Kockázati tényezőnek tekintett magyarság
A törvénybírók pártatlanságát félti Vasile Liviu Oprea, Maros megye prefektusa, aki többek között azért kéri a Bánffy örökösök visszaszolgáltatási perének áthelyezését Szászrégenből, mert „itt magyar közösség is él, és a magyarok, mint a grófok leszármazottjai 9323 hektár erdőt igényeltek vissza”.
A Legfelsőbb Ítélő és Semmitőszéknek küldött beadványában a kormánymegbízott ugyanakkor rámutat, hogy az efféle perek tétje „nyilvánvalóan hatalmas”.
„A restitúciós perek során sokféle indoklással találkoztam a törvényt betartani nem hajlandó állami szervek részéről, azonban eddig még egyetlen okiratban sem hozták fel így szó szerint, hogy mi, magyarok, mint a grófok leszármazottai veszélyforrást jelentenénk az erdélyi és főként a szászrégeni bíróság függetlensége számára” – jegyezte meg szerkesztőségünknek a felperes Bánffy örökösöket, Bethlen Anikót, Bethlen Zsuzsát és Szentkuti Évát képviselő Rózsa József. A marosvásárhelyi ügyvédet egyébként nem lepte meg, hogy a prefektúra ismét az etnikai kártyát próbálja kijátszani, még akkor is, ha az utóbbi hónapokban a semmitőszék három azonos kérését utasította vissza.
Portálunk arra lett volna kíváncsi, miért tartja egy restitúciós per kapcsán kockázati tényezőnek a magyarok jelenlétét Maros megyében és általában Erdélyben Vasile Liviu Oprea, a prefektus azonban nem volt hajlandó válaszolni. Szóvivőjén, Dragoş Bardoşin keresztül azt üzente, hogy nem hajlandó egyetlen folyamatban lévő ügy periratát sem kommentálni. Ehhez képest a kormánymegbízott egy nappal korábban egy másik – szintén Bethlen Anikó, Bethlen Zsuzsa és Szentkuti Éva ellen indított – erdőügyi perben már nyilatkozott a sajtónak, eldicsekedve, hogy a közigazgatási és belügyminisztériumtól megkapta azt az összeget, ami a fellebbezéshez szükséges.
Válasziratában báró Bánffy Dániel leszármazottainak jogi képviselője ezzel szemben leszögezte, hogy ők megbíznak a szászrégeni bírókban, és felvállalják annak „kockázatát”, hogy román nemzetiségű döntéshozókra bízzák az ítéletet. Az egykori szász városka bíróságán ugyanis egyetlen magyar bíró sem dolgozik, mint ahogy a Maros megyei törvényszék polgári részlegén sem. 
Levelében a prefektus nem csak a magyar lakosság erdélyi jelenléte által okozott veszélyre hívja fel a figyelmet. Oprea hazafiasságra inti a bírákat, hogy döntésük révén „mentsék meg a haza erdeit”. Ugyanakkor egy sor olyan újságcikket is felsorakoztat és a bíróság figyelmében ajánl, melynek szerzői közismerten magyarellenes politikusok vagy újságírók. 
A Maros megyei prefektus azon a címen szeretné megakadályozni a több mint kilencezer hektár erdő tényleges visszajuttatását az örökösöknek, hogy Bánffy Dániel háborús bűnös lett volna. Egy 1946-ban született végleges bírósági ítélet viszont kimondta a néhai politikus ártatlanságát. A kor dokumentumai szerint Bánffy Dániel már csak azért sem lehetett háborús bűnös, mert szemmel tartva az erdélyi érdekeket 1944 szeptemberében haladéktalan fegyverszünetet követelt. Ezért a nyilasok halálra ítélték, és mindössze a nyilas álruhába öltözött barátainak köszönhetően tudott kiszabadulni a budapesti Margit körúti fogházból. Származása miatt a kommunisták is kivetették. Hat évvel a háború befejezése után, 1951-ben családjával együtt a rózsadombi házából egy húsraktárba telepítették.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro