A testvérvárosi kapcsolat felbontását kérik Gyergyószentmiklóson
A Gyergyószentmiklós és a Budapest V. kerülete között fennálló testvértelepülési kapcsolat felbontását kérvényezi több gyergyószentmiklósi Árus Zsolt kezdeményezésére, Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatalától.
„Tekintettel arra, hogy a Monturist Kft. kapcsán felmerült problémák kezelése során Budapest V. kerülete testvérvároshoz méltatlan módon járt el, ennek következtében súlyos károkat szenvedett Gyergyószentmiklós városa, illetve Mezei János, a város polgármestere, alulírottak azzal a kéréssel fordulunk a város képviselő-testületéhez, hogy haladéktalanul szüntesse meg a testvérvárosi viszonyt Gyergyószentmiklós és az V. kerület között” – áll azon az aláírásgyűjtő íven, melyen huszonhat szentmiklósi személy kézjegye szerepel. A dokumentumot Gyergyószentmiklós Polgármesteri Hivatalában július 23-án iktatták. A szerkesztőségünkbe eljuttatott másolatból kitűnik, az aláírók között van több vállalkozó, közintézményben dolgozó, helyi döntéshozó és nyugdíjas, köztiszteletben álló személy. A lap alján pedig a kapcsolattartó személyeként Árus Zsolt neve, telefonszáma áll.
„Tekinthetjük az én kezdeményezésemnek” – válaszolt az indítványozó kilétére vonatkozó kérdésünkre Árus, aki leszögezte, mint gyergyószentmiklósi polgár fogalmazta meg a kérést, majd íratta alá huszonöt emberrel: „Egy bizonyos társaságban, akik ott voltak, azok írták alá, nem házalok, nem szórok szét nyomtatványokat, mert a cél nem az aláírások mennyisége. Gondolkodjon el az V. kerület is ezen és Gyergyószentmiklós is, hogy mit tesz válaszként a lakossági igényre.”
A kérdésre, hogy mit ért a súlyos károk alatt, amelyeket Gyergyószentmiklósnak kellett elszenvednie, Árus kijelentette, a történtek miatt negatívan változott a város megítélése, illetve a Monturist-ügy révén számos esetben hátráltatták a városháza tevékenységét. „Nem kell többre gondolni, csak arra, hogy a polgármester jelenléte nélkül kell haladni a munkálatokkal úgy, hogy még telefonon sem hívhatják fel Mezei Jánost” – fogalmazott az aláírásgyűjtés kezdeményezője. Meggyőződése, hogy az V. kerülettel kötött testvérvárosi kapcsolat már nem szolgálja azt a célt, amiért létrejött, tehát kár fenntartani. A szerződésbontás pedig nem árthat a Monturist-kérdésben. „Ha lett volna akarat, eddig már megoldják a problémákat. Ha nem akarják megoldani, akkor azon a testvérvárosi kapcsolat léte nem segít” – összegzett Árus Zsolt.
Gyergyószentmiklós honlapján tíz testvérváros szerepel, köztük természetesen Budapest V. kerülete, Belváros-Lipótváros is. Erre kattintva Belváros-Lipótváros honlapjára érkezünk, ahol szintén olvashatunk a testvéri kapcsolatról, bár a bejegyzés immár tizenéves. „Belváros-Lipótváros jelentős eredményeket tudhat maga mögött a határon túli, magyarlakta településekkel folytatott együttműködésen belül. A kapcsolat kiterjesztése és fejlesztése nemzeti érdekünk. 1994 óta, tehát már 10 éve testvérvárosunk Gyergyószentmiklós”. Szintén a honlapon szerepel a két település önkormányzatainak közös cége, a Monturist, melynek egyik területe kapcsán jelentette fel Mezei János polgármestert az ügyvezető, Virág Zsolt.
Nem ismeri annak módját Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós alpolgármestere sem, hogyan kell eljárni ilyenfajta szerződések felbontásánál, de mint mondja, egyelőre nem is látja e tudásszerzés szükségességét. „A lakossági kezdeményezés, az aláírásgyűjtés egy jelzés felénk is, az V. kerület felé is. Kell véleményezzük, állást kell foglaljunk. A döntéshozó testület tudomására hoztuk már, de további megvitatásra időt kell szánjunk. Jól meg kell gondoljuk, mit teszünk” – közölte Nagy Zoltán. Az alpolgármester abban reménykedik, hogy a szeptemberben, a Gyilkos-tóhoz tervezett Monturist-közgyűlésen alkalom lesz több vitás kérdés tisztázására a társtulajdonosokkal, az V. kerületi kollégákkal. „Sürgető a kapcsolatrendezés” – foglalta össze meglátását az alpolgármester.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Ellenszélben
Mintha egészen más lenne a kormánybiztos munkaköri leírása Székelyföldön, mint az ország más megyéiben, mintha teljesen más feladatra összpontosítanának az itteni intézmények jogászai, mint ott, ahol nem vagy csak alig élnek magyarok. Nem is próbálkoznak lobbival, nem járnak közbe egykori párttársaiknál pénzekért, nem érdeklik őket a beruházások – éjt nappá téve keresik, hol próbálnak megint kitenni egy magyar feliratot, egy székely vagy települési zászlót azok a fránya magyarok.
Belekötnek abba is, amit a jó szándékú ötletgazda már alaposan megrágott, minden jogszabálynak igyekezett megfeleltetni. És jó munkát végeznek, az eredmény látványos, csak Háromszéken az elmúlt három évben 154 olyan határozatot kifogásoltak, amely anyanyelvünk, szimbólumaink használatához kapcsolódik, vagy éppen a székelyföldi autonóm régióhoz tartozás mellett foglal állást. Emellett még ott vannak az olyan oktalan perek is, mint például a magyar himnusz éneklése miatti. S lám, látszólag e heves hadakozásnak megvan az eredménye, egyre óvatosabbak a polgármesterek, kevesen mernek szembe­szállni az oly nagy hatalmúnak hitt intézménnyel. Vannak, kik az első intésre ­­visszavonják a prefektusi palotából kifogásolt döntést, mások napirendre sem tűzik, pedig a kishitűség, a beletörődött semmittevés a legnagyobb hiba, ami elkövethető ebben a helyzetben, ugyanis nem tudnak annyira jó fiúk lenni, hogy ne jelentsenek szálkát a bukaresti hatalom és annak helytartója szemében. Nem lesz több pénz beruházásokra és életük sem gondtalanabb, a lapítás nem fizetődik ki, csak gyávaságuk, szűklátó­körűségük lesz egyre nyilvánvalóbb. Valahogy azt kellene megérteniük a kisebb vagy nagyobb vezető szerepet vállalóknak, hogy mindennek, a mégoly szélmalomharcnak tűnő küzdelemnek is van hozadéka. A visszautasított határozatokkal bizonyítható a nagyvilág előtt, hogy még véleményünk kifejezését is tiltják, az újra és újra feltett zászlók mind hangsúlyosabban mutatják jelenlétünket, anyanyelvünk használatának folyamatos korlátozása pedig igazolja: egyáltalán nem oly példaértékű a román kisebbségpolitika, mint Bukarestből hirdetik. Egyszer csak megérti a világ, hogy nem akarunk egyebet, csak magyarként megmaradni szülőföldünkön, magunk dönteni sorsunk meghatározó kérdéseiben. Hosszú és nagy kitartást igénylő menetelés ez, amelyben – mint Csíkszereda ellehetetlenített polgármestere is fogalmazott – nincs helyük a gyáváknak, ki kell söpörni azokat a helyi, megyei vezetőket, akik nem vállalják a folyamatos hadakozást, és akik nem értik meg azt, amit az SZÉKELY NEMZETI TANÁCS-t képviselő Árus Zsolt megfogalmazott: a prefektusok gáncsoskodásai tulajdonképpen minket szolgálnak. Meglesz az eredmény, csak kitartónak, következetesnek és elég bátornak kell lenni.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jogsegélyszolgálat magyarul
Internetes jogsegélyszolgálatot indítanak szeptemberben – jelentették be tegnap, az EMI-tábor utolsó napján. A szolgálat az először megszervezett Jogaink-sátor kapcsán fogalmazódott meg, és a Jogaink Egyesület, valamint a Székely Nemzeti Tanács összefogásának eredménye. A tervek szerint egy mindenki által elérhető felületen lehet feltenni a konkrét – elsősorban a jogsértéseket érintő – kérdéseket, amelyekre szakemberek válaszolnak magyar nyelven.
A civil kurázsiról tartott tegnapi előadás-sorozaton Sorbán Attila Örs, Árus Zsolt, Johann Taierling és Kis Júlia a mit tehetünk és mit kell megtennünk kérdéskört a civil kezdeményezések szemszögéből vizsgálta. Elhangzott, a civil kurázsi nagyon sokszor helyettesíti a politikusok tehetetlenségét, illetve eszköztelenségét, s céljuk nem csupán a jogérvényesítés, hanem a jogi eljárások tükrében felmutatni Románia valódi arcát.
A Jogaink-sátorban az előadó szakemberek – gyakorló jogászok, ügyvédek, bírók – egy-egy napi téma kapcsán akár konkrét jogi esetekre is lehetséges megoldásokat javasoltak. Hogyan kezeljük azokat a helyzeteket, amikor a rendőr igazoltat, hol húzódnak az internethasználat határai, hogyan működik a romániai igazságszolgáltatás, mi a diszkrimináció, milyen jogokkal rendelkezünk, hová forduljunk jogfosztás esetén, milyen bizonyítási eljárások vannak? – íme néhány kérdés, amelyre a kisszámú, de érdeklődő közönség tagjai választ kaphattak.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újabb öt pert indított Árus Zsolt
Öt pert indított Árus Zsolt a nyár folyamán különböző romániai hatóságokkal, intézményekkel szemben. Ezzel az általa kezdeményezett, és folyamatban lévő bírósági ügyek száma húszra nőtt. Meggyőződése viszont, hogy ezek mind a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán fognak végződni.
Egyetlen olyan választ sem kapott a különböző intézményeknek címzett leveleire, petícióira, amely minden törvényes előírásnak megfeleltek volna: vagy kitérnek a feltett kérdések elől, vagy más indokot hoznak fel, amiért nem adhatnak választ, vagy egyáltalán nem érkezik válasz. Olyan azonban egy sem akadt, amiben azt közölték volna: érdemben megvizsgálták a panaszt, és megállapították, hogy ennek vagy annak a törvénynek értelmében a felvetés jogos volt, vagy nem volt az, s persze nem született egyetlen megnyugtató megoldás sem – jelentette ki Árus Zsolt. Ő korábban megyei önkormányzati képviselőként, jelenleg magánszemélyként folyatja küzdelmét a hatóságokkal, és elmondta, bárkihez fordul, lehet az bíróság, ügyészég, államelnöki hivatal vagy parlament, ugyanazt tapasztalja: nem tartják be a törvényeket.
Az öt újabb per is emiatt indult. Úgy véli, a különböző intézmények, hatóságok megsértik a petícióhoz való jogot, illetve a közérdekű információkhoz való hozzáférés jogát.
Friss fejlemény, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága visszajelzett, elfogadta panaszát, és tárgyalni fogja azt az ügyet, amelyet Hargita Megye Prefektúrájával szemben indított. Ennek előzménye, hogy Árus jelezte a prefektúrának, miszerint Maroshévízen a városhatárt jelző táblákon és a különböző közintézmények homlokzatán nem szerepel magyar nyelvű felirat. Az ezzel kapcsolatban küldött levelek többségére a prefektúra nem válaszolt, ha igen, arról tájékoztatta Árus Zsoltot, hogy felszólításokat küldött a hévízi illetékeseknek, orvosolják a problémát. Árus ezt nem hajlandó elfogadni, úgy véli, a prefektúra nem teljesíti törvényes kötelezettségeit, amikor nem kényszeríti a hévízieket a törvények betartására. „Ha valaki kitűzi a székely zászlót, akkor beperelik, büntetés jön. Ilyen erélyességet várok a magyarság sérelmei esetén is” – fogalmazott Árus Zsolt.
A maroshévízi táblaügyben Strasbourgban születik majd végleges ítélet, de ezzel kapcsolatban egy másik pert is indított a volt megyei képviselő. Lényegében négy témában indított pereket, tett panaszokat, de ezek szerteágazók, így adódott, hogy már húsznál tart az ügyek száma.
Az egyik ilyen ügy, amiben számos intézményt bíróság elé idézett Árus, a magyar érettségi kérdése. Ebben azt veti fel, hogy a magyar anyanyelvű érettségizőket hátrányos megkülönböztetés éri, hiszen kettővel több vizsgán kell helytállniuk, mint a román diákoknak. Itt az alkotmánybíróságnál tart az ügy, ugyanis Árus alkotmányellenesnek tartja ezt, annak ellenére, hogy szempontjával ellentétes döntéseket hozott az Országos Diszkriminációellenes Tanács is, amely nem lát kivetnivalót a kettővel több vizsgában. Mivel a bíróság elutasította, hogy tárgyalja a diszkriminációs tanács döntése elleni keresetét, a bírók ellen is vizsgálatot kért, majd a vizsgálatért felelős Jogügyi Felügyelet ellen is panaszt tett, mert az – meglátása szerint – nem végezte megfelelően feladatát.
Szintén több szálon fut a tavasszal indult ügy, mellyel Árus azt szeretné megtudni az illetékes hatóságoktól, hogy jogszerű volt-e az az eljárás, miszerint a Mezei János ellen folyó vizsgálat során telefonon rendelték be a DNA-hoz kihallgatásra a tanúkat, így őt is. Arra is kíváncsi, hogy a DNA-na honnan, milyen módon szerezte meg a kihallgatásra hívott személyek telefonszámait, illetve hogy a SRI-nek volt-e szerepe ebben az adatgyűjtésben. Érdemi válasz nem érkezett.
Még nem ért véget az az ügy sem, amelyben a megyei önkormányzattal áll szemben Árus Zsolt amiatt, hogy az nem fogadta el még képviselő korában benyújtott magyar nyelvű vagyonnyilatkozatát. Leszögezte: megállapítható, hogy Romániában bármelyik hatóság, ügyész, bíró, jogi felügyelet vagy más intézmény gond nélkül, „visszakézből” szegi meg a törvényeket. Árus Zsolt úgy látja, az általa indított ügyeket Romániában lehetetlen megnyernie. Ezért előreláthatóan minden per előbb-utóbb Strasbourgba fog eljutni.
Leszögezte, Strasbourgban a törvényt nézik és korrekt ítéletek szoktak születni. Ha sorban minden perben neki adnak igazat, akkor az is bebizonyosodik, hamis az a kép, miszerint Románia példaértékűen teljesít a kisebbségek jogainak érvényesítésében, hiszen íme: itt van húsz eset, amiben egyértelműen megszegte az ide vonatkozó vállalásait és saját törvényeit is.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Székelyföld autonóm régió létrejöttének esélyei (1.)
Románia közigazgatási átszervezése, melynek során a területi szervezés új szintjét – a közigazgatási régiókat – is be akarják vezetni, évek óta napirenden van.
Előzmények, a jelenlegi helyzet
Románia közigazgatási átszervezése, melynek során a területi szervezés új szintjét – a közigazgatási régiókat – is be akarják vezetni, évek óta napirenden van, ráadásul az egyes politikai pártok között gyakorlatilag egyetértés van azt illetően, hogy a már évekkel korábban létrehozott fejlesztési régiókat ruházzák fel közigazgatási hatáskörökkel.
Ennek ellenére még mindig csak beszélnek róla, konkrét lépés mindössze annyi történt, hogy elkészült egy alkotmánymódosító törvénytervezet, illetve lezajlott néhány közvitának nevezett rendezvény. Ahol a megnevezéssel ellentétben mindössze az történt, hogy a miniszterelnök-helyettes lényegében kész tényként ismertette a kormány elképzelését (ami szinte kizárólag a régiók behatárolásáról szólt, azok kompetenciáiról, működéséről kevés szó esett), s maximum meghallgatta a jelenlévők véleményét, de fel sem merült, hogy azokat valaki figyelembe vegye, netán módosítsa a kormány elképzelését.
Egy lehetséges magyarázat erre a lassú előrehaladásra az, hogy a 2003-as alkotmány több ponton is módosításra szorul, ráadásul az egyes pártok – a jelek szerint nem értve egy alkotmány szerepét – napi politikai érdekeik alapján fogalmazták meg módosító indítványok tömkelegét. Tekintettel ezek számára is, nem véletlenül merült fel többször az, hogy módosítás helyett célszerűbb lenne egy új alkotmányt kidolgozni. Ennek ellenére ilyen irányú konkrét lépések nem történtek, a módosítás folyamata pedig jó ideje be van fagyasztva.
Azt hogy gyökeresebb módosításokra van szükség, az alkotmányjogi szakértőkből álló Stanomir-bi­zottság is megfogalmazta 2009-ben közzétett jelentésében. A bizottság – amelynek elnöke a jelentés közzétételekor fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy mindenféle politikai nyomástól és elvárástól mentesen, kizárólag szakmai szempontok figyelembevételével készítették el a 86 oldalas, igen részletes dokumentumot – nem­csak az ország közigazgatási átszervezése kapcsán, hanem más összefüggésben is említést tesz az Európa Tanács több dokumentumáról, kritizálva a jelenlegi alkotmányt azért is, ahogyan a nemzeti kisebbségek kérdését kezeli.
Rámutat, hogy túl kell lépni a kilencvenes éveken, amikor az egyes cikkelyek megfogalmazását jelentős mértékben befolyásolták a „szeparatizmustól” való félelem és egyéb irracionális elgondolások. A területi-közigazgatási szervezés kapcsán pedig a jelentés egyértelműen kimondja, hogy azon változtatni kell, ugyanakkor nem kerüli meg – sőt kiemeli – azt a sokak számára kényes tényt, hogy ebben a folyamatban sajátos szerep hárul a nemzeti kisebbségekre, illetve az általuk lakott területekre, ugyanis Románia be kell tartsa a vállalt nemzetközi kötelezettségeit. Márpedig ilyen téren három is van, amiket mind figyelembe kell venni.
Tekintettel arra, hogy a jelentés részletes áttekintést nyújt az 1989 utáni alkotmányos helyzetről, összevetve azt nemcsak a hazai valósággal, de más európai országok gyakorlatával, alkotmányainak alakulásával, s mindezek alapján fogalmaz meg részletes szakmai javaslatokat egy kidolgozandó új alkotmányra vonatkozóan, ezek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó megállapítások jellemző módon inkább csak utalások, nincsenek részletesen kifejtve. Jelen írás célja ellenben kizárólag az, hogy a közigazgatási átszervezésnek a székelyföldi vonatkozásait tárgyalja, ilyen értelemben nemcsak lehetősége, de kötelessége is a téma részletes elemzése, a vonatkozó dokumentumok minél teljesebb körének, illetve a közöttük lévő összefüggéseknek a bemutatása.
Az Európa Tanács vonatkozó dokumentumai
Tudatában annak, hogy egyéb nemzetközi szervezeteknek is léteznek releváns dokumentumai, alább csak az Európa Tanács által kibocsátottak kerülnek bemutatásra. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ezek meggyőző és kellőképpen átfogó módon szabályozzák ezt a területet. Az Európa Tanács egy meglehetősen bonyolult intézményrendszer, mely az elmúlt évtizedekben számos, a témához kapcsolódó dokumentumot dolgozott ki. Ezek két nagy csoportba sorolhatóak: vannak olyanok, amelyek betartása a dokumentumot ratifikáló tagálla­mok számára kötelező, és vannak olyanok, amelyek iránymutatóak, csak kifejezik az Európa Tanács álláspontját. Az összes releváns dokumentumot még listázni sem volna könnyű feladat, ezért a következőkben mindkét csoportból a jelentősebbeket ismertetem.
1. Kötelező érvényű dokumentumok
1.1. A Helyi Autonómia Európai Chartája
Az 1985-ben született chartát Románia 1997-ben ratifikálta, s az 1997/199-es számú törvényként lett a hazai jogrend része. Ez nem kisebbségvédelmi dokumentum, ellenben van két előírása is, ami jelen írás tárgya szempontjából releváns. Egyrészt ott van a negyedik cikkely hatodik bekezdése, ami kimondja, hogy a helyi hatóságokkal időben és érdemben konzultálni kell minden őket közvetlenül érintő kérdésben. Márpedig az nem kétséges, hogy adott település szempontjából igen lényeges kérdés az, hogy milyen közigazgatási régióba kerül, illetve még pontosabban az, hogy mely településekkel együtt fog majd egy régiót alkotni.
Nyilvánvaló, hogy minden településnek léteznek hagyományos kapcsolatai, illetve hogy a közös múlt, a kultúra, a lakosság identitása (legyen az nemzeti vagy regionális) ilyen téren meghatározó tényezők. Másrészt releváns még az ötödik cikkely, ami ugyan a településhatárok megváltoztatására vonatkozik (s azt mondja ki, hogy azokat csak a helyi közösség megkérdezése után szabad módosítani), ám – mutatis mutandis – az elv jóhiszeműen kiterjesztendő a régióra is, s egyaránt betartandó azok határainak kijelölésekor, illetve esetleges módosításakor.
Ha tehát a régiók létrehozása során Románia parlamentje és kormánya tiszteletben fogja tartani a charta előírásait, akkor az egyik létrejövő régió várhatóan pontosan azokat a településeket fogja tartalmazni, amelyek a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiastatútum mellékletében fel vannak sorolva, kizárt annak a lehetősége, hogy székelyföldi települések más régiókba kerüljenek, vagy hogy a Székelyföldet mindenestől beolvasszák egy nagyobb régióba.
1.2. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája
Ezt hét évvel az önkormányzati charta elfogadása után, 1992-ben fogadta el az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, Románia azonban nem siette el a ratifikálását, kerek 15 évig kellett várni arra (2007/282-es törvény). Ez a dokumentum elsősorban – mint a címe is mutatja – nyelvi jogokról és azok gyakorlásáról szól, ellenben ezek közül nem egy esetében óhatatlanul felmerül azon terület, ahol valamely kisebbségi vagy regionális nyelvet beszélik.
Maga a charta egyfajta menü, amely a közélet területei (oktatás, kultúra, igazságszolgáltatás, közigazgatás, stb.) szerint csoportosítva felsorol számos, a nyelvhasználattal kapcsolatos jogot (például az anyanyelv használata a hivatali ügyintézésben), s minden egyes ratifikáló ország maga döntheti el, hogy mely nyelv beszélői számára melyiket biztosítja ezen jogok közül, figyelembe véve az adott országban lévő konkrét helyzetet.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Románia lényegesen több és „erősebb” jogot biztosít a területén élő magyaroknak, mint például a tatároknak. A charta kidolgozói arra is odafigyeltek, hogy ne lehessen azt csak „szemkiszúrásból” ratifikálni (értsd: egy tagország ratifikálja, de a jogok közül szinte semmit nem garantál), ezért feltételként szerepel, hogy az adott ország területén elismert minden nyelv esetében minimum 35 jogot kell garantálni, s ezen belül még az is meg van szabva, hogy minden egyes terület esetén minimum hányat (például minimum három jogot az oktatás és a kultúra területén).
Amint már említettem, a nyelvi charta tipikusan a nyelvhasználati jogokról szól, ellenben a hetedik cikkely – mely a célokról és elvekről szól – kimondja, hogy a dokumentumot ratifikáló államok jogalkotásukat és gyakorlatukat arra a célra és elvre alapozzák, hogy minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv körzetét oly módon tartják tiszteletben, hogy a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási határvonalak ne jelentsék e kisebbségi vagy regionális nyelv támogatásának az akadályát (kiemelések tőlem).
A charta olyan területekről beszél, ahol az adott nyelvet beszélők jelentős számban élnek, ez Románia esetében úgy néz ki, hogy számos nyelvi jogot konkrét (20 százalékos, 1/3-os, stb.) küszöb eléréséhez kötöttek. Ebből egyenesen következik, hogy a leendő régiók kialakításánál – szöges ellentétben azzal, amit a román politikusok hangoztatnak folyamatosan – kötelezően figyelembe kell venni a nyelvi határokat, tilos szándékosan olyan határokat meghúzni, amelyek jelentős számban magyarok lakta településeket túlnyomóan román többségű régióba sorolnának, illetve tilos a Székelyföld egészét egy olyan régióba olvasztani, mint a közép fejlesztési régió, ahol a magyarok részaránya mindössze 30 százalék körüli. Ha az ország jóhiszeműen tartja tiszteletben a 2007/282-es törvény előírásait, akkor akár az érintett települések megkérdezése nélkül is – pusztán a hetedik cikkely értelmében – létre kell hozza azt a régiót, ami pontosan lefedi a Székelyföldet.
1.3. Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről
A nemzeti kisebbségek jogai azonban nem korlátozhatóak kizárólag a nyelvhasználatra, ezek ki kell terjedjenek az élet minden területére. Ezt tükrözi a nyelvi charta után három évvel, 1995-ben elfogadott (Románia által még az elfogadás évében, az 1995/33-as számú törvény révén ratifikált) kisebbségi keretegyezmény. Ez már a harmadik cikkelyben leszögezi, hogy a kisebbségi jogok nemcsak egyéniek (amint azt előszeretettel állítják román politikusok, illetve hatóságok), azok jelentős része csak közösségként gyakorolható.
A témánk szempontjából releváns cikkelyek a 10. és a 16. Az első azt mondja ki, hogy a kisebbségek által lakott területeken a hatóságoknak azon kell lenniük, hogy tegyék lehetővé a kisebbség nyelvének használatát a közhivatalokban. A szöveg közhivatalokat említ, ez tehát egyértelműen vonatkozik nemcsak a helyi hivatalokra, hanem az összesre, ideértve a központi hatóságok helyi kirendeltségeit. Ez egy újabb olyan előírás, ami a nyelvi jogok gyakorlását területhez, nevezetesen a kisebbségek által jelentős létszámban lakott területhez köti. A 16. cikkely megtiltja a keretegyezményt aláíró országoknak, hogy módosítsák a lakosság nemzetiségi összetételét azon területeken, ahol kisebbségek élnek azzal a céllal, hogy ily módon korlátozzák ezeket a keretegyezményben rögzített jogok gyakorlásában.
A szerző a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke
Árus Zsolt
Krónika (Kolozsvár)

Egyszemélyes háború a román hatóságok jogsértései ellen
Árus Zsolt, a gyergyószéki Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke egyszemélyes háborút indított a román hatóságok és intézmények jogsértései ellen.
Árus Zsolttal, akinek jelenleg 20 pere van a román hatóságokkal és intézményekkel, Oláh-Gál Elvira beszélgetett sajátos harcáról.
Árus elmondta: a pereit az köti össze, hogy ő magyar ember, és emiatt a különböző hatóságok és állami szervek őt diszkriminálják.
A perei közül kettő Romániában már lezárult, ezek jelenleg az európai emberjogi bíróságnál vannak, ahol évekig is elhúzódhatnak, de semmi kétsége nem lehet arról, hogy ott nyerni fog – jelentette ki Árus Zsolt.
Azon perek közül, amelyek szinte mindenkit érdekelnek, Árus az érettségire vonatkozó perét említette. Ugyanis szerinte ez diszkriminálja a magyar diákokat, mivel ők a román diákoktól eltérően pihenőnap nélkül kell megjelenjenek a vizsgákon. Ez az ügy az Alkotmánybíróság elé került, az pedig októberben fogja kimondani, hogy az oktatási törvény alkotmányos, vagy nem.
A legszövevényesebb ügyének azt a pert említette, amikor adóbevallását magyar nyelven tette le, és ezért a maximális pénzbüntetést kapta. Ezt a pert Árus Zsolt alapfokon kétszer is elvesztette, de a fellebbezése során ebből négy külön ügy lett négy különböző bíróságon.
Románia folyamatosan azzal kérkedik, hogy példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést. Az ő harcának pedig az a célja, hogy konkrétan, bírósági ítéletekkel bebizonyítani: ez nem így van, a magyarok Romániában még mindig diszkriminálva vannak – fejtette ki az SZNT elnöke. Árus Zsolt bízik abban, hogy Strasbourgban megnyeri ezeket a pereket, és akkor majd a román hatalom kénytelen lesz betartani a törvényeket.
A beszélgetés végén Árus szólt a jogsegélyszolgálatról is, amelynek beindítása már folyamatban van. Kossuth Rádió
Erdély.ma

Székelyföld autonóm régió létrejöttének esélyei (2.)
Románia közigazgatási átszervezése az Európa Tanács dokumentumainak a fényében.
Ha ezt az előírást szigorúan szó szerint értelmezzük, akkor mindössze a kisebbségi lakosok kitelepítését, illetve többségiek betelepítését tiltja, s azt is csak akkor, ha a tevékenység bejelentett célja a jogok gyakorlásának a korlátozása. A helyes értelmezéshez azonban – mint tette ezt a Stanomir-bizottság is – figyelembe kell venni a keretegyezmény második cikkelyét. Ez azt mondja ki, hogy a felek jóhiszeműen, a kisebbségekkel szembeni megértés jegyében alkalmazzák annak előírásait, márpedig akkor ez az előírás vonatkozik közigazgatási határok kijelölésére vagy módosítására is, amennyiben azok következtében adott területen lakó kisebbségiek jogai csorbulnak.
Miben áll a kötelező jelleg?
Ahhoz, hogy az olvasó átfogó és helyes képet kapjon az Európa Tanács működéséről, ezt a kérdést semmiképp nem szabad megkerülni.
A fennebb ismertetett mindhárom egyezményt ratifikáló államok önként vállalják azok előírásainak a betartását, aminek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Előny elsősorban az, hogy az aláírás és ratifikálás nem kötelező, tehát ha valamelyik tagország úgy gondolja, hogy adott egyezmény betartása számára gondot okozna, akkor megteheti azt, hogy nem írja alá és kész. Ily módon elérhető, hogy tényleg csak olyan országok ratifikáljanak valamely egyezményt, amelyek be is akarják és fogják tartani azt.
Hátrány, hogy ez nem garantálható, lehet olyan ország – s túlzás nélkül mondható, hogy Románia tipikusan ilyen – amelyik úgy akarja növelni nemzetközi presztízsét, hogy ratifikálja ezeket az egyezményeket, a betartásukat ellenben távolról sem veszi komolyan, sőt minden szégyenkezés nélkül tesz olyan lépéseket, amelyek ellentétesek az egyezmények előírásaival. (Egy releváns példa ilyen téren az anyanyelv használata az igazságszolgáltatásban. A nyelvi charta előírja, hogy a chartát ratifikáló országban megengedik a regionális vagy kisebbségi nyelven készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ugyanakkor intézkednek hogy ... a tolmácsok és fordítások esetleges alkalmazása az érdekeltek számára ne jelentsen többletköltséget. Ezt az előírást Románia 2003-ban belefoglalta az alkotmányába is, erről szól a 128. cikkely.
Ez azonban nem volt akadálya annak, hogy a rá hét évre elfogadott új polgári perrendtartási törvénykönyv 150. cikkelyében az álljon, hogy ha a felek bizonyítékként egy nem román nyelven készült dokumentumot nyújtanak be, ahhoz kötelesek mellékelni annak hivatásos fordító által készített, hitelesített fordítását. A fordítás is, meg a hitelesítés is nyilván pénzbe kerül, ezen előírás tehát ellenkezik mind a charta, mind az alkotmány előírásaival. Ennek ellenére jelenleg is érvényben van.)
Mindebből azonban hiba volna azt a következtetést levonni, hogy ezek az egyezmények semmilyen gyakorlati jelentőséggel nem bírnak. Tudni kell ugyanis, hogy mindháromnak a betartását rendszeresen ellenőrzi az Európa Tanács valamely testülete oly módon, hogy a ratifikáló országok maguk készítenek egy jelentést az egyezmény gyakorlatba ültetéséről. Ugyanakkor készül egy szakértői jelentés is (aminek elkészítése előtt a szakértők ellátogatnak az adott országba s találkoznak nemcsak hivatalosságokkal, de az érdekelt közösségek képviselőivel és civil szervezetekkel is), s a kettő alapján készíti el a Miniszterek Tanácsa a maga határozatát, ami mindig tartalmaz az adott ország számára megjelölt tennivalókat is.
Mint látható, a kisebbségi szervezeteknek lehetőségük van az egész folyamat befolyásolására, sok múlik azon, hogy mennyire hitelesen képviselik a közösségüket, miképpen tájékoztatják a szakértőket a jogrend visszásságairól és a közösségüket érő jogsérelmekről. Következésképpen elmondható, hogy az Európa Tanács keretében született egyezmények önmagukban nem nagyon gyenge vagy nagyon erős eszközök, sok múlik minden esetben az érintett szereplőkön, illetve – később erről még szó lesz – a nemzetközi helyzeten.
2. Nem kötelező érvényű dokumentumok
2.1. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201 (1993)-as ajánlása
Az Európa Tanács tagjai 1950-ben fogadták el az Emberi Jogok Európai Egyezményét, amely alapvető emberi jogokat rögzít, illetve felállítja az Emberi Jogok Európai Bíróságát, ahova a tagállamok azon polgárai fordulhatnak jogorvoslatért, akiknek az egyezményben rögzített valamely jogát valamely tagállam hatóságai megsértették. Az idők folyamán az egyezmény több kiegészítő jegyzőkönyv elfogadása révén lett átfogóbb és naprakészebb.
Egy ilyen, a nemzeti kisebbségek jogait rögzítő kiegészítő jegyzőkönyv szükségességét – valamint annak konkrét szövegét – fogalmazta meg a parlamenti közgyűlés az 1201-es ajánlásban, felkérve a miniszterek tanácsát (a kiegészítő jegyzőkönyvek elfogadására illetékes testületet), hogy fogadja azt el. Erre sajnos mindmáig nem került sor, ellenben az ajánlás maga létezik, hivatkozási alap bárki számára, ráadásul – mint látni fogjuk – Románia esetében annál is több.
A témánk szempontjából az ajánlás 11. cikkelye a releváns, ami magyarul a következőképpen hangzik: „Azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek joguk van ahhoz, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam belső törvényeivel összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatással (önkormányzattal), (appropiate local or autonomous authorities), illetve különleges státussal rendelkezzenek." (forrás: www.jakabffy.ro) Ez tehát már túlmutat a közigazgatási határok kijelölésén, s arról szól, hogy az olyan területek, amelyekben a kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, sajátos jogokra, különleges státusra is jogosultak. Ez az egyik alapja annak az elvárásnak, hogy a majdani Székelyföld régió sajátos jogállást is kapjon.
S hogy miért több ez, mint egy ajánlás Románia esetében? Mert szerepe volt abban, hogy Romániát felvették az Európa Tanácsba. A felvétellel kapcsolatos összes dokumentum nem érhető el az interneten, de az ET honlapján meg lehet találni ezek közül négy igen fontosat. Ezek közül három a parlamenti közgyűlés szakbizottságainak a jelentése, a negyedik pedig magának a közgyűlésnek ezen jelentések alapján megfogalmazott álláspontja (1993/176-os vélemény). Ezen dokumentumok alapján döntötte el a miniszterek bizottsága, hogy Romániát felveszi az Európa Tanácsba.
A parlamenti közgyűlés álláspontjának 5. pontjában az áll, hogy a közgyűlés értékeli Románia írott kötelezettségvállalását, miszerint kisebbségvédelmi politikáját az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201 (1993)-as ajánlásában lefektetett elvekre fogja alapozni. Hogy pontosabban miről is van szó, az megtalálható az egyik szakbizottság jelentésében, amelyik nyugtázza azt a tényt, hogy Románia külügyminisztere (Teodor Meleşcanu) 1993. május 25-én az Európa Tanács főtitkárának, június 22-én pedig az ETPK Politikai Szakbizottsága jelentéstevőjének írt levelet, s mindkettőben ígéretet tett erre. Ez a kötelezettségvállalás volt az egyik olyan pozitívum, ami alapján Romániát felvették az Európa Tanácsba, következésképpen román politikusok azon kijelentései, miszerint az csak egy ajánlás, aminek a betartása nem kötelező, még óvatosan fogalmazva is igencsak visszatetszőek.
Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az ajánlás 11. cikkelye mindössze egy pár soros bővített mondat, a mondanivalója ellenben annál bőségesebb. Ezt jól mutatja az, hogy az Európa Tanács nagy tekintélyű jogászokból álló szaktestülete – az úgynevezett Velencei Bizottság – négyoldalas dokumentumban fogalmazta meg a szakvéleményét ennek a cikkelynek az értelmezéséről. Ez a témánk szempontjából is igen érdekes és tanulságos dokumentum, hisz – ellentétben a román politikusok értelmezésével – mindjárt az elején leszögezi, hogy ezen cikkely megfogalmazásakor elsősorban az államok egységének a megóvását tartották szem előtt.
Más szavakkal egy sajátos jogállású önkormányzat elsődleges szerepe nem az, hogy kiváltságokat biztosítson egy adott régió lakóinak, illetve végképp nem a függetlenedés előszobája (amint szent borzadállyal szokták ezeket emlegetni a pártok képviselői), hanem pontosan az, hogy alternatívája legyen egy terület önállósodásának, elszakadásának. Ezzel, illetve a témánkkal kapcsolatban fontos megállapítása a bizottságnak az, hogy a sajátos jogállás milyenségét az adott állam határozza meg (ez a garanciája annak, hogy az állam szuverenitása nem sérül), ellenben ez a szabályozás nem lehet olyan, hogy sértse avagy teljesen ellehetetlenítse a cikkely lényegét (azaz a sajátos jogálláshoz való jogot).
Fontos még megjegyezni az 1201-es ajánlás kapcsán, hogy amikor a parlamenti közgyűlés úgy döntött, hogy befejezi Románia monitorozását (ugyanis a felvétel utáni években folyamatosan figyelemmel kísérték, hogy eleget tesz-e vállalt kötelezettségeinek) – lásd az 1997/1123-as határozatot –, akkor megfogalmaztak több elvárást, kezdve az oktatási törvény módosításával, s befejezve a rasszizmus és intolerancia elleni harccal. Egyúttal ismét emlékeztették Romániát, hogy vállalt kisebbségi politikáját az 1201-es ajánlásban lefektetett elvekre fogja építeni.
Végül az utolsó pontban kilátásba helyezték, hogy amennyiben a felsorolt problémákat egy éven belül nem orvosolja, avagy megszegi a felvételkor vállalt kötelezettségeit, akkor dönthetnek a monitorozás újraindításáról. Azóta eltelt nem egy, hanem 18 év, s túlzás volna azt mondani, hogy az összes jelzett problémát megnyugtatóan megoldották. Következésképpen célszerű a monitorozás újraindítását kezdeményezni, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy a kormány ismert tervei szerint a régiósítást úgy szándékoznak megvalósítani, hogy az 1201-es ajánlásban rögzítettekkel ellenkező módon jelöljék ki a régiók határait, illetve hatásköreit.
2.2. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334-es határozata
Kerek tíz évvel az 1201-es ajánlás után fogadta el a parlamenti közgyűlés ezt az Andreas Gross jelentése alapján készült határozatot, aminek már a címe sokatmondó: Az autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint az európai konfliktusmegoldás forrásai. A dokumentum már az első pontban rögzíti azt a vitathatatlan tényt, hogy jelenleg Európában a legtöbb politikai válság az államokon belül jelentkezik. Ezek okai között kiemelt szerepe van annak, hogy a két világháború, illetve a kommunista rendszer összeomlása nyomán új államok keletkeztek, illetve határok módosultak. Ezeknek (is) köszönhetően számos ország területén élnek jelentős számban más nemzetiségű állampolgárok, akik jogot formálnak arra, hogy őrizzék identitásukat, hagyományaikat. Az államoknak ezeket az igényeket megértéssel kell kezelniük, s – mivel számos ilyen létezik – érdemes tanulniuk a meglévő pozitív példákból.
Árus Zsolt |
A szerző a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföld autonóm régió létrejöttének esélyei (3.)
Románia közigazgatási átszervezése az Európa Tanács dokumentumainak a fényében – folytatás a múlt heti Szempontból.
A dokumentum leszögezi (13. pont), hogy a területi autonómia intézménye lényegében bármilyen szervezésű államban gyakorlatba ültethető, kezdve az egységes államokkal, s befejezve a szövetségi berendezkedésűekkel. Megállapítja ugyanakkor azt is (16. pont), hogy ha egy államnak célja a belső feszültségek megelőzése vagy csökkentése, akkor megértéssel kell kezelnie, ha egy kisebbségi csoport nagyobb önállóságra tart igényt.
Ez a megértés – jóhiszeműen értelmezve – természetesen nem merülhet ki abban, hogy nem alkalmaz retorziót azokkal szemben, akik az igényt megfogalmazzák. A pozitív példák említése nyilvánvalóvá teszi, hogy az önmagában nem elégséges, ha a közösségnek joga van kérni, a feszültség megoldásához szükség van arra, hogy az állam hallgassa meg a kéréseket, legyen hajlandó és képes azokról egyeztetni és megállapodásra jutni az adott közösség képviselőivel.
A határozat fontos hozadéka az, hogy nyilvánvalóvá teszi: ahol az állam autonómiát biztosított valamely közösségnek, ott ennek pozitív hatása volt az ország egészére. Egyrészt azért, mert a feszültségek megszűntek, másrészt azért, mert egy közösség autonómiája törvényszerűen vezet el alkotó energiák felszabadulásához, ami gazdasági fejlődést eredményez. Ilyen körülmények között elmondható, hogy ugyan ez a határozat nem kötelező jellegű, de teljesen figyelmen kívül sem hagyható, hisz az kínos kérdéseket vet fel azon országok viszonylatában, amelyek azt teszik.
Következésképpen egyfajta puha nyomásgyakorlásra mindenképp alkalmas. Azon államokat pedig, amelyek úgy döntenek, hogy autonómiát adnak valamely régiónak vagy közösségnek, a parlamenti közgyűlés felszólítja (22. pont), hogy tartsanak tiszteletben 9 alapelvet. Köztük azt, hogy a központi hatalom és a leendő autonóm közösség közötti megállapodás legfontosabb pontjait – a kellő garancia biztosítása érdekében – foglalják bele az ország alkotmányába. S hogy ezek nemcsak szavak a szélben, azt jól példázza az ukrajnai helyzet (lásd alább).
2.3. A miniszterek tanácsának 2004/12-es ajánlása
Ismét „csak” ajánlás, de az Európa Tanács legnagyobb súllyal rendelkező testülete, a miniszterek tanácsa adta ki, a témája pedig a helyi és regionális közigazgatás megszervezése, illetve átszervezése, különös tekintettel a közigazgatási egységek határaira. S azt még valóban csak ajánlja, hogy a közigazgatási reformba kezdő tagállamok nagyon körültekintően készítsék elő és vigyék végbe, szem előtt tartva a létező jó példákat, illetve azt, hogy amit tesznek, az legyen összhangban a Helyi Autonómia Európai Chartájával.
A következő bekezdés azonban már sokkal szigorúbb, amikor azt fogalmazza meg, hogy ahol az esedékes, az illető állam köteles tiszteletben tartani a nyelvi charta 7., illetve a kisebbségi keretegyezmény 16. pontjának az előírásait. Az ajánlás ugyanakkor igen hasznos dokumentum, mert egy nagyon részletes útmutatót, receptet kínál. Ha egy ország odafigyel az abban megfogalmazott gondolatokra, és betartja az általa ajánlott lépéseket, akkor jó eséllyel sikeres (át)szervezést fog végrehajtani. Többek közt arra is felhívják a figyelmet, hogy az összes érintett felet már a tervezés kezdetétől fogva be kell vonni a folyamatba, illetve hogy kudarcra van ítélve egy olyan közigazgatási reform, ami nem bírja az érintettek támogatását.
2.4. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2007/1811-es ajánlása
Lluís Maria de Puig katalán képviselő (a parlamenti közgyűlés elnöke) jelentése alapján készült ez az ajánlás, aminek a címe: Régiósítás Európában. A dokumentum megállapítja, hogy ugyan vannak még európai országok, amelyek elutasítanak mindenféle régiósítást, de ez a kivétel, a legtöbb állam a gyakorlatban is alkalmazza a szubszidiaritás elvét, közelebb viszi a döntéshozást és a végrehajtást az állampolgárokhoz, s ennek konkrét eredményei vannak.
Külön értékeli, hogy az Európai Unió a területfejlesztés és felzárkóztatás terén eleve a régiókat tekinti partnernek, azok számára biztosít forrásokat. Megállapítja, hogy Európa számos országában léteznek etnikai alapú, gyökerű belső konfliktusok, s meggyőződését fejezi ki, hogy ezeket meg lehet oldani demokratikus úton, tárgyalások, ha kell, alkotmányos vagy intézményi reform révén. A lényeg az, hogy mindez az állampolgárok akarata szerint, az ő bevonásukkal történjen meg. Azt pedig tényként állapítja meg, hogy kifejezetten sikeresek a szubszidiaritás elvét következetesen alkalmazó, régiósítást megvalósító államok, mint Ausztria, Belgium, Németország, Olaszország stb. Éppen ezért üdvözli a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának azon kezdeményezését, hogy a Helyi Autonómia Európai Chartája mintájára kidolgozza a Regionális Autonómia Európai Chartáját, ami az előzőhöz hasonlóan kötelező érvényű dokumentum lenne.
Az ajánlás ezen megállapításokon túl felhívásokat, felkéréseket is megfogalmaz a miniszterek tanácsa, a parlamenti közgyűlés, illetve az Európai Unió irányába. Témánk szempontjából ezek közül kiemelendők a következők. A miniszterek tanácsa kövesse szigorúan figyelemmel, hogy a tagországok tartsák tiszteletben a kisebbségi jogokat, melyek konkrét gyakorlatba ültetésének egyik lehetséges módja pont az Európa Tanács elveivel összhangban megvalósított régiósítás. A miniszterek tanácsa szólítsa fel az ET azon tagországait amelyek még nem tették azt meg, hogy hozzák létre a közigazgatási régiókat. Ez kiemelten ajánlott olyan esetekben, amikor egy ország valamely régiója az önkormányzás igényével lép fel, hisz ily módon államon belüli megoldás révén lehet ezen igényt kielégíteni.
A képet árnyalandó hadd említsem meg itt, hogy az ajánlásban említett regionális autonómia charta kidolgozását még 1994-ben kezdeményezte, s a tervezetet 1997-ben jóvá is hagyta (34-es ajánlás) a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa, ellenben az ügy ott elakadt, annak ellenére, hogy a parlamenti közgyűlésben volt támogatottsága, amint a tíz évvel később született 1811-es ajánlás is jelzi.
2.5. A Regionális Demokrácia Referencia Keretszabályzata
Az előző pontban említett regionális charta elfogadását a kongresszus és a parlamenti közgyűlés is újra meg újra szorgalmazta, s ugyan arra mindmáig nem került sor, a charta tervezete alapján 2009-ben Utrechtben a helyi és regionális kormányzásért felelős miniszterek elfogadták ezt a keretszabályzatot, aminek kettős szerepet szántak. Egyrészt ihletforrást jelent azon országok számára, amelyek közigazgatási régiókat szándékoznak létrehozni, másrészt – s ez témánk szempontjából legalább olyan fontos – olyan elvek gyűjteménye, amelyekre a kongresszus támaszkodni tud, amikor értékeli valamely tagországban a regionális demokrácia állapotát.
A keretszabályzat rögzíti, hogy a regionális kultúra promoválása, illetve a régió kulturális örökségének – beleértve a régió nyelvét – a védelme és fejlesztése a regionális hatóságok felelőssége. Ez természetesen azt feltételezi, hogy a régióhatárok essenek egybe a kulturális határokkal. A régióhatárok kapcsán a szabályzat ugyanazt az elvet fogalmazza meg, mint a helyi autonómia chartája: azokat módosítani (s nyilván kijelölni is) csak az érintettekkel egyetértésben szabad.
2.6. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2014/1985-ös határozata
Időrendben ez a legújabb dokumentum, Kalmár Ferenc jelentése alapján készült, s a testület nagy többséggel szavazta meg a román küldöttség erőfeszítései ellenére. (Ez azért fontos információ, mert arra mutat rá, hogy Románia ugyan mindig azzal dicsekszik, hogy eleget tesz minden európai elvárásnak, de ebből nem az következik elsősorban, hogy olyan nagyon barátságos környezetet teremt a területén élő nemzeti kisebbségeknek. Hanem sokkal inkább az, hogy komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ezek az európai elvárások a lehető legalacsonyabbak legyenek.) Bevezetőben egyfajta összegzését adja az itt fennebb említett dokumentumoknak, majd megállapítja, hogy ezek létezése ellenére a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak biztosítása terén bőven van még tennivaló.
Ezt követően konkrét cselekvésre szólítja fel az Európa Tanács tagállamait a nemzetközi jogi normák gyakorlatba ültetése, az identitáshoz való jog védelme a területmegállapodások és konfliktusmegelőzés, az oktatás és a nyelvhasználat, valamint a diszkrimináció elleni küzdelem terén. A területi megállapodások kapcsán a határozat felszólítja a tagállamokat, hogy az érdekelt közösségekkel egyetértésben ültessenek gyakorlatba területi önigazgatási megállapodásokat (magyarán hozzanak létre sajátos jogállású közigazgatási egységeket), illetve hogy – akár a gazdasági megfontolások ellenében is – területi közigazgatási struktúrák kialakításánál vagy megváltoztatásánál részesítsék előnyben a hagyományos, sajátos nyelvi, kulturális és vallási jellemzőkkel bíró történelmi régiókat.
3. Romániára vonatkozó dokumentumok
Külön kategóriát képeznek azok a dokumentumok, amelyeket az Európa Tanács különböző intézményei kifejezetten Románia vonatkozásában fogadtak el. Nem kevés ilyen van, itt csak azokra térek ki, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a közigazgatás átszervezésével.
3.1. A 2002-es, a romániai regionalizációról szervezett kollokvium konklúziói
A kollokviumot a Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa és Románia kormánya, valamint a helyi és a megyei önkormányzatok országos szövetségei szervezték 2002 őszén Sinaián. Minekutána rögzíti a közigazgatási régiók létrehozásának általánosan elfogadott előnyeit, illetve a kompetenciákat, amelyekkel a régióknak rendelkezniük kell, a dokumentum Románia konkrét esetében üdvözli a hatóságok nyitottságát, valamint azt, hogy a miniszterelnök széles körű konzultációt kezdeményezett annak érdekében, hogy a 2004-ben hivatalba lépő kormány tudja gyakorlatba ültetni a régiók létrehozásához szükséges intézkedéseket. (Ezt 2015-ben olvasva az emberben óhatatlanul az fogalmazódik meg, hogy igen, ez Románia!)
Témánk szempontjából fontos megállapítás, hogy a régiók létrehozásánál figyelembe kell venni a szociokulturális, gazdasági és történelmi szempontokat. Ugyanakkor felveti azt a gondolatot, amit később a Székely Nemzeti Tanács is lehetséges megoldásnak nevezett a Székelyföld autonóm régió létrehozása szempontjából: a régiósítás alkotmánymódosítás nélkül is végbevihető oly módon, hogy az említett szempontok figyelembevételével módosítják a létező megyék határait, majd az így létrejövő nagyobb megyéknek nagyobb hatásköröket és forrásokat juttatnak.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez a kollokviumot szervező és azon részt vevő, elsősorban román politikusok és szakemberek felvetése, nem valami kívülről az országra erőltetett szabály, ami ellen később joggal tiltakoznak. A dokumentum azzal zárul, hogy az európai intézmények készek megadni minden szakmai segítséget ahhoz, hogy a régiósítás sikeres legyen. Ez fontos hivatkozási alap két szempontból is: egyrészt a kollokvium román résztvevői nem tiltakoztak ellene, tehát később sem utasíthatják el külső beavatkozásként az európai intézmények segítségét, másrészt pedig joggal lehet ezekhez fordulni azzal a kéréssel, hogy tegyenek eleget az ígéretnek és vállaljanak szerepet a romániai régiósítás folyamatában.
3.2. A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának 2011/300-as ajánlása
Az ajánlás címe Helyi és regionális demokrácia Romániában, s minekutána jelzi, hogy a kongresszus megelégedéssel tapasztalja a Románia által 1995 után elért eredményeket (ezeket öt pontban nevesítve), következik a feketeleves: aggodalommal tapasztalja a továbbra is fennálló hiányosságokat (négy pontban), majd ajánlásokat fogalmaz meg a miniszterek tanácsának arra nézve, hogy ez milyen elvárásokat fogalmazzon meg Románia irányába. Ezen elvárások száma pedig nem kevesebb, mint pontosan egy tucat.
Ezek között első helyen (a. pont) szerepel, hogy Románia folytassa a megkezdett közigazgatási reformot, és hozza létre a közigazgatási régiókat összhangban a Regionális Demokrácia Referencia Keretszabályzatával. Az e. pontban az áll, hogy Románia javítsa a helyi autonómia chartája negyedik cikkelyének hatodik bekezdésében rögzített egyeztetési mechanizmusokat, hogy a helyi önkormányzatokat rendszeresen, időben és kellő módon konzultálják minden olyan kérdésben, ami azokat közvetlenül érinti. Végül az i. pont tételesen a nemzeti kisebbségekről szól, illetve arról, hogy meg kell könnyíteni számukra a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést.
Hogyan működnek ezek az elvek és dokumentumok a gyakorlatban
Amint már korábban említettem, az Európa Tanács dokumentumainak a tiszteletben tartása – még azok esetében is, amelyek a tagállamok által aláírandó és ratifikálandó nemzetközi egyezmény formájában léteznek – az önkéntesség elvén alapszik. Téved azonban, aki erre legyint, s azt mondja, hogy akkor hagyjuk az egészet, hisz közismert és jellemző módon Románia erős oldala, hogy az ígéreteit nem tartja be. Annak alátámasztására, hogy ezek a dokumentumok mégis hatásosak tudnak lenni, álljon itt két releváns példa.
A szerző a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke
Árus Zsolt
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföld autonóm régió létrejöttének esélyei (4.)
Románia közigazgatási átszervezése az Európa Tanács dokumentumainak a fényében – folytatás a múlt heti Szempontból.
Az első példa főszereplője pontosan Románia, ahol 2012 nyarán a parlament felfüggesztette tisztségéből az államelnököt, majd népszavazást írtak ki a leváltásáról. A pár hónappal korábban szokatlan módon kormányra került, s hatalmát az év végi választáson megerősíteni szándékozó Szociáldemokrata Párt (PSD) teljes gátlástalansággal, minden eszközt bevetve, a jogállam alapelveit felrúgva készült a népszavazásra, s minden jel arra mutatott, hogy Traian Băsescu elnök napjai a Cotroceni-palotában meg vannak számlálva.
Hogy a dolgok végül másképp alakultak, abban döntő szerepe volt az Európa Tanácsnak, illetve az Európai Uniónak. Az külön fájdalmas meglepetés lehetett Victor Pontának, hogy az Európai Parlament szintén szocialista elnöke volt egyike azoknak, aki elmagyarázták neki, hogy a demokrácia játékszabályait illik betartani. A végeredmény pedig az lett, hogy a szociáldemokraták visszakoztak, lemondtak a játékszabályok menet közbeni változtatásáról, a népszavazás pedig eredménytelen lett.
A másik példa teljesen friss, és térben is közel van: Ukrajna. Soknemzetiségű állam, ahol az erőszakos konfliktus kirobbanásának egyik deklarált oka pont a nyelvi jogok megnyirbálása volt. Fontos ugyanakkor rögzíteni, hogy miközben Oroszország ukrajnai szerepvállalását másokkal együtt az Európa Tanács is elítélte (sőt ennél tovább ment, a parlamenti közgyűlés konkrét szankciókat is gyakorlatba ültetett az orosz küldöttséggel szemben), ez nem jelenti azt, hogy teljes mellszélességgel támogatja az új ukrán vezetés minden elképzelését, sőt. Világosan az elnök és a parlament tudtára adta, hogy a konfliktust az Európa Tanács dokumentumainak a szellemében kell megoldani, azaz módosítani kell az ukrán alkotmányt, és el kell fogadni azokat a törvényeket, amelyek az ország jogrendjét ezekhez a dokumentumokhoz igazítják.
S hogy ezek nemcsak szavak a szélben, azt jól mutatja, hogy a mostani tűzszünethez vezető minszki megállapodás ezeket a feltételeket tételesen tartalmazza, magyarán Ukrajna a megállapodást tető alá hozó országokkal szemben kötelezettséget vállalt arra, hogy ezeket a lépéseket megteszi. S ha az időt húzva, ímmel-ámmal, de eleget fog tenni ezeknek a vállalásainak még akkor is, ha az komoly utcai zavargásokat okoz, mint történt ez nemrég.
Arra, hogy milyen határozott tud lenni adott esetben az Európa Tanács, jó példa a Velencei Bizottság elnökének a beszéde, amit idén tavasszal tartott a parlamenti közgyűlés plenáris ülésszakán. Gianni Buquicchio világosan elmondta, az Európa Tanács elvárja, hogy a kijevi vezetés tartsa be a minszki megállapodást, ami magában foglalja egy olyan alkotmány elfogadását, ami garanciát jelent a valós decentralizációra, illetve lehetőséget teremt arra, hogy egyes régiók sajátos jogállást nyerjenek.
Ugyanakkor azt a sajnálatos tényt is figyelembe kell venni, hogy a nemzetközi szervezetek akkor lesznek nagyon érzékenyek és aktívak, amikor valahol kitört a vihar, a megelőző tevékenység nem erős oldaluk. Ez természetesen rontja a székelyek esélyeit, ellenben itt is célszerű a csüggedés helyett a pozitív megközelítés. Lehet azt feladatnak tekinteni, s azon dolgozni, hogy az Európa Tanács indítson egy mintaprojektet, tegyen egy gyakorlati kísérletet annak a tételnek az igazolására, hogy egyszerűbb és olcsóbb a bajt megelőzni, mint kezelni. Igazi kihívás ez a Székely Nemzeti Tanács, illetve a székely nép számára, de ugyanakkor kihívás az Európa Tanács számára is, hisz kétségtelenül növelné a tekintélyét, ha annyi költséges és fájdalmas konfliktuskezelés után egyszer sikerülne időben beavatkoznia és határozott fellépéssel, diplomáciai eszközökkel a bajt megelőznie.
Mit akar a Székely Nemzeti Tanács, és mi ennek a realitása?
Mint köztudott, a Székely Nemzeti Tanácsnak egyetlen célja van: elérni azt, hogy létrejöjjön a Székelyföld autonóm közigazgatási régió. Amint az előzőekből egyértelműen következik, ez tökéletes összhangban van az Európa Tanács összes vonatkozó dokumentumával. A megvalósításnak két lehetséges módja van:
– egyedi esetként, mintegy kivételként, a parlament elfogadja a Székelyföld autonómiastatútumát, illetve
– egy átfogó folyamat részeként, az alkotmányreform és a régiósítás keretében jön létre Székelyföld autonóm régió.
Elméletileg egyszerűbbnek tűnik egy nagy rendszernek egy kis darabkáját módosítani, mint magát az egész rendszert. Ellenben ismerve a román hatóságok (illetve az egész román társadalom) viszonyulását a magyar közösséghez és az autonómia intézményéhez, ebben a konkrét esetben megeshet, hogy könnyebb lesz az átfogó reform révén célt érni. Ez nem jelenti azt, hogy eleve le kell mondani az első lehetőségről, és be sem kell terjeszteni a parlamentbe harmadszor is a Székelyföld autonómiastatútumát, hisz még ha nem is fogadják el azt, magának a beterjesztésnek a kapcsán mód van a közbeszéd részévé tenni fontos dolgokat, lefolytatni tisztázó vitákat, akár megváltoztatni hozzáállásokat és álláspontokat, egyszóval előbbre vinni a Székelyföld ügyét.
Ezzel együtt azonban célszerű erőfeszítéseket tenni azért is, hogy haladjon előre a közigazgatási átszervezés ügye, illetve hogy azzal kapcsolatban a Székely Nemzeti Tanács megfogalmazza a maga álláspontját, hívja fel a figyelmet azokra a szempontokra és dokumentumokra, amelyek ebben a témában relevánsak. Egyértelművé kell tennie azt, hogy érdekelt a közigazgatási átszervezés mihamarabbi megvalósulásában, illetve azzal együtt azt is, hogy ezt Románia – amennyiben tiszteletben tartja saját törvényeit és vállalt kötelezettségeit – csak oly módon viheti végbe, hogy általa létrejön a Székelyföld közigazgatási régió (azokból a településekből, amelyek a statútum melléklétében fel vannak sorolva), s ennek a régiónak akár már létrejöttekor (de legrosszabb esetben azután nem sokkal) sajátos jogkörei kell legyenek a régió lakói igényeinek megfelelően.
Nemcsak magánemberek, de néha felelős beosztásban lévő politikusok is pesszimistán nyilatkoznak a Székelyföld autonómiájának esélyeiről, hivatkozván a magyarok széthúzásától kezdve a balsorson keresztül a mindig nagyszerű román diplomáciára. Ennek kapcsán azt le kell szögezni, hogy hit, akarat, tudás és cselekvés nélkül célt elérni nem lehet, s ez érvényes ebben az esetben is. Nem véletlen, hogy 1989 után közel másfél évtizeden keresztül, pont akkor, amikor a körülmények a legkedvezőbbek voltak (hogy csak három dolgot említsek: hála a „cseppfolyós állapotoknak”, a NATO és az EU-csatlakozás idején a hatóságokban meglévő megfelelési kényszernek és a székely közösség alapvetően pozitív és optimista lelkiállapotának), szinte semmi előrelépés nem történt.
Hisz az akkori egyetlen magyar politikai párt vezetőiben (tisztelet a ritka kivételnek) se hit, se akarat, se tudás nem volt, a cselekedeteiket pedig egészen más vezérelte (lásd az időszak máig is legemlékezetesebb folyamatát, ami a neptuni „egyezményben” csúcsosodott ki), így az alatt a 14 év alatt a Székelyföld autonómiájának az esélyei nemhogy nőttek volna, de lényegesen romlottak. A Székely Nemzeti Tanács megalakulásával gyökeres fordulat következett be, így újabb bő egy évtized múltán nem túlzás azt mondani, hogy a tudást és tapasztalatot szorgalmasan gyarapítva, a munkát következetesen folytatva és a hazai és nemzetközi helyzet alakulása adta lehetőségeket kihasználva a Székelyföld autonómiájának kivívása nem lehetetlen, nem is a távoli jövőbe vesző, hanem években mérhető távon belül elérhető cél. S hogy ehhez mire van szükség? Konkrétan három lépés megtételére:
A parlament el kell fogadja az alkotmánymódosító törvényt, majd népszavazáson a lakosság meg kell erősítse az alkotmány módosított változatát. Ebben föltétlen szerepelnie kell a közigazgatás új szintjeként a régióknak, illetve fontos, hogy szerepeljen benne a régiók határai kijelölésének a módja (önkormányzatok szabad társulásaként, esetleg népszavazással megerősítve), valamint az asszimetrikus regionalizmus lehetősége. Vagyis annak a rögzítése, hogy egyes régiók, azok lakóinak az igénye szerint, többlethatásköröket, illetve különleges jogosítványokat kaphatnak. Sőt az ETPK 1334-es határozatára hivatkozva joggal lehet elvárni azt, hogy nemcsak a sajátos jogállás lehetőségét, hanem annak mibenlétét is rögzítse az alkotmány.
El kell fogadni a régiókra vonatkozó kerettörvényt, ami tartalmazza ezek hatásköreit, működését, viszonyát a helyi, megyei és országos hatóságokhoz. Ez lehet egy önálló törvény, de elképzelhető az is, hogy a 2001/215-ös, a helyi közigazgatásról szóló törvényt egészítsék ki egy újabb fejezettel. Ezek után már csak a konkrét régiók törvény általi létrehozása van hátra. Ez lehet egyetlen törvény, amely felsorolja az összes létrejövő régiót, azok összetételét és székhelyét, illetve – amennyiben asszimetrikus regionalizmusban gondolkozunk – lehet külön törvény minden régió esetében, amely tartalmazza az adott régió hatásköreit, s esetleg azok gyakorlásának módját is.
Ha tömören akarunk válaszolni a fenti alcím második felében szereplő kérdésre (mik ennek az esélyei?), akkor azt mondhatjuk, hogy a Székelyföldnek – s így a Székely Nemzeti Tanácsnak is – alapvető érdeke, hogy az ország közigazgatási átszervezése megtörténjen, mert ez reális lehetőség arra, hogy létrejöjjön a Székelyföld közigazgatási régió. Hogy az létrejön-e, és ha igen, akkor milyen lesz, az jelentős mértékben függ attól, hogy az érdekelt székely (illetve magyar) szervezetek (kiemelten a hazai magyar pártok, a Székely Nemzeti Tanács, illetve a székelyföldi önkormányzatok) mennyit és hogyan dolgoznak ennek érdekében.
Mint láthatjuk, hivatkozható dokumentumok vannak bőségesen, a közösség támogatása is adott, a jó helyzetfelismerés és kreatív gondolkozás pedig mindig is sajátja volt a székelyeknek. Mindez persze nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy az eredmény kizárólag a székelyeken múlik, de az kétségtelen, hogy lehetőségeik – s azzal együtt a felelősségük is – jelentősek. Az utóbbi években számos fontos lépés történt (a teljesség igénye nélkül: az autonómiaigény kinyilvánítása; a statútum parlamenti benyújtása, illetve népszavazás általi megerősítése; nagy tömegeket megmozgató rendezvények, amelyekre a világ is felfigyelt; az európai intézmények folyamatos tájékoztatása, a figyelmük Székelyföldre irányítása; a Székelyföld régióra vonatkozó konkrét igény önkormányzatok általi megfogalmazása és kinyilvánítása), a továbbiakban is folytatni kell a tájékoztatást, illetve a nemzetközi figyelem ébren tartását.
Ugyanakkor célszerű aktívan bekapcsolódniuk az alkotmánymódosítás, illetve a régiósítás folyamatába. Meg kell fogalmazniuk azokat a konkrét előírásokat, amelyeket a székelyek viszont akarnak látni az alkotmányban, illetve nyilvánvalóvá kell tenniük nemcsak a román politikai osztály, de a közvélemény számára is, hogy milyen európai dokumentumok alapján milyen régiósítás elfogadható a székelyek számára. Mindezekhez fontos román partnereket is találniuk, ami első látásra ugyan reménytelennek tűnik, de ha a Helyi Autonómia Európai Chartájának csak papíron létező előírásait nézzük, akkor elképzelhető, hogy kerülnek olyan román önkormányzatok, amelyek azok gyakorlatba ültetése érdekében hajlandóak lesznek a székelyföldiekkel szövetkezni. A lényeg az, hogy aktívnak kell lenniük, észrevenni és kihasználni minden lehetőséget, ami közelebb visz a Székelyföld autonómiájához.
A közigazgatási átszervezés várható következményei
Amennyiben Románia a közigazgatási átszervezést az Európa Tanács vonatkozó dokumentumainak megfelelően hajtja végre, illetve – nem mellékesen – végre gyakorlatba ülteti a Helyi Autonómia Európai Chartájának a többi előírását is, úgy a szubszidiaritás elvének alkalmazása és a demokrácia elmélyülése jótékony hatással lesz az egész országra, akár látványos eredményeket is hozhat rövid idő alatt az élet minden területén. Mindez attól függ, hogy milyen mértékben sikerül nem csak írott malaszttá, hanem a mindennapi élet meghatározó részévé tenni ezeket az elveket.
A romániai realitásokat ismerők valószínűleg azt fogják mondani, hogy semmi ok a túlzott optimizmusra, s magam is hajlok arra, hogy igazat adjak nekik. Egy dolog azonban biztos: ha létrejönnek a régiók, akkor azoknak módjuk lesz arra, hogy a helyi lehetőségeket és adottságokat maximálisan kamatoztassák a helyi közösség javára. Ilyen szempontból a Székelyföld viszonylatában meghatározó lesz az is, hogy sikerül-e a székely emberek mentalitását kigyógyítani a most eluralkodni látszó balkanizmusból. Ha ugyanis létrejön a Székelyföld régió, és elnyeri bár nagy vonalakban azokat a hatásköröket, amelyek egy európai demokratikus országban a régióknak járnak, illetve sikerül kivívnia kezdetben bár részben azokat a többlethatásköröket, amelyek a székely identitás megőrzéséhez és fejlesztéséhez fontosak, akkor már csak a saját vezetőkön, illetve magukon a székelyeken múlik a régió sorsa, nem lehet többet (okkal, de néha ok nélkül is) a központi hatóságokra mutogatni.
Ha figyelemmel kísérjük akár csak a sajtó tudósításait, tapasztalhatjuk, hogy a regionális identitások fejlődése, a közbeszédben való megnyilvánulása, illetve a mostani centralizált rendszer miatti elégedetlenség kinyilvánítása nem valamiféle székely specifikum. A tervbe vett közigazgatási reformnak a fent vázolt módon történő véghezvitele tehát nemcsak a Székelyföld és a székely nép érdeke, ilyen téren bízvást számíthatunk arra, hogy más régiók is megfogalmazzák ugyanezen elvárásokat. Az már más kérdés, hogy ez a reform kielégít-e minden kimondott vagy még kimondatlan igényt, illetve az már most kijelenthető, hogy például az erősödő transzszilvanista mozgalmak szempontjából a megoldás az ország föderalizálása. Ez azonban már egy más téma, túlmutat ezen írás keretein.
A szerző a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke
Dokumentumok:
A Stanomir-jelentés
A Helyi Autonómia Európai Chartája
A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája
Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201 (1993)-as ajánlása
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 176/1993-as véleménye Románia felvételi kérelméről
A Velencei Bizottság véleményezése az 1201 (1993)-as ajánlás 11. cikkelyéről
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1123 (1997)-es határozata
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1334 (2003)-as határozata
A Miniszterek Tanácsának 12 (2004)-es ajánlása
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1811 (2007)-es ajánlása
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának 34 (1997)-es ajánlása
A Velencei Bizottság elnökékenek a beszéde Strasbourgban, az ETPK 2015 márciusi plenáris ülésén
A Regionális Demokrácia Referencia Keretszabályzata
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1985 (2014)-es határozata
A romániai regionalizációról 2002 októberében Sinaián szervezett kollokvium konklúziói
A Helyi és Regionális Önkormányzatok Konngresszusának 300 (2011)-es ajánlása
Árus Zsolt
Krónika (Kolozsvár)

Lefoglalta a rendőrség a gyergyószentmiklósi őrtűzre szánt fát
A Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke saját tüzelőjéből szállított mintegy húsz hasáb tűzifát a tiltakozás gyergyószentmiklósi őrtűzéhez, amikor a rendőrök megállították.
Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke elmondta, egy nyitott rakterű gépkocsival szállított szombaton délután a háza udvaráról a saját tüzelőjéből mintegy húsz hasáb tűzifát a tiltakozás gyergyószentmiklósi őrtűzéhez, amikor rendőri intézkedés történt vele szemben. Elmondta, hazament a fa eredetét igazoló iratokért, de a rendőrség olyan szállítási iratot kért tőle, amivel nem rendelkezik. Hozzátette, a jegyzőkönyv kiállítása folyamatban van.
A Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke hozzátette, már korábban a helyszínre szállította a tűzgyújtásra szánt kisebb fahasábokat, így a gyergyószentmiklósi lovas pályán sem marad el teljesen az őrtűzgyújtás.
Székelyföld „peremtelepülésein" több száz helyszínen gyújtanak őrtüzet szombat este a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tiltakozó akciója keretében a régió önkormányzási jogát követelve.
MTI
Erdély.ma

A szervezők becslése szerint pár tízezren vettek részt Székelyföld határainak a kivilágításán
A szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) előzetes becslése szerint pár tízezren vettek részt szombat este azon a tömegrendezvényen, amely keretében Székelyföld határainak a kivilágításával követelték a régió önkormányzáshoz való jogát.
Az SZNT sajtószolgálata vasárnap azt közölte: a szervezők nem tudnak arról, hogy valamely helyszínen rendbontás történt volna. A megmozdulás keretében 68 helyszínen tartottak ökumenikus istentiszteletet. Ezt követően mentek ki a résztvevők a közeli magaslatokra őrtüzeket gyújtani. A gyülekezési helyektől távolabb eső határszakaszokon mintegy száz kivilágítási ponton reflektorok jelezték Székelyföld határát.
A szervezők szerint elsősorban a határ menti települések lakosai vettek részt a megmozduláson, de Székelyföld belső településeiről, és távolabbról is érkeztek vendégek. A közlemény olyan kis településről is említést tesz, ahol a lakosság fele kivonult a közeli határdűlőre.
A közigazgatásilag Brassó megyéhez tartozó Apáca, Felsőrákos és Ürmös lakói a megmozdulás révén először élhették meg tömegrendezvényen Székelyföldhöz való tartozásuk érzését. A közlemény azt is megemlíti, hogy Csomakőrösön kicsiben is világítottak Székelyföld határai. A helyi szervezők ugyanis gázolajjal átitatott fűrészporból rajzolták ki és gyújtották meg a régió körvonalát. Az SZNT említést tesz arról is, hogy a rendőrség röviddel a megmozdulás kezdése előtt elkobozta a gyergyószentmiklósi egyik őrtűzre szánt fát. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke az MTI-nek elmondta, a hatóság fellépése nem akadályozta meg az őrtűz meggyújtását, mert a résztvevők pótolták a fát. A rendőrség 2000 lejes (140 ezer forint) bírságot rótt ki a gépkocsivezetőnek, mert előzetes regisztráció nélkül szállította a hatóság által 0,2 köbméterre becsült tűzifát. Árus Zsolt elmondta, a bíróságon kérik a bírságolási jegyzőkönyv érvénytelenítését.
A megmozdulás valamennyi helyszínén felolvasott kiáltványban kinyilvánították: a határok kivilágításával a román kormány és a világ tudomására kívánják hozni, hogy Székelyföld létezik, és élni akar az önrendelkezés jogával. „E jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé" – áll a kiáltványban. MTI
Erdély.ma

SZNT: szítja a tüzet a hatóság
Pénzügyi ellenőrzést tartottak a hatóságok annál a két székelyföldi egyesületnél, amelyek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) legutóbbi tömegmegmozdulásának szervezésében vállaltak szerepet, az egyiket meg is bírságolták – közölte szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében az SZNT sajtószolgálata.
Az Országos Adóhatóság (ANAF) csalás elleni főosztályának Nagyszebenből kivezényelt ellenőrei szerdán ellenőrizték az Izsák Balázs SZNT-elnök képviselte marosvásárhelyi Siculitas Egyesületet és a Gazda Zoltán által képviselt sepsiszentgyörgyi Sepsireform Egyesületet. A Siculitas Egyesületet 10 ezer lejre büntették meg, a Sepsireform Egyesület gazdálkodásában nem találtak hibát.
Amint az SZNT közölte, a Siculitas Egyesületet azért büntették az ellenőrök, mert nem jelentett be a pénzmosás elleni hatóságoknál egy júniusban kapott magyarországi támogatást. A szervezet álljtja: a pénzösszeg átlátható és ellenőrizhető módon, banki átutalással érkezett az egyesület bankszámlájára. A Siculitas Egyesület – az SZNT közleménye szerint – élni fog a jogorvoslat lehetőségével.
Izsák Balázs SZNT-elnök a Krónikának elmondta, meglehetősen furcsának találja, hogy négy nappal a Székelyföld határainak kivilágítása után egyazon órában végeztek ellenőrzést az SZNT háttérszervezeteiként működő egyesületeknél. „Ezt egy kis valószínűségű véletlennek, a székelyföldi szervezetek, vállalkozók ellen irányuló megfélemlítő folyamat részének nevezném, függetlenül attól, hogy épp az adóhatóságról, a korrupcióellenes ügyosztályról vagy a fogyasztóvédelmi hatóságról van szó” – fogalmazott Izsák Balázs.
Eközben Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján indokolatlannak és bizonyos szempontból törvénytelennek nevezte azt a szombati rendőrségi eljárást, melynek nyomán lefoglalták a tűzifát, amit a gyergyószentmiklósi lovas pályára tervezett őrtűzhöz szállítottak a helyi szervezők.
Árus Zsolt elmondta, egy nyitott rakterű gépkocsival szállíttatott szombaton délután a háza udvaráról a saját tüzelőjéből mintegy húsz hasáb tűzifát a tiltakozás gyergyószentmiklósi őrtűzéhez, amikor rendőri intézkedés történt vele szemben. Elmondta, hazament a fa eredetét igazoló iratokért, de a rendőrség olyan szállítási iratot kért tőle, amivel nem rendelkezik.
„A 2000 lejes büntetés kétségkívül nem a fuvart vállaló személynek szól, hanem a Székelyföld oszthatatlanságát hirdető rendezvény és annak szervezői ellen irányult – szögezte le Árus. – Az illető csak annyiban érintett az ügyben, hogy elvállalta a fa fuvarozását a lakásomtól a rendezvény helyszínéig. Mivel a büntetés neki szólt, nyilván neki kellett fellebbeznie ellene, de ehhez az SZNT biztosít támogatást”.
A fellebbezésben megemlítik, hogy a rendőrségi eljárás a törvényekkel ellentétes volt, hiszen magánterületen történt az intézkedés, amihez a rendőröknek ebben a formában nem lett volna joguk. A másik ok, amiért támadható a büntetési jegyzőkönyv, hogy abban az áll, az elkobzott famennyiség 0,12 köbmétert tesz ki.
Ez azért lényeges, mert a fát a senki nem mérte meg, azaz találomra írták be ezt a számot. Éppen akkora értéket, amekkora miatt büntetést lehetett kiróni, a törvény szerint ugyanis 0,1 köbméternél kisebb famennyiség szállításánál nem szükséges fuvarlevél. A büntetést pedig arra hivatkozva rótták ki, hogy a szállító nem rendelkezett fuvarlevéllel. Árus Zsolt hiába mutatta be a fa vásárlásakor kapott bizonylatokat, a rendőrök csak aznapi, október 24-ei fuvarlevelet fogadtak volna el. Árus megjegyezte, az elkobzott fát a helyi erdészet udvarára szállították, és ott tárolják.
„Ha kiderül, hogy ez kevesebb, mint 0,1 köbméter, akkor eleve tárgytalanná válik a büntetés, ha pedig valamivel mégis többnek bizonyul a határértéknél, akkor a büntetés mértékének indokolatlansága merül fel, hiszen öszszesen mintegy 80 lej értékű faanyag szállításáért róttak ki 2000 lejes büntetést” – magyarázta Árus Zsolt.
Az SZNT-s tisztségviselő leszögezte, meglátása szerint egyértelmű rendőrségi túlkapásról van szó, amelynek célja, hogy az emberek legközelebb távol maradjanak a jogos követeléseik kifejezését lehetővé tevő rendezvényektől. Hozzátette, valószínű, hogy különböző hatóságokkal szemben korábban indított perei miatt különösen is figyelték őt, hiszen a közel 200, Székelyföld-szerte meggyújtott máglya mindegyikéhez szállított fát valahonnan valaki, és a rendőrök sehol nem igazoltatták őket. Árus elmondta, a fa vétlen szállítóját az SZNT minden jogi eszközt bevetve meg fogja védeni.
Mint ismeretes, a Székely Nemzeti Tanács a székelység közképviseleti testületeként határozza meg magát, ezért nem is rendelkezik jogi személyiséggel. Azokban az esetekben, amikor az állam intézményeiben kell hivatalos iratokat letennie, a háttérszervezeteiként működő egyesületek járnak el a nevében.
A Székelyföld határainak október 24-ei kivilágítása előtt ez a két szervezet fordult a közel 60 határ menti önkormányzathoz, illetve a megyei csendőrségekhez és rendőrségekhez, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően bejelentse a tiltakozó akciót. A szervezet becslése szerint több tízezren vettek részt múlt szombaton a tömegrendezvényen.
Bíró Blanka, Gergely Imre, Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Mi nem félünk!
Jobb sorsra érdemes, de a megvesztegetésektől fojtogatott országunkban egy idő óta újra fokozódott a magyarellenesség. Ennek többféle megnyilvánulási formája van, egyes elöljáróknak és tisztségviselőknek a jogainkat semmibe vevő, fennhéjázó viselkedésétől kezdve, a történelemhamisításon át, egészen a minket érintő fontos kérdésekről folytatott párbeszéd megtagadásáig. Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea például hallani sem akar a kétnyelvű utcanévtáblákról, mert azok szerinte félrevezetnék a turistákat, és akadályoznák a postai küldemények eljuttatását a címzettekhez. A szekusból hírszerzőtisztté, majd városi rendőrfőnökké vedlett Valentin Bretfelean pedig kijelenti, nem fogja megengedni, hogy Paul Chinezu nevét „elmagyarosítván”, Kinizsi Pálként tüntessék fel.
A székelyföldi, vagyis a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának Marosfőn lezajlott legutóbbi ülésén Mircea Duşă honvédelmi miniszter leszögezte, az autonómiának nincs mit keresnie a romániai közbeszédben, mert alkotmányellenes. Vele egy követ fúj ugyanakkor Horia Grama, a Szociáldemokrata Párt (PSD) Kovászna megyei elnöke, parlamenti képviselő is, aki szerint az autonómiáról még tárgyalni sem lehet.
Az ellenünk irányuló intézkedések közé sorolhatjuk továbbá a Székelyföld határait október 24-én megvilágítani hivatott őrtüzek egyikéhez saját fájából tüzelőt szállító és ezért megbírságolt, gyergyószentmiklósi Árus Zsolt esetét, Mircea Diacon háromszéki fogyasztóvédelmi főbiztos etnikai indíttatású túlkapásait, valamint a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár és csillagvizsgáló visszaszolgáltatásának a megtagadását is, hogy csak a legfrissebbek közül említsünk néhányat.
Mindezek következtében Székelyföld magyar anyanyelvű lakosságának folyamatos megaláztatásban, hátrányos megkülönböztetésben és zaklatásban van része, melyek megkeserítik és ellehetetlenítik mindennapjait. De hát ez is a cél, hiszen így akarják önfeladásra, vagy ha ez nem megy, akkor a szülőföld elhagyására kényszeríteni! Éppen ezért újra és újra, minden fórumon le kell szögeznünk: mi nem félünk, és a magyarságunk megőrzéséért, valamint a szülőföldünk megtartásáért folytatott küzdelmünket nem adjuk fel, bármi történjék is!
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Őszbúcsúztató versmondók
Huszonhat éve versekkel búcsúztatják az őszt a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban. Szombaton szervezték meg a Petőfi Sándor Elhull a virág, eliramlik az élet mottójú Őszi szavalóversenyt.
Ezúttal is megtelt a díszterem verskedvelőkkel. Budapesti, hatvani, csíkszeredai, marosvásárhelyi, szovátai és idén első alkalommal gyimesfelsőloki versmondók is beneveztek a versenyre a helyi Batthyány Ignác Szakközépiskola és a Salamon Ernő Gimnázium versenyzői mellett. Radnóti Miklóstól választották a kötelező verseket, a Szerelmes vers címűt mondták a IX-X. osztályosok, az Il faut laisser címűt a XI-XII-esek.
A Korpos Szabolcs tanár vezette iskolakórus, valamint a hatvani diákok éneke tette még színesebbé a rendezvényt, amelyen a szervezőkön kívül a zsűritagoknak is akadt bőven dolguk. Összesen huszonhárom versmondó kötelező illetve szabadon választott versét hallgatták meg úgy, hogy a végén jegyfelmutatással értékelték az előadásokat. Bajna György újságíró, Drentea-Istók Erzsébet magyartanár, Fodor Györgyi, a Figura Stúdió Színház irodalmi titkára, Pál Judit magyartanár, Ráduly Andrea egykori szavaló, Varga Gyöngyi román-magyar szakos tanár, valamint a zsűri elnöke, Dézsi Szilárd rendező tetszését leginkább a házigazda iskola diákjai nyerték el. Tizenegy jelentkezőből nyolcan díjat érdemeltek.
A IX-X. osztályosok közül első díjat nyert Kedves Tamás Hanga, a Salamon Ernő Gimnázium diákja, második Kaltenecker Evelin, a budapesti Veres Pálné Gimnáziumból, harmadik díjazott Dezső Renáta a házigazda iskola diákja. Dicséretben részesült Nagy György Kriszta salamonos diák és Kelemen Szabolcs, a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium diákja.
A XI-XII. osztályosok közül az első három díjazott salamonos diák, Darvas Emőke nyerte az első díjat, második Varga Katalin-Eszter, harmadik pedig Ambrus Dorottya. Dicséretet érdemelt Szalma Szilárd, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium versmondója és Berki Eliza, a hatvani Széchenyi István Római Katolikus Középiskola diákja.
A közönségnek a salamonos Domokos Orsolya és Lőrincz Adrienn szavalata tetszett. A különdíjak idén sem maradtak el. Az Árus Zsolt által felajánlott díjat Ambrus Dorottya vehette át, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége díját Darvas Emőkének adták, Bajna György újságíró Kelemen Szabolcs versmondását értékelte, Gergely Géza magyartanár pedig Kedves Tamás Hangának ajándékozta kötetét.
Érdemoklevél és Varga Lőrinc által készített ajándék járt minden versmondónak, felkészítő tanárnak. A versenyzőket pedig hasznos tanácsokkal tarisznyálta fel a zsűri elnöke.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro

A kétnyelvűség betartatására kötelezte a törvényszék Hargita megye prefektusát
A kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte egy kedden kimondott ítéletben a Hargita megyei törvényszék Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát. Az ítélet nem jogerős.
A prefektust Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke perelte be egy évvel ezelőtt, amiatt, hogy a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el egy – a nyelvhasználati jogok betartatását követelő – beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus az MTI-nek elmondta, Maroshévízen (Toplita) tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot. A prefektus – mint válaszolt – felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban.
„Jeleztem, hogy nem egyedi esetről van szó, és arra kértem a prefektust, hogy szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, és az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordultam a törvényszékhez" – magyarázta Árus Zsolt.
„A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében" – tette hozzá Árus Zsolt.
MTI
Erdély.ma

Pert nyert Árus Zsolt: a törvény betartatására kötelezik a prefektust
A kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte ítéletében a Hargita megyei törvényszék Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát. Az ítélet nem jogerős.
A prefektust Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke perelte be egy évvel ezelőtt, azért mert a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el a nyelvhasználati jogok betartatását követelő beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus az MTI-nek elmondta, Maroshévízen tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot.
A prefektus válasza szerint felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban. „Jeleztem, hogy nem egyedi esetről van szó, és arra kértem a prefektust, hogy szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, és az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordultam a törvényszékhez” – magyarázta Árus Zsolt.
„A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében” – tette hozzá Árus Zsolt.
Krónika (Kolozsvár)

Önkormányzatokhoz szól az SZNT
Románia ültesse gyakorlatba a Helyi Autonómia Európai Chartáját, amely előírja, hogy miként kell megoldani az önkormányzatok finanszírozását. A Székely Nemzeti Tanács erre szeretné rávenni az ország vezetését, települések polgármestereit kéri, levélben szólítsák fel erre a kormányt, parlamentet, államelnököt.
Levelet küld az ország minden helyi önkormányzatához a Gyergyószéki Székely Tanács, amelyben arra kérik a polgármestereket, hogy szólaljanak fel a Helyi Autonómia Európai Chartája életbe léptetéséért – jelentette be Árus Zsolt, az SZNT gyergyószéki vezetője.
Árus leszögezi, a charta az önkormányzatok finanszírozására vonatkozóan világos előírásokat tartalmaz. Románia ugyan már 18 éve, 1997-ben ratifikálta a chartát, de annak előírásait azóta sem tartja be. A helyi önkormányzatok alulfinanszírozottsága egy akut probléma, ami évtizedek óta megoldásra vár. Ha a Helyi Autonómia Európai Chartáját betartaná az állam, ez a helyzet azonnal megoldódna – véli az SZNT tisztségviselő.
A Gyergyószéki SZNT egy kezdeményezést indított, kérik az ország minden egyes polgármesterét, hogy forduljanak levélben a kormányhoz, és szólítsák fel, hogy a 2016-os költségvetési törvény tervezetét a charta előírásainak szigorú figyelembevételével készítsék el. Kérjék ugyanakkor a parlamenttől azt, hogy ha ez nem így lesz, akkor a törvényt ne szavazzák meg, illetve az államelnöktől azt, hogy ha az első kettő figyelmen kívül hagyja a kérést, akkor ne hirdesse ki a törvényt. .
A kezdeményezéssel először a Gyergyói-medence nyolc polgármesterét keresték meg, (Gyergyószentmiklós, Remete, Ditró, Szárhegy, Alfalu, Csomafalva, Újfalu és Vasláb). A Bukarestbe küldött első levélre egyelőre Gyergyószentmiklós és Újfalu polgármesterének aláírása került. Árus Zsolt megjegyzi, az előzetes egyeztetések során az összes vezető elmondta, hogy egyetért a kezdeményezéssel, de az aláírással egymásra várnak, de volt olyan is köztük, aki szerint ez most nem aktuális. A kezdeményező bízik abban, hogy a következőkben azok is aláírják, és elküldik a levelet, akik első körben még nem.
Árus Zsolt leszögezi, ez a kezdeményezés a lakosság nemzetiségi összetételétől függően minden önkormányzatra egyaránt érvényes, hiszen minden polgármester érzi annak terhét, hogy nincs elegendő pénze a települése működtetésére és fejlesztésére. A mindenkori kormányok pedig a külön támogatások reményében vagy annak megvonásának fenyegetésével lekötelezetté, kiszolgáltatottá teszik a polgármestereket.
A Gyergyószéki SZNT-vezető ugyanakkor arra számít, hogy az ország polgármesterei, felismerve a charta által előírt helyi autonómia általános elveinek hasznosságát, jó eséllyel járulna hozzá az autonómiával szembeni általános idegenkedés csökkentéséhez. Árus végül hozzáteszi: „kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a válasz a párbeszéd és nyitottság fontosságát sokszor hangoztató szakértői kormány részéről”.
Gergely Imre
Székelyhon.ro

Magyar feliratokat
Beadvánnyal fordult a múlt hónapban Kovászna megye prefektusához Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke. Kérte az elöljárót: gondoskodjon arról, hogy a megyében működő közintézményekben tartsák be a magyar nyelv használatára vonatkozó jogszabályokat, különös tekintettel a kétnyelvű táblákra.
Árus blogján teszi közzé a választ, megjegyezve: egyáltalán nem elégedett azzal, és újabb levelet küld, amelyben tételesen jelzi a törvénytelenségeket. Ugyanakkor felhívással is fordul mindazokhoz, akik a nyelvi jogok terén segíteni szeretnének, hogy a jogaink@sic.hu címre minél több fényképfelvételt küldjenek olyan intézményi névtáblákról, intézményeken belüli feliratokról, amelyek csak román nyelvűek. (fer-)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A prefektusnak ki kell állnia a kétnyelvűség mellett
Fellebbezés hiányában jogerőssé vált az az ítélet, melyben a Hargita megyei törvényszék tavaly novemberben a kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát.
Minderről a felperes Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke számolt be blogján pénteken. A prefektust Árus Zsolt 2014-ben perelte be amiatt, hogy a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el egy – a nyelvhasználati jogok betartatását követelő – beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus az MTI-nek korábban elmondta, Maroshévízen tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot. A prefektus – mint válaszolt – felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban.
Mivel a panaszos úgy vélte, hogy nem egyedi esetről van szó, arra kérte a prefektust: szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására, majd munkatársai révén ellenőrizze az intézményeket, és indítson jogi eljárást minden olyan esetben, ahol törvénysértést észlel. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, ahogy az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordult a törvényszékhez.
Árus Zsolt a blogján jelezte, hogy a harmincnapos határidőből, melyet a törvény szab a hivataloknak a panaszos ügyek rendezésére, tíz nap már el is telt azóta, hogy jogerőre emelkedett az ítélet. „Remélem, dolgoznak keményen a prefektúrán!” – jegyezte meg blogbejegyzésében Árus Zsolt. Hozzátette, kérése a megye összes közintézményére vonatkozott, tehát a prefektusnak a rendőrséget és az ügyészséget is fel kell szólítania a kétnyelvű feliratozásra.
„A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében” – nyilatkozott korábban az MTI-nek Árus Zsolt. Krónika (Kolozsvár)

Jogerős: a kétnyelvűség betartatására kötelezik Hargita megye prefektusát
Fellebbezés hiányában jogerőssé vált az az ítélet, melyben a Hargita megyei törvényszék tavaly novemberben a kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát. Minderről a felperes Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke számolt be blogján pénteken. A prefektust Árus Zsolt 2014-ben perelte be amiatt, hogy a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el egy – a nyelvhasználati jogok betartatását követelő – beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus az MTI-nek korábban elmondta, Maroshévízen (Toplița) tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot. A prefektus – mint válaszolt – felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban.
Mivel a panaszos úgy vélte, hogy nem egyedi esetről van szó, arra kérte a prefektust: szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására, majd munkatársai révén ellenőrizze az intézményeket, és indítson jogi eljárást minden olyan esetben, ahol törvénysértést észlel. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, ahogy az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordult a törvényszékhez.
Árus Zsolt a blogján jelezte, hogy a harmincnapos határidőből, melyet a törvény szab a hivataloknak a panaszos ügyek rendezésére, tíz nap már el is telt azóta, hogy jogerőre emelkedett az ítélet. „Remélem dolgoznak keményen a prefektúrán!” – jegyezte meg blogbejegyzésében Árus Zsolt. Hozzátette, kérése a megye összes közintézményére vonatkozott, tehát a prefektusnak a rendőrséget és az ügyészséget is fel kell szólítania a kétnyelvű feliratozásra.
„A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében” – nyilatkozott korábban az MTI-nek Árus Zsolt. 
MTI. Erdély.ma

Jogerős ítélet kötelez a kétnyelvűség betartatására
Fellebbezés hiányában jogerőssé vált az az ítélet, melyben a Hargita megyei törvényszék tavaly novemberben a kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát.
Minderről a felperes Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke számolt be blogján a múlt hét végén. A prefektust Árus Zsolt 2014-ben perelte be amiatt, hogy a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el egy – a nyelvhasználati jogok betartatását követelő – beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus korábban elmondta, Maroshévízen tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot. A prefektus – mint válaszolt – felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban.
Mivel a panaszos úgy vélte, hogy nem egyedi esetről van szó, arra kérte a prefektust: szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására, majd munkatársai révén ellenőrizze az intézményeket, és indítson jogi eljárást minden olyan esetben, ahol törvénysértést észlel. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, ahogy az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordult a törvényszékhez.
Árus Zsolt a blogján jelezte, hogy a harmincnapos határidőből, melyet a törvény szab a hivataloknak a panaszos ügyek rendezésére, tíz nap már el is telt azóta, hogy jogerőre emelkedett az ítélet. "Remélem, dolgoznak keményen a prefektúrán!" – jegyezte meg blogbejegyzésében Árus Zsolt. Hozzátette, kérése a megye összes közintézményére vonatkozott, tehát a prefektusnak a rendőrséget és az ügyészséget is fel kell szólítania a kétnyelvű feliratozásra.
"A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében" – nyilatkozta korábban Árus Zsolt. Népújság (Marosvásárhely)

A megbélyegzés ellen tüntetnek Gyergyószentmiklóson
Tüntetésre várja a gyergyóiakat szombaton 16 órára, Gyergyószentmiklós főterére a Gyergyószéki Székely Tanács. A megmozdulással a meghurcoltatásra, az elnyomásra a megbélyegzésre, valamint a román hatóságok által alkalmazott kettős mércére szeretnék felhívni a figyelmet.
„Hiba volt bízni a román hatóságok pártatlanságában és korrektségében, amikor tavaly januárban elkezdődött az az ügysorozat, amely során különböző magyar közéleti személyiségeket vádoltak meg és tartóztattak le, és akik ellen eljárások zajlanak” – szögezi le a Székely Nemzeti Tanács újonnan kinevezett gyergyószéki szervezetének elnöke, Árus Zsolt. Az SZNT tüntetésre hívja az embereket, hogy igazságos eljárást követeljenek minden meghurcolt magyarnak. A tüntetést szombaton 16 órától tartják Gyergyószentmiklós főterén.
Árus Zsolt szerint a hatóságok vérszemet kaptak, amikor azt látták, a magyar közéleti személyiségek megvádolásakor nem született egy nagyon határozott közösségi kiállás és állásfoglalás. Így jutottak el odáig, hogy Kézdivásárhelyen egyenesen a terrorizmus lett a vád. Ezzel a hatóságok átléptek egy olyan határt, amit már végképpen nem lehet szótlanul nézni és tűrni – szól a tüntetésre való felhívás.
A tüntetés célja, kiállni a jogállam mellett, gyors és igazságos eljárást követelni minden meghurcolt magyarnak Mezei Jánostól Beke Istvánig. A másik cél, hogy a tüntetés elítélje a magyarság kollektív megbélyegzését, amely december óta a hazai román közbeszédet jellemzi. A tüntetés szervezői kijelentik, semmilyen formában nem akarnak állást foglalni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elvei mellett vagy ellene, de semmilyen más szervezet mellett vagy ellen sem.
„Azt várjuk el, hogy a magyarokat ne érje semmiféle diszkrimináció a hatóságok részéről pusztán nemzetiségük miatt, illetve hogy ügyükben szülessen a lehető legrövidebb időn belül jogerős és igazságos ítélet” – szól a felhívás.
Éppen ezért székely zászlót és a tüntetés céljaival összhangban lévő tiltakozó feliratokat szívesen látnak a tüntetésen, de nem szeretnék, ha bármely szervezet jelképei megjelennének, vagy oda nem illő skandálások hangzanának el. A gyergyószentmiklósi tüntetés nemcsak egy alkalmat jelent, a következő szombaton is megrendeznék. Ugyanakkor felhívással fordulnak a többi széki székely tanácshoz és a magyar pártokhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz, legyen az Székelyföld szintjén egységes.
Gergely Imre. Székelyhon.ro

Tüntetni hív Gyergyóba a Székely Nemzeti Tanács 
Hiba volt bízni a román hatóságok pártatlanságában és korrektségében, amikor különböző magyar közéleti személyiségeket vádoltak meg és tartóztattak le, és akik ellen eljárások zajlanak – szögezi le a Székely Nemzeti Tanács gyergyószéki szervezetének elnöke, Árus Zsolt – adja hírül Gergely Imre a kronika.ro-n. Éppen ezért az SZNT szombaton 16 órától tüntetésre hívja az embereket Gyergyószentmiklós főterére, hogy igazságos eljárást követeljenek minden meghurcolt magyarnak.
A gyergyószéki SZNT élére pár napja megválasztott Árus kijelenti, a hatóságok vérszemet kaptak, amikor azt látták, a magyar közéleti személyiségek megvádolásakor nem született nagyon határozott közösségi kiállás és állásfoglalás. Így jutottak el odáig, hogy Kézdivásárhelyen egyenesen a terrorizmus lett a vád. Ezzel a hatóságok átléptek egy olyan határt, amit már végképpen nem lehet szótlanul nézni és tűrni – szól a tüntetésre való felhívás. A tüntetés célja, kiállni a jogállam mellett, gyors és igazságos eljárást követelni minden meghurcolt magyarnak Mezei Jánostól Beke Istvánig. A másik cél, hogy a tüntetés elítélje a magyarság kollektív megbélyegzését, amely december óta a hazai román közbeszédet jellemzi.
A tüntetés szervezői kijelentik, semmilyen formában nem akarnak állást foglalni a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elvei mellett vagy azok ellen, de semmilyen más szervezet mellett vagy ellen sem. Azt sem jelentik ki, hogy szerintük bűnös vagy ártatlan valaki. „Azt várjuk el, hogy a magyarokat ne érje semmiféle diszkrimináció a hatóságok részéről pusztán nemzetiségük miatt, illetve hogy ügyükben szülessen a lehető legrövidebb időn belül jogerős és igazságos ítélet" – szól a felhívás. Éppen ezért székely zászlót és a tüntetés céljaival összhangban lévő tiltakozó feliratokat szívesen látnak a tüntetésen, de nem szeretnék, ha bármely szervezet jelképei megjelennének, vagy oda nem illő skandálások hangzanának el. A gyergyószentmiklósi tüntetés nemcsak egy alkalmat jelent, a következő szombaton is megrendezik ezt. Ugyanakkor felhívással fordulnak a többi szék székely tanácsához és a magyar pártokhoz, hogy csatlakozzanak ehhez a mozgalomhoz.
Mint ismeretes, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) 2015. január végén Mezei János gyergyói polgármester ellen, áprilisban pedig Ráduly Róbert és Szőke Domokos csíkszeredai elöljárók ellen indított eljárást hivatali visszaélés vádjával. Az keltett visszatetszést, hogy a székelyföldi vezetők olyan apró ügyek miatt kerültek a vádlottak padjára, amelyek minden bizonnyal bármelyik polgármesteri hivatalban előfordulnak.
Emellett a DIICOT által bejelentett állítólagos terrorista merényletkísérlet miatt december 1-jén Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezetének elnökét, december 30-án pedig Szőcs Zoltánt, a HVIM erdélyi elnökét helyezték előzetes letartóztatásba. Az ügyészség állítása szerint a gyanúsítottak házi készítésű szerkezetet akartak felrobbantani a december 1-jei román nemzeti ünnepen Kézdivásárhelyen. A házkutatások során azonban a hatóságok csak petárdákat találtak. A székelyföldi terrorvád miatt heteken át estéről estére tömegek vonultak az utcára Kézdivásárhelyen; Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen is tartottak kisebb megmozdulásokat – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Százan tüntettek és imádkoztak az igazságért
Hol nincs éhségérzet az igazság után, ott veszélyben a közösség élete – hangzott el szombaton Gyergyószentmiklós főterén. A székelyföldi városok vezetői ellen indult eljárások esetében igazságos ítéletekért, illetve „a romániai magyarságra irányuló kollektív megbélyegzés” ellen gyűltek össze a tüntetők.
A tiltakozó megmozdulást a Gyergyószéki Székely Tanács hirdette meg. Ennek vezetője, Árus Zsolt megfogalmazása szerint a tüntetés célja kimondani, hogy Románia jogállam, és követelni, hogy az illetékes hatóságok jogállamhoz méltón – átlátható, törvényes, tisztességes eljárás során, időhúzás nélkül – vizsgálják ki Gyergyószentmiklós és Csíkszereda városvezetői, illetve a kézdivásárhelyi, terrorizmussal vádolt magyar fiatalok ellen indult eljárásokat. Szülessenek igazságos ítéletek – tette hozzá Árus.
Az esemény egyben „a Romániában december óta jellemző, magyar közösség ellen irányuló kollektív megbélyegzés” elleni tiltakozás is volt. Ez a kollektív megbélyegzés büntetendő – hangzott el. A tüntetők „Igazságot a meghurcoltaknak!”, „Tiltakozunk a megbélyegzés ellen!”, illetve hasonló feliratokat a magasba emelve vonultak fel. 
„Az igazság nem létszámban, nem hangerőben mérhető, az igazság az igazság” – fogalmazott Árus, a közel száz tüntető előtt. Az SZNT tisztségviselője után Fórika Sebestyén, a gyergyószentmiklósi művelődési központ igazgatója mondott beszédet, majd a helybéli katolikus papok, Keresztes Zoltán, Gál Hunor és Portik Hegyi Kelemen, valamint a református lelkész, Bíró Sándor szóltak az egybegyűltekhez. Az igazságért imádkoztak.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot – hangzott el a bibiliai idézet. Hol nincs éhségérzet az igazság után, ott veszélyben van a közösség élet – szólt a folytatás.
A tüntetés a székely himnusz eléneklésével zárult. A megmozdulást kiemelt figyelemmel követték a hatóságok, többen fényképezték és filmezték a jelenlévőket. Nem egyedi alkalomról volt szó a szombati: egy hét múlva, január 30-án 16 órakor ismét összegyűlnek a tiltakozók Gyergyószentmiklós főterén.
Gergely Imre. Székelyhon.ro

Árus: többen is aggodalmukat fejezték ki a tüntetés miatt
Tiltakozó megmozdulást szervezett másodjára is a Gyergyószéki Székely Tanács. Ennek vezetője, Árus Zsolt megfogalmazása szerint a tüntetés célja követelni, hogy az illetékes hatóságok jogállamhoz méltón – átlátható, törvényes, tisztességes eljárás során, időhúzás nélkül vizsgáljon ki minden ügyet megnyugtató módon, hogy legyen vége a bizonytalanságnak. Kitért arra is, hogy voltak, akik aggódtak a rendezvény miatt.
Gyergyószentmiklós központjában szombaton délután tartott tiltakozó megmozduláson több mint hetvenen vettek részt.
„Egy ilyen tüntetést is mint ez, előzetesen be kell jelenteni a városházán és ezt egy véleményező bizottságnak meg kell vizsgálni. Ennek a bizottságnak két tagja aggódott, kifogást emelt a tüntetés ellen. Ezek közül az első egy helyi képviselő, ő azért aggódott, hogy hogyan fogjuk biztosítani a rendet, a fegyelmet, nem azt mondta, hogy én mint a polgárőrség vezetője hozom az embereimet, és segítek a rendfenntartásban, hanem aggódott. A másik, aki kifogást emelt az a rendőrség képviselője volt, aki azt mondta, tulajdonképpen attól fél, hogy az igazságszolgáltatás befolyásoláslására törekszünk, azért tartjuk ezt a rendezvényt. Ez telitalálat, mert valóban így van, azért gyűltünk össze, hogy befolyásoljuk az igazságszolgáltatást. Csak nem úgy ahogy ő gondolja, mert ezért nem nekünk kell szégyenkezni, hanem az igazságszolgáltatásnak, mert számos jel van, ami arra utal, hogy azzal szemben, amit mi szeretnénk, hogy igazságosan, becsületesen, tisztességesen, törvényesen járjanak el, az eljárásaik számos esetben nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek” – mondta el Árus Zsolt.
Beszédében számszerűen ismertette Mezei János ügyét, hosszasan sorolva hány személyt hallgattak ki, hány házkutatást végeztek, hány járművet, számítógépet kutattak át. Mezei esetében több mint egy évvel az eljárás kezdete óta még mindig nem került sor az első érdemi tárgyalásra, tovább zajlik a halogatás” – mondta. Részletesen kitért ugyanakkor a kézdivásárhelyi fiatalok ügyére is, mint mondta, ott is felmerülnek hasonló problémák, ami igencsak elgondolkodtató.
„Egy közösség akkor erős, ha összetartó, de ugyanakkor egyenként minden tagja nyitott szemmel jár és nem tűri szó nélkül, ha őt vagy közösségét jogsértés éri. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy a székelység tegyen tanúbizonyságot arról, hogy ilyen közösség ma is. (...) Közösségünk vezetői ennek tudatában kell legyenek, s tudniuk kell azt is, hogy többet és jobbat várunk el részükről is!” – hangsúlyozta Árus Zsolt.
Helybéli lelkészek is szóltak a tiltakozó megmozduláson, az igazság utáni vágyat, az Isten útjára való lépés fontosságát hangsúlyozva, majd imára szólították a jelenlévőket. A tüntetés a székely himnusz eléneklésével zárult. A megmozdulást ezúttal is kiemelt figyelemmel követték a hatóságok. „Hogy mi lesz tovább, az attól függ milyen jogerős döntés születik a kézdivásárhelyi ügyben, és hogyan alakulnak a további perek” – ismertette Árus Zsolt.
Baricz Tamás Imola. Székelyhon.ro

Árus: Románia vezetői elzárkóznak a párbeszédtől
Csík-, Gyergyó- és Udvarhelyszék Székely Tanácsainak az elnökei tavaly decemberben kapcsolatot kerestek, párbeszédet szerettek volna kezdeményezni az ország két vezetőjével. Az államelnökhöz és a miniszterelnökhöz címzett kérésükre azonban semmilyen válasz nem érkezett – írja Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke.
Közleményében tudatja, a két tisztségviselőt arra kérték, fogadják székelyföldi önkormányzati és politikai vezetők egy küldöttségét, hogy párbeszéd útján közösen keressenek kiutat a fennálló helyzetből. Ezt indokolja, hogy – Árus Zsolt szavai szerint – az utóbbi évben a romániai magyar közösség helyzete radikálisan rosszabb lett.
Példaként említi egyebek mellett, hogy az ország közbiztonsági stratégiájának a tervezetében az autonómia igényének a kinyilvánítása kockázati tényezőként, a társadalmi béke veszélyeztetőjeként jelent meg, és azt is, hogy futószalagon születnek a magyar feliratok, illetve magyar és székely jelképek eltávolítására kötelező bírósági ítéletek. Ebből kiindulva „érthető és jogos tehát a közösség körében egyre nagyobb méreteket öltő elégedetlenség, ami petíciók és köztéri tüntetések egész sorát eredményezte” – írja közleményében Árus. 
Az államelnökhöz és a miniszterelnökhöz az év végén írt levelet januárban ezért újra elküldték – és szintén nem jött válasz.
„Elfogadhatatlan, de veszélyes is az a mód, ahogyan ez a két elöljáró ebben a helyzetben viselkedik. Véleményünk szerint felelős vezetőkként kötelességük az egyre növekvő társadalmi feszültség mielőbbi csökkentése, Székelyföld helyzetének Románia kötelezettségvállalásaival összhangban való rendezése, ehhez pedig párbeszédre van szükség. Ezúton nyilvánosan is felszólítom tehát őket, hogy minél hamarabb fogadják az általunk említett küldöttséget, vállalják a helyzet rendezésében rájuk háruló feladatot” – áll a közleményben. Székelyhon.ro

Elzárkóznak a párbeszédtől
Olvasói levél 
Az utóbbi évben a romániai magyar közösség helyzete  több állami intézmény aktív szerepvállalásának köszönhetően is  radikálisan rosszabb lett. Csak néhány példa:
– az ország közbiztonsági stratégiájának a tervezetében az autonómia igényének a kinyilvánítása kockázati tényezőként, a társadalmi béke veszélyeztetőjeként jelent meg;
– a magyar közösség valós gondjainak megoldásáról szóló nyilatkozatát minden indoklás nélkül, érthetetlen módon pár nap után maga az államelnök távolította el hivatalának honlapjáról;
– futószalagon születnek a magyar feliratok, illetve magyar és székely jelképek eltávolítására kötelező bírósági ítéletek;
– végül, decemberben, kétes körülmények között két székely fiatalt tartóztattak le terrorizmus vádjával.
Érthető és jogos tehát a közösség körében egyre nagyobb méreteket öltő elégedetlenség, ami petíciók és köztéri tüntetések egész sorát eredményezte. A fokozódó feszültséget észlelve, a magyar közösség gondjaira békés megoldását keresve tavaly decemberben azzal a kéréssel fordultunk az ország két vezetőjéhez,  az államelnökhöz és a miniszterelnökhöz, hogy ezek fogadják székelyföldi önkormányzati és politikai vezetők küldöttségét, hogy párbeszéd útján közösen keressük a kiutat ebből a helyzetből. Megkeresésünkre azonban semmilyen válasz nem érkezett!
A felkérést a múlt hónap elején megismételtük, de továbbra is eredmény nélkül. Ez a viszonyulás már azért is elfogadhatatlan, mert törvény kötelezi az említett elöljárókat is, hogy az írásos megkeresésekre 30 napon belül válaszoljanak. Ezen túlmenően azonban nem csak elfogadhatatlan, de veszélyes is az a mód, ahogyan ez a két elöljáró ebben a helyzetben viselkedik.
Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kolozsvári táblaháború
Évek óta zajlik ez is, újabb és újabb kanyarokkal, mindmáig kézzel fogható eredmény nélkül. Már a magyar közösség szempontjából nézve. A legújabb fejlemény az, hogy a Kolozsvári Törvényszék elutasította a Minority Rights egyesület azon kérését, hogy kötelezze a polgármestert hogy tegyen ki a kétnyelvű helységnévtáblákat a város bejárataihoz.
Az nem derül ki a törvényszék honlapján található szűkszavú összefoglalóból, hogy pontosan mi a per tárgya, de az előzményekből és sajtóhírekből arra lehet következtetni hogy az, hogy a polgármester ültesse gyakorlatba a városi képviselő-testületnek a táblák kihelyezésére vonatkozó határozatát. Ez pedig egy teljesen jogos kérés és érthetetlen az ítélet, magam is kíváncsi vagyok, hogy mivel indokolja azt a bíró. Remélem amint a felperes kézhez kapja, közkincsé is teszi majd. Ez biztos: a polgármester az elutasítást nem indokolhatja azzal, hogy a magyarok alakosság kevesebb mint 20%-át teszik ki, ugyanis az 1206/2001-es Kormányhatározat olyan esetben ezt kötelezővé teszi, ellenben legyen akárhány százalék a magyar lakosság, ha a képviselő-testület úgy dönt, akkor a magyar felirat ki kell kerüljön, azért, mert helyi ügyekben ilyen téren a testület szuverén módon dönt, a polgármesternek pedig törvényes kötelessége a testület határozatait végrehajtani. Ha nem ezt teszi, az hivatali visszaélés, vagyis bűncselekmény. Éppen ezért a kolozsvári magyarok megfontolhatják azt is, hogy büntető panaszt tegyenek az akadékoskodó polgármester ellen, megvan rá minden okuk és joguk.
A kérdés ugyanakkor megközelíthető más irányból is. A már említett kormányhatározat 2001-ben született, melléklete pedig tételesen felsorolja az összes olyan települést, amelyben valamely nemzeti kisebbség 20% felett van jelen, s rögzíti azt is, hogy mi a neve az adott településnek ama kisebbség nyelvén. Ebben a mellékletben pedig ott szerepel Kolozsvár is! A kormányhatározat azt is előírja, hogy az érintett települések polgármesterei ki kell helyezzék a kétnyelvű feliratokat (települések s azon belül közintézmények nevei) maximum 90 nappal a határozat érvénybe lépése után. Az a határidő 2002 márciusában járt le, addig kellett volna az akkori polgármester kihelyezze a város bejárataihoz a kétnyelvű táblákat, 14 éve van tehát mulasztásban a mindenkori polgármester.
Ezen rendelkezések végrehajtását a prefektus (is) felügyeli, be nem tartásuk esetén 2500 és 5000 lej közötti bírságot szabhat ki.
Következésképpen ha van ha nincs a táblák kihelyezéséról szóló önkormányzati határozat, azokat a kormányhatározat előírásai szerint még 2002 elején ki kellett volna helyezni, s ez azóta is aktuális, ezt a kötelességet mulasztotta a mindenkori polgármester, ezért a prefektusnak büntetni kellett volna és büntetni kellene. S mivel a jogszabály semmi olyat nem tartalmaz, hogy ha valahol utólag a lakosság részaránya csökken, akkor el kell távolítani a táblát (már csak azért sem, mert a szerzett jogokat jobb helyen visszavonni nem illik), ezért az a tábla ma is ott kellene álljon.
Mindebből az következik, hogy túl azon, hogy a táblaállításra vonatkozó határozat gyakorlatba ültetését kérik, a kolozsváriak még két – békés, azaz nem büntetőjogi – dolgot tehetnek:
1. Felszólítják a polgármestert, hogy az 1206/2001-es Kormányhatározat előírásainak megfelelően helyezze ki a város bejárataihoz, illetve a helyi középületekre a kétnyelvű feliratokat.
2. Jelzik a prefektusnak, hogy a polgármester 14 éves mulasztásban van, s felszólítják, hogy ezért bírságolja meg és kötelezze őt a feliratok kihelyezésére.
Ezek a hazai lehetőségek. De nem szabad megfeledkezni a nemzetköziekről sem. Az Európa Tanács (azon belül kiemelten az 1206/2001-es Kormányhatározatban is hivatkozott Kisebbségi Keretegyezmény titkársága, valamit a két éve igen kritikus jelentést kiadó ECRI) és az EBESZ tájékoztatása a minimum, amit szerintem ezzel az üggyel kapcsolatban is célszerű megtenni. Illetve ha meglesz az ítélet indoklása, azt meg lehet küldeni az Európai Bizottságnak is, azt alátámasztandó, hogy távolról sem jött el az ideje annak, hogy a román igazságszolgáltatás felügyeletét megszüntessék.
Árus Zsolt. itthon.ma//szerintunk

Petíció Székelyföldért
A Gyergyószéki Székely Tanács annak megalakulása óta nagyra értékeli a Székelyföldért Társaság tevékenységét. Úgy ítéljük meg, hogy az egyrészt hiánypótló kapocs Székelyföld és az anyaország, annak lakói és intézményei között, másrészt pedig kezdeményezései révén jól kiegészíti a Székely Nemzeti Tanács munkáját.
Az idei Székely Szabadság Napján a Társaság ismét kitett magáért, hiszen két olyan kezdeményezéssel rukkolt elő, amelyeket csak támogatni lehet. Az ugyanis nagyon fontos, hogy következetesen újra és újra megfogalmazzuk a román hatalom felé az elvárásunkat, de egyet kell értenünk azzal, hogy közben folyamatosan keresni kell az új utakat is. Márpedig tizedikén Budapesten két ilyen új kezdeményezésről is szó volt, amelyek közül arra szeretnénk felhívni a figyelmét mindenkinek, aminek a sikere mindannyiunkon múlik.
Egy aláírásgyűjtés, ami azt célozza, hogy a magyar és a román kormány – a két ország alapszerződésében rögzítetteknek megfelelően – kezdjen mihamarabb tárgyalásokat, egyeztetést Székelyföld státusáról. S – tudva azt, hogy ennek a párbeszédnek akadálya a román kormány elutasító magatartása – ráadásképpen megszólíttatik az Európa Tanács is. Ez az ukrajnai konfliktus rendezése során sikeresen érvényesítette az alapelveit, hátha sikerül ezt Románia esetében is megtennie, annak a jegyében, hogy a konfliktusokat célszerűbb megelőzni, mint utólag megoldani.
Arra kérünk tehát mindenkit, hogy írja alá a petíciót, de ezzel ne elégedjen meg, terjessze is a hírét, hisz köztudott, hogy ilyen esetben a nagy szám a hatásos.
Árus Zsolt
a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke. Erdély.ma

Árus Zsolt nem áll le: továbbra is perel, fellebbez
Egy éve tett büntetőpanaszt Árus Zsolt az ügyészség és a Román Hírszerző Szolgálat ellen – ennek évfordulója alkalmából ismertette, hogyan is állnak jelenleg ezek a jogi eljárások.
Az ügy alapja, hogy tavaly február 25-én levelet írt Budapest, V. kerület polgármesterének, amiben arra kérte, hogy hívják össze a Monturist Kft. közgyűlését, tisztázzák azokat a félreértéseket, amelyeket a cég ügyvezetője gerjesztett, illetve ezen „érdemeire” való tekintettel menesszék az ügyvezetőt. Két nap múlva már hívták is a DNA-hoz kihallgatásra. A kihallgatás tényét valaki kiszivárogtatta a sajtónak, s már aznap este tele volt a sajtó a tudósításokkal, amelyekben azt közölték, hogy a Székely Nemzeti Tanács alelnökét súlyos bűnökkel gyanúsítják. Egy nap múlva megjelent az első névtelen levél, ami arról szólt, hogy Mezei János, Izsák Balázs és Árus Zsolt miket követett el, miképpen gazdagodtak meg a közpénzekből, illetve adományokból. Majd újabb hasonló levelek jöttek, míg április végén az interneten terjesztett rágalmazó levélre válaszként jelezte az összes címzettnek, hogy minden valószínűség szerint egy titkosszolgálati manipuláció áldozatai.
Tavaly május végén Árus két panaszt postázott az ügyészségnek: egyikben a névtelen feljelentők ellen tett panaszt többrendbéli bűncselekmények miatt, a másikban pedig az ügyészség ellen, azért mert minden ok nélkül beidézték, majd kiszivárogtatták a sajtónak a beidézésére vonatkozó információt, s ezáltal szerinte közvetlen okozói a sajtóban való lejáratásnak. A két panasz nyomán három eljárás indult, majd szinte egy időben ugyanarra a következtetésre jutottak: bűncselekmény nem történt. Árus Zsolt ezért mindhárom esetben fellebbezett, két esetben ezt már el is utasították.
Árus Zsolt beszámolója szerint annak ellenére, hogy az eljárás kötelező része a sértett kihallgatása, ez egyik esetben sem történt meg.
Árus Zsolt az általa kezdeményezett és – megállapítása szerint – ki nem vizsgált ügyekkel szembe állítja a Mezei János elleni perben eljáró ügyészek ténykedését. „Ott még máig is kutatnak, alpolgármestertől lefele a városháza kapusáig kihallgattak mindenkit, s bizonyítékokat ugyan nem találtak, de azért összeállítottak egy 150 oldalas vádiratot, a per pedig csigalassúsággal halad, s ki tudja, mikor ér véget. Az összefüggéseket csak az nem látja, aki nem akarja” – fogalmaz Árus Zsolt.
Az ügyészségi eljárások eredményével elégedetlen Árus Zsolt már a bíróságon nyújtott be újabb panaszt. Így június első felében két tárgyaláson kell meggyőzze a bírókat, hogy a kérésére indult kivizsgálás felületes volt, és a következtetések ellentmondanak a tényeknek.
Gergely Imre
Székelyhon.ro