"Bálint Ágnes telekfalvi tanítónő 28 éven keresztül gyűjtötte az adatokat, végül Telekfalva krónikája címet adta a könyvnek, amely az Infopress Rt. /Sepsiszentgyörgy/ nyomdájából került a piacra. A Székelyudvarhelytől 12 kilométerre levő Telekfalva ma 180 lelket számlál. A település igazi hírnevét a favilla- és a gereblyekészítés alapozta meg. Telekfalvát az ezermesterek falujának ismerik ma is. 1993. január 3-án leégett a település Művelődési Háza, amelyben éveken keresztül a helyi műkedvelő csoport színielőadásokkal szórakoztatta a közönséget. Az épületet 1994-ben kezdték újraépíteni, idén aug. 26-án, a millenniumi falutalálkozó keretében fel is avatják. /F. L.: Falutalálkozóra készülve. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 2./"

Kolozsváron zajlik a kolozsvári Puck Bábszínház által szervezett 6. Nemzetközi Báb- és Marionettszínházak Fesztiválja. Az első magyar nyelvű előadás október 23-án volt, Bálint Ágnes Egy egér naplója című produkciót a Budapest Bábszínház művészei adták elő. /Bábfesztivál Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Négy magyar előadás is jutott a kolozsvári 6. Puck – Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiváljának október 23-i napjára. A szemlén többségükben román nyelvű előadások szerepelnek. Az Egy egér naplója című Bálint Ágnes-mesét a Budapest Bábszínház adta elő, az Ördögűző tarisznyát pedig a Puck Bábszínház magyar tagozata, a magyarországi Rumi László rendezésében /első bemutatója 2001 decemberében volt/, ugyancsak ők mutatták be Ion Creanga Ivan Turbinca című meséjét Sütő András fordításában. A Puck Bábszínház különösen „ördögös évadot” kezdett, hiszen az Ördögűző tarisznyán kívül az Orbán János Dénes-regénye alapján készült Búbocska és az Ördögverő jóbarátok is szerepelt a repertoáron. Utóbbit az Insomnia kávéházban /nem a fesztiválon/ adta elő a társulat. Végül a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem bábszínész szakos hallgatói Molière nyomán született Szívek és szarvak című előadása szerepelt fesztiválon. /Rostás-Péter Emese: Egerek, macskák, ördögök. = Krónika (Kolozsvár), okt. 25./

Mátyás király híres könyvtáráról, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Corvinákról készült nemes másolatokból és pannókból álló erdélyi vándorkiállítás Sepsiszentgyörgyre érkezett. A Bibliotheca Corvinianát Európában csak a vatikáni könyvtár múlta felül. Becslések szerint 2000–2500 kötetet tartalmazhatott, ami mintegy 4500 műnek felelt meg az irodalom és tudomány minden ágából. A megnyitón a corvinák történetét Bálint Ágnes brassói művészettörténész elevenítette fel. /Szekeres Attila: Mátyás király könyvtára Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 11./

Gyermekeknek szánt kiállítás volt, megtekinthették Péter Alpár meseillusztrációit Sepsiszentgyörgyön, a még mindig befejezetlen Lábas Ház nagytermében. A nemrég elhunyt Bálint Ágnes huszonöt éve született könyve, az Egy egér naplója a bemutató elején elfogyott, de fognak még a könyvből rendelni. /Demeter J. Ildikó: Cincogó tárlat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

Megjelent az Erdélyi Művészet képzőművészeti folyóirat 31. száma, mely negyedévenként jelenik meg, a székelyudvarhelyi Litera Veres kiadásában. A folyóiratban zömmel erdélyi vonatkozású képzőművészeti eseményekről, kiállításokról van szó, de tanulmányok, művészportrék is helyet kapnak benne. Az Egy az igazak közül című írásában a 90 éves Abodi Nagy Bélát méltatta Német Júlia műkritikus. Zsögödi Nagy Imre magyarországi vándorkiállításáról Sümegi György írt. Tóth Ferencre Szabó András emlékezett. A kiadványban immár tizenharmadik alkalommal jelentkezik az Erdélyi kastélyok rovat. A most megjelent 31. számban többek közt Bölöni Domokos, Bálint Ágnes, Barabás Hajnalka és Deák Ferenc Lóránd is jelen van szerzőként. Ez a folyóirat az egyetlen romániai magyar nyelvű képzőművészeti témájú kiadvány. /Bágyi Bencze Jakab: Erdélyi Művészet – újratöltve. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./

Egy vásár ötéves tapasztalata
Igazi piaci hangulat fogadott minket a legutóbbi hagyományos helyi termékek vásárán, szombaton Székelyudvarhelyen, ahol nemcsak a kínálat volt változatos, de vásárlókból sem volt hiány. Szervezőktől, árusoktól és fogyasztóktól is érdeklődtünk, hogy valóban hasznos-e számukra a minden hónap utolsó szombatján megrendezett vásár, illetve sikerült-e elérni a kezdetben kitűzött célokat, vagyis hogy szervezett formában összehozzák a helyi termelőket a vásárlókkal.
Kézzel készített ékszerek és más ruhakiegészítők, szörpök, lekvárok, sajtok, hentesáru, méz és gyógynövénykészítmények gazdag kínálatával jöttek el az árusok az e havi vásárra. Vásárlókból sem volt hiány, már-már nehézkesen lehetett közlekedni a Márton Áron téren felállított sátrak között. Egy rövid séta során rögtön feltűnt, hogy az emberek szívesen beszélgetnek az eladókkal, akik szintén lelkesen beszélnek portékáikról.
Több képzésen is részt vett Sándor Győző farcádi sajtkészítő, mielőtt négy éve elindította volna magánvállalkozását. Teheneket is tart, így a sajtok nagy része az otthoni tejből készül – mondja –, csak szükség esetén vásárol más termelőktől. Termékeit többnyire piacokon árusítja, de kialakult klienskörének köszönhetően már házhoz is szállít. Azért, hogy munkája során betarthassa az európai uniós követelményeket, megtakarított pénzéből már 40–50 ezer lejre vásárolt felszereléseket. Mint monda, a sajtkészítésből még nem tudnak megélni, ezért más munkahelye is van. Azért kezdte el magánvállalkozását, mert a tej ára nagyon alacsony lett, és így valamivel több pénzt takaríthat meg családjának. Nagyon fontos számára az udvarhelyi vásár, hiszen itt sokan keresik termékeit, itt tud kapcsolatba lépni az emberekkel, akik egyre inkább a hagyományos termékeket választják. Szerinte még jobb volna, ha havonta két alkalommal is megrendeznék a vásárt.
Három éve adta fel munkahelyét Bálint Ágnes, aki családjával Székelydályában készíti a sajtokat. Az alapanyagként szolgáló tejet saját juhnyájuk biztosítja. Ők a hagyományos natúr sajtok előállítására összpontosítanak, de túrót, joghurtokat is készítenek. Mint mondta, termékeiket ugyan házhoz is szállítják, de lényeges szerepet tölt be eladásukban a hagyományos vásár is. „Büszke lehet rá bárki, hogy sehol a környéken, egyetlen vásárban sincs az udvarhelyihez hasonló széles kínálat” – így Bálint Ágnes.
Balázs Dávid gyógynövénytermékeket – tinktúrákat, szappanokat, teákat, illóolajokat – árul, melyek alapanyagát a Siklód környéki mezőn gyűjtötte be családjával. „A mezőgazdaság már régóta visszaszorult a vidéken, így mondhatni szűz földről gyűjtjük be a gyógynövényeket” – magyarázta. Rámutatott, régen turistáknak mutatta be a vidéket, és gyógyfüveket is szedtek közben. A látogatóknak nagyon ízlettek a teák, és vásároltak is volna, ám erre nem volt lehetőség. Mivel családja felmenői között vannak, akik jól értenek a gyógyfüvekhez, ráadásul felesége fitoterapeuta, így adta magát az ötlet, hogy belevágjon a szakmába. Több termékét már az üzletekben is árulják, de szívesen eljönnek a piacokra is, hiszen itt tud személyes kapcsolatba kerülni a vásárlókkal, ami a kölcsönös bizalom kialakulása szempontjából fontos neki. „Úgy érezzük, hogy a környéken a legjobb vásár Udvarhelyen van, mivel helybéliek vagyunk, itt megbíznak bennünk az emberek” – fogalmazott.
Jakab Ernő farkaslaki méhész is fontosnak tartja a vásárt, hiszen itt van idő beszélgetni az emberekkel, el lehet oszlatni bizonyos mézzel kapcsolatos tévhiteket. Mint mondta, annyira kialakult itt a kliensköre, hogy törzsvásárlói már tudják, hol az ő sátra, és egyenesen hozzá igyekeznek. Ezért is volt kellemetlen számára, hogy nemrég átrendezték a teret és ő máshova került, így csak nehezen találták meg a vásárlók. Szerinte sikere titka a közvetlenség és az, hogy maga állítja elő portékáját.
„Nagyon fontos, hogy a vidéki ember ne csak megdolgozzon azért, amit előállít, hanem értékesíteni is tudja. Az öt éve létező udvarhelyi havi vásár pedig egy jó példa erre” – fogalmazott lapunknak Kastal László, a vásár megszervezését kezdeményező Caritas vidékfejlesztési programjának vezetője. Mint mondta, bár havonta csak egy napon árulnak Udvarhelyen a termelők, nagyon fontos, hogy itt hagyják elérhetőségeiket, személyes kapcsolatot teremtenek a vásárlókkal. Így kialakulhat saját klienskörük, amely olyan személyekből áll, akik máskor is vennének a termékekből. Ezáltal kiküszöbölhető, hogy egy kereskedő közvetítsen a gazdák és a fogyasztók között, aki saját profit reményében dolgozik.
„Eljöttem Udvarhelyre megnézni, hogy mennyire működik a vásár, és pillanatok alatt több szörpöt is eladott nekem egy néni. Éreztem, hogy neki is fontos, és nekem is az, hogy vásároljak tőle. Azt hiszem, hogy itt vannak azok az apróságok, amiket a közösségeink elfelejtettek az üzleti vásárlások miatt. A vásár egy élő dolog, ahol lehet beszélgetni, érdeklődni. Az üzlet viszont egy ridegebb hely, ami nem a közösségek megerősítését szolgálja” – osztotta meg tapasztalatait az igazgató. Kastal egyébként nagyon fontosnak tartja azt is, hogy a vásárt nem a helyi piacon szervezik meg, ahol a kereskedők is jelen vannak, így az emberek el tudják különíteni a termelőket és az egyszerű árusokat. Sinka Arnold, a projekt udvarhelyi koordinátora megjegyezte, mindig is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy csak olyan termelőket engedjenek a vásárra, akik nem alapanyagokat, hanem általuk készített élelmiszereket, kézműves termékeket kínálnak.
Sinka Arnold rámutatott, döntés kérdése, hogy kitől vásárolnak az emberek. Ha a gazdáktól veszik meg a termékeket, akkor a pénz itthon marad, ráadásul a termelők megélhetése is biztosítva van. „Tudjuk, hogy valamivel drágábbak a termékek a vásáron, viszont legalább nyilvánvaló, hogy ki és milyen alapanyagból készítette. Ez a hozzáadott érték, ami szerintem megfizethetetlen” – fogalmazott. Kastal László hozzátette, az emberek életét is meghosszabbítja az, ha természetes módon előállított, egészséges termékeket fogyasztanak.
Az elmondottakkal egybehangzóan vélekednek az általunk megkérdezett vásárlók is. Mindannyian szívesen jönnek a vásárra, hiszen itt mindent egy helyen találnak meg, amire szükségük van. Korodi Csaba fontosnak tartja a termelők támogatását, ugyanakkor meg is bízik a gazdákban. Ez utóbbi szerinte a személyes kapcsolatnak is köszönhető. „Nekem úgy tűnik, ezeket a termékeket úgy állították elő a gazdák, hogy a lelküket is beletették, nem olyanok, amiket a nagyáruházakban lehet találni” – mondta Korodi, aki külön megdicsérte a termelőket fantáziadús készítményeikért.
Még jobbá tennék
Kastal László kiemelte, a Caritas képzésekkel is segíti a termelőket, hogy jobb termékeket állítsanak elő és azokat a követelményeknek megfelelően vigyék a piacokra, ezért jóleső érzés számára, hogy a tanfolyamokon részt vevők is jelen vannak az udvarhelyi vásáron. Egyébként úgy érzi, az udvarhelyi vásárral kapcsolatban megfogalmazott terveik a vártnál jobban teljesültek. A nagy érdeklődésnek köszönhetően van rá igény, hogy nagyobb területen, több termelő bevonásával szervezzék meg a havi eseményt. „Úgy gondolom, ez a történet megérett az újratervezésre. Át kell gondolni, hogy mitől lesz még jobb, mitől lesz hasznosabb a gazdának és a vásárlóknak. Ötleteink már vannak, a kivitelezés az, amit nehezebb megoldani” – magyarázta. Kastal hangsúlyozta, a projekt eddigi sikerei a mindenkori helyi önkormányzattal való jó együttműködésüknek is köszönhető. Sinka Arnold visszaemlékezett, míg a projekt kezdetén szinte könyörögni kellett a termelőknek, hogy eljöjjenek a vásárba, ez mára teljesen megváltozott.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Marosvásárhelyi bábszínisek vendégszerepelnek Kolozsváron
Bálint Ágnes Mazsola-történetei elevenednek meg a kolozsvári Puck színpadán hétfőn, április 10-én a vásárhelyi bábos diákok jóvoltából, tudtuk meg a bábszínház közleményéből.
Amint a Puck bábszínház magyar tagozatának vezetőjével készültinterjúnkból is kiderült, a következőkben lehet még számítani a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem bábművészet szakos diákjainak vendégszereplésére.
Az Anya, mesélj Mazsolát című előadás történetei gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szólnak, céljuk a fiatalok megszólítása és szüleik szórakoztatása. A két előadás a hétköznapokat mutatja be gyerekszemmel, ugyanakkor humorosan beszél a gyereknevelés problematikájáról. Elszakad a nevelési kliséktől, megmutatva a felnőttben bujkáló gyermeket. Az előadásban Rácz Mihály, Köllő Andrea, Bugnár Szidónia Erika, Erdős Orsolya másodéves bábszínész szakos hallgatók játszanak.
Az előadást kétszer játsszák április 10-én, hétfőn: 10:30-tól, 12 órakor. Jegyek válthatóak előadás előtt egy órával a bábszínház pénztáránál, illetve minden nap reggel 8 és délután 16 óra között jegyfoglalás lehetséges Sipos Krisztina közönségszervezőnél. maszol.ro

A Krisztust szolgáló baróti költőnő
Ágnes nővér versei
A magyar költészet napján a székelyudvarhelyi Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek három tagja látogatott Barótra, ahol a Tortoma Önképzőkör keretében bemutatták egykori társuk, a Baróton 1920-ban született Dávid Erzsébet Mária, avagy Ágnes nővér verseskötetét, mely a 150 éves Jubileum – 150 vers címet viseli, a nővérek erdélyi letelepedésének 2014-ben ünnepelt jubileumi évfordulójára utalva.
A könyvbemutató előtt a három vendég, Bálint Ágnes, Nagy Andrea és Korodi Antonetta házigazdáik kíséretében Ágnes nővérnek a baróti temetőben található sírjánál is lerótták kegyeletüket, virágot helyezve arra, és elszavalva egyik versét. Az 1992-ben elhunyt nővér sírján ez áll: „Krisztus szolgálója voltam, azért éltem úgy, mint egy cselédlány, szolgálva mindenkinek”.
Életútjáról beszélve, társai csupa lelkendező szavakkal meséltek a közép- és időskorú barótiak emlékezetében még elevenen élő költő-nővérről. Elmondták róla, hogy iskolai tanulmányait Baróton kezdte, majd a mallersdorfi nővérek által fenntartott iskolákban folytatta. Kolozsváron végezte az egyetemet. – Kitűnő tanuló volt, egyetemista korában a tanulás mellett a betegápolást is elsajátította. Álma az volt, hogy közösségben éljen és taníthasson, ez azonban nem valósult meg – mondta Antonetta nővér.
Egy ideig tanított ugyan, de aztán az egyházi iskolák 1948-ban történt államosítása, majd a rend egy évvel későbbi feloszlatása után hazaköltözött Barótra, ahol házimunkával és a betegek gondozásával foglalkozott. A kommunizmus bukása és a rend újraalakulása után, 1992-ben be akart költözni a nővérek közé Székelyudvarhelyre, de erre halála miatt már nem kerülhetett sor. „Kedves, szeretetre méltó ember, vidám, humoros alkat volt, sokan jártak hozzá idegennyelv-órákra, ugyanis tizenegy nyelvet beszélt. Mindenről tudott verset írni” – emlékeztek rá a könyvbemutatón jelenlevő helybéliek is.
Az öt fejezetből álló verseskötetet szerkesztője, Korodi Antonetta nővér mutatta be, hozzáfűzve, hogy Ágnes nővérnek további verseit, írásait is szeretnék kiadni, ugyanis sok kéziratát őrzik még. Gyűjteményük a helyszínen is kiegészült, az egykor Ágnes nővérrel egy udvaron lakó Benkő Évike néni is átadott nekik egy kötetre valót. „A barótiak legyenek büszkék Ágnes nővérre, merítsenek életéből erőt, hitet, bátorságot” – hangzott el a könyvbemutató összegzéseképp.
Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)