Szeptemberben kezdi első évadját a Szigligeti Színház
Tegnap óta ismét Szigligeti Színháznak hívják Nagyvárad magyar teátrumát. Czvikker Katalin menedzserigazgató, valamint Szabó K. István, a Szigligeti Társulat, Szőke Kavinszki András, a Lilliput Társulat és Miklós János, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti igazgatójának évadkezdő sajtótájékoztatójával egy időben szavazta meg a Bihar Megyei Tanács a színház névváltoztatásáról szóló határozattervezetet, amelyet a váradi önkormányzat előző nap hagyott jóvá.
Így ismét Szigligeti Színháznak hívják a magyar intézményt Nagyváradon, amely a magyar színtársulat mellett az említett báb- és tánctársulatot is magában foglalja. A névváltoztatást a színház kezdeményezte, így az évad mottója „111 éves a Szigligeti Színház” – mondta Czvikker Katalin, aki több újdonságról is beszámolt. Szeptember 5–10. között új jegyeladási rendszert tesztelnek: interneten keresztül is válthatnak jegyet az érdeklődők. A páholyok bemutatóbérleteinek ára kissé magasabb lesz, páholytól és helytől függően 150 és 250 lej között változik, ám ezek megvásárlói egy-egy szociálisan hátrányos helyzetű diák bérletét támogatják. Az új évadban 60-80 diák juthat majd el ily módon színházba. Egyébként mind a színtársulat, mind a Nagyvárad Táncegyüttes iskolai programokat is szervez ebben az évadban. Újdonság még, hogy a kisiskolások bérlete egy bábszínházi előadásra (Rómeó és Júlia), a felnőttbérletek pedig egy táncjátékra (Bartók Amerikából) is érvényesek.
Vendégművészek, bérletcserék
„A nagyváradi színház pár éven belül európai színház lesz” – mondta Szabó K. István rendező, a Szigligeti Társulat új művészeti igazgatója, aki részletesen beszámolt az új évadról. Szeptember 14-én rendhagyó helyszínen, a Félixfürdőn az Európa című darabbal (Szabó K. István rendezése) kezdődik az évad, a kőszínházban novemberben lesz az első előadás, Szigligeti Ede Liliomfi című darabját a szatmárnémeti magyar társulat művészeti vezetője, Keresztes Attila rendezi. Szilveszterkor a Mágnás Miska című operettet a magyarországi Tasnádi Csaba rendezésében láthatja majd a közönség. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával egyébként szorosabb együttműködést terveznek, mondta a társulatvezető, ebben az évadban két darabot játszanak a szatmáriak Váradon bérletes előadásként, Carlo Goldoni Choggiai csetepaté és Muszty Bea és Dobay András A kék csodatorta című darabját. Tavasszal Teodor Cristian Popescu rendezi Howard Barker Jelenetek egy kivégzésből című darabját, ebben a debreceni Csokonai Színház művészét, Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas színésznőt is láthatja a váradi közönség. A társulatvezető tavasszal Szophoklész Oidipusz királyát viszi színre, Meleg Vilmos színművész pedig az 50 éve pályán lévő Halasi Erzsébet jubileumi egyéni előadását rendezi, melyet novemberben láthat a közönség, decemberben pedig a 80 éves magyar hangosfilm előtt tisztelegnek.
Bábszínházat, táncjátékot kicsiknek, nagyoknak
Értékközpontú, ugyanakkor rugalmas bábszínházat szeretnének, mondta Kavinszki András, a Lilliput Társulat művészeti vezetője. Fontos a rugalmasság, mivel Nagyváradon 1200, Bihar megyében 2400 óvodás és kisiskolás van, ezért mind a kisebbeket, mind a nagyobbakat megszólítanák előadásaikkal. Terveik között szerepel például az úgynevezett baba-bábszínház, melynek keretében tízperces foglalkozásokat tartanának háromévesnél kisebb gyermekeknek és szüleiknek, nagyszüleiknek, de játszóház indítását is tervezik.
Idén öt bemutatóval készülnek, és két előadást tartanak műsoron a korábban játszottakból, újdonság, hogy a bábelőadásokra is külön bérletrendszert vezetnek be mind a megyeszékhelyen, mind vidéken. Az évadot a Paprikajancsi kalandjai című vásári bábjátékkal kezdik a társulatvezető rendezésében, majd Rómeó és Júlia történetét elevenítik meg Tóth Tünde rendezésében.
Mátyás király és a kolozsvári bíró történetét a Váradon már jól ismert magyarországi rendező és dramaturg, Rumi László és munkatársa, Buda Ferenc állítja színpadra novemberben. Februárban a Háry János című előadást Lélek Sándor Levente rendezi, és akár felnőtteknek is ajánlják a májusban bemutatandó Tabula Rasa című nonverbális előadást a magyarországi Bartal Kiss Rita rendezésében. A Nagyvárad Táncegyüttes novemberben mutatja be Bartók Amerikából című táncjátékát, melyet a zeneszerző születésének 130. évfordulója alkalmából állít színpadra László Csaba koreográfus-rendező – mondta el Miklós János művészeti vezető. Tavasszal a jövőre tízéves fennállását ünneplő táncegyüttes nagyszabású produkcióra készül. Amatőr táncegyüttesek bevonásával, Az fényességnek diadaljáról címmel a városalapító Szent László király emléke előtt tisztelegnek majd Kádár Elemér rendezésében.
Fried Noémi Lujza. Krónika (Kolozsvár)

„Emberarcú színházat látok”
Interjú Szabó K. Istvánnal, a Szigligeti Színház művészeti igazgatójával
„Átláthatóvá vált az intézmény költségvetése, követni tudjuk bevételeinket és kiadásainkat, nem utolsósorban, jogi viszonyaink alakulását, szervezését, mely a „közös intézmény” utóbbi időszakában igencsak körülményes volt. Az újrakezdésnek van egy másik, lelki hozadéka is, amit rendkívül fontosnak tartok, és ez a szellemi megújulás lehetősége.”
A Szigligeti Színház rendhagyó produkcióval kezdte az évadot. Mostantól ilyen lesz az új váradi magyar színház?
– Nem találok semmi rendhagyót abban, hogy Szigligeti Liliomfijával nyílt meg a felújított Szigligeti Színház. Legfeljebb annyiban, hogy a színházújító szándékhoz hűen, az utóbbi két évtized nagyváradi színházi hagyományaitól eltérően, mellőztük a konzervtechnikát és az anakronisztikus ábrázolási mód helyébe, egy karakteres színházi formanyelv került. Hogy ezután ilyen lesz-e a váradi magyar színház?
Szellemiségében ilyen, formájában változó, hiszen, minden színházi alkotó a maga sajátos látásmódját próbálja érvényre juttatni. Korszerű, kiegyensúlyozott, emberarcú színházat látok magam előtt.
Mennyire cél a közönséggel való kommunikáció, a nyílt próba, a beavató színház, hogy a közönség értse amit lát és a modernebb színházi koncepciókat?
– Ezt máris programszerűen kezeljük. Elsősorban a diákokat szólítottuk meg. Számukra dolgoztuk ki a Színház az iskolában – Iskola a színházban elnevezésű interaktív programot. Minden váradi magyar iskolában színházi műhely alakult, színészeink irányításával, amelynek keretében, az irodalmi művek színpadi interpretációjától, a színházi apparátusig, mindenről szó esik, és az évente megvalósuló közös előadás lehetőséget teremt a betekintésre a függöny mögötti komplex mechanizmusba. De nem maradnak el a közönséggel való találkozások sem.
Milyen új lehetőségek rejlenek az új felállásban?
– Mindenekelőtt az önálló adminisztrációt emelném ki, hiszen ez a garanciája annak, hogy amit betervezünk, az meg is valósulhat. Sorsunk magunk formálhatjuk, lehetőségeink és képességeink szerint.
Átláthatóvá vált az intézmény költségvetése, követni tudjuk bevételeinket és kiadásainkat, nem utolsósorban, jogi viszonyaink alakulását, szervezését, mely a „közös intézmény” utóbbi időszakában igencsak körülményes volt. Az újrakezdésnek van egy másik, lelki hozadéka is, amit rendkívül fontosnak tartok, és ez a szellemi megújulás lehetősége. Ezzel a lehetőséggel élnünk kell, és konszolidálnunk kell egy olyan színházat, amely akkor is képes továbbfejlődni, amikor már kihunyt a kezdeti lendület varázsa.
Az önállósodás nem jelent nagyobb terhet olyan értelemben, hogy most már csak a társulaté a felelősség, ha valami nem jól sikerül? És természetesen az érdem is.
– Áldott teher. Bárcsak így lenne. Sajnos, nem olyan világban élünk, ahol ez a szerepvállalás ennyire egyértelmű. Az érdemosztáshoz hadd ne szóljak hozzá, de ami a felelősséget illeti, azt határozottan vallom, hogy a miénk. Siker vagy kudarc, ez így, együtt, mind, a színház. Távlatokra rendezkedtünk be, és ez következetes színházépítő munkát igényel.
Melyek a megújítást célzó rendező elvek, tervek, stratégiák?
– A művészi megújulás alapja az egészséges művészi szándék, és az ennek kivitelezésére képes alkotó személyek. A stratégia lényegében egyszerű: izgalmas repertoár, kiváló rendezők jelenléte a nagyváradi színházban és jó alkotói formában lévő társulat.
A megvalósítás már bonyolultabb, mert az izgalmas repertoárnak komoly anyagi feltételei vannak, a kiváló rendezők igényeiknek megfelelően válogatják meg munkaterepüket, és ez már szorosan összefügg a társulat állóképességével is. Az idei tervezet, mind a repertoár, mind az alkotók szempontjából stratégiára szabott: veretes klasszikusok, mint Szophoklész vagy Szigligeti, provokatív kortársak, mint David Greig és Howard Barker, de a nagyváradi zenés színházi tradíciónak adózva Szirmai-Bakonyi-Elek Mágnás Miska nagyoperettje alkotják az évad gerincét.
Mit tehet egy vidéki társulat, hogy ne fásuljon, szürküljön bele tevékenységébe, hogy új művészeti behatások érjék, hogy kapcsolatban maradjon a világ színházi történéseivel, tendenciáival?
– Ma már, azt hiszem, érvényét vesztette a vidéki társulat megjelölés, hiszen, ha jól körülnézünk, a friss színházi szemléletet leginkább a vidék szolgáltatja a fővárosnak. Egy nyitott világban élünk, gombnyomásnyira van tőlünk a színháztörténet, és a jelen színházművészeti törekvések teljes tárháza. Én a nyitott szemléletben hiszek, abban, hogy a magunk és lehetőségeink kutatásába befektetett energia önkifejezésünkben gyümölcsözik.
A nyitottság mellett mire van még szükség ahhoz, hogy egy társulat a térség legmeghatározóbb szellemi közösségévé váljon?
– Befektetésre van szükség, infrastruktúra-bővítésre, korszerűsítésre, és nem utolsósorban, a művészeti állomány folyamatos fejlesztésére, mert, miként a kérdés is utal erre, ez egy szellemi játék, és állandó koncentrált állapotot igényel, megfogalmazni közvetlen környezetünk és tágabb világunk, a korszak és nem utolsósorban a magunk által táplált kétségeket.
Totka László
Új Magyar Szó (Bukarest)