Hagyományos templombúcsú Óteleken
„Tegyük a keresztet a győzelem jelévé!”
A templombúcsú előestéjén elhunyt szeretteikről emlékeztek meg az ótelekiek a temető kápolnájában. A megemlékező szentmisét Ft. Heinrich József esperes celebrálta. ,,A Máté evangéliumában elhangzó nyolc boldogság ismerősebb, mint a mai Lukács Evangélium-változat, itt négy boldogság és négy jajkiáltás hangzik el. A lényegi mondanivaló ugyanaz, de kevésbé ünnepélyes hangvételű, melyben Jézus jajkiáltással figyelmezteti azokat, akik máris boldogok. Valójában kik is a boldogok? Sokan azt hiszik, hogy azok, akiknek nincsen megélhetési gondjuk. De a krisztusi jajkiáltáshoz kellenek a boldogságok is, mert ezek az irgalmas Istent hívják segítségül, mondotta szentbeszédében az óteleki plébános.
Az óteleki római katolikus templomot a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepe tiszteletére szentelték fel. A kereszt hitünk központi jelképe, általa nyertük el megváltásunkat. Jézus Krisztus előtt a kereszt a szégyen jelképe volt, ám de feltámadásával a remény, a győzelem és a szeretet jelévé vált.
A hagyományos szeptember 14-ei templombúcsú az óteleki magyar közösség talán legnagyobb ünnepe, amelyre évről évre az elszármazottak is hazalátogatnak. Az egész egyházmegyéből összegyűlt vendégpapok a szent keresztet a magasba emelve vonultak be az ünnepi díszbe öltözött templomba. A búcsús szentmisét Ft. Király Tibor tóbai plébános celebrálta, aki szentbeszédében hangsúlyozta „A Szentkereszt felmagasztalásának ünnepén, olvasom az oltár feletti feliratot: ,E JELBEN GYŐZNI FOGSZ! Számunkra útmutató Jézus Krisztus keresztje, hiszen a mindennapok közepette, hogy hitünket megtartva haladjunk az élet útján, le kell győzzük önmagunkat. Jézus Krisztus útja a szeretet útja, az igazsághoz és az örök életbe vezető út”
„Isten művei csak a kereszt által növekedhetnek, és ezt láthatjuk a mai életünkben is, mert tele vagyunk keresztekkel, hiszen ott van a templomtornyon, a temetőben, az ékszereken. Mi ez az egyszerű jel, amit oly gyakran használunk, hogy már majdnem elfeledjük a fontosságát? A keresztény ember nem tesz semmit keresztvetés nélkül, keresztet vet a kenyér szeletelése előtt, keresztet vet a munka kezdetekor és befejeztével. A keresztet kell hordozni, a kicsik a kiskeresztet, a nagyok a nagykeresztet, de mindenkinek a saját keresztjét kell hordoznia és a reménység jelét látnia benne. Bátorítalak benneteket, kedves testvéreim, hogy öleljétek át, csókoljátok meg egymást, és tegyük a keresztet a győzelem jelévé – mondotta prédikációjában Barazsuly István temesvári szalvatoriánus szerzetes.
A búcsús szentmise után örömmel üdvözölték az ótelekiek egymást és a hazalátogatott elszármazottakat. Az esti órákban elkezdődött a hagyományos búcsúbál, amelyen részt vettek a helybéliek és a határon túli vendégek, de a környező falvakból is összegyűltek a szórakozni vágyók. A búcsúbál olyan jól sikerült, hogy csak reggel széledtek szét a bálozók!
Molnár Géza / Nyugati Jelen (Arad)