
Sorra érkeznek a hírek vádemelésekről, s bár továbbra is igen hosszú idő múlva, de születnek a gyakorta elmarasztaló ítéletek. Hogy csak az elmúlt néhány nap történéseit idézzük fel: elérte a korrupcióellenes harc Traian Băsescu exállamfő egykori kedvenceit, a volt demokrata-liberális nagyágyúkat: Elena Udreát, Adriean Videanut, börtönbüntetésre ítélték Codruţ Şereş és Nagy Zsolt volt minisztert, vádat emeltek a sepsiszentgyörgyi bíró, Ördög Loránd ellen, elítélték a volt Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettest. Minthogy az 1989-es változást követő vadkapitalista időkben, a soha véget nem érő átmenet korában inkább ahhoz voltunk hozzászokva, hogy a mindent behálózó korrupció ellen nincs, aki felléphetne, a közpénzeket gátlástalanul lenyúló vezetők érinthetetlenek, az országban folyó szabadrablásnak nem lehet gátat vetni, kicsit amolyan Robin Hood-szerűnek tűnik most az ügyészség tevékenysége. Azt a képzetet keltik ugyanis, hogy az embereket kizsákmányoló, korrupt, gazdag politikusokra lecsapnak, és végre győz az igazság. Kétségkívül, vannak olyan ítéletek, amelyeket nem akarunk elfogadni, nem érzünk igazságosnak – a Mikó-ügyben született döntést például, de sokakban Nagy Zsolt börtönbüntetése is döbbenetet váltott ki. Az is vitathatatlan, hogy gyakorta oly látványosan járnak el az ügyészek, mintha nem is a potenciális korrupciós bűncselekmény feltárása lenne a cél, hanem maga az akció, a fekete álarcos karhatalmi erők felvonulása a kamerák kereszttüzében. Mégis, nehéz szót emelni e vélt vagy esetleg valós túlkapások ellen. A politikai osztály hitelét vesztette, a sokat szajkózott politikai lejáratásra való hivatkozás mára egyszerűen nevetségessé vált, hiszen bebizonyosodott: az ügyészség nem ad a párthovatartozásra – ehhez közelít egyébként e védekezés RMDSZ-es változata, mely szerint azért vizsgálódnak némely tagjuk ellen a hatóságok, mert magyar. S bár igazuk lehet azoknak, akik szerint e hajsza kicsit azzal a veszéllyel jár, hogy a fürdővízzel együtt a gyermeket is kidobják, azaz a korrupcióellenes küzdelemben ártatlanok is áldozatul esnek, mindenekelőtt azon kellene elgondolkodnunk, miként jutottunk idáig. Mert ha a politikai osztály feddhetetlen maradt volna, aligha tartóztatnának le naponta egy-egy magas rangú tisztségviselőt. Mindez pedig hatványozottan érvényes a magyar vezetőkre, akiknek a romániai igazságszolgáltatásban ma sem ritka – lásd zászlóperek, utcanévtáblák esetét –, alkalomadtán alig burkolt magyarellenes hangulattal, megnyilvánulásokkal is szembe kell nézniük. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lefizették Traian Băsescut?
Traian Băsescu akkori államfőhöz került annak az összegnek a fele, amelyet az elnök öccse, Mircea követelt a Bercea Mondial néven ismert maffiózótól, Sandu Angheltől annak érdekében, hogy enyhébb ítéletért járjon közben az ellene zajló perben az illetékes bíráknál – ezt állította az időközben elítélt Anghel pénteken egy bírósági meghallgatáson.
Anghel azt mondta: amikor évekkel ezelőtt fiát, Florint garázdaság miatt őrizetbe vették, ő felkereste Mircea Băsescut, aki húszezer euró fejében közbenjárt az illetékes bíróságon, így a fiút szabadlábra helyezték, majd csupán nyolc hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Ezzel Mircea Băsescu kivívta a bizalmát.
Amikor aztán 2011-ben őt vádolták meg emberölési kísérlettel – egy mulatozás során megkéselte társát –, Marian Căpăţână, Mircea Băsescu üzlettársa felkereste a feleségét, és közölte: az államfő öccse azt üzeni, hogy ha fizetnek neki, kiviszi a férjét a börtönből.
A család mindent eladott, és két részletben 600 ezer eurót fizetett Căpăţânának, akit azóta befolyással üzérkedésben való bűnrészességgel vádoltak meg.
Ezt követően az Olt megyei törvényszék hat ízben helyezte szabadlábra, de a craiovai táblabíróság ugyanennyiszer megsemmisítette az erről szóló döntést. Ez Anghel szerint azért történt, mert Traian Băsescu több pénzt akart azért, hogy közbenjárjon az érdekében. Ezt állítólag a craiovai ítélőtábla egyik bírája közölte a feleségével.
Anghel azt állította: Mircea Băsescu akkor azt mondta a feleségének, hogy a neki adott összeg felét, 300 ezer eurót továbbadta fivérének, Traian Băsescunak. Szerinte ugyanis Mircea Băsescu nem rendelkezett akkora befolyással, hogy ő járjon közben az érintett bíráknál – ezt csupán Traian Băsescu tehette meg.
Az ügy azt követően került nyilvánosságra, hogy Anghelt jogerősen letöltendő szabadságvesztésre ítélték, ezért családja visszakérte a lánya násznagyául felkért Mircea Băsescutól a pénzt, aki viszont csak az összeg kevesebb mint felét adta vissza, majd feljelentette Angheléket zsarolás miatt. Băsescut tavaly nyáron letartóztatták, és megvádolták befolyással üzérkedéssel. Néhány hete aztán a vizsgálati fogságot házi őrizetre változtatták.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Udrea ellentámadásban: feljelentette a SRI-vezért
Ellentámadásba lendült Elena Udrea volt fejlesztési miniszter, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke, aki azonban az ellene csütörtökön pénzmosás és hamis vagyonbevallás leadása gyanúja miatt indított bűnvádi eljárás miatt felfüggesztette magát a pártelnöki tisztségből.
A politikusnő az ellene felhozott vádakra reagálva pénteken este a HotNews hírportálnak adott interjúban közölte: feljelentést tett Florian Coldea, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ügyvivő igazgatója ellen, mert őt sejti az ellene indult „lejárató” kampány mögött.
Udrea szerint tavaly nyáron Sebastian Ghiţă, a SRI-hez közel álló korábbi vezető szociáldemokrata pártiüzletember-politikus, aki gyakran találkozott Coldeával, egy kávézóban közölte vele, hogy Coldea gyűlöli őt, mivel a SRI mellett „alternatív információforrásként” szolgált Traian Băsescu decemberben leköszönt államfő számára.
Hozzátette: nem volt ugyan baráti viszonyban Ghiţával, de az többször is ellátta hasonló, bizalmas információkkal, vélhetően azért, mert egyszerre akart jóban lenni Băsescuval és pártbeli elöljárójával, Victor Ponta miniszterelnökkel is. A politikusnő szerint Alina Bica, a Szervezettbűnözés- és Terrorizmusellenes Ügyosztály (DIICOT) – időközben előzetes letartóztatásba helyezett – főügyésze arra panaszkodott, hogy Coldea nyomást gyakorolt rá több ügyben, így Ioan Niculae üzletember ügyében is.
Udrea azt is állította, hogy ő maga is közbenjárt Pontánál a Băsescu emberének tartott Laura Codruţa Kövesi kinevezése érdekében az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) élére, ugyanakkor Coldea is emellett lobbizott a vonakodó kormányfőnél, mivel jó viszonyban van a jelenlegi DNA-főügyésszel.
Ponta erre úgy reagált: sem Udreával, sem más politikussal nem egyeztetett a főügyész személyéről, Kövesi pedig azt mondta: nem ez az első alkalom, hogy egy gyanúsított rágalmazó kijelentéseket tesz vele kapcsolatban, ezért nem kívánja kommentálni az ügyet. A SRI is jelezte: nem kíván reagálni egy gyanúsított állításaira.
Udrea amúgy azt is állította, hogy a SRI nem támogatta Alina Bica – akivel baráti viszonyban áll – kinevezését a DIICOT élére, mert nem állt elég közel a hírszerzéshez. Azt mondta: Bica panaszkodott is neki, hogy a kinevezése után a SRI nem volt hajlandó őt az ügyosztálya által vizsgált ügyekkel kapcsolatos információkkal ellátni.
Elena Udrea egyúttal azt is elmondta, hogy a vesztegetési ügyekben közvetítéssel vádolt exférje, Dorin Cocoş egyszer Florian Coldea utasítására 500 ezer eurót vitt Ghiţának, hogy azt a jelenlegi kormány szócsövének számító hírcsatornájára, a România TV-re fordítsa.
Mint ismeretes, Udrea ellen azért indított eljárást pénzmosás és hamis vagyonbevallás leadása miatt a DNA, mert a gyanú szerint tudott férje vesztegetési ügyeiről. Miután felfüggesztette magát a pártelnöki tisztségből, helyette ideiglenesen Eugen Tomac irányítja a PMP-t. Udreának – akit bírói felügyelet alá helyeztek – tilos elhagynia Bukarestet, és hetente kétszer jelentkeznie kell a rendőrségen. Ez először pénteken történt meg.
Újabb eljárások Alina Bica és Dorin Cocoş ellen
Előzete letartóztatásba helyezte pénteken a DNA Alin Cocoşt, Dorin Cocoş üzletember – Elena Udrea volt fejlesztési miniszter, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke volt férje – fiát az Alina Bica ellen zajló eljárás kapcsán.
Mint ismeretes, Bicát azzal vádolják, hogy még 2011-ben, a restitúciós bizottság tagjaként elintézte, hogy egy üzletember számára a valós ár háromszorosát, több mint 377 millió lejt fizessék ki kárpótlásként egy 13 hektáros bukaresti telekért. Az ügyben közvetítőként eljáró Dorin Cocoşt már korábban őrizetbe vették, most azonban a fiát, Alint is vizsgálati fogságba helyezték, miután kiderült, hogy ő is részt vett a vesztegetési ügyben.
Ráadásul az ebben az ügyben is vizsgálati fogságba helyezett Bica és Cocoş ellen egy másik restitúciós ügyben is eljárás indult – a vád szerint Cocoş 16 millió eurót kapott, hogy közbenjárjon Bicánál két visszaszolgáltatási ügy rendezésében.
Bica ellen egy másik ügyben is eljárás indult: a gyanú szerint 2006-ban az ügyben eljáró ügyészként megvesztegették, hogy próbálja elkenni egy bűncselekményekkel vádolt üzletember, Ovidiu Tender ügyét. A DNA azt állítja: 2013-as kinevezése óta Bica Tender érdekeinek rendelte alá a DIICOT-ot. Ügyészségi források szerint Tender feljelentést is tett Bica ellen, mondván: meg kellett vesztegetnie őt. Ebben az ügyben előzetes letartóztatásba helyezték Bica korábbi tanácsadóját, Florentin Mihăilescut is.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Románia és az ukrán válság
Bár az ukrajnai válság kialakulásának elején a bukaresti külügyminisztériumi állásfoglalásokban rendre szerepelt az Ukrajnában élő román közösségek jogainak védelme, ez mára szinte teljesen eltűnt a hivatalos kommunikációból – állapítja meg a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet alább olvasható, lapunkhoz csütörtökön eljuttatott aktuális elemzése. Az alcímek szerkesztőségünktől származnak.
Románia külpolitikájára erőteljesen rányomja bélyegét az ország stratégiai partnersége az Egyesült Államokkal, ennek megfelelően a román álláspont ellenzi az Oroszország elleni szankciók bármilyen szintű könnyítését és az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok kereteinek megváltoztatását. Az Ukrajnában élő román kisebbség jogainak védelme a konfliktus kezdetén még szerepelt a külügyminisztérumi állásfoglalásokban, mára azonban ez szinte teljesen eltűnt.
Az Egyesült Államok európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkár-helyettese, Victoria Nuland legutóbb január közepén járt Romániában, ahol egyetlen nap alatt találkozott a román állam legfontosabb vezetőivel, köztük Klaus Johannis államfővel, Victor Ponta miniszterelnökkel és Bogdan Aurescu külügyminiszterrel is. A felek a román–amerikai stratégiai partnerség jegyében folytattak egyeztetéseket, kiemelten tárgyalva a 2015-ös év prioritásait és főbb cselekvési irányait.
A külügyminisztérium tájékoztatása nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a román külügyminiszer és Victoria Nuland találkozóján a két ország kapcsolatainak „kivételes jellege” is a tárgyalások témáját képezte, a román fél pedig kifejezte óhaját a stratégiai partnerség kiterjesztésére és az együttműködés formáinak elmélyítésére vonatkozóan. A tárgyalásokon Victoria Nuland Romániának a régióban betöltött pozitív szerepét emelte ki és nyitottnak mutatkozott a stratégiai partnerség új területekre való kiterjesztésében.
Barátságtalan bukaresti gesztusok
Természetesen nem csupán az Egyesült Államokkal fenntartott stratégiai kapcsolat határozza meg Románia álláspontját az ukrán válság kapcsán, hanem az Oroszországhoz fűződő viszony is. Az elmúlt években a román állam több magas rangú vezetője is kifejezetten barátságtalan megjegyzésekkel és gesztusokkal reagált egyes orosz állami vezetők nyilatkozataira, az is előfordult, hogy az akkor hivatalban lévő román államfő, Traian Băsescu nyíltan a „Luhanszkot és Donyecket elfoglaló terroristák partnerének” nevezte az Orosz Föderációt.
Az Oroszországgal szembeni, sokszor keményvonalasnak nevezhető román külpolitika ugyanakkor kényszerhelyzetben van, hiszen a fekete-tengeri kijárattal rendelkező országot közvetlenül érintik Oroszország lépései. Traian Băsescu államfő több esetben hangot adott abbéli nézetének, hogy Vlagyimir Putyin célja tulajdonképpen befagyott konfliktusok előidézése a Fekete-tenger övezetében.
Az egyik ilyen, már hosszú ideje befagyott konfliktus Transznisztriában, azaz a Moldovai Köztársaság többségében orosz ajkúak által lakott, kvázi szakadár övezetében van. Mivel a román politika egy elvesztett területként, a „második román államként” tekint a többségében román ajkúak által lakott Moldovai Köztáraságra, itt közvetlenül ütközik az orosz és a román érdek.
Románia energetikai helyzete a másik olyan terület, amely a román külpolitikát meghatározza az ukrán válságban elfoglalt pozíciója tekintetében: bár az orosz Gazprom 2014 végére összességében 30 százalékkal csökkentette a Romániának szánt gázszállítások volumenét, ez nem rázza meg különösen a román energiaellátást. Ennek oka, hogy a 12,5 milliárd köbméteres belső földgázfogyasztásból 11 milliárd köbmétert belső termelésből fedez az ország, csupán a különbözetet importálja Oroszországból, ezért akkor sem kellene komolyabb problémákkal szembenéznie a román energetikai rendszernek, ha a Gazprom teljesen leállítaná a szállításokat.
Románia tehát megteheti, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók egyik legerőteljesebb támogatójaként lépjen fel az Európai Unióban, nemzeti érdekei pedig szintén azt diktálják, hogy a geopolitikai felértékelődéséből származó előnyöket maximálisan megpróbálja kihasználni az Egyesült Államokkal folytatott stratégiai partnerség keretében.
Román félelem a szeparatizmustól
Érdekes azonban, hogy bár az ukrajnai válság kialakulásának elején a külügyminisztériumi állásfoglalásokban rendre szerepelt az Ukrajnában élő román közösségek jogainak védelme, ez mára szinte teljesen eltűnt a hivatalos kommunikációból, sőt a román média is alig foglalkozik a témával. A román hivatalos álláspont szerint Ukrajnában a román a harmadik legnépesebb közösség az ukrán és az orosz után, amennyiben „mesterségesen nem osztották volna meg a közösséget”.
A hivatalos adatok szerint ugyanis 151 ezer román nemzetiségű él az országban, ugyanakkor 258 ezren moldovainak vallották magukat, ezért a román értelmezésben 410 ezer román él Ukrajnában. A legnépesebb közösség a Romániával határos Csernyivci megyében él, itt 180 ezren román anyanyelvűnek számítanak, míg Kárpátalján csupán 32 ezer főt számlál a közösség.
Odesszában 724-en vallották magukat románnak, ám 123 ezren moldovainak, így a román hivatalos értelmezésben jelentős román anyanyelvű közösség él a nagyvárosban. Bár nincsenek megbízható információk az Ukrajnában élő románok és moldovaiak román állampolgársága kapcsán, a médiában keringő információk szerint a kárpátaljai románok 70 százalékának van román útlevele.
Míg tavaly februárban a román külügyminiszter kijelentette, Románia „elvárja, hogy az Ukrajnában élő román közösséget ne érjék ellenséges megnyilvánulások”, továbbá kifejezte aggodalmát a nyelvtörvény eltörlése miatt, hangsúlyozva, hogy reményei szerint az eltörölt törvényt hamarosan olyan szabályozás váltja fel, amely megfelel a nemzetközi szabványoknak, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezménynek és európai nyelvi chartának, az ezt követő időszakban egyre ritkábban lettek a hasonló megnyilvánulások.
Sőt 2014 májusában Titus Corlăţean külügyminiszter egy kolozsvári választási rendezvényen már egyenesen arról beszélt, hogy „ami országunk keleti határainál oly drámaian történik, az ötletet, késztetést adhat az efféle szeparatista modellek terjedésére, olyan dolgokra, amelyek az ország határainak a megkérdőjelezését jelentik. Ezt nagyon komolyan mondom. Ezért Romániának erős államnak kell lennie”.
Ezzel párhuzamosan Traian Băsescu államfő is számos alkalommal hangsúlyozta a kisebbségi jogok, kiemelten a nyelvhasználat biztosításának fontosságát Ukrajnában, egyszerre azonban látványosan ez is abbamaradt. Az államfő közvetlenül Vlagyimir Putyin Transznisztriára vonatkozó, egyik tavaly áprilisi kijelentésére válaszul arról beszélt, hogy „elfogadhatatlan a nemzetközileg elismert határok megkérdőjelezése.
A kívülről generált revizionista mozgalmak közvetlenül veszélyeztetik az államok területi egységét és szuverenitását, és nem szolgálhatnak megoldásként a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére. Az államszervezésről, a föderális és autonomista modellek bevezetéséről szóló viták, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek állampolgárságuk szerinti állammal szembeni felforgató tevékenységekre való felbujtása közvetlen beavatkozást jelent a szuverén államok belügyeibe”.
Lekerült napirendről a kisebbségi kérdés
Legutóbb január 7-én beszélt egymással a román és az ukrán külügyminiszter telefonon a román fél kezdeményezésére. Bogdan Aurescu ekkor teljes támogatásáról biztosította Pavlo Klimkint Ukrajna területi épsége, szuverenitása és függetlensége tekintetében, továbbá kifejezte határozott álláspontját az EU Oroszország elleni szankcióinak fenntartására vonatkozóan is.
A román diplomácia vezetője bukaresti látogatásra hívta ukrán kollégáját, ugyanakkor felajánlotta Románia segítségét az országban szükséges reformok, az EU–Ukrajna társulási megállapodás alkalmazása – amelyet Románia elsőként ratifikált – tekintetében. Emellett tájékoztatta a kijevi külügyért arról, hogy Románia már ratifikálta az ukrán–román határra vonatkozó kishatár-egyezményt, és reményét fejezte ki, hogy ukrán részről is hamarosan megtörténik a ratifikáció.
A külügyminisztériumi tájékoztató végén egyetlen mondat található: „a két tárcavezető tárgyalt továbbá az ukrajnai román kisebbséget érintő kérdésekről is”.
Krónika (Kolozsvár)

A korrupció rákfenéje
Mindenkinek, még a nyomozó hatóságoknak is ajánlatos kellő fenntartásokkal kezelni Elena Udrea leleplezésnek szánt vádjait, ezzel együtt ha csak a fele is igaz az ellenzéki politikus állításainak, az katasztrofális képet fest a román államapparátus működéséről.
A Traian Băsescu volt államfő bizalmasának, egyfajta alternatív hírszerző szolgálatának számító Udrea először is saját magát leplezte le azzal, hogy az ellene indult bűnvádi eljárás hatására – korábbi amnéziája dacára – hirtelen emlékezni kezdett, előzetesben lévő dúsgazdag exférje kiket vesztegetett meg.
A korrupcióellenes ügyészségtől már tudjuk, hogy magas rangú politikusokat, a volt feleség révén most már azt is, hogy állítólag a titkosszolgálat második emberének közvetítésével egy, a kormányfőhöz közel álló szenátornak, médiamogulnak is jutott a kenőpénzből. Az egykori gazdasági és fejlesztési miniszter kései kitárulkozása kísértetiesen hasonlít arra, amikor egy hosszú időn keresztül zavartalanul ténykedő maffiahálózat, szervezett bűnbanda tagjai hirtelen hajba kapnak egymással, egyesek pedig utánam az özönvíz felkiáltással sorra kezdik „feldobni” a társakat.
Elképzelhető, mekkora rémület vette hatalmába most a valaha Udrea holdudvarába tartozó, kicsit is sebezhető közszereplőket, és az sem tűnik véletlennek, hogy a SRI igazgatója a botrány kirobbanása előtt mindössze néhány nappal látta elérkezettnek a pillanatot a távozásra.
Egy nemzet számára tragédiát jelent, ha vezetőit az ügyészségről bilincsben látja távozni. Az igazságszolgáltatás által alkalmazott kemoterápiát azonban nem szabad abbahagyni, amíg még észlelhető a korrupció rákos daganata – állapította meg a napokban az ügyészségi hadjárat kapcsán Cătălin Predoiu volt igazságügy-miniszter.
Napról napra világosabb, hogy a korrupció rákfenéje áttéttel a teljes hazai társadalmat megmételyezte, élen a politikai osztállyal, a gyógyulási folyamat során pedig elengedhetetlen kellékké vált a bilincs kattanása. A várt megtisztulás azonban csak akkor következhet be, ha a korrupcióellenes küzdelem közepette senki nem bizonyul érinthetetlennek.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Ki is vezeti most a Román Hírszerző Szolgálatot?
Eddigi viszonylagos névtelensége után hirtelen az újságok első oldalára került Florian Coldea, a Román Hírszerző Szolgálat ügyvivő igazgatója. Nem biztos, hogy örvend a hirtelen jött népszerűségnek, hiszen egyrészt egy titkosszolgálat vezetője – akárcsak az intézmény – inkább a névtelenséget kedveli, másrészt viszont Elena Udrea vádjai hívták fel rá a figyelmet.
Zöldségárus, terrorelhárító…
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ügyvivő igazgatója, a 44 éves Florian Coldea az Arad megyei Tornován született. Korábban korábban még egy alkalommal szerepelt neve az újságok első oldalán: a Bagdadban elrabolt három román újságíró kiszabadításában való részvétele miatt – akkoriban a munkatársai maguk között csak „007-es ügynöknek” nevezték.
Florian Coldea ipari szakközépiskolát végzett, szüleinek állítása szerint pedig a család ARO-típusú terepjáróval zöldséget árult a piacon. Másfél évet tanult a temesvári műegyetemen, tanulmányait azonban abbahagyta, mivel több vizsgán sem kapott átmenő jegyet.
Eléggé „későn érő” diák volt: csupán 25 éves korában, 1996-ban végezte el a Mihai Viteazul Hírszerző Akadémia pszicho-szociológia karát. Az első államvizsgán szintén megbukott, csak második nekifutásra volt sikeres. Igaz, nemsokára doktori címet is szerzett, katonai hírszerzési témakörben. Hírszerzői sikerében – ugyancsak bukaresti lapértesülés szerint – nagy szerepet játszott egyik rokona, az 1989 előtt a Securitate terrorelhárító egysége, az USLA parancsnokhelyettesi tisztségét betöltő Dan Gheorghe, aki „átmentette” magát a Román Hírszerző Szolgálatba, ahol egyébként a csausiszta-szárny” egyik képviselőjének ismerték.
Florian Coldea politikai vonalon Traian Băsescu embere volt, „hátországát” a Demokrata Liberális Párt két, hangadó aradi politikusa, Gheorghe Falcă és Gheorghe Seculici biztosította. A Román Hírszerző Szolgálat honlapján közölt életrajzából kiderül, hogy hírszerzőként „komplex antiterrorista küldetésekben, akciókban és műveletekben vett részt a Román Hírszerző Szolgálat külföldi partnereivel együtt”.
Kis ideig a SRI Terrorizmust Megelőző és Leküzdő Felügyelőségén dolgozott, és már 33 évesen az ország legfontosabb titkosszolgálata igazgatójának, George Maiornak az első helyettese lett. Politikai megfigyelők szerint „felfelé bukásában” – egykori szekus protektora mellett – nagy szerepet kapott az elrabolt román újságírók kiszabadításában játszott szerepe. Erről konkrét adatok ugyan nincsenek, az ügycsomót Traian Băsescu jó időre titkosította, a román sajtó szerint azonban Florian Coldea egyike volt a kiszabadításukra irányuló akció vezetőinek.
Furcsa cetlik
Florian Coldea neve azonban számára kellemetlenebb esetekben is felmerült. Mircea Geoană, a Szociáldemokrata Párt akkori elnöke 2007-ben két fénymásolattal bizonyította, hogy Traian Băsescu államfő felkérésére a titkosszolgálatok munkatársa kompromittáló anyagokat gyűjtött az alkotmánybíróság tagjairól, pontosabban Ion Predescuról, Nicolae Cochinescuról és Aspazia Cojocaruról. Mircea Geoană szerint a fénymásolatokon Coldea aláírása szerepelt, ezért a pártelnök kérte az államfő, a SRI teljes vezetősége lemondását, illetve Florian Coldea vád alá helyezését.
A későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy a fénymásolatok eredetije valóban Florian Coldea íróasztaláról származnak, és maga sem tagadta, hogy a „cetlik valahogy elkallódtak”. A fénymásolatok végül is semmit sem bizonyítottak, mert arra is fény derült, hogy a SRI semmilyen jelentést nem készített az alkotmánybíróság említett tagjairól. A kivizsgálások idejére Florian Coldeát felfüggesztették tisztségéből, ám végül minden megoldódott George Maior megállapításával, miszerint „a Román Hírszerző Szolgálat nem végzett politikai rendőri tevékenységet”.
Florian Coldea öt hónappal a botrány kirobbanása után ismét elfoglalhatta titkosszolgálati tisztségét, mi több, Traian Băsescu jóvoltából 2008-ban dandárparancsnoki, 2012-ben vezérőrnagyi, 2014-ben pedig altábornagyi rangot kapott.
500 ezer eurót kért?
Korábban is terjedtek olyan hírek, hogy Florian Coldea a dâmboviţai hatalmat szolgáló, kulisszák mögötti szálak mozgatója, mi több, a romániai igazságszolgáltatást is befolyásolni tudja. Erre nincsenek bizonyítékok, ám most a SRI ügyvivő igazgatóját Elena Udrea most azzal vádolja, hogy volt férjétől, Dorin Cocoştól az altábornagy 500 ezer eurót kért – készpénzben – a szociáldemokrata Sebastian Ghiţă televíziójának támogatására.
A több dossziéban is a legkülönfélébb bűncselekményekkel megvádolt Elena Udreának arról is tudomása van, hogy Victor Ponta Coldeát leváltotta volna tisztségéből, ha megnyeri az államfőválasztást. Florian Coldea ugyanis – Udrea szerint – Klaus Johannist támogatta. Elena Udrea szerint egyébként minden gondja-baja a Florian Coldeával való konfliktusából származik. Igaz, erre semmilyen bizonyítéka sincs.
Mindezek kapcsán Florian Coldeát hétfőn hallgatja meg a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság.
Bogdán Tibor
maszol.ro

A bárányok nem hallgatnak
Van ennek a DNA-féle tisztogatási forgatókönyvnek valami pszicho-thriller jellege.
Mintha a korrupcióellenes ügyészség attól félne, hogy hamarosan elmúlik a telihold hatása, ezért egyszerre akarja 25 év politikai, gazdasági bűntényeit felgöngyölíteni, pánikot keltve a román közéletben. Csak Elena Udrea ellen egy nap alatt három letartóztatási kérelmet bocsátottak ki. A Băsescu-rendszer egykor érinthetetlennek tűnő kulcsfigurája azonban nem adja olcsón a bőrét, nem hallgat. Nyilatkozik, vádaskodik, további jól ismert neveket rántva maga után a sárba. Egyesek szerint közel van a pillanat, amiko önvédelem címen épp Traian Băsescuról hoz nyilvánosságra olyan információkat, amelyek lényegesen megkönnyítik majd a DNA dolgát, amikor majd a volt államfő nyaka kerül sorra.
Szabadság (Kolozsvár)

„Alaptalanok” a hírszerzés ügyvivő igazgatója elleni vádak
Alaptalanok a Florian Coldeát, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) ügyvivő igazgatóját és a testületet ért, bűncselekményekben való érintettségről és a politikába való beavatkozásról szóló vádak – erre a következtetésre jutott a parlament SRI-t felügyelő bizottsága hétfőn, miután zárt ajtók mögött, közel öt órán keresztül hallgatta meg az érintett, illetve a SRI többi vezetőjének álláspontját.
Az ülésen bemutatták azt a jelentést, amely a SRI Elena Udrea vádjai nyomán elvégzett belső vizsgálatainak eredményét összegzi, a jelentés tartalmának ismertetésén azonban Coldea már nem vett részt.
A maratoni meghallgatás végén Coldea határozottan cáfolta az ellene felhozott vádakat, minden valóságalapot nélkülöző lejáratásnak minősítve azokat. Leszögezte: a SRI az elmúlt évben lezajlott elnökválasztási kampány során mindvégig politikailag semleges intézményként működött, és a törvényes kereteket tiszteletben tartva működött együtt a különböző állami intézményekkel.
Rámutatott: ha valaki törvénytelenségről szerez tudomást, köteles az illetékes állami hatóságokat értesíteni. Coldea azt is kijelentette: biztosította a testület tagjait, hogy a SRI továbbra is megtesz mindent a nemzetbiztonság megvédéséért.
Georgian Pop, a bizottság elnöke elmondta: a meghallgatás során adott válaszok, illetve a jelentés alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a vádak alaptalanok. Daniel Savu, a testület szociáldemokrata tagja kifejtette: tavaly George Maior két ízben is meghívta a vádakat megfogalmazó Elena Udreát a SRI-hez – a meghívást államfőjelölti minőségben kapta –, a találkozókon pedig Coldea is jelen volt, de Udrea akkor egyik, általa utólag megfogalmazott vádat sem vetette föl.
Azt is közölte, hogy Coldea szerint nem a SRI készítette azokat a képeket, amelyek a Párizsban shoppingoló Udreáról és Alina Bicáról, a szervezett bűnözés elleni ügyosztály korrupció gyanúja miatt előzetes letartóztatásban levő volt vezetőjéről készültek. Rámutatott: mivel Udrea nem mellékelt semmilyen bizonyítékot, a testület a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet.
Mint ismeretes, Coldea George Maior SRI-vezető váratlan lemondása nyomán került a belföldi hírszerzés élére. A tábornokot Elena Udrea, a Népi Mozgalom Párt (PMP) korrupcióval gyanúsított volt elnöke, korábbi fejlesztési miniszter gyanúsította meg, azt állítva, hogy az ellene zajló DNA-akciók mögött valójában Coldea áll, aki így kíván bosszút állni rajta azért, mert a SRI mellett „alternatív információforrásként” szolgált Traian Băsescu volt államfő számára.
Egyben azzal is megvádolta, hogy személyesen követelt félmillió eurót volt férjétől, a szintén korrupcióval gyanúsított Dorin Cocoștól a kormányzó PSD-hez közel álló Romania TV hírcsatorna számára. Azt is mondta, hogy Coldea Alina Bicára is megpróbált bizonyos ügyekben nyomást gyakorolni.
Georgian Pop egyébként hétfőn elmondta: a testület hivatalból indított vizsgálatot az ügyben, nem külső felkérés alapján.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Totális háború vagy érdekorientált béke?
Mintha bomba robbant volna az elmúlt hétvégén a magyarországi politikában, amikor Simicska Lajos sorra adta interjúit a kormány legmegveszekedettebb sajtóbeli ellenfeleinek, útszéli stílusban gyalázva a kormányfőt és követőit. Azt már sejteni lehetett, hogy lazulófélben van a magyar miniszterelnök és a párt gazdasági háttérbázisát felépítő üzletember közötti harmonikus, személyes barátságra épülő viszony. A reklámadó ellen a Simicska-portfólió tagjai együtt tiltakoztak a ballib tévékkel és újságokkal, majd következett a veszprémi választáson való indulás – végül valóra nem váltott – kilátásba helyezése Simicska részéről. Az sem ígért túl sok jót, amikor Orbán Viktor bejelentette: elengedi a kormánypárti sajtó kezét, s a továbbiakban a közmédiára kíván támaszkodni üzeneteinek célba juttatásában. Értsd: ezeknek a médiaorgánumoknak gazdasági szempontból meg kell állniuk a saját lábukon.
Simicska célkeresztje
A múlt hétvégi vihar közvetlen kiváltója az volt, hogy lelkiismereti okokra hivatkozva lemondtak a Magyar Nemzet, a Hír Tv és a Lánchíd Rádió legfelsőbb vezetői, s ezt a tulajdonos a sajtóból tudta meg. Az első hírek szerint a lemondás oka az volt, hogy Simicska kiadta az utasítást: a továbbiakban a kormányt és személyesen Orbán Viktort kell támadni, a Magyar Hírlap publicistája, Bayer Zsolt információi szerint pedig a célpontok között az Orbán család is meg volt jelölve. A tulajdonos a leghatározottabban tagadta mindezt a Magyar Nemzet internetes felületén, mint ahogy azt is, hogy a továbbiakban változna a lap politikai orientáltsága és értékrendje.
Tény viszont, hogy Simicska Lajos néhány nappal előtte a Népszavában totális médiaháborúval fenyegette meg a kormányt, az egysávos, 5 százalékos reklámadó tervezett bevezetése miatt. Abban a Népszavában, amely az egyik legvehemensebb balliberális napilap, s amely Simicskától kapott mentőövet 2012-ben, amikor a csőd szélén állt. Akkor a baloldalon belső feszültséget okozott, hogy Németh Péterék „nem ugrottak el a pénz elől”, s közölték a Közgép hirdetéseit, a jobboldalon pedig értetlenséget. A történtekből G. Fodor Gábor a Századvég stratégiai igazgatója azt a következtetést vonta le, hogy Simicska Lajos áll az utóbbi hónapok kormánypárti politikusok elleni támadássorozat mögött, ami meredek, de nem kizárható feltételezésnek tűnik.
Interjúiban Simicska eszmei okokat is említett az Orbánnal való szakítás kapcsán, többek között azt, hogy ők Orbánnal a kommunista diktatúra és a posztkommunista rendszer lebontására szövetkeztek, s nem arra, hogy felépítsenek egy másik diktatúrát. Íme, a balliberális média kedvenc vesszőparipája a Fidesz korábbi korszakának legjelentősebb háttéremberének előadásában. A vád persze az ő szájából is abszurd, és aligha vehető komolyan.
A bizalom hordozója
A pártelvű versenydemokrácia oligarchiák versenyén alapul. Orbán semmivel nem „diktátorabb”, mint balos vetélytársai, a különbség hozzájuk képest abban áll, hogy jobb szónok, jobb stratéga, van jövőképe, nemzetben gondolkodik és a politikai taktika területén is otthon van. Simicska mindaddig, míg haszonélvezője volt a fideszes hatalmi rendszernek, nem emlegetett diktatúrát. Ugyanez vonatkozik a másik eszmei-ideológiai kifogásra, a keleti nyitás és az orosz kapcsolat intenzívebbé válásának elítélésére. Ráadásul ez az érv még gyengébb lábakon áll. Akár van különbség az oroszok és a szovjetek között, akár nincs, mint ahogy Simicska állítja, jelenleg nem Putyin és nem az oroszok sértik rendszeresen a magyar szuverenitást. Nem ők fenyegetik Magyarország függetlenségét, nem ők dolgoznak Orbán Viktor eltávolításának tervén, nem ők indítanak ismételt médiaoffenzívát a kormány, az ország és a magyar nemzet ellen, hanem a globalista háttérhatalom, s annak nyílt színi megjelenítői, az Egyesült Államok és az Európai Unió. Putyin Oroszországa egyfajta ellensúly velük szemben. Ha Orbán megtalálja a librációs pontokat a komplex nemzetközi erőtérben, ő lehet korunk Bethlen Gábora.
Nagy kérdés, hogy változik-e bármi is a nemzeti oldalon Simicska Lajos ámokfutása után. Vélhetően nem sok, amit az MNO már idézett visszafogott írása is igazol. A modern politikai sajtó eszmei-ideológiai tömbökre épül. Különösen igaz ez Magyarországra, s azon belül a magyar jobboldalra, amely nemcsak eszmeileg köti a támogatókat, hanem a karizmatikus vezérelv mentén is. Nem véletlenül nyilatkozta több meghatározó magyar közéleti személyiség a 2010-es választást megelőzően Wittner Máriától Dörner Györgyön keresztül Makovecz Imréig, hogy bizalmuk nem a Fideszben, hanem annak vezetőjében, Orbán Viktorban van. Az utóbbi idők belső torzsalkodásai ellenére a Fideszt voltaképpen az tartja össze, hogy mindenki tudja: Orbán egymaga sokkal több szavazót mozgat meg, mint az alvezérek együtt.
Új modus vivendi
Egy Orbán- és kormányellenes Magyar Nemzet vagy Hír Tv egyszerűen életképtelen lenne olvasók és nézők híján. Különösen akkor, ha nem támaszkodhat állami hirdetésekre. Simicska kirohanása pedig feledésbe merül, még idézgetik egy ideig, élcelődnek rajta – megjegyzem: a témába vágó Simicskás mémek az internetes humor gyöngyszemei –, de a Fidesz és Simicska Lajos közös érdeke fátylat borítani a történtekre. S ha nem találják meg a modus vivendit, a mindkét félnek előnyös egymás mellett élés szabályait, az adok-kapok visszahúzódik a színfalak mögé, ahol viszont, ha elmarad a tartós béke, számítani lehet kemény dolgokra. Persze nem arról van szó, amit Simicska vizionált, hogy elüti egy autó vagy lelövik, hanem arról, hogy mindkét félnek elég muníció és fegyver van a kezében a másik életének megnehezítésére. Talán épp ez akadályozza meg a Simicska által kilátásba helyezett totális háborút. Hogy is mondta Orbán Viktor a román–magyar viszonyról Traian Băsescu elnökségének idején? Barátságuk őszinte, mert érdekeken alapszik.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),

Kelemen Hunor: nem lehet megtiltani a szólásszabadságot
Az állami intézmények iránti tiszteletemet nem kell különösebben bizonygatnom, de nem sértettem meg nyilatkozatommal a bírói, az ügyészségi, igazságszolgáltatási függetlenséget" - nyilatkozta a Transindex megkeresésére Kelemen Hunor. Az RMDSZ-elnök arra a Bírósági Felügyelet által hangoztatott álláspontra reagált, mely szerint megsértette az igazságszolgáltatás függetlenségét, amikor a Nagy Zsolt ügyében hozott bírósági ítélet kapcsán nyilatkozott.
A Bírósági Felügyeletet a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) értesítette arról, hogy a szövetségi elnök a Nagy Zsolt perében hozott ítéletet igazságtalannak minősítette az RMDSZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen. A Bírói Felügyelet szóvivője szerdai nyilatkozatában elmondta, a felügyelet helyt adott a megállapításnak, és a CSM holnapi ülésén napirendre tűzi az ügyet.
Kelemen Hunor elmondta, a nyilatkozata ügyéhez csak két rövid megjegyzést fűzne: egyrészt nem volt szándékában befolyásolni az igazságszolgáltatás függetlenségét, és nem is tehette meg, hiszen az ügy lezárását követően nyilatkozott, másrészt kellene érvényesülnie a szólásszabadság elvének.
"Az én álláspontom szerint itt egyrészt egy politikai nyilatkozatról van szó, és a szólásszabadságról, amit nem lehet megtiltani egy egyszerű polgárnak sem, képviselők, szenátorok esetében pedig végképp nem, még egy olyan államban sem, mint Románia. Másrészt én egy olyan ügyről beszéltem, amely már nincs az igazságszolgáltatás asztalán, egy lezárt ügyről van szó. Amikor én nyilatkoztam, akkor már megszületett a megfellebbezhetetlen végleges döntés, és a végrehajtása is elkezdődött, Nagy Zsolt akkor már a rahovai fogházban volt. Ilyen értelemben még akkor sem befolyásolhattam volna az igazságszolgáltatást, ha lett volna ilyen szándékom" - mondta el a politikus. Kérdésünkre, mi szerint ha holnap a CSM úgy dönt, hogy helyt ad a Bírósági Felügyelet megállapításának, akkor milyen mozgástere van a döntés ellen, megtámadhatja-e valamilyen fórumon, Kelemen Hunor elmondta, nem tehet egyebet azon túl, hogy azt tudomásul veszi. „Hasonló esetekre volt már példa, a Legfelsőbb Bírói Tanács és a Bírósági Felügyelet már Traian Băsescut is elmarasztalta, mondva, hogy befolyásolta az igazságszolgáltatást. Én abban reménykedem, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács a Bírói Felügyelet álláspontját felülbírálja, figyelembe véve mindazokat, amiket elmondtam: a szólásszabadság elvét és azt, hogy az ügy le volt zárva, amikor nyilatkoztam róla" - mondta. (hírszerk.)
Transindex.ro

Befolyásolta a bírókat
Befolyásolta az igazságszolgáltatás függetlenségét Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Nagy Zsolttal kapcsolatban tett kijelentéseivel – állapította meg a Bírósági Felügyelet, amelyet a Legfelsőbb Bírói Tanács értesített arról, hogy Kelemen a Nagy Zsolt perében hozott ítéletet igazságtalannak minősítette az RMDSZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen. A Bírósági Felügyelet jelentését a Legfelsőbb Bírói Tanács mai gyűlésén elemzik ki.
„Az állami intézmények iránti tiszteletemet nem kell különösebben bizonygatnom, de nem sértettem meg nyilatkozatommal a bírói, az ügyészségi, igazságszolgáltatási függetlenséget” – véli a Kelemen Hunor, aki nyilatkozata ügyéhez csak két rövid megjegyzést fűzne: egyrészt nem volt szándékában befolyásolni az igazságszolgáltatás függetlenségét, és nem is tehette meg, hiszen az ügy lezárását követően nyilatkozott, másrészt kellene érvényesülnie a szólásszabadság elvének. „Az én álláspontom szerint itt egyrészt politikai nyilatkozatról van szó, és a szólásszabadságról, amit nem lehet megtiltani egy egyszerű polgárnak sem, képviselők, szenátorok esetében pedig végképp nem, még egy olyan államban sem, mint Románia. Másrészt én olyan ügyről beszéltem, amely már nincs az igazságszolgáltatás asztalán, egy lezárt ügyről van szó. Amikor én nyilatkoztam, akkor már megszületett a megfellebbezhetetlen, végleges döntés, és a végrehajtása is elkezdődött, Nagy Zsolt akkor már a rahovai fogházban volt. Ilyen értelemben még akkor sem befolyásolhattam volna az igazságszolgáltatást, ha lett volna ilyen szándékom” – fejtette ki. Arra a kérdésre, hogy ha a Legfelsőbb Bírói Tanács helyt ad a Bírósági Felügyelet megállapításának, milyen mozgástere van a döntés ellen, megtámadhatja-e valamilyen fórumon, Kelemen Hunor elmondta: nem tehet egyebet azon túl, hogy azt tudomásul veszi. „Hasonló esetekre volt már példa, a Legfelsőbb Bírói Tanács és a Bírósági Felügyelet már Traian Băsescut is elmarasztalta, mondva, hogy befolyásolta az igazságszolgáltatást. Én abban reménykedem, hogy a Legfelsőbb Bírói Tanács a Bírói Felügyelet álláspontját felülbírálja, figyelembe véve mindazokat, amiket elmondtam: a szólásszabadság elvét és azt, hogy az ügy le volt zárva, amikor nyilatkoztam róla” – mondta. (Transindex)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem tetszik a SRI leendő főnökének az „orosz–magyar antant”
Különös ellenszenvvel viseltet a jelenlegi magyar kormánnyal szemben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) leendő igazgatója. Eduard Hellvig szerint Budapest Oroszország „trójai falova" az Európai Unióban.
Magyarország Moszkva „trójai falova" az Európai Unióban, emiatt egyre nagyobb veszélyt jelent az európai berendezkedésre – véli a SRI leendő parancsnoka. Klaus Johannis államfő csütörtökön este jelentette be, hogy a novemberi megválasztásáig általa vezetett ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnökét, Eduard Hellviget jelöli a belföldi titkosszolgálat élére.
A tavaly a PNL színeiben európai parlamenti mandátumot szerző, Zilahon született politikus egy januári blogbejegyzésében azt fejtegette, hogy az Oroszország jelentette fenyegetettség közepette Romániának kezdeményező szerepet kell betöltenie az európai biztonság megteremtésében.
Hellvig szerint az orosz expanzióra tekintettel az EU nem engedheti meg magának a britekéhez és a görögökéhez hasonló „kényeskedést", a bolgárok, olaszok és ciprusiak „kettős játékát", valamint a magyarok „dezertálását".
„Orbán Viktor kormánya tüntetően megtagadja a demokrata-liberális értékeket. A mérgező orosz–magyar antant nemcsak a Budapest ellenséges nacionalizmusa miatt egyre inkább kiüresedett román–magyar stratégiai partnerséget, hanem a NATO és az EU érdekeit is veszélybe sodorja" – fogalmazott a bukaresti Evenimentul Zilei napilapban is megjelent elemzésében Hellvig.
A liberális politikus úgy véli, Romániának a Traian Băsescu volt államfő által szorgalmazott Washington–London–Bukarest-tengely helyett a Washington–Berlin–Bukarest-tengely kiépítésén kell fáradoznia.
A hírszerzés leendő parancsnokának parlamenti megválasztása zökkenőmentesnek tűnik, mivel a baloldali koalíciót alkotó pártok is támogatásukról biztosították. Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő pénteken kiegyensúlyozott politikusnak nevezte Hellviget, emlékeztetve: 2012-ben az akkori balliberális koalíció (USL) keretében közösen próbálták leváltani Traian Băsescut.
Utóbbi egyébként Facebook-bejegyzésében „sokkolónak" nevezte utódja választását, azt állítva, Hellvig a jelenleg börtönbüntetését töltő Dan Voiculescu politikus, médiamágnás embere.
Krónika (Kolozsvár)

Először bírálta keményebben a kormányfőt Klaus Johannis
Államfővé választása óta első alkalommal bírálta keményebben Klaus Johannis a miniszterelnököt. Csütörtök este a Digi24 televíziónak adott interjúban arról is beszélt, hogy a jelenlegi kormány nagy eséllyel leváltható.
Klaus Johannis főként az adótörvénykönyv tervezett módosítását kifogásolta. Egyrészt amiatt, mert Victor Ponta nem konzultált az elnöki hivatallal, mielőtt a közvélemény elé tárta a kormány szándékait. Az államfő ugyanakkor – a gazdasági szakemberekhez és az IMF szakértőihez hasonlóan – kétli, hogy a miniszterelnök által bejelentett adócsökkentések gazdaságilag fenntarthatóak.
„Hogyan javasolhat a kormány adócsökkentéseket az intézkedések gazdasági indoklása nélkül? A tervezetből hiányzik a kellemetlen rész: miből tömik be a költségvetésben keletkező lyukakat?” – mondta az államfő a tervezet hiányosságairól. Burkoltan utalt arra, hogy kampányfogásnak tartja az adócsökkentések bejelentését.
Johannis bírálta a kormányt amiatt is, hogy a pénzügyminiszter a héten egy nyilatkozatban megelőlegezte: Románia szakítani fog a Nemzetközi Valutaalappal, mert nincs szüksége újabb hitelszerződésre. Az államfő leszögezte: egy ilyen kérdésben nem egyedül a kormány hivatott dönteni.
Johannis beszélt arról is, hogy szerinte van esély a jelenlegi kormány leváltására. Elismerte ugyanakkor, hogy ez egyhamar nem lehetséges a parlament jelenlegi politikai erőviszonyai miatt. Azt is hangoztatta, hogy elődjétől, Traian Băsescutól eltérően nem kíván személyesen beavatkozni az erőviszonyok alakulásába.
maszol.ro

A kulcsszó az együttérzés
Frontvárosi román–magyar „kerekasztal-megbeszélés”
Frontváros-e Sepsiszentgyörgy? Igaz-e a magyar vezetők azon állítása, hogy tovább folyik a Ceauşescu-féle beolvasztási politika, és veszélyben a magyar megmaradás? Vagy inkább egyes román szervezetek kijelentései fedik a valóságot, és Székelyföldön a magyar többségű önkormányzatok felülírják a román törvényeket, illetve megpróbálják a társadalom szélére szorítani a román etnikumú lakosokat. A két közösség három–három markáns képviselőjének véleményét gyűjtöttük össze a magyar–román viszonyról, kizárva azokat, akik szerint „Székelyföld nem létezik”, de azokat is, akik szerint „Székelyföld nem Románia”.
Bár Traian Băsescu volt államfő kedvenc kiszólása az volt, hogy az országban egységesen kell alkalmazni a törvényeket, és ezért Sepsiszentgyörgynek éppen annyi autonómia jár, mint Caracalnak, Háromszéken mégsem azok a törvények érvényesek, mint Románia többi részén.
Vörös posztó a hatalom szemében
Csak a példa kedvéért: a Kovászna megyei prefektus azzal az érveléssel semmisítette meg Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlaját, hogy Romániában „a településeknek és megyéknek csak címerük lehet, zászlajuk nem”. Az erről szóló végleges és visszavonhatatlan döntést a brassói ítélőtáblán mondták ki, abban az intézményben, amely előtt büszkén leng Brassó megye zászlója, és ablakából jól rá lehet látni Brassó város zászlójára is a polgármesteri hivatal előtt.
Ugyanakkor el kellett távolítani Románia és az Európai Unió zászlója mellől a székely zászlót, jóllehet használatát semmi nem tiltja. Az viszont szó szerint benne van a törvényben, hogy „idegen országok zászlóját csak hivatalos küldöttség látogatása alkalmával lehet felvonni”, de az Egyesült Államok zászlója, amely a Sepsiszentgyörgyön áthaladó országút mellett, a tejgyár elé olyan rég ki van tűzve, hogy lassan fakult, nem zavar senkit.
„Egyetlen hivatalos nyelv a román”
Az is érdekes, hogy minden önkormányzat levelezhet, ahogyan csak akar, de a Kovászna megyei tanácsnak akkor sem lehet háromnyelvű fejléces papírja, ha legfelül románul írja az intézmény nevét. Ennek kapcsán a prefektus úgy fogalmaz, hogy „az egyetlen hivatalos nyelv a román, és magyarul nem lehet feltüntetni a megnevezést”, az angol nyelvről pedig nem nyilatkozik.
A prefektúrának, amelynek a törvényesség betartása fölött kellene őrködnie, egyetlen magyar jogásza vagy középszintnél magasabb tisztségben lévő alkalmazottja sincs, és az iktatóban is, ahová egy kérést, beadványt be kell nyújtani, kizárólag a román nyelvet használják.
Önkormányzatok nem dönthetnek településük jövőjéről
A prefektus gyakorlatilag az összes magyar többségű település önkormányzatával perben áll. Hol azért, mert az önkormányzat „magyar világban” épített műemlék épületén azt írja, „községháza”, hol azért, mert a művelődési otthonon magyar felirat van, amelyeket – a demokrácia nagyobb dicsőségére – több helyen letakartak.
Gond az is, ha egy önkormányzat elfogadja a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott határozatot arról, hogy egy Székelyföld nevű régióhoz kíván tartozni. Az azóta már leváltott prefektus úgy vélte: az önkormányzatnak nincs hatásköre településük jövőjéről dönteni. Mint mondta: nem tartozik hatáskörükbe törvénymódosítások kezdeményezése, és nem változtathatják meg az ország területi felosztását sem.
A tulajdonjog sem szent
Nem véletlen az sem, hogy hiába vontak élőláncot, hiába tüntettek hetekig, hiába tiltakozott több tízezer ember, éppen Sepsiszentgyörgyön statuáltak precedenst arra, hogy az sincs biztonságban, aminek tulajdonjogát már visszaállították, hiszen példátlan módon újraállamosították a Székely Mikó Református Kollégium épületét, miközben egy 89 szobás kovásznai szállodát az ortodox egyháznak ajándékozott a román kormány.
És akkor még nem szóltunk a közlemúltról, amikor ötezer lejre bírságolták meg a Magyar Polgári Pártot, mert köztéren el merészelték énekelni a magyar himnuszt, és megbírságolták a kézdivásárhelyi polgármestert, mert úgymond nem öltöztette kellőképpen piros–sárga–kékbe városát a román nemzeti ünnepre.
A román hatalom viszonyulása
Ugyanakkor hónapok óta nem sikerül előrelépni az újfasiszta ideológiájú Új Jobboldal ügyében, amely idegengyűlölő jelszavakat üvöltözve vonult végig december elsején Sepsiszentgyörgy utcáin.
A román kormány nem sajnál sem pénzt, sem energiát arra, hogy egyértelművé tegye: hiába van számbeli többségben a magyarság Háromszéken, a hatalom a románoké. Ezt tükrözi az is, hogy az elmúlt 25 évben Bukarest egyetlen nagy értékű állami beruházást hajtott végre Sepsiszentgyörgyön: felépítette a régió legnagyobb csendőrlaktanyáját.
Román vélemények
A Háromszéken élő románok abban a furcsa helyzetben vannak, hogy a többségi nemzet részeként kisebbségben élnek Székelyföldön. Sokan megpróbálják meglovagolni ezt a helyzetet, és „áldozatként” tüntetik fel magukat, akiknek jogait lábbal tiporja a többségi magyarság. Másokban tudatosult, hogy itt különleges helyzet van, amit a magyarokkal együtt kell megoldani, ám – érthető módon – ők is ragaszkodnak ahhoz, hogy nemzeti identitásukat megőrizhessék.
„Azt kell hangsúlyozni, ami összeköt”
Állandó vita tárgyát képezi a nemzeti ünnepek megünneplése. A sepsiszentgyörgyi rendezvényeket az utóbbi időben Vasile Tămaş előpataki ortodox pópa szervezi, aki szokatlanul mérsékelt hangot üt meg, mint ahogyan legutóbb is tette a két román fejedelemség egyesülésének január 24-i évfordulóján.
– Igyekeztem, hogy tiszta ünnepet szervezzünk, amelyen mindenki jól érzi magát. Rendszeresen jelen vagyok a magyarok ünnepein, és örömmel tölt el, ha például könyvbemutatóimon részt vesznek magyar barátaim. Az ilyen ünnepségeken példát kell mutatnunk egységből, mert látjuk, hogy a 21. század széthúzást, népek és országok szétesését hozta. Nem vonhatók kétségbe egyik vagy másik népnek a történelmi értékei, egyformán szeretettel kell beszélni január 24-ről, március 15-ről vagy december 1-ről, azt hangsúlyozva, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt, és a történelem tisztázását a szakemberekre kell hagyni. Lassan nevetségessé válunk azzal, hogy állandóan onnan indítunk, hogy ki volt itt hamarabb Erdélyben. Azt gondolom, hogy a legelső, aki itt volt, egész biztosan Isten volt, és ő azt a sorsot szabta nekünk, hogy itt éljünk egymás mellett – vallja az ortodox lelkész.
Engedélyezném: viseljék, hordják, tűzzék ki
A zászló- és szimbólumhasználatot Marius Obreja szenátor törvénymódosítással oldaná meg.
– Az én javaslatom nem csak engedélyezné, hanem védené az összes népcsoport szimbólumát, és lehetőséget adna arra, hogy minden korlátozás nélkül viseljék, hordják, kitűzzék, természetesen azzal a feltétellel, hogy – ugyancsak a tisztelet jeleként – mindig ott legyen mellette a román nemzeti jelkép is, és hasonló módon lehetne eljárni a himnuszok esetében is. Nem lehet elvárni a románoktól, hogy mondjanak le nemzeti ünnepükről, még akkor sem, ha a magyaroknak esetleg mást jelent december elseje, de találhatnánk közösen egy olyan napot, amit fenntartások nélkül mindenki meg tud ünnepelni. Mindent összevetve azt gondolom, ebben az országban tíz éven belül jeltősen javulni fog az életszínvonal, és akkor ezek a problémák maguktól megoldódnak – vélekedik a Nemzeti Liberális Párt Kovászna megyei szenátora.
Tisztelet a melletted élő embernek
A Vox populi című román–magyar párbeszédet is kezdeményező Mădălin Guruianu azt mondja: a legfontosabb egymás kultúrájának kölcsönös megismerése, és a másik fél iránt tanúsított tisztelet.
– Bátorítani kell azt, hogy minél több közös rendezvény legyen, szinkrontolmácsos könyvbemutatók, koncertek, feliratozott színházi előadások, sportesemények, iskolai tevékenységek, bármi. Pénzalapot kell elkülöníteni kölcsönös fordítások elkészítésére, hogy ismerjük meg egymás kultúráját, mert enélkül nem alakulhat ki őszinte párbeszéd, és párbeszéd nélkül nem oldódnak a görcsök. Másfelől, amíg a helyi tanácsban egyfolytában csak utcákról, szobrokról és zászlókról beszélünk, addig nem lesz haladás. Nem állítom, hogy ezek nem fontosak, de állapodjunk már meg abban, hogy ezek vannak, és lépjünk tovább. Ezeket a dolgokat csak kölcsönös tisztelettel lehet megoldani, mert sem a tiltás, sem az asztaldöngetés nem vezet sehová. Amúgy a kölcsönös tisztelet jele volna az egymás ünnepein való részvétel, amely tisztelet és megbecsülés esetenként nem feltétlenül az adott napnak vagy évfordulónak szólna, hanem a melletted élő embernek – vallja a sepsiszentgyörgyi tanácsos.
Magyar vélemények
Bár kétségtelen, hogy lehetnének nyitottabbak a háromszéki románok a magyar igények, akár az autonómiatörekvések iránt, tény az is, hogy a magyar szervezetek sem próbálják megszólítani a helyi románokat, hogy közösen dolgozzák ki azokat a garanciákat, amelyek megnyugtatóan rendeznék a román kisebbség sorsát egy tényleges magyar önkormányzás alatt. A magyar vélemények egy kerekasztal mellett hangzottak el, ezért a résztvevők tudtak egymás kijelentéseire válaszolni.
„Frontváros vagyunk”
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint az a folyamat, amit Ceauşescu idejében indítottak el, most is folytatódik.
– Közismert az a kommunista párt archívumából származó dokumentum, amely szerint 1977-ben Marosvásárhelyen a lakosság 62 százaléka volt magyar nemzetiségű, és le volt írva, hogy hány, konkrétan 7600 román családot kell betelepíteni a következő öt évben ahhoz, hogy az arányokat meg lehessen változtatni. Nyilván, ’89 előtt más eszközökkel rendelkezett a hatalom, ipart tudott költöztetni, tömbházakat tudott építeni, lakosságot tudott mozgatni. Én azt állítom, hogy ez a szándék nem, csak az eszközök változtak meg, és emiatt sokkal lassabban haladnak. Nem ugyanolyan mércével mérnek Románia 40 megyéjében, mint Hargita és Kovászna megyében, de azon belül is más mércével mérnek Háromszéken és Sepsiszentgyörgyön, mint Hargita megyében. Ezért képletesen azt lehet mondani, hogy Sepsiszentgyörgy frontváros.
Nemcsak a nemzeti román stratégia a hibás
Bíró Béla egyetemi tanár nem tartja elfogadhatónak az „ostromlott vár” elméletét.
– Sütő András mondta annak idején, hogyha én ostromlott várban élek, akkor én az ostromlókkal egyszerűen szóba sem állhatok, mert akkor elárulom a várost. És ez a dolog nem így áll. Itt ostromlók és ostromlottak, mindannyian a váron belül vagyunk, és egymással mindenképpen beszélnünk kell. Nem kell elfogadnunk a másik a véleményét, de a meg kell hallgatni és figyelembe kell venni. Hogy Sepsiszentgyörgy ebbe az állapotba került, abban nem csak a nemzeti román stratégia a hibás. Sepsiszentgyörgyön komoly problémák vannak, például a Székely Hírmondó napilapban időnként olyan románellenes és antiszemita írások jelennek meg, ami egyszerűen megengedhetetlen, és ez nekünk árt, az ostromlók munkáját segíti elő. Önmagunkra is kellene egy kicsit figyelni. (Örömmel vennénk, ha a tanár úr néhány példával előhozakodna, hogy értsük, mire is gondol, mert megítélésünk szerint a Székely Hírmondóban nem jelent meg egyetlen „antiszemita” vagy „románellenes” írás sem – a szerk.)
Engednünk kell?
Cziprián-Kovács Loránd egyetemi tanár azon a véleményen van, hogy nem azokat az embereket kellene meghallgatni először, akik meredeken, radikálisan, nemzeti színekben fogalmaznak, hanem a moderáltakat, akikkel lehet beszélni.
– Leülni mindenkivel le lehet, és mindenkivel kell beszélni, kompromisszumokat kell kötni, de a kompromisszum nem azt jelenti, hogy én visszavonulok, és feladom az álláspontomat, hanem azt jelenti, meghallgatom, és figyelembe veszem a másik álláspontját. Azzal együtt, hogy fönntartom a saját magamét. Senkinek nincs joga az önnön álláspontját másvalakire ráerőltetni – érvel Bíró Béla.
Antal Árpád szerint azonban nehéz olyanokkal egyezségre jutni, akik tagadják a létünket.
– A gond az, hogy Székelyföldön az ultraradikális románok kisajátították maguknak a románság képviseletét, s ezt a mérsékeltek hagyták. Tehát gyakorlatilag azok képviselik a románokat, akik azt mondják, hogy Székelyföld nem létezik, székelyek nem léteznek, és az, hogy mi, magyarok egyenlők vagyunk a románokkal, az azt jelenti, hogy jogunk van románul beszélni, mint nekik, jogunk van románul tanulni, mint nekik, és így tovább.
A nemzetközi helyzet nem kedvez nekünk
Bíró Béla a kölcsönösségben látja a megoldást: amit elvárunk a másiktól, azt magunktól is várjuk el.
– Erőszakkal semmit nem lehet elérni, ezt Ukrajna példája is tanúsítja. Ott is csak egy lehetőség maradt: Ukrajna valamiféle föderalizálódása, vagy legalább autonóm struktúrák kialakítása az orosz kisebbség számára. Ha ez a megoldás bekövetkezik, az a mi sorsunkat is befolyásolja. Ebben a pillanatban a nemzetközi csillagzat rendkívül kedvezőtlen számunkra. A nemzetközi politika olyan helyzetbe hozta a román politikát, hogy ma velünk gyakorlatilag bármit megtehet, anélkül, hogy az nemzetközi felzúdulást okozna. A párizsi merénylet olyan kisebbségellenes hangulatot teremtett, hogy bármit megtehetnek velünk. A nemzetközi közvélemény félre fog nézni. Addig nem szabadna nekünk dolgokat erőltetni, amíg ez a helyzet egy kicsi nem ülepedik le – véli.
Óvatosnak, okosnak kell lenni
Antal Árpád nem ért egyet a visszavonulással, éppen ellenkezőleg, úgy gondolja, a politikai helyzet kedvező számunkra.
– Van egy bevándorlóellenes, de nincs kisebbségellenes hangulat, és mindaz, ami Ukrajnában történik, az valójában annak következménye, hogy az új ukrán hatalom kisebbségellenes lépéseket tett. Persze, az is igaz, hogy az oroszok és az amerikaiak ürügyként használták ezt arra, hogy akár katonailag is fellépjenek. Ebben a geopolitikai helyzetben tehát nagyon fontos, hogy sokkal óvatosabbak legyünk, de ez nem azt jelenti, hogy vissza kell lépni, csak azt, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a párbeszédre. Tehát óvatosnak, okosnak kell lenni, de úgy, hogy továbbra is fenntartsuk: a törvényeket, az alkotmányt kell a valósághoz igazítani, és nem fordítva. A valóság pedig az, hogy itt élünk, a szülőföldünkön élünk, és nem vagyunk bevándorlók. Egy dolgot nagyon határozottan, mindig el kell mondani: közel száz évvel ezelőtt a nagyhatalmak úgy döntöttek, Erdélyt Romániának adják. A területtel együtt Románia közösségeket is kapott. Románia felelőssége olyan törvények elfogadása, amelyek alapján ezek a közösségek szülőföldjükön, román állampolgárként jól érzik magukat. Ha innen közelítjük meg a kérdést, akkor nagyon hamar tudunk megoldásokat találni. Ha onnan közelítjük meg, hogy Románia a románoké, akkor nem lesz megoldás. A kulcsszó az együttérzés, óvatosság, párbeszéd.
Erdély Romániához akar tartozni
Bíró Béla szerint az, hogy a nagyhatalmak Erdélynek adták Romániát, megint egy olyan mondat, amit nem gondoltunk át. Mert valóban adták, de ha nem adták volna, ha tökéletes demokratikus választáson dönthetett volna Erdély népe arról, hogy Magyarországhoz vagy Romániához akar tartozni, akkor is Erdély ma Romániához tartozna. Teljesen demokratikusan, teljesen jogosan, teljesen igazságosan.
– Azt se felejtsük el, hogy a magyar kormány pontosan olyan hajlíthatatlanul elutasított minden olyan román követelést, mint ahogy azt ma a román kormány utasítja el. Ha mi ezen fel vagyunk háborodva, akkor nem árt visszatekinteni, és önmagunkat nézni, amikor mi csináltuk velük azt, amit ma ők csinálnak velünk.
Mi tegyük meg az első lépést
Cziprián-Kovács Loránd úgy véli, Antal Árpád joggal várja el, a kormány gondoskodjék arról, hogy a magyar kisebbség jobban érezze magát Romániában, de ugyanakkor nem érti, hogy ennek érdekében a polgármester miért nem teszi meg az első lépést, hogy a román kisebbség itt, Sepsiszentgyörgyön biztonságban érezze magát?
– Ha meglenne az első magyar gesztus, akkor már lehetne erre hivatkozni, hogy igen, a román kormány hasonlóan járjon el – érvelt.
Antal Árpád viszont úgy látja, már nagyon is sok gesztust tettek ez irányba.
– Sepsiszentgyörgy volt az első város Romániában, amely biztosította a kulturális autonómiát a románság számára. Azokban a kérdésekben, amelyek a román kultúrát, a román oktatást érintették, a 21 tagú helyi tanácsban a négy román nemzetiségű tanácsosra bíztuk a döntést. Amit ők eldöntöttek, a többi 17 magyar nemzetiségű képviselő elfogadta. Sokkal több gesztust tettünk mi a román közösség irányába, mint amennyit a román állam tesz felénk. De amúgy nagyon rossz párhuzamot állítani Sepsiszentgyörgy önkormányzata és a román kormány között. Mások az eszközök, más világban élünk. Jelen pillanatban Székelyföldön az önkormányzatok jelentik a magyarság védőbástyáit. A románság az államigazgatáshoz tartozó intézményekben, a prefektúrán, a militarizált intézményekben „erős”, ahol – bár a lakosság háromnegyede magyar – csak elvétve találni néhány magyar alkalmazottat. Én holnap hajlandó vagyok – itt, nyilvánosan kijelentem – az egyik alpolgármesteri tisztséget felajánlani a román közösségnek, mi több, vállalni merem, hogy a megyei tanácsnál is azonnal kapnak egy alelnöki széket, ha az etnikai arányosságot az állami intézményekben, a rendőrségen, csendőrségen, igazságszolgáltatásban biztosítják – jelentette ki Antal.
Kétségtelen, hogy egyelőre igen távol vannak az álláspontok, de közeledés csak akkor várható, ha ezeket higgadtan, őszintén, érzelmi túlfűtöttség nélkül sikerül a két félnek egymással előbb ismertetnie, megértetnie, és később, talán valamennyit a sajátjából is engedve, elfogadnia.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Élesen bírálja Romániát az Amnesty International
A CIA-börtönök kérdésével, a romák diszkriminációjával és a szexuális kisebbségek helyzetével foglalkozik az Amnesty International Romániáról szóló jelentése.
A dokumentum említést tesz az állítólagos az Egyesült Államok által Románia területén működtetett titkos CIA börtönökről. Az emberjogi szervezet bírálja Romániát a testi és szellemi fogyatékkal élőket ellátó intézményekben jegyzett körülmények miatt. A roma származásúak diszkriminálásával széleskörűen foglalkozik a jelentés, kiemeli Traian Băsescu megbélyegző beszédmódját a romákra vonatkozóan.
A volt államelnök tavaly februárban azt mondta, hogy a nomád romák közül csak kevesen akarnak dolgozni, és hagyományosan abból élnek, amit lopnak. Az Amnesty International jelentése a szexuális kisebbségek helyzetére is kitér, és jelzi, hogy a parlament alkotmánymódosító bizottsága korábban kezdeményezte, hogy foglalják bele az alkotmányba, hogy a család egy férfi és egy nő között szabadon vállalt házasságkötésen alapszik. A jelentés szerint Romániában még mindig korlátozzák a nők abortuszhoz való jogát.
marosvasarhelyiradio.ro / erdély.fm
Erdély.ma

Új vezetője van a hírszerzésnek – ki Eduard Hellvig?
Eduard Hellvig vezeti hétfőtől a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI). Negyven éves kora ellenére a SRI új igazgatója kipróbált csaknem minden jelentősebb politikai tisztséget: volt a román parlament képviselője, később miniszterré nevezték ki, majd európai parlamenti képviselővé választották meg. Hellvig az első SRI-vezér, aki tanulmányait már az 1989-es események után végezte el.
Brókerből lett politikus
Eduard Hellvig 1974. október 27-én született Zilahon. Egyetemi tanulmányait 1997-ben végezte a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem politikatudományi karán, 2009-ben nemzetközi kapcsolatokból szerzett doktorátust a bukaresti Politikatudományi és Közigazgatási Országos Iskolában. Egyetem utáni tanulmányait az Országos Nemzetvédelmi Kollégiumban, a bukaresti I. Károly Egyetemen és a németországi George C. Marshall Közép-Európai Biztonságtudományi Központban folytatta.
1996 és 1997 között a kolozsvári Politikai Elemző Intézet programfelelőse volt, majd a brókerként dolgozott a BVB-TVM Rt-nél, később a Társadalomtudományi Intézet vezérigazgatója illetve a Sintezis Romania központ ügyvezető igazgatója lett.
Politikai tevékenységét 2003-ban kezdte el, Dan Voiculescu Romániai Humanista Pártjának – a később Konzervatív Párttá alakult tömörülés – tagjaként, a Bihar megyei pártszervezet ideiglenes elnöki tisztségét töltötte be. Pártjához nem volt hűséges: öt év múlva átment a Nemzeti Liberális Párthoz, amelynek jelenleg alelnöke. A párton belül volt a korábbi alelnök, Horia Rusu tanácsosa. Nemsokára azonban Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter, később az államfői tisztségre pályázó Mugur Isarescu tanácsosa lett, és az ugyancsak államfőjelölt Crin Antonescu kampánycsapatát vezette.
Crin Antonescutól Klaus Johannisig
2004-ben választották parlamenti képviselőnek a Szociáldemokrata Párt és a Romániai Humanista Párt közös listáján, 2012-ben újabb mandátumot kapott, ezúttal a Szociál-Liberális Szövetség színeiben, de mandátumának csak 2013 szeptemberéig tett eleget, ekkor – egy megüresedő hely jóvoltából – az Európai Parlament képviselője lett, immáron másodjára. Tavaly az európai parlamenti választásokon ismét mandátumot nyert. Ez a Román Hírszerző Szolgálat élére történt kinevezése alkalmával családi vitához vezetett, felesége ugyanis nem akarta, hogy otthagyja a jobban fizető EP-tisztséget.
Miniszterként az első Ponta-kormány idején a regionális fejlesztési és idegenforgalmi minisztériumot vezette 2012 májusa és decembere között. Eredetileg Crin Antonescu bizalmi embere volt – a hűség azonban ez alkalommal sem volt jellemző rá. Klaus Johannis felemelkedése láttán korábbi mentorát faképnél hagyott és ma már az új államfő bizalmasaként ismerik.
Magatartásában is újabb eszményképe higgadtságát, nyugalmát próbálja utánozni, életelve alapján, miszerint „egy mosoly és egy jó szó semmibe sem kerül, ám megváltoztathatja az országot”.
A jó szó és a mosoly eléggé komoly vagyont is hozott neki: egy 401 és egy 665 négyzetméteres voluntari-i és Bihar megyei telek ötven százalékos tulajdonosa, egy 143 és egy 210 négyzetméteres háza van szintén Voluntari-ban és Bihar megyében. Egy 2010-es Skoda tulajdonosa, bankszámláján 38 ezer lej és 97 ezer euró található. A román parlament alelnökeként és az Európai Parlament tagjaként 2013. évi jövedelme csaknem 66 ezer lej és több mint 31 ezer euró volt. Felesége orvos-igazgatóként tavalyelőtt 150 ezer lejt vitt haza.
Tengelyváltás?
Eduard Hellvig mindeddig nem keltett különösebb feltűnést a román politikában. Nincs sok ellensége sem, talán ez is magyarázza azt, hogy a parlamentben voltaképpen ellenkezés nélkül megszavazták a kinevezését.
Nevesítése előtt a blogján arról írt, hogy a Traian Băsescu volt államfő által szorgalmazott Bukarest-London-Washington tengely helyett Bukarest-Berlin-Washington tengelyt javasolt Románia számára, arra hivatkozva, hogy Anglia egyelőre határozatlannak mutatkozik Oroszországgal fenntartott viszonyában.
Eduard Hellvig elképzelései – amelyek nagyrészt megegyeznek Klaus Johannis elképzeléseivel – szerint Romániának az eddiginél sokkal aktívabb szerepet kell betöltenie a regionális biztonság szavatolásának tekintetében. Ezért erősíteni kell az ország védelmi kapacitását, mindenekelőtt a hadsereg felszereltségének, harci technikájának javítása útján. A schengeni csatlakozásnak az idei év kiemelt feladatává kell válnia, hiszen a szabad közlekedés hiányában Romániát nem lehet ténylegesen uniós tagnak tekinteni. Bukarestnek jelentős szerepet kell betöltenie a Moldovai Köztársaság és Ukrajna reformjainak megvalósításában.
A Román Hírszerző Szolgálat új igazgatója szerint az Európai Uniónak az eddiginél sokkal határozottabban kell fellépnie Oroszországgal szemben. Az uniós tagállamok habozása és megosztottsága ilyen tekintetben igen sérülékennyé teszi Európát.
Magyarország – trójai faló
Budapest és Moszkva kapcsolatai miatt Eduard Hellvig bírálta korábban blogján Magyarországot is. Szerinte Románia a „mérgezett orosz-magyar antant harapófogójába” került, így fő szerep hárul rá az övezetben a demokratikus értékek és térségbeli szövetségeseinek érdekei védelmében. A fenyegető orosz veszélyt látva az Európai Unió nem engedheti meg a Magyarországhoz hasonló dezertálásokat – vélekedett a blogján.
Azt is megállapította, hogy Románia és az egész Európai Unió példátlan esettel áll szemben, amikor az Orbán-rendszer kihívóan megtagadja a liberális-demokratikus értékeket. Magyarország a mindinkább moszkvai befolyás alá kerülő trójai faló, és egyszerűen veszélyt jelent az „európai építményre” nézve – írta.
A Román Hírszerző Szolgálat új igazgatója egészen odáig elmegy a sokat idézett blogbejegyzésében, hogy az orosz-magyar barátságot fenyegetőnek találja a román-magyar barátságra nézve, utóbbi ugyanis mindinkább üresebbé válik Budapest „nacionalista ellenségeskedései” miatt.
Eduard Hellvig Magyarországgal kapcsolatban is Klaus Johannis hívének nevezhető, hiszen a román államfő németországi látogatása előtt egy német rádiónak adott interjújában „nem egészen helyénvalónak” találta Magyarország kapcsolatait Oroszországgal valamint európai partnereivel.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Kormány alakulhatna a bebörtönzött volt miniszterekből
Akár két kormányt is össze lehetne állítani azokból a volt miniszterekből, akik jelenleg börtönbüntetésüket töltik vagy bűnvádi eljárás zajlik ellenük korrupció miatt. Az ügyészek által „javasolt” és a bírák által „jóváhagyott” kormánynak lenne miniszterelnöke, miniszterelnök-helyettese, néhány tárca esetében pedig akár több miniszterjelöltje is.
Tizenhárman rács mögött
Az utóbbi években az igazságszolgáltatás 13 volt minisztert küldött börtönbe korrupció vádjával. „Árnyékkormányuk” nemzeti egységkormány lenne, hiszen különböző pártok színeiben, különféle kormányok tagjai voltak.
E kormány miniszterelnöke természetesen Adrian Năstase lenne, aki ezt a tisztséget 2000 és 2004 között amúgy is betöltötte. A politikust feltételesen szabadlábra helyezték, a „Minőség Trófeája” és a „Zambaccian-dossszié” miatt két alkalommal is börtönben ült. Adrian Năstase egyébként korábban külügyminiszter is volt, így akár ezt a tárcát is betölthetné, ha mondjuk újabb rács mögé kerülő kormányfő áhítozna a miniszterelnöki székre.
Miniszterelnök-helyettes George Copos lenne, aki rövid ideig, 2004 és 2006 között ellátta már ezt a tisztséget. A politikus-üzletemberre két büntetést is kiszabtak: a labdarúgók átigazolásának ügyében 4 évet és nyolc hónapot, a „lottó 1” dossziéban pedig 4 évet kapott.
„Megduplázott tárcavezetők”
Mezőgazdasági tárcavezető nyilván a korábbi mezőgazdasági miniszter, Ioan Avram Mureşan lenne, aki a volt miniszterek közül a legnagyobb büntetést kapta: hét évet pénzalapok eltérítéséért, de további három évre ítélték a „kenőmájas” dosszié kapcsán is. Igaz, a kétes rekordon Sorin Pantiş egykori távközlési miniszterrel osztozik, akit szintén hét évre ítéltek az Élelmiszeripari Kutatóintézet privatizálásáért. Decebal Traian Remeş volt pénzügyminisztert a „kenőmájas” dossziéban ítélték három évre – ő már letöltötte büntetését.
A bebörtönzött miniszterek „árnyékkormányában” a közlekedési tárca esetében nagy a tolongás. A tisztséget elfoglalhatná ugyanis a szociáldemokrata Miron Mitrea, akit anyja lakásának csúszópénzzel történő felújítása miatt ítéltek a napokban öt év szabadságvesztésre. De a tárcára pályázhat a liberáis Relu Fenechiu is, aki a „transzformátorok” ügyében kapott öt évet.
A védelmi tárca élén két miniszter is állhatna. Az egyik Victor Babiuc, akit két év börtönre ítéltek a korábban általa vezetett védelmi minisztérium és Gigi Becali üzletember telekcseréje miatt. Victor-Atanasie Stănculescu lenne a másik miniszterjelölt. A tábornok már 6 évet letöltött az 1989. decemberi eseményekben bejátszott szerepe miatt kiszabott 15 évből.
Az ifjúsági és sportminiszter tisztségét elfoglaló Monica Iacob Ridzi börtönéveit tekintve is igen „fiatal”, hiszen csak néhány napja kezdte el letölteni öt éves büntetését, amelyet a május 2-i ifjúsági nap megszerzése során elkövetett pénzügyi manővereként róttak ki rá.
Házi őrizet, bírósági felügyelet
Az „árnyékkormánynak” tagja lehet majd a pillanatnyilag házi őrizetben lévő Elena Udrea, korábbi idegenforgalmi miniszter, akit a neves román ökölvívó, Lucian Bute bukaresti gálája és az úgynevezett Microsoft-dossziéban vádolnak több bűncselekménnyel is. A Bute-ügyben folyik eljárás a II. Boc-kormány gazdasági minisztere, Ion Ariton ellen is.
A négy Ponta-kormány közül háromban miniszterelnök-helyettesi és regionális fejlesztési miniszteri tisztséget betöltő Liviu Dragneát a Traian Băsescu volt államfő felfüggesztése kapcsán megszervezett, 2012. évi népszavazás során elkövetetett törvényszegésekkel gyanúsítják.
A volt gazdasági minisztert, Adriean Videanut szervezett bűnözőcsoport megszervezésével, hűtlen kezeléssel és sikkasztással vádolják a Romgaz-Interagro dossziéban, az „Alina Bica dossziéban” pedig ugyancsak hűtlen kezelés vádjával bírósági felügyelet alatt áll.
Dan Șova ellen bűnvádi eljárás folyik saját ügyvédi irodája és a turceni-i és rovinari-i energetikai komplexumokkal megkötött szerződések miatt. A volt fejlesztési programokkal foglalkozó megbízott minisztert, illetve közlekedési minisztert többrendbeli hűtlen kezeléssel vádolják.
„Végzetes” tárcák
Cristian David, a Tăriceanu-kormány belügyminisztere megvesztegetés miatt előzetes letartóztatásban van, Ecaterina Andronescut, korábbi oktatási minisztert hűtlen kezeléssel, megvesztegetéssel, befolyással való üzérkedéssel és pénzmosással vádolják a Microsoft-dodossziéban.
Valeriu Vreme volt távközlési tárcavezetőt, ugyancsak a Microsoft-dossziéban hűtlen kezeléssel, egykori minisztertársát, a szintén a távközléssel foglalkozó Adriana Ţicăut hűtlen kezeléssel, befolyással való üzérkedéssel és pénzmosással vádolják, ugyanebben a dossziében. Az egykor ugyancsak a távközlési tárca élén álló Gabriel Sandut megvesztegetéssel és pénzmosással vádolják, pillanatnyilag házi őrizetben van. Ő ugyancsak a Microsoft-dosszié „áldozata”, akárcsak a szintén volt távközlési tárcavezető, Dan Nica, Daniel Funeriu volt oktatási tárcavezető illetve a szintén az oktatást vezető Alexandru, Athanasiu valamint Mihai Tănăsescu volt pénzügyminiszter.
Bogdán Tibor
maszol.ro

Mi jöhet még?
Politikai üldözésre panaszkodik Victor Ponta kormányfő és az egyik legismertebb ellenzéki politikus is. Az egyszerre több súlyos korrupciós váddal szembesülő Elena Udrea volt régiófejlesztési és idegenforgalmi miniszter nem csupán önmagáért érdekes, hanem mert mindenki azt várja, hogy mikor rántja magával szellemi mentorát, Traian Băsescu volt államfőt, akibe a már nagyon szorongatott helyzetben levő miniszterelnök még mindig nem restell nyilvánosan belerúgni, miközben saját családtagjainak meghurcolása miatt siránkozik.
A feszültség szinte tapinthatóan növekszik, mint a cirkuszi légtornász-mutatványok idején, mert senki sem fogja olcsón adni a bőrét, ez nagyon világos. A barátnői által feljelentett Udrea valószínűleg kamatostul visszafordítja ezt a gesztust, hiszen szerinte mindenki hozzá hasonlóan járt el, így működik a politika; és ez nem minden, legalább egy ideig biztosan folytatja a Korrupcióellenes ügyészség és a hírszerzés elleni támadásait, amiben épp a szemközti táborban levő kormányfővel kerül hirtelen egyetértésbe.
Ponta ugyan gratulált Laura Codruţa Kövesi főügyésznek elmúlt évi teljesítményéhez, de arról a politikusról, aki eddig számtalan jelét adta annak, hogy érdekei érvényesítésében gátlástalanul áthág és módosít bármilyen (jog)szabályt, az utóbbi időben tanúsított visszafogottsága ellenére sem hihető, hogy legközelebbi hozzátartozóinak és barátainak kálváriáját keresztényi alázattal elfogadná. Pökhendisége ugyanis megmaradt: kuncogva ajánlotta az ügyészeknek, hogy segítsenek behajtani a pénzügynek az adókat. Ott ugyan neki kellene rendet teremtenie, de erre nem ér rá, nyilván egyéb elfoglaltságai miatt. Mindenesetre az is furcsa és nagyon hiteltelen, hogy az eddig hagyományosan csak új meg új adók és illetékek kivetésében jeleskedő szociáldemokraták vezetője hirtelen csupa adókedvezménnyel áll elő: mi lehet mögötte?
Nem lenne ez olyan nagy gond, ha csupán az egyszerű képviselő vagy akár pártelnök sorsa lenne a tét. Azonban sajnos az egész országot érinti, ha a tisztségben levő kormányfő megszokott eszközeihez folyamodik övéi védelmében. Akkor a plágiumügy, a népszavazási mismásolás, Băsescu és bizonyos törvények felfüggesztése, az alpári megnyilvánulások, ingatag külpolitika és önző, hektikus belső irányítás után még mindig számíthatunk valami rosszabbra. Annál is inkább, mert egyelőre sem a bal-, sem a jobboldalon nem mutatkozik karizmatikus vagy legalább szavahihető miniszterelnök-jelölt.
Demeter J. Ildikó
Háromszék

Erdély.ma,