A Romániai Magyar Szó folytatásokban közölte az egyik tanítónő emlékezését arra, hogy 1947 után sorra megnyíltak a magyar iskolák a moldvai csángó falvakban. Kerekes Irma sepsiszentgyörgyi tanítónő az elsők között érkezett meg az egyik faluba, Lészpedre. Negyvenhárom magyar iskola alakult a csángómagyar falvakban. Azután sorra megszüntették a magyar iskolákat. /B. Kovács István: Mezeiné Kerekes Irma emlékezik. Hegyen túliak tanítói (A moldvai magyarok első iskolái). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1. ? folytatásokban márc. 8./

Vetési László, a Felebarát szerkesztője az erdélyi magyar szórványról tartott előadást. Mintegy félmillióra becsüli a magyar szórvány lélekszámát, akik főleg Máramaros, Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény megyékben élnek. Különösen veszélyeztetettek a Mezőségen és a dél-erdélyi kis falvakban, városokban élők. Szeretnék felmérni az összes szórványokat. Vetési László beszélt a szórványmisszióról is. /B. Kovács István: Megmenthető lelkek. Nagyszabású terv a szórványok felkarolására. Beszélgetés Vetési Lászlóval. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./

A csíkszeredai Julianus Alapítvány célja a szórványban élő magyarság segítése, a beolvadási folyamat fékezése - mondta el Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő, az alapítvány kuratóriumának elnöke. Több százezer ember jutott a beolvadás peremére. A székhely Csíkszeredában van, ahol különben moldvai csángó osztályt alakítottak. A szórványvidék peremén kollégiumokat kellene létesíteni, például Désen. A Julianus Alapítvány segített abban, hogy megemlékezzenek a cserhalmi ütközetről, melyhez a sok templomban megfestett Szent László legenda nem egy epizódja fűződik. Sikerült az emlékezés, a kolozsvári EMKE előadót küldött. Vetési László szórványszolgálatát /Református Szórványszolgálat/, Temesváron Bodó Barnának a szórványok tanulmányozását vállaló munkáját és az alapítvány munkáját jó lenne koordinálni. /B. Kovács István: A Julianus Alapítványról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

Zágonba kiszállt egy minisztériumi küldöttség és magyarázatot kért, hogy a polgármesteri hivatal falán miért áll három nyelvű tábla. /B. Kovács István: Három nyelven. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

Sára Sándor, a Duna TV elnöke nyilatkozott a tervezett új műsorokról: gazdasági tájékoztató és vállalkozói műsorok szükségesek. A távoktatás is fontos, így például a magyar irodalom órarend szerinti oktatása. Lesz lapszemle is. Ki akarnak építeni a Duna TV-nek dolgozó erdélyi, felvidéki stb. tudósítói hálózatot. /B. Kovács István: Új hang és kép a Duna táji kórusban. Beszélgetés Sára Sándor filmrendezővel, a Duna TV elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./

Először szeptember elsején jelent meg Székelyföldön, Mikóújfaluban az oktatási minisztériumból Lenghel asszony, kiírta az osztálynaplóból a szerinte román gyermekeket /pl. Préda, Lakatos/, majd berendelte a szülőket, közölve velük, hogy a székelyföldi románoknak akar segíteni és a gyermekeknek a román tagozaton a helyük. Külön győzködte a tanulókat is. Lenghel más falvakban is járt, felelevenítve a névelemzés régi gyakorlatát. /B. Kovács István: A névelemzés gyakorlatának feltámasztása Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

Megjelent az 1992. jan. 7-i népszámlálás második kötete, amely a nemzetiségi és vallási megoszlást részletezi. B. Kovács András ezt ismertette, folytatásokban. Számos adatot az 1930-as népszámláláshoz hasonlítva jelent meg a kötetben. 1930-ban az összlakosság 77,9 %-a volt román, 1992-ben 89,5 %-a. Ezalatt a magyarok arányszáma 10-ről 7,1-re, a németeké 4,4-ről 0,5-re, a zsidóké 3,2-ről 0,1 százalékra csökkent. Erdélyben a románság aránya 57,8 %-ról 73,6 %-ra növekedett. 1930-ban még öt megyében voltak kisebbségben a román nemzetiségűek /Kovászna, Hargita, Maros, Szatmár és Temes, hozzátéve, hogy akkor még nem ez volt az első két megye megnevezése/, ma már csak két ilyen megye van, Kovászna és Hargita, az előbbiben a magyarok aránya 75,2 %, az utóbbiban 84,7 %. Az 1992-es adatok szerint a magyarok 1625 ezres összlétszámának 98,7 %-a Erdélyben él. Maros megye lakosságának 41,4 %-a magyar, Szatmár megyének 35 %-a, Bihar megyének 28,4 %-a, Szilágy megyének 23,7 %-a, Kolozs megyének 19,9 %-a, Arad megyének 12,5 %-a, Máramaros megye lakosainak pedig 10,2 %-a magyar. A magyarság háromnegyede a következő hat megyében él: Hargita /295,1 ezer magyar/, Maros megye /252,7 ezer/, Bihar /181,7 ezer/, Kovászna /175,5 ezer/, Kolozs /146,2 ezer/ és Szatmár megye lakosságából 140,2 magyar nemzetiségű. - A nemzetiség és az anyanyelv eltér: 1639,1 ezer magyar anyanyelvű van az országban. A magyarok 47,1 %-a református, 41,2 %-a katolikus, 4,6 %-a unitárius, 0,8 %-uk zsinapresbiteri, 0,4 %-uk pedig ágostai evangélikus. Az újprotestáns egyházaknak is vannak magyar hívei: a magyar lakosság 0,5 %-a adventista, 0,8 %-uk baptista, 4,3 %-uk más felekezethez tartozik, az ateisták aránya 0,2 %. A népszámlálás szerint 1.161,9 ezer katolikus él Romániában, 57,6 %-uk magyar, 31,1 %-uk román, 6,1 %-uk német. Az ország 802,5 ezer reformátusának 95,4 %-a magyar nemzetiségű, hasonló az arány az unitáriusok között is. - A román-magyar vegyes házasságok száma 94,4 ezer. A beolvadás mértékére lehet következtetni a vegyes házasságok adatainak részletezéséből. Román férj magyar feleséggel 48.969 esetben élt együtt, a gyermekek nemzetisége 25.689 családban román, 5530-ban magyar, gyermektelen volt 16.278 házasság, nem sorolható be 1472 házasság. Magyar férj és román feleség 45.444 esetben alkotott családot, a gyermekek megoszlása: 11.248 családban a gyermek magyar, 19.415 családban a gyermek román. /B. Kovács István: A nemzetállam hat évtizede. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27., 28./

"Megjelent B. Kovács István pedagógus és oktatástörténész könyve: Szabályos kivétel. A romániai magyar oktatásügy regénye /Kriterion, Bukarest, 1997/. /Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 5./"

Benkő Samu, Könczöl Antal, Kántor Lajos, Gálfalvi György, B. Kovács István, Vetési László, és Józsa László, a Hungária Televízió Közalapítvány kurátorai nyilatkozatukban aggodalmuknak adnak hangot, amiért a Duna Televízió az "anyagi ellehetetlenülés küszöbére érkezett." /Anyagi ellehetetlenülés küszöbén a Duna Televízió? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

"Szilágyi Zsolt képviselő becslése szerint a román állampolgárságot is elnyert moldován románok száma elérheti az egymilliót. De ha csupán pár százezerről lenne szó, azaz a Pruton túli nemzetrész kb. háromötödéről-harmadáról, akkor is felmérhetjük: milyen tragikus baklövés, mekkora csapás ránk nézve, hogy a határon túli magyar kisebbségek ügye a belpolitikai csatározások eszközévé lett, írta B. Kovács István. A moldáviaiak java része a kedvezménytörvény juttatásainál sokkal többet megkapott anélkül, hogy bárki bármilyen kifogást emelt volna ellene. Mi több, egészen a minap elfogadott engedélyező szabályozásig a Moldáviai Köztársaság törvényei tiltották a második állampolgárság felvételét, de ez sem jelentett akadályt annak tömegessé válásában. Románia úgyszólván segítségére sietett azoknak, mintegy kedvükben járva, akik a román állampolgárságot is fel kívánták venni: az iratokat a határ menti hivatalokban is be lehetett adni, s a kéréseket kellő diszkrécióval kezelte az állam.E folyamatot nagyban serkentette a román állampolgársági törvény, melynek 1991-ben elfogadott korábbi változata, idevágó paragrafusa hangzik emígyen: ,,Azok a volt román állampolgárok és másodfokig terjedő leszármazottaik, akik 1989. december 22. előtt nekik fel nem róható okokból veszítették el román állampolgárságukat, vagy akaratukon kívül vonták azt meg tőlük, kérésre visszakaphatják a román állampolgárságot. Emellett megőrizhetik az idegen állampolgárságot, és megőrizhetik külföldi állandó lakhelyüket, vagy áthelyezhetik azt Romániába." Azaz vonatkozik ez mindazokra, akik 1918 és 1940 közt román alattvalók voltak. Kiemelendő, hogy mindezért a kérelmezőnek egy banit sem kell fizetnie. S most tessék felidézni, amit a vajdaságiak hasonló igényére a magyar külügy egy államtitkára felelt: országa nem követhet el etnikai diszkriminációt külföldi polgárok közt! /B. Kovács András: A kettős állampolgárságról: A kettős állampolgárság szomorú vígjátéka. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 19./"

Rimaszombat főterén máj. 29-én ünnepélyes keretek között felavatták Petőfi Sándor életnagyságú szobrát, Izsó Miklós alkotását, amelynek eredetileg a budapesti Március 15. téren kellett volna állnia. Az évszázadnál hosszabb ideig Rimaszombatban őrzött gipszmodellt sosem öntötték bronzba, mígnem B. Kovács István történész és Erdélyi Géza református püspök néhány éve elhatározták, hogy a városban helyet találnak Petőfinek. A meghirdetett közadakozásnak, a magyarországi és szlovákiai közalapítványok támogatásának és a rimaszombati polgármester, Czifrus István segítségének köszönhetően a szobor a város főterén, Tompa szobra mellett, az egykori vármegye házával szemben kapott helyet. A gipszmintából a magyarországi Győrfi Lajos szobrászművész és Varga Imre öntőmester készített bronzöntvényt. /Izsó Miklós Petőfi-szobra Rimaszombatban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./