"A Nyugati Jelen aradi magyar napilap novembertől irodalmi melléklettel bővült. Alapította Böszörményi Zoltán, szerkeszti Hudy Árpád Münchenből, aradi munkatársa Irházi János, Kolozsvárról Karácsonyi Zsolt. A szerkesztők szándéka: "átfogó irodalmi körképet vázolni a magyarlakta európai régiók műhelyeiről, s a horizontunkat későbbi lapszámainkban a tengeren túli magyarok műveire, alkotásaira is szeretnénk kiterjeszteni." A melléklet nyolc újságoldal terjedelmű, összehajtott, mint a Népújság melléklete, a Múzsa. Az első szám hozta Kányádi Sándor Bajor Andor kései elsiratása című versét, Bartha Réka a kortárs drámairodalom brassói fesztiváljáról tudósított, Karácsonyi Zsolt a kolozsvári színház Fordítások című előadásáról írt. Hudy Árpád a müncheni bajor-magyar hungarológiai műhelyt ismertette és bemutatta ügyvezető igazgatóját, az 1960-ban Kolozsvárott született dr. K. Lengyel Zsoltot, aki nagydoktori címét 1992-ben a korai transzszilvanizmus eredetéről és formáiról írott disszertációjával szerezte meg. /B. D.: Irodalmi Jelen. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./"

Brassóban nem akarnak fizetni a bécsi döntés kárvallottjainak. Több mint száz Brassó megyei magyar személy a helyi nyugdíjpénztárnál az őket megillető kárpótlást igényelték a 2000. évi 189-es törvény alapján. Bukaresti utasítások szerint azonban az 1940-es bécsi döntés kárvallottjai csupán Észak-Erdélyben jogosultak kárpótlásra. A diszkriminatív eljárás érintettjei tárgyi bizonyítékokkal is rendelkeztek, ezért a Brassó megyei RMDSZ-szervezet hivatalosan javasolta a helyi Nyugdíjpénztár vezetőségének, hogy hagyja jóvá a kárpótlást. Nádudvary György jogász szerint a törvény nem tesz megkülönböztetést az Észak-Erdélyből elmenekült román és a Dél-Erdélyből elmenekült magyar kárvallottak között. Kovács Attila parlamenti képviselő, Brassó megyei RMDSZ-elnök a parlamentben is interpellált az ügyben. Gheorghe Barbu munkaügyi miniszter az interpellációra adott válaszában azt hangsúlyozza, hogy az esetleges félreértelmezések elkerülésére a törvény módosítására van szükség. /Bartha Réka: Etnikai megkülönböztetés? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Lakókat keresnek a négyfalusi kollégiumba. Az épület a Barcasági Csángó Alapítvány tulajdona, huszonöt évig azonban diákszállóként működtetné a Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség. A Barcasági Csángó Alapítványt a rendszerváltozás után alapították Hétfaluban azzal a céllal, hogy a vidék csángósága körében elősegítse a főként kulturális és oktatási összefogást. Az alapítvány nemcsak a barcasági csángó falvak magyar oktatási intézményeivel tervezett együttműködést, hanem a Négyfaluban működő magyar tannyelvű Zajzoni Rab István Középiskolával is. Az alapítvány által megvásárolt ingatlannak, a Csángó Háznak a helyi oktatási intézmény kollégiumaként kellett volna működnie. A középiskolával azonban nem alakult ki partnerségi viszony. Simon András, az alapítvány kezdeményezője, bácsfalusi evangélikus presbiter elmondotta: az ingatlant, az Illyés Alapítvány támogatásával vásárolta meg a 90-es években a Barcasági Csángó Alapítvány. Az épület rossz állapota miatt a tatarozás tetemes összeget igényelt, s emiatt lassan haladtak a munkálatok. A Bácsfalusi Evangélikus Egyházközség főként egyházi támogatásokból felújította az épületet és 2005 január elsejétől huszonöt évre átvette az alapítványtól a működtetési jogot. A Csángó Házat mára kilencven százalékban felújították. Most azonban benépesítése okoz gondot. A 46 férőhelyes bentlakásban jelenleg négy diák lakik. Az egyházközség nevelőt is alkalmazott, Nagy János nyugalmazott tanár személyében. A működtetők abban reménykednek, hogy minél több, más vidékről származó, Négyfaluban és Brassóban tanuló középiskolás és egyetemista ide jön lakni, s az általuk fizetett bérből legalább az épület költségeit fedezni tudják. Tóth-Pál Dávid bácsfalusi evangélikus lelkész, a Barcasági Csángó Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint a lakhatási körülmények igen vonzóak. „Négyfalu és Brassó mára már annyira összenőtt, hogy nem jelent különösebb problémát Brassóból ide kijutni, a busz pedig igen gyakran jár” – mondotta a lelkész. /Bartha Réka: Négyfalusi Csángó Ház ajtaja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./

Az Állami Birtokok Ügynökségének tulajdonából kapja vissza földterületeit tizenegy brassói parókia, ugyanis a polgármesteri hivatal nem rendelkezik több földterülettel. A magyar parókiák közül a belvárosi katolikus, a Brassó-Bolonyai katolikus, valamint az evangélikus-lutheránus birtokába kerülnek vissza földterületek. Szakál András alprefektus elmondta: régóta húzódó ügy Brassóban az egyházi földterületek visszaszolgáltatása. /Bartha Réka: Tíz brassói egyházközség kapja vissza földjeit. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Törvényi útvesztőkbe kényszeríti a brassói Nyugdíjpénztár és a Táblabíróság azokat a magyarokat, akik az 1940-es bécsi döntés folytán elszenvedett etnikai üldöztetésük miatt állami kárpótlást kérnek. Egyik vagy másik intézmény hiányosnak vagy egyenesen hamisnak nyilvánítja bizonyítékaikat. Az igénylőknek akár tíz órán keresztül kell várakozniuk a Táblabíróságon, amíg bebocsátást kapnak, hogy aztán elutasítsák kérésüket. Szép Károly brassói lakos édesapját a MÁV-ból CFR-ré váló vasúti társaságtól bocsátották el, s emiatt családjával együtt Marosvásárhelyre menekült. Szép Károly családja etnikai üldözöttségének bizonyítására két olyan tanút kért föl, akikkel annak idején együtt menekült el Brassóból. A Táblabíróságon kérését elutasították, mert szerintük nem diszkriminációról van szó: az érintett apja önként nézett más munka után. Az etnikai üldöztetés ténye nehezen bizonyítható. Nádudvary György jogász, elmondta, hogy egyre több kérvényt utasítanak vissza. Eddig százhúsz Brassó megyei magyar lakos kárpótlását tagadták meg olyan címen, hogy esetükben nem etnikai alapú megkülönböztetésről van szó. Nádudvary az RMDSZ megyei szervezetének elnökével, Kovács Attilával és ügyvezető elnökével Tóásó Áron Zoltánnal több ízben is fölkereste a Nyugdíjpénztár illetékeseit. Azok tagadták a diszkriminációt, sőt politikai nyomásgyakorlással vádolták az RMDSZ vezetőit. A 2000 novemberében hatályba lépett 189-es törvény az állami hatóságok által nemzeti hovatartozásuk miatt üldözött személyeket hivatott anyagi jóvátétel formájában kárpótolni. A törvény alkalmazási utasításai csupán 2002-ben léptek érvénybe – kárpótlásra jogosítja azokat, akik bizonyítani tudják, hogy 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hátrányos bánásmódban volt részük. /Bartha Réka: Kitoloncoltak kálváriája a törvények labirintusában. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./

Bíró Béla publicista, egyetemi tanár, a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtárban szervezett olvasótalálkozón beszélt Ágoston Hugó A lábujjhegyre állt ország című, Markó Bélával készült interjúkötetét. /Bartha Réka, Domokos Péter: „Testőri interjúk” Markó Bélával. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

Werner Sommerauer brassói forradalmárt, az 1987-es kommunistaellenes munkástüntetés résztvevőjét és Marius Oprea történészt 2002-ben perelte be becsületsértésért Ristea Priboi volt képviselő. Priboi volt szekustiszt március 28-i fellebbezésének helyt adva az ügyet újratárgyalják. Marius Oprea történész és Stejarel Olaru könyve az 1987-es brassói eseményekről 2002-ben jelent meg. Ebben Werner Sommerauer arról nyilatkozott, hogy Ristea Priboi szociáldemokrata párti képviselőben ráismert hajdani kínzójára. Sommerauer állítását több brassói forradalmár is megerősítette. Priboi ezután lemondott a Külföldi Hírszerző Szolgálat parlamenti bizottságának elnöki tisztségéről. Később Sommerauert és Opreát becsületsértés vádjával beperelte. Bukarest 1. kerületének törvényszéke alapfokon felmentette a vádlottakat, az ügy átkerült Ploiesti-re, ahol március 28-án újratárgyalást rendeltek el. „Számomra világos, hogy ez a per megrendezett színjáték. Meghurcoltak, ráment az egészségem és a családom nyugalma is” – mondotta Werner Sommerauer. Florin Postolachi, a brassói November 15. Egyesület elnöke szerint az ügy azt bizonyítja, hogy a hazai igazságszolgáltatás működésképtelen. /Bartha Réka: Ristea Priboi diadala. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

A népmesegyűjtő Horger Antalról szóló előadással vesz részt a brassói Megyei Könyvtár Magyar Kulturális Központja a most kezdődött Brassói Napokon. Hat brassói óvónő és tanítónő népmesetanítással kapcsolatos tapasztalatairól, módszertani eszközeiről is beszámol majd, jelezte Máthé Szende Enikő, a társszervező Magyar Kulturális Központ vezetője. /Bartha Réka: Brassói Borsétány, Lópiac és Virágsor. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./

Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is ellátogatott június 24-én Kisvárdára, a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiváljára. Az elnök asszony megtekintette Csehov Három nővérét, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásában (rendező Vidnyánszky Attila), valamint a temesvári Csiky Gergely Színház Christian Dietrich Grabbe Don Juan és Faust című produkcióját, Alexander Hausvater rendezésében. Szili Katalin részt vett a szakmai beszélgetésen is, amelyen a kritikusok és az alkotók szoktak gondolatokat cserélni az előző este látott előadásokról. A szakmai klub után a Fesztivál ötletbörze című kötetlen beszélgetésen a szervezők és résztvevők mondták el javaslataikat, ötleteiket. /Köllő Katalin: Szakmai klub a kisvárdai színházi fesztiválon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./ Ötödik napja zajlik Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja. A program sűrűnek mondható, a rendezvény tíz napja alatt harmincnál több előadást zajlik, ezeknek több mint fele versenyelőadás. A fesztivál szakmai fórum, de egyben a határ menti kisváros színházkedvelői számára szervezett színházi seregszemle is. Amivel a Kisvárdán fellépő színházaknak számolniuk kell, az a nem mindig alkalmas játék- és nézőterek. A rendezvénynek – szakmai jelentősége mellett – „nemzetmegtartó” szerepe is van, alkalmas játéktere azonban annál kevesebb. /Bartha Réka: Térgondok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ Vidnyánszky Attila Három nővér-előadása Oroszország pusztulásának, az új barbárság eluralkodásának apokaliptikus képét nyújtja. Vidnyánszky rendező ezt nagyon erőszakosan akarja megmutatni. Csehov szókimondása azonban más minőségű. A rendező darabokra töri a csodálatosan megkomponált művet, és saját érzése és indulatai szerint rakja újra össze. /Zsehránszky István: Négykezes. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

„Arra kell gondolnunk: mi lesz öt, tíz, vagy akár negyven év múlva” – szólította fel a közös jövőbe tekintésre a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja hogyan továbbjáról vitázókat egy erdélyi színidirektor. A tervezés – rövid, közép- és hosszú távon is – egészséges dolog. Azonban a tervezgetés és változtatás rugalmasságához szükséges, hogy ne csupán azért változtassunk, mert illik. A színházi vezetők közül néhányan nemcsak hogy az utánuk következő nemzedékek esetleges opcióira, hanem az általuk vezetett jelenlegi társulatokra sem gondolnak tervezgetés közben. Ellenben ők azok, akik szívesen meghatároznák, mi történjen a fesztivállal. /Bartha Réka: Felekirályságok felelőssége. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Az európai és a hazai közigazgatásról volt szó július 11-én a tusnádfürdői III. Kárpát-medencei diákszeminárium meghívottjai: Forgács Imre, a magyarországi Fővárosi Közigazgatási Hatóság, Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács, valamint Bunta Levente, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Demeter János kihívásként értékelte az EU önkormányzati rendszerének egységesítését, amely által a tagországokban homogenizálódnak a közigazgatási szolgáltatások. Bunta Levente szerint az általa vezetett hivatalban megtörtént a nemzedékváltás. Hátrányt jelent a politikum túlzott beavatkozása a helyi és megyei közigazgatási döntésmechanizmusba. /Bartha Réka: Közigazgatási buktatókról Tusnádfürdőn. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Orbán Viktor Fidesz-elnök Németh Zsoltot kérte föl arra, hogy a Jó reggelt, Magyarország! című kiáltványt ismertesse. A dokumentumot aláíró nyolc Fideszes politikus szeptember 23-ára a Hősök terére hívja a kiáltványhoz csatlakozó polgárokat. A kiáltvány erdélyi változatát Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke fogalmazta meg és olvasta fel Tusványoson, Orbán Viktor beszédét követően. A Jó reggelt, Erdély! című kiáltványt nyolc hazai közéleti személyiség írta alá és ugyancsak az „erkölcsi-politikai válságra” hívja föl a figyelmet, de hazai vonatkozásban. Orbán Viktor az előadását követő, Tőkés László EMNT-elnökkel közösen megtartott sajtótájékoztatón, egy, a szlovákiai és a romániai helyzet esetleges párhuzamaira vonatkozó kérdésre kifejtette, „a mór megtette, a mór mehet” példája – amelynek folytán a felvidéki magyarok szervezete, a Magyar Koalíció Pártja elesett a kormányzás lehetőségétől – arra kell hogy figyelmeztesse a határon túli magyar politikai erőket, hogy intézményeket hozzanak létre. Szlovákia az EU-ba való „belépőnek” tekintette a magyarok kormányképviseletét, az ország csatlakozása utáni első választáson azonban a szélsőjobboldal került hatalomra, amely – tíz év után először – nyilatkozataiban „rákos daganatnak” nevezte a felvidéki magyarságot. „Ha ezek az elfogadhatatlan kijelentések a csatlakozás előtt hangzottak volna el, Szlovákia be sem került volna az Európai Unióba” – hangsúlyozta Orbán. /Bartha Réka: Orbán és a szlovák „forgatókönyv”. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Brassó, a zene városa címmel egy héten át Bartókot és Mozartot ünnepli a Cenk alatti város. Negyedszerre vált augusztus 12-19 között „a zene városává” Brassó. A kétnapos Bartók-szeminárium a fesztivál társrendezvénye, amely a tudományos előadást zenehallgatással is elegyíti. /Bartha Réka: Bartók román népzenéje. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

Szakál András, Brassó megye alprefektusa a vele készített beszélgetésben kifejtette, az RMDSZ őt javasolta a Mezőgazdasági Minisztérium államtitkári tisztségére, azonban nem fogadta el a jelölést, úgy ítélte meg, hogy a Brassó megyei közigazgatásban nagyobb szükség van a munkájára. /Bartha Réka: Brassóban maradt az államtitkárjelölt. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

Tizenkét dal is elhangzik Hanoch Levin izraeli drámaíró Jákobi és Lájdentál című, a kolozsvári Állami Magyar Színház által nemrég bemutatott drámájában. Hanoch Levin Izrael legjelentősebb és legtermékenyebb színpadi szerzője. Levin 1972-ben írt drámája Romániában először kerül színre, a rendező az izraeli Elie Malka. /Bartha Réka: Dalra fakadó abszurd dráma. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./

Az ASTRA Film Fest nemzetközi zsűrije Kincses Réka Balkán bajnok című filmjének ítélte a nagydíjat, melyben a rendező az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket a családja életében történt változásokon keresztül mutatja be. Kincses Réka elmondta, ahogy előrehaladt a forgatással, egyre világosabbá lett számára, hogy nem a politika, hanem a családja a fontos. A Kincses család pozitívan reagált a filmre, annak ellenére, hogy ő a filmben úgyszólván nem nagyon kímélt senkit. A filmben egy párszor elhangzott: a mások fájdalmát is meg kell érteni. Kincses Rékának könnyebb a helyzete, mert ő Németországban él. A filmben nemcsak Kincses Előd politikai sikertelenségei lepleződnek le, hanem több, jelenleg aktív romániai magyar politikus is felbukkan kedvezőtlen megvilágításban. A filmben a rendező szülei /Kincses Előd/ állítják: „tudták”, hogy Frunda György RMDSZ-szenátor megfigyeli őket. Frunda tagadta ezt a vádat. „Hajlandó vagyok arra, hogy egy kompetens személy ellenőrizze, hogy létezik-e a dossziéjában vagy az enyémben ilyen nyilatkozat”, mondta Frunda. /Bartha Réka: „Nem kíméltem senkit”. Beszélgetés Kincses Réka ASTRA-díjnyertes dokumentumfilm-rendezővel.= Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

November 9-én Marosvásárhelyen megkezdődött az Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivál. Lovasi András, a Kispál és a Borz ex-frontember újdonsült színészként mesélt filmes tapasztalatairól. Másnap vetítenek két történelmi témájú mozgóképet is: Zágoni Balázs Képzelt forradalmát és Fischer István Varjúröptetés című, a bukaresti ’56-ról szóló filmjét. /Bartha Réka: Farkashajszás Alter-Native. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház első bemutatója a Lear király, Bocsárdi László rendezésében. /Bartha Réka: Sakkjátszma a vérpad árnyékában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./

Szélesebb körű, autonómiáról szóló konzultációt kezdeményezett Brassóban is az RMDSZ Nemzeti Liberális platformja. A Cenk alatti város – Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely után – az utolsó állomása volt a közvetlenül karácsony előtt megszervezett Autonómia és liberalizmus című konferencia-körútnak. Az RMDSZ országos vezetőségét Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke képviselte a rendezvényen. A fórum brassói résztvevői szerint valamennyi autonómiaforma közül a kulturális a legmegfelelőbb a szórványközösségnek. „Lényegileg különböző igényeink és problémáink vannak, mint a tömbmagyarságnak” – vélte Gábor Imre városi tanácsos, aki azt is hangsúlyozta: a brassói magyar közösség kulturális önrendelkezésében a kisebbségi törvény elfogadása jelentette volna az első lépést. Székely Ákos, a Brassói Magyar Diákszövetség ügyvezető elnöke úgy vélte: az RMDSZ-nek elsősorban a magyar közösséget kellett volna tájékoztatnia az autonómia-törekvésről, s csupán ezt követően kellett volna a közös igényt a többségi társadalom előtt is megjeleníteni. /Bartha Réka: „Autonómiakonzultációt” tartottak Brassóban is. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

Markó Béla szövetségi elnök és Winkler Gyula miniszter két különböző helyszínen – Kolozsváron és Temesváron – jelentette be: az RMDSZ két hét múlva, Marosvásárhelyen mutatja be a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiók átszervezésére vonatkozó koncepcióját, amelyet közvitára kíván bocsátani. Markó kifejtette: az RMDSZ álláspontja szerint a fejlesztési régiók kialakításánál figyelembe kell venni az adott tájegységek valós nemzetiségi, kulturális, földrajzi és történelmi sajátosságait is. Markóék felvetésére elutasítóan reagált az RMDSZ koalíciós partnere, a Nemzeti Liberális Párt egyik markáns politikusa. Bogdan Olteanu képviselőházi elnök, aki elveti az „etnikai alapú közigazgatási egységek” létrehozását. /Bartha Réka, Cseke Péter Tamás: Már bírálják a „régiós térképet”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 2./

Rendhagyó közönségtoborzó Marosvásárhelyen
Csaknem hatvanezer nézője volt az elmúlt évadban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznak, erre pedig a rendszerváltás óta nem volt példa.
Hogy a következő évadban is hasonló eredményeket érjenek el, a főtér-széli teátrum munkatársai egy hétre „kiköltözött” a főtéren felállított sátorba, hogy még közelebb legyenek a közönséghez. Ez idő alatt a színház munkatársai szórólapokat, évadtervet tartalmazó „legyezőket” osztogatnak a járókelőknek, arra biztatva őket, hogy válogassanak a színház készülő előadásaiból, és vásároljanak bérletet is azokra.
Ennek érdekében, festett arcú, kosztümös fiatalok hívják fel a figyelmet a kiköltözött színházsátorra, de az elkövetkező napokban a román és magyar társulatok színészeivel is lehet beszélgetni majd a főtéren. A színház marketingfelelőse, Bartha Réka elmondta: a „kiszállásuk” utolsó napján, szeptember 4-én, jelmezbemutatóval is szórakoztatják majd az arra járókat, egyfajta „sátorzáró” eseményként.
Sikeres pótvizsga
A „kiszállást” az intézmény vezetői egy esős kültéri sajtótájékoztatóval kezdték, amelyen beszámoltak az elmúlt évad eredményeiről és az elkövetkező terveiről is. „A színház nem a miénk, elődeinktől kaptuk kölcsön, és tovább is kell hogy adjuk. A színházat meg kell becsülni és a közönséget is, amely itt eléggé viharvert, ugyanis elég sok rossz dolgot megélt. Most azonban próbálunk »pótvizsgázni«, a hibákat kiküszöbölni. Az eredmények pedig – legalábbis, ami a számokat illeti – azt mutatják, hogy sikerrel vizsgázunk. Hatvanezer nézőnk volt az elmúlt évadban, amire az elmúlt 25 évben nem volt példa, és annyi nemzetközi és hazai sikerünk, amivel szintén régóta nem büszkélkedhettünk” – mondta a színház vezérigazgatója, Gáspárik Attila.
A teátrum vezetője kiemelte: nem a tévé, mozi, rádió, vagy az internet konkurensei akarnak lenni, hanem mindezek alternatívája, egy életérzést akarnak átadni az embereknek. „Szeretnénk ha az emberek rájönnének: nincs az a tévéfelvétel, vagy háromdimenziós mozi, ami a színház varázsát pótolhatná” – magyarázta Gáspárik, aki szeretne minden héten „tömegünnepet” szervezni a Nemzetibe.
Közönségsiker és underground
Az elmúlt évad tanulságaiból rakták össze a Tompa Miklós Társulat új repertoárját, amint a magyar társulat művészeti vezetője, Keresztes Attila elmondta, olyan felhozatalt ajánlanak a közönségnek, amelyben mindenki megtalálja a kedvére valót. „Arra jöttünk rá tavaly, hogy nem feltétlenül csak a zenés, vagy az úgymond népszerű darabokra vevő a közönség, és eszerint állítottunk össze egy igazán igényes évadot. Van ebben vígjáték, szatíra, tragikum, és sok egyéb is. A kisteremben inkább kísérletező előadások lesznek, az underground teremben fiatal kezdők kapnak teret” – fogalmazott Keresztes. A művészeti rendező szerint az ország elit csapata dolgozik ebben az évadban a Tompa Miklós Társulatnál.
„Ha kísérleti ez az évad, akkor ezt a kísérletet a nézőknek is ki kell próbálni, mert érdemes” – szögezte le a művészeti vezető. Októberben az első nagytermi bemutató Varró Dániel és Presser Gábor Túl a Maszat-hegyen című zenés kalandjátéka lesz. A művészeti vezető szerint a társulat első kistermi bemutatójában, az Euripidész Alkésztisz című drámája nyomán készülő produkcióban érdekesen találkozik Sorin Militaru rendezői elképzelése és – a marosvásárhelyiek által drámai szerzőként jól ismert – Székely Csaba dramaturgi munkája. A színház a jeles évfordulókról is meg kíván emlékezni az évad során, a Vásárhelyi Forgatag ideje alatt, augusztus 30-tól szeptember 1-ig pedig a Színházi Forgatag elnevezésű sorozatban öt előadást kínálnak az érdeklődőknek.
Szász Cs. Emese
Krónika (Kolozsvár)

Leégett…
…a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Mező utcai díszletraktára
Ismeretlen tettes ellen indít eljárást a rendőrség az okból, hogy a 2014. április 1-jén 15 és 16 óra között keletkezett tűz következtében leégett a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszletraktára a Mező utcában, ahol az intézmény díszleteinek egy részét tárolta – írja április másodikai keltezésű sajtóközleményében Bartha Réka, a színház irodavezetője.
Az illetékes hatóságok hatékonyan közbeléptek, de már nem tudták megfékezni a szomszédos telekről átterjedt tüzet. Az erős szél következtében, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszletraktára mellett a környéken lévő több ingatlan is kigyulladt.
Mint azt a közleményben olvashatjuk, Gáspárik Attila vezérigazgató a helyszíni szemle után elmondta: a színház zömében a műsorán már nem szereplő előadásainak díszletét raktározta az alapokig égett Mező utcai ingatlanban, de az intézmény – helyszűkében – ott tárolta néhány még játszott produkció díszletelemeit is.
"Előzetes becsléseink szerint a keletkezett anyagi kár hozzávetőleges összege 100.000 lej fölötti, hiszen itt tároltunk minden olyan díszletelemet, amelyet leírásra, illetve újrahasznosításra szántunk. Az esetről tájékoztattam a színház fenntartóját, a Kulturális Minisztériumot is. Az elmúlt időszakban a fenntartónak több hivatalos dokumentumban is beszámoltunk arról, hogy a színháznak nincsenek megfelelő anyagi feltételei a díszletek tárolására, a Mező utcai ingatlanunk állapota nem teszi lehetővé ezek szakszerű és biztonságos elhelyezését" – jelentette ki Gáspárik Attila.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója azt is hozzátette: a minisztériumnak részletes jelentés készül a tűz okozta károkról. Ebben a beadványban a színház azt is igényli, hogy a fenntartó anyagi segítséggel járuljon hozzá a még műsoron lévő előadások díszletelemeinek helyreállításához.
"Az eset kapcsán talán sikerül felhívnunk a figyelmet a színházak országos szintű megoldatlan gondjára. A biztosítótársaságok a díszletet műalkotásnak tekintik. Ezért ajánlatukban az ilyen jellegű beruházások biztosítása legalább annyiba kerül, mint magának a díszletnek az előállítása. Ezt pedig nem áll módunkban kifizetni a jelenlegi költségvetési keretből" – jelentette ki a vezérigazgató.
(knb.) Népújság (Marosvásárhely)

Huszonöt éves a MÚRE (GALÉRIA)
Megalakulásának helyszínén, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának nagy aulájában ünnepli fennállásának 25-ik évfordulóját a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Üvegcsillár, posztmodern, szoc-reál stílusú épületbelső, sok kis asztal körül cigarettázó emberek, lelkes hozzászólások, elképzelések, tervek ismertetése, egyeztetések, viták – valahogy így kell elképzelni azt a miliőt, amelyben 25 évvel ezelőtt a MÚRE megalakult.
A Bukaresti Román Televízió Magyar Adásának két munkatársa, Kacsó Sándor és Bartha Ágnes egy 25 perces filmet készített az elmúlt két és fél évtized felvételeiből. A filmkockák a kezdetektől a tavalyi riporttáborig felelevenítették a legfontosabb eseményeket az újságíró-egyesület életéből. Sok ismerős arc tűnt fel, olyanok, akik ma is aktív tagjai az egyesületnek, olyanok, akik valamiért elmaradtak, vagy eltávoztak már az élők soraiból.
A Sapientia nagy aulájában Sarány István csíkszeredai újságíró, a MÚRE Hargita megyei területi képviselője házigazdaként szólította mikrofon elé a meghívottakat, társszervezetek képviselőit, egykori elnököket, munkatársakat, vendégeket.
A felszólalók között elsőként Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntötte az újságírókat, aki a MÚRE és az RMDSZ 25 éves fennállása között vont párhuzamot. Györffy Gábor, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa beszélt az újságírói szak megalakulásáról, majd Kövér Tamás, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének delegáltja, Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke, Léphaft József, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének képviselője, Havasi János, az MTVA- és Tripolszky János, a sajtószakszervezet részéről, Kassai Péter, az egykori szárhegyi MÚRE-rendezvények házigazdája, valamint Jakab István, a magyar országgyűlés alelnöke mondott köszöntő beszédet.
„25 év, 133 díjazott” - mondta Rácz Éva, a MÚRE elnöke, majd a volt elnököket, alelnököket szólította mikrofon elé: Hecser Zoltánt, Gáspár Sándort, Karácsonyi Zsigmondot, Boros Zoltánt, Simonffy Katalint, Ambrus Attilát.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnökének üdvözletét Bartha Réka olvasta fel. Üzenetben köszöntötte az ünneplőket Vincze Loránt és Ágoston Hugó, majd a legvégén a MÚRE Press-ing focicsapata vonult a pódiumra és jelentette be, hogy öt háromra győzte le a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának csapatát.
A rendezvény szombaton szakmai tanácskozással folytatódik: Bodonovich Jenő Médiabiztosi ajánlások a köz érdekében címmel tart előadást, Turos Lóránd a romániai médiaszabályozásról, Kövér Tamás a Média Önszabályozó Testület tapasztalatairól, Szucher Ervin Kihívások előtt a MÚRE Becsületbírósága témát járja körül.
Antal Erika
maszol.ro

A magyar nyelvű felirat soha nem jóindulat kérdése
Beszélgetés Kelemen Hunor szövetségi elnökkel az épített örökségről, ingatlan-visszaszolgáltatásról
Tizenhat magyarlakta megyében közel 3000 magyar műemlék feliratozását kéri az RMDSZ a helyi önkormányzatoktól megyei és területi szervezetei révén. A Kelemen Hunor minisztersége idején kidolgozott, hatályos rendelet szerint több nyelven – így magyarul is – fel kell tüntetni a megnevezésüket. A rendelet előírásait országszerte gyakorlatba kell ültetniük a polgármestereknek. Erre hívja fel a figyelmük az RMDSZ azzal a román és magyar nyelvű listával, amely megyénként tartalmaz valamennyi országos jelentőségű (A kategóriás) magyar műemléket, illetve a helyi jelentőségű (B kategóriás) magyar műemlékek egy részét. A miniszteri rendelet atyját kérdeztük a feliratozás jelentőségéről, és ezzel összefüggésben, az ingatlan-visszaszolgáltatás jelenlegi állásáról.
– Milyen jelentősége van a közösség számára ennek az újabb felirat-elhelyezésnek? Gondolok itt arra, hogy a nagy áttörést tulajdonképpen a kétnyelvű helységnévtáblák jelentették 2001-ben. Miért fontos ez az RMDSZ-nek?
– Az anyanyelvhasználat tekintetében egyformán fontos lépés mindkettő. És fontos párhuzam is: a 2001-es kormányrendelet hatályba lépése után is bőven akadt település, ahol az RMDSZ-nek külön kellett kérnie alkalmazását. Most nem csak kérünk, de segítünk is: a jelenleg érvényes országos műemléklista alapján előkészítettük a magyar műemlékek megnevezésének magyar és román nyelvű listáját.
A helységnévtábla magyar felirata azt jelzi, hogy ott magyar közösség is lakik. A műemlékek magyar felirata viszont kettős jelentéssel bír. Jelzi azokat az értékeket, amelyek létrehozásához köze volt a magyarságnak, másfelől azt mutatja, hogy ezek jelenleg is a magyar kulturális örökség részét képezik. Olyan tények ezek, amelyeket sem megkerülni, sem véka alá rejteni nem lehet. Bár a kisebbségekre vonatkozó jogszabályok alkalmazása akadozik, ez nem bátortalanít el minket. Azt is tapasztaltuk már számtalanszor, hogy kétnyelvű helységnévtáblát arra való hivatkozással nem függesztettek ki, miszerint a törvény csak 20 százalék fölötti számarányú kisebbségi közösség esetében teszi azt kötelezővé. Kisebb létszám esetén sem tiltja, csak akarat kell hozzá – egészíteném ki. De nálunk így szokás olvasni a törvényeket… A műemlék-feliratozás nincs ilyen meghatározott százalékhoz kötve, ugyanakkor a megyei, illetve helyi tanács is kérheti a kisebbségek nyelvén való feliratozást.
– Hol tartanak jelenleg ezzel a munkával? Kinek mi a dolga, és milyen eredményre számítanak?
– Az RMDSZ kulturális főosztályát bíztam meg a munka koordinálásával. Arad, Beszterce, Bihar, Fehér, Szatmár és Szeben megyében már el is készült az összesen 715 műemléket tartalmazó magyar és román nyelvű lista végleges változata. A többi megyébe is első lépésként mi küldjük ki a feliratozásra javasolt műemléklistát, amelyet átnéznek és ellenőriznek az RMDSZ megyei szervezetei által javasolt helyi szakértők, a véglegesítés után pedig, levél kíséretében, kérik a települések polgármesteritől azt, hogy magyarul is feliratozzák az illető magyar műemlékeket. Nagy munka ez, amelyet önkéntesen vállaltak a helyi szakértők, ugyanakkor fontos szerep hárul a megyei és területi szervezeteinkre a kapcsolatfelvételt, illetve az eredmény nyomon követését illetően. Az eredmény döntően a helyieken múlik. Az országos szervezet elvégzi a munka rá eső részét, de ez nem helyettesíti a helyismeretet, a helyiek kapcsolati hálóját. Ráadásul, itt a legfontosabb az, hogy ténylegesen meg is valósuljon a feliratozás, illetve tudjunk azokról az esetekről, amelyekben ezt megpróbálják elodázni valamilyen ürüggyel.
Hozzátenném, hogy valamennyi megye esetében ez a lista bővül majd további helyi jelentőségű műemlékekkel, terveink szerint pedig május végére, június elejére valamennyi magyarlakta megyében sikerül véglegesítenünk azt az első lajstromot, amelyet a későbbiekben bővíteni is tudunk.
Bartha Réka
Szabadság (Kolozsvár)

A magyar nyelvű felirat soha nem jóindulat kérdése
– Beszélgetés Kelemen Hunor szövetségi elnökkel –
Tizenhat magyarlakta megyében közel 3000 magyar műemlék feliratozását kéri az RMDSZ a helyi önkormányzatoktól megyei és területi szervezetei révén. A Kelemen Hunor minisztersége idején kidolgozott hatályos rendelet szerint több nyelven – így magyarul is – fel kell tüntetni a megnevezést. A rendelet előírásait országszerte gyakorlatba kell ültetniük a polgármestereknek. Erre hívja fel a figyelmüket az RMDSZ azzal a román és magyar nyelvű listával, amely megyénként tartalmaz valamennyi országos jelentőségű (A kategóriás) magyar műemléket, illetve a helyi jelentőségű (B kategóriás) magyar műemlékek egy részét. A miniszteri rendelet "atyját" kérdeztük a feliratozás jelentőségéről és ezzel összefüggésben az ingatlan- visszaszolgáltatás jelenlegi állásáról.
– Milyen jelentősége van a közösség számára ennek az újabb felirat-elhelyezésnek? Gondolok itt arra, hogy a nagy áttörést tulajdonképpen a kétnyelvű helységnévtáblák jelentették 2001-ben. Miért fontos ez az RMDSZ-nek?
– Az anyanyelvhasználat tekintetében egyformán fontos lépés mindkettő. És fontos párhuzam is: a 2001-es kormányrendelet hatályba lépése után is bőven akadt település, ahol az RMDSZ-nek külön kellett kérnie az alkalmazását. Most nemcsak kérünk, de segítünk is: a jelenleg érvényes országos műemléklista alapján előkészítettük a magyar műemlékek megnevezésének magyar és román nyelvű jegyzékét.
A helységnévtábla magyar felirata azt jelzi, hogy ott magyar közösség is lakik. A műemlékek magyar felirata viszont kettős jelentéssel bír: jelzi azokat az értékeket, amelyek létrehozásához köze volt a magyarságnak, másfelől azt mutatja, hogy ezek jelenleg is a magyar kulturális örökség részét képezik. Olyan tények ezek, amelyeket sem megkerülni, sem véka alá rejteni nem lehet. Bár a kisebbségekre vonatkozó jogszabályok alkalmazása akadozik, ez nem bátortalanít el minket. Azt is tapasztaltuk már számtalanszor, hogy kétnyelvű helységnévtáblát arra való hivatkozással nem függesztettek ki, miszerint a törvény csak 20 százalék fölötti számarányú kisebbségi közösség esetében teszi azt kötelezővé. Kisebb létszám esetén sem tiltja, csak akarat kell hozzá – egészíteném ki. De nálunk így szokás olvasni a törvényeket… A műemlék-feliratozás nincs ilyen meghatározott százalékhoz kötve, ugyanakkor a megyei, illetve helyi tanács is kérheti a kisebbségek nyelvén való feliratozást.
– Hol tartanak jelenleg ezzel a munkával? Kinek mi a dolga, és milyen eredményre számítanak?
– Az RMDSZ kulturális főosztályát bíztam meg a munka koordinálásával. Arad, Beszterce, Bihar, Fehér, Szatmár és Szeben megyében már el is készült az összesen 715 műemléket tartalmazó magyar és román nyelvű lista végleges változata. A többi megyébe is első lépésként mi küldjük ki a feliratozásra javasolt műemlékek listáját, amelyet átnéznek és ellenőriznek az RMDSZ megyei szervezetei által javasolt helyi szakértők, a véglegesítés után pedig, levél kíséretében, kérik a települések polgármestereitől, hogy magyarul is feliratozzák az illető magyar műemlékeket. Nagy munka ez, amelyet önkéntesen vállaltak a helyi szakértők, ugyanakkor fontos szerep hárul a megyei és területi szervezeteinkre a kapcsolatfelvételt, illetve az eredmény nyomon követését illetően. Az eredmény döntően a helyieken múlik. Az országos szervezet elvégzi a munka rá eső részét, de ez nem helyettesíti a helyismeretet, a helyiek kapcsolati hálóját. Ráadásul itt a legfontosabb az, hogy ténylegesen meg is valósuljon a feliratozás, illetve tudjunk azokról az esetekről, amelyekben ezt megpróbálják elodázni valamilyen ürüggyel.
Hozzátenném, hogy valamennyi megye esetében ez a lista bővül majd további helyi jelentőségű műemlékekkel, terveink szerint pedig május végére, június elejére valamennyi magyarlakta megyében sikerül véglegesítenünk azt az első lajstromot, amelyet a későbbiekben bővíteni is tudunk.
– Hogy áll jelenleg az ország a műemlékek feliratozása tekintetében? Kevésbé érthető, hogy a helyi önkormányza-tok miért nem látják hasznát annak, hogy a várost vagy községet látogató turisták több nyelven ismerkedjenek meg a helyi látványosságokkal… Ez nem éppen szokatlan gyakorlat Európában. Kell erre külön törvény, miniszteri rendelet?
– Valóban fontos szempont az idegenforgalom, de nem ez volt számunkra a kiindulópont. Ha jól belegondolunk, a többnyelvűségnek természetesnek kellene lennie nálunk is. Bizonyos mértékben ez működik is Temesváron, Nagyszebenben vagy Brassóban. De ez még mindig csak a helyi önkormányzat jóindulatának a szintje, és nem érvényesül minden tekintetben. Székelyföldön teljesen természetes, hogy mindenütt látunk magyar feliratot, de Marosvásárhelyen például a polgármestert a rosszullét környékezi a kétnyelvű utcanévtáblák láttán. Ráadásul egy olyan ember részéről, aki azt mondja, hogy a Vár sétány fáit mindenki vigye haza és tegye vázába, további, hasonlóan felháborító intézkedéseket is feltételezni lehet.
A műemlék-feliratozást szabályozó miniszteri rendelet tulajdonképpen szavatolja, illetve bizonyos körülmények között kötelezővé teszi ezt az európai gyakorlatot az épített örökségre vonatkozóan. De vannak korábbi jó példák, amelyek bizonyítják, hogy megfelelő értelmezés esetén a jogszabályi keretek eddig sem gátolták az ilyen jellegű intézkedéseket. Kolozsváron és Szatmárnémetiben is van ötnyelvű felirat – köztük magyar – a város számos magyar vonatkozású műemlékén. Az RMDSZ alpolgármestere, Horváth Anna, a másik esetben pedig egykori polgármestere, Illyés Gyula kezdeményezésére helyezték el ezeket a feliratokat még a rendelet megszületése előtt. Kolozsváron az ötnyelvű felirat mellett ugyanennyi nyelven rövid leírás is olvasható az illető műemlékről, ha a látogatók telefonjuk használatával többet szeretnének megtudni a műemlékről. Szatmárnémetiben pedig a törvény által akkoriban előírt román, angol és francia mellé felkerült – az egykori polgármester kezdeményezésére – a magyar és a német felirat és műemlékleírás. Most már konkrét törvényi keret is van erre, mi pedig azon leszünk, hogy ezt tiszteletben tartsák.
– A turisztikai látványosságoknak csak egy része van állami tulajdonban. A másik részét visszaszolgáltatták azoknak, akiktől a kommunizmus idején elkobozták. Hányadán állunk ma ezzel? Ehhez tegyük még hozzá azt is, hogy a korrupcióellenes intézkedések ezt a folyamatot is górcső alá vették, és vannak a társadalomban olyan hangok is, amelyek kifogásolják, hogy országos jelentőségű muzeális értékek, műtárgyak is visszakerültek tulajdonosaikhoz.
– Nézze, a tulajdonjog szent. Akkor sem lehet kétségbe vonni, amikor jelentős értékek kerülnek vissza magántulajdonba. A kommunizmus idején nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy az elkobozott javaknak mi az értékük, jelentőségük. Egyszerűen csak elvették, és kész. Ezeket vissza kell szolgáltatni azoknak, akiket megfosztottak tőlük. Ez társadalmi kötelesség, a jogállamiság alaptétele. Azon túl meg vannak a mindenféle, nem éppen szalonképes vélemények arról, hogy a római katolikus egyház "impériumot" épít a saját jogos tulajdonából, illetve az államnak vissza kell-e szolgáltatnia olyan muzeális értékeket vagy műtárgyakat, amelyek soha nem voltak az övéi. Ilyen körülmények között, persze, a populizmus lelassíthatja a visszaszolgáltatást. De a tények akkor is tények. Ahogy az is tény, hogy 2014-ig a visszaszolgáltatással foglalkozó bizottság 1100 ingatlant adott vissza a kisebbségi közösségek egyházainak. Ez a szám az összes elkobozott ingatlan 60 százalékát jelenti. A folyamat leállt azóta, hogy meghurcolták az illetékes köztisztviselőket, akiknek egyetlen feladatuk a törvény alkalmazása volt. A tulajdonjog kétségbevonásával a jogállamiság alapvető értékei is veszélybe kerülnek. Ezt nem felejthetjük el akkor, amikor a témában bármilyen álláspontot kialakítunk. Az RMDSZ a továbbiakban is kiáll – itthon és az európai, illetve nemzetközi fórumokon is – e történelmi jóvátétel mellett, továbbra is maradéktalanul támogatja a restitúció folyamatát, ellenzi a tulajdonjog korlátozását és minden olyan intézkedést, amely javaiktól megfosztja az illető értékek jogos tulajdonosait.
Bartha Réka

Népújság (Marosvásárhely)

Gézengúzok – diákszínjátszó-találkozó
Június 4-én a szászrégeni Humana Regun Egyesület és az Eugen Nicoara Művelődési Ház – a Communitas Alapítvány, az RMDSZ, valamint a Szászrégeni Polgármesteri Hivatal támogatásával – ötödik alkalommal szervezte meg a Gézengúzok – Diákszínpad diákszínjátszó-találkozót. A rendezvényen több mint 80 színjátszó és táncos lépett fel. A több mint háromórás rendezvényen a művelődési ház nagytermének színpadán öt csoportnak tapsolhatott a közönség: az Alexandru Ceusianu Gimnázium Gingalló csoportja, a Petru Maior Líceum Rosszcsontjai, az Eugen Nicoara Művelődési Ház Csim-Bumm ifjúsági és gyermek színjátszó csoportja, a szászrégeni Csillagösvény és a kisfülpösi Verőfény csoport.
Az Alexandru Ceusianu Gimnázium II. B osztályának Gingalló csoportja Páncél Laura tanítónő irányításával Marton Lili Tíz gyerek meg egy télifa és Janikovszky Éva Ha én felnőtt lennék című darabot adta elő. A Petru Maior Technológiai Líceum V. osztályos diákjaiból álló Rosszcsontok vezetője, Dénes Magdolna elmondta: A Rosszcsontok az idén Erdőszentgyörgyön és Sepsiszentgyörgyön is fellépett, ahol országos II. helyezést ért el, s mivel első helyezett nem volt, így valójában ők voltak a fesztivál legjobbjai. Antal Szilárd, Bartha Réka, Csorvási Lídia és Sándor Tihamér alakításaikért különdíjakat kaptak. A szászrégeni Diákszínpadon Tóth Zoltán Bolondos királyság, királyi bolondság című mesejátékát adták elő Dénes Magdolna tanárnő rendezésében. A Verőfény csoport A szerelem győzelme című táncszínházi előadással jelentkezett a fesztiválra. Tagjai nagyrészt kisfülpösiek, de szászrégeni iskolákba járnak. Simon Szabolcs, a csoport táncoktatója, koreográfusa elmondta: a Verőfény 2012-ben alakult Nagy Hajnal csoportvezető kezdeményezésére. Jelenleg 16-an vannak, eddig Kisülpösön és a környező településeken mutatták be előadásukat.
A szászrégeni művelődési ház keretében működő Csim-Bumm 1992-ben alakult. 2004-ig bábcsoportként működött, majd fokozatosan átalakult színjátszó csoporttá. A jelenlegi csoport tagjai V.,VII. és VIII. osztályosok – sokan osztálytársak is. A csim-bummosok rendszeres résztvevői a március 15-i és október 6-i megemlékezéseknek, de ott vannak az erdőszentgyörgyi műkedvelő színjátszó találkozókon, a szászrégeni Gézengúzok – Diákszínpad fesztiválon, valamint a Kemény János Műkedvelő Színjátszók Találkozóján. Tavaly Erdőszentgyörgyön a csoport fiúnégyese alakítási díjat kapott. A fiúk a Csim-Bumm mellett az osztály színjátszó csoportjában és az iskola tánccsoportjában is tevékenykednek. A csoport három jelenetet mutatott be: a Tiritarka oskola, az Ezek a felnőttek és A pad című jelenetek a diákokat foglalkoztató gondokról szóltak.
A következő fellépő, a Csillagösvény mozgásszínházi csoport 2012 őszén alakult, és tizenöt elemi, valamint középiskolás diákból áll. A csoport részt vett 2013-ban a szilágycsehi XV. Partiumi Országos Diákszínjátszó Fesztiválon, ahol különdíjat nyert, az erdőszentgyörgyi színjátszó fesztiválon pedig közönségdíjjal jutalmazták. 2014. április 17–19. között az V. Bihar-Bihor Minősítő Diákszínjátszó Fesztiválról (Derecske – Magyarország) öt díjat hoztak: két második helyet, ezüst minősítést. A legjobb női előadói teljesítményért Fülöp Bernadettet, míg a legjobb férfialakításért Kolcsár Istvánt díjazták, ugyanakkor a legjobb koreográfusnak járó díjat is Simon Szabolcs és Rácz Melinda kapta. Idén részt vettek a sepsiszentgyörgyi diákszínjátszó fesztiválon, ahonnan két díjjal tértek haza: Szabó Róbert Vajk szerepében, Fülöp Bernadett pedig Odett megformálásáért kapott díjat. Szászrégenben az Ördögbál című darabot mutatták be. A darab szerzője Makkai Alpár, koreográfus Simon Szabolcs és Rácz Melinda, rendező Sükösd Levente.
Fábián András
Népújság (Marosvásárhely)

Visszafogott rémálom a diktatúráról
Sütő András Az álomkommandó című drámája a budapesti Vígszínház kolozsvári vendégjátékában
Nácizmus és kommunizmus egy tőről metszettségét, egyben mindennemű diktatúra belső törvényszerűségeit is elénk tárja, boncasztalra teríti Sütő András Az álomkommandó című drámája, lenyűgöző színházi szövege.
Ha ennek a tartalmi mondandónak az érvényre juttatását a színpadon ihletett képi világ és a diktatúra szellemi „anatómiájának” alapos ismerete segíti, akkor teljesedik ki az a felelősség, amellyel ezekről az egymást követő, rémségektől hemzsegő korszakokról kell és érdemes színházi nyelven szólni.
BARTHA RÉKA
Szabadság (Kolozsvár)

Matematikai Tehetségnapot tartottak Csíkszeredában
A SimpleX Egyesület szombaton tartotta a hatodik kiadását megért matematikai tehetségnapot a csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban, amelyen több mint 120 versenyző mérte össze tudását.
A csíkszeredai iskolákon kívül Csíkcsicsó, Csíkpálfalva, Csíkrákos, Csíkszentdomokos, Csíkszentimre, Csíkszentkirály, Csíkszentsimon és Csíkmadaras képviseltette magát. A program szervezésében a Márton Áron Főgimnázium 35 önkéntes diákja segített.
A tehetségnap egy matematikai tesztversennyel indult, amelynek célja a SimpleX Egyesület tagjai által tartott évközi regionális szakkörök résztvevőinek kiválogatása. Ezt követően a résztvevők Six MaKING bajnokságban, Terc kártyajátékban mérhették össze tehetségüket vagy különböző logikai játékokat próbálhattak ki. Mindhárom foglalkozást önkéntes diákok vezették.
A SixMaKING bajnokság legjobbjainak Rancz Bálint szervező adta át a díjakat, ők Egri Csongor, Albert Hunor és Péter Ákos. A Terc bajnokság legjobbjait Tankó-Gábor Tihamér és Tamási Eszter díjazta, ők Ráduly Noémi, Bartis Csongor, Bokor Andrea, Bartha Réka és Jánó Róbert – tájékoztatott Csapó Hajnalka, a Márton Áron Főgimnázium tanára.
A tehetségnap a matematikai tesztverseny díjazásával zárult, minden évfolyamon a díjakat az évfolyamfelelős adta át, aki az évközi foglalkozásokat is fogja vezetni.
A matematikai tesztverseny díjazottai: IV. osztályban: I. díj Benedek Márton, II. díj Balázs-Bécsi Júlia, Páll Ákos és Vezsenyi Huba; V. osztályban: I. díj Gross Erika, II. díj Gere Márk és Veress Katalin; VI. osztályban: I. díj Jánó Róbert, II. díj Bartha Laura, III. díj Afloroaei Cristian; VII. osztályban: I. díj Ördög Kinga, II. díj Péter Ákos, III. díj Szabó Balázs; VIII. osztályban: I. díj Egri Csongor, II. díj Fodor Tímea, III. díj Kristó Roland. A részletes eredmények megtekinthetők a SimpleX Egyesület honlapján.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro