Vásárhelyen mutatták be először a Hunyadi László szobrászról készült dokumentumfilmet
Marosvásárhelyen mutatták be először a Hunyadi Lászlóról készült dokumentumfilmet, amelyet tavaly, a szobrászművészről 80. születésnapja alkalmából, a Magyar Művészeti Akadémia megrendelésére forgattak.
Az alkotást Babiczky László rendezte. A Bernády Házban megszervezett eseményen jelen volt a rendező is. „A rendezői szakma egyik hagyománya szerint egy film készítője vállalja azt, hogy művét ott mutatja be először, ahol készült, azoknak az embereknek, akik a filmjében szerepelnek” – mondta Babiczky, aki szerint egy filmet nem kell magyarázni, mégis fontosnak tartotta kiemelni: alkotásában nem művészettörténeti szempontokat nyújt az életmű értelmezéséhez.
„Arra törekedtem, hogy belessünk abba a személyes világba, élettörténetbe, amelyet nem mindenki ismer. Bízom benne, hogy a nézők olyasmit is megtudhatnak Hunyadi Lászlóról, ami a szobrain, műalkotásain túl van” – fogalmazott.
A dokumentumfilm időben és térben távolról indít, az Amerikába emigráló édesapától. A főként premier plánokban rögzített alkotásban a nappaliban zajló beszélgetés lineárisan követi az élettörténetet: az Amerikából hazatelepülő édesapa történetét, a család bécsi döntés utáni szétszakadását, a képzőművész zenéhez való kötődését (amely fontos szimbólumává válik az életműnek és a filmnek is), a Sütő Andrással való barátságot, az egyetemi évek megpróbáltatásait.
A film alanya a beszélgetés során feleleveníti bábtervezői múltját, a népi kerámia iránti vonzalmát, a Korondon töltött heteit, amikor Bandi Dezső felkérésére eredeti székely motívumokat válogatott és mutatott be a helység fazakasainak. De szó esik a tanárként eltöltött éveiről, történelmi személyiségeket megmintázó plakettjeiről, köztéri szobrairól, ötvösmunkáiról is.
A beszélgetés képezi a film törzsét, ám ezt a linearitást gyakran megszakítják rövidebb jelenetek. Hol pályatársak, hol tanítványok, máskor családtagok vagy barátok, művészetét értők szólalnak meg és árnyalják a nyugodt, visszafogottan szomorkás humorú önvallomást.
„Sosem igyekezett felugrani a posztmodern vonatjára, a népi, nemzeti hagyományokat fokozatosan fejlesztette tovább vérmérsékletén keresztül” – ekképpen jellemzi a főszereplőt Bocskay Vince szobrászművész.
Diénes Sándor orvos a szobrászművész munkáinak igéző hatásáról beszél, Kolumbán Árpád ötvösművész pedig a 81 éves szobrász jóravalóságát tartja a legfőbb erényének. „Különösen nagy népdalrajongó vagyok” – ezzel a mondattal ér véget a marosvásárhelyi művészről szóló ötven perces dokumentumfilm.
Vass Gyopár
Krónika (Kolozsvár),