"P. Bakó B. Pál /Marosvásárhely/ ferences szerzetest a cigányok papjaként emlegetik. Régen szeretett volna szerzetes lenni, erre 1990-ben nyílt végre alkalom, akkor már régen világi pap volt. A marosvásárhelyi Hidegvölgyben már a hatvanas években Léstyán Ferenc kialakított egy kápolnát. Bakónak már sikerült a cigányok közül katekétát és hitoktatót nevelni. A cigányok családosan gyűlnek össze, közéjük megy a szerzetes. Különfélék a pasztorációs módszerek, a legjobban bevált a családpasztoráció. Bakó Pál cigány nyelvű kis katekizmust is készített, amelyet a Szent István Erdélyi Ferences Rendtartomány kiadott. A képekkel illusztrált könyvből tanulják a hittant. A ferences atya börtönpasztorációt is végez, sokan éppen a Hidegvölgyből kerültek ide. - Az Oázis Alapítványban az egyházak felvállalták a cigányok anyagi segítését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2, 3./"

"Marosvásárhelyen, a vártemplom eredetileg ferenceseké volt. A kommunista évek idején a városrendészek kiparancsolták őket a város szélére. A külvárosban felépült egy új templom. A napokban ebben Szent Imre plébániatemplomban ünnepelték meg az 555. évfordulóját annak, hogy a Ferenc rend megtelepedett a városban. A megemlékezés keretében dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és más egyházi méltóságok koncelebrációjára került sor. A visszapillantás sorát Lestyán Ferenc volt főesperes, vikárius, a város díszpolgára nyitotta meg. Elmondta, hogy a Szent Ferenc rend úgynevezett szigorú csoportja 1444-ben megkapta az akkor épülő vártemplomot. 1951-ben a ferences atyákat egyetlen éjszaka alatt Vásárhelyről is börtönökbe hurcolták. A hatvanas évekig kényszerlakhely volt az osztályrészük. Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere meleg szavakkal méltatta Pál atya és társai tevékenységét, hiszen a cigánymisszió terén érdemük nem kevés. - Az ünnepség után páter Benedek Domokos, az erdélyi Szent István provincia tartományfőnöke beszélt a ferences rend mai erdélyi helyzetéről. 1991-ben Erdélyben összesen 28-an voltak. Most hetvenen vannak, tehát 1990-től növekedtek. - Dr. Jakubinyi György érsek kijelentette: "amikor a ferencesekhez jövök, mindig haza jövök." "Én is ferences akartam lenni, de a kommunista időben nem lehetett belépni a rendbe, így egyházmegyés pap lettem, s amikor 1990-ben átléphettem volna a Ferenc rendbe, akkor egyből azon vettem észre magam, hogy a nagy fordulat után néhány héttel kineveztek segédpüspöknek." /Máthé Éva: A "kolduló szerzetesrend" - Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./"

A kommunista diktatúra, az egyházüldözés idején több ferences szerzetest is bebörtönöztek /Boros Fortunátot, aki börtönben is halt meg, további elítéltek: Gurzó Anaklét, Écsi János, Angi Csaba, Benedek Fidél, Fodor László, Fülöp Tamás, Pöhacker Balázs, Bálint Szalvátor, Fodor Pelbárt, György Hugó, Krizogon fráter, Hajdú Leánder, Szentmártoni Odorik, Szőcs Izidor és Ferencz Ervin/. - 1991-ben az állam újra elismerte a Ferenc-rend létezését. A ferencesek Benedek Domokost megválasztották tartományfőnöknek. 1991-ben 28 rendtag volt, azóta sok fiatal jelentkezett a rendbe, jelenleg 68-an vannak. A ferencesek noviciátusa Magyarországon, Szécsényben van, a teológia pedig Szegeden. Erdélyben a ferences kolostorok nagy része még mindig állami kézben van. Egyelőre Csíksomlyó, Dés, Déva, Gyergyószárhegy és Esztelnek rendháza van osztatlanul a birtokukban, a többi helyzete rendezésre vár. Marosvásárhelyen a ferencesek szegénykonyhát tartanak fenn, Pál atya pedig cigánypasztorációt végez, Déván Bőjte Csaba három ferences társával 160 árvagyerekről gondoskodik, további húsz gyermekkel az üresen álló szászvárosi kolostort népesítették be. /Balázs János: A ferencesek Erdélyben. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 10./

A napokban tartotta a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány káptalanját a csíksomlyói kolostorban, melyen dr. Harmath Károly páter, a jugoszláviai Szent Ciril és Metód provincia tagja elnökölt generális delegátusa minőségben. A káptalani küldöttek ismét átgondolták az erdélyi rendtartomány ferences hivatását és a társadalomban betöltött szerepét. P. Benedek Domokos leköszönő tartományfőnök ismertette a provincia általános és anyagi helyzetét. A káptalan megválasztotta a rendtartomány új vezetőségét a következő három évre. Provinciális Fr. Pál Leó OFM lett. Gyergyószárhegyen született 1962. június 17-én. Tizenegy éve szentelték pappá. A római Szent Antal Pápai Egyetemen nyert magiszteri képzést. Jelenleg dési házfőnök. Tartományfőnök-helyettesnek Fr. Bakos Damjánt /eddig dési plébános és börtönlelkész/, definitornak Fr. Böjte Csabát és Fr. Böjte Mihályt (Déva), Fr. Bakó Pált (Marosvásárhely) és Fr. Sandu Piót (Máriaradna) választották. /Fodor György: Új vezetőség a ferenceseknél. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 28./

"Tőkés László püspök büntetése /az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsa elmarasztaló határozata/ ellen tiltakoznak Maros megyei értelmiségiek abban az állásfoglalásban, amelyet a MÚRE Hírcsere szolgálata révén hoztak dec. 3-án nyilvánosságra az interneten. 72 Maros megyei lelkész, pedagógus, orvos és politikus egyúttal az SZKT megújulását is követeli, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának jelenlegi összetételét nem tartja legitimnek. "Közösséget vállalva Székelyudvarhely és Szatmárnémeti hasonló nyilatkozatot megfogalmazó magyar polgáraival, arra kérünk fel minden erdélyi magyart, lépjenek fel Tőkés László védelmében!"- olvasható a nov. 14-én kelt Állásfoglalásban. Az aláírók között van Fülöp G. Dénes lelkész, Kerekes Károly parlamenti képviselő, Vekov Károly parlamenti képviselő, Izsák József, Fodor Imre, Csíky Csaba, dr. Pokorny László, Fekete Zsolt tanár, volt Hunyad megyei képviselő, Kincses Elemér, Kilyén Ilka, Kárp György, dr. Kincses Ajtay Mária egyetemi tanár, Donáth Árpád főtanfelügyelő-helyettes, dr. Dudutz Gyöngyi egyetemi tanár, dr. Csép Katalin egyetemi tanársegéd, Tőkés Béla egyetemi tanár, Brassai Zoltán egyetemi tanár, P. Bakó Pál, a marosvásárhelyi ferences közösség házfőnöke, gr. Bethlen Anikó, Feszt György nyug. egyetemi tanár, Ábrám Noémi, az Erdélyi Magyar Nőszervezetek Szövetségének elnöke, dr. Ábrám Zoltán előadótanár, az EMKE Maros megyei elnöke, Mészáros József és Márton Zoltán, a Teleki Oktatási Központ igazgatója. /Tőkés László püspök büntetése ellen tiltakoznak Maros megyei értelmiségiek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 4./ Frunda György, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke és az RMDSZ Maros megyei szervezetének Operatív Tanácsa nyilatkozatban reagált a tiltakozásra. "Veszélyesnek tartjuk azt, hogy az aláírók mondvacsinált vádak alapján megkérdőjelezik a Szövetségi Képviselők Tanácsának legitimitását." Idézték az SZKT szept. 29-i ülésén elhangzott, a Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottság által készített határozatot: "megrovásban részesíti Tőkés Lászlót, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét, amiért a 2000. évi általános választások alkalmával a saját maga és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa nevében tett nyilatkozataiban hevesen támadta az RMDSZ-t és Seres Dénes urat, Szilágy megye szenátorjelöltjét, rombolva ezáltal a szövetség tekintélyét és zavart kelt megnyilatkozásaival a választópolgárok körében." Az RMDSZ-ben nem széthúzásra, hanem összefogásra, együttműködésre van szükség. /Frunda György, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke, az RMDSZ Maros megyei szervezetének Operatív Tanácsa: Nyilatkozat. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 4./"

Márc. 29-én Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere felavatta a Nemzeti Színház melletti új parkot. A zöldövezet egy olyan ingatlan helyére került, amely egykor a Ferenc-rendi szerzetesek tulajdonában volt. A Nemzeti Színház melletti téren álló, egykor a ferences szerzetesrend tulajdonában lévő romos házat a hét folyamán egy nap alatt lebontották, majd három nap alatt elhordták a téglákat, és parkot létesítettek az ingatlan helyébe. Történt ez annak ellenére, hogy a ferencesek visszaigénylési pere jelenleg folyamatban van. A polgármester elmondta, a szerzetesek nem érnek semmit a perrel, ez csupán az időhúzásra alkalmas, ezért úgy látta jónak, hogy erőszakhoz folyamodik, és azonnal lebontatja az ingatlant. A Marosvásárhelyen tevékenykedő franciskánus szerzetesrend házfőnöke, Pál atya elmondta, az általuk indított pert éppen a ház lebontása időpontjában tárgyalták a törvényszéken. "Megdöbbentett a polgármester eljárása. Ez nem más, mint a marosvásárhelyi ferences közösség újabb megalázása, a rend jogainak semmibevétele" – jelentette ki. A ferencesek jelenleg az Ady negyedben elhagyott gyermekek nevelését vállalják, szegényeket, rászorulókat támogatnak. /Antal Erika: Parkot avatott Dorin Florea. Ferenc-rendi tulajdont bontottak le. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

Marosvásárhelyen a város szívében, a Nemzeti Színház épülete mögött évtizedek óta romos ház állt. A Ferenc-rend épületeinek utolsó maradéka. A polgármesteri hivatal egy bontási engedélyre hivatkozva egyik napról a másikra buldózerekkel lebontatta az épületet, és két nap alatt (!) parkot is létesített helyére. Ezzel törvénytelenül ismét felszámolt egy épületet Florin polgármester. Bakó Béla, a marosvásárhelyi ferences közösség házfőnöké, rendi nevén: Pál atya emlékeztetett: a nemrég még jókora terület és egy egész épületegyüttes a ferencesek tulajdonában volt Marosvásárhely központjában. A jelenlegi színház építésekor, 1972-ben bontották le a templomukat, maradt a torony, mely emlékeztet jelenlétükre. A most lebontott épület a telekkönyvben most is a Ferenc-rend nevén szerepel a terület. A ferencesek a visszaigénylési polgári pert 1994-től folytatják. A romos ház helyére szociális otthont terveztek. Táblabírósági határozattal megnyerték a pert. A 15 napos fellebbezési időszak utolsó napján a Maros megyei önkormányzat fellebbezte meg a határozatot, emiatt minden kezdődött elölről, az alapfokról. Másodszor a pert elvesztették. Újabb eljárást indítottak. /Máthé Éva: A ferencesek többrendbeli kiűzetése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./

A római katolikus egyház és a Ferenc-rend 1990 óta kitartóan próbálkozik visszaszerezni a mikházi (Maros megye) négy évszázados kolostort. Bakó Pál ferences házfőnök elmondta, egyetlen beadványukra sem érkezett semmiféle válasz, és még csak a magyar polgármester által vezetett önkormányzattal sem sikerült eddig egyezségre jutni. Ezzel szemben a magyar állam több millió forinttal támogatja a műemlék jellegű templom restaurálását. A mikházi ferences kolostor az erdélyi késő reneszánsz építészet egyik legjelentősebb emléke. A második világháború után az épület kolostorrésze kikerült a ferences szerzetesek kezéből. A ferenceseket száműzték. Fél évszázada tébolyda működik az erdélyi katolicizmus egyik legértékesebb kolostorában. Az intézményt 1979-től dr. Toducz Endre vezeti. A kolostorban a 190 fős személyzet mintegy 260 beteget kezel. Az egyháznak mindössze három helyisége maradt, mely azonban szinte használhatatlan. Mikháza polgármestere, Birtok György nem ült tárgyalóasztalhoz az egyház képviselőivel. A magyar állam a templom két évvel ezelőtt elkezdett restaurálására eddig mintegy három-négy millió forintot költött. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma A határon túli épített örökség megóvása elnevezésű programja keretében 2000-ben kezdte el a felújítási munkálatokat. Az építészettörténeti és a részleges falkutatásokat az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány végezte el. /Szucher Ervin: A magyar állam újítja fel a kolostort. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./

Máj. 29-én Marosvásárhelyen, a Szent Imre-templomban ünnepélyes koncelebrációs szentmisén emlékeztek meg a diktatúra parancsára 30 éve lebontott főtéri ferences rendházról, az elűzött ferences közösségről, és a Szent Imre-templom felszentelésének 30. évfordulójáról. A templomban kiállítás nyílt régi felvételekből, ott látható Páter Bodosi A. Marián O.F.M. házfőnök portréja, aki derekasan küzdött a kommunista diktatúra helyi komisszárjaival. A ferencesek vásárhelyi rendházának kálváriájáról Páter Bakó Béla Pál O.F.M. atya, házfőnök beszélt. 1951-ben a kommunista hatalom önkényesen megfosztotta a rendet javaitól, a vásárhelyi rendházat elvették, a közösséget kényszerlakhelyre hurcolták. A rendházat lebontották. Ma csak a torony emlékeztet arra, hogy ott egykor templom és kolostor állt, erős ferences közösséggel. A Szent Imre-templomot 30 éve, 1972. máj. 29-én szentelte fel Márton Áron püspök. Az Erdélyi Ferences (Szent István) Rendtartomány főnöke, Páter Leó provinciális atya figyelmeztetett: a szerzetesek küldetése a modern korban is roppant fontos, elég, csak a szociális gondoskodásukra, pasztorációs és oktatási munkájukra gondolni. A ferencesek vállalták a küzdelmet, a hosszú börtönéveket, a megaláztatást, nemegyszer a mártírsorsot. /Lokodi Imre: A ferences rendtartomány vásárhelyi ünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 30./

A ferencesek csaknem hétszáz évvel ezelőtt telepedtek meg Marosvásárhelyen. 1951. augusztus 19-én éjjel elhurcolták a városból a ferences szerzeteseket, telkeik, ingatlanjaik, épületeik a Városi Néptanács használatába kerültek. Telkükön a néptanács épületeket bontott, átrendezett. Marosvásárhelyen főtéri templomukat lebontották, mert a főtér ama részére színházat építtetett a hatalom. A központban levő, csaknem 10 ezer négyzetméteres telek helyett a külvárosban 2668 négyzetméteres területet kaptak, ott épült fel mai templomuk, melyet harminc éve: 1972. máj. 29- én szenteltek fel. Ezt a dátumot a rendház minden évben megünnepli. Az idén sem volt ez másként. Az ünnepség főcelebránsa Csató Béla főesperes volt, valamint Pál József, azaz Leó atya, az Erdélyi Ferenc Rendtartományi főnöke mondott prédikációt. A templomrombolás, és - építés történetét a marosvásárhelyi házfőnök, Bakó Béla, alias Pál atya ismertette. Leó atya szerint "a ferences atyák "nem a középkor ittfelejtett csodabogarai". Isten országának jelei ők, kik megtanítanak derűsen élni. Ma az élet nagy versenyfutás. A szerzetes feladata meglátni a jót, szépet és felmutatni azt. Szent Ferenc annakidején nem állt be a keresztes hadseregbe, hanem a szultánnal tárgyalt, kereste a megbékélés lehetőségét. A közelmúltban a palesztinok a betlehemi ferences kolostorban kerestek menedéket az izraeli katonák elől, s a ferences atyák nem hagyták el a születés templomát, azért, hogy ne mészárolják le a palesztinokat... A ferencesek nem ítélkeznek senki fölött, ez nem az ő dolguk. Szigorú szabályok szerint zajló életük során teljesen szabadok, nem rabjai az italnak, cigarettának, pénznek, hatalomnak, televíziónak... semminek. A ferencesek nem állnak a világ fölött, de nem akarnak semminek, senkinek rabjai lenni. Mindennek örülni tudnak, de bármiről képesek lemondani - mondotta az erdélyi provinciális. Fodor Imre, Marosvásárhely alpolgármestere mindig szívén viselte a marosvásárhelyi ferences rendház sorsát. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a rendház szociális és oktató tevékenységet végez, felkarolja az öregeket, szegényeket, roma gyermekeket. /Máthé Éva: Templomrombolás, templomszentelés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./

A Krónika cikke nyomán elkezdődött a párbeszéd az önkormányzat és a katolikusok között Feloldódni látszik a mikházi római katolikus egyház, illetve a Ferenc-rend és a helyhatóságok közötti feszültség, amelyről a Krónika május 25–26. számában írt. Birtok György nyárádremetei polgármester ígéretet tett az egyháznak arra, hogy két ingatlant is visszajuttat jogos tulajdonosának. Bakó Pál házfőnök megnyugtatta a mikháziakat, hogy a kolostor visszajuttatása után az erdélyi ferences rendtartomány nem záratja be a helyi elmegyógyintézetet. A kolostor egyik részébe természetesen vissza fognak térni a szerzetesek, az épület többi részében megmaradhat az elmegyógyintézet. Birtok György polgármester megígérte, hamarosan szerződést bont a kocsma működtetőjével, Török Ferenccel, és az óvoda egy részét is átköltözteti a mikházi iskola épületébe. /Szucher Ervin: Ragaszkodik mikházi vagyonához az egyház. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

"Adrian Paunescu kormánypárti szenátor interpellációjában a mikházi kolostor egyik szárnyában élő szellemi fogyatékosokat használta fel az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló restitúciós törvény megbélyegzésére. Adrian Paunescu szerint ha az egyház visszakapja az épületet, az ott gondozott elmebetegek utcára kerülnek. A Ferenc-rend több ízben is jelezte: igényt tart az egykor tulajdonát képező kolostorra, de nem kívánja felszámolni a benne működő intézményt. A szellemi fogyatékosok intézetének élén 1979 óta dr. Toducz Endre áll. A Krónikának Toducz elmondta, hogy ő nem kérte Paunescu segítségét, és nem is tudott a szenátor interpellációjáról. Toducz szerint azonban amennyiben a ferencesek Mikházán és környékén visszakapják javaikat, az intézmény nemsokára bezárhatja kapuit. A rend képviselője, Bakó Pál atya ismételten leszögezte: a ferenceseknek semmi nem kell abból, ami utólag épült. Toducz véleménye: a ferenceseknek itt nincs mit keresniük. /Szucher Ervin: Egyházellenes hangulatkeltés. Paunescu a mikházi fogyatékosokért? = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./"

"Okt. 17-én Illyefalván megnyílt a roma kisebbség szociális kérdéseiről és oktatásáról szóló konferencia, amely másnap előadásokkal folytatódott. Márkus András plébános /Sepsiszentgyörgy/ és Kovászna Megye Tanácsa szervezte a konferenciát, melyen Báthory János, a magyar kormány kisebbségi tanácsosa hangsúlyozta, hogy Magyarország és Románia számára a romakérdés kezelése nélkül nincs EU-csatlakozás. Kovászna megyében negyven iskolában tanulnak roma gyermekek is, közülük néhányban külön cigányosztály működik, két iskolában (a sepsiszentgyörgyi Néri Szent Fülöp Általános Iskolában és Nagyborosnyón) cigány nyelvet is tanulnak. Bakó Béla Pál marosvásárhelyi ferences atya az anyanyelvüket beszélő cigányközösségek körében tapasztalt jelenségekről értekezett: erős az identitásérzésük, a faji ranglétra legalsóbb fokán lévőknek tartják a cigányul nem beszélő társaikat. /Fekete Réka, Benkő Levente: Cigánykonferencia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./ "

"Marosvásárhelyen 1972-ben, a diktatúra idején lebontatták a főtéri ferences rendházat és kolostort. A házfőnök, P. Bakó B. Pál új kolostor felépítését tervezi. Mint elmondta, áprilisban esedékes káptalan (rendtartományi nagygyűlés) dönt, lesz-e a barátoknak új vásárhelyi kolostora. /(lokodi): Új kolostor, ha úgy dönt a káptalan. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 20./ "

"Tizenhárom éven át működött Marosvásárhelyen Bakó Béla, alias Pál atya, aki most csomagol. Miután Marosvásárhely főterén lebontották a Ferenc-rend templomát, a város egyik szegénynegyedébe szorultak ki, amelyet régebben Ady- negyednek mondottak, ma Rovinari negyednek neveznek. Az utolsó számbavétel szerint 830 személy tartozott hozzájuk, a Szent Imre Plébániához; régebben második számú plébániáként emlegették, mert nem volt szabad nevet adni neki.1972-ben alakult: a ferencesek idejöttek, és vállalták, hogy új plébániát hoznak létre. Bakó Béla sokat tett a szegénynegyed lakóiért, emellett évek óta árvaházakból, gyermekotthonokból hozott ki kiskorúakat, és az egyházi, családias otthonokban helyezte el őket. Jelenleg már harminc gyermekről van szó, jelenleg négy épülettel rendelkeznek. A tevékeny Bakó Béla szerzetest most Csíksomlyóra rendelte a rend, szomorúan csomagol. Megpróbáltatás neki, de engedelmeskedik. Annyit megengedtek, hogy a marosvásárhelyi rendház mellett működő Szent Erzsébet Társulást Csíksomlyóról irányíthatja. A szegénykonyha 1994-től, a gyermekotthon 1998-tól működik. /Máthé Éva: Csíksomlyóra rendelték a Ferenc-rendi szerzetest. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./"

"Aug. 15-én elfoglalta helyét Bakó Béla Pál OFM, a csíksomlyói ferences rendház új vezetője. Pál atyát Marosvásárhelyről helyezték át, ahol 13 éven keresztül tevékenykedett, és ahol - többek között - gyermekotthont alapított. Elmesélte, hogy a vásárhelyi tevékenység lélekben is összehozta az ottani emberekkel, gyermekekkel. 1994-től működik egy szegénykonyha, ahol naponta 50-80-100 porciót szoktak kiadni. A gyermekotthon 8 gyerekkel indult 98-ban, számuk mára 30-ra emelkedett. Négy ház működik elhagyott, árva és félárva gyerekekkel, akiknek 70-80 százaléka cigány származású, de vannak románok és magyarok is. Ezenkívül ott volt a cigánypasztoráció, különösen a Hidegvölgy nevű negyednek a lelki gondozása maradt ott, valamint a börtönpasztoráció, amit kilenc éve végzett. Bakó Béla sokszor tapasztalta az isteni gondviselés jelenlétét munkájában. Elöljárói megengedték, hogy tevékenységének része maradjon a vásárhelyi. Bakó Bélát köti szerzetesi fogadalma, az engedelmesség. Nem volt könnyű, eljönnie. /Takács Éva: Új házfőnök Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./"

"A nemrég megjelent "Pál atya nem adja fel" című cikket olvasva (RMSZ, 2003. aug. 11.) azt gondolhatná valaki, hogy Pál atya lázad, ellenkezik elöljárói ellen. Valójában Pál atya engedelmes, jó szerzetes. Pál atya nem akar magának "birodalmat" építeni sem Marosvásárhelyen, sem máshol, mint ahogy Böjte Csaba atyának sincs birodalma. Amint Pál atya válaszaiból kitűnik, ha nem is ért meg mindent, engedelmeskedni akar és a hit szemével nézi az eseményeket. /(Páll József fr. Leó, miniszter provinciális): Pál atya védelmében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./"

"A máltaiak által nemrég tartott jótékonysági koncert bevételének egy részéből iskolatáskák, füzetek, tankönyvek, illetve óvodásoknak kis táska, miegymás került a közelmúltban a marosvásárhelyi Szent Erzsébet Társulás gyermekotthonába. 2001 áprilisában megalakult a Szent Erzsébet Társulás. Jelenleg 31 gyermekről gondoskodnak, annyian vannak itt. A gyerekeket megrázza a helyváltoztatás. Nevelő munkájukat segíti a pszichológus, a szociálpszichológus, a neuropszichiáter és az orvos. Pál atya volt eddig a vezetője, a mindenese a gyermekekkel való foglalkozásnak, azonban őt a ferences rend Csíksomlyóra helyezte, de megengedték neki, hogy hetente kétszer visszajöjjön. A gyerekekért most többet imádkozik. /Járay Fekete Katalin: A szeretet útján ingázik. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./ "

"Elszenvedett sérülései következtében kórházba került a csíksomlyói remete, akit dec. 5-én bántalmaztak a Salvator-kápolnánál. A csíkszeredai 59 éves pásztor, G. S. a kápolna közelében legeltette juhait, amikor Kedves Béla, Antal testvér elküldte onnan. A pásztor erre egy bottal megütötte a fején és kezén a remetét, majd négy kutyája rárohant Antal testvérre, és megharapták. Az áldozatot kórházba szállították, G. S. ellen eljárás indult. /Megverték a csíksomlyói remetét. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./ A remete elmondta, hogy a Hármashalom oltár környékén állatok legeltek. Kérte a pásztort, hogy hajtsa el az állatokat. A pásztor szidta az egyházat, majd botjával rátámadt és kutyáit ráuszította. A bántalmazás után véresen, megverve visszatért házába, a sürgősségre egy helybéli család révén jutott, akik meglátogatták. A remete elmondta, nem az első eset, hogy szóváltásba keveredik a környéken állatokat legeltető juhászokkal, és az őt bántalmazó pásztor korábban többször is megfenyegette. A remete nehezen viseli, hogy Csíksomlyó szent helyét nem tisztelik a helybéliek. - Ez a hely arra való, hogy az Istennel találkozunk - vallja a remete. Bakó Béla Pál, a csíksomlyói ferences kolostor és rendház főnöke megrendülten értesült az esetről. Somlyó hegyén már a múlt század elején is éltek olyan szerzetesek, akik a Salvator kápolna mellett imádságban, böjtben, vezeklésben vállalták a magányt, vigyázva a szent helyre. A csíkpálfalvi születésű Antal testvér mintegy 15 éve folytatja e hagyományt, őrzi a kápolnát, elbeszélget és tanácsot ad az odalátogatóknak. /D. Balázs Ildikó: Megverték a somlyói remetét. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./"

László Attila februárban vette át a Kolozs megyei RMDSZ vezetését. A megyei elnök beszámolt az elmúlt néhány hónap tevékenységéről. Májusban indították útnak azt az elképzelést miszerint vidéken falunapokat, néptánctalálkozókat szerveznek. A hagyományteremtésre helyezték a hangsúlyt. Kolozs megyében jelenleg 196 RMDSZ-es önkormányzati tanácsos van. A jövő év januárjában elkezdődik ezeknek a tanácsosok továbbképzése, 3–4 hónapot tartó elméleti oktatás. Ez bárki számára nyitott, nincs RMDSZ-tagsághoz kötve. A tanfolyam ingyenes és kötelező a jelenleg tisztségben lévő tanácsosok számára. Csoma Botond jogász, a humánerőforrással foglalkozó alelnök koordinálja a tanfolyamot. A mezőgazdaságban bekövetkező változások szükségessé teszik a szakmai képzést, amelyet jelenleg pedig Bakó Béla koordinál. Kolozs megyében jelenleg több mint 360 magyar érdekeltségű civil szervezet van, ebből 27 ifjúsági, amelyeket be kell vonni a közpénzek elosztási rendszerébe.– Erdélyben mindössze öt szórványközpont működik, melyeket eddig a Communitas Alapítvány és külföldi források finanszíroztak, de ezek mára apadóban vannak. Új források után kell nézni. Évente két nagyobb rendezvény bevételét szánják az alapítványok támogatására. December 18-án a Kolozsvári Magyar Opera és az Országos RMDSZ Művelődésügyi főosztálya társszervezésében gálaműsort szerveznek. Ezenkívül az év végi üdvözlőlapok eladásából származó bevételt is felajánlják az alapítványok támogatására. /László Attila: Örvendetes, hogy sok fiatal önkéntes is részt vesz. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

Pál atya harminchárom gyerekről gondoskodik a három marosvásárhelyi és a két sárpataki családi típusú árvaházban. A karácsonyi ünnepekre többen megajándékozták a gyerekeket. Az ajándékcsomagokat versikékkel köszönték meg. Lokodi Edit megyei tanácselnök a szovátai Szent Ferenc Árvaház és az erdőszentgyörgyi Dove Alapítvány gondozásában élő gyermekeket is megajándékozta. /Mészely Réka: Angyaljárás a Szabadság utcában. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./

Asztalos Enikő tanárnőt 1993-ban kérték fel, hogy a Marosvásárhelyi Népi Egyetemen magyar néprajzi tanfolyamot szervezzen. Ez az egyetlen, azóta is folyamatosan működő, magyar nyelvű tanfolyam az intézményben, az egyetlen tanfolyam Romániában, amely hivatalos oklevelet is nyújt. A Magyar Néprajzi Múzeum pályázatain rendszeresen és sikerrel vettek részt a hallgatók 2005-ig. Népmonda-gyűjtésük megjelent az 1998-ban kiadott „Beszéli a világ, hogy mi magyarok…” Magyar történeti mondák című gyűjteményben. Idén a magyar néprajzi tanfolyam 1997-től végzett hallgatóinak gyűjtő csoportjával ismét küldtek pályamunkákat. Az egyik téma a népi vallásosság és a szakrális emlékek az ezredvégi Erdélyben. Olyan dolgozatok születtek, mint A marosvásárhelyi cseralji református egyházközség rövid története (szerzője Kolumbán Erika), Konfirmáció, a túlélő beavatási szertartás Erdélyben, a modern korban (Törzsök Gyopár), A marosvásárhelyi VII., Szabadság úti református egyházközség megalakulásának története és működése 2004-ig (Törzsök Gyopár), Az úrvacsora néprajza Magyarsároson az unitárius egyházközségben (Tóth Gyula), A templomi ülésrend a marossárpataki református templomban (Bakó Béla Pál). Másik témakör a településkép változásai a 19.-20. században, ide sorolható: Jedd község történeti változásai 2006-ig (Maki Böjte Éva) stb. A falusi és városi közösségek mindennapjai témához tartozik Soós Eszter dolgozata a cserkészéletről, Czirjék Lajos munkája a Maros megyei képzőművészek egyesületének történetéről. Székely Lajos a csittszentiváni faragókörről írt. Van más téma is, Maki Böjte Éva: Hadifogság, munkatábor, internálás Jedd községben az I. és a II. világháborúban és Tóth Katalin: A népi ruházat alakulása, változatai Magyarsároson. /Bölöni Domokos: Néprajzi rajzás Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 22./

Az utolsó Ferenc-rendi szerzetest is elhelyezték Marosvásárhelyről: augusztus elsejétől a Kolozs megyei Désre helyezték Bakó Béla ferencest, szerzetesi nevén Pál atyát, akinek nevéhez számos szociális megvalósítás fűződik Marosvásárhelyen. A rendházat az egyházmegye veszi át, és plébániát hoz létre a helyén. Pál atya elmondta: a rendház elsősorban szociális tevékenységet folytatott, cigány- és börtönpasztorációt vállalt, szegénykonyhát és árvaházat működtetett, felkarolva a város elesetteit, rászorulóit. Az atya 1999-ben létrehozta a Szent Erzsébet Társaságot, amely keretet biztosított a szegényekről és a környék árváiról való gondoskodásnak. Távozásával megszűnik a cigánypasztoráció, valamint a börtönben végzett lelkiszolgálat, de az árvaház és a konyha nem zár be. Pál atya Désről fogja irányítani a Szent Erzsébet Társaságot, és többször látogat majd Marosvásárhelyre. /Antal Erika: Plébániává alakul a ferences rendház Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Désen a ferences római katolikus templomban adventi ökumenikus kórustalálkozót tartottak a hét végén. Bakó Pál plébános fogadta a vendégeket. /Lukács Éva: Dés. Adventi ökumenikus kórustalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Kerüljön előtérbe a háttér címmel szervezte meg szórványpasztorációs konferenciáját Csíkszeredában az erdélyi főegyházmegye szórványbizottsága. A tanácskozáson az egyházmegye szórványtelepülésein szolgáló plébánosok, az érsekség főtanfelügyelője, gazdasági igazgatója és érseki helynöke vett részt. A főegyházmegye 80 szórványplébániájának helyzetjelentését Darvas Kozma József csíkszeredai esperes-plébános, a szórványbizottság titkára ismertette. Míg a székelyföldi megyékben az egyházközségek az önkormányzatoktól is kapnak segítséget, addig a szórványplébániák kevésbé számíthatnak helyi költségvetési támogatásra. A szórványközösségekben a legtöbb gondot az anyagiak hiánya okozza. Sok közösségnél hiányzik a helyben lakó lelkipásztor, hitoktató, a megfelelő hittanterem. Az egyházi épületek állaga is egyre romlik. Az erdélyi főegyházmegyében a papok több mint 10 százaléka dolgozik szórványban. Tófalvi Géza segesvári lelkész elmondta, hogy egyházközsége többszörösen is szórványban van: nyelvi és felekezeti szempontból is. Az anyaegyházközségben, Segesváron, a hívek többsége kétnyelvű. Az egyházközség másik problémája a hívek egyre fogyatkozó száma. A segesvári anyaegyházközséghez tartozó településeken: Erzsébetvároson, Héjjasfalván, Fehéregyházán, Sárpatakán, Hidegkúton azzal kell szembesülni, hogy belátható időn belül kihalhatnak ezek a magyar katolikus közösségek. A felsorolt problémákkal küzdenek a protestáns gyülekezetek is, derült ki Vetési László református lelkész előadásából. A konferencián Bakó Béla ferences szerzetes a liturgia fontosságáról, Böjte Csaba a szórványiskolákról, Horváth István marosújvári plébános a szórványban zajló hitoktatásról tartott előadást. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet szórványban ilyen eredményeket elérni, Böjte Csaba dévai ferences hangsúlyozta: „Amit teszünk, vidáman kell tegyük!” „Azt hiszem, nem számolgatni kell az embereket, hanem szeretni! Jézus Krisztus nem azért küldött, hogy én leltározzak, hányan vagyunk és hányan nem, hanem szeretettel öleljük át, akikkel közösségben vagyunk. ” Böjte Csaba olyan karácsonyi misét is mondott már, hogy senki nem volt a templomban. Árpád-kori templom volt ez Kackón, helyben lakó hívő már nincs abban a közösségben. /Csúcs Mária: Kerüljön előtérbe a háttér. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 21./

Marossárpatakon nagyobb munkálatokra csak pályázati alapokból lenne lehetőség, a helyi költségvetésből szinte semmire sem futja, szögezte le Ercsei György polgármester. Új kultúrotthon építését tervezik, amely az erdélyi fejedelmek mellszobrainak helyet adó park mögötti téren kapna helyet. Marossárpatak faluban megvan az építkezési engedély a víz bevezetésére. Egyelőre csak utcai és biztonsági csapokat szerelnének fel. Rövidesen elkezdik a település régi tárgyainak az összegyűjtését falumúzeum létrehozása céljából. Még csak terv szintjén, de készül Marossárpatak falumonográfiája is. A település történetét 1943-ig megírta néhai Adorjáni Károly tanító. Most az azóta bekövetkezett eseményeket kell megírni. A Marossárpataki Újság hét éve jelenik meg rendszeresen, 160-200-as példányszámban. Egyszemélyes vállalkozás, az újságot írja, szerkeszti, tördeli, nyomtatja, sokszorosítja és kézbesíti Berekméri Edmond pedagógus. Az újságot a Marossárpatakért Egyesület adja ki. Marossárpatakon egy udvaron három épületben működik a Szent Erzsébet Alapítvány gyermekotthona, ahol a gyámhatóság által kihelyezett azon kiskorúakról gondoskodnak, akikről szüleik lemondtak. Pál atya kezdeményezésére négy éve indult be a tevékenység, kezdetben hat gyerekkel, mára közel húsz kiskorú talált itt otthonra. /Marossárpataki vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./

El Pelé Ceferina Giménez Mallára, az egyetlen boldoggá avatott roma nemzetiségű szentre emlékeznek augusztus 1-jén mise keretében a marosvásárhelyi Hidegvölgyben. György Tibor plébános elmondta, hogy dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek jóváhagyásával a hidegvölgyi roma plébániaközösséget El Peléről nevezték el, arról a boldoggá avatott roma személyről, aki életét adta Jézus Krisztusért. El Pelét 1936. augusztus 2-án végezték ki egy katolikus pappal összebilincselve, akit védelmezni akart. II. János Pál pápa 1997-ben vértanúságáért Rómában sok ezer roma jelenlétében avatta boldoggá. A Hidegvölgyben 1964-től Léstyán Ferenc foglalkozott a romákkal, munkásságát tizennégy éven keresztül Pál atya folytatta, György Tibor pedig két éve tart szombatonként katekézist ebben a lakónegyedben. /(berekméri): A boldoggá avatott romára emlékeznek a hidegvölgyiek. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

A Marosvásárhelyi Népi Egyetemen végzett hallgatók néprajzi gyűjtőcsoportja kimagasló sikereket ért el a budapesti 50. Országos Néprajzi Gyűjtőpályázaton. Tóth Katalin és Tóth Gyula magyarsárosi tanítók II. díjat, Bíró Beáta demeterfalvi óvónő IV. díjat nyert pályamunkájáért. A többi pályázat készítői, Czirjék Lajos, Bakó Béla Pál, Koncsag Erzsébet, Barabás Katalin és Bognár Buja Melinda dicsérő oklevelet kaptak. A pályamunkákat Asztalos Enikő tanárnő irányította. /Néprajzgyűjtők sikerei. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

A ferences és a jezsuita rend szerepéről tartott előadást Bakó Pál és Szőcs László szerzetes Marosvásárhelyen. Marosvásárhely utolsó ferences szerzetese, Bakó Pál beszélt a rend történetéről. A ferences rend 800 éve működik Erdélyben. Marosvásárhelyen 1316-ból származik az első feljegyzés a ruhájuk színe miatt úgynevezett fekete barátokról. A kolostor mellett kódexmásoló, illetve fafaragó műhelyt és iskolát is működtettek. A jezsuiták története Marosvásárhelyen 70 évre tehető, de ittlétüknek megmaradtak a nyomai – ismertette az évszázadok során sokat megélt rend múltját Szőcs László. Marosvásárhelyre 1702-ben érkezett az első jezsuita szerzetes Kolozsvárról. Marosvásárhelyen újraalakult a jezsuita rend három szerzetessel, a minoriták templomában. /Antal Erika: Szerzetesi múlt Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

Rögös úton
Évfordulós házszentelés Pál atya árvaházában
Tizenkét évvel ezelőtt Pál atya (Bakó Béla) Ferenc-rendi szerzetes – aki 1990-től szolgál a marosvásárhelyi Szabadság utcai egyházközségben – úgy döntött, hogy a rend elveinek megfelelően megpróbál segíteni a szegényeken, elesetteken, árvákon.
– Amikor idejöttem, láttam, milyen körülmények között élnek a cigányok, ezért kezdeményeztem, hogy nyissunk szegénykonyhát. Aztán arról értesültem, hogy a közelben levő napközi otthonba nem vették fel a cigány gyerekeket, így számukra óvodát indítottunk. Az elején a rendház támogatott, aztán jöttek a gondok – emlékszik vissza a kezdetekre a szerzetes.
1994-ben létrejött a szegénykonyha. Ez a szolgáltatás ma is működik, igaz, jóval kevesebben részesülnek belőle. 1997-ben indították a cigányóvodát a parókiával szemben megvásárolt házban. Ez csak egy iskolai évet működött. A gyerekek szerettek volna járni, de a szülők ellenezték. 1998-tól foglalkoznak elhagyott gyerekekkel. Eleinte négyet, két hónap múlva nyolcat, majd tíz gyermeket fogadtak be. 2000-ben vásárolták meg a Szabadság utcai házat. Közben Pál atya 14 évig cigánypasztorációt végzett a Hidegvölgyben is. 2001-ben Sárpatakon vásároltak egy házat, ma már négyben szállásolják el a gyermekeket. Jelenleg összesen 35 három és tizennyolc év közötti árva gondját viselik.
A Szent Erzsébet Társulás "kény- szerből" jött létre – mondja a szerzetes, mivel a rendtartomány nem tudta felvállalni a gyerekek gondozását.
A szegénykonyha, az árvaházak fenntartása sok szervezési munkával járt, ezért Pál atya sokat volt távol a közösségtől, bár, mint mondja, lelkipásztori kötelességét teljesítette. Mivel a marosvásárhelyi Ferenc-rendi közösség három tagja közül kettő kilépett, az atya egyedül maradt. A szabályoknak megfelelően a rendház legkevesebb három tagból kell álljon, így a rendházfőnökség úgy döntött, hogy Erdély-szerte összevonják a közösségeket. Megkezdődött Pál atya keresztútja.
2003-ban Csíksomlyóra helyezték rendházfőnöknek. Azután egy hónapra Dévára kellett mennie. Miután ott változások történtek, visszahelyezték segédlelkésznek Marosvásárhelyre, aztán Désre került, ismét Dévára és 2009. augusztus elsejétől Kolozsváron szolgál. Ha nem lettek volna lelkes segítői, támogatói, a gyermekek gondozói, a kezdeményezése kudarcba fullad.
A megpróbáltatások ellenére Pál atyának vannak tervei. Bővítik a marosvásárhelyi házakat. Sárpatakon már megrendeltek egy faépületet, amelyet nemsokára összeácsolnak. Ez egy olyan közösségi épület lesz, ahol különböző foglalkozásokat lehet tartani gyermekeknek. Azt is tervezik, szakoktatást indítanak, hogy a fiatalokat, képességük szerint, valamilyen útravalóval lássák el.
Sajnos, a gyerekek többségét – bár vannak szüleik – nem látogatják. Néhány család hétvégente befogadja őket, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy pótolják az otthon melegét. Ilyen körülmények között nehéz az integráció. Iskolába járnak, az alapítvány mindent megtesz értük, némelyiküknek sikerült talpra is állni, de sokukkal még 18 éves koruk után is gond van. Pedig azt is felvállalták, hogy életük végéig követik a sorsukat.
A külföldi adományozók már nem támogatják az országot, a segélyek innen elapadtak. Cégek, magánszemélyek kenyérrel, mosószerrel, ki amivel tud, segíti az alapítványt. Az állami támogatás is kevés, hiszen a gyermekjogvédelmi igazgatóság 8,30 lejt utal át napjára élelemre fejenként. Ezenkívül mindenki havonta 98 lej "elhelyezési" támogatást is kap. A gyermekpénzt nem utaljak át, ezt csak 18 éves koruk után kézbesítik majd a gondozottnak. Pedig ez is jól fogna – mondják, de sajnos, a törvény nem tesz különbséget a magán- és az állami gondozói intézmény között. Pályázni is próbálnak, kevés sikerrel. A politikusok közül egyedül Borbély László jött el kampányban, amikor kifestették az egyik szobát. Azóta senki sem érdeklődött az intézmény felől.
Házszentelés volt. Túl a vallási jelentőségén, ez olyan ünnep, ami jelzi, hogy a gondviselés otthon van e házban. Pál atya továbbra is bizakodó: tudja, hogy munkája csepp a tengerben, de ő vállalja keresztényi alázattal.
Vajda György. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)