Trágárság mint töltelékszó – Iskolai felmérés Hargita megyében
Gyakori a trágár beszéd az iskolákban, a diákok között egyrészt divat is az alpári megfogalmazások használata, másrészt alkalmazkodási, feszültséglevezetési eszközként szolgál – derült ki egy Hargita megyei felmérésből. 
Diákokat, pedagógusokat és szülőket kérdeztek fókuszcsoportos beszélgetéseken idén március és november között az illetlen beszéd használatáról a Hargita megyei tanfelügyelőség és a megyei pszichopedagógiai tanácsadó központ felmérésén. 75 csíki, udvarhelyi, gyergyói és maroshévízi diák, továbbá egy-egy szülői és pedagógusi csoport vett részt a kutatásban, amelynek eredményeit nemrég ismertette Erőss Piroska tanfelügyelő és Bartha Dalma szociológus.
A trágár beszéd használatát vizsgáló felmérés eredményei szerint az alpári szófordulatokat a diákok többsége az elfogadáskeresés egyik módjaként használja, így próbál meg kitűnni. Sok fiatal a feszültségét vezeti le a csúnya beszéddel. Egy diák úgy fogalmazta meg a fókuszcsoportos beszélgetés során, hogy van, aki „így próbál meg feltűnni, mivel másképp nem tud”, egy másik pedig azt mondta: „ha nekem úgy esik jól, ezzel ki tudom adni magamból a dühömet”.
Az is kiderült a felmérésből, hogy van, aki megszokásból beszél csúnyán, és van, aki divatosnak tartja ezt. Az eredmények szerint az illetlen beszéd gyakori a tanintézetekben, főként a szakközépiskolákban. Középiskolás diákok azt mondták, a csúnya beszéd minden iskolában előfordul, és hogy a tanárokkal szemben is megkockáztatják a használatát.
Egyik pedagógus meglátása szerint a közönséges beszédet töltelékszavakként is használják a diákok, ilyenkor nem fejez ki indulatot, egyszerűen csak megszokásból vagy vagányságból beszél így a fiatal. Egy szülő arra világított rá, hogy akár előkészítő osztályos gyermeknél is előfordulhat, hogy csúnyán beszél.
A felmérés során azt találták, hogy a csúnya beszéd mindenkor tapasztalható az iskolákban, így szünetekben, de tanórán is és olykor a tanároknak is kicsúszik a száján. A válaszadók szerint a trágár beszédet bárhonnan eltanulhatják a fiatalok, nyújthat ilyen mintát a család, a kortárscsoport, de a média, a világháló, a modern irodalom, a zene is. A diákok szerint „vagy a nagyobbaktól az iskolából, vagy otthonról” tanulják az alpári beszédet, a szülők pedig a családi szitkozódás mellé, a televíziót, internetet, filmeket is megnevezték, illetve azt, hogy a kamaszok ily módon is feszegetik a határaikat.
A felmérés eredményeiből az derült ki, a szülők és a pedagógusok szerint fel kell lépni az illetlen beszéd ellen. A diákok egy része ezzel szemben úgy véli, nincs mit tenni és nem is kell tenni ez ellen, mert többségük tudja, hol és mit engedhet meg magának. Azon fiatalok, akik szerint tenni kell valamit a trágár szavak kiszorítása érdekében, úgy látják, mindenkinek saját magának kell ezzel foglalkoznia, ugyanakkor az igazgatónak kell fellépnie, esetleg az iskolapszichológusnak, az osztályfőnöknek, a tanárnak kell tennie ezen a téren.
„Megtanítanám, hogy valahogy másképp vezesse le az indulatát” – hangzott el egy javaslat. A szülők többek között úgy látják, állandóan foglalkozni kellene a jelenséggel, intenzívebb kapcsolatra lenne szükség az iskola és a szülők között. A tanárok szerint meg kell szokniuk a diákoknak, hogy bizonyos helyzetekben viselkedniük kell. Egy másik pedagógus úgy gondolja, ez is divat, ami el fog múlni, egy másik pedig azt mondta, a szülőknek és a pedagógusoknak is jó példával kell elöl járniuk.
A pedagógusokkal való beszélgetés során kiderült, sokan próbálnak tenni a trágár beszéd ellen nap mint nap. Van, aki ezt szélmalomharcnak látja, de olyan is, aki szerint ha a harminc diákból kettő-három megjavul, akkor már van eredménye a munkájának. „A tanári szakma eléggé lejáratott a társadalomban. Emberként viszont lehetünk példák” – fogalmazta meg egy másik pedagógus.
R. Kiss Edit |
Krónika (Kolozsvár)