Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Balás-Piri László
1 tétel
2001. február 27.
"Budapesten, az Országházban a kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek febr. 25-én, idén első alkalommal. Az Országgyűlés tavaly júniusban döntött arról, hogy e napot a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánítják. A megemlékezésre hivatalosak voltak az országgyűlési képviselők, a kormány, az egyházak, a kulturális, a tudományos, a művelődési és társadalmi élet képviselői mellett a második világháború ás az 1956-os forradalom utáni politikai üldözöttek szervezeteinek képviselői és a Budapesten lévő diplomáciai testületek. Az emléknap Kovács Béla egykori parlamenti képviselő, a Kisgazdapárt főtitkára elhurcolásához kapcsolódik, akit 1947. február 25-én a szovjet katonai hatóságok letartóztattak. A második világháború után ekkor volt az a fordulópont, amikor Magyarországon a korlátozott demokráciát felváltotta a diktatúra. Kovács Bélát a Szovjetunióba vitték és a Gulágból csak 1955-ben érhetett haza. - Áder János házelnök ünnepi köszöntőjében kifejtette, hogy a XX. század diktatúráinak megalázottjaival szembeni vétkeket jóvátenni nem lehet, de lehet emlékezni és emlékeztetni. Mádl Ferenc köztársasági elnök, hangsúlyozva az emlékezés fontosságát, a baloldali diktatúrák természetét idézte fel, számba véve néhány általánosítható tulajdonságot. A Történelmi Igazságtétel Bizottságának alelnöke, Balás Piri László, aki 56-os forradalmárként megjárta a börtönt, a Kádár-korszakról beszélt: "A diktatúra, mint jóllakott óriáskígyó, emésztett. Felőrölte az emberek hitét, múltban, jövőben, Istenben, önmagunkban. Elvette tőlük a szolidaritás képességét, s az egyéni tisztesség lehetőségét." Egy másik 56-os politikai elítélt, Wittner Mária is emlékezett, kemény vádbeszéddel, amihez az adta az erkölcsi alapot, hogy 1958-ban halálra ítélték, majd 1959-ben életfogytiglanra változtatták büntetését. Vádjainak elsorolása után feltette kérdését: az egykori rendszer kiszolgálói "milyen morál alapján ülnek a magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára"? Befejező szavaival "erkölcsi hullává" nyilvánította őket. A Magyar Szocialista Párt a megemlékezés után tiltakozó nyilatkozatot adott ki, amelyben méltatta a megemlékezést, de sérelmezte, hogy az Országházban olyan gondolatok is elhangzottak, amelyek nemcsak a diktatúrákat bélyegezték meg, hanem a demokratikus baloldalt is megvádolták. /(Guther M. Ilona, Budapest): Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./"