Magyar iskola hiányában elesnek a magyar állami oktatási-nevelési támogatástól a mezőségi kisdiákok. A pusztakamarási és a mezőzáhi gyermekeket a református templomban hetente vallás- és bibliaórák után tanítják magyar betűvetésre a lelkészek. Pusztakamaráson 2000-ben szűnt meg a magyar nyelvű oktatás, mert nem volt annyi gyermek, hogy működtetni lehessen a magyar tagozatot. A 2800 lelkes községben 140 magyar él; a 14 magyar gyermek pedig román osztályokban tanul román nyelven. Kulcsár János Levente református lelkész megpróbálta összegyűjteni a gyermekeket, hogy a magyar oktatás újraindulhasson, azonban a magyar szülők inkább román iskolába íratják gyermekeiket. A 3600 lelkes Mezőzáh községben 250 magyar él. Barát István református lelkész elmondta, hogy tavaly ősszel a faluból elméletileg öt, a Záhon működő gyermekotthonból pedig további öt magyar gyermeket írathattak volna a szülők a magyar első osztályba, gyakorlatilag azonban csak két gyermek szülei vállalták ezt. A gyermekotthonban azt válaszolták, hogy egyetlen magyar sincs a kicsik között, holott legkevesebb öt magyar gyermeket gondoznak az otthonban. Mezőzáhon 2003 őszéig (a teljes megszűnésig) is csak I–IV. osztályos magyar oktatás működött. /Benkő Levente, Lukács János: Magyarnak lenni Pusztakamaráson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./ Egyelőre valóban nincs arra lehetőség, hogy a mezőségi magyar gyerekek, akik a református lelkészektől tanulják a magyar betűvetést, részesüljenek a támogatásból, ez ugyanis nemcsak tőlünk függ – nyilatkozta Kelemen Hunor, a támogatások elosztását felügyelő Iskola Alapítvány elnöke. „A szabályok alól az egyetlen kivételt mindeddig a csángók jelentették, speciális helyzetükre való tekintettel. Remélem, hogy sikerül találni egy megoldást a mezőségiek problémájára is, talán már ebben a tanévben” – fejtette ki az alapítvány elnöke. /L. J.: Kelemen Hunor: megpróbálunk megoldást találni. = Krónika (Kolozsvár), márc. 29./

Terror alatt Alsórákos
Pattanásig feszült a hangulat Alsórákoson, ahol a másfél ezres, románul beszélő roma közösség több tagja évek óta rettegésben tartja, fosztogatja a település lakóit. A magyar többségű Brassó megyei község lakói szerint a helyzet odáig fajult, hogy több portán a családtagoknak éjjel felváltva kell őrködniük, mert a fosztogatók napi rendszerességgel törnek be az udvarokra, élelmiszert, háziállatokat és szerszámokat is ellopnak. A szülők már gyerekeiket is féltik kiengedni az utcára. A Borbáth falurészben élő romák a Krónikának nem tagadták, hogy lopni járnak, mint mondják, rákényszerülnek a tolvajlásra munkahelyek és állami segélyek hiányában
Barát István református lelkipásztor elmondta, tavaly nyáron került a Brassó megyei településre, és megdöbbenve szembesült azzal a szomorú ténnyel, hogy a helyi közösséget valósággal terrorizálják a helyi roma közösség egyes tagjai. „Lopnak, rabolnak, betörnek a házakba, és senki nem meri őket megállítani” – jegyzi meg a lelkipásztor. Barát István – aki vasárnap gyűlést szervezett a témában – már azt is tervezte, hogy a rendkívüli esetre való tekintettel megszólaltatja a harangot, de mégsem tette meg, mert olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy amint megszólal a harang, mindenki induljon a romatelepre igazságot tenni. A lelkész attól tart, hogy az indulatok elszabadulnak, ezért, mint mondta, a legutóbbi istentiszteleten a megbocsátásról prédikált, arra kérte a híveket, próbáljanak kapcsolatot teremteni a romákkal, és segíteni rajtuk.
A panaszkodás nem old meg semmit
Az alsórákosiakból árad a panasz. Az utcákat végigjárva mindenkinek van saját kellemetlen tapasztalata és tucatnyi rémtörténete a Borbáth nevű falurészen lakó romák garázdálkodásairól. Egy idős asszony sírva fakad, miközben elmeséli, hogy „az alsórákosiak lassan a napfényt sem tudják beengedni a házba”, zsalugátert szereltettek, mert az ablakokat többször betörték. Mint mondta, éjjel felváltva őrködnek a családtagok, hogy a gyanús zajra azonnal riasztani tudjanak.
Egy másik asszony azt meséli, hogy a kertből a szeme láttára szedték ki a zöldséget, őt megfenyegették, hogy bicskát rántanak, ha segítséget hív. Egy egyedülálló mozgássérült férfi arról beszélt, hogy a borbáthi tolvajok nemrég leütötték a kutyáját, majd az ólban mind a két disznót leszúrták és elvitték. Az udvarokról elviszik a szerszámokat, és ócskavasként értékesítik – panaszolták a helybeliek egymás szavába vágva. „A gyerekeket sötétedés után nem merik kiengedni az utcára, az iskolába is elkísérik őket, különben elveszik a ruhájukat, megverik őket, és pénzt követelnek tőlük” – meséli egyik szülő. A faluban magyarul beszélő roma közösség is él, ők is rettegnek a fosztogató bandáktól. A férfiak zöme külföldön dolgozik, az otthon maradt asszonyok bezárkóznak, és tehetetlenül nézik, hogy az udvarról mindent elvisznek. Együtt sem mernek fellépni, mert a rablók mobiltelefonon értesítik egymást, és pillanatok alatt egymás segítségére sietnek.
A helybeliektől tudtuk meg, hogy a rendőri razziák is eredménytelenek, mert kisgyerekek őrködnek a dombtetőkön és riasztják a többieket, amint észreveszik a közeledő rendőr- és csendőrautókat. Az alsórákosiak többsége lemondott arról, hogy megművelje a földeket, mert hiába dolgoztak, soha nem tudtak betakarítani semmit, a termést mindig ellopták. Egy gazda gyönyörű gyümölcsösét mutatta meg, és elmondta, négy év óta egyetlen almát sem tudott hazavinni. Eddig még gondozta, nyeste a fákat, ettől az évtől már úgy döntött, nem törődik velük. Sokan bérmentve felajánlották a földjük felét a romáknak, azt remélve, hogy ha gazdálkodásba kezdenek, abbahagyják a tolvajlást, a romák azonban erre nem tartottak igényt.
„Nincs más kiút, lopni megyek”
A Borbáth-telepen takaros házak állnak, mindegyiken van parabolaantenna, a főutat leaszfaltoztatta az önkormányzat, közkutat is létesített. Első látásra nyoma sincs a nyomornak, nincs bűz vagy szemét, mint más romatelepeken. Az emberek jól öltözöttek, a gyerekek tiszták, takarosak, mindenki románul beszél, de tudnak magyarul. Ioan, a pünkösdista prédikátor a közösség egyik vezetője érdeklődésünkre úgy nyilatkozik, nem szabad általánosítani: valóban van néhány fiatal, tizenéves suhancok, akik lopnak, de mint mondja, rákényszerültek erre, mert nincs munkahelyük és szociális segélyt sem kapnak. „Nincs munkahely, nincs semmi bevételünk, a gyerekeknek pedig enni kell.
Az asszonyok az erdőben gyűjtögetnek, készítenének fakanalat, seprűt, de nem tudják eladni, mert a brassói utcákon, piacokon elkergeti, megbünteti őket a rendőrség – magyarázza a férfi. – Elítélem a lopást! Én soha nem vettem el a másét, nem vagyok tolvaj. Nem szabad általánosítani, és néhány erőszakos suhanc miatt az egész közösséget elítélni.”
A közösség egy másik megbecsült tagja azt mondja, a rendbontókat kellene megbüntetniük a hatóságoknak, vigyék el őket, zárják börtönbe ahányszor csak tetten érik őket, s majd előbb-utóbb megjön az eszük. A neve elhallgatását kérő férfi azt mondja, elutasítja az önbíráskodást. „Sok barátom, ismerősöm van a falusiak között, akik felvetették, miért nem teszünk mi rendet, miért nem verjük meg a közülünk való garázdálkodókat, hogy menjen el a kedvük a lopástól. Én viszont azt mondom, ezért vannak a törvények, a hatóságok, nem fogok én verekedni, hogy végül én kerüljek börtönbe” – mondja a középkorú férfi.
Az újságíró érkezésére a házak elé kigyűlt lakókból is árad a panasz. „Nem kapunk semmiféle állami juttatást, nincs miből megélnünk” – mondják többen is. Felháborodottan panaszolták el, hogy a magyarok sem végzik el a kötelező közmunkát, és mégis megkapják a szociális segélyt. „Ötvenéves vagyok, négy gyermekem van. Nem látok más kiutat, lopni megyek, s ha majd bevisznek a börtönbe, legalább tudom, hogy az asszony és a gyerekek nem halnak éhen” – mondja egy családapa. A romatelepre elkísért László Ferenc községgazda is, aki megismételte korábbi ajánlatát, hogy családja 20 hektár földjét ingyen átadja a közösségnek, ám a romák szerint ez nem segítség, hiszen nincs pénzük, hogy megműveljék a területet.
A közösségnek össze kell fognia
Gáspár Tamás, Alsórákos polgármestere szerint az ország törvényei is nehezítik a közösség dolgát. Felhívta a figyelmet, hogy jelenleg mindössze három rendőr és három fizetett polgárőr biztosítja a közrendet a településen, mivel tavaly a megszorító intézkedések miatt kénytelenek voltak öt polgárőrt elbocsátani. „Tavaly ősszel arról döntöttünk, hogy az önkormányzat és a közbirtokosság őrző-védő céggel fog szerződést kötni, 12 hivatásos biztonsági szakember a meglevő rendfenntartókkal együtt tudta volna biztosítani az állandó ügyeletet.
Ezt a tervet azonban egyelőre jegeljük, mert még nem egyértelmű, hogy a rendőrség átszervezése után hogy fog működni az önkormányzat fennhatósága alá tartozó helyi rendőrség” – magyarázta az elöljáró, aki szerint a helyi költségvetésből lehetetlen megalakítani és fenntartani egy 12 fős helyi rendőrséget. Gáspár Tamás ugyanakkor az említett vasárnapi közgyűlésen is hangsúlyozta: az egész közösségnek össze kell fognia, a tolvajlásokat jelenteni kell, s bízik abban, hogy a garázdálkodók ellen is hatásos lehet a közös fellépés.
A vasárnapi közgyűlésen több javaslat is elhangzott, többek között, hogy a lakók pótoljanak össze egy biztonsági cég megfogadására, ugyanakkor többen nehezményezték, hogy nem hívták meg a romák képviselőit a megbeszélésre. „Mi nem zavarjuk a roma közösséget, de ők terrorizálnak bennünket. Merjünk bátrak lenni, alakítsunk önkéntes polgárőrséget” – fogalmazta meg egyik hozzászóló. Egy másik férfi arra kérte a lakókat, hogy többet ne vásároljanak cigányoktól lopott fát, mert ezzel tovább bátorítják a bűnözést. „Hiába mutogatunk ujjal a rendőrségre, a tanácsra. Ha én megfogom a tolvajt, magam látom el a baját, ha nem lát senki” – közölte egy fiatalember, akinek felszólalását többen is megtapsolták a falugyűlésen.
„Nem gumibottal kell rendet tartani”
„Elegem van a beszélgetésekből és a gyűlésekből” – mondja Adrian Petre Bălăceanu, az alsórákosi rendőrőrs parancsnoka, aki emlékeztetett: két évvel ezelőtt is hasonló témájú gyűlést hívtak össze a településen, „akkor is mindenki mindent megígért, aztán egy évvel ezelőtt is volt, és mégsem történt semmi”. Mint mondta, a lakosságtól több együttműködést, nagyobb bizalmat várnak el, s bár mindössze hárman vannak, a törvényes keretek között mindent megtesznek, hogy Alsórákoson nyugodtan lehessen élni. Az őrsparancsnok szerint a romák közül ki kellene választani egy képviselőt, aki tartja a kapcsolatot a hatóságokkal és az önkormányzattal.
„Most mondom huszonkettedikszer, hogy szervezzünk állandó őrséget önkéntesekből, hogy szervezzük meg a termőföldek őrzését, mert nagyon nehéz azonosítani, hogy az éjszaka leple alatt ki vitte el a krumplit, sokkal hatékonyabb lenne elejét venni a lopásnak” – mondta Bălăceanu. A rendőr szerint a helyi szórakozóhelyek tulajdonosai is be kellene hogy tartsák a törvényes nyitvatartási órákat, hiszen éjszakai órákig ott múlató, ittas fiatalok is sok kárt okoznak. A rendőrök felrótták, a falusiak nem vállalják, hogy tanúskodjanak, így a bűncselekményeket nehéz bizonyítani. A parancsnok elmondta továbbá, az elmúlt évben 77 ezer lej értékben róttak ki bírságot, ebből csak 31 ezer lejt fizettek be. A probléma gyökerét kell valamiképpen orvosolni, különben később már kezelhetetlenné válik.
Segély, iskolai programok, razziák
Az alsórákosi közösség képviselői tegnap a Brassó megyei prefektúrán a kormányhivatal, a megyei rendőrség és csendőrség vezetőivel találkoztak. Ambrus Károly Brassó megyei alprefektus a Krónika érdeklődésére elmondta, több megoldást is kidolgoztak már az alsórákosi konfliktus orvoslására. „Nem oldja meg a gondokat, ha rendszeresen kivezényeljük a karhatalmi erőket. A konkrét problémákat kell azonosítani, a helyi hatóságoknak kell jobban figyelniük.
Ambrus Károly elmondta, intézkedtek, hogy az alsórákosi jogosultak haladéktalanul kapják meg a szociális segélyt, és ezentúl azt mindig időben folyósítsák. „Lehet, hogy a segély elmaradása csak ürügy a bűncselekmények elkövetésére, de mindenképpen ki kell ezt az okot is zárni” – fejtette ki az alprefektus. Ambrus Károly elmondta, gyakran a kiskorúakat bízzák meg a bűncselekményekkel, mert rájuk enyhébb büntetést lehet kiróni, ezért az iskoláknak és az egyházaknak olyan programokat kell kidolgozniuk, hogy az oktatási intézetek délután is lefoglalják a gyerekeket, minél inkább tartsák távol őket a Borbáth-telepen élő közösség káros befolyásától.
A helyi önkormányzat képviselőit ugyanakkor felszólították, hogy hatékonyabban vegyenek részt a falu életében, vizsgálják felül a bárok, szórakozóhelyek működési engedélyét, nyitvatartási idejét. A prefektúra ugyanakkor felszólította a közbirtokosságot, hogy alkalmazzon őrző-védő céget az erdők védelmére. Razziákat is szerveznek, hogy a garázdálkodó alsórákosi romákat kiszűrjék. A hétvégéig az alsórákosi önkormányzat, a megyei rendőrség és csendőrség listát készít a prioritásokról, ezt egyeztetik, és közös akciótervet dolgoznak ki. Ugyanakkor a prefektúra a belügyi tárcától kérni fogja, hogy kivételes és indokolt esetben növeljék a helyi rendőrség létszámát.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Lincshangulat Alsórákoson
Lincshangulat alakult ki a hétvégén a Brassó megyei Alsórákoson, miután a másfél ezres, románul beszélő roma közösség több tagja és a község lakói között tettlegességig fajuló konfliktus tört ki. A településen jelenleg fokozott rendőri készültség biztosítja a nyugalmat, mivel pénteken este verekedésbe torkollott az elmúlt hetekben amúgy is pattanásig feszült konfrontáció. A romák három fiatalt vertek meg egy összetűzésben – köztük a polgármester fiát –, majd ezt követően több, szerszámokkal felszerelkezett helybeli indult el a cigánytelep felé „megleckéztetni” a vétkeseket. A szemtanúk szerint lincselésre azért nem került sor, mert a jelentősen megerősített létszámú csendőrség az utolsó pillanatban közbelépett.
Perceken múlt, hogy elkerülték a vérfürdőt
Pénteken este Gáspár Tamás polgármester családja születésnapot ünnepelt, amikor a ház előtt megszólalt az egyik vendég gépkocsijának a riasztója. A zajra egy fiatalember kilépett a kapu elé, hogy leállítsa a vészjelzőt, a kinn várakozó romák azonban leütötték, majd a segítségére siető másik két fiatalt is megverték: az egyiket a földre taszították, a másikat kővel verték orrba. A három fiatal – köztük a polgármester fia – több zúzódással került kórházba, várhatóan ma engedik haza őket. A helyszínre érkeztek a mentők és a rendőrök, de addig a faluban már elszabadultak az indulatok, többen is úgy nyilatkoztak, lincshangulat volt kialakulóban, tudtuk meg Barát István alsórákosi református lelkésztől, aki beszámolt a Krónikának a péntek esti történtekről.
Elmondta, az összecsődült emberek – körülbelül ötvenen lehettek – szerszámokkal, villákkal, fejszével, feszítővasakkal, sőt háborús szuronyokkal indultak „megleckéztetni” a vétkes romákat. A rendőrök, a lelkész és néhány polgár azonban elállták a cigányok által lakottt Borbáth-telep felé vezető utat, hogy megakadályozzák az önbíráskodást, a vérontást. A felbőszült tömeg kénytelen volt kerülő utat választani, a korábban riasztott csendőrök és rohamosztagosok azonban az utolsó pillanatban közbeléptek. A falusiak nem jutottak el a romatelepig, ahol szemtanúk szerint a romák felkészülve várták a támadást. A rendfenntartókra és az addigra megfékezett tömegre a cigányok kőzáport zúdítottak, kénytelenek voltak fedezékbe vonulni. A lelkész szerint lincselésre azért nem került sor, mert a jelentősen megerősített létszámú csendőrség közbelépett. Barát István szerint ugyan nem bizonyítható, de arra gyanakszanak, hogy a péntek esti támadás provokáció volt, és felmerült a kérdés, hogy kinek áll érdekében a tervek szerint hétfőtől életbe lépő „rend- és csendvisszaállító szervezkedés” megakadályozása. Barát István a hatóságoktól vár határozott lépéseket, hogy megvédjék az adófizetőket.
Folynak a tárgyalások a válságkezelésről
Gáspár Tamás polgármester a Krónikának elmondta, a pénteki incidens előre kitervelt támadás lehetett, mert valakik elkezdték híresztelni a romatelepen, hogy az elöljáró bántalmazott egy roma asszonyt. A cigányok szerinte erre az álhírre mentek a házához, hogy leszámoljanak a polgármesterrel. A négy tettest 29 napos előzetes letartóztatásba helyezték, ám fellebbeztek a döntés ellen. Gáspár Tamás abban bízik, hogy a bíróság nem ad helyt az óvásnak, mert elmondása szerint, ha a bajkeverők hazakerülnek a faluba, tovább borzolják majd a kedélyeket. A polgármester beszámolt arról is, hogy az elmúlt héten a rendőrség és a csendőrség képviselői a faluban felmérték, pontosan hol kell járőrözniük. Csütörtökön rendkívüli tanácsülésen megszavazták, hogy őrző-védő céget szerződtetnek.
Kihirdették, hogy 18 és 60 év közötti önkéntesek jelentkezését várják, akik a biztonságiakat segítik. Elfogadták, hogy a faluban minden állattartó köteles az agrárreferenstől igazolást kérni, hogy van, amivel eltartania a jószágait – ezzel a fa- és terménylopást próbálják megfékezni. A romáknak ugyanakkor felajánlották, hogy földet adnak nekik a telep környékén. A polgármester kérte, hogy javítsák meg a bekötőutat, hogy a rendfenntartók és a mentők gyorsabban kiérkezzenek a helyszínre. Ambrus Károly, Brassó megye alprefektusa lapunknak elmondta, Alsórákoson egyelőre a hétvégeken és hétköznapokon este nyolc óra után betiltják az alkoholárusítást, a szekerek és járművek mozgását fokozottan figyelik, mindent megtesznek, hogy mérsékeljék a törvénytelen cselekedetek elkövetésének lehetőségét.
A prefektúra ugyanakkor kérvényezni fogja a belügyminisztériumtól, hogy a helyi rendőrség létszámát növeljék azokon a településeken, ahol nagyobb a konfliktusveszély, mondta Ambrus Károly. A múlt hét elején elfogadott intézkedések továbbra is hitelesek, és azokat az ütemterv szerint alkalmazzák, a romáknak időben kiadják a szociális segélyt, a gyerekeknek délutáni foglalkozásokat szerveznek, a rendfenntartók és az önkormányzat képviselői összehangoltan próbálják megerősíteni a közbiztonságot. Amint arról korábban helyszíni riportunkban beszámoltunk, Alsórákoson a másfél ezres, románul beszélő roma közösség több tagja évek óta rettegésben tartja, fosztogatja a település lakóit. A magyar többségű Brassó megyei község lakói szerint a helyzet odáig fajult, hogy több portán a családtagoknak éjjel felváltva kell őrködniük, mert a fosztogatók napi rendszerességgel törnek be az udvarokra, élelmiszert, háziállatokat és szerszámokat is ellopnak. A Borbáth falurészben élő romák a Krónikának nem tagadták, hogy lopni járnak, mint mondják, rákényszerülnek a tolvajlásra munkahelyek és állami segélyek hiányában.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Példátlan egyházi összefogás Alsórákosért
Az elszaporodott erőszakos bűncselekmények, a közbiztonság tragikus megromlása, illetve a hivatalos szervek magatehetetlensége késztette az erdélyi és partiumi lelkészeket arra, hogy közös istentiszteleten vegyenek részt Alsórákoson. A helybéli és betelepedett cigány lakosság miatt már senki nem érezheti magát biztonságban a Brassó megyei településen, ami odáig vezetett, hogy nemrég lincshangulat alakult ki a községben. Az istentiszteleten több mint negyven lelkész és harminc gyülekezeti tag volt jelen, együtt imádkozva a közösség békességéért.
Alsórákoson a közbiztonság annyira megromlott, hogy a gyerekek félnek kimenni az utcára, futva szaladnak haza az iskolából, nehogy bántalmazzák őket cigány iskolatársaik. Lelki terror alatt tartják az óvodásokat is, akiknek a rajzain gyakori motívumként fordulnak elő földön fekvő, vérbe borult, gyakran megcsonkított gyerekek. A mezőgazdasági munka teljesen reménytelen, mert a cigányság helybenhagyja a földjükre kimerészkedő embereket, ha pedig sikerül valamit elvetni, a betakarítást már nem a gazdák végzik el. A hatóságok úgy tűnik teljességgel tehetetlenek, egyáltalán nem tudják kordában tartani a kialakult tragikus helyzetet.
Mivel a helybéli lelkész Barát István és családja is a fent említett körülmények között végzi szolgálatát, a lelkipásztori közösség úgy döntött, hogy a maga eszközeivel fejezi ki a szolidaritását szolgatársuk és a község mellett. Szerdán az ország minden tájáról az alsórákosi református templomba gyülekeztek a református lelkészek. Több mint negyvenen gyűltek össze a bűnbánati istentiszteleten, ahol a helybéli lelkipásztor a nagycsütörtöki alvó tanítványokról beszélt. Igehirdetésében kiemelte, hogy nem aludhat az, akire Isten reábízta anyaszentegyházát.
A helybéli gyülekezeti tagok meghatódottsága nem csupán az igehirdetésnek szólt, hanem a megtapasztalt együttérzésnek, és a megoldásba vetett reménységnek. A lelkészek a bűnbánati istentisztelet után közös nyilatkozatot írtak alá. „Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket” – áll az Alsórákosi Nyilatkozatban.
Akik nem vehettek részt az istentiszteleten, azok otthon a maguk templomában imádkoztak a közösség megbékéléséért, s szeretettel kérik a református és más felekezetű egyházközségek lelkészeit, hogy a feltámadás ünnepén közösen imádkozzanak a megbékélésért, az alsórákosiak sorsának jobbrafordulásáért.
HOVER ZSOLT 
Szabadság (Kolozsvár)

Egyházi összefogás Alsórákosért
Egyházi összefogással próbálnak békét teremteni a romabandák által terrorizált Alsórákoson. Nagyhét szerdáján közel ötven református lelkipásztor vett részt a Brassó megyei településen tartott bűnbánati istentiszteleten, a közeljövőben pedig ökumenikus szabadtéri szolgálatot szerveznek, hogy a helybéliek érezzék, nincsenek egyedül. Barát István, a település református lelkipásztora a Krónikának elmondta, még pénteken is zajlik Nagyváradon egy lelkészkonferencia, amelyen többek között az alsórákosi helyzet is napirendre kerül.
A településen eluralkodott kilátástalan helyzetre Barát István hívta fel a közvélemény figyelmét, az elmúlt hónapban falugyűlést hívott össze, hogy megoldást találjanak az embereket rettegésben tartó romabandák megfékezésére. Bár a hatóságok elkezdték a védelmi intézkedések szervezését, a romák súlyosan bántalmaztak három fiatalembert, amire a faluban lincshangulat alakult ki. Alsórákoson azóta is megerősített rendőri és csendőri jelenlét biztosítja a nyugalmat. Barát István lelkipásztortársait is értesítette a kialakult helyzetről, először ökumenikus istentiszteletet terveztek, amit az idő rövidsége miatt egy későbbi időpontra halasztottak, ám nagyhéten több ezren imádkoztak Székelyföldtől Hollandiáig, hogy az alsórákosiak békére leljenek. A húsvét előtti szerdán tartott alsórákosi istentiszteleten közel ötven református lelkipásztor vett részt, az „összetartó” szolgálat célja az volt, hogy erősítse a gyülekezetet, az alsórákosiak megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül, sokan imádkoznak értük. A helyszínen negyven lelkész írta alá az alsórákosi nyilatkozatot, amelyhez azóta elektronikus úton közel négyszázan csatlakoztak. A nyilatkozatot Pásztori-Kupán István teológiai tanár olvasta fel. „Tudjuk, hogy itt, Alsórákoson sem test és vér ellen van nékünk tusakodásunk. Tudjuk, hogy sötét erők most is munkálkodnak a köztetek lévő keresztyéni ékes és jó rend megdöntésén. Isten országának állampolgáraiként viszont el nem fogadhatjuk a krisztusi és apostoli rendtől eltérő zűrzavart. Ennek a krisztusi és apostoli rendnek része az is, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. (...) Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitől, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek őket” – áll a nyilatkozatban. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, aki maga is részt vett az istentiszteleten, a helyszínen azt nyilatkozta, Erdélyben közel ezer lelkipásztor van, nem lehet, hogy ne tudnának segíteni az alsórákosi gyülekezeten. A Brassó megyei településen egyébként rég nem volt ennyire csendes a húsvét, a Borbáth romatelep felé vezető úton is ki mertek ülni az emberek a kapu elé, számolt be lapunknak Barát István, aki abban bízik, hogy a faluban a rendőrök és a csendőrök visszavonulása után is tartós marad a béke.
Bíró Blanka, Krónika
Harangszó (Nagyvárad)

Nem mentek üres kézzel
A szórványban kirándultak a barótiak
A Kovászna Megyei Művelődési Központ támogatásával, a Kulturális Örökség Napok program keretében, a Baróton működő Erdővidék Múzeuma szeptember 18–20. között kirándulást szervezett Dél-Erdélybe.
A kirándulás során a résztvevők Kerc, Nagyszeben, Magyarigen, Borosbenedek, Ompolygyepű, Zalatna, Abrudbánya, Verespatak, Brád, Marosillye, Piski, Szászváros, Gyulafehérvár és Tür nevezetes, többnyire magyar vonatkozással is bíró helyeit látogatták meg.
– A kirándulás egyik célja volt, hogy a háromszékiek is közelebbről megismerhessék azt a felbecsülhetetlen értékű szellemi- és épített örökséget, melyet Erdélynek ezen a részén a szórványban élő magyarság kitartóan őriz, ápol – mondta az idegenvezető szerepét is ellátó Demeter László, Erdővidék Múzeumának igazgatója.
A kirándulók nem mentek üres kézzel: Barát Istvánnak, az abrudbányai református egyházközség lelkészének átadták azt a pénzadományt, melyet Krizbai Imre nyugalmazott baróti református lelkész küldött az Apafi-ház felújítására, továbbá a szászvárosi, gyulafehérvári, abrudbányai és türi magyar gyermekeket fa játékokkal lepték meg. A baróti Fauna játékgyár adományait Lukács Tibor vállalkozó kézbesítette.
Böjte Ferenc
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)