Visszaélni csak pontosan, szépen...
Tulajdonképpen egész találékonyan vágta át az alkotmánybíróság azt a gordiuszi csomót, amit a büntető törvénykönyv (Btk.) hivatali visszaélést meghatározó cikkelye ellen benyújtott alkotmányossági óvások jelentettek.
Tény ugyanis, hogy a zömmel precíz definíciókkal operáló jogban meglehetősen tágan és kreatívan értelmezhető az a meghatározás, miszerint hivatali visszaélésnek az minősül, ha egy hivatalos személy „helytelenül" látja el a feladatát. Ezért valóban szükséges volt az alkotmánybíróság részéről az a pontosítás, miszerint mindez úgy értelmezendő, hogy egy illetékes akkor követ el hivatali visszaélést, ha hivatali teendőinek ellátása közben bűncselekményt valósít meg.
Ez természetesen evidencia, azonban a jog területén egy homályos megfogalmazás mindig kapaszkodót jelenthet a bűncselekmények elkövetői számára. Mint ahogy az is evidencia, hogy bár az óvást benyújtó, korrupcióval gyanúsított érintettek – többek között Alina Bica, a szervezett bűnözés elleni ügyészség korábbi vezetője – titokban talán ebben reménykedtek, szóba sem kerülhetett a hivatali visszaélés dekriminalizálása.
Az ezzel kapcsolatos hisztériát Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) főügyésze gerjesztette, aki bedobta a köztudatba annak a lehetőségét, hogy az alkotmánybíróság esetleg kivonhatja a bűncselekmények köréből a hivatali visszaélést azáltal, hogy alkotmányellenessé minősíti a vonatkozó cikkelyt. Holott azt még az abszurd döntések melegágyának számító Romániában is nehezen lehetett elképzelni, hogy az alkotmányosság legfőbb őrei ahhoz asszisztáljanak, hogy egyrészt megszűnjön az eljárás több ezer, hivatali visszaélés gyanúja miatt vizsgált érintett ellen, másrészt hogy kiszabaduljanak a börtönből az ezen bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyek.
A fősodratú román sajtó egy része által kritikátlanul átvett „érvelés", és a folyamatosan gerjesztett hisztériakampány egyértelműen olyan nyomásgyakorlási kísérletként értelmezhető, amely révén a Nyugat által a „leghatékonyabb" romániai közszolgaként aposztrofált, nemrég a francia Becsületrenddel is kitüntetett, és emiatt láthatóan magától egyre inkább elszálló Kövesi megpróbálta befolyásolni az alkotmánybírák döntését – nehogy munka nélkül maradjon.
Mert az is tény, hogy a DNA az utóbbi években – a rengeteg megalapozott vádemelés mellett – a Btk.-ban most pontosított, többféleképpen is értelmezhető gumiparagrafusa mentén sokszor indokolatlanul hurcolt meg embereket. Talán a főügyész növekvő arroganciájának is betudható egyébként, hogy a polgárok egy része már nem hisz annyira a DNA profizmusában, és simán újraválaszt a korrupcióellenes ügyészség által őrizetbe vett elöljárókat is. Az alkotmánybírák mostani döntése remélhetőleg hozzájárul majd ahhoz, hogy a DNA pontosabban végezhesse a munkáját. Ez ugyanis elengedhetetlen a korrupcióellenes harc hitelessége és a közélet – legalább részleges – megtisztulása érdekében.
Balogh Levente
Szabadság (Kolozsvár)

Máté András a parlament hiteléről, a helyes középútról
Interjú Máté András képviselőházi RMDSZ-frakcióvezetővel a vitatott jogszabályokról
– Miért volt szükség arra, hogy alkotmánybírósághoz forduljon a képviselőház annak a törvénynek az ügyében, amelynek értelmében nem minősül bűncselekménynek, ha egy honatya 2013. augusztus 21. előtt alkalmazta valamely családtagját a képviselői vagy szenátori irodájában, és amelyet csupán egy héttel korábban nagy többséggel megszavazott?
– A beadvány, amelyet nem csupán a törvényt beterjesztő PSD és RMDSZ, hanem az összes frakció képviselői aláírtak, arról szól, hogy az alkotmánybíróság ellenőrizze: alkotmányos-e a most elfogadott értelmező jogszabály. Tisztázni kell ugyanis egy dolgot: a parlament nem dekriminalizálta azt, hogy a képviselők és szenátorok rokonaikat alkalmazzák. Ehhez az lett volna szükséges, hogy teljes egészében eltöröljük a vonatkozó törvényi szakaszt. A törvényben mi csupán értelmeztük a vonatkozó szabályozást.
– Egyáltalán miért volt szükség erre a jogszabályra?
– 2013-ban iktattuk be a képviselők és a szenátorok státusát szabályozó jogszabályba, hogy tilos a rokonok alkalmazása a képviselői irodákban. Az új polgári törvénykönyv rögzíti, hogy a jogszabályok értelmezése azon fórumok jogköre, amelyek meghozták azokat. Tehát a szenátus által elfogadott törvényeket a szenátus, a képviselőház által megszavazottakat a képviselőház, a helyi önkormányzatok által elfogadott határozatokat pedig a helyi önkormányzatok feladata értelmezni.
A mostani jogszabályban tehát mi ezzel a lehetőséggel éltünk, és értelmeztük a 2013-ban elfogadott tiltást, mégpedig úgy, hogy csak az számít bűncselekménynek, ha valaki annak hatálybalépése után alkalmazta valamely rokonát. Amúgy 2013 előtt is létezett tiltás – azonban az csupán arra vonatkozott, hogy egy képviselő vagy szenátor nem nyithatja meg az irodáját olyan ingatlanban, amely negyedfokú rokonságig valamely családtagja tulajdonában áll.
– Vagyis nem létezett konkrét, arra vonatkozó tiltás, hogy bárki a rokonait alkalmazza?
– Nem. Érdemes amúgy a német Süddeutsche Zeitung egy 2010-es cikkét elővenni, amely a német parlamenti képviselők helyzetét vizsgálta, és amelyből kiderül, hogy a honatyák nagy része valamely rokonát alkalmazta irodájában – teljesen legálisan. Márpedig Németországot demokratikus országként tartják nyilván...
– Ez már a sokadik olyan törvény volt, amely azt az érzést keltette, hogy a választottak a saját érdekeiket védik. Ott volt az a jogszabály, amely a helyi választott elöljárók számára irányoz elő nyugdíjat, illetve az, hogy a szenátus nem járult hozzá a Titus Corlățean volt külügyminiszter elleni bűnvádi eljárás megkezdéséhez, amelyet a DNA a 2014-es államfőválasztáson a külföldön élő románok szavazásának megakadályozása miatt indított volna ellene.
– A polgármesteri illetmények esetében valóban nem ártott volna jobban odafigyelni. Persze egyes esetekben valóban szükség van a helyzet méltányos rendezésére. Ha például valaki polgármester, de egyéni vállalkozóként méhészkedik is, az összeférhetetlenségi törvények miatt nem pályázhat uniós forrásokra. Mivel emiatt bevételtől esik el – hiszen a polgármesteri fizetések nem túl nagyok –, valamilyen szinten kellett bizonyos kompenzáció. Ugyanakkor egyetértek azzal, hogy nem így kellett volna eljárni. Meg kellett volna állapítani, hogy hány mandátum után mekkora illetmény jár – nem feltétlenül a nyugdíjak szintjén kellett volna hozzányúlni az ügyhöz.
Ami Titus Corlățeant illeti, ellene azért akart eljárást indítani a korrupcióellenes ügyészség, mert nem rendezett be elegendő szavazóhelyiséget a külföldön élő választóknak. Ez azonban nem a miniszter, hanem a választási hatóság feladata.
– Nem gondolja, hogy az ilyen jogszabályok tovább rombolják az amúgy sem a legnépszerűbb intézmények közé tartozó parlament nimbuszát?
– Valahol középen van a helyes út – persze lehet szidni a parlamentet, és föl is lehet számolni, egy új központi bizottságot állítva fel helyette. Volt is olyan demonstráció, amelyen a parlament felszámolását követelték...
– Jó, de ezek szélsőséges megnyilvánulások, épeszű ember nem követel ilyet.
– Igaz, de akkor is: volt ilyen. A lényeg az, hogy meg kell találni a helyes középutat. Oda kell figyelni arra, hogy amikor jogharmonizációt akarunk végrehajtani, akkor az eredmény olyan legyen, mint a példának tekintett európai országokban.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ vezetőivel tárgyalt az MSZP elnöke
Erdélybe vezetett első, pártelnökként megtett utazása Molnár Gyulának, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) frissen megválasztott elnökének. Ezt maga a politikus közölte kedden Facebook-oldalán.
Beszámolója szerint többek között Markó Béla szenátorral, az RMDSZ korábbi elnökével, Kovács Péterrel, az RMDSZ ügyvezető elnökével, Péter Ferenccel, a Maros megyei Tanács elnökével, László Attila szenátorral és Horea Soporannal, a szociáldemokraták Marosvásárhelyi elnökével találkozott.
„Arról biztosítottam őket, hogy az MSZP támogatja a határon túli magyarság törekvéseit. Elmondtam nekik, hogy új, a nemzeti határokon is túlnyúló baloldali politikára van szükség Magyarországon. Ha a szociáldemokraták nyerik az őszi romániai választást, az MSZP a baloldali pártcsalád tagjaként is segíteni fogja a határon túli magyarokat, hiszen felelősséggel tartozunk egymás iránt – egy nemzethez tartozunk. Mi Magyarországot és Romániát is Európa részeként szeretnénk megőrizni" – fogalmazott Molnár Gyula.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Krónika megkeresésére szerdán elmondta: a találkozóra vasárnap került sor, Molnár Gyula kezdeményezésére, és protokolláris jellegű bemutatkozó látogatásnak tekinthető. „A találkozó során az idei kihívásokról tájékoztattam Molnár Gyulát: a parlamenti választásokról, a régióátszervezésről, a magyar–magyar versenyről, illetve arról, hogy mi várható a parlamenti választások után” – mondta el Kovács Péter.
Az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, Molnár Gyula az MSZP nemzetpolitikai álláspontját is ismertette. Eszerint a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) belül az alapvető kérdésekben nincsenek politikai nézetkülönbségek, nincs vita – ilyen a kettős állampolgárság ügye –, csupán árnyalatnyi véleménykülönbségekről lehet beszélni.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Kizsarolhatja Románia a kanadai vízummentességet
Megmozdulni látszanak a dolgok a román állampolgárok kanadai vízumkényszerének feloldása ügyében Dacian Cioloș kormányfő szerint, aki közölte: tartani fogja a kapcsolatot ez ügyben Justin Trudeau kanadai miniszterelnökkel.
Cioloș mindezt annak kapcsán jelentette ki szerdán késő este, hogy fölmerült: John McCallum kanadai bevándorlásügyi miniszter a jövő héten Brüsszelbe utazik, hogy megoldást keressen a vitára, amely egy ideje akadályozza az Európai Unió és az észak-amerikai ország között megkötendő szabadkereskedelmi egyezmény aláírását.
Mint ismeretes, Kanada még mindig vízumkényszert tart fenn az EU két tagállama, Románia és Bulgária polgáraival szemben, Brüsszel ugyanakkor jelezte: a kereskedelmi egyezmény egyik feltétele az uniós államok polgáraival szembeni vízumkényszer teljes feloldása. Mivel a megállapodás aláírását októberre tűzték ki, Kanadának lépnie kell, ellenkező esetben ugyanis az érintett országok már jelezték: megvétózzák az egyezmény elfogadását.
Dacian Cioloș a téma kapcsán közölte: reméli, hogy kormánya ez év végi mandátumának lezárultáig előrelépés történik, sőt konkrét döntés is születik az ügyben, mivel legutóbbi kanadai látogatása nyomán Justin Trudeau is megértette, hogy a szabadkereskedelmi egyezmény aláírása szorosan összefügg a vízumkényszer eltörlésével. A miniszterelnök leszögezte: Romániának megvannak az eszközei Ottawa jobb belátásra bírására, mivel elfogadhatatlannak tartja, hogy az ország olyan körülmények között írjon alá egy megállapodást Kanadával, hogy közben a román állampolgárokat nem kezelik a többi uniós polgárral azonos módon.
Ugyanakkor a mostani enyhülés még nem jelenti azt, hogy Kanada azonnal és automatikusan feloldja a vízumkényszert minden román állampolgárral szemben. Răzvan Dupleac, a kanadai Montrealban élő bevándorlási tanácsadó a HotNews hírportálnak nyilatkozva úgy vélekedett, első lépésben csak azok részesülnek a kedvezményben, akik az elmúlt tíz évben már kaptak kanadai vízumot, illetve akik érvényes amerikai vízummal rendelkeznek. A könnyítés pedig hosszú távon is kizárólag a turistavízumokra vonatkozik, tehát munkavállalásra vagy ott tanulásra nem jogosítanak majd fel.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Erkölcsi elégtétel
Mintha valamilyen kegyelmi állapotot élnénk meg a szakértői kormány egyéves regnálása alatt. Ha csodákra nem is képes, például az ország gazdaságát, az infrastruktúra-fejlesztést nem is tudja a szükséges mértékben felpörgetni, és a nagy ellátórendszereket sem lesz képes rövid regnálása alatt talpra állítani, legalább erkölcsi szempontból elégtételt ad a polgárok azon részének, akik számára ez még jelent valamit.
Négy év után ugyanis eljutottunk oda, hogy legalább részben felelnie kell Victor Ponta miniszterelnöknek, illetve Gabriel Oprea korábbi miniszterelnök-helyettesnek azért, mert a jelek szerint szemérmetlenül csaltak doktori disszertációjuk megírásakor.
Tudjuk: egyáltalán nem volt véletlen, hogy Ponta esetében éppen 2012-ben került nyilvánosságra a plágiumvád, hiszen választási év volt, Ponta regnáló miniszterelnökként bizakodva tekinthetett a parlamenti voksolás elé, politikai ellenfelei viszont abban reménykedtek, hogy egy ilyen információ derékba töri a politikai karrierjét.
Nos ebben már csak egy országgal nyugatabbra is igazuk lett volna, Románia azonban sajátos törvények szerint működött. Hiába állapította meg két szaktestület is, hogy plágium történt, az egyiket gyorsan feloszlatták, majd csak egy harmadik, a Ponta pártbeli beosztottja által vezetett oktatási tárca alárendeltségébe tartozó bizottság álláspontját fogadták el, amely a másik kettővel szemben nem talált semmilyen rendellenességet a doktori disszertációban.
Ponta karrierje tovább ívelt felfelé, megnyerte a választást, és úgy tűnt, az ügy végleg elsikkad. Hogy nem így történt, ahhoz az kellett, hogy 2014-ben Ponta elveszítse az elnökválasztást. Az, hogy az első sokkban közleményt adott ki, miszerint lemond a doktori címről, jelezte: egyértelműen plágium útján szerezte, és azáltal, hogy nem ő lett az első ember az országban, attól tartott, hogy végül mégis felelősségre vonják. Persze amíg az ő kormánya volt hatalmon, ez nem történhetett meg, hiszen Oprea esetében sem látott plágiumot a minisztériumi szaktestület, hiába bizonygatta ennek ellenkezőjét az egyetemi etikai bizottság. Ponta lemondásának a címről sem lett konkrét hozadéka, hiszen az érintett intézmények a törvényi háttér hiányára hivatkozva nem léptek az ügyben.
Jelenleg azonban az oktatási miniszterre a jelek szerint nem nehezedik politikai nyomás, vagy ha igen, akkor sem törődik vele. Az egyetemi címeket hitelesítő szaktestület komolyan elkezdett dolgozni, és Ponta esetében már el is jutott addig, hogy a cím visszavonását javasolja. Ami máris láncreakciót indított el: több közszereplő pánikszerűen lemondott doktori címéről, jelezve, hogy azt nem korrektül szerezte.
Persze bárki mondhatja, hogy mindezzel a kormány a könnyebb ellenállás irányába mozdult el, hiszen a doktori címek visszavonása nem kerül pénzbe, nem igényel komoly szakmai erőfeszítést, nem létfontosságú nagyberuházás. Ami igaz is. A doktori címek visszavonásától nem tízszereződik meg rajtaütésszerűen az autópályák hossza, nem lesz világszínvonalú az oktatás és az egészségügy, és a bérek sem nőnek. Mégis, legalább egy kis időre úgy érezhetjük: Románia nem teljesen következmények nélküli ország.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Kilenc egykori rab mAradványait találták meg Peripraván
Kilenc egykori fogoly sírjára bukkantak rá a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) és az Erdélyi Történeti Múzeum régészei a Duna-deltában található peripravai kényszermunkatábor egykori helyszínén az ásatások múlt hétfői kezdete óta.
A megtalált holttestek száma ezzel húszra nőtt. Egy 33 négyzetméteres területen hat csontvázat is találtak. Mint kiderült, az elhunytakat meztelenül, fa koporsóban temették el.
Gheorghe Petrov, a feltárásokat vezető régész a Digi 24 hírtelevíziónak elmondta, a kutatások nagyon behatóak, a klasszikus régészeti ásatások alaposságát idézik. Radu Preda, az IICCMER elnöke rámutatott: mindent megtesznek az áldozatok azonosítása érdekében, hogy az adatokat fölhasználhassák a felelősök felelősségre vonásához. A kutatások jövőre is folytatódnak.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER és a múzeum szakemberei hétfőn kezdték el az újabb feltárásokat, hogy felkutassák a kommunizmus idején az egykori peripravai kényszermunka-táborban megölt politikai foglyok földi mAradványait. A periparvai munkatábort hivatalosan egy 16 kilométeres gát megépítése, és a falu körüli mocsaras terület lecsapolása érdekében alakították ki az 1950-es évek elején, 1959 és 1964 között azonban politikai foglyok ezreit hozták ide. Peripraván főleg a rendszer által ellenforradalmároknak tartott elítélteket, közöttük erdélyi ötvenhatosokat tartottak fogva, például Páskándi Géza írót, Páll Lajos festőművészt, Dávid Gyula irodalomtörténészt.
Az embertelen fogvatartási körülmények, rendszeres verések, az ivóvíz, az élelem és az orvosi ellátás hiánya miatt legalább 124 (többségében politikai, és néhány köztörvényes) fogoly halt meg Peripraván, akiket az IICCMER-nek sikerült eddig azonosítania. A kormányzati intézet az őrök és parancsnokaik büntetőjogi felelősségén túl a politikai foglyok „megsemmisítését” elrendelő belügyminisztériumi vezetők elszámoltatása érdekében próbálja feltárni és azonosítani az áldozatok földi mAradványait.
A jeltelen sírok felkutatásában a túlélők tanúvallomásaira támaszkodnak, a kihantolt holttestek azonosítása érdekében pedig az IICCMER júniusban felhívást intézett a munkatáborban eltűnt foglyok családtagjaihoz, hogy DNS-mintákkal segítsék a régészek munkáját. Mivel a hétfőn kezdődött ásatás esetleges eredményét a még életben lévő vétkesek büntetőjogi felelősségre vonására akarják felhasználni, a feltárást a katonai ügyészség képviselőjének jelenlétében végzik. Az IICCMER régészei a korábbi két (2013-ban, illetve tavaly végzett) peripravai ásatása során 11 jeltelen sírt tártak fel, a benne talált csontokat pedig a tulceai igazságügyi orvostani intézetbe szállították azonosításuk érdekében.
Romániában 2013-ban kezdődött a sajtó által „kommunista pribékeknek” nevezett egykori börtönparancsnokok büntetőjogi elszámoltatása: közülük eddig kettőnek az ügyében született ítélet.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Álkirályság és pótcselekvés
Mintha Romániában 1947-ben nem törölték volna el a királyságot, olyan érzése támad az embernek az utóbbi időben, ha az egykori uralkodói család tagjaival kapcsolatos történésekre a román média és politikum részéről érkező reakciókat figyeli.
Amikor a trónjáról közel hetven éve lemondott egykori uralkodóról kiderült, hogy leukémia miatt kórházi kezelésre szorult, a sajtóorgánumok jelentős része megszakította műsorát, és „breaking news”-ként számolt be az eseményről, amelyet hosszasan tárgyaltak, a politikusok pedig nem győzték hangsúlyozni, mennyire kívánják az agg exuralkodó gyógyulását.
Hasonló reakcióknak lehetünk tanúi most, a volt uralkodó felesége, Anna egykori Bourbon–Pármai hercegnő halála kapcsán, akit annak ellenére is következetesen királynéként emlegetnek, hogy sohasem koronázták meg – lévén a királyság eltörlése után lett Mihály felesége –, így csupán címzetes királynéként emlegethető. A gyász és a veszteség természetesen tiszteletben tartandó – de éppen emiatt visszás a romániai közélet magatartása.
Szó sincs amúgy arról, hogy jómagam megveszekedett republikánus volnék – a köztársaságot semmivel sem tartom előbbre való, jobb államformának, mint egy alkotmányos monarchiát, ahol az uralkodó valóban a politikum fölött álló államfőként, stabil igazodási pontként szolgálhat a gyakran minősíthetetlen hangnemű és színvonalú politikai adok-kapok közepette. Bár éppen a két világháború közötti Románia a bizonyíték arra, hogy a monarchia sem mindig megoldás – elég csak II. Károly nőügyeire, botrányaira, majd az általa bevezetett királyi diktatúrára gondolni. És persze az sem mellékes, hogy a monarchia sem jelentett gátat a magyar közösség és a többi kisebbség jogfosztásával szemben, sőt a Román Királyság élen járt a kisebbségi jogok lábbal tiprásában, így számunkra már csak ezért sem feltétlenül rokonszenves.
Ehhez persze a most elhunyt Anna címzetes királynénak vajmi kevés köze van – mint ahogy a mai romániai valóságnak is kevés köze van az egykori román uralkodói családhoz. Ehhez képest a kormány gyásznappá nyilvánította a temetését, az állami vezetők pedig nem győznek kondoleálni. Ennek nyomán pedig nehéz attól a gondolattól szabadulni, hogy valamiféle kisebbségi komplexus, kulturális és civilizációs lemAradás legalább a külsőségek szintjén történő kompenzálását célzó össznépi hisztériáról van szó.
A baj csak annyi, hogy nem attól lesz egy balkáni korrupciós fészekből tiszteletre méltó hagyományokkal bíró európai ország, hogy egy nem létező királyság nem létező királynéját olyan külsőségek között temeti el, mintha valóban egy hosszú évtizedekig hivatalban lévő koronás főtől búcsúzna. Hanem attól, ha a polgárok életminőségét javító, a gazdaságot, az oktatás és az egészségügy működésének zavartalanná tételét szavatoló, a bürokráciát csökkentő törvényeket fogadnak el – és be is tartják azokat.
Amíg ez nem megy, addig mAradnak a mostani „királyi” temetéshez hasonló pótcselekvések.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Jön a SRI-s Nagy Testvér?
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) olyan informatikai rendszer kiépítésén dolgozik, amely alkalmas lehet az állampolgárok emberi jogokat sértő, átfogó megfigyelésére – szögezte le egy hétfőn kiadott közleményben az Egyesület a Romániai Emberi Jogok Védelméért – Helsinki Bizottság.
Az egyesület közölte, négy civil szervezet az összes jelentős romániai állami szervet, illetve az Európai Bizottságot is nyílt levélben értesítette hétfőn az ügyről. Az egyesület szerint a SRI egy május 9-én meghirdetett EU-s pályázaton 25 millió eurót nyert a szükséges programok és hardver beszerzésére.
Az All Analytics nevű projekt a jogvédők szerint az ország egész lakosságának megfigyelésére alkalmas lehet, egy igazi számítástechnikai Nagy Testvér-rendszer. Alkalmas lesz ugyanis arra, hogy minden egyes polgár magatartásáról egyéni nyilvántartást vezessenek az állami intézmények által tárolt adatbázis alapján. Emellett átfogú arcfelismerő rendszer is a részét képezi. Az aláírók az emberi jogos súlyos megsértésével fenyegető közbeszerzés azonnali leállítását követelik.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ létrája
Valahogy úgy áll hozzá az RMDSZ az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) való esetleges választási együttműködési tárgyalásokhoz, mint a medve létráját kölcsönkérni akaró nyuszika a klasszikus viccben.
Mint ismeretes, a nyuszika elindul a medvéhez, útközben azonban elbizonytalanodik, hogy a korábbi konfliktusok miatt vajon a medve kölcsönadja-e a létrát. Végül annyira belehergeli magát a pró és kontra érvek sorolásába, hogy amikor végre megérkezik a medvéhez, és az a dörömbölésre ajtót nyit, agresszíven már csak ennyit vág a fejéhez: „Tudod mit, medve? B... meg a létrádat!”
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke immár több ízben is kijelentette: az EMNP-vel nem valósul meg az összefogás, mivel szerinte a néppárt egyetlen célja az, hogy ártson az RMDSZ-nek, és öt százalék alá vigye a magyar képviseletet, és amúgy is a néppárt várhatóan ősszel egy olyan ajánlatot tesz az RMDSZ-nek, amely jogi szempontból kivitelezhetetlen, politikai szempontból pedig elfogadhatatlan.
Nos az ilyen, jóslatokra alapuló hozzáállás láttán valóban nem csoda, ha nem jön össze a megegyezés. Ugyanakkor az az érzésünk, hogy ez elsősorban nem a néppárton múlik, hanem a magát a magyar kormány és az RMDSZ vezetői közötti korábbi ellentétek elsimítása után nyeregben érző RMDSZ-en, amely az „oszd meg, és uralkodj” elv alapján a Magyar Polgári Pártot (MPP) bedarálta, és két befutó parlamenti helyet felajánlva neki a saját függelékévé tette, így aztán közös erővel próbálják meg kiszorítani és ellehetetleníteni az EMNP-t.
Való igaz, hogy az RMDSZ lényegesen jobb eredményt ért el az önkormányzati választáson, mint az EMNP, amely épp csak hozta a négy évvel ezelőtti eredményt, de ez ugyanígy érvényes az MPP-re is, amellyel most a felkínált parlamenti befutó helyek számáról zajlik az egyesélyesnek tűnő vita. Ráadásul az MPP kapcsán még az a hangfelvétel sem zavarja különösebben az RMDSZ-t, amelyet az önkormányzati választások előtt szivárogtattak ki, és amely arról tanúskodik, hogy Biró Zsolt pártelnök a parlamentbe való bejutásban annak az eszközét látja, hogy információt szerezzen arról, hány ezer euró csúszópénzt kell adniuk a párt önkormányzati vezetőinek a különböző hivatalokban.
Persze mondhatjuk azt, hogy az összefogás elsődleges fontosságú, ezért túl kell lépni azokon a tényezőkön, amelyek akadályozhatják az együttműködést, de akkor nem értjük, miért nem lehet ugyanezt az elvet alkalmazni az EMNP-re is. Hacsak nem azért, mert többet akar, és markánsabban képviselné politikáját, mint az MPP. Vagy esetleg az RMDSZ és az EMNP politikusai közötti személyi ellentét, ellenszenv lehet az ok. És persze az sem kizárható, hogy több parlamenti helyről már nem mondanának le az RMDSZ politikusai. Illetve lehet, hogy mindez együtt.
Ám ha ezek miatt tényleg elutasítják a párbeszédet a néppárttal, akkor – az önkormányzati választások eredménye alapján – előfordulhat, hogy az RMDSZ és az MPP saját, közös létrája nem bizonyul majd elég hosszúnak a parlamenti küszöb eléréséhez.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: nem baj, ha megbukik a kormány
Nem lenne tragédia Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint, ha bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatnák a kormányt, és az a választásokig csupán ügyvivő kabinetként tevékenykedne.
Nem tartaná komoly problémának Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, ha a Szociáldemokrata Párt (PSD) kezdeményezésére a parlament bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatná a Dacian Cioloş vezette szakértői kormányt. Ezt ő maga jelentette ki a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva.
Mint kifejtette, több érv is szólhat a kormánybuktatás mellett, ugyanakkor a PSD dolga, hogyan jár el az ügyben. Elmondása szerint még nem tárgyaltak a szociáldemokratákkal, így nem tudja, milyen indokokkal buktatnának kormányt. „Egy, a választásokig korlátozott jogkörökkel rendelkező ügyvivő kormány nem jelentene tragédiát. Ez a kormány amúgy sem terjesztheti be a jövő évi költségvetést, mivel nem rendelkezik a szükséges támogatással, a szükséges többséggel és legitimitással sem, hogy a parlament támogatását kérje a 2017-es költségvetéshez” – mutatott rá Kelemen, aki szerint szeptember 1., a parlamenti szünet után lehet majd tárgyalni a kérdésről.
„Mi is egyre elégedetlenebbek vagyunk a kormánnyal, de jelenleg nem tudom megmondani, megszavaznánk, támogatnánk-e vagy sem a bizalmatlansági indítványt. Indokaink lennének” – ecsetelte az RMDSZ elnöke. Azt is elmondta, várja az egyeztetéseket a miniszterelnökkel a választások időpontjának kitűzéséről. Mint kifejtette, november 27. és december 11. is elfogadható lenne az RMDSZ számára, december 4. azonban nem. Szerinte minél előbb megartják a választást, annál jobb.
A kormánybuktatás lehetőségéről Varujan Pambuccian, a képviselőház kisebbségi frakciójának vezetője kifejtette: annak esetleges támogatásáról szeptember elseje után döntenek. Mint arról beszámoltunk, a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező PSD kilátásba helyezte a kormány támogatásának megvonását, amely így ügyvivőként, korlátozott jogkörökkel vezetné az országot az év végi választásokig. A PSD-nek jelenleg az RMDSZ nélkül nincs parlamenti többsége a kormány megbuktatásához.
A múlt héten Liviu Dragnea, a PSD elnöke a háborús veteránok egyes adókedvezményeinek megvonása miatt lendült támadásba a kormányfő ellen, akivel éles szóváltásba keveredett. Cioloș ugyanis kijelentette: nem hajlandó többé szó nélkül tűrni, hogy a Ponta-kabinet által hátrahagyott „taposóaknák" miatt a szakértői kormányt hibáztassák. Dragnea „hazudozással” vádolta a miniszterelnököt, és bejelentette, pártja „komolyan megfontolja" egy bizalmatlansági indítvány beterjesztését.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

A román sovinizmus feltámadása
Kezdetként szögezzük le: a cím némileg pontatlan, a román sovinizmus ugyanis sohasem halt meg.
Bár az utóbbi néhány évben, a Nagy-Románia Párt parlamentből való kiesését követően valóban nem volt olyan fősodratú képviselője, amely a román nemzeti önazonosság abszolutizálására és az országban élő nem román közösségek – elsősorban a magyarok – elleni uszításra építette volna saját identitását, a nem kevés, szélsőjobb retorikára fogékony szavazó megszólítása érdekében – és egyéb, értelmes politikai és gazdasági program híján – mindegyik párt retorikájában és cselekedeteiben megnyilvánul. A Bogdan Diaconu volt szociáldemokrata képviselő alapította Egyesült Románia Párt (PRU) azonban ismét felvállaltan erre építi politikáját, megpróbálva egy akolba gyűjteni a soviniszta szólamokkal elkábítható szavazókat.
Bár egy ideig úgy tűnt, a PRU nem lesz több a parlamenti küszöb alatt senyvedő, nagyokat mondó bohócpártnál, az utóbbi hetek fejleményei alapján nem kizárható, hogy mégis parlamenti erővé válik. A Szociáldemokrata Párt (PSD) öt volt vagy jelenlegi honatyája is közölte: belépett a pártba, és az is fölmerült, hogy Victor Ponta volt PSD-s kormányfő is a párt tagja, sőt elnöke lehet. Utóbbi kapcsán most az is kiderült, hogy ő maga is bábáskodott a szélsőséges alakulat megszületése fölött, potenciális szövetségest látva a PRU-ban.
Ami, ha valóban igaz, ismét csak megerősíti, hogy Ponta a rendszerváltás utáni időszak egyik leggátlástalanabb és legkártékonyabb politikusa, aki merő, hideg számításból – mivel másképp nemigen valósulhatott volna meg az RMDSZ-szel megkötendő koalíció – inkább új párt létrehozásában segédkezett a magyarokkal kötendő szövetséget ellenző Diaconunak, hogy az gyűjtse össze a PSD számára már túl kényelmetlen, de potenciális szövetségesnek még felhasználható politikusokat, illetve azok szavazóit.
A PRU számára nem is annyira a korrupció gyanúja miatt vizsgált, levitézlett ex PSD-s képviselők jelentik a legfőbb nyereséget, hanem az egyikük, Sebastian Ghiţă üzletember által birtokolt bulvárhírcsatorna, a România TV, amely révén a decemberi parlamenti választások előtti időszakban immár országos szórásban terjeszthetik az uszító propagandát és a hagymázas mélyromán ostobaságokat. Bár van olyan román publicista, aki szerint a PRU valójában a „háttérszervek” (értsd: a titkosszolgálatok) csinálmánya, mi ebben nem foglalnánk állást – mAradjunk annyiban, hogy ebben az országban már semmin sem csodálkoznánk.
Ami tény: ismert politikusok elcsábításával és viszonylag befolyásos, országos médiaháttérrel egy csapásra olyan erővé válhat, amely parlamenti pártként nem csupán a közvéleményt mérgezheti szélsőséges üzeneteivel, hanem a nagypolitikára is befolyással lehet. A közvélemény már csak azért is vevő lehet a nemzetieskedő szólamokra, mert a hivatalos állami szervek is csak fokozták a fogékonyságát – például azzal, amikor Klaus Johannis államfő a PSD magyarellenes felhangokkal tűzdelt, hazug érvei alapján visszavonta Tőkés László állami kitüntetését, vagy amikor a román első világháborús hadba lépés századik évfordulóján, Ausztria–Magyarország hátba támadására emlékezve szánalmas színjáték keretében a hadsereg néhány egysége állami rendezvény keretében jelképesen ismét átlépte a Kárpátokat. (Azt persze már nem idézték fel, hogy alig néhány héten belül az osztrák–magyar és a német haderő közösen Bukarestig kergette vissza a román „vitézeket”, megalázó különbékét kényszerítve a Román Királyságra).
Mindezeken túlmenően a PRU azért is veszélyes, mert megerősödése, illetve a médiában való fokozottabb jelenléte esetén a többi párt úgy érezheti: a szavazóbázisa primitív, nemzetieskedő szólamokra fogékony része megtartása érdekében föl kell vennie vele a versenyt a soviniszta retorika és kezdeményezések terén. Eddigi magatartásuk alapján ettől egyikük sem fog különösebben viszolyogni.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Putyin szóba hozta a magyar–román határ kérdését
Ha valaki fölvetné a második világháború utáni rendezés felülvizsgálatát, akkor a magyar–román határ kérdését is szóba kell hozni – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz államfő.
Ha valaki fel akarja vetni a második világháború után meghúzott határok kérdését, akkor a magyar–román határ ügyére is ki kell térni – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök egy, a Bloomberg hírügynökségnek adott interjúban. Az orosz elnöki hivatal honlapjára pénteken fölkerült interjúban a riporter az aznap Vlagyivosztokban megtartott, Putyin és Abe Sindzo japán miniszterelnök közötti találkozó kapcsán föltette a kérdést: hajlandó lenne-e Moszkva visszaadni Japánnak a Kuril-szigetek egy részét a szorosabb gazdasági együttműködés fejében, és a Balti-tenger partján található orosz enklávé, Kalinyingrád – a korábbi Kelet-Poroszország – ügyét is fölvetette.
Putyin a Kuril-szigetek kapcsán leszögezte: Oroszország nem adja el területeit. „Olyan megoldást kell találni, amely nyomán egyik felet sem éri kár, amely nyomán egyik fél sem érzi magát sem nyertesnek, sem vesztesnek" – mutatott rá az orosz elnök. A Kínával fennálló területi viták rendezése kapcsán kifejtette: Kínának sem adtak semmilyen területeket.
„Azok a területek vitatottak voltak, és negyven éven keresztül tárgyaltunk a Kínai Népköztársasággal, míg végül megállapodtunk. A terület egy részét Oroszország kapta, a másokat Kína. Alapvető különbség van a Japánhoz kapcsolódó történet és a Kínával folytatott tárgyalásaink között. A japán probléma a második világháború nyomán állt elő, és a második világháborút követő nemzetközi egyezmények tárgyalják, miközben a kínai partnereinkkel a határról folytatott egyeztetéseknek semmi közük a második világháborúhoz vagy bármely más katonai konfliktushoz” – szögezte le Putyin.
A Kalinyingrádra vonatkozó megjegyzésre – amely kapcsán a riporter közbevetette: az csak tréfa volt – Putyin szintén komolyan válaszolt. „Félretéve a viccet, ha valaki felül akarja vizsgálni a második világháború kimenetelét, akkor tárgyalhatunk. De akkor nem csupán Kalinyingrádról kell tárgyalnunk, hanem Németország keleti részéről, az egykor Lengyelország részét képező Lvov városáról, és így tovább. És ott van a listán Magyarország és Románia is” – tette hozzá Putyin, megjegezve: Kalinyingrád ügye Pandóra szelencéjét nyitná ki.
Orosz–japán csúcstalálkozó
A gazdasági együttműködésről és a két ország közötti területi vitáról folytatott megbeszélést Vlagyimir Putyin orosz elnök és Abe Sindzó japán kormányfő pénteken Vlagyivosztokban. A kétnapos Keleti Gazdasági Fórum alkalmából létrejött különtalálkozó tévékamerák előtt lezajlott első perceiben Abe arról szólt, hogy a távol-keleti fejlesztési régió prioritás Oroszország számára, és Tokió határozott támogatásáról biztosította a japán–orosz együttműködés fejlesztését az ázsiai–csendes-óceáni térségben. Putyin fontosnak nevezte, hogy a kormányok segítsék a magánszektorban megnyilvánuló kezdeményezéseket.
Abe pedig arról tájékoztatta az újságírókat még pénteken, hogy az orosz elnökkel mélyreható négyszemközti megbeszélést folytatott a két ország között megkötendő békeszerződésről. Lavrov megerősítette, hogy ebben a témában is folyt eszmecsere, és kijelentette, hogy a japán kormány új keletű készséget tanúsított a közös nevező megtalálására. A két ország között a második világháború vége óta vita tárgyát képezi a Szovjetunió által 1945 szeptemberében annektált Kuril-szigetek négy legdélebbi tagjának hovatartozása. Emiatt Tokió és Moszkva a mai napig nem kötött békeszerződést.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Átalakítják a belügyi tárca hírszerzését
A szolgálatot érintő botrányok miatt Dragoş Tudorache belügyminiszter két héten belül a belügyi tárca Belső Hírszerzési és Védelmi Osztályának (DIPI) átalakítására vonatkozó javaslatot terjeszt a kormány elé.
A tárcavezető tisztázni kívánja a szolgálat hatásköreit, és paralmenti ellenőrzés alá akarja helyezni. „Célom, hogy legtöbb két héten belül javaslatot tegyek a kormánynak, valamint a többi illetékes intézménynek egy első reformtervre. Először is tisztázni akarom a DIPI hatásköreit, hogy ne fedjék egymást más, a hírszerzésben illetékes állami szervekével. Másodsorban parlamenti ellenőrzés alá akarom helyezni a DIPI-t, vagy ahogy az intézményt hívni fogják, ennek nyomán átláthatóbban működne, és a parlamentnek tartozna felelősséggel" – közölte Dragoş Tudorache belügyminiszter egy csütörtöki sajtótájékoztatón.
Az intézkedések előzménye, hogy az utóbbi hetekben a DNA nyomozásai számos rendellenességre derítettek fényt a DIPI-n belül. A legutóbbi vizsgálat nyomán az osztály hat korábbi vezetője és 18 további munkatársa ellen indítottak bűnvádi eljárást korrupció gyanúja miatt. A nyomozás Petre Tobă korábbi belügyminisztert is érintette, aki lemondott a belügyi tárca éléről azt követően, hogy a DNA bűnpártolással gyanúsította meg.
Egy másik ügyben, amelyben már vádat is emeltek egy másik volt belügyminiszter, Gabriel Oprea, egy volt DIPI-vezető, Nicolae Gheorghe és több más munkatárs ellen, a vád szerint törvénytelenül költötték el a Belső Hírszerzési és Védelmi Osztály számára kiutalt pénzeket.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Uniós erővonalak
Abban a hétvégi pozsonyi informális EU-csúcs résztvevőinek zöme nagyjából megegyezik, hogy a találkozón nem sikerült érdemi áttörést elérni egyetlen, az Európai Unió előtt tornyosuló kihívás kezelésében sem.
Az olasz kormányfő az országára zúduló migránsáradat csökkentésést, illetve szétosztását kérte számon, Orbán Viktor magyar miniszterelnök szerint pedig nem sikerült megváltoztatni Brüssszel bevándorláspolitikáját. Robert Fico, az EU soros elnöki tisztségét betöltő Szlovákia miniszterelnöke házigazdai minőségében azzal próbálta enyhíteni a kudarcot, hogy informális találkozó révén nagyszabású döntésekre eleve nem is lehetett számítani. Emellett sikernek nevezte, hogy meg tudtak állapodni arról: a külső határok védelmére kell összpontosítani.
Érdemes ugyanakkor kitérni arra, milyen erőviszonyok körvonalazódtak a csúcstalálkozó előtti egyeztetéseken. Közép-európai szempontból érdekes ugyanis, hogyan viszonyultak a befolyásos nyugati tagállamok vezetői az elmúlt másfél évtizedben csatlakozott tagállamokhoz, illetve azok milyen formában próbálták képviselni érdekeiket.
A jelek szerint a visegrádi négyek – azaz Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – közös fellépése kezdi meghozni az első gyümölcseit. Ezt jelzi, hogy Angela Merkel német kancellár, akit jelenleg – még – az EU legbefolyásosabb politikusának tartanak, fontosnak vélte, hogy részt vegyen a V4-ek pozsonyi csúcs előtti tanácskozásán, hogy egyeztessen a négy tagállammal.
Az, hogy Merkel a csúcsot követően pozitívan értékelte a négy ország közösen benyújtott javaslatát a rugalmas szolidaritásról, arról, hogy a menekültek elosztásakor vegyék figyelembe a tagállamok közötti gazdasági különbségeket, azt jelzi, a V4 országai közötti szoros együttműködés olyan erőközpontot hozhat létre, amely hatékonyan léphet fel a közép-európai országok érdekeinek védelmében. Mindehhez persze teljesülnie kell annak a feltételnek, hogy a négy ország vezetői belássák ezt, és a mostani konjunkturális együttműködést tovább mélyítsék.
Leginkább a Szlovákia és Magyarország közötti, a szlovákiai magyar közösség jogai miatt kialakult, de a mostani migránsválság miatt jegelt ellentét magyar szempontból megnyugtató rendezése lenne szükséges. Ez azonban az előzmények ismeretében nem lesz könnyű, és amíg a felvidéki magyarok helyzetét, illetve a kettős állampolgárság elleni törvény ügyét nem sikerül rendezni, addig gyengíti a V4-ek hosszú távú hatékonyságának esélyeit.
Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Románia egészen más utat választott, és egyedül próbál meg boldogulni. Klaus Johannis román államfő Merkellel, illetve a belga és a luxemburgi kormányfővel egyeztetett Brüsszelben, a pozsonyi csúcs előtt pedig arról beszélt: országa az EU „kemény magjához” szeretne tartozni. Vagyis nem kíván a V4-ekkel együttműködni, ehelyett a nyugati tagállamokkal fűzné mélyebbre a kapcsolatait – erre utalhat a mélyebb integrációról szóló megjegyzés.
Mindez vélhetően nem annyira a Brüsszeli Oszd meg és uralkodj! politikának tudható be, bár tény, hogy az EU vezető bürokratáinak érdekében áll, miszerint a renitens, a Brüsszeli kapkodást és tehetetlenséget megelégelő V4-ekhez ne csatlakozzanak további tagok. Ugyanakkor a jelek szerint Bukarest sem abban látja az érvényesülés útját, hogy a hasonló történelemmel és politikai, gazdasági adottságokkal rendelkező régiós szomszédokkal alakítson ki közös platformot.
Ehelyett inkább a nyugati tagállamokhoz „dörgölőzne” – talán ennek lehet a fizetsége, hogy fölmerült: végre valóban megvalósulhat a schengeni csatlakozás, legalábbis a reptéri ellenőrzések szintjén.
A román vezetők a jelek szerint úgy értékelik, ha eljátsszák, hogy mindenben azonosulnak a nyugati tagországok akaratával, és átveszik a retorikájukat – lásd: mélyebb integráció a V4-ek nemzetállami hatáskörökhöz ragaszkodó álláspontjával szemben –, akkor nagyobb kedvezményeket tudnak kicsikarni a maguk számára. Kérdéses ugyanakkor, mennyire hiteles az EU-s kemény maghoz való tartozás szándékát hangsúlyozó Bukaresti álláspont, amikor Johannis eddig az Egyesült Államok és a NATO mögött minden egyes alkalommal csupán a harmadik legfontosabb partnerként emlegette az EU-t.
Már csak emiatt is nem kevésbé kérdéses a Bukaresti célkitűzés megvalósulásának realitása, illetve az, hogy a francia, a német vagy az olasz vezetők bármikor is egyenrangú félként, maguk közül valóként ismernék el Romániát.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Politika az iskolában
A politika rátelepedett az oktatásra – ezzel lármázták fel a közvéleményt Nagyváradon annak nyomán, hogy kiderült: az önkormányzat az Erdélyi Magyar Néppárttal ( EMNP) egyeztetve nevezte ki a magyar, illetve vegyes tannyelvű iskolák vezetőtestületeibe az önkormányzat képviselőit.
A képet ugyanakkor némileg árnyalja, hogy a témát az RMDSZ vetette fel, amelynek önkormányzati frakciója igazából azt sérelmezi, hogy az eddigi hagyományt felrúgva az önkormányzat nem a szövetséget kérdezte meg, és nem az ő jelöltjeit delegálta az iskolai vezetőtanácsokba.
Persze nem arról van szó, hogy a román többségű önkormányzat fogékonynak mutatkozna az EMNP autonomista politikája iránt. Hanem arról, hogy így akarnak borsot törni az eddigi szövetséges RMDSZ orra alá, amely visszautasította a váradi önkormányzatban kétharmados többségbe került liberálisok ajánlatát az ennek nyomán tökéletesen súlytalan alpolgármesteri tisztségre vonatkozóan, ehelyett a szociáldemokratákkal kötött szövetséget, akik cserébe a megyei közgyűlés elnöki tisztségét kínálták.
Az ügy cseppben a tenger alapon képezi le az országos viszonyokat is, hiszen épp most kiabálnak kígyót-békát a szakértői, tehát elvileg pártfüggetlen kormányra, amiért az még a parlamenti választások előtt megrendezi az iskolaigazgatók kinevezéséről szóló versenyvizsgákat.
A szociáldemokraták az RMDSZ támogatásával halasztást kérnek – a minden bizonnyal nem teljesen megalapozatlan vádak szerint azért, mert azt szeretnék, ha a versenyvizsgákat már egy politikai kormány írná ki, így az igazgatókat is politikai pártok jóváhagyásával jelölnék. Ami bennünket, magyarokat közvetlenül érint: a magyar, illetve vegyes tannyelvű iskolák igazgatóinak és igazgatóhelyetteseinek az RMDSZ illetékes megyei szervezete jóváhagyásával is rendelkeznie kell, ami meglehetősen sajátos képet fest az oktatás és a politikum romániai szétválasztásának helyzetéről.
Persze az RMDSZ ilyen esetekben rendszerint azzal védekezik, hogy nem politikai párt, hanem érdekvédelmi szervezet. Ez kényelmes állapot, ám a szövetség magatartásával rendszeresen megcáfolja. Hiszen a híres kacsaanalógia alapján – miszerint ami úgy néz ki, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, az minden bizonnyal kacsa – az a szervezet, amely úgy politizál, mint egy párt, úgy indít jelölteket a választásokon, mint egy párt, úgy folytat negatív kampányt az ellenféllel szemben, mint egy párt, és úgy jut a voksolás nyomán önkormányzati és parlamenti képviselői mandátumokhoz, mint egy párt, az bizony nehezen tekinthető másnak, mint pártnak.
Ennek folyományaként kettős minőségében – „összmagyar” érdekvédelmi szervezetként tetszelegve, de pártlogikát alkalmazva szól bele az oktatási, kulturális és sajtószakmai szervezetek ügyeibe is, rendszerint a hozzá közel álló embereket hozva helyzetbe, és a neki tetsző összetételű testületeknek juttatva apanázst az érdekvédelmi szervezetként kapott pénzekből.
Félreértés ne essék: egy csöppet sem örülünk, hogy az RMDSZ váradi koppanása nyomán most egy másik magyar párt jelöltjei kerültek helyzetbe. A lényeg ugyanis éppen az lenne, hogy ne pártszimpátiák alapján nevezzenek ki embereket olyan tisztségekbe, amelyek nem politikaiak. Hajmeresztő, hogy az ilyen kinevezések politikai alkuk alapján dőlnek el, így most, hogy a váradi polgárok megvonták a bizalmat az RMDSZ-től, amely történelmileg alacsony eredményt ért el a városban, mégis örülnünk kell, hogy volt alternatíva, és nem románokat küldtek a magyar iskolák vezetőségébe.
Tudjuk, menthetetlenül idealisták vagyunk, de mégiscsak úgy véljük: az ilyen méltatlan helyzetek csakis akkor lennének elkerülhetőek, ha igazi érdekvédelmi szervezetek dönthetnének a kinevezésekről. Igazi érdekvédelmi szervezet alatt pedig az olyanokat értjük, amelyek szakmai alapon szerveződnek, és a lehető legkevésbé függnek a politikumtól, a politikai háttéralkuktól.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Kövesi: nem félemlítettek meg
Bár az utóbbi időben elszaporodtak az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály ( DNA) elleni támadások, nem sikerült megfélemlíteni a korrupcióellenes ügyészeket – jelentette ki a DNA főügyésze, Laura Codruţa Kövesi.
A főügyész hétfőn este a közszolgálati televízióban rámutatott: a támadások rendszerint a vizsgált személyek, vagy az őket támogató politikusok részéről érkeznek. Hozzátette: már hozzászoktak mindehhez, hiszen szokássá vált, hogy a DNA által vizsgált személyek kiálljanak a nyilvánosság elé, és vádaskodni kezdjenek. Kijelentette: nem aggódnak ezek miatt a támadások miatt, aggasztónak tartja ugyanakkor a korrupció drámai hatásait, hiszen olyan esetek is voltak, amikor a korrupció miatt valaki meghalt.
Gabriel Oprea volt belügyminiszter ügye kapcsán, akit gondatlanságból elkövetett emberölésssel gyanúsjtanak a törvénytelenül igénybe vette rendőri kísérete egyik tagjának halálos balesete miatt, kifejtette: miután lemond szenátori mandátumáról, és ezzel megszűnik a mentelmi joga, a DNA az államfőhöz fordul, kérve a bűnvádi eljárás jóváhagyását, mivel volt miniszterként csak így indulhat ellene eljárás. Oprea október elsejétől hatályba lépő lemondását egyébként csak kedden veszi napirendre a szenátus, a felsőházi honatyák ugyanis hétfőre szabadnapot szavaztak meg maguknak az egyetemi tanévnyitó alkalmából.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Népszavazási indulatok
A vasárnap a kötelező betelepítési kvóták ügyében megtartandó magyarországi népszavazás kapcsán – ahogy ez az elmúlt évtizedekben megszokottá vált – magasra csaptak az indulatok az egymással szemben álló politikai táborok között.
Miközben a Budapesti kormány álláspontja az, hogy nemmel kell szavazni a kötelező betelepítésre, mivel csupán így sikerül megvédeni a nemzeti szuverenitást és magát az európai kultúrát, a másik oldal egyrészt tagadja, hogy az EU Brüsszeli vezetése kötelező betelepítést akar, másrészt azzal vádolja a kabinetet, hogy csupán belpolitikai céljai vannak a referendummal.
Nos ha a kormányoldal álláspontja, amely szerint az első, Brüsszel által az EU tagállamai között szétosztani akart 160 ezer migráns csupán a kezdet, és egy, akármilyen kis kontingens befogadása alapot teremt a korlátlan betelepítésre, még nem igazolódott be, annyi az elmúlt heti Brüsszeli nyilatkozatok alapján bizonyos, hogy az eddigi kvótákról nem kívánnak lemondani. Ami valóban sérti a tagállami szuverenitást, hiszen tényleg jogában áll minden közösségnek eldönteni, kit fogad be, és kit nem.
Az ellenzéki vádak másik eleme, miszerint a népszavazásnak csupán belpolitikai céljai vannak, részben igaz is lehet. A közbeszéd tematizálása, a saját tábor felrázása, aktiválása is valószínű cél, mint ahogy az is, hogy felmérje az erőviszonyokat. Ehhez pedig a kormány által évek óta megkezdett, a gyakran – a migránsválságban pedig különösen – teszetosza és tehetetlen, elavult ideológiák béklyójában vergődő uniós vezetőkkel szemben alkalmazott, jól bejáratott „szabadságharcos” retorika tűnt a legalkalmasabbnak.
Ugyanakkor a külpolitikai vonzatok is egyértelműek – ezt igazolja egyrészt a referendumot övező nemzetközi figyelem, másrészt pedig az, hogy a sikeres és érvényes referendum valóban erős választópolgári felhatalmazást ad a kormánynak a Brüsszellel, illetve a többi nemzetközi partnerrel folytatandó további egyeztetéseken. Arról nem is beszélve, hogy ha Brüsszel továbbra sem tesz le az eszelős tervről, hogy a nyugati tagállamokba érkező bevándorlók „fölöslegét” a többi tagállam között terítsék el, mások számára is precedens lehet.
Arra nem is érdemes sok szót vesztegetni, hogy egyes ellenzéki politikusok szerint a kormánynak le kell mondania, ha a referendum nem lesz érvényes. Bár ez az eredmény valóban presztízsveszteséget jelenthet, nem parlamenti választásról van szó, másrészt az már úgyis borítékolható, hogy a nem szavazatok elsöprő többségben lesznek.
A referendum a közbeszédben, a sajtóban, a nyilvános fórumokon is felkorbácsolta az indulatokat. A nem szavazat melletti kampányban számos visszás elem köszön vissza, kezdve attól, hogy minden migráns terrorista és erőszaktevő, egészen addig, hogy az ellenzéki városokba telepítik majd a „kvótamigránsokat”. Ugyanakkor a másik oldal megnyilvánulásai sem kevésbé vissszásak, az egzaltált gesztusoktól egészen a tőlük eltérő véleményen lévők emberségének kétségbe vonásáig terjednek. Mivel a kettős állampolgárok Erdélyben is szavazhatnak, itt sem hiányoztak az ellentmondásos gesztusok.
Akadt, aki lemondott a magyar állampolgárságáról – az nem derült ki, hogy mit akart elérni, de legalább a tizenöt perc hírnév kijárt neki. Olyan is volt, aki a holokauszt áldozatainak emlékét is megsértve a holokauszthoz és az örmény népirtáshoz hasonlította a népszavazást, de a legmélyebb pont az a nyilatkozat, amelyben a nevüket bátran nem vállaló szerzők egyrészt megpróbálják szembeállítani az anyaországi és az erdélyi magyarokat, másrészt közvetve kétségbe vonják a nem szavazat mellett kiállók emberségét, amikor arra buzdítanak: az erdélyiek bojkottálják a szavazást, hogy ezzel bizonyítsák: ők „emberségesebbek”. Pedig hát ez nem más, mint szelektív humanizmus – az Európába érkező idegen kultúrájú tömegek tagjaiban tisztelik az embert, a családjukért, közösségükért aggódó őshonos európai polgárokban azonban nem: ők, ha nem mondanak igent a betelepítésre, akkor embertelenek.
Szögezzük le: aki úgy érzi, nem akar szavazni, vagy ha igen, akkor is igennel, nem nemzetáruló – joga van ehhez az állásponthoz. Mint ahogy az sem embertelen, velejéig gonosz „nem keresztény”, aki mindenképpen szavazni akar, és nemmel voksol. Hiszen az igazi menekültek megsegítését senki nem utasítja el, ehhez azonban nem kell idehozni őket – erre szolgálnak a hazájukhoz közeli, biztonságos országokban létrehozott menekülttáborok. Ezért aki úgy érzi, ez a helyes döntés, az nyugodt szívvel tegye meg, ne törődjön azzal, milyen jelzőkkel dobálóznak egyes, a józan észtől elrugaszkodott, mértéket vesztett megmondóemberek.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Alkotmányos a Nagy Testvér-törvény
Nem ellentétes az alaptörvénnyel az a jogszabály, amely lehetővé teszi, hogy a nyomozó szervek bírói jóváhagyással kikérjék az ügyfelek kommunikációs adatait a szolgáltatóktól.
Alkotmányosnak találta csütörtökön az alkotmánybíróság a személyi adatok kezeléséről szóló, úgynevezett „Nagy Testvér”-törvényt, amelyet hosszas viták után tavaly szeptemberben fogadott el a parlament. A 2015/235-ös számú jogszabályt azt követően fogadta el tavaly szeptember 7-én a szenátus, szeptember 24-én pedig döntéshozó kamaraként a képviselőház, hogy az alkotmánybíróság korábban három, hasonló törvényt is az alaptörvénnyel ellentétesnek minősített, majd ezt követően az államfői hivatal a hírszerző szolgálatok közreműködésével dolgozott ki egy új jogszabályt, amelyről aztán májusban a parlamenti pártok is megállapodtak.
A korábban alkotmányellenesnek nyilvánított törvény megkönnyítette volna a titkos szolgálatok számára a polgárok számítógépes kommunikációjára vonatkozó adatokhoz való hozzáférést. A most alkotmányosnak talált jogszabály, amely ellen a tavalyi év végén emeltek alkotmányossági kifogást több per érintettjei, konkrétan a személyes adatok felhasználását és a magánélet elektronikus kommunikáció során történő védelmét rögzítő 2004/506-os jogszabályt módosítja.
A törvény egyik sarkalatos pontja az, hogy a szolgáltatóknak legtöbb három évig meg kell őrizniük az ügyfelek internetes vagy mobiltelefonos kommunikációs tevékenységére vonatkozó adatokat, majd ezt követően törölniük, vagy nyomon követhetetlenné kell tenniük őket. Egy másik módosítás szerint előzetes bírói jóváhagyás szükséges ahhoz, hogy a hivatalos szervek – bíróságok, nyomozó hatóságok, hírszerző szolgálatok – adatokat igényelhessenek a szolgáltatóktól. Ha azonban a bírói jóváhagyás megvan, akkor a szolgáltatóknak 48 órán belül át kell adniuk a kért adatokat. Az ilyen nyomozások tárgyát képező adatokat mindaddig nem lehet törölni, amíg erre a nyomozó szervek nem bólintanak rá, vagy nem születik jogerős bírói ítélet az ügyben.
Mint arról beszámoltunk, az információbiztonságról szóló előző Nagy Testvér-törvényt tavaly január 21-én nyilvánította az alaptörvénnyel ellentétesnek az alkotmánybíróság. A parlament által 2014 decemberében elfogadott információbiztonsági törvény ellen – a civil szervezetek tiltakozása nyomán – az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) óvást emelt az alkotmánybíróságon. A civilek elsősorban amiatt aggódtak, hogy a törvény alapján a titkosszolgálatok bárkinek a számítógépes adatait ellenőrizhetik. A másik két korábban hatályba lépett megfigyelési törvényt – a mobilszolgáltatókat érintő adatmegőrzési, illetve a feltöltőkártyák névtelenségét eltörlő jogszabályt, amelynek nyomán csakis a személyi adatok megadásával lehetett volna ilyen kártyát vásárolni – tavalyelőtt szintén alaptörvénybe ütközőnek minősítette az alkotmánybíróság.
Balogh Levente Krónika (Kolozsvár)

Az amerikaiak is keresik a Moldovában ellopott egymilliárdot?
Az Egyesült Államok illetékes szervei is nyomoznak abban a bűnügyben, amely során néhány évvel ezelőtt egymilliárd dollárt loptak el moldovai bankokból – értesült a The Wall Street Journal.
A News.ro pénteki beszámolója szerint a washingtoni képviselőház egyik tagja, Randy Weber szeptember végén felhívta a kongresszus figyelmét a moldovai helyzetre, és olyna határozattervezetet terjesztett be, amelynek értelmében szankciókat léptetnének életbe mindazokkal szemben, akik érintettek az ügyben. Köztük van többek között a közismert politikus-oligarcha, Vlad Plahotniuc is.
A moldovai pénzmosásellenes hatóság egyik volt helyettes vezetője, Mihail Gofman az amerikai lapnak elmondta, az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) és a Nemzetbiztonsági Hivatal nyomozói is felkeresték az ügyben, akik arról kérdezték, milyen körülmények között tűnt el 2014-ben három moldovai bankból a szóban forgó egymilliárd dollár. A két nyomozó hatóság sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta az értesülést.
Mint azt megírtuk, az Európa legszegényebb országaként számon tartott Moldovában óriási megdöbbenést okozott az egymilliárd dollár eltűnése, ami az ország bruttó hazai termékének (GDP) közel egynyolcadát teszi ki. Az ügy miatt Vlad Filat korábbi miniszterelnököt júniusban kilenc év szabadságvesztésre ítélték korrupció miatt. Gofman közölte, a hatalmas összeget ügy sikerült ellopni, hogy fiktív fedezetre fiktív hitelszerződéseket kötöttek. A bizonyítékként felhasználható dokumentumokat ezt követően egy furgonra pakolták, és egy elhagyatott helyen elégették.
Egy, a moldovai jegybank által megrendelt jelentés szerint az ügyben kulcsszerepet játszott egy Ilan Shor nevű üzletember, valamint annak több üzlettársa. Emellett Gofman szerint magas rangú kormányilletékesek is érintettek. Gofmant 2014-ben még a lopás előtt menesztették tisztségéből. Mindemellett a birtokában voltak az üggyel kapcsolatos dokumentumok, amelyeket átadott az amerikai nyomozó szerveknek.
Balogh Levente Krónika (Kolozsvár)

56, 60
A címben szereplő számok megfejtése bizonyára senki számára sem volt túl nehéz, hiszen egy aktuális eseményre utalnak: vasárnap ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének hatvanadik évfordulóját.
Azét a forradalomét, amelyet ugyan brutálisan levertek, de mégis meghatározta Magyarország, illetve az erdélyi magyar közösség további sorsát is.
Az előzmények ismertek: a második világháborút követően Magyarországon a többi közép- és kelet-európai országhoz hasonlóan egy külső hatalom által az országra erőszakolt, utópista szekta – de nevezhetjük nyugodtan bűnszervezetnek is –, a kommunista párt került hatalomra. Amely megpróbálta saját hagymázas ideológiája szerint átformálni az országot és annak lakóit, bűnösnek kiáltva ki a társadalom jelentős rétegeit, a magántulajdon szentségét felrúgva államosítás néven állami politikává avatta a rablást, és folyamatos terrort alkalmazott a polgárok ellen.
A feszültség emiatt folyamatosan gyűlt, míg végül a brutális diktatúrát megelégelő polgárok utcára vonultak, és saját életük feláldozását, a fegyveres harc felvállalását sem tartották túl magas árnak azért, hogy véget vessenek a bolsevik rémuralomnak. A kezdeti sikerek után azonban a politikai realitás és a második világháború után kialakult status quo érvényesült: a Szovjetunió vérbe fojtotta a forradalmat, és helyreállította a kommunisták uralmát. Bár Kádár János uralma a kivégzések nyomán vérben fogant, szovjet szuronyok álltak az egypártrendszert visszaállító új vezető mögött, és mintegy kétszázezren elmenekültek az országból, a további, hasonló „sajnálatos események” elkerülése végett később enyhült valamelyest a nyomás, és a langyos gulyáskommunizmusban Magyarország a legvidámabb barakk kétes státusának örvendhetett. Hiszen – legalábbis Romániához képest – viszonylagos jólét uralkodott, és nem volt annyira fojtogató a diktatúra.
Talán ezért is maradt el az újabb forradalom, és vele együtt a katarzis 1989-ben: békés hatalomátadás történt, amely nyomán ugyan visszatért a többpártrendszer és a piacgazdaság, de az előző rendszer prominens alakjai közül sokan átmentették a hatalmukat, a kommunista utódpárt pedig több ízben is kormányra kerülhetett. A kommunista rendszer működtetőinek számonkérése elmaradt – a rendszerváltást ennek nyomán a választópolgárok vitték tovább azzal, hogy immár két ízben is kétharmados többséggel küldték ellenzékbe a rossz kormányzás során önmagát szétforgácsoló utódpártot.
Az ’56-os forradalom az erdélyi magyar közösségre is hatással volt, hiszen a kommunizmus idején is soviniszta román állam azt használta fel ürügyként az önálló állami magyar egyetem felszámolására, a legalább névleg létező autonómia lassú megszüntetésére. Magyar értelmiségieket, diákokat hurcoltak meg koncepciós eljárások során azzal a céllal, hogy megfélemlítsék a magyar közösséget. A Ceauşescu által kiépített, észak-koreai típusú diktatúrát végül 33 évvel a magyarországi forradalom után hasonlóan nagyszabású megmozdulások buktatták meg – hogy aztán a katarzis itt is elmaradjon, hiszen egyéb, életképes ellenzéki alternatíva híján a kommunista párt harmadvonala ragadta magához a hatalmat. És ellentétben Magyarországgal, itt nem sikerült félreállítani az utódpártot. Szinte csodának kellene történnie, hogy decemberben ne kerüljön ismét hatalomra. Igaz, itt legalább formálisan megtörtént a számonkérés, egykori kommunista börtönparancsnokokat állítottak pellengérre, bár náluk nagyobb halakat – remélhetőleg csak időlegesen – nem sikerült elítélni.
Mindent összevetve kijelenthető: az ’56-ban a kommunisták ellen utcára vonuló, majd fegyvert ragadó magyar forradalmárok cselekedetei annak ellenére sem voltak hiábavalók, hogy a forradalmat két hét alatt leverte a túlerő. Megingatták a diktatúrát, amely ugyan nem azonnal múlt ki, de az 1956-ban kapott sebet sohasem tudta kiheverni, és 1989-re életképtelensége, valóságidegensége miatt fel is számolódott. Az ’56-osok pedig hatvan évvel bátor fellépésüket követően hősöknek kijáró tiszteletben részesülnek, míg legyőzőik, kivégzőik a történelem szemétdombjára kerültek. És méltán övezi őket, valamint politikai és szellemi utódaikat közmegvetés.
Balogh Levente Krónika (Kolozsvár)

Ki menti meg Erdélyt?
Az RMDSZ illetékesei aggódnak, hogy meglesz-e a decemberi parlamenti választáson a bejutáshoz szükséges ötszázalékos támogatottság, ezért nem akarnak semmit a véletlenre bízni, és már a kampány hivatalos kezdete előtt hetekkel belecsaptak a lecsóba.
Így is értelmezhető az, hogy a szövetség Kolozsvárott és Nagyváradon is olyan, román nyelvű óriásplakátokat helyezett ki, amelyen arra biztat: mentsük meg a két várost Bukaresttől, hogy az adóink Erdélyt gazdagítsák, ne Bukarestet.
A szövetség vélhetően aggasztó következtetéseket vont le abból, hogy a júniusi önkormányzati választásokon a magyarlakta megyékben igencsak alacsony volt a részvételi arány, ezért most az eddigieknél jóval hangsúlyosabban kívánja megjeleníteni egyrészt a helyi önrendelkezés, a nyelvi és kulturális jogok fontosságát a magyar közösség számára. Másrészt eleve nagyobb hangsúlyt fektet a román közösség megszólítására, akik körében ugyan az erdélyi identitás halványan létezik, de a korteshadjárat előtti kampányüzenetek kiötlői úgy ítélik meg, hogy a zsebükön keresztül sokkal hatékonyabban szólíthatók meg. (A kampány amúgy a semmiből hirtelen harmadik erővé vált, Mentsétek meg Bukarestet Szövetség néven indult, de immár Mentsétek meg Romániát Szövetség néven országossá dagadt mozgalom nevét idézi, amihez még a magyar nemzetiségű választópolgárok egy része is pozitívan viszonyul.)
Vagyis a jelek szerint az RMDSZ igyekszik bebiztosítani magát, és megkísérli az esetleg kieső magyar szavazatokat románokkal pótolni. A merész és az eddiginél határozottab kampánycélok – a magyar nyelv hivatalossá tétele a Székelyföldön, a hivatalos anyanyelvhasználati küszöb lecsökkentése 20-ról 10 százalékos számarányra –, illetve Bukarest ostorozása már csak azért is könnyebben felvállalható, mert a szövetség éppen ellenzékben van – kormánypozícióból kevésbé hatna hitelesen a bukaresti végrehajtó intézmények pocskondiázása.
Úgy tűnik, az RMDSZ az ellenzéki pozíciót kihasználva próbálja a kampányidőszakban levetkőzni azt a képet, miszerint igazából már csak a retorika szintjén küzd a kisebbségi, közösségi jogokért, valójában azonban teljes mértékben hasonult a bukaresti politikumhoz. A regionális öntudat kampánytémaként való megjátszása a románok körében egyébként éppen egy olyan időszakban történik, amikor az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlés századik évfordulója közeledik, amelyet a románok nagy egyesülésként tartanak számon, és amelyben várhatóan az ország egységét hangsúlyozó üzenetek lesznek a meghatározók. Ebben a kontextusban kérdéses, mekkora mértékben lesz képes megszólítani a román szavazókat.
Ugyanakkor a plakátok kapcsán felhorgadt médiaérdeklődés, illetve annak hangvétele – van olyan román sajtóorgánum, amely máris botrányosnak nevezte őket – mindenképpen az RMDSZ malmára hajthatja a vizet. Ha ugyanis elindul a soviniszta hangvételű kamány a szövetség ellen, az ugyan azzal a hatással járhat, hogy románok nem szavaznak rá, viszont az „ostromlott vár” érzését erősítve összerántja, és arra ösztönözheti a magyar közösséget, hogy vegyen részt a választáson, és szavazzon az RMDSZ-re.
Az EMNP kudarcosnak tűnő projektje – már független jelölteket sem indítanak a parlamenti választáson – és az MPP saját függelékévé tételét követően az RMDSZ most jóformán egyedül játszhatja az erdélyi regionális öntudat, illetve a magyar közössségi jogkövetelések zászlóvivőjének szerepét. A kérdés az, mekkora mértékben gondolják hitelesnek a választópolgárok, hogy most éppen a bukaresti politika szerves részévé vált, gyakran kormásnyszerepet is vállaló, és a román fővárosban való jelenlétet elsődleges fontosságúnak tekintő RMDSZ akarja Bukaresttől megmenteni Erdélyt.
Balogh Levente | Krónika (Kolozsvár) 

Román soviniszták az RMDSZ mellett
Ezt is megértük: a kolozsvári helyi rendőrség, valamint az ügyeletes bukaresti soviniszták az RMDSZ-nek kampányolnak.
Nem feltétlenül tudatosan persze, de az RMDSZ „Mentsük meg Erdélyt Bukaresttől!" plakátkampánya elleni fellépéssel egyértelműen a magyar szervezet malmára hajtják a vizet. Mint ismeretes, a szövetség Nagyváradon és Kolozsváron állíttatta fel a tőle szokatlanul határozottan regionalista hangvételű plakátokat.
A szokatlanul erős hangvételt fontos kihangsúlyozni, hisz a szövetség mindeddig nem érezte szükségét, hogy ilyen üzeneteket fogalmazzon meg – pláne kampányon kívül –, amihez annak is köze lehet, hogy az elmúlt 26 évben maga is a bukaresti „rendszer" szerves részeként tevékenykedett. Most viszont komolyan fennáll a veszélye, hogy története során először nem éri el a parlamenti bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt, és bár ezt valamelyest ellensúlyozhatja azzal, hogy a választási törvénybe bevitte azt a számára kedvező cikkelyt, miszerint az a párt is mandátumokat szerez, amely legalább négy megyében megkapja a leadott voksok 20 százalékát, azért így mégsem ugyanolyan erőt képviselve vehetne részt a bukaresti hatalmi osztozkodásban, mint a küszöb megugrásával.
A plakát üzenetével persze minden jóérzésű és normális ember – nemzetiségtől függetlenül – egyetért, hiszen a szubszidiaritás és a valós önkormányzatiság csakis akkor valósulhat meg, ha az adók nagyobb része helyben marad, és nem nyeli el a bukaresti vízfej. Csakhogy az a tény, hogy az RMDSZ eddig nem érezte szükségét ilyen „radikális" üzenetek megfogalmazásának, csupán most, a parlamenti választások közeledtével, határozottan azt az érzést kelti, hogy egyszerű kampányfogásról van szó, amelynek egyik fő célja a szélsőséges román ellenreakciók kiprovokálása, és ezáltal a magyar közösségben az „ostromlott vár" érzés gerjesztése volt. Hogy az RMDSZ elleni megnyilvánulásokat az egész magyar közösség elleni támadásként lehessen magyarázni, és ezáltal az RMDSZ ismét a magyarok védelmezőjének szerepében tetszelegve kérhesse a voksokat.
A számítás bejött, a román fél „hibátlanul" végzi a feladatát. A kolozsvári helyi rendőrség két napon belül leszedette az óriásreklámokat. Azt még mérlegeljük, hogy a zsigeri magyarellenesség mellett a cinizmus vagy csupán az ostobaság jele, hogy – miközben hivatalosan arra hivatkoztak, hogy kiderült: az érintett reklámfelületeket törvénytelenül állítota fel a reklámcég – a „törvénytelen" felületekről csak az RMDSZ reklámja került le, a másik felén látható reklám nem. Bár lehet, hogy csak a pannó egyik fele volt illegális.
Beindultak a bukaresti média ügyeletes román nemzetvédői is, akik máris Románia feldarabolásának vagy legalábbis föderalizálásának szándékát látják a plakátok üzenetében, és szinte 24 órában uszítanak, hiszen a magyarügy mindig hálás téma. Persze figyelembe véve, hogy a román oktatási rendszer már az óvodától kezdve sovinizmusra és a magyarokkal szembeni zsigeri gyűlöletre szocializálja a románokat, mindezeken nincs miért csodálkozni. A kolozsvári hatóságok is zsigerből cselekszenek: ha esetleg föl is merülhet, hogy a plakátok eltávolításával akár még használhatnak is azok megrendelőinek, mindent felülír a magyar kezdeményezések eltiprására vonatkozó parancs.
Nem a plakátkampányra adott válasz, de időzítésében ugyancsak az RMDSZ-nek kedvez az a tény is, hogy a legionárius eszmék elkötelezettjévé vált egykori diákvezér, Marian Munteanu ultranacionalista pártja a magyar feliratok és jelképek ellen perek tucatjait indító „civil jogvédőt", Dan Tanasát kívánja Kovászna megyében képviselőjelöltként indítani. Most a helyi magyar illetékesek azzal is kampányolhatnak, hogy tőle is „megvédik" a magyarokat. Pedig hát fölmerül a kérdés, hogy miért csak most akarják megvédeni őket, eddig miért hagyták, hogy évekig folytassa hadjáratát minden ellen, ami magyar, ahelyett, hogy az RMDSZ jogi apparátusának igénybevételével kidolgozták volna, hogyan lehet – például uszítás miatt indított perek tucatjaival – örökre elvenni a kedvét attól, hogy a magyarokkal packázzon.
Az RMDSZ tehát az első körből jól jött ki: a román illetékesek kiszámíthatóan, az elvárt módon cselekedtek, a szövetség az áldozat szerepében tetszeleghet. A kérdés az, hogy az „áldozatkampány" meghozza-e szavazatokban mérhető sikert is, azaz képes-e mozgósítani az egyre passzívabb, az RMDSZ kampányígéreteire egyre kevésbé fogékony magyar választópolgárokat.
Balogh Levente Krónika (Kolozsvár)

Kanada bejelentette a vízumkényszer eltörlését
Hivatalosan is bejelentette Kanada, hogy eltörli a vízumkényszert a román és a bolgár állampolgárokkal szemben jövő december 1-jétől. Ezt hétfőn közölte a helyi kormány Ottawában.
Bukarest és Szófia is a vízumkényszer eltörlését támasztotta annak feltételéül, hogy hozzájárulásukat adják az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény megkötéséhez.
Azokkal szemben, akik megfelelnek bizonyos feltételeknek, már május 1-jén eltörlik majd a vízumkényszert – közölte a kanadai kormány. Ettől az időponttól kezdve azok léphetnek be Kanadába vízummentesen, akiknek az elmúlt 10 évben volt ideiglenes letelepedési engedélyük az észak-amerikai országban, vagy akik érvényes amerikai vízummal rendelkeznek. Az utazás előtt mindenesetre ki kell majd tölteni egy elektronikus űrlapot. Ezt november 10-től minden olyan ország állampolgárának meg kell majd tennie, amelyekből az emberek vízum nélkül utazhatnak Kanadába. Hasonló rendszer működik az Egyesült Államokban is.
Ottawa mindazonáltal figyelmeztetett: fenntartja magának a jogot, hogy ha „jelentősen felerősödnek a szabálytalan migrációs tendenciák”, akkor ismét vízumkényszert vezessenek be Romániával és Bulgáriával szemben. John McCallum kanadai bevándorlási miniszter közölte: Ottawa szorosan együttműködik Bukaresttel és Szófiával, hogy a vízummentes utazás lehetősége hosszú távon fenntartható legyen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Emberiesség elleni '89-es bűnök ügyében is nyomoznak
Az ügyészség szerdán jelentette be, hogy kiterjesztette a nyomozást, arra hivatkozva, hogy annak idején, az ország új vezetése számos ember halálához járult hozzá. A közlemény szerint a dossziéban található iratokból kiderül: az 1989. december 22-e után hatalomra került politikai és katonai vezetés számos személy megöléséhez, megsebesítéséhez, fizikai és pszichikai károsodásához, valamint szabadságától való megfosztásához járult hozzá, ami kimeríti a büntető törvénykönyv emberiesség elleni bűncselekményekre vonatkozó cikkelyeit.
Az ügyészség szerint a vádak ilyetén kiterjesztését az is indokolja, hogy számos telelpülésen történtek áldozatokat követelő fegyveres incidensek, ami az előre megtervezettségre utalhat. A terv az ügyészek szerint az volt, hogy zavart keltsenek a fegyveres erők körében azáltal, hogy megosztották a védelmi tárca vezetőit, valamint hamis parancsokat, jelentéseket és információkat terjesztettek, hogy utcára szólították és felfegyverezték a lakosságot, hogy polgárháború látszatát keltsék, miközben valójában a védelmi és a belügyi tárcának alárendelt, vagy gyakran ugyanazon minisztérium alárendeltségébe tartozó egységek csaptak össze. A cél a hatalom étvétele és az új vezetők legitimálása volt.
A terv érdekében a Román televíziót is felhasználták, amely a pánikkeltő, gyakran hamis információkat tartalmazó közleményeket továbbította. Emellett a telefonösszeköttetéseket is megszakították, és az illetékes minisztériumok élére az új hatalomhoz lojális vezetőket állítottak egy pszichológiai és médiaháború előidézése érdekében, amely számos áldozatot követelt.
Mint ismeretes, a legfőbb ügyészség idén indította újra a nyomozást, miután közfelháborodást keltett az ügy felelősök megnevezése nélküli lezárása. A mintegy ezer halálos áldozatot és több mint 3 ezer sebesültet követelő népfelkelés 1989. december 15-én kezdődött Temesváron, majd kiterjedt Bukarestre és több romániai nagyvárosra, és ennek nyomán bukott meg Nicolae Ceauşescu volt kommunista diktátor.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Hogy alszik Iliescu?
Olyan, mint valami összeesküvés-elmélet: az 1989-es forradalom során pozícióba került új katonai és politikai hatalom képviselői szándékosan keltettek káoszt, hamis információkkal szórták meg a közvéleményt, egymásnak ugrasztották a védelmi és a belügyi tárca egységeit, utcára küldték a polgárokat, szándékosan provokáltak halálos kimenetelű fegyveres összecsapásokat – csak azért, hogy hatalmukat megszilárdítsák.
Csakhogy mindezt nem valamelyik konteóoldalon vagy összeesküvés-elméletekre, a világ fölötti uralmat átvenni akaró gyíkemberek tetteinek leleplezésére szolgáló magazinban olvashatjuk. Hanem a bukaresti legfőbb ügyészség katonai osztályának közleményében, amely a forradalom dossziéjában található iratok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az új vezetők így járhattak el, ezért emberiesség elleni bűncselekmények gyanújával rájuk is kiterjesztette a nyomozást.
Az ügyészek ezzel gyakorlatilag hivatalossá tették az eddigi gyanút, hogy a forradalmat a kommunista párt második-harmadik vonalának helyzetbe került illetékesei – élükön Ion Iliescuval – eltérítették (vaskosabb megfogalmazás szerint ellopták), hogy ezáltal menthessék át hatalmukat, és hozzanak létre egy olyan, „sajátos demokráciát”, amelyben elvileg ugyan többpártrendszer van, azonban a közélet minden területét ők tartják irányításuk alatt. Módszereik a hatalom megszilárdítására, illetve megtartására ezt követően sem változtak, hiszen 1990 véres márciusa, illetve a bányászjárások is hasonló forgatókönyv szerint zajlottak, céljuk pedig az volt, hogy idejekorán elfojtsák a helyzet normalizálására, a magyar közösség jogos igényének teljesítésére, a valódi parlamenti demokrácia megteremtésére irányuló törekvéseket.
Befolyásukat jelzi, hogy huszonhat évnek kellett eltelnie, amíg a legfőbb ügyészség hosszas huzavona, az ügy közfelháborodást keltő lezárása, majd a felháborodás miatti újranyitása nyomán meg merje tenni azt a lépést, hogy a lehető legsúlyosabb gyanút is megfogalmazza az akkori események főszereplői, irányítói ellen. Az emberiesség elleni bűncselekmények gyanújára vonatkozó közleménytől a konkrét vádemelésig persze még sok van, de azért reménykeltő, hogy a még élő felelősök – élükön Ion Iliescuval – mostantól úgy hajthatják le esténként a fejüket a párnára, hogy az a kínzó aggodalom marcangolja őket: utolsó éveiket nem villájukban, hanem egy börtöncellában tölthetik.
Ehhez még azt tennénk hozzá: a kép akkor lenne teljes, ha a forradalom dossziéja mellett végre az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogrom ügyében is újraindulna a vizsgálat. Élünk ugyanis a gyanúperrel, hogy ha tüzetesebben átnéznék a dossziét, ebben az ügyben is a forradalom idején elkövetett vérengzés miattihoz hasonló vádakat lehetne megfogalmazni.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Cioloş, PSD, magyarellenesség
Jó egy hónappal a parlamenti választások előtt legalább részben tisztázódott, kire és mire szavazhatnak a választópolgárok december 11-én.
Dacian Cioloş, a szekértői kormány miniszterelnöke végre feladta látszatfüggetlenségét, és egyértelműen elkötelezte magát a Nemzeti Liberális Párt (PNL) mellett. (Persze eddig is nehezen volt hihető, hogy egy liberális kormány egykori minisztere csak attól tényleg pártsemleges, hogy néhány évig Brüsszelben tevékenykedett).
Hogy miért döntött úgy Cioloş – aki egykori uniós biztosként, illetve az Európai Bizottság elnökének volt tanácsadójaként további nyugodt és sikeres karriert futhatna be a brüsszeli uniós bürokráciában –, hogy beleveti magát a román belpolitikába, amelytől a nyugalom és a kulturáltság legalább olyan messze van, mint Brüsszel Bukaresttől, talányos. Előfordulhat, hogy tényleg egy olyan idealista-aufklérista személyiségről van szó, aki azt hiszi: csakis a PNL és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) által is felvállalt programjában foglalt hangzatos, bár meglehetősen sablonos célok teljesülése hozhatja el a nyugati prosperitást az országnak, rajta kívül pedig nincs más olyan személy, aki élére állhatna a modernizációs programnak.
Kérdéses azonban, hogy a PNL és az USR mögött álló műveltebb urbánus rétegen kívül képes lesz-e mást is megszólítani. Pláne a Szociáldemokrata Párt (PSD) dél-romániai, jórészt kevésbé iskolázott, vidéki tömegbázisát, amely rendszerint jóformán gondolkodás nélkül szavaz a neki fűt-fát ígérő, gátlástalanul demagóg pártra, ezért bármit is mond a romániai politizálási stílustól eltérően viselkedő, higgadt, csendes és racionális Cioloş, kis túlzással akkor is a PSD-re szavazna, ha egy csigaházas polipot indítanának el kormányfőjelöltként. Ezért is vezet a párt magabiztosan a közvélemény-kutatásokban.
A PSD számára amúgy választóinak hűsége pont kapóra jön, hiszen jelenleg éppen hogy hiány mutatkozik kormányfőjelöltekből, miután Liviu Dragnea pártelnököt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a 2012-es népszavazáson elkövetett csalások miatt. Persze a PSD habitusát ismerve ettől még nyugodtan megnevezhetik őt miniszterelnök-jelöltként, legfeljebb tobzódnak egyet az ezt követő botrányban, hiszen Klaus Johannis államfő már jelezte: elítélt jelöltet nem bíz meg kormányalakítással.
Ha miniszterelnök-jelöltje nincs is, kampánytémája annál inkább van a PSD-nek: a párt az utóbbi években ismét behozta a közbeszédbe a sovinizmust, a zsigeri magyarellenes uszítást, amit most a kampányban még magasabb fordulatszámon művel. Dragnea már közölte, hogy az Erdély Bukaresttől való megmentéséről szóló kampánnyal a román többséget szándékosan is hergelő RMDSZ-szel nem lenne hajlandó koalícióra lépni, legutóbb pedig azon műfelhábordott egy egészségeset, hogy Kelemen Hunor – minden épeszű magyarhoz hasonlóan – magyar veszteségként éli meg Erdély anyaországtól való elszakítását, és Romániához csatolását.
Ám a PSD-t ismerve szinte százszázalékosan biztosak lehetünk benne, hogy amennyiben erre lenne szüksége a kormánytöbbség kialakításához, habozás nélkül kérné az agyonszidott RMDSZ támogatását. Amelynek parlamenti bejutására a jól kiszámítva, tudatosan adagolt, a magyar választópolgárok mozgósítására kiválóan alkalmas magyarellenes diskurzussal épp ő maga növeli az esélyt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: teljesen új alkotmány kell
Az alkotmány számos elemét meg kell változtatni, az RMDSZ pedig egy teljesen új alaptörvény kidolgozását szorgalmazza, mivel 27 év alatt láthatóvá vált minden, az alkotmányos konstrukció által generált hiba, probléma és konfliktus – jelentette ki egy, a News.ro hírügynökségnek adott, szerdán megjelent interjúban Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
A politikus emlékeztetett: 2013-ban a Szociálliberális Unió (USL) nyerő helyzetben volt, 70 százalékos többséggel rendelkezett. „Bármit megtehettek volna az országban, ha tudták volna, mit akarnak. De még arra is képtelenek voltak, hogy módosítsák az alkotmányt” – mutatott rá.
Kelemen Hunor ugyanakkor nem támogatja az alkotmány oly módon történő módosítását, hogy azt rögzítsék benne: család csakis egy férfi és egy nő házassága nyomán jöhet létre. „Ki vagyok én, hogy eldöntsem, milyennek kell lennie egy kapcsolatnak? Én a család mellett döntöttem. A feleségemet választottam, és azt hiszem, ez a választás is jelzi, mit gondolok a családról. De ki vagyok én, hogy eldöntsem, milyen opciói lehetnek önnek a magánéletében?” – tette fel a kérdést Kelemen.
Az RMDSZ elnöke egyúttal úgy vélte, országos paktumot kellene kötni az infrastruktúrafejlesztés témájában, amelynek Klaus Johannis államfő lehetne a kezdeményezője. A magyar közösség kapcsán kifejtette, a cél az, hogy erős maradjon, ne fenyegesse asszimiláció, és tartsák be az 1918-as gyulafehérvári román nagygyűlésen a többi erdélyi nemzetiségnek tett önrendelkezési ígéreteket
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

A kormány a helyi közösségek ellen?
Nem egészen értjük, mi a baja Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektusnak azzal a magyar és a román nemzetiségű polgárok békés együttélésének kritériumairól szóló kódexszel, amelyet a megyei önkormányzat a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala bevonásával kíván kidolgozni.
A kormánymegbízott a megyei közgyűlés elnöke szerint bíróságon támadta meg a kódex kidolgozásáról szóló határozatot, mivel szerinte a megyei önkormányzatnak „nincsenek hatáskörei az etnikumközi együttműködés és a közigazgatás kétnyelvűsége területén”.
A bíróságnak tehát most azt kell eldöntenie, hogy egy megyei közgyűlés tehet-e javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan valósítsák meg a megye területén élő nemzetiségek a minél problémamentesebb egymás mellett élést úgy, hogy mindkét csoport – a kisebbségi és a többségi – számára a legoptimálisabb feltételeket biztosítsák a kulturális és az egyházi tevékenység finanszírozása, valamint az anyanyelvhasználat terén.
A Hargita megyei prefektus most ugyanúgy a probléma, és nem a megoldás része, mint amikor – Kovászna megyei kollégájához hasonlóan – a magyar feliratok és jelképek használata miatt tett panaszt. Ép ésszel nehéz felfogni, miért lenne gond, ha egy megyei önkormányzat tenni akar az etnikai béke érdekében. Főleg akkor, ha a kormány és a parlament semmit sem tesz az ügyben, hiszen sem a kisebbségi törvény, sem a jogos önrendelkezési törekvések ügyében nincs érdemi előrelépés. Sőt a Románia által ratifikált, és így a belső jogrend részévé vált kisebbségvédelmi egyezmények előírásait – például az anyanyelvhasználatra és a kétnyelvű feliratokra vonatkozókat – is figyelmen kívül hagyják. A prefektus ebben a helyzetben a józan ésszel szembemenve, ahelyett hogy üdvözölné a kezdeményezést, ha már a román állam nem hajlandó érdemben tenni a békés együttélés érdekében, inkább gáncsolja azt.
Ez ismét csak jól illusztrálja, mennyire álságos minden, a decentralizációról szóló román mese. A szavak szintjén támogatják, de amikor egy önkormányzat konkrétan tenni akar valamit, azonnal elgáncsolja a központ helyi embere. Márpedig ilyen körülmények között tényleg csak színjáték az egész demokráciásdi, teljesen felesleges szavazás útján önkormányzati testületeket választani, ha azok döntési hatásköreit redukálják arra, milyen utakat kell leaszfaltozni. Ezt ugyanis egyszerű szakhatóságok is el tudják végezni.
A vonatkozó jogszabályok szerint ráadásul a prefektus a mindenkori kormány képviselője. Vagyis a helyzet úgy is értelmezhető: ott tartunk, hogy a helyzet rendezése helyett a román kormány próbálja ellehetetleníteni a magyarok és a románok békés egymás mellett élését.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Indulhat az újabb korrupciós per Dragnea ellen
Elutasította pénteken a legfelsőbb bíróság Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének kifogásait, és elrendelte a tárgyalás megkezdését abban a büntetőperben, amelyben az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) ügyészei hivatali visszaélésre való felbujtással vádolják.
Dragnea és volt felesége, Bombonica Prodana ellen július 15-én emelt vádat a DNA hivatali visszaélésre és okirat-hamisításra való felbujtás miatt. A DNA szerint Prodana a Teleorman megyei gyermekvédelmi hatóság középvezetőjeként – a hatóság szintén meggyanúsított igazgatójával, Floarea Alesuval együtt – elnézte, hogy két beosztottja hosszú időn keresztül nem jár be a munkahelyére, így azok háborítatlanul fölvették meg nem szolgált fizetésüket. A kérdéses időszakban – 2006 és 2012 között – Dragnea volt a megyei közgyűlés elnöke. A DNA szerint utasította a gyermekvédelmi hatóság vezetőit az államkasszának összesen 91 ezer lejes kárt okozó rendellenesség elkendőzésére.
Nem ez az első eset, amelyben Dragnea ellen eljárást indított a DNA: tavaly már alapfokú, egyéves felfüggesztett szabadságvesztésről szóló ítélet is született ellene a Traian Băsescu akkori államfő leváltásáról szóló 2012-es népszavazáson elkövetett csalások miatt. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) választási csalás megszervezése és befolyással üzérkedés vádjával állította bíróság elé a politikust. Mindemellett vádat emeltek további 74 személy, köztük Teleorman, Vrancea, Gorj és Olt megyei választási bizottságok elnökei és tagjai ellen.
Dragneát azzal vádolják, hogy kampányfőnökként csalásra bujtotta fel a választási bizottságok tagjait az érvényességi küszöböt meghaladó részvétel elérése érdekében, ami az akkori államfő leváltását eredményezte volna. (Mivel a részvétel nem haladta meg az ötven százalékos érvényességi küszöböt, Băsescu visszatérhetett az elnöki hivatalba). A DNA szerint a Dragnea által irányított bűnszövetkezet tagjai az ügyészség szerint nem létező hívásokra küldtek ki mozgóurnákat, odahamisították a részvételi ívekre a külföldön tartózkodó román vendégmunkások aláírásait, kiskorúak és a polgári jogok gyakorlásától eltiltott személyek nevében adtak le szavazatokat.
Balogh Levente Krónika (Kolozsvár)

Kelemen Johannisnál: fontosak a kisebbségi jogok
Többek között a kisebbségi jogok védelmét, a hivatali anyanyelvhasználat szavatolását tartja fontosnak az RMDSZ – ezt mondta Kelemen Hunor elnök a Klaus Johannis államfővel folytatott egyeztetést követően.
Az RMDSZ fontosnak tartja a kisebbségi jogok szavatolását, a kisebbségi anyanyelvhasználatot, valamint a decentralizációt – beleértve a pénzügyi decentralizációt is – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azon a szerdai találkozón, amelyet Klaus Johannis államfő kezdeményezett a parlamentbe frissen bejutott pártokkal a vasárnapi választást követően.
Kelemen a találkozót követően, amelyen rajta kívül Kovács Péter ügyvezető elnök és Biró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, megválasztott képviselő volt jelen az RMDSZ nevében, elmondta, nem miniszteri bársonyszékeket és funkciókat, hanem partnereket keresnek a választás után a programjuk megvalósításához. A kormányfőjelölt megnevezése kapcsán leszögezte: tiszteletben kell tartani azt a törvényt, amelynek értelmében nem lehet a kormány tagja elítélt személy. „Ugyanúgy tiszteletben kell tartani, mint az összes többi törvényt, például az oktatási törvényt is, amelyet nem tartanak be, mégsem esik senkinek semmilyen bántódása, vagy a kisebbségek nyelvhasználatát szavatoló jogszabályt” – szögezte le Kelemen. Hozzátette, nem tartja jó ötletnek, hogy alkotmánybíróságon támadják meg a törvényt, hiszen az már 2001 óta hatályos, és eddig senkinek nem volt ellene kifogása.
Az esetleges koalíciós egyeztetések kapcsán Liviu Dragnea pártelnökkel – aki nem zárta ki egyértelműen az RMDSZ-szel való együttműködést –, kifejtette: amíg nem ismert a választás végeredménye, nem bocsátkoznak tárgyalásokba, Dragneával sem tárgyalt, csupán gratulált neki a választási győzelemhez, mint ahogy a szociáldemokrata pártelnök is gratulált neki. „De ez nem politikai ügy, hanem jólneveltség kérdése” – tette hozzá. Azt is megjegyezte, hogy az RMDSZ fontosnak tartja az észak-erdélyi autópálya építésének folytatását, és a parlament szerepének megerősítését is. 
Az államfő által a pártokkal kezdeményezett találkozó egyébként „foghíjas" volt, miután a hat párt közül a győztes Szociáldemokrata Párt (PSD) és szövetségese a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) nem volt hajlandó részt venni az egyeztetésen. Az elsőként fogadott Nemzeti Liberális Párt (PNL) kedden megválasztott ügyvivő elnöke, Raluca Turcan a találkozót követően elmondta, pártja nem állt elő javaslattal a miniszterelnök személyére vonatkozóan, ehelyett megvárja, milyen álláspontra helyezkedik a többi párt. Ugyanakkor továbbra is Dacian Cioloş leköszönő kormányfő marad az első számú jelöltjük, bár realisták, és tisztában vannak azzal, hogy olyan miniszterelnökre van szükség, aki képes egyesíteni a jobboldalt.
Annak kapcsán, hogy a győztes PSD esetleg a választási csalás miatt jogerősen két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt pártelnökét, Liviu Dragneát jelölheti kormányfőnek, kifejtette: a párt szerint minden eddigi intézményes erőfeszítést lenullázna, ha egy elítélt kerülne a miniszterelnöki székbe. Ez ugyanis mind az ország, mind a nemzetközi partnerek felé rendkívül negatív üzenet lenne. Arra utalva, hogy az adócsökkentéssel és béremeléssel kampányoló PSD kedden arra kérte Dacian Cioloşt, hogy a kormán halassza el egy évvel az adócsökkentéseket, megjegyezte: meglepő, milyen gyorsan lemond a párt saját választási programjáról.
Raluca Turcanhoz hasonlóan Nicuşor Dan, az USR elnöke is leszögezte: nem szavaznak meg egy PSD által vezetett kormányt, és megengedhetetlennek nevezte, hogy a kormányt egy elítélt vezesse. Kifejtette, becsületes ás átlátható kormányt szeretnének, ha pedig ez nem valósulhat meg, akkor ellenzékbe vonulnak. Amúgy az USR is kitart Dacian Cioloş kormányfői kinevezése mellett. Az RMDSZ után Klaus Johannis a Népi Mozgalom Párt (PMP), majd a nemzeti kisebbségek frakciójának küldöttségét fogadta.
A PSD ás az ALDE azért nem vett részt a találkozón, mert túl korainak tartotta az egyeztetéseket a parlament megalakulása előtt. Johannis a két párt döntését „udvariatlanságnak" minősítette. Az államfő egyébként kedden este egy, az Európai Unió soros elnöki tisztségét betöltő Szlovákia bukaresti nagykövetségén rendezett munkavacsorán az EU-tagállamok jelen levő nagyköveteinek is megerősítette korábbi kijelentését, miszerint csakis olyan személyt hajlandó kormányalakítással megbízni, aki megfelel a feddhetetlenségi kritériumoknak, vagyis nem ítélték el jogerősen, és nem zajlik ellene bűnvádi eljárás.
Egyébként még szintén kedden Hans Klemm, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete rövid közleményt adott ki a választás eredménye kapcsán, amelyben kifejtette: az Egyesült Államok kész együttműködni az új kormánnyal az amerikai–román stratégiai partnerség elmélyítése, valamint a biztonság, a jogállamiság és a jólét elősegítése érdekében.
Balogh Levente Krónika (Kolozsvár)