A harangok vigasztaló szava
November 4-e az 1956-os forradalom bukásának napja. A világ magyarsága emlékezik e gyásznapra. E gyásznapnak vihara megérintette a dombok, hegyek, erdők közé eldugott Nagyadorjánt is. Ez a vihar elsodort két embert, és szomorúságba ejtette családjukat.
Balogh Ábelt és Biró Sándort, a falu két földműves emberét egy napon letartóztatták, majd elítélték őket mint az 56-os eszmék szimpatizánsait és az eszmék terjesztőit. Biró Sándort 5 évre, Balogh Ábelt 3 évre ítélték teljes vagyonelkobzással. Tőlük hallottam, hogy amíg vizsgálati fogságban voltak, a Vártemplom és a Kistemplom harangjainak szava vigasztalta őket, adott reményt nekik a kiszabadulásra.
Az említettek már nincsenek életben. Sírjaiknál a leszármazottak emlékeztek halottak napján életükre és a meg nem érdemelt szenvedéseikre
Ők, a nagyadorjáni ötvenhatosok, már nem hallják a harangok vigasztaló szavát. De halljuk mi, az élők és veszünk vigasztalást az ércnyelvek által elkongatott üzenetekből. És velünk együtt még nagyon sokan vigasztalódnak Erdély városaiban és falvaiban. Ugyanis egy idő óta szokássá lett, hogy halottak napján megkondítják a harangokat és hívják az élőket a temetőkbe, ott nyugvó szeretteik sírjához.
Legyen békés nyugalmuk az elköltözötteknek. Isten erősítse és vigasztalja az emlékezőket!
Id. Balogh Károly