Székelyudvarhelyen, a Művelődési Házban ápr. 18-án megnyílt a Paletta 5 alkotócsoport ötödik tárlata. A csoport festőművészei – Kalló László, Kóbori László, Moldován Gyula, Nagy Péter és ifj. Sztojka Ferenc – 64 munkával jelentkeztek. A kiállítást Kolumbán Imola nyitotta meg. /F. B. Z .: A Paletta 5 alkotócsoport tavaszi tárlata. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 20./

Újabb kiadványt adott ki az UKKSZ
Információs lapot adott ki Gazdaság és érték címmel az Udvarhelyi Kis- és Középvállalkozók Szövetsége (UKKSZ), a legutóbbi Élelmiszer-ipari Konferenciához kapcsolódó anyagokat tartalmazó kiadványt csütörtökön mutatták be.
Korábban a szervezet fennállásának 10. évfordulóján adtak ki egy hasonló lapot. Az 1992-ben, egynéhány ötletes, tenni akaró, friss udvarhelyszéki vállalkozó által életre hívott szervezet Romániában elsőként töltötte be a magánvállalkozók érdek-képviseleti szerepét.
„Székelyudvarhely gazdasági helyzetét tekintve előkelő helyet foglalt és foglal el ma is a szervezet az országos ranglistán” – fejtette ki beszédében Pécsi Kolumbán Imola, a szövetség ügyvezető igazgatója, aki azt is pozitívan értékelte, hogy az erős vállalkozói közösségek együttműködésének köszönhetően, nemcsak saját érdekeiket képviselik, hanem a városért is tesznek. Legutóbb például a szervezet támogatásával a városban található régi Jézus-szobor nyerhette vissza eredeti formáját, és a jövőre nézve is vannak terveik. Mint a csütörtöki eseményen elhangzott, a közel 20 éves múltra visszatekintő szövetség arra törekszik, hogy továbbra is erős színfoltja legyen Székelyudvarhely és környéke gazdasági és civil életének, ezért is fontosnak tartották immár nyomtatott kiadványban is népszerűsíteni az UKKSZ tevékenységét.
„Időnként, mint ahogy az elmúlt években is, szervezünk különböző vállalkozói területeken szaknapokat, találkozókat, konferenciákat, és fő célunk ezeknek írásos nyoma is maradjon” – közölte Kelemen Fehér Dénes, az UKKSZ elnöke. A kiadványnak, amely a Corvinus Zrt. támogatásával 500 példányban jelent meg, a tervek szerint folytatása is lesz, negyedévenként újabb, a tevékenységüket bemutató információs lapot adnak majd ki. Az UKKSZ célkitűzései között ugyanis az szerepel, hogy tagjai, szimpatizánsai és az együttműködő, valamint együttműködésre vágyó szervezetek között szabad és folyamatos legyen az információáramlás – hangzott el.
Dénes Emese
Krónika (Kolozsvár)

II. Nagykárolyi Székelytalálkozó
Nagykároly – Összeállt a június 26-án megrendezésre kerülő II. Nagykárolyi Székelytalálkozó programterve, tájékoztatták lapunkat a szervezők.
Az eseményre a Szent László Közösségi Házban kerül sor idén is. Hompoth Mária, a rendezvény egyik főszervezője elmondta, az eseményre nem csak a székely származású nagykárolyiakat várják, hanem mindenkit, akit érdekelnek a székely hagyományok. A rendezvény résztvevőinek többsége népviseletet ölt az alkalomra.
Köszöntőt mond Hompoth Mária és Lőrincz Szilveszter (főszervezők).
Felszólalnak még: Hompoth Zoltán, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, Kolumbán Imola, a Hagyományőrző Székely Huszárezred Egyesület elnöke, zászlóanyja. A Székelyföldet bemutató összeállítást követően beszédet mond dr. Lendvay Csaba díszszékely és Kereskényi Sándor, a Szatmárnémeti Szent István Kör tagja.
erdon.ro

„A vers az, amit mondani kell!”
Felemelő ünnepség színhelye volt a székelyudvarhelyi városháza díszterme. Július 26-án délelőtt 11 órakor az Unitárcoop Alapítvány önkéntesei, tizenkét hölgy, nagy izgalommal léptek az emelvényre, hogy onnan köszöntsék Nagygalambfalva híres szülöttjét, a 85. életévét betöltő Kossuth-díjas Kányádi Sándort. A hatalmas, impozáns terem rövid időn belül szűknek bizonyult az udvarhelyi és más helységekből odazarándokolt érdeklődők számára. Ezúton is hálásan köszönjük a polgármesteri hivatal és udvarhelyi unitárius nőszövetségeink hathatós segítségét, szívélyes vendéglátását. Az ünnepség a városháza képviselő asszonya, Pécsi Kolumbán Imola üdvözlő szavaival kezdődött, majd magyar unitárius egyházunk főjegyzője, Nagy László ismertette az Unitárcoop Alapítvány tevékenységét, elért eredményeit. Ezt követte a kb. 45 perces irodalmi összeállítás, ami Kányádi Sándor életének sorsfordító eseményeit, költői fejlődését, az életmű kiteljesedését mutatta be. A töretlenül felfele ívelő pályát a versmondó Széplelkű Szépkorúak gyönyörű költeményekkel illusztrálták. A Petőfire és Aranyra emlékeztető népies hangú szülőföldversektől a modern líra csúcsteljesítményeiig szálltak az észhez és szívhez szóló veretes igék, a hálás közönség örömére. A költő vallomásával zártuk műsorunkat: „Vállaltam eddig is, s a tapasztalatok alapján hitemben megerősödve vállalom ezután is, hogy vidéki költő vagyok, ennek a provinciának a fia, és ha valami erénye, erőssége van az én verseimnek, akkor ez főként az, hogy ebből a talajból fakadtak”. A népes hallgatóság felállva, vastapssal ünnepelte szülőföldjének hírességét, aki meghatódva köszönte meg a jókívánságokat, majd hosszú sor óhajának tett eleget a dedikálásokkal. Minket is valami különös lelki megelégedettség töltött el, hogy ezt az alkalmat megélhettük, örömet szerezhettünk annak a több mint százötven résztvevőnek, aki „szomjas szívvel és füllel” szívta magába jeles költőnk verssorait. Kis csapatunk szót fogadott a költőnek: elhíresült mondását – „a vers az, amit mondani kell” – mi teljesítettük. E felemelő megemlékezés sikeréhez hozzájárult a Communitas Alapítvány, ezúton is köszönjük támogatását. Kisgyörgyné Barla Júlia .
Nyugati Jelen (Arad)

„Hogy a diákok többet olvassanak”
Kreatív, játékos, megyei szintű novella-vetélkedő színhelye volt pénteken a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium. Váradi és vidéki iskolások vettek részt.
Két szekcióban zajlott az első alkalommal megszervezett novella-verseny: az V-VIII osztályosok vegyes csapatai Lázár Ervin és Tóth Krisztina novelláiból mérték össze tudásukat az iskola dísztermében, míg a IX-XII osztályosoknak Örkény István novelláiból kellett készülniük. Bán Imola magyartanártól, a verseny líceumi szekciójának szervezőjétől megtudtuk: régi terv, hogy ilyen vetélkedőt szervezzenek, ugyanis kimondottan novellákra szakosodott verseny nincs. Szeretnék, hogy a versenynek folytatása is legyen.
Kávéházi hangulat
Kéry Hajnal főtanfelügyelő helyettes elmondta: azt szeretnék elérni a versennyel, hogy a diákok többet olvassanak. A megmérettetést a Communitas Alapítvány finanszírozásával szervezték meg. Amint a megnyitó alkalmából kihangsúlyozta: terveik szerint legalább félévente meg fogják szervezni ezt a versenyt. Szabó Zsuzsa iskolaigazgatótól megtudtuk: hagyományszerűen régmúlt idők kávéházi hangulatát igyekezték megteremteni, hogy ezzel is kellemessé tegyék az együttlétet. „Rohanó világunkban a kreativitás és a szép magyar szó egyre többet jelent, fontos tudatosítani, hogy olvasni jó – és előadni is nagyon jó lesz.” – tette hozzá.
A legjobbak
A líceumi csapatok első feladatként azt kapták, hogy „humoros-abszurd” módon – amolyan Örkény stílusban – mutatkozzanak be. A novellák ismerete mellett a későbbiek során is számot adtak kreativitásukról. Közben az általános iskolai csapatok a Foci és A tolltartó című novellákkal kapcsolatos feladatokat kaptak, Tamás-Péter Réka magyartanár vezetésével, aki ennek a szekciónak a szervezését vállalta fel. A szövegismeret mellett itt is játékos feladatokból állt a verseny, többek között a novellákhoz kapcsolódó jeleneteket adtak elő a diákok. A magyartanárokból álló zsűri az általános iskolások megmérettetése nyomán az első díjat megosztva ítélték oda az Ady Endre líceum és a Szent László iskolák csapatainak, a líceumi diákok megmérettetése során pedig szintén az Ady Endre csapata bizonyult a legjobbnak. Az első, második és harmadik díjasok könyvjutalmakat és okleveleket kaptak.
Neumann Andrea
erdon.ro

Érték még a könyv?
Október végén a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban immár második alkalommal rendezték meg az V–XII. osztályos diákok novellavetélkedőjét.
A Communitas Alapítvány által támogatott program célja az volt, hogy a 13 nagyváradi magyar oktatási intézményben tanuló közel 300 diákot olvasásra inspirálják. Célkitűzés volt ugyanakkor az önművelés igényének és szokásainak felfedezése, az együttműködésen alapuló csapatmunka örömének, szépségének átélése.
A versenyre benevező iskolák négyfős csapatokkal jelentkezhettek – minden évfolyamról egy-egy diák. Ebben a kategóriában összesen hat iskola diákcsapata képviseltette magát a versenyen: egy-egy csapat az Ady Endre, Szent László líceumokból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, egy a Loránffyból, a szervezők részéről, illetve a vidékről a borsi és a székelyhídi iskolák is képviseltették magukat egy-egy csapattal.
A vetélkedő célja az volt, hogy a diákok kreatívan gondolkodjanak az elolvasott művekről, egyéni olvasatokat hozzanak létre és értelmezéseiket bemutassák, megosszák társaikkal.
Örömmel nyugtáztuk a nagy érdeklődést, hiszen a gimnáziumi korcsoportban tizenöt csapat sorakozott fel a ,,lila csatamezőn”.
Végül, az eredmények alapján dicséretben részesült a lorántffys csapat, harmadik helyezést értek el a Mihai Eminescu Főgimnázium diákjai, második lett a Szent László líceum és első helyezést értek el az Ady Endre Líceum tanulói.
A rangsorolás a verseny jellegénél fogva nagyon nehéz volt, de a zsűri alapos munkája révén sikerült kiválasztani a legjobb négy csapatot: a Szacsvay Imre Általános Iskola Irkászok csapata részesült I. díjban, II. díjat a 11-es Általános Iskola Lila katonák csapata kapta, III. díjat szintén a 11-es Általános Iskola vehette át 2×2 Lotti csapatnévvel, a dicséret a bihari Gáspár András Általános Iskola diákjait illette, akik Vitaminbomba néven jelentkeztek
Bán Imola
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Nyilas Misi, a lúzer
December 6-án hozták nyilvánosságra a 2015-ös PISA-tesztek eredményeit, amely szerint mind matematikából, mind természettudományokból, mind szövegértésből javultak a romániai diákok képességei, de még mindig nem sikerült elszakadni a többek között Uruguay és az Egyesült Arab Emírségek alkotta csoporttól, a kilencedikesek majd 40 százaléka nem rendelkezik alapvető szövegértési képességekkel. Zsírós Anikóval, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium matematika szakos igazgatónőjével és Tamás-Péter Réka magyartanárnővel Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett mindennapi tapasztalataikról a felmérési eredmények kapcsán.
Mivel a PISA-tesztekkel kapcsolatban hallani hideget és meleget is, Zsíros Anikó igazgatónőt először a személyes tapasztalatairól kérdezem, mivel a Lorántffy, ha tavaly nem is, de az előző ciklusban, 2012-ben részt vett a projektben. Mint elmondja, az mindenképpen pozitívum, hogy a gyerekek anyanyelven tölthetik ki a tesztet, az viszont torzító tényező, hogy nem érkezik semmifajta visszajelzés a megoldásokra, nem jár rá jegy, így a diák nem érzi a dolog tétjét, nem fektet bele maximális energiát, jóllehet ez készségszintű képességeknél nem jelenthet magyarázatot a gyenge eredményekre.
Az egyik legszembetűnőbb adattal, a funkcionális analfabéták arányával kapcsolatban Tamás-Péter Réka szomorúan jegyzi meg, hogy a számokat a valóság sajnos nagyjából visszaigazolja. „Általánosságban elmondható, hogy a diákok értelmezés helyett bármilyen feladatnál szívesebben nyúlnak panelekhez, mint önálló gondolatokhoz. A pedagógusnak pedig – hiába ad a tanterv elég komoly szabadságot –, a záróvizsgákkal kapcsolatos követelmények miatt nincs lehetősége ezen változtatni, hiszen neki is hozni kell az eredményt.” Mint azt mindkét beszélgetőtársam egybehangzóan állítja, a román oktatási rendszerben betöltött speciális helyzetünk legfőbb sajátossága sem válik ilyen szempontból a romániai magyar diákok hasznára, miszerint nem idegen nyelvként tanulják a román nyelvet, pedig jelentős részük nagyon messze áll az anyanyelvi szinttől. Ez azt eredményezi, hogy az értő tanulás helyett a kényszerű magolást választják, ami aztán, a magas óraszám miatt, egyéb területeken is gyakorlattá válik.
Ha egy gyerek nem olvas...
Mivel az alsó tagozat végén nincsen olyan jellegű megmérettetés, mint nyolcadikban, vagy az érettségin, a tanítóknak nagyobb a mozgásterük, de így is nehéz megtalálni, miként lehet a gyerekeket értő olvasásra serkenteni, persze azért vannak módszerek, amik segíthetnek: „Nagyon sok múlik azon, hogy milyen szempontokat kap egy diák az olvasáshoz, pláne klasszikusok esetében. Ha kapaszkodók nélkül kapja egy mai gyerek kézbe a Légy jó minhalálig-ot, könnyen juthat arra a következtetésre, hogy Nyilas Misi egy lúzer, a mai eszmények alapján tökéletesen életképtelen. Viszont ha azt mondom, hasonlítsa össze Nyilas Misi órarendjét a sajátjával, rögtön tudatosul benne, hogy az egy másik kor, másik közeg, már valamiféle távolságból tud ránézni. Egyébként gyakori, hogy benyitva egy osztályterembe, olvasó gyerekeket látok, a mai tinédzsereknek szóló bestsellereket, amik kiszolgálják a gyors, pörgős, hosszú leírásokat mellőző történetek iránti igényüket, szívesen fogyasztják. Azért indítottuk el – Bán Imola kollégám kezdeményezésére – a Novelláról novellára vetélkedősorozatot, mert a novella talán az a műfaj, amin keresztül ezeket az igényeket ki lehet szolgálni, minőségi irodalommal is.”
Mint Tamás-Péter Réka megállapítja, a sikerhez a gyerek mindenképpen meg kell tapasztalja, milyen az, amikor nem tudja letenni a könyvet a kezéből. A tesztekkel kapcsolatos teljesítménykényszer, vagy a kötelességtudat sosem fogja megszerettetni vele az olvasást, az irodalmat, sosem lesz egyéni olvasata egy történetről. Megfelelő szempontokkal ezt a klasszikusokkal is el lehet érni, de persze vannak olyan szövegek, amikben könnyebben felismeri a gyerek, hogy ez róla szól. „Az is jó megoldás lehet, hogy ha a régi szövegeket, velük valamilyen kapcsolatban álló kortárs szövegekkel világítjuk meg, folyamatosan kötjük őket a mához. Ha az irodalom életidegen, akkor bekerül a magyar óra feliratú skatulyába, és soha nem tud kiszabadulni onnan, nem tud hatni a diákra, nem fogja sosem a megismerés egyik formájaként hasznosítani. Ezért van az, hogy kilencedikben már azt mondja a gyerek, hogy Ó, tanárnő, inkább tessék már lediktálni, aztán majd megtanulom.”
Ha pedig egy gyerek nem olvas (irodalmat), akkor a szövegértelmezésben sem gyakorolja magát, így az élet más területein sem lesz képes kiszűrni a lényeget egy adott szövegből. A nyelv – legyen szó bármilyen tudományterületről, tantárgyról – a megismerés, a gondolkodás alapja. Hiába tudja a gyerek a másodfokú egyenlet megoldó képletét, ha a szöveges példából nem képes kihámozni, hogy az adott feladatnál arra van szükség.
Hiányzó kapcsolódási pontok
A matematikaoktatással kapcsolatban Zsíros Anikó megerősíti azon felvetésemet, hogy a követelmény most is nagyon magas, összehasonlításképpen sokkal magasabb, mint Magyarországon, legfőbb hibájának pedig azt tartja, hogy nem nyílnak belőle utak a gyakorlati alkalmazás felé.
„Tanuljuk a Pitagorasz-tételt, de nem látszik az alkalmazási terület. Őszintén szólva, én is annak köszönhetően tudok mondjuk a nálunk középiskolai tananyagnak számító deriválás gyakorlati alkalmazási területeiről, mert vannak közgazdaságtant hallgató volt tanítványaim, akik megkerestek adott feladattal, hogy segítsek, és akkor láttam. A tananyagban ilyesmikről szó sincsen, éppen ezért a diákok nem is ismerik fel az alkalmazandó megoldást egy gyakorlati feladatban, kevesen kapcsolják össze, mondjuk a téglalap területképletét a fürdőszoba csempézéshez szükséges ragasztómennyiség kiszámításával. Se eszköze, se ideje nincs arra a pedagógusnak a legtöbb esetben, hogy a tudomány és a való élet közötti hidakat kiépítse.”
Mint az igazgatónő elmondja, általánosságban elmondható hiányosság még a mai oktatási rendszerben, hogy nem csak az elmélet és a gyakorlat, hanem az egyes tudományterületek (tantárgyak) anyagai sem kapcsolódnak egymáshoz, miközben a tudomány ma pont az interdiszciplinaritásról szól. „Hatodikban a fizikatanár előbb tanítja a sebességgel kapcsolatban az egyenes arányosságot, mint én matematikából foglalkoznék azzal, hogy van egyenes arányosság, de van fordított arányosság is. Így nagyon nehezen áll össze a gyerek fejében valami.”
A nem létező átlagdiák
Búcsúzóul megkérdezem, beszélgetőtársaim szerint mennyire van felkészülve a mai román oktatási rendszer az egy generáció alatt lezajlott óriási fejlődésre, például mennyire tanít az iskola eligazodni a diákokra zúduló szűretlen információözönben.
Tamás-Péter Réka szerint, ha a tanterv nem is, de a tanári szerep mindenképpen változott. „Még pár tíz évvel ezelőtt is a tanár elsődleges feladata az volt, hogy információt átadjon, ma pedig sokkal inkább az, hogy rendet tegyen az információ dömpingben. A tananyag ebben a tanári szerepformálásban egyáltalán nem segít, viszont vannak rajta olyan rések, amiket ki lehet használni. A szűk keresztmetszetet ebből a szempontból is a komoly tárgyi tudást adott sémában számon kérő kimeneti követelmények, végső soron az érettségi jelentik. Ha addig az eredmény reményében akarunk eljutni, akkor nem igazán van mód arra, hogy a tanár illetve a gyerek személyisége érvényesüljön.”
Utóbbival kapcsolatban – teszi hozzá Zsíros Anikó – az is komoly problémát jelent, hogy a rendszer egy nem létező átlagdiákkal számol, sem a felzárkóztatásra, sem a tehetséggondozásra nincs igazán intézményes keretek között biztosított lehetőség.
 Idén harmadik alkalommal rendezték meg a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban a Novelláról novellára névre keresztelt iskolák közötti korosztályos vetélkedőt, azzal a céllal, hogy az olvasást népszerűsítsék, az egyéni olvasatok kialakításához szükséges képességeket fejlesszék, a tanórai keretek adta lehetőségeken túllépve. A felső tagozatosok számára az idei év szerzője Dragomán György volt.
A szervezők a tanfelügyelőség támogatásával most azon dolgoznak, hogy a következő évtől kezdve a vetélkedő regionális, a későbbiekben pedig országos szintre léphessen. erdelyiriport.ro

I. Rügy szakmai napot rendeztek pedagógusoknak
Új módszerekkel ismerkedtek
Április 1-jén Kézdivásárhelyen az Értékpont Pedagógiai Műhely és a Bóbita Egyesület szervezésében rendezték meg a Rügy szakmai napot céhes városbeli, sepsiszentgyörgyi, erdővidéki és Hargita megyei pedagógusok, továbbá más szakterületekről érkezett meghívottak részvételével.
Orbán Imola szervező lapunknak elmondta, a szakmai nap célja az volt, hogy a résztvevők a tapasztalati és élmény-tanulás módszereibe betekintést nyerjenek, emellett műhelygyakorlatok révén megismerjék a legújabb módszereket. „A visszajelzések egyértelműen pozitívak, a résztvevők jelezték, végre azt kapták, amire szükségük volt: erős élmény, cselekvésre ösztönző erő, azonnal alkalmazható módszerek sokasága”.
A szervezők ablakot kívántak nyitni azon módszerekre, amelyek a pedagógiai munkát, a nevelő–fejlesztő, segítő tevékenységeket gazdagítják, kiegészítik. „Évek óta dolgozom pedagógusokkal, gyermekcsoportokkal és egy jó csapattal. Képzéseinken több száz oktató vett már részt, folyamatosan vannak felkéréseink és mégis, néha az az érzésem, hogy elakadnak az információk, nem elég erős a kapcsolatunk az iskolákkal. Szeretnénk egy párbeszédet kezdeményezni minél több intézménnyel, hogy képzéseinkbe, valamint az osztályközösségek számára szervezett tréningjeinkbe betekintést nyerjenek, kedvet kapjanak hozzá.”
A szakmai nap szervezésére rövid idő állt a rendelkezésre, a meghirdetett helyek hamar beteltek, és az 55 résztvevő az egésznapos tevékenység alatt négy egymást követő műhelyen vehetett részt. „Azok a pedagógusok, akik munkájuk során szívesen dolgoznak a művészet adta lehetőségekkel, vagy már rég vágynak egy önfeltáró, művészetterápiás képzésre, belekóstolhattak a módszereinkbe jómagam és László Ágnes vezetésével. A művészetterápiás műhelyünk az első képzés beharangozója is, amelyet június végén rendezünk”. A tapasztalati tanulás és a megváltozott pedagógus szerep a legnagyobb gombóc, ezért a résztevők a facilitálás módszereit is megismerhették gyakorlat közelben.
A továbbiakban Prezsmer Boglárka és Benkő Éva A népi játék és drámajáték című könyv bemutatása után drámapedagógiai foglalkozást tartottak, László Ágnes klinikai szakpszichológus terápiás prevenciós program-bemutatót, Horváth Kovács Ádám és Rácz Renáta az Outward Bound Románia részééről kalandpedagógiai foglalkozást, de volt meseterápia-foglalkozás Csavar Mátis Katalinnal és múzeumpedagógia is Dimény Erikával.
„Emellett Deszke Enikő, Demeter Csilla és Szekeres Márta kézdivásárhelyi pedagógus barátaim tartottak három műhelyt érdekes témákban, de volt nyereményjáték is, majd Bartalis Beáta, a Bod Péter tanítóképző diákja, a Bóbita Egyesület animátora tábori táncunkkal mozgatta meg a nagy csapatot. A rügyezést követheti a kibontakozás, színes élményekben tapasztalatokban gazdag tanórák és foglalkozások, majd újabb képzések és események sorozata. Köszönet a támogatóinknak, partnereinknek!”, summázott Orbán Imola.
Daczó Hodor Barna / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)