Tavaszköszöntő táncos találkozót tartottak április 3-án, vasárnap Vajdaszentiványon. A Tiszta forrásból elnevezésű rendezvény a magyar népdal és néptánc egyik ünnepe. Tavaly Marosszentkirály adott otthont a találkozónak, most pedig Vajdaszentivány. Egyre gyakrabban látni olyan közösségi vezetőket, akik maguk állnak a hagyományőrző együttesek élére, mint Mező Palkó István, akinek kultúrigazgatóként a szervezés csaknem minden gondja-baja a nyakába szakadt. Vajdaszentivány gyermek tánccsoportja 2000-ben alakult, azóta belföldi és külföldi fesztiválokon szerepelnek nagy sikerrel. Mező Palkó István vezeti őket, és együtt ropja velük. A marosszentkirályi Vadrózsák csoport 1989-ben alakult. Kibéden két táncegyüttes is működik, ide hagyományosan a Madaras Gábor nevét viselő csapat jár el, Barabási Attila-Csaba tanár vezeti, az őszi kibédi Gyöngykoszorú egyik szervezője. A marosvécsiek 2002-től számítják magukat, Akác az együttesük neve. /Bölöni Domokos: A tiszta ég vasárnapja Vajdaszentiványon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

Október 8-án a hagyományőrző táncosok, dalosok hetedik alkalommal találkoztak Kibéden. A népviseleti parádé ezúttal sem maradt el. Emlékeztek Szabó György Pál tanárra, aki újból életre hívta a Gyöngykoszorú mozgalmat. Barabási Attila-Csaba feleségével, Zsuzsánna igazgató asszonnyal a Sóvidék művelődésének zászlóvivői közé léptek. A Kenden élő Magyarosi Erzsébet tanárnő az erdőszentgyörgyi iskolaközpont igazgatójaként Kibéden is otthon érzi magát, ugyanúgy a mindig alkotási lázban égő Ráduly János néprajzkutató. A kultúrházban Ferenczi Ernő ny. kántortanító festményeiből nyílt alkalmi kiállítás. A csávásiak nyitómuzsikája után egymást követték a fiatalok: a helybeliek Madaras Gábor nevét viselő csoportja, aztán a koronkaiak, a szovátai Mezőhavas zenekar, ott voltak Dicsőszentmárton, Holtmaros, Csíkszereda, Makfalva, Gernyeszeg, Mezőmadaras, Szászváros, Hármasfalu, Parajd táncosai és énekesei. /Bölöni Domokos: Derű és reménység Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./

Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes új aligazgatója a magyar tagozat munkájáért is felelős, részben azt vezeti. A kibédi, fiatal tanárember sikeresen versenyvizsgázott. Kibéden volt tanár, amikor létrehozta a tánccsoportot. Megszervezte a Gyöngykoszorú-találkozókat Kibéden. Tavaly rekordévet zárt a kibédi néptánccsoport: 107 fellépésük volt majdnem tíz országban. Barabási Attila kibédi csoportjával került kapcsolatba a művészegyüttessel. A sikeres versenyvizsga után megegyeztek, hogy iskolaidőben hetente továbbra is két napot Kibéden tanít, a többi napon az együttesnek él. Szeretné megtartani a jó légkört mind a jelenlegi, mind a mostani és egykori művészek között. Elsősorban anyagi támogatásra lenne szükségük. Tervezik egy új próbaterem építését és egy autóbusz megvásárlását is. A magyar tagozat négy éve nem volt komoly, külföldi előadáskörúton. Ezenkívül DVD-lemezek kiadása is szerepel a tervek között. /Nagy Botond: A zászlóvivők tisztelete. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Szeptember 26-án elkezdődik a Maros Művészegyüttes új évada. A magyar tagozat vezetője, Barabási Attila Csaba elmondta, hogy elkészült a www.ansamblulmuresul.ro című honlapjuk, amelyre igen sok információ felkerült az együttesről, annak történetéről, társulatáról, a repertoárról, a bemutatott darabokról. A Maros Művészegyüttes repertoárjában jelenleg öt produkció szerepel. Ez rekord az együttes életében, mind az öt játszható előadás. Első premierjük felújítás, a Sodrásban című előadást tíz évvel ezelőtt játszotta az együttes. A felújított produkció koreográfusa Könczei Árpád. A többi produkció már korábban bemutatott és idén is játszandó darab. Teljesen új előadással áprilisban jelentkeznek: ez egy nagyszabású folklórműsor lesz Varga János koreográfiájával. Idén eddig 65 előadásuk volt, többször turnéztak külföldön, Magyarországon és Franciaországban is voltak. Jövőre nagyobb európai körutat is terveznek az egész tagozat számára, elsősorban a külhoni magyar közönséget szeretnék megszólítani. Meghívást kaptak a budapesti Művészetek Palotájába: a november 24-i fellépésen A víz szalad, a kő marad című produkciót mutatják be. A magyar tagozat nem az új székházban, hanem egy Forradalom utcai ingatlanban próbál, és a próbaterem kicsinek bizonyult. Szükséges a bővítés. Most a tervezési licitnél tartanak. További tervük egy pincebeli táncházterem létesítése, amely bárki számára elérhető lehet. Gondjuk az is, hogy nincs szolgálati autójuk. /Nagy Botond: Marosi Sodrásban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

A Maros Művészegyüttes, az EMKE Maros megyei szervezete és a Folk Dancing and Music Egyesület szervezte december 20-án a Gyöngykoszorúk gyöngye néptánctalálkozót és a Szombat este nem jó citerázni… elnevezésű, közös citerásműsort Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes székházában. Az év művelődési mérlegét dr. Ábrám Zoltán megyei EMKE-elnök és Barabási Attila-Csaba, az együttes aligazgatója vonták meg. Az előcsarnokban régi hangszereket tekinthetett meg a közel félezernyi résztvevő, a táncosok és nézősereg. Kilyén Ilka EMKE-vezető, színművésznő mély átérzéssel adta elő Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményét. Több együttes fellépett, a marosvásárhelyi Napsugár, a marosludasi Hajdina, a kibédi Madaras Gábor néptánccsoport, a holtmarosi együttes, a marosfelfalui Bíborka, a jeddi Benedek Elek iskola táncosai, a dicsőszentmártoni Kökényes, a segesvári Kikerics, a backamadarasi Kincses, az erdőcsinádi Árvácska, a vásárhelyi 10-es iskola csoportja, a mezőpaniti Kádár Márton iskola gyermekjátékköre és Muskátli tánccsoportja, a vajdaszentiványiak hagyományőrző együttese, a sámsondiak citerás és népdaléneklő csoportja. /Bölöni Domokos: Gyöngykoszorúk gyöngye. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

Május 15-én tartották a negyedik népzene- és néptánc-találkozót, a Maros Művészegyüttes és a Folk Dancing and Musik Egyesület szervezésében, Marosvásárhelyen. A rendezvényt idén is a megyei tanács elnöke, Lokodi Edit Emőke nyitotta meg, és díszoklevelet, jelképes ajándékokat nyújtott át az együttesek, tánckarok, formációk vezetőinek. Az 1931-ben született táncmester, zenész és szószóló, az „örökmozgó Laji bá” öregkorára hazatért falujába, Korondra. Hittel vallja: fel kell éleszteni a rendtartó székely falu hagyományait, a faluközösséget, mert a rendtartó székely falu önmagára vigyázott, felelt, önmagát megnevelte, tovább képezte, s tekintélye volt a becsületes munkának, magyar öntudatnak. Laji bá segíti az 1990 utáni néptánc-nemzedékek törekvéseit. A Maros Művészegyüttes mesterré érett táncosai és ügybuzgó fiatalabbjai hivatásuknak tekintik az erdélyi folklórhagyományok gyűjtését, megőrzését és felhasználását, mind oktatási, mind színpadon való bemutatási céllal, találkozók, előadások, műsorok révén. Ennek jegyében szervezik immár negyedik esztendeje a népzenei és néptánc-találkozókat. A parádét a kibédi Madaras Gábor hagyományőrző néptánccsoport nyitotta (vezetőjük Barabási Attila-Csaba), őket követte Lőrincz Lajos verbunkja. Mementó: az 1957-ben alakult Székely Népi Együttes műsorán szerepelt Lőrincz Lajos, Laji bá. A fesztivál második felét jórészt a Napsugár Ifjúsági néptánccsoport középső csoportjainak változatos műsora töltötte ki, végül a Maros Művészegyüttes tánckara következett. /Bölöni Domokos: A Sóvidék örökmozgója. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./

Rendezvénysorozat a székely identitás megőrzésére 
Maros, Hargita és Kovászna megye önkormányzata első ízben szervezett olyan közös ünnepségsorozatot, amely a Székelyföld sajátos kulturális identitását tudatosítja. A Székelyföldi Napoknak elnevezett egy hetes rendezvénysorozat Marosvásárhelyen kezdődött meg.
„Fiatal van, vagy három-négy pár. De idősek már nincsenek. Nincsenek olyan párok, hogy férj-feleség menjen” – mondja az idős Csákány Erzsébet Magyarpalatkáról.
A palatkai hagyományőrzők azt magyarázzák a Maros Művészegyüttes utánpótlás-nevelőjének, hogy szülőfalujukban nem könnyű továbbörökíteni sajátos táncaikat.
„Hagyományőrző, adatközlő táncosokat hozunk be a székházunkban a szórványból, olyan embereket, akik nehezebben mozdulnak meg, de igaziból kincset rejtenek az ő táncaikban, hagyományaikban” – mondja Barabási Attila-Csaba, a Maros Művészegyüttes aligazgatója. A közös ünneplés erősíti az összetartozást és megkönnyíti a térség sajátos kultúrájának megismertetését – vallják a szervezők. A három megye önkormányzata a térség termékeit, sajátos ízeit, kulturális kincseit szeretné bemutatni az első ízben megrendezett Székelyföldi Napokon.
Baranyi László
Duna Tv, Híradó
Erdély.ma

Megszűnő közintézmények!?!
Országszerte bajban vannak a közintézmények, a közszférában tervezett elbocsátások számos intézmény puszta létét veszélyeztetik. Nincs más helyzetben Maros megye sem: a megyei tanács a megyében található kulturális intézmények egy részét átvette a Művelődési Minisztériumtól, a tervezett elbocsátáshullám ezek működését közvetlenül veszélyezteti.
Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke szerdán nyilatkozta ezt a sajtónak – közli a Mediafax. A kormánytól kiküldött átirat szerint a megyei tanácsnak 189 állást kell felszámolnia alárendelt intézményeinél, a rendelkezés alól csak a gyermekjogvédelem, a repülőtér, a személyi nyilvántartó, a mezőgazdasági kamara kivétel. Lokodi Edit elmondta, 62 betöltetlen állásuk van, de 127 személyt így is el kell bocsátaniuk. – Nem vették figyelembe, hogy mi az évek során átvettünk művelődési intézményeket a Művelődési Minisztériumtól, a személyzetcsökkentés ezek tönkretételét jelenti – fejtette ki. – Arányosan osztottuk el a leépítendő állásokat, a Vatra folyóiratnál két állást, a filharmóniánál 38-at kell felszámolnunk. Egyértelmű, hogy ebben a helyzetben ezek az intézmények nem tudnak megfelelően működni majd. Kifejtette, átszervezik a Kultúrpalota vezetését is, a kulturális rész irányítása a múzeumhoz kerül, így csökkenthető lesz az adminisztratív személyzet, akárcsak a művészeti iskolánál. Innen a táncoktatást átvenné a Maros Művészegyüttes, a zenét pedig a filharmónia. A tanácselnök elmondta, megpróbált közbejárni a kormánynál is, hogy vonják ki a leépítési kötelezettség alól a kulturális intézményeket, most várakoznak: "talán történik valami csoda augusztus 16-ig". A kormány rendelkezése szerint a Látó irodalmi folyóiratnak a jelenlegi tíz alkalmazottjából két és felet kell elbocsátania, a Vatra irodalmi lapnak három és felet, az Alkotások Háza nyolc-tíz munkatárssal maradhat. A múzeumnak jelenlegi 92 alkalmazottjából 24-et kellene elküldenie, a könyvtárnak 67 munkatársából 17-et, a Maros Művészegyüttesnek a 90-ből 23-at.
A legnagyobb gond a filharmóniával van, itt a 144 alkalmazottból 38-at kel elbocsátani, ha mindenki helyén maradna, egy kórustag nem keresne többet havi 30 lejnél. A megyei tanács személyzetét 30 százalékkal csökkentenék, a mezőgazdasági kamarának 30 állást hagytak jóvá, de valószínű 22-vel maradnak.
Barabási Csaba Attilát, a Maros Művészegyüttes magyar tagozatának művészeti igazgatóját kérdeztük a kialakult helyzetről.
– Úgy tudom, huszonkét embert kell elbocsátanunk a kilencvenből. A román tagozatról 12, a magyarról 10 alkalmazottunktól kell megválnunk. Hétfőn volt egy gyűlésünk, amelyen számos alkalmazottunk részt vett, ott arra kértem őket, hogy ha valakinek a 25 százalékos fizetéscsökkentés miatt nem éri meg maradni, máshol tervez elhelyezkedni, akkor szóljon. Ketten már a gyűlés végén jelezték ebbéli szándékukat. Megválunk a nyugdíjas, de még dolgozó kollégáinktól is, ez azonban nem elég. Tízzel kevesebben maradunk, de ugyanazt a munkát el kell végeznünk, ráadásul kevesebb pénzért. Ez nagyon nagy erőfeszítés, nekem is lesznek olyan feladataim, amiket eddig más végzett. Ahhoz, hogy a létszámcsökkentés után is jól tudjunk működni, egyaránt el kell bocsátanunk személyzetet az adminisztratív, a munkási és a művészi részlegekről, posztokról egyelőre nincsen szó. Nagyon, nagyon nehéz lesz, de a bukást, az intézmény munkaképtelenségét, ezáltal megszüntetését mindenáron el kell kerülnünk. Próbáltam legalább egypár posztot megmenteni, de nem sikerült. Lokodi Edit elnök asszony világosan a tudtomra adta, hogy egyelőre ők is tehetetetlenek, a döntést a minisztérium hozta. És nekünk lesz nagyon nehéz elmagyarázni a következményeket, majd meghozni a döntéseket. Mindenki nagy bajban van, mégis reménykedünk... hogy hátha mégsem.
Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)

Húsz éve ragyog a Gyöngykoszorú
Nyárádmenti táncmaraton
Harminchárom együttes és néptánccsoport jelentkezett a hétvégi maratoni Gyöngykoszorú- találkozóra. A Maros és a Nyárádmente, a Kis-Küküllő, a székely Mezőség településeiről érkeztek a dalosok és táncosok a Nyárádszeredában megtartott jubileumi seregszemlére. Szervezői: a Bekecs táncegyüttes, a nyárádszeredai önkormányzat, az EMKE Maros megyei szervezete, valamint a Bocskai István Közművelődési Egyesület, támogatója a Művelődési Minisztérium. A rendezvény megnyitóján beszédet mondott Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ országos elnöke.
Három adat: 1991. április 29.: A marosvásárhelyi Szabó György Pál és felesége, Éva, a tánc világnapján, Erdőcsinádon az első Gyöngykoszorú-találkozóval útjára indította a magyar népi táncok hagyományőrző mozgalmát. 2001. december 9.: Marosvásárhelyen ünnepi Gyöngykoszorú- találkozón búcsúztatták a mozgalom nyugalomba vonuló éltetőit: Szabó György Pált és feleségét, Évát. 2011. október 8–9.: Nyárádszeredában indult két évtizede, itt ünnepeltek hát a Maros megyei néptánccsoportok.
Az ünnepet zavarta az eső, így a szabadtéri népviseleti parádé, a szokásos felvonulás elmaradt. A színpadi műsort a Ferencz Csaba zenetanár vezényelte Bocskai női dalkar nyitotta, majd Tóth Sándor, Nyárádszereda alpolgármestere üdvözölte a résztvevőket. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ országos elnöke, aki köszöntőjében ezt mondotta: "Nemzeti identitásunk egyik alapeleme az a népdal, az a néptánc, amely az elmúlt húsz esztendőben is úgy került előtérbe, hogy a legnemesebb értékeinket próbálta megőrizni, próbálta megerősíteni, és ezeken az értékeken keresztül próbáltuk alakítani az életünket. Amikor nemzeti identitásról beszélünk, amikor a magyar embereknek, a nyárádmenti embereknek, a székely embereknek, az erdélyi magyar embereknek az identitásáról beszélünk, akkor a nyelv mellett, a különböző kulturális értékek mellett kiemelkedő szerepet kap a néptánc, a néphagyomány, a népdal, a népmese, mindaz, amit örökségül kaptunk. Ezek nélkül nem is lehet elképzelni nemzeti identitást. Húsz esztendővel ezelőtt, amikor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és néhány lelkes ember ezt a mozgalmat elindította, bizakodtak abban, hogy ismét föl lehet éleszteni a Nyárádmentén, Maros megyének ebben a szegeletében újjá lehet éleszteni, meg lehet erősíteni azt, amit évtizedeken keresztül megpróbáltak elnyomni, kiirtani, megszüntetni: a néphagyományt. Ezt a föltámasztó munkát sikerrel végezték. Köszönetet kell mondani mindazoknak, akik húsz éven keresztül kitartással, makacssággal, sokszor sok lemondással ezt a munkát végzik, és biztatni kell őket, biztatni kell minden egyes olyan embert, aki ebben a munkában szerepet vállal, hogy ne hagyják abba. Ne hagyjuk abba, mert enélkül a XXI. században, a globalizálódó világban sok minden újdonságot, érdekességet kaphatunk, de a néphagymány nélkül, a néptánc, a népdal nélkül, magyar nyelv, magyar kultúra nélkül sokkal szegényebbek leszünk. Akkor leszünk igazából erősek a XXI. század változó világában, ebben a globális versenyben akkor tudjuk állni a versenyt, hogyha jelenünket, jövőnket a múltra építjük. Az a jelen, az a jövő, amely hagyományos, szolíd értékekre épül, az biztos, hogy sikeres lesz. És nekünk itt, Erdélyben sikeresnek kell lennünk. És ahhoz, hogy sikeresek legyünk, kétszer annyit kell dolgoznunk, mint román honfitársainknak, kétszer annyit kell dolgoznunk, mint másoknak. Kétszer annyit kell bizonyítanunk. Erre képesek vagyunk. Képesek voltak az elődeink is, képeseknek kell lennünk nekünk is erre. A huszadik évfordulón, amikor már felnőttkorba érkezett a Gyöngykoszorú, engedjék meg, hogy ezért a tárca nevében – és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében is – köszönetet mondjak mindazoknak, akik ezt a munkát húsz éve végzik, sok sikert kívánjak, és még egyszer örömömet fejezzem ki, hogy a huszadik évfordulón a kulturális minisztérium a fő támogatója lehet, itt lehet önökkel; önökkel együtt szervezheti meg ezt a fontos rendezvényt, hiszen ez a húsz esztendő azt bizonyította, hogy igenis értékmentés, értékőrzés, értékteremtés történik.
Maros megye tanácsának alelnöke, Szabó Árpád méltatásában elmondotta, hogy a beérkező kulturális pályázatoknak több mint felét a magyar csoportok, formációk küldik be. A tanács évente körülbelül 200 ezer lejes támogatással segíti a műkedvelő néptáncmozgalmat. – A Gyöngykoszorú már nem is seregszemle, hiszen mozgalommá nőtte ki magát. Olyan mozgalom, amely elengedhetetlen megmaradásunkhoz; mi itt, Erdélyben ezzel is bizonyítjuk, hogy itt nekünk történelmünk van és jövőnk is van.
A Romániai Magyar Táncszövetség részéről Incze Tünde alelnök kívánt sikert a néptáncmozgalomhoz. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke szerint nem véletlen az, hogy 1991. április 28-án első alkalommal éppen Nyárádszereda adott otthont a néptánc, népdal, népviselet és népzene találkozójának – ennek a térségnek a népe, az emberei mindig is dolgos, munka- és kultúraszerető, kultúrateremtő emberek voltak; és azok ma is.
– Húsz esztendő alatt mozgalommá fejlődött a Gyöngykoszorú. Több mint száz rendezvényre került sor Maros megyében, évente öt olyanra, amely Gyöngykoszorú néven zajlik, emellett számos hasonló jellegű rendezvény van, amelyeket más névvel szerveznek. Vajon hány ezren, hány tízezren vettek/vesznek részt ezeken a találkozókon? Csak a mai alkalommal mintegy háromtucatnyi csoport lép fel, sok száz, az ezerhez közeledő fellépő, szintén ennyi a szervezők, a nézők száma –, tehát a húsz esztendő alatt tízezrekre tehető azok száma, akik részesei lehettek a mozgalomnak. Számos település, Erdőcsinád, Kibéd, Görgényüvegcsűr, Holtmaros, Marosfelfalu, Marosludas, Szászrégen és környéke, de Mezőpanit, Nyárádszereda is rendez Gyöngykoszorú-találkozókat. Továbbá Marosvásárhelyen is van egy évzáró rendezvény, gyermekek és felnőttek számára is.
A magyar kultúra ápolásáért kifejtett áldozatos munkájáért dr. Ábrám Zoltán EMKE-plakettet nyújtott át Kelemen Hunor miniszternek, az RMDSZ országos elnökének. Köszönetképpen emléklapot kapott Suba Kádár Gyöngyvér, a helyi művelő- dési otthon igazgatója és Nyárádszereda közössége, melynek nevében a lapot Tóth Sándor alpolgármester vette át. A jelenlévők egyperces csenddel adózak azok emlékének, akik, mint a kezdeményező Szabó György Pál (1930. október 18 – 2005. január 9.) már nem lehetnek közöttünk. – Nagy boldogság, amikor az ember olyan feladatot kap, amit örömmel végez – fordult Szabó Évához Suba Gyöngyi. – Kedves Éva néni! Akkor, ‘91-ben Rügyfakasztó Gyöngykoszorú volt. Íme, a termés beérett: ma ugyanitt Szüreti Gyöngykoszorú van. Köszönjük szépen!
Szabó Éva hatalmas taps közepette vette át az oklevelet. Életerejét, munkabírását mi sem bizonyítja jobban, mint az előcsarnok falain látható kiállítás, melyet gyöngyörű varrottasaiból állított össze.
Az EMKE megyei elnökeként Szabó György Pál és munkatársai fáradtságot nem ismerve járták a vidéket, arra buzdítva a táncot éltető falvakat, hogy a világért abba ne hagyják! Folytassák a hagyományt. Ahol pedig halódott, biztatták, kérték, csodálatra méltó pedagógiai érzékkel meggyőzték a falut, a néptánccsoport megalakítására, a néptánc újratanulására. Gyuri bácsi már valahonnan fentről figyelheti, milyen terebélyes, mennyi falut felölelővé bokrosodott a mozgalom – idézte a Tanár úr emlékét a műsorvezető Tollas Gábor színművész. – Reményeink szerint örül és biztat is. A folytatásra biztat. "Az anyanyelv több, mint annak írott és beszélt formája – mondotta Szabó György Pál 1997-ben, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megtartott Gyöngykoszorú-találkozón. – Az anyanyelvet hordozza elválaszthatatlanul a néptánc, a népdal, a népzene, hiszen ezek mind-mind emberi lélek, érzés- és formavilág kifejezésmódjai és eszközei. Ki ezeket nem ismeri és nem gyakorolja, egyre hézagosabb és szegényebb lesz az anyanyelve. (…) Nemzeti értékeink egyik legnemesebb kincse a magyar tánc, amely tartásával, formáival, különös lelkületével kimagaslik más nemzetek táncai közül. Örömmel és szívesen táncoljuk táncainkat, megtanuljuk más nemzetek táncait is. Cserébe elvárnánk, hogy mások is ezt tegyék. Népviseletünk, népdal-, népzene- és néptánc-kincsünk a leggazdagabb nemzetek közé sorol minket, magyarokat. A népi kultúra szempontjából, divatos szóval élve: nagyhatalom vagyunk.
Van okunk örvendezni. Vigadjunk együtt azokkal, akiktől tanultunk, eltanultuk a táncot, és azokkal, akikkel folytatni akarjuk a hagyományt. Egyszóval idős és fiatal, oktató és tanítvány."
Céltudatosan cselekvő nagy csapat sorakozott fel Szabó György Pálék utódai mögé a két évtized folyamán. Intézményesített vagy intézményesülő keretek között oktatók és csoportszervezők, táncosok és dalosok viszik tovább a jó hagyományt. Az erdélyi néptánckultúra megőrzésében, megjelenítésében és magas szakmai színvonalú oktatásában végzett tevékenységéért köszönő oklevelet vehetett át Benő Barna-Zsolt, Duca Szabolcs Attila, Szász Péter, Fazakas János, Kásler Magda, Lengyel Ildikó, Veress Kálmán, Füzesi Albert, Varó Huba, Nagy Levente Lehel, Farkas Sándor-Csaba, Dósa Attila és Törzsök Zsuzsanna. A fiatal oktatók közül Kovács János, Füzesi Tímea-Gizella, Kiss Gellért, Rácz István, Móréh Boglárka, Deák Orsolya, Fazakas Emese, Tőkés Imola és Szabó Albert részesült elismerésben. A hagyományőrző csoportok korábbi és mai vezetői közül Madarasan Judit és Madarasan Dumitru, Mező Palkó István, Barabás Attila-Csaba, Kozma Ferenc, Deák János és Deák Juliánna, Böjthe Judit és Böjthe Zoltán, Barabás Levente és Barabás Gyöngyvér, Pethő Sándor, Kovács Hajnal, Lovász Zsuzsanna és Vásárhelyi Mónika munkáját jutalmazták elismeréssel a kétnapos, maratoni Gyöngykoszorú-találkozón.
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Ötvenöt éves a vásárhelyi Maros Művészegyüttes
Emléktábla-avatás, családias hangulat, rendkívüli, egyszeri alkalomra színpadra állított produkció várja mindazokat, akik holnap este együtt ünnepelnek a Maros Művészegyüttessel.
Emléktábla-avatás, családias hangulat, rendkívüli, egyszeri alkalomra színpadra állított produkció várja mindazokat, akik holnap este együtt ünnepelnek a Maros Művészegyüttessel. A megalakulásának 55. évfordulójához érkező együttes az utóbbi évek-évtizedek előadásainak legjobb jeleneteit válogatta ki és abból állította össze az egyórás ünnepi műsort – nyilatkozta lapunknak Barabási Attila. A Maros Művészegyüttes igazgatója elmondta, a vezetőség úgy döntött, külön esttel ünnepel a magyar és a román tagozat.
„Az ország egyetlen olyan néptáncegyüttese a mienk, amely két tagozattal működik. Ezért a magyar és a román tagozat is külön-külön, saját előadással készült az ünnepi eseményre” – mondta az igazgató, akitől azt is megtudtuk, hogy míg 55 évvel ezelőtt, az 1956-ban alakult Állami Székely Népi Együttesnek több mint száz tagja volt. Hármas felosztással, tánckarral, énekkarral és zenekarral működött akkor az együttes, amely a 80-as években vette fel a Maros nevet, a rendszerváltást követően bővülve román tagozattal.
A holnap esti előadást megelőzően fél héttől a Maros Művészegyüttes székházában Székely Dénesre, az együttes egykori igazgatójára és koreográfusára emlékeznek, emléktáblát avatva a tiszteletére. „Szeretnénk, ha a mai korosztály jobban megismerné az elődjeit, ha többet beszélgetnénk az idősebbekkel, ha jobban odafigyelnénk rájuk. Ezért szeretnénk egy sajátos, családias hangulatú beszélgetéssel folytatni az estét, ahol az együttes mai tagjai a régi alapítókkal ismerkednének össze” – ismertette az ünnepi terveket az igazgató.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Gondok és remények
Ismét próbaterem nélkül maradhat a Maros Művészegyüttes magyar tagozata…
Tervek, remények, gondok – talán ekképpen lehetne összefoglalni a Maros Művészegyüttes szemszögéből az idei esztendő kezdetét. A részletekről Barabási Attila-Csabát, az intézmény igazgatóját kérdeztük.
– Elkezdődött az új év, második feléhez érkezett az évad. Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
– Január elején új projektbe kezdtünk, amelynek során balettórákon vettek részt a táncosaink. Ezt szakmai kiértékelő is övezte, úgy gondoltuk, hogy a balett alapjainak elsajátítása egy néptáncegyüttes tagjai számára is szükségszerű. Emiatt nem tartottunk előadásokat sem, az idei év első produkciójára ma este kerül sor, a Vannak vidékek című előadásunkat visszük színpadra, ezt február elsején megismételjük. A jelenlegi repertoárunk a fent említett előadás mellett a János vitéz, a Mátyás király álruhái és a Szem látta, szív szerette című produkciókból áll, de kérésre bármikor játsszuk a Sodrást és a Kőműves Kelement is. Készül az új, Farsangi hangulatok című műsorunk, ezt Füzes Albert állította össze különböző gyűjtések alapján. Számos felkérésnek teszünk eleget, hamarosan fellépünk Sóváradon, Nagyernyében, februárban Gyergyóban, Csíkszeredában és vidékén, illetve Baróton lesz vendégelőadásunk. Áprilisban magyarországi, illetve ausztriai turnéra indulunk, játszunk a miskolci színházfesztiválon, majd a Szem látta, szív szerette című összeállításunkat adjuk elő Győrben, Sopronban, Pápán, Celldömölkön, Budapesten és Bécsben.
Az együttes idén sem csak az előadásokra koncentrál, számos népies jellegű eseménynek a szervezői, illetve főszervezői vagyunk. Ezek egyike a mikházi Csűrszínházban sorra kerülő népdalvetélkedő, amelyet a csűrszínházi szervezőkkel, az alkotások házával, az RTV-vel, a Marosvásárhelyi Rádióval és a Népújsággal közösen hozunk létre. Régiónként egy-egy elődöntőt szervezünk a két kategória (gyermek és felnőtt) 8-8 képviselőjének előadására, az országos döntőre gálaest keretében a Csűrszínházban kerül sor június 29-én. A díjak anyagi természetű juttatásokkal is járnak, a helyszínről televíziós közvetítés zajlik majd. Ugyanakkor voltak olyan felkérések is, amelyeknek nem tudtunk eleget tenni. Objektív okok (például vízumokkal kapcsolatos procedúrák) miatt nem mentünk el az egy hónapos dubaji turnéra, ahol hetente öt-hat előadáson léptünk volna fel. Felkérésünk van viszont egy izraeli előadás-sorozatra, mindkét tagozat teljes csapattal vesz majd rajta részt. De az idei bemutatónkra is időt kell szánnunk, jelenleg Juhász Zsolttal tárgyalunk, ő koreografálta a sorrendbeni utolsó előadásunkat is. Folklórral gazdagított táncszínházi produkciót tervezünk, szeptember 19–20-án kerül sor a premierre. Most szerkesztjük a programot. Az ez évi talán legfontosabb eseményünk az idén általunk szervezendő hivatásos néptáncegyüttesek találkozója, amelyen részt vesz mind az öt profi formáció. Ez, a zsűritagok és kritikusok által egyaránt értékelendő rendezvény a legkomolyabb felmérése a hazai együtteseknek és táncosoknak, talán erre gyakorol mindenki a leglelkesebben. Olyan kihívás, amire nagyon komolyan és lelkiismeretesen készülünk. A találkozóra október 3-a és 6-a között kerül sor. Ősszel új évad kezdődik, az évet Gyöngykoszorú- találkozóval zárjuk.
Nagyon fontos továbbá számunkra a Napsugár néptánccsoport, ők képezik a Maros Művészegyüttes utánpótlását. Színes a programjuk, kisebb-nagyobb turnékon vesznek részt, és az idén igen sok fiatal táncos került át hozzánk tőlük. Kiemelten támogatjuk a működésüket.
– Köztudott, hogy a kövesdombi székház nem nyújt megfelelő körülményeket a román és magyar tagozat közös működéséhez, nincsen erre megfelelő tér. Emiatt eddig a Szentgyörgy utcai Makariás-házban volt a magyar tagozat próbaterme, és uniós pályázatot is írtatok az épület komoly feljavítása, átépítése végett. De a Makariás-házat időközben visszakapta a református egyház és az eltartó Maros Megyei Tanács élén is vezetőségcsere történt. Hogyan tovább?
– Most éppen az egyháztól jöttem (tegnap délelőtt – a szerk.). Tárgyalunk arról, hogy hol tud a magyar tagozat a továbbiakban felkészülni, ott maradunk-e vagy sem. Számunkra az lenne a legjobb, ha ott maradhatnánk, az épület megfelel a céljainknak, a feltételeinknek, és nagy figyelmet fordítottunk a tatarozására is. Az egyház nyitott arra, hogy bérbe adja az épületet a megyei tanácsnak, persze vannak még más variációk is, jelenleg semmi sem biztos. A két tagozat nem fér el a kövesdombi épületben. Minimum öt nagy próbateremre lenne szükség, egy-egy a két tagozat táncosainak, szólistáinak és a zenészeknek. Jelenleg, ha a táncosok a próbateremben vannak, akkor a zenészek a színpadon próbálnak, az énekesek pedig a folyosón (!). Az együttesnek nincs raktára, nincs műhelye és nincsen egy helyünk, ahol mosni tudnánk. A folyosón szárítjuk a ruháinkat… A Makariás-ház azonban azokat a kondíciókat nyújtja, amelyekre szükségünk van. Nagyon szomorú vagyok, hogy az 1.200.000 eurós, uniós szabványok szerint megírt pályázatunk esett, egy álom szertefoszlott – ihletet, erőt adott az együttesnek. Ugyanakkor, mint említettem, a református egyház nyitott a megoldásra, szeretnék támogatni az együttest, de az árakat nem ők szabják meg, hanem a törvény. Mi azt szeretnénk, ha a megyei tanács addig bérelné számunkra az egyháztól az épületet, ameddig lehetőséget kapnánk egy új székház igénybevételére, vagy ha hosszú távú haszonbérbe adná nekünk a házat, illetve annak egy részét. Utóbbi esetben módunk nyílna a további tatarozásokra is. De egyelőre még semmit sem tudunk biztosan…
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely),

Összeállt a Csűrszínház idei évadjának programja
Színes, gazdag kínálat
Kedden a szervezők sajtótájékoztatón mutatták be a Csűrszínház 2013-as évadjának programját, amely az előző évhez hasonlóan igen gazdag művelődési kínálattal várja az érdeklődőket. A programot a szervezésben résztvevők: Szélyes Ferenc, a Csűrszínházi Egyesület elnöke, Vajda György programkoordinátor, Kiss Zsuzsa, a Backamadarasért Egyesület képviselője, Barabás Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója, Incze Tünde, az együttes szervezője, Török Viola és Kovács Levente rendezők, valamint Pánczél Szilamér, a Maros Megyei Múzeum kutatója ismertették.
Szélyes Ferenc, a Csűrszínházi Egyesület elnöke elmondta: az előző évhez viszonyítva szellősebbé szerették volna tenni a programot, de ez nem sikerült, hiszen a partnereknek köszönhetően az idén is minden igénynek, elvárásnak megfelelő műsor állt össze, amelyre remélik, hogy nemcsak a Nyárádmentéről, hanem a megyéből is lesznek érdeklődők.
Hagyományteremtő rendezvénnyel május 25-én nyílik az évad. Erről Kiss Zsuzsa, a backamadarasi önkormányzat művelődési referense beszélt. A szervezők szándéka, hogy évente egy-két nyárádmenti község mutatkozzon be a Csűrszínházban, saját kulturális kínálattal. Az első község Backamadaras. 14 órától kezdődő programjukból nem hiányzik a néptáncműsor, a terménykiállítás, a hagyományos népi vásár, a gasztronómiai bemutató, de lesz fotókiállítás és filmvetítés is a településről.
Június elsején, a gyereknap alkalmából Nyárádremete tánccsoportjai mutatják be műsorukat. Különleges élményre hívja majd az érdeklődőket a marosvásárhelyi Művészkuckó Egyesület június 9-én, amikor a június 1-jén bemutatandó Dés László–Nemes István: Valahol Európában című musicalt viszik ki Mikházára, teljesen új koncepcióban, Korpos András rendezésében. Az idei Csűrszínházi Napok június 28-án kezdődnek. Felavatják a közel 5.000 kötetes könyvtárat, korábban a Csűrszínházi Egyesület kezdeményezésére a könyvgyűjtést a Népújság is felkarolta. A Napok fénypontja a Széllyes Sándor-népdalvetélkedő döntője lesz, amelynek előválogatója alapján nyolc megyei kistérségből jelölik ki a bejutottakat két korcsoportbeli kategóriában. A döntő műsorban az Erdélyi TV közreműködésével a kistérségekről készített rövid filmeket is bemutatják. A rendezők szándéka, hogy a népdalvetélkedőn kívül a döntő lehetőséget teremtsen a kistérségek idegenforgalmi ismertetésére is. Ezt a rendezvényt jövőre is meghirdetik.
Az idén is lesz saját produkció a Csűrszínházban: a Vim Spectrum színház Török Viola rendezésében Móricz Zsigmond Boszorkány című darabját mutatja be. A sajtótájékoztatón a rendező kifejtette, ősbemutató lesz, hiszen a darabot eddig alig játszották. Érdekes kérdést, a hitvilágot, a nonkonformizmust taglalja a darab, amely Bethlen Gábor és Báthory Anna különös viszonyát mutatja be.
Augusztus 3-án egy egészen különleges programmal rukkol elő a Csűrszínház. A Maros Megyei Múzeummal közösen római fesztivál lesz. Ennek a hátterét az a nagyméretű régészeti ásatás adja, amelyben több hazai, magyarországi és németországi egyetem részvételével 70 külföldi diák is részt vesz, hogy feltárják a mikházi római castrum és a hozzá tartozó település (vicus) maradványait. A római napon lesz gladiátorbemutató, rabszolgavásár, temetés, divatbemutató, gyerekprogram, filmmaraton, kézművesműhely. Mi több, aki teheti, a helyszínen ókori római öltözetben jelenhet meg. A műsort röviden Pánczél Szilamér, a múzeum római kort tanulmányozó kutatója, a program koordinátora ismertette, aki elmondta, ha sikeres lesz a kezdeményezés, évente szeretnének hasonlót szervezni.
Ugyancsak Mikháza ad teret a már marosvásárhelyi kultúrtörténeti kuriózumnak számító Majomcsoportnak, amelyet 1963-ban egyetemista színjátszókörként hozott létre Kovács Levente rendező, s amelyet 1989-ig sikerült működtetni úgy, hogy a színjátszáson túl ez a társulat értelmiségiek, ellenzékiek valóságos fórumává vált. Orvosok, színészek, mérnökök, politikusok és sokan mások jönnek majd haza külföldről és gyűlnek össze augusztus 23-án Mikházán, ahol az 50 éves találkozót követően este 8 órától nyilvános műsor is lesz, és fellép a színjátszó kör hajdani zenekara is, de lesz meglepetés is bőven – árulta el az érdeklődőknek Kovács Levente.
A programban szerepel még Népújság író-olvasó találkozó – vázolta fel a terveket Vajda György. Úgy szeretnék megszervezni, hogy a nyárádmenti oktatási intézmények hozzájárulásával diákoknak szóló ismeretterjesztő vetélkedő is megelőzze. A találkozót a dicsőszentmártoni Kökényes fellépése is színesíti majd.
Az idéntől újra felelevenedik a hagyományos szüreti bál, s az idei évadot – mintegy összefoglalóként, az RMGE és a kistérségi társulás hathatós hozzájárulásával – egy nyárád- menti termény- és gasztronómiai kiállítás és vásár zárja majd, amelyet minden évben megismételnének.
Mindezek mellett nyáron táborokat is szerveznek. Az elképzelés szerint design- és divat-, fotó-, alkotó- és tánctáborok helyszíne lesz Mikháza. Az előző évekhez hasonlóan, akinek nincs más lehetősége, a Bálinttrans járataival utazhat a helyszínre, s a szervezők azt is remélik, hogy a Szovátán nyaralóknak is sikerül eljutniuk a Csűrszínházba. A részletes programokat a rendezvényeket megelőzően ismertetik majd a szervezők.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Néptáncszínház Kányádi nyomán
Évadkezdő sajtótájékoztató a Maros Művészegyüttesnél
Turnék, tervek, új munkatársak, tavalyi összegzés és új bemutató – a Maros Művészegyüttes vezetőségének szerda délelőtti évadnyitó sajtótájékoztatóján ezen témakörök mentén zajlott a beszélgetés. A kövesdombi székházban megjelenteket Barabási Attila Csaba vezérigazgató üdvözölte, és elmondta: 2013-ban próbáltak új kihívásoknak is megfelelni, ez a most kezdődő évadban sem lesz másképpen.
– Olyan előadásokkal jelentkeztünk, amelyek korábban nem voltak jelen az együttes repertoárján, folyamatosan próbáljuk táncszínházi produkciókkal gazdagítani a műsorkínálatot. Mindezek mellett olyan turnékon vettünk részt, amelyek – noha anyagi szempontból nem voltak kifizetődők – eljuttatták előadásainkat a szórványmagyarsághoz, például Fogarasba. A Bécsben tartott Szem látta, szív szerette... című vendégelőadásunk is óriási sikernek örvendett, a zemplényi néptáncfesztiválon pedig a román tagozat is fellépett, nagyon tetszett nekik mindaz, amit Magyarországon láttak. A magyar tagozat ezek mellett a gyulai Minden Magyarok Fesztiválján is vendégszerepelt, az utánpótláscsapatunk, az ifjak pedig Szabadkán arattak visszhangos sikert. Hétfőn értünk haza Pozsonyból, ahol a Magyar Táncművészek Szövetségének gyűlésén vettünk részt. Immáron e szövetség tagjává váltunk, és ez óriási lehetőségeket hordoz magában. Kialakult az a kommunikáció a magyarországi hivatásos és műkedvelő táncegyüttesekkel, amely idejövetelem idején – 2007-ben – még nem létezett. De nem csak a néptánc területén mozgunk – a mikházi I. Széllyes Sándor-népdalvetélkedő szervezőjeként is bemutatkozott az együttes.
Ami az idei évadot illeti, a munkafolyamat zökkenőmentesen kezdődött, táncosaink elvégezték a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen folytatott tanulmányaikat. Természetesen vannak hiányosságok, a táncszínházi előadások más jellegű felkészítést is követelnek, ezért színészi, szakmai tréningre neveztük be őket Nagyváradon, ahol több előadásban is szerepeltek. Meggyőződésünk, hogy az ott szerzett tudást itthon kamatoztatni fogják. Közeledik az idei premierünk időpontja, a produkció egy tavalyi előadásunk úgymond folytatása. Akkor Kányádi Sándor Vannak vidékek című verse alapján vittünk színre egy táncszínházi produkciót, az idei bemutató alapjául szintén Kányádi-vers, a közismert Fekete-piros című költemény szolgál. Nagyon örvendek, hogy Juhász Zsolt rendező-koreográfus ismét elfogadta meghívásunkat, ő az előadás rendezője. A bemutatóra szeptember 20-án kerül sor, a Fekete-piros című produkcióval veszünk részt az erdélyi magyar hivatásos néptánc-együttesek október 3-a és 6-a között sorra kerülő vándortalálkozóján, amelyet az idén mi szervezünk. Mind az öt táncegyüttes jelezte részvételét a találkozón, amelynek első napjaiban az együttesek előadásait láthatja a közönség, október 6-án, vasárnap pedig a zsűri értékelése, a gálaműsor és a díjazás következik.
Az együttes életében változásokra is sor került: objektív okok miatt Füzesi Albert nem vállalta tovább a művészeti vezetői funkciót, utóda Varró Huba lett. Vannak új tagjaink, örvendünk, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakán végzett hallgatók közül sokan felénk kacsintottak, többen jöttek hozzánk táncolni. Anyagi jellegű problémákkal nem küzdünk – a költségvetésünk kevesebb, mint a tavaly volt, de pályázatokkal pótoljuk a hiányzó összegeket. Tárgyalunk a református egyház által visszaigényelt, visszaszolgáltatási folyamat alatt lévő épületben található próbatermünkről, a Maros Megyei Tanács felajánlotta, hogy még 5 évig csak értünk béreli a szóban forgó épületet. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy nem egyszerű dolog táncosnak lenni ebben az alulfizetett szakmában, csodálom, hogy hogyan tudnak igen kicsi fizetésükből megélni a művészeink. És ez a fizetés sajnos nem tőlünk, a vezetőségtől függ.
A közelgő premierről, a Fekete-piros című előadásról a rendező, Juhász Zsolt szólt.
– Kányádi Sándor versét nem kell bemutatni senkinek, alapmű. A néptáncszínházi produkció nem óhajt politizálni, az erdélyi magyarság létezésével kapcsolatos sorskérdésekkel, méltósággal foglalkozik, azzal, ahogyan az erdélyiséget megélték, megélik múltban és jelenben egyaránt. 40 év telt el a vers írása óta, de az nagyon sok elemében ma is aktuális, így a mából indulunk ki. A kérdés, hogy mi történik ezzel a kultúrával, mi zajlik itt? Mindezt erdélyi néptáncokon és mai színházi világon keresztül. Örvendek, hogy a csíkszentdomokosi születésű, többszörös nívódíjas koreográfus táncmester, Kádár Ignác elvállalta a rendezőasszisztensi, Kiss Zsuzsanna és Szélyes Andrea-Natália pedig a jelmeztervezői munkát. Én pedig szívesen dolgozom itt, nagyon szeretem az erdélyi légkört, köszönöm, hogy itt lehetek.
Szélyes Andrea-Natália elmondta, nagy kihívás volt a ruhák megtervezése, hiszen a táncszínházi produkció egészen más jellegű munkát igényel, más a színpadi mozgás, Barabási Attila Csaba pedig az együttes új szervezőjét, Benedek Botondot mutatta be, aki – színművész lévén – színpadközeli ember, tapasztalatát pedig a kultúraszervezésben kívánja kamatoztatni.
– Nagyon sok újítással jelentkezünk a kezdődő évad során – árulta el Benedek Botond. – Ezek egyike, hogy honlapunk folyamatos frissítés alatt fog állni, követhető lesz rajta minden, ami az együttessel kapcsolatos, egészen a naprakész programig. Létrehoztunk egy Facebook-oldalt is, amelyen szívesen várjuk nézőink visszajelzéseit. Szeptember folyamán fellépünk Székelykeresztúron, Jedden, Nagyernyében, ezt követően pedig Sátoraljaújhelyen és terveink szerint Tokajban, illetve Nyíregyházán is. Azon dolgozom, hogy minél többször ellátogathassunk a Partiumba, az új bemutató mellett pedig tovább játsszuk a Szem látta, szív szerette..., a Vannak vidékek, a János vitéz, illetve a Farsangi hangulatok című előadásainkat.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Hivatásos néptáncosok találkozója Vásárhelyen
Október 3-6. között Marosvásárhely ad otthont a 9-ik Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozójának. Az előadások helyszíne a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagyterme, ahol csütörtök este a Maros Művészegyüttes Fekete piros című előadásával vette kezdetét a találkozó.
Az előadást és a hivatalos megnyitót egy fotókiállítás előzte meg a színház emeleti előcsarnokában, ahol négy fotós: dr. Boda Gábor, Nemes Attila, Bartus Levente és Barabási Attila Csaba fényképeit méltatta dr. Barabás László néprajzkutató. A száznál is több kiállított felvétel a Maros Művészegyüttes 2007 és 2013 között bemutatott produkcióiról készült. A megörökített előadások: A víz szalad, a kő marad, Mátyás király álruhái, Fehérlófia, Édes kicsi Jézusunk, Kőműves Kelemen, János Vitéz, Szem látta, szív szerette, Vannak vidékek és a nemrég bemutatott Fekete piros.
Barabás László tárlatnyitó beszédében elmondta, a Maros Művészegyüttes Erdély legkorábban megalakult néptáncegyüttese: 1956 őszén jött létre. A falvakon ünnepre készültek, amikor a Székely Népi Együttes előadásait várták. A ’70-es években váltás állt be a néptánc koreografálása, színpadra vitele tekintetében, ez befolyásolta a marosvásárhelyi társulat koncepcióját is. A rendszerváltást követő években nehézségekkel küzdött, 2007 óta pedig egy folyamatosan felfele ívelő időszak kezdődött, ami ma is tart. „Megfigyelhető, hogy egyrészt ragaszkodnak ahhoz, hogy a néptáncot kevés változtatással állítsák színpadra, ugyanakkor a táncszínház felé is irányulnak” – mondta a néprajzkutató.
A felvételeket készítő Boda Gábor Budapestről jár Marosvásárhelyre, mint mondta, öröm volt számára megismerkedni a Maros Művészegyüttessel és betekintést nyerni annak műhelymunkáiba is. Bartus Levente arról beszélt, nem is tudja, mi volt előbb: a kíváncsiság vagy a fényképezés utáni vágy. Ahogy fogalmazott, a közönségnek egy előadás, ha véget ért, már csak emlék, a fotós számára viszont munka, hiszen még otthon dolgozik a felvételeken. Barabási Attila Csaba, az együttes igazgatója készítette a legtöbb fotót, hiszen ő van a legtöbbet a táncosok között.
A nagyszínpadon Kilyén Ilka műsorvezető ismertette a négynapos találkozó programját, az öt erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttest. Köszöntötte a vendégeket és a közönséget Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója, Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei önkormányzat alelnöke és Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke.
A találkozó ideje alatt műhelybeszélgetésekre, közönségtalálkozóra és táncházra is várják a szervezők az érdeklődőket.
Pénteken 13 órától az Udvarhely Táncműhely Tündér Erzsébet táncos mesejátékkal lép színpadra, 20 órától a Nagyvárad Táncműhely a Nagyvárosi bujdosók című előadását mutatja be. Szombaton 17 órakor a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a János Vitézt, 20 órakor a Háromszék Táncegyüttes A tékozló fiú sorsjátékot viszi színpadra.
Vasárnap a 19 órakor gálaműsort a szervezők és vendégeik az október 6-i megemlékezésnek, az aradi vértanúk emlékének szentelik.
Antal Erika
Maszol.ro

Táncírók társasága
Véget ért a IX. Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozója
Vasárnap este telt házas közönség jelenlétében ért véget a IX. hivatásos magyar táncegyüttesek találkozója. Az idén Marosvásárhelyen, a Maros Művészegyüttes szervezésében sorra került vándortalálkozó igen sikeresnek mondható – szép számú publikum előtt mutatta be táncszínházi előadásait a részt vevő öt hazai hivatásos néptáncegyüttes: az Udvarhely Táncműhely, a Nagyvárad Táncegyüttes, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a Háromszék Táncegyüttes valamint a szervező Maros Művészegyüttes.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében, a vasárnap esti gálaműsoron ceremóniamesterként Kilyén Ilka színművésznő üdvözölte a megjelenteket, kezdésképpen pedig elmondta: ma (október 6-án) az aradi tizenhárom vértanúra emlékezünk. – Október a tisztelgés hava: ekkor emlékezünk az aradi vértanúkra, az agyagfalvi gyűlésre, 23-án az '56-os forradalomra. Fáy Ferenc költeményével köszöntöm az október hónapot – mondta Kilyén Ilka, majd a Jeremiás siralmai című verset szavalta el és a színpadra szólította a Maros Művészegyüttes igazgatóját.
– Búcsút mondunk, elköszönünk egymástól mi, táncosok, kollégák – kezdte beszédét Barabási Attila Csaba. – Az első estén azt mondtam, rendezvényünk célja az, hogy találkozó maradjon. A találkozó mindig szép dolgokat jelent. Ezt elértük: találkoztunk, ismerkedtünk, véleményt formáltunk. Ez az a díj, amelynek mindenki nyertese. A lehetőség, hogy az idén itt, jövőre pedig valószínűleg Csíkszeredában találkozzunk. Erre büszkék vagyunk. Mint házigazda, úgy érzem, a kollégák jól érezték magukat. Teljes odaadással próbáltak és a maximumot nyújtották egymásnak és a közönségnek. Köszönöm mindenkinek. Köszönöm a művészegyüttes román tagozatának, hogy mellettünk álltak és köszönöm a zsűri értékelését. Nem volt könnyű dolguk, de becsületes, őszinte munkát végeztek.
Peti András alpolgármester hozzátette: október hatodika szomorú emlék. Ekkor emlékezünk az aradi tizenháromra és Bathyány Lajosra, Magyarország első független miniszterelnökére. És azokra a székely földbirtokosokra is, akik a forradalom bukása után is tovább hittek az eszmében, majd életükkel fizettek érte. Ők hozták a legfőbb áldozatot a magyarságért, a magyar kultúráért. A táncegyüttesek találkozója és a hasonló rendezvények láttán meggyőződésem, hogy Marosvásárhely nemcsak a Székelyföld fővárosa, hanem az Európa kulturális fővárosa címre is méltó.
A Háromszék Táncegyüttes rövid, gyimesi és moldvai táncokból álló műsorát követően Novák Ferenc, a mindenki által csak Tataként ismert Kossuth-díjas rendező- koreográfus lépett a színpadra és adta át a zsűri nevében a találkozó díjait.
– Ez a kilencedik erdélyi találkozó. Néhányan részt vettem már, hol egyszerű nézőként, hol szakértőként, hol zsűritagként. Az eltelt évek alatt nagyon nagy előrelépés tapasztalható az előadások, táncegyüttesek esetében. Az idei rendezvény hallatlanul izgalmas volt. Magyarországon régebben zajlik, Erdélyben frissebb a vita arról, hogy tiszta forrás, avagy tiszta forrásból? Mindkettő nagyon fontos! Óriási szellemi vagyonnal rendelkezünk, és ez a tánc. Nagyon fontos megőrizni és bemutatni. Ugyanakkor a táncszínház is kiemelkedő jelentőséggel bír. Mi, rendező-koreográfusok, avagy táncírók nem maradhatunk ki abból a folyamatból, amit az írók, avagy a filmszakma képvisel – nekünk is el kell mondanunk a véleményünket a világról. De táncszínházat tiszta forrásból kell csinálni. És amikor a táncszínházi előadások mellett bemutatjuk a tiszta forrást, az érintetlen néptáncot, akkor az robbanásszerűen fog előtörni. Az idei találkozó előadásai között színvonalbeli szempontból nincs különbség. Ezeket bármelyik nemzetközi befogadó színház meghívhatja és büszkék lehetnek rá – mondta Novák Ferenc Tata, majd a díjátadó ceremónia következett.
A zsűri az Udvarhely Táncműhelyt a kreatív szcenikai megoldásokért, a Hargita népi együttest a vásári komédia táncszínházi megjelenítéséért, a Maros Művészegyüttest Kányádi Sándor versének egyedi, táncos megjelenítéséért, a Nagyvárad Táncegyüttest a városi életérzések kortárs megjelenítéséért, a Háromszék Táncegyüttest az erdélyi sorskérdések művészi megfogalmazásáért díjazta. Énekesi különdíjat kapott Kásler Magda és Erőss Judit, Brugós Sándort és Kerekes Dalmát a Nagyvárad Táncegyüttes produkciójában nyújtott táncukért díjazták és különdíjjal térhetett haza a Heveder együttes, a Háromszék produkcióját kísérő formáció is. A legjobb férfitáncos díjat ezúttal Tőkés Csaba Zsoltnak, a Háromszék táncosának ítélte a grémium A tékozló fiú című előadásban nyújtott kiemelkedő alakításáért.
A díjátadót követően a Nagyvárad Táncegyüttes, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, majd a Maros Művészegyüttes rövid műsorai zárták a gálaestet és a 2006 óta először ismét Marosvásárhelyen szervezett, négynapos, nagyszerű előadásokban gazdag találkozót.
Kaáli Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)

Gyöngykoszorúk gyöngye
Adventi néptánctalálkozó Marosvásárhelyen
December 21-én, szombaton, a Maros Művészegyüttes, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete, valamint a Folk Dancing and Music Egyesület szervezésében ismét sor kerül a Gyöngykoszorúk gyöngye című néptánctalálkozóra. A több mint két évtizedes múlttal rendelkező néptánc-mozgalom közelgő, marosvásárhelyi rendezvényével kapcsolatosan hétfőn délelőtt tartottak sajtótájékoztatót a szervezők a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában.
Mint azt Barabási Attila Csaba igazgató elmondta, sikeres évet tudhat maga mögött az együttes, amelynek kiemelkedő momentuma volt a nemrég Marosvásárhelyen megszervezett hivatásos néptáncegyüttesek találkozója. Azt követően partiumi turnén vettek részt, a soron következő rendezvényük pedig a Gyöngykoszorúk gyöngye lesz, amelyet annak idején a Szabó házaspár – György és Éva –, illetve az EMKE kezdeményezett. Hosszú évek óta az utóbbival közösen szervezik, egy hároméves kihagyást követően úgy gondolták: ha az EMKE és a Maros Művészegyüttes összefog, ismét lehet Gyöngykoszorú- találkozót szervezni Marosvásárhelyen. – Az első Gyöngykoszorút hét évvel ezelőtt szerveztük a városban, a hagyományt a továbbiakban is folytatni kívánjuk. Régi és újabban alakult néptáncegyütteseket is meghívunk, az idei találkozó nyitóünnepségén pedig megemlékezünk a Szabó házaspárról, akik 1991-ben elindították ezt a nemes és szép mozgalmat. Az idei Gyöngykoszorún szakmai kiértékelőt is tartunk, elsősorban az együttesek nyilvántartása végett, hiszen Maros megye rendelkezik az erdélyi megyék közül a legtöbb magyar néptáncegyüttessel. Az idei találkozónkra is több olyan formáció érkezik, amelyek eleddig még nem vettek részt a Gyöngykoszorún, és meghívjuk a nemrég lezajlott I. Széllyes Sándor Népdalvetélkedő felnőtt-, illetve gyerekkategóriáinak első és második helyezettjeit is. A magam részéről a Gyöngykoszorú-találkozók mindegyik részét átéltem, voltam résztvevő, szervező, újjáindító egyaránt, és fontosnak tartom megjegyezni, hogy a mozgalom mindmáig önkéntes jelleggel működik. A Szabó György elképzelése szerint folytatjuk a hagyományt, a cél továbbra is az, hogy ne a pénz vezessen minket, a rendezvény maradjon meg találkozónak. A hagyományőrzésen túl sok szép emberi kapcsolat, házasság is született a Gyöngykoszorúnak köszönhetően. Erre a találkozóra szüksége van az erdélyi magyarságnak, a különböző településeken élő szervezők értéket mentenek a jövőnek. Megérdemelnék a kitüntetést. Az idei Gyöngykoszorúk gyöngye házigazdája a Napsugár táncegyüttes – Marosvásárhelyen közel húsz együttes lép majd fel, 300-400 táncost láthat majd a közönség. A találkozó hagyományai szerint ökumenikus istentisztelettel nyitjuk a rendezvényt. Ez egyrészt hangsúlyozza a rendezvény fontosságát, másrészt a Gyöngykoszorú szellemisége szerint való. Az idei esztendőben e találkozó lesz az utolsó rendezvényünk, de februárban már magyarországi turnéra indulunk, akkor Nyíregyházára, márciusban pedig Budapestre, majd Celldömölkre, Sátoraljaújhelyre és Pápára utazik az együttes, a továbbiakban pedig európai körútra is van esélyünk, és reményeink szerint hamarosan a táncvezetőképzésünket is elindíthatjuk – de ezekről bővebbet most nem szeretnék mondani.
Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke hozzátette: Szabó Éva temetésére holnap (ma – a szerk.) kerül sor, az egyesület saját halottjának tekinti. – 1991-ben volt az első Gyöngykoszorú, akkor Nyárádszeredában. Azóta a mozgalom keretében több mint száz találkozó került megszervezésre és tíznél több Gyermek- Gyöngykoszorún is részt vehettek az érdeklődők. Öröm látni felcseperedni, majd a szakmában elhelyezkedni azokat a fiatalokat, akik régen, gyermekként táncoltak a találkozókon. A találkozók az évek során több ezer embert szólítottak a Gyöngykoszorúk színpadaira. Nagy mozgalommá nőtte ki magát, viszonylag kis anyagi befektetéssel – és követendő példává vált. Marosvásárhelyen annak idején az adventi találkozóval indult a mozgalom, de ezt az egykori népi alkotások háza kisajátította magának, ezért lemondtunk róla. Utána találtuk meg Barabási Csaba Attilát és a Maros Művészegyüttest, és szép együttműködés vette kezdetét, amelynek köszönhetően mindmáig sikerült fenntartanunk a táncházmozgalmat. Mindezekhez hozzátenném, hogy hamarosan véget ér az EMKE Maros megyei szervezeténél töltött harmadik mandátumom, amelyet követően a visszalépés időszaka következik az életemben. De továbbra is vallom az EMKE jelmondatát – "Aki a köznek él, annak élni érdemes" – és a Gyöngykoszorúk szervezői az elkövetkezőkben is számíthatnak a támogatásomra – árulta el Ábrám Zoltán.
A Gyöngykoszorúk gyöngye marosvásárhelyi találkozójára december 21-én, szombaton kerül sor a művészegyüttes kövesdombi székházának előadótermében. A néptánccsoportok ünnepi műsora 11.30 órakor kezdődik és 16 óráig tart, ezt követően, 17 órától szakmai kiértékelő, valamint táncház lesz a Blue Pearl vendéglőben. A szervezők mindenkit szeretettel várnak.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

A magyar népi kultúra estéje
Sohasem volt ennyire színesen, gazdagon szép a Maros Művészegyüttes előcsarnoka, mint január 22-én, szerdán, a magyar kultúra napján. Az együttes vezetősége és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezésében a tulajdonukban levő legszebb népi ruhákat állították ki, amelyek megyénk és Erdély népi kultúrájának változatosságát, felbecsülhetetlen értékét tárták az érdeklődők elé. Akik az esős esti óra ellenére szép számban vettek részt a szakszerű magyarázatokkal bemutatott kiállításon, majd azt követően az együttes műsoraiból készült válogatáson, amely változatos programkínálatukról tanúskodik.
– A néptánc, a népzene mellett a népviselet megőrzését is feladatunknak tekintjük – hangzott el Barabási Attila Csaba, az együttes vezetőjének köszöntőjében, aki hozzátette, hogy nagy örömmel válaszoltak az EMKE, s személyesen Kilyén Ilka ötletére, azzal a gondolattal, hogy a tulajdonukban levő kincs felmutatásával sikerül régi szép emlékeket felidézni, s nosztalgiát ébreszteni azokban, akik gyermekként, a konfirmáció alkalmával, bálokban ezeket a ruhákat viselték.
AZ EMKE-t képviselő Kilyén Ilka elmondta, hogy sohasem volt ilyen jó dolga, mivel elképzelését az igazgató irányításával az együttes dolgozói (Incze Tünde és munkatársai) öt nap alatt valósították meg: a ruhákat kiválogatták, mosták, keményítették, vasalták, s nagy műgonddal falra tették vagy a próbababákra adták.
Örvendünk, hogy az elképzeléshez az ihletet a lapunk Harmónia összeállításában megjelenő sorozat adta. Ahogy annak is, hogy arra gondolva, hogy a gazdag anyagot ne csak papíron, hanem a valóságban is láthassa a közönség, jövőre szeretné, ha a magyar kultúra napján a megyénk különböző falvaiból érkező idős asszonyok, férfiak és fiatalok mutatnák be viseletüket a Kultúrpalota színpadán a hozzáillő műsorral fűszerezve. Ma, amikor virágkorát éli a népdal és a néptánc, itt az ideje, hogy a néhol elfelejtett, lenézett népviselet is az őt megillető helyre kerüljön, ahogy Ausztria és Németország sok tartományában büszkén hordják ünnepekkor vagy akár a vasárnap esti sétán is – hangsúlyozta a színművésznő.
Virágoskertbe csöppentünk – utalt a kiállításra és a szép nyárádselyei viseletben pompázó táncosokra Asztalos Enikő néprajzkutató, aki a népviselet eredetéről, kialakulásáról beszélt, a ruhákról, amelyek valamikor pontosan elárulták, hogy viselője hova való. Azt is megemlítette, hogy ma, amikor sok faluban szándékosan lemondtak, s feledésre ítélték a népviseletet, milyen nehéz 75-90 éves idős emberek emlékezetéből kicsalogatni az eredeti viselet jellegzetességeit.
A továbbiakban a kiállított ruhákról mondott el érdekes tudnivalókat: a Nádas menti cifra kalotaszegi ruha szimbólumrendszeréről, amelynek óvó, védő szerepe volt, a színes mezőpaniti viselet alakulásáról, a nyárádselyei népi ruha gazdag díszítéséről, s a férfiak szép lájbijáról, a Felső-Maros menti Magyaró kék-piros mintás keresztszemes kötényéről, a gazdagon díszített férfiingről, a fekete-piros mintás sóvidéki kötényről, az ízlésesen díszített, kartonból varrt mezőségi női ruháról, a különleges széki viseletről, a mesés kibédi lájbiról, a mellkendő és a mellény szerepéről, a gyimesi csángó öltözet lepelszoknyájáról, és még sok érdekes részletről.
A népviseleti bemutatót követő előadás is olyan színes volt, mint az előcsarnokbeli kiállítás. A téli népszokások elevenedtek meg az együttes színpadán, regölés, karácsonyi ének, István-napi köszöntő, cigánytánc valamint a farsang és annak temetése – énekek és táncok nagy szakértelemmel, pontosan kidolgozott mozdulatokkal, komolyan előadva vagy megnevettetve a hallgatóságot, akik a jó hangulatot vitték haza a rendezvényről.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

Művészfizetésből nyomorognak
Nehéz a színpadon „megélni” Romániában – állítják egyöntetűen az általunk megkérdezett színészek, bábszínészek, néptáncosok, akik csekélyke állami fizetésből tartják fenn magukat, sok esetben családjukat is. Ez azonban szinte lehetetlen, ezért legtöbben több lábon állnak, vagyis valamiféle mellékállással próbálják pótolni fizetésüket, hogy meglegyen a mindennapi betevő.
A színészek rádióznak, tévéznek, tanítanak vagy a nyári évadszünetben külföldön dolgoznak, hogy a két-három hónap alatt keresett pénzből pótolni tudják az év többi időszakának kiadásait. Nincs ez másként az állami keresetből élő bábszínészek, néptáncosok közt sem, csak míg előbbiek reklámhangként, műsorvezetőként próbálnak plusz keresethez jutni, utóbbiak iskolákban vállalnak néptáncoktatást vagy egy-egy vidéki csoport vezetését.
Éhhalálra ítélve az állam által
Szakmáját tekintve Puskás Győző bábszínész, akit azonban legtöbben a Hahota kabarétársulat színpadáról ismernek. Szerinte nem csak megalázó Romániában a bábszínészek fizetése, de gyakorlatilag éhhalálra vannak ítélve az állam által. „A fizetésem nem titok, 770 lejt kapok kézbe évek óta. Öt évvel ezelőtt 800-at kaptam, még a levágás előtt, aztán »visszaigazította« a fizetésünket az állam, de a levágott összeg százalékát adták vissza” – panaszolja Puskás. Hozzáteszi, náluk az úgynevezett plafon 960 lej, ennyit kapnak azok, akik nyugdíj előtt vannak, s bábszínészként dolgozták le az életüket. „Télen a fizetésem nagy része számlákra megy, 1-2 lej marad meg belőle, abból kéne ételt, ruhát, szappant, tusfürdőt vegyek magamnak. Engem gyakorlatilag az állam éhhalálra ítélt” – összegzi Puskás, aki évek óta – sok más kollégájához hasonlóan – több lábon áll, hogy fenn tudja tartani magát. Téltől márciusig a Hahota kabaréműsoraiból „él” három bábszínésztársával, nyáron pedig Puskás egy utazási iroda munkatársaként vállal mellékállást. Elmondta, ő egyedül él, de így is csak mellékállásokból tudja fenntartani magát, sok kollégája azonban családot kell fenntartson ezekből a fizetésekből.
Kevés fizetés, nagy fluktuáció
Hasonló vagy talán még rosszabb helyzetben vannak a Maros Művészegyüttes táncosai – állítja az együttes igazgatója, Barabási Attila, aki szerint az ország egyik legrosszabbul fizetett szakmája a néptáncművészet. „Egy kezdő néptáncos 636 lejt kap kézhez, márpedig sok fiatal kezdőnk van, ugyanis a néptánc jó kondíciót igényel. Legtöbb táncosunknak érettségije van, de akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, és több mint tízéves régiségük van, azok is 900-1100 lej közötti fizetést visznek haza” – osztja meg a Székelyhonnal Barabási Attila. Hozzáteszi: a táncosok mellékállással próbálnak meg több pénzt szerezni, mivel azonban délelőttönként próbálnak, esténként fellépésekre járnak, kevés lehetőségük van erre. „Legtöbben néptáncot oktatnak, vagy valamelyik vidéki tánccsoport vezetését vállalják el, másra nincs idejük” – magyarázza az igazgató. Bevallja, sokan épp az alulfizetettség miatt ott is hagyják a szakmát, nem egyszer hivatkozott erre egy-egy felmondással érkező táncos, aki megunta, hogy szüleinél, azok támogatásából él, és eszébe sem juthat külön költözni, családot alapítani.
Haknikból több pénzt keresni
Nem fényes a helyzetük a színészeknek sem, akik szintén pár száz lejből tengődnek havonta, s valamilyen mellékállás után néznek. Szélyes Ferenc már régi motorosnak számít a szakmában, de emlékszik arra, hogy fiatal színészként sokáig szülei támogatásával tudta fenntartani magát. Úgy véli, ez ma sincs másként. „A kezdő színésznek 7-900 lej a fizetése, mi, az öregek, valamivel többet kapunk, de az sem elég persze. Egy színész legalább két helyen kéne dolgozzon, hogy meg tudjon élni, de azok a színészek, akik négy-öt előadásban szerepelnek, mellékest sem tudnak vállalni” – mutat rá Szélyes. Nem ritka, hogy a színészek rádiók műsorvezetőiként, hírbemondóiként tűnnek fel, vagy épp tanítanak valahol. Mások rendezvények műsorvezetőiként vagy egyéb haknikkal próbálnak pénzt keresni. Szélyes Ferenc maga is évekig a Gruppen-Hecc kabarétársulat tagjaként dolgozott, tavaly vendégszereplő volt, de műsorvezetést is vállal időnként. „Mindenki tudja, hogy nem a pénzért választja a színpadot az ember, de ha így folytatódik ez tovább, halálra van ítélve a szakma” – vélekedik Szélyes.
Szász Cs. Emese |
Székelyhon.ro,

EMKE, a magyar nemzeti öntudat ápolója
„Ki a köznek él: annak élni érdemes!” (Szász Károly)
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 1885-ben alakult Kolozsváron, azzal a céllal, hogy ápolja a magyar nyelvet, érősítse a magyar nemzeti öntudatot, kulturális intézményeket hozzon létre és segítse a gazdasági felemelkedést az erdélyi magyar közösség körében. Magyarország szétdarabolása után, az 1920–1940 közötti időszakban, az Erdélyt megszálló hatalom gáncsoskodása miatt az egyesület működése ellehetetlenedett, de az intézmény nem szűnt meg. 1941–1944 között, Erdély Magyarországhoz való visszacsatolása révén az igában tartott magyar kultúra újra fejlődésnek indult, így az EMKE is szabadon fejthette ki a tevékenységét. A második világháború befejeztével a kommunista berendezkedés és hatalomátvétel után az egyesület nem folytathatta tovább munkáját, 1948–1990 között nem működött. Az újraindulásra 1991-ben adódott lehetőség, április 20-án Brassóban újraalakult az EMKE, beindultak a megyei szervezetek.
Az egyesület Maros megyei szervezetének elnöke 2001-ig Szabó György Pál volt, 2001-től 2014 áprilisáig dr. Ábrám Zoltán töltötte be ezt a tisztséget, napjainkban Kilyén Ilka színművésznő megyénk EMKE elnöke. Dr. Ábrám Zoltán volt elnök, jelenlegi alelnök a helyi szervezet gazdag tevékenységéről számolt be lapunknak.
„Az EMKE tevékenységeire fordított minden perc és lej sokszorosan megtérült”
„Ha egy múltba tekintő rövid összegzést végezve néhány eredményt számba veszek, akkor a következőkről kell beszámolnom:
Március 15-én évről évre három helyszínen ünnepel Marosvásárhely magyarsága, kettőt közülük az EMKE hozott létre: Petőfi-plakett a Teleki-házon, Petőfi-szobor a Kossuth és Arany János utcák találkozásánál.
Maros megyében 1991 óta immár több mint száz Gyöngykoszorú néptánc-, népdal-, népzene- és népviselet-találkozóra került sor, az EMKE szervezésében.
A Don-kanyari emlékmű felállításával nemcsak egy nálunk is elhallgatott tragédiára emlékezünk évről évre, hanem az 577 Maros megyei áldozaton túl minden erdélyi áldozat számára emlékművet emeltünk.
A Marosvásárhelyi Napok kulturális eseményeinek a bővítésén, minőségi és nagy tömegeket megmozgató események szervezésén túl – nótaest, testvérvárosi kapcsolatok stb. – tisztelettel emlékezünk több évtizedes kulturális tevékenységet folytató, közművelődés-szervező személyiségekre. Javaslatunkra öt személy vált Marosvásárhely díszpolgárává.
Maros megyében elsőkként szerveztünk ünnepi műsort a Magyar Kultúra Napja tiszteletére.
A számadatok, az aktivitás, a pénzügyi mutatók azt bizonyítják, hogy nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk: az EMKE Maros megyei szervezetére, annak tevékenységeire fordított minden perc és lej sokszorosan megtérült” – mondta el dr. Ábrám Zoltán.
A magyar közösség szolgálatáért
Továbbá megtudtuk, hogy az EMKE 2008-tól ünnepli minden év április 12 körül születésnapját – 1885. április 12-én alakult meg az EMKE – valamint az Erdélyi Közművelődés Napját, melynek keretén belül Maros megyei személyiségeket tüntet ki. 2008-tól a következő személyeknek nyújtottak át oklevelet:
2008
Mester Zoltánnak, a szovátai Bernády Közművelődési Egylet elnökének közösségmegtartó, népművelő tevékenységéért.
Jenei Sándornak, Szabéd unitárius lelkészének és az egész faluközösségnek a Szabédi László emlékének a megőrzéséért kifejtett tevékenységért.
Barabási Attila tanárnak, a kibédi Gyöngykoszorú-találkozók megszervezéséért.
Lukácsy Szilamér lelkésznek, az erdőcsinádi Gyöngykoszorú-találkozók lelkes szervezőjének.
2009
Nagy Lászlónak, Marosvásárhely unitárius lelkész-esperesének az EMKE működésének támogatásáért.
Sinkó András tanárnak, a Cinige és a Picinige ifjúsági-gyermek népi zenekarok megalapításáért és fenntartásáért.
Papp György kultúrigazgatónak, a holtmarosi Gyöngykoszorú-találkozók megszervezéséért.
Hajdó Károly karnagynak, a marosvásárhelyi és marosszentgyörgyi zenei kultúra és kórusmozgalom fellendítésére irányuló tevékenységéért.
2010
Tófalvi Zoltán újságírónak, az EMKE működése elősegítéséért.
Szekeres Erzsébetnek, az EMKE társult szervezeteként működő Lórántffy Zsuzsanna Egyesületben kifejtett áldozatos tevékenységéért.
Szász Teréz tanítónőnek, a görgényüvegcsűri Gyöngykoszorú-találkozók megszervezéséért.
Bartha József holtmarosi református lelkésznek, Wass Albert irodalmi és szellemi hagyatékának ápolására irányuló tevékenységéért.
Keresztes Géza műépítésznek, a Kelemen Lajos Társaság működése gazdagításáért.
2011
Kovács András karnagynak, a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyeskar, valamint a Psalmus kórus irányítójának.
Ötvös József lelkész-esperesnek, a marosvásárhelyi Vártemplomi gyülekezet keretében zajló közművelődési események méltatásaként.
Suba Gyöngyi kultúrház-igazgatónak, a néptánc értékeinek a megőrzése érdekében kifejtett erőfeszítéseiért.
2012
Bíró István lelkésznek, a segesvári közművelődési életben való részvételéért.
Tóth Sándor tanárnak, közművelődés-szervezőnek, a marosludasi Hajdina néptánccsoport vezetőjének.
Demeter József vállalkozónak, a marosvásárhelyi Jazz & Blues Klub működtetőjének.
2013
Gagyi Zoltán közösségszervezőnek, a dicsőszentmártoni és környékbeli közművelődési életben való részvételéért.
Both Gyula fotóművésznek, a Marosvásárhelyi Fotóklub elnökének, az egyesület tagjai által elért sikerek méltatásaképpen.
2014
Mezei Ildikónak, a Mustármag közösségben vállalt szolgálataiért.
Demeter József lelkésznek, a szászrégeni Diakónia-Ifjúság-Oktatás Háza (DIO-Ház) megálmodójának és megalkotójának.
Farkas Miklós tanárnak, a Gaudeamus Alapítvány létrehozójának.
Ugyanakkor az EMKE neves személyiségek születésnapját is megszervezi, melynek keretén belül méltatások hangzanak el. Ilyen esemény volt például az idén Asztalos Enikő néprajzkutató, Boros Zoltán televíziós szerkesztő, és Tófalvi Zoltán újságíró-történész születésnapjának ünneplése a Vártemplomi Diakóniai Otthon Bocskai-termében.
A jövőbeni kihívásokkal kapcsolatban Ábrám Zoltán alelnök a következőket mondta: „A civil szférában a közművelődési szervezet megmaradása és fennmaradása minél jobban kibontakozó intézményes kereteket, közművelődési szakembereket, a mai elvárásokhoz igazodó pályázatokat kíván meg. Ezért fontos feladatunknak tekintjük az intézményesülés folytatását, ami az igazi fellendülést jelenthetné, és biztosíthatná a meglevő, sikeresnek bizonyuló programok folytatását, a hagyományos rendezvények megtartását, sőt újabb tevékenységek beindítását is.”
kozpont.ro,

Iskoláknak másképp a néptáncról
Több ezer gyerekhez juttatja el a néptáncot és a népművészet szeretetét a Maros Művészegyüttes jövő héten az Iskola másként program keretében. Öt nap alatt a két tagozat húsz előadást játszik, de megnyílik az intézmény kapuja is a diákok előtt.
A Maros Művészegyüttes idén különösen készült az Iskola másképp programra, a hivatásos táncegyüttes igazgatójának, Barabási Attilának ugyanis meggyőződése, hogy a fiatalkorban kell bevezetni a néptáncba a gyerekeket, ahhoz, hogy felnőttkorukba is szeressék azt. Éppen ezért április 7–11. között a Maros megyei diákok népi ruhakiállításon vehetnek részt, folklórelőadásokat láthatnak, gyerektáncházon vehetnek részt, miközben ismerkedhetnek a Maros Művészegyüttes tevékenységével is.
„A román és magyar tagozattal is hónapok óta készülünk erre a hétre, amikor öt nap alatt gyakorlatilag húsz előadást játsszunk, nem csak Vásárhelyen, hanem a megye különböző részein. Gyakorlatilag amikor a román tagozat a vásárhelyi székházban játszik, a magyar tagozat kiszálláson van, és fordítva. Naponta 600-700 gyerek fordul meg csak a székházban, s akkor még a megye többi részét nem számoltuk. Úgy hogy több ezer diákkal próbáljuk megszerettetni a néptáncot” – mondja Barabási Attila.
A program román részének a hivatalos megnyitója április 7-én, hétfőn reggel 9 órakor zajlik, a magyar tagozat hivatalos megnyitója az együttes kövesdombi székhelyén zajlik április 8-án, kedden reggel 10 órától. Akkor nyitják meg a népviselet kiállítást is, amelyen több mint 25 ruha lesz kiállítva, amelyeken keresztül a gyerekek megismerhetik a legjellemzőbb magyar, román és cigány viseleteket is. Ezenkívül néptáncot is tanítanak a gyerekeknek, valamint gyerektánc-házakat szerveznek számukra. Folklórelőadásokban is lesz részük, a magyar tagozat a Mátyás király álruhái, valamint a János vitéz című előadásával kedveskedik a gyerekeknek, mindkettő pont az ő korosztályuk számára készült.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro

Brassai: Még messze állunk a normalitástól
A megyében az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát
A múlt héten, az RMDSZ és a Demokrata- Liberális Párt közötti egyezség nyomán leváltották a liberális alpolgármestert, és helyébe a demokrata Claudiu Maiort választotta meg a városi tanács. Hogyan történt, megyei szinten egyeztettek-e, mert azt is beszélik, hogy az RMDSZ megyei elnökét nem avatták be az ügybe? – kérdeztük Brassai Zsombort, az RMDSZ megyei elnökét.
– Az első dolog, amit ezzel az üggyel kapcsolatosan tisztáznunk kell, az, hogy ez tulajdonképpen a román pártok mérkőzése volt, és ennek eredménye lett az alpolgármester-váltás. Úgy gondolom, hogy az RMDSZ-nek minden esetben elsősorban a magyar közösség érdekeit kell szem előtt tartania. Az elmúlt két esztendőben egyértelművé vált, hogy a liberális alpolgármester asszonnyal, egy eset kivételével, nem sikerült egyetlen olyan ügyben sem együttműködni, amely a magyar közösség érdekeit szolgálta volna. Sőt, több esetben, például a tanácsosok magyar nyelvhasználata kapcsán negatívan nyilvánult meg. Mivel nem sikerült vele zöld ágra vergődni az elmúlt két esztendőben, semmilyen kifogást nem emeltünk az alpolgármester asszony leváltásával kapcsolatosan.
– Miután szerdán menesztették a liberális alpolgármestert, csütörtöki sajtótájékoztatóján a megyei tanács elnöke bosszút esküdött, sőt már az első retorzióra is sor került: pénteken leváltotta Szász Jánost, a megyei kórház igazgatóját. Felmérték-e, mit nyernek és főleg mit veszítenek ezzel a lépéssel, mert az utóbbi időben úgy éreztük, mintha normalizálódott volna a helyzet a megyei önkormányzat vezetőségében...
– Ezzel a gesztussal visszaigazolta, hogy helyes volt az RMDSZ hozzáállása a kérdéshez. Súlyos döntéseket hozott a megyei tanács elnöke. Rendkívül veszélyesnek tartom azt, hogy a megyei kórházat, a megyei tanács alárendeltségébe tartozó egészségügyi intézményt politikai menedékhelyként fogja fel, és oda menekíti az egyébként sok esetben szakmailag is, de politikailag is kifogásolt liberális párttagokat.
Nekünk több megoldatlan ügyünk is van. Azt hiszem, minden marosvásárhelyi magyar ember szeretné például azt, hogy végre a Bolyai líceum és Református Kollégium épületét elkezdjük tatarozni, helyreállítani, mert mégiscsak a város egyik ékessége és talán egyik legfontosabb oktatási intézménye, fontos az, hogy az Unirea líceumban a katolikus egyház státusa által javasolt új önálló magyar oktatási intézmény létrejöjjön, hogy kétnyelvű utcanévtáblák igazítsák el a járókelőket a városban. Nem folytatom, rengeteg megoldatlan kérdésünk van, amelyekre, úgy gondolom, összpontosítanunk kell. Eljutottunk a mandátum feléig, meghúztuk a vonalat, és mérlegeltük, hogy mit sikerült elérni. Tulajdonképpen az említettekből semmit nem oldottunk meg, egyetlenegy kivétellel. Egy három éve húzódó ügyről van szó, a 2-es iskola átnevezése Bernády György általános iskolára.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a megyei tanácsban sem tudunk olyan rendkívüli eredményeket felmutatni, amelyek túl sokat nyomnának a latban. Mert természetesnek tartottam, hogy a Kultúrpalota századik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatnak jelentős része magyar rendezvény legyen, mert ebben a megyében a lakosság majdnem 40%-a magyar, nem beszélve Marosvásárhelyről, ahol megközelítőleg 50%-a még mindig magyar nemzetiségű. Ezért teljesen természetesnek tartottam, hogy a százéves Kultúrpalota rendezvénysorozata alkalmával két nyelven kommunikálunk, és megfelelő arányban tervezzük a magyar rendezvényeket. Teljesen természetesnek tartom, hogy amikor 102-ből 38 önkormányzatban vezetjük RMDSZ-es polgármesterekkel a közigazgatást, akkor megfelelő arányban jussanak támogatások az illető önkormányzatoknak, úgyhogy én azt hiszem, hogy ezeket különösebb eredményekként nem lehet feltüntetni. Igazából az elmúlt 25 év marosvásárhelyi politizálásának az eredménye, hogy ez a normalitás hagyománnyá vált. És nagyon-nagyon veszélyesnek tartanám, ha a megyei önkormányzat elnöke most pusztán politikai ambícióból ezt a fajta rendet felborítaná, és a továbbiakban magyar intézményvezetőket, magyar önkormányzatokat fenyegetne azzal, hogy nem folyósít megfelelő támogatást a projektjeikhez, vagy a magyar rendezvényeket kompromittálná.
– Említette a magyar intézményvezetőket. Szóba került többek között Soós Zoltán és Barabás Attila esetleges leváltása is.
– Több név is felmerülhet, hiszen több, megyei tanácsi alárendeltségbe tartozó közintézményt vezet magyar ember. Ilyen a megyei múzeum, a Maros Művészegyüttes, az ipari park, a hegyimentő-szolgálat stb. Nyilván, ezekben az esetekben az elnök eljárhat a közintézmény-vezetőkkel szemben, de remélem, hogy nem teszi. Rossz előjelnek tartom azt, hogy a megyei kórháznál, ennél a fontos egészségügyi közintézménynél, helyzetbe hozta azt a két embert, akik úgymond a politikai harctéren kudarcot vallottak és egyfajta politikai menedéket biztosított számukra. Rendkívül veszélyesnek tartom ezt a hozzáállást.
– Apropó, Soós Zoltán, hogyan alakul a magyar prefektus kinevezésének az ügye?
– A magyar prefektussal kapcsolatosan bonyolódik a probléma. Köztudott, hisz a sajtóban is napvilágot látott a megyei PSD hozzáállása. Vasile Gliga megyei elnök nem egy alkalommal nyilvánosságra hozta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne magyar ember képviselje a kormányt Maros megyében. Nagyon erős üzenetnek tartom ezt is. Ez alapvetően egy dohos, megpenészedett politikusi attitűd, ami véleményem szerint 2014-ben nem jellemezhetné a modern politikust. Maros megyében ilyen durván nemzetiségi megkülönböztetést nem lehet megfogalmazni, ahogy egyébként sajnos a liberális elnök is teszi, jelezve ezzel azt, hogy sajnos, politikai vonatkozásban még messze állunk a normalitástól. Éppen ezért merül fel minden egyes demokrata retorikával szemben a gyanú, hogy azért itt még egyelőre az RMDSZ-en kívül más nem igazán vállalná fel a magyar ügyek szolgálatát vagy érdekképviseletét. Tény, hogy a megyei PSD hozzáállása akadályozza ezt a folyamatot, de az is igaz, hogy túljelentkezés sincs erre a tisztségre, hiszen az elvárások nagyok, a felelősség is óriási, és nyilván ez a kedvezőtlen hangulati kontextus nem segít rajtunk. Ennek dacára vannak jelöltjeink, Kelemen Hunorral tovább egyeztetünk ebben az ügyben, illetőleg azt várjuk, hogy a bukaresti politikai színtéren is megfelelő egyezségek segítsék, hogy tényleg betölthető legyen az a kialkudott tisztség, amelyet végül is 25 év után először lehetett Maros megyében kieszközölni.
– Mindent egybevetve: véleménye szerint ezzel az alkuval nyert-e vagy veszített a magyar közösség?
– Azt gondolom, hogy a magyar politikai vezetés ehhez a cseréhez való hozzájárulásával is azt jelezte, hogy lépésre kész. Mert egyébként azt kellene visszakérdeznem, hogy az elmúlt két évben milyen lépést sikerült megtennünk a liberálisokkal? Sajnos, nincs amivel dicsekednünk. Úgyhogy én azt gondolom, hogy mi ezzel lépéskészségünket igazoltuk, egyértelművé tettük, hogy számunkra egy dolog fontos: nem a politikai játék, hanem a magyar közösség érdeke.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Széllyes Sándorra emlékeztek Mikházán
A Csűrszínházi Napok záróakkordjaként a népdal csendült fel Mikházán: kilenc mikrotérség énekesei hozták el kincseiket a második alkalommal megrendezett Széllyes Sándor népdalvetélkedőre.
A sokak által ismert Széllyes Sándor egykori mókamesterre, népdalénekesre emlékezve Mikházára sereglettek az énekesek, hisz az emlékezést nem is tudják másutt elképzelni, mint ahonnan Sándor bácsi elindult meghódítani a világot: Kínától Kanadáig is eljutott és székely kultúránk igazi nagykövete volt. Emlékére immár második alkalommal szervezett népdalvetélkedő megnyitóján Barabási Attila, a szervező Maros Művészegyüttes igazgatója elmondta: fontos, hogy a néptánc, népzene, népdal része legyen az életünknek, megerősítse nemzeti létünket, továbbá alkalmat kell teremteni az éneklésre. Csíky Csaba, a hétvégi verseny zsűrijének elnöke kifejtette: a tavalyi megmérettetés folytatásaként egyfajta anyanyelvi vetélkedő ez, és akkor, amikor egyes népek népdalaikat keresik, nekünk csak éltetni kell a mieinket.
Megnyíltak a kincsesbányák
A vetélkedőre a Kis- és Nagy Küküllő, a Nyárád, a Maros alsó és felső folyásától és a Székely-Mezőségről egyaránt érkeztek a népdalénekesek, és már az első dal Kodály nyárádmenti gyűjtéséből csendült fel. Ezután tizennyolcan adtak munkát a Csíky Csaba, Kásler Magda, Kacsó Ildikó, Török Viola, Kilyén Ilka alkotta zsűrinek, a közel három órás műsort pedig a marosvásárhelyi Napsugár néptáncegyüttes fellépései gazdagították. A gyerekek korcsoportjában Aszalos Hilda és Veress Kincső dicséretben részesült, a legjobbaknak pedig Gálfalvi Evelin, Berekméri Réka és Lénárt Imelda bizonyult. A felnőttek között Aszalos Erika, Pál Imola és Baróti Debora nyerte el leginkább a pontozók tetszését, Veress Orsolya dicséretet érdemelt. A többi énekes a szép helyezésért kapott oklevelet.
A második osztályos csittszentiványi Gálfalvi Evelin számára jó érzés volt a legjobbak között lenni, és nem is kellett sokat készülnie, hiszen sok népdalt ismer, amelyeket Bartha Ilona tanítónővel közösen tanulnak, énekelnek. A nyárádszeredai Aszalos Erika első alkalommal jelentkezett be a vetélkedőre ismerősei biztatására, mivel nagyon szeret énekelni. Lánykora óta nem énekelt színpadon, ezért izgult, de egyben jó érzés is volt lányával együtt közönség elé lépni, hiszen együtt készültek, sokat tanultak egymástól – árulta el portálunknak.
Folytatnák és kiterjesztenék
A verseny végén Csíky Csaba kifejtette: a mikházi azoknak a a népdalvetélkedőknek a sorába tartozik, ahol az „aranybányáknak” nyílik lehetőségük továbbadniuk örökölt kincseiket. Jövőre viszont három korcsoportba osztják majd az énekeseket, hogy a gyerekek főleg gyerekdalt énekeljenek, ne pedig felnőtt behatásra olyan népdalokat, amelyek még nem állnak egészen közel hozzájuk. Vajda György kezdetben újságíróként kapcsolódott be a csűrszínházi munkába. Amikor az intézmény felvette Széllyes Sándor nevét, akkor született az ötlet, hogy az épület élővé váljon azáltal, hogy Sándor bácsit „megidézik” itt. Az Artecotur elnöke szerint elérték céljukat, hiszen jónéhány tehetséges fiatal előtt nyílt meg itt a lehetőség. Kásler Magda népdalénekes szerint minden fellépő a maga nemében egyedi, ezért igen nehéz rangsorolni, és éppen ezért a zsűri nem is ezt akarja, hanem jó tanácsokat adni, és van aki a tavalyi énekesek közül meg is fogadta azokat.
A Csűrszínházi Egyesület elnöke, Szélyes Ferenc érdemesnek és szükségesnek tartja a verseny folytatását, elsősorban a gyerekekért, mert ez olyan lehetőség, amely egyeseknek akár a jövőjét is jelentheti: az itt szerzett díj lendületet, kedvet ad nekik, hogy ezt érdemes csinálni. Barabási Attilától megtudtuk: Maros megye jól áll a néptánc tekintetében, de a népdal kissé háttérbe szorult, ezért ilyen alkalmak révén is fel kell zárkóztatni. Bár az idén egyelőre nem sikerült, jövőre a versenyt mindenképp ki szeretnék terjeszteni a Székelyföldre és a szórványra, hiszen Széllyes Sándort egész Erdély ismerte, szerette.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Csűrszínházi Napok
Teltházas előadások
Tizenkettedik alkalommal szervezték meg Mikházán a Csűrszínházi Napokat, amely az eddigi legsikeresebbnek számít, ugyanis végig teltházasak voltak az előadások.
Amint korábban sajtótájékoztatón is jelezte Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínházi Egyesület elnöke, az idén is egész idényt betöltő évadot szerveztek, igaz szerényebbet, mint az előző esztendőben, ugyanis az érdeklődésből ítélve úgy tűnt, hogy a programot túlzsúfolták az eseményekkel. Így az idén a hangsúlyt inkább a Csűrszínházi Napokra fektették, ezért is igyekeztek olyan programmal előállni, ami minden korosztálynak és elvárásnak megfelel. Pénteken délután a Csűrszínház udvarán levő iskola nagytermében a Marosvásárhelyi Marx József fotóklub tagjainak (Plájás István, Fülöp Jenő, Both Gyula, Tordai Ede, Bálint Zsigmond, Vajda György, Szegedi Ferenc, Török Gáspár, Kerekes Péter Pál, Kertész Katalin) alkotásaiból nyílt kiállítás.
A tanteremben a 12. Csűrszínházi Napokat Szélyes Ferenc nyitotta meg, aki elmondta, örömmel tapasztalja, hogy vannak visszatérő vendégei a rendezvénynek, ezek egyike a Marosvásárhelyi Marx József fotóklub, de színtársulatok is szívesen jönnek el, és ami a legfontosabb, hogy a nézők és az érdeklődők is megszokták, hogy ebben az időszakban ki kell vonulni Mikházára, mert érdemes.
Vajda György, a társszervező Artecotur Egyesület elnökeként és a fotóklub tagjaként szólalt fel és elmondta, a kiállítás témája Nyárádremete község volt, nem először jöttek ki és készítettek felvételeket a fotóklub tagjai, de a szervezők érdekesnek találták azt is láttatni az érdeklődőkkel, hogy időben milyen változások vannak, milyen értékekre figyelnek és kapják lencsevégre értő szemekkel a fotósok, hiszen a községnek, s ezen belül Mikházának is több olyan látványossága van, amit idegenforgalmi szempontból ki lehetne használni. A Csűrszínház-évadot összeállítók szándéka is az volt, hogy ennek a nyárádmenti településnek híre menjen, és egyre többen felkeressék.
Pénteken két igen érdekes és a környezetbe pompásan illő előadást láthattak az érdeklődők. A művelődési otthonban Sebestyén Aba színművész, a Yorick- stúdió vezetője, a monodráma-sorozat folytatásaként Székely János Dózsa című írásából összeállított egyéni produkcióját mutatta be Török Viola rendezésében. A színpadi mű Dózsa György képzeletbeli vívódása, amely nemcsak a történelmi tényekre reflektál, hanem gyakori áthallással, a mai szemszögből is a hatalom, egyház, kis emberek, tömeg viszonyulását is taglalja. A Csűrszínház színpadán pedig a Marosvásárhelyen bemutatott és többször játszott: Tamási Áron Vitéz lélek című színdarabja volt, amelyet szintén Török Viola rendezett, a tőle már megszokott stílusban, a néptánc, a folklór elemeinek szerves beépítésével a prózai színház eszköztárába. Mind a téma, mind az előadásmód igen jól illett a Csűrszínházhoz, ahol az ilyen jellegű produkciók mindig hálás befogadókra találtak. Az estét a Bekecs néptáncegyüttes által szervezett táncház zárta.
Szombat délben az irodalomé, a könyveké volt az első szó. A Reneszánsz Panzió teraszán könyvbemutató volt. Szucher Ervin, a Junventus kiadó vezetője Székely Szabó Zoltán válogatott írásaiból összeállított Végtelen Farsang című kötetét, illetve a szerzőt mutatta be, aki Csíki Hajnal színművésszel együtt a kötetből olvasott fel. A rövid, humoros, helyenként szarkasztikus írások önéletrajzi epizódok, és híven tükrözik az 1989 előtti, majd a kommunista rendszerváltást követő hangulatot, állapotokat. Káli Király István, a Mentor kiadó vezetője az idén is számtalan jó kötetet hozott el, ezek közül a marosvásárhelyiek által igen jól ismert két szerző legújabb munkáiról beszélt. Először Kincses Elemér Soha és Mindörökké című regényéről beszélgetett a szerzővel, majd Sebestyén Spielmann Mihály Midway szigetek címmel megjelent regényéről, a Történeti tár újabb kötetéről, valamint a történelmi dokumentumregényeiről beszélt az érdeklődőknek, amihez természetesen a szerző is hozzászólt. Lokodi Imre az idén is meghívta Lövétei Lázár Lászlót, a Székelyföld című lap és kiadó szerkesztőjét, aki a kiadvány mellett a régiót érintő művelődési kérdésekre is kitért a beszélgetésben.
Az est első előadása, a szintén visszatérő vendég, a soproni Petőfi Színház színművészei által a művelődési otthonban előadott Katona Imre A zuhanás második pillanata című kortárs színdarabja volt. A szerző saját darabját rendezte. Az előadás az abszurd színház eszközeivel érdekes tükröt állított a mai társadalomnak, amelynek akarva-akaratlanul a nézők is részei. Ide tartozik az is, hogy a Petőfi Színház és a Csűrszínházi Egyesület együttműködési szerződést írt alá, s ezáltal több közös kulturális projektet is valósítanak meg a jövőben. A szerződést Pataki András rendező, színházigazgató, illetve Szélyes Ferenc, az egyesület elnöke látta el kézjegyével.
Ugyancsak Szélyes Ferenc volt az esti előadás egyik főszereplője, barátjával, színésztársával, Fülöp Zoltánnal együtt, akik a Csíki Játékszín által színpadra állított, Neil Simon Napsugár fiúk című előadásban – Kosztándi Zsolt, Szabó Enikő és Kiss Ernő mellett – léptek fel. A Willie Clark és Alfred Lewis alkotta, sok-sok évig híres komikus párost alakító, Szélyes–Fülöp duóra annyian voltak kíváncsiak, hogy még állóhely se maradt a Csűrszínház nézőterén. A vastaps is sokáig tartott a függöny legördülése után.
Az előző években vasárnap kicsiknek szánt előadást tűztek műsorra a szervezők. Ezúttal, ettől egy kicsit eltérően, olyan darab került színre, amely kisebbeknek is szólt, de képletesen üzent a felnőtteknek is. Az Artecotur Egyesület által támogatott Artsy M diákszíntársulat tagjai a nemrég bemutatott Alice Tükörországban című darabjával léptek közönség elé. Lelkesedésük, színészi teljesítményük is vastapsot aratott.
Az idén a Csűrszínházi Napokon szervezték meg a II. Széllyes Sándor népdalvetélkedő döntőjét, amelyet a tavaly ugyancsak a napok szervezői a Maros Művészegyüttessel együtt kezdeményeztek, nemcsak a színház névadója emlékének tiszteletére, hanem azért is, hogy fórumot teremtsenek azoknak a fiataloknak (és nem csak), akik népdalt szeretnek énekelni és talán ezen az életpályán indulnának el. Mint ismeretes, a megye kilenc kistérségéből (a szervezők felosztása szerint), két korcsoportban – 15 év alattiak és felettiek – jelentkezhettek helyi előválogatókra a versenyzők, majd a továbbjutók léptek fel a vasárnap esti döntőn. A tavalyi versenyhez viszonyítva az idén kevesebb nagykorú volt. A zsűribe dr. Csíki Csaba zeneszerző (elnök), Kásler Magda énekes, Kacsó Ildikó rádiószerkesztő, Török Viola muzikológus-rendező, Kilyén Ilka színművész, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke vett részt. A vetélkedő szerintük is elérte célját, hogy olyan tehetségeket fedezzen fel, indítson útra, akik a népi hagyományainkat, zenei örökségünket méltóan ápolják majd mondta többek között Barabás Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója.
A Communitas Alapítvány által támogatott idei versenyre tizenegyen neveztek be az első korcsoportban, míg heten a másodikba. A közel háromórás, izgalmas vetélkedő után a következő rangsor alakult ki: kicsiknél I. Gálfalvi Evelyn Rebeka, II. Berekméri Réka Beáta, III. Lénárd Imelda Laura, a felnőtteknél pedig I. Aszalós Erika, II. Pál Imola Gabriella, III. Baróthy Debórah. A felnőtt kategória nyertese többek között a Danubius Health and Spa Resort cég jóvoltából egy wellness hétvégét tölthet el a szovátai Danubius Szállodában. Az első helyezettek fellépnek a Maros Művészegyüttes népdalműsoraiban és a Marosvásárhelyi Rádióban is készíthetnek felvételt, ezenkívül az Anico Trade, a Siltexim kft., a Mentor kiadó, valamint a Népújság is megajándékozta a nyerteseket.
Az előadásban – a vetélkedő koncepciójának megfelelően – fellépett a Maros Művészegyüttes utánpótláscsapata, a Napsugár együttes, akiket a Maros Művészegyüttes zenekara kísért és a tavalyi felnőtt kategória nyertese is, Samu Etel Imola, aki több, igen szép népdalt énekelt, olyan hangon, amely bizonyította: van és lesz értelme annak, hogy a Széllyes Sándor népdalvetélkedőt továbbra is megszervezzék.
A Csűrszínház nyári programjában szerepel még a Bányavakság, Mikháza vendége lesz egy előadással a szentegyházi Gyermekfilharmónia, augusztusban pedig középkori és római fesztivált is szerveznek, ezekről részletesen tájékoztatnak majd a szervezők.
(erdélyi), Népújság (Marosvásárhely)

Fergeteges forgatagkezdet
Politikamentes rendezvény – pártnyilatkozatokkal
Csütörtök este a Kultúrpalota nagytermében ünnepélyes keretek között megnyitották a második Marosvásárhelyi Forgatagot, a város magyarságának művelődési rendezvénysorozatát. S bár a főszervezők – Soós Zoltán és Portik Vilmos – hangsúlyozták, hogy a politikamentes rendezvény célja az, hogy visszanyerjük a város tereit, a kulturális programokkal pedig felhívjuk a figyelmet a jelenlétünkre és közelítsünk a többségiek fele, ennek dacára a pulpitushoz lépő vendégek kampányízű nyilatkozatokat tettek a túlságosan hosszúra nyúlt megnyitón. Ezt némiképp ellensúlyozta a Maros Művészegyüttes fergeteges, 50 perces műsora. Kilyén László színművész műsorvezetőként nagyjából összefoglalta mindazt, amit az általa bemutatott addigi felszólalók igen részletesen kifejtettek, mindenki a maga politikai nézetének szemszögéből. Amint már az elején hallhattuk, a Forgatag a város vásárjogához kapcsolódva azt célozza, hogy felidézze a korabeli hangulatot, lehetőséget teremtve a világba szakadt marosvásárhelyieknek a találkozóra. A kulturális rendezvényekkel hangsúlyozzuk a jelenlétünket és „foglaljuk vissza a várost”, hogy „ne érezzük magunkat másodrangú polgároknak” benne. Portik Vilmos örömét fejezte ki, hogy politikusokat is lát a nézőtéren, hiszen az első rendezvény megszervezéséhez „bátorság” kellett. Vissza kell venni Marosvásárhelyt! – hangsúlyozta – és ehhez a politikai erők összefogására van szükség – mondta. Soós Zoltán, ezt a gondolatot folytatva, a Székelyföld kulturális értékeinek az előtérbe helyezését emelte ki. Vásárhelyt megilleti a Székelyföld kulturális központja titulusa, s erre jó igazolás lehet a Forgatag. A marosvásárhelyi románság bizalmatlanul közelít a magyarok kultúrájához, párhuzamos kultúrafogyasztó közönsége van a városnak, ennek a leépítését is célozzák a szervezők a Forgatag rendezvényeivel – mondta többek között Soós Zoltán.
Magyarország kormányának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, Wetzel Tamás Tamási Áron gondolata nyomán a szülőföldön maradásról beszélt, arról, hogy a magyar kormány kötelességének érzi a külhoniakat erősíteni, ösztönözni az összefogást, amelynek köszönhetően sikerül eredményeket elérni a kisebbségi jogok terén. Erre jó példa a Kolozsvári Magyar Napok, a Forgatag, a kétnyelvűség érvényesítése is, mindezekért támogatták a rendezvényt. Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg alpolgármestere a két város között kialakult mély és sokrétű baráti kapcsolatról, arról a szellemi, érzelmi kapocsról beszélt, ami valójában mindazt erősíti, amiről az államtitkár említést tett. Peti András alpolgármester annak a szellemi örökségnek az ápolását tartotta fontosnak, amelyet eleink, többek között a Kultúrpalota építői hagytak hátra. Épületeinket, tereinket be kell laknunk, és erre jó alkalom a Forgatag – mondta, és kitért a kulturális párbeszéd fontosságára, amelyet a hivatal is szorgalmaz. Reményét fejezte ki, hogy a nemsokára megújuló várban is lehetőség lesz arra, hogy hangsúlyozzák: Vásárhely Erdélyben fontos kulturális központ. Toró T. Tibor, az EMNT elnöke a szervezőket dicsérte „amiért csodát teremtettek” és „feladták a leckét a politikusoknak”. Négyszer próbálkoztak a politikusok, hogy összefogjanak, de ez a mai napig nem sikerült, ezért is kellett „bátorság” a Forgatag megszervezéséhez. Aztán részletesen ecsetelte az autonómia gondolatát, ami szerinte csak erősítheti azt a törekvést, amelyet a szervezők is célul tűztek ki. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról a sokéves munkáról beszélt, amelynek következtében sikerült elérni, hogy lehessen Kolozsvári Magyar Napokat és Forgatagot szervezni. Ez a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelem eredménye is. De ahhoz, hogy megértsék a többségiek, hogy mit akarunk, elfogadják a politikai törekvéseinket, valóban szükség van az interkulturalitásra, a kulturális párbeszédre. Jeleznünk kell a román társadalomnak, hogy nem kell félniük a céljainktól, mert semmit nem akarunk elvenni tőlük – mondta, majd hozzátette: ez csak a kezdet, a párbeszédet folytatnunk kell. A szövetség elnöke kifejtette, szükség van arra, hogy a magyar kormány támogassa a törekvéseinket, de fontos, hogy a románok is elfogadják ezeket. Aztán kitért arra is, hogy a mi és az apáink nemzedékének felelőssége, kötelessége megmagyarázni az 1989 után születetteknek, hogy honnan indultunk el – mondta, utalva az 1990-es marosvásárhelyi eseményekre –, hova jutottunk, mi az az örökség, amelyet ápolnunk kell, de világossá kell tenni a célokat is.
A majdnem egy órát tartó megnyitóbeszédeket a Maros Művészegyüttes műsora követte. Varró Huba válogatásában, Moldován Horváth István zenei szerkesztésében Maros menti, sóvidéki és mezőségi néptáncokat láthattunk, énekelt Kásler Magda és Fekete Orsolya. Barabás Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes vezetője lapunknak elmondta, kötelességének érezte, hogy a Forgatag „családtagjaként” népi kultúránk és hagyatékunk legjavát vonultassa fel a színpadon. Hogy valóban nagy az érdeklődés a színvonalas kulturális rendezvények iránt, jelezte az is, hogy a megnyitót követően Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint dzsesszelőadására zsúfolásig megtelt a Teleki Téka nagyterme is. A szervezők remélik, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés a további rendezvények iránt is.
Vajda György, Népújság (Marosvásárhely)

Megszervezték az amatőr néptáncegyüttesek év végi találkozóját
Zsúfolásig telt szombaton a Maros Művészegyüttes terme, amely nyolcadik alkalommal adott otthont a Gyöngykoszorúk Gyöngye néptánctalálkozónak.
Az 1991-ben indult Gyöngykoszorú-mozgalom túl van a századik találkozón, egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Most tizenhét amatőr néptánccsoport lépett fel.
A találkozó Kilyén Ilka színművésznőnek, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezetének elnöke szavalatával kezdődött, majd Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója szólt a közönséghez. „A néptánc, a népviselet, a népdal, a népzene, a hagyományaink olyan kincsei, amelyeket örököltünk, meg kell őriznünk, és tovább kell örökítenünk. Ha táncolunk, népdalainkat énekeljük, népviseletbe öltözünk, megtartjuk szokásainkat, akkor erősek vagyunk, ezt nem tudja elvenni tőlünk senki”.
Az igazgató megköszönte a szülőknek, hogy felismerték a táncban rejlő értékeket, és gyerekeiket taníttatják, egyszersmind az oktatók és csoportvezetők munkáját is méltatta. A találkozó keretében megemlékeztek a Gyöngykoszorú-mozgalom megálmodóiról, a Szabó házaspárról, majd Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei  elnöke szólalt fel. „Ezek a kincsek olyan értékhordozók, amelyek megtanítanak minket igaz, becsületes, tiszta szívű, jó magyar embernek lenni” – fogalmazott Brassai. Kecskés Csaba unitárius lelkész áldása után a Napsugár néptáncegyüttes tánca kezdte a délutánig tartó ünnepséget.
Barabási Attila Csaba érdeklődésünkre elmondta: a Szabó házaspár ötlete volt az is, hogy az év végi találkozókat Marosvásárhelyen szervezzék. „Amikor a betegeskedő Gyuri bácsi már nem volt az EMKE elnöke, a többi településen továbbra is zajlottak a néptánctalálkozók, viszont az évzáró vásárhelyi találkozók megszervezése elmaradt. Amikor 2007-ben vezetőként az együtteshez kerültem, úgy éreztem, itt a lehetőség, hogy visszahozzuk a városba a Gyöngykoszorú-mozgalmat. A közönség túlnőtte a terem befogadóképességét, és a találkozót vissza kellene vinni arra a helyszínre, ahova Szabó Gyuri bácsi és Éva néni elképzelte, a Kultúrpalotába” – mondta az igazgató.
A szombati találkozón fellépett a marosvásárhelyi Napsugár és a Csillagfény, a segesvári Kikerics néptáncegyüttes, a vajdaszentiványi Takács Mihály hagyományőrző néptánccsoport, a magyarói Csurgó, a marosludasi Hajdina, a nyárádszeredai Bekecs, a szabédi Fürgelábak, az erdőcsinádi Árvácska néptáncegyüttes, a mezőbándi Csipkebogyó Táncegyüttes, az erdőszentgyörgyi Százfonat néptáncegyüttes, a gernyeszegi Szőlőfürt néptánccsoport, a dicsőszentmártoni Kökényes néptáncegyüttes, a disznajói, kibédi, holtmarosi néptánccsoport és a sóváradi Szuszékdöngetők.
Felléptek a II. Széllyes Sándor Népdalvetélkedő nyertesei is: Gálfalvi Evelyn Rebeka, Berekméri Réka Beáta, Aszalos Erika, Páll Imola Gabriella. A Maros Művészegyüttes, az Erdélyi Közművelődési Egyesület Maros Megyei Szervezete és a Folk Dancing and Musik Egyesület által szervezett találkozó táncházzal ért véget.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Választható tantárgyként oktatnák a néptáncot
Választható tantárgyként kellene bevezetni az iskolákban a néptáncoktatást Barabási Attila Csaba, a Maros Művészegyüttes igazgatója szerint, akinek távlati tervei között néptánc szakosztályok létesítése, illetve a magyar nyelvű főiskolai szintű néptáncképzés elindítása is szerepel – adja hírül Bíró Blanka és Vass Gyopár a kronika.ro-n.
A marosvásárhelyi hivatásos táncegyüttes vezetője úgy véli, ha nem teremtenek intézményes keretet a néptáncképzésnek, annak hosszú távon visszafordíthatatlan következményei lehetnek, hiszen lassan kikophat, feledésbe merülhet a népi hagyomány ismerete.
Barabási Attila Csaba 2007-ben lett a Maros Művészegyüttes magyar tagozatának igazgatója, illetve az intézmény aligazgatója. Az intézményt fenntartó Maros Megyei Tanács akkoriban jelezte, hogy a törvény értelmében az együttes alkalmazottainak minimum középiskolai végzettsége kell hogy legyen. Az első célkitűzés tehát az volt, hogy az érettségi nélküli táncosok diplomázzanak. Ezek után a táncosok további motiválása következett, mely valamelyest a fizetésükön is meglátszott.
„A táncosok különböző szaklíceumokban érettségiztek, de nem a szakmájuknak megfelelő szakon. Ezért megkérdeztem Gáspárik Attilát, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem akkori igazgatóját, hogy nincs-e lehetőség náluk táncosképzés bevezetésére? Be is indult a koreográfia szak, ahol azt szerettük volna, ha nagy hangsúlyt kap a néptáncoktatás” – mesélt a kezdetekről Barabási. A cél az lett volna, hogy az együttes táncosai szakképesítést szerezzenek ezen a szakon, majd iskolai néptánctanárokat képezzenek, de mindez szaktanárok hiányában elmaradt.
Fordított stratégia
Ezért most a legalsó szintről kezdenék az építkezést. A Maros Művészegyüttes a megyei tanfelügyelőséggel, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével és a Teleki Oktatási Központtal partnerségben nemrég képzést tartott Szovátán, ahol a jelentkező pedagógusokat néptáncoktatásra képezték.
„Célunk a középiskolai néptánc szak indítása, a továbbiakban pedig mindez felsőoktatási képzés szükségességét is előrevetítené, tudniillik jelenleg az országban nincs magyar nyelvű, főiskolai szintű néptáncképzés, csak román nyelvű Bukarestben és Kolozsváron” – magyarázta az intézményvezető, hozzátéve, hogy ezt az ösvényt a román közösséggel együtt kell kitaposniuk.
A téma már többször felmerült tanfelügyelőségi berkekben is, és úgy tűnik, az illetékesek nyitottak erre a lehetőségre. Természetesen nem egy azonnal kivitelezhető tervről, hanem egy hosszabb kifutású folyamatról van szó, hiszen a szakot akkreditáltatni kell, az oktatóknak pedig meg kell szerezniük a szükséges képesítést.
Önkéntes kultúramentés
Jelenleg Maros megye több településén is opcionális tárgyként választották a néptáncot, többek között a nyárádszeredai, a szovátai, az erdőszentgyörgyi, de kisebb települések iskoláiban is. „Ahol erős tánccsoport működik, ott általában az iskolában is bevezetik a táncot opcionális tantárgyként” – mutat rá Barabási. Marosvásárhelyen is van erre lehetőség, az oktatást a Maros Művészegyüttes táncosai vállalták fel, akiket azonban olyan rosszul fizetnek, hogy nem érné meg folytatni az oktatást. Barabási Attila Csaba néptáncprofilú szakosztályok indítását is érdemesnek tartja, amelyeknek szerinte nemcsak a Marosvásárhelyi Művészeti Gimnáziumban, hanem a Bolyai Farkas Gimnáziumban, de akár Nyárádszeredában és Szovátán is helye lenne. „A kilencvenes évek elejétől napjainkig a néptáncmozgalom önkéntesek révén működött. Hál’ istennek ezt az időszakot átvészeltük, de ha nem intézményesítik a néptáncoktatást, a jövőben problémák lehetnek” – vélekedett az igazgató.
Király: a diákot is meg kell kérdezni
A tantervet az oktatási minisztérium hagyja jóvá, azt bonyolult módosítani, de annyira zsúfolt, hogy nehezen illeszthetők be új elemek, fejtette ki megkeresésünkre Király András. A tanügyi államtitkár jó elgondolásnak tartja a Maros Művészegyüttes tervét, és szerinte meg lehet találni a kivitelezésre is a megoldást. Nem feltétlenül kell módosítani a tanterven, hogy állami vagy akár önkormányzati finanszírozásból megoldódjék a néptáncoktatás, például az elemi osztályokban a tornaóra megnevezése testnevelés és ritmikus mozgás, ide akár a néptáncoktatás is beilleszthető.
A szakember szerint az ötlettel az iskola vezetőtanácsát is meg lehet keresni, és akkor fakultatív óraként is beilleszthetik, ez esetben a szülők vagy az önkormányzat finanszíroznák a képzést. Az államtitkár elmondta, a művészeti gimnáziumokban is lehet indítani hivatásos néptáncképzést, akár úgy is, hogy a fél osztály például balettet, a másik fél pedig néptáncot tanul. Elengedhetetlen feltétel, hogy az oktatónak legyen pedagógiai modulja, tehát rendelkezzék pedagógiai ismeretekkel, ne csak táncolni tudjon, szögezte le Király András.
Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy nem lehet az egyedi esetekből kiindulva általánosítani, mert ahol nincs hivatásos néptáncegyüttes, nehezen lenne megoldható az oktatás, a tanintézetek nem találnának profi oktatót. Másrészt fel kell mérni, hogy a diákok, a szülők körében van-e igény a néptáncra, szögezte le a szakpolitikus – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Elégedett a Maros Művészegyüttes igazgatója
Csaknem hat évtizedes fennállásának a leggyümölcsözőbb évét zárta a Maros Művészegyüttes – jelentette ki Barabási Attila Csaba, az intézmény igazgatója. Mintegy százezer néző volt kíváncsi előadásaikra, ugyanakkor úgy vélik, a minőség szempontjából is nagy előrelépés történt.
„Nem tévedek, ha azt állítom, hogy ilyen színes palettával eddig még soha nem rendelkezett az 1956-ban létesített együttesünk. Az elmúlt esztendő a csúcsok megdöntéséről is szólt: két tagozatunk kilenc előadást tűzött műsorra, amit hozzávetőlegesen csaknem százezer néző tekintett meg” – számolt be a marosvásárhelyi néptáncosok sikereiről az együttes vezetője. A meglepően nagy, vagy egyeseknek akár irreálisnak tűnő nézőszám annak is köszönhető, hogy a tavaly ősszel, a Borgói Hágón szervezett Fokhagyma Fesztiválon csaknem huszonötezer résztvevő követte a két tagozat műsorát. Nem csak a népünnepélyeket használta ki 2014-ben a művészegyüttes; az Iskola másként nevet viselő program keretében a két tagozat egy hét alatt csaknem húsz előadást tartott mintegy hatezer kisdiáknak. Az igazgató megítélése szerint ebből is kiderül, mennyire indokolt volna bevezetni a néptáncoktatást az iskolai programba.
Barabási ennél is fontosabbnak tartja, hogy minőségileg is nagyot sikerült lépni. „Úgy érezzük, egyre inkább és egyre jogosabban kacsingathatunk a táncszínház felé. Az év közben érkezett rangos meghívások, mint például a budapesti Művészetek Palotájába vagy a Hagyományok Házába, arról tanúskodnak, hogy az anyaországban nem csak hogy számon tartanak és követnek, igényelnek is, meg ajánlgatnak másoknak” – értékelte Barabási Attila Csaba. Szerinte az is sokat elárul az utóbbi évek arculatváltásáról, hogy a művészegyüttes számos rendezvénynek – mint például a Maros Fesztivál, a Magyar Kultúra Napja, a Forgatag, a Bartók-centenárium, a Gyöngykoszorú, a Székelyföld Napok vagy a Széllyes Sándor Népdalvetélkedő – a fő- vagy a társszervezője.
Az igazgató annak is örül, hogy a külföldi turnék mellett a kis, eldugott, akár szórványtelepülésekről érkező meghívásoknak is eleget tudnak tenni. Az elmúlt évben olyan falvakba jutottak el, amelyeknek kis kultúrotthonaiban évtizedek óta nem lépett fel egyetlen hivatásos együttes vagy színjátszó csoport sem. „Ha csak az anyagiakat nézzük, a szórványba eljutni vagy egy-egy kis faluba kész bukás. De a mérleget helyre lehet billenteni egy itthoni telt házas előadással. A bevételnél viszont sokkal fontosabb eljuttatni a néptáncot és a népdalt mindenhova, ahol igény mutatkozik rá. Arról nem is beszélve, hogy ezekben a kis eldugott falvakban mi is tanulunk mindig valamit” – fejtette ki az együttes vezetője.
Közben a kövesdombi székház épületében is pezsgett az élet. A színpad és a próbaterem szinte reggeltől estig foglalt, de az előcsarnok is megtelt élettel. A fotótárlatot a népviseleti kiállítás követte. A műsoron lévő előadásokról szólva Barabási Attila Csaba elmondta, hogy az első világháború kitörésének emlékére összeállított Imádság háború után című előadásnak akkora sikere van, hogy valószínűleg a centenárium végéig, azaz 2018-ig kell hogy játsszák.
A gondot, mint mindenütt a művelődési élet terén, a rendkívül alacsony bérezés jelenti, amit az együttes vezetői a külföldi vendégszereplésekkel próbáltak némileg kárpótolni.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

Eddigi leggazdagabb évét zárta a Maros Művészegyüttes
Csángók és magyarok a magyar kultúra napján
A 2014-es esztendő a Maros Művészegyüttes eddigi csaknem hat évtizedének leggyümölcsözőbb időszaka volt – jelentette ki Barabási Attila, az együttes igazgatója csütörtök délelőtti összegző, az idei terveket is előrevetítő sajtótájékoztatón. Tavaly a korábbiaknál még szélesebb körű, színesebb palettával örvendeztette meg közönségét a művészegyüttes. A magyar társulat kilenc különböző előadást vitt színre, és mind a magyar, mind a román társulat rekordszámú, 50 ezernél több néző előtt játszott.
– Az utóbbi években egyre inkább a táncszínház felé kacsingattunk, az együttes megért a színházi struktúrák alkalmazására. Anyaországi viszonylatban is sikerült felemelkedni arra a szintre, ahol a hivatásos együtteseknek a helye van. Meghívást kaptunk a Művészetek Palotájába, a Hagyományok Házába, a szakma figyel ránk, igényli és másoknak is ajánlja az előadásainkat. Úgy érzem, sikerült mindenhol méltóképpen képviselnünk Erdélyt. Ugyanakkor arra is odafigyeltünk, hogy olyan kis településekre is eljussunk, mint például Nyárádselye. De nemcsak a megyében voltak előadásaink, a Partiumba is elvittük produkcióinkat – mondta Barabási Attila, majd arra is kitért, hogy a Maros Művészegyüttes egyesületekkel együttműködve különféle rendezvények – többek között a Széllyes Sándor- népdalvetélkedő, az EMKE-vel közös Gyöngykoszorúk, a Vásárhelyi Forgatag – szervezését, illetve társszervezését is felvállalta. Ugyanakkor jó kapcsolatot alakítottak ki a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal, a Művészeti Egyetemmel, illetve a megyei tanfelügyelőséggel is. Ez utóbbi kapcsolatnak köszönhetően az Iskola másként – Tudj többet, légy jobb! héten majdnem 6 ezer diák fordult meg az együttes székhelyén. A továbbiakban a tavalyi kiállításokról – népviseleti kiállítás, fotótárlat –, illetve a Rendhagyó történelemóra sikeréről is szó esett.
– Túlteljesítettük a tavalyi terveket, és nagy örömünkre egész évben élet volt az épületben – összegzett az intézményvezető, aki az elégedetlenségek kapcsán a kultúra területén dolgozók alacsony bérezését említette.
Az idei év körvonalazásakor Barabási Attila egy mezőségi folklór-összeállítás február 11-ei bemutatójára hívta fel a figyelmünket – a produkció koreográfusa Varga János –, és egy szeptemberi bemutatóról is említést tett. Február 25-én a Fehérlófia felújított előadását mutatja be a magyar társulat. Az idei tervek között négy magyarországi és egy ciprusi turné is szerepel. Ami pedig a soron következő produkciókat illeti, a tavalyi év egyik legsikeresebb előadásának számító Imádság háború idején Tollas Gábor színművész lábsérülése miatt a műsortervtől eltérően legközelebb január 28-án lesz látható, Tollas Gábor szerepét Kozma Gábor színészhallgató játssza. Az előadást egyébként – a száz évvel ezelőtti világégés időtartamára "rímelve" – négy évig szeretnék műsoron tartani.
Barabási Attila arra is kitért, hogy a Maros Művészegyüttes célkitűzésének tekinti, hogy a néptáncot hivatalos tantárgyként vezessék be az iskolai oktatásba. Az első lépést már megtették ennek érdekében, számos iskolában ugyanis választott tantárgyként szerepel a néptánc tanítása. Az elsődleges cél a pedagógusok néptáncoktatókká képzése lenne. Az általános iskolák után a középiskolákba is be lehetne vezetni ezt a tantárgyat, azután pedig az egyetemeken is helyet kaphatna, romániai viszonylatban ugyanis nem létezik ilyen jellegű felsőfokú képzés – tette hozzá az együttes vezetője, aki hangsúlyozta, hogy a néptáncoktatásra éppen annyira oda kell figyelni, mint az anyanyelv tanítására.
A sajtótájékoztató második részében a január 22-i magyar kultúra napi rendezvényről esett szó, amelyet a Maros Művészegyüttes évek óta az EMKE Maros megyei szervezetével közösen állít színpadra. Az idei, 17.30 órától a Maros Művészegyüttes székhelyén zajló rendezvény a Csángók és magyarok címet viseli – tudtuk meg Kilyén Ilka EMKE-elnöktől.
– Úgy gondoltuk, érdemes egyet ugrani, átugrani a Kárpátokon, és közelebb hozni a csángó magyarok világát. Maros megyétől sohasem volt idegen a csángókkal foglalkozni, itt már a 90-es években erőteljesen beindult a csángó gyermekek táboroztatása. Komoly vádak érték abban az időben a szervezőket, az a hír járta, hogy dolgozni hozzák ide és raktárakban tartják a gyerekeket, pedig ennek éppen az ellenkezője volt igaz. Egy nagyon szép programban vehettek részt, és kitűnő ellátásban részesültek azok a gyerekek, akik otthon félve használták a tanítóik által "szamár nyelvnek" (magar – maghiar) nevezett anyanyelvüket, és itt meglepve tapasztalták meg, hogy minden szavukat értik.
Kilyén Ilka a január 22-i rendezvénysorozat kiemelt mozzanatára, Oláh-Gál Elvira csíkszeredai újságíró A moldvai magyarokról című könyvének bemutatójára is kitért, és azt is elárulta, hogy a bemutatón jelen lesz a könyv egyik kulcsszereplője, Borbáth Erzsébet, aki a csíkszeredai iskola igazgatójaként több száz csángó gyermek anyanyelven zajló tanítását vállalta fel. A szerzővel és a főszereplővel Bodolai Gyöngyi, a Népújság újságírója, szerkesztője beszélget majd. A sajtótájékoztatón munkatársunk a könyv gazdag, a csángó múltat, jelent és jövőt egyaránt érintő ismeretanyagára hívta fel a figyelmet, és azt is kiemelte, hogy a kötet nagy érdeme, hogy nemcsak a siránkozás szólal meg benne, hanem az optimizmus is, a remény, hogy valami elindult Csángóföldön, és az ott élő gyerekek beszélni fogják nagyszüleik nyelvét, még ha azt szüleik el is felejtették.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Csángó-est a Magyar Kultúra Napján
A Magyar Kultúra Napja alkalmából fotókiállításnak, könyvbemutatónak és néptáncelőadásnak adott otthont a Maros Művészegyüttes székháza. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és a Maros Művészegyüttes szervezte ünnepi esemény résztvevői a csángómagyarok életébe nyerhettek betekintést.
A marosvásárhelyi Marx József Fotóklub kiállításmegnyitójával indult az est, ahol Both Gyula, Bálint Károly, Haragos Zoltán és Ábrám Zoltán csángó fotóiból mutattak be egy válogatást. A színes felvételek a csángók népviseletét, tájait, építészetét, ünnep- és mindennapjait mutatja be, azt, hogy azok az emberek a szegénységben is képesek boldogok lenni, örülni az életnek. A kiállítást, amely január végéig látogatható, Both Gyula, a Marx József Fotóklub elnöke, Barabási Csaba Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója és Kilyén Ilka, az EMKE Maros megyei elnöke nyitották meg.
A Művészegyüttes nézőterét megtöltötte a többnyire idősebb generációt képviselő közönség, akiket Kilyén Ilka (képünkön) köszöntött. Lakatos Demeter csángó költő A nap fiai című versét a művésznő Czelecz Jenőnek ajánlotta, aki hosszú éveken át táboroztatta a csángó gyerekeket Erdélyben, hogy magyar szót halljanak, magyarul beszélhessenek. Ezt követte Brassai Zsombor Maros megyei RMDSZ-elnök ünnepi szónoklata. A politikus arról beszélt, hogy a Magyar Kultúra Napját reggel a prefektúrán kezdte, ahol arra kért magyarázatot, hogy a kormánymegbízott miért kifogásolja a nemzeti szimbólumainkat, miért akarja levétetni az erdőszentgyörgyi polgármesteri hivatalra kitűzött székely zászlót. Érdembeli választ a prefektus nem adott, a törvény betűi mögé bújva magyarázkodott – számolt be Brassai, aki a magyar identitásról, a kultúráról, annak jelentőségéről beszélt.
Oláh-Gál Elvira csíkszeredai rádiós újságíró A moldvai magyarokról című könyvét Bodolai Gyöngyi ismertette. Ő mutatta be a szerzőt és a szerző mellett ülő Borbáth Erzsébetet is, a csíkszeredai József Attila Iskola egykori igazgatóját, aki elsőként hívta meg a csángómagyar gyerekeket, hogy magyar nyelven tanuljanak. A kötet sok munka, sok terepjárás, beszélgetés eredménye, a szerző a Marosvásárhelyi Rádió, majd 2001-től a Kossuth Rádió munkatársaként készítette a tudósításait, interjúit.
A kötetet három részre tagolta: az elsőbe a tudósításait foglalta össze, amelyeket tömegrendezvényekről, például a csíksomlyói búcsúról, a csomafalvi napokról, a budapesti csángó bálokról készített. A második része a kötetnek azokat a portréinterjúkat tartalmazza, amelyeket csángóföldi útjai során készített a szerző. A harmadik részben azokkal beszélget, akik tanulmányaik befejezése után hazatértek, vagy akik vállalták, hogy ott tanítsanak. Oláh-Gál Elvira Pusztinától Magyarfaluig bejárta szinte az összes csángó falut, rádiós újságíróként kötelességének tartotta foglalkozni a csángók sorsával. Sokszor felmerült benne a kérdés, hogy a nagymama vajon miért nem beszél az unokával magyarul? Érdekességként elmondta, hogy míg a csángó gyerekek gyönyörűen énekelnek, vagy mesélnek a saját dialektusukban, nyelvjárásukban, ha megszólalnak, már nem azt a nyelvet beszélik, hanem amit az iskolában a magyar órán beszélnek, vagy még rosszabb esetben meg sem tudnak szólalni magyarul.
Az ünnepi rendezvényen fellépett még Kásler Magda, az Öves Együttes, a Napsugár táncegyüttes és a Maros Művészegyüttes.
Antal Erika
maszol.ro

Ünnep a nap fiaival
Csángók és magyarok a magyar kultúra napján
A Keleti-Kárpátokon túli, különös szépségű világban, Csángóföldön találták magukat csütörtök délután a Maros Művészegyüttes termét zsúfolásig megtöltő marosvásárhelyiek. Az együttes és az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezetének sokadik közös, január 22-i rendezvényén dalok, táncok, képek és egy rendkívül gazdag tudásanyagot rejtő könyv hozta közel a sokszor, sokak által megvetett, elvetendőnek ítélt szellemi kincseket, amelyek nélkül szegényebb, színtelenebb lenne a Himnusz születésének napján ünnepelt magyar kultúra.
A kezdés előtti negyedórában pihenni, feltöltődni vágyó tömeg vette körül a művészegyüttes kövesdombi székhelyét. A nagyérdeműt Szöllősi Kata hangján csángó népdalok hívták az előtérbe, ahol a következő percekben Barabási Attila köszöntötte az egybegyűlteket.
– Minden magyarul beszélő embernek meg kell állnia ezen a napon. Nekünk, kultúra iránt elkötelezetteknek kötelességünk megállni, visszatekinteni a múltra és tervezni a jövőt. Ma megpróbálunk egy kicsit közelebb kerülni ahhoz a kultúrához, amely, ha távoli is, a miénk – mondta az együttes vezetője, majd Kilyén Ilka színművésznő, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke vette át a szót.
– Ezek a népdalok, néptáncok, a képeken is megjelenített kultúránk képezhet hidat a hajdanvolt és az utánunk következő magyarok között – hangsúlyozta, majd arról tett említést, hogy Maros megyében elsőként az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület ünnepelte meg a rendszerváltás utáni időszakban a magyar kultúra napját. Az elkövetkezőkben a napokban elhunyt Kötő Józsefre emlékezett az EMKE-elnök. A Csángók és magyarok címet viselő rendezvény kapcsán Kilyén Ilka kiemelte, hogy a csángó kultúra rendkívül fontos, elválaszthatatlan része a magyar kultúrának.
– A csángó magyarok a Keleti-Kárpátokon túl, egy olyan helyen élnek, amely soha nem volt a történelmi Magyarország része. De megmaradtak, vannak, és reméljük, hogy még sokáig lesznek.
Arcok a "leszentülő nap" földjéről
A tulajdonképpeni rendezvény első mozzanata a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub csángó témájú képeiből összeállított kiállítás megnyitója volt. Both Gyula, a fotóklub elnöke elárulta, hogy számukra is újdonság ez a tárlat. Amikor megkapták a felkérést, egyből igent mondtak, és csak utána jöttek rá, hogy mennyire nehéz dió ez. Egy földrajzilag távol eső vidék nem éppen kézenfekvő téma, így a fotóklub mindössze négy tagjának sikerült találnia korábbi munkái között olyan fényképeket, amelyek a csángók világába nyújtanak bepillantást. De ezúttal is a mennyiség helyett a minőségen van a lényeg, a fotókon elénk tűnő univerzum, a csíksomlyói búcsún, illetve a saját otthonukban megörökített arcok az első pillanatban magukkal ragadják a szemlélőt. Az előtérben kiállított munkákat dr. Ábrám Zoltán méltatta. Az EMKE korábbi elnöke Halász Péter csángókutató gondolatait idézte, aki szerint egyrészt azért fontos foglalkozni a moldvai, gyimesi csángókkal, mert ők is a magyar családhoz tartoznak, másrészt azért, mert kultúrájuk rendkívül gazdag, és nem utolsósorban azért, hogy elkerüljük saját "elcsángósodásunk" veszélyét.
– Egy csepp a tengerben ez a kiállítás – jegyezte meg Ábrám Zoltán, majd a csángó lelkület olyan alapvonásait emelte ki, mint a vallásosság, illetve a boldogságra való képesség, amelyet a nagy szegénység sem tudott kikezdeni. A méltató "boldog és erős közösségeknek" nevezte a csángó falvak lakóit, majd arról is említést tett, hogy a legszebben a csángó ember szól a napnyugtáról, amikor azt mondja: "leszentül a nap". Amint a megnyitó végén is lehangzott, a csángó képek január végéig tekinthetők meg a Maros Művészegyüttes székhelyének előterében.
Taps Czellecz Jenőnek
A tárlatnyitó után a telt házas nagyérdemű a terembe vonult, ahol Kilyén Ilka a csángó naplemente képénél maradva Lakatos Demeter A nap fiai című versét szavalta. "...ott vagyon a mük országunk, messze, ahol a nap leszentül" – üzente a csángó költő a színművésznő tolmácsolásában. Mielőtt a függöny felgördült volna, Kilyén llka a marosvásárhelyi Czellecz Jenőről szólt, aki a 90-es években autóbusznyi csángó gyermeket táboroztatott Erdőcsinádon, vállalva a kezdeményezést ellenzők gáncsoskodásait, a hamis vádakat.
– Lepergett róla a sok mocsok, ment előre, és tette a dolgát. Reméljük, hogy az ő és a hozzá hasonlók munkája nem volt hiábavaló – tette hozzá az EMKE-elnök. Szavait taps kísérte.
Drágakő és katedrális
A függöny felgördülését megelőző percekben Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke lépett színpadra. Az elnök elmondta, hogy a magyar kultúra napját nem egy olyan szentélyben kezdte, mint amilyen a Maros Művészegyüttes terme, hanem a megyei főispánság irodájában, ahova azért ment, hogy megkérdezze, mi szükség volt kifogásolni nemzeti szimbólumaink jelenlétét az Erdőszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal épületén.
– Nekünk is rendületlenül kell lobognunk, úgy, ahogyan azok a zászlók – jelentette ki Brassai Zsombor, majd egy nyaklánc medáljában lévő drágakőhöz hasonlította a kultúrát, amely a nemzet fényét, patináját adja, a magyar kultúra napját pedig a nemzet katedrálisának nevezte, amelybe belépve megcsodálhatjuk azt a csodálatos, egyedi lelkiséget, amelyet úgy hívunk, hogy magyarság.
Régi mulatságok, szerelmek emléke
Az est egyik legszebb mozzanata Kásler Magda, a Napsugár együttes és az Öves együttes közös produkciója volt. A Maros Művészegyüttes népdalénekese csángó dalokkal, többek között csodaszép leánybúcsúztatóval szólaltatta meg a Kárpátokon túli különös lelkiséget, a művészegyüttes utánpótlás csoportjához tartozó gyerekek, a moldvai csángó viseletben körbe forgó "cinkák" és az ördöngösfüzesi táncot bemutató fiúk pedig azt a rég volt világot idézték meg, amikor még külön mulattak lányok és legények.
– Kell ennél szebb kézfogás? – tette fel a költői kérdést Kilyén Ilka a produkció végén, arra a jelenetre utalva, amikor a leánytánc után a cinkák a színpadra lépő legényeknek énekelnek.
Olvasóközelben a moldvai magyar
A rendezvény talán legizgalmasabb huszonöt percében A moldvai magyarokról című könyv szerzőjével, Oláh-Gál Elvira csíkszeredai újságíróval, rádiós szerkesztővel és az egyik kulcsszereplővel, Borbáth Erzsébet nyugalmazott tanárnővel, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola egykori igazgatónőjével zajlott beszélgetés. A könyv születésének körülményeiről, az ehhez fűződő élményekről, illetve a csángó magyar gyerekek sorsáról lapunk munkatársa, Bodolai Gyöngyi újságíró, szerkesztő kérdezte a meghívottakat.
– Úgy érzem, hogy mi Marosvásárhelyen adósai vagyunk a csángóknak. Az iskoláink tömegesen nem fogadtak be csángó gyermekeket, illetve Czellecz Jenő példáját leszámítva semmilyen segítséget nem kaptak – jegyezte meg Bodolai Gyöngyi a párbeszéd előtti percekben, aztán ismertette a rendkívül jól dokumentált könyvet.
– Amikor Oláh-Gál Elvira könyvét olvastam, végig arra gondoltam, hogy milyen temérdek munka, terepjárás, rendezvényeken való részvétel van mögötte. (…) A kötet három részre tagolódik. Az első a Tudósítások, beszámolók címet viseli, és beszámol többek között a pünkösdi búcsún való részvételről, a pusztinai szobor állításáról, a Csíkba férjhez ment chiar-magyar lányok helytállásáról, a csángó konferencia résztvevőinek szabófalvi látogatásáról, köztük az Európa Tanács finnországi jelentéstevőjének jelenlétéről, aki 2001-ben készített jelentést a csángó kultúra védelméről, a csíkszeredai és a csomafalvi csángó napokról, majd a budapesti nagy csángó ünnepekről. A Portrék, beszélgetések című második részben csángó emberekkel, Fehér Márton rekecsini prímással, a gyönyörű imákat tudó pusztinai László Józsefné Kiss Erzsébettel, Nyisztor Mihályné László Ilonával, az utolsó gorzafalvi fazekassal, Salamon József gyimesbükki plébánossal, a csángó rádiót tolókocsiból indító és működtető Lőrinc Celesztinnel, Domokos Mária népzenekutatóval, a csángóság budapesti képviselőivel, a moldvai csángó magyar értelmiséggel készült beszélgetések olvashatók. A könyvhöz tartozó CD-lemezen Oláh- Gál Elvira Domokos Pál Pétert szólaltatja meg, aki valóságos vándorapostolként járta be a csángóföldet, és összegyűjtötte annak népdalkincsét. Domokos Pál Péter szavait idézem: "Meg-próbálom láttatni az ő jelenükben a székelységnek szánt jövőt. Figyelmeztetek mindenkit, hogy a mi sorsunk is a mindennél rettenetesebb csángó-magyar sors lesz, ha sorainkban a szeretetlenség, egymás meg nem értése és a felekezeti ellentétek tovább nőnek". A Magyarul tanulni jó címet viselő harmadik rész a csángók vidékén 2000 óta tanító pedagógusokról, a moldvai magyar gyerekek csíkszeredai oktatásáról szól, amelynek úttörője és fontos személyisége Borbáth Erzsébet tanárnő. Ő fogadta be a csíkszeredai iskola igazgatójaként az első csoport csángó gyermeket, akik közül többen elkísérték a budapesti Sándor-palotába, ahol Mádl Ferenc köztársasági elnöktől Elnöki Érdemrendet kapott.
Székelyek között románokká váltak
A beszélgetés során Bodolai Gyöngyi először arról kérdezte a szerzőt, hogy milyen indíttatásból fordult a csángók felé. Oláh-Gál Elvira elmondta, hogy a Marosvásárhelyi Rádió csíkszeredai tudósítójaként szinte kötelességének érezte a szórványmagyarsággal, ezen belül a csángó népcsoporttal foglalkozni. 2001-től a Kossuth rádióhoz került, ahol szintén nagy érdeklődést mutattak a téma iránt.
– Hány csángó faluban járt, illetve vannak-e olyan települések, amelyek kimaradtak? – hangzott a következő kérdés. A szerző válaszában arra világított rá, hogy nemcsak Moldvában, a Gyimesekben és a Barcaságon, hanem a székelyek között, de Temesváron és Marosvásárhelyen is kereste a csángókat, a szocialista iparosítás során ugyanis egy részük erdélyi nagyvárosokba került.
– Nagy kérdés, hogy a székelység hogyan viszonyult hozzájuk, és miért váltak közülük sokan román identitásúakká – vetette fel a szerző, majd arra tért ki, hogy a csángók közül sokan igazgyöngyként, dalokban, mesékben őrzik, de mindennapjaikban nem beszélik anyanyelvüket.
A beszélgetés során az is felmerült, hogy a nagyszülők miért nem szólnak az ősi nyelven az unokákhoz, illetve hogyan kellene, lehetne "visszatanítani" saját nyelvükre a gyerekeket. Az iskolában választható tantárgy a magyar nyelv, amelyet iskolán kívül, magyar házakban is oktatnak, de ez a nyelv irodalmi változata, nem az, amit otthon hallanak, népdalaikban őriznek. Ezért van szükség arra, hogy a pedagógusok között hagyományőrzők is legyenek – fejtette ki Oláh-Gál Elvira. A kedvenc interjúalany kapcsán az első hegedűjét gyerekként maga készítő rekecsini prímást, illetve a bánatát, örömét az életébe beleénekelő klézsei Bálint Erzsi nénit említette a szerző.
Végül a jövő körvonalazására tettek kísérletet a beszélgetőtársak. Előrelépésnek számít, hogy magyarországi csoportok bármikor misézhetnek Csángóföldön, ahogy az is, hogy a vidéken vannak már olyan papok, akik magyarul is tudnak misét tartani – vélte Oláh-Gál Elvira, majd megjegyezte, az is egy lehetőség lenne, ha a Mária Rádiót hallgathatnák a csángóvidéki magyarok.
Magyarul "gondolkoztak hazafele"
Borbáth Erzsébet a kezdeteket, az első csángó szülőcsoport érkezését idézte fel. Az egykori igazgatónő tisztán emlékszik arra a szeptember 9-ére, amikor Beder Tibor akkori főtanfelügyelő behívatta az irodájába, és megkérdezte, hogy mit szólna ahhoz, ha 5-8. osztályos csángó diákok tanulnának a József Attila Általános Iskolában? Akkor már vártak is rá a román népviseletbe öltözött nők és civil ruhás férfiak, akiket a taníttatás anyagi oldala is nagyon érdekelt, hiszen a 10-11 gyermekes családok nem bírták meg a bentlakási költségeket (a gyerekeket a Márton Áron Gimnázium bentlakásában szállásolták el, költségeiket a katolikus egyház fizette). 23 nyolcadikos csángó gyermek kezdte a tanévet, számukra külön osztályt indítottak, és sikerült is őket felzárkóztatni. A székely diákok közé kerülő 5., 6., 7.-esek viszont a peremen maradtak – mondta Borbáth Erzsébet. Az egykori pedagógus azt is elmesélte, hogy egy évharmad alatt tanultak meg magyarul írni-olvasni a diákok. Az elmondottakat Borbáth Erzsébet az akkori iskolaújságban megjelent fogalmazásokkal, többek között egy "hazafele gondolkozó" hetedikes kislány soraival illusztrálta. Az első nyolcadikosok között volt Gábor Felícia költő, de orvosok, tanítók, ügyvédek és papok is kikerültek az évfolyamról. Hetedikesként került a tanintézetbe Iancu Laura, a Magyar Írószövetség tagja, akitől szintén felolvasott egy fogalmazást hajdani pedagógusa.
2000-ig 171 csángó diákja volt a csíkszeredai iskolának, közülük 163-an tanultak tovább, 42-en főiskolára, illetve egyetemre mentek. Ezt követően, miután a fiatal csángó értelmiség nagy része hazatért, Moldvában is elindult a magyar nyelv oktatása. Jelenleg 29 oktatási helyszínen foglalkoznak a gyerekekkel – hangzott el a beszélgetés során. Bodolai Gyöngyi a budapesti Sándor-palotában átélt pillanatokról is kérdezte beszélgetőtársát.
– A csángó gyermekek tanításával kapcsolatban ez volt a legszebb élményem. Én nem akartam, hogy kitüntessenek, úgy gondoltam, ez a diákjaimat illeti meg, de ők ragaszkodtak ahhoz, hogy elfogadjam. Végül azt mondtam magamnak, ha a gyerekek javasolják, akkor el kell fogadni, és együtt vettünk részt az ünnepségen – idézte fel Borbáth Erzsébet az Elnöki Éremrend átvételének pillanatait, majd az egykori tanítvány, Iancu Laura Archaikus ima a gyermekeknek című versével köszönt el a hallgatóságtól.
Ezt követően a Maros Művészegyüttes táncosai léptek színpadra. Az együttes az előkészületben levő folklórműsorából nyújtott ízelítőt, a fergeteges produkciót vissza is tapsolta a nagyérdemű. Az ünnepi együttlét nemzeti imánk közös eléneklésével zárult. A lábon állók tömegének látványa azt sugallta, biztonságban van Vásárhelyen a magyar nyelv, kultúra.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)