"Márc. 24-27-e között Temesváron nemzetközi értekezletet rendeztek, egyik fő szervezője Vladimir Tismaneanu, a Marylandi Egyetem tanára volt, ahol a hatalom és ellenzék viszonyát vitatták meg, a közép-kelet-európai országokra vonatkoztatva. Az értekezleten kritikus szellemű értelmiségiek vettek részt, olvashatjuk az újságban. A megjelentek szolidaritási nyilatkozatot adtak ki: "erkölcsi szolidaritást vállalnak egymással a demokrácia és a politikai pluralizmus közép- és kelet-európai visszaállítását célzó erőfeszítéseikben." Az aláírók között vannak a Polgári Szövetség képviselői, több országból a liberális értelmiségiek, Magyarországot a Szabad Demokraták Szövetsége képviselte /Haraszti Miklós, Karádi Éva és Törzsök Erika/. A nyilatkozatban nem esett szó a kisebbségekről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30-31./ "

Márc. 18-án Aradon a Tulipán könyvesboltban mutatták be az Aradi Evangélikus Egyházközség és a Romániai Interkonfesszionális Bibliai Társulat közös kiadványát /Mindennapi 2000/, amely vezérfonal a Biblia mindennapi tanulmányozásához. Tóthpál Béla evangélikus lelkész, a kiadvány szerkesztője bemutatta az aradi Lutheranium nyomdából most kikerült könyvet. Az aradi Luheránium Kiadó a Romániai Interkonfesszionális Bibliatársulattal közösen immár a második esztendeje jelenteti meg ezt az igegyűjteményt, amely minden napra egy ószövetségi és egy újszövetségi idézetet tartalmaz. A szerkesztésnél felekezetközi szempontokat is figyelembe vettek, közölték például a református Kálvin János bűnvalló imáját, a római katolikus Assisi Szent Ferenc imáját ­ és természetesen a Miatyánk és Apostoli hitvallás egységes, valamennyi vallásfelekezet által elfogadott magyar szövegét. /Vezérfonal mindennapi bibliaolvasáshoz. = Nyugati Jelen (Temesvár), márc. 18./

"Az aradi evangélikus-lutheránus templomot 1956-ban, 1981-ben, majd 1994-ben újították fel. Ez utóbbi felújítás 1992 áprilisában kezdődött el, amikor a hívek adománya és főleg a külföldi testvéregyházak értékes adományai megteremtették az anyagi feltételeket a munkálatok elkezdésére. Azt lehet mondani, hogy az egész templom javításra szorult, így a pincétől kezdve a három toronyig megújhodott a templom. A gyülekezet jelenleg mintegy 600 lelket számlál, ennek nagy része magyar, de vannak németek, szlovákok és románok is. Istentiszteletet minden vasárnap magyarul, kéthetente német nyelven és havonta egyszer szlovák nyelven tartunk. /Jantó Margit: Az aradi evangélikus-lutheránus templom. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./"

A Magyarság és a Kelet címmel jún. 1–6-a között rendezték meg a Magyarok Világkongresszusát Budapesten. A budapesti Magyarok Házában, a Kongresszusi Központban, illetve Ópusztaszeren, Pomázon és Tápiószentmártonban felváltva zajló programokra rányomta bélyegét a pénzhiány. A nyugatra szakadt magyarok anyagi hozzájárulása mentette meg az idei világkongresszust. A Kongresszusi Központban elhangzott nyitó beszédek idején Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke említette, hogy az anyagiak mellett a kitartásra is szükség van, és rámutatott: Erdély mentette meg az MVSZ–t, célozva ezzel arra, hogy az erdélyi Patrubány Miklós elnök eltökéltségének köszönhető, hogy még működik az MVSZ. Rácz Sándor, a Magyarok VI. Világkongresszusának fővédnöke a magyarság küldetéséről is beszélt, kiemelve az 56–os forradalom világméretű jelentőségét.. Patrubány után Törökország, Szíria, Kazahsztán és Korea nagykövetei is felszólaltak, de az eseményt nem tisztelte meg jelenlétével egyetlen magyarországi politikai vezető sem. Dr. Pungur József, az MVSZ Védnöki Testületének kanadai tagja tájékoztatott arról, hogy az angol nyelvű Magyar Enciklopédia első kötete nyomdakész állapotban van, és amely úttörő munka a magyarság értékeinek idegen nyelven történő, összefoglaló bemutatásában. Jún. 2-án, Budapesten megkezdődött "A magyarság és a Kelet" őstörténeti konferencia, az "Atilla" kulturális konferencia és az "In vivo" orvoskongresszus. Ugyanezen a napon ülésezett a Magyarok Világszövetségének küldöttgyűlése, amely előkészítette a novemberi tisztújítást. Dr. Aradi Éva India–kutató és dr. Béres Judit humángenetikus nyitotta meg az őstörténeti konferenciát, amelynek első napján az Élettudományok szekció ülésezett. Magyar, olasz, finn, amerikai és japán tudósok munkáit ismerhették meg a világkongresszus résztvevői. Pomázon, a Magyar Várban megrendezett várjátékok és ősi harcművészeti bemutatók tették színesebbé az eseményeket. Az "In vivo" orvoskongresszuson értekeztek a magyarságot sújtó népbetegségekről, szülészeti– és nőgyógyászati kérdésekről, a mai Magyarország kórházügyeiről, a magyar egészségügy reformjáról és a kormányzat felelősségéről. Jún. 4–én a Magyarság és a Nyugat címmel stratégiai konferencia kezdődött, ezt Borbély Imre, a Kárpát–medence Régió elnöke vezette. A plénum előtt a Székely Nemzeti Tanács tisztségviselői – Borsos Géza és Gazda József alelnökök, illetve András Imre jegyző – megköszönték az MVSZ–USA Országos Tanácsának azt az adományt, amelyet Clevelandben gyűjtöttek az SZNT támogatására. Matavovszky Ádám és Kádár Dániel, az MVSZ USA–OT elnöke, illetve főtitkára és Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke tájékoztatták a küldöttgyűlést a magyar–magyar összefogásnak erről a szép példájáról. A Magyarok Világszövetsége USA–beli Országos Tanácsa olyan körülmények között szervezte meg a Székely Nemzeti Tanács támogatását, amikor a magyar állam egyetlen fillért sem fordít ezen civil közképviseleti szervezet működésének biztosítására. A kettős állampolgárság megszavazásáért kezdeményezett aláírásgyűjtés során a szükséges 200 ezer aláírásból a kongresszus napjáig 125 ezer gyűlt össze. /Princz Csaba: A Magyarok VI. Világkongresszusa már csak azért is sikertörténet, mert létrejött. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 17./

Aradon az evangélikus gyülekezet idén ünnepli a Vörös Templom fennállásának századik évfordulóját. A helyi gyülekezetben az átlagosan évi 22 temetés, 3 keresztelő mellett tíz évvel ezelőtt megállapították, hogy az akkori 580-as lélekszám tíz esztendő alatt 390-re fog csökkenni. És ma mégis 580-an vannak, mert Isten gondoskodott róluk. /Tóthpál Béla: Százéves az aradi evangélikus-lutheránus templom. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 25./

Immár sokadszorra Aradon az evangélikus-lutheránus (Vörös) templom ad otthont Brittich Erzsébet egyéni képzőművészeti kiállításának, amely változatos tematikájú és technikájú alkotásokkal várja a művészetkedvelőket. 1996-ban volt itt az első, s azóta minden évben visszatér ide. Brittich Erzsébet evangélikus, 1999 óta pedig tagja az aradi közösségnek. Erről a gyönyörű templomról készítette szakdolgozatát, amelynek egy része már megjelent az augusztusi Kisharangban, folytatása a szeptemberiben várható. /A Kisharang aradi evangélikus gyülekezeti lap/ Brittich Erzsébet festett, bronzplaketteket készített, újabban pedig tűzzománcképeket. /Kiss Károly: Brittich Erzsébet kiállítása a Vörös templomban. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./

Április 5-én kezdődtek a Kőrösi Csoma-napok: Kőrösi Csoma és keleti hagyományaink című kétnapos tudományos konferenciával Kovásznán. A hallgatóságot Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte. Előadást tartott Aradi Éva budapesti indológus, majd dr. Balogh Ildikó (Budapest), dr. Bárdi László (Pécs), Bernád Ilona (Marosvásárhely), dr. Obrusanszky Borbála (Budapest) és Gazda László (Sepsiszentgyörgy). /(b. j.): Keleti hagyományaink. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./

Az október első vasárnapján hagyományosan megtartott hálaadó ünnep az év valamennyi terményéért szól. Aradon az evangélikus-lutheránus (Vörös) templomban az istentiszteleten Tóthpál Béla tiszteletes köszönetet mondott mindazoknak, akik az őszi terményekkel feldíszítették az Úr asztalát, emlékeztetve az ünnep egybeesett az aradi evangélikus-lutheránus templom felszentelésének 100. évfordulójával, s ekkor nyílt meg a közösség művész tagja, Brittich Erzsébet kiállítása, amelyen templomsorozatából mutat be linómetszeteket és diófapác-rajzokat. /(Kiss): Brittich Erzsébet kiállítása a száz éve felszentelt Vörös templomban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 3./

Az idén másodszor tető alá hozott Aradi Napok elnevezésű rendezvénysorozat az október 7-én, szombaton tartott egyházkerületi református ifjúsági találkozóval, illetve vasárnap az aradi evangélikus templomban ért véget. A Királyhágómelléki Egyházkerületi Református Ifjúsági Találkozó hangulata kicsit kesernyés volt, hiszen a nyolc egyházmegye közül csupán négy – az aradi, a nagybányai, a szilágysomlyói és a temesvári – képviseltette magát, jelezte Módi József egyházmegyei ifjúsági előadó, a rendezvény főszervezője. Ecsedi Árpád, a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szervezet elnöke a fiatalság szerepét hangsúlyozta az élet minden területén, a stafétabotot a fiatalságnak kell átvennie az előző nemzedéktől. Olasz Angéla, a Csiky Gergely Iskolacsoport történelemtanára öt évszázadon – az 1456-os nándorfehérvári diadaltól az 1956-os magyar forradalomig– átnyúló időutazását hallgathatták a résztvevők. A Kölcsey Stúdió tagjainak összeállítása után Bognár Levente aradi alpolgármester, majd Király András parlamenti képviselő, megyei RMDSZ-elnök mondott beszédet. /Kiss Károly: Mécsesfények az Aradi Napok végén. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./

Aradon november 5-én, vasárnap, a Jelen Házban zárult az Arad megyei 1956-os rendezvénysorozat. A szervezők az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója tiszteletére Mert egy nép azt mondta: elég volt! címmel, V–XII. osztályos tanulók számára hirdettek régiós versmondó versenyt. Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a “Tiszteld múltadat, s a jelent vele kösd a jövőhöz” közösségépítő program keretében V. alkalommal rendezték a régiós versmondó versenyt. Társszervezők az aradi In Memoriam ’56 Egyesület, a pécskai Kálmány Lajos Egyesület, az aradi Kölcsey Egyesület, az aradi Szabadság-szobor Egyesület, az Arad megyei RMDSZ, az Arad-belvárosi Református Egyházközség és az Aradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség voltak. A díjazottak oklevelet és ajándékcsomagot kaptak, minden résztvevő emléklapot és Dinyés László Virágh Gedeon 1848–49-es honvédtiszt, az utolsó rab élete című kötetét kapta ajándékul. /Kiss Károly: Mert egy nép azt mondta: elég volt! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 6./

Költészet, zene és képzőművészet találkozása volt az április 21-én Nagyváradon megtartott egész napos Reményik-megemlékezés. A kolozsvári Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány és a nagyváradi evangélikus egyház szervezte rendezvény keretében konferencia és szavalóverseny is zajlott. A Reményik Sándor-díj idei kitüntetettjei: Barcsay Zoltán zeneszerző, Deák Ödön lelkipásztor (posztumusz), és Tempfli József püspök; a szavalóverseny első díját Gurka-Balla Ilona, a kolozsvári Református Kollégium diákja érdemelte ki. Az irodalmi konferencián Pomogáts Béla irodalomtörténész Reményik Sándor transzszilvanizmusáról beszélt Erdély földjének szelleme című előadásában. Verseiben a történelmi visszatekintés erős nemzeti elkötelezettséget hordozott. A megoldást a magyar kultúra, művelődés végvárainak éltetésében látta: a templomban és iskolában bízott. Láng Gusztáv irodalomtörténész Költő és szerep című előadásában bevallotta: bármilyen témához is nyúl, Reményik munkássága megkerülhetetlen. Trianonnal előállt egy új szerep, a kisebbségi sorba került erdélyi magyar költő szerepe – ezt elsőként Reményik vállalta fel, tudatosságát elsősorban a Végvári versek igazolták. Lírája visszafordulás a hazafias költészet hagyományaihoz, megalkotott egy sajátos, erdélyi költői szereptudat-modellt. Dávid Gyula Reményik Sándor, ahogy a kortársak látták című előadásában korabeli kritikusok, szerzőtársak írásainak idézésével ismertette Reményik költői fogadtatását. Van nagyobb erdélyi költő, mint ő, mégis ő az erdélyi költő. 1945 után költészete politikai perek tárgya, tilos volt olvasni, köteteit birtokolni. Nevét a nyolcvanas évektől próbálták visszahozni a köztudatba – ebben Kántor Lajos vállalt jelentős szerepet. Tempfli József püspök Reményik nagyváradi kapcsolódásait foglalta össze előadásában. A képzőművészeti tárlaton a kalotaszegi, zsoboki alkotótáborban készült alkotásokból tekinthetnek meg válogatást a jelenlévők, amelynek résztvevői Reményik verseiből merítettek ihletet. /Farkas Imola: A költők mondják ki azt, amit mi nem tudunk. Reményik Sándorra emlékeztek Nagyváradon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./

Április 21-én véget értek a Kőrösi Csoma Sándor emléke előtt tisztelgő tizennyolcadik Csoma-napok. Csomakőrösön az emlékünnepség istentisztelettel kezdődött, majd megkoszorúzták a templom előtti, Orbán Áron által alkotott Csoma-szobrot. Az emlékháznál ünnepi beszédek hangzottak el, dr. Aradi Éva magyarországi indológust Kőrösi Csoma Sándor-emlékplakettel tüntették ki. Dr. Terényi János bukaresti magyar nagykövet, a rendezvény fővédnöke mondott beszédet. Végezetül Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke tartott összegzést. /Bodor János: Emlékünnepség Csomakőrösön (Csoma-napok). = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 23./

Pávai Gyula kettős könyvbemutatót tartott Aradon, az evangélikus-lutheránus templom imatermében. A vértanúk sírja című kötet Ficzay Dénes /Arad, 1921. dec. 27. – Arad, 1985, márc. 2./ által már 1960-ban véglegesített visszaemlékezésekből, jegyzőkönyvekből és újságcikkekből az aradi 13 utolsó napjairól, majd földi maradványaik kalandos-keserű sorsáról szól. A rendszerváltásig gondolni sem lehetett kinyomtatására, majd azt követően is közel két évtizednek kellett eltelnie, amíg nyomdafestéket látott. Most az aradi evangélikus-lutheránus egyház anyagi támogatásával jelenhetett meg, Pávai Gyula rendezte sajtó alá, és látta el előszóval. Pávai Gyula, a Kölcsey Egyesület 1990-es újraélesztője nyilvános búcsúnak is szánta a mostani fellépését, erre az alkalomra időzítette a Tanítóbácsi című regénye második kötetének a bemutatását is /az első részt másodszor is kiadták/. Pávai Gyula Marosvásárhelyre költözött. /Kiss Károly: Pávai Gyula nyilvános búcsúja. Kettős könyvbemutató. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./

December 16-án bemutatták Aradon a Tulipán könyvesboltban az Aradi Kölcsey Egyesület által kiadott 17. Fecskés könyvet: Pataky Sándor: Feljegyzések az aradi vértanúsírok feltárásáról. Pataky Sándor rajztanárt, festőművészt a megjelentek egy része még személyesen ismerte, de a könyv témája, az aradi 13 sírjának feltárása 1932–33-ban, a nagy árvizet követően természetesen önmagában is rendkívül érdekes. A könyvet gondozó Pávai Gyula az előszóban ismertette a szerző életútját, valamint a kézirat keletkezésének körülményeit. A kézirat megszületésében és fennmaradásában nagy szerepe volt Ficzay Dénesnek (1921-1985), Arad kiváló helytörténészének. A könyv az aradi evangélikus-lutheránus egyház anyagi támogatásával jelenhetett meg /Jámbor Gyula: A 17. „fecskés” Pataky-könyv a vértanúsírok feltárásáról. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

Hazatalálás címmel indult a székelyföldi előadás-sorozat, mely március 7-re Sepsiszentgyörgyre érkezik. Szó lesz benne az eredetmagyarázatról, az őstörténetről, az őshonosság kérdéséről is. Magyarország jeles kutatói, előadói, egyetemi tanárai az előadók, mint a csillagász, zenész, író és költő Grandpierre Attila, az egyetemi tanár dr. Molnár Attila, a régész-történész dr. Bakay Kornél, az író Jókai Anna, dr. Marácz László, az Amszterdami Egyetem nyelvészprofesszora, dr. Obrusánszky Borbála és dr. Aradi Éva történész-orientalista, magyarságeredet-kutató, valamint dr. Kiszely István biológus, antropológus, történész. Március 7-én Sepsiszentgyörgyön Grandpierre Attila értekezik A székelyek őstörténete és őshonossága Erdélyben címmel. /Kisgyörgy Zoltán: Hazatalálás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

Jelmez- és szövegkönyv-kiállítást, valamint pódiumbeszélgetést is szervez a váradi színház Szigligeti Társulata június 13-án tartandó évadzáró előadása kapcsán. A társulat az évad egyik nagy sikerét, a Kasimir és Karoline című darabot játssza. A szervezők az előadás után beszélgetésre invitálják a váradi színházlátogatókat. A kiállításon láthatók a színházi jelmezek és kellékek. /Nagy Orsolya: Nagyváradi évadzáró, kiállítással. = Krónika (Kolozsvár), jún. 12./

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Püspöki Hivatala szeptember 10-én kelt értesítőjében hozta az aradi gyülekezet tudomására, hogy Tótpál Béla aradi lelkészt hivatalvesztésre ítélte többek között az egyház békéjének és egységének megzavarása és veszélyeztetése, az egyházi törvények és testületek megtagadása, és hivatali visszaélés miatt. Közölték, hogy immár „Tótpál Béla nem lelkésze az Aradi Evangélikus-Lutheránus egyházközségnek, többé nem tagjai a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház lelkészi karának, és Egyházunkban semmiféle lelkipásztori szolgálatot nem végezhet”. Még aznap Kovács Zsombort, a temesvári evangélikus-lutheránus egyházközség parókus lelkészét nevezték ki aradi helyettes lelkipásztornak. Tótpál Béla minderről elmondta, egy 2003-as statútum-tervezet része az a fegyelmi szabályzat, ami alapján lefolytatták ellene az eljárást, azonban a Vallásügyi Minisztériumnak ezt a tervezet nem fogadta el, ezért az ítéletet ő nem tekinti törvényesnek. /Pataky Lehel Zsolt: Belső ellentétek az evangélikus egyházban. Kirúgták Tótpál Bélát. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 18./

A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyházkerület Püspöki Hivatala értesítette az aradi gyülekezetet, hogy a Tóthpál Béla lelkipásztor elleni fegyelmi eljárást befejezték, és őt hivatalvesztésre ítélték. Tóthpál Béla a cégbíróságon bejegyeztette az önálló jogi személyiségű Szent Háromság Evangélikus Esperességet. A szóbeszéd szerint Tóthpál Béla az egyház pénzén négy (mások szerint hat) házat vásárolt a közeli magyarországi településen, és azokat a saját nevére telekkönyveztette. Tóthpál szerint ez hazugság, rágalom. – A püspökség Kovács Zsombor lelkészt nevezte ki aradi helyettes lelkésznek, de őt nem engedték be a templomba. Az aradi evangélikus-lutheránus gyülekezet lélekszáma 560 körüli. Tóthpál Béla elismerte, hogy nem mindenki támogatja. Kétszáz személy által aláírt petíciót küldtek a püspökségre Tóthpál Béla védelmében. Gyurkócza Aranka szerint azonban csak húszan (és azok családtagjai) lehetnek, akik pártolják a lelkészt. Tóthpál tudja, hogy az aradi öregedő gyülekezet nagy vagyonnal rendelkezik, és ő teljhatalmat akar fölötte, tette hozzá. /Pataky Lehel Zsolt: Viszály feszíti az aradi evangélikus egyházközséget. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./

1997 óta a mostani a 18. Fecskés könyv, amit az aradi Kölcsey Egyesület megjelentet az úgynevezett tartozás könyvek sorozatában, amelyet Pávai Gyula szerkeszt. Azért tartozás, mert utódoknak és elődöknek tartoznak a múlt valódi megismertetésével. Erre még Ficzay Dénes gondolt, az anyag gyűlt is, de kiadni nem lehetett. A Fecskés sorozatban közölték Dr. Széll Lajos visszaemlékezéseit és Ficzay Dénes öt kötetét, Az aradi híres emberek című munkát, és most kiadják Kulcsár Sándor és Horváth Imre kultúrtörténeti visszaemlékezéseit. Kulcsár Sándor 1911-ben született Aradon Kulcsár Sándor Kálmán néven. Az aradi Katolikus Gimnáziumba járt, Marosvásárhelyt érettségizett. Teológiát végzett, és egy éves római felkészülés után minorita lelkész lett. Részt vett a közművelődési munkában, dolgozott dr. Wild Endre Vasárnapjánál és a Kölcsey-zsúrokon. Újságíró lett Kulcsár Sándor néven, kilépett a rendből, Horváth Imrével dolgozott Erdős Sándor lapjánál, majd Temesvárra ment a Déli Hírlaphoz, és az Új Szótól ment nyugdíjba. Emlékeit 1975-ben írta meg, Ficzay Dénes kérésére. Horváth Imre Aradi éveiről ír, hiszen itt lett költő, innen került Nagyváradra, s ezzel az egyetemes magyar irodalomba is. Emlékezéseit ő is elküldte Ficzay Dénesnek. A két írásmű most közös kötetben jelenik meg. Pávai Gyula önéletrajzi ihletésű prózáját már ismerik az aradi olvasók. Az ötvenes évek kolozsvári egyetemista életét bemutató kisregényének átdolgozott – a szerző a folytatás megírásával regényes krónikává kerekítette ki – kiadását veheti most ismét kézbe az olvasó. A hangulatos könyv az Egy év az ötből… és még kettő címet viseli. A kettős könyvbemutató az aradi Evangélikus Imateremben lesz szeptember 23-án. /Kettős könyvbemutató a Kölcsey Egyesületben. A 18. fecske. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./

Magyarságtudatunk találkozzon a keresztény hitünkkel”
A váradi Evangélikus Egyházközség szerdán gazdag programmal járult hozzá a héten zajló Varadinum-ünnepséghez. Igehirdetésre, könyvbemutatóra és faragászati kiállításra is sor került.
Szerda délután a Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében a nagyváradi Evangélikus-Lutheránus templomban Szebik Imre, a Magyar Ökumenikus Tanács elnöke hirdetett igét. Prédikációjának központi gondolata az a reménység volt, melyet Jézus Krisztus feltámadásával kapott a kereszténység. „Őrizzétek szívetekben a Krisztust, és tanúskodjatok az élő reménységről. Krisztus él az egyházban, a testvéri közösségekben, de ott is jelen van, ahol ketten összegyűlnek az ő nevében” – fogalmazott a püspök. Fontos, hogy magyarságtudatunk találkozzon a keresztény hitünkkel, és ennek jegyében kell neveljük gyermekeinket is, hangsúlyozta. Az igehirdetést követően Mátyás Attila nagyváradi lelkipásztor köszönte meg az igehirdetőnek a szolgálatot, és köszöntötte a szép számban megjelent résztvevőket, köztük a testvéregyházak és a civil szféra képviselőit.
Hogyan lettünk finnugorok?
Dr. Bakay Kornél magyarországi régészprofesszor Hogyan lettünk finnugorok? címmel tartott rövid előadást, és egyben bemutatta a Magyarságtudományi Füzetek első számát is, melynek szintén ő a szerzője. A 48 részesre tervezett, havonta megjelenő kiadványsorozat egyébként az Evangélikus Egyházközségnél is megrendelhető. Az előadó kifejtette: nem a gazdasági válság, hanem a magyar nemzeti öntudat, illetve a belső lelki erő hiánya a legnagyobb gondja a Kárpát-medencei magyarságnak. Hamis dogmákat sulykoltak belénk, ezeknek a megdöntése a célja a nemrég induló kiadványnak is. A magyarság finnugor múltját a régészet, a krónikák, de hagyományaink sem igazolják. A nemzet iránti ellenszenv tulajdonképpen évezredes múltú, a németek például következetesen „wilde horden”, azaz „vad hordáknak” nevezték a magyarokat. Döntően szintén nekik köszönhetjük eredetünk meghamisítását is, aminek írásos dokumentációja az 1771-es évekre vezethető vissza. Mindezen források magyar fordítása is megtalálható a Magyarságtudományi Füzetek első számában.
Faragászati kiállítás
Balázs István máramarosi fafaragó a templomban, illetve a templomkertben kiállított faragott alkotásait Horváth István, a Partiumi Kiadó ügyvezetője méltatta. Elmondta: a keresztény értékrenddel azonosuló művész leghangsúlyosabb motívuma az Isten és az ember kapcsolata, ugyanakkor készít nemzeti vagy akár groteszk indíttatású alkotásokat is. „Fények és árnyak játékában fedezhető fel az a szinte isteni jelenség, amelynek során a művész keze munkája hit által vezéreltetve a durva, göcsörtös kérget lassanként lehántva, apró, de finom, ösztönös mozdulatok végtelen során át előhozza a formát. A formát, amely mindig is ott nyugodott az élő fában” – fogalmazott Horváth István. Végül átadta fafaragó üzenetét is: „Nem az a fontos, amit én teszek, hanem az, amit Isten általam tesz”. A tartalmas délutáni programot több zenei mozzanat egészítette ki. Tokody Ilona világhírű operaénekes a Filharmóniában esedékes koncert előtt, az evangélikus templomban is előadott egy dalt, továbbá Benczédi Hunor és Benczédi Mónika is közreműködött.
Mészáros Tímea
erdon.ro

Digitalizálják az evangélikus levéltárat
A nagyváradi evangélikus egyházközség levéltárát a Szülőföld Alap pályázatán elnyert pénzből digitalizálják, vagyis elektronikusan rendszerezik és tárolják. A mostani munka az egyházközség megalapításától a múlt század elejéig terjedő időszakot öleli fel, de tervezik, hogy egy következő kiírás alkalmával a napjainkig terjedő időszakra is pályáznak majd. Mátyás Attila parókus lelkész tájékoztatta lapunkat a részletekről.
A fő cél a levéltár feltérképezése és részleges digitalizálása. Szeretnék a levéltárat tematikus sorrendbe csoportosítani, másrészt egy összefogó tartalomjegyzéket készíteni hozzá, mivel csak részlegesek vannak. A hatszázezer forintos vissza nem térítendő támogatásból már decemberben elkezdődtek a munkák, január végén ez az első szakasz le is zárul, vagyis elkészül a levéltár feltérképezése, tematikus rendezése és a digitalizálás 1920-ig. A munkát szakemberek végzik, mellyel a nagyváradi Docusys Kft.-t bízták meg. A belső használatot fogja ez megkönnyíteni, a számítógépes keresőprogram segítségével könnyen meg lehet majd találni az iratokat, és akár a másolatot felhasználva, akár így egyszerűbben megtalálva az eredeti darabokat tudnak egy-egy igazolást vagy kimutatást készíteni.
Az evangélikus egyházközség levéltárában a gyülekezet megalakulási évétől, vagyis 1812-től vannak iratok. Többek között Rimler Károly, 1860–1898 között szolgált evangélikus lelkész (a jó emlékezetű polgármester apja) és Maternyi Imre, az 1898–1944 közötti lelkész idejében keletkezett dokumentumok, iratok is fellelhetők. Rimler lelkipásztor idejében gyűjtötték össze a templom építéséhez szükséges anyagi fedezet nagy részét, az egyházközség pedig Maternyi tiszteletes idején „izmosodott meg” igazán, részletezte a lelkész. Az építkezések (a XX. század elején épült templom, a nem sokkal későbbi elemi iskola és a telken található két ház) idején keletkezett dokumentumokra kiemelt figyelmet szeretnének fordítani a digitalizálás során, részletezte Mátyás tiszteletes, és a Maternyi-hagyatékot is fel fogják dolgozni. A levéltárban fellelhető dokumentumokhoz azok férhetnek majd hozzá elektronikus úton, akiknek ma is hozzáférése van az archívumhoz. Természetesen szívesen látják azokat is, akik kutatási célból, tanulmányaikhoz szeretnének elmerülni az adatokban és iratokban.
DVD-n a gyülekezet története
Egy prezentáció készítése is folyamatban van, mondta a lelkész, aminek segítségével az egyházközség múltját szöveges és képi formában jelenítik meg, illetve a fellelhető festményeken, képeken, dokumentumokon, különböző kegytárgyakon keresztül szeretnének betekintést nyújtani az egyház mai életébe. Ezzel röviden, de mégis felvázolnák a gyülekezet történetének szinte két évszázadát, segítséget nyújtanának a gyülekezetnek a maguk értékelésében, identitásának erősítésében, nem utolsó sorban pedig egy autentikus képet tudnak majd mutatni magukról a belföldi vagy külföldi látogatóknak, támogatóknak, akik hozzájuk érkeznek.
Hálásak a Szülőföld Alapnak a támogatásért, mondta Mátyás tiszteletes, mivel ezzel legalább hozzáfognak a régi dolgaik elővételéhez, rendszerezéséhez és elérhetővé tevéséhez. Sok anyag van, mondta, amiből akár több doktori disszertációt is lehet írni. Éppen jövőre lesz kétszáz éves a gyülekezet, a lelkész pedig reméli, hogy ez alkalomból a gyülekezet múltját és a nagyváradi lutheránusok történetét egy könyv formájában is meg tudják majd jelentetni. A templomépítés idején például az evangélikus egyháznak igen erős gyülekezete volt, és a városban is komoly funkciókat betöltő tagjai voltak. Rimler és Maternyi lelkészek például a városi tanács tagjai voltak, az ifjabb Rimler Károly pedig először rendőrparancsnok, majd polgármester lett. Meghatározó egyéniségei voltak tehát abban az időszakban a város történetének az evangélikus gyülekezet tagjai, így a gyülekezet életét bemutató DVD a város történetének szempontjából is fontos.
F. E. Reggeli Újság (Nagyvárad)

A váradi szecessziós épületek egy kötetben
Péter I. Zoltán Szecessziós építészet Nagyváradon című kötetét mutatták be pénteken délután a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Egyházi Központban.
Nagyszámú érdeklődő jelent meg a pénteki könyvbemutatón, annak ellenére, hogy aznap délután több kulturális esemény is zajlott a városban, amelyeken valószinűleg sok olyan magyar polgár vett részt, akik Péter I. Zoltán könyvének bemutatóján is részt kívántak venni. Ezt a feltevést igazolja az a tény is, hogy a bemutató megkezdése után is szinte folyamatosan érkeztek még az érdeklődők az eseményre. A kötetbemutatót mintegy keretbe foglalta Thurzó Sándor József brácsaművész fellépése, aki az esemény kezdetén és végén egy-egy Maczalik Alfréd kompozíciót adott elő. Magát a könyvet Dukrét Géza a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke ismertette. „Hiánypótló kötet a Péter I. Zoltáné”, mondta Dukrét Géza a Partiumi Füzetek sorozat 66. darabjaként napvilágot látott kiadványról, mely a PBMET és a Varadinum Script Kiadó gondozásában, a Bihar Megyei Tanács RMDSZ frakciójának és a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyház anyagi támogatásának köszönhetően kerülhet a nagyközönség kezébe. A kötet megjelenésének örök időszerűségét az adja, hogy a történelmi Magyarországon Budapest után Nagyváradon épült a legtöbb szecessziós épület. Ez az építészeti stílus a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején hódított Európában, de a szecesszió egy az építészetnél tágabb értelemben vett művészeti stílus, sőt gondlokodásmód, mely jelen volt az irodalomban, a képzőművészetben és a filozófiában is, hangsúlyozta Dukrét Géza, kifejtve a továbbiakban azt, hogy a magyar szecsesszió legnagyobb alakja Lechner Ödön volt, akinek tanítványai, követői közül sokan terveztek, illetve építettek Nagyváradon szecessziós stílusú épületeket.
E könyv Nagyvárad szecesszió előtti építészetének rövid ismertetésével kezdődik, majd az európai szecesszió kialakulásának és fejlődésének legfontosabb állomásait taglalja a szerző. Ezt követi a könyv első fő része, a Szecesszió térnyerése Nagyváradon című fejezet, melyben számos érdekes információt tudhat meg az érdeklődő a nagyváradi szecessziós épületek megépítésének körülményeiről. Az elnök elmondta, hogy az első szecessziós épület Nagyváradon a Nagysándor József (ma Aurel Lazar) utca 7 szám alatt lévő Sonnenfeld-ház, melyet 1899-ben építettek meg Spiegel Frigyes tervei alapján. Az elsőt további harminckét szecessziós épület követte. A könyv másik fejezetében a Nagyváradon alkotó tizenkét építész rövid életpályájáról lehet olvasni a könyvben, majd a jelentősebb szecessziós stílusú épületek részletes leírását nyújtja Péter I. Zoltán. A kötet végén táblázatba foglalja a szerző a nagyváradi szecessziós épületeket, azok tervezőivel és műemléki besorolásával együtt.
Az ismertető után a szerző, Péter I. Zoltán vette át a szót, aki elöljáróban kiemelte a városban az utóbbi időben tapasztalható pozitív fejleményeket, utalva a színház elé kihelyezett korabeli hangulatot idéző kandeláberekre vagy a nagyállomás előtti ízléses korlátokra, majd saját kötetére áttérve elmondta, hogy a maga idejében a szecessziót nagyon támadták, hozzátéve, hogy amikor tehetségtelen tervezők próbálkoztak vele, akkor ez a támadás jogos is volt, ám Váradon jelentős építészek terveztek szecessziós épületeket. A Sebes-Körös parti városban Komor Marcell és Jakab Dezső voltak a szecesszió vezéregyéniségei, ők tervezték a Sas-palotát és az Adorján I., és II., házakat, de rajtuk kívül mások is jelentős szecessziós épületek tervezésével tették le névjegyüket Nagyvárad építészetében. Péter I. Zoltán elmondta, hogy büszkék lehetünk a váradi alkotók munkáira, de szégyen ránk nézve ezeknek az épületeknek jelenlegi, siralmas állapota. Külön rosszllását fejezte ki a város korábbi főépítészének Andrei Luncannak az ötlete miatt, aki, mikor először kezdtek vakolatdarabok lehullani a műemléképületekről, felszólította a háztulajdonosokat, hogy verjék le épületük rossz állagú díszítőelemeit arra hivatkozva, hogy azok veszélyeztetik az emberek testi épségét. Péter I. Zoltán beszéde után a hozzászólások és a kérdések következtek. Veres Kovács Attila református lelkipásztor felvetette azt, hogy az ilyen és ehhez hasonló kiadványokat idegen nyelveken is ki kellene adni, hogy a turisták is tudjanak ezekről a váradi épületekről. Erre reagálva Dukrét Géza elmondta, hogy megvan neki a Nagyvárad építészetéről szóló, korábban kiadott kötet angol nyelvű kézirata, és mint mondta, amennyiben sikerül anyagi támogatást találni, akkor ezt az anyagot újra ki lehetne adni, más idegen nyelvű kiadás azonban kevéssé valószínű, mert az már túl sok pénzbe kerülne, vázolta a helyzetet Dukrét Géza. Végül Dukrét kérdezte terveiről Péter I. Zoltánt, aki elárulta, hogy Tóth Jánossal, a váradi Ady Múzeum igazgatójával közösen dolgozzák fel Ady nagyváradi sajtóperének periratait, egy másik terve pedig az, hogy összefoglalja Nagyvárad építészetének történetét 1691-től 1860-ig. A könyvbemutató dedikálással zárult
Pap István. erdon.ro

Terefere a nemzeti összetartozásról
A magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága kihelyezett ülést tartott szerdán délelőtt Nagyszalontán a Magyar Házban a partiumi magyar politikai alakulatok, önkormányzatok, civil szervezetek, illetve a történelmi egyházak képviselőinek részvételével. A szerkesztőségünknek megküldött programban az szerepelt, hogy a tanácskozást követően délután két óra körül sajtótájékoztatót tartanak a szervezők és házigazdák. Ehhez képest szalontai munkatársunk tegnap csak arról tudott beszámolni, hogy a megadott időpontban hiába jelent meg a helyszínen, a tanácskozás még tartott. Betessékelték a terembe, ahol belehallgathatott az eszmecsere végébe. A tanácskozást úgy rekesztették be, hogy az ígéretek ellenére sajtótájékoztatót nem tartottak.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezetének sajtószolgálata lapunkhoz is eljuttatta a Szalontán történtekről készül tájékoztatóját, eszerint az év elején alakult nemzeti összetartozás bizottsága az erdélyi magyar-magyar megbékélést sürgette a megbeszélésen, annál is inkább, mivel – Potápi Árpád János bizottsági elnök megfogalmazása szerint – az erdélyi magyar pártok a 24. órában vannak a jövő évi romániai választásokra való felkészülés tekintetében. (Ez némi tájékozatlanságra vall, ugyanis a dolgok jelen állása szerint legközelebb jövő novemberben lesznek választások Romániában.) A fideszes Potápi előadta pártja Erdély-politikájának egyik tételét, miszerint a széthúzó romániai magyar pártoknak legalább a választásokon össze kell fogniuk. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul az egyszerűsített honosítási eljárás, illetve a visszahonosítás erdélyi és partiumi vonatkozású adatait ismertette. Szabó Ödön (RMDSZ) pártja sikereiről, megvalósításairól, eredményeiről beszélt, majd az egyes önkormányzati tisztségek elvesztéséért más romániai magyar pártokat tett felelőssé. (Ez azért is furcsa, mert 2008-ban a főnöke, Kiss Sándor megyei pártelnök úgy bukta el a tanácselnöki tisztséget, hogy ő volt az egyedüli magyar induló.) Zatykó Gyula (EMNT) a Magyar Szocialista Párt sikerpropagandájához hasonlította Szabó beszámolóját, mondván, hogy az rózsaszín szemüvegen át láttatta a Bihar megyei magyarok helyzetét, miközben az RMDSZ-nek jelentősen csökkent az utóbbi években a szavazótábora. Zatykó kijelentette: „ugyanazt a célt szolgáljuk, de más-más úton próbálunk eljutni a megvalósításhoz.”, majd azt is, hogy rengeteg olyan közös ügy van, melyben lehetséges az összefogás, de „csak a nemzetben gondolkodókkal tudunk együttműködni, korruptokkal, besúgókkal, közös érdekeink elárulóival nem.” Kozma Csaba, a Magyar Polgári Párt Bihar megyei illetékese szintén összefogást sürgetett. A történelmi magyar egyházak részéről Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Gyenge Béla nagyszalontai katolikus plébános, Mátyás Attila váradi evangélikus lelkész, valamint Buzogány-Csoma István, a Nagyvárad-Bihari Unitárius Egyházközség lelkésze szólalt fel. Mindannyian az összefogás szükségszerűsége mellett foglaltak állást. A partiumi önkormányzatok részéről Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere és Bognár Levente, Arad alpolgármestere (mindketten RMDSZ-esek) számolt be a két város jelenlegi helyzetéről. János Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora az első akkreditált romániai magyar felsőoktatási intézmény helyzetét ismertette a résztvevőkkel. Ifj. Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómia Kezdeményező Testület elnöke az Európai Unióban fellelhető autonómiamodellek lehetséges partiumi megvalósításáról tájékoztatta a megjelenteket.

Kiértékelték a népszámlálást
Az október második felében lezajlott népszámlálás és az ügy érdekében való együttműködést értékelték ki csütörtökön az RMDSZ Bihar megyei székházában a Szövetség és társult civil szervezetek, történelmi magyar egyházak képviselői.
A cenzust megelőzően a Bihar megyei RMDSZ mindenekelőtt a magyar történelmi egyházakkal, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel, a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, a Nagyváradi Unitárius Egyházközséggel és a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközséggel, majd összesen tizennyolc nagyváradi és megyei civil szervezettel kötött együttműködési megállapodást a népszámlálás tárgyában, majd a közös cél érdekében Magyar Polgári Párt, és valamivel hosszabb egyeztetés után sikerült megállapodnia az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei szervezetével is.
A Fekete Sas-palotabeli székházban a megjelent civil szervezeti és egyházi vezetőket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Összefoglalta a népszámlálásra való készülődés főbb mozzanatait, majd a cenzus során tapasztalt általános problémákra világított rá. Mint az ügyvezető elnök mondta, a tapasztalatok alapján két fő hibája volt az idei népszámlálásnak: egyrészt a Központi Statisztikai Hivatal egy régi, 2009-es digitális térkép alapján készítette el központilag a kerületek leosztását, ami rendkívül pontatlan volt, hiszen az elmúlt bő két évben felépült tömbházak, lakónegyed-részek, házak hiányoztak az adatbázisból. Biharban a megyei statisztikai intézet sokat javított a Bukarestben összeállított utca- és lakáslistákon, ám így is megtörtént, hogy kimaradt egy-egy új ház a cenzorok összeállításaiból. Másrészt a személyi szám megadása körüli vita a lakosság szemszögében úgymond hiteltelenítette a népszámlálóbiztosok munkáját.
Bihar megyében az RMDSZ hatékony közbenjárására a félretájékoztatásokat sikerült idejében korrigálni, de a cenzusra szánt idő igencsak kevésnek bizonyult, több helyre nem jutottak el a biztosok. Az utolsó napon az RMDSZ számlálói még felkeresték azokat, akik jelentkeztek a megyei irodában, de még így is akadnak olyanok, akiket nem számlált meg senki. Hiányzott továbbá a lehetőség az interneted adatlap-kitöltési lehetőség, amelyre főleg a fiatal generáció részéről lett volna igény.
Ami az együttműködést illeti, a számlálálóbiztosok tapasztalatai és a visszajelzések alapján a Bihar megyei magyar lakosság nagy többségét sikerült tájékoztatni a legfontosabb információkról, és ebben nagyon nagy szerepet játszottak az RMDSZ-szel együttműködő civil szervezetek és egyházak is. Az egyházi vezetők és a lelkészek pedig az istentiszteletek alkalmával még az utolsó pillanatokban is tájékoztatták, figyelmeztették a híveket a népszámlálásról és annak fontosságáról. Fontos eredmény továbbá, hogy sikerült megfigyelőket delegálni a magyarlakta településeken és szórványban is, akik nem csak az összeíráskor, hanem az adatok számítógépbe történő bevitelekor is ellenőrzik a szabályosságot. A kiértékelésen lévők ugyanakkor felvetették a lehetőségét egy alternatív népszámlálásnak, amely során saját közösségünket lehetne pontosan felmérni.
erdon.ro

Haszontalan könyv, haszontalan sorozat? (Kőrösi Csoma Sándor szellemiségét sem a Communitas Alapítvány, sem Kovászna megye nem támogatja)
Előttem egy könyv, világoskék csík szeli át fedőlapját, benne a cím: Kőrösi Csoma Sándor – Kultúrák keresztútján. S felette Gy. Szabó Béla ismert grafikája, a nagy magyar, a nagy utazó arca, profilképe ott fent, valahol a Himalája bércei közé beékelve. Jellegzetes cím, tipikus címlapkép.
Kultúrák keresztútján élünk, Kelet és Nyugat kultúrája keresztútján. Itt, ahol e sorokat írom, néhány tíz méterre tőlem kezdenek felszökni a hegyek, láncolatokban, egymás fölé gyűrűzőn, mind fennebb és fennebb, fel, majdnem az égig. Itt a nyugati kereszténység, a nyugati kultúra határa, s kezdődik – ha ortodoxiában gondolkozunk – Kelet. És ott, ama Himalája magas völgyeiben, ahol Kőrösi Csoma Sándor – a nagy előd – alkotott, ott is keresztút volt, kultúrák keresztútja. Ő volt az első, aki a szanszkrit eredetiben elveszett buddhista szentiratokat nyugati emberként olvasta, olvashatta, s az emberi kultúrának, hitéletnek, erkölcsfilozófiának azokat a rendkívül értékes darabjait a világ számára közkinccsé tette. És közkinccsé Tibet nyelvét, addig ismeretlen kultúráját, filozófiáját, tradicionális ismereteinek halmazát. Ott fent, a világ tetején, ott fent, az idő kapujában. A könyv, melyet magam előtt tartok, egy sorozat 18. kötete. Úristen, mi minden van ama 18 kötet mögött. És mi minden bennük!
Elsősorban ennek a 18 kötetnek köszönhető, hogy máig él a nagy előd, a legnagyobb székely, a nagy nyelvész, és a világon nincs nyelvész – ez nem túlzás, hiszen nem olyan látványos szakterület ez –, aki élőbb lenne őnála. Pár éve, ennek a sorozatnak talán a 15. kötetében cikket közöltünk Marczell Pétertől, minden idők egyik leglelkiismeretesebb, legalázatosabb Csoma-kutatójától – sok más, a Csoma-kutatás szempontjából mérföldkőnek tekinthető írása mellett, melyben hírt ad arról, hogy Londonban az egyik világlapban terjedelmes cikk jelent meg szülöttünkről, amelybe „úgymond” egy sor hiba csúszott, ez, ez és ez…. S helyreigazításuk után felteszi Marczell a kérdést, hogy akkor miért is érdemes róla szólni? Azért, mert nagy elődünkről úgy ír a kortárs angol szerző, mint egy szentről, mint egy csodáról, fent látja valahol a tudomány és az emberi nagyság zenitjén, fent, fent a magasban most, a 2000-es években.
Fent látja hát a világ ma is a mi Sándorunkat, nem feledkezett meg róla. S hogy mi is a magasban  láthatjuk, az említett sorozat sokat tett érte. Huszonhárom éve tartjuk évi rendszerességgel a konferenciákat, melyekre összegyűl a tudományos világ e témakör kutatásában érintett tudós társadalma, előadások százai hangzanak, hangzottak el nemcsak Csomáról, de a tudományos műhelyeinkről, a magyar nyelvről, a Kelet-kutatásról, Kelet rejtelmeiről, az Útról, melyen Stein Aurelek és Barátosi Balogh Benedekek, Szentkatolnai Bálint Gáborok jártak, kutattak és „építettek” a magyar identitástudat és népek identitástudata állapotáról, arról, hogy mint lát bennünket a világ. A már idézett Marczell Péter mondta egy alkalommal, amikor genfi otthonában a Csoma-kutatás jelenlegi helyzetéről beszélgettünk: ha ti nem jelentetnétek meg évi rendszerességgel ezeket a köteteket, melyek biztos hátteret jelentettek, s értelmet adtak a munkámnak, én sem szenteltem volna életem húsz esztendejét arra, hogy őt kutassam, hogy megpróbáljam felfedni élete, tevékenysége fehér foltjait.
És nemcsak Csomát állítják elénk ezek a kötetek. Hadd idézzük csak ama legújabbat, a Kertesztutat. A 420 oldalas vaskos könyv négy tömbbe sorolja az írásokat. Csak a tömbcímek: Kőrösi Csoma Sándor nyomában (hét írás, köztük a Csoma egykori zanglai munkahelyének konzerválásán dolgozók ismertetői), Megszólaló múlt (öt írás, köztük Szergej Botalovnak, a cseljabinszki régészprofesszornak, az Orosz Tudományos Akadémia tagjának, osztályvezető professzorának írása az Urálban kiásott, illetve ásatások tárgyát képező magyar temetőről és annak csodálatos leletkincseiről), Találkozások (tizenkét írás, köztük Bárdi Lászlóé Ujguriáról, Csoma végcéljáról, Aradi Éva, Nagy Mari meg Vidák István az indiai, Kacs-félszigeti hunokról), és a negyedik tömb: A magunk keresése hét írással, melyekben többek között „visszaszállhatunk” a múltba, László Gyula nagy régészünk kutatásai felidézéséhez, a csángók mindmáig legnagyobb költőjéhez, Lakatos Demeterhez. Összesen 32 tudós szerző, régészek, sztyeppekutatók, turkológusok, sinológusok, rovásírás-kutatók, mongolisták, tibetológusok, ősvalláskutatók, néprajzosok írásai… Harminckét, magunkat és találkozásainkat kereső tanulmány a kultúrák keresztútjáról. A sorozatban gondolkozva: jó ötszáz – vagy még annál is több – munka, mely élteti, ébren tartja Kőrösi Csoma Sándor emlékét, s melynek szerzői, ha cserélődnek is, de évi rendszerességgel ide zarándokolnak Kovásznára. Ebben a tizennyolcadik kötetben tibeti zarándok is megszólal Csoegyal Tenzin személyében, az első, aki „viszonozta”, amit nagy elődünk az ő népéért tett. És jöttek az évtizedek során Montrealtól Ulánbátorig, Párizstól Budapestig és Kolozsvárig és Cseljabinszkig mindenfelől. Jöttek többnyire saját költségükön, hogy megoszthassák velünk, a magyar kultúrával tudásukat, kutatásaik eredményét. Ennek a sorozatnak még egyetlen kötetét sem támogatta a Communitas Alapítvány, mely a romániai magyar kultúra legfőbb támogatója, úgymond: éltetője. Feltehetőleg azért, mert haszontalan könyvnek, haszontalan sorozatnak tartja. Nincs szükség rá! És erre, a nagy tudósunk halála 170. évfordulóján megjelenő kötetre a megyei támogatásrendszerből sem jutott pénz. Így ama Keresztút 32 írása úgy jelent meg, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület mindmáig nem tudta kiegyenlíteni a nyomdával szembeni adósságát, s úgy tűnik, egyetlen módja lesz ennek, ha a konferenciasorozat és a könyvsorozat fenntartó munkásai az adósságot saját összespórolt pénzükből egyenlítik ki. Ha dolgoztak érte, vele, fizessenek is!
És így kell lennie, mert a Kőrösi Csoma-erkölcs kötelez. Még ma is!
Gazda József
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hármas PBMET-könyvbemutató
Nagyvárad- Péntek este a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) rendkívüli könyvbemutatót szervezett a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban. Három kiadványt mutattak be.
A megjelenteket Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke köszöntötte. Rendhagyónak nevezte a rendezvényt, több szempontból is: egyrészt azért, mivel egyszerre három könyvet is bemutatnak, másfelől pedig amiatt, mert egyik se része a PBMET-sorozatnak, hanem ezen kívül jelentek meg. Az egyiket mindjárt ő maga prezentálta. Arra hívta fel a figyelmet: a Jubileumi Rákóczi Évek V. kötete az előző négyhez hasonlóan az Istennel a hazáért és a szabadságért címmel látott napvilágot. A 2003-2011. között zajlott programsorozat a 1703-1711 közötti Rákóczi-szabadságharc nyolc évét követte, illetve dolgozta fel, a kiadványok pedig ezeket az írásokat tartalmazzák. Összesen 11 tudományos ülésszakot szerveztek különböző helyszíneken, és 60 előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az V. kötet egy bevezetővel indul, mely ezekről a tevékenységekről szól. Kiss Endre József két Rákóczi-dolgozatát is a könyvbe foglalták, ezek egyaránt mély és tanulságos eszmefuttatások. Dr. Várkonyi Ágnes jól dokumentált tanulmánya újszerű összefüggésekre világít rá a szatmári békével kapcsolatban, Lukács Olga pedig regényesen írja le a fejedelem sorsdöntő találkozását a kamalduliakkal. Kupán Árpád azt taglalja, miért aktuális és időtálló Rákóczi életműve, Tamás Edit pedig szokványos stílusban foglalja össze a Rákóczi-féle szabadságharc lényegét. Pálkovács István szemléleletesen kutatja, hova lett a Rákóczi-vagyon, Fazekas Lóránd érdekes értekezésének címe pedig: miért van két emlékműve Rákóczi tiszabecsi győztes ütközetének?
Születésnap
Péter I. Zoltán helytörténész a Dukrét Géza 70. születésnapja apropóján megjelent A honismeret szolgálatában című könyvről beszélt, tőle szokatlan módon József Attilának az alkalomhoz illő Születésnapomra című költeményének parafrázisával kezdve mondandóját. Az előzményekkel kapcsolatban megjegyezte: először úgy gondolták, hogy a kerek évfordulóra egy olyan könyvet adnak ki, mely az elismert műemlékvédő nyomtatásban eddig meg nem jelent gondolatait tartalmazza, azonban tudomást szerezve arról, hogy Ráday Mihályról egy olyan kiadványt szerkesztettek a barátai, mely a tanulmányai mellett köszöntőket is tartalmaz, ezt mintául véve hasonló kötetet állítottak össze Dukrét Gézáról. Amellett azonban, hogy Péter I. Zoltán, Bartos Elekes Ildikó, Halász Péter, Hasas János, Orth Ibolya, Hitter Ferenc, Kordics Imre, Kurta Kovács Rozália, Makai Zoltán, Pásztai Ottó, Stark Erzsébet, Tácsi Erika, Újvárosi Tibor és Fazekas Lóránd üdvözlik őt, a könyvben előkelő helyen olvashatóak: dr. Vajda Sándor ez alkalomra megfogalmazott különleges gondolatai, néhány tanulmány, Dukrét Géza élete és munkássága, illetve a publikációinak címlistája.
„ Sokoldalú, gazdag munkásságát nehéz volna alaposan felmérni, azt ellenben bátran kijelenthetjük, hogy megvalósításai a magyarság, a társadalmi és a tudományos élet számára is nagy jelentőséggel bírnak, túlmutatva a partiumi helytörténet provinciális jellegén. Hosszasan lehetne sorolni érdemeit az oktatás, a szervezés, a tudományos élet, a könyvkiadás terén, melyeket számos esetben díjakkal és oklevelekkel ismertek el”, hangsúlyozta Péter I. Zoltán.
Az evangélikusok
A harmadik kötet A Nagyváradi Evangélikus Egyházközség történetéről szólt, ezt a szerzője, Mátyás Attila lelkipásztor ismertette részletesen, megemlékezve egyúttal arról is, hogy miként alakult a váradi evangélikusok sorsa az elmúlt évszázadok folyamán. A könyvet a közelmúltban már bemutatták egyszer, a gyülekezet újraalakulása 200. évfordulójának jubileumi ünnepségén, ezért nem térünk ki újból rá. Az elmúlt pénteki rendezvényen közreműködtek Thurzó Sándor József és Bozsódi Beáta zeneművészek.
Ciucur Losonczi Antonius

erdon.ro

Hitélet – BIRÓ VENCEL EMLÉKNAP
a KOLOZS-DOBOKAI RÓMAI KATOLIKUS FŐESPERESI KERÜLET és a PIARISTÁK ROMÁNIAI RENDTARTOMÁNYA szervezésében
2012. december 11-én (kedden),
a kiváló piarista pap, tanár, történész, író halálának 50. évfordulóján
• Reggel 9 órakor megemlékező szentmise az Egyetem (Universităţii) utcai Szentháromság (Piarista) templomban. Bemutatja Ft. Ruppert József piarista atya, a Romániai Rendtartomány felelőse.
• 10.00 óra – Találkozó a Piarista és Marianumista Öregdiákok Baráti Köre székhelyén
• 11.00 óra – Biró Vencel nyughelyének megkoszorúzása a Házsongárdi temető piarista sírkertjében (amennyiben az időjárás megengedi).
• 12.00 óra – Timár Ágnes igazgató köszöntőjét és Ft. Ruppert József piarista bevezetőjét követően A Piarista rend tevékenysége Kolozsváron és Erdélyben címen Váradi Éva tanárnő előadása a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében.
DÉLUTÁN 5 ÓRAI KEZDETTEL ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSRE, VALAMINT – VÁSÁRLÁSSAL ÉS DEDIKÁLÁSSAL EGYBEKÖTÖTT – KÖNYVBEMUTATÓRA HÍVJUK MEG ERDÉLY ÉS A KEGYES TANÍTÓREND TÖRTÉNELME IRÁNT ÉRDEKLŐDŐ KÖNYVBARÁTOKAT.
HELYSZÍN: a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség
díszterme (Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2. szám, első emelet)
• Köszöntőt mond Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános
• Ft. Ruppert József piarista atya, a Piaristák Romániai Rendtartománya felelősének előadása: A kivágott fa kizöldült–piarista újjászületés Erdélyben
• Biró Vencel Katolikus kincsek- Egyháztörténeti tanulmányok című kötetét szerkesztője, dr. Sas Péter budapesti művelődéstörténész ismerteti
• Közreműködik Fodor György piarista konfráter, közíró, a Piarista és Marianumista Öregdiákok Baráti Köre, a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség és a Szent Mihály Caritas Szervezet
• Énekel a Báthory István Elméleti Líceum gyermekkara, vezényel Kocsis Imola tanárnő
Szabadság (Kolozsvár)

Biró Vencel-emléknap könyvbemutatóval, piarista himnusszal
Halálának 50. évfordulóján rangos rendezvénysorozattal emlékeztek a kimagasló piarista szerzetespapra, tanárra, történészre és íróra, Biró Vencelre.
A Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület és a Piaristák Romániai Rendtartománya szervezésében december 11-én megtartott emléknap szentmisével kezdődött a Piarista templomban, ahol a jelenlevők tisztelettel adózhattak Kalazanci Szent József, a kegyes tanítórend alapítójának vérereklyéje előtt. A főcelebráns Ruppert József atya, a romániai rendtartomány felelőse hangsúlyozta, hogy Biró Vencel személyében a pap, a lélekhalász után természetesen a tanárt, a piarista élethivatás kiváló hordozóját kell tisztelnünk, aki nem érte be az oltár és a katedra odaadó szolgálatával, hanem a tudomány művelésére is elkötelezte magát.
A szentmisét követő rövid, de meghitt találkozó és szeretetvendégség után (a Piarista és Marianumista Öregdiákok Baráti Körének székhelyén) az emléknap koszorúzással folytatódott Biró Vencel házsongárdi nyughelyénél, ahol Magdó János kolozsvári magyar főkonzul – Vizi Gabriella konzul kíséretében – is elhelyezte a kegyelet koszorúját.
Délben a piarista főgimnázium utódiskolájában, a Báthory-líceumban folytatódott a megemlékezés. Timár Ágnes igazgató köszöntőjében nyomatékosította, hogy azért is jelentős az itteni rendezvény, mert ebben a könyvtárban a piarista múltat idézi a hajdani iskolából, a XVIII. századból származó gyönyörű festőállvány, a régi didaktikai eszközök, bútorok. „A piarista szellemet, a hagyományokat, melyek ma is élnek, minden erőnkkel szeretnénk megőrizni tanintézetünkben” – mondotta az igazgató, majd Ruppert atya beszélt a diákoknak Biró Vencelről, az ifjúság szeretett tanáráról és lelki vezetőjéről. Atya volt, mindenek fölött szerető, jóságos atya – fűzte hozzá. Váradi Éva, az iskola történelemtanára A Piarista rend tevékenysége Kolozsváron és Erdélyben címmel értekezett, kiemelve: Biró Vencel nevelői munkássága több nemzedék életét befolyásolta. Többek között azt is megtudhattuk, hogy a kolozsvári piarista iskolában létesítettek először Erdélyben csillagvizsgálót, a kommunista államosításkor pedig 65 ezer kötetes könyvtárat koboztak el.
Délután könyvbemutatón vehettek részt a Kegyes Tanítórend történelme iránt érdeklődők a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség Szentegyház utcai dísztermében. – Kettős okunk van ünnepelni, egyrészt Biró Vencelre emlékezünk, másrészt könyvet „bocsátunk útjára”, s minden újabb kiadvány megjelenése ünnep – szólt az egybegyűltekhez Fábian Mária nőszövetségi elnök. Kovács Sándor főesperes plébános köszöntőjében kifejtette: nem ismer magasztosabb világi és egyházi feladatot az oktatásnál és nevelésnél, hiszen ez egyben a jövőalapítást is jelenti. A főesperes meggyőződése szerint az emléknap ajándékaként kerülhetett bemutatásra Biró Vencel Katolikus kincsek – Egyháztörténeti tanulmányok című kötete.
A könyvbemutató előtt az előszót író Ruppert József A kivágott fa kizöldült alapgondolattal értekezett a piarista újjászületésről Erdélyben, majd részletesen ismertette Biró Vencel életútját, amit a keresztény eszmények mellett a színtiszta humánum vezérelt.
A könyv szerkesztője, Sas Péter művelődéstörténész felhívta a figyelmet arra, hogy Biró halála után ötven esztendővel is tud újat mondani. A kötet egyébként Biró életművének egyháztörténeti vonatkozásait tartalmazza: rendtörténeti és általánosabb egyháztörténeti tanulmányokat, az erdélyi katolikus személyiségek életpályáját. A kötetet a remények szerint még kettő fogja követni – hangzott el.
A rendezvényen a piarista főgimnázium hajdani dalárdájának hagyományait követve fellépett a Báthory-líceum negyven tagú gyermekkara, Kocsis Imola zenetanárnő vezényletével, végezetül pedig a jelenlevők közösen elénekelték a piarista himnuszt.
FODOR GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)

Gazdag születésnap: közösségben ünnepelt a tízéves Agnus Rádió
Kató Béla: többet szándékszik kommunikációs célokra költeni az EREK
Remek hangulatban, hallgatóival, barátaival, munkatársaival ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját szombaton a tízéves kolozsvári Agnus Rádió: az egész napos rendezvénysorozat keretében az érdeklődők betekintést nyerhettek a műsorkészítés folyamatába, társasjátékokba és nyomkeresésbe kapcsolódhattak be, s több más mellett a sütés-főzés olykor göröngyösnek tűnő ösvényein is szerencsét próbálhattak. A rádió profiljához hasonlóan közösségire sikeredett program családias hangulatú, tartalmas gálaműsorral zárult a Báthory-líceumban, ahol számos ajándék talált gazdára. Az emlékek felidézése mellett a nap folyamán a jövőbeli tervekről is szó esett: Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) nemrég beiktatott püspöke délelőtt az egyházkerület sajtóstratégiáját ismertette. Kiderült: nagyságrendileg is többet szándékoznak kommunikációs célokra költeni az elkövetkező időszakban, ugyanakkor a lelkészek továbbképzését is tervezik.
A hívekkel való állandó kapcsolattartás szükségességét hangsúlyozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a szombat délelőtti sajtóreggelin. Kifejtette: az egyházkerületnek jelenleg mintegy 370 ezer tagja van, közülük azonban csupán 40–50 ezren járnak rendszeresen templomba. – Az egyház célja a céltudatos és kompetens tájékoztatás, annak érdekében pedig, hogy az emberek szélesebb körökben is tudomást szerezzenek a munkánkról, használnunk kell a modern kommunikációs eszközöket, nem félni vagy elzárkózni tőlük – magyarázta a püspök. Hozzáfűzte: egy 24 órás rádióadó lehetőséget biztosítana arra, hogy a hagyományos áhítatok és a bibliai felolvasások mellett aktuális társadalmi kérdésekről is együtt tudjanak gondolkodni, a hívő ember és az egyház viszonylatában, keresztyén szemléletet közvetítve. Kató Béla utalt ugyanakkor arra is, hogy a Kárpát-medencei Református Rádiótanács kezdeményezésére létrejött hálózat nagymértékben hozzájárulhat a részegyházakban működő rádiók és stúdiók kölcsönös megerősödéséhez.
Véleménye szerint különösen fontos a helyi rádió- és televízió-csatornákkal való együttműködés, hiszen az egyház által készített műsorok ezáltal minél több emberhez eljuthatnak, erősítve a regionális identitást is. Növelnék továbbá az írott sajtóban való jelenlétet, és egy egyházi hírportál beindításán is gondolkodnak, amely kiegészítené, bővítené a kéthetente megjelenő Üzenet című lap lehetőségeit. – Törekszünk arra, hogy az eddigiekhez képest jóval nyitottabb legyen a kommunikáció egyház és sajtó között, ebben sajtószóvivő segíti majd a munkánkat – mondta. Mint kiderült, az egyházkerület nagyságrendileg is többet szándékszik kommunikációs célokra költeni, ennek ellenére azonban továbbra is számítanak az önkéntesek segítőkész munkájára. – Nem minden a pénztől függ, és nem is mondhatunk le az önkéntesek által végzett munkáról. Meg kell találnunk azokat az embereket, akik hajlandók és képesek tenni kisebb-nagyobb közösségük érdekében. A lelkészeknek mindig annyi munkájuk van, amennyit keresnek maguknak: ilyen értelemben meg kell nézni azt is, hogy feladatköreiken túl mit tudnak még elvállalni, a diakóniai szolgálat, az oktatás vagy akár a média területén kamatoztatva képességeiket – hangsúlyozta Kató Béla. Elmondása szerint nagy szükség van a lelkészek és egyházi alkalmazottak továbbképzésére, ellenkező esetben – és különösen a kisebb vidéki közösségekben – ugyanis, a különféle külső hatások következtében kénytelenek lesznek megválni néhányuktól.
Adorjáni László, az Agnus Rádió igazgatója rámutatott: jelenleg is több olyan önkéntes dolgozik a rádiónál, akiknek, ha kiszámolnák, több ezer eurót kellene fizetniük. A kezdetekre emlékezett, amikor 1990-ben, az alsóvárosi egyházközség alagsori termében hozzáláttak a műsorkészítéshez. – Váratlanul ért, hogy a templomból és a „ne beszélj a hitedről” helyzetből kiléphettünk, s szinte a semmiből kezdtünk el műsort készíteni, amolyan háztartási gépeken – magyarázta Adorjáni, a jelenlévők figyelmébe ajánlva a múzeumi példányokat. A Kolozsvári Rádióban, a nagyváradi Evangélium Hangja Rádióban és a marosvásárhelyi területi stúdióban sugárzott adások után aztán, a rendszerváltást követően elindított munka folytatásaként, napi nyolcórás adásidővel indult el az Agnus Rádió 2002 decemberében. A Kárpát-medencei rádiós körforgásba való bekapcsolódás mellett újdonság még az is, hogy egyfajta racionalizálás történt a műsorrácsban, amint azt Kiss Gábor főszerkesztő megjegyezte: szombat óta magazinműsor-jelleget kapott a reggeli ébresztő második, 7-től 8-ig tartó része, az elkövetkező időszakban pedig a déli műsort is szeretnék átszervezni. A sepsiszentgyörgyi és a kézdivásárhelyi után jövő hónaptól várhatóan indul a marosludasi stúdió is, ugyanakkor reménykednek abban, hogy – megérezve a közösségi szolgálat igazi ízét – máshol is kedvet kapnak az egyházi műsorok készítéséhez. – Hosszú távú célunk lefedni az egész Kárpát-medencét: első lépésben, a szomszédos országokban működő rádiókkal és stúdiókkal közösen egy 24 órás műsort hoznánk létre – fűzte hozzá Kiss Gábor.
Ferencz Zsolt
Szabadság (Kolozsvár),

Könyvfesztivál: megéri a ráfizetés az erdélyieknek
Több mint 300 könyvújdonság és mintegy 400 magyar író várja a látogatókat a ma délután kezdődő 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Millenáris Park D és B épületében. A vásáron tíz erdélyi magyar könyvkiadó is részt vesz.
Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke lapunk megkeresésére elmondta: a céh által bérelt közös standon kilenc erdélyi kiadó kínálja könyveit, idén is ott lesznek például a Polis, a Művelődés, a Kriterion, a Pallas–Akadémia vagy a Mentor kiadványai.
A csíkszeredai BookArt Kiadó külön standot bérel, mindkét stand a Millenáris B épületének földszintjén kapott helyet. A BookArt egyébként több kísérő programot is szervezett a fesztiválra: a kiadó standjánál például Kenéz Ferenc, Markó Béla, Márton Evelin és Hajdú Farkas-Zoltán dedikálnak, pénteken az Országos Idegennyelvű Könyvtárban a svájci írókat bemutató sorozat három új kötetét ismertetik Klaus Merz szerző, valamint Ádám Péter, Nádori Lídia és Rácz Péter fordítók jelenlétében. A bemutató moderátora Hajdú Farkas-Zoltán, a kiadó főszerkesztője lesz, a kötetekből Venczel Vera színművésznő olvas fel. Pénteken és szombaton még három BookArt-kiadványt, egy Kenéz Ferenc-, egy Hajdú Farkas-Zoltán- és egy Ernst Jünger-kötetet ismertetnek.
Káli Király István kifejtette: a Romániai Magyar Könyves Céh standjánál nem szerveznek dedikálást, hiszen ezt inkább az ünnepi könyvhétre szokták időzíteni, az egyéb kísérő programok szervezéséről pedig azért mondtak le, mert azokat más helyszíneken, csak költségesen tudnák megoldani. A stand bére százezer forint, a céh elnöke szerint pedig már „a puszta ottlétük is csoda”, nem maradhatnak azonban le a fesztiválról, mert „aki nincs ott, az nem is létezik.” „Minden évben elmegyünk a könyvfesztiválra, hogy ezzel is tudatosítsuk a magyarországi könyvkiadókban és könyvterjesztőkben, hogy létezünk. Az ottlétünk mindig ráfizetéssel jár, az eladott könyvekből nem térülnek meg a költségek, a rendezvény reklámértéke viszont igen jelentős” – magyarázta.
Peter Weidhaas, a Frankfurti Könyvvásár egykori igazgatója az eseményről tegnap tartott sajtótájékoztatón egyébként a világ öt legjobb könyvfesztiválja közé sorolta a magyar fővárosban 1994 óta minden évben megrendezett könyvszakmai mustrát, gratulálva a budapesti rendezvényt szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) vezetésének. Felidézte, hogy az MKKE 1992-ben kereste meg a frankfurti könyvvásár vezetését, hogy segítséget kérjen egy budapesti nemzetközi rendezvény elindításához. Peter Weidhaas rámutatott arra, hogy a magyar irodalomnak a nyelvi elszigeteltségből kellett kitörnie éppúgy, mint más országoknak. Zentai Péter László, az MKKE igazgatója kiemelte, hogy a 20. rendezvény díszvendége Olaszország lesz, a díszvendégíró pedig Michel Houellebecq francia író, aki csütörtök délután veszi át Tarlós István főpolgármestertől a Budapest-nagydíjat. A Goncourt-díjas francia írót Bartis Attila író köszönti laudációval.
A fesztivált Halász János kultúráért felelős államtitkár nyitja meg Áder János köztársasági elnök megbízásából. Kiemelte, hogy a rendezvényen több mint 300 program és mintegy 400 hazai író várja majd a látogatókat. A díszvendégországon túl mintegy 25 országból érkeznek vendégek. Az olasz díszvendégség programjairól Gina Giannotti, a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatója elmondta: mivel Magyarországon a klasszikus olasz kultúrát jól ismerik, ezért a kortárs olasz irodalmat mutatják be a közönségnek olyan írók részvételével, mint például Tullio Avoledo, Stefano Benni és Nanni Balestrini. A rendezvény idején kerekasztal-beszélgetéseket is szerveznek, az olasz és magyar résztvevők olyan témákat járnak körül, mint a könyvkiadás jövője vagy az olasz könyvpiac helyzete. A díszvendégség keretében lesz olasz–magyar irodalmi est is: Szőcs Géza költő, író és Tomaso Kemeny közösen olvassák fel majd verseiket. Karádi Éva, a Lettre folyóirat főszerkesztője az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljáról elmondta, hogy a rendezvényre 19 író érkezik, Magyarországot Bencsik Orsolya vajdasági író képviseli Akció van! című, az újvidéki Forum, a budapesti József Attila Kör és a Prae.hu közös kiadásában megjelent kötetével. A rendezvény vasárnap a Születésnapi Irodalmi Szalonnal zárul, ahol többek között a 85 éves Benkő Samut és a 75 éves Szilágyi Istvánt is köszöntik.
Varga László
Krónika (Kolozsvár).