Ismét verekedtek a rendőrök! - így kezdődik a tudósítás. Kézdiszentkereszten szept. 25-én éjjel a piactéren levő bárból két rendőr be akart vinni egy fiút az őrszobába, két barátjuk kiszabadította őt, egyiküket elkapták a rendőrök és megverték, majd kényszerítették, hogy az általuk diktált jegyzőkönyvet aláírja. Letartóztatták mindhármukat /Csavar Jánost, Pál Árpádot és Kovács Vincét/, azóta semmit sem tudnak róluk a szüleik. Az ügyészségen elmondták, hogy nem adtak ki letartóztatási parancsot. A rendőrség verziója szerint a három fiatalember bántalmazta a rendőröket, és utólag mindhárman beismerték tettüket. Az újságíró hiába kereste a rendőrparancsnokot, illetve a megyei ügyészt, nem tudta őket elérni. /Domokos Péter: Ki kit vert meg Kézdiszentkereszten? Fogdában a legények, szabadon a rendőrök. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 1./

Folyik a nemtelen vita a kettős állampolgárság megadásának kötelezettségét kezdeményező ügydöntő népszavazás dolgában az anyaországban. Hetek óta összehangolt befolyásolási kampány folyik a voksolás lehető kimenetelét illetően: az MSZP–SZDSZ felszólítja a választókat, hogy mondjanak ,,határozott nemet” a kettős állampolgárság ügyére. December 5-e közeledik, s Magyarország mai lakossága vizsgázni fog nemzeti szolidaritásból. Jó lenne, hogy ne Kuncze Gábor, Lendvai Ildikó, Gusztos Péter, Eörsi Mátyás és társai sulykolják bele a magyar agyakba, hogy mi is lenne a követendő magyar út. Avar János, Bolgár György aztán végleg ne! – írta Magyari Lajos, a Háromszék főszerkesztője.  /Magyari Lajos: Export-import, magyar módra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./

Koltay Gábor és Raffay Ernő Trianon című filmjét vetítették, vetítik Erdély jó néhány városában. A film dokumentáris értékű, nem uszít, nincs irredenta felhangja. Sem Koltay, sem Raffay nem tűzte ki célul, hogy e filmmel fölülvizsgálja a határokat. De az igazságot ki kell mondani. Magyarországon – mondják – betiltották a filmet. A mostani magyar miniszterelnök és cimborái csak magyarokról és nemzeti sorskérdésekről nem akarnak hallani. A miniszterelnök sokkal inkább kedveli a kommunista Internacionálét, mit már régóta harácsindulóvá írtak át udvari zengészei: Mészáros Tamás, Avar János, Bolgár György és díszes kompániájuk, írta Magyari Lajos. /Magyari Lajos: Ó, Trianon, Trianon! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./