Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Bakos Gábor
3 tétel
2005. december 7.
Lelkes társaság gyűlt össze Kisjenőn, a plébánián, hogy megalakítsák az ifjúsági szervezetet, és ezzel csatlakozzanak az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezethez /AMISZ/. A közel 30 fiatal megválasztotta a vezetőséget: elnök Bakos Gábor, alelnök Mosoni Anita lett. Az Ágyai Ifjúsági Szervezet vezetői is jelen voltak az eseményen. A Derzsi Csaba elnök vezette AMISZ küldöttsége ismertette a jövő évi terveket /Vincze Róbert, AMISZ: Tevékeny Körösköz. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./
2014. december 26.
Az igazi karácsonyi ajándék
Nagyvárad- Szokás szerint december 24-én délután Exc. Böcskei László megyés püspök az idén is ellátogatott a várad-szőllősi Szent Márton Idősek Otthonába, amelynek kápolnájában misét mutatott be.
Örömmel és szeretettel fogadták a Caritas Catolica által működtetett várad-szőllősi Szent Márton Idősek Otthona lakói december 24-én a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye vezetőjét, aki mint minden évben, ezúttal sem feledkezett meg róluk. Magával vitte Bakos Gábor diakónust is, aki az intézmény kápolnájában délután öt órától bemutatott ünnepi szentmise bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet: az első karácsony különleges éjszakáján az Isten szeretett egyszülött Fiával, a Béke hercegével ajándékozott meg bennünket, nyissuk hát ki előtte szívünk kapuját, hogy fényességével beragyogja a sötétséget.
Ajándék
Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Exc. Böcskei László megyés püspök úgy fogalmazott: a keresztény ember karácsonykor azt érzi, valaki megajándékozta őt, s nem is akárki valamilyen mulandó ajándékkal, hanem maga a Jóságos Isten küldte el a fiát, hogy Betlehembe megszülessen értünk. Kivétel nélkül mindenkit megajándékozott, senki sem kerülte el a figyelmét, hiszen számára nincs első vagy másodosztályú ember, egyformán kedvesek vagyunk őelőtte, és az ajándékával azt fejezte ki, hogy szeret bennünket, mind-mind értékesek vagyunk őelőtte. Értünk emberekét ezért megtestesült, hogy valamennyiünknek része legyen a karácsonyi örömből. Egy ajándékot azonban illik kibontani, mert fontos része a csomagolás. Isten karácsonyi ajándéka azonban különbözik a megszokottól, mert a csillogás helyett az egyszerűség és szerénység vonalait követi, épp azért, hogy mindenki hozzáférhessen, az üzenetét meg tudja érteni. Önzetlen gyermekként jött el közénk, így választotta ki azt a módot, hogy közeledjék hozzánk. Merjük örömmel és boldogan elfogadni ezt az ajándékot, mindig úgy emlékezve az „átvételének”, illetve „kicsomagolásának” pillanatára, hogy az akkor érzett örömünk megújuljon bennünk időről-időre, engedve, hogy belőle fakadó fény megszépítse az életünket- tanácsolta a főpásztor, aki a mise után az ágyban fekvő vagy mozgásképtelen időseket, betegeket is felkereste.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad- Szokás szerint december 24-én délután Exc. Böcskei László megyés püspök az idén is ellátogatott a várad-szőllősi Szent Márton Idősek Otthonába, amelynek kápolnájában misét mutatott be.
Örömmel és szeretettel fogadták a Caritas Catolica által működtetett várad-szőllősi Szent Márton Idősek Otthona lakói december 24-én a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye vezetőjét, aki mint minden évben, ezúttal sem feledkezett meg róluk. Magával vitte Bakos Gábor diakónust is, aki az intézmény kápolnájában délután öt órától bemutatott ünnepi szentmise bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet: az első karácsony különleges éjszakáján az Isten szeretett egyszülött Fiával, a Béke hercegével ajándékozott meg bennünket, nyissuk hát ki előtte szívünk kapuját, hogy fényességével beragyogja a sötétséget.
Ajándék
Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Exc. Böcskei László megyés püspök úgy fogalmazott: a keresztény ember karácsonykor azt érzi, valaki megajándékozta őt, s nem is akárki valamilyen mulandó ajándékkal, hanem maga a Jóságos Isten küldte el a fiát, hogy Betlehembe megszülessen értünk. Kivétel nélkül mindenkit megajándékozott, senki sem kerülte el a figyelmét, hiszen számára nincs első vagy másodosztályú ember, egyformán kedvesek vagyunk őelőtte, és az ajándékával azt fejezte ki, hogy szeret bennünket, mind-mind értékesek vagyunk őelőtte. Értünk emberekét ezért megtestesült, hogy valamennyiünknek része legyen a karácsonyi örömből. Egy ajándékot azonban illik kibontani, mert fontos része a csomagolás. Isten karácsonyi ajándéka azonban különbözik a megszokottól, mert a csillogás helyett az egyszerűség és szerénység vonalait követi, épp azért, hogy mindenki hozzáférhessen, az üzenetét meg tudja érteni. Önzetlen gyermekként jött el közénk, így választotta ki azt a módot, hogy közeledjék hozzánk. Merjük örömmel és boldogan elfogadni ezt az ajándékot, mindig úgy emlékezve az „átvételének”, illetve „kicsomagolásának” pillanatára, hogy az akkor érzett örömünk megújuljon bennünk időről-időre, engedve, hogy belőle fakadó fény megszépítse az életünket- tanácsolta a főpásztor, aki a mise után az ágyban fekvő vagy mozgásképtelen időseket, betegeket is felkereste.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2017. augusztus 13.
Falunappal őrzött történelem
Elnevezésében a település régi nevét megörökítő falunapot tartottak a hét végén Asszonyvásárán. Az I. Forum Reginae alkalmával testvér-települési szerződések aláírására is sor került.
A lexikon szerint a ma Kiskereki községhez tartozó „Asszonyvására legkorábbi ismert adata egy többszörösen átírt oklevélből származik 1203/1342/1356/1477-es évekből, amelyben de Foro Reginae-ként említik, alanyesetben Forum Reginae, azaz királyné vására. Ez a latin településnév az alán eredetű „asszony” szavunknak az Árpád-korban szokásos úrnő, fejedelemnő, királyné jelentését mutatja. Egyházi iratokban még ilyen latin neveken is jegyzik: Forum Virginis, Forum Dominae.” Az I. Forum Reginae fesztivállal tehát ennek a történelmi elnevezésnek szándékoztak emléket állítani a szervezők, azzal együtt, hogy „egyszerű” falunap volt már korábban a településen. A rendezvény első napján (augusztus 12.) tartották meg a helyi, szebb napokat is megélt premontrei rendi plébániatemplom búcsúünnepét, hiszen augusztus 15-én van Nagyboldogasszony napja. A paptestvéreket és világi vendégeket, nem utolsó sorban a híveket Fejes Anzelm Rudolf főapát, prépost-prelátus köszöntötte, figyelmeztetve: ez a nap egy „felkiáltójel”, amikor a mennyei mellett gondolnunk kell a földi édesanyákra is, míg utóbbiak élnek, addig gyermeki mivoltunk is él, ám utána óhatatlanul felnövünk.
Kereszténységünk
Az ünnepi szentmise szónoka Bakos Gábor várad-újvárosi káplán volt, aki ugyancsak a Mária-ünnephez igazította mondandóját, úgy vélve, hogy Jézus anyja utat mutat nekünk engedelmességből, miközben mi manapság hajlamosak lennénk úgy imádkozni, hogy „legyen meg a mi akaratunk…” Nem volt túl derűlátó, amikor kifejtette: lehet, már nincs messze az az idő, amikor már nem lesz elég összekulcsolt kézzel imádkoznunk, de akár fegyvercsővel farkasszemet nézve kell bizonyságot tenni kereszténységünkről… A szentmise végén Fejes Anzelm Rudolf mondott köszönetet azoknak, akik részt vettek a búcsún, továbbá az önkormányzatnak, amiért támogatják, hogy a templomot és a hozzá tartozó birtokot bekeríthessék. Ennek kézzelfogható előkészületét megtapasztalhattuk, ugyanis magában a templomban tárolják a szükséges oszlopokat, dróthálót, mivel azt a környék lakosai miatt nem merik a szabadban hagyni…
Koszorúzás
Az ünnepség a református templomkertben folytatódott, a néhai Kuthy Sándor (1783–1851) esperes emlékére néhány éve állított kopjafa előtt. Az élete végén Asszonyvásárán szolgált lelkész azzal írta be magát a helytörténetbe, hogy a ’48-as szabadságharc leverése után bujdosóknak adott menedéket. E tettét emelte ki beszédében Szabó Ödön képviselő, aki a közösségi összefogás példájaként értékelte, hogy a község három falujában (Kereki, Keserű, Asszonyvására) felváltva tartanak falunapokat, melyek alkalmat adnak az egymásra-figyelésre. A kopjafára a helyiek mellett a Naszályról (Komárom-Esztergom megye), Kokadról (Hajdú-Bihar megye), Hosszúszóról (Szlovákia), és a Balaton-parti Kerekiből (Somogy megye) érkezett vendégek is koszorút tettek. A mi Kerekink testvér-településeit soroltuk, melyek sora kisvártatva tovább bővült, hiszen a kultúrházban terített asztal mellett, miközben már az ebéd illata bizonyította, hogy nem rossz választás a házigazdákkal jóban lenni, Nyíri Sándor polgármester újabb két kollégájával szignózott hasonló dokumentumot.
Testvérek
Bár, mint mondta, mi eddig is „testvérek” voltunk, de ennek nyomatékot is adtak a kárpátaljai Gút és a Borsod megyei Felsőtelkes polgármestereivel, Kopasz Gusztávval és Orehóczki Istvánnal. (Az előzetes terv szerint mellettük ült volna még a Zala megyei Szentgyörgyvölgy polgármestere, Varga Zsuzsa is, de ő és kísérete nem érkezett meg.) Még mindig az ebéd előtt Nyíri Sándor, illetve Fejes Anzelm Rudolf és Székely István helyi tiszteletes köszöntötte azt a 4 házaspárt, akik idén ünneplik házasságkötésük 50. évfordulóját. Ezek után valóban következhetett az ebéd. A délután és este folyamán még gyerekműsorok, a helyi Bertalan Attila citerajátéka, Meleg Attila és Molnár Júlia előadása, egy nagyváradi egyesület lovagi bemutatója, az érolaszi Betty, a szintén helyi Boros Jancsi, a székelyhídi Bild Mirror Lige együttes koncertje, a magyarországi Krisz Rudi produkciója volt tervbe véve. Estére már gyülekeztek az esőfelhők, a tűzijáték idején már esett is, elmosva a szabadtéri diszkót.
Rencz Csaba / erdon.ro
Elnevezésében a település régi nevét megörökítő falunapot tartottak a hét végén Asszonyvásárán. Az I. Forum Reginae alkalmával testvér-települési szerződések aláírására is sor került.
A lexikon szerint a ma Kiskereki községhez tartozó „Asszonyvására legkorábbi ismert adata egy többszörösen átírt oklevélből származik 1203/1342/1356/1477-es évekből, amelyben de Foro Reginae-ként említik, alanyesetben Forum Reginae, azaz királyné vására. Ez a latin településnév az alán eredetű „asszony” szavunknak az Árpád-korban szokásos úrnő, fejedelemnő, királyné jelentését mutatja. Egyházi iratokban még ilyen latin neveken is jegyzik: Forum Virginis, Forum Dominae.” Az I. Forum Reginae fesztivállal tehát ennek a történelmi elnevezésnek szándékoztak emléket állítani a szervezők, azzal együtt, hogy „egyszerű” falunap volt már korábban a településen. A rendezvény első napján (augusztus 12.) tartották meg a helyi, szebb napokat is megélt premontrei rendi plébániatemplom búcsúünnepét, hiszen augusztus 15-én van Nagyboldogasszony napja. A paptestvéreket és világi vendégeket, nem utolsó sorban a híveket Fejes Anzelm Rudolf főapát, prépost-prelátus köszöntötte, figyelmeztetve: ez a nap egy „felkiáltójel”, amikor a mennyei mellett gondolnunk kell a földi édesanyákra is, míg utóbbiak élnek, addig gyermeki mivoltunk is él, ám utána óhatatlanul felnövünk.
Kereszténységünk
Az ünnepi szentmise szónoka Bakos Gábor várad-újvárosi káplán volt, aki ugyancsak a Mária-ünnephez igazította mondandóját, úgy vélve, hogy Jézus anyja utat mutat nekünk engedelmességből, miközben mi manapság hajlamosak lennénk úgy imádkozni, hogy „legyen meg a mi akaratunk…” Nem volt túl derűlátó, amikor kifejtette: lehet, már nincs messze az az idő, amikor már nem lesz elég összekulcsolt kézzel imádkoznunk, de akár fegyvercsővel farkasszemet nézve kell bizonyságot tenni kereszténységünkről… A szentmise végén Fejes Anzelm Rudolf mondott köszönetet azoknak, akik részt vettek a búcsún, továbbá az önkormányzatnak, amiért támogatják, hogy a templomot és a hozzá tartozó birtokot bekeríthessék. Ennek kézzelfogható előkészületét megtapasztalhattuk, ugyanis magában a templomban tárolják a szükséges oszlopokat, dróthálót, mivel azt a környék lakosai miatt nem merik a szabadban hagyni…
Koszorúzás
Az ünnepség a református templomkertben folytatódott, a néhai Kuthy Sándor (1783–1851) esperes emlékére néhány éve állított kopjafa előtt. Az élete végén Asszonyvásárán szolgált lelkész azzal írta be magát a helytörténetbe, hogy a ’48-as szabadságharc leverése után bujdosóknak adott menedéket. E tettét emelte ki beszédében Szabó Ödön képviselő, aki a közösségi összefogás példájaként értékelte, hogy a község három falujában (Kereki, Keserű, Asszonyvására) felváltva tartanak falunapokat, melyek alkalmat adnak az egymásra-figyelésre. A kopjafára a helyiek mellett a Naszályról (Komárom-Esztergom megye), Kokadról (Hajdú-Bihar megye), Hosszúszóról (Szlovákia), és a Balaton-parti Kerekiből (Somogy megye) érkezett vendégek is koszorút tettek. A mi Kerekink testvér-településeit soroltuk, melyek sora kisvártatva tovább bővült, hiszen a kultúrházban terített asztal mellett, miközben már az ebéd illata bizonyította, hogy nem rossz választás a házigazdákkal jóban lenni, Nyíri Sándor polgármester újabb két kollégájával szignózott hasonló dokumentumot.
Testvérek
Bár, mint mondta, mi eddig is „testvérek” voltunk, de ennek nyomatékot is adtak a kárpátaljai Gút és a Borsod megyei Felsőtelkes polgármestereivel, Kopasz Gusztávval és Orehóczki Istvánnal. (Az előzetes terv szerint mellettük ült volna még a Zala megyei Szentgyörgyvölgy polgármestere, Varga Zsuzsa is, de ő és kísérete nem érkezett meg.) Még mindig az ebéd előtt Nyíri Sándor, illetve Fejes Anzelm Rudolf és Székely István helyi tiszteletes köszöntötte azt a 4 házaspárt, akik idén ünneplik házasságkötésük 50. évfordulóját. Ezek után valóban következhetett az ebéd. A délután és este folyamán még gyerekműsorok, a helyi Bertalan Attila citerajátéka, Meleg Attila és Molnár Júlia előadása, egy nagyváradi egyesület lovagi bemutatója, az érolaszi Betty, a szintén helyi Boros Jancsi, a székelyhídi Bild Mirror Lige együttes koncertje, a magyarországi Krisz Rudi produkciója volt tervbe véve. Estére már gyülekeztek az esőfelhők, a tűzijáték idején már esett is, elmosva a szabadtéri diszkót.
Rencz Csaba / erdon.ro