"Júl. 16-án jelentkezett először a Román Televízió egyes adóján a Traim impreuna interkulturális műsor a temesvári stúdióból. A jövőben minden szerdán délelőtt 11-től három nyelvű műsor lesz: először román nyelvű hírek, majd német nyelvű adás és után 15 perces magyar nyelvű műsor következik Körkép a végeken címmel. Bartha Csaba, a Temesvári Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztője lesz a magyar tévéadásnak is a szerkesztője. Ebben az új műsorban Temes, Arad, Krassó és Hunyad megye területéről szeretnének képet adni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19-20./"

"A Román Televízió temesvári körzeti stúdiójának országos szórásba kerülő műsorában 1997. július 23-a óta heti tizenöt perces magyar adást láthatnak a nézők. Az adás kitalálója, vezetője és szerkesztője Bartha Csaba. A közkedvelt műsor elérkezett a századik adáshoz. Az adás címe jelzi (Körkép a végekről), hogy azokra a magyarok (vagy magyarok is) lakta településekre látogat a szerkesztő, ahová ritkán jut el újságíró. Legsikerültebb adásaik az úgynevezett település-riportok. Emlékezetes maradt az Apácai Bölöni Sándor pécskai tanárral folytatott beszélgetés, mely dokumentum értékű, lévén, hogy a tanár úr időközben elhunyt. /"Lement" a századik adás. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 1./"

"Jan. 8-án az RMDSZ bukaresti Szövetségi Elnöki Hivatalában megbeszélést tartottak a szövetség vezetői és a Közszolgálati Rádió magyar nyelvű adásainak főszerkesztői. A találkozón részt vett Gáspárik Attila, az Audiovizuális Bizottság tagja, Boros Zoltán, a Román Közszolgálati Rádió vezetőtanácsának tagja, valamint Majtényi Ágnes, a Bukaresti Rádió kisebbségi adásainak főszerkesztője, Orbán Katalin a Kolozsvári Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztője, Borbély Melinda, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásának, Bartha Csaba, a Temesvári Rádió magyar adásának főszerkesztője, Gáspár Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének titkára, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásának szerkesztője és Vincze Lóránt, a Bukaresti Rádió magyar nyelvű adásának munkatársa. A találkozón Markó Béla szövetségi elnök felvázolta az RMDSZ és a PDSR közt aláírt protokollba foglalt azon elvi megállapodásokat, melyek a közszolgálati rádió magyar nyelvű adásainak bővítésére, ezek összekapcsolására, illetve újabb területi stúdiók létrehozására vonatkoznak.. Döntés született arról, hogy rövid időn belül a rádiós szakemberek kidolgozzák közös elképzeléseiket egy egész Erdélyt átfedő, egész napos magyar nyelvű rádióadás kialakításáról. /RMDSZ Tájékoztató, jan. 8. - 1881. sz./"

"Az év elejétől Bartha Csaba személyében temesvári tudósítója is van a Magyar Rádiónak. Ionescu Nicolette (Nagyvárad - Bihar megye) és Rostás István (Kolozsvár - Kolozs megye) mellett a Temesvári Rádió Magyar Szerkesztőségének vezetője, Bartha Csaba lesz a harmadik tagja az újonnan kialakult erdélyi tudósítói hálózatnak. Bartha Csaba elmondta, hogy a rádióhallgatók továbbra is a Határok nélkül műsorában, naponta 21.30-22 óra között hallgathatják tudósításaikat. Vannak kárpátaljai, vajdasági és felvidéki tudósítók is. Naponta két hírt szolgáltatnak, ezek bekerülhetnek a Krónikába is hírek, interjúk vagy riportok formájában. Lesz új bukaresti tudósító is, most jár le a pályázati határidő. Az eddigi tudósító, Márványi Péter február végén visszavonul. /Pataki Zoltán: "Nálam a Temesvári Rádió marad az első helyen" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./"

A történelmi Bánság egész területén fogható az RTV Temesvári Területi Stúdiójának új regionális programja, amelyet naponta 18-20 óra között sugároz az RTV 2 földi adóhálózata. A Temesvár- központú regionális program elsősorban az Arad-, Temes- , Hunyad- és Krassó-Szörény megyeiekhez szól, de jól látható Szeged környékén és a Vajdaságban is. Az új regionális programban helyet kapnak a bánsági nemzetiségek nyelvén sugárzott adások is: minden szerdán 20 perces adásban /19,30- 19,50 között /a Bartha Csaba által szerkesztett magyar adás látható. /(Pataki Zoltán): Beindult a Bánság regionális televíziója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

"Egyenruhás tiszt kereste fel nemrég a csíkszeredai József Attila Általános Iskolát, ahol az évek folyamán beiskolázott csángómagyar diákokról szóló dokumentumokat vette szemügyre. A megyében nem ez az első hasonló eset, ám a megyei rendőrparancsnoknak egyetlen ilyen akcióról sincs tudomása. Veress Emőke igazgató elmondta, az udvariasan, de határozottan fellépő férfi dokumentumok tömkelegét kérte ki az iskola archívumából, majd ezeket megvizsgálva továbbállt, közölve, hogy minden rendben van. A tiszt fénymásolatokat kért a megvizsgált dokumentumokról, amelyekért aztán utólag nem jött el. Az akciónak köze lehet a Bákó megyei Desteptarea című megyei napilap által elindított sajtókampányhoz: azzal vádolják a csángómagyar szövetséget, hogy tanulmányaikat be nem fejezett oktatókat foglalkoztat. Néhány, Moldvából Csíkszeredába átiratkozott diák esetében ugyanis szülőfalujuk iskolájának anyakönyvi kivonatába "iskolai cserbenhagyást" jegyeztek be. A bákói napilap azt állítja, legkevesebb húsz hasonló "cserbenhagyásról" tud, akik mind a diószéni iskola volt tanulói. Az iskola igazgatója, Eugenia Baciu a napilap egyik, ez év eleji cikkében közölte, hogy a gyerekek "valószínűleg egy Hargita megyei iskolában fejezték be a nyolc általánost". Említést sem tesz azonban arról a számtalan hivatalos átiratról, amelyek a József Attila Iskolából, mindegyik tanuló esetében külön, névre szólóan érkezett Diószénre, kérve az anyakönyvi kivonatok átküldését. Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai iskola egykori igazgatója kifejtette, hogy vezetése idején 171 csángómagyar gyerek fordult meg az iskolában. Közülük 164-en tudták folytatni tanulmányaikat a székelyföldi középiskolákban, huszonhatan pedig valamely felsőfokú oktatási intézményben. Borbáth Erzsébet hangsúlyozta, egyedül a diószéni iskola nem reagált átirataikra, hiszen Pusztinából és Rekecsinből végül megérkeztek az anyakönyvi kivonatok. Ezért két diószéni diáklány, Füstös Gabriella és Farkas Mónika anyakönyvét, akik a tanítóképzőbe felvételiztek, hiányosan küldték át a középiskolába. A dokumentumok csak a hatodik, illetve a hetedik osztálytól, a József Attilába való átigazolásuktól volt kitöltve, hiszen az I-V., valamint az I-VI. osztályra vonatkozó adatok, a többszöri felkérés ellenére, nem érkeztek meg. Az iskolába látogató rendőrtiszt Borbáth Erzsébet véleménye szerint arra volt kíváncsi, hogy Csíkszeredában kitöltötték-e a hiányzó rubrikákat az anyakönyvben a diószéni adatok hiányában, mert amennyiben ezt megtették volna, okirat-hamisítást követtek volna el. Látván azonban, hogy erről szó sincs, távozott, és ezért nem tért vissza a fénymásolatokért sem. Ioan Negrusa dandártábornok, Hargita megye rendőrparancsnoka közölte: "a rendőrségnek nincs joga semmiféle etnikai érintettségű vizsgálatot végezni. Gazdasági ellenőrzéseket tarthatunk, de jelen esetben nem tudok ilyesmiről, amely a József Attila Iskolában zajlott volna". Bartha Csaba, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke nem tartja kizártnak, hogy valójában a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ folytat nyomozást az ügyben. /Rédai Attila: Bartha a SRI-re is gyanakszik. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./"

"Az Illyés Közalapítvány értesítette a lap és a kiadó tulajdonosát, a Székelyudvarhelyen bejegyzett Pro Média Alapítványt, hogy az Erdélyi Napló megjelenését nem támogatja. A pályázatot első körben a romániai alkuratórium Sajtó Szaktestülete bírálta el, ennek tagjai: Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője (a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének javaslatára), Baranyai Attila, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke (az Alkuratórium javaslatára), Bartha Csaba, a temesvári rádió magyar adásának főszerkesztője (a MÚRE javaslatára), Csép Sándor, a MÚRE elnöke (a MÚRE javaslatára), Fekete Vince, a Székelyföld és a Helikon szerkesztője (az Alkuratórium javaslatára), Gálfalvi Zsolt, A Hét főszerkesztője (az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének javaslatára), Hecser Zoltán, a Hargita Népe felelős kiadója (a MÚRE javaslatára), Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője (az Alkuratórium javaslatára), Karácsonyi Zsigmond, a MÚRE ügyvezető elnöke (a MÚRE javaslatára), László Ferenc zeneszakíró (az RMDSZ Szövetségi Egyeztető Tanácsa szakbizottságának javaslatára), Makkai János, a Népújság főszerkesztője (az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének javaslatára), Márton Árpád képviselő (az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének javaslatára), Vincze Lóránd, a bukaresti rádió magyar adásának főszerkesztője (a MÚRE javaslatára). A szaktestület után az IKA Romániai Alkuratóriumát járta meg a pályázat, ennek összetétele: Markó Béla (RMDSZ-elnök, alkuratóriumi elnök), Béres András (rektor, volt RMDSZ-államtikár), Frunda György (RMDSZ-szenátor, SZKT-elnök), Kelemen Hunor (RMDSZ-képviselő, SZET-elnök), Kovács Péter (az RMDSZ ügyvezető alelnöke, MIÉRT-elnök), Kötő József (EMKE-főtitkár, volt RMDSZ-államtitkár), Takács Csaba (az RMDSZ ügyvezető elnöke). Utolsó körben a közalapítvány budapesti kuratóriuma döntött a lap támogatásának elutasításáról, a következő összetételben: (elnök), (titkár), Illyés Mária, Bátai Tibor, Bretter Zoltán, Géczi József Alajos, Herényi Károly, Jászkuti László, Lakatos Mihály, Potápi Árpád, Szarka László. Az IKA kuratóriumának elnöke, Pomogáts Béla irodalomtörténész megválasztása és beiktatás előtt, közben és után többször kijelentette: a közalapítványhoz benyújtott pályázatok elbírálásakor minden politikai ingerenciát, ideológiai szempontot, pártos hátsó szándékot kiküszöbölnek, erre az ő személye a garancia... Kíváncsian várják a magyarországi közpénzből támogatásra ítélt romániai magyar sajtóorgánumok listájának közzétételét, egyelőre nagy a titkolózás ezen a téren. /Kik nem szeretnek minket? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 19./"

"Az első kiírást leszámítva, minden évben díjazták Bartha Csabát az Ungvári Rádiós és Televíziós Fesztiválon. A Temesvári Rádió magyar adásának és a Román Televízió Temesvári Stúdiója magyar adásának főszerkesztője idén a rendezői díjat nyerte el a kárpátaljai seregszemlén a Dr. Mara című, Újra otthon alcímmel jegyzett filmjével. Elmondta, hogy dr. Mara Ernőt az ötvenes években kényszerlakhelyre vitték, ott végezte az egyetemet, később Nagybányán lett tanársegéd a bányamérnöki egyetemen, 1989 novemberében pedig kitelepedett Magyarországra, ahol a dorogi szénbányáknál dolgozott. Amikor ott kezdtek rosszul menni a dolgok, hazajött, s visszaigényelte az ősi családi birtokot. A faluban csak ő és az édesanyja magyarok. A templomot restaurálná, hogy ne omladozzon tovább. /Pataky Lehel Zsolt: Otthon dr. Maránál. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./"

Kudarcra van ítélve az erdélyi magyar történelmi egyházak egyezkedési kísérlete arra vonatkozóan, hogy megfelelő arányban vegyenek részt az erdélyi tévét működtető alapítványban. Nagy Zsolt az erdélyi tévét működtető Janovics Jenő Alapítvány elnöke, aki egyben az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke, elmondta, hogy az egyházak nem maradtak ki a kuratóriumból, hiszen Jakab Gábor római katolikus pápai káplán és Vetési László szórványmissziói lelkipásztor tagjai a testületnek. A Janovics Jenő Alapítvány az erdélyi magyar televízió létrehozására és működésének biztosítására hivatott. Az alapítvány létrehozói: Csép Sándor, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, Gálfalvi Zsolt, a Román Televízió Igazgató Tanácsának tagja, a Romániai Magyar PEN Club elnöke, Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnöke, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Az alapítvány vezetését a kuratórium látja el. A kuratóriumi tagjai: Béres András filozófus, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora, Bíró Zoltán szociológus, a Kulturális Antropológia Műhely vezetője, Hatházi András színművész, Jakab Gábor római katolikus pap, a Keresztény Szó folyóirat főszerkesztője, Kovács András Ferenc költő, Marosi Barna író, Márton Árpád RMDSZ-képviselő, Nagy Ágnes közgazdász, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, Nagy Zsolt az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Tibori Szabó Zoltán újságíró, Varga Gábor, az Országos Szabadalmi Hivatal elnöke, Vetési László református lelkész, a Duna Televízió kuratóriumának tagja, Ungvári Zrínyi Imre filozófus, egyetemi adjunktus. A kuratórium elnöki tisztségére az alapítók Nagy Zsoltot nevezték ki. A kuratórium szakmai döntéseinek előkészítését szakmai tanácsadó testület segíti, amelynek tagjai: Barabási Győző, a Videoklip Stúdió igazgatója, Baranyi László televíziós szerkesztő, Bardócz Sándor a Román Televízió Kolozsvári Területi Stúdiója által sugárzott magyar adás főszerkesztője, Bartha Csaba, a Román Televízió Temesvári Területi Stúdiójának szerkesztőségi vezetője, Kacsó Sándor, a Román Televízió bukaresti magyar adásának főszerkesztője, Kádár Melinda televíziós szerkesztő, Maksay Ágnes televíziós szerkesztő, Székedi Ferenc a Csík Televízió főszerkesztője, Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió igazgatója, valamint Xantus Gábor filmrendező. /Borbély Tamás: Összeállt az erdélyi magyar tévét létrehozók névsora. RMDSZ: Az egyházak nem maradtak ki a kuratóriumból. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

A temesvári körzeti televízió stúdió keretében hét éve szerkesztenek nemzetiségi, így magyar műsorokat is. Bartha Csaba, a temesvári körzeti televízió stúdió magyar műsorának vezető szerkesztője elmondta, hogy az első időszakban nem volt műszaki felszerelés. Rengeteg dokumentumfilmet készített. Abban az időben a műsor 15 perces volt. 2002-ben azután az Illyés Alapítványtól kaptak felszerelést, amellyel a temesvári stúdió magyar adását készítik. Bartha Csaba a műsort Molnár Krisztina riporterrel szerkeszti, a műsorvezető Bandi András Zsolt színművész, a vágó Cseresnyés Zsuzsa. A temesvári körzeti stúdió kétórás adásán belül a magyar adás 25 percét sokat változtatják. A román feliratozással olyan információk kerülnek be a magyarok reális problémáiról a román közvéleménybe, amelyek másként nem jutnának oda. /Szekernyés Irén: “Nem nyúlok kesztyűs kézzel a témákhoz” – Beszélgetés Bartha Csabával, a temesvári körzeti televízió stúdió magyar műsorának vezető szerkesztőjével. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 5./

A Román Rádiótársaság elnök-vezérigazgatója, Maria Toghina bejelentette, hogy általános átszervezés vár a közszolgálati adóra. Nicolae Dolanga, a temesvári területi stúdió igazgatója kijelentette, hogy sem a román, sem a kisebbségi műsorok nem szenvednek kárt. Bartha Csaba, a Temesvári Rádió Magyar Adásának szerkesztőségvezetője viszont aggódik, hogy a vezetőség tovább kurtítja büdzséjüket, kevesebb mozgásterük lesz. Valamennyi területi stúdiónál – a román és magyar nyelvű adásoknál egyaránt – voltak leépítések bukaresti utasításra. Mindenütt tiltakoztak ez ellen, csak a Temesvári Rádió igazgatója hajtott fejet. A “fénykort” az jelentette, amikor 16-an dolgoztak a magyar nyelvű adásnál, jelenleg már csak öt fizetett munkatárs maradt a temesvári magyar adásnál: Bartha Csabán kívül Lehőcz László rovatvezető és Erdély Rita riporter főállású, Koczka György és Molnár Krisztina külsős. Megszűnt többek között a Temesvári séták című helytörténeti rovat (Szekernyés János), A szó és az ember (Bányai Aranka, Szekernyés Irén), az Utazás a zene világába (Ohanovics Miklós) és a gyermekműsor is, amit a mesefelolvasás “pótol” (Kiss Anikó). /Pataky Lehel Zsolt: Aggodalom a temesvári magyar rádióadásért. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./

A múlt héten Marosvásárhelyen rendezett III. SIMFEST-en, a helyi tévéstúdiók és független alkotók fesztiválján első díjat nyert Bartha Csaba temesvári rádiós és televíziós szerkesztő-riporter a Simonyifalva – Satu Nou című 1999-ben készített filmjével. /(P. L. Zs.): Díj Bartha Csabának és Simonyifalvának. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./

Temesváron vetítette le a Reconstructio 2005 Egyesület az Árvíz a Bánságban című filmet, amely a tavaszi természeti katasztrófa okaira keresi a választ, a károsultak sorsát, tragédiáját, kiszolgáltatottságukat mutatja be egy órában. A rendezvényen jelen volt a két alkotó, Cseresnyés Zsuzsa és Bartha Csaba, a Temesvári Televízió és Rádió munkatársai. /(pataky): Dokumentumfilm az árvízről. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 14./

A temesvári közszolgálati rádió augusztus 3-tól URH-n is sugározza műsorát. A középhullámon 13 és 16 óra között magyar, német és szerb nyelven sugárzott műsorokat este 19 és 22 óra közt részlegesen megismétlik. Gáspárik Attila, audiovizuális tanácsi alelnök bejegyezte transindexes médiablogjába: „szép-szép, de kevés. A kisebbségben élők nem napi egy-két órán át élik meg magyarságukat, szerbségüket. Előre, a napi 24 órás adásig.” Bartha Csaba, a magyar adás szerkesztőségének vezetője elmondta: a rádióvezetést régóta foglalkoztatta az a tény, hogy a román nyelvű középhullámú adást kettészakítja a 13-16 óra közti kisebbségi műsor, és szerette volna „áttolni” azokat esti órákra, a magas tévénézettség időpontjára. Gyakorlatilag ezt az idősávot kapta most meg a magyar, német és szerb szerkesztőség, azzal a kikötéssel, hogy sem embert, sem pénzt nem kérnek a műsoridő lefedéséhez, és ismétlik déli műsorukat. Egyelőre felmérik, hol és hogyan hallható az adás, kik hallgatják. /N. A.: Rádiós ráadás Temesvárnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

A Temesváron és Temes megyében tevékenykedő ifjúsági szervezetek vezetői és egyes tagjai találkoztak május 28-án a helyi és regionális magyar média képviselőivel. A beszélgetést Ilonczai Zsolt, a Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet (TEMISZ) elnöke kezdeményezte. Megjelentek a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD), a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége (TEKMEK), a Bartók Béla Elméleti Líceum Diákönkormányzata (DÖK) és a végvári Pro Community képviselői, a sajtó részéről pedig Bartha Csaba a Temesvári Rádió, Mészáros Ildikó és Pataki Zoltán a Heti Új Szó, valamint Pataky Lehel Zsolt a Nyugati Jelen részéről. Az ifjúsági szervezetek és a sajtó kapcsolatát elemezték a jelenlévők. Céljuk egyfelől tevékenységeiket, terveiket a nagy nyilvánosság tudomására hozni, másfelől a műsor- és lapszerkesztés során minél változatosabb, színesebb rendezvényekről tudósítani. /“Kibeszélő-show” = Nyugati Jelen (Arad), máj. 30./

Brindusa Armanca, a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója szerint ma már nem az a fontos, ki milyen nemzetiségű, hanem hogy mennyire ismeri jól a román, a magyar és az egyetemes kultúrát. „Ha a kritériumoknak megfelel, vagyis jól ismeri a román, a magyar és az egyetemes kultúrát, illetve komolyan veszi a feladatát, mint ahogy Bartha Csaba, akkor engem nem érdekel az, hogy az illető etnikailag hová tartozik” – nyilatkozta Brindusa Armanca az új aligazgató, Bartha Csaba januári kinevezése kapcsán. Az új aligazgató elsődleges feladata az igazgató helyettesítése lesz, de emellett a beszámolók írása, a sajtóval való kapcsolattartás is hozzá tartozik, valamint a Szegeden nyíló fiókirodára is odafigyel majd. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Interetnikai paradicsom. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

A temesvári magyar nyelvű rádiózás 20 éve
Ötvenöt esztendővel ezelőtt, 1955. május 5-én szólalt meg először a temesvári rádió román nyelvű adása és 35 évvel később, 1990 tavaszán indult be a rendszeres műsorszórás magyar, bolgár, cseh és szlovák nyelven.
Lehőcz László, a Temesvári Rádió magyar szerkesztőségének jelenlegi vezetője a Nyugati Jelennek elmondta: magyar nyelven először 1989. december 22-én köszöntötték a temesvári rádióhallgatókat, de a rendszeres műsorszórás 1990 első hónapjaiban indult be, Albert Dénes, Fall Ilona és Koczka György szerkesztésében. A magyar adás első szerkesztőségvezetője Baranyi László lett, aki tíz évig irányította a temesvári rádió magyar adásának szerkesztőségét. Az indulás óta eltelt húsz év folyamán a temesvári rádió magyar nyelvű műsorait Albert Dénes, Bányai Aranka, Baranyi László, Bartha Csaba, Băruţa Krisztina, Erdély Rita, Fall Ilona, Gáspár-Barra Réka, Jámbor Gyula, Kiss Anikó, Koczka György, dr.Lakatos Gábor, Lehőcz László, Martin Ágota, Matekovits Mária, Matekovits Mihály, Mátray László, Mészáros Ildikó, Molnár Krisztina, Nagyálmos Ildikó, Pataky Lehel Zsolt, Szekernyés Irén, Szekernyés János és Tar Mónika szerkesztették.
A temesvári rádió magyar adása elsősorban a Nyugati Régió (Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyék) magyar közösségei számára készíti műsorait, de a középhullámú adó nagy teljesítményének köszönhetően az adások egész Nyugat-Romániában, Erdély keleti részén, de Magyarországon és a Vajdaságban is foghatók. A naponta 14-15 óra között középhullámon, 20-21 óra között pedig ultrarövid hullámon fogható temesvári magyar rádióadások témája igen változatos: hírek, ifjúsági és családi magazinműsorok, nyelvművelő és orvosi rovatok, nyugdíjas műsor, kulturális jellegű műsorok, a különböző vallásfelekezetek műsorai. 1997 óta a magyar rádió Szegedi Stúdiójával közösen szerkesztik az Európa Hullámhosszán című eurorégiós magazinműsort. A napokban beindul az új kiskossói ultrarövid hullámon sugárzó adótorony, ami jelentősen megnöveli a temesvári rádió URH műsorai, köztük az esti magyar nyelvű adás vételi körzetét
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Húszéves a Temesvári Rádió magyar adása 
Húszéves a Temesvári Rádió magyar adása. Először 1989. december 22-én, mindjárt a forradalom után köszöntötték magyar nyelven a temesvári rádióhallgatókat. A rendszeres kisebbségi műsorok azonban csak 1990 tavaszán indultak be. Ekkor magyar, bolgár, cseh és szlovák nyelvű szerkesztőségek alakultak a romániai közszolgálati rádió temesvári stúdiójában.
Hétfőtől vasárnapig, a hét minden napján délután két órától és este nyolc órától jelentkezik a Temesvári Rádió magyar adása, amely 1990 májusában Koczka György, Fall Ilona és Albert Dénes szerkesztésében indult be. Az első szerkesztőségvezető Baranyi László volt, akit Bartha Csaba követett. Ma Lehőcz László a magyar adás főszerkesztője.
A belső és külső munkatársak által készített egyórás magyar adásokban ma hírek, ifjúsági és családi magazinok, nyelvművelő és orvosi rovatok, nyugdíjas műsor, kulturális jellegű műsorok, valamint a különböző vallásfelekezetek műsorai kapnak helyet. Fall Ilona most éppen az egyik leghallgatottabb műsort, a vasárnapi szívküldit készíti. Ide mindenféle levelek beérkeznek, többször is előfordult már, hogy a hallgatók ezen a rovaton keresztül egymás segítségére siettek. Például akkor, amikor egy aradi orvos egy ritka gyógyszer próbált beszerezni a Temesvári Rádió magyar adása révén.fogható a Temesvári Rádió, amely „hivatalosan" elsősorban Románia nyugati részét, Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes megyéket szolgálja. Az adó nagy teljesítményének köszönhetően az adások azonban egész Nyugat-Romániában, Erdély keleti részén, de Magyarországon és a Vajdaságban is foghatók.
A temesváriak 1997 óta a Magyar Rádió szegedi stúdiójával közösen szerkesztik az Európa Hullámhosszán című eurorégiós magazinműsort. Ez azonban nem az egyetlen külföldi együttműködésük. A húszéves évfordulóra a magyar szerkesztőség jó hírt kapott: a napokban egy olyan új adótorony indul be, amely jelentősen megnöveli majd a Temesvári Rádió vételi körzetét, köztük az esti, nyolc órai magyar nyelvű adásét is.
Duna TV, Térkép
Erdély.ma

Határon átnyúló lehetőségek a médiában – Bartha Csaba, a Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatóhelyettesének előadása
Az Inpress határon átnyúló magyar–román média-együttműködést serkentő pályázat keretében tartották meg ma az Adam Müller Guttenbrunn házban a Határon átnyúló lehetőségek a média területén című műhelybeszélgetést, amelyen a projektben részt vevő Csongrád és Temes megyei médiák képviselői mellett a téma iránt érdeklődő egyetemi hallgatók is részt vettek.
A műhelybeszélgetés első, elméleti résznek moderátora Toró Tibor (Integratio Alapítvány), előadói Poór Csaba (Csongrád Megyei Önkormányzat), Bartha Csaba (Budapesti Román Kulturális Intézet), Oana Bajka (Temesvári Interkulturális Intézet) és ifj. Toró Tibor a határon átnyúló kapcsolatokról beszéltek, a második, gyakorlati részben a projektben részt vevő médiák képviselői számoltak be határon átnyúló rádiós és televíziós együttműködések területén szerzett tapasztalataikról.
Toró Tamás (Integratio Alapítvány) projekt asszisztens a Nyugati Jelennek elmondta: „Az Inpress című projekt fő célja a Csongrád és Temes megyei sajtósokat közelebb hozni egymáshoz, ugyanakkor a médiák által tájékoztatni a két megye lakosságát arról, hogy mi történik a szomszéd megyében. A pályázat célkitűzései között szerepel nyolc kétnyelvű újságmelléklet megjelentetése a Timişoara újságban, illetve nyolc rádiós és televíziós műsor sugárzása a temesvári West City Rádióban és Analog televízióban. Csongrád megyében a Homokhát televízió és a Rádió 88 a médiapartnereink. Megjelentetünk ezen kívül három 16 oldalas kétnyelvű tematikus folyóiratot, LiteratHU-R címmel, közülük az elsőt már kiadtuk, amely a temesvári forradalom huszadik évfordulójáról emlékezik meg, a következő augusztus 20-a körül jelenik meg az alkalomhoz illő tematikával. Beindult a www.inpress-online.eu honlapunk is, ahol Csongrád és Temes megyei híreket közlünk két nyelven, ennek is az a célja, hogy általa a Csongrád megyei lakosok jobban megismerjék Temes megyét és fordítva. Az Inpress projekt visszhangjáról, a honlapunk látogatottságáról, a médiatermékek népszerűségéről a következő időszakban készítünk felmérést” – nyilatkozta lapunknak Toró Tamás.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Besúgóból román kultúrdiplomata?
„Barbu” néven írt jelentéseket a kommunista hatalom titkosrendőrségének diáktársairól majd munkatársairól Bartha Csaba temesvári újságíró, a budapesti Román Kulturális Intézet jelenlegi helyettes igazgatója – állítja a România liberă. A lap a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) dokumentumaira alapozza értesüléseit.
A testület éppen a múlt hónapban állapította meg az intézet vezetőjéről, hogy nem végzett politikai rendőrségi tevékenységet, azaz az átvilágítási törvény szempontjából „tiszta” a múltja. A CNSAS szerint a Szekuritáté beszervezte ugyan Bartha Csabát besúgónak, ám jelentéseivel nem okozott kárt az érintett személyeknek. Az intézményvezető átvilágítását a román Külügyminisztérium kérte 2008 júliusában, amikor a helyettes igazgató budapesti posztjára került.
A România liberă által idézett dokumentumok szerint Bartha Csabát 1986 december 11-én szervezte be a Szekuritáté. Az akkor még egyetemi hallgató Bartha vállalta, hogy „Barbu” fedőnéven jelentéseket ír a temesvári műszaki egyetem gépészmérnöki karán tanuló diáktársairól és a Fructus nevű vállalatban dolgozó munkatársairól.
A lap idéz is a jelentésekből, ezek általában valóban semmitmondóak, nem tartalmaznak olyan információkat, amelyeket a Szekuritáté felhasználhatott volna a „célszemélyek” ellen. A jelenleg Horvátországban nyaraló Bartha Csabát nem sikerült elérnünk. Nem tudott vele tegnap kapcsolatba lépni felettese, Brânduşa Armanca, az intézet igazgatója sem.
„Megdöbbenéssel olvastam, mit írtak a bukaresti lapok a kollegámról. Nem is tudok szóhoz jutni, s azt sem tudom még, hogy milyen következményei lesznek az intézetre nézve ennek a hírnek” – mondta az ÚMSZ-nek Brânduşa Armanca.
Az igazgató érezhetően neheztel beosztottjára, még akkor is, ha az átvilágításon „tisztának” találta a CNSAS. „Az ember vagy jelentett, vagy nem jelentett. S ha jelentett, akkor már nem lehetett ártatlan” – vélekedett. Beszámolója szerint maga javasolta helyettes igazgatónak az intézethez Bartha Csabát, akivel a temesvári televíziónál korábban együtt dolgozott. „Megbízható, nagyon tehetséges munkatársam volt” – magyarázta az igazgató.
A România liberă cikke három nappal azután jelent meg, hogy Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke budapesti sajtótájékoztatóján arról beszélt: nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek azok a romániai volt besúgók, akik külföldre, többek között Magyarországra települtek át.
Az EP alelnöke Bartha Tibor esetét emelte ki, Bartha – mint mondta – Stelian fedőnéven „az erdélyi egyházi személyek és a magyar szellemi élet képviselőinek megfigyelésére szakosodott”. A sajtótájékoztatón bemutatott iratok szerint Bartha Tibor jelenleg a budapesti Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet idegsebészeti osztályán dolgozik.
Cseke Péter Tamás. Új Magyar Szó (Bukarest)

Lemondott Bartha Csaba
Lemondott posztjáról Bartha Csaba, a budapesti Román Kulturális Intézet (ICR) igazgatóhelyettese, akiről a sajtó korábban azt írta, hogy 1989 előtt beszervezte a Szekuritáté.
A kultúrdiplomata annak ellenére szánta rá magát erre a lépésre, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) júniusban kibocsátott határozatában kimondta: nem esik a román átvilágítási törvény hatálya alá, mivel nem tekinthető a kommunista titkosszolgálat kollaboránsának. Bartha Csaba utódjáról az ICR bukaresti vezetősége dönt – tudtuk meg Brânduşa Armancától, a budapesti intézet igazgatójától.
Tegnapi megkeresésünkkor Bartha Csaba nem kívánta részletezni lemondásának hátterét. Korábban a Krónika napilapnak azt nyilatkozta: ártatlannak és a Szekuritáté áldozatának tekinti magát. Emlékeztetett arra, hogy munkaköre miatt a román külügyminisztérium kérésére megvizsgálta múltját a CNSAS, amely megállapította: nem esik a román átvilágítási törvény hatálya alá.
Amint korábban beszámoltunk róla, Bartha Csaba múltjáról korábban a România Liberă cikkezett a CNSAS dokumentumaira hivatkozva. Az átvilágító testület szerint a temesvári újságírót 1986 december 11-én szervezte be a Szekuritáté. Az akkor még egyetemi hallgató Bartha vállalta, hogy „Barbu” fedőnéven jelentéseket ír a temesvári műszaki egyetem gépészmérnöki karán tanuló diáktársairól és a Fructus nevű vállalatban dolgozó munkatársairól.
A lap idézett is a jelentésekből, ezek valóban semmitmondóak, nem tartalmaznak olyan információkat, amelyeket a Szekuritáté felhasználhatott volna a „célszemélyek” ellen. Bartha Csabát az intézet igazgatója javasolta a budapesti posztra, akivel a temesvári televíziónál korábban együtt dolgozott. „Megbízható, nagyon tehetséges munkatársam volt” – magyarázta korábban lapunknak Brânduşa Armanca.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Fórum: Gondolatok Bartha Csaba esetének kapcsán
A múltban politikai üldözött voltam. Ezzel a manapság igencsak jól hangzó és divatos kijelentéssel nem akarok senkinek imponálni, anyagi hasznot kovácsolni, netán hírnévre szert tenni.
Amit tettem, azt meggyőződésem és lelkiismeretem diktálta, majd jutalmazta. Azért tartom szükségesnek ezt a megjegyzést, hogy az olvasó fogalmat alkosson arról, rendelkezem a szekuritátés módszerek tág ismeretével.
Erről már abban a korai korban cikkeztem, amikor a szekuritátés irattárakat még hétpecsétes titok födte, és rávilágítottam a szervezet jól kitervelt, gonosz és aljas praktikáira. Mindet felsorolni természetesen nem lehet, csupán néhányat, amit Bartha Csaba temesvári újságíró, a budapesti Román Kulturális Intézet lemondott igazgatóhelyettesének esete megkíván.
Az egyik alapmódszer bizonyos fokig hasonlított a piramisjátékra. Az áldozatot becserkészték, beidézték, megdolgozták, megpuhították. Hadd ne térjünk ki ezekre az eljárásokra részletesen, mert akkor nem volna elég egy egész lap terjedelme. Puhítás után az áldozat vagy jelentett másokat, vagy megígérte, hogy jelent, de a garast mindenképpen le kellett tennie. A feljelentés után újraindult az ördögi kör. Nevezetesen: becserkészés, beidézés, megdolgozás, megpuhítás. Tíz feljelentett áldozatból ha csak hét lett feljelentő, akkor a továbbiakban a Szekuritáténak már hétszer hét informátora volt.
Azokról se feledkezzünk meg, akik ígéreteket tettek, de utóbb nem mutattak hajlandóságot a kollaboráláshoz. Mindenre megvoltak az eszközök, nyers erőszakot csak a legvégső esetben használtak. Nem voltak buta emberek, és ez tette veszélyessé őket, a kegyetlenség párosult az intelligenciával. Pszichológusként dolgoztak, tudták, ha szétzúzzák a lelket, összeomlik a test is. Ezért buldogkitartással használták a zaklatást, a zsarolást, a megfélemlítést. Akár együttműködött, akár nem, az áldozat (és ezt nagyon meg kell jegyezni) bekerült a rendszer nyilvántartásába mint kollaboráns. Ebből lett aztán a kétélű kard, mert az osztályellenségre a kommunizmus és a Szekuritáté halála után is lehetett és lehet a mai nap is ezzel csapást mérni.
„Tartozom neked egy vallomással” – fordult hozzám évekkel később egyik régi barátom és munkatársam, félig ittasan, könnyeivel küszködve gyónva meg a történteket. „Vétettem ellened, bocsásd meg nekem. Feljelentést írtam, pedig tudtam, hogy ártok neked. Megfélemlítettek, azt mondták, elrendezik, hogy ne sikerüljön a sofőrvizsgám. Azt is tudták, hogy a lányom egyetemre készült, azt mondták, a pártból is kidobnak, a munkahelyem is veszélybe kerül. Azt se bánom, ha szembeköpsz, csak bocsáss meg nekem” – hangzott a vallomás. „Nem volt más választásod, barátom” – nyugtattam meg, és kezet nyújtottam neki. Majd hozzátettem: erről több szó ne essék! A tíz közül neki legalább volt lelkiismerete, ezért nagyot nőtt a szememben.
Bartha Csabát ne furdalja a lelkiismeret azért, mert nem mert szembeszegülni a Szekuritátéval annak idején. Én sem mertem, pedig érett férfi voltam, nem egyetemista gyerek. Sok ezren vagy százezren nem mertek még, hiszen nem születtünk Rambónak, és ez nem szégyen, de talán jobb is így, mert ha mindenki az volna, kiirtanánk egymást. Nem az erőszakra és emberölésre voltunk kiképezve, mint ők. Jó keresztény módon „szerettük felebarátunkat, mint önmagunkat”, békét és örömet kerestünk a világban. Még rettenetesebb volt, hogy a terroristabrigád háta mögött egy egész államapparátus állt, minden támogatást megadva nekik. Azt gondolja Bartha Csaba, hogy nagyszájú kollégái nyíltan szembehelyezkedtek volna a pribékekkel? Ugyan már, meg se forduljon ilyen a fejében. Tehénlepény típusú emberek sajnos sokan vannak, amikor veszély van, lapulnak a fűben, de ha jön az ár, pökhendi terebélyességgel fitogtatják magukat a víz felszínén. Honnan veszik azt az erkölcsi jogot, hogy ön fölött ítélkezzenek, ha nem kóstoltak bele az ön által elszenvedett tortúrába?
Az említett kétélű fegyverhez sajnos nem mindenki önzetlenségből, közösségi érdekből nyúl. Sokan kihasználják saját rosszindulatú céljaikra. Jó példát szolgáltatnak erre az ’56-os magyarországi történések. Előfordult olyan is, hogy gátlástalan emberek nyilvános helyen rákiáltottak haragosukra: „te piszkos ávós!”, és mire a szerencsétlen tisztázhatta volna magát, a tömeg meglincselte. Sajnálatos módon létezik a hamarább támadó előnye. Ha valaki rosszindulatúan felröppent egy álhírt, miszerint X. Y. a Szekuritáté besúgója volt, az nagyon megmarad az egyszerű ember emlékezetében. Hiába tisztázza magát a nagyvilág előtt, mert a becsületén esett foltot már lemosni nem tudja. A halott szervezet vezetői – akikről mellesleg információt fellelni nem lehet – már el is érték céljukat. A métely, mit közénk dobtak, él és virágzik.
Mi pedig gyöngeségünknek köszönhetően ebek módjára egymást mardossuk.
Sebők Mihály. Krónika (Kolozsvár)

Új vezetők a Budapesti Román Kulturális Intézetnél
A Román Kulturális Intézet (ICR) idő előtt lecserélte budapesti fiókintézménye vezetőségét – áll az intézet honlapján olvasható pénteki közleményben.
A Budapesti Román Kulturális Intézet igazgatójává Gabriela Matei kultúrdiplomatát, az igazgatóhelyettesi tisztségbe pedig Sebesi Karen Attila publicistát, televíziós szakembert nevezték ki. A budapesti intézet vezetőivel egy időben az ICR új vezetőt nevezett ki varsói fiókintézménye élére is. A változásokat a bukaresti központ azzal indokolta, hogy az intézet „gazdagítani kívánja tevékenységét, és nyitni kíván programjai haszonélvezői felé”.
Brinduşa Armanca, a budapesti intézet leváltott vezetője az MTI-nek nyilatkozva botrányosnak nevezte, hogy maga is a közleményből értesült leváltásáról. Elmondta: 2006-ban foglalta el az intézmény vezetői tisztségét, második mandátuma 2014-ig tartana. Hozzátette, jogi lépéseket fontolgat a – megítélése szerint politikai okokból meghozott – döntés miatt. Brinduşa Armanca emlékeztetett arra, hogy a budapesti intézet tevékenységét ezen a héten minősítette maximális osztályzattal a bukaresti központ és a román külügyminisztérium.
2013 decemberéig tartott volna a szintén visszahívott Bartha Csaba igazgatóhelyettes mandátuma is. Brinduşa Armanca megemlítette, hogy az új igazgató, Gabriela Matei korábban igazgatóhelyettese volt a budapesti intézetnek, 2007-ben fegyelmi úton távolították el tisztségéből.
A Román Kulturális Intézeten belüli változások sorozata a Traian Băsescu államfő leváltására irányuló kormánypárti intézkedésekkel párhuzamosan indult el. A Ponta-kormány augusztus 2-án hozott határozatával kivonta a köztársasági elnök felügyelete alól az intézetet, és a parlament felsőháza alá rendelte. Az ICR átpolitizálása elleni tiltakozásképpen távozott az igazgatói tisztségéből Horia Roman Patapievici filozófus. Helyére szeptember 11-én Andrei Margát, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem volt rektorát, a Ponta-kormány első külügyminiszterét nevezték ki.
Szabadság (Kolozsvár)

Beszédes fényképek – Helytörténeti előadás a lupényi fotó-klubról
Az 55 évvel ezelőtt megalakult Zsil-völgyi Cristal fotóklub története került bemutatásra a dévai Bethlen Gábor helytörténeti kör márciusi találkozóján.
– A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzőseként 1959-ben kaptam kinevezést Lupényba. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a bányászvárosnak elkönyvelt településen komoly kulturális élet folyt. A szakszervezeti klubban Paletta néven festészeti, linómetsző, illetve ex-libris körök működtek, 1960-ban pedig megalakult a Cristal fotóklub is. Mindezek Tellmann József képzőművész kezdeményezésére indultak és az ő szakszerű irányításával működtek – indította helytörténeti előadását Zavada Emil, nyugalmazott gyógyszerész.
Tellmann Józsefről, mint régi jó barátról tett említést, aki brassói szász család sarjaként a második világháború idején a német hadseregben szolgált. Emiatt előbb deportálták, majd 1946-ban Lupényba száműzték, kényszerlakhelyre, ahol a bányában kellett volna munkát vállalnia. – Feleségének visszaemlékezéséből tudom azonban, hogy Tellmann Józsi már fiatalon szemüveget viselt, ezért nem tartották alkalmasnak a földalatti munkára és a beszerzési osztályon helyezkedhetett el. Szabadidejét az alkotás mellett a közművelődés szolgálatába állította – fogalmazott az előadó.
Az 1950-es, 60-as években, Tellmann Józsefhez hasonlóan számos erdélyi értelmiségit: orvost, tanárt, lelkészcsaládot, kisemmizett „osztályellenséget” száműztek a Zsil völgyébe, ahol többségük igyekezett kamatoztatni tudását, tehetségét és a kivetettségben is megteremteni a kultúrélet feltételeit. Így történt, hogy a fotóklub tevékenységébe többnyire orvosok, gyógyszerészek, művészek és mérnökök kapcsolódtak be, többek közt dr. Bócsa J., dr. Csatai Emil, dr. Miklós J., dr. Bartha Csaba, természetesen Tellmann József és sokan mások.
A klubtevékenység alapvetően a tagok által készített fotók elemzéséből állt, de itt nyílt alkalom a Foto és a svájci Camera szaklapok tanulmányozására is, illetve a társadalmi kérdések megvitatására. – A régi városháza előtt egy üvegezett pannón állandó jelleggel kiállítottuk a klubtagok képeit. Általában különböző tematikájú kiállítások voltak, amik az akkori idők ünnepeihez kötődtek: nők napja, május 1, gyereknap, november. stb. A hatvanas években országos kiállításokra is küldtek be alkotásaikból. – A klubnak jól felszerelt laboratóriuma volt, ahová csupán a fogyóeszközöket kellett magunknak bevinni, amúgy a teljes felszerelés rendelkezésünkre állt a filmek, fotók előhívására. 1970-ben már beindul a színes diapozitívok készítése és vetítése is és a fotóklub filmstúdióvá alakul. Öt évvel később Cineclub 18 néven egyesül a petrozsényi stúdióval. A 18-as szám a Lupény és Petrozsény közötti 18 kilométeres távolságot jelezte. Jómagam nemsokára Dévára költöztem, de tudomásom szerint a klub, Tellmann József irányításával még jó pár évig működött – mesélte Zavada Emil.
Előadását természetesen a klubtagsága idején készült fotókkal illusztrálta. A képek művészi vonásain túl külön élmény volt felidézni a hajdani Zsil-völgye arculatát. Elsősorban a környékbeli hegyek: Sztrázsa, Páring, Retyezát erdős vagy kopár fennsíkjait, ahol akkor még csak a turistajelző táblák, illetve az Erdélyi Kárpát Egyesület által épített menedékházak tűntek ki a zöldellő vagy épp havas tájból. A fotóklub állandó kiállítási pannójának bemutatása kapcsán került elő a Lupény régi főteréről készült fénykép, azzal a század eleji városházával, mely az 1977-es bányászsztrájk nyomán a kommunista bosszúnak esett áldozatul. A helytörténeti kör tagjai még élő emlékként idézték fel az akkori feszült hangulatot, a Bukarestből odautazó Ilie Verdeţ miniszterelnök-helyettes túszul ejtését és Ceauşescu kényszerű munkalátogatását. Erről magánjellegű fotók természetesen nem maradtak fenn, de minden 1977-ben készült Zsil-völgyi fotó, még ha a Páreng havas csúcsát is mutatja, magában hordja az akkori hangulat emlékét. Akárcsak a régi Lupény arculatát őrző képek.
A fotózás, a fotóklubok története amúgy szorosan összefügg a társadalmi átrendeződéssel, a gazdasági fejlődéssel, ami végül is átlagossá degradálta a korábban művészágazatba sorolt fotográfiát. – Manapság már nagyon ritka a hagyományos laboratóriumi módszerekkel, saját kezűleg előhívott fekete-fehér fénykép. Az új technológia új dimenzióba helyezte a fotográfiát, így a hajdani fotóklubok is nagyon meggyérültek. Déván, a 2013-as városnapok alkalmával Mihai Panaitescu színházi rendező és fotóművész megalakította a Fotoclub 24 nevet viselő egyesületet, melynek én is tagja lettem. Volt is egy közös kiállításunk a színház előcsarnokában, de sajnos ezzel ki is merült a klubtevékenység – zárta fél évszázadot felölelő visszatekintését Zavada Emil gyógyszerész. Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

A plébános, aki összefogja a petrozsényi magyarságot
A Zsil völgyében is szórványban él a magyarság. A folyó völgyében gyöngyfüzérszerűen sorakoznak a bányászvárosok, amelyek közül a legnagyobb Petrozsény.
A Székelyföldről idehelyezett Szász János plébános szolgál Petrozsényben, de ő nem csak a katolikusok lelki gondjaival foglalkozik, hanem a maroknyi magyarság közösségi életét is szervezi. Tavasszal a plébánost Barcsai Ákos-díjjal tüntették ki.
Szász János plébánossal Bartha Csaba beszélgetett.
Ő az itteni katolikusok, a kevés számú petrozsényi magyarság életét próbálja egy kicsit felrázni, és egy új szint hozni a letargikus, letört hangulatú völgybe – mondta a plébános.
A bányákat bezárták, ide senki nem jön, a fiatalok szinte mind elmennek, és neki kötelessége mindent megtenni azért, hogy azok, akik itt maradtak, jól érezzék magukat az egyházukban, a magyarságukban, a közösségükben – magyarázta Szász János. Hozzátette: havonta két csütörtökön magyar estet szerveznek, amire rendszerint szép számmal gyűl össze a magyarság, itt ismerkednek, beszélnek gondjaikról, örömeikről, vagy akár terveznek a jövő szempontjából.
A plébános a templom látogatottságával is elégedett. Viszont azt is elmondta, hogy a román ajkú katolikusok is hozzátartoznak, a román nyelvű szentmisék résztvevői pedig átlagosan 20-30 évvel fiatalabbak, mint a magyar nyelvű szentmisék résztvevői.
Szász János szerint Petrozsényben mintegy 3500 magyar él, igaz, hogy a népszámlálási adatok ennél nagyobb számot mutatnak, de ezekben azok is megjelennek, akik nem tartózkodnak itthon.
A magyar iskolai élet most egy kicsit felpezsdült, mert Böjte Csaba testvér itt is kollégiumot hozott létre a szegény sorsú, vagy az ára gyermekeknek, ahonnan a magyar iskolába is kerültek – fejtette ki a petrzsozsényi plébános.
Akkor van értelme az egésznek, ha az ember valami jót, szépet tud tenni az emberekért – fogalmazott a beszélgetés végén Szász János.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Az erdélyi anyanyelvű agrártudományi oktatás fejlesztése
Nemzeti fontosságú stratégia
Még mindig nagyon sok termőföld hever parlagon Erdélyben, annak ellenére, hogy a 2014-2020-as európai uniós pályázati kiírások kifejezetten előnyösen támogatják a kis farmok kialakítását, új mezőgazdasági vállalkozások létesítését, a fiatal gazdákat. Ahhoz, hogy megfelelő hatékonysággal használják ki mind az anyagi lehetőséget, mind a földrajzi adottságot, megfelelően képzett szakemberekre van szükség, akik a piacgazdálkodás jelenlegi körülményei között fenn tudják tartani a vállalkozásaikat. Reménykeltő, hogy 2015-től önálló magyar agrármérnökképzés indult a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karához tartozó sepsiszentgyörgyi új tanulmányi központban. A magyar szakoktatás jelenéről, jövőjéről dr. Nyárádi Imre-István adjunktussal, az agrármérnökképzés oktatási felelősével beszélgettünk.
– Miért Sepsiszentgyörgyön indították el az agrármérnöki szakot, amikor Marosvásárhelyen jóval korábban elkezdődött a mezőgazdasági képzés?
– Az agrártudományi oktatás tulajdonképpen Nyárádszeredában indult, a budapesti kertészettudományi kar kihelyezett kertészmérnöki szakával. Erre alapozva kérte fel a Sapientia EMTE vezetősége dr. Jakab Sámuelt, a nyárádszeredai kihelyezett tagozat vezetőjét, hogy állítsa össze a kertészmérnöki szak engedélyeztetéséhez szükséges dossziét, mivel volt előzetes tapasztalata e téren. Többek között, ennek köszönhetően, a hivatalos eljárást követően, a 2002/2003-as tanévvel kezdődött a kertészmérnökképzés a Sapientián. Miután ezt akkreditálták, az agrárképzés kiegészült a tájépítészmérnöki szakkal és a kétéves növényorvosi mesterképzéssel. A Sepsiszentgyörgyi Tanulmányi Központ alapításáról 2013 augusztusában értesültem. Az egyetem szenátusa és az alapítvány kuratóriuma elhatározta, hogy új tanulmányi központokat hoznak létre Erdélyben. Több helyszín is szóba került, köztük Sepsiszentgyörgy. Bár valóban az lett volna a logikusabb, ha a meglevő marosvásárhelyi agrárvonalat erősítjük tovább, az alapítvány és az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy ennek a szaknak abban a térségben jóval nagyobb feladata van. Több érv is szólt amellett, hogy Kovászna megye székhelyére kerüljön az agrármérnöki szak. Ennek egyik indoka az volt, hogy Háromszék igen jó termőfölddel rendelkezik. Mindemellett az is fontos, hogy az egyetem és az alapítvány mellett a szak létrehozásához, a központ kialakításához közel fele-fele arányban hozzájárult a helyi és a megyei önkormányzat is. A sepsiszentgyörgyi városi tanács, a polgármesteri hivatal és a Kovászna Megyei Tanács 10 évre díjmentesen használatba adta a volt Gámán János Líceum ingatlanjait. Ez egy egyhektáros területen fekvő épületegyüttes, teljes infra- struktúrával. Mindemellett elvégezték a főépület és az ehhez csatolt épülettömb külső felújítását. Az egyetem megejtette a belső felújítást, teljesen felszerelt és berendezett 17 szaklaboratóriumot, továbbá három előadói és egy szemináriumtermet, amfiteátrumot, korszerű előadások tartására alkalmas felszereléssel. Az épületkomplexum négy különálló épületből áll, amelyekből bentlakást lehet kialakítani, olyan éttermet, amelyet a saját tangazdaságból származó alapanyagokból, termékekből lehet majd ellátni. Különálló épületben lehetne elhelyezni majd a gazdasági osztályt, a dékáni hivatalt és ugyanitt kaphatnának helyet a tanári lakások is. Ezenkívül megvan a teljes mezőgazdasági gépsor, vadonatúj traktorral, a hozzá csatolható sor- és precíziós vetőgéppel, talajmaróval, ekével, permetezővel, ehhez pedig az emberi segédlettel működő rotációs kapa, láncfűrész és egyéb munkaeszközök is a diákok rendelkezésére állnak. Ilyen körülmények között kezdhette meg az idén szeptembertől a 37 jelentkező közül 30 az agármérnökképzést.
– Kik oktatnak Sepsiszentgyörgyön?
– A működési engedély megszerzésére leadott dossziénak megfelelően a négyéves képzést 28 oktató, főként a marosvásárhelyi kar kertészmérnöki tanszékének, illetve más tanszékeinek tanárai végzik, akikhez csatlakozott hét magyarországi oktató (a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdasági Karának egy professzora és négy docense, valamint két nyíregyházi professzor). Jelenleg, átmenti jelleggel, az igazgató dr. Székely Gyula rektorhelyettes, tanulmányi felelős én vagyok, a szakkoordinátor dr. Pásztor Judit, a tanárok közül pedig megemlítem még dr. Balog Adalbertet, dr. Fazakas Csabát, dr. Kentelki Endrét és dr. Kovács Lorántot. Hozzájuk társulnak a helyi oktatók: dr. Abod Éva, dr. Bartha Csaba, dr. Bíró Enikő, dr. Csiszér Levente és dr. Erdély Judit.
– Valóban dicséretre méltó, hogy a sepsiszentgyörgyi és a Kovászna megyei önkormányzat támogatta az oktatást szolgáló korszerű infrastruktúra kialakítását. Sikerül-e mindezt hosszú távon fenntartani?
– Bízom benne, hogy a központ 10 év alatt önfenntartó lesz. Ehhez a meglevő agrármérnöki szakra továbbra is maximális kell legyen a beiskolázottság. Emellett hosszú távon kötelezően társszakokat is be kell indítanunk, amelyekkel a fenntartható gazdasági működést is megvalósíthatjuk. Itt elsősorban az erdőmérnöki szakra gondolok, de hosszú távon az állattenyésztő mérnöki, valamint az állatorvosképzést is megszervezhetnénk. Ez utóbbihoz azonban más infrastruktúra is kell. A tanerő mellett szükség lenne megfelelő bázisra: állatkórház, speciális patológiai, hisztológiai és más laboratóriumok berendezésére. Mindez az egyetem stratégiájától és attól is függ, hogy milyen prioritásként fogja bevállalni az oktatási intézmény az említett szakok létrehozását. Még az is kérdés számunkra, hogy lesz-e megfelelő számú érdeklődő, figyelembe véve, hogy román nyelven Bukarestben, Jászvásáron, Kolozsváron, Craiován és Temesváron is van ilyen képzés.
– Mindezek tükrében valóban lenne igény rá?
– 2008-ban a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék munkatársai készítettek egy olyan kiadványt, amelynek a statisztikai adataiból kiderült, hogy a kolozsvári agrártudományi egyetemen az agrármérnöki, illetve a kertészmérnöki szakra jelentkező magyar anyanyelvű diákok aránya viszonylag magas. Hasonló a helyzet az állatorvosi szakon, ahol a diákok egy része a Székelyföldről származik. Színvonalas oktatási ajánlatunkra ezek potenciális diákjaink lehetnek.
– Korábban említette, hogy a kar kihelyezésének stratégiai döntését Kovászna megye mezőgazdasági potenciálja is befolyásolta.
– Székelyföld természeti adottságai kiválóak az állattenyésztésre, másrészt az iparinövény-termesztésre. Romániában 4,8 millió hektár legelő és kaszáló van, ennek nagy része nagyon jó minőségű hegyvidéki legelő, amiből bőven van a három magyarok által lakott megyében is. A növény- és gyümölcstermesztés mellett, gyakorlatilag jelentős input nélkül, a természeti adottságok ésszerű kihasználásával, megfelelő legeltetésmóddal, takarmánykészítéssel, az ehhez alkalmazkodott állatfajta tartásával, szakszerű tenyésztéssel, termékfeldolgozással, jó marketinggel, kevés beruházással lehetne kihasználni ezt a lehetőséget. Valójában a Székelyföldön – az említett körülményeket figyelembe véve – az állattenyésztés az ott lakók megélhetését biztosíthatná. Bízom benne, hogy a Sapientia EMTE keretében ezt a hiánypótló oktatási vonalat is beindíthatjuk.
– A 2014-2020-as időszakban az uniós kiírások kiemelten támogatják a közepes méretű farmok kialakítását, a fiatal gazdákat. Ez a lehetőség ösztönzően hat a szakoktatásra?
– Erre is odafigyelünk, hiszen valóban, a 2014-2020-as programban jelentős uniós alapokat lehet lehívni, többek között a meglévő farmok korszerűsítésére, új farmok, kezdő gazdák támogatására. Mi ezt próbáljuk népszerűsíteni a diákok körében. Az a gond ezekkel, hogy ha valaki alaposabb ismeretekkel rendelkezik és mérlegel, akkor legtöbbször annyit haboz, hogy nem egy esetben a "tett halálához vezet". Mert bár valóban megéri pályázni, hiszen a fiatal farmerek akár 90%- os támogatásban is részesülhetnek, bonyolult az eljárás. Ezért olyan tantárgyaink is vannak, amelyek a hallgatók pályázatírói készségeit is fejlesztik.
– Van-e olyan diák, aki elvégezte a kertészmérnöki szakot, majd mezőgazdasági vállalkozásba kezdett?
– A szaktantárgyak mellett konkrét példákkal is népszerűsítjük az elméleti tudás gyakorlatba ültetését. Nemcsak a kötelező terepgyakorlatokról van szó, hanem arról, hogy mentoráljuk végzett diákjainkat. Balázs Bécsi Csongor volt kertészmérnök hallgatónk az RMGE-Maros vállalkozásfejlesztő központján keresztül nyert egy magyarországi pályázatot, aminek révén munkagépeket vásárolhatott, amelyekkel kertépítési és fenntartási szolgáltatást nyújtó vállalkozást működtet. Koroka Illa és Joó József Áron fekete ribizlit telepített, a gyümölcsből természetes sűrítményt is készítenek, Friss Zsuzsa Marosvásárhely mellett levendulatermesztéssel próbálkozik. Vannak követendő példáink.
– Akkor elképzelhető hasonló mentorprogram az agrármérnöki szakon is?
– Ez a program jól működik Marosvásárhelyen. Hogy az új tanulmányi központban mennyire lehet hosszú távon fenntartani, stratégiai kérdés is. S ez kapcsolódik az egyetem önfenntartó tevékenységeihez. Míg a kertészmérnöki szakosoknak elég kisebb terület is, hiszen néhány ár, egy-két hektár terület dísznövény, gyógynövény termesztése elegendő jövedelmet hozhat, addig az intenzív szalmásgabona-, kukorica-, napraforgó- stb. termesztéshez több tíz hektár terület szükséges. Első lépésként az agrármérnökképzés gyakorlati helyszínét kellett biztosítanunk. Az egyetemi központ 1 hektáros ingatlanjában elkülönítettünk egy kisebb területet, ahol a tantermekhez közel tudunk bemutatóparcellákat létesíteni. Ezenkívül Illyefalván van egy bérelt területünk, ahol kialakítjuk a tangazdaságot. Az ideális viszont az lenne, ha Sepsiszentgyörgy környékén egy tömbben kaphatnánk egy 30-50 hektáros területet. Szerződésünk van több környékbeli nagy farmmal, ahol a diákok gyakorolhatnak. A hosszú távú mentorálási program azt jelentené, hogy az egyetem vagy az alapítvány felvásárolna földterületeket, amelyeket bérbe adnánk meghatározott időre vállalkozó szellemű végzetteknek, akik ezeken üzemszerű, üzletszerű gazdaságokat működtetnének. Ehhez csatlakozhatnának más, helyi földtulajdonosok is, és így nemcsak a Sapientia EMTE-nek jelentene jövedelemforrást a földterületek megművelése, hanem az adott településen is biztosíthatná a megélhetést az ottani közösségnek.
– Sajnos, más egyetemeken az tapasztalható, hogy a végzettek – bár lenne munkahely – a külföldi állásokat választják, és kivándorolnak. Nem áll fenn ez a veszély az agrároktatás terén?
– Elsősorban arra szeretnénk ösztönözni hallgatóinkat, hogy maradnak itthon. Induló szakként az is elképzelhető, hogy a legjobbak az egyetemen maradjanak, akár tanársegédekként, majd később teljes katedrával rendelkező oktatókként. Sajnos az a tapasztalatom, hogy végzettjeink nem annyira elszántak, elkötelezettek az egyetemi pálya mellett. Tény és való, nem jönnek vissza a nálunk végzett diákok. S mindez annak ellenére, hogy segítjük részképzéssel, külföldi tanulmányúttal, szakdolgozat-mento-rálással. Meg kell teremteni azt az alapot, aminek az egyik pillére a bérezés, de ehhez elsősorban elszántnak kell lennie a pályázónak, a hallgatónak, mert ha ebben perspektivikusan lát lehetőséget, akkor akár az egyetem keretében szolgáltatást is ki tudna építeni, amivel pótolhatná az esetleges alacsonyabb oktatói fizetését. Az egyik a már említett földbérlet. Mert ha az egyetemet végzett szakember profi módon megdolgoz nagyobb területet, feldolgozóüzemet létesít, kiépíti termékeinek a terjesztői hálózatát, saját megélhetésének biztosítása mellett akár munkát teremthet másoknak is így nem vándorol el a munkaerő. Persze, ehhez először fel kell ülni a traktorra, de eljöhet az az idő is, amikor a vállalkozó csak szervezi a munkát és megél ennek gyümölcséből. 50 hektár terület szakszerű művelése során havonta akár 3000–4000 lej jövedelem is elérhető, ami nem kevés. Csak ehhez olyan hozzáállás is kell.
– Említette a mezőgazdasági szolgáltatásokat, amelyeket az egyetem agrártudományhoz tartozó szakjai keretében nyújthatna.
– Elsősorban a kutatási tevékenységbe tudnánk bevonni az érdekelteket, de akár az is elképzelhető, hogy a tájépítészmérnök elkészíti egy lakótársuláshoz tartozó zöldövezet revitalizációs tervét, felvállalhatunk talajtani vagy vetőmag-, illetve termésvizsgálatot, szaktanácsadást. A sepsiszentgyörgyi központunkban pedig mezőgépészeti szervizműhely is üzemelhetne. Ez nemcsak az egyetem számára lenne hasznos, hanem a környékbeli gazdáknak is.
– Más marosvásárhelyi szakokra jelentkeztek magyarországi hallgatók is…
– Az agrár szakon erre még nincs példa. Hosszú távon lehetőséget viszont abban látok, hogy a Kárpát-medence magyarok lakta területeiről, ahol nincs anyanyelvű oktatás, hozzánk jönnének diákok. Bentlakást biztosíthatunk, a jogi lehetőség adott. Diák- és tanárcsereprogramunk már van a budapesti, a gödöllői agrártudományi egyetemekkel, a nyíregyházi főiskolával. Az Erasmus program jól működik. Nyitottak vagyunk, várjuk azokat, akik nálunk szeretnének tanulni.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

A kréta körül: Az első félév a Sapientián (Sepsiszentgyörgyi agrárképzés)
Alapítása óta azt a küldetést próbálja szolgálni a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, hogy minél szélesebb körű magyar nyelvű felsőfokú képzést biztosítson Erdélyben, és ebbe a stratégiai elképzelésbe illeszkedik bele új tanulmányi központok létrehozása, valamint hiányszakmák indítása is – szögezi le Nyárádi Imre István, a Sapientia marosvásárhelyi kara kertészmérnöki tanszékéhez tartozó sepsiszentgyörgyi oktatási egység irányítója. Az egyetlen magyar nyelvű erdélyi agrármérnöki szakon szeptemberben nyitották meg az első tanévet, a tanrend menetéről, a tanárok és a hallgatók kilétéről, jövőbeni tervekről a november közepén kinevezett helyi vezetővel beszélgettünk.
A magyar állami támogatással működő egyetem jelenleg harminc alapszakkal és tizenegy mesteri szakkal rendelkezik. Kolozsvár, Marosvásárhely és Csíkszereda után Sepsiszentgyörgy a Sapientia EMTE negyedik oktatási helyszíne, ahol az agrármérnöki szakon négyéves alapképzést biztosítanak. Nyárádi Imre István agrármérnök, tíz éve tanít a Sapientia marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszékén, szakmai irányításával készítette elő az egyetem a Sepsiszentgyörgyön induló képzés akkreditációját. A helyi teendőket Székely Gyula korábbi igazgatótól vette át. Lapunknak elmondta: az első két évben az általános alapozó tantárgyakat tanítják, másodéven a szakmai alapozó képzés történik, harmadik évtől kezdődően a tulajdonképpeni szakismereteket sajátítják el a hallgatók, az utolsó esztendőben kiegészítő tantárgyakat is tanulnak, mint például közgazdaságtan. Az ideiglenes működési engedély szerint ezt a tantervet az egyetem huszonnyolc oktatóval valósítja meg, akiknek több mint hetven százaléka a Sapientia alapállású tanára – közölte az igazgató.
Tantárgyak és oktatóik
Az első félévben legnagyobb részt a marosvásárhelyi kertészmérnöki kar biztosítja a tantestületet, de később érkeznek oktatók Csíkszeredából a mikrobiológia és a genetika tanítására, a botanikatanár és egy jogászprofesszor pedig a kolozsvári karról jön Sepsiszentgyörgyre. Emellett öt gödöllői oktató is betanít majd, valamint ketten a nyíregyházi főiskoláról, ott ennek a képzésnek hagyománya van. Az akkreditációs dossziéban két helyi tanár szerepel: a testnevelésnél Farkas Csaba, az állattenyésztés és takarmányozás tantárgynál Sikó-Barabási Sándor, ő az akkreditáció előtti időszakban is sokat segített az egyetemnek – közölte az intézményvezető, aki elmondta, jelenleg hét tantárgyat tanulnak, és ismertette ezeket, valamint a tanárokat.
Nyárádi Imre-István: – A talajtan oktatója Fazakas Csaba a marosvásárhelyi Sapientiáról, ez kétszemeszteres tantárgy, ebben a félévben a talaj általános jellemzését, fizikai, kémiai tulajdonságait tanulják, a második félévben talajrendszertannal foglalkoznak, ahol különböző talajtípusokról tanulnak, azok sajátosságát ismerik meg. A géptan tantárgy pontos elnevezése műszaki ismeretek és erőgépek, ami által a hallgatók megismerkednek a mezőgazdasági termelésben felhasznált erőgépekkel. Ez nemcsak a traktort jelenti, lehet egy villanymotor is, de műszaki háttérismereteket is kapnak például arról, hogy mi a különbség az acél és az öntvény között, milyen anyagokat használ fel a gépgyártás a fától a műanyagokig. Ezt Pásztor Judit oktatja, heti rendszerességgel jár Marosvásárhelyről. A biofizika és agrometeorológia tantárgyat óraadó minőségben Csiszér Levente baróti szakember tanítja. Szintén óraadóként tanít a sepsiszentgyörgyi Bartha Csaba, aki a növénytan morfológiai részét oktatja. Az angol nyelv tanára is helyi, Bíró Enikő, szintén óraadó. A kémiát ketten tanítják: Csapó János professzor, aki alapállású a Sapientia csíkszeredai karán, kaposvári lakhellyel rendelkezik, ő az elméletet oktatja, a gyakorlatot pedig Abod Éva helyi szakember. A matematikát a négyfalusi Kovács Lehel tanítja, aki a marosvásárhelyi kar munkatársa. A hallgatókról Nyárádi elmondta, életkor, előképzettség, szakmai háttér tekintetében nagyon heterogén a csoport, vannak tavalyi végzősök, évek óta alkalmazásban dolgozó munkavállalók, gazdálkodók is.
Mintaterep, később tangazdaság
Nem működhet agrárképzés kísérleti és tangazdaság nélkül, ahol az elméleti tudás mellett a gyakorlati készségeket is ki lehet alakítani. Kérdésünkre, hogy van-e már az egyetemnek olyan területe, ahol a hallgatók gyakorlatozhatnak, az igazgató elmondta: az akkreditációs kérelem leadásakor egy Sepsiillyefalván bérelt, közel öthektáros terület állt rendelkezésükre, amely jelenleg is megvan, de a hosszú távú cél, hogy Sepsiszentgyörgy közelében egy nagyobb, több tíz hektáros, lehetőleg egybefüggő területen alakítsák ki a kísérleti és tangazdaságot. Az első félévben oktatott tantárgyak nem követelik ennek a létezését, de talajtanból a tananyaggal már ott tartanak, hogy hamarosan szükség lesz talajmintára, amelyet tanulmányozhatnak. Az intézmény vezetői szerint akár az egyetem udvarán is ki lehet ásni egy talajszelvényt, amelyet a hallgatók vizsgálhatnak, és pár négyzetméteres mintaterep is kialakítható, ahol megteremne az a néhány növény, amelyeket szemléltetés céljából bevinnének az órákra. Második év második szemeszterében tanítják a szántóföldi növénytermesztést, addig meg kell lennie a termőföldnek is. Az egyetem együttműködési szerződést kötött néhány háromszéki kis- és nagyvállalkozóval, intézménnyel, kísérleti állomással, a kézdivásárhelyi burgonyakutatóval, a Sepsiszentgyörgy környékén levő, több száz hektáros farmokkal, amelyek az oktatók előre jelzett igénye alapján fogadják a hallgatókat.
Önálló kar kialakítása a cél
Nyárádi Imre István elmondta: a cél az, hogy idővel önálló tantestület alakuljon ki Sepsiszentgyörgyön, és különálló karrá alakuljon az itteni képzés. Ehhez ellenben legkevesebb három szaknak kell lennie. Az induláskor tett bejelentés szerint a mezőgazdasági szakterület mellett az erdőgazdálkodásban képeznének szakembereket. 2013 júliusában a Sapientia sepsiszentgyörgyi kiterjesztését ismertető tájékoztatón Dávid László, az egyetem rektora azt mondta, az induló képzésnek a közösséget kell szolgálnia és annak hosszú távú igényeit kell kielégítenie. Ezt erősítette meg Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, aki hangsúlyozta: „mivel az erdő és a mező megművelése, olyan szinten történő megtartása, amire az erdélyi közösség vágyik, elsődleges feladat, az ilyen ágazatokban történő szakemberképzés elengedhetetlen”. Németh Zsolt, Magyarország külügyminisztériumának akkor államtitkára pedig arról biztosította a jelenlévőket: „a Sapientia támogatását a magyar kormány addig garantálja, ameddig szükség lesz rá”.
A helyi közösség szerepe
Ahhoz, hogy a tanulmányi központ önálló karrá fejlődjön és fenntarthatóan működjön, a helyi közösségnek is magáénak kell éreznie és támogatnia kell – állítja az agrármérnöki képzés irányítója. Úgy véli, a helyi közösségnek nemcsak elvárásai kell hogy legyenek ezzel az intézménnyel szemben, hanem „ha ez az intézmény házhoz jött, akkor támogassák, felvételizzenek a fiatalok erre a tanulmányi programra, ne azt nézzék, hogy az egyetemnek nincs nagy múltja, hanem azt, hogy a mi szakterületünkön mindent meg tudunk adni a hallgatóknak, amit a hazai és magyarországi egyetemeken nyújtanak. Támogatni lehet odafigyeléssel, népszerűsítéssel, könyvekkel, vagy azzal, hogy beengedik a farmokra, a gazdaságokba, a különböző ágazati intézményekbe a hallgatókat.” Az igazgató úgy véli, ha a helyi közösség nem érzi magáénak az oktatási intézményt, akkor tehet az egyetem, az alapítvány bármit, a helyi képzés nem lesz fenntartható. „Nem azt akarjuk, hogy legyen harminc diplomás agrármérnökünk, hanem harminc olyan szakembert szeretnénk kibocsátani a végén, aki farmot létesít, családját ellátja, munkát ad másoknak, és nyersanyagot termel az élelmiszeriparnak vagy alapanyagot más iparágaknak. Ha ezt elérjük, nyert ügyünk van.” A Sapientia EMTE sepsiszentgyörgyi tanulmányi központja nemcsak a közösségtől várja el a támogatást, az érdeklődést, hanem maga is nyit a helyi közösség felé. Tavasszal, az iskola másként héten (április 18–22.) nyílt napot szerveznek, várják az iskolásokat, fiatalokat. „Megmutatjuk, ami itt van, mert ez a létesítmény nemcsak a miénk, a mindannyiunké.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Diákok az egyetemen
Időjárás-előrejelzésről, növényi festékekről, a burgonyagumóban található keményítőszemcsék réteges szerkezetéről, belsőégésű motorról, növényi illóolajokról hallottak előadásokat, láttak és végeztek kísérleteket sepsiszentgyörgyi diákok szerdán és csütörtökön a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem helyi agrármérnöki szaka nyílt napjain.
A Sapientia háromszéki tanulmányi központjában Abod Éva, Bartha Csaba, Bíró Enikő, Csiszér Levente, Nyárádi Imre István és Pásztor Judit egyetemi tanárok mellett a hallgatók is bekapcsolódtak a tevékenységekbe, amelyeket hat csoportban szerveztek párhuzamosan, a végén pedig a tanulók villámkérdésekre válaszoltak a közös játékban. A Székely Mikó Kollégium, a Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola, a Kós Károly Szakközépiskola és a Nicolae Colan Általános Iskola tanulói rövid betekintést nyertek a talajtan és agrometeorológia, az agrokémia, növénytan és növényélettan, a mezőgazdasági géptan és a növénytermesztéstan világába, laboratóriumi kísérletet végeztek a növényekben lévő festékanyag kivonására, műholdképekkel szimulálták az időjárás-előrejelzést, mikroszkóppal megvizsgálták a csalán bőrszövetén lévő apró növényi szőröket, amelyek a védekezést szolgálják, megismerték a porlasztó történetét és működését, tanulmányozták az illóolajokat tartalmazó gyógynövényeket és az aromakivonó technikákat. A Sapientia nyílt napjain a Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában működő szakokról is tájékoztatták a diákokat, akik közül többen arról érdeklődtek, milyen elhelyezkedési lehetőségek, esélyek vannak a különböző szakterületeken végzett tanulmányok befejezése után.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Riporttábor Temesváron
Kötet készül a nagyvárosi szórványról
Az elmúlt hét végén Temesvár volt a helyszíne a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete idei riporttáborának. A szervezők célja az volt, hogy betekintést nyújtsanak a nagyvárosi szórvány életébe, és az elkészült riportok egy kötetben rögzítsék a múlt– jelen–jövő metszéspontjában tapasztalt pillanatképet, amely a sokadik lesz abban a sorozatban, amelyet az újságíró- szövetség a különböző erdélyi helyszínekről megjelentetett.
A táborban hat megye 11 szerkesztőségéből a nyomtatott és az elektronikus sajtó 25 képviselője vett részt, és három újságíró szakos egyetemi hallgató Kolozsvárról. A vendégfogadó Temesvári kollégák kitettek magukért. Bartha Csaba Temesvári rádiós kolléga, a MÚRE területi képviselőjének vezetésével olyan gazdag programot szerveztek, hogy nehezen mAradt idő a résztvevők által jobbára előzetesen kiválasztott témában elmélyülni és beleszippantani a színes, vonzó, soknemzetiségű nagyváros pezsgő életébe. Arról viszont meggyőződhettünk, hogy a villamosjáratok és a sűrű gépjárműforgalom miatt zajos Temesvár belvárosát hogyan alakította emberarcúvá a helyhatóság kövezett sétálóutcák, tágas, forgalommentes terek kialakításával, amelyeken este a vendégfogadók előtt zajlik az élet, a mediterrán városokhoz hasonló módon.
A "nagy furcsaságok és pAradoxonok" városának kialakulásáról, a két folyó, a Temes és a Bega által határolt területen Szekernyés János helytörténész, újságíró tartott tartalmas, érdekes előadást. A városban, amely Károly Róbert idején a magyar királyság székhelye volt, s hosszú török és Habsburg-uralom után került vissza Magyarországhoz, majd Trianon után a nagyhatalmak Romániához csatolták, ő vezette a többórás sétát is. Ez a város nevének utótagját adó vár megmAradt falaitól a történelmi emlékekban gazdag utcákon át a Dózsa György kivégzésének helyszínétől nem messze levő református templomig tartott, ahonnan a romániai rendszerváltás elindult. Közben megtekintettük a szoborparkot, amelyben Róbert Károly magyar király mellett a város történetében fontos szerepet játszó magyar személyiségeknek is szobrot emeltek.
A szakmai tevékenység már a pénteki megérkezés után megkezdődött. A Rácz Éva egyesületi elnök vezette média-kerekasztal során Temesvári kollégáink mutatták be a helyi sajtót. Nem könnyű, de érdekes a munkájuk – számolt be Bartha Csaba és Lehőcz László kollégánk az 1989. december 22-én magyarul is megszólaló Temesvári Rádió magyar adásáról. A napi kétszer egyórás magyar nyelvű műsort három főállású szerkesztő és egy Aradi tudósító, valamint a bedolgozó munkatársak készítik. Szavukat a szomszédos megyékben hallhatják, de megtörténik, hogy messzi magyarországi régiókból is kapnak visszajelzéseket. Az írott sajtó hőstörténetét Graur János, az 1994- ben hetilappá alakult Heti Új Szó főszerkesztője és kollégája, Makkai Zoltán mutatta be. A négy belső munkatársat foglalkoztató lap népszerű szerkesztője volt a nemrég elhunyt Koczka György, aki utolsó percig, betegágyából is elküldte írását a lapba. Napilapként az Aradon kiadott Nyugati Jelent olvashatják a Temesváriak, erről Pataki Zoltán szerkesztő beszélt. Hogy olvasóit maga köré gyűjtse és megtartsa, a Heti Új Szó az állandó előfizetőkből létrehozta a lap Baráti Körét, amelynek tagjaival kölcsönös előnyöket biztosítanak egymásnak, rendszeresen kiadják a Baráti Kör adatbázisát, és évente találkozót tartanak.
Temes megye lakosságának öt százalékát teszi ki a 36.000 körüli magyar nemzetiségű személy. Számuk az 1992-ben nyilvántartott 62.000-ről csökkent megyei szinten 44, Temesváron 51 százalékkal, és mára már nem mAradt olyan közigazgatási egység, ahol a többséget képviselné. A beolvadás, az elvándorlás megtette a hatását, és mindössze 11 településen működik magyar iskola – ismertette a statisztikai adatokat Halász Ferenc, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, főtanfelügyelő- helyettes. Mivel vannak olyan helységek, ahol az elfogyó gyermeklétszám miatt megszűntek a magyar osztályok, a fakultatív magyar oktatás bevezetésétől remélték azt, hogy idővel újraindíthatják, de elképzeléseik e téren nem váltak valóra. Ennek ellenére továbbra is fontosnak tartják az 1997-ben elkezdett fakultatív oktatást, amelyben 20 településen 388-an vesznek részt, és előfordul, hogy nem magyar szülők is beíratják a gyermeküket – számolt be Marossy Zoltán, volt alprefektus, a fakultatív magyar oktatás ötletgazdája. Ottjártunkkor Iakab Ilona, a líceum igazgatónője, Magyari Sára szakmai irányító, továbbá a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok jelenlétében műsoros esttel zárult a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban szervezett Tanulj meg írni, olvasni magyarul! egyhetes tábor, amelyet a fakultatív oktatásban részt vevő gyermekek számára szerveztek.
A kerekasztal-megbeszélésen azt az átfogó tevékenységet, amely a Temesvári magyar tannyelvű Bartók Béla Elméleti Líceumban folyik, dr. Erdei Ildikó igazgatónő ismertette.
Tudatosan számolják, keresik a diákokat, meggyőző munkát végeznek a családokban, hogy magyar iskolába írassák a gyermeküket. Ehhez fel kell venni a versenyt a más tannyelvű iskolákkal, s a színvonalas oktatás mellett a közösségépítés feladatát is vállalni kell, hasonlóképpen a differenciált oktatást, a magyarul kevésbé jól beszélő gyermekek felzárkóztatását. A Józsefvárosban levő tanintézményben 600 diák tanul, és alapítványi támogatással 15 kilométeres körzetből naponta iskolabusz szállítja őket. Néptánccsoport, citeraegyüttes, diákszínpad működése teszi színesebbé a diákéletet, vetélkedők, versenyek, gyakori ünnepi alkalmak helyszíne az iskola, amelynek felszerelése az évek során fokozatosan bővült. Évkönyv, diáklap kiadásával népszerűsítik a tanintézményt, az elemi osztályok felkaroltak egy-egy elszigetelten működő óvodai csoportot, kétnyelvű kiadványban biztatják a vegyes családokat arra, hogy kisgyermekkorban kell mindkét szülő nyelvét megtanítani a gyermekeknek – említhetünk néhányat a beszámolóban elhangzott tevékenységek közül.
A beszélgetésen részt vett Farkas Imre, Temesvár újonnan megválasztott alpolgármestere.
Az utolsó napon a tábor fő témája, a szórványkérdés szerepelt a napirenden. A meghívott dr. Bodó Barna egyetemi docens, a Szórvány Alapítvány keretében működő Kisebbségi- szórványkutató Műhely vezetője volt.
Átfogó és részletes beszámolójában a téma minden vetületére kitért, és bemutatta a szórványkérdésről szóló igényes kiadványokat, a FESS (Feleljünk Együtt Saját Sorsunkért) Füzetek sorozat különböző példányait, beszélt az e téren futó európai projektekről. A hatodik FESS- füzet hat pontban foglalja össze a szórványmentés eszközeit: szórványiskola-program, szórványgondnokprogram, szórványhelyzetkutatási program, szórványok gazdasági helyzete program, szórványképviseleti program, értelmiség- képzési program a szórványok számára. A konkrét projektek kidolgozása az egyes történelmi régiók képviselőinek a feladata – vonja le a következtetést a szerző, amit jó lenne, ha a döntéshelyzetben levő tisztségviselők is felvállalnának.
A többórás vita kérdéseire nincs mód egy beszámoló keretében kitérni, de tanulságai valószínűleg megjelennek az őszire elkészülő újabb riportkötetben.
A rendezvény borkóstolóval egybekötött vacsorával zárult, amelyen egy fogyatékos fiatalokat segítő alapítvány számára gyűjtöttek támogatást.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Hol vagytok, temesvári magyarok?
Hatalmas érdeklődést váltott ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) legújabb riportkötetének temesvári bemutatója, amely Hol vagytok, temesvári magyarok? címmel jelent meg a nagyváradi Europrint Kiadónál. A közel kéttucatnyi hazai és vajdasági újságíró riportjaiból összeállt több mint 450 oldalas kötetet Rácz Éva MÚRE-elnök és Szűcs László, a kötet szerkesztője mutatta be a temesvári közönségnek az Új Ezredév Központban, a beszélgetést Bartha Csaba rádiós szerkesztő moderálta.
A szombat esti könyvbemutató résztvevőit Gazda István házigazda lelkipásztor köszöntötte, majd Rácz Éva beszélt a MÚRE legújabb riportkötet sorozatáról, amely 2014-ben indult az Időutazás Farnastól Zsobokig című, kalotaszegi témájú kötettel. 2015-ben jelent meg a besztercei szórványról szóló Nem magyarul magyarok című kötet és idén született meg a harmadik, eddig legterjedelmesebb Hol vagytok, temesvári magyarok? című riportkötet, amely a MÚRE újságíróknak a nagyvárosi szórványban szerzett tapasztalatait foglalja kötetbe. A terjedelmes könyv a 2016. július 8–10. között megszervezett temesvári MÚRE-riporttábor hozadéka, az ötletgazda nem más, mint a színházi bemutatókról, fesztiválokról elmaradhatatlan Simon Judit nagyváradi újságíró, aki a nagyvárosi környezetben van igazán elemében, akkor is, ha egy szórványközösségről kell írni.
Mi van a kötetben? Erről Szűcs László szerkesztő számolt be az olvasóknak, aki szerint a Brassóból, Nagyváradról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, a Székelyföldről és a Vajdaságból érkezett újságíróknak az volt az első temesvári benyomása, hogy külföldön járnak. Az írott és az elektronikus sajtó jeles képviselői felosztották egymás közt a „vadászterületeket”: a város múltja, történelme, egyházak, kultúra, művészetek, oktatás, helyi személyiségek, intézményemberek vagy a hétköznapok hősei (pincér, nyugdíjas, szállodai dolgozó, önkéntes stb.). Az újságírók nyomába eredtek a multikulturalizmus, a bánsági soknyelvűség mítoszának és mai valóságának, felkutatták a székely gyökerekkel rendelkező temesváriakat, de szó esik a kötetben a művészeti élet sajátos helyi fejlődéséről, az anyanyelv oktatásának és színháznak, a kulturális intézményeknek a kulcsszerepéről a szórványban. A temesvári magyarságról szóló különleges kötet szerzői: Ambrus Attila és Ambrus Melinda (Brassói Lapok), Antal Erika (maszol.ro), Bakó Zoltán (Vásárhelyi Hírlap), Bodolai Gyöngyi (Népújság), Bögözi Attila (Erdélyi Riport), Deák Gyöngyi (Kolozsvári Rádió), Farkas-Ráduly Melánia (Nőileg Magazin), Gáspár Sándor (Marosvásárhelyi Rádió), Kemenes Henriette nagyváradi költő, kulturális újságíró, Kovács Péter és Prózsa Lilla-Zsuzsanna egyetemi hallgatók (BBTE), Maksay Magdolna (Kolozsvári Rádió), Martinek Imre (Hét Nap, Vajdaság), Rácz Éva (Kolozsvári Rádió), Sarány István (Hargita Népe), Simon Judit (Erdélyi Riport), Szekeres Attila (Háromszék), Szucher Ervin (Krónika) és Tóth Lívia (Hét Nap, Vajdaság).
A riportkötet címét provokálónak, figyelemfelkeltőnek szánta a kötet szerkesztője, de ugyanakkor azt a realitást is tükrözi, hogy a temesvári utcán csak elvétve hall magyar szót az ember, és csak előzetes tájékozódás, hosszas előkészítés nyomán találtak riportalanyaikra a messzi földről érkezett újságírók. „A teljesség igénye nélkül, de a hitelesség igényével igyekszik ez a könyv megmutatni legalább néhány vonását e város arcának, Temesvár sokarcúságának” – mondja a kötet előszavában Szűcs László. A kötetbe becsúszott néhány apró pontatlanság, ami nem meglepő, viszont megbocsátható, hiszen a riporttábor résztvevői közül sokan először jártak életükben Temesváron. A színes és fekete fehér fotókkal illusztrált Hol vagytok, temesvári magyarok? című kötet 25 lejbe kerül, és bárkinek ajánlom, akit érdekel a temesvári magyar közösség múltja és jelene, épített öröksége, intézményei, örömei és bánatai, mindennapos küzdelmei.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)