A nagyváradi Orsolya-óvoda látta vendégül hét végén azt a pedagógus-továbbképzőt, amelynek célja, hogy a szabadidő hasznos eltöltésére, pályázatírásra, táborok és egyéb, az osztályközösséget összetartó tevékenység megszervezésére okítsa a tanítókat. A háromnapos nagyváradi tanfolyamon Bányai Sándor, budapesti közoktatás-szakértő tartott előadást. /(Balla Tünde): Kalandok és álmok az iskola falain belül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./

Pedagógus-továbbképzés
Kalandok és álmok
Tegnap reggel 24 Arad megyei, zömmel Körösköz környéki magyar pedagógus találkozott Ágyán, a református parókia közösségi termében, hogy háromnapos továbbképzésen vegyen részt. Ez azonban egy rendhagyó összejövetel, hiszen címe Kalandok és álmok. Módi Kinga tanár sikeresen pályázott a Bethlen Alaphoz, majd ennek eredményeként hívta meg a budapesti Bányai Sándort, a Kalandok és Álmok Pedagógiai Műhely vezetőjét falujukba.
A reggeli megnyitón Módi József esperes elmélkedéssel köszöntötte az óvónőket, tanítókat és tanárokat, Matekovits Mihály megyei RMPSZ-elnök a Szövetség eddigi tanfolyamairól és a további tervekről beszélt, majd Erdős Bálint polgármester üdvözölte az aradi és a környékbeli pedagógusokat.
Ezután kezdődtek a megálmodott álmok megvalósult kalandjai a teremben, a szabadban, egyénileg és közösen.
Kiss Károly, Nyugati Jelen (Arad)

Az öröm napja a vártemplomi diakóniai intézetben
Ezekkel a szavakkal összegezte a virágvasárnapi rendezvény üzenetét az egyik holland vendég az időseket gondozó vártemplomi diakóniai intézet ünnepségén. Az idősotthon egy új szárnnyal bővült, amely három szinten összesen 14 egy- vagy kétágyas szobából áll. A bővítés által az otthon befogadóképessége 25 hellyel gyarapodott. Az avatáson nagytiszteletű Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és felesége, Orbán Viktorné Lévai Anikó, valamint az építkezést lehetővé tevő holland alapítványok, a magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat vezetője és Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja vett részt. Hollandra és holland nyelvből Lőrinczi István alsóvárosi református lelkész fordította a beszédeket.
Többet élünk, mint elődeink. Öröm az élet ilyen mértékű meghosszabbodása, de gond is. A statisztikai adatok szerint az idősek 18 százaléka él együtt a fiatalokkal, 23 százalékuk hébe- hóba találkozik. Több magányos idős ember gyermekeitől távol tölti napjait. Elsivárosodó, elidegenedő világunkban a keresztyén közösség tudja lebontani a ridegség falát. Fülöp G. Dénes egykori vártemplomi lelkész és felsége, Suba Ilona korán felismerte ezt, és elkezdte a Jókai (ma Eminescu) utcai idősotthon kilakítását, amelyhez hasonlókra egyre nagyobb szükségünk van – hangzott el Kató Béla püspök beszédében. A Máté evangéliumából vett ige alapján azt hangsúlyozta, hogy nézni bárki tud, de meglátni, észrevenni, ha valaki segítségre szorul, mindenkinek meg kell tanulnia. Az olyan közösségek példája, ahol az időseknek gondját viselik, arra neveli a fiatalokat, hogy jó itthon lenni, s talán nem kívánkoznak el – mondta a püspök, akinek kérésére a holland és magyar közönség együtt énekelte el a 134. zsoltárt.
Fáradhatatlan munka, kitartó erőfeszítés – értékelte Fülöp G. Dénesné Suba Ilonában Lévai Anikó, aki az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként többször küldött segítséget a diakóniai otthonnak. Beszédében az erőskezű, imádkozó erdélyi nagyasszonyokéhoz hasonlította a Lazarenum Alapítvány vezetőjének tevékenységét, aki jótékonysági intézmények egész sorát hozta létre, amelyek keretében az idősgondozás mellett árva gyermekek ellátását, a nagycsaládok támogatását és utcagyermekek megsegítését vállalta és végzi munkatársaival. Egy tanmesét is elmondott az erdei gombáról, amelynek kalapja esős időben védelmet nyújt az erdei kisállatoknak, s addig nő, amíg mindenki befér alája. Ilyen kalapot hord Suba Ilona is, amely alatt a gondoskodás mellett szeretet is lakozik – hangsúlyozta a magyar miniszterelnök felesége.
Öröm, hogy segíthettünk – emlékezett vissza a 25 évvel ezelőtti eseményekre Jacqueline Schoonwater, a leideni De Bakkerij Diakóniai Központ képviselője, aki több mint 60 erdélyi látogatása során irányt és támogatást nyújtott már kezdettől a Fülöp házaspárnak. Neki köszönhető, hogy Fülöp G. Dénesnét összehozta az új épületszárny főszponzorával, Gert Schlachorsttal, a Carolusguden Alapítvány vezetőjével. Az alapítvány kezdetben 100.000, majd folyamatosan újabb 150.000 euróval támogatta az építkezést, meggyőződve arról, hogy jó célra használják fel a pénzt, mondta, majd kifejezte reményét, hogy a holland és magyarországi támogatás mellett a román hatóságok is felkarolják az alapítványt. A hollandiai Rhenen város Draagt Elkanders Noden samaritánus alapítványainak képviselői, köztük Johann Schippaanboard azt emelte ki, hogy sikerült legyőzni az építés előtt tornyosuló nehézségeket, s bár nagy a különbség a hollandiai idősotthonok és a marosvásárhelyi között, itt érezhető a szeretet, ahogy az időseket gondozzák.
A sok kérés tette szükségessé az otthon bővítését – mondta az ünnepelt, aki az ápolásra szoruló, elhagyott idős emberek nagy számából kiindulva úgy gondolja, hogy ezt a tervet tovább kell folytatni. Fülöp G. Dénesné köszönetet mondott az alapítvány holland barátainak és támogatóinak, a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, amely hárommillió forinttal járult hozzá az építkezéshez. Megköszönte továbbá 30 munkatársának és az alapítóknak is az évek során nyújtott támogatást.
A szponzorok jegyzékét, akik között Bányai Sándor és családja is ott található, az új szárnyban egy márványtábla örökíti meg, amelyen az építkezési terveket ajándékba elkészítő Dragota Maria neve is olvasható.
Az új szárny kényelmes erkélyes szobáinak meglátogatására Kiss Dénes, az alapítvány jogásza kísér el. A 90. évében járó Tekeres Erzsébettel beszélgetünk el, aki kigyógyult súlyos betegségéből, s úgy érzi, hogy soha ilyen jó dolga nem volt. Az idős asszony, akinek fia, férje meghalt, s a lánya nagyon messze, Izraelben él, a biztonságot, a nyugodt körülményeket értékeli, amelyben kedvenc időtöltéseivel foglalkozhat, s szoba-szomszédaival beszélgethet, ha egyedül érzi magát.
A támogatóknak emléket állító márványtáblán a 126. zsoltár ismert mondata olvasható: "Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, ezért örvendezzük." Ezt a segítséget minden hozzászóló kiemelte a virágvasárnapi ünnepen.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Élménypedagógiai tábor határon túli pedagógusoknak
A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége közreműködésével a külhoni magyar pedagógusok számára 2016 nyarára is lehetőséget biztosít magyarországi elismert továbbképzéseken valórészvételre. Ezek közül a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely július 30. – augusztus 4. között tartandó képzése kínálja a legélménydúsabb programot. Jelentkezni június 10-éig lehet.
Eleged van a négy fal közt tartott tanórákból és nincs kedved a nyaradból öt napot egy előadás-maratonra áldozni, ahol az utolsó padban megbújva a legközömbösebb diákodat is felülmúlod érdektelenségben? Akkor neked a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely XV. nagytáborában a helyed! Mert ez a továbbképzés nem egy szükséges rossz, hanem a vakációd leglegebb öt napja! Nincs 77 diás véget nem érő prezentáció, nincs 22 lelkesedést magára erőltető szenvtelen tekintet! Csak játék van – őszinte és felszabadult –, olyan, ami kimozdít a komfortzónádból, hogy élményben legyen részed, tapasztalj és tanulj!
Az Élmény- és kalandpedagógiai tréning a tapasztalati tanulás és a tanórán kívüli tevékenység témakörében című képzést Bányai Sándor élmény- és kalandpedagógiai tréner, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely alapítója, az élménypedagógia magyarországi meghonosítója vezeti. A tábor helyszíne Mórahalom, Zöld Közösségi Ház és Erdei Iskola.
A Kalandok és Álmok Szakmai Műhely nagytábora abban is egyedülálló, hogy ez az egyetlen olyan továbbképzés, amelyen anyaországi és határon túli pedagógusok együtt vesznek részt, ezzel is új szakmai kapcsolatokat építve.
Ha kíváncsi vagy, hogy mit jelent a "no risk, no fun" szemlélet, ha provokál, hogy hogyan lehet cselekvő, aktív tanulási folyamatok facilitátorává válni, ha rá szeretnél látni a kihívás háromszögére, ha betekintést akarsz nyerni a tapasztalati tanulás körébe, és mindezt saját élményalapú módszerekkel, akkor jelentkezz a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely XV. nagytáborába! Hogyan lesz a játékból élmény, az élményből tapasztalat és a tapasztalatból tudás? Megtudhatod Te is élménypedagógiai képzésünkön!
Jelentkezz még ma, de legkésőbb június 10-ig, mindössze egy munkahelyi igazolás csatolásával és a honlapunkon található online jelentkezési lap kitöltésével! A nyertes pályázók június 30-ig választ kapnak a megadott elérhetőségeken, és mindössze 100 lej ellenében vehetnek részt életük legmeghatározóbb kalandjában.
Az élménypedagógia-láz garantáltan Téged is megfertőz majd, a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezz minket!
Készen állsz 5 nap kalandra, 120 óra játékra és 7200 másodperc élményre? Egy gombnyomásra van Tőled: http://www.kalandokesalmok.hu/figyelem- hataron-tuli-pedagogusok-felhivas-a-magyarorszagi-tovabbkepzeseken-valo- reszvetelre-2016/ – áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott felhívásban.
Népújság (Marosvásárhely)

Pedagógusok figyelmébe
Kalandok és Álmok Nagytábor – élmény a köbön
Eleged van a négy fal közt tartott tanórákból és nincs kedved a nyaradból 5 napot egy előadásmaratonra áldozni, ahol az utolsó padban megbújva a legközömbösebb diákodat is felülmúlod érdektelenségben? Akkor Neked a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely XV. Nagytáborában a helyed! Mert ez a továbbképzés nem egy szükséges rossz, hanem a vakációd leglegebb 5 napja!
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége közreműködésével a külhoni magyar pedagógusok számára 2016 nyarára is biztosít lehetőséget magyarországi elismert továbbképzéseken való részvételre. Ezek közül pedig kétségtelenül a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely július 30.–augusztus 4. között tartott képzése kínálja a legélménydúsabb programot.
Nincs 77 diás véget nem érő prezentáció, nincs 22 lelkesedést magára erőltető szenvtelen tekintet! Csak játék van – őszinte és felszabadult –, olyan, ami kimozdít a komfortzónádból, hogy élményben legyen részed, tapasztalj és tanulj!
Az Élmény- és kalandpedagógiai tréning a tapasztalati tanulás és a tanórán kívüli tevékenység témakörében című képzést Bányai Sándor – élmény- és kalandpedagógiai tréner, a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docense, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely alapítója, az élménypedagógia magyarországi meghonosítója vezeti. A tábor helyszíne Mórahalom, Zöld Közösségi Ház és Erdei Iskola.
A Kalandok és Álmok Szakmai Műhely Nagytábora abban is egyedülálló, hogy ez az egyetlen olyan továbbképzés, amelyen anyaországi és határon túli pedagógusok együtt vesznek részt, ezzel is új szakmai kapcsolatokat építve.
Ha kíváncsi vagy, hogy mit jelent a „no risk, no fun” szemlélet, ha provokál, hogy hogyan lehet cselekvő, aktív tanulási folyamatok facilitátorává válni, ha rá szeretnél látni a kihívás háromszögére, ha betekintést akarsz nyerni a tapasztalati tanulás körébe, és mindezt saját élmény alapú módszerekkel, akkor jelentkezz a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely XV. Nagytáborába! Hogyan lesz a játékból élmény, az élményből tapasztalat és a tapasztalatból tudás? Megtudhatod Te is élménypedagógiai képzésünkön!
Jelentkezz még ma, de legkésőbb június 10-ig, mindössze egy munkahelyi igazolás csatolásával és a honlapunkon található online jelentkezési lap kitöltésével! A nyertes pályázók június 30-ig választ kapnak a megadott elérhetőségeken, és mindössze 100 lej ellenében vehetnek részt életük legmeghatározóbb kalandjában.
Az élménypedagógia-láz garantáltan Téged is megfertőz majd, a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezz minket!
Készen állsz 5 nap kalandra, 120 óra játékra és 7200 másodperc élményre? Egy gombnyomásra van Tőled:http://www.kalandokesalmok.hu/figyelem-hataron-tuli-pedagogusok-felhivas-a-magyarorszagi-tovabbkepzeseken-valo-reszvetelre-2016/
Nyugati Jelen (Arad)

Élménypedagógiai képzést tartottak
Az elmúlt hétvégén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a Partiumi Oktatási és Módszertani Központon keresztül háromnapos élménypedagógiai képzést szervezett a nagyváradi Ady Endre Líceumban, melyen 50 pedagógus vett részt szerte a megyéből.
Az interaktív felkészítést Bányai Sándor, a budapesti Kalandok és álmok szakmai műhely vezetője, és munkatársa, Módi Kinga tartották, az első foglalkozásra pedig a házigazda tanintézmény kisebbik tornatermében került sor.
Ahogy a mozgalom honlapján is olvasható, az élménypedagógia sokféle terápiás, nevelési, szabadidős és rehabilitációs stratégia szintézisét jelenti. A tapasztalati nevelés egyik formája, egyfajta alternatív módszer. A folyamat során a csoport tagjai különlegesnek számító helyzetekben, de biztonságos, kontrollált körülmények között valós következményekkel járó tapasztalatokban részesülnek, és a megszerzett tudással maguk kísérleteznek. Ahelyett, hogy mások tapasztalatait olvasnák vagy hallgatnák, ők maguk felelnek saját tanulásukért.
Lényege, hogy cselekvésre készteti a résztvevőket. Provokál. Olyan helyzetet teremt, melyben a csoport tagjai késztetést éreznek arra, hogy próbára tegyék tudásukat, képességeiket, kreativitásukat. Saját fizikai, pszichikai képességeikkel szembesít, és ami talán ennél is fontosabb: a személyes élményre koncentrál. A végrehajtás után nagy gondot fordít az értékelésre, pozitív visszajelzések közvetítésére, a szituációban rejlő tanulságok levonására és a más területeken is alkalmazható készségek és képességek felismertetésére.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Beszélgetés Bányai Sándor élmény- és kalandpedagógiai trénerrel
Erdélyben sokan érzik: a poroszos oktatás ideje lejárt!
Bányai Sándor egyetemi docenst, az élmény- és kalandpedagógia elkötelezett művelőjét, a Kalandok és álmok szakmai műhely vezetőjét egy pedagógusoknak tartott képzés alkalmával szólítottam meg, elsősorban arról érdeklődve, mit rejt magában az élménypedagógia fogalma.
- Az élménypedagógia történelmi gyökerei nagyon régi időkre nyúlnak vissza. Alapjában véve az élménypedagógia mai fogalma egy visszalépést sugall. Egy visszalépést ahhoz, amikor a tanulás örömet jelentett, amikor a gyermek saját tapasztalati alapján tanult. Nem állítom azt, hogy mindent a saját tapasztalatunkon keresztül kell megtanulni, mert vannak standerek: hatszor nyolc például az pont negyvennyolc és erről a saját tapasztalat sem mondhat mást. De a huszadik század végén sajátosan háttérbe szorult az a fajta oktatás, ami nagyobb teret adott a személyes felfedezésnek, a személyes tapasztalatszerzésnek, a gyermek élményekben gazdag tanulási folyamatának. Ezt szeretné az élménypedagógia újra a középpontba állítani. Elsősorban nem oktatási, hanem nevelési felhasználásról van szó. Arról, hogy ne tantárgyakat tanítsunk, hanem valami olyant, aminek hitünk szerint messze nagyobb hasznát látja, mint konkrét tárgyszerű tudásnak: egy szemléletet, egy együttműködési készséget, egy kommunikációs hajlandóságot adjunk át abból a célból, hogy a gyermek képes legyen párban, kis csoportban vagy nagyobb létszámú csoportban együtt dolgozni, de egyáltalán együtt létezni. Az a tapasztalatunk, hogy sajnálatosan háttérbe szorult az iskolák közösségépítő tevékenysége. Egy picit ezt is szeretné az élménypedagógia visszahozni, hogy közösen, csoportban dolgozva újra élménnyé váljon a tanulás, és újra élménnyé váljon a csoportban való lét, úgy hogy az fejlesztően visszahasson a gyerekekre.
– Az élménypedagógiai képzések iránt természetszerűen elsősorban a tanárok, tanítók mutatnak érdeklődést. Milyen visszajelzések érkeznek részükről? Mennyire tudják az itt szerzett tapasztalatokat alkalmazni, gyakorlatba ültetni olyan körülmények között, amikor folyamatosan arról szól a panasz, hogy óriási a tananyag, nyomaszt a tanterv szorít az időkeret.
– Nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. A képzésen megszerzett tapasztalat, tudás kipróbálásáig hosszú és nehéz út visz. Nagyon sok a felmerülő akadály: tanterv, tanmenet, órakeret. De a kipróbáláson túl sokan ítélik hatékonynak. Természetesen nem mindenki. Nem mindenkinek a pedagógiai személyiségéhez illeszkedik, mint ahogy más pedagógiai irányzatok sem. De akinek közel áll a szívéhez, felismeri az ebben rejlő lehetőséget, az hatékonyan fogja alkalmazni. Őt már nem fogja kielégíteni, hogy csak az iskola másként héten alkalmazza. Ő be fogja építeni az osztályfőnöki órákba, a kirándulásokba, a tanórákba is, mert látja a dolog fontosságát, hasznosságát, működőképességét. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy minél inkább törekedjenek arra a pedagógusok, hogy ne csak egymástól elszigetelt tantárgyakat, ne csak tárgyszerű tudást évszámokat, neveket, képletek adjanak át, hanem olyan képességeket, amik alkalmassá teszik a gyermekeket, fiatalokat ennek a tudásnak az alkotó és kreatív felhasználására. Nagyon-nagyon jó kezdeményezésnek tartom az iskola másként hetet. Irigylésre méltó. Magyarországon nincs ilyen. De azt remélem, hogy a pedagógusok fel fogják ismerni, hogy nem egy hétig kell másként csinálni az iskolát, hanem tapasztalataikat be kell építeni a mindennapjaikba.
– A most zajló képzés alkalmával említették pedagógusok: milyen frusztrációként élték meg, hogy olyan feladatokat kellett végrehajtaniuk, amihez nem igazán értenek. Nevezetesen rajzolni kellett, és ez nem mindenkinek ment. Gyermekeink naponta szembesülnek ezzel az érzéssel: van, aki tehetséges tornász, de a matematika terén folytonosan kudarc éri, vagy jó nyelvész, de mindig a kapu mellé rúgja a labdát. Hogyan látja Ön a mai oktatási rendszer felépítését? Kellene-e ezen változtatni, és ha igen, hogyan?
– Nem dolgozom iskolában. Felnőttekkel dolgozom, tanárképzésben, felnőtt továbbképzésben. Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem a dologról, de napi gyakorlatom nincs ebben. E kérdésben sokkal inkább kompetensnek tartom azokat a pedagógusokat, akik naponta a gyermekek közt töltenek ötször, hatszor, nyolcszor ötven percet. Ezt ők tudják jobban megítélni. Én azt szeretném, ha minél több olyan képességgel felruházott gyermek lépne ki az iskolából, aki tud, akar, hajlandó csoportban élni, létezni, együttműködni. Akik a megfelelő szociális kompetenciákkal fel vannak vértezve. Hogy tanórán vagy tanórán kívüli keretben kapják ezt a tudás, az talán nem is fontos. Az biztos, hogy nem szeretném, és nem is szeretem, ha olyan dolgot kell tanulniuk akár a saját gyermekeimnek is, ami a feledésnek szól. Ami túl azon, hogy kötelező tananyag, nem ad használható értékes gyakorlatias ismeretet.
– Utalt arra, az élménypedagógia nem csupán az iskola keretei között képzelhető el. Kinek szoktak még hasonló képzést tartani? És mióta foglalkozik élménypedagógiai képzéssel?
– Most már több mint tíz éve tartunk képzéseket. Elsősorban gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó szakembereknek és önkénteseknek. Legtöbb képzésünk azért már gyakorló pedagógusoknak szól. De senki nincs kizárva. Mindenki, aki érdeklődik egy ilyenfajta megközelítés iránt, azt örömmel látjuk, és szeretettel várjuk a képzésekre. Részben egyéni jelentkezés útján, részben évközben is együtt dolgozó csoportok, tantestületek, civilszervezetek munkatársai együtt és közösen vesznek részt a képzésen. Ez a leghatékonyabb és nagyon jó szemléletformáló a közösség egészére. Egyéni jelentkezők esetében úgy-e nehéz, mert elvégzi a képzést, visszamegy az iskolába és azért jó, ha van kivel megbeszélni, egymásnak vetni a vállukat és együtt kipróbálni dolgokat. Szerencsére egyre több olyan tantestület, óvónői közösség és civilszervezet van, akik érdeklődnek és kifejezetten képezni is akarják magukat ezen a téren. Hát ez a Kalandok és álmok szakmai műhely dolga és örömmel vesszük tudomásul, hogy az utóbbi tíz évben folyamatosan bővül azok köre, akik általunk fedezik fel, ismerik meg e pedagógiai módszert.
– Erdélyben mennyire van igény és lehetőség képzésre?
– Az erdélyi magyar pedagógusok részéről nagyon nagy az igény. Pontosan érzik azt, hogy szükség van valami újra. Nagyon pontosan érzik, hogy a régi klasszikus poroszos oktatás nem állja meg a helyét. A nyári akadémiákon, magyarországi, erdélyi továbbképzéseken mindig sokszoros a túljelentkezés. Én azt látom, hogy motiváltak és nagyon törekszenek összeállítani azt a tudásegyveleget, ami nem egy pedagógiai megközelítést helyez központba, hanem bizonyos elemeket kiragadnak ebből, abból, harmadikból és kialakítanak egy olyan sajátos módszert, ami az ő pedagógiai személyiségükhöz, illetve a célcsoporthoz a leginkább illik. Amikor itt képzést tarthatok nagyon motivált, elszánt, kíváncsi pedagógusokkal dolgozom.
– Tulajdonképpen hogyan épül fel egy ilyen képzés?
– Arra törekszünk, hogy a résztvevők lehetőleg aktív cselekvőként legyenek jelen a képzés időtartamának jelentős százalékában. Ez nem olyan jellegű képzés, ahol egy felkészült előadó projektoros bemutatóval ad át tudást. Itt a képzés vezetője facilitátori tevékenységet végez, helyzetet teremt arra, hogy ők tanulhassanak. Ezek a helyzetek többnyire és leginkább játékos problémamegoldó szituációk párban, kiscsoportban, teljes csoportban. A képzés vezetőjének a feladata, hogy ilyen helyzeteket teremtsen. A résztvevők feladata pedig ezeket a helyzetek megoldani. Eközben természetesen sikerek és kudarcok érik, konfliktusok merülnek fel, megharagszanak az érthetetlen szabályokra vagy a túl nehéznek tűnő feladatra. Ezután kötelező módon feldolgozás következik, melynek során újraéljük, elemezzük az őket éret hatásokat, azzal a szándékkal, hogy képesek legyenek ezeket tudatosan és tervelten gyerekek fejlesztésére hasznosítani. Ez a célunk!
– Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy továbbra is bővüljön az élménypedagógia iránt érdeklődők, azt gyakorlatba ültetők száma!
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)