Kaszaverés és -fenés ritmusára is gyimesi, valamint felcsíki táncokat járnak legújabb színpadi műsorukban a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai. Az együttes két táncosa, Antal Zsolt és Péter László álmodta színpadra a koreográfiát, a díszletet, a teljes műsort. A Hegyen innen – hegyen túl bemutatója május 6-án volt. Antal Zsolt régen tervezte, hogy egy műsorban e két, egymás melletti tájegység közös és eltérő vonásait egyaránt megmutatják. Gyimesben van sebes csárdás, Felcsíkon pedig gyors csárdás, mindkét tájegységen ismert a gardony, de azok ritmusvilága már eltérő. Péter László hozzátette, elővették az archív felvételeket, továbbá Péter Lászlónak saját gyűjtése is volt. /Antal Ildikó: Erdőlnie kellett velük, hogy megérezze a táncukat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 9./

Tekerőpatak: öt nemzetiség, öt népviselet
Falujukban élő nemzetiségek népviseletével ismerkedtek a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjai csütörtökön; a székely, csángó, román, cigány és sváb hagyományos ruházkodás darabjait a településen élők mutatták be nekik.
„Többek leszünk, ha megismerjük egymás nyelvét, kultúráját, mindenkinek tudnia kell, hogy kikkel él együtt, ugyanakkor ismernünk kell saját gyökereinket, saját kultúránkat” – szólt a tekerőpataki Tarisznyás Márton Általános Iskola diákjaihoz a multikultúrának kijelölt iskolai napon, csütörtökön Kolumbán Csaba, az iskola tanára. Tekerőpatakon több nemzetiség él együtt, ezúttal a népviseletek bemutatásán keresztül próbált rávilágítani a nemzetiségek közötti hasonlóságokra és különbségekre az iskola pedagógusközössége.
Székely népviselet
Bár a diákokból álló hallgatóság nagy része székely ruhát viselt, mindegyikük számára nyújtott valami újat Kolumbán Csilla és Kolumbán Csaba székely népviseletről szóló bemutatója. Megtudhatták, hogy az öltözet vidékenként változó, s hogy a női ruha anyagának színösszeállításából, a férfiak harisnyájának zsinórozásából régen következtetni lehetett viselőjének családi, társadalmi helyzetére, rangjára, módjára. A székely női viselet legfőbb darabja a színes csíkozású, háziszőttes anyagból készült rokolya és a mellény, a szintén házi megmunkálású alsószoknyák, az ing és a kötény. A rajta lévő, kilyénfalvi viseletet ismertetve Kolumbán Csilla elmondta, a sötétkék-fekete csíkozású öltözetet gyász vagy nagyböjt idején hordták a régiek, a fekete a gyász, a sötétkék Szűz Mária színe. Csizma, harisnya, ing, mellény, kalap – a székely férfiviselet darabjai is házilag készültek régen. Az ing len- vagy kendervászonból, a harisnyának nevezett nadrág pedig gyapjúszövetből készült. A harisnyát zsinórozással vagy a vitézkötéssel díszítették. A viselet az egyén számára előírt viselkedésformát is jelentette; ezért régen nagyon figyeltek arra, hogy ezt semmilyen formában ne hágják át. Nem megfelelő viselet hordása esetén a bicskabíró büntetésére lehetett számítani: mielőtt a lányok vagy asszonyok bementek a templomba, a bicskabíró egyet hasított a rokolyájukba, és az használhatatlanná vált. A férfiakat is megszégyenítette a bicskabíró, ha eltúlozták vagy más díszítésű harisnyát vettek fel, mint ami illett hozzájuk– mondta Kolumbán Csilla.
Cigány népviselet
A kislány Gábor Mária és a kétgyerekes anya, Gábor Mária mutatta be a cigány népviseletet. Az asszonyság volt a beszédesebb, tőle tudjuk, hogy a férfi szövetnadrágot visel, ha megnősül, kalap jár a fejére. A lányok, asszonyok ruházata cifrább, van belőle ünnepi és hétköznapi. Nem készen vásárolják, egy tekerőpataki varrónő rakja le, egy szoknyába akár tíz méter anyag is kerülhet, a köténybe kettő. Amíg leányok, hajadonfőtt járnak, hajukba belefonják a piros szalagot. Amint férjhez megy a nő, kendő kerül a fejére, haját felkontyolják. „Nem szégyelljük, hogy cigány népek vagyunk. Pérásban lakunk, két gyermekem van, ebben a jó világban nem is kell több. Kereskedők vagyunk, mi csak az árulással foglalkozunk, azt szeretnénk, ha a gyermekeink tanulnának, hogy munkájuk, jobb életük legyen” – mondta Gábor Mária, aki nem járt iskolába. Nagyobbik fia hetedikes, számára már a leány le van foglalva Radnóton, összeházasodnak majd. „Jó nemzetből való a leány, béváló nekünk. Rokon, s mi a rokonságból nem szeretnénk kimenni, más nemzetségbe kerülni. Kereskedő az apja s az anyja, s mikor a lakodalom lesz, négy napig is mulatunk” – mondja büszkén az asszony, majd hozzáteszi, hogy a mulatság körül még vannak kérdések, szombatosok lettek, alkoholt nem ihatnak, lehet, szombaton nem is kezdhetik a lakodalmat.
Román népviselet
A Neamţ megyei román női viselet egyik tartozéka az alsószoknya szerepét ellátó pendely, ezt és a rövid inget egy széles övvel rögzítik derekukhoz a nők. A széles övre egy keskenyebb, bernyócnak nevezett pánt is kerül, ezzel a katrincának nevezett szoknyát fogatják a derekukhoz. A sűrű mintákkal díszített ingre gazdagon kivarrt bundás mellényt öltenek, fejükre kendőt tesznek. Régen bocskort viseltek a nők és a férfiak is, ezt manapság félcipővel, csizmával váltották fel. A lányok egyfonatú copfban hordták hajukat, az asszonyok pedig kontyba fűzték. Nem csak régen, de ma is, ha templomba mennek, kendőt tesznek fejükre a Neamţ megyei lányok, asszonyok – tudhatták meg a gyerekek a békási származású, jelenleg Tekerőpatakon élő Bokor Marinelától, aki azt is elmondta, a rajta lévő viselet édesanyja lakodalmi leváltó ruhája volt.
Gyimesi csángó népviselet
A gyimesi csángó férfiak régebb bocskort viseltek, most már félcipőben járnak. Hosszú, fehér, a kézelőnél hímzett, gyolcs ingüket kiengedve hordták, derekukon széles, kézi hímzéssel, varrással díszített décsi szíjú. Az ingre hímzett báránybőrmellényt öltöttek, szűk, fehér gyolcs nadrágot hordtak. A fejükön viselt fekete kalapot virággal díszítették – mutatta be a gyimesi férfi népviseletet Antal Zsolt. A nők is bocskorban jártak régen, a fehér gyolcs pendelyre vették fel a katrincának nevezett szoknyát, melyet – akárcsak a Neamţ megyeiek – bernyócnak nevezett pánttal rögzítettek derekukhoz. Fehér, buggyos ujjú gyolcs ingüket hímzéssel, csipkével díszítették. Minden alkalomra ezt a viseletet öltötték régebben, annyi különbséggel, hogy temetésre például fekete kendőt, lakodalomba színeset kötöttek a fejükre a leányok, az asszonyok. Lakodalomban a menyasszony szalagokat viselt a hajában, de csak éjfélig, amikor kontyba kötötték a haját, ezzel jelezve, hogy az asszonyok sorába lépett – szólt a gyimesi szokásokról is Antal Erika.
Sváb népviselet
A Szatmár megyei Mezőpetriről származik Kosután Laura, aki pszichológusként dolgozik a tekerőpataki iskolában. Sváb származású, s mint mondta, büszkén ölti magára nemzetisége hagyományos viseletét. Ünnepi ruhát kölcsönzött a mezőpetri tájmúzeumból, ezt mutatta be a tekerőpataki gyerekeknek. Mint mondta, a sváb nők hétköznapi viselete színes volt, ünnepekkor pedig fehér szoknyát és blúzt viseltek, a vállukon virágmotívumokkal díszített kendőt, szoknyájukon hímzett kötényt hordtak. Mezőpetrin már csak hagyományok szintjén maradtak meg a sváb szokások, múzeumban őrzik eredeti kellékeiket, a népcsoport asszimilálódott, magyarnak vallja magát – mondta el Kosután Laura. Hangsúlyozta, mindenkinek fontos megismerni származását, ápolni hagyományait.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro.

Magyar Házak IV. Találkozója Kolozsváron
November 11–12-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében Kolozsváron tartották meg a romániai Magyar Házak IV. Találkozóját. A rendezvény keretében mutatták be dr. Fleisz János Az erdélyi magyar sajtó története 1940–1944 című kötetét.
A rangos rendezvénysorozat kezdőeseményére a kolozsvári EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházban került sor. Itt mutatták be Fleisz János Az erdélyi magyar sajtó története 1940–1944 című kötetét. Kós Katalinnak, az Emlékház vezetőjének köszöntője után a megjelenteket dr. Széman Péter, az EMKE országos elnöke üdvözölte, kiemelve az esemény fontosságát. A könyvet Benkő Levente történész, a kolozsvári Művelődés folyóirat szerkesztője mutatta be. Ebben ismertette a könyv struktúráját, tartalmi elemeit, értékeit. Hangsúlyozta, hogy a kötet nemcsak a korabeli sajtó helyzetét tisztázza, hanem komoly történelmi ismereteket is ad. Ezután a szerző elmondta, mi késztette arra, hogy a sajtótörténettel ilyen mélységben foglalkozzon, mi volt a könyv alapkoncepciója, és miért tartotta fontosnak ennek a bonyolult korszaknak a részletes bemutatását. Kifejtette, hogy várostörténészként igyekezett az egyes városokban, régiókban kialakult sajtót rangsorolni, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. A bensőséges esemény dedikálással zárult. A könyvbemutatót megtisztelte jelenlétével dr. Skelecz György kolozsvári konzul.
A kétnapos rendezvény a Magyar Házak szerepe a helyi értékek feltárásában, nemzeti identitásunk megőrzése érdekében. A Magyar Házak működésének fenntarthatósága nevet viselte, amely pénteken este a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban folytatódott a résztvevők bemutatkozásával. A szakmai civil szervezetek részéről Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége elnöke, az EMKE partiumi területi alelnöke bemutatta az általa vezetett szövetség sokrétű tevékenységét, kiemelve az olyan hagyományteremtő határok feletti kezdeményezéseket, mint a Magyar Kultúra Ünnepe, Művelődés Hete stb. Kitért a Partiumban és Bihar megyében folyó közösségépítő tevékenység általános helyzetére is. A bemutatkozásokból élénk tevékenység bontakozott ki, amelyet a sokszínűség és a sorozatos helytállás jellemzett.
Másnap a megnyitó és üdvözlések után Tibád Zoltán a Bethlen Gábor Alap, Márton Katalin pedig a Communitas Alapítvány pályázati rendszerét mutatta be, vázolták, hogyan lehet sikeresebben pályázni, de kitértek a pályázatok lebonyolítására és az elszámolás elkészítésére is. Az előadásokat hosszú közös megbeszélés követte. Végül Értékfeltárás címmel Jakab Antal Zsolt (Kriza János Néprajzi Társaság) mutatta be az értéktár-feltárások helyzetét, azonban az értéktár-bizottságok együttműködését és szerkezetét kevésbé sikerült megvilágítani. A megbeszélések során is kiderült, hogy a helyi értékek feltárása még kezdeti stádiumban van. Délután a Jó példák – sikeres programok a Magyar Házakban című tanácskozáson részletesen megtárgyalták a főbb teendőket, problémákat és azok megoldásának lehetőségeit.
Összességében megállapítható, hogy az elmúlt negyedszázadban az önerőből intézményesülő magyar közösség egyik legjelentősebb megvalósítása a Magyar Házak intézményeinek a létrehozása, mivel helyi szinten, elsősorban a szórványvidéken meghatározó szerepet töltenek be a magyar identitás megőrzésében. A jó hangulatú, sikeres találkozót jövőre is megszervezik.
Fleisz János Az erdélyi magyar sajtó története 1940–1944 /Pro Pannónia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2016/
Reggeli Újság (Nagyvárad)

„Itt a Helikon tanult a mezőtől”
Közösen ünnepeltek a fehérvári és enyedi diákok
A címben szereplő Jókai-idézet a január 19-én Nagyenyeden, az Áprily-estek keretében szervezett műsor témájára utal: a népi hagyományok, kiváltképp a népköltészet szerepe a magyar kultúra fejlődésében. Elmélet helyett azonban eredeti forrásból merítkeztek a diákok, a fellépők között több országos díjazottal is megismerkedhetett a százfős közönség.
„Egy nemzetnek a kultúrája az, ami megkülönbözteti őt a többitől. A miénk megtartó erejű, mi ezt a kultúrát kaptuk, ápoltuk, ezt adjuk tovább nektek, és benneteket is arra kérlek, hogy ti is ezt tegyétek. A miénk több, a miénk szebb, a miénk jobb... így kell megélni a kultúránkat!” – hangzott el a megnyitón, ahol Lőrincz Helga, a Fehér megyei RMDSZ elnöke üdvözölte az egybegyűlteket: a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Líceum és a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanárait, diákjait, az irodalmi estek közönségét, hangsúlyozva a szórványban élő fiatalok közös ünneplésének fontosságát.
A megye magyar szakos kollégáinak nevében Turzai Melán tanárnő köszöntötte a közönséget és rövid értekezést tartott a magyar kultúra napjának jelentőségéről. A megemlékezés középpontjába Kölcsey Ferencet helyezte, hiszen ő volt az az író, politikus és nem utolsósorban hazafi, aki a Nemzeti Hagyományok című írásában programot adott a reformkor elején, a nemzeti kultúra kialakulásának fontosságát hangsúlyozva. Ennek a programnak az eredménye lett később az a virágzó szépirodalom, amit leginkább Petőfi és Arany neve fémjelez, a zenében pedig Bartók és Kodály. „Globalizálódó, szabadelvű, liberalizálódó világunkban egyre inkább tapasztaljuk a kultúrák, főleg a kisebb népek kultúráinak háttérbe szorítását” – hívta fel a figyelmet a tanárnő, ezért e jeles napon a diákok népi műfajokkal bátorkodtak a színpadra lépni, mintegy ellensúlyozva a „trendi” X-faktorok és Megasztárok dominanciáját. Kelemen Dávid a népmesék világába kalauzolta a hallgatóságot Ortutay Gyula nyomán, Szőcs Noémi, Molnár Orsolya és Kolumbán Pál pedig mesét mondtak. Ferencz Boglárka balladai hangulatot teremtett, akárcsak Kocsis Norbert, a Sepsiszentgyörgyön tavaly megszervezett országos balladamondó verseny első díjasa. Köble Andrea és Kiss Andrea balladákat énekeltek, az enyedi diákok műsorát pedig a csombordi Pipacs tánccsoport bemutatója zárta.
A Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Líceum diákjai már második alkalommal vettek részt a magyar kultúra napja tiszteletére szervezett ünnepségen. A fehérvári vendégek rangos zenés-irodalmi összeállítással jelentkeztek, amelyet Dimén Erika és Szabó Emília magyar szakos tanárok állítottak össze. A diákok közül kitűnt Gergely József Himnusz-előadása, valamint Kiss Richárd Mihály Elindultam szép hazámból... című dala, utóbbi a Magyar Örökség-díjas marosszéki Kodály Zoltán gyermek- és ifjúsági kar szólóénekese és a Virtuózok elődöntőse. A gyimesbükki származású Antal Norbert és Antal Zsolt „otthoni” legényeseket adtak elő, ők is többször részesültek már rangos elismerésekben, így Norbert a Kreativitás-verseny első helyezettje, már Norvégiában is fellépett, Zsolt pedig Magyarországon állhatott a pódium legfelső fokára. Az összeállítás záróakkordját képező népi táncok ismét fergeteges hangulatot teremtettek, ezáltal a két iskola közös produkciója gondosan összeszerkesztett, kerek egészként hatott.
A műsort vastapssal méltatta a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház zsúfolásig megtelt hallgatósága, ezt követően beszélgetésre, az iskolák közötti tapasztalatcserére került sor.
Basa Emese
Szabadság (Kolozsvár)

Indul a táncházidény: évadnyitó a Zugtáncban
Sándor Csaba Táncoló Székelyföld című előadására és az ezt követő táncházidény-megnyitóra, Zugtáncra várja a néptánc kedvelőit a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes október 16-án, hétfőn este hét órától
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes tájékoztatója szerint a Zugtánc Csíkszereda egyik olyan programja, amelyik évtizedes fennállása alatt kinőtte nevét. A programot az András Alapítvány működteti, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont támogatásával, és úgy látják, a tánctanulási igény szülte baráti összejövetel mára társadalmi szükségletet ellátó rendezvénnyé vált.
Hogy az igényeknek megfeleljenek, a tánctanítás két csoportban zajlik, kezdőknek és haladóknak, és hogy a kisgyermekes szülők is szórakozhassanak, minden táncházban gyermekfoglalkoztatás is zajlik. Lesz szabad tánc és természetesen élő zene, táncot pedig Antal Zsolt és Péter László, a Hargita együttes táncosai oktatnak.
A hétfői esemény ünnepi hangulatát fokozza, hogy a Székelyföld-napok keretében, a táncház előtt Táncoló Székelyföld címmel Sándor Csaba, a balánbányai Ördögborda Néptáncegyüttes vezetője zenés-táncos, néprajzi előadását nézhetik meg az érdeklődők. Vendégek lesznek az Ördögborda Néptáncegyüttes, a csíkszentdomokosi gyermektáncosok, a csíkszenttamási Csonkatorony néptáncegyüttes felnőtt táncosai és a Petres zenekar R. Kiss Edit / Székelyhon.ro