Nemrég érkezett meg Erdélybe az 1998-ban megjelent Encyclopaedia Hungarica negyedik (kiegészítő) kötete. Összegező munkáról van szó, mely ezentúl nélkülözhetetlen lesz mindazok számára, akik népünk eredetéről, múltjáról, történelméről és jelenéről kívánnak ismereteket és információkat szerezni. A kiegészítő kötet tartalmazza mindazokat a szócikkeket, amelyek az előbbi kötetekből kimaradtak, másrészt időrendi és leszármazási táblázatokat közöl a magyarsággal kapcsolatban. Az időrendi táblázat Kr. e. 10 millió évtől a XX. század végéig öleli át a történelmi időt, melyet a következő szakaszokra bont: Kr. e. 10 millió - Kr. e. 1, Kr. u. 1 - 1000, 1000-1526, 1526-1703, 1703-1848, 1848-1920, 1920-1945, 1945-1956, 1956-1998, vagyis az Encyclopaedia Hungarica utolsó kötete megjelenésének az éve. Ezután következik a forrásjegyzék (a felhasznált könyvészeti anyag), majd az Encyclopaedia szócikkíróinak és adatszolgáltatóinak névsora. Elismerés illeti a kiadót és a kanadai Altonában működő Friesen Nyomdavállalat. A kötetben található táblázatok hézagpótlók, hisz ezekből tájékozódhatunk többek között bizánci írók alapján a hun uralkodóház tagjairól, az Árpád-ház fejedelmeiről, a magyar nemzetségekről és történelmi családokról, a Kárpát-medence tájneveiről, apátságairól és fontosabb templomairól, a magyar uralkodókról és államfőkről, a Nobel-díjas magyar tudósokról, olimpiai és világbajnokokról. Külön fejezetbe foglalták Moldova eredeti magyar helységneveit. A kiegészítő kötet külön részben közli a magyarság sorskérdéseivel kapcsolatos verseket: a himnuszokon és szózaton kívül több gyönyörű verset, köztük Reményik Sándor Nagy magyar télben c. versét. Tudni kell, hogy ez az első nemzeti szemléletű magyar lexikon, mely világviszonylatban elsőként emigrációban, a kanadai Calgaryban készült, s nem állami támogatással, hanem magánkezdményezés alapján. Az Encyclopaedia Hungarica atyja Bagossy László főszerkesztő, aki megalapította a Lexikon Alapítványt, a szerkesztőbizottságot és megszervezte a munkát. A Lexikon Alapítvány 1984. március 4-én tartott alakuló gyűlésén Calgary magyar lakossága hitet tett a lexikon gondolata mellett. Közel tizennyolc éven át készült el a sorozat négy kötete. Az első kötet (A-H) szerkesztési zárása 1992-ben, a második kötet (I-Ö) zárása 1994-ben, a harmadik kötet (P-Z) zárása 1996-ban, a kiegészítő kötet szerkesztési zárása pedig 1998-ban következett be. A Lexikon Alapítvány az értékes munkából 377 példányt Magyarországra, 159 példányt az elszakított területekre és 6 példányt egyéb helyekre küldött. Ezeket az Alma-Atában, Rigában, Szarajevóban, Tartuban, Varsóban és Vilnában működő magyar egyesületek kapták. Erdélyben a magyar egyházi központokon, könyvtárakon és alapítványokon kívül, nagy adományban részesült az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos vezetősége. - Folyamatban van az Encyclopaedia Hungarica angol nyelvű kiadása is. /Ajtay Ferenc: Encyclopaedia Hungarica. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

Évadnyitó
Augusztus 30-án tartotta évadnyitó társulati ülését a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Kövesdy István művészeti aligazgató, a Tompa Miklós Társulat vezetője meglehetős malíciával „jókedvű évad”-nak tervezi a 2010/2011-es színházi szezont, amikor úgymond „a saját nyomorúságunkon kacagunk”. Ennek jegyében ismertette a repertoártervezetet és vetítette elő a jelentős rendezvényeket. A tervezett bemutatók: Jaroslav Hasek – Spiró György: Svejk (rendező: Kincses Elemér), Anton Pavlovics Csehov: Platonov (rendező: Harsányi Zsolt), Georges Feydeau: Bolha a fülbe (rendező: Kövesdy István), Dorotha Maslowska: Két lengyelül beszélő szegény román (rendező: Theodor Cristian Popescu), Bagossy László: A sötétben látó tündér (rendező: Patkó Éva), William Shakespeare: A makrancos hölgy (rendező: Sorin Militaru), Marius von Mayenburg: Lángarc (rendező: Király István), de lesz Piaf-sanzonest és felolvasó-színházi sorozat is. Az évad kiemelkedően jelentős rendezvénye a Tompa Miklós- centenárium, melyre 2010 decemberében, a társulat névadója születésének 100. évfordulója kapcsán kerül sor. És természetesen a tervek között szerepel az immár hagyományos színészbál, amelyet a színházi világnap tiszteletére a Székely Színház Egyesülettel közösen 2011 márciusában szervez a Tompa Miklós Társulat.
A műsorrendben a meghirdetett premierek mellett korábbi évadok sikeres előadásainak felújítása is szerepel. A terveket erősen befolyásolja az intézmény gazdasági helyzete, a válság kivetülése a kultúrára.
A menedzselési gondokról Kárp György ügyvezető igazgató tájékoztatta a társulat tagjait. A művészek hozzászólásaiból kitűnt, hogy az elégedetlenség jellemzi az általános hangulatot, ugyanakkor több jobbító szándékú javaslat is elhangzott.
Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár. Népújság (Marosvásárhely)

Erdélyi dallam a Szélről, Vízről
„Nagyon örülünk, hogy a Legszebb Erdélyi Magyar Dal első kiírásán a mi dalunk lett a cím birtokosa” – mondta Tatár Ata, a Bagossy Brothers Company (BBC) gitáros-vokalistája.
A Legszebb Erdélyi Magyar Dal címet a gyergyószentmiklósi együttes Elviszlek című dala kapta. Az elismerés által megerősítést nyertek az együttes tagjai abban, hogy félreérthetetlenül tükrözi törekvésüket, hogy erdélyi, székelyföldi zenekarként érvényesüljenek a magyar együttesek palettáján.
Tatár Ata elmondta, hogy a díjátadó november 14-ei kolozsvári gáláján a BBC-tagokat egyik barátjuk képviselte, ők ugyanis újabb dalaik stúdiófelvétele miatt Magyarországon tartózkodtak. „SMS-ben kaptuk a jó hírt, később a szervezők is értesítettek” – mesélte a gitáros. Magyar nyelven írt saját szerzeménnyel 23 erdélyi zenekar nevezett a kiírásra összesen 46 dallal. Ezek közül választotta ki az André Ferenc slammer, Balázs Imre József irodalmár és Zilahi Csaba rádiós műsorvezető alkotta zsűri a legjobb hat dalt.
Az Elviszlek szövegét Bagossy Norbert, a zenekar énekese írta. „Az alternatív zeneszámok esetében sokszor a pillanat, a hangulat inspirálja a szöveget. Így történt ez az Elviszlek esetében is: kitalált »mese«, amelyben nem véletlen, hogy leírva nagybetűvel szerepel a Szél, a Víz: az elemek a nőt és a férfit jelképezik” – mondta Tatár Ata. A dal hangszereléséről szólva kifejtette, „tipikusan BBC-s”, azaz ebben a számban is teret kap az akusztikus gitár, a tangóharmonika, a refrénbe bekapcsolódó három énekhang.
„Az Elviszlek lemezünk címadó dala: 2014 őszén lett kész, azóta játsszuk. Igen népszerű, internetes látogatottsága 70 ezer fölé emelkedett az utóbbi napokban, vélhetően a díj hírének hatására. Úgy érezzük viszont, hogy dalaink közül ez az, amely Erdély hangulatát leginkább tükrözi, hiszen szövegében megjelenik a természet motívuma, a refrén dallamában pedig fellelhető egyfajta népiesség” – fogalmazott a zenekar tagja.
Hozzátette, azért is örülnek a most elnyert címnek, mert rengeteget tesznek azért, hogy zenéjük erdélyi zeneként váljon népszerűvé az egész Kárpát-medencében, vagy bárhol, ahol kíváncsiak rá az emberek. „Nemhogy nem szeretnénk elhallgatni, de hangoztatjuk is, hogy erdélyi, székelyföldi zenekar vagyunk. Bár szövegeinkben, zenénkben nem közvetítünk tájegységjelleget, patriotizmust, büszkék vagyunk származási helyünkre” – összegzett Tatár Ata.
A Bagossy Brothers Company zenekar 2013 májusában alakult Gyergyószentmiklóson több éve együtt zenélő tagokból. Az indie/alternatív/folk hangzásvilág az előző évek tapasztalatai alapján kialakult és újragondolt zenei irányvonal eredménye. Hét saját szerzeményt tartalmazó kislemezük 2013 decemberében készült el Ha rólad szólna címmel. 2014 novemberében a zenekar rögzítette első nagylemezének anyagát.
Legnépszerűbb dalaik rendszeresen hallhatóak az erdélyi és a magyarországi rádiókban. A 2014-es esztendőben több mint 70 élő koncertet adott a zenekar erdélyi és magyarországi helyszíneken, állandó szereplője volt a legfontosabb erdélyi zenei rendezvényeknek, fesztiváloknak. Idén márciusban megjelent az együttes első nagylemeze, az Elviszlek, mely az első héten már vezette a Deezer romániai, és magyarországi toplistáit.
A zenekar nevét a Bagossy testvérpár – Bagossy Norbert (gitár/ének) és Bagossy László (basszusgitár/vokál) – családneve ihlette, hozzájuk csatlakoztak zenésztársaik, Bartis Szilárd (dobok), Tatár Attila (gitárok, vokál) és Kozma Zsombor (hegedű, harmonika, billentyűk).
Pethő Melánia
Krónika (Kolozsvár)

A nyugalom című produkció kapta a Színikritikusok Díját Budapesten
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának A nyugalom című, Radu Afrim rendezte produkciója kapta a legjobb előadásnak járó elismerést a Színházi Kritikusok Céhének szerdai díjátadóján a Budapest Bábszínházban, ahol az előző évad legkiemelkedőbb teljesítményeit jutalmazták. A 37. alkalommal odaítélt elismerésre a kritikus céh tagjai legalább évi kilencven premier megtekintése után voksolhattak. A Színikritikusok Díját a legtöbb szavazatot kapó művész, illetve produkció vihette haza. A gála keretében 15 kategóriában hirdettek győztest, a díjakért a kategóriák mindegyikében három jelölt volt versenyben.
A magyar dráma napján tartott ünnepélyes díjátadó gálán a legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg díját Pintér Béla A bajnok című műve nyerte el, amelyet a Katona József Színház mutatott be. A legjobb rendezés díját Zsótér Sándor vehette át a Nemzeti Színház Galilei élete című produkciójáért. A legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést is ebben az előadásban nyújtott alakításáért vehette át Trill Zsolt.
A legjobb női főszereplő díját Tenki Réka kapta az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció Egy asszony című előadásában mutatott játékáért.
A Kohlhaas című produkció, a Zsámbéki Színházi Bázis, a Szkéné Színház és a szegedi MASZK Egyesület előadása, Hegymegi Máté rendezése a legjobb független színházi előadásnak járó elismerést nyerte el. A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás díját Az időnk rövid története című, Hoffer Károly rendezte produkció, az ESZME és a győri Vaskakas Bábszínház előadása kapta.
A legjobb női mellékszereplő díját Csombor Teréz vette át a Kecskeméti Katona József Színház Macska a forró bádogtetőn című, szintén Zsótér Sándor rendezte előadásában játszott szerepéért. A legjobb férfi mellékszereplő díját Tasnádi Bence kapta a Katona József Színház Az Olaszliszkai című produkciójában nyújtott alakításáért.
Két tervező megosztva nyerte el a legjobb díszlet díját: Adrian Damian a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának A nyugalom című előadásáért és Ágh Márton a Proton Színház Látszatélet című produkciójának díszletéért. A legjobb jelmez díját Bajkó Blanka Aliz, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Úrhatnám polgár című előadásának jelmeztervezője vehette át. A legjobb színházi zene díját Kákonyi Árpád kapta az Örkény Színház Mesél a bécsi erdő című előadásáért. A Ma este megbukunk, a Centrál Színház Mark Bell rendezte produkciója a legjobb kommersz előadás díját nyerte el. A legígéretesebb pályakezdő díját Kovács D. Dániel kapta. A Különdíjat a Tünet Együttesnek ítélték oda a Szabó Réka rendezte, Sóvirág című előadásért.
Egy kategóriában már korábban odaítélték a díjat: a színikritikusok 6. alkalommal adományoztak életműdíjat, ezt az idén Székely Gábor rendező kapta. Székely Gábor a díjat átvéve emlékeztetett arra, hogy pár héttel ezelőtt „az egyik Budapesti színháznál megint iszonyú botrányt okozott a politika – vagy okoztunk?" „Valahogy ki kellene javítani, korrigálni kellene ezt a helyzetet" – mondta, közös kiállásra buzdítva a kritikusokat.
A Színházi Dramaturgok Céhe is ezen az ünnepségen adta át az évad legjobb magyar drámájának járó díjat, amelyet Esterházy Péternek ítéltek Mercedes Benz című darabjáért. A díjat a közelmúltban elhunyt író özvegye, Esterházy Gitta vette át Radnai Annamáriától, a dramaturg céh elnökétől. A laudációt Závada Pál író mondta.
A Színikritikusok Díjának gálaműsorát Novák Eszter rendezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak fellépésével. A díjakat átadó művészek között volt Békés Itala, Molnár Piroska, Hegedűs D. Géza, Bodrogi Gyula, Csomós Mari, Oszvald Marika színművész, Tordai Hajnal jelmeztervező, Darvas Ferenc zeneszerző, Antal Csaba díszlettervező, Radnóti Zsuzsa dramaturg, Orlai Tibor producer, Meczner János, Bagossy László, Zsótér Sándor és Ascher Tamás rendező, továbbá rendező szakos hallgatók.
MTI
Erdély.ma

Alkotói ösztöndíjjal tüntette ki a Communitas az erdélyi kortárs művészeket
Tizenötödik alkalommal osztotta ki csütörtök este a Communitas Alapítvány az Alkotói Ösztöndíjat valamennyi erdélyi kortárs művész számára színház-, és zeneművészet, film és televízió, irodalom, valamint vizuális művészetek kategóriákban. A Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében szervezett gálán rövid performanszokkal bemutatkoztak a 2016-ban díjazott művészek is. Az est házigazdája Dimény Áron színművész volt.
Markó Béla, az Alkotói Ösztöndíjbizottság elnöke köszöntőbeszédében hangsúlyozta: téves azt gondolni, hogy a tehetség nehéz körülmények között is felszínre tud törni. El kell ismerni, hogy a művészetnek mindmáig ellenállással kell megküzdenie. Úgy véli, az RMDSZ-nek, a Communitas Alapítványnak és az Ösztöndíjbizottságnak is feladata annak a természetes kötelességnek eleget tenni, miszerint a tehetségeket nem háttérbe szórítani, hanem támogatni kell.
Mindezt pedig Csontváry Kosztka Tivadar példájával magyarázta, aki 1913-ban fontosnak tartotta, hogy a keleti utazásairól beszámoljon a hatalomnak. „Ki tudja, hogyan alakult volna a világ sorsa, ha 1913-ban az a kormány, amelyhez Csontváry ezzel a képeslappal fordulni szeretett volna, ezt tekintette volna fontosnak, erre figyelt volna igazán, hogy mi a helyzet a művészekkel, az alkotó emberekkel” – fogalmazott Markó, majd ismertette azt a történetet is, amelyből kiderül, hogy Csontváry egész életművét ma csupán a szerencsének köszönhetően ismerhetjük. „Ki tudja, hány Csontváry kallódott el az elmúlt évszázadokban?” – figyelmeztetett az Ösztöndíjbizottság elnöke az alkotók felkarolásának fontosságára.
Idén az Alkotói Ösztöndíj színházművészet kategóriájában Benedek Ágnes, Bonczidai Dezső, Csiki Szabolcs, Györfi Csaba, György Botond, Katona Dávid, Simon Boglárka-Katalin, Szekrényes László és Varga Balázs, a zeneművészet terén Benedek Tibor Magor, Bordos Nagy Kinga, Diószegi Benjámin, Fonte di Gioia, Györgyjakab Miklós-Csaba, Koncz Kriszta, Kovács Dalma Lidia, Nagy Gergő, Sófalvi Emese kapott kitüntetést. A film és televízió kategóriájának győztesei: Antal Szabolcs, Balla Zoltán, Bende Attila, Boros Melinda, Demeter Katalin és László Rozália Annamária, az irodalom műfajában pedig Bertóti Johannát, Biró Árpád Leventét, Fischer Botondot, Gál Hunort, György Alidát, Kali Ágnest, Kiss Lehelt, Sárkány Tímeát és Varga Melindát díjazták. A vizuális művészetek idei ösztöndíjasai: Csala Hermina, Csóka Szilárd Zsolt, Dobribán Melinda, Hátszegi Zsolt, Koter Vilmos, Kürti Andrea, Nyiri Dalma Dorottya, Péter Emőke Eszter és Ungvári-Zrínyi Kata.
Az ünnepélyes díjátadót valamennyi tavalyi ösztöndíjas pár perces produkciójával tették a szervezők még gördülékenyebbé. A „jobbkezes” Bagossy Norbert testvérével, a „balkezes” Bagossy Lászlóval lépett színpadra, ugyanis a felvezetőből megtudtuk, hogy éppen emiatt a szempont miatt bizonyult nehéz feladatnak az első közös gitáruk megvásárlása. Varga László Edgár költő, a Perspektíva diáklap és a Krónika korábbi munkatársa Arany jános: Arany Jánoshoz című versét olvasta fel.
Adorjáni Anna A fürdőszoba című regényéből olvasott fel, aki bemutatkozójában a tinédzser kori naplójába is betekintést nyújtott, amelyben így fogalmazott: „az írás megvalósulási forma, az önmagam megismerését szolgálja, és ez az első lépés a tisztánlátás felé”. A kolozsvári születésű zongorista, a Jazzybirds együttes alapítótagja, több mint 70 dal zeneszerzője, Szép András Koncz Krisztával lépett színpadra.
Köllő Csongor szabadúszó színész, egyetemi oktató, a Shoshin Színházi Egyesület alapítótagja Kulcsár Árpád irodalmi ösztöndíjas, költő, újságíró A hívás című versét adta elő. A színész egyebek mellett így írt magáról: „meggyőződésem, hogy a színházban töltött életben nem állhat le a tanulás, az edzés, de az új kifejezési módokhoz való közeledés sem”, Kulcsár pedig eképpen: „szeretek a határokon mozogni, néha úgy képzelem, hogy a nyelv vagy a lírai forma határán is mozgok”.
A 2016-ban vizuális művészetek kategóriában díjazott ösztöndíjasok kiállítását Sipos László méltatta, a gálát Demeter Vincze András és a hazai kórusrepertoár egyedi színfoltja, a Melodeus Kórus közös előadása zárta.
Tasi Annabella / maszol.ro

Tizenötödjére támogat fiatal erdélyi magyar művészeket a Communitas
Egy évig tartó támogatást kap 40 fiatal alkotó. Gálaműsor keretében díjazták őket.
Tizenötödik alkalommal osztották ki a Communitas Alapítvány alkotói ösztöndíjait, amire idén is öt szekcióban pályázhattak 35 év alatti művészek. A nyertesek egy éven keresztül havi 800 lejt kapnak az alapítványtól, ennek célja, hogy amennyire tehetik, az alkotók fölszabadíthassák a kreativitásra szánt idejüket és a munkájukra koncentrálhassanak. A gálaműsornak idén a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdióterme adott helyet, a “műsorvezető” pedig Dimény Áron, az intézmény színésze volt, aki köszöntőjében elmondta: egyre többször lépnek abban a térben fel fiatal alkotók, úgyhogy jó hely a gálának. Dimény örült annak, hogy egyre több olyan nevet lát a díjazottak között, akik már nem ismeretlenül tűnnek fel, így valamiképpen életművek beérésének is tanúi lehetünk, ha a Communitas-díjazottakra tekintünk.
Az eseményen az alkotói ösztöndíj zsűrielnökeként részt vevő Markó Béla Csontváry Kosztka Tivadar életének és élete utáni epizódjaira építette fel beszédét. Az egyik egy levél, amit a festő 1913-ben írt politikusoknak, és mindenki a sajátos őrület jelének vette, hogy egy művész a hatalomnak akar beszámolni keleti utazásának eredményeiről, mert úgy érzi, ez a hatalomra tartozik.
“Ki tudja, hogyan alakult volna a világ sorsa, ha a kormány 1913-ban erre figyelt volna igazán, a művészek és alkotók helyzetére, hogyha ez lett volna akkor az igazi hír, és nem a feszültségek és a háborús készületek?” - tette fel a kérdést Markó, aki elmondta “nekik az a feladatuk, hogy egy természetes kötelességet teljesítsenek, ami azt jelenti, hogy egy közösségnek, társadalomnak felelőssége és feladata, hogy a maga tehetségeit ne szorítsa háttérbe. “Nem hiszek abban, hogy a tehetség bármilyen mostoha körülmények közt érvényesül, hogy felszínre tör a legnehezebb körülmények között is." Ezt követően arról beszélt, hogy a Csontváry-festményeket 1919-ben a család a fuvarosoknak akarta eladni, mert művészeti értéket nem láttak bennük, a vászonnak viszont ponyvaként jó ára volt. Végül a család egyik tagjának jelentős erőfeszítései miatt nem végezték a képek a szekereken. Markó szerint ezt a történetet kétféleképpen is lehet érteni: hogy lám, a tehetség úgyis mindig eléri a közönségét, vagy úgy, hogy ki tudja, hány meg hány Csontváry végezte így világszerte, szerencse és támogatás hiányában. Ő az utóbbi értelmezést tartja jobbnak. Az RMDSZ volt elnöke után Bagossy László és Bagossy Norbert léptek fel két dallal, majd Varga László Edgár mondta el az Arany János Arany Jánoshoz című versét, amit a Látó felkérésére írt. Ezután elkezdték kiosztani az ösztöndíjakat, idén ők lettek a díjazottak: Színházművészet:
Benedek Ágnes, Bonczidai Dezső, Csiki Szabolcs, Györfi Csaba, György Botond, Katona Dávid, Simon Boglárka-Katalin, Szekrényes László, Varga Balázs.
Zeneművészet: Benedek Tibor Magor, Bordos Nagy Kinga, Diószegi Benjámin, Fonte di Gioia, Györgyjakab Miklós-Csaba, Koncz Kriszta, Kovács Dalma Lidia, Nagy Gergő, Sófalvi Emese.
Film és televízió: Antal Szabolcs, Balla Zoltán, Bende Attila, Boros Melinda, Demeter Katalin és László Rozália Annamária.
Irodalom: Bertóti Johanna, Biró Árpád Levente, Fischer Botond, Gál Hunor, György Alida, Kali Ágnes, Kiss Lehel, Sárkány Tímea és Varga Melinda.
Vizuális művészetek: Csala Hermina, Csóka Szilárd Zsolt, Dobribán Melinda, Hátszegi Zsolt, Koter Vilmos, Kürti Andrea, Nyiri Dalma Dorottya, Péter Emőke Eszter, Ungvári-Zrínyi Kata.
A díjazásokat különböző felolvasások, zenélések szakították meg. Adorjáni Anna felolvasott egy részletet készülő regényéből, aminek A fürdőszoba a címe, aztán Szép András zongorához és Koncz Krisztával adtak elő egy dalt, majd Demeter Zsuzsánna elbeszélése következett volna, a Mosoly című, de a mosoly csak generálva lett végül, mert neki nem lett szólva, hogy fel kell olvasnia, s mint ilyen, ő jelen volt, az elbeszélése meg kevésbé, így helyette Dimény adott ötleteket a Communitasnak, hogy lehetne közös jam-session a díjazott zenészekkel, antológia a szerzőkkel.
Az esemény vége kissé összesűrűsödött, főleg mert ekkor futottak be, akik eladdig elkéstek, Köllő Csongor még program szerint előadta Kulcsár Árpád (tavalyi ösztöndíjas és a cikk szerzőjének, na hát megint ilyen hülye újságírói helyzet van) A hívás című versét, aztán befutott a kardiológustól Kántor Lajos. A kardiológustól jó hírt kapott, ezért jókat mondott a tavalyi év képzőművészeti díjazottjainak kiállításáról is, mint mondta, egyesek már fel is nőttek az igen nívós kolozsvári szcénához, többen meg felnövőben vannak. Aztán a Melodeus kórus is betoppant, és Eric Whitacre Cloudburst című kórusművel avantgárd zárlatot adtak a gálának.
Kulcsár Árpád / Transindex.ro

Összetalálkoztak a világvándorok és a Gyergyószentmiklóson gyökeret eresztők
„Köszöntünk mindenkit, aki gyergyószentmiklósinak érzi magát, legyen elszármazott, itthon élő, vagy ideszármazott lakos!” – hangzott el a Szent Miklós Napok központi rendezvényén. Mert idén a szentmiklósiak találkozóját hozta ajándékként a püspök.
Gyergyói Seregszemle, Szent Miklós püspök érkezése, tűzijáték és örömzenélés képezte a kedd délutáni, főtéri programot. Olyan mulatság, amelyik egyszerre idézte fel a gyerekkort, az egykor hallott muzsikákat, és a mai slágereket. Több mint hetvenen álltak a színpadon, és több ezren énekelték együtt a szentmiklósi himnusszá vált Örökségünk című éneket.
Szentmiklósinak lenni jó!
A városnapok korábbi éveinek egyik látványos rendezvényét idénre új köntösbe bújtatták. A Seregszemlén a benevező civilszervezetek, összesen huszonhárom csapat vállalta, hogy az eseményre kapott lemezt sajátosan kidíszíti, a csapatra jellemző színeket, formákat, anyagokat felhasználva. Szent Miklós vándorszobrát a Gyilkostó Adventure Egyesület őrzi egy évig
A csapatoknak azt kellett szem előtt tartaniuk, hogy a betűkből fűzött mottót advent ideje alatt kifüggesztik a város főterére. Így, a városban sétálva bárki betekintést nyerhet ezen színes, dinamikus betűket látva az itt folyó aktivitásokba, közösségi életbe.
Idén Szent Miklós vándorszobrát a Gyilkostó Adventure Egyesület érdemelte ki.
A zsűri tagjainak, Ferencz-Mátéfi Krisztának, Nagy Zoltánnak, Gyergyószentmiklós polgármesterének, Pál Lórántnak és Siófok alpolgármesterének, Potocskáné Kőrősi Anitának nem volt könnyű dolga. A legötletesebb betűt, a legtalálóbb bemutatkozást értékelték, de emellett a csapatok létszámát is figyelembe vették.
A Szentmiklósinak lenni jó! mottó a Step Dance Sportklub, Gránátalma Egyesület, Hóvirág Néptáncegyüttes, Napsugár az esőben Egyesület, Vaskertes Általános Iskola, Százszorszép Napközi, Tanulók Házának ritmikus torna szakosztálya, a VUK és a Dancurás Hegyimentő Egyesület, Fogarasy Mihály Műszaki Líceum, Gyilkostó Adventure Egyesület, Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara, Kós Károly Általános Iskola, Fogarasy Mihály Általános Iskola, Szent Anna Ház, Salamon Ernő Gimnázium, Erdélyi-Kárpát Egyesület, gyergyószentmiklósi Vöröskereszt, Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács, Gyermekotthon a szivárvány alatt, Ugly Bears, Progym, Body House és a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar alkotása.
Tűzijátékot hozott a püspök
Mint az utóbbi években, idén is Miklós püspök ajándékozott Gyergyószentmiklóson, de a Mikulást váró gyerekek sem maradtak hiányérzettel, hisz a püspökváró mesejátékban megelevenedett alakja. Igaz, lelepleződött a nagy szakállú kiléte: Hopp és Hepp, a két krampusz derítettek fényt arra, hogy a képzeletbeli ajándékokat osztogató piros ruhás valójában a társuk. A megtört varázst Szent Miklós megjelenése oldotta fel. Jóságos gondolatokat osztott meg a rá várókkal, beszélt arról a mesés világról, ahonnan érkezett, és hangsúlyozta, mennyire örül, hogy találkozhat a gyergyói gyerekekkel.
Hiszek benne, hogy a találkozás öröme a legnagyobb erő, a legnagyobb csoda. Nem számít, hogy mennyire van hideg, ha együtt lehetünk azokkal, akiket szeretünk. Az a kívánságom, hogy az év minden napján érezzétek a szeretetet, és örülni tudjatok minden találkozásnak, mert ettől lesz igazán ünnep minden pillanat. A mostani is – szólt a gyerekekhez a püspök. Ajándékként tűzijátékot hozott a város minden lakójának.
Gyergyószentmiklós a mi örökségünk
Sorban álltak színpadra azok, akiket régen nem láttunk már itthon, azok, akik országon belül bár, de más településen élnek, és akik velünk együtt élik a gyergyói hétköznapokat – nem kevesebb, mint negyvenhárom zenész szórakoztatta az egybegyűlteket.
Az eseményre összeállt formáció, a Gyergyói Zenészek – Korpos Szabolcs, Csibi András, Fülöp Lóránd, Mihály Csaba, Pál Andor, Molnár Cs. Attila – vállalták, hogy a hazatérő, saját bandával nem rendelkező énekeseknek muzsikálnak. Színpadra lépett a jelenleg Kolozsváron élő Teleki Zoltán, „akinek gyergyóisága abban áll, hogy minden alkalommal új körülményeket teremt a már ismert daloknak” – hangzott a köszöntő, és felcsendült az Ünnep, a Zene nélkül mit érek én.
Gyergyószentmiklóshoz kötődik sok közismert dobos. A kedd este Cserei Csaba és Horváth Kornél kísérte György Lászlót, aki „ugyanolyan lelkesen énekli a kicsiponki faházban, mint Erdély legnagyobb színpadán, többezres közönség előtt az Egészen egyszerű dalt.”
Női énekeseink lényegesen kevesebb szerephez jutnak, ezért a feléjük áradó szeretetünk még erőteljesebb – közölte Barabás Árpád színművész, és a világvándorságról lemondó, az itthon mellett döntő Szentjobbi Boglárkát és a Szállj fel magasra dalt konferálta fel.
Magyarországról érkezett haza Szabó-Nagy Attila, aki énekes-dalszerző, dalait őszinte és frappáns szöveg, és tempós zene jellemzi. Az eseményen az idén megjelent kislemezéről osztott meg egy dalt, a Litánia 2016-ot.
Az est fellépői közül a legifjabbak az Alteregó tagjai voltak. Fodor László, Csóka Lóránd, Péter Gellért autodidakta módon fejlődik, ennek ellenére, amint elhangzott: Úgy tűnik, az Erdély Legszebb Dala versenyt direkt Gyergyónak szervezik, hiszen már harmadik alkalom, hogy gyergyói zenekar kap komoly elismerést: a Bagossy Brothers Company és a No Sugar után idén az Alteregó is díjazott lett. Tőlük hallhatták a Zűrzavart és a Nem számít című dalt.
És ha már nevüket említették, színpadra léptek, akik a tavaly és idén is állandó szereplői voltak a legfontosabb magyar és erdélyi fesztiváloknak, zenei rendezvényeknek, akik túl vannak már második nagylemezükön, folyamatosan új dalokkal és új ötletekkel állnak elő. A Bagossy Brothers Company: Bagossy Norbert, Bagossy László, Tatár Attila, Bartis Szilárd, Kozma Zsombor a Harmonikás és a Valahol itt dalaikat adták elő.
Négy kamaszkorú fiú és egy kislány zenélni kezdett, így indult az Álarc a nyolcvanas évek végén. Kiadtak egy kazettát, a Karácsony című dal videoklipje is elkészült. A zene hívása Franciaországig is eljutott, így jött haza az énekes, Dali József, Peló, és a régi bandatagok mellé a rokonok, barátok is csatlakoztak e koncertre. A színpadon állt Pelóval együtt Baricz Tamás Csaba, Bíró Zoltán, Gergely Ármin, Szabó Zsófia, Bereczky Botond, Szabó Zsolt, Baricz Tamás Boróka, Kedves Tamás Hanga, az Évezredek béklyója, és az Álarc dalt idézve. Az Álarcból alakult Lovenet két dala, a Vissza hozzád és a Könyörgés is elhangzott úgy, hogy Boeriu Adrian, és Bereczky Botond is hozzáadta zenei tudását.
1988-at írtunk, amikor a gyergyószentmiklósi Faipari vállalatnál dolgozó ifjak, év végi rendezvénnyel kellett a közönséget szórakoztassák. Innen indul az Incognito története. A kilátástalanságból a zenébe menekültek, egy külön világot teremtettek maguknak, és az akkori közönségüknek.
Az egykori énekes mostanra hazarepült, így állt színpadra Bicsak Tibor, Bicska, Ferencz József, Balázs Bolivár, Barabás Attila, Zsák, és újra lehetett hallani a Mégis várlak, valamint a Sivár az élet dalokat.
Közelítve a jelenhez egy „ízig-vérig gyergyói és ízig vérig vándor zenekar” lépett színpadra, melynek alapítója Bereczky Botond. Ővék is volt már Erdély legszebb dala, nyertesei voltak a Cseh Tamás programnak is.
Vendégelőadókkal lépett fel ezúttal a No Sugar együttes: Boeriu Adrian, Basilidesz László, Ferenczi Zoltán, Bereczky Botond, Portik Lívia együtt Bicsak Tiborral és Gáspár Zoltánnal.
Gáspi, az egykori Metrum zenekar énekese is igennel válaszolt a hazahívásra, hisz itthon találja azt a két dolgot, amit nagyon szeret: a zenét és a hegyeket. Portik Lívia és Szentjobbi Boglárka volt társa Az utolsó rock and roll, majd a Miskolc előadásában.
Végül a közös zenélés örömeként együtt énekelt Bicska, Peló, Teleki Zoltán és Gáspi, valamint mindenki, akinek kedvence A zöld, a bíbor és a fekete, majd felcsendült színpadon és nézőtéren egyaránt az Örökségünk, és az ígéretként is felfogható szentmiklósi üzenet azoknak, akik most nem lehettek jelen az egybegyűltek között: Összetartozunk. Balázs Katalin / Székelyhon.ro