Az anyaország már nem nézhette tétlenül a magyar kisebbség sorsát, cselekedni kellett, legalább törvénybe foglalni a nyilvánvalót: a több országba szétszakadt magyarság egybe- és összetartozik. Kultúrában, nyelvben, hagyományban, érzésben. Van, kell legyen közös jelentése a magyar szónak. A horvátok útlevelet és szavazati jogot adnak mindenkinek, aki valahol a világon horvátnak vallja magát, a románok segítik a moldvaiakat… Olaszok, írek, svédek, lengyelek - mind összetartó közösségekbe zárják magukat, bárhová vesse őket a sors, és figyelő tekintetüket az anyaországra szegezik. - A magyar parlament szinte egyhangú szavazással elfogadta a kedvezménytörvényt. Románia megelőző és követő reakciója, mondhatjuk, természetes volt, a múlt ismeretében. Itt él a legnagyobb számban a megcélzott kisebbség, s félő, hogy a kilátásba helyezett kedvezmények hatására visszafordulnak azok is, akik már elindultak a románná válás útján. Iliescu elnök beszédes elszólása volt, amikor a témával kapcsolatban háromszázezerre becsülte csak Bukarestben a magyarság létszámát. A hivatalosan is megfogalmazott román aggodalmakra mindkét országban fölélénkült az ellenzék. Mindkét oldalon túlzó indulatokba csapott és csap a törvény értelmezése. Magyarországon természetesen arról szóltak a vezércikkek: a törékeny közép-európai egyensúlyt veszélyeztetjük azzal, hogy módszeresen összeveszünk legközelebbi szomszédainkkal, Romániában természetesen azzal riogatták a közvéleményt, hogy ezek a magyarok a románok rovására mindenféle kedvezményekben részesednek, erősödik bennük a Magyarországhoz való tartozás lelki tudata, ami bizonyára a határok átrendezésének gondolatához és igényéhez fog vezetni. Baranyai Péter szerint nem megegyezésre törekedett e két fél, a magyar és a román, hanem a másik becsapására"… abba kellene hagyni a hadijelentések fogalmazását…/Baranyai Péter: A kedvezménytörvény és hatásai a hagyományos román-magyar barátságra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./Ilyen fanyalgó cikkek csak a Romániai Magyar Szóban jelennek meg. Ez a szám hozta a határon túli magyar vezetők közös nyilatkozatát! És hozták ez a cikket.

"Németh Zsolt képviselő /volt fideszes államtitkár/ interpellált a magyar parlamentben a magyarországi középiskolákban tanuló külföldi állampolgárságú diákokkal kapcsolatban. A kérdés fölvetésében még az is elhangzott, hogy pár éven belül több román állampolgárságú diák fog az anyaországban érettségizni, mint szülőföldjén. A miniszter válaszában biztosította az interpellálót arról, hogy foglalkoznak a kérdéssel, megteszik a szükséges intézkedéseket. Szép ez a határokon átnyúló, összmagyarságban gondolkodó felelősségérzet. Különösen annak fényében, hogy a magyar igazolvány és a státustörvény kérdéseit is újra napirendre tűzi a parlament, EU-konform megoldásokkal visszavesz egy kicsit a felelőtlenül osztogatott előnyökből, s ezáltal jobb viszonyt alakít a szomszédos országok politikai vezetésével, jegyezte meg hozzászólásában Baranyai Péter egyetemi oktató. Fájdalmas érzés, "amikor lerománozzák az embert a másik hazájában. Illetve megdicsérik: milyen jól megtanult magyarul!" A magyarországi iskolák normatívát kapnak a diákok létszáma után. A népesség aggasztó csökkenése hozta a gondolatot: föl lehet tölteni a kereteket a kisebbségi magyar diákokkal, és mindenki jól jár. Különösen ha a szórványból jön az a diák, ahol úgyis csak a román líceumba iratkozhatott volna. /Baranyai Péter (egyetemi oktató): Áttanulás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./ "

"Kalmár Zoltán kifogásolta, hogy a Romániai Magyar Szóban Drakuláról írtak, nem éppen odaillő kifejezéseket használtak, amikor sokkal nagyobb problémák vannak. A lap nem részletezte a sepsiszentgyörgyi csendőrlátogatás fejleményeit, hogy Korond után rutinlátogatássá kozmetikált megfélemlítő hadjárattal fogva tartottak több fiatal magyart. Az Allgemeine Deutsche Zeitung két utóbbi, Der Punkt című mellékletében, Meinolf Arens és Daniel Bein tollából a következő tanulmány jelent meg: "Ungarisch ist die Sprache des Teufels. Die katolische Kirche in Rumanien zwischen Religion und Nationalismus" (lesz harmadik folytatása is). Magyarul: "A magyar nyelv az ördög nyelve. A romániai katolikus egyház a vallás és a nacionalizmus között." A tartalmas cikksorozat a moldvai csángók vergődését tárta fel. /Kalmár Zoltán: Gondolatok egy veszélyes karó ügyében... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A Romániai Magyar Szó nevében Baranyai Péter azonnal válaszolt, kifejtve: "gondoljuk, a csúnya szavak éppúgy részei közös anyanyelvünknek, mint a költők által kifényesítettek." "A sepsiszentgyörgyi eseményekről többször tudósítottunk, hogy a kiskorúak szüleinek mit kell tenniük, azt döntsék el maguk." "Tervezzük, hogy a csángók helyzetéről cikksorozatban számolunk be...". /Baranyai Péter: Válasz az újság és az újságíró felelősségéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./"

Kantár Csaba /1978-2003 jan./ poszthumusz kötete az Öntörvény(alkotás) /B-ART Könyvkiadó, Pozsony, 2003/a kisebbséggel, a közéletiséggel foglalkozik. Szélsőségesnek bélyegzik azt, aki fölemlegeti az évtizedes sérelmeket, észreveszi az elszlovákosítás, elrománosítás jelen időben is tetten érhető tendenciáit. Kialakult egy általános szabályrendszer, amit tiszteletben kell tartani, ha Trianonról, a leszakadt országrészekről, a kisebbségben élő magyarságról szólunk, írta Baranyai recenziójában. Baranyai szerint voltak itt igazságtalanságok, volt elnyomás, erőszak, téeszesítés, falurombolás, miegyéb, de azok mindenkit egyformán sújtottak, magyar és román, szerb és szlovák egyformán szenvedtek a jobb- és baloldali diktatúrák véres embertelenségében. Sütő András beszédmódja szerinte ma vagy idejétmúltnak címkéződik vagy a hazafiság / magyarság / helytállás / anyanyelv témakörök okán, jobboldali-konzervatív attitűdnek bélyegződik. Baranyai szerint járhatatlan az autonómia útja, csak ingerelik vele a másik oldal szélsőségeseit. /Baranyai Péter: Nem. Nem. Soha? (Rendhagyó könyvismertetés). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

Bemutatták Bukarestben a Magyar Kultúra Házában Pomogáts Bélának a budapesti Pont Kiadó jóvoltából egyszerre román és magyar nyelven megjelent Épülő hidak (Reconstruirea podurilor) című kötetét, amely a szerzőnek a román-magyar kapcsolatokról írott cikkeit és tanulmányait tartalmazza. Román és magyar oldalról költők, írók, tudósok, fordítók hosszú listáját lehet összeállítani, akik építették a hidakat. A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized sem hozott minőségi javulást a kapcsolatokban. Egyik oldalról a „magyar reváns", a magyar veszély felidézésével, másik oldalról a huszonvalahány millió román munkavállaló víziója, akik elözönlik Magyarországot. Azonban a hidak épülnek, jegyezte meg Baranyai Péter. /Baranyai Péter (egyetemi oktató): Épülnek vagy újjáépülnek? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Egy magyar újságírót, Bayer Zsoltot, a Magyar Nemzet munkatársát nem engedték Romániába lépni. Baranyai Péter egyetemi vendégtanár a Népszabadság márc. 1-jei számából idézett. Bayer úgy vélte, kitiltásának hátterében a székelyföldi autonómiatörekvések, a közelgő romániai választások, továbbá az RMDSZ-en belüli szakadás állhat. Ugyancsak a Népszabadságból idézett Baranyai, az eset a Ceausescu-éveket idézi, kísértetiesen hasonlít az eset Chrudinák Alajos 1989-es kitiltásához, aki a kommunista Romániáról készített leleplező riportokat. Baranyai Péter hozzátette: a románok valamiért nem szeretik azokat, akik idiótának, sovinisztának, hülyének stb. nevezik őket. /Baranyai Péter (egyetemi oktató): Persona non grata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Sokan aggódnak, mi lesz akkor, ha az unió kibővült határain újjáépül a vasfüggöny, még távolabb kerül a magyar a magyartól, tovább mélyül az anyaországtól elválasztó szakadék, nehezedik a kapcsolattartás. Baranyai Péter szerint nem szerencsés ennek a fogalomnak a használata, sőt: nincs szó vasfüggönyről, nincs szó elzárkózásról – állította. /Baranyai Péter (a szerző egyetemi oktató): Új vasfüggöny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

Magyarországon 1989-90-ben a számonkérés, felelősségre vonás elmaradt, sőt, a bűnösök megnevezése is nehézségekbe ütközött. Emiatt a politika pótcselekvésekhez folyamodott, betiltották az önkényuralmi jelképeket, köztük a vörös csillagot, mint az elmúlt rendszer bűneinek szimbólumát. A Munkáspárt egyik vezére egy nyilvános rendezvényen viselte jelvény formájában a vörös csillagot. Rendőrség, feljelentés, bíróság. Jogászok, filozófusok, politológusok foglalnak pro és kontra állást a kérdésben. A cikkírót, Baranyai Pétert már meggyanúsították kommunista szimpátiával, mert felvetette, nem kellene-e a régi rendszer vezető tisztségviselőinek szerepet vállalniuk az új, kibővült Európában? /Baranyai Péter: Elvásott a veres csillag. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./ A vörös csillag mellett MSZP-s és SZDSZ-politikusok álltak ki, így Gyurcsány Ferenc sportminiszter, Krausz Tamás, Tamás Gáspár Miklós és Eörsi István.

A nemzetállam eszméjét valló közép-kelet-európai kisállamok identitásának jókora hányada abban a hitben gyökerezik, és abból táplálkozik, hogy gyűlölni, beolvasztani, kitelepíteni, megszüntetni kell a magyarokat, s máris megoldják problémáik zömét. Szerbiában verik a magyarokat, Romániában a miniszterelnök játszadozik egy kicsit a magyarellenes kártyákkal, s Szlovákiában nehezen viselik, hogy két magyar is bekerült az Európa Parlamentbe az MKP (Magyar Koalíció Pártja) listáján. Egy Dag Danis nevű szlovák újságíró gyakran ír a magyar kérdésről, jelenleg abból az apropóból, hogy Magyarország az EU tagja lett, Dag Danis szerint az Európa Parlamentben csak azért lehet magyarul beszélni, mert Magyarország tagja az EU-nak, ugyanúgy, mint Szlovákia. „Az államnyelvet minden nemzetállam azért védelmezi, mert államnyelv nélkül nem működhetne nemzetállamként." /Baranyai Péter: Egy briliáns elme. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

Baranyai Péter kifejtette: a Duna tévé erősen konzervatív színezetű, s ezért népszerű a kisebbségi magyarok körében, akik inkább jobboldali beállítottságúak. Ezért a balliberális magyarországi kormány létrehoz egy másikat, a saját ízlésének megfelelően, ez lesz az erdélyi magyar tévé. Azonban Magyarországon négyévenként a nép leváltja a hatalmon lévőket, jönnek az újak, akik nem szeretik az elődök által létrehozott intézményeket, támogatási formákat. /Baranyai Péter: Kisebbségtévé. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./ A cikk mellett állt a főszerkesztő megjegyzése: a cikkben logikai hibák vannak. Helyet adnak másoknak, ha vitatkoznak a cikk egyoldalú torzításaival.

Óvnak bennünket, hogy jön a második Trianon, amikor az anyaország lemond nemcsak a területekről, hanem azokról is, akik önhibájukon kívül megfosztattak a magyar állampolgárságtól, írta Baranyai Péter. A jobboldali magyarországi pártok a népszavazási kezdeményezés mellé álltak, a cikkíró szerint ezzel levitték az ügyet a pártpolitika iszap-szintjére. A két magyarországi kormányozó párt (az MSZP és az SZDSZ) azt kérte szavazótáborától, hogy nemmel szavazzanak a kettős állampolgárság kérdésében. Kasza József és Markó Béla fölszólították a magyarországi kormányzó pártokat, hogy vizsgálják fölül az álláspontjukat. A kormánypártok részéről ugyanolyan mocskos riogatás, mint volt a huszonhárommillió román, aki elözönli a munkaerőpiacot. /Baranyai Péter: Fölkészülés a letargiára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

A kettős állampolgárság kérdésében politikusok, kommentátorok, újságcikkek kiszámolják, hogy mennyibe is kerül minden egyes magyar állampolgárnak ez a népszavazás, ezer áttelepülő nyugdíjas – például – mennyivel terhelné a társadalombiztosítást, és így tovább. „Erőtlenül és gyengén hallatszik a szavunk, mely szerint mi itt akarunk boldogulni, mi nem akarunk innen elmenni” – írta Baranyai Péter. „Félni semmiképp nem kell tőlünk.” /Baranyai Péter: Számtanlecke kisebbségieknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

Magyarországon a kormány számolt, hogy ennyi meg annyi áttelepülő, szorozva a minimál nyugdíjjal, az éppen összeomlasztja a társadalombiztosítást, megnöveli a munkanélküliséget – és győzelemre juttatja a jobboldalt. Milyen képet látnak az erdélyiekről odaát? Az érzékenyebb magyarországiak elszorult szívvel olvassák Nyírőt és Wass Albertet, eljönnek egy-két hetes körutazásra Erdélybe, s mindazt megnézik, ami ezt a képet megerősíti. Az átlagos otthoni számára idegenek vagyunk, írta Baranyai Péter. Vannak hasonlóságok is. Például elítéljük a szocializmust, mutatott rá, de „mindkét országban demokratikus szavazatokkal hatalomban tartjuk azokat, akik onnan átmentették a vagyont, a titkosszolgálatot, a befolyást.” /Baranyai Péter: Népszavazás után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Úgy tudtuk, hogy a magyarság összetartozik, szolidáris egymással, írta Baranyai Péter. Most megváltozott a helyzet. Nem a népszavazás volt a választóvonal, a 2004. december 5-i eredmény csak kijózanodást jelentett. „Kiderül, hogy magyar közegben magyarként idegenek lehetünk oda-vissza alapon”, állapította meg a cikkíró. /Baranyai Péter: Változó történetek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./

A Magyar Demokrata című budapesti hetilap romániai tudósítója T. O., Mikháza néven írja cikkeit. Baranyai Péter szabadkozott, nem olvasója az említett lapnak, csak a könyvtárban lapozta föl. T. O. a Romániai Magyar Szót központi pártsajtónak nevezi, és nem szereti az RMDSZ-t. A Magyar Demokrata január 13-i számában azt írta: „A neptunos RMDSZ bértollnokai zavartalanul űzik masszív romániai néphülyítésüket a Romániai Magyar Szóban. A december 5-i népszavazás «eredményéért» keményen vádolják a Magyarok Világszövetségét, a Fideszt és mindenkit, aki az igenre buzdított, és felvetette a kettős állampolgárság kikerülhetetlenségét.”. Baranyai Péter fölháborodott. Ők bértollnokok? Ha tudná (vagy a magyarországi olvasó tudná), hogy mekkora fizetésért dolgoznak! A kollaborálás, az együttműködés azzal a párttal, amely legitimációját voksokból nyerte, úgy tűnik, a romániai magyarság által kijelölt út, szögezte le Baranyai. Hozzátette, látják, ismerik az RMDSZ hibáit, „ostorozzuk is eleget”, pillanatnyilag ők azok, akik tehetnek valamit értünk. A magyarországi népszavazás kényes kérdés. Azok ott kimondták, hogy se az RMSZ újságírói, se Böjte Csaba atya Déváról, se Markó Béla, se T. O. Mikházáról nem kell nekik. Fájdalmas tény, ami mindannyiunkat megrendített. Baranyai már előre leírta, hogy két politikai párt belpolitikai népszerűségi versenyének tárgya lett a kettős népszavazás, illetve aljas számtanpéldák keringenek arról, hogy mibe kerül az országnak néhány áttelepülő nyugdíjas stb. „Hogy mi kigúnyoltuk volna a kettős állampolgárságban reménykedőket? Nem hiszem.” – írta Baranyai. Szerinte mégha megszületett volna a törvény a kettős állampolgárságról, akkor kétoldalú tárgyalásokat kellene kezdeni azokkal az országokkal, amelyekben jelentős számú magyar kisebbség él. Románia – úgy néz ki – 2007-ben csatlakozik az EU-hoz, tárgytalanná válik a kérdés, ugyanolyan európai állampolgárok leszünk, írta Baranyai. /Baranyai Péter: Címzett: T. O., Mikháza. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetet fogalmazott, és elindította a törvényhozás megfelelő bürokratikus útján. A parlamenten kívüli magyar ellenzék keményen bírálja a tervezetet. Önfeladás, szemfényvesztés, balkáni együttműködés a pártállami maradványokkal, bizánci trükk, neptunista kézfogás… Baranyai Péter szerint az autonómia-követelés a szórvánnyal nem törődik. /Baranyai Péter: Kisebbségi törvény – vagy amit akartok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

Baranyai Péter ironikusan írta: csatlakozom a mozgalomhoz: EU-csatlakozásért autonómiát! Hozzátette: és akkor mit fognak érezni a románok irántunk. /Baranyai Péter: Csatlakozásért autonómiát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

Hogy miként éli meg a magyarságát, az magánügy, szögezte le Baranyai Péter, „székely himnuszt énekelek, vagy csergét, fafaragást, ezeréves határt, honfibánatot és festett tányért adok el a sorsomon búsongó turistáknak stb.”. A cikkíró hangsúlyozta: a „hazai politikában az egység mindenek előtt”, hiába mondják egyesek, hogy a „kitermelődött politikai elit már lejáratta magát, a jelenlegi monopolhelyzet nyomán belebetonozódott a hatalmi pozíciókba”. Figyelmeztetett: „fontolt szavú papi személyek, amatőr autonómia-fabrikálók, odaátról érkező, gyújtó hangú szónokok fuvoláznak a fülembe öntudatos éneket másfelől”. Baranyai megmagyarázta: az ellenzéki hang mindig bátrabb. /Baranyai Péter: Záró(jelek). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./