Szokatlan lépésre szánta el magát a nagyváradi utcanév-táblák kétnyelvűre cserélése érdekében az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete. Mivel a városvezetés a helyi tanácsi határozatot nem hajtotta végre, a fiatalok támogatókat keresnek a táblacserékhez. Aki vállalja, hogy házára kifüggeszti a kétnyelvű utcanév-táblát, annak a szervezet a szponzorok támogatásából elkészítteti azt. A táblán az utca magyar és román nyelvű megnevezése mellett a házszám is szerepel majd. A fiatalok egy évvel ezelőtti kezdeményezésére hozta meg szeptemberben a városi tanács azt a határozatot, hogy több magyar elnevezést nem kapnak ugyan a város utcái, ám a táblákat kicserélik, és azokon magyarul is feltüntetik az utca, park, sétány szavakat. A határozatot azóta sem hajtották végre. Nagy József Barna Bihar megyei EMI-alelnök jelezte, folytatják akciójukat. Az EMI az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot és az európai emberjogi szervezeteket is meg akarja keresni az ügyben. A város 722 utcájának mindössze 4 százaléka viseli ma magyar személyiség nevét, de azok nevét vagy román fordításban tüntették fel, vagy helytelen magyarsággal írták ki. Tavaly több mint 40 szervezet, közöttük az RMDSZ és a történelmi egyházak is aláírták azt a beadványt, amelyben a nemzetiségi aránynak megfelelően az utcák legalább 27 százalékának magyar elnevezését, illetve a már meglévő utcanevek helyes kiírását kérték. /Gergely Gizella: Kétnyelvű utcanévtáblák szponzorpénzből. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./

Hármas könyvbemutató volt Temesváron: a Szórvány Alapítvány gondozásában megjelent Romániai Magyar Évkönyv 2006, Vicze Károly Temesközi történelem, valamint Jancsó Árpád út- és hídépítő mérnök A bánsági utak első törzskönyve című magyar és román nyelvű munkája. Az évkönyv többéves hagyomány folytatása, immár a hetedik olyan kötete a sorozatnak, amely az elmúlt év romániai magyar társadalmát foglalkoztató és érintő eseményeket dolgozza föl. Műfaját tekintve tudományos jellegű kutatómunka, esszé- és dolgozatkötet. Bodó Barna szerkesztő kiemelte, hogy a demográfiai és földrajzi értelemben vett peremvidékről is lehet az egész romániai magyar társadalom számára értékes munkát végezni. Vicze Károly történelem és földrajz szakos tanár legújabb kötetének érdeme a rengeteg történelmi adat felkutatásában, rendszerezésében rejlik. A Jancsó-könyv a bánsági történelem egy olyan szeletét tárja fel, amellyel még senki nem foglalkozott. /P. L. Zs. : Múltidéző és a jelent tükröző kötetek. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

Olyan új európai folyosó megrajzolását szorgalmazza a román közlekedési tárca, amely egy székelyföldi – Marosvásárhelyt és Iasi-t – összekötő székelyföldi szakaszt is magában foglalna, s amely ezáltal biztosítaná a magyar többségű romániai régió közvetlen beilleszkedését az uniós közlekedési infrastruktúrába – mondta el Tánczos Barna, szállítási minisztériumi államtitkár. Az államtitkár Ludovic Orban miniszterrel együtt május végén beszélt erről Brüsszelben Danuta Hübnerrel, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős biztosával. /Székelyföldi autópályát szorgalmaznak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Aradon Nepomuki Szent János álló szobrát megint meggyalázták. Néhány esztendeje a szobornak levágták a fejét – most barnás színű festéket öntöttek a latin nyelvű feliratra. Lehet, hogy valaki azt hitte, mint a múltkoriban, hogy a cseh szent magyar? A szobrot körülvevő vaskerítés kapuját ellopták. /Mit vétett Nepomuki Szent János? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

Közel félszáz család kilakoltatására készülnek a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Az udvaron lévő egyszintes ingatlanokban az intézmény vezetősége fogászati, illetve gyógyszerészeti központot szándékozik kialakítani, a főútra nyíló tanári lakásokba pedig a könyvtárat költöztetnék. Az érintettek, akiknek jelentős része egyedülálló, idős, beteges személy, tehetetlenül fogadták a hírt. A felszólítottak zöme valamikor az egyetem alkalmazottja volt, a szerződésben sehol nem szerepelt olyan kitétel, miszerint nyugdíjba vonulásuk után kötelesek lennének átadni a szolgálati lakást. Dr. Constantin Copotoiu rektor és dr. Florentin Buicu gazdasági igazgató csak Ciprian Dobre prefektus és Borbély László miniszter közbenjárására volt hajlandó a márciusban lejárt szerződések nagy részét előbb két hónappal, majd egy évvel meghosszabbítani. Az érintettek között akad olyan is, akinek még nyáron el kell hagynia a lakását. A 97 éves Dóczy Pál professzor még az ágyból sem tud felkelni. /Szucher Ervin: A szolgálati lakás ára. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

Példátlanul nagy összeget fordít a román kormány az erdélyi közutak felújítására, mondta el Tánczos Barna közlekedési minisztériumi államtitkár, miután a kormány majdnem egymilliárd euró értékű útrehabilitációs program megvalósításáról határozott. Az államtitkár történelmi jelentőségűnek nevezte a sürgősségi kormányrendeletet, melynek értelmében többnyire magyarok lakta erdélyi településeken áthaladó, összesen 1100 kilométer utat javítanak meg. A program összértéke 987 millió eurót, ebből 450 millió eurót az Európai Befektetési Bank, 537 millió eurót a román kormány fedez. A román kormány még soha nem szavazott meg ennyi pénzt erdélyi utak felújítására. Az államtitkár a megjavítandó utak közül kiemelte a mintegy 155 kilométernyi, Maroshévíz és Kökös közötti szakaszt. /Példátlanul nagy összeg az erdélyi utak felújítására. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

Kilencedik alkalommal szervezte meg nemzetközi képzőművészeti alkotótáborát – július 1–8-a között – a Lépések Színekben és Formákban Művészetért Alapítvány Gyimesfelsőlokon. A táborba az ország több településéről, valamint határon túlról is érkeztek amatőr művészek. Az 1999-ben alakult képzőművészeti csoport vendégei között van a Gyimesekből elszármazott, jelenleg Nagyváradon élő és dolgozó Holló Barna képzőművész. /Kozán István: Lépések a művészetért – Alkotótábor a Gyimesekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 4./

Kommunikációs zavar volt, ezzel magyarázta Markó Béla 2007. májusában azt, hogy az RMDSZ Traian Basescu államfő leváltása melletti politikai döntésre akarta bírni a magyar választókat. A Markó által hibásnak minősített kommunikáció mögött politikai döntés állt. Ezzel a döntéssel állt az RMDSZ ötször újraválasztott elnöke és csapata a meg sem kérdezett közösség elé. A Basescu-kampány előtt az RMDSZ kommunikációs vereséget nem szenvedett, mi több: minden politikai sikere mögött a kommunikációs teljesítményt kell elsősorban keresni. A társadalom bölcsebb, mint a politikai elit. Az RMDSZ ezt az aranyigazságot még nem tanulta meg. A magyar kormány a határon túli közösségek jelenlegi támogatási rendszerét az illető közösségek politikai képviseleteinek a konzultálásával alakította ki. Mivel hónapok óta bíráló észrevételek, számonkérések láttak napvilágot a Szülőföld Alappal kapcsolatosan, Gyurcsány kormányfő nemrég szükségét érezte az RMDSZ elnökével megtárgyalni a helyzetet, aminek nyomán minden maradt a régiben. Az RMDSZ semmibe veszi a civil szféra jelzéseit, a határozott elvárást arra vonatkozóan, hogy a civilek a támogatáspolitika alakításának részesei kívánnak lenni. A román közpénzekből jövő támogatás mindannyiunk pénzét jelenti, szögezte le Bodó Barna. A Magyarországról érkező támogatás a magyar adófizető polgártól érkezik, aki nem szól bele adománya felhasználásába. Azonban nem kerülhető meg a kérdés: ki illetékes a közösségi célok megfogalmazására? A célközösség részéről kell ezt a kérdést megválaszolni. A politikai érdekek előtérbe kerülésének a veszélye követeli meg a meghirdetett támogatási programok társadalmi megmérettetését. Ha erre nem kerül sor, akkor a felkért támogatáspolitikai ügyintéző vét a közösségi érdek ellen. Tévedés, szögezte le Bodó Barna, az ügyintéző feladatot teljesít. A jelzések egyértelműek: az RMDSZ részrehajlóan, saját szervezeti érdekei mentén kezeli a támogatáspolitika kérdéseit. Az erdélyi magyar civil világnak szám szerint 2000 körüli működő szervezete van. Az RMDSZ-nek meg kell keresnie a civil szervezeteket és konzultálnia kell velük. A konzultáció eredményét közvitára kellene bocsátani. A Szülőföld Alap olyan mérvű átrendezését jelenti a közösségi tevékenységek támogatásának, hogy ez esetben kötelező lett volna mélyreható konzultációt tartani. Ugyanis átfogalmazódtak prioritások, átértékelődtek együttműködési szempontok, olyan változtatásokra került sor, amelyek nemzetpolitikai szempontokat vetnek fel. Ennek ellenére a feladatokat vállaló, együttműködésre jelentkező civilekkel senki nem konzultált. Miért nem kérte ezt számon a magyar kormány? Az RMDSZ felső elitje jó ideje mást sem tesz, csak kommunikál. Nem válaszol. Nem vitázik. Az egyik fél – a civil – valóban mondja a magáét. Olykor magyarországi szakértő is megszólal, mint két alkalommal is Tamás Pál szociológus, aki legutóbb azt állította, hogy az RMDSZ általános helyzetértelmezése téves (lásd: Erdélyi Riport, 2007/25. szám). Az RMDSZ azonban nem válaszol. /Bodó Barna politológus: Ó, kommunikáció! = Krónika (Kolozsvár), júl. 6./

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem elveszítette azt a pert, amelyet Bodó Barna, az egyetem volt tanára, indított az intézmény ellen Temesváron. Bodó Barnát, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnökét az egyetem etikai bizottsága 2006. augusztusában figyelmeztetésben részesítette, amiért állásfoglalásaival ártott az egyetem jó hírének. Az egyetem szenátusa ezt jóváhagyta, és azzal szankcionálta Bodó Barnát, hogy nem hagyta volna jóvá az esetleges fizetésemelési kérelmét. A bíróság alapfokon is Bodó Barnának adott igazat, de a Babes-Bolyai Egyetem fellebbezett. A Temesvári Fellebbviteli Bíróság egyetemet elmarasztaló döntése viszont már jogerős. Az egyetem így vissza kell, hogy vonja a Bodóra kiszabott büntetést, és ki kell fizesse a perköltséget. Bodó Barna időközben otthagyta a kolozsvári egyetemet, mert úgy vette észre, a rektorátus nyomást gyakorolt miatta a dékáni hivatalra. Mivel a BKB két alelnökét, Hantz Pétert és Kovács Lehelt az egyetem 2006 decemberében kirúgta, most már a BKB egy tagja sem tanít a Babes-Bolyain. /Bodó Barna pert nyert a Babes-Bolyai ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

Másodfokon is pert nyert a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ellen Bodó Barna politológus, egyetemi oktató, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke, a temesvári táblabíróságon. 2006. július 14-én hamis adatok terjesztése és az egyetem lejáratása vádjával a rektor Bodó Barnát írásos figyelmeztetésben, Hantz Péter alelnököt írásos megrovásban részesítette, december 20-án pedig fegyelmi úton bontotta fel Hantz Péter és Kovács Lehel BKB-alelnökök munkaszerződését. Valamennyi döntés ügyében az érintettek bírósághoz fordultak. A perekben a Bodó Barna keresete nyomán született az első jogerős ítélet. Cristina Nistor, a BBTE szóvivője nem kívánta kommentálni a bíróság döntését. A Kolozs Megyei Törvényszékhez folyamodó Hantz Péter és Kovács Lehel egyelőre sikertelenül pereskedett, az elmúlt héten kapták meg az elutasító ítéletet. „Az indoklás szövege rendkívüli módon hasonlít az egyetemi fegyelmi bizottság érvelésére – jegyezte meg Kovács Lehel. – Úgy látszik, Temesváron meg lehet nyerni egy ilyen pert, Kolozsváron ez nehezebb. ” Hozzátette, máris fellebbeztek a döntés ellen, és ha kell, készek a strasbourgi emberjogi bíróságig vinni ügyüket. Magyari Tivadar, a BBTE rektor-helyettese megjegyezte, a BKB-s vezetők pereiről soha nem esett szó a rektorral folytatott megbeszélésein. /Gazda Árpád: Bodó nyert, Hantzék vesztenek? = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./

Jogerősen pert nyert a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem vezetőségével szemben a temesvári bíróságon Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke, aki a bírósági döntésről elmondta: „Azzal, hogy a táblabírósági döntésnek megfelelő sajtónyilvánossága van, gyakorlatilag azt az erkölcsi megerősítést kaptam, hogy nem voltam bűnös abban, amiben engem bűnösnek nyilvánítottak. Ezek után számomra már csak az marad hátra, hogy a perre költött kiadásaimat a törvényes procedúra visszaszolgáltassa. ” Bodó leszögezte: „A Bolyai Egyetemért folytatott harc nyilvánvalóan nem áll le, legfeljebb bizonyos változások következnek be, mint ahogy a BKB három embere intézményen kívül került. Bodó szerint a kolozsvári igazságszolgáltatás nagyon közel áll a BBTE-hez. /Lokodi Imre: Bodóék nem adják fel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Az RMDSZ Állandó Tanácsa azt javasolja Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének, hogy szerepeljen bejutó helyen a szövetség európai parlamenti listáján. Az EMNT elnökének az RMDSZ-listán való esetleges szerepeltetése először idén tavasszal merült fel, amikor számos magyarországi közéleti személyiség, illetve több RMDSZ-es politikus (Sógor Csaba, Toró T. Tibor, majd Eckstein-Kovács Péter) arra kérte Markó Bélát: tegye lehetővé egy összmagyar jelöltlajstrom összeállítását, amelyen Tőkés László befutóhelyre kerülne. Ettől a javaslattól akkori az RMDSZ vezetősége határozottan elzárkózott. Tőkés László szerint konszenzusos alapon olyan nemzeti jelöltlista összeállítása szükséges, amelyet az egész erdélyi magyarság támogat. Az így összeállítandó 35 fős jelöltlistán helyet kellene kapnia például a Bolyai Kezdeményező Bizottság vezetőinek, Hantz Péternek és Bodó Barnának is. A tárgyalások időpontja és helyszíne egyelőre még bizonytalan. /Benkő Levente: RMDSZ: Tőkéssel az EP-be. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke kész találkozni Markó Bélával, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével a tusnádfürdői tábort követően, ezt a református püspök nyilatkozta. Hozzáfűzte: megtisztelő számára a szövetség felajánlása (miszerint az európai parlamenti választási listán befutó helyen szerepelhet), nem ezt tekinti megoldásnak a romániai magyarság európai parlamenti képviselete szempontjából. A püspök közölte: az ügyben nem az ő kezében van a döntés. Tusnádfürdőn a XVIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében találkoznak majd az őt jelölő hat szervezet – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), a Magyar Polgári Egyesület (MPE), a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) – vezetői, nekik kell dönteniük az RMDSZ-szel való együttműködés kérdéséről. „Jómagam nem abban látom a megoldást, hogy felkerülök a listára, hanem abban, hogy jelöljük például Bodó Barnát vagy Hantz Pétert kiszélesítve a politikai spektrumot” – mondta Tőkés. /Tőkés László kész találkozni Markóval a tusnádi tábort követően. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

Mindketten az önálló magyar karokért küzdenek, igaz, más-más módszerekkel. Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke szeggel-kalapáccsal a kézben próbálja elérni a Babes-Bolyai Tudományegyetem valós kétnyelvűségének megvalósítását. Magyar Tivadar rektor-helyettes, a magyar tagozat vezetője ezzel szemben úgy tartja, hogy „kalapálással, ordibálással, anyázással és árulózással nem sokra lehet menni“. A sokszor szembenálló felek az ÚMSZ-nek adott interjúkban nyilatkoznak a kolozsvári egyetemen kialakult helyzetről. /Ádáz magyar–magyar harc a Babes–Bolyain. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság /BKB/ elnöke leszögezte, a magyar egyetem kérdése 1959 óta megoldatlan. A magyar oktatók aláírásukkal hitelesítették, hogy a BBTE keretén belül nyelvi – és nem etnikai – alapon szerveződő külön struktúrákra, tanszékekre és karokra van szükségük. Semmilyen előrelépés nem történt a többnyelvű feliratozás kérdésében. Dolgoznak az európai fórumokhoz benyújtott határozati javaslatok ügyén is, Magyari Tivadar, rektor-helyettes ezek leállítására szólította fel őket. Nem szabad megfeledkezni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának gondjairól sem. A mintegy 1100 magyar hallgató közül közel 800-an írták alá a BKB által megfogalmazott követeléslistát, ennek hatására megindult a magyar feliratok kihelyezése. Magyari tetszetős fejleményekről számolt be. Termeket neveznek el magyarokról, néhány többnyelvű táblát is kitettek. Mindez azonban messze nem az, amit követelnek. Néhány magyar banner kitételét senki ne tévessze össze az egyetem hivatalos, többnyelvű feliratozásával. Bármikor visszavonható kis eredményekkel próbálják kifogni a szelet vitorlából. A rektorátus megígérte, hogy 2007. július 1-jéig megoldják az egyetem többnyelvű feliratozásának kérdését. Nem oldották meg. A két rektor-helyettes lemondása előtt, a magyar tagozat oktatóinak konszenzusos véleménye alapján megfogalmazott, decemberi beadványára máig nem válaszoltak, pedig a törvény harminc napon belüli válaszkötelezettséget ír elő. A magyar tagozat vezetői akkor azt nyilatkozták, amíg a felvetett kérdésekről nincs tárgyalás és valamilyen megállapodás, szó sem lehet továbblépésről. Magyari azt mondja, a végcélja hosszú távon ugyanaz. Ha van stratégiája, azt egyeztetni kell a közösséggel. Ez nem történt meg. Erdélyi értelmiségiek, akadémikusok aláírásával idén tavasszal az Európai Parlament petíciós bizottságához indítványt adtak be, amely kivizsgálást kér két ügyben: az intézmény multikulturális jellege mennyire felel meg a multikulturalizmus európai mércéjének, illetve, hogy jogszerű volt-e a két BKB-alelnök eltávolítása. A második dokumentumot három RMDSZ-es képviselő nyújtotta be. Azt kérik, az Európai Parlament tűzze napirendre az ügyet és hozzon erről értelmező nyilatkozatot, amely konkrét lépésekre kötelezné a román hivatalosságokat. Az Európa Tanács egyik szakbizottsága már elfogadta azt a beadványt, amely súlyosan elmarasztalja mind a BBTE-t, mind pedig a román kormányt, és többek között a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartájának ratifikálására is felszólított. /Stanik Bence: BKB nem viccel. Interjú Bodó Barnával, a BKB elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Az Új Magyar Szó a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal szemben Magyari rektor-helyettes mellé állt. A lap munkatársa, Szőcs Levente úgy minősítette, hogy a a BKB „fennállása óta viccel”, azt hiszi, hogy „szeggel-kalapáccsal a kézben ki lehet vívni a kétnyelvűséget”. Bodó Barna, a BKB elnöke szerint a magyar rektor-helyettes bármikor visszavonható, kis eredményekkel próbálja kifogni a szelet azok vitorláiból, akik számon kérik rajtuk a mulasztásaikat. Az ÚMSZ megállapította, a BKB kihelyezett feliratait azonnal eltávolították, miközben Magyari bannerjei egyelőre a helyükön vannak. A napilap szerint a BKB története a magyar oktatás szempontjából kudarctörténet, visszahúzó erőként hat. Az újságíró szerint nincs magyarázat arra, hogy egyes magyarországi politikusok miért „tárgyaltak” a BKB képviselőivel, a magyar tagozat vezetőségével viszont soha. Ennél is súlyosabb, hogy Budapesten az Országgyűlésben is többször fogadták a BKB-sokat úgy, mint a romániai magyar oktatók képviselőit. A „BKB-t nem választotta meg senki, hogy a kolozsvári magyar oktatók és hallgatók, sőt újabban a marosvásárhelyi diákok nevében is fellépjen. ” /Szőcs Levente: Komolyan viccelődve. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

A felsőoktatás versenyképessége manapság aligha mérhető egy szempontrendszerrel, így az a tény, hogy a világon e téren összeállított rangsorok első ötszáz helyén egyetlen magyar egyetem sem szerepel, valójában nem a magyar felsőoktatást minősíti – összegezhető a vita, amelyet Tusványos utolsó előtti napján folytattak a szakma képviselői a szabadegyetemen. Többen a felsőoktatás, illetve az egyetemek válságáról beszéltek. Pálinkás József volt magyar oktatási miniszter ezt az oktatási folyamat elszemélytelenedésével magyarázza, szerinte a tudásátadás mellett a nevelés és kultúraközvetítés teszi széles körűen versenyképessé az intézményeket, s mindez csakis tanárszemélyiségek révén valósulhat meg. Bodó Barna (a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnökeként immár a Sapientia Egyetem tanára) a válságot az eltömegesedésben látja, szerinte a bolognai-folyamat nem a mi utunk. A versenyképességet a minőség határozza meg, azt pedig a felsőoktatás autonómiájának foka. A BBTE magyar karainak létrehozását épp az egyetemi autonómia gátolja meg (na meg a politika), de ez azért van, mert a magyar érdekek nem tudnak kellő súllyal megjelenni, s ezért a politika segítségére is szükség van. Az önálló, sajátos tanrend hiánya például oda vezet, hogy nem lehet kisebbségpolitikát oktatni – mondta Bodó Barna. A mindent a mennyiséggel mérő rendszerek eleve hibásak, így más szempontok szerint értelmezte a versenyképességet Dávid László, a Sapientia rektora. Szerinte egy intézménynek kettős szerepe van: oktatást biztosító és régiófejlesztő. Ezért volna elengedhetetlen egy komoly felmérésre alapuló felsőoktatási stratégia megalkotása és hasznosítása. /Ferencz Csaba: Felsőoktatás és verseny. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./

„Amíg bukaresti politikusok, saját autójukon utazva, saját autójuk alkatrészein nem tapasztalják meg a Hargita és Kovászna megyei utak állapotát, addig nem hiszik el, amit az RMDSZ több mint tíz éve hangoztat: hogy közutak tekintetében Székelyföld évtizedekig hátrányos helyzetbe volt” – reagált Tánczos Barna, a közlekedési tárca államtitkára az államfő székelyföldi látogatása kapcsán. Tánczos Barna tájékoztatása szerint ezeknek az országutaknak a modernizálása, illetve rendben tartása kizárólag a minisztérium hatáskörébe tartozik. Az államtitkár képtelenségnek tartja, hogy ilyen esetekben az önkormányzatokat szidják. Rávilágított arra, mit jelent egy székelyföldi, erdélyi projektre pénzt szerezni, majd példaként emlegette azt az egymilliárd eurós beruházást, amelyet múlt hónapban sikerült sürgősségi kormányrendelettel jóváhagyni, és amely egyébként, több mint fél évet hevert a pénzügyminisztérium valamelyik fiókjában. /Illyés Judit: Tánczos örvend az elnöksirámnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

Idén is megrendezte a Szent István-napokat Buziásfürdőn a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány. A nonprofit szervezet egyike azon kevés bánsági magyar egyletnek, intézménynek, amelyik az augusztus 20-hoz legközelebb eső hétvégén mindig megemlékezik a magyar államalapítás ünnepéről. A kétnapos honismereti vagy tudományos tanácskozások mindig egy-egy konkrét téma köré épülnek. Idén Regionális kohézió – vizek menti barátság címmel rendeztek konferenciát, abból a megfontolásból, hogy az alapítvány hamarosan egy PHARE-programot fog lebonyolítani a Temes és a Bega mentén található romániai és szerbiai települések magyar közösségeivel együttműködve. “Sok minden más mellett ez a két folyó, ami összeköti ezt a történelmi szempontból egységes, de közigazgatásilag szétszabdalt régiót, ezért is adtuk ezt a címet a projektnek” – magyarázta Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke. /P. L. Zs. : Buziásfürdői Szent István-napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 20./

Erdővidék Múzeuma alapgyűjteményének adományozójára, Kászoni Gáspárra (1896–1989) emlékeztek a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára hazatérő barótiak. A hétköznapi használati tárgyaitól a céhes hagyományokat őrző felszereléseken át mindent megőrző órásmester emléktábláját Éltes Barna képzőművész készítette. A múzeum vezetője, Demeter László Kászoni Gáspárt a megye múzeumalapítói közé sorolta, még akkor is, ha az intézmény megnyitóját nem érhette meg. /Hecser László: A múzeumalapító emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Augusztus 23-án Marosvásárhelyre és Dédára látogatott Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök, akit Maros megyei útján elkísért Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, Borbély László területrendezési miniszter és Ciprian Dobre prefektus. A megyelátogatást követően a kormányfő beszámolt arról, hogy kedvező benyomást tett rá a dinamikusan fejlődő város. Marosvásárhelyen a miniszterelnök első útja az Útlevél- és Járműnyilvántatrási Hivatalba vezetett, ahol személyesen meggyőződött arról a civilizált európai nívóról. Tariceanu úgy értesült, hogy a vásárhelyi útlevélosztályhoz fogható intézmény csak Bihar megyében van, jelezte, erőfeszítéseket tesznek, hogy az ország más városaiban is hasonló körülmények között fogadják a polgárokat. A miniszterelnök Dédára ment, ahol új óvodát adtak át. A 4000 lakosú nagyközségben tett látogatás is azt a célt szolgálta, hogy tájékozódjanak, „mire költötte el Maros megye azt a közel 1. 500 milliárd régi lejt, amit a kormány és a helyhatóságok által megállapított projektek keretében terveztünk befektetni” – fogalmazott a kormányfő. Tariceanu szerint az iskolák felújítására és építésére kiutalt tavalyi összeg elérte a 210 milliárd régi lejt, szemben a 2005-ös évi 5,8 milliárddal. Tariceanu emlékeztetett, hogy szeptember elsejétől 5 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, és ennek keretébe tudta be a mezőgazdasági nyugdíjak duplájára emelését. Tariceanu meglátogatta a megyei kórházat és a dr. Raed Arafat nevével fémjelzett marosvásárhelyi SMURD–Rohammentő Szolgálatot, amelyet – Nicolaescu miniszter javaslatára – országos szinten szélesíteni kívánnak. Tariceanu azt is megemlítette, hogy a SMURD helyére a közeljövőben egy regionális kórház építésébe kezdenek, annak az országos programnak a keretében, amelynek alapján 20 kórházat terveznek építeni. /Lokodi Imre: Kormányfő vizitben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

A Magyar Tudományos Akadémia Báthory-díjjal tüntet ki több olyan ismert közéleti személyiséget, politikust, akik kiálltak a határon túli magyar felsőoktatás visszaállításáért, támogatásáért. A díjkiosztásra augusztus 28-án Budapesten kerül sor. A díjazottak: Csányi Sándor, Baldauf László, gr. Degenfeld Sándor, Széles Gábor, Göran Lindblad, Nagy Elek, Németh Zsolt, Vizi E. Szilveszter, Schöpflin György, Komlóssy József, Kónya-Hamar Sándor, Kozma József, Almássy Kornél és Balázs Sándor. Az ünnepségen beszédet mond Szabó T. Attila, a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete főtitkára, Zsigmond Barna, az egyesület elnöke, Kovács Lehel és Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökei. /Báthory-díj a határon túli magyar felsőoktatás támogatásáért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./

A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója tiszteletére és emlékére augusztus 18-án a lemhényi községháza udvarán kopjafát állítottak. A kopját Réthi Barnabás helybeli faragó készítette Lukács Róbert polgármester megbízásából. /(Iochom): Kopjafa Lemhényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Augusztus 27-én magyar nyelvű feliratok kerültek a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) néhány karának folyosójára. Az egyetem sajtóirodája közölte: nincs tudomásuk új feliratról, az egyetemen csak a már korábban elhelyezett táblák láthatók. A lap munkatársa viszont délután még helyén találta a római katolikus teológia egyik folyosóján elhelyezett, „Dohányozni tilos” feliratú magyar és német nyelvű táblát, a vegyi kar folyosóin elhelyezett két feliratot nagy valószínűség szerint még a délelőtt folyamán eltávolították. Az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása mellett a többnyelvű feliratok elhelyezését hónapok óta szorgalmazó Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Hantz Péter adjunktus cáfolta, hogy ő helyezte volna el a táblákat. A BBTE rektor-helyettese, Magyari Tivadar szerint az augusztus 27-i feliratozás nem tartozik a többnyelvű táblák hivatalos elhelyezésének a folyamatába. A BBTE-n két éve tart a vita a többnyelvű feliratokról. A magyar felsőfokú oktatás önállósulását szorgalmazó, ezen belül a magyar feliratok elhelyezését sürgető BKB vezetői közül hamis információk terjesztésének és a BBTE lejáratásának vádjával Nicolae Bocsan rektor 2006 júniusában Bodó Barna egyetemi tanárt, a BKB elnökét írásos intésben, Hantz Pétert pedig írásos megrovásban részesítette, december 20-án pedig felbontotta az egyetemen több magyar nyelvű feliratot elhelyező Hantz Péter munkaszerződését. Ugyanilyen elbánásban részesült Kovács Lehel is. Az érintettek bírósághoz fordultak, eddig Bodó Barna nyert jogerősen pert a BBTE-vezetés ellen. Az ügy miatt 2006 novemberében lemondott rektor-helyettesi tisztségéről Salat Levente és Nagy László, a húsz magyar oktatót magába foglaló 117 tagú szenátusból pedig néhány magyar tanár kilépett. Az elbocsátott magyar oktatók ügyében több magyar politikus is szót emelt. Göncz Kinga magyar külügyminiszter 2006 decemberében román kollégájához, Mihai Razvan Ungureanuhoz fordult, utóbbi 2007. januári válaszlevelében egyebek mellett azt írta: az elbocsátott oktatók ügyében az egyetem vezetése autonóm módon járt el, de a többnyelvű feliratokat június elejéig elhelyezik, a BBTE-n magyar és német személyiségek mellszobra is helyet kap, egyes előadótermeket pedig a magyar és a német kultúra jeles alakjairól nevezik el. A BBTE sajtóirodája erre reagálva szögezte le: az egyetem szenátusának nincs határozata többnyelvű feliratok elhelyezéséről. /Benkő Levente: „Diplomatikus” kontra nemhivatalos feliratozás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

A szórványban élő gyerekeknek öröm volt az együttlét Érmihályfalván. Ötvösd iskolája kicsi, összevont osztályos, egytanítós iskola. Dr. Bodó Barna, a Szórványkutató Központ igazgatójának köszönhetően az ötvösdi iskolás gyermekek vakációzhattak Érmihályfalván az ottani gyerekekkel. Az érmihályfalvi anyanyelvi táborban más szórványból is érkeztek, Óradnáról, de csángó gyerekek is jöttek. – Ötvösd faluban jelentős külső támogatással sikerült felújítani az iskolát. /Az egymásra találás öröme. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 28./

Lassan fél évtizede visszatérő témája az erdélyi civil fórumoknak a támogatáspolitika. Sok bíráló észrevétel hangzott el mind a romániai közpénzekből, mind pedig a magyarországi közpénzekből biztosított támogatások elosztását. Szilágyi Zsolt, Tőkés László kampányfőnöke felkérte Bodó Barnát, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének (MCSZESZ) elnökét, hogy készítsen elemzést a támogatáspolitika helyzetéről, civil szemmel. Bodó elemzését most nyilvánosságra hozta. Civil szempontból fontos, hogy az elemzés nyilvánosságot kapjon. A támogatáspolitika mind a román, mind a magyar közpénzek elosztását illetően általános válságban van, mert elpolitizált (mindent egyedül az RMDSZ, a román politikai élet egyik versenypártja ellenőriz), s a szervezet érdekeinek megfelelően klientúrát épít. Magánalapítványok jogtalanul kezelnek közpénzeket. Közpénzeket kezelnek Communitas Alapítvány, Iskola Alapítvány, Progress Alapítvány, Janovics Jenő Alapítvány, Eurotrans Alapítvány (a sor nem teljes) – ezeket az RMDSZ nevében, a szövetség által kinevezett személyek hozták létre. Nincs olyan kisebbségi köztestület, amely ellenőrizné a tevékenységüket. Ezt évek óta nehezményezi a civil szféra, az RMDSZ válasza: szükség van a reformra, de nem változik semmi. Nem világosak az elvi szempontok: magyarországi közpénzek felhasználását illetően (elvben nem kaphat román állami intézmény beruházásra magyar közpénzt, a gyakorlatban igen – lásd a dévai iskolaközpontot). Nincs transzparencia – a döntéseket megalapozó értékelési folyamatról nincs információ (nem közlik az elutasított pályázatok névsorát). A fő prioritásokat és szempontokat a pártközpont – RMDSZ Elnöki Hivatal – dönti el, ezért léphetnek fel hatalmas aránytalanságok. Konkrét bírálatra kevesen vállalkoznak, mert anyagilag függnek az RMDSZ-től, illetve mert ezzel kizárják magukat a további támogatásokból. Az eredmény: az RMDSZ minden kisebbségi vagyon kezelőjének tekinti magát. Radikális változtatásra van szükség, a jelzett hibák és jogtalanságok nem oldhatók fel felszínes beavatkozással. A kisebbségi léthelyzet nem teszi lehetővé a nemzeti keretek közötti közintézmények létrehozását, ezért – autonómia hiányában – olyan struktúrákat kell kialakítani, amelyek a közösségi konszenzus és ellenőrzés megvalósítását elősegítik. Közösségi konszenzus szükséges a stratégiai döntésekhez, be kell vonni a kisebbségi társadalom meghatározó tényezőit (miként a Sapientia Alapítvány esetében történt). A szaktestületek összetételét illetően figyelembe kellene venni, hogy politikus ne vehessen részt szaktestületben. /Bodó Barna: Támogatáspolitika és RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./ A szerző politológus, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének (MCSZESZ) elnöke.

,,A resteket serkentem” – olvasható a kézdivásárhelyi kantai nagytemplom 1875-ben Eger városában újraöntött nagyharangján. A barátosi református gyülekezet – lelkipásztora Bóné S. Barna lelkipásztor – mert harangját rekvirálta 1944 nyarán a budapesti Magyar Hadianyaggyár, s további keresése Magyarországon hiábavalónak bizonyult, közadakozásból, anyagi áldozatok árán új 360 kg-os harangot öntetett a marosvásárhelyi Rácz és társa nevű cégnél, melyet ünnepi istentisztelet keretében avatott fel. Felirata: Boldog nép, akinek az Úr az ő Istene. Szülőfalujában hirdetett ez alkalommal igét Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. Háromszék harangjairól átfogó nyilvántartás nem készült, tizennyolc olyan harangról tudnak amelyet a második világháború végefelé elvittek. A harangok beolvasztására már nem kerülhetett sor, a budapesti Konvent udvarán raktározták, majd a két ország közötti nehézkes diplomáciai kapcsolatokra hivatkozva magyarországi egyházaknak osztották szét. Hála a magánemberek közötti kapcsolattartásnak és információcserének, néhány harang hollététől értesítés érkezett, és nem kis áldozat, küzdelem, erőfeszítés révén a köpeci, a lécfalvi, az orbaiteleki és a zabolai gyülekezetek harangjai visszakerülhettek a harangtornyokba. Felsőcsernáton, Kézdivásárhely, Bodok, s most Barátos – újat öntettek az elkobzott helyett. Háromszék templomos népe akkor nem sajnálta harangjait, amikor Gábor Áron kérte, hogy ágyút öntessen belőlük. Hazafias lelkülettel ajánlottak fel a háromszékiek összesen 125 harangot. Kisebb volt a lelkesedés az első világháború küszöbén, amikor 51 háromszéki toronyból szereltették le a harangot, és az ominózus 1944. esztendőben. 159 esztendő alatt összesen 194 harangot kellett feláldoznia Háromszék népének. /Kisgyörgy Zoltán: Elnémult harangok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 1./

A döntéshozatal és a pénz körül „forognak” a Tőkés László támogatói által előterjesztett követelések az RMDSZ-szel folytatott tárgyaláson. Az RMDSZ azzal a szándékkal ült asztalhoz, hogy megegyezzenek: Tőkés László foglaljon el befutó helyet az RMDSZ EP-választási listáján, írta Simon Judit, a lap főmunkatársa, az EMNT és az SZNT pedig azzal a céllal kezdett tárgyalni, hogy átalakítsa a támogatási rendszert, a romániai magyar közéletet, csökkentse az RMDSZ jelentőségét. A felek megegyeztek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum létesítéséről. Ennek a fórumnak a keretében hoznák a lényeges politikai döntéseket. A támogatáspolitikában nem egyeztek meg a felek. A Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke által vázolt elképzelés szerint a támogatásokról „három szféra” együttesen döntene: politika, civil szervezetek, egyház. Az RMDSZ parlamenti frakciójának támogatni kellene a magyar egyetemet, a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját és költségvetési támogatását. Választási párt létrehozására is van javaslat Erdélyi Magyar Koalíció Pártja néven, ennek Markó Béla és Tőkés László lennének a pártelnökei. /Simon Judit: Tőkésék: új RMDSZ-t, új pártot! = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

A nagyváradi Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre tartottak, mikor a városba érkeztük előtt három rendőrautó megállította őket, a hatóságok elkérték irataikat, és magyarázat nélkül bekísérték őket a rendőrségre. A fiatalok magukkal vitték a Királyhágómelléki Református Egyházkerület német és angol nyelvű szórólapjait, hogy felhívják a résztvevők figyelmét a romániai „kirakatökuméniára”. A rendőrök kihívtak néhány civil ruhás hatósági embert. A rendőrségre kísérték a fiatalokat, ahol három órán át tartották őket, először azzal indokolva az eljárást, hogy a kisbusznak nem volt személyszállítási engedélye. Amikor kiderült, hogy ez a vád tarthatatlan, akkor kijelentették: a kisbusz sötét oldalsó ablakai miatt gyanús, ezért ellenőrzik. Mind a járművezető, mind az utasok személyi okmányait elkérték, jegyzőkönyvet írtak, amit alá akartak íratni az EMI-sekkel. Ezt ők megtagadták. Eközben a Nagyszebenben tartózkodó magyar egyházfők készen álltak arra, hogy testületileg a rendőrségre menjenek tiltakozni, végül a fiatalokat kiengedték. A nagyszebeni rendőrség szóvivője, Luciana Baltes szerint közlekedési rutinellenőrzésről volt szó. Arra, hogy akkor miért zaklatták a busz utasait, a szóvivő nem tudott mit mondani. Amióta elkezdődött az ökumenikus rendezvény, az országutakon egymást érik a szúrópróbaszerű ellenőrzések. Tőkés László királyhágómelléki református püspök elmondta: üldözéses filmbe illő jelenet volt, ahogyan félrehúzták, és körülzárták a kisbuszt. Az eljárás okát firtató kérdésre sokáig csak annyit mondtak, hogy „gond van velük”. Hosszasan kérdezgették a fiatalokat, hogy miért jöttek, kik ők, mit akarnak. Tőkés László szerint az EMI-tagokat zaklatták, személyi jogaikban sértették. Megakadályozták, hogy mint református és unitárius fiatalok, részt vegyenek az ökumenikus ünnepségen. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közleménye szerint tudomásukra jutott, hogy a nagyszebeni hatóságok „börtön- és pénzbüntetést” helyeztek kilátásba Tőkés László számára, amennyiben „bojkottálná” az Ökumenikus Nagygyűlést. Az egyházkerület szerint eleve nem bojkottálásról, hanem békés, tiltakozó demonstrációról volt szó a nagyszebeni református templom előtt, amiről a békesség kedvéért utóbb lemondtak, ehelyett szórólappal keresték meg a városban jelenlévő küldöttségek tagjait. Az egyházkerület tiltakozik a hatóságok fenyegetése ellen, amely szerintük egyazon sorba illenek a Nagy-Románia Párt (PRM), illetve a Román Ortodox Egyház képviselőinek a Tőkés László püspök és munkatársai ellen irányuló törvényhatósági zaklatásaival. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Rendőrökbe botlottak az EMI-sek Nagyszebenben. Tőkés: zaklatták, személyi jogaikban sértették a fiatalokat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 6./ A Kárpát-medencei magyar delegációt ért folyamatos hátrányos megkülönböztetések miatt a nagyszebeni 3. Európai Ökumenikus Nagygyűlésről való kivonulást fontolgatják a testület tagjai. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese elmondta: az ökumenikus találkozón több atrocitás is érte őket, emiatt állásfoglalást intéznek a nagygyűléshez. Az erre érkező reakciótól teszik függővé, hogy mit tesznek. A magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok is tiltakozott, mivel a rendőrök Nagyszebenben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesület öt nagyváradi tagját tartóztatták fel. „Szirénázó rendőrfelvezetővel haladtunk a parkolóig” – idézte fel a történteket Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke. Bekísérték őket a Szeben megyei főkapitányságra. A jegyzőkönyvbe a menetlevél, illetve a kiosztásra szánt tájékoztató kiadványokról szóló igazolvány hiányát foglalták bele. A rendőrök jelentős pénzbírsággal fenyegették őket a menetlevél hiánya miatt, abban az esetben, ha nem írják alá a jegyzőkönyvet. Az EMI tagjai ügyvédjük javaslatára csak úgy írták alá a jegyzőkönyvet, hogy belefoglalták azt is: az aláírók nem értenek egyet a benne foglaltakkal. A fiatalokat nem engedték be a konferencia helyszínére, viszont a szórólapokat sikerült bejuttatni a terembe. A rendőrség hivatalos nyilatkozata szerint csupán rutinellenőrző munkát végeztek, és csak pár percig tartották fenn az utasokat. Az eset után a magyar református küldöttek nevében több magyarországi és erdélyi püspök és főgondnok nyilatkozatban tiltakozott. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a karhatalom mondvacsinált okokra hivatkozva, jogtalanul korlátozta a református fiatalok személyi és szabadságjogait. Ez megdöbbentette a svájci, holland, német és osztrák egyházak delegátusait is. A Európai Egyházak Konferenciája szervezőstábja is fellépett a rendőrségen a fiatalok szabadon engedéséért” – áll a nyilatkozatban. /Demeter Kinga-Erika: Diszkrimináló ökuménia. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./ „Először a jármű okmányaiba kötöttek bele, majd nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozva a gépkocsi sötét ablaküvege volt a gond. Rendőrségi túlkapás történt, de beszélünk jogászokkal, és nem fogjuk annyiba hagyni, hiszen korlátoztak szabadságjogainkban” – nyilatkozta Nagy Barna József, az akció egyik önkéntese. Az Erdélyi Magyari Ifjak /EMI/ közleménye szerint feltehetően törvénytelen lehallgatás nyomán volt tudomása a román hatóságoknak a készülő akcióról, a magyarázat nélküli bekísérés ennek a megakadályozását szolgálta. Nagyszeben polgármestere vélhetően a királyhágómelléki egyházkerület meghirdetett akciója miatt nem adott engedélyt magyar sátor felállítására, ahol népművészeti kiállítást terveztek. Adorjáni Dezső erdélyi evangélikus püspök sérelmezte, hogy a rendezvény diszkriminálja a magyarokat. Az ígéret ellenére sem vált a rendezvény egyik hivatalos nyelvévé a magyar nyelv a többi nyelv mellett, pedig jóval több magyar képviselője volt a rendezvénynek, mint esetleg olasz vagy francia. Adorjáni Dezső evangélikus püspök látszat-ökumenizmusnak nevezte a rendezvényt, „ahol az ortodox egyház nyomul az első helyekre megmutatni, ki az erősebb”. /Illyés Judit: „Kirakatökuménia” és káosz Szebenben. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

A nagyszebeni III. Európai Ökumenikus Nagygyűlésen részt vevő református küldöttek nem kaptak hivatalos visszajelzést a rendezvény szervezőitől tiltakozó nyilatkozatukra – jelezte Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka. A küldöttek azért tiltakoztak, mert a rendezvényen többször is hátrányos megkülönböztetésben részesültek a magyar résztvevők. A legfelháborítóbb esetet az öt nagyváradi fiatal jogtalan rendőrségi feltartóztatása jelentette, akik szórólapos tiltakozásba szerettek volna kezdeni a nagygyűlésen a Loránttfy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügyében. A feltartóztatottak egyike, Nagy Barna József is, Erdélyi Magyar Ifjak elnöke, elmondta, bíróság elé kívánja vinni az ügyet. Markó Béla, az RMDSZ elnöke elmondta: személyesen járt közbe azért, hogy engedjék el a fogva tartott fiatalokat. Tőkés László megköszönte, hogy Markó odafigyelt az ügyre. /Marad a diszkrimináció? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./