Lugos nagy szülöttjéről emlékeztek meg Üllőn
2015. szeptember végén felhívás érkezett az üllői kulturális központ vezetőjétől, Laza István úrtól a lugosi magyarság képviselői felé, hogy részt vennénk-e a Lugoson született és iskoláit is itt végzett Vitéz Doberdói Bánlaky József ny. altábornagy, első világháborús hadvezér, hadtörténész halálának hetvenedik évfordulóján tartandó megemlékezésen, a Budapesthez közeli kisvárosban, Üllőn. A meghívó 2015. október 11-re, vasárnapra szólt. Az üllői megemlékezésen kéttagú lugosi küldöttség is részt vett, amelynek alulírott is tagja volt.
A megemlékezés-sorozat az üllői római katolikus temetőben található sírnál kezdődött, ahol az altábornagy és neje, szül. burghauseni Axman Etelka hamvai találtak örök nyugalomra immár hetven éve. Kisné Szabó Katalin polgármester asszony köszöntője, a Honvédelmi Minisztérium képviselője, Maruzs Roland alezredes megemlékező beszéde után, Kovács Kornél plébános áldotta meg a jelenlevőket, majd a koszorúzások következtek. Délután a városháza dísztermében emlékműsorral folytatódott az emlékezéssorozat. Lugos magyarsága képviseletében én szólaltam fel, párhuzamot vonva az apa, Szende Béla volt honvédelmi miniszter és fia, Vitéz Doberdoi Bánlaki József /1863-1945/ életútja között. Mindkettő Lugosról indult, fényes katonai pályát futott be, kiváltva az össznemzeti megbecsülést a hon dicső polgáraivá, sokak példaképévé váltak, szűkebb pátriájuk, Lugos hírnevét öregbítve. Végezetül bemutattam a mai Lugost, mint fejlett, modern iparral, egyetemmel rendelkező ötvenezres várost, ahol a magyarság még nyolc százaléka az összlakosságnak, van érdekképviselete, civil szervezetei, I–VIII. osztályos magyar tagozata, magyar rendezvényei.
Megígértem a jelenlevőknek, hogy Lugoson az apa már létező kultuszát egybefonjuk Vitéz Doberdói Bánlaki József emlékének ápolásával.
Vitéz Doberdói Bánlaky József 1863. február 14-én Lugoson született Szende Béla gavozsdiai nemes földbirtokos és a segesvári polgári kormányzónak a megszöktetett unokája, Sternheim Róza Sarolta szerelme gyümőlcse gyanánt. Alsóbb iskoláit Lugoson végezte, majd 1883-tól a budapesti Tudományegyetemen tanult. 1884–85-ben elvégezte a Ludovika Akadémia egyéves önkéntesi tanfolyamát. Innen felfelé ível a katonai és családi karrierje, kisebb buktatókkal, de mindig becsülettel hazája és magyarsága iránt tett hűségesküje szerint. De ez már egy másik elbeszélés, egy dokumentumregény, amelyet dr. Polman Ferenc írt meg kutatásai alapján.
/Dr. Polman Ferenc: Oroszlán karddal és lúdtollal. Doberdói Bánlaky Józsefélete és munkássága/
Langó Ferenc Attila
Népújság (Marosvásárhely)

Száz éve a Magyaroson – Színesítik a fehér foltot
Pontosan száz évvel ezelőtt, 1917. március 8-án emlékezetes ütközet helyszíne volt a Magyaros-tető: az egyesített osztrák–magyar és német csapatoknak ekkor sikerült visszavenniük az idegen betörőktől a Csíki-havasok egyik 1340 méter magas, stratégiai fontosságú pontját. Az évfordulón a hagyományőrzők egy csoportja emléktúrát szervezett a helyszínre, mi lapunk hasábjain a történteket foglaljuk össze.
Csíkszentmárton évek óta élen jár az első világháborús emlékhelyek rehabilitálásában, az elesettek emlékének ápolásában. Gergely András polgármester 1994 óta foglalkozik behatóan a községhez tartozó Úz-völgye történelmével.
– Annak idején, amikor húzogattam a palackból a dugót, sokan azt sem tudták, hogy hol van Úz-völgye, nemhogy a Magyaros-tető. 1994-ben ismerkedtem meg a háromszéki, egykori 11-es székely határőr zászlóalj katonáival, 1994-ben készült el a második világháborús emlékmű és megpróbáltam utánanézni az eseményeknek. Rájöttem, hogy ez egy hihetetlen fehér folt, nem tud róla senki, nem foglalkoznak vele. Ez indított többek között arra, hogy Székely határőrök nyomdokain címmel éveken keresztül honismereti tábort szervezzek fiataloknak, és velük együtt fedeztük fel az Úz-völgy történelmét, együtt festettünk turistautat az Úz-völgye és a Magyaros-tető között, és közben rádöbbentünk, hogy tulajdonképpen mi zajlott a térségben.
Magyarosi történések
Gergely András a román betörést követő 1916-os eseményeket kutatva ismerte meg a 39-es hadosztály, s ezen belül többek között a 9-es kassai, a 10-es miskolci, a 11-es munkácsi és a 16-os besztercebányai gyalogezredek történetét. Ez mintegy hatezer katonát jelentett, akik a havasokban teleltek. A magyar csapatok 1916. október 12-én érték el az Úz-völgy térségét, visszaszorítva a román egységeket, de az ellentámadásba lendült orosz erők december 24-én a Magyaros-tetőt elfoglalták.
– Ez nem a legmagasabb pont a Csíki-havasokban, mindössze 1340 méteres magaslat, de stratégiailag rendkívül fontos – hangsúlyozta Gergely András. – Csak az érti meg, aki már járt ott és láthatta, hogy onnan az egész Szeret-völgye látszik, az Úz-völgyébe pedig direkt belövési lehetőséget engedett, és ez nagyban akadályozta a hadtáputánpótlást. Amúgy is az a tél hihetetlenül nehéz volt, nagy hó volt, szélvihar, széldöntés, rossz útviszonyok és nehéz lehetett megoldani a több ezer katona ellátását.
Közben a 10-es miskolci gyalogezredet kivonták az Úz-völgyéből és a jobban szorongatott Gyimes-völgyébe vezényelték. 1916 végén Breit (Bánlaky) József vette át a 39-es hadosztály vezetését, aki jobban szót értett a Csíkszeredában székelő Karl Litzmann hadtestparancsnokkal. Mivel többszöri próbálkozásra sem sikerült a 9-eseknek, sem a németeknek a Magyaros-tetőt visszavenni, Breit visszakérte a miskolciakat a saját hadosztályába és a 10-es honvédeket egy hónap csíkzsögödi gyakorlatozás során rohamosztaggá képezték ki. – Ez is igazolja, hogyha valamit jól előkészítenek, annak eredménye is tud lenni – részletezte Gergely András. – Kinéztek Zsögöd fölött egy magaslatot, ami hasonlított a Magyaroshoz. Ez a kutatások szerint a mostani lőtér fölötti részen lehetett. Egy hónapig gyakoroltak egészen élesben, például kiválasztották a legjobb dobókat, akik 30-40 méterre is el tudták hajítani a gránátokat. Eközben az Úzban telelő egységek támadási vonalakat építettek ki. 1917. március 8-án pedig nagyon komoly tüzérségi előkészítés után, még a megadott jel előtt támadásba lendültek, és alig több mint egy óra alatt elfoglalták a tetőt. A veszteséglista ehhez a fontos fegyvertényhez képest nem olyan nagy. 44-en estek el a csaknem négyszáz orosz katonához képest és ezer hadifoglyot, köztük 13 tisztet ejtettek.
A Magyaros-tető legmagasabb pontját, a Névtelen-kúpot ekkor nevezték el Litzmann kúpnak a katonák Karl Litzmann porosz tábornok tiszteletére, és a névadást egy gránittáblán is megörökítették. Néhány hónap múlva Csíkszereda tanácsa a tábornokot a város első díszpolgárává választotta. Az oroszokat érzékenyen érintette az 1917. március 8-i vereség, utána legalább ötször próbálták visszafoglalni a tetőt, de sikertelenül.
A feledés homályától hagyományteremtésig
A gránittábla már nincs meg, átviharzott felette két háború, s a kommunizmus. Az Úz-völgye elnéptelenedett, és az első világháború ember alkotta építményei mind eltűntek, pedig a leírások és a korabeli fényképek szerint az egész Magyaros-völgye akkoriban úgy nézhetett ki, mint egy különös város, házak, kaszinó, még üzlet is volt – részletezte Csíkszentmárton polgármestere. – Minden tisztnek külön kis házikója volt, s még fürdőt is kialakítottak. Az Aklosban megoldották a villanyvilágítást, kórházat és kisvasúti szerelőműhelyt is működtettek, de ma már semminek nincs nyoma, visszasüllyedtek a feledés homályába. Pedig az egyik korabeli szerző a létesítmények háború utáni turisztikai kihasználását is előrevetítette…
A Magyaros-tetőt gépjárművel Hargita megye felől nem lehet megközelíteni, a régi hadiutakat már benőtte az erdő. (Kománfalva felől, az ún. „oroszok útján” közelebb lehet jutni hozzá.) Gyalogosan a Magyaros-patak völgyén vezet arra a kijelölt turistaút (piros háromszög, fehér szegélyben), amely az első világháborús kápolna mellett indul, és a bal oldali ágon, a Magyaros-élen halad, ahol még ma is jól látszanak a világháborús állások.
– Fel lehet jutni, emberpróbáló, de nem lehetetlen – hangsúlyozta a polgármester, hozzátéve, hogy a Litzmann-kúp elérése kb. kétórás gyaloglást jelent. Ott ma már egy fára elhelyezett tábla őrzi a jeles tábornok emlékét. Ezt a Budakeszi Baráti Társaság állította 2015-ben. Az úz-völgyi temetőnek Csíkszentmárton önkormányzata viseli gondját. 2004-ben székely kaput állítottak, elkészült a kerítés és 600 sírt megjelöltek. Közben több magánszemély és civil szervezet is bekapcsolódott az emlékőrzésbe. Az egyik emlékművet az Etele és a szegedi Meritum Egyesület felújította, dolgoznak a másikon is, ami kimondottan a miskolci tízes honvédek emlékműve lesz.
– Úgy vélem, sikerült kirángatni a dugót a szellemet záró palackból és jó irányba ki is szabadult a szellem, mert egyre több embernek lett fontos ez a kegyeleti hely – foglalta össze Gergely András. – Az Etele Egyesület, a Meritum, az Erdélyi Kutatócsoport mind részt vesz a munkában. Szeretnénk már idén gránittáblákba vésetni az eddigi kutatások szerint azonosított 850 első világháborús hős – többnyire 18–21 éves fiatal – névsorát, és ezeket a táblákat a temető falában elhelyezni. Úgy gondolom, lassan szép kegyeleti és emlékhely lesz a nagy kiterjedésű Úz-völgyi hősi temető, amely mindig arra kell, hogy emlékeztessen, hogy ne kövessük el a múlt hibáit.
A százéves évfordulón a csíki hagyományőrzők emléktúrán vesznek részt és a miskolci 10-es honvédek utódaival közösen róják le tiszteletüket az elődök egyik legfényesebb fegyverténye előtt a helyszínen, a Magyaros-tetőn.
Daczó Katalin
Hargita Népe (Csíkszereda)