Gyergyóremete emlékezik és példát állít
A gyergyóremeteiek emléket állítottak elődeiknek, és ugyanakkor példát a jelen és utókor elé – mondhatjuk el a november 23-án, vasárnap délben leleplezett szobrok láttán, ezek üzenetét megismerve. Az alkotások legfontosabb mondanivalója, eszméje: világunkat a széteséstől megőrizni nem kell több, mint mindennapi munkánkat elvégezni.
Több százan gyűltek össze a vasárnapi szentmise után a Szent Lénárd templom melletti téren, ahol iskolaudvart, és ugyanakkor új közösségi teret vehettek birtokukba a remeteiek. A hősök emlékműve körül az ember alkotta dolgok és a természeti adottságok kapcsolódtak össze egy olyan tér-alkotássá, amely láttán – ahogy az ünnepségen megfogalmazódott – szó nélkül marad az, aki először találkozik vele.
Több, mint iskolaudvarok
A vasárnapi ünnepség helyszíne, templomtéri iskola udvara két másik remetei tanintézmény környezetével együtt újult meg az elmúlt időszakban. A község önkormányzata a Környezetvédelmi Minisztérium pályázatán nyert 900 ezer lejből varázsoltatta szebbé a központi, Fráter György iskola, a túlamarosi óvoda és a templomtéri iskola udvarát. Gondolatban a mindhárom helyszínt bejárták a vasárnapi avatóünnepségen.
Amint Laczkó Albert Elemér polgármester elmondta „nem csak az iskolaudvarok szépültek meg, hanem olyan közösségi terek jöttek létre, amelyeket használnak, ahol idejüket töltik, találkoznak, beszélgetnek a remeteiek. A beruházások Bíró Hanna tájépítész tervei alapján valósultak meg. Amint a tervező elmondta, az volt a cél, hogy a tanintézmények udvarai arra ösztönözzék a gyermekeket, hogy minél szívesebben töltsék idejüket a szabadban, a friss levegőn. A legfőbb szempont a tervezésnél az volt, hogy ne unalmas tereket, hanem érdekes, izgalmas, barátságtalan egyenes vonalak nélkül megvalósuló játszótereket hozzanak létre. A felhasznált anyagok, például fakorong járdák, burkolatok ugyanakkor játszótér-elemek is – fejtette ki a tájépítész.
Érdekesség, hogy a területrendezés során a földből előkerült egy vasdarab, amiről kiderült, egy száz évvel ezelőtti iskolapad egy része. Ezen egy felirat található, amely jelzi, hogy a egy olyan magyar szabadalom volt az a pad, amely díjat nyert a londoni világkiállításon. A vasdarabot az iskola bejáratánál kiállították. Laczkó Albert Elemér kijelentette, ez a vasdarab jelzi, hogy a remetei iskolavezetőknek, az akkori elöljáróknak mennyire fontos volt az oktatás, hogy a legjobb körülményeket, díjnyertes iskolapadokat biztosítottak a gyermekek számára. Ez kötelezi az utódokat , hogy ugyanilyen figyelmet fordítsanak az oktatásra.
Természeti és történelmi értékek „segítése”
A templomtér fekvése önmagában egy olyan adottság, amelyhez igazából nem kellett sokat hozzátenni, sőt, arra kellett vigyázni a munkálat során, hogy lehetőleg, minél kevesebbet rontsanak rajta – hangzott el az ünnepségen. Lényegében csak segíteni kellett, hogy ezek még láthatóbbak legyenek. Páratlan – s ahogy az építész fogalmazott – lélegzetelállító jellegzetesség, az itteni kilátás. Csaknem az egész gyergyói térség, a völgy, a környező hegyvonulatok beláthatók innen. A domb lábánál pedig a Maros folyik el. A teret a vízhez vezető lépcsővel, a domboldalban séta-kilátón keresztül kötötték össze a Maros-parttal. Lebontották az iskolaudvart korábban körbevevő kerítést, hogy a kilátást még inkább megnyissák, térelválasztóként pedig alacsony és ülőhelyül is szolgáló kőfalakat alakítottak ki.
Ezek a kőfalak ugyanakkor történelmi jellegzetességekre utalnak. A tér érintetlenül hagyott sarka a régi remetei templom maradványait és temetkezési helyeket őrzi, ahol ásatásokra lesz szükség, hogy feltárhassák azt, amit a régmúlt évszázadokból megőrzött a föld. Nem nyúltak hozzá a tér közepén álló hősök emlékművéhez sem, ezt az első világháború közelgő centenáriuma alkalmával tervezik felújítani.
Emléket állítottak a remetei embernek
A szavalatokkal, valamint a Sirülő néptáncegyüttes előadásával színesített ünnepség egyik fontos pontja volt az itt felállított négy emlékmű leleplezése. Ezek azoknak állítanak emléket, a polgármester elmondása szerint – akik hivalkodás nélkül, magukat megtartóan dolgozva viszik előre világunkat. Szobrot kapott ezúttal a keményen dolgozó férfi, amellyel ugyanakkor az egykor sokaknak megélhetést adó tutajozást is megörökítették.
Szobra van mostantól a családnak, valamint a nevelőnek, vagyis papnak, és tanítóknak. A szobrok ifj, Bakos Gyula, jelenleg Magyarországon élő, de hamarosan hazaköltöző kőfaragó, szobrász alkotásai, akinek – mint elhangzott – a szülőfaluhoz ragaszkodás, a hűség adott ihletet, az vezette a kezét faragás közben. Az alkotások üzenete továbbá az, hogy az élet ereje nem az anyagban, a körülöttünk lévő dolgokban, hanem az emberekben van. A szimbólum -szoborcsoport része még a Nap és a Hold, amelyek az életet és az elmúlást jelzik.
Gergely Imre
Székelyhon.ro