Zsúfolt hétvége zajlott Kolozsváron a színház háza táján, a Harag György Emléknapok keretében. Május 5-én Az elveszett levél című előadás után osztották ki a Bánffy Miklós Vándordíjat, amelyet a kolozsvári magyar színház fennállásának 200. évfordulójára szervezett ünnepségen indítottak útjára, valamint a frissen alapított Vlad Mugur Vándordíjat, amelynek odaítélését a mostani, szintén jeles eseményre időzítették. A Bánffy-díjat, amelyet minden évben az előző évad legjobb művészi teljesítményéért ítél oda a színház művészeti tanácsa, a Marshall Kft. vezetője, Ambrus Csaba támogatja anyagilag évek óta. A díjat idén Kézdi Imola kapta Marie szerepéért a Woyzeck című előadásban. A legjobb vendégművésznek járó díjat Vlad Mugur rendezőről neveztek el. Első alkalommal Mihai Maniutiunak nyújtották át ezt a kitüntetést, a rendező az elmúlt évadban színpadra vitt Woyzeck című produkcióért nyerte el a frissen alapított művészeti díjat. Május 6-án könyvbemutatóval folytatódott a rendezvénysorozat. Két, a színházelmélet szempontjából rendkívül jelentős kötetet nyújtott át magyar nyelven az olvasóknak a Koinónia Kiadó: Georges Banu Színházunk, a Cseresznyéskert című művét (fordította Koros-Fekete Sándor), valamint Mihai Maniutiu Aktus és utánzás című esszékötetét (fordította Zsigmond Andrea). Este a sepsiszentgyörgyi színház mutatta be Beckett Godot-ra várva című művét. Bravúros beugrás történt, Nemes Levente megbetegedése miatt az előadás rendezője, Tompa Gábor ugrott be Pozzo szerepébe. Május 7-én Beckettről szerveztek kerekasztal-beszélgetést, este pedig Visky András Tanítványok című darabjának előadása következett. /Köllő Katalin: Művészeti díjak, könyvbemutatók és bravúros beugrás a Harag György Emléknapokon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Május 27-én a kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában. Bemutatták a román származású, Franciaországban élő neves színházi szakember, George Banu Színházunk, a Cseresznyéskert /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ című kötetét, a szerző jelenlétében. George Banu munkái közül első ízben jelenik meg magyar nyelvű változat Magyarországon és Erdélyben egyaránt, a kiadó további kötetek lefordítását is tervezi. /Köllő Katalin: Színházunk, a Cseresznyéskert, még egyszer. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

Georges Banu A felügyelt színpad című kötete 2006-ban jelent meg Párizsban, nemrégiben Bukarestben mutatták be a mű román fordítását, és ezúttal Koros Fekete Sándor munkájaként a magyart is. A kötet már a második Banu-mű a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában: a Színházunk, a Cseresznyéskert című esszékötetet 2006-ban jelentették meg. A kötet Jean Racine Britannicus című tragédiájának egy jelenetéből kiindulva fejti ki és elemzi a „felügyelet”, a megfigyeltség jelenségét. A fotóalbumról Visky András elmondta, hogy nem volt cél a kronologikus válogatás, inkább Tompa Gábor színházi stílusáról szeretne képet adni a kötet, és elindítani egy termékeny szakmai dialógust. Az album az 1990-es évektől kezdődően tartalmaz fotókat. /Sőregi Melinda: Georges Banu és Tompa Gábor színházi világai. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Vendégtanárok a színin
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen hagyománnyá vált neves tanárok, művészek meghívása a vendégtanár- programok keretében. A kurzusok révén friss áramlatok kerülnek az akadémiai "vérkeringésbe", a hallgatók és a tanárok is más szemléletmódokat, módszereket ismerhetnek meg. A teljesség igénye nélkül soroljuk fel az ebben a tanévben hozzánk látogatott vendégtanárokat: Lengyel Pál bábrendező, az egri bábszínház igazgatója, Béres Attila, a Budapesti Operettszínház főrendezője, dr. Leitner Sándor festőművész, a kaposvári egyetem professzora, Kéringer László karnagy, Horesnyi Balázs díszlettervező, Bányai Tamás lighting- designer, Kerényi Miklós Gábor, a Budapesti Operettszínház igazgatója. Jelenleg (május 17. és 22. között) Lugossy László filmrendező, Spiró György író, Horváth Károly zeneszerző, a zalaegerszegi bábszínház igazgatója, illetve Nánay István kritikus, színháztörténész tartanak kurzusokat a színész, bábszínész, teatrológus és drámaíró osztályoknak.
A vendégtanárprogram zárópillanata George Banu, a Sorbonne-i Egyetem professzorának kurzussorozata lesz. A tartalmas és hasznos programot a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya és a Szülőföld Alap támogatta – olvasható a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem sajtóközleményében.

Képzőművészet és színház találkozása az Interferenciákon
Sokféle hangulat keveredik a Művészeti Múzeum legújabb kiállításán: férfiak és nők jelennek meg konkrétan vagy egyszerűen csak utalás szintjén, egyedül vagy másokkal körülvéve, ruhában vagy meztelenül; a hétköznapi emberek mellett irodalmi, színházi és vallási tekintetben fontos figurák, Don Quijote, Apolló és Daphné, vagy épp a haldokló Krisztus… Az intézmény Parti-pris programja keretében szervezett tárlat kurátora Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki az Interferenciák fesztivál harmadik napján, ma délben tartott megnyitón kifejtette: szubjektív, színházi szemmel igyekezett betekintést nyújtani a múzeum gazdag, ám sokak előtt rejtett gyűjteményébe. – Laikusnak is nevezhető a válogatás, semmiféle művészettörténeti, esztétikai vagy kritikai szempontot nem kíván érvényesíteni– hangsúlyozta.
Călin Stegerean örömét fejezte ki, hogy Tompa Gábor elvállalta a kurátori szerepkört, ugyanakkor kifejtette: a folyamatosan megtekinthető kétszázegynéhány alkotás mellett több olyan festményt, szobrot, grafikát stb. is láthat a nagyközönség a Parti-pris programokon, amelyek részét képezik a múzeum 14 ezernél is több műtárgyat számláló gyűjteményének. Az idei Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál témájához illeszkedve a test történetei kerülnek előtérbe, de ugyanakkor Kolozsvár és Románia sokszínűségére is rácsodálkozhatnak az érdeklődők Andrásy Zoltán, Bardócz Lajos, Benczédi Sándor, Bene József, Gallas Nándor, Herman Lipót, Istókovits Kálmán, Korondi Jenő, Kósa-Huba Ferenc, Lotz Károly, Lövith Egon, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Munkácsy Mihály, Nagy Albert, Szervátiusz Jenő, Várkonyi Károly stb. munkái révén.
Tompa Gábor, a tárlat kurátora megjegyezte: jóval nehezebb feladat előtt állt ezúttal, mintha egy darabot kellett volna színre vinnie; emellett némiképp az is nehezítette a dolgát, hogy a neves színházi szakember, esszéíró után következik a sorban, hiszen tavaly, a III. Kolozsvári Nemzetközi Találkozások keretében George Banu szervezett hasonló kiállítást. – A képzőművészekhez hasonlóan mi, színházi emberek is elsőként képileg hozzuk létre alkotásainkat. A különbség talán abban rejlik, hogy a képzőművészetektől eltérően a színháznak az emberi test egyszerre alanya és tárgya, elengedhetetlen kifejezőeszköze. A színházi előadás vagy a performansz elsősorban a jelenlétre épül, két fél, alkotó és befogadó jelenlétére – magyarázta Tompa Gábor, majd a kiállított munkák témáit sorolta: szenvedés, egészséges test, Ádám és Éva a bűnbeesésétől a kollektivizálásig, anyaság, családi élet és családban való elmagányosodás, keresztre feszítés, megváltás és újjászületés reménysége.
George Banu gratulált Tompa Gábornak a kiállításhoz, kiemelve az ilyen események érzelmi telítettségét, majd szomorúan nyugtázta, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor Călin Stegerean igazgatóként vett részt a szervezésben. Stegerean, akit a megyei tanács hirdette versenyvizsga után Lucian Năstasă-Kovács vált a tisztségben, boldogan nyugtázta, hogy két nagyszabású tárlattal zárulhat az ötéves időszak. Az egybegyűlteket Paul Neagu kiállítására is meghívta, amelyet holnap, november 29-én, szombaton délután 6 órakor nyitnak meg a Főtér/Piaţa Unirii 30. szám alatt. (8)
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

A színház bűvöletében – Eseménydús hétvége a kolozsvári Interferenciákon
Kiállításmegnyitók, koncertek, könyvbemutatók, workshopok színesítették a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál első hétvégéjének programját.
Pénteken az olaszországi Babilonia Teatri The End című előadása a nézők halálról és életről alkotott elképzeléseit firtatta, majd a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Rózsák című előadása következett.
A társulat korábbi, A kisinyovi rózsa című előadásának mozgássorait felhasználó, ám a szöveget szinte teljesen nélkülöző előadása kapcsán a közönségtalálkozón az a kérdés is felmerült, lehetséges-e egyáltalán szavakba önteni az élményt, vagy elegendő egyszerűen „belépni az álomba”.
Vizuális művészetek találkozása
A „test történetei” fesztiválmottó nem csupán a meghívott előadásokban fedezhető fel: Tompa Gábor fesztiváligazgató a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott képzőművészeti kiállítást e témában. A kiállítás megnyitójára pénteken került sor, a tárlat a fesztivál ideje alatt látogatható.
„Színházi emberekre – akik a képzőművészekhez hasonlóan vizuális művészek is, hiszen sajátos térben mindenekelőtt képileg hozzák létre alkotásaikat – mindig ihletően hatottak a képzőművészeti alkotások. A különbség talán abban áll, hogy a képzőművészetektől eltérően a színháznak az emberi test egyszerre alanya és tárgya, elengedhetetlen kifejezőeszköze. A Bánffy-palotában működő Kolozsvári Szépművészeti Múzeum rendkívül gazdag és sokak számára ismeretlen gyűjteményében számtalan képzőművészeti alkotás »beszéli el« meglepően drámai nyelven »a test történeteit«” – fogalmazott Tompa Gábor az általa „személyes jellegűnek” nevezett válogatással kapcsolatban.
Színház a könyvekben
Több könyvbemutatóra is sor került a hétvégén: a Tranzit Házban a Nemira Kiadó Yorick-gyűjteményét, Jerzy Grotowski, Peter Brook és K. Sz. Sztanyiszlavszkij színházi alkotók műveinek első román kiadását a fordítók ismertették. Vasárnap George Banu Személyes színpad, A beteljesületlenség monológjai, valamint A modern színpad című könyveit mutatták be a szerző jelenlétében a TIFF-házban. A felsorolt könyvek a fesztivál idején a színház előcsarnokában is megvásárolhatók. A könyvbemutató-sorozat hétfőn Tompa Gábor Címkefüggöny című színházi magánszótára angol kiadásának bemutatójával folytatódott a Tranzit Házban.
A fesztivál közönsége szombaton két, a különböző művészeti ágak közti „határátlépésekre” építő előadást is láthatott. Nagy József és Bicskei István a Wilhelm-dalokban a kanizsai bölcs falubolondja, Vili figuráját idézték meg Tolnai Ottó versei, tárgyanimációk és mozgás segítségével. A Szombat esti Paper music című filmkoncert igazi összművészeti élményt nyújtott: az előadásban a dél-afrikai William Kentridge filmjeit Joanna Dudley és Ann Masina éneke, Philip Miller és Vincenzo Pasquariello zenéje kísérte. 
Vasárnap elkezdődött a fiatal kritikusok és újságírók nemzetközi workshopja is a TIFF-házban, ahol délután Declan Donnellan angliai rendezővel kötetlen beszélgetésen is részt vehettek az érdeklődők. Az általa rendezett Übü király vasárnap este hatalmas közönségsikernek örvendett a kolozsvári román színház zsúfolásig telt nagytermében.
Hétfő este egy újabb Nagy József-előadást, a Paysage inconnu című mozgásszínházi produkciót tekinthették meg az érdeklődők a nagyteremben, míg a stúdióteremben a házigazdák előadását, a Caravaggio Terminál volt látható.
Kedd délután hattól, illetve este kilenctől két-két alkalommal mutatnak be párhuzamosan két bukaresti előadást: a Nottara Színház a Tompa Gábor rendezte Ionesco-előadással, Az új lakóval lép fel, az ArCuB Kulturális Központ pedig Gogol-feldolgozással, az Egy őrült naplójával vendégszerepel a kincses városban.
Krónika (Kolozsvár)

Szótár és album – könyvbemutatók az Interferenciákon
Kettős könyvbemutatónak és kiállításmegnyitónak adott otthont hétfő délután a Tranzit Ház. Tompa Gábor színházi magánszótárának angol nyelvű fordítását, valamint Részegh Botond és Dragomán György közös, kép-szöveg alapú albumát, az Erőtáncot hozta Kolozsvárra a csíkszeredai BookArt kiadó.
Tompa Gábor kötetét George Banu színházteoretikus, Hajdú Áron, a BookArt kiadó igazgatója, valamint Zsigmond Andrea, a 2010-ben Címkefüggöny néven megjelent szótár szerkesztője ismertették. George Banu a szótár műfajáról elmondta, hogy azzal az illúzióval áltatja olvasóit, hogy semleges, objektív információhoz juthatnak általa. Ezzel szemben Tompa kötete vállaltan szubjektív hangvételű könyv, amelynek játékossága Borges Képzelt lények könyvét is eszünkbe juttatja. Zsigmond Andrea megjegyezte, hogy olyan kötetet akart szerkeszteni a Tompa Gáborral készült interjúkból, amely rövid, címszavakkal ellátott szövegeket tartalmaz, amelyek alkalmazkodnak megváltozott olvasási szokásainkhoz. Zsigmond elmondta, hogy íróként-szerkesztőként igyekszik olyan szövegeket létrehozni, amelyek őt magát is érdeklik. Tompa Gábor külön köszönetet mondott Láng Orsolyának, akinek illusztrációi díszítik az újonnan megjelent könyv lapjait.
A következőkben Részegh Botond munkáit Tompa Gábor méltatta. Tompa szerint Részegh munkái Dosztojevszkij regényeinek hangulatát idézik, mintha egy arctalan Raszkolnyikovot látnánk a javarészt sötét tónusú festményeken. Részegh Botond festményeihez Dragomán György írt szövegeket, mind a képek, mind a novellák a börtön, a bezártság, az egyedüllét tematikáját dolgozzák fel. Dragomán szövegeiből Csutak Réka és Laczkó Vass Róbert színművészek olvastak fel egy-egy részletet. A megnyitó után kötetlen beszélgetéssel zárult a délután.
KOVÁCS BEA
Szabadság (Kolozsvár)

Huszonöt év színház
Az ünneplés helyett inkább az emlékezést tűzi ki célul az az igényesen kivitelezett album, amely a Kolozsvári Állami Magyar Színház 1990 és 2015 közötti időszakába nyújt betekintést.
Tompa Gábor igazgató megfogalmazása szerint „azoknak a pillanatoknak a felidézése, amelyek értelmet adnak a visszatekintésnek, egy művészi csapat számára világosabbá teszik, mi az, amiért érdemes volt megtenni ekkora utat”. Ezt a kötet bevezetőjében írja, hozzáfűzve, hogy főhajtásnak is szánják, egy olyan társulat előtt, „amely bátran vállalta a kockázatot, hogy új irányba induljon 1989 után, és a gyakran kishitűségből fakadó ellenállás akadályait is legyőzve megőrizze nyitottságát és kíváncsisáságát, s képes legyen az állandó megújulásra”. Ezen felül pedig köszönetnyilvánításként is funkcionál a kiadvány, azoknak a nagyszerű művészeknek, „akik emlékezetes alkotásaikkal lehetővé tették, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház ezekben az években Európa egyik legelismertebb társulatává váljon”, jegyzi meg Tompa Gábor.
George Banu, Simon Judit, Mircea Morariu és Crenguţa Manea vezeti be az olvasót abba a csodába, amelyet a Kolozsvári Állami Magyar Színház kínált és kínál számukra, jól sikerült előadásoktól és tehetséges színészektől kezdve egészen a remek találkozásokig.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

Premier és könyvbemutató
A játszma vége
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának következő premierje Samuel Beckett: A játszma vége című színműve Tompa Gábor rendezésében. Szereplők: Bíró József, Bartha László Zsolt, Biluska Annamária és Makra Lajos. Dramaturg: Visky András, díszlet- és jelmeztervező Dobre-Kóthay Judit, rendezőasszisztens Nagy Botond.
A premierre május 13-án, ma 19 órától kerül sor a nagytermi stúdiótérben. Érvényesek a Bernády György-mecénás- és a Kemény János-bemutatóbérletek. A következő, szintén bemutató értékű előadásra május 15-én, vasárnap 19 órától ugyancsak a Kemény János- bérletek érvényesek, egyeztetés szerint.
A bemutatót megelőzően 17.30-tól a színház előcsarnokában könyvbemutatóra kerül sor, melynek alkalmával a marosvásárhelyi közönség is megismerheti Tompa Gábor: Egy rendező életművéből – a Három nővértől a Cseresznyéskertig című háromnyelvű (román, angol és magyar) alkotói albumot, mely a Román Kulturális Intézet kiadásában George Banu előszavával jelent meg.
A könyvbemutatón jelen lesz Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója és Nagy Mihály Zoltán, a Román Kulturális Intézet elnökhelyettese. (pr-titkárság)
Népújság (Marosvásárhely)

Otthonosságkeresés az idegenség témáján keresztül
Startolt az 5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál
– Nem csupán a migrációs jelenségek miatt választottuk ezt a témát, az idegenség kérdéskörét, hanem mert önvizsgálatra szólít minket, és egyébként a Paradicsomból való kiüzetés óta foglalkoztatja az embert. Elgondolkodhatunk azon, hogy kik vagyunk mi, és kik a többiek, mi az, hogy idegen, mit jelent valahová tartozni, egyáltalán mi az identitás. Ezeket és még jóval több kérdést vetnek föl az előadások, remélem, hogy egyúttal az otthonosság érzetét is kelti önökben a fesztivál – hangsúlyozta Tompa Gábor színház- és fesztiváligazgató tegnap este, az 5. Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál megnyitóján a Kolozsvári Állami Magyar Színház nagytermében. A november 24-e és december 4-e között zajló rendezvénysorozaton 14 országból 20 meghívott produkció tekinthető meg, ehhez csatlakozik a házigazda intézmény két előadása. Az előadások és a beszélgetések mellett különböző kapcsolódó eseményekkel is készülnek a szervezők.
Az elmúlt hetekben olvashattak már lapunkban a fesztivál előadásairól, az alábbiakban a kapcsolódó rendezvényeket – kiállítás, könyv- és albumbemutatók, filmvetítések, koncertek – ismertetjük. A TIFF Házban (Egyetem/Universităţii 6. szám) zajló könyvbemutatók sora már ma elindul, délután 2 órától Cristina Modreanu két kötetét ismerhetik meg az érdeklődők.
November 28-án, hétfőn 13 órától mutatják be a Tompa Gábor – Egy rendező életművéből. A Három nővértől a Cseresznyéskertig című háromnyelvű albumot (Román Kulturális Intézet kiadója, 2016), amelyről George Banu teatrológus ezt írja: „Tompa Gábor a művészeknek abba a családjába tartozik, melynek tagjai nemcsak a színpadra figyelnek, hanem építők és építkezők, hely- és emberteremtők egyszersmind. A színpadon egy ember műve mindig közös munkával valósul meg, így egyéni és közös ugyanakkor. És éppen ez az, amit az album állít: a rendező soha nincs egyedül.”
December 1-jén, csütörtökön déli 12 órától Visky András Ki innen című drámakötetét mutatják be, amely a Koinónia Kiadónál látott napvilágot idén. A könyvben szereplő művek többségét (Visszaszületés, Pornó – Feleségem története, Green Relief, Megöltem az anyámat, RádióJáték, Bevégezetlen ragyogás) hazai és nemzetközi színpadokon, fesztiválokon már több ízben műsorra tűzték. A drámakötetet Láng Zsoltnak a szerzővel készített interjúja egészíti ki.
…
Káprázat és kárhozat a címe Részegh Botond kiállításának, amely november 27-én, vasárnap délután fél 4-kor nyílik meg a stúdióban. Barabási-Albert László fizikus, hálózatkutató írja a tárlat kapcsán: „Részegh Botond festményei finom dimenziókat törnek fel. Olyanokat, amelyeket az ember vagy azonnal észrevesz, vagy amelyek mellett háborítatlanul továbbmegy. Abban segítenek, hogy lehajoljunk és csodáljuk a kifordított világot. Lehetetlen rögzíteni őket, túl sok bennük a misztikum ahhoz, hogy számokkal meghatározhatók legyenek, pénzzel pedig még kevésbé. Ezért van rájuk szükségünk.”
Szabadság (Kolozsvár)

Fejezetek egy rendező életművéből
Manapság nagy erőfeszítést jelent színházi könyveket megjelentetni, létrehozni, ezért is külön öröm egy-egy kiadvány megszületése, vélte George Banu teatrológus azon a tegnapi Interferenciás eseményen, amelyen a fesztiválozók megismerkedhettek a Román Kulturális Intézet kiadója által gondozott Tompa Gábor – Egy rendező életművéből. A Három nővértől a Cseresznyéskertig című háromnyelvű albummal.
– Az előadások sajnos tiszavirág életűek, homokvárként tűnnek el, de ezek a nagy nehézséggel létrehozott színházi könyvek megmaradnak, mint valami kagylótöredékek, amelyek lenyomatán keresztül vissza tudjuk idézni a különböző előadásokat, fel tudjuk eleveníteni egy-egy művész életútját – mondta a kötet előszavát is jegyző George Banu. Hozzáfűzte: nem csupán Tompa rendezői életművét tartja fontosnak, hanem igazgatói, társulatépítési munkáját is, nem utolsósorban pedig az Interferenciák Fesztivál létrehozását. A teatrológus ugyanakkor dicsérte az album minőségét is, és felhívta a figyelmet a fotókra, „amelyeket nézegetve eszünkbe jutnak a különböző előadásélmények”.
Tompa Gábor köszönetet mondott a kiadónak, a kötetet szerkesztő Mirela Sandunak, valamint a fotósoknak. Mint mondta, a fotók nem csak a rendező és a díszlettervezők képi világát őrzik meg, hanem tükrözik a fotósok „szemszögét” is, hiszen egy-egy képet nézve olyan részleteket fedezhetünk fel, amelyekre nem figyeltünk fel annak idején.
Szabadság (Kolozsvár)

Színházi incidens: Zholdak nem kommentál, Tompa a sajtót vádolja
Nem kívánt válaszolni szerdán Andriy Zholdak rendező a Kolozsvári Magyar Színházban az elmúlt hétvégén történt incidenssel kapcsolatos kérdésünkre. Tompa Gábor színházigazgató a sajtóra igyekszik hárítani a felelősséget.
Az ukrán rendező részt vett azon az előadáson, amelyet George Banu színházesztéta tartott szerdán a kolozsvári színházban Ibsen Rosmersholmjának március 24-ei bemutatója apropóján. Lapunk szerette volna megtudni Andriy Zholdaktól, milyen magyarázattal szolgál arra, hogy a darab múlt pénteki premierjének szünetében verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét. Szerettük volna megkérdezni a színházi szakembertől azt is, természetesnek tartja-e a színészekhez való effajta viszonyulásmódot a próbafolyamat során, illetve normálisnak tekinti-e, hogy egy férfi bármilyen munkakapcsolat keretében így bánjon egy nővel. Andriy Zholdak azonban nem volt hajlandó válaszolni egyetlen kérdésünkre sem.
Elutasítják az agressziót a kolozsvári magyar színház művészei Megszólaltak a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a társulat múlt heti bemutatóján történt, a Krónika által feltárt incidens kapcsán. Leszögezték: elutasítanak mindennemű agressziót.
Az előadást követően egy, a közönség soraiban ülő színész megkérdezte a Németországban élő ukrán rendezőtől, a színészt eszköznek vagy partnernek tekinti-e. „Ha elég tehetséges a színész és kellően nagy szíve van, akkor a partnerem. Ha nem annyira tehetséges, akkor követnie kell az útmutatásomat” – válaszolta tömören Zholdak. George Banu a kérdés kapcsán megjegyezte: sok múlik a jól eltalált szereposztáson, ha ugyanis azt elhibázzák, a színészből eszközt, a rendezőből pedig despotát csinál.
A román és angol nyelven zajló szerdai rendezvényen – amelyen jelen volt Tompa Gábor igazgató is – az ukrán rendező többek közt arról beszélt, miként látott neki az Ibsen-darab megrendezéséhez, illetve milyen munkamódszerekkel dolgozik. Mint részletezte: bár az elmúlt öt évben többnyire Csehov-darabokkal dolgozott, régóta foglalkoztatta az Ibsen Rosmersholmjának szövege. Olyannyira, hogy utána olvasott a skandináv folklórnak, majd ókori görög tragédiákat kezdett olvasni, illetve olyan tanulmányokat, amelyek rámutattak az Ibsen-darab és a görög drámák közötti hasonlóságra. „Ma már nem tudják a színészek, hogyan kell tragédiát játszani" – jelentette ki Andriy Zholdak. Hozzáfűzte: nagyon nehéz eljutni a tragédiák lényegéhez, erre tett kísérletet a kolozsvári színészekkel.
Mint ismert, az Ibsen-darab múlt heti bemutatójának szünetében történt agresszióról a sétatéri színház egyik alkalmazottja értesítette a rendőrséget az 112-es segélyhívón. A helyszínre érkezett rendőrök csak az áldozat kollégáival tudtak beszélni, hiszen zajlott a bemutató és a bántalmazott színésznő a színpadon volt. Bár a rendőrök az ügyben meghallgatott színészekkel azt üzenték az áldozatnak, hogy kérjen törvényszéki orvosi látleletet, és tegyen feljelentést az ügyben, a színésznő nem tett feljelentést, a Krónika megkeresésére pedig nem kívánt nyilatkozni az ügyről, mint mondta, ezt a belső munkafolyamat részének tekinti, amit szeretne mihamarabb elfelejteni.
Tompa Gábor, a teátrum igazgatója lapunknak korábban úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni", és mivel az áldozat nem tett panaszt, nem vizsgálják ki az ügyet. A színidirektor később már a sajtót tette felelőssé a történtekért. „A baj az, hogy a sajtó felkap egy bizonytalan forrásból származó hírt és nem ellenőrzi a valóságtartalmát, nem ragaszkodik a pontos tényekhez, talán nem is érdekli maga az igazság, hanem siet meghurcolni egy intézményt, személyeskedni, eleve úgy állítani be a tényeket, mintha valamiféle hallgatólagos megegyezés lenne, hogy színésznőket bántalmazzanak,arra uszítja a közönséget, hogy ne nézzék meg az előadást, ami épp a „védelmébe" vett színészek iránti teljes tiszteletlenség jele" – írta Tompa Gábor hozzászólásként kedden az Erport portál véleménycikkéhez.
A kolozsvári színház igazgatója ugyanebben a kommentben azt állítja, semmiféle igazolást nem próbál keresni az erőszakra, sem kompromisszumot kötni azzal, elítéli annak mindenféle formáját, személyesen és az intézmény nevében, beleértve a jelenlegi incidenst is. „Csupán azt állítottam, hogy nem volt indokolt a rendőrségi beavatkozás és olyan értelemben tekintettem „belügynek", hogy a színház munkatársai közbeléptek és meg tudták akadályozni, hogy a helyzet elfajuljon, vagyis nem volt szükség külső beavatkozásra" – tette hozzá az igazgató-rendező.
Honoráriuma levonásával „büntették" az agresszív ukrán rendezőt
Honoráriuma levonásával „büntette" Andriy Zholdak rendezőt a Kolozsvári Magyar Színházaz egyik színésznő elleni agresszióért. Tompa Gábor igazgató szerint az ukrán színházi szakember megbánta a történteket.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)