Magyarországon a nyilas Bácsfi Diána „azon az úton poroszkál, amelyet az előbbi jobboldali kormányok/erők/lapok/könyvek és a demokrácia taposott” – írta Sebestyén Mihály. Magyarországon ünneplések követték egymást: „megünnepelték a csendőrséget, azt a régi kakastollas parasztot botozót, deportálót; rettenthetetlen hősök lettek a vágóhídra hurcoltak; emelkedetté vált a fehér terror és politikai rendszere, újratemették a temetetlen jobboldalt”, „bocsánatossá enyhült a faji törvényeket hozó politikai trend”. Nyilas suhancok meg fogják ünnepelni október 15-ét Budapesten. Megemlékeznek a nyilas hatalomátvételről. A parlament nem hozhat törvényt a demonstráció ellen. A tévében Csurka István nyilatkozott: ő tudja, kicsoda Bácsfi Diána. „Tenyésznyilas – ezt a kifejezést használta. Apja a nemzetbiztonsági szolgálatoknál szolgál ma is, a leány a baloldal provokátora. /Sebestyén Mihály: Világ-összeesküvés. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Amikor baloldali kormány van hatalmon Magyarországon, furcsamód mindig felbukkan egy-egy szélsőjobboldali, náci nézeteket valló csoport. Mint most Bácsfi Diána és elvbarátai. Méghozzá éppen az alkalmas időben. A koalíciós kormány fellélegezhet. A balliberális sajtó fotókat közöl a magát Szálasi reinkarnációjának hirdető hungarista nővezérről.   Ilyenkor menetrendszerűen felszólítják Orbán Viktort, hogy tessék elhatárolódni, írta Fábián Tibor.   /Fábián Tibor: Festett ellenség. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./

Ha van megélhetési politikus, ezerannyi a megélhetési antifasiszta, írta K. Jakab Antal. Filozófusnak mondott közgondolkodók és közírók, a tévéműsorok törzsvendégei, a magyarellenes hatalmi központok nyilvános ötödik hadoszlopa: a strapaújságírók és sajtóhiénák megszámlálhatatlan serege… Figyelik, hol és mikor ütötte föl fejét magyar nyelvterületen egy-egy Bácsfi Diána. Ha fölüti fejét, akkor néhány napra ő a főnyeremény. Kelesztik, dagasztják a témát, mígnem országos ügy lesz belőle. Diána hovatovább már jelenség, már kortünet. Igaz, hogy maroknyi, igaz, hogy nevetséges, de Hitler is így kezdte. Egy idő után minden Diána elveszíti szüzességét, elmúlik tőle az újdonság varázsa. Az antifasiszták figyelnek, fülelnek, Királyhágón innen és Királyhágón túl majd csak kiszalad a jobboldalon valakinek a száján valami félremagyarázható megjegyzés. Mint nemrég itt Erdélyben. Akkor aztán jöhet az antifasizmus valamennyi bértollnoka, bérértelmiségije, hogy fölkészítse „az antiszemitizmus jelenségének kezelésére” az erdélyi társadalmat. „A „menjetek a Gázai övezetbe” kiszólástól akkor fogom elhatárolni magam, ha majd Eörsi Mátyás nyilvánosan bocsánatot kér amiatt, hogy bennünket, külhoni magyarokat alkotmányjogi állásunk tekintetében egy kalap alá vett az ideiglenesen Magyarország területén tartózkodó vagy akár tartósan megtelepedett kínai textilkereskedőkkel.” – olvasható a cikkben. /K. Jakab Antal: Elhatárolom magam. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 15./

A Magyar Gárda hírére sokan átkozódtak. Nem kellene ennyire megijedni, sokáig úgysem tarthat. Senkinek sem kell az ilyenfajta gárda. A félelem is csak üzlet. Van, aki nem riad vissza, ha ijedezik a magyar; ahelyett, hogy másra gondolna. Magyarországon nincs fasizmus. „A gárda valakinek a találmánya, talán nem is a Jobbiknak. Ők a fedőnév. Okáról és céljairól lehetnek elképzeléseink. De minek. Soha semmi nem fog kiderülni; ha mégis, lesz érdekelt, aki titkosítja évtizedekre. Így megy ez manapság. ” – írta Pakot Fülöp. „A botrányokat mindig kreálják, és a ragályt terjesztik, ameddig érdemes. ” A pártok egymásra mutogatnak, hogy kinek-kinek rossz hírét keltsék. A „gárda arra megfelel némelyeknek. ” Elfelejtjük őket. „Mint ahogyan Bácsfi Dianát is elfelejtettük. ” /Pakot Fülöp: Ragály. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./